Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Étkező terem

Go down 
SzerzőÜzenet
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Étkező terem   Étkező terem EmptyPént. Nov. 09, 2012 11:04 pm

Az étkező az első emeleten a kastély közepén található. Mondhatni ez a terem a kastély szíve. Minden irányból nyílik ide ajtó; a konyha felől, a társalgóból, a lakószobákhoz vezető folyosókról, még az olvasóteremből is. A középső kétszárnyú ajtó pedig a bálterembe vezet, amit csak ünnepélyes alkalmakkor nyitnak ki. Mivel az étkező az épület közepén van, ablakai nincsenek, ami a vámpír családot persze cseppet sem zavarja. A fény hiányát az asztal felett függő hatalmas csillár pótolja. A hosszú tölgyfaasztal mellet kétoldalt aprólékosan megmunkált, könnyű fa székek sorakoznak. Ez a terem nem csak elhelyezkedését tekintve központi, hanem a családi életben is kiemelt szerepet tölt be. Ez az a hely, ahol nap mint nap összegyűlnek a családtagok egy-egy étkezés keretében, ezáltal lehetőségük nyílik megbeszélik egymással ügyes-bajos napi dolgaikat, és néha komoly döntéshelyzetekben megtárgyalni a lehetséges lépéseket.


Étkező terem Kaj_lda_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyCsüt. Nov. 15, 2012 7:22 pm

A családi vacsora
William-em, Cathy, Damien és a betoppanó Sinéad


Étkező terem Carmilla_03_www.kepfeltoltes.hu_

*Vihar. Tomboló vihar odakint. A falevelek már teljesen elsárgultak,nagyrészt letépte már őket a szél a fák nyújtózó ágairól,mint Álmosvölgyben. Csupán egy-két fekete holló állja a sarat és a szelet,rendíthetetlenül,a természet zord vihara fölé emelkedve. Lassan tíz óra,mindent beborít a feketeség odakint,az eső kegyetlenül ostromolja a hatalmas üvegablakokat. Lady Darklore éppen most suhan el az egyik folyosón az ablakok előtt. Még vet egy röpke pillantást a kint tomboló éjszakára,meg is torpan,gyönyörködve az örök éjben és kegyetlen időben,de nincs ideje elmerengeni,hiszen pontban tízkor kezdődik a családi vacsora. Megemeli hát terebélyes szoknyáját,hogy gyorsabban haladhasson. Jobb kezében arany gyertyatartót visz,melyen öt aranyozott gyertya ég,némiképp megvilágítva az asszony útját és arcának finom élét az éjszakában. Természetesen van villany,volna rá lehetőség,de miért is világítanák ki az egész kastélyt? Vámpírok,a sötétben jól látnak,a gyertyafény pedig úgy is hangulatosabb. Meghittebb.
Léptei alig hallatszanak ahogy a vastag szőnyegen halad. Hosszú,törtrózsaszín ruhát visel hófehér csipkével,apró rózsa motívumokkal és a nyakában halvány barack szalaggal. A haját illően feltűzte, elefántcsont hajdísszel,amit a férjétől kapott,ahogy a fülbevalóját is.
Mikor megérkezik az ablakmentes étkezőbe,leteszi a gyertyatartót a hosszú asztal közepére. Még nincs itt senki rajta kívül,de már csak percek kérdése,hogy összetalálkozzon a család. Férjura előző este érkezett haza nagy örömére, az ő tiszteletére találta ki neje a családi vacsorát. Emellett van néhány fontos dolog,amit meg kell beszélni a gyerekekkel.
A konyhából közben kellemes vérillat terjeng,hiszen a chéf már készíti a vacsorát,ami csakis valami vértől ízes ínyencség lehet*

Étkező terem Victoriafrances_exposicion08_small_www.kepfeltoltes.hu_


Étkező terem 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyPént. Nov. 16, 2012 1:32 pm

*Karjai a háta mögött, elgondolkozva néz kifelé az ablakon. Csak nézi, ahogy a természet ereje utat enged a haragjának, és bebizonyítja azt, hogy mindegy kik vagyunk, ellene nem sokat tehetünk. Bármikor pusztulást hozhatnak akárkire, legyen az vámpír, farkas, vagy ember, menekülni csak nehezen, de egyszer elkapja azt, akit kiszemelt magának.
Nem tudja mennyi ideje állhat az ablak előtt, ránéz az órára, és meglepve tapasztalja, hogy már itt az vacsora ideje, és még mindig nincs lent, pedig mint családfő illene az elsők közt érkeznie. Nem is marad tovább az időjárás bűvöletében. Hátat fordít a tombolásnak, és elindult kifelé a szobából, ahol a drágájával hajtják álomra a fejüket.
Ismételten nem öltözött túl, jelenleg kényelmesebbre vette a figurát. Egyszerű, de mégis elegáns sötét nadrág, egy szürke ing, és fekete zakó felső. Itthonra az ilyen meglepetés tökéletes. Bár talán a bejelentéséhez illene jobban kiöltözni, de félő, hogy megtörténhet az, hogy esetleg koszos lehet a ruhája, azt pedig ha lehet, elkerüli.
Belépve az ebédlőbe, még csak a nejét látja ott. Egy pillanatig csak áll, és megbabonázva nézi Lizbethet, ahogy tartja a gyertyatartót, ami gyér fényt vett rá. William haloványan elmosolyodik, majd beleszagol a levegőbe, és szinte összefut a szájában a nyál. Csodás séfjük van, aki az egyszerű vérből is ínycsiklandó ételt tud varázsolni.
Először a nejéhez megy oda, hogy csókjával köszöntse, majd az asztalfőhöz sétál, ahol helyet foglal.*
- Lizbeth drágám, a kis vámpírjaink merre vannak? Remélem hamar csatlakoznak hozzánk. Volna pár bejelenteni valóm…- *és reméli, végre, nem csak négyen kell az asztalnál ülniük, talán végre az ötödik fő is csatlakozik, remélhetőleg…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Nov. 17, 2012 3:44 pm

Unalmas, egyhangú reggelre ébredtem, nem is tudnám megmondani a napom mivel telt. A vacsorát nem felejtettem el, felöltöttem egyszerű fekete ingből és nadrágból álló öltözetemet, majd kikeltem a síromból. Odabenn csak olvastam megint, hosszasan. A tükör elé álltam, csupán furcsa megszokásból és megkötöttem nyakkendőmet. Bár nem láttam magam, úgy is tudtam, hogy jól meg van kötve.
Most pedig éppen az étkező felé tartok. Lassan, egyenes tartással, kimérten. Nem fogok elkésni, de első sem leszek, ezt már tudom előre. Általában nem sietem el a dolgokat. Azon gondolkodom a nővérem bent lesz-e már, de amint benyitok, látom, hogy elsőként érkeztem a gyerekek közül.
- Jó estét
Köszönök szokásos kimért, élettelen hangomon, arcomon a tökéletes közöny kifejezésével.
- Apám
Biccentek felé
- Anyám
Lépek oda anyámhoz és engedelmével kezet csókolok neki.
Tudom, hogy mondanom kellene valami egyszerűt és társalgásbélit, de semmi sem jut az eszembe. Helyet foglalok a szokásos helyemen, apám jobbján, az étel sosem érdekelt annyira, de azért érzem az illatokat én is és elkönyvelem, hogy ez is finom lesz, mint az már megszokott...
- Kellemes az idő odakinn.
Vetek fel mégis valamint, ahogy az ablakon kifelé pillantok. Szeretem a vihart.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyHétf. Nov. 19, 2012 8:04 pm

*Fürge léptekkel szaladok fel a szobámhoz vezető csigalépcsőn. Csizmámról a frissen rászáradt sár végigpereg a fokokon. Feltépem az ajtóm, - átsuhanok a keskeny gótikus ívű nyíláson - majd ugyanazzal a lendülettel be is csapom magam mögött. A következő pillanatban ázott kámzsás köpenyem már a földön hever, rajta halk puffanással landol a gyakorlókardom, lerúgom a lábamról a sáros csizmám, a következő két lépés alatt pedig letornászom magamról a koszos ezdőruhám; egy szűk bőrnadrágot és egy bő vászon inget. ~Késésben vagyok, nem figyeltem az időt. ~ Egy szempillantás alatt a szekrényem előtt termek, és elkezdek fötörni a vállfákon csüngő ruhák között. Finom és nőiesnek éppenséggel nem nevezhető mozdulatokkal cincálom ki, és tuszkolom vissza egyenként a ruhadarabokat, miután egy pillanatra magamhoz próbáltam. Végre megállapodok egynél; egy hosszú lila szaténruhánál aranyozott díszítéssel és a hozzávaló szürkéskék áttetsző köpennyel. Sietve magamra öltöm, megigazítgatom. Képmásom izgatottan illegeti magát a megbűvölt tükörben. Az asztalomhoz lépek, kirántom a felső fiókot, beletúrok, ujjaimra véletlenszerűen felhúzok pár gyűrűt, egy pár fülbevalót is magamra aggatok. Egy pillanatig tanácstalanul hezitálok. ~ Mit is még? ~ nézek kérdőn a tükörképemre, amiről azonnal le is olvasom a választ. ~ Persze, persze ~ motyogom sietve. Leengedem a hajam, amit korábban praktikai okokból fontam be és kupacoltam fel a tarkómra amíg az erdei tisztáson gyakoroltam. - Felállítottam ott pár szalmabábut amiket kedvemre kaszabolhatok össze. - Kibontom a hajfonatom és kicsit átfésülöm. Sötétbarna hajam pajkos hullámokban omlik a vállamra. Kezem újra a fiókba nyúl, és elővesz egy fejéket. ~Apa ma jött haza a hosszú útjáról. Csinos akarok lenni, mikor találkozom vele.~ Kettéválasztom középen a hajam, és beletűzöm a fekete gyémánttal díszített fejdíszt. ~ Kész vagyok ~ Az ajtóhoz lépek, már kezemben a kilincs, mikor bosszúsan ráeszmélek, hogy elfelejtettem valamit. Az ágyam mellé térdelek, kotorászni kezdek alatta, míg végül kihúzok egy pár halványlila lakkcipőt. Feltápászkodok, belebújok, aztán sietve elindulok az étkező felé. Cipőm kopogásán kívül csak az esőcseppek záporozása és a süvítő szél töri meg a csendet. Gyomrom izgatott görcsbe szorul ahogy közeledek az ebédlő ajtaja felé. Megszaporázom a lépteimet. Benyitok. A szívem kihagy egy dobbanást. Először Damienen siklik át a tekintetem, majd Anyámon nézek keresztül, míg végül megpillantom…*
- Apa! * sikkantom izgatottan. Sugárzó öröm járja át a szívemet, arcom felderül, széles mosolyra görbülnek vörös ajkaim, mögülük előcsillannak hófehér szemfogaim. Gondolkodás nélkül Ápához szökkenek, hogy a nyakába borulhassak. A művelet kivitelezhetetlensége cseppet sem zavar, - hiszen ő már helyet foglalt az asztalfőnél – és hacsak a hangomra fel nem pattan, székestől ölelem meg. Csodálattal vegyes szeretettel mérem végig az alakját.
- Elegáns vagy, mint mindig *- mosolygok az arcába.* - Merre jártál? Mesélj el mindent! *- kezdek Apa faggatásába lelkesen, aztán feleszmélek, hogy elragadtatásomban teljesen megfeledkeztem illő módon üdvözölni a többieket. Felpattanok Apa mellől és Anyám elé lépek. A szemébe nézek, majd főhajtással egybekötve lassan pukedlit vetek.
- Anyám. *köszönök* Hogy szolgál az egészsége? *teszem hozzá formálisan.
Később megismétlem a mozdulatsort Damien előtt is;*
- Fivérem.
- Csinos a nyakkendőd. *folytatom udvariasan, miután felegyenesedtem. Valóban csinosnak találom az öcsémet, de ezt a felismerést mindig rögtön el is hessegetem. Az énképem nem tűri, hogy öcsém bármiféle jó tulajdonságát elismerjem. Most már én is felfigyelek a kellemes illatra, de visszafogom kíváncsiságomat, mert nem tartom illendőnek megkérdezni, hogy mi is lesz a vacsi.


//Bocsi, kicsit hosszú lett.//

Étkező terem Morg_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyHétf. Nov. 19, 2012 9:04 pm

A Darklore Család

Újra itthon, Veletek...


Étkező terem Amy_Lee_3052



Ha egy puszta pillantással képesek lennénk irányítani bármit, akkor bizony a Darklore család házába betörnének most a hűvös szelek, átjárva minden ott lakó vámpír halott szívét, megbabonázva a nem létező, halandó elméket s felbolygatva mindenki megszokott életritmusát. Ez a tekintet oly jeges, oly komoly, ám még is érzelmekkel teli; kéken világít a sötét, viharos éjszakában, a nemesi birtokot pásztázva, minden pontját alaposan megvizsgálva. Ez az igéző szempár egy hófehér bőrű leányhoz tartozik, kinek hollófekete haját tépdesi a tomboló időjárás fuvallata, mégis úgy állja a sarat, mint kedvenc madarai a kopaszodó fák ágain, pedig a felhők könnyei végett teljesen elázott már. Két méretes bőrönddel toporog a kapuban, alig várja, hogy leülhessen kicsit, hisz több napja már, hogy úton van hazafelé és szeretne végre lepihenni. Lassan meg is indul a kapuból, átsuhan a kerten, mint egy kísértet, majd a ház egyik hátsó bejáratán sompolyog be az épületbe. Elkerüli a forgalmasabb folyosókat, rejtőzködve lopakodik cókmókjával ajtóról ajtóra, majd szobáját elérve bezárkózik abba és körbetekint a kis helyiségben. Minden ott van, ahol hagyta azokat, bár érződik a levegőn, hogy itt is szellőztettek és nem hagyták a pormacskákat elszaporodni a bútorok alatt – kegyetlen kis jószágok, hajlamosak ráfújni az emberre, ha az el akarja távolítani őket, miután olyan sokáig halogatta a nagytakarítást saját kis rezidenciájában. A kinti folyosón megkondul egy termetes óra: fél tíz van.
Nagy a csend. Túlságosan is. Minden bizonyára vacsorára készülnek a családtagok – idefele felséges illatokat érzett a konyha irányából, innen jött a megérzése a többiek holléte kapcsán. Ezek után úgy határoz, hogy belép a fürdőszobába és megszárítkozik, majd vizes ruháját kiteszi valahova száradni. Egyik bőröndjéből egy csodaszép, vörös színű, hosszú szoknyát vesz elő és egy fekete fűzőt hozzá. Magára ölti őket, kissé sajgó lábaira viszont nem vesz cipőt, egy fehér fásliféleséget kötöz rájuk és kész. Nincs kedve se bakancsot, se csizmát, se más lábbelit felvenni, még akkor sem, ha egy aranykezű suszter olyan kényelmessé varázsolja őket, hogy csak na. Derékig érő haját szintúgy rendbe teszi, néhány tincset felköt, a többi pedig hullámokban omlik hátára. Ha mindezzel elkészül, akkor leül az ágya melletti tükréhez és kipingálja szemeit, méghozzá feketére. Bár nincsen eredetileg tükörképe, még is látja magát, hála annak, hogy megbűvöltette tükrét még annak idején.
Hátát az ágyra veti és a plafont kezdi el bámulni. Újabb kondulás hallatszik a távolból: a mutató elérte a X.-es római számot. Lassan felkell, elhagyja szobáját és megindul a kihalt, sötét folyosókon. Tempója lassú, ám egyre gyorsabb, szinte szalad az étkező felé. Most tudatosult benne, hogy végre itthon van, újra együtt lehet a családjával, William, Lenore, a gyerekek, mindenki itt lesz. Mint egy macska, oly halkak léptei, nem áll meg, egészen addig, amíg el nem éri a megfelelő ajtót. Nem vár, nem hallgatózik, azzal a lendülettel belöki mind a két szárnyat és szinte beesik a hatalmas terembe. Jégkék szemeit végigfuttatja mindenki arcán, leolvassa róla az emóciókat, realizálja a személyeket. Igen, valóban itt van mindenki. A csemeték kész felnőttek már, szüleik viszont cseppet sem változtak azóta. Csak áll némán a küszöbön és nézi őket; a vér illata körbelengi a helyiséget, igazi, vámpíri vacsorát fognak fogyasztani eme késői órán. Vajon mit érezhetnek most? Mi járhat a fejükben meglátva őt, ezt a hideg szépséget az otthonukban? Vajon felismerik még? Tudják a gyerekek, hogy ki is ő? Sinéad Lynn Darklore, a tékozló, elveszett bárányka hazatért Dublinból, visszajött, hogy ismét velük lehessen. Dermedten ácsorog, tétovázva, nem tudja, hogy mit mondjon nekik, csupán egy könnycsepp gördül végig sápatag, melankolikus arcán, ami talán többet jelent minden szónál.



Spoiler:
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyHétf. Nov. 19, 2012 10:33 pm

*a szobájukban Lady Darklore nem akarta megzavarni férjét az elmélkedésben,ezért felöltözött és inkább előre jött. Úgy tűnik William is csakhamar megérkezik,hiszen alig telik el pár perc,hallja kellemes hangját maga mögül. Leteszi a gyertyatartót és immáron széles mosollyal fordul a hang irányába,férje felé*
- Nemsokára, drágám. A szobalány már szólt nekik.
*röpke csókot ad férjének,ez a vacsora tényleg különleges lesz. Az ajtó nyílik, legkisebb gyermeke lép be rajta. Mindig örömteli pillanat egy anyának. Főleg mivel pont abban a korban vannak a gyerekek,hogy kevésbé preferálják az anyai gondoskodást. Szívesen nyújtja a kezét,mikor Damien érte nyúl. Micsoda úriember,ebben is az apjára ütött*
- Szép estét neked is, Damien. Az idő valóban nem is lehetne szebb.
*a gyerekek már nem olyan kicsit,még is nehezen állná meg,hogy ne leheljen csókot az orcájukra,ezért hideg ujjaival egészen finoman megemeli a fiú állát miután az kezet csókolt és ad a bal arcára egy lágy csókot,anyai szeretet sugárzik az arcáról. A fia helyet foglal,a férje is talán,de ő megvárja elsőszülöttjét,aki mint mindig,most is apjához szalad-saját gyermekkori önmagát látja Cathyben a William iránti rajongást illetőn,csak Lenore sosem volt ennyire szeles-,amiért nem tud rá haragudni*
- Csak óvatosan,magzatom,fel ne döntsd az apádat.
*jegyzi meg lágyan,valóban elkél amiről urával beszéltgettek és amit többek közt ma este bizonyára bejelent*
- Jer,kislányom,anyád keblére. Had adjak csókot orcádra.
*invitálja gyermekét és amennyiben odamegy,megöleli és a jobb orcájára ad csókot. Persze csak finoman. Rá is boldogan néz, saját alternatív énjét látja benne. Közben helyet foglal a férje balján,ahogy illik,a szíve oldalán,míg Damien,a leendő családfő a jobbját foglalja el. Cathy pedig bizonyára öccse oldalát. Sajnos a ház fejének csak két oldala van. A kellemes,meghitt pillanatot az ajtók kicsapódása töri meg, Lady Darklore a jelenség irányába fordul a széken ülve. Ekkor pillantja meg a tékozló fekete báránykát,Sinéadot,akit mindig is kedvelt,még ha különös is a viszonyuk,talán a korukból adódóan. Barna szemei elkerekednek majd kellemes melegséget árasztóvá válik tekintete s ajkán ugyanilyen mosoly. Nem szól semmit,hiszen nem neki kell szólnia,hanem a ház urának. Így hát Williamra néz*


Étkező terem 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyKedd Nov. 20, 2012 6:29 pm

Balját az asztalon pihentetti, még jobbjával a combján dobol. Így ül a családfő helyén, ami hamarosan a fiáé lesz.
- Értem. Már hiányoztak a gyerekek.- gyerekek? Kész felnőtt mindkét sarja. Lassan elhagyják a családi fészket, és élik saját világukat. S’ reméli, hogy megtalálják a helyüket, és az pedig egy vámpír mellett lesz. Más számításba se jöhet, legalábbis William szerint.
S’ meg is érkezett az első gyermek. Damien, a kimért, tökéletes ifjú vámpír, akire minden apa büszke lehet, és minden anya szívesen dicsekedik vele. Csak éppen William kicsit aggódik is érte. A legjobb tudomása szerint, szociális életet nem túl sokat él a fia, ha él is, nos, nem túlságosan társasági személyiség. Bár talán majd kinövi egyszer, vagy csak asszony kell, és ennyi az egész.
- Jó estét neked is Damien.- viszonozta a biccentést, és mosolyogva nézi, ahogy kezet csókolt Lizbethnek.
- Szerintem is, kifejezetten jó az időjárás. A vámpírnak ilyenkor kedve támad az emberek riogatásához, vagy éppen megnézni egy régi filmet. A Nosferatut például.- kedveli a régi filmeket, habár az relatív, hogy mi is a régi. Az említett film, egy emberhez képes az, Williamhez képest pedig… nos, nem mondaná.
S’ végre előkerült a második gyermeket, kinek láttán széles mosoly terült széjjel az ajkán. Egyformán szereti a gyermekeit, csak éppen lányos apa volt. Felállna, de drága Cathje gyorsabb volt, és székestül lett megölelve. William se rest, és megöleli a lányát, miközben halkan kuncogni kezd.
- Kedvesem, ha tudom, hogy ennyire örülsz nekem, lehet gyakrabban megyek el, csak hogy ezt átélhessem ismét.- viccelt, persze, hogy csak viccelt.- Ugyan drágám, túlzol. Merre is? Hát, elég sokfelé, majd kicsit később elmondom. Ahogy te is, hogy mennyi ifjú vámpír szívét törted már össze. És remélem, fivéred is beszámolhat néhány hódításáról.- rákacsintott a fiára, miközben a lánya az anyját üdvözölte.
S’ lassan kezdődhet a vacsora, mindenki a helyén, ám az ajtó feltárulása közbeszólt. Titkon remélte, hogy Ő lesz az, és igen. Mosolyogni akar, de nem képes rá, szíve hevesebben kezd verni, torkában egy gombóc. Nem foglalkozik most mással, felpattan a helyéről, és sietős léptekkel Sinéadhoz megy. Megragadja a lány vállait, haragos szemekkel néz rá, majd szorosan magához öleli.
- Nem tudom, hogy fel kéne pofozzalak, vagy tovább ölelni… tényleg nem tudom. Ostoba lány, minek kellett elmenned?- ritka alkalom, amikor könnyek hagyják el a szemeit. Ám ez most az, nem túl látványosan, de egy aprócska kis csepp elhagyja a szemét, amit hamar le is töröl, majd végül enged a szorításán, és visszafordul a családjuk felé. Arcán hatalmas boldogsággal.
- Damien, Cathalina. Bemutatom nektek Sinéad L. Darkloret. Ő is a családunk tagja. A harmadik gyermekem… kérdésnek helye most nincs, majd vacsora után lehet…- habár lehet nem ezeket a szavakat kellett volna használnia, de most nem sok kedve volt gondolkodni. Helyette inkább hívat egy szolgálót.

- Azonnal hozzanak még egy terítéket. A nejem mellé terítsenek.- ellentmondást nem tűrő volt a hangja, jobban járnak, ha sietnek.- Gyere kedvesem, foglalj helyet, és pihend ki magad. Sok megbeszélni valónk van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyKedd Nov. 20, 2012 7:58 pm

Mereven nézem az asztalterítőt, hallgatom az esőcseppek szomorú szimfóniáját, ahogy mélán verdesik az ablaküveget. Boldogtalan, andalító dallamuk minduntalan a fejemben cseng, felidézik bennem a büszke várakozást, már nincs sok hátra 2012-ig. Aztán kedvtelenül emlékeztetem magam, az emberek nem fognak elpusztulni december 21-én, sosincs igazam, mindig túlélik. Megint semmi sem fog történni, hiába várom a katasztrófákat. Zenét komponálok az esőcseppek egyhangú, nedves ütemére. Megint ő zökkent ki mélázásomból. A nővérem belibben, pontosabban odalibben hozzá, apánkhoz. Arcomon nem látszik változás, izgalom, vagy kétségbeesés, amit érzek, mindig, amikor meglátom. Futólag pislantok rá, unalmas, álmatag hangon köszönöm meg a lényegtelen bókot, hozzátoldva egy kis iróniát. És majd várom, hogy visszacsapjon. Ennyi jut nekem belőle.
- Köszönöm. Igazán szép a jelmezed.
Közlöm kimérten, a csálé mosoly hamar eltűnik szám szegletéből, a terítékre nézek, miután üdvözöltem anyámat, mintha az abrosz nagyon érdekes lenne. Anyám csókja az öröm leheletét fújja arcomra egy percre, hogy aztán megint eltűnjön. Ő is jobban szereti Cathyt, mint mindenki a családban, még én is.
Apám mosolyát elkapom, de csak haloványan viszonzom. Megint katasztrófákra gondolok, vissza kell ráncigálnom gondolataimat a sanyarú valóságba. Esik odakint és ez milyen szép. Habár vadászni és filmet nézni se volna rossz, én a csendes gyilkos kategóriába tartozom, kerülöm a feltűnést.
- Igen apám, vagy írni egy mélabús zongoraszonátát.
Mondom, ami engem igazán izgat most-e tevékenységek közül, aztán gyorsan visszaszegezem pillantásom az asztalra. Legszívesebben hozzájuk vágnám a csinos, antik székecskéikkel együtt, betörném az ablakokat, belenyomnám a képüket az ételbe! Arcom nyugodt, rezzenéstelen, néma, halott. Mintha semmi és senki nem lenne rá hatással. Csak apám érdekes kis megjegyzésére figyelek fel. Hódításokat akar? Mit mondhatnék? Hogy nem motivál az ilyesmi a saját húgomat leszámítva, aki viszont őérte rajong? Senki sem érthet, nem érezhet együtt a nyomorommal. Nem bírom elviselni a látványukat.
- Még fiatalok vagyunk, apám.
Közlöm jelentéktelen, fakó hangon, mintha nem érdekelne a téma, mintha nem érdekelnének a nők. Egyet leszámítva. Bárcsak meg tudnék ölni valakit, aki a nővéremet csak kicsit is érdekli! De nem tudom tovább gondolni ezt, mert hirtelen történik valami. A terembe beront valami félelmetes, ismeretlen asszony. Gyönyörű, mint a vámpírnők általában és úgy áll ott mintha... apám szeretője lenne! Szinte látom, ahogy széthull a családi idill, anyám neki ront, Cathy őrjöngni kezd. A nő elsírja magát, biztos, hogy a titkos kurvája! Lopva apámra pillantok, ő is meg van hatva, várom az ősrobbanást, arcomon nem látszik semmi, mintha nem érdekelne ki ő és mit akar, pedig tudom, hogy a szeretője és Cathy össze fog törni. Szeretőt tartott egész végig, megcsalta anyánkat... a... a gyereke? Törvénytelen! Kissé meglepett arcot vágok, ez az első látható érzelem ma rajtam (mint a profil képen) de nem kérdezhetek semmit, mert az apám azt mondta. Van tehát még egy nővérem, egy zabi. Illendő módon állok fel, kezet csókolok Sinéadnak, ahogy előbb anyámnak.
- Üdvözlöm hölgyem, Damien Darklore a nevem.
Közlöm udvariasan, sápadtan, színtelen és várom, hogy Cathy idegbajt kapjon. Egy igazi zabi gyerek, nem is kérhettem volna szebb karácsonyi ajándékot!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzer. Nov. 21, 2012 1:14 am

*Belecsimpaszkodok a széktámlába és szorosan magamhoz ölelem Apát. Anyám lágy intését meg se hallom. Fejemet Apa mellkasára hajtom, szinte már térdelő pózba ereszkedek. Mélyen belégzem jól ismert illatát, miközben szívdobbanásait hallgatom. Melegséget sugárzó hangja megnyugtat, körém fonódó karjaiban biztonságban érzem magam, pont mint kislány koromban. A felvetésére, hogy gyakrabban kellene elmennie, tiltakozón felkapom fejem, és megrovó, de egyben szeretetteljes tekintettel nézek a szemébe. Tudom, hogy bók volt, és csak ugratott, úgyhogy egy szempillantás múlva már megint széles mosoly virít az arcomon.
- Hát, ha vámpír szíveket nem is, pár emberszívet összetörtem.*vigyorgok* Egy mozsárban. *teszem hozzá* Aztán megettem. *Némi hallgatás után elnevetem magam, mint aki jót derül a saját viccén, igyekezvén leplezni az elszólásomat. ~ Fenébe. ~ bosszankodom magamban ~ Remélem nem tűnik fel, hogy rájártam a hűtőkamrában az emberi belsőségekre.~ *Aggódó pillantást vettek a konyha irányába.* ~ Sajnos imádok nassolni.~

Anyám odaadó szeretetérő tanúskodó válaszára hirtelen megenyhülnek arcvonásaim, és megbánás ül ki az arcomra, amiért azt akartam, úgy érezze, hogy őt nem szeretem. Őszinte bűnbánattal térek meg Anyám keblére, mint annyiszor, mikor rosszat csináltam. Viszonzom arcomra lehelt csókjait, és lesütött szemmel hagyom ott, csakhogy öcsém elé lépve újra megkeményítsem a szívem.
Öcsém frappáns megjegyzését hallva elégedett mosolyra görbül a szám. ~ A szellemi küzdelem a ma esti vacsoránál ismét szórakoztatónak ígérkezik ~ jegyzem meg magamban, s szemem sarkából kihívó, párbajra szólító pillantást vetek Damienre, majd helyet foglalok mellette. Egy röpke gondolatot afelett érzett felháborodásomnak szentelek, hogy már megint nem ülhettem Apa mellé, de a viszontlátás öröme nagyban kárpótol. Kendőt terítek az ölembe, majd körbefuttatom a tekintetemet a többieken. ~ Végre együtt a család ~ mosolygok önfeledten, ám ebben a pillanatban hirtelen kitárul az ajtó, ami a szívbajt hozza rám, és véget vet a családi idillnek.

Apa érthetetlenül reagál az idegen betoppanására; forrón magához öleli, amire nekem egy szempillantás alatt lángba borul az arcom, görcsbe rándul a gyomrom, ökölbe szorul a kezem, és szakadni kezd rólam a verejték. Legszívesebben szétválasztanám őket.
- Én az előbbire szavazok *sziszegem, de ezt legfeljebb csak az asztalnál ülők hallhatják.
A hideg fut végig a hátamon, amikor a családom tiszteletet parancsoló nevével együtt olyasmi hagyja el apám ajkait, amiről - eddigi irodalom-tudásom alapján - szentül meg voltam győződve, hogy az a Homer tollából származó Iliad tünde nyelvű átiratának a címe. ~Sinéad~
Apám olyan arccal, mintha épp a lehető legnagyobb örömhírt közölné, döfi át szívemet a kegyetlen szavakkal; “a harmadik gyermekem”.
Az Apámról alkotott kép ebben a pillanatban apró szilánkokra törik, s darabkái kavarogva hullanak halkan lelkem zavaros mélységeibe.
~ A harmadik gyermekem ~ visszhangzik szívem egyik üres zugában, ahol egy perccel ezelőtt még Apám szentélye állt. Az egész gyerekkorom hazugsággá vált. Kővé dermedve állok most már, némán, de ez a szótlanság nem az elfogadás, az üdvözlés, vagy az öröm jele. Ez a vihar előtti csend*

Étkező terem Morg2_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzer. Nov. 21, 2012 4:41 pm

Végre itthon van. Ez az egy gondolat visszhangzik fejében s elönti az öröm mámora - bár, eme emóció nem ül ki arcára, ahogy máskor sem. Hevesen és mindent elsöprően rohan át a fél házon, mire eléri az ebédlőt és betoppan annak ajtaján. Felfigyelnek az érkezésére, mindenki a maga módján reagál is rá. Lenore mosolya átmelengeti kicsit, biztatóan hat rá, ám egy szigorú tekintet ismét a fagyos mélybe taszítja. A család feje ragadja meg a vállát és szinte érzi, ahogy tenyere hatalmasat csattan könnyektől nedves arcán. Mélyet sóhajt, ahogy nagybátyja szemeibe fúrja sajátjait, majd kellemesen csalódik, mikor pofon helyett ölelést kap. Ekkor jön rá, hogy nagyon hiányzott neki ez az érzés, a szeretet és a törődés. Elszökött és hosszú időre elment, ezért büntetést érdemelne, ennek ellenére még is kedvesen fogadják. Nem hitte volna, hogy így fognak alakulni a dolgok. Nem szorosan, de határozottan átöleli Williamet, s kérdésére pedig csak egy szóval válaszol:
-Sajnálom...
Hangja bársonyos és halk, de nemigazán árulkodik érzelmekről - ezt a reakciót megszokhatták már tőle, ahogy szűkszavúságát is. Ő maga is családja felé fordul és udvariasan biccent feléjük, mikor a Lord bemutatja őt a gyerekeknek, akik már kész felnőttek. El is időzik tekintete a két ifjú Darklore-on, hisz utoljára csecsemőkorukban látta őket. Rengeteget változtak azóta.
Damien üdvözlése jól esik neki, bár érzékeli benne azt a bizonyos semlegességet. A kézcsókra pukedlizéssel válaszol.

-Üdv néked is, Damien. Ismerem a neved, hisz jelen voltam születésednél.
Halvány mosolyra húzódnak ajkai, majd hamar el is tűnnek, ahogy tekintetével Cathyt kezdi keresni. A lány csak ácsorog, nem jön unokanővérét üdvözölni, így Sinéad Lady Darklore felé fordul és ismét pukedlizik egyet, de nem szól egy szót sem. Nevelőapja invitálására helyet foglal az úrnő mellett, miközben Cathalinára pillant. Vajon mi lehet a baja? Haragudna rá valamiért? Pedig semmi rosszat nem követett el ellene; nem érti még a reakcióját. Viszont kíváncsi lett, hogy miféle fontos dolgokat kell megbeszélniük, épp ezen az estén. Egyenes háttal ül a széken kezei ölében pihennek és várja a vacsora érkezését, illetve a családi "tárgyalás" kezdetét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzer. Nov. 21, 2012 7:35 pm

- Te is nekik. Szükségük van rád,többet kéne beszélgetned velük.
*javasolja halkan az asszony,amíg meg nem érkezik a kis család*
- Filmnézés? Pompás ötlet! A Nosferatut már amúgy is régen néztük. Ahogy a Lugosi-féle Drakulát.
*rögtön kedvet kap,valóban régen volt már filmezés családi est és ha William elmegy,az az egész családra olyan hatással van mintha évekre menne el.*
- Ó, Damien, ahogy mondod. Szívesen hallanék tőled egy új darabot.
*Damien művészlélek,mint az anyja,meghatódva néz hát rá. Cathy is betoppan,aki nem moderálva magát szeretgeti agyon az apját. Boldogan nézi a jelenetet,de azért eszébe jut,hogy nevelésre szorulnak még a gyerekek. Mindkét gyermekét egyformán szereti, de Damien lélekben hasonlóbb az anyjához,legalább is Lizbeth ezt így gondolja. Csendesebb,nyugodtabb. Cathy olthatatlan tűzzel ég,túl vad,még is,az apja iránti rajongása közös az anyjával,csak éppen más értelemben. Végül azért anyjáról sem feledkezik meg az elsőszülött,megtér,mint bűnös a paphoz. Az idilli jelenetet pedig egy ciklon bontja meg,néma csend ül a teremben. Megérkezett Sinéad. Lenore nématagon figyel,mint egy kívülálló,a férjének sokat jelent a nevelt lányuk és bár annyira nem volt sok idő,amit vele töltött,az ő szívének is a részese immár. William szól,de most étkezni kíván,nem tűr ellentmondást. A Lady végigjáratja tekintetét a két csemetén,hogy hogy reagálnak az igencsak félreérthető szavakra. De nem szól semmit,a férje dolga,hogy elmagyarázza a helyzetet.
Damien feláll és illően köszönti a titokzatos idegent,büszke a fiára. Cathy viszont...vérmérsékleténél fogva kiül arcára a jellegzetes kifejezés. Anyja némi kétségbeeséssel pillant rá,nehogy robbanjon. Odasúgja gyermekeinek:*
- Nyugodjatok meg,denevérkéim,nem úgy van,ahogy hiszitek. Majd apa elmagyarázza.
*hangját valószínűleg csak a két saját gyermeke hallja,meg is érinti Cathy kezét óvatosan átnyúlva az asztalon. Látja az arcán,hogy most rossz dolgokat gondol az apjáról,összetört a kép,amit elképzelt,pedig valójában nem kéne. Bele sem gondol miféle gondolatok kavarognak most a lánya fejében,és még jó,hogy eszébe se jut,hogy Damien gondolatai milyen éjsötétek.
Sinéad szótlan helyet foglal mellette,ahogy William utasította,Lady Darklore a pukedlizést biccentéssel fogadja és egy halvány mosollyal. Megérkeznek a szakácsok is és elkezdik feltálalni a ma esti vacsorát. Vérleves kezdetnek,majd emberszív-pörkölt,a séf specialitása. Ehhez finom vérbor,majd jöhet a desszert, friss eper forró-édes véröntettel. Lenore enni kezd,ha a férje már felszólította őket az étkezésre,szépen,lassan. Valószínűleg mindenki feszülten várja,mi lesz ez után?*


Étkező terem 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzer. Nov. 21, 2012 8:06 pm

- Cathyvel ez nem jelent gondot, könnyedén tudok vele beszélgetni. Ám Damien… nos, nehezebb egy kicsit. Mintha egy falat építene, és sajnos nincs meg a megfelelő csákány, hogy áttörjem.- némileg ez érzékenyebben érinti, és kicsit viccesnek is találja, hogy pont a fiával esik nehezére a beszélgetés.
- Jó, hogy mondod. Azt hiszem, fogunk tartani egy ilyen napot, ha mások nem is, csak te kedvesem, és én.- ez se lenne egy rossz lehetőség, bár jobban örülne annak, ha közösen tölthetne el egy napot a családjával.
- Ahogy mondod fiam, az se lenne rossz.- lehetőségnek az se rossz, csak valahogy mégse annyira vonzza. Bár az arcán ennek nincs nyoma, nem csak a fia tud jól bánni a mimikáival.
Szemében rosszallás van igaz, de ajka a sarka büszke mosolyra húzódik.
- Ejnye drágám, remélem, azért hagytál valamit a vacsora utánra is. S’ persze remélem, hogy fér is beléd még valami.- játékosan megcsíkolja a lánya hasfalát, majd a fiára figyel ismételten.- Fiatalok, ezt megértem, éljétek is a fiatalok életét. De azért remélem olyan száz évesen már elkezdtek gondolkozni a család alapításon.- bár a dolgok mostani állása szerint, hogy nagyapa legyen, azt csak a lányaitól remélheti.
- Legközelebb ne tűnj el.
S’ a tékozló denevér hazatalált a barlangba. Ki hogyan fogadta, és sajnos valaki reakciójára nem gondolt. Cathy, ahogy meglátja a lánya arcát… nos, nagyokat nyel. Igen csak vissza kell vonnia a kijelentését, miszerint nincs kérdés. Megvárja még mindenki a helyére kerül, vesz egy hatalmas levegőt, nem mintha sokat jelentene. Ha pedig tudná, hogy mi jár a fia fejében, nos, egy másik ritka alkalom egyike következne be, egy azon estén. Kezet emelne a fiára, de nem feltétlen tenyérrel, hanem már ököllel. Ha ahhoz ilyen idős, hogy ilyen gondolatai legyenek, akkor már egy igazi verésre is elég idős.
- Sinéad, a néha fivérem, az öcsém, Eleonor egy szem gyermeke. Akit a testvérem halála után, magunkhoz vettünk az anyátokkal, és úgy szeretjük, mint benneteket. Ezért mondtam, hogy a harmadik gyermekünk. Nem csaltam meg anyátokat, vagy ilyesmi, ma is úgy szeretem, mint régen, de Sinéadot is a sajátomnak tekintem.- mindenkihez beszélt, de leginkább Cathynek szóltak a szavai, és végig rá is nézet. Imádja a lányait, sose bántaná meg őket, és ha sikerült… nos, akkor mindent elkövet, hogy kiengesztelje mind kettőt, bár reméli, most a magyarázat is elég lesz, vagy több ajándékot kell szereznie.
- Fogyasszátok az ételt. Lehet nem lesztek boldogok, de még van egy dolog, amit szeretnék bejelenteni, de lehet azt inkább holnapra hagynám…- hallatszik a hangján, hogy jelenleg nem a legtökéletesebben ura a helyzetnek, és a bejelentés elnapolásának az ötlete miatt, a nejére néz, hogy mi is erről a véleménye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzer. Nov. 21, 2012 10:36 pm

Nem találok szavakat arra a tömény iszonyatra, amit Cathalina és az apám csinálnak. Inkább nem nézek oda, az arcomnak továbbra is tökéletesen semlegesnek kell maradnia, mintha nem érdekelne ez a beteges vonzódás. És ha már a beteges vonzódásoknál tartunk...
A nővérem mindenkit lenyűgöz, megint. Frappáns megjegyzése az emberszívekről lehengerli őt is, az apámat, akivel sosem fogok tudni versenyre kelni. Sötét, komor, méla ez az éj, hallgatom szomorú szimfóniáját.
Anyám túlságosan nagy kedvet kap a filmnézéshez, ennyire nem lelkesedem az ötletért, természetesen udvarias arcot vágok, mintha alig várnám a programot.
- Igen anyám, amint elkészülök a legújabbal átviszem Önhöz
Közlöm kötelességtudóan, karót nyelten, ahogy mindig. szerzeményeim nagy része komor sötét és ijesztő, egy mélyen depressziós lény lelki világát tükrözi. De ha anyám hallani óhajtja őket természetesen bármikor megteheti és persze ismét tagadni fogom, hogy bármi baj lenne a lelkemmel.
Apámra sandítok, valahol mélyen talán hasonlítunk. Egyszer talán még utolérhetem. A mimikája legalább annyira jó, mint az enyém. Aztán ismét beszól nekem, aki éppen azon gyötrődik hogyan lehet szerelmes a tulajdon nővérébe. Száz év múlva minden megváltozik, nyilván.
- Igenis apám, száz éven belül biztosan szert teszek egy feleségre.
Hazudok szenvtelenül.
Belép a terembe a Káosz és életem szürke napjából, mely egy volt a sok közül talán a legszebbet varázsolja Sinéad. Cathy néma impulzusait idáig érzem, sejtem mikor boldog és önfeledt - csak az apja karijaiban - és mikor van összetörve, ha valaki szemet vet az ősére, ha akad konkurenciája, ha ne adj isten osztoznia kell. Csak egy hajszál választ el attól, hogy mosolyogjak. Oldalt pillantok rá, komoly, szkeptikus arccal és konstatálom, hogy nemsokára borul a bili. Máris megkedveltem apám ribancát. Úgy értem apám harmadik gyerekét, na persze...
Kezet is csókolok a hölgyeménynek, illendően, finoman.
- Bocsánat kisasszony arra már nem emlékszem.
Mosolyodom el haloványan, de csak nagyon enyhén, leheletnyire, mikor azt mondja, ott volt a születésemnél. Hol van rá a bizonyíték? A kézcsók után visszaülök, mint aki nem is sejti mi játszódik le nővérében, nem látja a várat, ami örökre összedől benne – remélem. Talán most életemben először vagyok boldog, de aztán jön a magyarázat és kiderül, hogy Sinéad nem zabi gyerek. Ez kissé lelomboz, végre elhittem, hogy a tökéletes férfi is vétkezhet. De nem, apám nagyvonalú volt, mint mindig. Kételkedni kezdek abban, hogy valóban boldog vagyok-e ebben a pillanatban.
Feltálalják az ételt, úgy teszek, mintha nagyon lekötne, valójában cseppet sem érdekel. Apám szavai vonják magukra a figyelmem. Talán fokozódhatna az örömöm ma még. Először is, ha végre valaki apánkhoz hajítana valamit, vagy ha Cathy kiborulna, ha valami sokkal egetrengetőbb trauma érné. Ha kiderülne, hogy őt örökbe fogadták, kizárólagos, vér szerinti örökös vagyok. Az lenne a legmélyebb tőr a szívében, ha valaha valamiben legyőzhetném.
- Ugyan apám, hisz kitűnő a hangulat, vevők vagyunk a bejelentenivalókra, igazán.
Most már mosolygom és többiek talán nem veszik észre, hogy ezzel a mosollyal mennyire nem stimmel valami.


// kicsit még kijavítottam, kösz a türelmet Smile//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Nov. 24, 2012 12:50 am

*Nem emlékszem rá, hogyan, és mikor álltam föl a helyemről. Mellkasom vadul hullámzik az elfojtott indulatoktól. Tekintetem elveszett valahol az abrosz mintázatában. Észlelem ugyan a perifériás látásommal, az idegen mozgását, tudom, h velem szemben foglal helyet, de eddig se néztem meg magamnak és ezután se teszem. Próbálom kizárni az elmémből a betolakodó jelenlétét, mintha azzal, hogy nem veszek tudomást róla, a probléma is megszűnne létezni.

Önkívületi állapotomból Anyám halk szava hívogat vissza szelíden az itt-és-mostba. Lassan a szavak értelme is utat talál a tudatomhoz. ~ Nem úgy van, ahogy hiszitek ~. Teljes erőmmel kapaszkodok bele ebbe a gondolatba. Hinni akarok abban, hogy amit most hiszek az tényleg nem úgy van. ~ Csak valami félreértés az egész, csak Apám furcsa tréfája. Igen, biztos így van. Csak látni akarták, milyen képet vágunk, egy ilyen bejelentés hallatán. Hiszen tudnánk arról, ha lenne egy testvérünk, Apáék meséltek volna róla. Én buta meg komolyan vettem. Elvakított a féltékenység, ezért nem vettem észre a jeleket. Damiennek bezzeg egyből leesett, különben nem lenne ilyen halál nyugodt. ~

Végre sikerül elszakítanom a pillantásomat a terítőről, amit tüstént Apára szegezek. Az arcvonásaiban kutatok olyasvalami után, ami alátámasztja az elméletemet, de amit találok, az egyáltalán nem megnyugtató; Apa gondterheltnek tűnik. Aztán legnagyobb megrökönyödésemre magyarázni, majd magyarázkodni kezd. A hír, hogy a megboldogult Elenor bácsinak van egy lánya, meglepetésként ér. Azon hogy a szüleim magukhoz vették, és ezt eddig nem jutott eszükbe az orrunkra kötni, mélyen felháborodok, de Apám azon kijelentése, hogy a lányt a saját gyermekének tekinti, és úgy szereti, mint minket, az visszafordíthatatlanul elindítja bennem a lavinát.

Arcomra ádáz, könyörtelen tekintet ül ki. Legszívesebben egy mozdulattal felborítanám az egész asztalt, de ahhoz gyenge vagyok, így inkább kezembe veszem a leveses tányéromat, dobálgatom egy kicsit, majd a földhöz vágom.
- Oh, bocsánat, *játszom a szabadkozót* elfelejtettem mondani, hogy van egy unokatestvéretek. *Kilépek a székem mögül, és lassan, megindulok Apám felé. Az egész testem remeg az indulattól, de nőies taglejtéssel próbálom leplezni. Ha Damien nem kapcsol időben menet közben az ő tányérját is felkapom, és elhajítom, majd folytatom.
- Akit mellesleg anyátokkal befogadtunk és itt élt velünk úgy… mennyi ideig is? *fuvolázom* 100 évig? * Bárki bármit vet is közbe, azt elengedtem a fülem mellett. Apám terítékéhez érek, és ha nem állít meg az ő tányérját is összetöröm.*
- Ja, és Cathy, ugyanúgy szeretem őt, mint téged, aki a vér szerinti lányom vagy. *Ezzel taposok egyet a szilánkokon, abban a reményben h még jobban összetörhetem a darabkákat*
- Ki hagytam valamit? *Mosolygok gúnyosan* Mert például, ha azt is be szeretnétek vallani, hogy engem csak örökbe fogadtatok, azt most megtehetitek. *Konok tekintettel meredek Apám arcába. Most először hagyom igazán szóhoz jutni.*

Étkező terem Morg3b_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Nov. 24, 2012 2:43 pm

Bólint egyet a lord szavaira, természetesen nem akar ismét eltűnni. Örül, hogy újra családjával lehet - nem is sejti, hogy a jelenlétének viszont nem örül mindenki, arról nem beszélve, hogy egyesek gondolataiban olyan dolgok is megfogalmazódtak, melyekre bizony nem reagálna túl barátságosan. Ezeket az eszméket viszont jól leplezi azok tulajdonosa, Damien, aki egy kézcsókkal üdvözli unokanővérét köreikben. Szavaira Sinéad biccent egyet, természetes, hogy nem emlékszik a fiú a kisgyermekkorára. Bárcsak Lynn is elmondhatná ugyan ezt...
Üdvözli Lady Darklore-t is, majd helyet foglal mellette és várja a vacsora kezdetét. Hamar meg is érkezik az étel, neki is lát az evéshez, hisz nagyon megéhezett hosszú útja alatt. Tekintete ismét a lordra szegeződik, aki részletesebben elmagyarázza, hogy ki is érkezett hozzájuk. Sinéad a testvérpárra pillant és ismét halványan elmosolyodik. Szeretné, ha jóban lennének egymással, hisz azért jött vissza, hogy együtt élhessen velük, nem pedig azért, hogy bármit is tönkretegyen.
A család feje bejelentene valamit, ám úgy dönt, hogy inkább holnap osztja meg velük a dolgot. Kíváncsi, hogy vajon miről lehet szó, amit ezen az estén kellett volna megtudniuk. Damien furcsa mosolyt villant, amit észre vesz, de egyenlőre nem tulajdonít neki semmit sem. Mivel nem ismeri őt, ezért nincs oka bármi rosszra is gondolnia. Bár, így is gyanús picit.
Figyelmét azonban eltereli valami, illetve valaki, még pedig Cathy, aki tányérjával kezd el bűvészkedni, majd a földre ejti azt. Nem gondolta volna, hogy bárki is így fog reagálni a történtekre. Az ifjú vámpírlány tajtékzik, mint a viharos tenger, tör, zúz, mindent megsemmisít, ami az útjába kerül. Elér az apjához és magyarázatot követel tőle.
"Ja, és Cathy, ugyanúgy szeretem őt, mint téged, aki a vér szerinti lányom vagy."
Hát ez lenne az ok, ami miatt olyan csúnyán nézett rá és nem állt vele szóba? Keserűség fogja el és legszívesebben odamenne a lányhoz, megölelné és ő maga magyarázná meg neki a helyzetet. Kár, hogy a maga elé emelt páncél és egy régen kötött fogadalma nem engedi, hogy így cselekedjen. Csak sejti, hogy miért nem meséltek róla a szülők a gyerekeknek. Lehet úgy vélték, hogy a tékozló bárányka visszatérése nem olyan biztos, ezért nem kell megemlíteni a létezését. Vagy ki tudja, hogy mi a magyarázatuk erre. Kétségbeesetten nézi a családtagjait, mondana valamit, de egy hang sem hagyja el a torkát. Nem akarja, hogy miatta széthulljon az az idill, ami eddig felhőtlenül körbeölelte őket. Lehet kihagyja a mai vacsorát és visszatér a szobájába, sőt... Lehet keresnie kellene egy lakást a Negyedben, kiköltözni oda és maximum hetente egyszer-kétszer meglátogatnia Lord és Lady Darklore-t. Ha ekkora feszültséget okoz, akkor nem kíván egy percig sem tovább élni benne. Azt hitte nyugodt, békés életet élhet velük, de úgy látszik, hogy ez nem fog megvalósulni, ha csak nagybátyja nem képes valami úton-módon kiengesztelni csemetéit, vagy legalább is a lányát, akit nagyon szíven ütött Sinéad betoppanása. Akaratlanul is egy világot rombolhatott össze benne. Lehet sosem fogja elfogadni, hogy van mellette egy másik lány, akit bár befogadtak, de ugyan úgy szeretnek mint őt. Cathynek is rosszul esne, ha mondjuk ő lenne Sinéad helyében és nem úgy szeretnék őt a gyámjai, mint a sajátjait. De mivel ez nincs így, ezért a fúriává változott vámpírnak eszébe sem jut belegondolni ebbe, bár így is kérdőre vonja vér szerinti származását atyja szemeibe meredve. Vajon mi lesz most? Sikerül a családfőnek megoldania ezt a problémát? Egyenlőre Lynn nem fűz hozzá semmit sem, csak majd akkor, ha megszólítják vagy ha kénytelen lesz, mert esetleg az elhangzottakat maga sem tudja szó nélkül hagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Nov. 24, 2012 8:01 pm

- Mindkét gyermekünk imád,te vagy a mindenük. Damien,igen,talán túl sok neki ilyen fiatalon,hogy már most a tudtára adod,hogy egyszer családfő lesz. Több könnyed program kéne vele,nem csak a jövőjét érintő "szakmai" dolgok.
*javasolja urának,véleménye szerint ez talán segítene*
- Ó,drágám, én nagyon örülnék. Majd megkérdezhetjük a gyerekeket,hogy szeretnének-e csatlakozni.
*bűbájos és elérzékenyült pillantást vet férjére,hiába*
- Már várom,fiam,ha elkészültél,keress fel nyugodtan.
*Valóban érdekli a fia szerzeménye,reméli tényleg felkeresi és nem kell hivatnia. A denevérkéik is megérkeznek,amit örömmel fogad és helyet is foglal az asztalnál. Lenore,mint anya,észreveszi csemetéi minden búját,jól látja,hogy Damien gyötrődik az apja és a nővére kis jelenetétől. Elhatározza,majd hívatja magához és beszélget vele. A fekete bárány is megérkezik és kezdetét veszi a feszült vacsora. Williamra pillant,de csupán pár másodpercig,célás gyanán. A férfi erre bizonyára nem számított,talán csak anya gondolkodik ilyen dolgokban előre és a többiek fejével is. A pillantás úgy tűnik hatásos volt, Lord Darklore kifejti kicsoda is valójában Sinéad. Lady Darklore helyeslően biccent,majd ismét férjére néz. Látja rajta,hogy kicsúsznak a dolgok a keze közül. Erős férfi és vezető,de a gyerekei a legnagyobb gyengéje,ezért úgy érzi,át kell vennie a stafétát*
- Jó vér-vágyat mindőtöknek, kezdjétek el az étel fogyasztását,addig én elmesélem mire is gondoltunk apátokkal,mindhármótokat illetően.
*kiül arcára a tökéletes mosoly,ami még őszinte is,még is erőteljes és sugárzó. Lenore Darklore gyenge nőnek tűnik,aki függ a férjétől,ami igaz is,de alkalmakként képes megerősödni és vezetővé válni*
- Drágáim, mint tudjátok,arisztokraták vagyunk. Ez egy meghatározó tény és nem merül ki a fogalma annyiban,hogy a Bíbor Király tisztavérű,egyenesági leszármazottai vagyunk. Egy nemes a jellemével,viselkedésével és ismereteivel is tükrözi az arisztokráciát. Ez,mint tudjátok azt jelenti,hogy kötelességeink vannak. Bálokra járunk, nemesi társasági életet élünk, ügyelünk öltözködésünkre és modorunkra másokkal szemben. Mindemellett jártasak kell legyünk a történelmünkben,a művészetekben. Irodalomban, képzőművészetben, muzsikában és az illemben. Gyermek korotoktól próbáltunk atyátokkal megtanítani benneteket ezekre a dolgokra,később pedig tanítót fogadtunk hozzátok. Csakhogy...a tanítok mind szomorúan végezték.
*vezeti fel a férjének kellemetlen témát,de Lenore most erős asszony és anya s mivel a legjobbat akarja a gyerekeinek és gondol a jövőjükre,ezért megkeményíti a szívét és folytatja mondandóját,rátérve a lényegre*
- Ismét tanítót hívunk a házhoz. Illemre és zenére fog benneteket oktatni. Szigorú oktató,azt hallottam,de tapasztalt és minőségi a munkája. Már jövő héttől kezd,mindőtökkel külön-külön fog foglalkozni,így a saját tempótokban haladhattok. Az úr halandó, Mr.Derryl Cooper,a Grimmek védelmét élvezi,éppen ezért,ha nem szeretnétek konfliktust a várost irányító többi családdal,ne bántsátok és ne egyétek meg.
*jól kitalálta ezt a Lady: mivel a tanító nem vámpír,ezért nem hunyászkodik majd meg a hírhedt Darklore család gyermekei előtt,nem lehet elfogult. Mivel ember, a gyerekeknek nagy önfegyelmet kell gyakorolniuk,hogy tisztelni tudják és elnyomják vérszomjukat. S végül,de nem utolsó sorban,az úr a Grimmek barátja,ezért politikailag is kellemetlen lenne,ha baja esne. Tehát minden szempontból megfelelőnek bizonyul az állásra.
Alighogy ezt ecseteli,a szavak mint a folyó áradnak ajkai közül,melyek talán mind elhaladnak Cathy füle mellett-remélhetőleg legalább a másik két gyermek füle mellett nem-ugyanis úgy áll fel,mint akit megbabonáztak. Negatív értelemben. A teremben ismét csend lesz, az anyja-és bizonyára a többiek-mereven néznek a rangidős gyermekre. Cathynél betelt a pohár,ó,ettől félt az anyja legjobban és ismerve magzatát,cseppet sem zárta ki az eshetőséget. Főleg,hogy már régóta nincs házitanító,aki igazán meg tudná nevelni és az etikettre tanítani. Szíve szerint közbeszólna,de tudja,hogy ez a férje és az eslsőszülött "csatája",nincs joga közbe szólni,ahogy másnak sem. Hiába nyugtatná,mondaná,hogy az ő kicsi magzata,első gyermeke,nem teszi,mert most a férjének kell beszélnie. Csak ő tud szót érteni a lányukkal,senki más a világon. Csak ő számít Cathynek,senki más a világon. Fáj neki,hogy Cathynek egy percre is megfordul a fejében,hogy nem az anyja szülte-vagy hogy esetleg nem az apjától fogant-,de megbocsát szívében neki,hiszen a gyermeke és az anyák már csak ilyenek.
Sinéadra néz,aki mellette foglal helyet és finoman a kézfejére teszi a kezét. Nem mond semmit,mivel Cathy éppen tombol,de egy együtt érző-vigasztaló pillantást küld a vele majdnem egyidős nevelt lánya felé,ne hibáztassa magát,majd minden megoldódik*

-


Étkező terem 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyVas. Nov. 25, 2012 3:20 pm

Talán tényleg lesz száz év múlva felesége Damiennek? Nagyon reméli, hogy igen, és nem lesz agglegény egy életre, vagy kettőre. De legalább illendően bánik Sinéaddal. Persze mást nem is várt volna el William, a fiától. Egyik erénye a fiúnak, hogy az illemet ismeri és be is tartja.
- Leginkább a vacsora után szeretnék erre rátérni. Utána elmondom, amit el kell.- már majdnem minden, a mai éjszaka sok minden fog borulni, ez igazán sajnálatos fejlemény. Szerencsére kedves neje megelőzte, és átvállalta a bejelentés terhét. Így legalább most foglalkozhat valami mással is.
S’ ahogy gondolta, és akitől számított is rá, az Chaty volt. Engedi dühöngeni a lányát, ám a kis hölgy igazán közel van ahhoz, hogy feldühítse az apját, és azt nem igazán akarja. Ám már késő, habár még mindig higgadt az arca Williamnak, belül már tombol. Vesz egy mély levegőt, végignéz a lányán…
- Törd csak össze nyugodtan az étkészletet. Nem, inkább várj egy pillanatot…- a nyugalomnak vége van. Baljával az asztal alá nyúlt, és egy mozdulattal felállt, és az asztalt is úgy dobta át az étkezőn, mintha csak valami kis játék lett volna. Hangos csattanással ér a falhoz, és darabokra tört az egész, és minden, ami rajta volt. William pedig pontosan Cathyvel áll szemben, haragos tekintettel, arcizmai megfeszültek, ha jelenetet akart a lánya, akkor megkapta.
- FOGD BE A SZÁD!! A vérem vagy, de akkor se beszélhetsz így velem!! Mit gondolsz magadról!? Hogy ezt a kis kilengésedet is elnézem majd!? Tévedsz, sok mindent megengedtem, de ezt már nem!! Nem akárkivel beszélsz, nem csak a vérszerinti apád vagyok, de ennek a családnak a feje is!! És ha nem beszéltem az unokatestvéretekről, az csak is az én döntésem volt, nincs jogod ahhoz, hogy a szememre hányd!! Látom jó dolgodban elfelejtetted, hogy ki is az úr a házban, ki az apád!! Nem tettem meg érted is mindent, nem engedtem meg mindent!? De legyen, ahogy akarod…- haraggal, méreggel volt teli a hangja. A fájdalom miatt, hogy a lánya azt feltételezte, hogy nem a vérszerinti gyermeke, de most Williamnak nincs már idegrendszere ehhez. Inkább kikerüli Chatyt, és otthagyja az étkezőt, ám az ajtóban még megáll egy pillanatra. Talán mondani akar valamit, ám inkább kimegy, fel a dolgozószobájába. Le kell nyugodnia, ám amit kimondott, azon nem fog változtatni, túl messzire ment a lánya.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyVas. Nov. 25, 2012 4:56 pm

Várom az apokalipszist, hamar megérkezik. Cathy a család igazi feketebáránya, akire nem lehet csak úgy rázúdítani egy unokatestvért. Földöntúli élvezettel nézem, ahogy földhöz vágja apánk tányérját. Nem, az arcom továbbra is rezzenéstelen, kifejezéstelen, semmitmondó, csak a szemeim ragyognak feltűnő vidámsággal, de ezt nehéz észrevenni. Ahogy törnek a tányérok és törnek Cathyből is a szavak meg sem rezzenek, mintha nem a közelemben vágtak volna földhöz valamit üvegből. Szemrehányásai édes dallamok füleimnek, neki szólnak, Neki, végre. Perverz élvezetet okoz minden egyes kiabált szava, gyerünk, folytasd csak, olvass a fejére mindent, igen, ti meg mondjátok neki, hazudjátok azt, hogy nem is a ti gyereketek, hagy csalódjon, törjön össze úgy, mint a tányér a földön. Elér engem is a lány, lesütöm a szemem, hogy ne lássa mennyire élvezem, mennyire csillog mid a kettő és hogy reszket a kezem az élvezettől az asztal alatt. Combomra szorítom tenyerem, behunyom szemem és nyugodtan várom, hogy összetörjön az én tányérom is. Ajkamba harapok, finoman, mintha lelkiekben egészen fájna, hogy Cathy összetörte azt a tányért, mintha engem is megrázott volna. Szó sincs róla, túl nagy élvezetet okozott és ha most hirtelen felállnék lelepleznék mindent. Nem élném túl, szégyenemben valószínűleg szörnyet halnék, de ez csak egy alternatív borzalmas jövőkép, nem kell, hogy valóra váljon. Nyugton maradok és kicsit sóhajtok, mikor Cathy tovább nyargal, mintha igen, szörnyen restellném én is, mint a szüleim nővérem viselkedését a vendég előtt. Nem tudok megszólalni most, vagy kiszakadna belőlem valami, vagy elakadna a hangom, mintha akkora traumát okozott volna nővérem kifakadása, melyre nincsenek szavak. Már csak apám reakcióját várom. Anyámnak csupán bólogatni tudok, felszólítását az evésre sem tudom komolyan venni. Ez a pillanat túlságosan csodálatos ahhoz, hogy most itt azonnal felemeljem a villát és falni kezdjek. Aztán anyánk bejelent valamit, arra odafigyelek, fél füllel, csak az érdekel, hogy kijelentsen valami még borzasztóbbat, ami az utolsó ítélet bárdjával súlyt le rá, arra, akit szeretek. De a bejelentenivalója unalmas. Még egy magántanár? Na és? Kit érdekel most az? Bólintok csupán, nem szólalok meg, mereven, kimérten és karót nyelten odavetek egy biccentést, hogy mindent értek, új oktató jön, akit nem szabad megenni. Nem nagyon foglalkozom most ezzel, apánk feláll és felborítja az asztalt. Ez az! Ez most már minden kétséget kizáróan életem legboldogabb napja! És igen, érkezik A lecseszés. Zene füleimnek, talán még szebb dallam, mint nővérem rikácsolása az előbb, apám a sárga földig lehordja Cathyt, gyűlölni fogja, végre megharagszik rá, létezik Isten, mostantól nem az ördögben fogok hinni, igen, igen, igen! Van igazság! Hallgatom apám szitok áradatát, egyre csak kitörni vágyik belőlem valami, fél szemmel Cathyt nézem, látnom kell a reakcióját, ez az abszolút katarzis, apám ekkor hirtelen elviharzik, ez, ez, Nem Bírom Tovább!
- HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA
Velőtrázó, hangon, idegbeteg kacagás bugyog ki torkomon, hirtelen és megállíthatatlanul, bár nem akarom, bár mindig szigorú vagyok magamhoz, ez most annyira szép, annyira csodálatos, annyira… elképesztő, mintha nem is velem történne, nem is én röhögném képen az egész családot. Apám már kiment, de ki tudja, talán a nevetésem visszhangja még utoléri. Mikor rádöbbenek hirtelen gyönyörömben mit tettem azonnal elnémulok. Valószínűleg még ott cseng a fülükben ez a jeges, gonosz kacaj, ami úgy tört fel belőlem, mint húsz év minden elfojtott, kárörvendő nevetése. De mikor rájövök mi mindent kockáztattam ezzel egyszerre elhallgatok. Elsápadok, mintha másodszor halnék éppen meg.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyVas. Nov. 25, 2012 7:46 pm

*Nem-igen tudok odafigyelni Anyám szavaira. Valami új illemtanárt említ, és ez az a pont, ahol az agyam leállítja a vételt, tekintettel arra, hogy az üzenet jelentősége számomra teljesen eltörpül a fenekestől felforgatott életem égető kérdése mellett. Túlságosan el vagyok foglalva azzal, hogy feldolgozzam Apám magyarázatát az idegen kilétéről. Ez már túl sok volt nekem.

Kezem nyomán sorra törnek össze a tányérok, aztán olyasvalami történik, amire egyáltalán nem számítottam. Apám olyan minősíthetetlen módon kezd velem üvöltözni, amit soha, de soha, amíg élek, nem fogok megbocsátani neki. Összerezzenek a hangjától, hidegzuhanyként ér. Elfordítom tőle az arcomat behúzom a nyakamat, de egy lépést sem hátrálok, úgy állok ott előtte, mint odakint a tomboló zivatarban a vihar tépte fák. Az ordenáré hangnem, amit Apám használt velem szemben, gyűlöletet szít a szívemben iránta. Megalázónak, és igazságtalannak érzem ezt a vámpírhoz nem méltó bánásmódot, amivel kezel. Így már minden kétséget kizáróan biztos vagyok benne, hogy azt a jöttment senkiházi cafkát jobban szereti, mint mindkét vér szerinti gyerekét együttvéve - persze Damien igazán nem sokat nyom a latban. Szó nélkül hallgatom az Apám által rám zúdított szidalmakat, megdermedve állok behúzott nyakkal és oldalra hajtott fejjel, amíg a “vihar” Apám személyében teljesen el nem vonul. Úgy érzem, az a lény, akit én az egész földön mindennél jobban szeretek, már nem szeret engem többé, és ez mardosó űrt hagy a lelkemben. Öcsém hisztérikus hahotázása, valami szürreális módon jeleníti meg a bennem dúló poklot.

Csak miután már elhalt a folyosón Apám lépteinek visszhangja és öcsém nevetése, akkor térek magamhoz, és könnybe lábadt szemekkel nézek az utána nyitva maradt, üresen tátongó ajtónyílásra. Sírással küszködve támolygok a nyitott tölgyfaajtóhoz, lekapom az egyik cipőmet és teljes erőmből elhajítom a folyosón abba az irányba, amerre Apámat eltűnni véltem. Kifakad belőlem a sírás. Az ajtófélfába kapaszkodom, hogy össze roskadjak, és miután a félpár lábbelim földet ér, fájdalomtól eltorzult hangon még utána üvöltöm;*
- Mégis mit vártál? *az utolsó szótag zokogásba fullad. Valószínűleg Apám ezt már nem hallja. Erőtlennek érzem magam ahhoz hogy a szobámig eljussak, pedig most másra sem vágyom, csak egy kis magányra. Az ajtófélfára rogyok, karjaimba fúrom az arcomat, hogy ne lássák a könnyeimet, és ne hallják a hangomat, és átadom magam a sírásnak.*


Étkező terem Lady-Morgana-morgana-27679653-245-160_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptyHétf. Dec. 10, 2012 5:17 pm

Repül az asztal és vele együtt minden, mi jó volt és kellemes ezen az estén. A vihar tajtékzik, végigsöpör mindenen és mindenkin, eltompítva mások hangját, az új tanító érkezésének hírét, lady Darklore felszólítását az étkezésre, a kint kuporgó hollók károgását. Cathalina villámcsapására mennydörgéssel felel a ház ura, határozott, közbevágást nem tűrő szavai Sinéad fejében is visszhangzanak. Rezzenéstelen arccal nézi végig a jelenetet, ám szemei fényében és lelke mélyén ott található az aggódás és a miértek sokasága - kérdések, melyekre nem tudja a választ. A családfő távozik, a vihar is elcsitul léptei nyomán, lánya azonban nem hagyja, hogy apjáé legyen az utolsó szó, így utána kiált még. Fájdalommal teli mezzoszopránjának foszlányait elnyelik a folyosók falai.
Némán ül a székén a sírdogáló Cathy-t nézve jég kék szemeivel, melyek gyilkosan pillantanak unokaöccsére annak kísérteties hahotázása hallatán. A fiú elsápadó, hirtelen komollyá váló arca furcsa érzéseket kavarnak fel benne - miféle gondolatra reagálhatott így? Lehet jobb, ha nem tudja meg. Fel is áll a székéről lassan és eltávozik a teremből, még mielőtt ő kapná a lány másik cipőjét és még mielőtt kiderülne Damien különös viselkedésének oka.
Ha halandó lenne, akkor a lelkiismeret furdalástól a hányinger kínozná, de vámpírként csupán mély szomorúságot érez és bűnbánatot. Szobájába érve magára zárja annak ajtaját, mindenkit elzavar, aki megközelíteni próbálja. Egyedül akar lenni, hogy gondolkodhasson. Mi lesz most? Hogy fogja ezt megoldani? Lehet beszélnie kéne unokahúgával, de félő, hogy az ifjú hölgy nekiront dühében és nem lesz jó vége "csevegésüknek". Pedig meg kell próbálnia. Nem most, nem is holnap, majd idővel, ha lenyugodott. Lehet nem csak vele, hanem Damiennel is el kéne követnie ugyan ezt, beszélni kéne vele is, hogy az esetlegesen felmerülő kétségeket belőle is eltüntesse. Nem akar senkinek sem rosszat, csupán együtt lenni velük, a családjával. Úgy érzi hiába jött vissza, őket is el fogja veszíteni, nem lesz senkije sem, ettől az állapottól pedig retteg. Ki kell találnia valamit, ki kell békítenie a többieket. Hogy hogyan fogja ezt csinálni, még rejtély, de összeszedi magát és mindent el fog követni annak érdekében, hogy a harag megszűnjön létezni ebben a légkörben és szeretetben élhessenek egymás mellett... Még mindig fülében csengenek az ebédlőben elhangzottak. Kísérteni is fogják még egy darabig. Reméli minden rendben van odalent és nem történik nagyobb baj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Dec. 15, 2012 12:22 pm

*Amilyen jó szándékkal hozta össze Lady Darklore a vacsorát ura hazajövetelének tiszteletére,amilyen szépen és meghitten kezdődött,olyan rémesen fejeződik be. A kellemes légkör pokollá változik,a levegőben a szikrák szinte lángra gyúlnak. Kibújik mindenkiből az az énje,amit ritkán tár fel. Sötét,sötét titkok ó,mélyről.
Cathy kiborul,anyja nem is számított másra,hiszen ismeri magzatát,tombol,mint a pusztító,téli vihar,ami odakint van. Nagy a hófúvás,a kopár,fekte fatörzseket csak úgy tépi,a hollókat is felveri és elkergeti. Némán figyeli az eseményeket,gondterhelt arccal. Megpróbál jeleket küldeni Sinéad felé,hogy ne vegye magára. Közben tekintetével követi az őrjöngő elsőszülöttet,aki apjához lép. Lord Darklore váratlanul feláll és játszi könnyedséggel vágja a hosszú,nehéz tölgyfaasztalt a szomszédos falnak,ami ketté és ripityára törik egyben. Egy pillanatra megrezzen a szélen ülve,már nincs asztal,ami előtte lenne. Férjére pillant,akinek reakciója is teljes mértékben jogos. William egyike a jelenkor legerősebb vámpírjainak,most erre a gyerekei is ráeszmélhetnek. Lenore mindig is tudta, csupán a család puhítja meg a szívét,valójában szörnyű erő lakozik benne,amit nem jó háborgatni.
Damien felkacag. Azonnal felé fordul és értetlenséggel telt feszültség ül ki az arcára. Mi volt ez? Miért nevet a fia? Tán olyan mókás ez az egész?! Damien,aki örökké higgadt és hűvös,most nevet? Nem érti,nem tudja mire vélni,minden esetre nem tetszik neki,tiszteletlenségnek véli. Sinéad elrohan,még mielőtt szólhatna. Még nyújtaná utána a kezét,de már hiába. Talán jobb is így. Másrészről a férje is elviharzik. Ott marad a két gyerekkel. Vonásai keménnyé válnak és szigorúvá. Végignéz a gyerekeken és egyet mond*
- Menjetek a szobátokba.
*ezt viszont olyan hangon,mintha azt mondnaá, "Takarodjatok,de tüstént!". Szebben fogalmazza meg,de hanglejtése és tekintete-akár egy jégkirálynő- érzékelteti a dolog súlyosságá*
- A holnapi nap folyamán pedig mindketten eljöttök a szobánkba,hogy számot adjatok nekem.
*közli vasszigorral. Megvárja míg Cathy és Damien megindulnak és utána maga is távozik,mégpedig abba az irányba,amerre William is távozott,hogy megkeresse. Ez egy jó asszony dolga*


//A játékot részemről zártam, még egy utolsó reakció jöhet Damientől és Cathytől,ha gondoljátok//


Étkező terem 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem EmptySzomb. Dec. 15, 2012 8:11 pm

Első, rémült gondolatom, hogy lebuktam, mindennek vége. Hirtelen sápadok el, csak akkor térek magamhoz, mikor Caty el kezd zokogni. Zene füleimnek... Arcomon már semmiféle érzelem nem látszik, megbánom a kifakadást, nem kellett volna kiadnom magam. Hogyan magyarázom majd, mivel? Talán a helyzet szürreális voltával, hogy nem tudtam feldolgozni a levegőben kavargó érzelmek sokaságát? Ez az első gondolatom. A vendég hölgy vet rám egy acélos pillantást, rezzenéstelen arccal, némán állok elébe, nem hat meg. Nézhet rám akárki akárhogyan, nem fogok megijedni. Hűvös vagyok és jéghideg, újra, habár ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy közelebb menjek Catyhez gyönyörködni a kínjaiban...
Lassan, kihúzott háttal, elegánsan felállok, mikor anyám távozásra szólít fel, meghajtom magam, majd gyorsan az ajtó felé lépek. Mentemben hallom még, hogy vár a szobájukban... Semmi kedvem! De legalább marad még időm kieszelni valami hihető hazugságot. Az ajtóban aztán rápillantok zokogó Catyre. Mélyet sóhajtok, hogy leplezzem az újabb kitörni vágyó kacajt, hogy leküzdjem az érzést, mentem le akarom csókolni arcáról a könnyeket.
- Viszlát, további szép napot.
Teszem még hozzá ridegen, élvezettel konstatálom ma már senkinek sem lesz szép napja rajtam kívül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Étkező terem Empty
TémanyitásTárgy: Re: Étkező terem   Étkező terem Empty

Vissza az elejére Go down
 
Étkező terem
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Darklore negyed :: Darklore kastély-
Ugrás: