Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Minden lény parkja

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptySzomb. Május 04, 2013 10:01 pm


- Ez szomorú. Nem szeretem a halált, még ha tudom is, hogy az elkerülhetetlen- szontyolodok el, de most mit tehetnék? Ez az igazság, amihez hozzátartozik, hogy én magam se tudnék ártani senkinek, és nagyon megviselne, ha engem bántanának, mert sose adok rá okot, vagyis igyekszek. Nem tehetek erről, belőlem sose lesz pszichopata reményeim szerint, mert így neveltek.
- Kényelmetlen? Bár... olyan kis helyen én se szívesen aludnék, főleg, mert összevissza forgolódok- ingatom a fejem, mit sem törődve azzal, hogy csupa jelentéktelen információt csepegtetek ki. Hát... ez van, sokszor rám jön a késztetés, hogy ki kell mondanom valamit, és meg is teszem mások legnagyobb bánatára.
- Engem aztán nem, és mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, mellesleg mellettem tényleg jól jön egy bölcsebb valaki, mert fejjel rohannék a falnak- vonok vállat, miközben radikális őszinteségi roham tör rám. De így látom, tisztában vagyok a saját hibáimmal, csak valamiért korrigálni nem tudom őket.
- Úgy ötszáz? Amúgy fogalmam sincs, de ez a szám tetszik- vigyorodok el, nem szoktam mások korát találgatni, az valahogy kimaradt sok mással együtt.
- És a karó?- csillan fel a szemem, mintegy utolsó lehetőségként. Szerintem az emberekbe valahogy beleprogramozták, hogy tisztában akarjanak lenni azzal, hogy lehet megölni azt, aki veszélyes rájuk nézve, mert én ugyan nem akarom megölni Leot, meg senkit se, mégis foglalkoztat a dolog.
- Aha, miért taperolsz?- bukik ki belőlem a kérdés, mert nem csak kellemetlenül érzem magam, és kiszolgáltatva, ráadásul szerintem a fejem már paradicsomnak is elmenne, de még kíváncsi is vagyok. Nem tudom, apu azt mondta, hogy nem bírják megállni, hogy ne érjenek hozzám, de szerintem ez hülyeség, mégis mindenki folyton taperol, mintha nem is tudom, mi lennék. Ami csak azért ciki, mert én meg soha nem nyúlnék senkihez, amíg nem kapok tőle engedélyt.
- Hogyne, azért kérdeztem- bólintok is mellé, majd már hallgatom azt, amire kíváncsi vagyok.
- Szeretem a lepkéket... még sose találkoztam két ugyanolyannal- igen, megragadom a lényeget, de muszáj. Csak úgy kicsúsznak belőlem a szavak.
- De ez azért igazságtalan. És mi lenne haaaa.... ha mondjuk például a nemes vámpírokból kiszednénk azt a gént, ami megakadályozza, hogy öregedjenek, és beleültetnénk egy emberbe? Akkor ő is vámpír lenne?- emlékszem kis koromban mindig tudós akartam lenni, aztán rájöttem, hogy semmi ehhez kapcsolódó tárgy nem köt le annyira, mint amennyire kellene, így felhagytam vele, ettől függetlenül még érdekelnek ezek a dolgok.
- Miért ne? ha nem ölsz meg szívesen.... nem vagyok fasiszta. Lehet fasiszta valaki, ha nem bírja a vámpírokat?- merengek el, és kezdek elgondolkodni azon, hogy rövid úton agyára megyek a sok hülye nem mellesleg felesleges kérdésemmel, na de sebaj.
- Beleőrülnek?- kerekedik el a szemem. Mert miért? Azt hittem, a vámpírság az tök jó, meg hogy csak kivételes emberek lehetnek azok, akkor minek őrülnek bele? Bonyolult ez a világ.
Eleinte csak nézek rá, nem értem, hogy érti a sokkal kellemesebb dolgot, aztán ahogy leesik megint zavartan leszegem a fejem, és próbálom eltakarni az arcom, ami már nem is tudom, mire hasonlít, oké képben vagyok az emberek ezen létszükségletével is, csak.. nos.. khm, eddig csak elméleti síkon kamatoztattam.
- Mit ne mondjak, érdekes a testfelépítésetek- ámulok el, miközben megint igazságtalanságnak érzem, hogy nekik annyi minden jó jutott, nekünk semmi, persze ettől függetlenül még most se lennék vámpír.
- Orvos? Ez vicces, én mondjuk könyvtárosnak, vagy tudósnak néztelek- vigyorgok rá, mert tényleg gondoltam én mindenre, csak arra nem, hogy orvos. Ők nem ilyen... lazák.
- Csoki és vér együtt? Fúúj- nyögöm ki a szavakat, de a hangom még így is remeg. Igazán abbahagyhatná már ezt, ez nem tetszik, és amúgy is, idegen - legyen az vámpír, vagy az atyúristen-, meg szokta tartani a tisztes távolságot és ez már koránt sem tisztes.
- De hidd el az enyém nem jó.... és... és... te igazából nem akarsz belém kóstolni- keresek valami kapaszkodót még, mert az hogy felálljak és elfussak nem megy. Próbáltam, de a lábaim nem engedelmeskednek. Miért?
- Aha, és te ahelyett, hogy megcsókoltál volna... felpofoztál... oda a mese lényege- kuncogok, mert engem igazán nem zavar, sőt... a csók mellett, igen, határozottan a legjobb dolog az, hogy felpofozott... oké, húsz éves fejemmel még nem csókolóztam, sőt... na jó, hagyjuk, nem érzem kínosnak, számomra természetes, hogy nem viselkedek könnyűvérűként.
- Bárhová... vissza a suliba... Basszus, elfelejtettem, merre van a suli- esek pánikba, mert ha nem emlékszem arra, merre kell menni, hogy jutok el oda?
- Esetleg te.... te tudod, merre van?- nézek rá könyörgőn, mert nekem vissza kell jutnom. Lehetőleg élve.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Május 05, 2013 1:09 am

- A köépkorban az emberek együtt éltek a halállal, mindennapos volt, ahogy ma is, de megélték és nem tartottak tőle úgy, ahogy a mai modern ember. Úgy éltek minden nap, hogy meghalhatnak. És így egyszerűbb volt.

Ez a mai világ egyik nagy gondja. Nincs halálfélelem, csak ha már az ember a szakadék szélén áll. Idegen a halál, ma már nem járnak olyan sűrűn temetésekre és az életkor is jócskán kitolódott,ezért megdöbbennek az emberek,ha haláleset történik a csalásjukban. Nincsenek vorrasztások sem, amik egykoron átsegítették az ember lelkét az ilyesmin. De nem akarja elszomorítani ezt a szegény kis diáklányt, legalább is most még nem éledezik a szadista fele.

- Szerintem az. Én is szeretek mocorogni. Meg a koporsó olyan...haláli. Minek feküdjek koporsóba, ha nem is vagyok halott? Az igaz, hogy egy bizonyos értelemben meghaltam, de nem maradtam az és ez a lények. Akkor meg minek a felhajtás?

Széttárja két kezét és vállat von. Ez meg a vámpírok baja, halálmániásak és még a nemesek is koporsóznak össze-vissza. Leo éli a kárhozott életét úgy ahogy egy ember csak élheti,ha belevaló. Bazinagy francia ágy, semmi kis szűk koporsó! És így tovább.

- Nyugtalanul alszol?

A szadista énje még nem is, de a doki énje viszont egyre inkább virgonckodni kezd. A lelki gyötrelmek okoznak álmatlan és rosszul alvós éjszakákat, forgolódsok stb.

- Ezzel én is így vagyok: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát.

Az egyik jeligéje. Az pedig, hogy Averynek szófosása van cseppet sem zavarja, hiszen agyturkász. Szeret mások fejében matatni és szerencsére általában meg is nyílnak neki, talán a fene kisugárzása? Mind1.

- Akkor meg se kérdezzem miért pont ennyit tippeltél, igaz? Amúgy nem talált.

Röhög egy jót ezen, szereti az ilyesmit, hülyéskedni. Nem az a besavanyodott fajta. Persze ha a munkájáról van szó, akkor nagyon is komoly, de ott sem besavanyodott.
A karó hallatán is csak csóválja a fejét és pszichopatán vigyorog egyet.

- Nem öl meg. De megbénít. Viszont jó nagy erő kell ahhoz, hogy egy felnőtt testen átdöfjünk egy karót, hála az anatómiának. Bordák, borda közötti izmok és mellizom, kemény dió és akkor még a szívbe is bele kell, hogy tetszhalott állapotot idézzünk elő. A filmekben lazán beledöfik a vámpírokba a karót, de valójában persze nem olyan egyszerű az, sőt.

Elárulja, miért is ne? Egy ilyen madár csontozatú lányka nem valószínű, hogy elég erőt tudna kifejteni egy karós támadáshoz, főleg nem töredéknyi idő alatt, hogy a vámpír ki ne védje.

- Zavar? Az emberek szeretnek az érzékeik rabjai lenni. Nem mellesleg meg szeretném kóstolni a véredet.

Közli tök lazán, mondjuk elég nyilvánvaló, főleg hogy már beszéltek is róla. Hogy eddig miért nem tette meg az jó kérdés, talán meg az agyturkász fele még beszéltetné a lányt, hogy elmerüljhessen ne csak a vérében, hanem az agytekervényeiben is.
A kiscsajt meg érdkeli a dolog tudományos része, ami kellemes csalódást idéz elő Leónál. A lepkékre nem mond semmit, de helyeslően biccent.

- Sok éjszakai lepke van, ahogy számtalan fekete. Mi több, még vérszívó is, ami emberi vért is szív.

Még is jó hasonlat, ahogy így belegondol. A NatGeo magazinban olvasta ezt a vérszívós lepkés cuccot, mert még se biológus vagy ilyesmi, hanem orvos, ezért az egyetemen az ilyen bogarászós dolgokat hanyagolták. Inkább érzéstelenítés nélkül műtöttek. Hiszen abban az időben még nem volt fájdalomcsillapító. Sem vérzéscsökkentő. Gáz volt annak aki a műtőasztalon feküdt.

- Nem is rossz ötlet. De az a helyzet, hogy a vámpírvér ahogy átadódik egy embernek, úgymond eluralkodik a szervezetén, mint egy vírus. Mintha arra késztetné, hogy önmagát, azokat a vörös vérsejteket replikálja amik a vámpírtól jönnek és nem a sajátjait. És a vámpírsejtek egytől egyig olyanok mint az LT-HSC emberi sejtek, azaz a 'hosszú távú haematopoetikus őssejtek', amik a vérképzés kiindulópontjai. Ezért talán még sem lenne kecsegtető egy iylen kísérlet,viszont egy próbát mindenképp megér, hiszen nagyon kis mennyiségben pl.vámpírvér gyógyít emberi sebeket. Akár egy ujjvágát, két csepp.

Elgondolkozik a hallottakon, el is mereng egy pillanatra a fák közé majd visszatér rozsdabarna tekitnete a lányra.

- Igazságtalan?

Utólag jut eszébe, hogy ezt mondta először Avery, de azért rákérdez.

- Nem tudhatod, hogy megölnélek-e vagy sem. Még magam sem döntöttme el, hosszú távon.

Megint kicsit vállat von, de csak úgy alig. Azért nem szívbajos a csaj. Majd lesz, majd lesz.

- Hát ez egy komoly filozófiai eszmefuttatás lehetne. Ha abból indulunk ki, hogy a vámpír nem ember és csak az ember lehet fasiszta, gyilkos, akkor a vámpír egyik em. Viszont ha egy kalap alá vesszük...

Sóhajt egyet, tényleg jó kis filozofálgatásokat lehetne erről folytatni. De egyelőre befejezi.

- Persze. Nem meglepő, hogy sokan beleőrülnek. Képzeld csak el. Képzeld magad a helyükbe. Emberek voltak, az agyuk-tudatuk emberi, még is kénytelenek áthágni az összes erkölcsi és eszmei korlátot, ami szerint mindeddig éltek, hogy életben maradhassanak. Nem csak meg kell ölniük az embereket-nem mindig,de a példa kedvéért,főleg eleinte, úgy se bírnak a szomjukkal-és még meg is kell enni őket. A vér is szövet, ahogy a bőr, csak éppen folyékony. Ezért mondhatjuk, hogy megeszik. Egyesek, főleg nemesek még az emberi húst is elfogyasztják, de főleg a szívet, természetesen.
Az-eleinte-állandó szomjúság, a sok új információ,élesebb érzékelés,mindent hallani és látni,amit eddig nem, őrjítő lehet. Az is. Az emberi lényeket nem így tervezték, nem iylen kifinomultra.

Leo szerint logikus ez az egész, talán most rávilágít Averynek és neki is az lesz. Vagy nem. De szerinte igen.
A kislány vörös mint egy paradicsom,a feje mármint és még takargatja is. Hát nem ennivaló? A vér az arcába szökik. A vér. A reakciója alapján az apja erényövet is adott rá, amin meg sem lepődik.

- Szerintem is az. Például ugyan annyi izomtömeg ereje több százszorosa az emberének. Ezért nagy izmok nélkül is nagy erőt tudunk kifejteni. Kicsit mint a szuperhősök.

Orvosi szempontból nagyon is, vámpírokat is szeret ám boncolni,meg úgy midnent, emrt kíváncsi és kevés szakmai munka készült ilyen boncolásokról. Talán ezért hívja Mike "Léónárdó"-nak? Da Vinci után? Ő emberi anatómiát rajzolt, holttestek segítségével, ami az ő korában még csak a jövő zenéje lehetett és egyben eretnekség volt. Halott anyát méhében a halott, de már kifejlett magzattal, ilyeneket is rajzolt. És izmokat. Meg akarta értnei, de akkor még senki sem csinált iylet vagy nem sokat. Manapság ugyan ez a helyzet a vámpírok, vérfarkasok és más varázslények anatómiájával. Foglalkoznak vele, de kevesen.
Persze Leo messze nem tartja magát akkora elmének, mint da Vinci.

- Kicsit tényleg az. Unatkoztam, így elmentem az orvosira. Vámpír aggyal jóval könnyebb volt, az biztos. Érdekel az úymond varázslények anatómiája, hogy a testük hogyan működik, mert ezt még annyira nem térképezték fel, ami nem meglepő. Ezért valahol nem is állt olyan távol az igazságtól a tipped. És olvasni is volt elég időm, főlg, hogy rohadt gyorsan olvasok mióta vámpír vagyok. És nem felejtem el a többséget, ami király.

Jah, dokinak kevesen tippelnének egy vámpírt. Nem tudja, hogy a lánynak mennyire esik le, hogy pl vámípr nem igen szorul orvosi segítségre. Mondjuk ő dilidoki, ezért kezel vámpírokat is, de talán nem pont ez a csaj első gondolata.
És az agyak is érdeklik. Ha valaki már pszichiátriai eset, ot az agyban is gubanc van, nem csak a lélekben. És az kimutatható, vizsgálható. EZért szereti az elhunyt betegek agyát kiboncolni. Metszeteket készíteni. Összehasonlítani a többivel. És így tovább.

- Ja, vérrel töltött csoki. Vámpírédesség. Az egyik kedvencem. Kapni az itteni cukrászdában is, a tulaj szerencsére minket sem felejtett ki a buliból.

Felfedezte már a Ray Cukrászdát, ahoy biztosan sok más fajtársa és nem fajtársa.

- Hogy jó-e vagy sem főleg azután tudnám megállapítani, hogy már ittam belőle. Pár kortyocskát...még csak meg sem szédülnél tőle. Mint a véradás.

Vigyorog, mert aranyos ahogy szerencsétlen próbálja menteni a bőrét. Közben ahogy a szíve egyre erősebben üt, a vérszag is egyre körüllengi. Szerencséje, hogy Leo elég öreg vámpír már ahhoz, hogy legyen önkontrollja.

- Nem volt nálam oxigénpalack. Sem hideg víz, ezért. Jobban örültél volna, ha arra ébredsz, hogy megcsókollak?

Eljátszadozik a gondolattal, szórakoztatja amit a lány összezagyvál. A másik tény, hogy még szőke is, még ha sötét is.

- Szerintem tuti frászt kaptál volna, ha megérezted volna a szemfogaim hosszúsátát.

Csók közben mármint. Persze vigyorog a kis szemét, nem zavarja, hogy zavarba hozza szerencsétlen halandót.

- Fogalmam sincs.

Még jobban vigyorog, mert kis szadista. Cora mondta, hogy sulit akar alapítani, de hogy merre? Szóval már megvan az épület, egy nagy kastély-szerűségre tippelne, biztos nem nehéz megtalálni. Viszont szórakoztatóübb még szegény lány idegein táncolni egy darabig.
Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Május 05, 2013 3:08 pm



- Hát... a középkorban azért voltak rosszabb dolgok is a halálnál- jegyzem meg, na de hogy ez hogy jutott eszembe, és miért remeg a gyomrom.... na, az egy jó kérdés. Már megszoktam, hogy vannak furcsa dolgaim, saját magammal az élen.
- Ne tőlem kérdezd, nem vagyok vámpírszakértő- emelem fel a kezem kuncogva, mert tényleg.... fogalmam sincs, hogy gondolkodnak ők.
- Igen, de már megszoktam... sose alszok rendesen... azt nem tudom, mi az oka... sőőt, valamiért sok mindent nem tudok magamról- és tény, nem tudok semmit a néha bevillanó képekről, ahogy egy csomó hülye érzésről sem, és nem... még nem állok neki tetézni.
- Nem, tényleg fogalmam sincs... de figyelj, mit számít? Engem se néznél húsznak, pedig- vonok vállat, ugyanis tudom, hogy a legnagyobb jó indulattal is csak tizenhétnek megyek el, az okát viszont nem. Biztos későn érő vagyok, vagy mi.
- Á, úgyse állt szándékomban karóval hadonászni, a végén még magamba döfném, és nem vagyok egy Anita Blake, se Buffy- így hirtelen beugranak a nevek, de fogalmam sincs kik ők, vagy honnan ismertem őket, hülye hülye ködös foltok.
- Csak azért, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. És a vérem... nos, én még mindig nem szeretném- motyogom magam elé, mert ez milyen már. Inkább zsebeljen ki, vagy mit tudom én.
- Fekete... velem van a baj? Csak mert én jobban szeretem a vidámabb színeket, a fekete túlságosan nyomasztó- húzom el a szám, mert nem értem én. Maga az egész hely sötét, és tényleg... most én is öltözzek feketébe, mintha gyászolnék valakit?
- Kipróbálhatnánk mondjuk egy egeren.... szerintem... haszna lehetne, és mekkora lenne már, valami újat gyártani. Persze valami irtó idióta nevet kell neki adni, hogy a tudatlan emberek is tudják használni... hmm- merengek el én is, azt hiszem megtaláltam a hobbim. Persze, előbb kéne szereznem egy nemesi vért, ahhoz meg egy nemes vámpírt. Upsz, de majd csak... csak meg lehet őket különböztetni valahogy.
- Igen, ti vámpírok nem öregszetek, nem betegedtek... mi meg... ez igazságtalan, mintha a mese fordítva sülne. A rosszé minden jó, a jó meg szív- talán kicsit durcás is vagyok, de nem tehetek róla.
- Majd ha eldöntötted, légyszi tudasd velem is- egy lehengerlő mosolyt küldök neki, mert én olyat is tudok ám, csak nagy ritkán mutatom meg.
- Tényleg.... és mi van a gyilkos dologgal? Hisz azért öltök, hogy ne haljatok meg, nem? Akkor nem gyilkosok vagytok, csak önzőek- vagy csak én látom így? persze szerintem én is ölnék, ha az életem múlna rajta, nem tudom, még sose próbáltam... azt hiszem.
- És egyedül vannak? mert ha van mellettük valaki, aki jártas ebben, akkor könnyebb- igen, ez is egy fontos információ, bár teljesen jelentéktelen, de saját bőrömön tapasztalom még most is, milyen úgy élni, hogy nem vagy normális, de senki nem szól, és most se fogja senki a kezed.
- Akkor legyél bútorszállító, szerintem kimagasló munkát végeznél- adok neki egy tuti tippet, hátha megunja az orvoslást.
- Engem az anatómia nem igazán érdekel, sokkal inkább a miértek, és a hogyanok- ködösítek természetesen, mert... mert tényleg nem kell mindig tudnia, mire gondolok valójában. Nem mellesleg, abban sem vagyok biztos, hogy én is úgy működök, mint a többi ember, mert tapasztaltam eltéréseket, jókora eltéréseket.
- Inkább nem kóstolnám meg, ha nem veszed a szívedre- nevetek fel, mert a vér számomra gusztustalan, és sose fogom megérteni, ő hogyan bírja szeretni, de hát... nem vagyok vámpír.
- Hmmm... és azt is megtudod, hogy olyan-e, mint a többi emberé?- teszek fel egy kérdést, nem muszáj tudnia, mire célzok, vagy, hogy célzok-e egyáltalán valamire. Főleg mert még én se jöttem rá sok mindenre.
- Nem, nem tudod én még sose... vagyis nem emlékszem, hogy megtörtént volna az olyasmi- lényegi különbség van a kettő között. Az, hogy ne, vagy, hogy nem emlékszem, szóval nekem vigyáznom kell ezekkel a szavakkal.
- Aaaj nemár, ez tényleg fontos, le kell írjalak, mielőtt elfelejtelek- kelek ki magamból, és csak eztán kapcsolok, mi is hagyta el a szám, így zavartan megköszörülöm a torkom.
- Nos, van egy apró... nem is tudom, rendellenességem. Az agyam... nem úgy működik, ahogy kéne. Mihelyst elalszok... nem tudom, mintha törlődne minden, amit aznap átéltem, és mire másnap reggel felkelek, nem emlékszem semmire. Tényleg semmire. Jegyzeteket írok magamnak, hogy mi volt rajtam és hasonló jelentéktelenségek, de számomra fontosak, így van az, hogy látszólag úgy működök, mint egy ember. Amikor azt mondom, hogy nem emlékszem, tényleg nem- magyarázom neki halkan, de nem nézek rá, ez a legnagyobb gyengém, és rettentő hülyén is érzem tőle magam.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Május 05, 2013 8:09 pm

- Az biztos. Nem hiába hívják "sötét" középkornak.

Vágja rá rögtön, ő ne tudná? Sajnos sokkal jobban tudja a kelleténél. A Szentek nevében a legszörnyűbb kínzások alá vetni embereket és így tovább...később se volt jobb, még a reneszánszban is az Angyalvárban kínzókamrák voltak, ironikus,ha a nevét tekintjük. Nem mintha nem lettek volna pulsztító angyalok a Könyvek Könyve szerint.
Nem kérdez rá Avery mire gondol, de érdeklődve néz rá, hátha kifejtené.

- Még lehetsz.

Nevetve mondja oda csak úgy, az irónia kedvéért, jól elszórakozik ezzel a halandóval.

- Az nem túl jó. Lehet, hogy fel kéne keresned egy szakembert. Ha az ember sokáig nem alszik, spontán kómába eshet. És meghalhat.

A kislány helyzete gondolja ennyire nem rossz, de ráfér az ijesztgetés. Térdeit felhúzza a padon és karjait rájuk teszi lazán.
És persze képzeletbeli hatalmas vörös nyíl mutat a fejére a szakembert illetően.

- Nekem mondhatod, ha attól jobb.

Mármint azt, hogy nem emlékszik meg ilyenek, hiszen agyturkász. Imád emberi agyakban matatni átvitt értelemben és szó szerint is.

- 17-nek tippeltelek volna. Én 25 voltam mikor meghaltam. De így is volt már, hogy elkérték a személyimet, elég gáz.

Tényleg nem néz ki 20-nak. Ahogy Leo se 25-nek, legalább is sokak szerint. Jót derül ezen ahogy a lánynak meséli, az tud igazán szórakozni, aki tud magán is. Leónál ez nem gond.

- Az vicces lenne, de megeshet.

Elképzeli két röhögés között hogy egy halandó karóval hadonászik aztán véletlenül saját magát találja el. Bármilyen vicces is, vannak ilyenek. Mondjuk úgy, balesetek.
Avery még mindig nem kér a szívásból, de lesz ez még így se, tervezi megfűzni szegény kicsi halandót, vagy legalább elkábítani. Új kihívás.

- Nekem nincs bajom a feketével, de szeretem a színes dolgokat, nem járok mindig feketében meg grófi palástban meg ilyenek.

Megint nevet egyet és szinészkedik is a monológhoz, legalább is hadonászik a kezével, olyan Nosferatu-t utánzósan vagy Drakulát. Mondjuk most fekete pólót visel, de az se tisztára az.

- A modern kultúra a halálhoz köti, pedig régen a fehér volt a gyász színe. A fekete úgy is minden szín találkozása.

Vállat von, túl van ragozva. De alap járaton egyet ért.

- Talán. De kétlem, hogy a vámpírtársadalom vezéralakjai belemennének egy ilyesmibe.

És itt a pont. Hiszen a többség nem veszi emberszámba a halandókat, csak táplálékok. Még az kéne,hogy segítsenek rajtuk! Sok Elfajzott is meggyűlöli az embereket, holott maguk is azok voltak. Leo valahogy sose értette ezt, Mike-al az élen, aki embr-konrktéan kölyök,legyen bármi is-mániás maradt.

- Csak a szép oldalát látod, ahogy a legtöbbetek. De vannak árnyoldalak is. Elsőre jól hangzik, örökké fiatalon, de valóban ezt akarnád? Nap mint nap embereket ölni a vérükért és ha nem is akarnád, véletlenül biztosan megölnél párat. Mindig éreznéd a vérük illatát és megkívánnád. A tudat, hogy nem mehetsz a családod közelébe, mert véletlenül megölnéd őket. Vagy mert karóval esnének neked. És persze mind meghalna, aztán az unokáik is és azok unokája, de te még mindig ugyan az maradnál. A világ mindeközben radikálisan változna és neked haladnod kéne vele. Biztosan olyan jó lenne?

És akkor csak pár dolgot mondott a sok közül.

- A tested pedig sosem lenne többé meleg, olyan hideg lenne mint a halottaké. Nem tudnál lesülni sem, persze. És ha egyszer lenne mondjuk egy szeretőd, aki ember, de nem tudja, hogy miféle szerzet vagy, egyszer csak elszörnyedve riadna fel a mellkasodról fekve, mert feltűnne neki, hogy hoppá, neked nem ver a szíved. Akkor vagy halott vagy vagy....

Kis lelki terror, igen, dehát szereti, nem tehet róla. Paradoxon lenne? Meglehet. Akkor is élvezi. És-még?-nem a csaj agyturkásza, addig meg még inkább kedvére szadizhatja szegénykét. Persze segítene neki szívesen, de a saját démonait is etetnie kell valahogy.

- Tudni fogod, hidd el.

Dob válaszul egy kegyetlenül jóképű mosolyt, olyan ártatlan félét.

- Alapvetően a vérért ölünk, mert az a fő táplálékforrásunk. Viszont nem kéne halálra szívni egy embert ahhoz, hogy csillapítsuk a szomjunkat. De akkor is sokszor megöljük az áldozatokat, a sóvárgás túl nagy, és a szomjúság. Nehéz megállni, sokkal erősebben tör ránk mint a sima éhség az emberre. Aztán jön az, hogy valaki megszereti a gyilkolást, mindenhatónak érzi magát. Szórakozik.

Szóval attól függ honnan nézzük, valójában egyszerre minden válasz helyes és nincs jó vagy rossz válasz. Túl soka tényező és szubjektív a dolog.

- Én általában nem ölöm meg a vacsorámat, de ehhez az kell, hogy több vacsi legyen, hogy elég vérhez jussak. Szépen elájulnak vagy elkábulnak és aztán nem emlékeznek semmire.

Csak hogy megnyugtassa a kicsi lányt, ritkán öl evés céljából, mintha csak humanista lenne.

- Nem mindig van. Sőt. Általában magukra hagyják a Fiókákat.

Kissé keserűen mondja talán, de észre sem vehetően. De azért kellő komolysággal, ez nem úgy megy mint a filmekben, hogy jobbra-balra átalakítják egymást és boldogan élnek. A nemesek eleve nem igen változtatnak át, a többiek meg néha túlbuzgók a tiltás ellenére.

- Kösz. De nem azért jártam egyetemre, hogy rakodómunkás legyek.

Nem sértődős, de azért nem szívleli a megjegyzést. Lehet, hogy életében is ment volna egy orvosi, de akkor még nem is így hívták. Az ember fiziológus volt és nem orvos, na emg főleg hókusz-pókuszolt, még egy szerzetes is többet értett az orvosláshoz mint azok a szerencsétlen önjelölt fiziológusok.

- Ha kétszáz éve jártál volna orvosira, mint én, mikor még alig tudtak valamit az emberi testről, akkor érdekelt volna. Na meg, engem a vámpíri anatómia is érdekel, mint láthatod. Mint a nemeseké, mint az átalakítottaké, mert nem egyezik meg. Például a nemeseknek van szívverésük, az átváltoztatottaknak meg nem igazán. Érdekel és érdekelt, hogy miért.

Most más, ma már az anatómia taln nem olyan izgi, mint régen volt. Főleg a középkorban mikor végképp se kép-se hang nem volt az emberi testről. De szerinte azért ma is vannak érdekes dolgok és mindig új dolgokat fedeznek fel.

- Téged milyen miértek érdekelnek?

Kíváncsivá tette, el kell ismerni, ezért sasolja a kiscsibét, addig se akarja felfalni tollastul. Talán. Úgy is spontán döntené el.

- Szerintem úgy is kihánynád. Látod, ez is egy dolog, amibe nem gondol bele a halandó. Irigyli a vámpírokat, de aztán rájön, hogy kajálni se tudna. Így hal éhen csomó fióka. Nem is gondolnánk mennyi. Vagy megzápul az agyuk, ahogy mondottam.

- Naná. Még a nemedet is meg tudnám állapítani, ha nem látnám, hogy nő vagy.

Itt végig is méri alaposan, hogy "megbizonyosodjon" aztán a komoly fej után elvigyorodik ismét.

- A vér az kémia, benne a hormonok, a cukor, ebből csomó mindent meg lehet állapítani, még azt is, hogy inkább húsevő vagy vagy vegetariánus. És persze a fajoké is eltér. A vérfarkasokét például nem szeretjük, mert leginkább egy elfuserált haldokló és rongyos kutyáéhoz hasonlít. Elég undi. Bár a polgármesterné úgy hallottam vámpír hölgyemény és előszeretettel lefetyeli a farkas uracskája vérét.

Hát igen, Ophelia nem normális, de ezt tudta eddig is. Teljesen flúgos a csaj, biztos ez vitte arra, hogy vérfarkasvért igyon. Ő már csak tudja, hiszen elég sokáig kezelte a lányt, egészen kiskora óta. És állíthatja, totál zakkant. Vannak ugyan jobb periódusai, hála a kezelésnek, de általában bizonyos időközönként visszatér a zártosztályra. Így megy ez. De a legnagyobb problémáját azért megoldotta, de azért lenne még mit. Csak persze Mr.Greed hallani se akar róla. Ő fogja megszívni, Leot nem érdekli ezen felül.
Sejti, hogy Avery nem dísznek kérdezte ezt így.

- Szíesen letesztelem, hogy normális húszéves nő vagy-e.

Ördögi a vogyora és még pajzán is, kiszélesedő vigyora ismét felfedi hófehér fogsorát és tekintetével sarokba szorítja a kis ártatlant. Úgy élvezi, hogy szemétkedhet szegény kicsikével!

- Ó, szóval még nem történt semmi olyasmi.

Ejj, nem szabad egy férfinak ilyeneket mondani, mert megvan az a jó szokásuk, hogy az ilyenek beindítják a piszkos kis fantáziájukat. Végig is méri ismét, de most röpkébb ideig a lányt és természetesen kacéran vigyorog, pont ahogy a macskák szokták. Mert szoktak, csak a legtöbb ember nem veszi észre.

- Leírni? A nevemet? Vagy a találkozást? El fogsz felejteni?

Jön az ezernyi kérdés, mert orvosi szempontból is nagyon érdekelni kezdi a dolog.

- Baj van a memóriáddal? Mint az Ötven első randiban?

Nem neveti el magát, inkább érdeklődik, hiszen orvos. Ráadásul pszichiáter, amit a lány még nem tud,azaz az agy a szakterülete. És érdeklődésének fő központja. És nem messleg imád filmezni, ezért is asszociált rögtön egy mozifilmre.

- Volt valamilyen baleseted, agyrászkódás, epilepszia? Leírtak már hasonló eseteket, de nagyon ritka. Általában súlyos fejsérülés vagy sérülések okozzák, vagy epilepszia, ahol rengeteg agysejt elpusztul.

Igen, a doki énje ismét éledezik és megsajnálja az emberlányt. Nagyon kellemetlen lehet.

- Akkor van nálad papír, ugye? Tudnál adni, és ceruzát?

Ötlete támadt, nem túl nagy, de ha már úgy is vannak eszközök a lánynál, miért is ne?

- Vannak erős emlékek, amikree lehet, hogy emlékeznél vagy emlékszek. Ha valami nagyon erős, az bevésődik jobban az agyba és ahogy újra felidézzük, a neuronok közti kapcsolat erősödik. Persze nem minden esetben, de elég soknál. Mit szólnál, ha kipróbálnánk?

Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyPént. Május 10, 2013 5:48 pm


- Kezd egyre jobban nyomasztani a sötét- húzom el a szám, bár meg nem tudnám mondani, miért érzek így, persze ez számomra nem újdonság.
- Ááá, köszi, szerintem előbb túl kéne élnem titeket- kuncogok én is, mivel én mint vámpírszakértő? Na, az vicces lenne.
- Eddig nem fordult elő semmi ilyen, és utálok mindenféle dokit, a hagyományos gyógymódok híve vagyok- mosolyodok el halványan, mert azt mégse mondhatom, hogy egész életemben egyszer sem voltam beteg, vagyis nem emlékszem.
- Huszonöt? Hát... tejóég. Még most értem, hogy vetemedhet valaki olyasmire, hogy másokból is... ilyet csináljon- mutatok rá, talán kicsit dühösebben a kelleténél. Most jönne a sablon duma, hogy olykor nem értem saját magam se, ami tényleg igaz.
- Főleg, ha az illető már-már veszélyesen béna- biccentek, ugyanis simán el tudnám képzelni magamról, hogy egy harcomnak ilyen kimenetele lenne. Még szerencse, hogy békés lénynek neveltek, ha nem így lenne, gyanítom nem húztam volna sokáig.
- Én folyton színesbe járok, nehéz lesz így beilleszkedni- húzom el a szám játékosan, mert valamiért engem hidegen hagy. Sose mentem mások után, és most sem áll szándékomban megváltozni, csak, hogy egy fokkal nyugodtabban sodródhassak a hullámokkal. Ugyan már.
- A fehér? Ez mégis milyen elgondolás alapján született?- kerekednek el a szemeim, mert ez azért.... váó. Nem tudnék elképzelni egy temetést, ahol mindenki talpig fehérben virít.
- Szörnyen önzőek vagytok- csóválom meg a fejem rosszallóan. Pedig, ki tudja, egy csomó dologra jó lenne.
- Egy idő után meg lehet szokni... gondolom- vonok vállat, túlzottan nem érdekel, mert mint mondtam, nem áll szándékomban a hegyes fogúak táborát képviselni. Jó vagyok én ilyen selejtesen.
- Az ilyentől nem félek. Valamiért taszítom a másik nemet- nevetem el magam, mert a mellékelt ábra így mutatja. Azt inkább nem teszem hozzá, hogy azért, mert szerintük furcsa vagyok, nem értem, miből gondolják ezt.
- Ez igazán megnyugtató- én is küldök felé egy angyali mosolyt, ha már így állunk. Nem mondhatni, hogy megijedtem, azt ugyan nem tudom, miért. Feltehetőleg egy normális ember, már sikítva rohanna, ha ilyet hall, de én mikor voltam normális?
- Pff.... ez azért durva. Nekem az utolsó gondolatom lenne, hogy beleszeressek valakibe, aki az előtt lecsapolt- meredek magam elé, mert ez abszurd, és undorító, vagy... oké, azért nem undorító, de akkor is.
- Hogy te mennyire önzetlen vagy- a hangomban csak kis gúny cseng, de mosolygok mellé, hogy elvegyem az élt.
- Téged is?- kérdezek rá félve, mert azt szűrtem le ebből. Most nem mosolygok szóval... pedig szinte mindig.
- Értem én, csak hát, ha olyan erős vagy. Én is akartam egyetemre járni, csak rájöttem, hogy az nekem nem menne- mert ugye fenemód feledékeny vagyok, igen, fogalmazzunk így. Így legalább nem tűnik olyan furcsának az egész, még ha valójában az is.
- És a szívdobogáson kívül még valahogy meg lehet különböztetni egy nemest egy nem nemestől?- gondolkodok el, mert ciki lenne minden vámpír szívdobogását sasolni.
- Ezt.... bonyolult lenne elmagyarázni- ködösítek, miközben beharapom az ajkam. Pedig igaz. gyanítom meg se tudnám fogalmazni az egészet, hisz én magam sem értem azt, mai velem történik.
- De, ha vámpír vagy, gondolom könnyebb vért inni, nem?- ráncolom a szemöldököm, mert szerintem ez ezzel jár. A tökfőzelékhez is hozzá lehet szokni idővel.
- Oké, megnyugtatlak, tényleg az vagyok- zavartan fonom keresztbe a karom a mellkasom előtt. Miért élvezi, hazavarba hozhat?
- Hát... különös dolgokra késztet a szerelem, vagy valami ilyesmi.. És az embereké milyen?- ha már a vérfarkasokét nem szeretik, akkor már arra is kíváncsi vagyok, az emberekét miért.
- Hidd el, tudom, hogy nem vagyok normális.... nincs szükség itt semmi tesztelésre- kihívó mosollyal vágok vissza, még ha megint zavarba jöttem. Nem baj, minél többször csinálja ezt, annál könnyebben tudok hozzá szokni, nem?
- Azt mondtam, hogy nem emlékszem, nem azt, hogy nem is történt. Az én esetemben, ezt jobb szem előtt tartani- nézek rá komolyan, még ha tudom is, jelenleg semmit nem ért az egészből.
- Igen, és bárcsak úgy, mint az Ötven első randiban, annak a vége legalább happy end volt- fanyar mosoly kúszik az arcomra.
- Igazából... mióta az eszem tudom, ez van, könnyű vele együtt élni, ha már hozzászoktál- vonok vállat, mert annyira azért nem keserít el, legalább is már.
- Nem tudom, fogalmam sincs. Egyszer voltunk vele dokinál, de semmi rendellenességet nem talált- vonom meg a vállam, mert az tény, hogy az agyammal látszólag minden rendben van, mégse értem a doki halálra vált képét. Azóta se tudok rájönni, vajon mit láthatott, másnapra meghalt.
- Persze- kissé fura arcot vágva halászom ki a papírt meg a ceruzát a táskámból, majd adom neki oda, miközben közelebb ülök, hogy lássam, mit csinál.
- Oh, és akkor most jön az, hogy el kell mondanom, mit látok a képen?- kérdezem viccelődve, mert mi más juthatna eszembe? A pszichológusok folyton ezzel jönnek.
- Nincsenek emlékeim, de felőlem- végül is, hagyni kell kibontakozni, addig se azon járt az esze, hogyan egyen meg. Rajtam meg ne múljon.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyPént. Május 10, 2013 8:11 pm

- A napszak vagy a középkor spirituális sötétsége?

Mert hát nem mind egy. Mintha nem menne egyre. A Sötétség az Sötétség. Mágia, napszak vagy akár tudatlanság, valahol mind ugyan az.

- Próbálkozni lehet.

Vágja rá kuncogva, miért is ne? Életelixír-bájital és ki tudja mi minden boszorkányság amit ma sportszerűen űznek.

- Aham. Homeopátia és hasonló? Naturopata orvosok?

Hallgatja a lányt, rákérdez, valószínűleg ilyesmire gondolhat. Nem akad ki és kezdi magyarázni, hogy ez hülyeség és tudománytalan, mert nem is az. Még is miből ered a mai gyógyszertudomány és orvoslás? Gyógynövényekből és hasonlókból. Na meg az Újvilágban már kifejezetten kapós.

- Próbáltál már melatonint? Az alvászavarra mármint. Ez a molekula az, amitől természetes úton elalszanak az élőlények. Az alvás-ébrenlét ciklust irányító hormon, természetes úton termelődik az agyban. Sötétben termelődik, olyan reggel hét óráig. Alvászavarra jó szer,főleg homeopátiásként ismert, mert nem vegyszer. Emellett antioxidáns is. Próbáld ki, bármelyik homeopata gyógyszertárban kapható.

Adja is a szakmai tanácsot a kishölgynek, van aki erre esküszik. Van aki pedig a Xanaxra, igen. Pedig a Xanaxtól rémálmok jönnek és sok más gond, nem dísznek írják fel a pszichiáterek, de nem is alvászavarra, arra csak az önjelökt "orvosok" zabálják.

- Ha mindenféle dokit utálsz, akkor az én fajtámat a legjobban. A magamfajtát még a hipohonderek se szokták szeretni.

Teszi hozzá valahol sunnyogva, na jó, a hipochonderek néha szeretik a pszichiátereket, de sokszor még ők sem. Pedig milyen kár. A pszichiáter annyit tanul és küzd, hogy az embernek segítsen és mi a hála? A horrorfilmek főgonoszi szerepe, az.

- "Te jó ég"?

Nem igazán érti ezt miért mondja a csibüske a korát illetően, valahogy hápog, de miért is? Oké, néha ő is elvesztheti a fonalat.

- Valamiben meg kell halni. De szerintem nem vagy béna vagy kicsi az önbizalmad.

Teszi hozzá derűsen és kissé fekete humorral. Amit talán nem mindneki értékel. Utána meg egy mosolyt villant.

- Miért lenne nehéz? Erre mindenki feketében jár?

Meglepődik, mert neki mások az eddigi tapasztalatai. Oké, a mai generáció egyik fele fekete-mániás, nem a szubkultúrák-vagy nem csak-miatt, hanem mert még mindig az önfegyelem győz, a másik pedig a túlszínes-partymajom. Szerencsére van arany középút.

- Ez volt az eredi, az ősrégi. A fekete az, ami utólag jött. Az ókorban és a koraközépkorban a fehér volt a gyász színe. Még manapság is, főleg keleten van így. A lélek, spiritualizmus szimbóluma volt, a lelki tisztaságé és békéé.
Ma ezt nehéz megérteni, mert más kultúrális közegben nevelkedik az ember. Régen a halált természetesnek vették, együtt éltek vele, nem idegenkedtek tőle mint ma. Egészen más értelme volt.

Magyarázza meg türelemmel, igazán nem kellemetlen neki a halálról és gyászról beszélni. Egy az, mert vámpír, másrészről emberként sem állt ehhez másként, hiszen azon felül, hogy a középkorban túl nagy volt a halálozás és beleszoktak az emberek, pap volt, ami együtt járt spirituálisan egyel s mással. Az ilyen dolgokkal is.

- Az ember nem az?

Sunyi kis mosolyt villant ravasz tekintettel, mert hát fogós egy kérdés az biztos és villámgyorsan hozta válaszként.

- Megszoksz vagy megszöksz.

Vállat von, utóbbi persze csakis az öngyilkosság lehet, ha a vámpír nem tud megbékélni önmagával.

- Ugyan, nem taszítod, csak azt hiszed. A mai srácok kissé elfuseráltak, az igaz. Nem úgy megy mint régen, hogy szerenádoznak az ablak alatt és gürizniük kell. Ma már vannak olyan lányok, akik maguktól vetik a karjaikba magukat, aztán ha ebbe beleszoknak, akkor nehezükre esik megerőltetni magukat, hogy tisztességes kapcsolat után nézzenek. Másrészt félnek, túl "kemények" a (mai) csajok.

Megböki kissé a lány vállat, ismeri ám az ilyen problémákat, nagyon is. A kamasz betegeinek többsége hasonló problémákkal küszködik. Rámosolyog Averyre, mert tényleg úgy gondolja, ahogy mondja. Pofás kiscsaj, kétli, hogy a fiúk menekülnének előle.

- Ez bonyolult, ne úgy képzeld mint egy véradást. Asszem ameddig nem éled át, nehéz elképzelni.

Zavarja le ennyivel, mert nem igen lehetne ezen mit magyarázni, túl elvont a dolog hozzá.

- Tudom.

Vigyorog, mert hát tényleg az, legalább is valahol. Éppenséggel meg is ölhetné az áldozatait, nem kéne szenvedni a többszörös csapolgatással. Persze azért a jártászás is ott van.

- Számítana valamit, ha igen?

Kérdez rá szemérmetlenül, mondjuk elég nyilvánvaló, hogy ja, főleg, hogy említette, hogy először nem tudta, hogy "meghalt".

- Minden vámpír fizikai ereje nagyobb az emberénél. Hatékonyabb izomsejtek.

Magyarn nem lesz egy egész faj rakodómunkás, de érti a lány logikját és túlteszi magát a kissé sértő megjegyzésen. Nem mintha lenézné a munkásokat, cseppet sem. Csak éppen ő másban látja a vámpíri adottsgok kihasználását, ennyi.

- Ránézésre gondolod? Nem igazán, egy ember legalább is nem tudja. Vámpírok szag alapján, enyhe testhőmérsékletkülömbség alapján meg tudják. Na meg a pulzus, persze. Kisebb-nagyobb anatómiai eltérések is vannak, de ezeket csak boncolásnál lehet látni.

Igen, boncolt már vámpírt, ilyet is-olyat is. Lehet, hogy ez nem jön le, nem is lényeges. Dehát az a fene emberi kíváncsiság...meg úgy is halottak voltak.

- Hozzá, de nem mindenki képes rá. Pszichikai állapottól függ, ilyen lélektani dolgoktól.

Charles Darwin csak annyit mondana: a fitnesstől, a rátermettségtől. Evolúciós rátermettségtől.

- Azt látom.

Huncutul mondja és igen, élvezi ha zavarba hozza, csak mert. Abba meg inkább nem megy bele, hogy ránézés ellenére is lehetne genetikailag férfi, a természet néha csúnyán megtréfálja az embert, bizarr genetikai rendellenességekkel. De inkább el is hesegeti a gondolatot, elég undi még doki fejjel is.

- Az biztos.

Helyesel majd válaszol is.

- Az embereké finom. Olyan ez mint a kannás bor meg a drága francia. Érted. Persze leegyszerűsítve. A természetben ami kell a szervezetnek azt kívánja, az "finom". Az állatok ezért sem vitaminhiányosak, minden évszakban kicsit más kaját kívánnak,más gyümölcsöket meg ilyenek. A kisgyerek meg ezért eszi néha a falat. Mészhiánya van, ideiglenesen finomnak találja a vakolatot.

Így talán átjön a lényeg a csajnak. Szerinte egészen logikus, hogy minden vér más, ahogy a húsok íze is más.

- Na és ki az? De szerintem csak eltérő a realitásérzékelésünk.

Vágja rá kacérkodó kis vigyorral, mintegy belefolyva ebbe a játékba, merthogy így valahogy fogja fel.

- Mindig lehet happy end. Magunk irányítjuk a sorsunkat. Ha eldöntöd, hogy elfogadod és igenis jól érzed magad a bőrödben, akkor jól is fogod. Minden itt dől el.

Ekkor mutató ujjval a lány halántékára bök. Nagy igazság, nem kell dilidokinak lenni, hogy ezt tudja. Sokan nem hisznek benne, pedig ez tudomány és nem találgatás.

- Az alkalmazkodóképesség jó dolog és életmentő.

Minden esetben, sok esetben. Helyesel hát és bólogat nagyokat. A doki meg tuti benézte vagy nem merte megmondani a szerencsétlen. Minden esetre szívesen szike alá venné Avery agyát, kár, hogy nem sűrűn élné túl az ilyen jellegű beavatkozást.
Elveszi a papírt és a ceruzát, nem zavarja, hogy Avery közelebb csusszan. Elmosolyodik azon, amit mond.

- Neem, akkor tintát kértem volna és összefröcsköltem volna vele mindent.

Kuncog is keveset, elég hülye egy teszt, nem is igen szereti használni. Ehelyett rajzolni ki, mégpedig viszonylag gyorsan, nem emberfeletti gyorsasággal, de rutinos mozdulattal. Egy női alak, az állát támassza, a hajából-fejéből?-pillangók repülnek ki, meglibbentve ott a hajfürtöket amiket elég tetszetősen tud lefirkantani, az arca elmerengő az alaknak, az ajkai résnyire nyitva és a pillantása távoli. A lap tetején még egyéb egybefolyó művészi motívumok vannak, de a giccs határai alatt, mintha emlékek vagy gondolatok elevenednének meg egy képen belül ami a realitásból folyik át a fantáziába. És persze aláfirkantja: "Leótól, a vámpírtól Averynek, egy padon ücsörögve az éjszakába veszve". A lány kezébe nyomja, aztán elgondolkodik azon amit Avery felel, nem tudja mire vállalkozik, Leo mindig is kísérletezős fajta volt.

- Lehet, hogy vannak, csak nem tudod előhívni őket. Ezt ki tudjuk próbálni.

Teljesen semlegesen mondja ezt és megfogja a mágus(?)lány állát, aki úgy is közelebb kúszott a rajz miatt és egyszerűen csak szájon csókolja. Tudományos célból. Nem erőszakosan, ezért ha az észbekap, simán leütheti vagy felképelheti stb még mielőtt kihűlt ajkait az embervértől duzzadó női ajkakra tapaszthatná.
Ha nem, pár másodperc az egész, aztán eltávolodik.

- Ha elég erős egy inger, egy történés-emlék, akkor jobban bevésődik. Ha viszont az agysejtekkel van a gond és nem az előhívással, akkor veszett ügy.

Mondjuk ha utóbbi, akkor az a neuronok pusztulását jelenti, ami elég sötét kilátásokat eredményez a lány szempontjából. Szellemi leépülés majd sanyarú halál.
Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptySzomb. Május 11, 2013 7:48 pm



- Mindenféle sötétséget utálok- vonok vállat lazán. Tulajdonképp nem értem, de ez van.
- Hehe, csak aztán nehogy sikerüljön- nyújtok rá nyelvet, mert mivel nem ismerem magam, ezért belőlem még én is bármit kinézek.
- A-aaaa, semmilyen orvos, azaz egyetlen is meghalt, aki megvizsgált, de úgy nézett rám, mint Frankenstein lányára- húzom el a szám, mert az oké, hogy nem vagyok egy szépségkirálynő, de azért annyira szörnyű se... ugye?
- Nem hiszem, hogy rajtam segítene bármilyen gyógyszer is- mosolyodok el szomorúan, mert... egyszerűen tapasztalat. Vagyis... azt tapasztaltam, hogy még sose volt rá szükségem, komolyan... még csak meg se fáztam, semmi... Ezt meg mégse mondhatom el neki, a végén még csodabogárnak hisz, és bedug egy cirkuszba, mint fő látványosság.
- Miért, mi a te fajtád?- érdeklődve méregetem, mert nem emlékszem, hogy mondta volna, milyen orvos is ő.
- Hát nem éltél valami sokat emberként- babrálom a ruhám zavartan, ugyanis ez a téma kínosan érint. Nem szoktam hozzá, hogy beszélgessek egy... halottal, vagy félig halottal.
- Önbizalmam? Hát nekem olyan nincs- tárom szét a karom, amolyan "mit tehetnék ellene". Sose kaptam semmilyen visszaigazolást, az emberek kerültek, egy kastélyban voltam bezárva, és csak magamnak kellett megfelelnem, így nem tudom. Most is csak magamat adom, mást nem is tudnék.
- Az a csaj, Sinéad Darklore, igen... eléggé ijesztő, viszont kedves a maga módján- mosolyodok el, hisz vele találkoztam először. Mégha rám is hozta a frászt... véleményem szerint jól elvoltunk.
- Hogy lehet természetesnek venni azt, hogy valaki meghal?- kérdezek rá döbbenten, mert ez... durva. Oké, tényleg a felfogásommal lehet gond, de hát én amolyan modern valami vagyok.
- De tőlük már megszokták- vágok vissza, szerintem frappánsan, még egy kihívó mosolyt is megeresztek mellé, persze ez is olyan dolog, amin órákon át lehetne vitatkozni.
- A szerenád nem is gáz, de azért kicsit összekaphatnák maguk, bár... nem hinném, hogy velem "együtt lenni" kész befektetés lenne- kuncogok mindenféle rossz érzés nélkül, hisz' tudom, ki akarna bármit is egy selejttől? Mert az vagyok, nem mellesleg, másnap igencsak rendhagyóan viselkednék, ha úgy ébrednék, valaki fekszik mellettem. Jujj, még belegondolni is rossz, na és kinek van annyi türelme, hogy ezt megszokja, és még el is tűrje?
- Na, a végén meghozod a kedvem egy harapáshoz- lököm meg viccelődve, mintha ki tudja mióta haverok lennénk, oké... ez fura.
- Nem, igazából nem, ez olyan dolog, amit úgyse fogok megérteni- forgatom a szemem, mert... ez nekem tényleg magas. Na meg a háromnegyedét úgyis elfelejtem holnapra, mert képtelenség, hogy ennyit írjak.
- Mondom én, nektek csupa jó is jut a töménytelen rossz mellé, nekünk meg csak a rossz- játékosan fújtatok, mint akinek tényleg nincs ínyére a dolog, persze ez nincs így, tudom, hogy ez a természet rendje, vagy valami hasonló.
- Van olyan ember, akinek a vérét nem kívántad, és akinek meg nagyon?- csillogó szemekkel kérdezek, ha már adódott rá lehetőségem.
- Az lehet, de nem tudom, én nem érzem úgy, mintha olyan lennék, mint bármelyik más ember- suttogom halkan, félszegen.
- Ez most vicc? Leo, nekem pont ott nem működik valami szuperül...nem szeretném az életem arra tenni- nevetem el magam hitetlenül, ugyanis, jujj... ha azon múlna, mi dőlne el a fejemben, nem is tudom... talán egy dominó, ha elég tágas a tér.
- Ja, főleg, ha nincs más választásod, mint alkalmazkodni- mást se csináltam egész életemben, nem annyira bonyolult ez.
Nézem, mit rajzol, majd a kész képen el is csodálkozok. Perceken keresztül vizslatom, minden egyes pontot alaposan szemügyre véve.
- Festőnek kellett volna menned- vonom le a következtetést, azután még mondanék is valamit, csak hát... még csak abból se sikerül felocsúdnom, hogy hozzám ért, megint, már az ajkai az enyémeken, nekem meg elkerekedik a szemem. Igazából azon kívül, hogy visszafojtott lélegzettel várom, mi lesz, nem igazán tudok mit tenni. Na, még ezt is elcsesztem, pedig... ez volt az első... de gáz vagyok már.
- Öhm... ahha- hajtom le a feje, a hajam is az arcom két oldalára tűröm, és hirtelen iszonyat melegem lesz.
- De ezt... muszáj volt így? Tudod, egy ujjam se vágták még le soha- próbálom fesztelenebbé tenni a légkört, mert nekem ez kell... mert hülye vagyok.
- Sajnálom... tuti, most is elcsesztem valamit- motyogom, mert úgy érzem muszáj.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptySzomb. Május 11, 2013 10:33 pm

- Az ember sokszor óckodik attól, amit nem ismer.

A sötéttől meg végképp, rengeteg ember utálja és/vagy fél tőle. Ezért teljesen megérti a lányt. Nincs ebben semmi rendkívüli. Még.

- Csak ezért nem szereted az orvosokat? Amiatt az egy elfuserált miatt?

Ez egy kissé furcsa neki, de csak kifejti a lány, ha gondolja. Alapvetően az orvosokat se mindenki szereti.

- Ugyan, hatnak azok, csak el kell találni a megfelelőt és az adagolást.

Legyint, rengetegszer hallott már ilyet, főleg a dilibogyókról, hogy "nem hatnak",hát persze. Mondjuk a fájdalomcsillapítóhoz hozzá lehet szokni.

- Ha elárulom, akkor biztosan nem lesz kedved tovább beszélgetni. Vagy fejvesztve rohansz bármelyik irányba.

Fáradt a mosoly amit most villant, hiszen az agyturkászokat utálják legtöbben, na meg a rémhírek és miegyéb....

- Éppen elég volt. Most sokkal jobban élvezem az életet. Ameddig nem lettem vámpír, valójában nem is éltem igazán.

És itt nem a fizikai erőre meg ilyesmire gondol, hanem olyan mélyebb értelemben. Bár nem tudja ez mennyire jön át. Nem igen szokott erről beszélni, dee jelenleg terápiás célból nem tűnik rossz témának. Meg a furcsa gyogyósokat szereti, ez a csaj se biztos, hogy tiszta. hehe.
Na meg a középkor hajnalán nem is éltek ám addig az emberek mint most, a 25 az nem annyinak számított, mint most.

- Még lehet. Miért is ne lenne? Szép vagy, fiatal vagy, buta se vagy.

Önt egy kis önbizalmat belé, nem mintha ez olyan egyszerűen menne és ennyivel el lehetne intézni, de kezdetnek nem rossz.

- Nem ismerem őt, de azthiszem a Lord Darklore gyámleánya, a város vámpírjainak vezetőéjé.

Eltűnődik, ismerősen cseng a név, de mivel a vérfarkasok negyedében lakik, annyi vámpírral nem érintkezik, leginkább a betegekkel.

- Egyszerűen. Úgy, hogy ez az élet rendje. Ami megszületik, az meg is hal. Mint egy körforgás. A régiek ezt tudták, megértették és elfogadták. Manapság szinte mesterséges körülmények között élünk, ez lehet az oka.

A 21.század szülöttétől nem is lehet elvárni, hogy megérti mindezt, de ha már rkérdez, mosolygósan válaszol azért.

- Mindig érhetik meglepetések az embert.

Nem hagyja magát, visszavág ő is egy szokásosan macskás vigyorral.

- Szerintem se az, de szerintük igen. Olyan pedig, hogy "főnyeremény" csak a fantáziánkban van. Vagy összejön, vagy nem.

Ilyen egyszerű, csak késznek kell lenni elrugaszkodni az idilli elképzelésektől.

- Ó, bármikor és szívesen.

szívesen viccelődik ilyen véresen komoly dolgokkal, hiszen neki nem fájna, aki megszívhatja az csakis a kishölgy.

- Ezt azoknak a vámpíroknak mond akik ott csücsülnek a diliházban vagy öngyilkosok lettek.

Olyan derűvel mondja, hogy az valami hátborzongató. Avery nem fogja megérteni, látja rajta, de azért egy próbát tehet. Ett. Ennyi.

- Ami "jó", azért az,mert eldöntöttem, hogy jól fogom magamat érezni és nem keseregni reggeltől estig. Minden fejben dől el, Avery.

Ismétli a lánynak, mert nagy igazság és ha megjegyzi és praktizálja, akkor jól fog járni.

- Te aztán perverz egy csaj vagy.

Jelenti ki a vérivási vágyakkal kapcsolatos kérdezősködésnél, de közben pimaszul és még is ártatlanul mosolyog le rá.

- Ahogy az ember se szeret minden ételt, a vámpír se minden ember vérét. Persze mi kevésbé vagyunk válogatósak. És furcsa a gusztusunk. Néha éppen egy részegember vérét kívánjuk meg, néha meg egy szűzleányét.

Vállat von, mert ez tényleg furcsa, hogy mikor mit kívánnak. Mondjuk az ember is néha sósat, néha édeset. Talán csak túl van filozofálva az egész.

- De a hozzád hasonló fiatal lányok nyakát sosem vetettem meg.

Gonoszkodásból fűzi ezt hozzá, a kis szadista, meg hát igaz is. Miért tagadná?

- Valami gáz az van a fejedben, de nem selejt az egész agyad, ne legyél vele gonosz. van akinek viszont az, aki fel sem tud kelni az ágyból és csak bámul maga elé. A te agyad még használható, próbáld meg. Írd csak fel: "Minden a fejemben dől el."

Nem utasítja, de szorgalmazza, hogy így tegyen a csaj és mutogat a papírkára ami Avery kezében lehet.

- Ez az élet rendje, már Darwin is rájött. Küzdesz,alkalmazkodsz vagy bekrepálsz.

Az öreg jól ráérzett, tényleg ez az őserdő törvénye és nincs mit rajta szépíteni.
A festős megjegyzésen csak tovább mosolyog.

- Festettem már eleget. Akkor és most.

Kódexek,rengeteg kódex és freskó. Elég agyramenő, főleg, ha megmodnjk, hogy pont-pont-vesszőcske embereket szabad csak ábrázolni. De volt ideje kiélni a művészi hajlamait akkor és azóta is. Nem utálta meg a dolgot.
Utána meg lekapja a csajt annak rendje s módja szerint. Tudományos célból, de azért elég rendesen. Csak eszébe jutna, ha már megtörtént volna, vagy csak emlékezni fog, ha még nem. Legalább is ha elég maradandó az élmény.

- Máshogy kellett volna?

A kérdés kissé költői, azért ennél brutálisabban nem akarta lesmárolni a szerencsétlen szendeszüzet, de egy klasszikus csók is meg kéne, hogy tegye, legalább is az elképzelései szerint.

- Nincs mit elrontani.

Szegény kicsi lány, elég gáz élete lehetett, de éppenséggel szívesen segít neki. Mármint nem áll semiből megtanítania csókolózni, nincs ebben semmi pajzán a belátása szerint, nem nagy dolog. Megfogja a lány állát és ismét megcsókolja, kissé hosszabban, a felső ajkára tapasztva inkább jéghideg ajkait. Olyan óvatosan hagyva el a halandó száját, mint egy kis virgot vagy valami gyümölcsöt. Egy szerzetes is megtanulhat utólag jól csókolni, vagy nem? Főleg ha vámpírként születik újá egy kárhozott második életbe.
Megszánja ezt a lányt, valójában ezért segítene neki, a dilidoki énje, az. azért nem halt még ki belőle az összes emberség és valószínűleg nem is fog.

- Látod, ennyi az egész. És vehetsz levegőt.
Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Május 12, 2013 10:41 pm

- Nem minden ismeretlentől, csak attól, ami félelmetes- helyesbítek cseppet, de mivel megszoktam, hogy nekem sajátos logikám van, ezért cseppet sem vagyok biztos abban, hogy ő ezt érteni fogja.
- Igazából... nem is az orvosokat nem szeretem, talán csak attól félek, hogy egyszer tényleg kiderül, valami nincs velem rendben, és egy laborban végzem kísérleti nyúlként- gondolkodok el, mert ez végtére is igaz. Na meg, ki szereti, ha tűvel hadonásznak körülötte? A drogosok talán.
- Nem is tudom...- húzom el a szám, mert annyira szeretném neki megmagyarázni, mégse tudom. Egyszerűen... förtelmes mennyire nem ismerem saját magam.
- Eddig sem tettem, pedig a tény, hogy könnyűszerrel kitörheted a nyakam, ijesztőbb, mint az, hogy napi 8 órában - vagy többen- fehér köpenybe bújsz- mosolygok rá biztatóan, mert ha sikerült azt felfognom, hogy egy vámpírral dumálok az éjszaka közepén, nem az fog traumát okozni, hogy kiderül, mivel foglalkozik.
- Akkor ezt már végképp nem értem- masszírozom meg a halántékom, aztán úgy döntök, jobb ez így, nem kell mindenről tudnom.
- Hát, úgy vettem észre, a mai pasik jobban szeretik a buta lányokat, kevesebb velük a macera... lehet ez itt a gond, nem? Lebutulok- jelentem ki nevetve, mert azon kívül, hogy fogalmam sincs, hogy kell, nincs az a pénz, maiért én megváltoznék. Semmiért és senkiért.
-Nemááár. Upsz. Bár, nem hiszem, hogy komoly viselkedési problémákkal küzdöttem volna- mentségemre legyen mondva, Sin sose említette ezt az aprócska tényt.
- Vagy az, hogy egyesek örökké élhetnek- nézek rá jelentőségteljesen, de persze mosolyogva, mert csak csipkelődök. Eddig se haragudott meg érte, nekem meg jól esik.
- A vámpírt nem?- ugyan már, azért még ők is meglepődhetnek, legalább is szerintem.
- Az igaz, de ne mondd, hogy nem unnád meg, ha a barátnőd minden áldott reggel emlékeztetned kell arra, hogy a barátja vagy, nem egy perverz, aki belógott hozzá- nézek rá kifejezéstelen arccal, ugyanis a fő probléma itt ez. Az ember pedig cseppet sem türelmes.
- Oké, nem szándékozom vámpírokkal tengetni a mindennapjaim, főleg nem beszámíthatatlanokkal- nevetem el magam, ugyanis az már veszélyes húzás lenne részemről.
- Ahha... át kéne vennem ezt a gondolkodásmódot- sóhajtok fel, nekem az nem menne. Sose a pozitív hozzáállásomról voltam híres, tulajdonképp semmihez nem álltam hozzá sehogy.
- Csak kíváncsi- nyújtok nyelvet, bár nem értem, csak mert feltettem egy kérdést, miért lennék perverz, talán az értetlenség ki is ül az arcomra. na mindegy.
- Én perverz vagyok? Akkor te mi?- nevetem el magam hitetlenül. Szóval Leo bácsi a gyerekekre utazik? Wáó.
- Használható... bizonyos keretek közt. Oké oké írom- azzal fel is vésem az egyetlen mondatot, ami ma már vagy tucatszor elhangzott.
- Na igen, vaaagy összehaverkodsz azzal, akitől félned kéne. Ez is meghosszabbítja az élettartamod- vigyorgok rá, mert valami ilyesmit csinálok most... haverkodok.
- És az baj?- nem értem, hogy csak mert sokszor csinálta, miért nem teheti meg.
Aztán már időm sincs ezen gondolkodni, mert jön a következő sokk. Szerencse, hogy nem ájultam el. Na, az ciki lett volna.
- Nem tudom. Ez fura volt- tör rám az őszinteségi roham, és szívem szerint terelném a témát, mert ez feszélyez.
- Még nem ismersz eléggé- nevetek fel, mert ilyet mondani az én jelenlétemben... eléggé húzós.
Lehunyom a szemem, mikor újabb támadás ér, és csak arra tudok gondolni, ez mennyire nem ér. És nem mellesleg kedvem támad elsüllyedni. Óvatosan csókolok vissza, miközben kezem saját útra kel, és beletúr a szőke tincsekbe. Szaporábban is veszem a levegőt, mikor elválik az ajka az enyémtől. Ez roppant hülye helyzet.
- Oké, ahha.... akkor már jól fogom csinálni, ha valaki nem szánalomból teszi meg ugyanezt, ez azért biztató- mosolygok lelkesen, mert tényleg semmi rossz érzés nincs ebben - na jó talán egy kicsi-, amiért ennyire szánni való teremtés vagyok. Az meg végképp nem fordul meg a fejemben, hogy Leo nem szánalomból tette, hisz mit érdekelné őt egy ember?
- Na, és most már megmutatod, merre van a kastély? Vissza kéne mennem, mielőtt az öledben alszok el- húzom el a szám, mivel érzem, kezdek egyre álmosabb lenni. Még ásítok is egyet.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyPént. Május 17, 2013 9:56 pm

- Nem pont az a félelmetes, hogy ismeretlen?

Alulról néz fel a lányra, felcsúszik a szemöldöke, úgy fest mint egy suhanc aki az élet nagy titkairól faggat egy felnőttet. Félelmetesen ártatlanul.

- A rutin vizsgálatokat sokan nem szeretik, érthető, elég kellemetlen és kiszolgáltatott egy helyzet. Én se szeretném.

Egy idegen levetkőztet és összefogdos pókerarccal, egy jó kis thrillerbe illene, ha nem így festenének az ügyeletek. Szerencsére abban az időben mikor még ő volt ember, nem így ment ez, na meg az akkori fiziológusok nem értettek túlzottan a dolgukhoz. Ma pedig már nem szorul ilyesmire.

- Szerintem nincs olyan, hogy "normális", az csak egy séma, amihez viszonyítunk. És ez nem gáz.

A kísérletezés említése az agyának egy mélyebb,elvontabb bugyrában, vagyis tekervényében beindít pr elektromos impulzust, ó, igen...megérteni és felfedni a téboly anatómiáját és mindneféle furcsaságot.
Aztán lazán tarkójára rakja a kezét és megint ledől a padon, hogy a teljese fekete eget bámulja. Talán vámpír szemmel olyanokat is lát odafönt, amiket egy halandó nem.
De nem lát szeráfokat.
Azokat nem.

- Dehogynem.

Olyan magabiztosan mondja ezt, mintha jobban ismerné Averyt mint a lány saját magát. Mintha az agyába látna.

- Hidd el nekem, van akkora adag bármilyen narkotikumból, ami eléri a várt hatást: tetszik, nem tetszik. Egy vámpírnak ha beadsz annyi nyugtatót, amennyi leterítene két elefántot, akkor azért lassan ki fog dőlni, hogy meddig, az mondjuk kérdéses.

Nem gyógyszerész, de nem is kell annak lennie, hogy ezt tudja. És hogy van az a mennyiség, amit átsegít a másvilágra.

- Igazán? Hát pedig látod....

Vámpír, igen, éjszaka van, igen, egyedül vannak, igen, még sem ölte még meg. Lehet, hogy ez őrjítően érthetetlen egy embernek. Sebaj, diliház az akad. Van hozzá agyturkász is. A foglalkozását azért továbbra sem árulja el, hacsak nem kérdez tovább a kicsike.

- Pedig nincs benne semmi ördöngősség.

Halványan elmosolyodik, olyan igazi cirmos vigyor ez,aki nem tudja, hogy vámpír, talán alakváltóra tippelhetne belőle, valami macskás cuccra.

- Ez a helyzet,igen, de azok a lányok csak pótlékok, szórakozásra kellenek, hogy ne unatkozzanak.

Vállat von, ez nem komoly a férfiak világában, újabban van olyan korszak,mikor k*rváznak, cska éppen ezek a lezüllött bigék ingyen adják magukat, aztán vagy megkomolyodnak vagy leszarják és maradnak a jól beállt kerékvágásnál, mert az a nőügy mellékes marad egyéb dolgok mellett. Elfuserált egy világ,mi? Aztán,hogy annyi agyturkász kell...a nők szabadságáért is verik a mellüket az abortusz-aktivisták, de arról senki sem beszél, hogy minden második szerencsétlen egy Dr.D.-het hasonló dilidoki irodájában köt ki.

- Az örökké az relatív, és fárasztó. Már akinek. És ne feledd, hogy előtte meg kell halnod. Nem pont ezt ígéri a vallás?

Sötét,nagyon sötét egy irónia és párhuzam egyben. Meg is mosolyogja feleszmélve erre, a szentek sírhatnak az égben az angyalokkal ha hallják s látják mi lett a isteni szolgából.

- Nem tudom, hogy megunnám-e, még nem gondolkoztam rajta. Van, hogy nehezen unok meg dolgokat. A munkámat se untam még meg.

Tűnődik el, mert ja, néha pl évekig egy számot hallgat körbe és körbe,mert rácuppan és nem unja meg. Meg a sok bolond se csinálta még ki és nem is unta meg, hihetetlen,mi? Ha az ember reggeltől estig egy sötét kolostorban másolja a kódexeket ki tudja hány napig megállás nélkül vagy ugyan ezt csak csatatéren és penna helyett acélkarddal,nos,az beleszokik az önismétlésbe. Vagy ez csak a természetéből fakad?

- Át bizony. És ne hidd, hogy nem menne, tudom, hogy erre gondolsz, de ne gondolj rá.

Hiába, agyturkász, talán rá is jött a lány közben, vagy nem. Lényegtelen.

- Egy szóval se mondtam, hogy én nem vagyok az. Sigmund Freud szerint mind azok vagyunk.

Ugyanolyan ártatlan pillantással mondja ezt, a második mondatot hatásszünettel. Nem mintha nem tartotta volna flúgosnak a jó öreg Freud-ot, mert nem volt százas az fix. Miután beájult, emrt anynira félt a szellemektől, ott azért eléggé leírta magát. Még ha mugliként nem is vágta a szellemeket, akkor is.

- Stockholm szindrómának nevezik. Mármint azt, ha "összehaverkodsz azzal, akitől félsz".

Ha elrabolnak valakit meg ilyesmi. Ja, agyturkász. Azért ne vegye már Avery normálisnak azt,hogy valaki összehaverkodik egy zakkant gyilkossal vagy ilyemsi.

- Nem. Csak váltottam. Már nem az az ember vagyok aki akkor meghalt, ennyi.

Vállat von, mert ez az igazság. Hülyeség lenne azt állítani, hogy telejsen más személyiség lett, mert az alap vonásai emgmaradtak, de merőben eltér az akkori Leo a mostanitól.

- Majd megismerlek.

Mármint inkáb ki, olyan könnyedén veti oda félvállról, automatikusan jön. Bizonyára munkahelyi ártalom, annyi agyat túrt már szét és tanulmányozott át A-tól Z-ig, hogy még egy agy simán jöhet. Nincs miben kételkedni. Aztán ismét szájon csókolja a lányt, aki éppenséggel vissza is mer csókolni. Elhúzódik tőle és hallgatja amit mond.

- Szánalomból nem szoktak csókolózni az emberek. Se a többi lény.

Nem is szánalomból tette. Hanem experimentálásból. Mert az agyak azok, amik érdeklik. És nem melllesleg nem csúnya ez a kislány, igazán nem volt megerőltető.
Oké,a komplexusok listája tényleg teli Averynél, de ki tudja mi mindent rejt még az a szép kis koponya? Talán nem hétköznapi dolgokat?

- Engem nem zavar, ha elalszol.

Vállat von ismét, a kis gonosz, a leggonoszabb az, hogy tudja milyen ártatlan vörösesbarna szemekkel tud ám nézni.

- Na jó. Megmutatom. Amúgy fogalmam sincs, de tippem az van és...amerről a legtöbb szűzleány ifjú vérének illata terjeng, kizárásos alapon...

Mondja és fel is pattan a padról, hogy meginduljon, de bevárja a csajt. Kívncsi, hogy milyen lesz, ha esetleg még egyszer összefutnak.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptySzomb. Jan. 11, 2014 11:26 pm

Shaiene de Inverno


*Lágy, csípős szellő fújdogál északi irányból s a nap vörösesre festi a horizontot, miközben aranyló szekerén készül nyugovóra térni. Sugarai rózsaszínes tündérekként táncolnak az újonnan felfedezett parkon átfolyó csermely sima tükrén. Florence, aki nemrég érkezett ebbe a különös városba, most az egyik fűzfa tövében ücsörög kék színű ruhájában s tengerszín szemeit a az égre emelve elmélkedik. Tél van, január közepe, pár centis hó esett múlt éjszaka - ő azonban még sem fázik. Hirtelen a vízfelszínre tekintve támad is egy ötlete. Egyik kezét felemelve megreped a jég és kisebb vízoszlop emelkedik elő. Még sosem próbált megfagyasztani semmit sem, de úgy gondolja nem lehet nehéz feladat, ha már az éltető folyadékkal sebeket is tud gyógyítani. Így hát koncentrálni kezd és abban reménykedik, hogy senki sem látja meg és sikerül valamit alkotnia is.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Jan. 12, 2014 12:48 am

*A Brazíliából érkezett leányzó csendben sétálgat a vörös minden árnyalatában pompázó, eddig számára ismeretlen erdőben. Az ottani fák ágai gyengéden hajlonganak a széllel, ahogy az fújdogálja őket.
Shaiene körül minden fagyos ugyan, de az idő mégsem tűnik olyan hidegnek, mint valójában. A lány lassan halad, kigombolt kabáttal, és a fehérlő tájat figyeli.
~Sokkal szebb, mint képzeltem.~ Gondolja a csillogó, mindent beborító hóra.. Tudni illik, sosem látott még ezelőtt ilyet, hisz Dél-Amerikában élt eddig, és annak is az északi részén, ahol sohase fordul elő, hogy efféle csapadék esik.
A kellemes sétálgatás közben egy kis patakhoz ér, nekitámaszkodik egy fának pihenésképpen. Eszébe jut a sok emlék, a Riói Karnevál, a nevelő szülei, és a nap, amikor elszökött. Mindez hamar szertefoszlik, ugyanis észreveszi, hogy nincs egyedül. Tőle nem messze egy barna hajú lány üldögél egy fűzfa alatt, valamit nagyon figyel a vízen. Távolról nem könnyű kivenni, hogy mit néz annyira, így Shai közelebb próbál menni, hogy megtudja, mi is történik.
Már nem sok választja el az ismeretlen személytől. Tisztán látszik, amint a leány egyetlen kézmozdulattal a levegőbe "emeli" a vizet.
~Nahát...~
Csak áll és nézi, ahogy feljön a jég alól a folyékony anyag, és, teljesen az üldögélő irányítása alatt állva, egyenesedik ki.*


A hozzászólást Shaiene de Inverno összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 12, 2014 9:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyVas. Jan. 12, 2014 11:26 am

*Olyan erősen koncentrál, hogy észre sem veszi a közeledő vérfarkast. Nem akarja egykönnyen feladni, ám a vízoszlop így sem hajlandó megfagyni. Hirtelen elemei hófehér kezét és az éltető folyadék visszazuhan a kis patakba. Sóhajt egyet bánatában, majd furcsa érzés kapja el: valaki figyeli. Tekintetét körbehordozza a tájon, míg meg nem pillantja a másik lányt. Azonnal feláll és hátrál pár lépést.
-Ki vagy? Csak nem...? Te figyeltél engem?
*Kis kíváncsiságot és gyanakvást mutatva szólal meg, hangja selymes és kissé rémült is. Nem tudja miféle lény lehet az idegen, még nem találkozott ilyesmivel, de érzi rajta, hogy nem ember. És milyen kreolos a bőre! Nem olyan világos, mint a sajátja. Biztos sokat süt ott Nap, ahonnan ő érkezett. De vajon ki az az Ő? Bátorságát összeszedve tesz pár lépést a lány felé. Úgy jár, mintha csak táncolna. Annál a fánál áll meg, ahol a másik is ácsorog.*
-Te is ebben a városban laksz?
*Lehet tudna majd neki segíteni pár dologban, ha csak nem ő is új lakóként van itt és épp felfedezi ezt a csodaszép tájat. De legalább ketten lesznek így, akik kutatva bolyongnak ezen a furcsa helyen.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 16, 2014 10:20 pm

*Csak nézi, ahogy a lány maga előtt lebegteti a vízoszlopot. Hirtelen leengedi azt, majd körbenéz. Mikor Shai észreveszi, hogy meglátták, ő is hátralép egyet, akár csak a vele szemben álló, aki lassan elindul abba az irányba, ahol ő áll.
Elhangzik egy kérdés, amit mindenki feltesz a másiknak, ha nem ismeri azt.*
-Jaj, én nem, csak épp erre jártam, amikor megláttalak. É-én Shaiene de Inverno vagyok.
*Kissé zavarba jön, mint mindenki, amikor kínos helyzetbe kerül. Arcán halvány pír jelenik meg.
~Ó, ez is csak velem történhet meg... Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?~ Legszívesebben elásná magát, de inkább nem teszi, mert azzal csak még idiótábban érezné magát, mint eddig...
Feltűnés nélkül végigméri a lányt. Hosszú barna haja a vállaira hullik, szemei a szürke és a kék élénk, világos színeiben játszik. Arca kellemes és nyugtató kisugárzású, a bőre hófehér. Az egész jelenléte jó érzéssel tölti el a vele lévőt.
~Itt valami nem stimmel.~ Gondolja Shai, aki tisztán érzi, hogy aki előtte áll, nem ember. Ahhoz túlságosan tiszta lelkűnek tűnik.*
-Hát, nemrég érkeztem, de igen, itt fogok lakni. És te?
*Apró mosollyal kíséri a szavait. Reméli, hogy nem ő az egyetlen újonc, s ha valóban így lenne, nem érezné magát egyedül...*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 EmptySzer. Okt. 22, 2014 7:17 pm

-Shájen? Miféle név ez? Furcsán cseng.
*Félrebiccentett fejjel néz továbbra is farkasszemet a másik lánnyal, s szembe tűnik neki a halovány pír az arcán. Nem igazán tudja mihez kötni a jelenséget. Talán zavarba jött volna? De mitől? Újra és újra végiggondolja eddig elhangzott szavait, de nem igazán tud rájönni a megoldásra. Semmi olyan nem hangzott el a szájából, ami ezt a reakciót válthatná ki Shai-ból. Végül is nem foglalkozik tovább a dologgal, inkább szemmel tartja, nehogy valami gyanúsat tegyen.
Akár hogy is, a najádok, ha férfi van a közelben, előveszik legbarátságosabb és legnyitottabb valójukat, idegen nők esetében azonban kissé gyanakvóak. Valamiért nem szeretik, ha a közelükben más velük egy nemű teremtés van. Lehet féltik saját szépségüket s tartanak attól, hogy a férfiak nem őket, hanem az idegent fogják preferálni? Meglehet. Flore-on azonban nem csak ez a tudatalatti ösztön uralkodik el, hanem a kíváncsiság is. Fogalma sincs miféle lénnyel hozta össze a Sors.*
-Én is most érkeztem...
*Ennyit motyog csupán, majd tesz még egy lépést Shai felé.*
-Miféle lény vagy, mondd? Bűzlesz kicsit... Olyan... Kutyaszerű szagod van.
*Mélyet szippant a levegőből, de hamar meg is bánja. Úgy tűnik nem csak a vámpírok, de a najádok számára sem túl kellemes a vérfarkasok illata.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Minden lény parkja - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Minden lény parkja   Minden lény parkja - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Minden lény parkja
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Városközpont-
Ugrás: