Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Derryl "Angel" Cooper

Go down 
SzerzőÜzenet
Derryl Cooper
Derryl Cooper

Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87

Derryl "Angel" Cooper Empty
TémanyitásTárgy: Derryl "Angel" Cooper   Derryl "Angel" Cooper EmptySzomb. Nov. 10, 2012 7:47 pm

Derryl Cooper

Név: Angel

Kor: 30-as

Faj: ember

Rang: vadász

Play by: Bryan Autin Green

Foglalkozás: tanár/vadász

"A művészet a magányos ember küzdelme az egész világ ellen."


Képességek & Kapcsolatok

Egy egyszerű, mágia nélkül született ember nem lehet erős, a szörnyetegekkel pedig végképp nem veheti fel a harcot - gondolhatná ezt bárki. Hiszen ezt látszik diktálni a józan ész. És még is, az ember újra és újra rácáfol erre. Küzd, mégpedig a végsőkig. Ilyen ember Derryl, akit halandók és halhatatlanok csupán "Angel"-nek hívnak. Akár a tökéletes emberi fegyver, szedi halhatatlannak kikiáltott áldozatait. De semmi sem halhatatlan igazán. Derryl rendkívül jó képességekkel rendelkezik, élő példája annak, mivé fejlődhet egy ember, ha minden erejével fejleszti magát. Ha edz. Fizikailag és mentálisan egyaránt. Mondhatni, elit katonává lett, egy olyan vadásszá, akit az árnyvilág nevelt ki a saját verejtékéből, könnyeiből és szerettei véréből. Méltó ellenfél bármelyik bestia számára, még ha ez első hallásra nevetségesnek is tűnik.
Kapcsolatait tekintve a vadászok láncolatához tartozik, mint a vérfarkas-, mint a vámpírvadász és szabadúszó falkákkal jó kapcsolatot ápol, segítik egymást, ahol tudják.
Történet

Derryl a kanadai Chochrane kisvárosában született, tanárgyermekként. Szülei bár nem voltak gazdagok vagy jómódúak,- egyszerű polgárok voltak -, megadtak minden tőlük telhetőt a fiuknak. Kitaníttatták, illemre, zenére és művészetekre is oktatták az iskola mellett, ahol általános műveltséget szerezhetett. A sportot sem vetette meg, a középiskolában kézilabdázott majd az egyetemen beleszeretett a túrázásba - Kanadát tekintve nem csoda  - és a hegymászásba. A szüleitől megtanulta, hogy a művészetek, a zene és a természet az, ami igazi érték az ember számára. Mivel ezt a fontos dolgot megértette, rájött, hogy szeretné ezt másoknak is átadni, ezért zongoratanár lett. Valójában sosem érdekelte a mágia és fantasy, nem hitt az ehhez hasonló dolgokban. Egyszer azonban egy túra során, Jasperben, az erdőt járva olyat látott, amit eddig sosem. Kanadaiként hozzászokott a vadállatokhoz, a mindennapjai részét alkották, az erdőjárásnál főként, viszont az a teremtmény amit akkor látott, semmihez sem hasonlított igazán. Leginkább egy medve és egy farkas keverékére emlékeztetett. Akkora volt mint egy medve, viszont farkas feje volt. A különös szerzet nem támadta meg a ledöbbent férfit, hanem elsuhant a fák között. Mire Derryl feleszmélt, már nyoma veszett. Otthon azonban törni kezdte a fejét és régi könyvekben megpróbált utána nézni a jelenségnek és arra bukkant, hogy vérfarkast láthatott. Sokáig nem látott ismét vérfarkast vagy más, hasonló lényt, két évre rá azonban ismét megtörtént. A gyerekeket vitte el Banffbe egyfajta rendhagyó „zongoraórára”, ahol a természet hangjaival ismerkedhettek, ami a zenében is visszaköszön. Minden gyönyörűen ment, a diákok élvezték a szabadban töltött időt, de sajnos véres véget ért a történet. A banffi erdőben két megvadult vérfarkas támadt Derrylre és a tanítványaira. Egyetlen lány és maga Derryl élték túl az esetet, de mindketten komoly sérülésekkel. Csupán a véletlen műve,hogy nem vesztek oda.
Az eset nagy törés volt Cooper életében. Eleinte gyötörte a lelkiismeret-furdalás, amiért nem menthette meg növendékeit, de hamar átvette ennek helyét a düh és a tenni akarás. Kész volt elfogadni,hogy nem ő tehet a történtekről, hanem azok a szörnyetegek, amelyeknek nem is szabadna a Földön létezniük, legfeljebb a Grimm mesékben. Fogta hát magát és úgy döntött hajtóvadászatra indul, akkor is, ha kész öngyilkosság. Másfél évig edzett kőkeményen, feladta a munkáját - hogy is mehetett volna vissza? - és testileg-lelkileg készült az ez után következőkre, a Vadászatra. Különféle technikákat tanult, megtanult még lőfegyverekkel is bánni.
Viszont alighogy megkezdte magánakcióját, sajátos megváltását és megtorlását, az ünnepekre haza utazott, hogy meglátogassa szüleit. Ami azonban fogadta, szörnyűbb volt, mint amit valaha el tudott volna képzelni.

„Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle - hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség. És talán minden kérdések legfélelmetesebbike éppen ez: mennyi borzalmat visel el az emberi lélek úgy, hogy még mindig megőrzi éber, befogadásra kész, lankadatlan józanságát. Azt talán mondani sem kell, hogy a folyamatban van valami hajmeresztő, már-már bohózati abszurditás; egy adott ponton az egész már-már mulatságossá válik. És talán éppen ez az a pont, amikor az ember vagy megússza ép elmével – vagy összeomlik, és a téboly prédája lesz.” - Stephen King

Nem volt hát elég a kiránduláson történt rémség, azt hitte ennél rosszabb élményben már nem lehet része. Tévedett. Az apját vérbe fagyva találta, a nyakán két szúrt sebbel, az anyját pedig abban a drámai pillanatban ölelte magához egy holt-fehér bőrű, magas nő, a nyakához hajolva. Mikor az idegen nő észrevette, hogy a szoba ajtajában áll egy jövevény, ámulva, felnézett rá világító íriszével és egyszerűen...elmosolyodott. Derryl anyjának holttestét pedig egyszerűen a földre ejtette, akár egy játékbabát, miközben vér folyt végig a szája sarkán.
A vámpír rátámadt, de Cooper ekkor már jó kondícióban volt, viszont ilyen lénnyel még sosem harcolt élesben. Élet-halál küzdelem volt, nem vitás, még is sikerült felül kerekednie és letörnie egy széklábat, amivel mellkason döfhette az asszony. Az ugyan halottnak tűnt, biztos ami biztos alapon a fejétől is megszabadította a vérszopót, minden erejével küzdve - a Gonosz ellen.
Ezek után tudatosult benne, hogy nem csak vérfarkasok, de vámpírok és még ki tudja miféle istentelen szerzetek élnek az emberek között. Ellátogatott hát egy antikváriumba és felvásárolta a Grimm fivérek összes meséit, hogy azokból okuljon. Tovább edzett és megpróbált felkeresni másokat, akik hasonlóak hozzá. Akiket hajt a vágy, hogy megszabadítsák az emberiséget a Szörnyektől. Így talált rá a Vadászokra. Több Vadász-falkában is irtotta a fenevadakat, örökké úton van, hogy ne csak egy területet tisztítson meg. Maga az élet tanította és a tapasztalat csiszolta és csiszolja olyan hatékony vadásszá, amilyenné csak válhat és válni szeretne. Ami hajtja teszi olyan páratlanul jóvá abban, mit csinál, egyúttal oly veszedelmessé a szörnyetegek számár, annak ellenére, hogy egyszerű, varázstalan halandó. És talán ezért olyan hatékony. Immáron nincs mit veszítenie. Így ragadt rá a középső neve, mint egyfajta becenév a vadásztársaktól: Angel. Mert úgy hozza a halált a szörnyetegekre,mint egy pusztító angyal. Ezt maga túlzásnak tartja és csak ennyit szokott hozzáfűzni: "Nem vagyok én angyal, csak egy egyszerű ember, akinél viszont vadászkés van." A gúnynév azonban futótűzként terjedt s immáron vérfarkasok és vámpírok fülébe is eljutott a rémhír, az emberi halálosztóról. Bár sokan közülünk nevetve legyintenek, anekdotának vélve a történeteket Angel-ről.
Derryl kutatásai során tudomást szerzett arról, hogy élnek még Grimm-leszármazottak, úgy döntött hát, felkeresi őket. Nem lehet véletlen, hogy túlságosan elevenek a történeteik. Így, a Pusztító Angyal eljött a Névtelen városkába, amit pedig itt talál, veszedelmesebb annál, mint amit remélt. Hiszen egy úttal nem csak a Grimmekre talált rá, de szembesülnie kelett azzal, hogy ebben a városban a szörnyetegek tömörülnek.

"S ott álltak most körül, egész tömeg,
Lesték, mint végzem, eleven füzért
Fontak körém és lángolót, s ezért
Jól láttam mindent! – Ám nem törve meg
Számhoz emeltem, s fújtam kürtömet:
„Roland Vitéz a Setét Toronyhoz ért…” "
- Robert Browning


A hozzászólást Derryl Cooper összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 13, 2020 9:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Derryl "Angel" Cooper Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl "Angel" Cooper   Derryl "Angel" Cooper EmptySzomb. Nov. 10, 2012 9:30 pm

Szegééény Sad
Viszont nagyon szimpatikus, Eddel jóban lesznek, ő is vadász akar lenni Smile
A karilap is kitűnő Smile
Vissza az elejére Go down
 
Derryl "Angel" Cooper
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Derryl Cooper rejteke
» Gott weiß ich will kein Engel sein ~ Hathor & Derryl

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Karakterlapok :: Elfogadott Előtörténetek-
Ugrás: