Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Kereskedő utca

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyCsüt. Nov. 08, 2012 6:52 pm

Varázsboltok vannak emez utcában, kereskedők seftelnek errefelé, pennát, kisállatot, üstöket, pálcákat lehet itt kapni. Varázspergameneket, kis idióta és felesleges kütyüket, ajándékokat lehet erre vásárolni, vagy csak úgy nézelődni. Hangulatos kis utca és van erre egy nagyon jó fagylaltozó is.

Kereskedő utca 418237_315267071902907_850587459_n
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyKedd Jún. 11, 2013 6:02 pm

Nicolas Ray
Il Piccolo Pasticciere



-Dannato idiota! Basta che mi tocca ancora e ti giuro che le palle appendere al collo!
*Hogy a fene egye meg a mocskos kis tolvaját! Most komolyan engem próbált meglopni? Normális ez? Alig ért hozzám és máris eltudtam kapni a kezét, olyan rosszul csinálta. Eleve hibás volt az elindulása is, ugyanis amint kiléptem az utcára úgy egy órácskával ezelőtt, máris a nyomomba eredt. Ha nem felejti a kulcsait az erszényében, akkor talán nem veszem észre rögtön. Idáig követett engem. Mikor elértük a vásárt, az emberek közt úgy közlekedett, mint valami szerencsétlen: mindig nekiment valakinek vagy ő maga esett majdnem a szebbik felére, ahogy próbálta tartani a lépést. Egyszerűen fikarcnyit sem tudott árnyékként mozogni, ami pedig a szakma egyik legfontosabb alapköve. Ha az nincs, akkor összedől a ház e finita! Ráadásul a magasított sarkú cipője is úgy kopogott a macskakövön, hogy nem tudtam nem meghallani azt. Borzalom, Dio, borzalom! Hogy nem lehet arra gondolni, hogy a lábbelijével csinálnia kell valamit, különben pillanatok alatt lebuktatja? Eh, Isten nem ver bottal, csak amatőrökkel... És még a régi, kis svájci bicska is megjelent, aminek se éle, se haszna, de van egy vagány lángcsóva az oldalára festve és azzal biztosan halálra rémítjük a másikat. Na, megmutattam neki az enyémet és fülét, farkát behúzta menten. Engem aztán ne fenyegessen ilyen játékszerekkel, mert nem állok jót magamért. Aztán elzavartam szépen melegebb éghajlatra, jól belehajolva az arcába és olaszul, hogy azért diszkrétebb lehessek egy fokkal. Láthatóan a srác nem értett belőle túl sokat, de a lényeget felfogta, el is iszkolt, de tüstént. Olyan tizennyolc és huszonkettő közötti lehetett. Nem értem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy az ilyenek miért próbálkoznak olyannal, amihez nem is értenek! Na mindegy, a lényeg, hogy engem nem olyan könnyű kifosztani. Ahhoz jobbnak kell lenni, mint én magam vagyok, csak a gond az, hogy kevés az olyan halandó ezen a földön.
És most itt állok egy kiskocsis fickó előtt a forgatag közepén és várom a fagyimat. Igen, fagylaltozom. De olyan rég ettem már, hogy az valami félelmetes. Utoljára gyerekkoromba nyaltam egyet, azt hiszem, így hát itt az ideje, hogy bepótoljam a kihagyott éveket, még mielőtt munkába állok. Úgy sem lehetek gyanús senkinek sem, hisz most költöztem ide, hehehe. Nagyon nagy utat tettem meg idáig, így visszagondolva, a bandával együtt. De hát ez van, muszáj volt elhagynunk a Bermudákat. Minden a feje tetejére állt ott...
Ó, milyen klassz kis tükrök vannak a szomszédos árusnál! Meg is szemlélem magam az egyikben. Hát, na jó, kissé feltűnő a
szerelésem, de imádom ezt a pólót! A kabátom azért takarja egy kicsit - most vettem az egyik boltban. Nem bírtam otthagyni. Fekete kívül, térdig ér, vörös béléses, ezüst, kereszt alakú gombok. Isteni. És még van egy kapucnifélesége is, ami eléggé betakarja az arcom ahhoz, hogy ne lássák azt, ha épp tollfosztást tartok. Mondjuk most nincs rajtam a csuklya, így láthatják a jó népek. És még a csizmámhoz is megy. Hülyén is néznek rám az emberek, hogy nem sülök meg, én meg őket nézem, hogy hogy nem fagynak meg. Mediterrán vidékről jöttem, emberek, nekem itt igenis hideg van. Itt folyton ilyen az időjárás... Hűvöskés... Néha-néha süt csak intenzívebben a Nap (mint most is, de akkor is fázok kicsit). Különös és átkozott egy hely ez... Pont nekem való, úgy hiszem.
És még a szél is! A hajamtól nem látok semmit sem! És a szemem is könnyezik tőle, ááá! Csípi a szemem a fekete festék! A kedves fagyis bácsi viszont máris megment egy zsebkendővel, amit egy grazie kíséretében el is fogadok tőle. De kár, hogy a pultja alatt rejtőző fatál tartalmának egy bő részét elkoboztam tőle, mikor nem figyelt. Főleg apró volt benne. Nos, mi dispiace, kis öreg! Viszont sikerül magam rende szedni és nem kendőik el a sminkem sem, szerencsére. És végre megvan a fagyim is! Lehetett valami gubanc a szerkezettel, mert nem nagyon akarta adagolni a cuccot, de úgy tűnik sikerült megoldania. Elég abszurd látvány lehet, hogy felöltözve fagylaltot eszem, de kit érdekel. Fázom kicsit, de attól még jól esik egy kis finomság.
Odébbállok pár lépéssel, de nem túl messze, egy falnak vetem a hátam és figyelem a jó népet. Nevetgélő, jövendőbeli Harry Potter-ek, hisztis, kényes boszorkányok, fennkölt mágusurak... Nincs itt senki érdekes. Hm, Dio nem szeret ma engem. De a gelato della legalább finom.



WARNING: az olasz nyelvtudásom nem valami nagy terjedelmű, ezért a hibás szóhasználatért és mi egyébért előre is bocsi!
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Jún. 12, 2013 9:35 am

Nadia


Teljesen rérősen sétállgat a kereskedők utcáján, egy egyszerű gombos felsőben. Éppen csak ledobta a cukrászkötényét, hogy elugorjon a legközelebbi cukrszboltba,hogy vehessen egy kis speciális ételfestéket, amit nem szokott nagy tételben rendelni, mint a többit. Nem aggódik, Lili és a többi pincér tartják a frontot a cukiban, megbízik bennük, nem lesz gond. Szóval éppen ezért ráérősen megyeget, a gondolataiba merülve, ez meg is látszik kissé. Mindig is túl élénk volt a fantáziája. Elhalad egy fagyizó mellett, de nem áll meg, éppen elég fagyit csinál mostantól egészen szeptember végéig, meg kóstolgatja, persze néha vesz magának, ha már unja a sajátját. Tovább megy, meg sem áll, de lassan, sötétszőke haja kissé csapzott mint akinek túlfűtöztt éjszakája volt, a mosolya széles és persze az arca borostás eléggé. Fűzöld szemeivel egy átszellemült lombtündének nézhetik egyesek, pedig ez elég téves meghatározás lenne.
Ez itt a Grimm negyed, nincs mitől tartani,igaz? Csak mágusok,barátok, ez a negyed Eddiéké, nincs itt semmi gond. Minden szép és jó és nincs is olyan hideg,talán mert Nicolas Ray brit, ezért véli így. Az álladó esőzés és gomolyfelhők után ez a kánaán. A bermudákban se volt túl szép az idő,de mágiával folyton változtatgatták. Á, jó itt neki, kellemes ez a kisváros.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Jún. 12, 2013 11:20 am

*Szőke... Szőke és... Zöld a szeme... Olyan az illata, mint egy szelet velencei álomnak... Mosolygós, jó kedélyű, átszellemült, mintha... Keresne valamit. Lehet vásárolni akar. Sőt, biztos, szinte látom, ahogy a zsebéből kidomborodik a tárcája. Laza, nyugis, nem fázós, nem aggódó, ráérős. Mágus, hogy a fene egye meg... De... De mióta rohangálnak ilyen cuki(s) srácok a Földön?? Olyan, mintha egy sugárzó, jó lélekkel megáldott, két lábon járkáló energiasütemény sétálna el előttem. Magnifico! Biztos finom lehet...
De eszem ágában sincs megkóstolni.
Munkában vagyok. Dolgozni kell.
Egli sarà il primo.
Még van egy kicsi a fagyimból, de nem igazán zavar, fél kézzel is kifosztok akár három embert is menet közben. Lassan indulok meg, szintúgy ráérősen, pont akkor, amikor majdnem elveszítem a látóhatáromból a kiszemeltemet. Csak, hogy ne fogjon gyanút, bár így is elég óvatlannak tűnt, így első benyomásra. Nem szabad azonban lebecsülni a másikat, soha nem is teszem, csak ha van rá okom. Példa: az iménti tolvajkölyök.
Így hát pár méterrel mögötte ballagok, nézelődök, közben felveszem a kapucnim is, ami szerencsére jól takar. Pár percig haladok így, amíg el nem kezdek kiabálni. Páran felém fordulnak, mások ignorálják a dolgot, de jelenleg nem túlzottan érdekelnek.*
-Ciao, Mario! Aspettami, aspetta!
*A fagyimat kezdem lóbálni a levegőben, mintha jelezni akarnék bárkinek is. Áá, senki sem csekkolja le, hogy tipikus olasz vagyok. Ez nem is lényeges igazából most, hanem az, hogy sikeresen elérem azt, amit akartam. Ugyanis integetés közben a lépteimet is megszaporáztam és beértem a szőkeségemet, mikor is a nyalánkságom maradéka lerepül a tölcsérről, ami egyenest rajta landol és még meg is lököm egy kicsit. Hopp, volt bukszája, nincs bukszája.*
-Oh, mamma mia! Mi scusi, signore! Va tutto bene?
*Megállok és kis áldozatomra pillantok, de a csuklya árnyéka és a hajam takarja az arcom, nem hiszem, hogy sokat lát belőle. Előkapok a zsebemből egy zsebkendőt és el kezdem takarítani pórul járt srácot - fő a látszat. Közben viszont oldalra is nézek, mintha az iménti Mario-t keresném, aki persze nem létezik, csak kitaláltam. Ha minden jól megy, akkor nagyjából sikerül is leszednem róla a fagylaltot, közbe próbálok némi beszélgetésféleséget kezdeni.*
-Mario è un mio amico vecchio.... Oh, mi scusi, il signore parla italiano?
*Ha igen, akkor olaszul beszélünk, ha nem, akkor átváltok másik nyelvre, nekem aztán mindegy. Felőlem franciául is elcseveghetünk pár percig, szerencsére beszélem kicsit a nyelvet. Mindenből egy keveset, ahogy a Mesterem mondta, mikor mindenféle nyelvekre tanított. Azt is említette, hogy nem muszáj egy vagy két nyelvnél többet megtanulni anyanyelvi szinten, elég, ha tudok pár dolgot és kész. Megfogadtam a tanácsát.*
-Mi dispiace di nuovo!
*Még egyszer elnézést kérek, majd ha nem tart fel, akkor tovább is megyek. Ma már nem fog vásárolni, bármit is akart venni. Miért nem színésznőnek álltam? Na mindegy, ezt az életet jobban szeretem, izgalmas és mozgalmas. Remélem nem sejtett meg semmit sem a fickó. És remélem, hogy pálca sincs nála. Bár, most már nekem is van olyanom és tudok is vele pár hasznos trükköt, úgyhogy annyira nem parázom tőle. Tanultam a legutóbbi esetből, amikor a Bermudákon kis híján megölt egy boszorkány, hogy a nyavalya essen belé.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Jún. 12, 2013 1:55 pm

Gyanútlanul mendegél az utca macskakövein és nézelődik, még véletlenül sem gondol arra, hogy bárki lenne olyan aljas, hogy kifosszon itt bárkit, ha még is, csakis mert nagyon rászorul szegény, ahogy nem gondolná, hogy megtámadnák vagy egyéb hasonló rossz dolog. Nicolas túlságosan optimista és derülát ember ahhoz, hogy ilyen baljós dolgokon járjon az esze. Mögötte valaki olaszul kiabál, nem foglalkozik vele, mivel az olaszok úgy is kiabálós nép, náluk ez a fennhang teljesen normális, amit angolként nagyon furcsált mikor először járt Olaszországban, de éppen ezért nem lepi meg, a hölgy pedig úgy is valami Máriót keres, tehát nem őt-miért is keresné egy olasz nő pont őt? Szóval ahogy szépen bandukol, lökést érez, egészen finomat és nagy hidegséget a mellkasán. Megtorpan, kissé meglepetten pillant a hófehér ingre, amit visel-cukrászdba a fehér illik és amúgy is szereti ezt a színt-, aztán meg a fiatal nőre aki olyan igazi olaszossággal hadar neki valamit. Mikor nekijön a hölgyemény, meg is fogja a karját, nehogy a nagy hévben elessen, hiszen így is elég balszerencsés volt az ütközésük. 


Non fa nietne. Sto bene, grazie.


Össze is szedi amit olaszul úgy kb tud, mivel európai ezért nem csoda, ha konyít más nyelvekhez, az amerikaiakkal ellentétben (tisztelet a kivételnek). 


- Mi dispiace, ma non parlo bene l'italiano.


Vallja be gyorsan, hogy azért nem tud annyira jól olaszul és kedvesen mosolyog a nőre.


- Parla inglese?


Kérdez rá, hogy beszél-e a hölgy angolul, úgy azért könnyebb lenne a dolga. Persze meg is állt útközben és meg is sajnálja a tolvajt, akiben persze csak egy szerencsétlen olasz nőt lát. 
A felsőjét szegény pára megpróbálja letakarítani, ami persze nem nagyon megy, na meg függ a fagylalt színétől is a dolog. Nicolas viszont túlságosan jóhiszemű és pozitivista ahhoz, hogy ilyesmin kiakadjon vagy megharagudjon érte. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de élnek még ilyen emberek a Földön.


- Nem láttam a barátodat, sajnálom. Segítsek megkeresni? 


Ajálja fel készségesen,mert igen, Nicolas Ray valóban ilyen, az alaptermészete, fűzöld szemeivel csupa kedvességgel és barátságossággal bombázza a fekete olasz szempárt viselő nőszemélyt.


- Sajnálom a fagylaltodat, esetleg meghívjalak egyre?


Nehéz lehet tetézni ennyi jóakarást és emberséget, pedig mind beleszorult ebbe az egyetlen angol fiatalemberbe és mindezt még természetesnek is tartja.
Pislog egyet és várja őszinte derűvel a nő válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Jún. 12, 2013 2:48 pm

*Jé, beszéli a nyelvet. Na, ez is ritkaság, főleg manapság. Mindenki azt mondja, hogy az angol meg a francia az, amivel sokat el lehet érni. És a spanyol, mert az USÁ-ban létfontosságú nyelv. Persze, mert mindenki abban a förtelmes világban akar élni, fényűzések és pompák közepette. Ha tudnák, hogy mi van ott valójában, akkor nem biztos, hogy oda vágyódnának. A németet is kerülik, mert egyrészt ronda számukra, másrészt azt csak három országban beszélik kb., és ugyan ez a helyzet az olasszal is. Sciocchezze! Itt van például ez a helyzet: ha a szőkeség nem beszélné az anyanyelvem, akkor bizony lehet elég rosszul állna a szénája. Vagy nem. Eh, mindegy, most nem ez a lényeg. A világ problémáival kapcsolatos belső vitáimat inkább vén, nyugdíjas napjaimra (tehát a halálom előtti pár órára) fogom tartogatni. Jobb lenne most a külvilágra koncentrálni és szintén belekapaszkodni a srácba, nehogy elvágódjon - mert én ilyen kedves vagyok és megfogom, ha már ő is bennem keresi az egyensúly megmaradási lehetőséget.*
-Grazie a Dio!
*Aggódó szemekkel meredek rá, miközben nekilátok letakarítani szegényt. Hú, jól eltaláltam, de lehet nem is bánja annyira. Eléggé melege lehet, ha ilyen lazán öltözött fel. Bezzeg én meg...! Fázok itt, mintha egy olyan esős országban lennék, mint Anglia.*
-Haha, non si sente.
*Még hogy nem beszél jól. A kiejtése szinte tökéletes, talán van benne egy kis akcentus, de ettől függetlenül szépen beszél. Kis szerény.*
-Of course I do.
*Végre valami hasznát veszem az angolnak is. Ha inkább így szeretne csevegni, nekem az is megfelel, mint mondottam volt. A fagyi pedig egész jól kijött. Tiramisus volt, úgyhogy egy kicsit látszik még a nyoma, de nem hiszem, hogy az áldozatom ezért nekem ugrik. Nem tűnik egy vadállatnak inkább... Olyan kis... Cukinak. Komolyan, nem tudok rá más szót mondani. Kedves, aranyos, illedelmes. És pont őt szúrtam ki kezdésnek. Na mindegy...
És átvált a közös nyelvre. Rendben van, nem gond, csak lehet törnöm kéne kicsit, hogy hitelesebb legyen az előadásom. Vagy beszéljek normálisan? Hm, mindegy igazából, majd ahogy jön.*
-Köszönöm a kedvességét, signore, de azt hiszem tudom hova mehetett, megtalálom.
*Gentleman, de sajna most nem fogadhatok el tőle ilyen jellegű segítséget. Veszélyes volna, lebukhatok, ezért csak kedvesen mosolygok rá. Barátságos egy figura, azt meg kell hagyni. Kissé merész is, mert nem tudhatja, hogy ki lehetek vagy ki lehet más akár, akivel szóba elegyedik. Én viszont nem fogom bántani, csak a tárcájától fosztom meg, ennyi. El se merem képzelni, hogy hogy fog rá reagálni, mikor észreveszi, hogy kirabolták. Nem valami kellemes ezt az arcot szomorúnak látni. Mintha egy másik dimenzió lenne. Jesszus, Nadia, szedd össze magad! Nem szabad sajnálni őket, nem szabad! Grrr....*
-Ó, grazie, de nem szükséges. Az én hibám volt úgy is. De azért köszönöm még egyszer. Talán majd máskor.
*Hát persze, elmennék vele fagyizni és abban  a pillanatban lebuknék, jönnének a rendőrök és még ki tudja, hogy mik. Vagy lehullana a kedves srác álarca és ő maga intézne el. Bele se merek gondolni... Viszont, mint Nadia és nem La Gazza Ladra, lehet, hogy elmennék vele. Végül is nagy bajom nem lehet belőle, ráadásul még is csak jó, ha a tolvajnak van pár ismerőse még a "területén", persze a bandáján kívül. Meg hát olyan rossz visszautasítani valakit, legalább is a belső, rendkívül szenvedélyes, pezsgő, olaszos és nőies felem így gondolja. Eh, majd kitalálok valamit, hogy azt a bizonyos "másik felemet" is lenyugtassam. Viszont lassan ideje lenne mennem is, úgyhogy, ha a srác nem mond többet vagy kérdez, akkor illedelmesen elköszönök és távozok sietve, "Mario után".*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Jún. 12, 2013 9:54 pm

Úgy látszik sikerül a külföldi hölgyeményt felvidítani, nagyon megörül mikor Nicolas olaszul kezd hozzá beszélni, még ha kis brit akcentussal is. Persze, ki ne örülne, ha beleakadna valakibe az utcán csak úgy és az valamennyire beszélné az anyanyelvét(feltéve ha az nem az angol,a világnyelv)? Európa viszont mindig is a kultúra melegágya volt, így a nyelvek beszélése is elterjedt és mindennapos dolog. Az ismeretlen nő esedezéseire továbbra is csak melegen mosolyog.


- Á,ennek örülök, az jó. Valóban régen beszéltem már olaszul...


Jegyzi meg szerényen, de zavarba még sem jön, hiszen annyira nem fiatal(mint amennyire kinéz).


- Akkor jó, remélem meg is találod. De ha véletlenül erre jársz, pár utcányira innen van egy cukrászda üveg fallal, nézz be. A vendégem vagy. Hiszen az ingem tönkretette az édes pillanatot.


Nagyon kedves hangon beszél, igen,a nők ezt általában a "cuki" jelzővel illetik. Nicolas pedig valóban ilyen gavallér és szívesen meghívná a szeméen pórul járt fiatal nőt. Még csak nem is üzleti fogásból, csupán felebaráti szeretetből.


- Amúgy Nicolas vagyok. Nicolas Ray.


Jut eszébe, hogy még be sem mutatkozott, pedig az angol emberek azok nagyon adnak az ilyesmire, ezért gyorsan kap is az alkalmon és kezet nyújt a lánynak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyPént. Jún. 28, 2013 12:36 pm

*Na, legalább nem kell megerőltetnem magam a nyelvhasználat terén. Legalább is még nem. Aztán lehet szegény srác belegabalyodik a dologba és vagy elköszön gyorsan vagy másik nyelvre vált. Nehéz az olasz, sokan összezavarodnak a ragozás miatt, meg hogy a jelzőket a főnév után tesszük ki, stb. De úgy tűnik neki egész jól megy, ügyes. Milyen kedvesen dicsérgetem az áldozataim! Biztos azért, mert a végén mindig megsajnálom szerencsétleneket, amiért a Sors keze az én utamba állította őket annak ellenére, hogy semmi rosszat nem követtek el és ráadásul rendes emberek is. Hát, c'est la vie - azt hiszem valahogy így mondják a franciák.*
-A tanult nyelvet ritkán felejti el az ember, maximum akkor, ha éveken át meg sem mukkan azon, mert nincs rá szüksége.
*Legalább is ez a tapasztalat. Az egyik bajtársam sem tud már oroszul, pedig éveken át tanulta azt, csak hát nem volt egy ruszki sem, akivel tudott volna társalogni, így hát sok mindent elfelejtett.
Az inge tönkretette az édes pillanatot? Na jó, vagy cukrász a szöszi, vagy rettenetesen édesszájú, esetleg mind a kettő. Nem sűrűn mondanak ilyet az emberek; mindenkinek mást jelent az "édes pillanat" kifejezés. Úgy tűnik, hogy a srác a szó szoros értelmében veszi a dolgot.*
-Remélem én is, hogy megtalálom... Az inged pedig nem tett tönkre semmit - igazából én tettem tönkre azt. Vagy legalább is jól összemaszatoltam. De ha nem felejtem el, akkor feltétlenül benézek abba a cukrászdába.
*Aztán lehet még se megyek be, mert a pasi rájön, hogy mit műveltem vele, amíg ő itt pátyolgatott engem és a saját bűnömért magát hibáztatta. Szegény, biztos ki fog akadni. Sebaj, majd kiengeszteli magát valahogy, ahogy szokták, általában. Viszont túl sokáig húztam az időd.*
-Nos, nekem mennem kell, signore. Nagyon örültem. Arrivederci! Majd találkozunk még!
*Azzal fogom magam és sietősen abban az irányba tartok, amerre az én képzeletbeli Mariomat láttam. Hosszabb gyaloglás után el is rejtőzöm egy sikátor hűvösébe, hogy megnézzem a zsákmányt. Pénz van benne, többnyire. Iratok, lakcímkártya, személyi... Meg egy fénykép, ami... Mi a szösz...
Gesù, Maria, San Giuseppe! Ennek van egy sárkánya?! És mi lehet ez a másik kis izé? Mázlista, nekem sose lehetett háziállatom... Várjunk csak... Mit is mondott az a kínai a Piacon?

Sárkányszívhúr lenni jó pálcába, csontjaiból sokat lehet faragni. Minden zsigere lenni érték. Gazza, ha egyszer hozol ilyet, tiéd fél vagyonom!
Kár lenne egy ilyen lehetőséget kihagyni. De olyan édes ez a kis dög, ahogy a gazdája is. Hmmm... Viszont azt is mondta ez a hüllőmániás ázsiai, hogy a szadista kislányának törpeverzióba szeretne egy ilyen állatkát szerezni, ha csak nem dönt úgy, hogy inkább kibelezi a jószágot és trófeát csinál belőle. Vagy ez, vagy az. Ajj... Kockáztatni fogok. Ellopom a sárkányt. De előtte haza kell mennem egy ketrecért, illetve kettőért, mert ez a másik valami is értékesnek tűnik. Rendben van, akció indul. Nagyon óvatosnak kell majd lennem, biztonsági kamerák, riasztók, mindenre fel kell készülnöm. Lehet jobban járok, ha előbb lekapcsolom az áramrendszert a házában és aztán osonok be. Nem lesz könnyű, de mikor az? Elrakom a tárcát egy belső zsebembe és lassan elindulok ismét, a rejtekünk felé. Át kell gondolnom ezt az egészet - nem szúrhatom el, ha egyszer belekezdek.
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzomb. Jún. 29, 2013 5:04 pm

Sikerül is összeismerkedni közelebbről, ha nem is az olasz hölggyel, de a fagylaltjával az ingének. Elmehetnének egy mosóporreklámba. Ennek ellenére Nicolas nem kezd dühöngeni, ahogy a legtöbb ember reagálna, teljesen higagdtan, mi több, kedvesen reagál.

- Ugyan, majd kimosom és jobb lesz mint új korában.

Oszlatja el a vélt bűntudatot a nőben és kedvesen mosolyog rá. Ami igaz az igaz, nehéz lesz kiszedni a foltot, de ha az embernek cukrászdája van akkor van pár trükk a tarsojában ami a makacs foltokat illeti. (ez tényleg olyan mint egy mosóporreklám)

- Rendben, úgy legyen.

Nem halna bele ha nem tévedne be a...várjunk csak, nem mutatkozott be, pedig Nic már emgtette. Furcsa, biztosan csak zavarban van. Sebaj.
Ahogy pedig a csípőjére teszi a kezét, érzi, hogy túl lapos a zsebe, ajaj. Körbepillant kelletlenül.

- Azthiszem elhagytam valahol a tárcámat...

Csak az orra alá motyog, egy pillanatra megfeledkezik a társaságról. Igen, Nicolas Ray utolsó gondolata lenne, hogy kirabolták, főleg, hogy ez az ártatlan fiatal hölgy tette volna. Ezért annyiban marad, hogy biztosan elvesztette, elég szórakozott, nem lepődne meg saját magán.

- A neve...?

Finoman még egyszer rákérdez mikor visszatér a jelen pillanatba,ha már ő bemutatkozott, de talán a nő hamarabb elviharzik, mint hogy válaszolhatna a kérdésre.
Végül elmosolyodik és megindul visszafelé, hiszen pénz nélkül nehezen vásárolhatna. Nem mintha túl sok kézpénzt tartana magánál.



//köszi a játékot, ha lesz kedved majd nézz be a cukiba egy kezdő hsz-el ^^//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 2:13 pm

Velizarii O'Reely


Az élet kemény, nem is kicsit. Lassan betöltöm a százat, és úgy érzem kezdek berozsdásodni. Sok mindent megéltem már éveim alatt, lassan nyugdíjba kellene vonulni. Persze ez külsőmön egyáltalán nem látszik. Ugyanolyan fiatal, hamvas kis barack vagyok akár a huszonéves lánykák. Ez az egy agyon jó a fajtánkra nézve. Láttam embereket felnőni, majd megöregedni, és engem ez valahogy nem vonz. Persze nekem sem adatik meg túl sok plusz idő, de azért még így is szerencsésebbnek mondhatom magam.
Éppen Nameless városába tartok, ahol szeretném majd folytatni további életem. Meguntam a folytonos mászkálást, letelepedek, és élem magam kis életét, lehetőleg zűrmentesen.
Ó, te jó ég... Tényleg úgy beszélek már mint egy nyugdíjas.
Könnyedén hagyom magam mögött a kilométereket, jó passzban vagyok fizikailag, szóval meg sem kottyan egy kis séta, de a tömeggel már bajom van. Mágusok, meg különféle lény között úgy érzem magam mint hal a szatyorban. Gyűlölöm a tömeget, képes lennék felordítani, hogy oszoljon már el mindenki. Komolyan mondom, csak lejövök körbenézni kicsit, de meg sem tudok mozdulni, a tömeg meg csak visz egyre beljebb. És ne legyen az ember ideges?
Minden mindegy alapon engedtem, hogy taszigáljanak, majd csak kiérünk valahova. Ja, az utca másik felén találtam magam röpke fél órás heringparti után. Nagyokat sóhajtva, lemondóan rázva a fejem, indultam, hogy elhagyom ezt a helyet örökre, még vissza sem fogom dugni az orrom soha, mikor egy ismerős pillantottam a meg a szemem sarkából. Olyan hirtelen fordultam felé, hogy még a nyakam is belereccsent, de nem foglalkoztam vele. Két lépésembe telt, hogy mellette teremjek és megfogjam a vállát.
- Fantom? - kérdeztem kissé döbbenten. Már régen láttam, azt hitte mindenki a bandából, hogy meghalt. Sajna akkor elég sűrűn történtek ilyenek. fantom az egyik legjobb tag volt, sokat beszéltünk, olykor együtt is dolgoztunk. Jól kijöttünk, de mint akkor mindenki, mi is megtartottuk a két lépés távolságot, én meg pláne, hiszen nem lett volna kifizetődő, ha tudják, hogy mi is vagyok valójában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 2:45 pm

Hope

Újabb nyomorult reggel, egy olyan éjszaka után, amikor a semminél is kevesebbet aludtam, mert nem tudtam aludni, csak éberen bámultam a plafont, és azon tűnődtem, hogy a fenébe sodróbhattam ilyen messzire az életben. Alig egy éve azt sem tudtam mi vagyok, és most meg... Ch, vámpírok, vérfarkasok, lostok... a nyakamba szakadt a világ a maga valójában, de ez is hazugság lenne ha azt mondanám hogy nem vártam erre egy kicsit. A kicsinyes balhék helyett itt a világ problémáival kell szembenézni, itt veszélyes az élet, nem kicsiben játszanak. Megborzongok de felkelek végül, hogy kimenjek a városba, kell némi kaja, meg egy két dolog a kereskedők utcájából, ahol szinte minden van, még az is ami elvileg nem létezik. Szokás szerint feketét veszek fel, farmert a lelógó oldalláncokkal, és széles övvel, és egy fekete-vörös mintás felsőt. Nyakamba szokás szerint a kedvenc tüskés nyakörvem, és feldobom a szokásos sminkem is, ami nélkül nem lépek ki a világba, de át akinek nem tetszik, az ne nézze. Van még elég minden amit nézhetnek ebben az idióta világban. A kis lakás, ahol most élek messze jobb mint amiben a régi városban laktam, és új életként élem meg, hiszen ott majdnem meghaltam, és a puszta szerencsén múlt na és Magdán hogy még élek, és itt lehetek.

Elkószálok az utcán, és épp az egyik boltból jövök ki, egy új könnyvel és egy pár mágikus hozzávalóval, mikor egy kezet érzek meg magamon, már fordulnék hogy is odacsapjak, amikor megszólal, és a kelleténél jóval gyorsabban sikerül megfordulnom, hogy egy igen ismerős arcot lássak magam előtt. El sem hiszem. Nyakamban a kedvenc kiegészítőmön túl, a nagyon ragaszkodó stíluso Szem-et viselem, ami a király ajándéka, és valahogy nem igen jön le a nyakamból de nem bánom, mentette már meg az életem, azzal a kis plusszal amit adott.
- Remény? Mi a...? - lepődök meg mikor az ismerős vöröskét pillantom meg, akivel jóba is voltam, és sokszor dolgoztunk együtt, volt pár közös éjszakánk, de olyasmi nem történt amit esetleg megbántunk volna. De mégis, mit kereshet ezen a helyen? Ez a világ vége után kettővel van....
- Mit... mit csinálsz te itt? - kérdezem, és félrehúzom a tömegből, hogy ne legyen senki az utunkba, és tudjunk zavartalanul beszélgetni. Még mindig alacsonyabb nálam egy kicsit, de olyan nőies mint volt. Elképesztő hol nem találkozok ismerősökkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 3:38 pm

Remény. Ez volt az én nevem, mikor még az emberekkel közösködtem abban a bandában. meg kell mondjam, az volt életem legjobb időszaka. Az után kerültem oda, hogy Fantom is belépett. Az előtt csak a kemény tanulás és tanulás foglalkoztatott, hogy minél ügyesebben sajátíthassam el az alakváltók alap tudását, és, hogy az alakváltással ne legyenek gondjaim. Szép eredményekkel zártam azt az időszakot, minden okosságot megtanultam és az alakváltással sincs bajom. Anno, még fiatalabb koromban sokat jártam itt, ebben a városban, de aztán betelt a pohár és világot akartam  látni. Mivel egyesek nem tudnak a mi világunkról, az is kicsit feltűnő, hogy rajtam nem fog az idő vasmarka, szóval nem maradhattam sokat egy helyben. A legtöbb időt a bandában voltam. Mikor Fantom eltűnt, én még maradtam, de aztán lassan a többieknek is kezdett feltűnni, hogy nem sokat változok, így jobbnak láttam lelépni.
Nameless volt az utolsó hely, ahol úgy gondoltam összefuthatok még Fantommal. Bántam, mikor csak úgy eltűnt, hiszen tényleg elég jóban voltunk, és most, hogy újra látom, egy pillanat alatt elfelejtem a tömeg okozta bosszúságomat.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - mondtam egy döbbent mosollyal. Még nem nagyon tudtam felfogni, hogy tényleg ő áll előttem teljes valójában. Bár azért picit változott, még ha nem is sokat. Ember, én pedig éles látásomnak köszönhetően kiszúrom a legapróbb változásokat is.
Rajtam a szokásos öltözetem volt. A fekete farmerom fehér topp és azon a fekete bőrdzsekim, amit még kölyökként loptam az utcán. Nem mintha ilyen életem lett volna, de sosem voltam a jó modor mintapéldánya.
Egyszerűen felfogni sem tudtam, hogy fantom mit kereshet itt, Namelessben, hiszen ide nem igazán járnak emberek, főleg nem erre a környékre.
Végül megláttam a nyakában lógó szemet. Soha nem láttam még élőben ilyet, de tudtam mit jelképez, milyen ereje van, ahogy azt is, melyik fajhoz tartozik. Döbbenten néztem egykori barátomra, nem mertem elhinni amit látok.
- Vámpírok? - böktem a medálra. Ő nem volt az, tuti, hogy látnám akkor, és ő is egyből rájönne, hogy nem vagyok ember, teljesen.
Engedem, hogy arrébb vonjon, majd fejemmel invitálom az egyik közeli itató felé.
- Mit szólnál, ha mindezt valami ital mellett beszélnénk meg? - kérdeztem, majd el is indultam, keresztül a tömegen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 6:46 pm

Ezt komolyan nem hiszem el, mit keres Remény egy ilyen helyen? Igaz nem mostanában váltunk el, de mégis mintha semmit nem változott volna, nem igen fogott rajta az idő. Talán ő sem ember? Nem tudom, de lehet hogy csak nekem van már üldözési mániám emiatt a természetfeletti szarság miatt amibe belekeveredtem és a vámpírok után már mindenhol rémeket látok. Hát nem kizárt hogy lassan megzakkanok, de ez ami körülvesz... hát kövezzenek meg érte, ha nem bírom ki.
- Jogos a kérdés, de azt hiszem igazad van, igyunk meg valamit, és elmesélem miként dobott vissza másodszor is a halál - mosolyodom el, mivel először a banda mentett meg, másodjára pedig Magdalena... Még meghalni sem tudok normálisan ami azt illeti. Aztán meglátom rajta a csodálkozást, először nem is értem mit néz, aztán én lepődöm meg, mikor rákérdez. Honnan tud a vámpírokról? És a Szemről, ami magát a királyt, a Bíbor Légiót jelképezi? Bár nem is érdekel igazából honnan tudja, örülök annak hogy látom, és hogy él még. Ami csoda, hiszen nagyon meghaltak a kis közösségból, nem egyet néztem végig, és nem egyet temettem e magam is. Hát gyászos idők voltak azok, de mégis... Szerettem őket a magam módján, csak mikor kiderült hogy majdnem bundát növesztettem, nem éreztem semmi késztetést hogy visszatérjek oda. Oda, ahol majdnem kétszer veszítettem el az életem.
- Hm? Jah igen, hát ez is egy hosszú sztori... és kicsit sem unalmas, bár mióta itt vagyok, nem volt alkalmam unatkozni ami azt illeti... - sóhajtok fel, és megvakargatom a tarkómat, mint mindig ha valami olyasmi előtt állok, ami összeszedettséget igényel. Márpedig tudom, mesélnem kell. Követem a kis ivóba és két korsó sört rendelek máris, és elfoglalok egy sarok asztal ami három helyes, de mi csak ketten vagyunk rá.
- Kezdd te, nekem van elég mondandóm, legalább összekapom magam addig... - noszogatom, hogy kezdjen ő mesélni, és zöld szemeim ugyanolyan érdeklődve merednek mint eddig, maximum egy szemernyit öregedett a nézésem, attól amiket megtudtam és átéltem... a világom állt fejre, de... úgy érzem, van helyem ebben az elmozdult világban is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 7:48 pm

Alig pár órája érkeztem a városba, és máris óriási meglepetéseket okoz. Itt van a rég halottnak hitt társam, aki valahogy kapcsolódik a vámpírokhoz, de ő maga nem az, ebben biztos vagyok. Örültem, persze, hogy örültem, hiszen ő él. A régi  banda tagjai sorra hullottak el, több mint egy évig azt hittem én vagyok az egyetlen túlélő. Persze ezeket a híreket csak később tudtam meg, miután otthagytam őket, de egyikőjükkel sem jöttem ki olyan jól, mint Fantommal. Persze az ő haláluk is igen lesújtott, mégis legjobban egyetlen barátom hiányzott a legjobban. Most mégis itt van, teljes fizikai valójában, él és látszólag igenis halandó.
Ahogy haladtam az itató felé, akaratlanul felelevenítettem magamban a régi "szép" időket, mikor még mindketten bandáztunk. Töretlen mosollyal az arcomon ültem le vele szembe, és vártam a magyarázatot. Persze ahogy az szokása, inkább kitér és engem vesz elő, pedig nekem semmi kedvem nincs magamról mesélni. Kicsit kiakadna, ha elmondanám neki az igazat, ebben biztos vagyok. Az is igaz, hogy férfiból van, lerendezi magában, de azért jó lenne, ha ez a barátság megmaradna kettőnk közt.
- Miután te felszívódtál, a banda tagjai egymás után kezdtek elhullni - mondtam egy fintorral. - Nem sokkal ezután én is elmentem, aztán megkaptam a hírt, hogy mindenki meghalt. Eddig városról városra jártam, próbáltam megállni a lábamon, aztán eszembe jutott ez a hely. Gyerekkoromba sokat voltunk itt a mesteremmel. Úgy gondoltam hát, ide jövök, letelepedek és majd itt kezdek valamit az életemmel. - Röviden, tömören ennyi az én történetem. Ahogy ezeket elmondtam, rádöbbentem, hogy anno, mikor megismerkedtünk, soha nem beszéltünk a múltunkról. Mindig tudtunk valami más témával előrukkolni. Ismerjük egymást, de nem eléggé.
- Most te jössz - kortyolok a sörömbe. - Miként kerültél ide, és honnan ez a medál? - bökök a nyakában lógó szemre. Nem láttam még ilyet soha, csupán képen. Minden olyan lény, ami valamilyen szinten kapcsolódik az emberhez, egymáshoz is kapcsolódik, ha nem is mentálisan, vagy fizikailag, de ismerjük egymás életvitelét. Találkoztam vámpírokkal, nem egyszer, ahogy vérfarkasokkal is. Tudok róluk egyet s mást, de biztos vagyok benne, hogy a tudásom így is kevés.
Várom, hátha akad kérdése, vagy belekezd saját kis történetébe, közben pedig az italomat iszogatom. Határozottan koccan a korsóm az asztalon, mikor kissé erősebben csapom oda az asztalnak, mint szerettem volna.
- Tegyük fel, hogy azt mondom neked, hogy söpröm a kilencvenet években. Te erre hogyan reagálnál? - kérdeztem kissé idegesen, de kíváncsian. Nem szeretem kerülgetni a forró kását, de most itt egyetlen barátomról van szó, örülhetek, hogy legalább ő megmaradt.
~ Ha erre az a válasza, hogy jól tartom magam, lenyomom a torkán az egész korsót, az is biztos. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 8:44 pm

Kialvatlan vagyok és nyűgös, mégis az hogy itt találkozok Reménnyel az utolsó dolog volt ami eszembe jutott. Tulajdonképpen azt sem tudom mi lett a bandával miután meghaltam számukra, és idejöttem. Vajon elgyászoltak ahogyan én is másokat? Sajnáltam, többek között Macskát és Reményt akikkel a legjobban kijöttem a bandávan, de nem vállalkoztam rá hogy még egyszer ott kapjon el a halál, és ne eresszen vissza. Azzal már a kelleténél jobban kísérteném a szerencsémet. Rendelek és leteszem magam a finom módomon, de már nem kötnek belém mint a legutóbb, gondolom tudják hogy rossz vége lett a dolognak, és a lostok vesztek oda, nem én és Ed. Egek, mi lehet azzal a kis penészvirággal? Legyintek, nem számít, nyilván nincs semmi baja a családja mellett. Család... chh... Hallgatom mit mesél Hope, mivel azért tudom a nevét, ő is ismeri az enyémet, de érdekes módon semmit nem tudunk egymás múltjáról, és ő akkor állt hozzánk, mikor én már felépültem a haldoklásból. Nem látta az agonizálásomat.
- Elhullani? Miért nem tett Ököl valamit hogy megvédje őket? Jó vezérünk volt pedig... Mindenki? Macska és Tőr is... Egek... - fogom a fejem, hiszen Tőrnek nem volt párja a közelharcban, és Macska, a cuki kis szöszi árva... Hát mindenesetre nyugodjanak békében. Sajnálom őket, ők voltak a családom. Azok, akik befogadtak.
- Sajnálom őket, a családom halt meg azzal, hogy ők meghaltak - teszem hozzá, és iszom egyet az egészségükre. Keserű íze lesz mindennek így, azt hittem ők még élnek, és tovább vitték a kis bandát. Egek, némelyik nem is volt tizenhét...

- Nos ez hosszú mese. Amikor legutóbb kimentem még Ököl megbízásából az utcára, elbaltáztam a dolgot, és egy olyan embert raboltam ki akit nem kellett volna, vérfarkas volt, és majdnem széttépett. A vállam merő heg és forradás. Azt hittem, meg fogok halni, hogy itt a vég, de nem. Magdalena, egy kedves idős nő mentett meg és megnyugtatott... nem bundásodom ki, de azt is mondta hogy varázsló vagyok, és menjek északnak, dexternonba. Hittem is nem is, de elemntem, hát nem volt semmi ami ott volt, aztán onnan is tovább jöttem. Dexternon arra volt jó, hogy megismerkedjek egy vámpírral, és miatta jöjjek ide, erre az istentelen helyre - mesélem, és beleiszok a sörömbe, hosszú mese ez, ennél sokkal de hosszabb de nincs kedvem mesemondó délutánt tartani, ezért a lényegre szorítkozom.
- Aztán itt újra találkoztam vele, és ezt a medált adta egy átsidkurált éjszak után, igazán hasznos holmi. Bár meglep hogy tudod mit jelent... - azt nem teszem hozzá, hogy ezekkel együtt rémálmokat, véres látomásokat és kínzó fejfájást is adott, és azt a tényt, hogy megérintett a bíbor király. Szép história, főleg a Victoriussal folytatott mély beszélgetések, de... nekem ezek hiányoztak, hogy valakivel így lehessen beszélni, és aki nem néz különcnek, vagyis annak nézhet de nem ítél el miatta hogy nem vagyok olyan mint mások. Röhejes hogy ezt az érzetet pont a legfőbb vámpírtól kapom meg, és nem egy szerető nőtől.... A kérdésére csak felröhögök, és pontosan azt válaszolom, amit hallani akar.
- Azt mondanám, hogy ahhoz képest k*va jól tartod magad öreganyám - kuncogok. Fanyar mosollyal gondolok arra, hogy emögött több lehet mint feltételezés, de mit lepődök én még meg bármin is? Bár azért...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Szept. 08, 2013 10:07 pm

Figyelmesen hallgatom szavait, közben a sörömet kortyolgatom. Fel- felrémlett előttem pár régi emlék a bandáról. Tényleg olyanok voltunk mint egy család. Segítettünk egymásnak mindenben, védtük a társunk. Egymásért voltunk, és nem egymás ellen. Szép idők voltak, bárki mondhat bármit. Nem kellett nekünk vagyok a jóléthez, elég volt, hogy ott voltunk egymásnak. Bár már akkor úgy éreztem nem illek abba a közegbe, hiszen jóval idősebb voltam mindegyikőjüktől, még ha ez meg sem látszik. Egyedül Fantom mellett tudtam úgy érezni, hogy nem vagyok más, hogy nem ütök el a többiektől. Senki nem tudta, hogy miféle szerzet vagyok. Nem beszéltem a múltamról, nem is kérdezték. Elég volt besétálnom, és már meg is kaptam a magam helyét. Furcsa lehet ez másoknak, de akkor ez volt a normális, nekünk legalább is. Egymástól tanultunk, és magától az élettől. Mikor fantom felszívódott, egyedül éreztem magam, még ha a többiek ott is voltak. Kirekesztettnek gondoltam magam, hiszen más voltam. Nem egészen ember. Sajnáltam, és kellőképp meg is gyászoltam barátomat, aztán én is otthagytam azt a helyet.
- Hidd el, engem is lesújtott a halálhírük - húztam el a szám. Nem sirattam meg egyiket sem, de tényleg sajnáltam őket. Előttük állt az élet. - Nem tudom, hogy mi történhetett, én csak az újságokból hallottam a dolgot. Úgy adták elő, hogy valaki lemészárolta őket, vagy ilyesmi.
Mondhatnám, hogy könnyedén veszem a halált, hiszen találkoztam vele nem egyszer, de az, hogy ezek az emberek, a testvéreink haltak meg, még engem is kikészített picit. Nem is csodálkoztam, hogy most Fantom is így ledöbbent. Tudtam, hogy mit érezhet most.

Döbbenten hallgattam a történetét a vérfarkasról, aztán a vámpírról is, de végre fény derült a medál mibenlétéről. Végül csak könnyeden elmosolyodok, egy nagy sóhajjal.
- Legalább itt vagy, élsz még. - Megnyugtatott a tudat, hogy mindeddig jó kezekben volt, hogy vigyáztak rá. Bár nem veszélytelen ez a város sem, sőt.
- Nem - rázom meg a fejem egy újabb korty után. - Fogalmam sincs, hogy mit jelent, csupán tudom, hogy a vámpírok birtokában található ilyen. Tudom, kicsit hiányos a tudásom ezen lényekkel kapcsolatban, mégis, olvastam, hogy náluk használatos ez a szimbólum. Javíts ki ha tévedek, magam sem vagyok biztos az igazamban - kuncogok halkan, kissé szégyenlősen.

Eldöntöm, hogy elmondom neki végre mi is vagyok, kivel is élt annyi ideig, kiben bízott meg, de egyszerűen nem tudom, hogy elkezdeni, így egy igen ostoba feltételezéssel nyitok, amire pontosan tudom a választ, de csak kinyögöm, remélve, valamennyit komolyodott már egykori társam, jó barátom. Hát nem így lett.
Sokszor megestek ilyen alkalmak még mikor a banda együtt volt, hiánytalanul, akkor is voltak köztünk olyan beszélgetések, mikor valamelyikünk inkább elviccelte a dolgot. Olyankor csak megvillantottam a szemeimben állati énemet és máris tudták, hogy komolyan akarok beszélni. Most sem volt ez másképp. Igazából ez nem állt másból ez a pillantás, minthogy nagyon, de nagyon csúnyán néztem az illetőre. Szinte felnyársaltam a tekintetemmel. Ezt nem sokan viselik el. Én magam sem, de előszeretettel alkalmazom másokon.
- Az "öreganyámért" minimum a fejedet kellene vennem, de most eltekintek mindettől. - Hangom nyugodt maradt, pillantásom annál vérengzősebb. Soha nem bántanám barátomat, de néha neki is kell némi szigor. Persze ez az én hibám is, hiszen ha nem ilyen ostobán tettem volna fel a kérdést, most nem itt tartanánk. Lemondóan sóhajtok, és megengedek magamnak egy mosolyt is.
- Jó, ezt megkaptam, de most minden viccet félretéve, ha azok után, amit elmondok, még egyszer öreganyámnak hívsz, tuti, hogy teszek róla, gyereked ne legyen. - Persze nem gondolom komolyan, a játékosság segít ellazulni, így könnyebben tudok színt vallani. - Egész pontosan nyolcvannyolc éves vagyok. Az alakváltók népes társaságát képviselem. - Egy szó nélkül lekapom magamról a dzsekimet, aztán hajamat félrehúzva megmutatom a lapockámon lévő tetoválást, ami egy griffet ábrázol.
- Gondolom, ezzel mindent elmondtam, ami fontos lehet. Ennyi idő után, jogod van tudni erről, főleg, hogy már te is nyakid benne vagy ebben az egész természetfeletti mizériában - mondom teljes nyugalommal, de csupán ez csak a látszat. Belülről majd szétszaggat a lelkiismeret furdalás és a remény, hogy gyorsan túl teszi magát ezen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Szept. 11, 2013 2:55 pm

A kelleténél talán kicsit jobban húzom meg a korsót, de mit bánom én, még ha berúgok is? Nem jellemző rám de nem is fenyeget a veszély, a hatodik után már nehezen állnék meg, de egy-kettő simán elmegy, veszély nélkül. Eszembe jut sok minden, a hogy befogadtak, ahol éltünk... lepereg a közös időszak a szemeim előtt, így egy kis ideig nem is nagyon szólalok meg, fojtogatja a torkom a bánat, és a gyász, mert bár Hope később jött, mégis ő maradt egyedül a bandából? Miért? Miértnem Tőr? Miért nem Macska, vagy Álarc? Igaz, akkor is reménnyel jöttem ki a legjobban, talán mert ő állt korban a legjobban közel hozzám, és jól megvoltunk, de nem vállaltunk felesleges kockázatot azzal, hogy egy ágyon osztozzunk, az valahogy nem illett volna a képbe.
- Hm, lesújt, igen. Ez a jó szó, elveszíteni valamit, még ennyi idő után is fájdalmas, nem hittem volna hogy... hogy pont én leszek az aki túlél ennyi csörte után a halállal... - merengek el egy kicsit, és a sörömbe bámulok, de nem a sárga színét, és a buborékjait látom, sokkal mást, a közös ivászatok, és a jó hangulatot, ahol először lettem matt részeg de úgy, hogy vonszoltak az ágyamig. Keserű kis mosolyra húzódik a szám, hiszen mikor volt már midnez? A múltba vész, ahogy életemnek az a szakasza is, amikor még a bandával voltam, most megint egeyül vagyok, egy idegen városban, egy városban, ahol élhetek. Ami nem vet ki, és ahol több izgalom ért eddig, mint egész eddigi életemben, hiába a vámpírok nem unalmasak.
- Én még onnan sem tudtam volna meg ha nem mondod el. Ide nem igen jut el külsős hír, megvan ennek a városnak a maga összetűzése, és nem kér másokéból... Na meg túl sok vándor sem jön, de... lemészárolták? Kik? Mit tudsz még erről? A Maffiások? - izzik fel a szemem, ahogy eljut agyamig a "lemészárolták" szó. Ha itt tényleges banda irtás volt, annak ronda vége lesz, meg fogom torolni. Furának hangozhat, de mindekinek eszébe jut a bosszú, főleg ha szeretteiről van szó, és nekem csak ők voltak.

Forrongok ezen egy kicsit, amíg emészti hogy mit mesélek, és a megjegyzésére csak biccentek. Élek, de hogyan? Egy olyan városban kaptam kiváltságot, ahová normális ember nem teszi be a lábát, halandónak lenni pedig veszélyes. Bár legalább a vámpírok miatt nem kell aggódnom, épp elég nyűg nekem a lost és a farkasbanda. Ch, korcsok.
- Élek, bár... hát ritka nagy mázlista vagyok azt hiszem - sóhajtok, ahogy beleiszok a sörbe, és hallgatom mit mesél a medálról. Fürkészve nézem, zöld szemeim a veséjéig látnak.
- A Királyukat jelenti. A Bal Szem a sigul, a Jel amit régen minden vámpír viselt, akinek köze volt a királyhoz, és aki a Bíbor király légiájába tarozott. Az, hogy én viselem a jelet, annyit jelent hogy valamiféle elismerést kaptam Tőle - vonok vállat, és szinte szavalom ezeket, mint ahogyan nekem is szavalták, de ez még semmi információ, mármint ahhoz képest amit én kaptam magyarázatként. Mindenre emlékszem amit mondott. Magam sem egészen értem miért kedveltem meg azt a fura alakot, de sokkal jobban kijövök vele, mint azzala a bizonyos nővel. Elmerengve dörzsölöm meg a jobb vállam, azt amelyik nem heges. Sophie harapott belém, a szex hevében. Figyelem hová akar kilyukadni ezzel a megjegyzéssel de... nem igazán tudom hová tenni, és mikor randán néz rám, visszanézek, csúfondárosan, kajla mosollyal, ahogyan szoktam. Nem hat meg ez a nézés, a vérvörös szempár után... semmi.

- A fejemet? Ember, 50-en túl mindenki öreganyám kategóriás nő, nem mondták még neked? - nevetek, és újra iszok, de... hová lett a söröm? Újabb kört kérek, és mikor leteszik elém a tele korsót, akkor figyelek tovább.
- Amúgy sem terveztem gyereket senkitől, az az élet nem nekem való... - vonok vállat de most már tudom. Vagyis legalább erősen sejtem, hogy valami drámaiság jön, és vallomás, előre utálom, és kezem egy pillanatra megremeg a korsón, még jó hogy nem látszik. Azért erre nem lehetett felkészülni, így elkerekednek a szemeim egy kicsit, és elönt egy érzés. Nem tudom hogy dühös legyek vagy inkább meglepett és érdeklődő. A tetoválására felmorranok, szép griff, de hogy ezzé alakuljon... Ne már. Elhúzom a számat, kesernyésen, és szemeimben csalódottságot láthat, néma dühöt.
- Nyakig benne vagyok, igen ez igaz... Jó tudni hogy már korábban is ebben voltam benne, csak épp rohadtul nem tudtam az egészről. Most miért? Mi okod volt erre? Csak mert láttam vámpírokat? Viselem a Jelüket? Soha nem leszek olyan mint ők, nem merülök el még jobban ebben a világban. Te miért? Miért nem tudtál akkor megbízni bennem, amikor még nap mint nap együtt voltunk? - kifakadásnak kéne lenni, mégis csendes vád lesz, nem kiabálok, nem emelem meg a hangom, csak keserű éllel akarom tudni a választ, és kezem rászorul a korsóra. Beleiszok, és erősebben teszem le mint szeretném. Soha nem volt normális életem? Mindenhol ez a mizéria vett körül, már akkor?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyHétf. Szept. 16, 2013 9:15 pm

Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Ez persze nem igaz. Az ember remél, de mikor az idő az utolsókat rúgja, rájövünk, hogy már nincs miben reménykedni.
Én is így volt vele, mikor megláttam Fantom arcát, mikor elmondtam neki az igazat. Reméltem, hogy nem akad ki, nem fogja számon kérni a dolgot. Ugyan, hogy ne tenné, mikor évekig élt velem egy fedél alatt oly' édes tudatlanságban.
- Szemernyit sem voltál benne korábban - mondom nyugodt hangod, de belül marcangol a lelkiismeret a fájdalom és szinte érzem, ahogy minden reményem nehéz kőként zuhan a semmibe. Persze megértem, hiszen nem mondtam el neki, hazudtam arról, hogy ki is vagyok. De miért mondtam volna el? Senki nem kérdezte. Én nem titkoltam, de nem is mondtam el, hogy mi vagyok.
- Na, vajon miért nem mondtam el akkor? - kérdeztem rá. - Nézz magadra, szerinted akkor jobban viselted volna? Nem hiszem. Egyébként sem kérdeztétek, hogy ki honnan jött. Nem titkoltam volna el, de minek mondjak el bármit is a magánéletemről, ha nem kérdeznek.
Egy csepp érzelem sem volt a hangomban. Nem szoktam ilyeneknek engedni. Külsőre nyugalmat mutattam.
- Azt hittem meghaltál, Vel, azt hittem soha többet nem látlak. Most mégis itt vagyunk, mindketten élünk. Ugyan mennyi esélye volt ennek? Hidd el, mikor azt hittük megöltek, bántam, hogy nem mondtam el neked ki is vagyok valójában. És most bármilyen hirtelen is jött úgy éreztem meg kell tennem, mert nem fogok elhalasztani még egy alkalmat. - kortyoltam egyet sörömből, majd folytattam. - Nem azért nem mondtam el neked, mert nem bíztam benned, ugyan. Felőlem megtudhatja az egész világ, de nem beszéltünk a múltunkról, sem arról, kik is vagyunk valójában.
Visszavettem a dzsekimet, újra kortyoltam a sörömből, majd hátradőltem a székemen. Fájt, hogy így reagált rá, még ha tudtam is, hogy ennek így kell lennie. Annyi időn keresztül megbízott bennem, hitt nekem, megosztotta velem az életét, én pedig végig elhallgattam ki vagyok. De nem tudott erről a világról nem ismerte. Ha akkor elmondom ki is vagyok, rosszabbul fogadta volna, abban is biztos vagyok.
- Most már tudod - sóhajtottam. - Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert eltitkoltam, de tudnod kell, hogy mindvégig kínzott a lelkiismeret. Bár nem látszik rajtam, de így van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyPént. Szept. 20, 2013 10:52 pm

Nem is tudom mit szóljak ehhez, mármint az egész helyzethez, nyomorult egy dolog, nem tudtam semmit talán így volt jó, talán nem kellene neheztelnem Reményre, de mégis egy kicsit... Kit hibáztatok? Őt amiért nem mondta el, vagy magamat hogy sosem kérdeztem meg? Elmondta volna vajon akkor? Nem tudom, így mielőtt válaszolnék inkább iszom egy kicsit, de minek...
- De körülvett, már akkor is. Honnan tudhattam volna hogy nem vagy ember, hogy nem 14 voltál mikor hozzánk csapódtál? - morgok egy kicsit, de harag már nincs bennem, csak kérdések, de abból millió, egy emberélet kevés lenne a megválaszoláshoz. Szerintem jogos a kiakadásom, mégha Hope nem is így gondolja, de furcsa hogy a neve is reményt jelent, nem csak a beceneve. Érdekes egybesés lenne? Kizárt.
- Jó, persze kérdezhettem is volna, de ki a fene gondolta volna hogy van más világ is, ezen kívül, más lények... - morgolódom de inkább csak elmélázok ezek, hiszen én magam sem tudtam amíg az egykori áldozatom rám nem vetette magát, és ki nem szőrösödött felettem. Hát az maga volt a rémálom, a mai napig nem tudom hogyan élhettem túl úgy, hogy megúsztam a bundás létet. El sem hiszem komolyan, megrázom a fejem egy picit. Jogos amit mond végül is.

- Én is azt hittem hogy meghaltam, miután szétszaggatták a vállam, nem reméltem hogy valaha is lábra állok, még a hullát sem bírtam lelökni magamról, és már csak a sötétet láttam, ami elnyelt... Igazából fogalmam sincs Magdalena hogyan rugdosott vissza az élők közé... - sóhajtok fel, nem haragszom, csak... váratlanul ért az egész, összedől körülöttem az ismert világ, és minden előkerül, amiről eddig azt hittem szóbeszéd. Ch, nézzek már magamra, eddig azt sem tudtam hogy varázsló vagyok, most meg napról napra jobb vagyok ebben, és még a vámpíroktól sem kell félnem... Ch, tiszta agymenés.
- Jó oké. Nem azért mondtam, és nem akarlak megbántani, csak épp összedől körülöttem minden amit ismertem, és már kiakadok azon, hogy nem akadok ki az ilyesmiken. Ettől még a barátom van Hope, csak... most egy kicsit nehéz nekem... - próbálom szavakba önteni hogy mit érzek, tulajdonképpen azon túl hogy tetszik ez a fajta változás, kicsit félek is tőle, és végtelenül magányosnak érzem magam. Fogalmam sincs mit kellene tennem ebben az új világban, ez a város jó, de mégis...
- Fogalmam sincs mit kéne tennem. Ez a város, befogadott és aligha reméltem hogy ismerősbe futok bele ezen a helyen. Én nem akarok már több mindenkit elveszteni magam körül - sóhajtok bele a sörömbe, talán kissé érthetetlen lesz emiatt a vége, mégsem ismétlem meg, talán hallotta. Elvégre valami madár szerűség, azok meg jól hallanak ha jól tudom.
- Most már mindegy... legalább te élsz, és nem vesztél oda a többiekkel, sovány vigasz de... örülök neked - szólalok meg kicsit később, ráérek még rágódni a dolgokon később ha már egyedül leszek a szobám magányában, vagy épp valahol az erdőben fogok kujtorogni céltalanul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cat Torie Ross
Városlakó - Alakváltó
Cat Torie Ross

Faj :
Alakváltó
Kor :
94
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
6

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptySzer. Okt. 02, 2013 7:12 pm

Csak hallgatom minden szavát. Nem szóltam, vártam, hogy kiadjon magából mindent. Megérdemelte. Tudom, hogy szemét dolog volt így egyből mindent a nyakába zúdítani, de megérdemli, hogy tudja, ki is vagyok. Nem kockáztatom meg, hogy újra elveszítsem. Ő az egyetlen élő barátom. Szinte látom, ahogy őrlődik, próbálja a helyére tenni a dolgokat önmagában.
Igen, erre számítottam én. Kiakad, de elfogadja. Féltem, hogy talán így már nem néz rám barátként, de talán majd idővel megbékél. Vagyis én nem fogom hagyni, hogy ez álljon közénk. Attól, hogy olykor át tudok alakulni egy lénnyé, még nem vagyok más. Ugyan az a Remény vagyok, aki voltam akkor is, mikor emberként élt a bandában.
- Elég lett volna a múltamról érdeklődni, de mivel senki nem beszélt a múltjáról, nem kérdeztük a másikat, így nem is láttam értelmét elmondani nektek.
Halványan elmosolyodok morgolódására, de nem válaszolok neki. Had nyugodjon meg, rendezze magában a tényeket, aztán majd kérdez, ha tudni akar még valamit.

- Ezen már nem érdemes rágódni, Fantom - mondom egy nyugtató mosollyal. - Megtörtént, de élsz, és ez a lényeg. Hidd el, én nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy nem a sírod felett állva kellett elmondanom mindezt, hanem a szemedbe nézve, ami élettől csillog, nem pedig üres és üveges.
Újra mosolyra húztam a szám. Hirtelen védtelen gyereknek láttam az előttem ülő egyént. Ahogyan beszélt, ahogy próbálta megérteni a körülötte lévő világot. Tudtam, hogy segítenem kell neki, hiszen egymaga sokára kapna választ a kérdéseire, addig pedig bele is őrülhet.
- Ha barátok vagyunk, akkor engedd meg, hogy segítsek neked! - mondom mosolyogva és az asztal felett megfogtam a kezét, hogy ezzel bátorítsam. Semmi hátsó szándék, esküszöm. Vel számomra csak egy barát, ezt ő is jól tudja... remélem. - Nem kell mindezt egyedül végigcsinálnod. Tudod, hogy rám számíthatsz.
A következő szavait nehezen értettem meg, de azért ki tudtam kalkulálni. Negyed részben, vagy mennyibe, oroszlán volnék.
- Ez az élet velejárója - sóhajtottam, és elhúztam a szám. - Emberek, vámpírok, alakváltók és minden más lény így vagy úgy, de egyszer meghal. Nem maradhatsz egyedül örökre. Ha úgy próbálsz meg a félelmedtől elbújni, hogy egymagad maradsz, egyszer csak saját magadat veszíted el, de én megígérem neked, ha akarod, ha nem, én melletted állok - széles mosollyal rákacsintottam, elengedtem a kezét, és újra hátra dőltem. - Én sem akartam senki elveszíteni, akihez közel álltam, vagy ismertem, de be kellett látnom, hogy bármit is teszek, a sorssal nem húzhatok újat. Fáj, szinte szét szakít a tudat, hogy többször nem láthatod, nem beszélhetsz vele, de ez a fájdalom lassan csillapodik. Nem múlik el, mindig ott lesz benned, de felül tudsz kerekedni rajta. - Észre sem vettem, hogy így megszaladt a nyelvem. Elmélázva néztem a sörömet, és beszéltem, közben azokra gondoltam, akik meghaltak körülöttem. Sokszor találkoztam a csuklyással, tudom milyen a fájdalom, a gyász. Aztán ahogy felnéztem egykori társamra, felnevettem. - Bocs, elragadtattam magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca EmptyVas. Márc. 30, 2014 3:16 am

~ Hope ~

Lassan csillapszom, ahogy kiadok magamból mindent, hiszen ez annyira morbid és lehetetlen fordulata az életnek már megint hogy lassan már csak röhögni fogok ezeken és nem kiakadni. Nincs sok választásom, lenyugszom, hiszen Hope az egyetlen aki megmaradt nekem, az egyetlen élő aki a múltamból van jelen, és nem akarom elveszíteni ha már kiderült hogy micsoda. Persze kérdezhettem volna, de nem tettem meg akkor meg ugye mire fel akadok fent ilyen aprócska tényen hogy közel száz éves alakváltó? Nincs jogom kiakadni ezen, pont nekem akiről szintén azt hitték hogy már régen meghaltam, aztán tessék, még mindig itt vagyok, elevenebben mint valaha, és vámpírok között. Lássuk be, nem egy életpályamodell. De élvezem.
- Igen tudom. Nem is akartam így neked esni de tényleg ki vagyok már ettől hogy alig lepődöm meg ha valami a feje tetejére fordul... - sóhajom, mert eddig legalább dühönghettem ezen, most már túl kell lépnem, és keresnem tovább, hiszen megoldásra váró rejtély akad éppen elég, ahogy kiderítendő információk hada is üldöz. A vörös álmok többek között.
- Nem, nem érdemes, és kifejezetten örülök hogy mindezt nem a sírom felett kell megtudnom. Annak meg főleg hogy még mindig sikerült embernek maradnom ebben a városban - borzongok meg, mert azon túl hogy ember vagyok nagyon is élő, nem olyan mint az azok a rusnya lostok, akik el akartak rabolni Edwarddal, sőt meg is tették, csak sikerült kijutnunk. Hála az égnek és Victoriusnak az ajándéka miatt. Önkéntelenül babrálom meg a láncot, vérvörös és a medál is rajta de hát ez már csak a vámpírok színe. Meg az enyém, noha nem vagyok az. Ki tudja, leszek-e valaha.
- Jelenleg az is éppen elég nagy segítség hogy itt vagy hallgatod a kiakadásaimat. Valahogy nem egyszerű ez az egész ez a város... a hajam égnek áll tőle, és mégis vonz. Volt egy vámpír, még dexternonban... egy nagyon öreg, ő említette ezt a várost és idejöttem, és újra megtaláltam őt - teszem hozzá hiszen elmerültem a vámpírok körében jobban is mint szerettem volna, és nem nagyon akarok kiszakadni, tetszik, és persze a plusz is amit kaptam, védelem a város minden vérszívója ellen, azért nem egy rossz eredmény így földi halandóként. Ahogy megfogja a kezem rápillantok, előbb a kezünkre, aztán vissza rá, nem is tudnám elutasítani.
- Tudom, és rendkívül sokat jelent számomra hogy itt vagy Hope, remélem tudod, mert nem vagyok egy romantikus alkat... - vigyorodom el kissé, hiszen le se tagadhatnám hogy szinte együtt nőttünk fel, nem is csak szinte hiszen egy banda voltunk és közel álltunk egymáshoz, nem csak mi ketten, de a többiek is. Családias volt nagyon, és hiányzik is. Nem mindig, de van amikor jó lenne megint ott a kis hadiszálláson ülni és civódni.
- Nem akarom elveszíteni magam, főleg hogy megtaláltam a lényem legmélyét ami vagyok. Varázsló és nekromantaféle talán, ez nem biztos, és voltak azért események amik nem engedik hogy elvesszek, és azt hiszem a legnagyobb támogatót már magam mögött tudom, akit csak lehet - mosolyodom el halványan hiszen ha Hope mellém áll, és a Király is, akkor aligha... bár azon a tényen ez sem változtat hogy halandó vagyok, könnyen véget érhet az életem ha nem vigyázok magamra, de harmadszorra nem akarok a kaszás elé állni. Az már sok lenne a jóból és a végén még megártana, nem akarom ennél jobban kísérteni.
- Tudom hogy nem múlik el, de idővel majd csillapodni fog, azaz kevésbé lesz fájdalmas. Mondani könnyebb mint érezni de majd csak jobb lesz- sóhajtok fel, hiszen ez így van, és ha mint Remény mondja más volta banda halála mögött mint bandaháború, akkor nem fogják megúszni, nem hagyhatom. Utána kell járnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Kereskedő utca Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kereskedő utca   Kereskedő utca Empty

Vissza az elejére Go down
 
Kereskedő utca
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Grimm negyed-
Ugrás: