Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Fajleírások

Go down 
SzerzőÜzenet
Sötétség
Sötétség

Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
A Sötétség mindenhol ott van

Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Fajleírások   Fajleírások EmptyPént. Nov. 02, 2012 8:53 pm



Vámpírok


A vámpír faj eredete ősidőkre nyúlik vissza. Oly régi, mint az ember megjelenése, vagy talán még annál is régebbi. A halandók örök félelme és rémálma, a sírjából kikelő élőhalott, kárhozott emberi tetemtől való borzadás, aki az élők vérén élősködik. Mindez viszont az emberi néphiedelem és fantázia műve, a valóságot alig érintve.

A vámpír ugyanis egy faj, ahogy bármelyik másik, mint az ember, vagy az állatok sokasága. A vérivók tehát nem halott emberek, hanem egy külön leszármazási vonal.

Mondák és ősi legendák szólnak az Ősről, a vámpírok szülőatyjáról, amiket kódexek örökítenek meg, melyek a Darklore család birtokában vannak. Ezek az írások arról mesélnek, hogy az Idők Kezdetén a Fény és a Sötétség egyezséget kötöttek, egyesülni kívántak egy Árnylény és egy Fénylény révén, harmóniát hozva létre.
A Sötétség létrehozta Fiát, akit Bíbor Király néven ismert meg az akkori világ. A Fény pedig létrehozta Leányát, aki hasonló volt a Sötétség Fiához, egy fontos dologban azonban eltértek. Amit a Sötétség létrehoz, az csak élettelen lehet, pusztulásból és feketeségből fogan, de amit az éltető Fény, az él s virul.
Így hát ezen frigyből születtek meg azok a lények, melyeket ma vámpíroknak, vérivóknak nevezünk. Egy anyától és egy atyától fogantak, s ugyanígy képesek továbbörökíteni vérüket. Szaporodásra képes élőlények tehát, ősatyjuk vére révén viszont kevésbé fogékonyak a halálra, mi a Fivérüknek tekinthető.

A Bíbor Király leszármazottai a Nemesek, más néven Tisztavérűek. Mágusokkal és más fajjal nem keveredett a vérük, tiszta leszármazási vonalat képeznek rokonházasságokkal. A vámpírok nem emberi lények, ezért a rokonházasság nem vezet rendellenességekhez.

Testük élő, ezért nem sebezhetetlen, viszont jóval szívósabb mint a halandóké, a Sötét Vér miatt, amit atyjuktól kaptak. Ez biztosítja számukra az emberi betegségekkel szembeni abszolút védelmet és azt, hogy természetes úton nem halhatnak. A testük folyamatosan gyógyítja önmagát és megújul, ezért nem öregszenek és mechanikai sérülés útján sem halnak meg. Nagyobb sebesülés vagy vérveszteség következtében viszont kénytelenek visszavonulni a koporsójukba, ahol gyorsabban regenerálódnak és több vért kell venniük magukhoz. A vér biztosít számukra mindent, a tápanyagforrást, gyógyulást és örök fiatalságot.

Más táplálékot vehetnek magukhoz, de az minimális tápértékű a vérrel szemben.

Ha hosszabb ideig nem vesznek vért magukhoz, éheznek, egy idő után álomba szenderülnek és tetszhalott állapotban fekszenek, ameddig vérhez nem jutnak ismét. A vének így rendelkeznek alvási periódusokkal.

Fizikai jellemzőik ezen felül, hogy rendkívüli a gyorsaságuk és az észjárásuk, ebből kifolyólag nem csak veszedelmes ragadozók, de nagy lexikális tudásra tesznek szert, művelt, kulturális lények. Az emberi viselkedést már kisgyermek koruk óta tanulják, így kaméleonként olvadnak be a halandók közé.
Bőrük sápkóros és hideg, vérnyomásuk és szívverésük gyenge, magasságuk változó, de inkább a felső határt súrolja. Szem- és hajszínük úgyszintén változó, de vörös szemekkel csakis a fajalpító Bíbor Király rendelkezik; szemük a sötétben fluoreszkál. Szemfogaik és karmaik támadás esetén megnagyobbodhatnak. Érzékszerveik kifinomultabbak az emberénél.

Kevés gyengeségük van és még nehezebb őket elpusztítani, de nem lehetetlen. Érzékenyek a napfényre, nem pusztulnak el tőle, de gyengíti őket és hosszú távú napfényben tartózkodás spontán öngyulladáshoz vezethet, amire árnyék, napernyő viszont megoldás lehet.
Kereszt, fokhagyma és szenteltvíz csupán néphiedelem, az ezüst viszont esküdt ellenségük. Minél nagyobb dózis és minél tisztább forma, annál károsabb a hatása, mivel gátolja a regenerálódást és mérgezést okozva elpusztítja a vérsejtjeiket, amikből az erejük és létük fakad. Emellett egykori vámpírvadászok által kikísérletezett speciális vámpírméreg is létezik, de ez nehezen hozzáférhető és titkos receptúra.

A karó szintúgy csak ideiglenes védelmet nyújthat egy vámpírral szemben, mivel mellbe döfve azonnali tetszhalott állapotot idéz elő, de eltávolításával a vámpír regenerálódik.

Szuggesztív képességgel rendelkeznek, tehát képesek megbűvölni más fajok tagjait, ez viszont korlátozott képességük, erős akaraterejű lényeknél és képzett mágusoknál kevésnek bizonyul.

A vámpírvért nem hiába hívják Sötét Vérnek. Ez a vér képes elhatalmasodni a Fénylényeken. Így történt, hogy a faj alapításakor hiába volt a cél a Fény és Sötétség egyesülése, a Fénylény ősanya biztosította ugyan a szaporulatot, a fényben járást a méhében felfogva a Sötét Vért, az mégis elhatalmasodott, és mára a vámpírok egytől egyig a Sötétség szolgái. Árnylények, akik élők vérét szívják.
A vér viszont másként is elhatalmasodik, mégpedig ha egy vámpír megharap egy embert és annak vérét adja, az ember képes átalakulni vámpírrá. Ezek a vámpírok viszont már élőhalotthoz hasonlóak lesznek, de még sem teljesen halottak, hiszen a Sötét Vér életben tartja átalakult, vámpíri testüket és  szervezetüket. Szaporodni azonban képtelenek és nincs szívverésük sem. A Sötét Vér tehát mintegy vírus fertőzi meg az embert, átalakítva őt. Ez a Sötét Fortély. A vámpírvér átadása viszont veszélyekkel jár, mivel nincs rá garancia, hogy az alany túléli, vagy ha túl is éli, nem válik bomlottá az elméje.
Nemes körökben átalakítás ritkán történik, a régi időkben így szolgákat vagy csatlósokat hoztak létre maguknak, önös céljaikra használva őket. Ezen kívül nem nézik jó szemmel, ha ilyesmi ok nélkül történik vagy véletlenül.

A vámpírnak nincs tükörképe, tehát tükör előtt úgy viselkednek, mintha átlátszóak lennének. Ennek oka, hogy nagyobb a belső energiájuk, mint a fényenergia, ezért az áthalad a testükön. Viszont ez okozza azt is, hogy a fény bejutva a testükbe gyengíti őket, a fentebb említettek értelmében még öngyulladáshoz is vezethet. Tükrök megbűvölésével és illúzióvarázslattal azonban képesek látszódni a tükörben.


A hozzászólást Sötétség összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 26, 2020 8:36 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Fajleírások EmptySzomb. Nov. 03, 2012 9:02 pm



Mágusok


Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer három fivér. Mindenki úgy tudja, csak két testvér létezett, a harmadik életét varázstalanok körében ma is titok fedi. Ám a valódi mese szerint hárman voltak, Jacob, Wilhelm és James.
A három testvér úgy gondolta, nem csak látható világ létezik, hanem egy láthatatlan valóság is jelen van az arra méltó, kiválasztott emberek életében, s ez a mágia rejtelmes világa. A testvérek arra tették fel életüket, hogy felfedezzék ezt a világot és tudásukat továbbadják majd azok számára, akik méltók arra, hogy követőik legyenek. Az emberek többsége persze csak a meséket ismeri, ám ezek a mesék is tömve vannak rejtett utalásokkal arra a világra vonatkozóan, amelyben Grimmék valójában éltek.
A Csipkerózsika egy olyan nőről szól, akit valóban elátkozott egy nagyhatalmú gonosz boszorkány, s a száz éves álom ténylegesen száz kerek esztendeig tartott. Az ifjú Piroska, egy máguslány találkozását a Vérfarkassal, vagy Jancsi és Juliska történetét a kannibál Boszorkánnyal, aki ténylegesen gyerekeket evett, így nyerte vissza újra és újra elenyésző fiatalságát.
Grimmék ismerték a mesék szereplőit, a valóságot írták le, azt, amit tapasztaltak.  A mesék tehát igazak, s Grimmék tényleg léteztek, olyannyira, hogy egyikük még a halált is legyőzte, ugyanis a legendás halál ereklyéinek birtokosai is ők voltak, s bizony James volt az, aki képes volt felülkerekedni a végzeten.

Grimmék noha emberek voltak sosem tartották magukat kevesebbnek emberfeletti erővel, vagy halhatatlansággal megáldott társaiknál, sőt, egyes leszármazottjaik üldözték is a nem emberi teremtményeket. A három testvér birtokolta tehát a mágia legmagasabb fokát, lélegzetelállítóan ügyesek voltak, az első bölcsek kövének feltalálói, a láthatatlanná tévő köpönyeg és a mindent legyőző pálca tulajdonosai.
Még az egyszerű, mágiával nem rendelkező emberek is ismerték őket, mint nyelvész tudósokat és jelentős meseírókat. Jamest, aki a legtehetségesebb mágus volt hármuk közül, testvérei megóvták a hírnévtől, pedig ha James nem lett volna a Vérfarkasból sosem szedik ki a nagymamát, hiszen ő volt a vadász, Jancsi elégett volna Juliskával a kemencében és ha nem menti meg Csipkerózsikát, a lány talán még ma is az igazak álmát aludná.
Grimméknek természetesen rengeteg követőjük akadt, csak emberek, csak olyanok, akikben feltűnt az a bizonyos képesség, amely az ősmágusokban és Grimmékben is megvolt. Ritkák voltak, őseik valamely nagy varázslótól származtak, de követték Grimméket és rengeteget tanultak tőlük. Az sem elhanyagolható tény, hogy a fivérek szerettek nőzni, s világszerte rengeteg gyermeket hagytak maguk után. A mágusok java része legfőképpen tőlük származik. Ők alapították az első mágusiskolákat, ahová tehetséges valamely mágus őstől való gyermekeket vártak, akik vérében benne volt a varázs.

Mágus lehet akárki, függetlenül a nemétől, bőrszínétől, származásától. A mágikus tulajdonságok már egész kisgyermek korban megmutatkozhatnak, de akár lappanghatnak is 10 éves korig. Ha a gyermek aztán sem mutat hajlandóságot varázslásra, valószínűleg nem ért hozzá, vagy nehezen fogja később elsajátítani.
Köztudott, hogy a mágusok minden fajnál jobban értenek a varázsláshoz, legyen az idézés, bűvölés, bájolás, vagy átok. Lehetnek alacsonyak, magasak, nyugodtak vagy ingerlékenyek, akár az emberek többsége. Egyesek különbnek érzik magukat más mágikus fajoktól és üldözik a többieket, ilyenek a vámpír- és vérfarkas vadászok például, szerintük csak az embereknek van joguk arra, hogy mágiát tanuljanak. Általában büszkék arra, hogy emberek és szeretik fitogtatni a varázserejüket, valamint nem idegen tőlük a feltűnősködés sem. Vezéreik természetesen a Grimmek még mindig, azóta is állandóan. Jelenleg James Grimm és családja.

A Grimm mesék alakjai, az eredeti Piroska, az original vérszomjas Farkas, Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika leszármazottjai még ma is élnek, akik kijátszható karakterek, pl: Hamupipőke utódja egy rendmániás, herceg orientált árva lány, hívhatják akárhogyan, de elbüszkélkedhet vele, hogy annak a Hamupipőkének a távoli rokona, akit a herceg feleségül vett annak idején.
Köztünk járnak, noha nem ők az eredeti történetek szereplői, némileg mégis hasonlítanak őseikre. Nem meglepő, ha az ember összefut Jancsi és Juliska leszármazottjaival, akik bizonyára ma is megőrizték jó testvéri hagyományukat és bizonyára irtóznak az öregasszonyoktól...

A két idősebb testvér kultusza mágus körökben nem annyira ismert, mint a legkisebb testvéré, Jamesé, aki legyőzte a halált, hiszen ő volt a legkiválóbb. Közvetlen utódai még ma is élnek és hagyomány, hogy a legidősebb fiúgyermeket Jamesnek nevezzék el, továbbadva a tudást és az ereklyéket az utókornak.
Hiszen ismert a mondás…

" Létezik egy ember, ki
titkon egy más életet él,
igaznak kell lennie.
Csak ő láthatja,
mit senki más nem...
A sötétséget legbelül,
a belső szörnyeteget.
Neki kell megállítania őket.
Ez a feladata.
Ez a kötelessége.
Ez egy Grimm élete."


A hozzászólást Edward Grimm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 10, 2012 1:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Stephan Blackthorn
Stephan Blackthorn

Faj :
Farkasember
Kor :
109
Születési idő :
1915. Mar. 06.
Hozzászólások száma :
101

Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Vérfarkasok/Farkas emberek!   Fajleírások EmptyHétf. Nov. 05, 2012 1:37 pm



Vérfarkasok


A Révész az, ki a halál síkon átvezeti a halottakat, feladata hogy őrizze azokat. De így is előfordul, hogy kosza lelkek elszabadulnak, átkelve a síkon eljutnak az élők világának pereméig. Bejutni csak egy lépés, de a kijutáshoz már a pokol szakadékán kell átkelni. Aki bele esik, annak nincs még egy esély, örökre elveszik.

Cynortas és testvérei, Argalus és Hyacinthus összebeszéltek, egy figyelmetlen pillanatban sok holt társukkal együtt próbáltak kitörni a holtak világából. Rengetegen voltak, el is jutottak a peremig, hogy újra élhessenek, a szakadékon viszont nem jutottak át. A Pokol nyújtotta karját a holtak felé. Argulus nem akart halott lenni, ezért elárulva fivéreit és azok barátait, az embereivel bele taszította őket a szakadékba és kapkodó, segítségért esedező társaikon átkeltek az élők birodalmába.
A Révész meghallotta a sikolyokat, mi végigrohant a Holtak Földjén. De csak Cynortas tudott segíteni egy-két léleknek. A Révész tudta hogy nagy a baj, megbűntette Algurus-t és a fehér Alaszka selymes szőrű vérkutyáiba, az ottani farkasokba zárta az összes kiszabaduló lelket. Cynortas-t és a megmenekülteket harag és düh fertőzte meg és kiket a bosszú tüze elkap, azoknak híd nyílik meg a szakadék felett. A bosszú egy befejezetlen ügy és addig lélek nem nyugodhat, míg el nem végezte feladatát. Így a Révész őket is elengedte, viszont bezárta őket is a Germán birodalom fekete vérkutyáiba, ottani Fekete Erdő farkasaiba.

Az évek teltek, a két falka pedig messze élt egymástól. Idővel a lelkek átalakultak, ahogyan a farkasok is kicsit. Argulus és a falkája jól érezte magát, szőrük selymes és hosszú volt, a lelkük meg nyugodt! Viszont Cynortas-t harag és vérszomj hajtotta, nem egyszer falukat mészárolt le és ártatlanokból ettek. Szőrük befeketedett, rövid lett és szúrós.
Egy idő után viszont mind a két falkában nem farkas kölykök, hanem emberek születek. Ők már bejárhatták a világot, de a sötétségben még az ősök alakját felvéve is mozoghattak, így a két falkának nem kellet sok idő, hogy végül találkozzon.

Csatározások kezdődtek a két falka között, mind két területen nagy volt a veszteség, de a nyugalomhoz és békéhez szokott Argulus-ok voltak az igazi vesztesek. Cynortas és Argulus életüket vesztették a csatározások közben, hogyan haltak meg, senki sem tudja. Nagyok voltak a veszteségek és csak kevesen tudták, miért harcolnak még, mind a két család lassan belefáradt a harcokba, megtizedelődtek tagjaik.

Argulus leszármazottjai egyik menekülésük alkalmával találtak rá a városra, mi még kicsi volt, de az örök sötétségnek köszönhetően bármikor át tudtak alakulni. Cynortas utódai, kik úgy döntöttek, elég a vérontásból, békét kötöttek és egyesítették a két családot. Az igazi alapot viszont már azok gyermekei és a legnagyobb megmaradt falka, a Blackthorn család tette le, kiknek itt található a váruk is.


Vérfarkasok testi tulajdonságai:

Emberi forma:
Nem különböznek sokban az átlagos emberektől, van köztük dagi, vékony és sportos, így megkülönböztetni ebben a formában lehetetlen őket. Kitartásuk és az erejük sokkal nagyobb, mint az egyszerű halandóké.
Általában a legtöbbje szakállt vagy bajuszt visel, hölgyek rövid vagy legfeljebb nyakig érő hajviselet volt az elvárt a múltban. A fiatalabb generáció már maguk döntik el, hogy nézzenek ki ezzel bosszantva őseiket. Ezüst ilyenkor nincs hatással rájuk.

Vérfarkas forma:
Ha átalakulnak, olyanok lesznek mint az őseik, négy lábon járó farkasok. Külső inkább attól függ, Argulus vagy Cynortas vér folyik a család ereiben. A bunda lehet selymes és hosszú, vagy rövid és szúrós. Őseiknél sokkal nagyobb lesz a fizikumuk, erősebek és nem veszítik el öntudatukat, emberi formájukba később mindenről betudnak számolni. Regenerálódás képességük ilyenkor a fajok közül a leggyorsabb.
Egy Vérfarkast ezüst nem öli meg, de olyan érzés mintha izzó vasat fognának a kezükben. A leghatásosabb és biztosabb módszer a megölésükre, ha levágják egy Vérfarkas fejét! Az átalakulás minden esetben, de különösen legelső alkalommal, ami átlag 14-16 éves korban történik, nagy fájdalmakkal jár.
Az átalakult farkas a Telihold fényét vízből visszatükröződve ne lássa, mert elveszíti kontrollját elméje felett, s nem tudván, mit tesz, bárminek, bárkinek nekitámadhat.

Farkasember forma:
A vérfarkas emberek, ha elérik a 70-80 éves kort, akkor már nem csak négy lábú, nagy vérfarkassá tudnak átalakulni, hanem két lábon járó, emberhez csak alakban hasonlító, sokkal nagyobb Farkasemberré is, amit nehezebb kontrollálni.
Fiatal korban, aki az első átváltozás után erős koncentrációs gyakorlatokat végez, az már 45 éves korára is képes megtanulni az átalakulás e formáját. Csak a tiszta vérűek szokták fiatalon tanulni! A Falka vezér tanítja a fiataloknak, az ő feladataihoz tartozik ennek megtanítása. Fiatal félvérűek csak külön engedéllyel tanulhatják, mivel még az alap formát is nehezebben tudják kontrollálni.
Farkasemberré gyakorlatlanok véletlenül is átalakulhatnak, de szerencsére ez ritka esemény. Félvért vagy tiszta vérűt egy akaratlan átalakulás önkontroll nélküli vaddá változtathatja. Ha átalakulnak, emberi formájukat nem veszítik el, külsőjük viszont elváltozik. Ujjaik hosszabbak és izmosabbak lesznek, akár a testük többi része, így használhatnak kardot vagy más eszközöket is. Magasságuk akár egy-másfél métert is növekedhet. A ruházatuk csak részeiben marad meg.
Regenerálódás képességük ilyenkor a fajok közül a legnagyobb, de ahogy veszítenek erejükből, ez a képesség is egyre gyengébb lesz.

Félvérek:
Általában csak tiszta vérű ember lehet félvér Vérfarkas, más lények nem, abból kiláthatatlan katasztrófa lenne. Egy önkontrollal nem rendelkező vad szörnyeteg.
Félvér születhet házasságból, vagy ha egy Vérfarkas a lelkének egy darabját átadja egy embernek, kit megölt. Egy Vérfarkas megöl valakit, akkor a lelkének egy részével azt újra feltudja támasztani. A félvérek ugyanazokkal a képességekkel bírnak, mint a tiszta vérűek. Mivel szinte nincsen regenerálódó képességük, így könnyebb megölni őket, ezen kívül a félvérűek már átalakulva is foghatnak ezüstöt, nincs rájuk hatással. Az átalakulás minden esetben, de különösen legelső alkalommal, ami esetükben általában 16-18 éves korban következik be, szintén nagy fájdalmakkal jár. Az átalakult farkasra a Telihold nincs akkora hatással, mint tiszta vérű társaikra, de nem hagyja őket sem hidegen az égitest. Izgága, ideges hangulat jellemzi őket ilyenkor.


A hozzászólást Stephan Blackthorn összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 23, 2015 3:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Fajleírások EmptySzer. Nov. 07, 2012 9:03 pm



Kirekesztettek, avagy Ammit gyermekei!


"Halál, légy gyöngéd.
Ha nem erőszakolsz meg:
jó szeretőt kapsz."

Fodor Ákos


Ti kik Földön maradottak vagytok, tudnotok kell, hogy a létetek csak
múló tünemény, hiszen én vagyok az, ki rátok szemet vetett, maga Ammit.
Kell nekem szívetek, hogy felfalhassam, s hiába ragaszkodtok az élet szikrájához, már nincs esélyetek arra, hogy az oly fényben ragyogjon, mint éltetek hajnalán. Küzdhettek, ragaszkodhattok, de előbb utóbb az én világomban köttök ki. Az élet kegyetlen, s a halál azt felülmúlja, ha olyat teszel, mellyel vétsz magad, s környezeted ellen. Lehet, hogy csak egy papírlapot dobsz a földre, de lelked mélyén ez oly nyomot hagy, hogy már önmagad vádlójaként nem tudsz a mennyek kapuján kopogtatni, mert lelki sérülésed azt nem engedi. Lehet, hogy embert, vagy más lényt ölsz, s ez az, ami bűnödként felróható neked. Legyen bárhogy mégis az én kezembe tetted sorsodat, bár még ragaszkodsz az élethez, mely már nem adható vissza néked.

"Küldjétek a szivemet holtan
Valakihez, nem tudom, kihez,
Akihez a legrosszabb voltam."
Ady Endre


Szíved, s vele lelked Anubisz elé kerül. Anubisz egy mérlegre helyezi a halott szívét, míg a mérleg másik serpenyőjébe Maatnak, az igazság istenének tollát teszi. Ha a szív nehezebbnek bizonyul, mint a toll, akkor én felfalom a szívet, s a lélek a pokolra kerül.
Eme veszedelem elől menekül Ő is, a híres első, ki élet, s halál között rekedt. Ő, kit az emberek kirekesztettek maguk közül, ki nem kapott helyet a mennyek országában, s nem akart a pokolra kerülni sem, s minden erejével küzdve elérte, hogy Ozirisz esélyt adott vétkeinek rendezésére.Azt tartották Oziriszről, Anubisz utódjáról, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkor varázs révén az boldog állapotba, lelki világosságba jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt.


"- Gyors vagy lassú halált szeretnél?
- Lassút, hogy visszaemlékezhessek, milyen volt élni."


Hosszú-hosszú évekig létezett a Földön gyermekem, mielőtt lassan csatlakoztak hozzá az elveszett lelkek. Hogy mi is volt a neve azt már homály fedi, s nem is lényeges a jelen korban gyermekeim számára, hiszen azok közül már senki nincs a Földön, mind el lett veszejtve. Hogy kik is tartoznak a kirekesztettek közé?

Szellemek, kiknek teste csak látszólag van, s ha hozzá nyúl, kinek teste is van, egy pillanatra szertefoszlik a kép, melyet alkotnak maguknak. Át tudnak siklani a tárgyakon, élőkön, s életteleneken is. Fényben alig láthatóak, szinte inkább csak a régi testük sziluettje jelenik meg.


Élőholtak: Ők azok, akikről elterjedt, hogy lelketlen gyilkosok, akik bárkit ok nélkül megtámadnak. Ez persze nem mindegyikőjükre igaz, mert sok élőhalott szenved attól, hogy holtként van jelen a Földön. Őket olykor hullaszag lengi körbe, vagy sápadtak, esetleg foszlanak tagjaik, bőrük helyenként rothadásnak indul. Ez azonban nem jellemző mindnyájukra, hiszen akadnak kárhozottak, akik első ránézésre szinte meg sem különböztethetőek az élőktől. Még is, örök nyughatatlanság gyötri őket, és ehhez hasonlóan a halandókat is leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, kellemetlen érzés keríti hatalmába, ha velük találkoznak.

Démonok: Olyan alvilági lények, kiknek átjárásuk van a földre, akik képviselik az alvilági idefent, egyfajta kapcsolatot létrehozva a két világ között. Ember, sátán, ördög, s állat jegyek közül bármit magukon viselhetnek. Legkönnyebben ők alkalmazkodnak az emberekkel való tárgyaláshoz, hiszen emberek alakját is fel tudják venni.

Minden ezen oldalon ragadt halottra jellemző, hogy a tiszta lelkek után sóvárognak és fel akarják falni őket. Ezt akár a vérből is megérezhetik.
Ha élőre támadnak a remény nagy ellenségük, ha mélyen hisz a győzelmében vagy önmagában, vagy csak a halál szemébe nevet a támadás kimenetele nagy eséllyel az élő javára dől el.

Bűnözők, kik élnek, de nem találnak helyet az emberek között szintén a holtak kis birodalmában húzzák meg magukat, ahogy minden a halállal kapcsolatba hozható lény ide sorolható be.


"Az ember csak közvetlen a halála előtt gondol a múltjára. Mintha dühödten keresné a bizonyítékot, hogy még él."


//Pár mondat jönne még ide Lost testvérekről...amint eljutok addig, hogy leírjam a karakter történetét...//valami
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Fajleírások EmptyHétf. Dec. 10, 2012 7:13 pm



Alakváltók


Valami eme különleges faj gyökerei réges-régről származnak, mikor is a Névtelen Város falai, házai és csatornái helyén hatalmas erdőségek álltak s druidák jártak-keltek a fák lombjai alatt.
A druidák természettisztelők és –imádók voltak, papjaik mágiát és rituálékat alkalmaztak, valamint áldozatokat mutattak be isteneik számára. Köztük élt egy Thirlyus nevű főpap, kinek élete tiszta és bűntelen volt. A házasság megengedett volt Földanya szolgái számára, de csakis egymás között, így Thirlyus feleségül vette Floriát, a legszebb papnőt.
Egy nap az asszony megfogant s ikreket szült, akiket megáldottak az Égiek: az egyikük a négy elem bármelyikévé át tudott alakulni, míg a másikuk a világ állataivá s szörnyetegeivé. Előbbit Logiának hívták, utóbbit pedig Zoannak. Két gyönyörű leány, akik hatalmas tiszteletnek, szeretetnek és imádatnak örvendtek képességeik révén a többi druida között.
Logia egy rendkívül romantikus lelkű és szófogadó gyermek volt, míg Zoan vadóc és lázadó típus. Mindkettejüket kiskoruktól kezdve a papi életre nevelték, hogy méltó szellemi vezetői lehessenek majd népüknek, ám felnőtté érésükkor váratlan fordulatok következtek.

Logia szerelmes lett egy férfiba, aki nem tartozott a papságba, így nem mehetett volna hozzá. A fiatal hölgy viszont a szelek szárnyára kapott s megszökött kedvesével a messzeségbe, olyan vidékre, amit társaik nem ismertek. Hiába küldtek utánuk bátor harcosokat megkeresésükre, nem akadtak a nyomukra, kámforrá váltak.
Zoan a férfiak bálványává vált, akadt pár kérője az ifjú papnövendékek között, de a többi druida körében is. Megpróbálták rávenni Thirlyust, hogy adja valamelyiküknek a lányát, de a főpap hajthatatlan volt. Tisztelte szabályaikat és nem volt hajlandó megszegni őket.
Ennek ellenére mégis szentségtörés történt, ugyanis Zoan teherbe esett, születendő gyermekének apja viszont nem vállalta fel magát, így örök rejtély maradt mindenki számára, hogy kivel is hált együtt a lány. A gyermek nem maradhatott együtt anyjával, világra jötte után egy fiatal párra bízták, akik felnevelték őt.

Ez a cselekedet beindított egyfajta láncreakciót, minek eredményeképpen egyre több állattá alakuló druida született, de ők már csak egy faj alakját tudták felvenni: valaki szabadon szárnyalt az égbolton, vagy patadobogásával elűzte az erdő csöndjét, Zoan egyenes ági leszármazottai pedig büszke sárkányokként őrizték a békét.

Az egyik ilyen leszármazottat Eldhernek hívták, akit Hollónak is becéztek, és az imént említett madarakat nagyon szerette s üzenet küldés céljából fel is használta őket. Így történt hát, hogy egyszer Eldher levelet kötött egy holló lábára és az ismeretlenbe küldte, hátha érkezik hír arról a vidékről. Hónapok elteltével visszaérkezett a madár, méghozzá nem akármilyen válasszal: Logia és szerelme egy távoli hegységben talált menedéket s utódaik mái napig ott élnek békességben.
Eldher e szavakat olvasva felkerekedett pár társával és szárnyakra kapva elindultak felkutatni testvéreiket. Egy hetes utazás után meg is találták őket: nagy vendégszeretet fogadta őket, melynek hatására Eldher leült tárgyalni az elementálok vezetőjével és rávette, hogy népével térjen vissza közéjük és éljenek ismét együtt. Zoan utódjai szintúgy örömmel fogadták tékozló rokonaik visszatérését.

A közösség megválasztotta Eldhert klán vezérnek, aki teljes nevén, Eldher Rawen-ként került be történelmük fonalába, magukat pedig Alakváltóknak kezdték emlegetni. Azon belül éltek a Logiák és a Zoanok, akik bár keresztbe nem házasodtak, de testvéri viszonyban éltek és mai napig élnek egymás mellet békében. A druida elnevezés már csak a papokra volt érvényes, de az ő hatalmuk lassanként elenyészett és feledésbe merült, ahogy teltek az idők s a világ egyre modernebb lett.


Ismertető a fajról:

Emberi alakban az Alakváltók nem sokkal erősebbek az embereknél, érzékszerveik viszont jóval élesebbek. Ebben a formában semmi egyéb különlegességgel nem rendelkeznek, külsejük első ránézésre nem árulja el fajtájukat vagy azt, mivé tudnak átalakulni. Ősi szokás szerint a lapockájukra tetováltatják az adott állat, szörny vagy elem szimbólumát, aminek alakját képesek felvenni.
Az Alakváltók nem élnek tovább 200 évnél, ez az átlagkorhatár, amit ritkán sikerül túllépniük. Talán csak a Rawen dinasztiában fordulnak elő olyan vezetők, akik kicsivel tovább éltek, mint 200 esztendő. Emberi alakban mindazon dolgok képesek végezni velük, mint egy átlag emberrel s csak átalakult formában tudják jobban megvédeni magukat.


Logia:

Az Alakváltók azon alfaja, mely a négy elem közül (föld, víz, szél, tűz) képes valamelyik alakját felvenni s alkalmazni annak tulajdonságait. Pl.: föld elementálok sziklássá tehetik bőrüket, így erős páncélt képezve támadás esetén. Mindezen erőket viszont nem olyan egyszerű alkalmazni, ugyanis ha nincs meg a megfelelő kontroll, amivel az adott személy vissza tudja tartani a lelkében tomboló elemet, akkor az könnyen a felszínre törhet és elpusztíthat mindent. Földrengések, szökőárak, tornádók és tűzvészek.

Egy Logia számára egyetlen gyengeség létezik és az nem más, mint önmaga, a benne nyugvó elem, amit nem szabad elengednie, különben eluralkodhat rajta és az sosem vezet jó véghez. Ekkor célszerű az adott személy ellen elemének természetes ellentettjét alkalmazni (pl. tűz – víz), ami leblokkolhatja és legyengítheti egy időre, vagy akár meg is ölheti. Ilyen esetek viszont ritkán fordulnak elő, hála annak, hogy a gyermekeket már kiskorban elkezdik tanítani arra, hogy hogyan tartsák vissza indulataikat és heves érzelmeiket, amik elősegíthetik a tomboló elem kitörését. Ha az oktatás során minden jól megy, akkor felnőtt korra az adott személy képes lesz kordában tartani önmagát, így az elemét is és átalakuláskor sem veszti el a józan eszét.


Zoan:

Az Alakváltók azon alfaja, melyek képesek a világ állatai és szörnyei közül (pl. papagáj, ló, kutya; sárkány, griff, kiméra) egynek alakját felvenni és alkalmazni annak tulajdonságait. Náluk nincs probléma a Logiákkal szemben azzal, hogy kordában tartsák önmagukat, viszont a tökéletes átalakulást nekik is kiskortól kezdve gyakorolniuk kell. Felnőtt korra általában sikerül általában a teljes átalakulás képességét elsajátítani. Viszont nekik sem olyan egyszerű a helyzetük: a megfelelő eszközökkel őket is el lehet pusztítani. Például egy sárkány bőrét nehéz egy sima dárdával vagy lőfegyverrel megsebezni, de egy speciális, kimondottan ilyen célra fejlesztett karddal vagy egyéb eszközzel meg lehet őket ölni. Ilyen fegyverekkel a Vadászok rendelkeznek leginkább, így, ha valakinek Zoan ellensége van, az felbérelheti őket az illető kivégzésére.


Félvérek:

Bár ritkán keverednek más fajokkal, még is megesik, hogy egy Alakváltó beleszeret egy emberbe vagy akár egy vámpírba. Az e fajta frigyekből születő csemeték általában nem képesek teljes mértékben felvenni a bennük rejlő elem vagy állat alakját, nehezebben is tanulják meg kordában tartani erejüket.
A félig Zoan gyermekek pedig az adott bestiának csak egy részét képesek megjeleníteni magukon, például ha valamilyen madár az illető, akkor csak a szárnyait tudja kibontani.
A mitológiában sokszor találkozhatunk olyan lényekkel, melyek félig emberek, de félig állatszerűek, mint például a szatírok, a sellők vagy a bibliai angyalok. Azok egy részéről már bizonyították, hogy valójában félvér Alakváltókat láthattak a halandók azokban a ritka pillanatokban s alkothatták meg róluk a különböző meséket és hiedelmeket.
A fent említett három példa is ide tartozik, ők egy-egy félvér felbukkanásával keletkeztek, képzeletbeli fajok, ám a kentaurok és a szirének (emberfejű, madártestű lények, nem összekeverendő a sellőkkel!) már külön fajokat alkotnak.
Vissza az elejére Go down
Sötétség
Sötétség

Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
A Sötétség mindenhol ott van

Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Fajleírások EmptySzer. Jan. 02, 2013 6:49 pm

[

Egyéb


Nameless Town városát nem csak az uralkodó fajok lakják, hanem más népek is. Mivel azonban ők kisebbségben vannak ,az Egyéb gyűjtő kategóriában vannak feltüntetve.
Ezek a szerzetek a világ minden tájáról jöttek, megtelepedve vagy átutazóban a különös kisvárosban, ahol a faji sokszínűség miatt kevésbé kirekesztettek.
Ilyenek a különféle félszerzetek, akiket máshol nem tűrnek meg és Nameless Town-ban is furcsán nézhetnek rájuk, pl. dhampyr-ok, akik félig vámpírok, félig emberek vagy félvérfarkasok, vámpír-farkas hibridek, félsárkányok, féltündék és így tovább.
Emellett más vidékek fajai, mint törpök, tündék, koboldok, amazonok, trollok, kentaurok, sellők, s ki tudja miféle különös, netán kihaltnak vélt, vagy soha fel nem fedezett faj egy-egy egyede.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Fajleírások Empty
TémanyitásTárgy: Re: Fajleírások   Fajleírások Empty

Vissza az elejére Go down
 
Fajleírások
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók-
Ugrás: