Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Doktor úr irodája

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sötétség
Admin
Sötétség

Hozzászólások száma :
105
Tartózkodási hely :
A Sötétség mindenhol ott van

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Nov. 03, 2012 7:06 pm

Aki belép az Asylum vészjósló,sötét kapuján,az-hacsak nem őrjöngő beteg-,elsőként látogatását a doktor úr irodájában teszi. Ez az iroda klasszikus berendezésű, mahagóni bútorokkal és fekete párnázott ajtóval,hogy a (sötét)titkok és magánügyek ne kerülhessenek ki,fő a diszkréció. Az irodában van fogadóóra,ekkor lehet felkeresni a pszichiáter urat,illetve itt társalog azokkal a páciensekkel,akiket még nem utaltak be,csak beszélgetéses kezelésekre járnak. Található bent egy bőrkanapé is,ez is a beteg kényelmét szolgálja ill.hipnotizáláshoz is alkalmas.

Doktor úr irodája 624d0ec482be119aec58d036c513223a


A hozzászólást Sötétség összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 18, 2013 3:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarah Hans Schwarzwald
Asylum nővérke
Sarah Hans Schwarzwald

Faj :
Szellem
Családi állapot :
Halott
Hozzászólások száma :
26
Tartózkodási hely :
Lost és Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Dec. 15, 2012 10:35 am

Leo Dunkelfreud



Hansi nővérként jól teszi a dolgát, egyik szobáról a másikra szalad át,
ellenőrzi a betegeket bekukucskál ajtón, falon.
Ide oda rohan egész nap, egyedül nagyon sok dolga van, egy-két alkalommal
beszél a betegekkel és megpróbál rájuk hatással lenni.
Így is egy-két beteg szívroham és félelem kerülgeti amikor Hansi átfútt egy szobán vagy rosszabb esetben be esik egy szobába a plafonon keresztül.
A legtöbb beteg ismeri így nem lepődnek meg rajta, azonban viszont vannak akik nagyon félősek azokkal Hansi óvatosabb és rendesen kinyitja az ajtót,
besétál hangja mint mindig nyugodt és békés megpróbálja átadni betegeinek amit érez ezért szép dolgokra gondol így szelleme meleget sugároz.
A betegeket ellátja teljesen masszírozza őket, megfésüli vagy épp megeteti azokat kik önmaguk nem akarnak enni. Vagy kicseréli a pelenkát, de még így is van bőven mit kitakarítania. Ha ezzel végzet amit napi kétszer vagy háromszor is elvégez jönnek az irodai munkák, számlák kiszámolása, meg írni a betegek állapotáról a jelentést van javulás vagy valaki még rosszabb lett, ki az ki már elköltözött és kik azok most költöztek be. A szükséges ellátások, bérek a munkásoknak, az alkalmi és önkéntesek eligazítása megkeresése.
Természetesen ez is Hansi-ra hárult amikor Dr.Dexter meghalt, fogadja vendégeket is, meghallgatásokat is végez és próbál tanácsot adni ami vagy sikerül vagy nem alapon hisz nem tanult pszichológiát meg többi dolgot ő egy nővér nem dili doktor. Az utolsó körútja is megvolt ma és haza menne a Katakomba lévő lakásába de míg nincs új doktor addig az Asylumban lakik.
Sóhajt egyet majd besétál Asylum-ban lévő Dr. irodájában ami most egyelőre az övé, még ma megkel írni a beteg jelentéseket.
Eltelik egy óra is de befejezi, az aktákat elrakja megfelelően és ABC sorrendben.
Igazán nem jut eszébe semmi hogy mit csináljon amikor észre veszi
hogy egy frissen kikésztette ruha van a betegeknek, mosolyog egy nagyot.
Koncentrál és a teljes ruházata eltűnik ott maradván meztelenül,
a frissen hajtott ruha megemelkedik és Hansi bele búj a ruhába, még
zubbonyt is magára húzza mely elég hülyén lóg rajta.
Megnézi magát a tükörben, meztelen lába kilátszik a nagyobb méretű gatyából.
Nevet is rajta egy jót, eszébe jut az a beteg ki repülőnek hiszi magát
föl suhan az asztal tetejére és elkezd ugrálni rajta, le is rúg egy-két papírt majd felszedi, hogy hitelesebb legyen elkezd kiabálni is.

- Én vagyok egy repülő és zuhanni fogok, én vagyok a repülöööö...


Miközben ugrál az asztalon észre sem veszi a Dr. ki ép belép az ajtón.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 4:58 pm

Az első nap az új munkahelyén. Már több pszichiátrián dolgozott,mint beosztott és mint igazgató egyaránt. Ezért annyira nem izgatott,de azért egy kissé még is. Besétáll az elhagyatottnak tűnő helyre,körbenézeget magának. Dr.Dunkelfreud nagyon fiatalos megjelenésű,mivel huszonévesen érte a halál csókja. Egy csíkos inget visel,hozzá nyakkendőt,na meg a köpeny,amit még otthon,nem messze a diliháztól felvett. Megtalálja a megfelelő ajtót,ami hiába párnázott,furcsa zajongás hallatszik. Összehúzza a szemöldökét és kopogtatás nélkül lép be. Vörösesbarna szemei elkerekednek a látottakon és mivel agyturkász,felvillan fejében a képzeletbeli vészlámpa a BOLOND felirattal. Szóval még egy őrült,új beteg. Bizonyára megszökött és az egyszem nővérke nem győzi. Nem esik pánikba,hiszen már kétszáz éve ugyan ezt a munkát végzi. Megköszörüli a torkát.

- Elnézést, de megkérhetném,hogy szálljon le az asztalomról?

Először csak megáll a kitárt ajtóban,majd becsukja maga mögött és közelebb megy.

- Dr.Leo Dunkelfreud vagyok,mint ahogy már az ajtón levő tábla is hirdeti. Kegyedben kit tisztelhetek?

És automatikusan a betegek kartonjához megy,amit kiszúrt egyből,mégpedig azért,hogy a név hallatán kikeresse a beteg kartonját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarah Hans Schwarzwald
Asylum nővérke
Sarah Hans Schwarzwald

Faj :
Szellem
Családi állapot :
Halott
Hozzászólások száma :
26
Tartózkodási hely :
Lost és Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyKedd Dec. 25, 2012 12:05 pm

Dr. Leo Dunkelfreud


Hansi meg áll a háta mögött valaki megszólal, a frászt hozza rá a jövevény
hisz a biztonsági ajtón senki sem juthat ki, a bejárati ajtót meg bezárta emlékszik még a kulcskártya leolvasott is lezárta csakis mester kulccsal lehet kinyitni. Ő neki nincs ilyenre szüksége csak Megfordul és egész sármos úr áll szemebe vele, alapjába véve lehetne betörő is az viszont inkább leütötte volna. A nevét kéri Hansi azért neveletlenségnek tartja egy hölgyre ha így rá förmednek. Az asztalra várja az egyik lábát és felemeli hangját.


-Hogy beszél velem, ha nem venné észre egy hölgy áll ön előtt!!!
Szemtelen fráter mit képzel hogy csak ide besétál, nem sokára elrepítem magát jobb helyekre. Mint egy repülő az északi egeken ki eltévedvén tengerbe süllyedtek*.


Hansi leszáll az asztalról, neki támaszkodik.

-A nevem Sarah Hans Schwarzwald, öreg lakója vagyok már e helynek.
Régóta vagyok itt, mit keresgél Dr.Leo Dunkelfreud?


Hansi nem kapott információt arról hogy egy új Dr. lesz, így azt gondolja hoyg egy beteg ki Dr-nak képzeli magát érkezett meg ide, talán a táblát is ő cserélte ki. Mit csináljon Black úr, ép nem tartózkodik otthon külföldi útra ment.
Engedélye nélkül nem vehet fel beteget, viszont ha már itt van az úr akkor mindent meg kell tenni a gyógyulásáért, így Hansi hang nemet vált nyugodt
és kedvesen szólal meg. A betegek közt meg keresheti a nevét a fickó úgysem találja meg a nevét. A munkások adatai itt van az asztal alsó fiókjában és mivel ő az egyetlen nem kelet külön szekrény elég volt egy fiók is. De a lényeg hogy most lenyugtass a beteget.

-Bocsánatot kérek, neveletlen voltam Dr. úr, ott az a puha bőr kanapé mért nem fekszik le és mondja el Hansi-nak mi bántja, mért szeretne itt Dr. lenni.
Talán segíthetünk és eloszlathatjuk a képzelgéseit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyCsüt. Dec. 27, 2012 10:38 am

Betoppan,felugrik a szemöldöke a látottakon,de hamar hozzá szokik,hiszen két évszázada már,hogy bolondokkal foglalkozik. Lazán sétáll oda a kartonokhoz,hogy meglesse,az előző orvos mivel is diagnosztizálta az asztalon ugráló és igen csak eszelősnek tűnő nőt. Az ráförmed. A betegek néha ráförmednek,igen. Felpillant fiatalos arcával,huszonévesnek tűnik ránézésre. Barnásvöröses szemei megállapodnak a pattogó nőn.

- Azt látom,kedveském. Ahogy azt is,hogy az asztalomon áll.

Nem gúnyosan mondja vagy gonoszan,egyszerű kis megállapítás és tovább matat a kartonok között. A magát repülőnek képzelő,tévképzetekkel küszködő nő fenyegeti,ezt is megszokta már a betegeitől. Közönyösen fogadja hát a szitkokat.
Viszont sehogy se találja a nő aktáját. Gyanús. Ismét ránéz,ekkor az őrjöngés elmúlik viszont furcsa dolgokat kezd mondani neki. Még mielőtt felfogná,hogy őrültnek nézi a szintén germán gyökerekkel rendelkzeő-legalább is a neve alapján-nő,felismeri a nevet.

- Á,tehát Ön Hansi,a nővérke! Hát persze, Mr.Blackthorn említette Önt nekem.

Eszmél fel hirtelen,hogy nem kepcsolt rögtön a névre,hiszen annyira egyedi és szép,német.

- Örvendek a találkozásnak, Dr.Leo Dunkelfreud vagyok,az új orvos.

Semleges arcára most széles mosoly ül,olyan igazán macskás ez a vigyor,már csak a bajusz hiányzik,mármint a cicabajusz,nem a férfi bajusz. Kezet nyújt Hansinak és ha ő is így tesz,akkor megrázza a kezét. Feltéve ha meg tudja rázni egy szellem kezét,mert még fel sem tűnt,hogy szellem a hölgy.

- Elárulná nekem,hogy miért képzeli magát repülőnek?

Talán túl sokat volt a bolondokkal,nem ritka eset,hogy orvosok vagy nővérkék agyára megy a dolog és ők is becsavarodnak. Akkor majd orvosolja a problémát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarah Hans Schwarzwald
Asylum nővérke
Sarah Hans Schwarzwald

Faj :
Szellem
Családi állapot :
Halott
Hozzászólások száma :
26
Tartózkodási hely :
Lost és Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyPént. Dec. 28, 2012 3:40 pm

Leo Dunkelfreud

Hansi csöndbe marad, majd oda sétál a doktorhoz kis lépésekkel,
kezet fog a doktorral, és illedelmesen bemutatkozik.


- Hát üdvözlöm Dr.Leo Dunkelfreud.
A nevem Sarah Hans Schwarzwald az igazi nevem Wald, csak simán Wald
Aztán később felvetem a Sarah Schwarzwald nevet aztán a második házasságom
felvetem Hans nevet így a nevem Sarah Hans Schwarzwald
amúgy özvegy már régóta.
Hansi csak barátok használják itt a munka helyen Schwarzwald kisasszonynak
hívnak vagy Schwarzwald nővérkének. 30 éve dolgozom itt rendszeresen azelőtt
csak hébe-hóba jártam be kisegíteni az ép aktuális doktort.
És hogy a kérdésére is választ adjak ha már minden munkát elvégeztem
és ráérek akkor megpróbálom elemezni a betegeket, belebújni a bőrükbe
mit érezhetnek és talán találok is megoldást a gondokra.
Előfordul hogy bele élem magam, sajnálom hogy végig kellet néznie a dolgot.


Hansi megfordul és gyorsan felveszi Grand Evelin aktáját, a beteg aki repülőnek hiszi magát, majd oda fútt az szekrényekhez, és berakjaa megfelelő fiókba.

- Dr. hozhatok magának kávét, talán süteményt de milyen kérdés is ez.

Még mielőtt a doktor válaszolna lelép és eltűnik az ajtón, ellép a büfé részig,
ott fog egy tálcát rak rá két csésze fekete kávét, egy kis tányéra meg hozzá való ropogós süteményt. Víssza rohan a az új doktorhoz és lerakja a kis asztalra ami fekete kanapé mellett helyezkedik.
Ezután ránéz a doktorra és valamin elgondolkozik hogy nem stimmel,
eszébe jut hogy még mindig beteg ruhában futkározik.
Át kéne bújni valami egyenruhába.

-O elnézést kérek Dr.Leo milyen tiszteletlen és feledékeny tudok lenni
kicsit zavarba hozott hogy csak így hirtelen megjelent, nem fog csalódni bennem egy pillanat és átöltözöm.


Hansi teste kicsit áttetszővé válik és leseik róla beteg ruha és kényszer zubbony, nem is gondol arra hogy teljesen meztelenül áll a Dr.Leo előtt.
És egész jól látni minden részletet most venni észre mellén lévő szívecskét is.
felszedi a földről a ruha darabokat összehajtja majd lerakja bőrkanapé melé
ha hirtelen új betegre kell ráhúzni. Ezután elkezd koncentrálni majd megjelenik rajta egy kék egyenruha . Majd teste újra rendes formát ölt.

- Azért meztelenül mégsem lehet beszélgetni.
Ha van bármilyen kérdése csak mondja ki nyugodtan, még a legfantáziadúsabb
halottam már egy két dolgot életem során ne igen hiszem hoyg meglepne.
Azért remélem nem olyan mint Mr.Black és az ő szó viccei.


Helyet foglal a kanapén azért a doktor bőrszékébe nem ülhet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyPént. Dec. 28, 2012 6:59 pm

A különös és félreértett szituáció letisztul és rendeződik,a doki kezet ráz a nővérkével. Remélhetőleg jól ki fognak jönni,fontos lenne a megfelelő munkaviszony a jó munkához. Elvigyorodik,mint egy macska.

- Örvendek,hogy megismerhettem. Na és hogyan szólíthatom?

Annyi neve van a nővérkének,hogy igazán lehet véllogatni,inkább rákérdez hogy szeretné,hogy hívja,akkor sértődés és félreértés sem lehet belőle.

- Részvétem a veszteségéért. Három feleségem vesztettem el,megértem.

Különösebb érzelgősség nélkül mondja,nem szeret a magánéletéről beszélni,főleg nem a szerelmi életéről,de mivel Hansi említi az elhunyt férjeket,úgy gondolta tartozik a bizalomért annyival,hogy megjegyzi,jómaga is özvegy. Mondjuk a doki nem így tekint magára,már túllépett és fénykorát éli mint szívtipró és miegyéb. Ahogy az egyik kedvenc dalában is mondják,a Hinder :All American Nightmare-ben.

- Aha,most már értem. Akkor ezek alapján elég szakképzett. Amit csinál,így hogy elmagyarázta nekem,nem is rossz ötlet. Szeretem az alternatív módszereket a kezelésben is,írtam is pár könyvet erről. Kísérletezgessen csak kedvére,ameddig nem öli meg vele a beteget vagy nem rontja látványosan az állapotát.

Most már minden világos,kissé flúgos a nővérke,dehát ki normális? Senki,ez a nagy helyzet. A nem átlagos kezelés pedig nála viszi a pálmát,mondjuk a klasszikus,régi módszereket is szere mint pl. hidroterápia.

- Ezt hogy csinálta?

Felszalad a szemöldöke ahogy Hansi alakja hirtelen megváltozik,még mindig nem tudja,hogy szellem,ezért nem érti és meglepődik.

- A kávét két vértablettával iszom,köszönöm.

Be is kap egy sütit,ha nem véres,azt is túléli és belekortyol a kávéba. Ekkor kezd a nővérke meztelenkedni,amit csak némiképp felvont szemöldökkel néz végig a csészébe kortyolva. Homokos lenne,ha nem bámulná meg a formás idomokat egy percre vagy kettőre,de nem csinál belőle nagy ügyet. Ki gondolná,hogy tempolomos lovag volt életében,egy szerzetes aki az Egyház nevében kaszabolta le az ellenséget a cölibátussal az élen?

- Nem ismertem az előző doktort,de én vámpír vagyok,ezért megkérném,hogy vérkészítmények legyenek kéznél.

Nem fölényeskedően mondja,hanem szépen kéri inkább. Mikor Hansi leül,az asztalának támaszkodik és összefonja a kezét a mellkasán meg a lábát is.

- Ön jobban ismeri a betegeket jelenleg, nagy segítségemre lesz az első hónapokban. Régen vagyok a praxisban, mikor a tudomány felütötte a fejét olyan kétszáz éve,már akkor megtetszett és el is végeztem azon nyomban az iskolát. Azért nem árt,ha segít a betegek megismerésében,hogy jobban haladhassunk. Kérdés...hm,milyen a házirend,a doktor napi beosztása,ami esetleg Ön követ? Részemről reggel hétkor szoktam a reggeli nagyvizitet tartani,egy kisvizit ebéd után és ismét egy este hatkor. A betegek napi tervét a nővérkék szokták beosztani a nekik megfelelő módon,ezért ezt most is Önre bízom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarah Hans Schwarzwald
Asylum nővérke
Sarah Hans Schwarzwald

Faj :
Szellem
Családi állapot :
Halott
Hozzászólások száma :
26
Tartózkodási hely :
Lost és Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyVas. Jan. 06, 2013 1:30 pm

Leo Dunkelfreud

Látni hogy az orvos tanult talán bolondnak is nézi viszont jobb ha tiszta kártyával kezd így fől áll és oda megy az orvoshoz, majd udvariasan meghajol.

-A nevem Sarah Hans Schwarzwald, sokan emlegetnek Sarah nővérnek vagy Sarah kis asszonynak ami nem igen vagyok de megtisztelő. Barátoknak és munka társaknak viszont Hansi vagyok. Így nyugodtan szólíthat Hansi-nak.
Megkérdezhetem hogyan szólíthatom? Eddig számomra a Doktor a legszimpatikusabb.


Elsétál egy-két lépést a majd a levegőben helyet foglal a doktorral szemben.
Leül a levegőben ott lebeg a doktor előtt, lábait keresztbe rakja és egyik kezével rákönyököl. Száján egy egyszerű de barátságos mosoly jelenik meg.

-Szellem vagyok már nagyon sok éve, emberként 27 évet éltem már nagyon rég volt szinte el is feledtem ki voltam anno. Nehéz vissza emlékezni múltra ez viszont a szellem élethez hozzá tartozik hogy lassan de biztosan elveszítjük minden kapcsolatunkat ahhoz az énünkhöz ami egyszer emberi volt. Sőt én már el is vesztetem és csak szilánk darabok maradtak miket egy-két éven belül eltűnnek azok is. Öreg szellem vagyok valamikor 700-800 környékén öltek meg és lettem szellem ha lehet hinni a történelem könyveknek e tájt születem.


Hansi végig húzza az ujját a száján és hirtelen a szobában lévő tükörbe néz,
előtűnik a kezében egy rúzs, és végig húzza ajkain, vörös rúzs kiemeli szép ajkait. néhol egy kicsit ujjával igazit megdörzsöli.

-Szép és vörös ezt szeretem, nyahhuuu!
Oda vagyok a rúzsokért az évszázad találmánya nem gondolja?


Hansi felegyenesedik mintha egy láthatatlan székről kelt volna fel.
Majd oda megy a doktor íróasztalához, egyik fiókot kinyitja majd elővesz egy nagyobb fekete könyvet, neki támaszkodik az asztalnak és elkezdi.

-Hát sajnos vér készletünk nincsen nem kaptunk szállítmányt egy-két csomag vértabletta van a raktáron. Viszont leadhatom a rendelést, ahogy látom igazi vért is tudok rendelni itt a másik oldalon Mr.Black felírta hogy tőle az is rendelhető. Igazi vért vagy vér tablettát szereti jobban?
Nagy részben én intézem a rendeléseket és a számlákat is, év végén az összesítést is mivel igazán nincs semmire szükségem, gyorsan elvégzem az év záró elszámolást meg egyebet.


Lerakja a könyvet az asztalra hátha a doktor bele akar nézni, átnézni eddig a rendeléseket és a számlákat. Vissza sétál a kanapéhoz és lefekszik.
Hangja Hansinak sajnálattal teli lesz, meglátszik az aggodalom is.

-Inkább emberi betegeink vannak, nagyon sok ember.
Egyre több lesz valami oknál fogva amióta itt dolgozom megduplázódott az emberi pácienseink száma. Vámpír betegeink meg nem igen vannak nagy részben megoldják hogy ne legyen örült vámpír kiről tudni lehet.
Talán kivégzik őket mert túl veszélyesek lennének.


Fölkel majd kinyújtózkodik, nem mintha fáradt lenne inkább még a szokás hatalma.

-Rendben nekem jó lesz munka megosztás, ahogy kívánja én csak nővér vagyok itt nem is hivatalosan vagyok nővér csak úgy kineveztek.
A betegeknek meg már oda adtam az altatót kialudt betegnél nincs jobb.
Mára viszont mindent elvégeztem ami kell, nem szeretne egyet sétálni,
csodálatos éjszakánk van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Jan. 12, 2013 8:51 pm

Sikerül kideríteni ki is a furcsa Fräulein, bemutatkozik. Kétszer is,a doki bólint egyet, arra kíváncsi,hogy szeretné,hogy szíltsa,a nevével így már tisztában van,most már azzal is,hogy miféle megszólítást szeret a nővérke.

- Rendben,akkor szólítom Hansi-nak,ha Önnek is megfelel?

Kérdez rá a biztonság kedvéért,van aki kényes az ilyesmire,pl egyesek utálják,ha becézik őket,mások fordítva.

- Ahogy magácskának megfelel, a nővérek,kollégák és betegek "Dr.Dunkelfreud"-nak szoktak szólítani,vagy egyszerűen csak "Doktornak", "Doktor úrnak".

Hogy kellemesebb lehgyen az ismerkedés az új munkatárssal,helyet kínál neki,Hansi pedig a levegőben ül le. Ez csupán egy röpke pillanatig szokatlan a doktor számára,utána már hozzá is szokik és el is mosolyodik,közvetlen fajta. Jómaga is közben helyet foglal a bőr kanapén.

- A betegek biztosan szórakoztatónak tartják kegyedet,vagy megijednek?

Szintén barátságos kis mosollyal kérdezi,nem rosszindulatúan,pont ellenkezőleg, neki tetszik,hogy a nővérke csak úgy a levegőre ül le,nem szívbajos. Lazán keresztbe teszi a lábát ahogy hátradől az ülőalkalmatosságon.

- Értem. Be kell valljam, kísértetek lélektanával nem igen foglalkoztam, főként embereket,vámpírokat és vérfarkasokat kezeltem. Ha úgy van,ahogy mondja,az elég sajnálatosan hangzik,viszont lehet,hogy még sem olyan rossz. Nem kell mindig emlékezni.

Megdöbbentő lehet amit mond,hiszen a pszichológiában leginkább elfogadott tények egyike,hogy mindig vissza kell emlékezni a traumára,a múltra,a rossz dolgokra. A doki viszont mindig is az alternativitásáról volt híres. Ez van akinek tetszésére van,van akinek meg nem.

- Én nem sajnálom,hogy vámpír lettem,sokkal jobb így az életem. Nekünk,vámpíroknak nem adatik meg a feledés,csak a túl jó memória.

A hangja nem túl siránkozó,inkább közömbös,nem is filozofál tovább rajta. Elnézi ahogy a szellem a tükör előtt terem,még szoknia kell kicsit,lehet,hogy még évek múlva is meglepi majd néha ez a szellem-viselkedés,de majd megszokja. Zavarni nem zavarja,nem az a fajta. Érdekesnek tartja egy szellem társaságát.

- A világ így kitárult,megannyi lehetőség,a középkorban lettem azzá,ami most vagyok, Ön egy-két évszázaddal idősebb tőlem,ismeri azt a kort.

Hansi talán emlékszik a zord és nem hiába sötétnek nevezett középkorra,amiben nem éppen volt kellemes az élet. Dr.Dunkelfreud nem szívesen beszél az emberi életéről,ami azután történt,ami most,az már laza,új életét tekintve közvetlen. Mint akit kicseréltek,mintha újá született volna,más individummá.

- A vörös az szép,igen,a rúzs ötletes találmány. Már az ókori Egyiptomban is használták az előfutárát.

Jegyzi meg ismét kis mosollyal,elég kölyök képű a doktor úr,ha az ember megerőlteti magát se nézi 30-nak vagy többnek,nem csoda,hiszen nem is volt még annyi halálakor. Elnézi ahogy Hansi előveszi a mappát.

- Önnek van irodája? Ha nincs,akkor mindenképp rászorulna egyre,most,hogy már én is itt vagyok. Ne vegye személyeskedésnek,de szeretném,hogy ezentúl az íróasztalomhoz és személyes dolgaimhoz ne igen nyúljon.

Megszokás,mindig van doktori asztala a saját dolgaival,kényes rá,nem mintha féltene bármit is a nővérkétől. Közben hallgatja amit mond.

- Az kár,akkor legyen szíves rendelni nekem. Szóval még friss vért is tud szállítani Mr.Black,le a kalappal,ez nekem pompásan jönne. Megköszönném,ha továbbra is végezné ezt a feladatot,a készletekkel,mint egészségügyi,mint a gyógyszerek,egyebek és mostantól rendszeresen a vért nekem.

Hansi valóban mindenhez ért és megcsinál mindet,ahogy Mr.Black mondta,jobban jár egy ilyen nővérkével mint egy egyszerű halandóval. Több szempontból is.

- A vér tabletta nem tudja véletlen,szintetikus vagy valódi vér tablettává alakítva? Ha utóbbi-azaz jobb minőségű-,akkor valamennyit abból is rendelhet nekem. De főként a klasszikusak.

Teszi hozzá,majd elhallgatja a ledőlő nő panaszát bólogatva.

- A téboly mindenhol ott van,csak szeretnek nem tudomást venni róla. Pedig természetes,nyilvánvaló,mi több,kezelhető. Pszichológus is vagyok,ezért nem utaltatok be feltétlen minden beteget,akinek elég ha eljár beszélgetésre,pszichológiai tanácsadásra,esetleg elég a gyógyszeres kezelés amit munka/iskola mellett végezhet,azt nem marasztalom. A mai rohanó élet miatt nem csoda,ha egyre többen roppannak össze illetve ma már nyitottabbak az emberek,ismerik a pszichiátriát,tudják mi a teendő.
A vámpírok,nos,a nemesek van,hogy nem szeretik,ha kitudódik ez-az,de azthiszem elég sokban befolyásolja a dolgot,hogy az intézmény a város ezen negyedén van. Pedig nem lenne okuk rá,hiszen mi itt a munkánkat végezzük.

Ez a béke meg minden szép és jó,hogy mennyire hiszi el,azon nem gondolkodott,mert annyira azért nem érdekli. Hogy eddig hogy volt,nem tudja,de ő biztosan egyenlően fog bánni a betegekkel,mert a fajuk nem fontos,ha az agyuk beteg.

- Na és farkasok?

Kérdezi szemöldök felvonva,vajon vannak-e vérfarkas betegek?

- Pompás. Az édes álmoknál nincs jobb.

A nővérke nagyon érti a dolgát,hogy nincs róla papírja az annyira nem foglalkoztatja,már biztosan régen csinálja ezt a szakmát és beletanult.

- Sétállhatunk egyet, természetesen. Merrefelé? Még nem ismer a környéket.

Odasétáll Hansihoz,hagyja,hogy mutassa az utat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarah Hans Schwarzwald
Asylum nővérke
Sarah Hans Schwarzwald

Faj :
Szellem
Családi állapot :
Halott
Hozzászólások száma :
26
Tartózkodási hely :
Lost és Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Jan. 19, 2013 3:50 am

Leo Dunkelfreud


Az asztalon végig húzza az ujját, tiszta igaz a takarítást is ő végzi az irodában,
túl sok a fontos írat hogy itt egy takarító vagy egy idegen járkáljon.
Hansi figyelme csak kicsit terelődik el, fülében folyamatosan ott van a Doktor hangja, vissza is pillant a Doktora nem nagyon illik mással foglalkozni amikor valakivel beszélgetünk. A "Doktor" kifejezetten tetszik neki ez visszont tul barátinak hangzik, így marad a másiknál.

- Dr.Dunkelfreud maradok. A Doktor elég személyes
talán félre értheti valamelyik beteg vagy vendég. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni önnek Dr.Dunkelfreud vagy pletykákra adni okot. Természetesen megfelel azért tegye hozzá hogy Nővé, Hansi Növér-nek hív úgyis szinte mindenki.

Az egyik kezével megigazítja a haját nincs hosszú haja, azért a képébe szokott lógni főleg nem rendezi el, most is kócos kellet ugrálnia.
Majd Dr.Dunkelfreud néz megint.

- Mondja Dr.Dunkelfreud? Van Ms.Dunkelfreud vagy gyerekek? Van akkor az ő dolgaikról, rendeléseikről is gondoskodhatok!

A kérdés elégé személyes, viszont Hansi hangjában nem is igazán kíváncsiság hanem hogy kik lesznek a főnökei hisz szerződésében az is bent van hogy közvetlen családtagokat is szolgálnia kell.

~ Black és szerződései nagyon furcsák néha, mondjuk Black sem az...... ~

Kiugrik a gondolataiból majd felel tovább a Dr.Dunkelfreud kérdéseire, válaszol is a betegekkel kapcsolatban.

-A legtöbb beteg hozzá van szokva hogy falon keresztül megyek be valahova,
ez viszont ritka dolog főleg mert a beteg akták és orvosi lapok szilárdak így vagy úgy kénytelen vagyok az ajtókat használni. Gyors ellenőrzést végzek akkor természetesen belesek mindenhova. Természetesen ez nem film ahol egy szellem bárhova beleshet, bármin keresztül mehet. Varázs termek falán, sok gyakorlást igényel átkelni és így sem sikerül mindig. Tárgyakon és egyszerű falakon már más a helyzet viszont a hiedelmek ellentétben egy tárgyal egyé válni és azon keresztül haladni vagy megszállni valaki nem könnyű dolog.
Azonban nem szokott baj lenni belőle itt-ott hívatlanul megjelenek, kisebb ijedség talán. Vannak vérfarkas betegeink, nem sokan egy-két beteg, vannak alkalmi látogatóink kik a pincébe lévő őrjöngőbe beköltöznek egy éjszakára vagy kettőre amúgy semmi különös.

Megfogja az állát majd egy öreg képre néz az irodában.

- Az a kép is abból a korszakból való Dr.Dunkelfreud,
igazán nem emlékszem arra a korszakra gyorsan elment, volt egy öreg cigány asszony, vagy inkább sámán, mágus mi a jobb. Aki megtudtam hogy a szellemek saját lélekkel léteznek a régit hátrahagyva mi fizikai mivoltukhoz kapcsolná. Régi eltűnik és születik egy új, természet ellenesnek tűnik pedig nem az. Sokat vándoroltam vándor cigányokkal abban a korban, igaz elég sok helyen nem szerették őket.

Elindul a kép irányába majd leveszi, Dr.Dunkelfreud felé fordul.

- Ha gondolja lecserélheti a képeket, és mindent ahogy szeretné.
Ez az ön irodája úgy rendezi be ahogy akarja.
Amúgy az ön irodája mellett volt egy szoba kialakítva a titkárnő számára, egy kis iroda helység.Ott valahol volt az egyik bejárata ahol ez a kép lógott de befalazták, a folyosó felől is volt egy ajtó de az is be lett falazva így egy üres szoba rejtenek a falak, a legelső doktor falazta be aki itt dolgozót.
Úgy gondolta hogy egy szelemnek minek iroda, nem szólva arról hogy nem is vagyok hivatalosan nővér csak úgy kineveztek ha már úgyis itt kísértek.
Most az otthonom LOST negyedben van, de régen itt laktam amikor még csak szellemeknek adott otthont e épület és nem örülteknek, a szellemek viszont el elettek kergetve. Régen volt. Felírjam a megrendeléshez hogy lebontsák a falakat és alakítsanak k egy szobát újra?

Amikor a doktor feláll, és udvariasan előre engedi Hansi-t az örül neki de nem mutatja ki. Rég voltak velle ennyire figyelmesek.

- Köszönöm szépen, át öltözök és elmegyünk a Blackthorn híd-hoz ilyenkor nagyon szép és közel is van az intézményhez. Ott még beszélhetünk.


(Folytatás a következő helyszínen, megvárom a válaszod aztán folytatás a következő helyszínen nyitok ha akarsz nyithatsz is.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzer. Május 22, 2013 9:35 pm

Rosalie
-folytatás Az éj utcája után-


Bogaras ez a vámpír hölgyike, elég nyilvánvaló. Zabálás közben leszólít valakit, aki éppen zavarog. Nem túl logikus. Dehát mindenkinek megvan a maga heppje. Nem is firtatja tovább a dolgot. Már így is furcsán néz rá. Be kéne zárni(a)? Talán, de a vámpírok mindig is furcsák voltak. Persze a furcsa közt a mégfurcsábbat,a a zizisen furcsák megtalálni, na az művészet, hacsak nem zápult meg totál az agya.

- Akkor meg minek akarsz nővér lenni egy diliházban?

Mert még mindig ez a kérdés, hiába kerülgetik a forró kást, a takarítós beköpés persze rossz tréfa volt, de ha a bige saját bevallása szerint nem egy jótét lélek, akkor...? Akkor nem fogja felvenni, csak hogy szadista hajlamait élhesse ki, ehelyett éppen ezekre hivatkozba zárja majd be a vihogóba.
Az lesz, ha így folytatja. Szegény, ha tudná, hogy az Asylum igazgatójábal és egyben főorvosával beszél?
Ha netán sejti, még bolodnabb és még egy kényszerzubbonyt is ad rá.
Hiába.

- Csakugyan? Ha te mondod, biztosan.

Nem az, ha agyturkász vagy, drágám. Teszi hozzá gondolatban a nőcske cinikus kijelentéséhez. A válaszát pedig megpróbálja nem túl gúnyosan ejteni. Nem tudja mennyire megy. Lehet, hogy ha laikus lenne még valahol igazat is adna, na de a logika is ezt diktálja. Figyeli ahogy kibilleg a hölgyike, olyan természetellenes a mozgása, mint bizonyos vámpíroknak. Ettől áll fel a szőr az emberek hátán.

- Elég szűkszavú vagy ahhoz képest, hogy leszólítottál.

Ismét egy paradoxon a nő személyét illetően és még egy pont amellett, hogy be kéne zárnia a diliházba. Félreértés ne essék, nem akar ő mindnekit bezárni....csak a bolondokat gyanúsakat.
A kijelntése egyben kérdés: mi a fenének szólítottál le te nő, ha szemmel láthatóan nem vagyok a szíved csücske?

- Túl pesszimista vagy. Lazíts és élvezd az életet.

Macskás vigyora megjelenik, ami olyannyira nem tetszik a nőnek és ettől még jobban kiszélesedik. Igen, élvezi. Szadizmus? Valami olyasmi.

- Aham, értem.

Ennyivel intézi el, hogy elméletileg mindkettek újoncok a városban,ami nem is áll távol a valóságtól.

- Nem igazán.

Rázza meg a fejét, sose volt rasszista úgymond. Talán a munkájából is adódik, boldog-boldogtalant kezel, fajra és nemre való tekintet nélkül. Miután ezt tisztázzák-amit azért nem árt,mert a legtöbb vámpír óckodik a vérfarkasoktól ami kölcsönös-,meg is indul a Keleti negyed felé. Annyira nincs messze, főleg nem vámpírtempóval. Ha a nő nem kezdeményez további beszélgetést, akkor nem rója fel és szótlanul vezeti át a farkasok területére. Leót már ismerhetik, a szagát megszokhatták-tetszik/nem tetszik-, hogy útközben nekik esik-e valamelyik,mondjuk a nőnek, fogalma sincs és nem is érdekli. Valahogy hidegen hagyja a dolog. És mivel iylen furcsa averziót vált ki belőle ez az egész, nincs kedve tovább játszadozni és köntörfalazni. Nem fogja csűrni-csavarni,kérdezgetni és célozgatni. Férlebeszél, ezért egyböl fel fpogja fedni a kilétét és fogóval szedi ki a válaszokat. Az irodájában nem pampoghat tovább, a lényegre kell térnie, amúgy repül. Ha állást akar, legalább is. Így hát átvág az erdőn, a legrövidebb úton, rutinosan, talán meg is szólja csalókán a nőszemély. Lesz*rja. És nicsak, ugrunk egyet és már ott is az Asylum, elég nagy és feltűnő épület,régi,az erdő takarásában.

- Ez az.

Ennyit mond röviden és tömören. Mondjuk elég nyilvánvaló. Zsebre vágott kézzel halad. Nem nézelődik. Mikor a kapuhoz érnek, benyit, aztán megy végig a folyosón, a portán levő nővérnek fel sem tűnik, úgy suhan...mint a vámpírok.
Párnázott ajtó előtt suhannak elé és oylan váratlan mozdulattal nyit be, mintha csak most találta volna ki, hogy nem megy tovább. Az ajtón természetesen a neve szerepel:
Dr.Leo Dunkelfreud
Igazgató
pszichiáter, klinikai pszichológus
Az ajtót nyitva hagyja, hogy Rosalie bejöhessen és egyenesen az íróasztalához megy, útközben lekapja a köpenyét a fogasról és magára rántja. Leül a bőrszékbe és egyenesen a vámpírnőre mered. Most jön az,hogy helyet foglal és szépen megpróbálja eladni magát. A doktor pedig megrágja,aztán kiköpi és eldönti, hogy kell-e ez a falat, vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyHétf. Dec. 30, 2013 8:41 pm

Dr Leo Dunkelfreud
Nem sokkal az első találkozás után (mert bizony az egyik kulcs nálam maradt, muhahaha)...

outfit:
 


*Te szentséges, jó szagú atyaúristen...
Orvos. Orvos és embereket gyógyít. Ez eddig stimm. A pénztárcáját és pár kulcsot ellopva pedig fel is kerestem a munkahelyét, ami legnagyobb döbbenetemre egy elmegyógyintézet. Elmegyógyintézet... Elmeház... Sárgaház... Miért? Miért kell az áldozatomnak egy ilyen bizarr helyen dolgoznia?! Ha kiszúr egy beteg, akkor nekem végem! Így is elég rizikós a dolog, hiszen egy ki tudja hány száz éves vámpírt akarok meglopni. Bár fogalmam sincs, hogy a kulcs hova vezethet, miféle kincsekhez, amik ebben az isten háta mögötti intézményben fellelhetőek, de majd felfedezem és hátha találok valamit. Minden esetre a legfőbb cél a Doki irodája lesz. Ha másutt nem is, ott biztosan lesz valami értékes és mozdítható.
A magas falon osonva azon töprengek, hogy hogyan jussak be. Elég sötét van már így az esti órákban, de pár párkányt és egyéb kiálló dolgot azért látok, amiken esetleg fel lehet mászni. Bárcsak tudnám, hogy hol van Dr D. szobája! Lehet nincs az ablakán rács úgy, mint a többin és egy könnyű felismerni, de aztán lehet, hogy megtévesztés céljából még az is van rajta. Az egyik ablakban halovány fény dereng, majd hirtelen kialszik. Lehet az lesz az iroda. Leugrom a kerítésen belülre és az árnyékban osonva meg sem állok a falig. Rögvest felugrom és mászni kezdek, szerencsére nem kell sokat, így hamar el is érem. Előveszek egy vékony, reszelőre emlékeztető tárgyat és neki is látok lefűrészelni a rácsokat. Csináltam már ilyet, hamar megvan, ha elég gyorsan jár az ember keze. Hopp, az első vasdarab le is hullik, jöhet a következő. A kapucnim zavar egy kicsit, meg a hajam is, pedig copfba kötöttem, de egy-két rakoncátlan tincs így sem hajlandó a helyén maradni. Itt jön a harmadik ééés... Kész! Ennyi elég lesz, simán átférek rajta. Egy késféleség segítségével pedig ügyesen kinyitom az ablakot is és már bent is vagyok.
Biztonsági rendszernek egyelőre nyomát sem látom. Nem villog kis lámpa, mozgásérzékelő sincs. Mondjuk nem is csoda. Ki akarna betörni egy diliházba rajtam kívül? Csak én vagyok ilyen bolond, hogy ilyesmire vetemedjek. Lehet nekem is egy cellában a helyem? Neeeem, kizárt. Rosszul lennék bezárva, nem bírnám. Na, akkor végkép nem szabad engednem, hogy észrevegyenek. Az irodát feltérképezve, előveszem az ellopott kulcsokat és az asztalt kezdem átvizsgálni. Semmi. Polcok? Eh, semmi... Viszont az a vitrin... Mi a...
Ezüst szikék. Ezüst szikék!! Igen, checkpoint! Milyen szépek. Abszolút nem használja őket, látszik rajtuk. Akkor meg minek neki? És még a kulcs is belepasszol a zárba. Kattan és nyílik. Előveszek egy kisebb hátizsákot és óvatosan pakolni is kezdem. A srácok odahaza sárgulni fognak az irigységtől, ha ezzel a zsákmánnyal hazatérek. Serata fortunata. Bár emellett kissé baljós is. Eh, na mindegy. Inkább koncentrálok és nem figyelek az árnyakra.*



Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyHétf. Dec. 30, 2013 10:00 pm

Tél van, hamar sötétedik, de már úgy is későre jár. Ez pedig egy elmegyógyintézet. Ahol a doki túlságosan lelkiismeretes. Nem ritka hogy késő estig marad bent, hogy a dolgát végezze. Mindent a betegekért. És a betegségük megértéséért.
Dr.Leo Dunkelfreud-ahogy a nagy mahagóniasztalon levő névtábla is hirdeti, ha az ajtón valaki elfelejtené elolvasni-ráadásul vámpír. Azaz a testi adottságai miatt még szívósabb az ilyen kis túlbuzgó túlórázások alatt.
Vizitel. Újra és újra, megnézi minden beteg jól van-e -persze az állapotához képest-, igazak Xanax-mámoros álmát alusszák-e a nővérekkel együtt vagy nélkülik. Villanyra sincs szükség, hiszen a vámpírok látnak a sötétben. A rozsdabarna szemek azonban úgy villannak a feketeségben mint a macskk sárga írisze.
Nem csoda ha a kapucnyis alak nem veszi észre ahogy belép. Az ajtó olajozott, a folyosón pedig ugyan az a feketeség honol mint az irodában. Emellett-ismételten-,a doktor úr vámpír, tehát úgy jár és kél mint a szellemek, nesztelen vadállatként.
Vajon mióta figyeli a betörőt munka közben, meddig szemléli mielőtt megszólítaná?
Sötét árny ácsorog Nosferatu-ként-sőt,maga a nosferatu-a párnázott szék mellett, beleolvadva az iroda drága, antik környezetébe. Előre lép, de nem nagyot. A Hold pont úgy áll, hogy ekkor félig megvilágítja az eleve holtsápadt arcot és a vérkő szemet, a fehér köpenyt és a piszkosszőke hajat.

- Csak nem keres valamit?

A hang túlvilági, még is túlságosan álmosító. Nem kapcsolja fel a lámpát, miért is tenné? Jómaga lát a sötétben, a tolvaj magára vessen ha nem, de a holdvilág úgy is fehér fényben fürdezi a fekete szobát.

- Tudtam, hogy eljön. Tudtam, hogy magácska az...

Hogy ne tudta volna? Hiszen ahogy hazaért, rögtön feltűnt a tárca hiánya-ami elég vaskos volt, nem panaszkodhat a keresetére-és vele együtt annak a bizonyos kulccsomónak a hiánya. A vér szaga, az embri húsé és véré pedig már a folyosón megcsapta. Főleg, hogy még ivott is a hölgy véréből...és még tervez is, ahogy "jó" visszajáró vámpírhoz illik.

- Azt hittem ezt keresi...

Ujjai koppannak egy fa szekrényen, ami a vitrinnel ellentétben nem zárt, de ezt miért is tudhatná a tolvajlány, főleg ha azért jött amit a gondosan megmunkált faszekrénybe tett az alkalom kedvéért a doki-mi másra gondolhatna a kis elszólás után? Valahogy nem az ezüst szikék jutnak az eszébe-járnak a fejében, még nem.
Nyikorogva nyílik a szekrény-az ajtóval ellentétben-, de a vámpír a nőt nézi.
Benyúl és elővesz egy tárgyat. Nincs díszdobozban, nincs cicomázva. Lazán odadobja a kezei közé.
Csak ezért jöhetett, gondolja.
De honnan tudta hogy van neki olyanja?
Hogy miként jutott hozzá....nos, mindenkinek a fantáziájára van bízva.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyKedd Dec. 31, 2013 8:09 pm

*Hogy én keresni? Hát persze, az egész életem másból sem áll, csak keresni, kutatni és amit találok, azt szépen magántulajdonná tenni. Minden egyes áldott nap ezt csinálom, egy perc szabadidőm sincs, csak ugrálok, mint a nikkelbolha és tarkón vágva a többieket igyekszem ugyanilyen szorgalomra ösztönözni, de mostanában elég nehezen megy. Fáradok már én is így az év végéhez közeledve. Néha úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen, aki mást sem csinál, csak dolgozik; az egyetlen, aki a megélhetésért güzül. A többieket mindig otthon találom, amikor hazaérek. Ők miért nem foglalkoznak annyit a dolgukkal, mint én? Miért kerülök mindig csak én bajba? Miért csak az én véremet szívják? Miért nem kísérnek el soha sehova, amikor szükségem van rájuk? MI A FRANCÉRT KELLETT NEKEM IDE EGYEDÜL JÖNNI??
A csudába is... Lebuktam. Dannato vampiro...
A táskát lassan leteszem a földre és csak aztán fordulok szembe vele, félig takarva a zsákmányt, hogy a védelmébe keljek, ha netán Leo Dunkelfreud nekem ugrana. Igen, tudom, hogy így hívják, hála az iratainak, amit tárcájában találtam. Apropó, azt hiszem azt vissza is raktam valamelyik polcára az imént. Nekem csak a pénz kellett belőle, azt már bele is raktam a közösbe. Sokat keres az ürge, azt meg kell hagyni.
Koncentrálj, te szerencsétlen! Itt áll előtted és valahogy meg kellene lépned, de gyorsan! De még is hogy csináljam? Ő vámpír, ráadásul egy elég öreg példány. Esélyem se lenne, ha csak nem hagy meglépni. Erre viszont nincs garancia, hiszen tudja, hogy ki vagyok. Most még alkuval se tudnám meggyőzni, még ha olyat is ajánlok neki, hogy kettéáll a füle. Eh, ugyan, beszélni sem vagyok képes, azt sem tudom mit mondhatnék. Sose buktam még le. Ez kínos.
A "véres" szemekbe meredve... Nem is tudom, hogy félek-e vagy sem. Tartok tőle, de... Csak ennyi, azt hiszem. Régen azt tanították, hogy a félelmek arra valók, hogy megvédjenek minket. Bizonyos félelmeket azonban le kell győznünk, hogy általuk megerősödhessünk, mert ami nem öl meg, az megerősít. Nos, egy vámpírral való találkozás nagy valószínűséggel egyenlő a halállal, de... Lehet a túlélés érdekében még is szembe kell vele néznem. Lehet ezért sem félek tőle, mert hajt a túlélési ösztön. Ha el is bukom, nem adhatom fel. Azt megérezheti. Inkább nézzen bolondak, amiért szembe szállok vele támadás esetén, mint sem összeroskadjak és megalázva haljak meg!
S ekkor valami felém repül. Bár sötét van, de a Hold fénye pont úgy esik, hogy lássam és így eltudom kapni. Azt a faszekrényt pont nem néztem meg, ahonnan elővette. Mi a rosszseb lehet ez és miért jöttem volna... Te szentséges jó Isten... Ez egy... Azt hiszem megállt bennem az ütő, levegőt is alig kapok... Honnan szerezhette? Tényleg olyan sokat élt volna, hogy a keresztes háborúk idején... De akkor sem lehetett túl könnyű megkaparintani. De... Honnan veszi, hogy keresném, ha tudnám, hogy nála van? Legutóbb, amikor... Megsejtette volna? Pedig bárki ismerheti azt a szót, nem? Úgy tűnik nem... De ebből rögtön azt gondolja, hogy én is...?*
-Öhm... E-ez talán karácsonyi ajándék?
*Próbálok kicsit lazítani a feszültségen egy kissé erőltetett mosoly kíséretében, de hamar lefagy a képemről. Valahogy még én sem vagyok képes viccet csinálni ebből a helyzetből.*
-Na jó... Ne-em tudom, hogy honnan szerezte ezt és lehet jobb is, ha sose tudom meg, de... A-azt hiszem jobb, ha én most megyek. A szikéket meg itt hagyom.
*És ha kell még a táskát is, nem érdekelnek most már azok a vackok. Elakarok tűnni, minél előbb. Miért érzem azt, hogy nem fog elengedni? Fenébe is, meg kell próbálnom, nem állhatok itt egy több száz éves fegyverrel, mint egy faszent! Több száz éves... Uram atyám... Olyan gyorsan indulok el az ablak felé, amennyire csak bírok. Adja az ég, hogy kijussak, még mielőtt lecsap rám a pokol.*
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyKedd Dec. 31, 2013 9:19 pm

Szemtől szembe állnak, a Hold vakítóan mered a vámpír arcába, de az állja ezt a tompa fényt. Eldöntötte magában, hogy a tolvajlány csak ezért a csecse-becséért jöhet. Kissé elhamarkodott volt ez a tévképzet, de ez csak később esik majd le neki. Az elszólást véresen komolyan veszi, ami nem csoda ha valaki tudja a halandó élete történetét. Hassansin-radarral minden valamire való templomos lovagnak rendelkeznie kellett...ha életben akart maradni. Persze amit manapság a média áraszt, annak a fele se igaz és belőlük se volt annyi-szerencsére!De a Szentföldön azért jócskán megnehezítették a zarándokok védelmét...és belekontárkodtak néha a keresztes hadjáratokba.
Amint odaveti a csitrinek a pengét, meglepi a lány reakciója. Persze lehet, hogy csak megjátsza magát, de a doki még is hisz neki. Meglepődik? Ekkor kezd el azon agyalni, hogy lehet hogy mellélőtt és elhamarkodottan ítélt...egyre biztosabb. Mérges lesz a gondolattól, saját magára. Dehiszen ő sem tökéletes vagy tévedhetetlen. Kísért a múlt, nemde?

- Karácsonyi ajándék?

Felszalad a szemöldöke, elég abszurd a szituáció.

- Nekem nem kell. Neked úgy véltem igen.

Tévesen, hát persze, ez elég kellemetlen, mert így lehet, hogy megsejtett dolgokat a kis édes, amiket nem szerette volna ha megsejt.
Azt hitte ezért jött és hassansinok leszármazottja vagy legalább is szimpatizáns. Ezt a fegyvert számára nem érték, még ha több száz éves is-a 13.századtól használta az említett iszlám szekta-és nagy ritkaság, viszonylag jó állapotban van és a piacon sokat érhet, Leonak nincs szüksége még több pénzre.

- A fantáziádra bízom.

Nyögi be szórakozottan, de arca komoly és bizalmatlan. A szika szó hallatán minőségi változás történk arcán, ekkor esik le a tantusz. Hát persze! Ez a némber az ezüstért jött, nem ezért a vacak, fél évezredes rozsdásért! Ezüst...ráadásul megvan vagy 200 éves az is, így még nagyobb érték. Átkozza magát amiért ez a nyilvánvaló tény nem jutott korábban eszébe.

- Az jobb lesz ha itt hagyod. Nagyon éles, a végén még megvágod magad.

Suttogja baljóslatúan, túlsgosan nyugtatóan, közben a tegezésre is áttér. Valamiért úgy gondolja egy ilyen jó tolvaj nem hagyna itt ekkora zsákmányt...mégpedig ha sikerült kilopnia, akkor aranyból van a keze. Vagy csak a doktor úr túlságosan férfi azok minden gyengeségével. Netán mindkettő.

- Ha már ilyen szépen egybegyűltünk és meglátogattál...legalább nem kell házhoz mennem...

Mondgja s megindul egészen lassú léptekkel a szépség felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyVas. Jan. 05, 2014 7:57 pm

*Szerintem most azon gondolkodik, hogy hogyan nyírjon ki. Gyorsan és hatékonyan, hogy minél előbb lezárhassa a dolgot vagy lassan és kíméletlenül, hogy minél hatásosabb legyen? Pszichiáter, úgyhogy az utóbbihoz valószínűleg meglennének az eszközei is. És milyen csúnyán néz rám most is. Vagy csak a Hold fénye miatt tűnik úgy? Hát, ez van, kellett neki kikezdenie velem azon az estén. Most biztos csalódott bennem vagy ilyesmi. Minden esetre nem éppen érzem úgy, hogy jól fog végződni ez az egész, ha csak tényleg nem sikerül megszöknöm vagy hagy elmenni. Csak ne nézne rám így, komolyan. Lehet tényleg ennyire csalódott volna...
... Hát, nem. Éppenséggel azért szuggerál így, mert történetesen azt hiszi, hogy a felmenőim révén asszaszin vagyok, vagy legalább is szimpatizáns. Más különben miért dobta volna ide ezt a fegyvert? Biztos nem az ünnepek közeledte miatt akart vele meglepni, bár próbálok ezzel poénkodni, több kevesebb sikerrel. És egyébként valahol igaza is van, bár ezt nem áll szándékomban elárulni, mert van egy olyan érzésem a Doki reakciójából ítélve, hogy ő meg a templomosoktól nem áll túl messze. Sőt, mivel vámpír, akár lovagként szolgálhatott is közöttük, ha van már annyi idős, hogy ez esetleg igaz is legyen. Eltudom képzelni, ahogy emberként, páncélban és karddal, egy kiváló hátaslón ügetve megy a Szentföldre felszabadítani Krisztus sírját... Na persze. Állítólag ez csak egy ürügy volt a keresztes hadjáratok indításához. Eh, mindegy is. Kellett nekem elszólnom magam legutóbb, most lehet nem lennék ekkora slamasztikában, egy ex-templomos lovag társaságában, akinek anno "megrendítették a hitét" és örök élettel biztosították. Nem jó, nagyon nem jó...*
-Igen, tudja... Sajna és nem készültem meglepetéssel, pedig... Lehet jól jött volna... Olyan feszültnek tűnik...
*Visszakapcsolódom a beszélgetésbe, jobb is, ha nem most elmélkedem, hanem odafigyelek Leóra. Egy rossz mozdulat és nekem végem.*
-Nos, őszintén szólva... Nálam biztosan jobb helye lesz, mint Önnél, ha már itt tartunk.
*Nem rejtem véka alá, hogy sejtésem támadt a kiléte felől és lehet nem is ártana, ha felvenném a pengét. Nem mintha annyira tudnék ártani neki ezzel, de így is nagyobb biztonságban érezném magam. Lehet aztán nem is kell majd használnom. Adja az ég, hogy ne kelljen és megússzam harc nélkül. Ha hazaértem, akkor pedig el is rakom ezt az ereklyét, nehogy rossz kezekbe kerüljön.
Mire észbe kapok már a karomon is van és épp a szíjakat erősítem szabad kezemmel, hogy stabil legyen. Pedig nem szabadott volna levennem róla a szemem. Fenébe is! Eh, mindegy... Remélem kedvenc vérszívóm nem veszi zokon, hogy felpróbálom. Nem ellen irányul a dolog, csak akkor, ha rám támad. Akkor viszont lehet használatba veszem.
Hát, a fantáziámra bízhatja, így is van már pár ötletem, hogy miként juthatott hozzá. Viszont nem lehet számára olyan fontos, ha csak úgy ideadta. Pedig eladhatta volna, ha úgy tetszik neki, de ezek szerint megvan elégedve a fizetésével és nem szorul több pénzre. Én már nem biztos, hogy ezt elmondhatnám magamról, bár azt sem, hogy olyan szegény vagyok, mint a templom egere. De hogy nem fogom eladni ezt a drágaságot, az is biztos. Mondom, valahol ki fogom rakni a szobámban és úgy fogok rá vigyázni, mint a két szemem fényére. Ki tudja, hogy a volt tulajdonosának nincs-e köze az én családomhoz.
Na most ugrik össze a gyomrom. Embernek az arcberendezése nem alakult még át olyan gyorsan, mint most a Dokié. Az átkozott szikék! Nem szeretném őket itt hagyni, de lehet muszáj leszek. Vagy visszajövök később értük. Á, nem, most már tuti ki fog találni valamit, hogy még véletlenül se ragadjon egy enyveskezűhöz sem. Most van az egyetlen esélyem. Most vagy soha. Minden profizmusomat be kell vetnem, ha azt is ki akarom juttatni innen.*
-Őszintén szólva jól bánok a szúrós tárgyakkal. Mindent tudnék vele csinálni, csak magamat megvágni nem.
*Ha gyorsan futni kezdek az ablak felé, akár még a táskát is fel tudom kapni és hopp, ki is ugorhatnék. Elég nagy rést vágtam a rácsokon ahhoz, hogy kiférjek táskástul, mindenestül. Már csak végre kéne hajtani a feladatot. Nem egoizmusból mondom ezt, de vagyok olyan ügyes, hogy megtudjam csinálni. Nem szúrhatom el most. Most nem. Nem szabad.*
-Hogy érti ezt? Mi az, hogy nem kell házhoz mennie? Csak nem meglátogatni készült?
*Mi a manó... Nem tetszik ez nekem. Biztos akar valamit. És, ha az a valami megint a vérem, akkor...! Nem, ezt nem engedhetem meg neki. Kizárt. Ahogy elindul felém, úgy indulok el hátrafelé, egyik lábammal a táskát is tolva, félig védekező pozícióba állva. Nem tudom pontosan, hogy mire készül, de az biztos, hogy számomra nem lesz túl kellemes a dolog.*
-Ha megint a véremre pályázik, akkor most felejtse el! Nem vagyok vérbank!
*Azzal gyorsabban kezdek el farolni az ablak felé és talán el is érem, mire Dr. Dunkelfreud észbe kap.*
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyHétf. Jan. 06, 2014 2:02 pm

"It seems what's left of my human side
Is slowly changing in me
Looking at my own reflection
When suddenly it changes
Violently it changes  
There is no turning back now
You've woken up the demon in me"


Csak áll a tompa holdfényben, mígnem egészen lassan, az asztalt megkerülve meg nem indul a tolvaj felé. Cseppet se tűnik olyan kedvesnek mint az első találkozásukkor.

- Veheted annak is, ha úgy tetszik. A szememben nem több szemétnél, ócskavasnál.

Hangja ugyan olyan érzéki mint eddig, vámpírhoz méltóan. Lehet, hogy ezek a szavak pengeként hasítanak majd a kicsike lelki világába, becsületébe-már ha van neki-, de nem érdekli. Nem szívleli a ragadós kezűeket.

- Feszült? Dehogy.

Hogy iróniából mondja vagy sem, azt nehéz eldönteni, jobban nem fejtegeti a dolgot.

- Na nem mondod? És ugyan miért lenne egy utolsó, piti bűnöző kezében jobb helyen egy 13.századi ritka fegyver, mintsem egy tisztes munkával a kenyerét megkereső pszichiáternél üvegvitrin alatt?

Felszalad a szemöldöke, a hanglejtése elárulja, hogy felpiszkálta ez a megjegyzés. Már csak karnyújtásnyira van a nőtől és várja a választ, nem sajnálja a gúnyt szavaiból. Miért is tartana sokra egy mocskos tolvajt?

- Csak nem azzal akarsz összeszurkálni? Mint egy videójátékban?

Majdnem elröhögi magát, egy kuncogás féle fel is szakad a torkából, mert elég abszurd a jelenet. Egy ember ellen hatásos fegyver lehet, de egy vámpír azért más tészta. Főleg hogy ki tudja milyen állapotban van? Leo aztán nem vigyázott rá, ott porosodott a padláson egy sarokban, nem törődött vele, egy kacat a sok közül.
És akkor szóba jönnek a szikék. Majdnem elfelejtette...személyes, becses kincse,  az első szikekészlete amit vennie kellett mikor az orvosit elkezdte. Akkor még adtak a minőségre, szín ezüst, díszdoboz.Valami remélhetően megsúgja Nadiának, hogy nagyon rossz ötlet volt pont azt lenyúlni.

- A szike nem szúrószerszám, hanem vágó eszköz, kedvesem. Boncolni szoktunk vele, úgy vágja az izmokat mint kés a vasaj. De konkrétan azt már nem használom.

Elmélkedés vagy célzás, a hölgyikére van bízva. A kérdésre pedig egy széles mosoly a válasz.

- Nem emlékszel, igaz?

Macska-vigyora letörölhetetlen, porcelánfehér fogai kivillannak, az éles szemfogak megcsillanak a szürke fényben. Élvezi hogy kezdi sarokba szorítani a lányt, szegény párát.

- Megesik, hogy nem emlékeznek...főleg éjjel.

Magyaráz, helyeselve saját magának és immáron ott áll Nadia előtt, kezei a köpeny zsebében és egyenesen lenéz a nőre, a szemeibe.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyKedd Jan. 07, 2014 12:40 am

*El se hiszem, hogy ócskavasnak nevezi! Ha tudná, hogy valójában mennyit is ér és itt most nem csak pénzről beszélek. A lelkembe tipor ezzel. Hm, lehet ez is a célja neki, hogy elterelhesse a figyelmem valamiről. Dannato vampiro, engem nem versz át ilyen könnyen, hiába a búgó hang és a pengeként hasító tekintet!*
-Pedig annak tűnik.
*Hát, , mindennek lehet nevezni most, csak nyugodtnak és békésnek nem. Rossz érzésem van, tuti készül valamire.*
-Nem az imént mondta, hogy magának semmit sem ér? Szerencsétlen fegyver csupa por, nem éppen úgy néz ki, mint amit vitrin mögött tároltak. Ezért lesz nálam jobb helyen, mert én tisztességesen fogom tartani. És még valami...
*Egy csöppet közelebb hajolok s szemeim összeszűkűlnek.*
-Jobb lenne, ha megválogatnád a szavaid, Doki. Nem egy söpredék, senkiházi kölyökkel beszélsz, akit most szalajtottak az utcáról egy csorba bicskával. Én specialista vagyok, a két szint között pedig jelentős különbség van. Ezt vésd az eszedbe. Attól még, hogy diplomád van, nem leszel se jobb, se több, se okosabb nálam.
*Fú, de fel tud cseszni az ilyen. Nem is magázom tovább, nem érdemli meg most,  hogy lealacsonyított. Az elért ablakpárkányra támaszkodva morgok még valamit olaszul az orrom alatt, de aztán nem méltatom tovább, még ennyivel sem. Fogalma sincs arról, hogy miféle ember is vagyok én, ó, pedig ha tudná. A szüleim Velence egyik leggazdagabb és legismertebb máguscsaládjának  leszármazottai, magam is értek a mágiához (most már) és magam is tanult vagyok, csak éppenséggel engem nem egyetemen, hanem otthon tanítottak. Ennyi. Eh, mindegy is. Már hozzászoktam a sok előítéletes baromhoz.*
-Őszintén szólva nem gondoltam arra, hogy összeszurkállak, de ha tovább sértegetsz ezzel a gúnyolódó hangnemmel a kedvenc videójátékomat is beleértve, akkor lehet teszek rá egy kísérletet. Vagy sikerül, vagy nem.
*Azzal megnézem magamnak a karomat. Hm, egész jól áll. Bár tudnám használni, szorult helyzetekben mindig jól jönne az ilyesmi. Mondjuk így is van nálam elég segédeszköz mindig, ha baj ütné fel a fejét. Ami Leo kuncogását illeti, nos, nagy ívben teszek rá. Nem fogom magamat idegesíteni vele. Hagy nevessen,  ha jó kedve van.
És ekkor a szikék... Szinte biztos vagyok már abban, hogy fontosak lehetnek Dr. D számára, máskülönben nem reagált volna így. Egyre jobban idegesít a gondolat, mi szerint nagy hiba volt csak rá néznem is azokra az ezüst csodákra. De hát na, nem hiába neveznek Gazza Ladrának, azaz Tolvaj Szarkának. Engem minden vonz, ami csillog és nem csupán két petákot ér.*
-Tudom mi az a szike, nem kell elmagyarázni. Puszta nyelvbotlás volt a rossz szóhasználat. De ha ez megnyugtatja, akkor közlöm, hogy mint a vágó, mint a szúró eszközökkel jól bánok.
*Erről ennyit. Hogy nem használja, az csak jót jelent, nos, mindenféle értelembe véve. Az a hatalmas macskavigyor viszont nagyon nem tetszik, amit mond meg pláne nem. Összevonom íves szemöldököm.*
-Ugyan mire kellene emlékeznem, Vigyori? Utoljára abban a sötét utcában találkoztunk a Darklore negyedben, annak pedig minden egyes percére emlékszem.
*Kissé értetlenül meredek rá és kezdem magam egyre kényelmetlenebbül érezni ebben a szituációban. Mi a francra készülhet megint?! Azok a fogak valamiért azt súgják nekem, hogy semmi jóra, sőt, lehet a legrosszabbra.*
-Főleg éjjel... Mi van? Mit a fenét zagyválsz itt össze? Nem tudlak követni, Doki, egy szót nem értek abból, amit magyarázol! Mégis kikről beszélsz és mi köze van ehhez az éjszakának?...  Ne gyere közelebb!
*Mindjárt kiesek az ablakon, annyira nekiszorítom magam, nehogy egy centivel is közelebb legyek a vérszívóhoz. Még csak az kéne. Így is kezd marhaságokat összehordani, hogy megfélemlítsen. Állom a tekintetét, de vajon meddig? Kísérteties, ahogy néz rám és doromboló,  kimért hangon beszél hozzám. Félelmetes, de ki kell bírnom. Hátha megtudom addig is, hogy miről beszél itt nekem össze-vissza.*
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzer. Jan. 08, 2014 1:41 pm

Csupán egy sötét mosolyt csalnak ki a nő szavai, ahogy a vámpír közeledik. Vagy acélból vannak az idegei vagy túlságosan tébolyult ahhoz, hogy fennakadjon ilyesmin. Szemei természetellenesen csillognak a holdfényben.

- Lehetsz specialista, attól még ugyan olyan söpredék vagy mint az összes többi enyveskezű. Felőlem a Tolvajok Királynője is lehetsz. Mert a hangsúly ezen van: Míg mások tisztes munkával keresik meg a pénzüket, diplomával vagy szakmával, addig ti, tolvajok elveszitek azt, amiért valaki keményen megdolgozott.

Ugyan azzal a rezzenéstelen tekintettel néz végig Nadia szemébe, még csak nem is pislant. És az az apró, hol kiszélesedő-hol szűkülő macskavigyor, mit előcsalogatott, ott van.

- Ez egy orgyilkos alantas fegyvere, semmi több. Nem egy nemes kard amit becsülettel viseltek egykoron.

Mondja velőtrázó közönnyel és határozottsággal mire Naidát már az ablakpárkányig szorította.

- Nadia, valóban gyilkos lennél? Képes lennél a saját irodájában agyonszurkálva kivéreztetni a város egy tisztes polgárát, aki a megroskadt elméket gyógyítja?

Olyan ártatlan pillantással néz a tolvajra, hogy bármelyik szinész megirigyelné.
Ó, pont egy agyturkász ne tudná mikor mit kell mondani hogy a várt hazást elérje? Persze szakmailag etikátlan...de a nő nem is a betege.

- Azt hiszed ők voltak a jófiúk? Az árnyékban leölni védteleneket, én ezt nem nevezném jónak. Persze a hitvallásukért sokan öltek, de más ha a katona öl katonát, vagy ha a katona öl ártatlant...álmában. Tudom.
Mert ott voltam.

Magyarázza sírontúlian édes hangon, le nem véve a szemét a tolvajlányról.

- Az orvosi szikét bízzuk inkább az orvos kezeire, nem való az egy ilyen tolvaj hercegnőcskéhez. Mivelőtt az elmék boncolására adtam volna a fejem...sebész voltam.

Tehát most már kvittek, egy szikepárbaj megérné a pénzét kettőjü között. Kár, hogy doki nem egy harcias típus. Már nem.

- Nem, az az első találkozásunk volt és nem a legutóbbi.

Javítja ki a fiatal nőt és kiszélesedik ördögi vigyor. Végiglegelteti a szemét rajta, majd megállapodik a tekinteténél.

- Nincs egy hete. Fekete szatén, csipkeszegély nélkül.

Mondja vontatottan és önelégült vigyorral, le sem tagadhatná, hogy élvezi a helyzetet.

- Meg is lepődtem, hogy nem fázol benne, tekinte hogy január van...

Von lazán vállat és tovább mosolyog bájosan Nadiára.

- Vigyázz, ki ne ess az ablakon.

Teszi hozzá, de ez is szórakoztatja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzer. Jan. 08, 2014 10:29 pm

-Értem. Nos, akkor miért nem ölsz meg, ha megloptalak? Ezek szerint csak egy enyveskezű söpredék vagyok, akinek egy fikarcnyit sem ér az élete, mert például nem egy hatalmas irodában dolgozik titkárként nyolc órában, három diplomával. Amúgy meg nem érdekel a véleményed, semmit sem tudsz rólam, semmit!
*Azzal összefonom a karom magam előtt és állom a tekintetét, szemöldököm íve is meggörbül, ahogy összevonom őket. Innentől mondhat akármit ezzel a témával kapcsolatban, nem fogom magam jobban felhúzni. Nem ismer engem, gőze sincs arról, hogy valójában mi is a helyzet nálam. És soha nem is fogja megtudni, ez volt az utolsó találkozásom vele, az biztos. Csoda egyáltalán, hogy a legutóbbi ütközésünk óta hajlandó voltam még a munkahelyére is eljönni, hogy lássam mit vihetek el. Mert igen, ez vagyok én: egy mocskos tolvaj. Ha tudná milyen keményen megdolgozok én is azért, hogy sikeresen végrehajtsak egy küldetést, legyen szó lopásról, csempészéről, rejtegetésről vagy kémkedésről. Utóbbi hármat inkább megbízatásból, de olykor az első is fel szokott merülni egy-egy ügyfélben, aki aztán minket keres meg a célja érdekében. Mi meg megtesszük neki, mert egyrészt fizet érte, másrészt pedig ez a mi munkánk. Eh, mindegy is, had pampogjon Leo, nem ismer sem engem, sem a rendszert, amiben élek, úgyhogy nem számít.*
-Szerintem az orgyilkosok is becsülettel hordták a fegyvereiket. Tudtommal nem akármikor kapták meg a pengét, csak ha kiérdemelték, mert rendesen elvégezték a kiképzést.
*Kissé idegesítő ez a közöny, de legyen hát, én így is tudok beszélgetni. Ugyanolyan lazán válaszolok neki, az idegesség egy csöpp jelét sem mutatva. Mondom, nem engedem most már neki, hogy olyan könnyen felhúzzon.*
-... Honnan a fenéből tudod a nevem??
*Elkerekedett szemekkel pislogok rá, mert... Mert tudtommal nem mutatkoztam be neki. Naná, hogy nem, hiszen nem is volt egyrészt alkalom rá, másrészt nem is akartam neki elárulni azt! Pezza di merda! Már elnézést a kifejezésért, de ez most megrémített egy pillanatra. Még is honnan...? Kinyomozta volna vagy...? Mi a fészkes fene folyik itt??*
-Amúgy igen... Mármint , nem vagyok olyan ártatlan, mint gondolhatod. Elégedj meg ennyivel. És nem, nem tennék ilyet, csak ha megtámadsz.
*Ha nem is vagyok sorozatgyilkos, de valóban öltem már embert. konkrétan egyet, még nagyon régen. Mondjuk nem önszántamból, hanem önvédelemből történt, mert az illető ki akart nyírni engem, ráadásul ismeretlen okból. Mindegy is, úgy sem fogom elregélni neki az egész sztorit, rá hagyom. Bőven elég így is, hogy elárultam neki a dolgot, még ha burkoltan is. Nem is tudom miért. Furcsa...*
-Hogy mi a jó és mi a rossz, az relatív, dottore caro. Ami jó egy póknak, az egyenesen rettenetes egy légynek. Ártatlanok leölése pedig szerintem sem egy túl kedves dolog, de nem fordult elő olyan sűrűn. Többnyire azokat ölték meg, akikkel okkal kellett végezniük. És a katona nem lehet ugyanolyan ártatlan? Nem ő tehetett arról, hogy a pápa háborút indított a Szentföld felszabadításáért , neki pedig menni kellett, mert szólította a kötelesség vagy vándor lovag volt és nem volt földje, ahol élhetett volna a családjával. Ha ezt vesszük alapul, akkor bizony ő is ártatlan volt, még is eltették láb alól a szeldzsuk törökök, a járványok vagy akár az assassinok.
*Minden történelem tudásomat előszedve vágok vissza, hiszen mindig is szerettem tanulni a múltról és eddigi éveim során sokat is kutakodtam és olvastam ezekről, amíg volt egy kis szabadidőm. Remélem érti, hogy mit magyarázok neki, bár... Kissé beleremeg a hangom, így lehet össze-összefolytak a szavak, miközben beszéltem. Ez a kísérteties hang egyre bosszantóbb, futkos a hátamon a hideg tőle, pláne hogy itt állok a nyitott ablakban.*
-Nem vagyok hercegnő! Azt viszont gondoltam, hogy foglalkozott sebészettel vagy ilyesmivel, ha már ilyen szerszámok vannak a birtokában.
*Hát, azt megnézném, hogy melyikünk győzne egy párbajban, hehe. Már nem azért, mert szerintem én jobb vagyok, sőt, biztosan nem, ha a sebességet és a célpontra mért erőt nézzük, de azért vicces lenne.*
-Az első, de egyben a legutóbbi is! Nem találkoztunk többször!
*Továbbra is értetlenkedek - fogalmam sincs, hogy miről beszél, de most komolyan! Mi ez a sátáni vigyor és mi a francra akar ezzel célozni? Atyám, borsódzik a hátam, ahogy felfal azokkal a vörösesbarna szemekkel. Talán amnéziás lettem vagy miért nem emlékszek semmiféle második találkára? Eh, természetesen azért, mert nem is volt még egy olyan alkalom! Lehet át akar verni, mert valahogy megakarja bosszulni a betörésemet.
Fekete szatén, csipkeszegély nélkül... Fekete szatén... Nemrég vettem magamnak egy olyan hálóruhát utókarácsonyi meglepetésnek, de... Na várjunk... Ó, A MOCSKOS DISZNÓ! Ha valami vámpíri trükkel elkábított és egy ujjal is hozzám nyúlt...!!*
-Váh, accidenti!
*Majdnem kihullok az ablakból, annyira hátrahőkölök a meglepettségtől. Ismételten morgok valamit az orrom alatt, elegem van abból a mosolyból.*
-Mit csináltál velem? Gyerünk, valld be!
*Kis bátorságot merítve taszítok egyet a Dokin, ezzel is jobban nyomatékosítva, hogy jó lesz, ha minél előbb kiböki mit a fenét keresett nálam. Ha tényleg azt, amire gondolok, esküszöm, ha belepusztulok is, de megnyúzom a bricconet! Aztán barikádot emelek a szobám köré, sőt, az egész céh épülete köré, éjszakai őrséget szervezek és... Uramisten... Mit tett velem? Mit művelhetett? Kezdek aggódni. Nagyon. Ez lehet a szememből is kiolvasható, de nem érdekel. Gyerünk, Doki, bökd már ki, ki vele! Ne kergess az őrületbe a várakoztatással. Semmi kedvem sincs itt kikötni egy gumiszobában idegroncsként...*
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyCsüt. Jan. 30, 2014 4:11 pm

- Ha ennyire nem érdekel, hogyhogy még mindig ezen lovagolsz, szépségem?

Kérdez vissza kérdő pillantással, egészen fiatalos így az arca, mint egy suhancé.
Veszélyes dolog elfelejteni ha egy emberi elmék szakértőjével van dolgunk. Hajlamos átláti olyan szitákon is, amiken még magunk sem. Hogy miért? Nincs ebben semmi ördöngősség, ez a szakmája.
És igen, máris talált egy gyengepontot a lány pajzsán, kis szent lelki világán. A kollégi taláne tikátlannak tartanák, de miért is kéne hogy ez érdekelje?

- Nadia, Nadia, nyugodj meg és ne kántáld ezt körbe-körbe. Elsiklunk a lényeg felett...a Te lényeged felé. Valóban ezt szeretnéd?

Búgja akár egy galamb, aggodalmas hangon. Úgy kerülgetve a tolvajlányt mint szavak a forró kása képzeletbeli tányérját.

- Mondok neked valamit...elárulom, hogy örülj...vagy őrülj. Amelyik tetszik, nekem mindkettő megfelel. Nos. Kapaszkodj meg-mondjuk az ablakpárkányban, ha úgy is ott ácsorogsz-,mert csak az életem egy egészen rövidke szakasza óta van diplomám. Hosszú évszázadokat éltem le egyetem nélkül és nem sokat változtatott a helyzeten hogy most egy fehér papírkával több van.

Tehát derékba törte azt a kis elképzelést miszerint lenézné a fiata nőt csak mert nem iskolázott elég jól vagy hasonló. Kár. De miért is olya érzés szilánkosra törni a szíveket és elméket? Hogy aztán legyen mit újra összeragasztani?
Tekintete az összefont karra siklik majd ismét a dacos arcra. Nem mond semmit, de nyilvánvaló az atmoszférból hogy minden egyes mozdulat, kimodnott szó és arckifejezés hangosan árulkodik egy pszichiáternek.

- Kiérdemelték? Még is mivel? Azzal hogy árnyak közül csakptak le, hogy fel se készülhessen az ellenfél? Könnyű valakit úgy megölni, hogy nem lát minket. Persze nem minden esetben, egy templomos lovagot még így seme gyszerű leteríteni, de egy egyszerű politikust vagy gazdag nemest annál inkább. De vajon ha szemtől-szembe, a fénybe lépve, férfihoz méltóan és becsülettel vagy párbaj-szerűen harcolna, menne-e? Bizonyára megyegetne, de már cseppet sem olyan olajozottan mint amilyen gyorsan csusszan egy rejtett penge a bordák közé. Praktikus, hát persze, nem vitatom. De ez becsület? Hátba támadni, legyen szó bárkiről? Ne légy elfogult. Miért akasztották az ilyeneket? Miért fejezték le? Miért kapták mindig a legocsmányabb büntetést? Sosem gondolkoztál még rajta, igaz? Hát pedig kellett volna...

A hangja akár a légnemű méreg, színtelen kígyó, ami a levegő atomjai között csusszan át.

- Azért nem öllek meg, mert nem szokásom embert ölni. Ritka alkalmak közé tartozik, mikor valóban megteszem. Mert az élet szent, olyan dolog, amit illik tiszteletben tartani. Erre esküdtem fel, vagy elfelejtetted?

Az emberi élet oltalma a végsőkig. Kétszer esküdött fel rá. Egyszer halandóként, egyszer nem-halottként. De még is hogy érthetné meg az ő személyes hitvallását és erkölcsi normáit egy ilyen nőszemély? Perszehogy sehogy.

- Édesen búgtad a fülembe, mikor megkérdeztem...

Feleli köntörfalazás nélkül, de úgy rángatva a szavakat akár a marionettbábukat, kénye-kedve szerint, csak egy egészen apró mosolyt engedve magának.

- Nem vagy ártatlan. Ahogy én sem vagyok. De egy dolog szennyesnek lenni, egy másik pedig gyilkosnak. És nem te vagy az, aki betámadta az irodámat?

Mintha hüldezene, úgy kérdezi, közben a félelőtti napsütés groteszk glóriát fest piszkosszőke haja köré, mintha aranyból lenne. Mintha.

- Jól beszélsz.

Helyesel és bólint egyet, viszont egy egészen apró kiegészítést megenged magának-mint penge a bordák között.

- Nem segít. Ugyehogy nem segített? Nem lehet mindörökké és az összes vezetőt eltenni láb alól. Akkor, kedves Nadia tudod mi lenne? Feltételezve hogy nem képtelenség, pedig az? Káosz. Anarchia. A világ belefulladva a barbarizmusba. Mindig lesz aki jobb túlélő a dzsungelben, az embereknél az ilyen törtet előre akár egy bika, áttaposva mindenen míg el nem éri amit akar. Mindig vannak ilyenek és ők életképesek. Erősek. Egy örökkévalóságon át harcolva sem irthatná ki őket senki. Se te, se én.

Vajon érti a lány miről beszél? Képest ezt befogadni és elfogadni? Mert Leo képes széttörni, darabokra zúzni minden kis világnézetét hogy aztán összerakja mint a földre zuhant tükör szilánkos darabjait.

- Ó, nem kedvesem, ezek nem azok amikre gondolsz.

Pálfordulat és derűs kuncogás.

- Ezekket minden orvostanoncnak kötelező beszereznie. Ezzel gyakorol boncolás-órán. Anatómián. Én nem ezzel dolgoztam.

Vigyor. Mintha túl sok fog lenne a sápadt ajkak között, pedig ugyan annyi van neki mint mindneki másnak.

- Merjem a fantáziádra bízni?

Felszalad a szemöldöke, de pajkos, vonzó mosolya ott virít az orra alatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Avery Montgomery
Diák - Mágus
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
♥ Dr. Dunkelfreudé ♥
Hozzászólások száma :
66

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Márc. 08, 2014 7:17 pm

Doki


- Akkor sincs jogom elvenni más életét- csattanok fel, mert tudom, apám biztos neheztelne rám ezért, csalódna bennem, hisz ő nevelte belém ezt.
- Ahhoz senkinek nincs- ezt már csak úgy magam elé motyogom, mégis biztos vagyok benne, hogy Leo meghallja. Csak bólintani tudok, azon is csodálkozok, hogy ennyi erő leledzik még bennem, de valamiért ez a mozzanat is fáj.
Nem szoktam én ahhoz, hogy egy nyugodt sétám végtermékeként kis híján meghaljak, nem is szeretném ezt megszokni. Így is akad bőven dolog, amivel együtt kell élnem, ha tetszik, ha nem.
- Miért van az, hogyha bajba kerülök, te valahogy mindig felbukkansz?- kérdem kissé bágyadtan, mert tudom, nem ez az első eset, olvastam, és csodálkozom, hogy abból a kastélyból kijutottunk élve. Nem szeretnék oda még egyszer visszamenni, elég volt az az egy alkalom. Arra se tudom a választ, miért van az, hogy ebben a városban szinte csak rossz dolgok érnek? Azt se tudom, konkrétan mi keresni valóm van nekem itt.
Csak azt tudom, valahogy nem akarom elengedni Leot, még sose éreztem azt, hogy szükségem lenne valakire. Mondjuk még nem is akartak megölni, vagyis szándékosan biztos nem.
Nem tudom, mit csinált velem, csak azt érzem, lassan már nem tudom nyitva tartani a szemeim, bármennyire is küzdök a sötétség ellen, az rám talál....

Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, úgy érzem magam, mint akit fejbe vágtak, és kapásból három úthenger ment rajta át. Már reflexszerűen nyúlok az éjjeli szekrényemhez.... vagyis nyúlnék, ha a kérdéses tárgy a helyén lenne. Több se kell, olyan elánnal pattanok fel, hogy le is zúgok a kórházi ágyról, minek következtében felszisszenek. Mindenesetre ez egy klassz ébresztő.
Tanácstalanul járatom körbe a tekintetem, próbálok választ találni arra az egyszerű kérdésre, hogy kerültem ide, de a beszűrődő hangok megakadályoznak ebben.
Nem tudom megállni, hogy kinyitva az ajtót, ne nézném meg, mi ez a dulakodás.
Felsikkantok a zaklatott arc láttán, és korántsem vagyok biztos abban, hogy csak képzelem, habzik a nő szája. Időm sincs reagálni, máris megfogja a nyakam, és olyan erősen szorítja, hogy alig kapok levegőt.
- Érted is eljönnek... te sem úszod meg... mind meghaltok...- csak elkerekedett szemekkel hallgatom a hörgést, és egy fajta pánik lesz úrrá rajtam. Mihelyst a két ápoló lefejti rólam azt a valamit, futásnak eredek, mert még véletlenül se akarok tovább a közelében lenni.
Random nyitok be az egyik ajtón, és hunyorgok is a váratlan napfénytől, de még épp ki tudom venni az alakot, kai bent tartózkodik.
- Hogy kerülök én ide? Mi ez a hely? És egyáltalán, mit keresek itt?- zúdítom rá kérdéseim hadát, miközben tellegetek is, mert engem reggel kávéval szoktak várni, nem fojtogatni kezdnek. És hirtelen torpanok meg, mikor meglátom a férfit.
- Ismerlek- a hangom vádló, és döbbent egyszerre, mert ez az első ilyen eset. A nevét nem tudom, sem azt, hogy honnan ,egyszerűen csak abban vagyok biztos, hogy ismerem. Óvatosan kezdek hátrálni az ajtó felé, lassan, mert én ebből a helyből már semmi jót nem nézek ki, el kell tűnnöm innen, minél hamarabb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptySzomb. Márc. 08, 2014 10:13 pm

Avery

Hallgatja a lány szavait, a hitvallás kinyilatkoztatását, amely azt a mára alapvető emberi szabályt mondja ki, amit egykoron az a tanító, akinek évszázadokkal ezelőtt a szülei az ő éltét is szentelték.
A XXI.században megkérdőjelezhetetlen és kőbe vésett. Legalább is az emberi társadalmakban.
Akkor miért facsarja még is ez a bágyadt, őszinte kitörés? Nem mond semmit. Avery következő megszólalása azonban mosolyt csal az arcára, a szavak automatikusan jönnek.

- Talán mert én vagyok az őrangyalod.

Egy pillanatra a lányról a mennyezetre néz majd ismét rá. Tényleg furcsa véletlenek vannak. Csupán pár percre rá ébred rá mit is mondott valójában.
Sosem volt még ennél távolabb attól, hogy angyal legyen.

Rákövetkező nap az íróasztalánál ül és éppen leleteket néz át, a folyosóról alig szűrődik be zaj, de egy mentálhigéniai intézményben ez teljesen megszokott. Az iroda ajtaját viszont feltépik. Leo felpillant. Avery simul az ajtóhoz. A szokatlan belépő meglepi, a látogatás ténye már kevéssé. Hátradől a székében és bólint egyet.

- Igen, már találkoztunk. Párszor.

Ismét törlődött az előző nap, eljött az amnézia pillanata viszont ismét emlékszik rá és ez motoszkálni kezd a fejében.
Ennyire nagy benyomást keltett?

- Én hoztalak ide, mikor megsérültél. Ez egy kórház.

Válaszolja meg teljesen nyugodt hangon a fiatal nő kérdéseit majd feláll, de nem megy egyelőre közelebb az asztal sarkánál.

- Emlékszel rám?

Kérdezi, mert egyelőre nem tudni csak az arca ismrős-e vagy több minden is megmaradt. Netán ez a tendencia változhat-e az idővel?
Fejét enyhén oldalra billenti és kérdően mered a zaklatott szempárba.

- Miért futottál?

Jön a következő kérdés, merthogy Avery szabályosan bevágódott az ajtón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Avery Montgomery
Diák - Mágus
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
♥ Dr. Dunkelfreudé ♥
Hozzászólások száma :
66

Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyVas. Márc. 09, 2014 3:16 pm

Doki <3

Csak úgy kitör belőlem az egész, és tudom, ha nem lennék iszonyat gyenge, megint elsírnám magam. Fura, valamiért sose tartottam ezt gyengeségnek, mert hogy is lehetne? Na, meg a nőkhöz tartozik a szinte kifogyhatatlan könnycsatorna, és az sem zavar túlzottan, hogy megint kiérdemeltem a világ legéletképtelenebb embere díjat. Valakinek azt is meg kell kapni, nem?
- Én is erre gondoltam, csak féltem, hogy hülyén hangzik- erőtlenül nevetem el magam, mert egyszerűen nem érdekel, hogy Leo vámpír, jobb embernek tartom, mint a fajtársaim többségét, ebben meg nem igazán tudnak megingatni. Nem egy alkalma lett volna rá, hogy megöljön, vagy hogy fájdalmat okozzon, ennek ellenére mégis az ellenkezőjét tette, így senki ne merje azt mondani róla, hogy rossz alak, mert nem az, nem tudom annak látni.

Az ébredés persze korántsem annyira kellemes, már maga a tudat felzaklat, hogy kirángattak a komfort zónámból. Megijeszt a tudat, hogy itt semmi se ismerős, ezt csak tetézi, hogy kis híján megfojtanak, így nem is csoda, hogy hamar menekülőre fogom. Nem érdekel, hová nyitok be, a folyosón álló őrültnél még az a hely is jobb lehet.
Mihelyst meglátok egy alakot, zúdítom rá kérdéseim hadát, véleményem szerint jogosan, mert engem elraboltak. Nem tudok másra gondolni, mint erre, mert nem emlékszem semmire a tegnapi napból, ami annyira nem is meglepő.
De aztán megakadok a kifakadásom közepette, mert megállít a tudat, ami életemben először tör rám. Ezt még sose éreztem, nem tudtam elmondani valakiről, hogy ismerem, legalább is addig nem, amíg el nem olvastam a jegyzeteim.
- A pasim vagy?- nézek rá összeszűkült szemekkel, mert mi másra következtethetnék a mondataiból. Azok szoktak ilyet mondani, akik együtt járnak, és magamról tudom, hogy sose találkozgatnék csak úgy valakivel, főleg, hogy nem megy jól a szocializálódás.
- Megsérültem? Hogya,...? Ááá akkor ezért fáj- nyúlok óvatosan a nyakamhoz, és leküzdöm a késztetést, hogy felszisszenjek.
Szédelegni kezdek, így nemes egyszerűséggel a férfi mellé sétálok, és felülök az asztalára. Mi veszteni valóm van? Ha nem tetszik neki, majd lerángat róla. A kérdés hallatán, aprót rázok a fejemen, bosszúsan persze, mert ez engem is zavar.
- Csak azt tudom, hogy ismerlek...- nézek fel rá, és próbálom idejében elszakítani a tekintetem, nehogy hülyének tűnjek, amiért úgy bámulom, de az nem megy olyan egyszerűen.
- Kis híján megfojtottak odakint. Ne ijedj meg, de szerintem az egyik páciensed dilis- hajolok közelebb hozzá, hogy suttogjam a szavakat, és tekintetem egyből az ajtóra siklik, mintha azt várnám, most fog berontani.
- Szóval orvos vagy... Te is követelsz hálapénzt a vizitdíj mellé? Mert akkor hamar lecsuknak- oké, sejtem, hogy nem ez a normális módja az "ismerkedésnek", de hát, én magam se vagyok normális.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája EmptyVas. Márc. 09, 2014 4:49 pm

-Azért, hogy legyen mit kérdezned!
*Most komolyan, ti elhiszitek ezt az embert? Vámpírt... Akármit! Szemforgatva tárom szét a karjaim, de nem fűzök egy árva szóval sem többet a témához. Nem hiszem el, hogy még mindig itt vagyok és hagyom, hogy szórakozzon az idegeimmel. Már rég fel kellett volna kapnom a szajrét és pucolni kifele az ablakon olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges. Eh, de pont ez a gond, hogy egy átkozott vampiro és nem lehet olyan könnyen meglépni előle. Elég csak a legutóbbi esetre gondolni, amikor abban a bizonyos utcában összeakadtam vele. Életem leghosszabb percei voltak, komolyan... Azt hittem sose fog elengedni. Sose hittem volna, hogy a véremet is képes vagyok feláldozni a szabadságomért. Kár, hogy ezt a módszert nem tudom most is bevetni. Ha még is, az már többe kerülne, mint 2-3 dl vér...*
-Ha te mondod, biztos úgy van... Eltűnni szeretnék, hogy őszinte legyek, de akkor halljuk: mi a lényeg?
*Összefonom a karom magam előtt és nagyot sóhajtva várom az újabb okos(kodó) szavakat. Elsiklunk az én lényegem felé... De hát nem rólam beszéltünk eddig is? Na mindegy, ővámpírsága bizonyára jobban tudja.
Hallgatom a kis meséjét, de valahogy nem tud meghatni. A pszichiátria viszonylag fiatal orvostudományi ág, ezt én is tudom, így nyilvánvaló, hogy nincs olyan régóta diplomája belőle. Pislogok párat, miközben a tekintetét fürkészem. Az enyémek összeszűkülnek s hosszas percek után végre a számat is kinyitom.*
-Akkor valószínűleg csak heccből nevezetél söpredéknek és kezeltél olyan lenézően. Valószínűleg csak brahiból hasonlítottál össze egy becsületes, diplomás emberrel. Minek, hogy ha a diploma nem több egy papírkánál?
*Költői kérdés, amit félig nevetgélve teszek fel, majd fejemet megrázva fordulok el félig a szoba egyik sötét sarka felé. Egy darabig csak bámulom a sötétet, miközben arra is figyelek, hogy mit mond az assassinok kapcsán. Kezdem unni a témát. Miért vagyok ilyen elfogult? Gondolom azért, amiért Doki is az a drágalátos lovagjai kapcsán. Kissé unottan fordítom a fejem felé és megvárom, amíg végigmondja a mondókáját.*
-Gondolkodtam rajta eleget. Elégedjél meg ennyivel. És nem vitatkozom tovább, mert úgy sem foglak tudni meggyőzni, ahogy te sem fogsz tudni engem. Fölösleges ilyen esetben ezekről a hülyeségekről tárgyalni.
*Felülök az ablakpárkányra a hátizsákommal együtt, onnan figyelem tovább "kedvenc vámpíromat". Vajon ha most hátravetném magam és úgy próbálnék megszökni, akkor mennyire ütném meg magam? Hmm, van valami bokorféleség az ablak alatt, lehet az felfogna. Megvárom szerintem a megfelelő alkalmat és már repülök is. Elegem van már belőle úgy is. Túl sokat láttam a képét a kelleténél. Még hogy a vámpírok bárkit képesek elcsábítani. Hmm... Vagy csak én vagyok ilyen mutáns, hogy nem hat rám. Vagy lehet nem is próbálkozik és azért nem....? Hú, túl sokat filozofálgatok ezeken, tovább kéne lépni.*
-Persze, tudom, hogy felesküdtél rá, de... A vámpírlét nem rúgja fel az ilyen szabályokat (vagy hogy is nevezzem őket)? Nehéz elképzelnem, hogy egy vámpír nem öl embert, hiszen az ő vérén élősködik vagy ilyesmi.
*Kérdőn pillantok rá, miközben a vállaim is megvonom. Ez mondjuk tényleg érdekes. Vajon Leo próbálta már magát kielemezni ilyen szempontból? Vámpír, de még köti az esküje, amit elméletben kétszer is lerakott. A létformája olykor megkövetelné azt az áldozatot, hogy öljön, még se teszi meg, csak ritkán, mert ott van az eskü... Érdekes. Fene se gondolná, hogy ilyen vérszívó is van a Földön. Vagy csak én vagyok szűk látókörű. De arról nem én tehetek, életemben nem találkoztam még a fajtájával ilyen közelről! Valahogy sosem érdekeltek annyira, hogy ilyesmikről csevegjek velük.*
-Na ne hülyíts, jó?! Ha azt hiszed, hogy ezt beveszem, akkor tévedsz.
*Keserűen nevetek fel, közben egyre csak azon jár az agyam, hogy mikor, hol és miért mondhattam volna el neki a nevem, ha tényleg megtörtént volna. Mert nem történt meg. Tudom, hogy nem. Valahogyan kinyomozta vagy ez is egy vámpíri képessége, én nem tudom, de nem hiszem el, amit mond. "Glóriás" mivoltára pillantva csak megvonom a vállam, igen, betámadtam az irodáját, csakhogy az ő szavait használjam. Bűnös vagyok, nem tagadom. A kis színjátékán csak a szemem forgatom. Nem tudom, most már valahogy nincs kedvem viccelődni vagy visszaszólogatni. Menni akarok a sunyiba most már. Idegesít ez a kísérteties hang...
Érdekes, amit mond. Értem, hogy mit akar ezzel közölni, azt hiszem, csak azt nem, hogy ez hogy jött a témához. Vagyis azt is értem valamennyire, de nem teljesen. Eh, utálom, amikor rébuszokban beszélnek! Vagy csak én vagyok a hülye megint. Eh, nem érdekel! Egyetértően bólogatok párat, ezzel zárom is a témát, nem akarok többet beszélni erről.*
-Hogy érted, hogy nem...?
*Remélem nem azt akarja a tudatomra adni, hogy ezek csak másolatok, mert akkor sikítok. Nem létezik, hiszen szín ezüst az egész! Tolvaj vagyok, az isten szerelmére, értek a szakmámhoz annyira, hogy felismerjem ezeket! Ne már, hogy sose legyen igazam, Dokikám! Kezd a hócipőm tele lenni veled!
Hüledezve nézek vele farkasszemet, miközben azzal a fura mosolyával próbálja nekem a vonzó vérszopót előadni.*
-A fantáziámra bízod? Jól van, szórakozz csak! Tudod mit? Nem hiszek neked! Én léptem!
*Azzal haragosan kifordulok a világ felé és leugrani készülök hátizsákostul, mindenestül. Vagy sikerül meglépnem, vagy nem, de velem ne játszadozzon, mert csak felcsesz vele. Kész, elegem van belőle. Vagy visszatart most, vagy nem, de remélem utóbbi és nem előbbi. A szajré nálam, a penge is, szerintem elég gyorsan fordultam is, hátha megúszom ennyivel.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Doktor úr irodája Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája Empty

Vissza az elejére Go down
 
Doktor úr irodája
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Blackthorn negyed :: Blackthorn Asylum-
Ugrás: