Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Városi körhinta

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyPént. Nov. 16, 2012 5:04 pm



Városi körhinta
Szeretnek ide jönni kicsik és nagyok, felülni a körhintára és kellemes zenére csak pörögni körbe. Lehet lovakra ülni, vagy felmenni az emeleti kis erkélyre, hogy eljátsszák a Rómeó és Júliát. Lányok fiúk, fiatalok, öregek kedvelt játéka ez.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyHétf. Nov. 26, 2012 10:54 am

Az egész ide vezető utat végigbőgtem a hátsó ülésen. Tudtam, hogy anyámnak és a nagynénémnek lelkiismeret furdalása van, éreztem, hogy anyám szíve hogy hasogat, mégsem fordultak hátra. Anyám ellátott anyagi javakkal (azaz pénzzel) és kitessékelt az autóból. Számlát nyitott nekem az itteni bankban, aztán elhajtottak, engem örökre itt felejtettek. Egy szál hátizsákkal és kisírt szemekkel nézek a távoldó autó után, az a borzasztó és valahol igaz érzés kerít hatalmába, hogy igen, én mindig egyedül voltam. Hogy ez az itt töltött idő, vagy élet talán nem is lesz olyan borzalmas, inkább izgalmas, mindig menekülni Pegazusként, megőrizni a titkomat és felnőtt életet kezdeni. Az iskola mellett lehet, hogy munkába állok, nagy terveim vannak. Az autó eltűnik a ködben, igyekeznek visszafelé innen, erről a borzalmas helyről és én is hátat fordítok nekik. Szaggatottan felsóhajtok és elindulok előre. Út közben szárazra dörzsölöm a szemeim, most már nem tudok kiborulva zokogni, napok óta ezt tettem, amióta megtudtam, hogy ott kell hagynom mindent, örökre, együtt élni a lelkiismeret furdalással és annak gondolatával, hogy talán mégsem vagyok olyan különleges lény, mint hittem. Sok mindennel együtt kell élnem ezek után. Megtorpanok egy nagy körhinta előtt, fénye viszont csillog nedves szemeimben. Érzem, hogy ijedt vagyok és jelentéktelen, még sosem voltam egyedül ilyen nagy városban, világ életemben vidéki lány voltam. Ez a körhinta mégis megnyugtat egy kicsit, csak pörög körbe körbe, ha felül rá az ember később már nem lehet kiszállni, amíg le nem állítják pörögnie kell a lovakkal. Halványan elmosolyodom, általában nem szoktam szomorú lenni, ez az első napom távol a világtól, az otthonomtól a múltamtól. Kicsit úgy érzem magam, mint egy kitaszított, hiszen pontosan ez történt velem. Kidobtak. Kicsit elkámpicsorodik a szám, de a szemeim csillogva követik a pörgést, én is fel akarok szállni, hintázni.
Városi körhinta Kristin-kreuk-beauty-beast-set-toronto
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Dec. 09, 2012 11:50 pm

Nah, megjöttem ide is... párszor eltévedtem, még keresem a kecót. Baszott nagy ez a falu. Bocs, város. Szóval ez a vidék. De hallod, sehol egy legelő, valami nyáj amit őrizni lehetne, mit dolgoznak itt az emberek komolyan? Jó tudom... nem mindenki parasztlegény mint szerény személyem, de a kétkezi munka az igazi... Szóval csak lesz valami. De ráér, előbb a suli. Nem kéne kibukni. Jah, azt sem tudom az merre van, az első nap valószínű lógás lesz mert keresem. Na de mindegy, majd vigyorgok ellenállhatatlanul a tanárokra, remélem sok a nő! Azok imádják a pofám. Na de itt bolyongok a hátizsákommal, igen, annyira rengeteg cuccom van, hogy elfértem benne... Ki ne röhögj, megverlek. Na jó nem, csak ugratlak. Szóval valahol a belvárosban lehetek, itt minden csillivilli. Sok dologról azt sem tudom mi a célja, de lehet csak az hogy csicsásan világítson. De aztáááán, apááám, kurva jó! Valami forog, kergetni lenne kedvem, de fenn tuti jobb! Fel is nevetek, igaz egyedül vagyok, tuti hülyének néznek.. kéne valaki, egyedül ne buli... Ahogy nézelődöm észreveszek egy csajt, az is egyedül van, olyan korú lehet mint én. Király! Szóval odamegyek, kicsit szakadt vagyok, de nem ápolatlan. Valami szakadt farmer van rajtam, fehér izompóló, meg felette egy kék kockás ing, na meg egy hosszú barna szövetkabát, az kell, takarja a farkam hátul. A körmöm is hosszabb, de azzal sem tudtam mit kezdeni. Amúgy egész tűrhetően nézek ki , már aki bírja a kócos palikat.
-Csá kislány! látom te is most jössz, én is! Te, ez a körhinta tök baró! Még sosem láttam élőbe, ki kéne próbálni! Van kedved? Felix vagyok amúgy! - Nyújtom a kezem széles vigyorral, szórakozott vagyok, teljesen felpörögtem mint ez a hinta. CSak most kezdem észrevenni hogy sírt, idő míg leesik.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Dec. 16, 2012 6:52 pm

Szomorúan, merengve bámulom a körhintát, elkápráztat a ragyogása és rájövök, tulajdonképpen én is körhinta akarok lenni, nem emlékezni, nem gondolkodni, csak pörögni körbe. Bárcsak meg tudnék feledkezni róla, hogy miért küldtek Namelessbe, csak egy pillanatra!
Ekkor szólít meg a fiú. Kicsit összerezzenek, váratlan a hirtelen fiú hang lányos gondolataim halk szavú tengerében, de alapvetően bírom a kócos egyedeket. Az első megdöbbenés elmúltával egy mosolyt kényszerítek az arcomra, nem akarom, hogy lássa én nem vagyok olyan vidám, mint ő, vagy nem voltam. Reménykedve kapaszkodom a gondolatba, hogy Társaságom lesz! Olyan bagatell dolgokról beszélgethetek mint a mi a kedvenc édességed! Pislogok párat, majd bizonytalanul elfogadom kinyújtott jobbját, ekkor látom, hogy hosszúak a körmei. Nahát! Biztosan... meleg! Az arca is kifejezetten lágy, lányos, a haja kicsit emos, a körmei egészen szépen ki vannak manikűrözve, hirtelen boldogsághullám fut végig rajtam. Nahát egy meleg fiú!!! Még sosem ismertem buzikat! Hoppá, nem hogy kicsúszik a számon, melegeket! Biztos elsírná magát szegény, úgy hallottam az emok és a buzik nagyon érzékenyek. Vagyis melegek, na mindegy. A stílusa nem buzis, biztosan... a férfi szokott lenni a kapcsolatban. De azért kedvesen mosolygom rá. Ő is...ő is talán ő is olyan kirekesztett, mint én.
Városi körhinta Tumblr_m5wc8gSGdq1qispq9o1_500
- Szia kisfiú!
Köszönök vissza hasonlóképpen.
- Te nem vagy megijedve ettől? Egyébként miféle szerencsétlenség vetet errefelé téged? Nagyon büdös ez a város, nem hinném, hogy jót fog tenni a lelkednek.
Bizonygatom kicsit merengve.
- Én is éppen erre gondoltam, felszállok veled! Lillian vagyok, de szólíthatsz Lilinek, LynekXD, Lilnek, Liannek, ha szeretnéd.
Kicsit izgulok, mert ő mégiscsak egy hús vér buzi! Azért felszállok vele természetesen. Jó lenne barátkozni, ha csak úgy felületesen is, de még mindig nagyon elveszettnek érzem magam... Megkérdezném hol csináltatta a körmeit, de nem tudom nem túl indiszkrét-e ez elsőre és mivel gyakran változom át nekem nem lehetnek szép körmeim. Viszont a patáim nagyon szépek! De furcsa, hogy most lovon fogok ülni... először csak bágyadtan simogatom a furcsa, hideg, vas póni másomat.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyKedd Dec. 18, 2012 2:52 pm

Na szóval ott tartottunk, hogy próbálok kiigazodni ezen a nagy falun, mikor meglátom a körhintát és rám jön a kergethetném ezerrel érzés. De visszafogom magam nyugi, csak vigyorogva állok, bezsongva. Ott az a csaj is, ő is biztos hasonlóan örül ennek a csillogó babzsúrnak mint én, meg is szólítom. Azt hiszem megleptem, de mire felfognám már elfogadja a jobbom, el is felejtem.
-Kisfiú? - Nézek körbe, kölyökkel jöttem volna? - Hol? Én férfi vagyok már! - Nézek rá nagy vigyorommal, büszkén, nem esik le hogy a kislány miatt mondta.
Aztán csak pislogok rá mesteri vigyorral.. ú vala új Kantot fogtam ki... filozófus a csaj. Mi van, meglepődtél hogy ismerek egy nevet? HaHa, nem, azért nem vagyok teljesen hülye, ne nézz le.
-Hátőőőőő, én nem félek olyantól, ami nem tud megenni, ez pedig kétlem hogy embert enne. - Vigyorgok. - Én a suli miatt jöttem ide. De nem nevezném szerencsétlenségnek, igazából örülök neki! Te nem? Eddig tök jó itt! - Nevetgélek, szememmel követem az egyik lovat ami megy körbe a hintán, de aztán megint a csajra fókuszálok.
-Hú de sok neved van kiscsaj! Hmm, lássuk... a Lili tetszik a legjobban, illik az arcodhoz! Vidám név! Te sírtál? - Nézek aztán rá amolyan, hú, ez komoly, hogy csak most esik le fejjel. - Héj Lili, felülsz erre, biztos felvidulsz! Na gyere! - Ragadom meg a kezét, mert lelassít a dolog, fel is szállok vele ha hagyja és kiszemelek valami páros kis hülyeséget. Vigyorogva nézek körbe, forgok ezen az izén, ami most egy ló, szeretem a lovakat, otthon lehagytam a szomszédét futásban... Na szóval nézelődöm, majd leesek, de nagyon vicces.
-Héj, héj, mit vagy úgy elkámpicsorodva? Nem tetszik? - Kérdezem nevetve, fejjel lefelé lógva a lovon, úgy pislogok rá, látom hogy teljesen el van veszve. - Honvágyad van? - Kérdezem, én nem vagyok szégyellős.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 10:09 pm

Vigyorogva felsóhajtok, na igen ezek a férfiak... Igazán furcsa, hogy meleg, bár csak feltételezés a körmei miatt gondolom, elég fiúsan viselkedik, mikor látványosan körbenéz és keresi a kis fiút. Mosolyogva, ujjam hegyével, lágyan, csak egészen aprót az orrára koppintok, érintésem amúgy is egyszerű, könnyű, mint egy tollpihe.
- Akkor szia te férfi.
Nem akarok túl közvetlen lenni, csak fiúk mellett nőttem fel, őket is mindig valami hasonlóval zaklattam.
Ez a város igenis szennyes, bár ez a fiú ezt úgy látszik nem érzi. Kicsit felhúzom az orrom.
- Nem érzed, hogy büdös? Á, az iskola, igen az engem is érdekel, te hol fogsz lakni? Bent a városban, vagy lehet az iskolában is?
Kérdezem, ez nagyon fontos és hát mindketten az imént érkeztünk, én majd utánozom őt. Kicsit elmosolyodom a vicces megjegyzésén, hogy a város nem akarja megenni. Milyen jó neki...
Megint ez a kiscsaj, kicsit meglegyintem egy hajtincsem.
- Nem vagyok kiscsaj, fiúka, hanem nő vagyok már
Vágok vissza, ahogyan ő, így is gondolom, aztán Lilinek fog hívni, amit nem bánok, annál inkább, hogy felfedezi felszáradó könnyeim. Gyorsan elfordulok és döbbenten törölgetni kezdem az arcom.
- Nem...
Hebegem, a fenébe! Még látszik? Fülig elvörösödöm, ez olyan kínos, de ekkor megragadja a kezem és elrángat egy lóhoz. Ijedten nézek rá, ahogy össze-vissza forog rajta, én csak bágyadtan simogatom, olyan furcsa, hogy mű és hogy ló...
Pislogok, mikor megszólít, zavaromban gyorsan ráülök a lőra, ijedten átkarolom a nyakát és becsukom a szemem. Irtó fura...
- Nem
Suttogom halkan.
- Igen, vagyis igen, nekem ez a hely nem tetszik, haza akarok menni.
Jelentem ki gyerekesen, kinyitom az egyik szemem hogyan reagál, erre fejjel lefelé fordul. Azon tűnődöm tényleg ilyen mókásak a melegek, vagy nem is az, túl fiúsan viselkedik...
- Ne, ha elindul, ezek mozogni fognak előre hátra és beütöd a fejed és
Elindul a hinta, én leppatanok a lóról, hátha leesik, vagy valami baja lesz, olyan felelőtlen ez a fiú!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyPént. Dec. 21, 2012 3:53 pm

Keresem a nevezett kölyköt, erre érzem hogy orron koppint kicsit be is bandzsítok vigyorogva. Áhá, szóval én lennék a tejfölös szájú... Hát nem nyert, csak lökött vagyok, nem pelenkás.
-Hmm, micsoda megnevezés, kifejezetten tetszik. És még ne is láttál mikor súlyt emelek! - Feszítem be a karom pár pillanatra, de csak nevetek. Vicces lány, szimpatikus.
-Tanyán nőttem fel, csupa állat között, az álltai bűz után egy kis emberi... mit számít? Az erdőbe majd kimegyünk szellőzni néha. - Nevetek.
-Hááát... Én albérletet kaptam, bár ha lehetne a suliban lakni jobb lenne, hamarabb betévednék az órákra. - Vágok vigyorogva ártatlan fejet míg a felhőket nézem kicsit. - Te is oda jársz! Jaj de baró, majd zaklatlak hogy megy, remélem lesz közös óránk! - Hát ez király lenne, lenne ismerősöm mikor megyek, az mindig jó!
-Óó, igaz, ha én férfi vagyok, te nő! De a nőcske miatt pofán vágsz. - Nézek rá ártatlan vigyorogva. De bemutatkozik, a Lili jó lesz.
Észreveszem a könny-nyomokat is az arcán végre de tagadja. Rosszul láttam volna? Megesik.
-Bocs, úgy tűnt. De akkor jó! - Mondom, na igen, másik hátrányom, hgy hajlamos vagyok elhinni azt amit hallok. De eléggé zavarba jön, csak összeáll, hogy nem én voltam a hülye. Nem baj! Felvidítom!
Fel is rángatom, persze nem szó szerint az egyik lóra, én remekül elvagyok, nem értem ő hogy nem tudja élvezni... Mert hát hallok én mindent, jó a fülem pechjére.
-Nem? Leszálljunk? - Kérdezem pislogva, még mindig fejjel lefelé.
-Ugyan, miért nem? Hidd el hogy baromi jó lesz, majd együtt lógunk az órákról és cigizünk a tetőn. Bár már nem kéne lógnom.... őő. Szünetekben! Meg megnézzük az egész várost, együtt felfedezzük mit szólsz? - Kérdezem nevetve, aztán csak nézek rá, hogy mi?
Elindul a dolog, mozog is a szerkezet, látom hogy kicsit necces így már nekem, de meglepődöm, el is engedem a lovat.
-Wowowooo! - Esem le, de kacagok, hogy jeeee, ez vicces volt!
-Áh, semmi bajom Lili, ez nagyon vicces volt, mondanám próbáld ki, de lány vagy, a lányok ezeket kevésbé szeretik általában. - Állok fel, egyensúlyozni sem kell, nem olyan gyors ez az izé.
-Na gyere, pattanj vissza, meghódítjuk velük a vadnyugatot! Vagy mit akarsz meghódítani? - Lépek mellé , fogom a karjánál, el ne essen, míg visszaül valamelyikre. Persze vigyorgok.
-Na gyere mááár! Nevess kicsit, mert a végén azt hiszem nem tudsz, akkor meg kell tanítsalak! Nézd, így így! - Nyúlok oda az egyik ujjammal a szájához és tolom fel a szája szélét, hátha. Maximum leharapja az ujjam... nem baj, van még kilenc! Persze a karmommal vigyázok, nem akarom megkarmolni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Dec. 23, 2012 5:59 pm

Lehet, hogy nem is meleg? Nagyon fiúsan viselkedik. Együtt nevetek vele, fogadjunk 5 kgt se bír megemeli, olyan kis... hát azokkal a körmökkel! Csak csóválom a fejem.
- De jó, én is vidéki vagyok! Én meg tehenek között
Mosolygom, de nem olyan bűzre gondoltam én, a gonoszság szagára. Mindenesetre jobb, ha nem dicsekszem azzal, hogy olyasmit érzek, amit mások általában nem.
- Ezt megbeszéltük! Majd küldözgetek neked szerelmes leveleket az albérletedbe, hogy ne feledd el a sulit sem.
Viccelgetek, nekem is kellene keresnem lakást. Még azt sem tudom melyik negyedben lehetünk... Felpillantok én is égre, de jó lenne most repülni! Vajon ő mit néz a felhőkön? Na mindegy, én is örülgetek, hogy lesz ismerősöm a suliban.
- Persze, biztosan lesz, én igyekszem mindenre bejárni, téged mi érdekel? Engem azt hiszem a csatamágia, a lénytan és a bájitalfőzés.
Sorolgatom, lehet ha jobban megismerem majd tényleg rászólok néha, hogy tolja be a képét órára. A kisfiú aztán lenőcskéz, tetetett fenyegetéssel állok fölébe, az öklöm is megemelem, de nem kell félnie, nem bántom a szép kis pofiját.
- Ne húzd ki a gyufát fiúcska
Viccelgetünk, elvagyunk, egészen addig el sem sápadok, amíg meg nem említi a könnyeim. Igyekszem hárítani és hát meglepően könnyen megy, laza ez a fiú, megkönnyebbülten sóhajtok fel és megyek vele a műlóra.
Fel is mászom rá, ő meg fejjel lefelé süketel nekem. Látom, hogy fel akar vidítani, elmosolyodom, nagyon aranyos tőle.
- Nem, nem kell leszállni, ó, jól van, akkor majd szünetekben, hm, tényleg? Nagyon rosszul tájékozódom, örülnék, ha megmutatnád.
Csillannak fel szemeim, de annyit beszélünk, hogy el is indul a hinta, én rémülten leugrom, ott is termek mellette, ő meg röhög. Először döbbenten pislogok rá
- Biztos, hogy nem ütötted meg magad?
De úgy látszik nem, fel is áll magától, azért még nézem nincs-e baja, de még ő tessékel fel, vissza a lóra.
- Engem nem annyira vonz a fejre esés, tudod a hajam!
Nevetek fel, gyorsan megfogom a műló műkantárját, aztán megkérdi mit akarunk meghódítani. Az eget jobb lenne, de hát marad a sivár mezőség.
- A teheneket. Tereljük ki a teheneket legelni.
Viccelgetek, de ha cawboy akar lenni, természetesen eljátszom neki Pocahontast.
- Melletted nem lehet nem nevetni
Azért csak megmutatja, hagyom, hogy húzigálja a szám, végül úgy is marad, vigyorban. Közben megnézhetem a szép körmeit, el is kapom a kezét.
- Ha nekem ilyen szép körmeim lennének! De ugye igaziak? Nem szoktad kifesteni őket?
Kérdem, nehezen tudom elképzelni, de a mai világban minden lehetséges, közben forog ez az izé, én a lovon ülök ő meg gondolom szalad mellettem, vagyis sétál, hacsak nem pattant fel mögém, vagy szembe az egyik mirelit pacira.
- Tudod mi lenne szuper? Egy igazi vidámpark sokkal nagyobb hintákkal. Majd kereshetnénk egyet.
Vetem fel, ez olyan lassú és szédülök így ember alakban körbe-körbe, mindig csak körbe.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyCsüt. Dec. 27, 2012 1:27 am

-Áháááá! Ez a sors, hogy mi tanyasiak összefutottunk! Én ír vagyok, te? - kérdezem, kezd egyre izgalmasabb lenni a dolog. Na elgondolkozom, hogy akkor ő egy fejő lány, de lehet ezt félreértené, hogy kikezdtem vele így megtartom magamnak a dolgot. Ha elég jóban leszek, majd akkor nyögöm be, nem akarom, hogy kikaparja a szemem. - Na, de akkor meg hidd el, nem büdösebb ez sem mint amaz volt, a tehenek amúgy is durva jószágok, már amit kitolnak magukból a tejen kívül, náluk csak a disznók a durvábbak! A moslék szaga végül is hasonló, mint az utca bűze nem? - Filozofálok el, ez a csatorna szag... agyalok melyik a rosszabb. Most kell, mert pár nap és megszokom.
-Ha? - Nézek rá, hogy miket? De aztán csak csábosan vigyorgok. - Hmm, akkor talán még mintatanuló is leszek, hogy te se felejts el engem! Bár a tanárok így is úgy is emlegetni foglak. - Vigyorgok kínosan, de talán most nem fognak kiküldeni mindig. Új, szép élet ez! Je!
-hogy mi érdekel? Miért, választhatok? - Guvad a szemem az övébe, komoly? - úúúúú, az nagyon baró!!! miket mondtál? lénytan? Az jól hangzik, én is egy nagy állat vagyok, haverokat tanulnék az órán... a csata mágia... hááát, nem vagyok egy bunyós gyerek, bár sportolni imádok, van valami ilyen? Főzni nem tudok, azt kihagyom, anyám kitiltott a tűzhelytől bár aztán visszaengedett, mert... - Krákogok, nem kéne mondanom azért, mert nyersen vittem be a fél bárányt, véletlen volt! Éhes voltam... na... - Szóval mik vannak még? - Kérdezem inkább gyorsan, látszik lelkes vagyok, ne kell minden fityfenét tanulni, zsír!
-Ehhehehehehe. - Nevetek, meghunyászkodom kicsit ^^ fejjel, hogy csak vicceltem. Pár csak nem ver meg... Kiröhögném magam érte.
-Nah, megbeszéltük! Király lesz, hidd el, a sok süketelés után jó lesz értelmesen beszélgetni.- Nevetgélek, na igen.. nem vagyok valami... iskolapárti. - Okés! Maximum együtt tévedünk el! - Nevetek, nem, talán nem tévedek el, amúgy is minden út oda vezet ahova akarjuk.
-Ha meg is ütöttem nem érzem, ez jó volt! - Nevetek magamon, te jó ég, pedig nem vagyok ám ilyen szerencsétlen.
-ó! A több órás púderezés meg a hajszálak eligazítása, el is felejtettem! - Vigyorgok. - Majd ha egyszer játszóruhában leszel, akkor fetrengünk a sárban egyet eső után, egészen új ember leszel! - Nevetek, én csináltam, marha jó!
-Úú, vérbeli parasztasszony, el ne vegyelek feleségül, nem szabadulsz vidékről! - Viccelődöm. - Akkor a teheneket! Jihááááá! - lököm fel a karjaim az égnek, hogy nyomás, de nem esek le, nem kell aggódni, már figyelek.
-Igen? N, ez jó hír, megedzem a rekeszizmod Lili! - Majdnem kis csajt mondtam megint, de gyorsan kapcsoltam. Fejlődő képes egyed vagyok.
De ő is, vigyorog!!! Hát most mondja bárki, hogy nem értek a csajokhoz! De elkapja a kezem, tévedtem, nem értek.
-Mi? A karmaim tetszenek? Fura csaj vagy te Lili, én vágnám lefele, de ő... nos az nem szerencsés. Amúgy nem festem, az buzis. - Jegyzem meg kis értetlen fintorral, minek festeném?! - De am, jah, igazi. - Pislogok rá, komoly ez jön be a csajoknak? Mifene, lehet megtartom majd...
Fel is pattanok mögé, nem vagyok szégyellős, bár úgy hogy háttal legyek neki, úgy döntöm a fejem a vállára. Szeretek háttal menni a forgalomnak.
-Na mi? - Kérdezem vigyorogva, érdekel. - Miért? ez nem igazi? - Nézek körbe, mondjuk mást nem nagyon látok, de otthon még ennyi sem volt, én meg nem vagyok telhetetlen típus. - Okés, én benne vagyok, mindig is ki akartam próbálni a hullámvasutat, főleg ami ilyen hurkot csinál - imitálom lelkesen a kezemmel - meg a szellemvasutat, meg a kísértetkastélyt! Jaj, olyan jókat röhögnék rajta! Az óriáskereket csak azért nem mert csiga lassú, én meg nem birok a fenekemen ülni sokáig egy helyben. - Nevetgélek. - Téged mi érdekel? Amúgy szereted a vattacukrot? - Hirtelen eszembe jutott és megkívántam. Én látványosa elvagyok, nem szédülök, csak izgek mozgok néha ahogy gesztikulálok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyCsüt. Dec. 27, 2012 6:19 pm

Ír, ír, sejtettem. Mosolygom a paraszt társamra, lehet ez tényleg a sors, mi tehenészek tartsunk össze.
- Én csak amcsi vagyok, igaz félig mongol, biztos látszik, sokan hisznek kínainak. Mosolyogva bólogatok, mikor nosztalgiázik, a disznók tényleg elég durvák. Persze azt hiszi a csatornaszagra, vagy olyasmire panaszkodom, pedig szó sincs róla. Azt hiszem meg kell szoknom a gonoszság orrfacsaró illatát...
- A tehenek tényleg büdösek, azért a disznók rosszabbak, meg nálunk az ázott kutyaszag is elég gyakori volt.
A csábos vigyorától elnevetem magam, kedvem lenne megszorongatni a grabancát, mint egy gyereknek, de előbb tisztáztuk, hogy nem kisfiú már. Tök aranyos, meg is borzolom a haját, ha hagyja. Édes kicsi buzika!
- Téged biztos, hogy nem felejtenek el egykönnyen, de ne aggódj én sem hagylak majd békén.
- Igen, szerintem választhatsz, nem kell mindenre bejárnod.
Bólogatok, miközben a szemembe néz, nagyon aranyos, de azért egy kicsit hátrébb dőlök, mielőtt még lefejelne.
- Azért akkora állat nem vagy. Tényleg, akartam is kérdezni, hogy vérfarkas vagy, ugye? Vagy alakváltó?
Erre és a kiskutyára tippelek, de lehet tévedek, megeshet, hogy indiszkrétnek fogja tartani, legfeljebb majd nem válaszol.
- Biztos lehet sportolni, én például szeretek repülni, seprűn
Teszem hozzá gyorsan.
- Azt is kipróbálhatnánk
Sietek hozzátenni, hiányzik a repülés... Főzni nem tud, egyre jobban kételkedem benne, hogy meleg.
- Miért engedett vissza? Megtanultál?
Kérdezem vigyorogva, bár abban, hogy megtanult volna kételkedem.
- Azt hiszem van még Mágiatörténelem, bűbájtan, átváltoztatástan, sötét varázslatok. Na én ez utóbbira nem fogok járni, szerintem undorító a fekete mágia.
Húzom ki magam kissé, lehet ez furcsán hangzik így, egy ilyen helyen, de a lehető legtisztább lénynek születtem, istenem mekkora kárhozat volt nekem éppen ide csöppenni!
- Akkor megbeszéltük, majd lógunk
Kacsintok rá cinkosan a csintalan és a tiszta lény tökéletesen megfér bennem együtt. Aztán leesik, de úgy látszik nincs semmi baja, sőt megint eszébe jutott valami baromság. Lelkesen pislogok rá.
- Még sosem fetrengtem sárban, olyan jó lenne! Megyünk most mindjárt a hintázás után? Nem szoktam púderezni, sem fésülködni csak néha és egyébként is csúnya vagyok, teljesen mindegy.
Legyintek, ezt pont, mint Hófehérke mondom, bár erről itt még nem tudok :p De van egy olyan félre elképzelésem, hogy csak lóként vagyok szép, na mindegy.
Aztán kicsit kizökkent, hogy feleségül venne? Csak nevetek rajta, pasija még biztos nincs, megyünk is képzeletbeli teheneket kergetni.
- Karmaid?
Vigyorgom mikor elkapom a kezét.
- Dehát ezek olyan szépek, hogy... nem vagy buzi?
Nézek rá pislogva, aztán kapom csak a szám elé a kezem és sápadok el.
- Áh, ne haragudj, bocsi, nem vagy buzis, egyáltalán csak a körmeid vezettek félre, meg a szép kis arcod, vagyis...
Zavartan beharapom az ajkam, hát ez kínos, pedig sejtettem, hogy nem az, minek kellett még hangosan is kimondanom? Aztán hátra is fordul, legalább nem kell néznie a vörösödő képemet. Kicsit nekem dől, én igyekszem levegőt venni, kicsit szédülök, hogy csak körbe-körbe megyünk. Úgy látszik ember alakban gyenge vagyok.
- Igen, az, ami hurkot csinál és a kis autó, amit vezetni lehet, mind nagyon érdekes.
- Engem minden, csak ez a körbe izé kicsit...elfáraszt.
Döntöm hátra én is a fejem egy kicsit az övének.
- Persze, szeretem. Mi lenne, ha vennénk, aztán elmennénk vidámparkba, vagy sarazni? Csak innen szálljunk le, ha megáll.
Kérem, nem szívesen hánynmám el magam, még ha meleg lenne, de így...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Júl. 06, 2014 8:51 pm

"Hold me, teach me, tell me what to do but I'm not looking for a guide..."
---Lacuna Coil: Kill The Light

Oliver & Ewolet


*Gyermeknek érzi magát. Törékeny madárfiókának, aki most tanulja az első szárnycsapkodásokat. Pedig rég nem nevezhető már gyereknek. Igazából már embernek sem. Más lett, ahogy a világ is. Valami elmozdult... Még őbenne is.
Hangtalanul lép, mint egy macska, s minden más is elcsendesedik körülötte. Egy szűk utcácskában halad, követve annak macskaköves útját. Előtte a Sötétség, mögötte pedig a férje. Úgy tetszik, mintha mindkettő óvó tekintettel figyelné az ifjan lett halott minden mozdulatát. Ösztönei vadul próbálnak egyre csak előre törni, eluralkodni az elméjén és arra vinni, amerre csak ők akarják. Ewolet azonban tartja magát, nem engedi ilyen könnyedén. Ezüstösen izzó szemei úgy cikáznak, mintha sose látta volna még a világot az éjszaka leple alatt. Minden mintha mozdulni látszana, és még sem. Mintha az Éj összes zaját hallaná és azoknak összes forrását látná. Minden apró kis neszt és részletet észrevesz, és nem győzi őket Olivernek megmutatni, akinek viszont mindennaposak lehetnek az efféle "érdekességek". De Madame Ulliel most született újjá nem rég, számára megbocsájtható még ez a nagy lelkesedés az éjszaka iránt.
És az illatok... Úgy vonzzák, mint eddig semmi sem. Minden elébe akadó virágot megszimatol, mindent, amit csak talál. Sokkal intenzívebbnek érzi őket, sokkal kellemesebbnek vagy éppen szörnyűbbnek. De a vér... Az még a legerősebb illatfelhőt is legyőzi.
A Város központjában járnak, a körhinta terénél. Rég elhagyták már a Darklore negyedet. Halandók, halandók mindenütt. Hallja őket. Érzi őket. Az egyik házban a részeges férj veszekedik asszonyával. Egy másik sikátorban egy szajha elégíti ki egy szerencsétlen ördög minden óhaját. Egy távolabbi sarkon lévő otthonban egy csecsemő sír fel szobácskájában. Édesen csengenek bűnből és vérből alkotott valójának, minden lélegzetvétel és szívdobbanás. Az adrenalin kábító ereje. Vágyja őket... Vágyja az élőt, mert az ő szíve már halott.
Megáll az egyik utcalámpa alatt, jobb vállal dőlve kecsesen vasoszlopának. Nem világít rá fény - valamelyik huligán banda kitörte már annak üvegbúráját. Abban az egy foltban mintha még sötétebb lenne, ahogy az ifjú vámpír éhes tekintete holdsugárként világít és áldozat után pásztázza az előtte elterülő, parkosított területet a körhinta körül.*



Vissza az elejére Go down
Oliver Ulliel
Oliver Ulliel

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Özvegy
Hozzászólások száma :
75

Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyKedd Júl. 15, 2014 10:06 pm

*Talpig feketét visel, mint mindig. Tökéletesen beolvadva a környezetébe. Lassan sétáll Ewolet mögött, aki immáron több mint egyszerűen csak a neje vagy szerelmese: a társa a vérben és örökkévalóságban. A "gyermeke" a Sötét Vérben. Figyeli a hamvaiból feléledő főnixet, az emberből lett vámpírt. A Sötét Vér urrá lett rajta, térdre kényszerítve mindazt, ami halandó, emberi s jó. Kémleli a női alakot, egy kíváncsi állat jellegzetes nézésével, enyhén félre fordított fejjel s kúszó-mászó pillantással. Van valami abszurd ebben a nézésben.
Minden apró változást látni akar és lát is. Felesége arcán a hajszálvékony ráncok telejsen kisimultak, mintha nem (is) emberi hús és bőr fedné a csontokat. A bőre még fehérebb lett, még ha északi emberként ezt nehéz is volt tetézni. A járása kecsesebb, de valójában semmi emberi nincs többé a lépéseiben, a mozdulataiban. Újszülött vadállat, emlős ragadozó, ami így mozog. Meg kell még tanítania, hogy erre ügyeljen, ha emberek közé megy. Újra el kell sajátítania az emberi mozdulatokat. Az írisze izzik, akár a telihold, ha a Nap hátulról megvilágítja. És a haja...ó, azok a gyönyörű, kacér fürtök; most még szenvedélyesebb, még bujább táncot járnak hosszúkás, mészfehér hattyú-torka körül, ha a fejét mozdítja. Még tökéletesebb loknikban állnak. Olivernek az Interjú a vámpírral c.filmklasszikus Claudiája jut eszébe, ahogy a vámpír-gyermek levágja hevesen tüneményes tincseit, de azok rögvest visszanőnek és csak még kprázatosabbak lesznek ahogy a kislány a tükörbe sikít elszörnyedtében.
Oliver szerint nincs ebben semmi szörnyű, csupa szépség mit lát: esztétika. Akarva-akaratlanul is elmosolyodik ahogy erre gondol.
Bólint, esetleg magyaráz ha az ifjú vámpír mutat neki valamit nagy rácsodálkozva: így látja az ura a külömbségeket, amiket eddig nem vehetett észre, hiszen sosem látott emberi szemeken kereszül. Csak annyit tudott, amennyit olvasott erről, "az emberek sokkal kevesebbet és felületesebben látnak a világból".
Az utcák sötétek, csak néhány nátrium lámpa okádja sejtelmes, sárgás fényét a macskakövekre.
A fiatal nő-szitne még lány-, megáll és az egyik monstrumnak fől. Tudja. Ó, de még mennyire, hogy tudja. Érzi. A mögötte árnyékként lejtő másik ragadozó, hogy mi után ácsingózik, hogy miféle vágy fűti s marcangolja. Oda ér hozzá. Hosszú, hideg ujjai a nő baljának ujjaira kulcsolódik. Rá néz, cián-tenger úszik a holdfényben*
- Ott. Ők tökéletesek lesznek.
*suttogja az éjszakába, kéjesen a formás kis fülkagylóba, oda hajolva, hogy arcán, bőrén érezze a hibátlan loknik cirógatását. Bal karját kinyújtja és egyenesen az egyik lovacskán nevetgélő-csókolózó kamasz párocskára mutat. Alig lehetnek 15 évesek*
- Hát nem lenne szép, ha együtt halnának meg?
*kísértőként, Mephistóként suttogja ezeket a szavakat. Ha létezik sátán, akkor a vámpírok a legtökéletesebb teremtményei a megtévesztésre és ámításra*
- Csupán a lépéseidre vigyázz, mon amour, nem vagy már ember, többé nem. De a világ szemében annak kell maradod. Nem járhatsz egy portyázó ragadozó mozdulataival, ha elébük kerülsz. Ha a neonok megvilágítanak.
*elhallgat és arcát a hűvös, lágy hullámokba fúrja. Képtelen betelni velük. Ewolet kecses torka után a haja volt a második, amit a férje legjobban szerett rajta.
A ciánkék szemek ismét a mázos párra szegeződnek és mögöttük a gondolatra. William megtűri majd, így egyeztek meg. Az asszony szabadon garázdálkodhat és folyathatja a városba téveedő halandók vérét, cserébe...ó,igen: cserébe ha lányuk születik, a keze Lord Darklore fiáé*


Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Aug. 17, 2014 10:47 pm

*Hideg ujjai finoman megfeszülnek, mikor férje keze megérinti. Egyáltalán nem érzi már más milyenebbnek, mint azelőtt. Ugyanolyan fehér és rideg, nem emberi tapintású a bőrük. Kifinomult érzékeivel pedig még feltűnőbbek azok a dolgok, amikben ezidáig rendkívül különböztek. Ahogy kedvese közelebb hajol, mélyen belélegzi annak illatát s szinte érzi, ahogy receptorai bizseregni kezdenek az ingerre és egyre többet követelnek belőle. Fordítja fejét s a kamaszpárról Oliver felé emeli éhesen csillanó, ezüstös szemeit, ajkai enyhén elnyílva, pengeéles fogai kivillannak mögülük.*
-Oly' fiatalok még... Előttük az élet...
*Érzi, ahogy a kacarászó párocska vére élénken nyargal végig ereikben, ahogy a köztük dúló, ifjú szerelem parazsai felizzanak közöttük. Szűzies és tiszta, ártatlan s elragadó. Azok a bizonyos receptorok most mind őrájuk irányulnak, fejét is ismét feléjük fordítja lassan és kimérten, mint egy ragadozó.*
-Együtt meghalni... De miféle halál lesz az övék? Nem egymás karjaiban szunnyadnak örök álomra, hanem két szörnyeteg vérszomja által vesznek el...
*Angyalain suttogja eme szavakat, a halál angyalaként, aki megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul indul meg a két fiatal felé, elhajolva férje arcától, aki loknijaiba temette ördögi mosolyát. Majd, mint kísértet a ködben, hirtelen eltűnik minden tekintet elől.
A fiú és a lány továbbra is ölelkeznek és csókolóznak, mit sem véve észre abból a rövid beszélgetésből, ami az imént elhangzott a rájuk leselkedő két alak között. Túlságosan is nagy a rózsaszín köd, túlságosan is elvannak foglalva egymással ahhoz, hogy realizálják a közelgő Halált. Pedig az már ott ül mellettük, egy másik lovon, egy éjszín pegazuson, pislantás nélkül figyelve őket. valami megmozdul. Fém nyikordul, fogaskerekek zöreje... És a körhinta hirtelen elindul. Nincs itt senki pedig, aki irányíthatná - mágia az, ami mozgatja kerekeit.*
-Milyen... Bűbájos...
*Szólal meg mellettük egy fiatal nő, holdszeme csillan körhinta halványan felpislákoló fényeiben fürödve. A gyerekek ijedten pillognak rá, nem értik mi történik, de érzik, mintha tudnák, hogy veszélyben vannak. De már túl késő. Nincs lehetőségük elmenekülni. Ewoletben pedig tombolnak az ösztönök, legszívesebben azonnal nekiugrana törékeny kis torkaiknak. Két dolog azonban visszatartja. Egyrészt a (szerep)játék élvezete, a benne lakozó démoni lény vágya arra, hogy összetörje a gyerekek kicsi szívét, még mielőtt kiszívja az életet is belőlük. Másrészt pedig az ember, aki volt; aki próbálja béklyóinál fogva visszatartani a vadállatot, hogy csak annyit engedjen inni a két szerencsétlen gyermekből, amennyit szükséges - de az életüket meghagyja valamilyen úton-módon. Még csupán gyerekek, az ő magzatai is lesznek olyanok, mint ezek ketten. Anyai ösztönei érzelmileg fel-feltörnek, bár ezek is kettős hatásúak. Anyaságának egyik fele a rémülten és némán nézőket védi, a másik fele viszont arra ösztökéli, hogy engedje el azt a béklyót, hiszen a saját kicsikéit is táplálnia kell majd valamivel. Ahhoz pedig az kell, hogy saját maga is erős és élettel teli legyen. Ezen pedig egyedül a vér tud segíteni egy vámpír esetében.*

-Ki maga?
*Gondolatainak fonalát a leány töri meg, miközben a fiú azon igyekszik, hogy valahogyan lejuttassa mindkettőjüket a forgó játékszerről. Ewolet elmosolyodik lágyan, ám abban a mosolyban mégis valami veszedelmes lapul.*
-Ne féljetek tőlem... Nem fog fájni...
*A fiú ekkor felé fordul és kissé elbambulva mered a fiatal nő ezüstösen ragyogó szemeibe, míg a lány meghökkenve próbál leugrani a lóról, ám túlságosan is fél attól, hogy megüti magát, ha megteszi. Az Éjszaka Gyermeke azonban, mintha várna valamire. Vagy valakire. Reméli férje is csatlakozik és nem kell egyedül véghezvinnie az első vadászatát. Mert valahol tart ettől az egésztől... A benne lakozó ember miatt, aki küzd benne a gyerekek életéért. Ha Oliveren múlik, akkor biztosan meghalnak. De akkor lehet nem neki kell végeznie velük. Kezd picit kétségbeesni, bár az arcán kívülről semmi sem látszik ebből. A körhinta azonban egyre csak forog, a két kamasz megkapaszkodik és hol a hintára, hol a számukra idegen jelenésre pillantanak, aki egyre csak habozik.*
Vissza az elejére Go down
Oliver Ulliel
Oliver Ulliel

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Özvegy
Hozzászólások száma :
75

Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyHétf. Júl. 06, 2015 4:56 pm

- A kor nem számít a Halálnak, a Kaszásnak.
*suttogja megadón, szavakkal csókolva végig a kecses nyakat*
- Lelje őket boldog percben az örök nyugalom, mikor még nem ízlelték meg a bánat és keserűség nehéz terhét, kárász életük árnyas felét, felnőttként, gondterhelten. Nem szebb így meghalni, gyönyörű, szerelmes vérivók karjában, a gondot,felelősséget soha meg nem ismerve?
*cián szemei ékkövekként csillognak arája gyémánt íriszében, mindig is romantikus (egy gyilkos) természete volt.
Figyeli ahogy gyönyörű neje oda sétál a halálra ítélt szerelmetes kölykökhöz. Lassan közelít csak az újszülött fiókája után.
Ewoletet elönti valamiféle aggály vagy kétségbeesés volt ember mivoltánál fogva, de ekkor kattanást hallat. A lovak egyre lassabban forognak, emelkednek fel-alá. A lány reszketve kapaszkodik, mikor a hintaló orrát egy csodálatos,vonzó idegen érinti meg.
A szerkezet megállt.
Oliver megkerülve a paripát két karját a kamaszlány felé nyújtja, hogy lesegítse*
- Gyere...tudom,hogy te is szeretnéd.
*bár hogy az utóbbit szerelmének vagy az áldozatnak címezte-e,nem tudni.
A védtelen kislány elkábul, gyermekkor és felnőttlét határán, csak úgy engedelmeskedik,mintha parancsba kapta volna*
- Csókold meg a fiúdat...
*mondja szelídnek tűnően és a leányka, aki nagy nehezen leveszi kábult pillantását a tökéletes férfiról, szerelméhez ballag és szájon csókolja.
De nincsenek egyedül.
Árnyék vetül a csajra, magas, vékony árny, a meseszép loknis nő urának árnya. A férj int feleségének, hogy álljon a fiú mögé. Majd lassan kinyitja sápkóros ajkait, kivillanak hegyes szemfogai,melyből mit sem látnak a párák,hiszen lehunyt szemmel ízlelik egymás ajkait, és ha Ewoleten is látja a készülést, csak akkor harap bele a tini nyakába, ha egyszerre teheti északi szerelmével.
Vajon Ewolet képes lesz ezt meglépni?*


Vissza az elejére Go down
Aurel R. Anderson
Aurel R. Anderson

Faj :
Mágus
Kor :
21
Családi állapot :
dimenziószökevény
Születési idő :
2003. Feb. 11.
Hozzászólások száma :
4

Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta EmptyVas. Júl. 12, 2020 9:27 am





I am both happy and sad at the same time, and I'm still trying to figure out how that could be.,
they burn from the cigarettes


@[tagged]




Megint itt vagyok. Nem mintha olyan baromi sokat töltöttem volna Namelessben, miután az igazgató leváltott, vagy eldöntöttem most akkor tényleg, nagyjából úgy fogok viselkedni, mint egy kamasz.
Tartott egy hétig, aztán megint olyasmibe ütöttem az orrom, amibe egyrészt nem szabad, másrészt veszélyes és akkor még olyan jelzőket nem is használtam, mint "halálosan" vagy "brutálisan"
De hát itt vagyok megint, sikerült "megszökni" és akkor most már igazán szótárat nyithatnék a világokból, amiket felfedeztem.
Most legalább nem a lelkem bánta, csak a tüdőm, semmiség.
Azért mégis furcsa olyan dolgokkal küzdeni, mint a lélegzés és bosszant, hogy a problémát nem oldottam meg varázsütésre, pedig egészen…jelentéktelen.
Talán megijeszt, valahol, ha még bármi meg tud, hogy jé igazi orvos írta fel azt az orrba dughatós vackot, amit begyűrtem a zsebembe.
Elég egy tempósabb séta, már elő kell vennem, mintha valaki megpróbálna belülről kiszorítani a létezésből.
Rámeredek inkább a groteszk körhintára, mielőtt filozofálni kezdenék.
Milyen régen láttam már ilyesmit… Sikerült olyan időpontban jönnöm, amikor nem lóg róla száz gyerek.
Rajtam kívül egyelőre senki nem jár erre, kihalt az egész környék. Fogalmam sincs mennyire akarok elszédülni megint, az egész életem másról sem szólt.
Vajon csak egy kis vakáció kéne, vagy végleg elfáradtam? Mindenesetre úgy bámulom a műlovak egykedvű pofáját, mintha ellopták volna a dugi piámat.
Valahol, mélyen azt hiszem, még mindig irtózom a lovaktól…


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Városi körhinta Empty
TémanyitásTárgy: Re: Városi körhinta   Városi körhinta Empty

Vissza az elejére Go down
 
Városi körhinta
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Városközpont-
Ugrás: