Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Derryl Cooper rejteke

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptyPént. Jan. 03, 2014 10:53 pm

Szokták olykor emlegetni a mai világban, hogy a tudás hatalom. Vannak viszont olyanok, akik úgy vélik, hogy a tudás méreg, ami elveheti az ember eszét és olyan veszélyekbe sodorhatja, amelyek meg sem történtek voltak, ha tudatlanságban marad. Ebben a helyzetben pedig Sinéad úgy véli, hogy ha elárulná furcsa viselkedésének okát a halandónak, aki most kutyástul, mindenestül vele szemben ül, akkor bizony abból semmi jó nem sülne ki. Ebből következik, hogy Derryl próbálkozhat akármennyire is, még harapófogóval sem fogja könnyen kihúzni belőle a válaszokat. Jobb, ha nem tud róla, így tovább élheti az életét és nem kell azon aggódnia, hogy vajon most melyik sarokból leselkedik veszély rá. A kíváncsiság miatt így sem lehet elég nyugta, de még mindig jobb, mintha tudná az igazságot.
A szúrós tekintettre semleges pillantással válaszol - próbálja nem mutatni jelét annak, hogy tényleg valami nagyon komoly gond miatt szakította fel az ajtaját. Inkább szűzies zavarodottságot és az ebből fakadó kényelmetlen érzetet igyekszik magára erőltetni, több kevesebb sikerrel, ki hogy látja.

-Tudom, rendkívül furcsán hangzik, de igen, így történt.
És ezzel igazából nem is hazudott a vámpírlány, hiszen valóban egy félreértésen alapult ez az egész hacacáré. Viszont, hogy a magának a félreértésnek mi az oka, nos, azt egyelőre még mindig titok övezi. Érzi a férfi hangjában azt a bizonyos élt, ami határozottan azt sugallja, hogy nem hisz miss Darklore-nak, de ez a lányt nemigazán izgatja. Higgyen amit akar, többet úgy sem fog mondani.
Amúgy is hideg kezei szinte jégcsappá fagy a rávetülő, angyalian kék szemektől. A kis ékszer mintha kiakarna ugrani a markából.

-Nincs semmi más.
Azzal a gyűrűt maga mellé rakja. Minek leplezze, hogy nála van? Amúgy kiderült volna, hogy elvette a fiókból, ha beigazolódik a sejtése.
-Gondolkodom, tehát vagyok.
Válaszol egész higgadtan, bár kissé meglepte a fickó hirtelen felszólalása. A kutyára pillantva azon tűnődik hogyan szökjön ki a házból minél gyorsabban. Úgy tűnik Mr. Cooper nemigazán akarja elengedni őt, ami hihetetlenül zavarja és nem is érti teljesen a dolgot. Valakiért idegesíti kicsit az az eb. Nem tűnik átlagos kaukázusi medveölőnek. Félő, hogy ha futásnak ered, akkor a hatalmas bestia is követni fogja, méghozzá nem kis sebességgel. Így lehet jobban teszi, ha egyelőre ülve marad. De lehet tenni kéne egy kísérletet, így Sinéad bizony elszakítja tekintetét az állatról, a gazdájára emeli és feláll, jelezve, hogy távozna most már, hisz más dolga itt. Meglátjuk hogyan reagál rá Athos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Derryl Cooper
Vadász - mágus
Derryl Cooper

Faj :
Ember (mágus)
Kor :
37
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
84

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptyVas. Feb. 02, 2014 11:38 pm

*Egy vadászpilóta bombázó tekintetével mered a szörnyeteg női arcába. Talán túlságosan mereven. De ez a szituáció hozza ezt ki belőle.
Valami nem stimmel.
Visszhangzik a fejében a gondolat. Egyelőre képtelen rájönni a dolgok mikéntjére, de ami késik, nem múlik*
- Hát persze...
*szinte az orra alatt motyogja, csak úgy kicsúsznak a pengeéles szavak a száján. Gúnyosan és szkeptikusan.
Akkor szakítja csak el a tekintetét a szemközt ülőétől mikor az leeteszi a kezét maga mellé és az ujjak börtöne nyílik. A gyűrű. Egészen rövid ideig néz csak az ékszerre, szemei álmos lassúsággal, de annál éberebben térnek vissza Sinéad Darklore tészta-arcára*
- Miért van nálad a gyűrű(m)? Úgy rémlik abba a fiókba tettem.
*nem hagyhatja szótlan, hiába hiszi a nőcske hogy így lesz és hiába óvná vele saját magát, nem teheti. Hogy a birtokos jelet odamondja-e vagy sem, azt nehéz megállapítani. Fejével pedig az említett fiók felé bök, de le nem veszi a szemét.
Szerencséje, hogy Sinéad viselkedése ténylegesen aggodalomra adna okot, még egy közönséges halandónak is. Így kevésbé feltűnő a megnyilvánulása*
- Nem szeretem Descartes-t.
*ennyivel intézi el a vámpír kis mentőövét, azzal jómaga is feláll. Semmi kedve ezzel a szukával csevegni, így is több ideig szívott vele egy levegőt mint tervezte. Megindul az ajtó felé szótlan, jó alaposan kitárja és a kilincsre tett kézzel nézi a kanapénál ácsorgó vérivót*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hazel Flynn
Hazel Flynn

Faj :
Ember
Hozzászólások száma :
9

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptySzer. Júl. 16, 2014 7:08 pm

Tulaj bácsi ^^

- Keresd fel Derryl Coopert, ő megmutatja neked, hogy kell használni - hagy magamra az a férfi, akitől ezt a csodát vettem. Tisztegessen megfizettem, abból a pénzből, amit attól a dagadt fószertől nyúltam le. De ez szerelem volt első látásra. Mikor Naddal voltunk erre, kiszúrtam, most meg eljöttem ezért a csodáért.
Óvatosan forgatom a kezemben, mintha a világ legnagyobb kincse lenne a birtokomban, számomra mondjuk az is.
A gondolkodásom 180 fokot fordult, mióta kis híján elvéreztem abban a sikátorban, még szerencse, hogy a társaim időben rám leltek. A harapás nyoma viszont még mindig a nyakamon díszeleg, holott el kellett volna múlnia már, de nem hagyom. Tudom, beteg dolog, de kell az, hogy emlékezzek, miért döntöttem így. Miért gondolom úgy, hogy azoknak a piócáknak nem szabad élniük. Hisz akkor semmit nem tettem, csupán rosszkor voltam rossz helyen. Azóta a harag, a gyűlölet és a bosszúvágy szinte felemészt, a tehetetlenség érzéséről nem is beszélve. Épp ezért döntöttem úgy, hogy gyorsan véget vetek ennek, kezdve azzal, hogy megveszem ezt a gyönyörűséget.
Miután kellőképp kinyomoztam, hol lakik a fickó, megyek is az otthona felé, mert mi sem lehetne jobb egy kapcsolat elkezdésénél, mint az, hogy az illetőre rárontasz a saját házában. Nem érdekel, megéri. Nekem mindenképp, és vagyok annyira makacs, hogy a következményekre jelenleg tegyek.
Az sem érdekel, hogy furán néznek rám, már megszoktam, és most marhára nincs kedvem elrejteni magam a mások szeme elől.

Nagy levegő, majd hármat kopogok, lévén csengőt nem találtam. Magamban már összeszedem, mit akarok hadoválni, de mivel nem vagyok közlékeny típus, lévén a "szakmához", amit eddig űztem, semmi szükség nem volt, így nem tudom, mi fog ebből kisülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Derryl Cooper
Vadász - mágus
Derryl Cooper

Faj :
Ember (mágus)
Kor :
37
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
84

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptyPént. Júl. 18, 2014 11:08 pm

*Derryl Cooper szokásos mindennapjait tölti: tehát a négy fal között edz, olvas, fülel és készülődik arra a hosszú tervre, ami évekig is elnyúlhat. Most éppen valamibe nagyon belemerül, míg vámpír és vérfarkasölő ebe, a kaukázusi medveölő, Athos nem messze a szőnyegen elterülve pihen.
Kopogtatnak. Felemeli a fejét a könyvből. Nem vár vendégeket. És minden gyanús. Főleg ha egy vadász van inkognitóban a városban. A kutyára pillant, de az nyugodtan fekszik: tehát se nem farkas, se nem vámpír az, aki az ajtó előtt áll. Ennek ellenére óvatosnak kell lennie. Feláll, kibújik a cipőjéből, hogy ne hallatszanak a léptei. A könyvet egy randpm fiókba sűlyeszti, hiszen a szakmájához van köze. Fiók betól, ajtóhoz sétál.
Kinéz majd ajtót nyit a szürke izompólót viselő férfi, akit a szakma csak "Angel" néven ismer. Kevesen tudják a valódi nevét és aki tudja, az is leginkább ezt a nevet használja. Noha kevesen tudják valóban, hogy Cooper az a bizonyos Angel*
- Igen?
*hangjában nincs semmi, se meglepettség, se harag, de öröm se. Teljesen hétköznapian hangzik a kérdés. Fogalma sincs ki ez a fiatal lány vagy hogy mit akarhat pont tőle. Bombázó kék szemei azonban nem nyugszanak*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Derryl Cooper
Vadász - mágus
Derryl Cooper

Faj :
Ember (mágus)
Kor :
37
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
84

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptyPént. Szept. 19, 2014 9:20 am

My deep, dark Sin(éad)


*Kulcs kerül a kulcslyukba, zár kattan fémesen. Ajtó nyilik, a fa nem recseg. Nem is nyikorog, mikor bezárul mögöttük. Sötét bűnökre zárulva, piszkos kis titkokat rejtegetve a külvilág éhes szemei elől.
Athos pislog pár méterre a bejárati ajtótól, kiváncsian. Izgatott lesz, mikor a gazdáját meglátja, a farka járni kezd, de egy tapottat sem mozdul. Lenyugszik, leül, majd végül lefekszik, nem messze a jövevényektől. Okos szeme a kettőre mered. A gazdája és egy vámpir. De nem akármelyik. Jól ismeri már ezt a szagot. A gazdája megtanitotta rá és világos utasitást adott veke kapcsolatban. A vámpirral, aki többször is járt már a vadász házában.
„Ne támadd meg, csak ha muszáj! De résen légy: figyeld minden lépését (a házban)!”
Igy hát Athos figyel. Athos lát. Mindent lát. A gazda azt mondta ne támadjon, ameddig a vérivó ki nem provokálja. Athos nem érti miért járt már a házban többször is. Athos nem tudja miért nem támadhatja meg rögtön, ahogy a többi fajtársát. De erre utasitották, hát ezt teszi: figyeli. Passziv elszenvedője csupán a cselekménynek, a kis jelenetnek, amit nem szabadna látnia, aminek nem igy kellene lennie. Athos csak egy oktalan állat. Nem értheti a dolgok mikéntjét, fogalma sincsen miért kapta azt a feladatot, amit. Ahogy arról sem, miért van ilyen közel a gazdájához a vámpir. Összefolynak. Látja ahogy bejönnek és a férfi magához húzza az ébenhajú istennőt. Átöleli a testét. Jobbja hátul a derekán, balja a hátán keresztül beleveszik az obszidián hajfürtök rengetegébe, csupán ujjai fehérlenek, ahogy a fejet tartja. Csókolóznak, szenvedélyesen. Athos nem tudja mit jelent az, amit lát. Csak annyit érzékel, hogy a vérivó nagyon közel van a gazdához, de feltehetően nem bántják egymást.
Derryl megemeli Sinéad-et, a lábai nem érinthetik többé a földet, a cipő is lecsúszik talán róluk. Nincs több bilincs vagy korlát, úgy csókolja és ott, ahol a hullámokban feltörő vágy parancsolja, ostorcsapásként minden egyes lélegzetvételnél. De minden csapás édes kin. Milyen régóta fojthatta el, hogy ilyen erősen tör rá ez az egész? Fogalma sincsen. Egyet tud csupán. Adott irányba közelit a magasba emelt és csókokkal elhalmozott Hófehérkével, magához láncolva karjaival. Vajon ki a rab? Talán mindkettőjük. Hiszen minden bilincsnek két vége van. Néha leteszi, hogy még mohóbban falhassa, de végül elérnek abba a bizonyos szobába. Sinéad lábai ismét földet érnek, ujjak táncolnak végig a combján, hogy egy marok gyűrhesse magába a hófehér, sejmes szoknyát. Alá csúszva majd végig felfelé a nő oldalán, a legnemesebb és legegyszerűbb mozdulattal bújtatva ki őt a patyolat ruhából, hogy az a földre zuhanhasson tehetetlenségében. Vajon igy érez a vőlegény, ha a menyasszonyt a nászéjszakán megfosztja az esküvői ruhától? Milyen képtelen gondolat. Olyan gyorsan távozik a férfi fejéből, ahogy jött. A test a ruha nélkül is ugyan olyan fehér. Hófehér.
Megszabadul a pólótól, amit visel. Magához öleli a holt-fehér lányt, olyan hideg a teste mintha menten halálra akarna fagyni. De az ő teste izzik, ahogy a mellkasuk összeér, nem hagyhatja kihűlni azt a másikat. Puhán a párnák közé fektetve, vérvörös ajkait izlelgetve. A hószin ruha mellé esik egy bőröv, koppanva. Athos fel is kapja a fejét az előszobában. A hang irányába indul. Megáll a nyitott ajtó előtt. Figyeljen, figyelje a vámpirlányt, aki többet mutatkozik a kelleténél. Hát ezt teszi. Nem ért semmit a látottakból és hallottakból, úgy dönt, hogy elsompolyog és egy kis elemózsia után néz. A zongora mellé fekszik le egy kisebb szőnyegre, innen is jól látja, ha kijönne a furcsa privilégiumokat élvező vérszopó.
Most már nincs kettő, már csak egy van. Túlságosan szoros, vágy fűtötte kötelékben. Végigcsúsztatva a kezét a lábszárán, hogy a lábbelitől szabaddá váljon. Végigtáncolva a sápadt combokon, ujján a koromfekete gyűrű megcsillan az éjszakai fényben. Sóhajok és csókok, érintések és valóra vált kivánságok, vágyak, melyek halálra ostorozzák.
"Énekek ajkad izén,
Csókjaid szine vér."

Lassan hajnalodik. Az ágyában fekszik, minden minden egyes hajnalon. De most képtelen lehunyni a szemét. A mennyezetet nézi, a fagerendákat. Gondolatok ezrei vágtatnak át a fején.
Egy ideig képes rá. Kényszeriti magát, hogy ne pillantson a mellette fekvő, vélhetően szendergő Hófehérkére, de képtelen rá. Feje a lány felé billen a párnán. Nem akarja látni, tudja jól, előre tudja hogy mindennél fájdalmasabb lenne megpillantani a túlságosan elevenen alvó Hófehérkét. És az is.
„Pihenj szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.“
(Tóth Árpád)
Érkeznek elméjébe a költő szavai. Képtelen tovább itt feküdni, némán és úgy, hogy nem jön szemére álom. Felül az ágy szélére. Pár percig ügyörög, majd felrántja a nadrágját, az övet ott hagyja, ahol van, a nagy kupacban az ágy mellett éktelenkedő fehér ruhacsomó mellett.
Megeteti a kutyát, elvégzi mindazt, amit minden reggel szokott, a szokásos teendőket. Azzal az apró külömbséggel, hogy egy cseppet sem hétköznapi nő fekszik az ágyában. Nem lehet ilyen könnyen elsiklani a tény felett. Be kell állnia a zuhany alá. Jéghideg vizet folyat magára, de nem sokat segit. Felöltözik, elővesz egy új pólót a szekrényből, olyan feketét mint Sinéad haja. Egy pillanatra megállitja a gondolat, de nem többre. Ahogy az éjjel a vámpir puha, dús haja folyt szét a testén, most a pamutpóló teszi ugyan ezt, há tnem ironikus?
Leül a kanapéra, a zongora mellé és irogatni kezd egy papirra. Meglepően szép, formás betűkkel. De nem is betűket: hangjegyeket. Féloldalt ül a heverőn, az egyik lábát felhúzza és könyököl a háttámlába az állát simogatva, mig a másik térdén a kottát veti éppen le. Azt a bizonyos kottás. Azokat a bizonyos hangokat. Athos pedig némán fekszik a zongora mellette és figyel*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sinéad L. Darklore
Diák - Vámpír
Sinéad L. Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
130
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
108
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptyVas. Szept. 21, 2014 7:48 pm


"And now we're lost in Paradise..."




Kéz a kézben lépnek ki az erdő sűrűjéből, megpillantva Derryl Cooper házát, amely a Grimm negyed szélén található, viszonylag távol a többi otthontól. Micsoda szerencse ez most! Nem láthatja így őket senki, ahogy együtt érik el a bejárati ajtót, kattan a zár, belépnek, majd ismét hallani a fém és fa együttes hangját.
Megáll, amíg zárul az ajtó, maga elé bámul. Egy Vadász területére lépett, itt lehetne a legvédtelenebb, ha olyan helyzetben volnának. De szerencsére ez most nem egy olyan helyzet. A hegedű és a vonó még a kezében, de végül szépen lerakja őket az egyik kis asztalra, majd megfordul, ahogy Derryl magához öleli. Ahogy a Vadász rászegezi kéken villanó szemeit. Mert már tudja, ó, nagyon jól tudja. Rettegett ettől az igazságtól, rettegett attól, hogy ismét meg akarják majd ölni. Hogy a történelem megismétli önmagát, megint hibázni fog, olyat tesz, amit nem szabadna. De számít ez most? Számít, hogy az ellenség házába lépve olyanra készül, amire eddig még soha? Nem, most semmi sem szent. Nincsenek józan gondolatok, nincsenek aggályok vagy gátlások, amelyek visszatarthatnák. Nincs kontroll, nincs rossz érzés, csak is jó. Átjárja egész testét, minden porcikája beleremeg, s közben karjai a férfi nyaka köré fonódnak ismét, vérvörös ajkai egybeolvadnak az övéivel. Így állnak egy darabig a sötétben, szenvedélyesen egymás ölelésében, míg nem a magasba kerül hirtelen. Erős karok tartják, de így is megkapaszkodik, lerúgva azt a gyönge, fehér kis topánkát, ami eddig rajta volt. Hószín lábai közrefogják Derryl derekát, teljesen rátekerednek, bokáját össze is kulcsolja, s úgy teszik, mintha foglyaként tartaná Őt most. De nem rab ő maga is? Ennek a férfinek és érzéseinek szolgája. Ha az előző Vadász nem is járt sikerre, a mostani igen: kivájta a szívét, megszerezte. Úgy, ahogy eddig senki másnak sem sikerült. De nem adja oda másnak, nem viszi el mindenféle Gonosz Királynőkhöz, vagy Mostohához. Az övé, csak az övé. Hogy mit kezd vele majd, az még talán a jövő zenéje. Az azonban nem most lesz még. Most csak a jelen számít, ahogy csókok viharában, sóhajok közepette érkeznek be a hálószobába.
Lehunyja szemeit, miközben remegve áll, szinte alig bír talpon maradni. Több, mint száz éves, a százötven felé közelít már, és még is: sosem volt még férfival ezelőtt. Megtartotta ezidáig erényeit, hiszen soha senkit nem tartott érdemesnek arra, hogy ártatlanságát neki adhassa. Hófehérke túlságosan is gyermek volt még hozzá. A Jégkirálynő pedig távol tartott magától minden kíváncsiskodót. A Jégkirálynő fejéről azonban leesik a korona, Hófehérke feltámad hamvaiból, de nem gyermek már többé. Végleg felnő a mai éjszakán, hagyja, hogy teljesen meghódítsák. S olyan... Jó érzés mindez. Elég jó ahhoz, hogy soha, de soha el ne felejtse.
"Undress in the dark, and hide from you, all of you..." - így áll most, reszketegen, lenge fehérnemű takarja már csak bájait. De ezek sem maradnak sokáig rajta, mert míg Derryl leveszi a pólót, addig az ő keze is jár. Mozdulatai finomak, kecsesek. Ez a pillanatnyi különlét azonban nem tart sokáig, hamar egymásnak esnek ismét. Most érzi igazán a feszülő izmokat, a férfi forró testét, ahogy hozzásimul. Többet akar ebből a melegségből. Nem is tudja már, hogy mikor került az ágyba, a bőröv koppanása az, ami kicsit kirángatja ebből az euforikus érzésből. Athos mindent látó szeme sem zavarja, igazából nem is nagyon realizálta az állat jelenlétét eddig sem. Mással van jelenleg elfoglalva.
Feltör az első, mélyről jövő sóhaj, a vágyak legigazabb megvalósulása, most először kárhozott életében. Végleg elveszti mindazt, ami még gyermekké tette, többé már nem leány. Hófehérke felnőtt, bűnök közepette, melyeket titokban kell tartani, nem tudhatja meg senki sem. Az éjszaka leple alatt válnak eggyé, vámpír s ember, Hófehér és a Vadász. Nincs már üvegkoporsó vagy láncok, jeges viharok, amik visszatarthatnák. Csak ketten vannak, hemperegve a párnák közt, lelkük tüzétől fűtötten. S ahogy végigsimítja Derryl hátát, érzi azt a bizonyos sebet, amit nagyon régen látott még, mikor a gyűrűt adta át neki. Nem bántja, gyöngéden érinti, óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon.
S van még egy vágya, amit most már nem tud visszatartani, meg kell tennie. Muszáj. Érezni, ízleni akarja. Egy alkalommal hát, mikor idejét érezte a dolognak, puhán és érzékien beleharap az erős férfi nyakba. Csak egy korty erejéig. A zamata, a forrósága, ahogy a szíve szélsebesen pumpálja a szájába az éltető nedűt... Teljesen magával ragadja. Olyan édes, olyan meleg, még többet akar belőle. Viszont inkább másfajta örömekhez tér vissza, hisz nem tudja ez hogy hatott Derrylre - még senkibe sem mélyesztette pengeéles fogait ilyen gyöngéden.
Lassan hajnalodik, s Sinéad alszik, szépségeset álmodik. Újra, hosszú idők után, de ismét szépeket álmodik, és ismét jó érzések járják át, nem csak fizikailag, de már szellemileg is. Az oldalán fekszik, a mellette fekvő felé fordulva, valami vékony lepedőféleség takarja csupán itt-ott. Alig lehet hallani, ahogy szuszog. Olyan, mintha halott lenne. S még is, olyan emberi, ahogy azt Derryl is látja, mikor felé fordítja tekintetét.
Bár nem azonnal, de kis idő után észleli, hogy egyedül van a szobában. Lassan felnyitja pilláit, nagyot sóhajt, és lustán fordul a hátára, nyújtózva és... Elégedetten. Talán ez a legjobb szó arra, amit így hirtelenjében érez. Most először nem érzi magát feszültnek, nyugodt és kipihent. Hallgatózik. A kutya valószínűleg a nappali környékén, a gazdája pedig a fürdőben. Ekkor eszébe jut az az eset, amikor hirtelen Derrylre törte a fürdő ajtaját és meglepetten, illetve óriási zavarban állt ott meztelen mivolta előtt. Vajon most mi lenne, ha ismét benyitna és mellé állna a zuhanyban? Elhessegeti inkább ezt a gondolatot. A vízcsobogás abbamarad, léptek zaját hallja, majd halk puffanást, amint valaki a kanapéra érkezik. Ő maga felül az ágyban, ismételten nyújtózik egyet, két kezét kinyújtva és összekulcsolva a feje fölött. Azon gondolkodik mit vegyen fel, hiszen a tegnapi fehér ruháján kívül nem valószínű, hogy másféle női ruhadarab lenne egy agglegény lakásban. Így hát feltalálja magát. A szekrényhez lép és előkeres valami ingféleséget. Feketét. Magára veszi, de nem úgy, ahogy azt normális esetben egy ember tenné. Úgy gombolja fel magára, mintha egy ujjatlan
kisruha lenne, a vállai teljesen fedetlenek. Az ing ujját pedig keblei alatt masnira köti. Éppen elég hosszú ahhoz, hogy fehérneműje kis takarásban legyen, ha lehajol viszont... Nem számít. Derryl elől már nincs mit rejtegetnie, többet látott az elmúlt éjszaka, mint egy fehér bugyi, kétség sem fér hozzá. Bár ez a ruhaviselet nem vall Sinéadre, de talán nem lesz ezúttal akkora nagy probléma a viselése.
Macskaléptekkel hagyja el a szobát. Beletúr hosszú, ébenfekete hajába, hogy megigazgassa kicsit. A kanapén ül. Ír valamit. Méghozzá egy kottát. Tudja jól, hogy minek a kottáját. Szinte észrevehetetlenül lép a férfi mögé. Lassan lehajol, karjai sokadszorra is Derryl nyaka köré fonódnak, Sin pedig fejét az övének dönti finoman, úgy tekint a hangjegyek közé. Derryl hallhatja, ahogy a vámpír beleszuszog a fülébe. Majd egyre lejjebb, a nyaka felé. Apró, szinte ártatlannak mondható, hideg csókot lehel az illatos, tiszta bőrre, ám legszívesebben beleharapott volna. Még most is képes vágyni rá, a vérére...
Nem szólal meg. Lassan felegyenesedik és a zongorához ül.
Játszani kezd. Megihlette őt is valami, talán az a szép álom, amit az éjszaka gyönyörei után látott. S a dallam is, amit a papíron látott lejegyezve. Reméli majd eljátsszák neki egyszer. Hiszen őróla íródott.
S most ő is kettejükről muzsikál...
-"Under your spell again..."
..., majd énekelni kezd, megtörve a kora reggeli csendet.


"... I can't say no to you.
Crave my heart and it's bleeding in your hand.
I can't say no to you.

Shouldn't let you torture me so sweetly,
Now I can't let go of this dream,
I can't breathe but I feel...

Good enough,
I feel good enough for you.

Drink up sweet decadence.
I can't say no to you,
And I've completely lost myself, and I don't mind.
I can't say no to you.

Shouldn't let you conquer me completely,
Now I can't let go of this dream,
Can't believe that I feel...

Good enough,
I feel good enough.
It's been such a long time coming, but I feel good.

And I'm still waiting for the rain to fall,
Pour real life down on me.
'Cause I can't hold on to anything this good enough.
Am I good enough for you to love me too?

So take care what you ask of me,
'Cause I can't say no."



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Derryl Cooper
Vadász - mágus
Derryl Cooper

Faj :
Ember (mágus)
Kor :
37
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
84

Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 EmptySzer. Szept. 24, 2014 4:20 pm

*Ahogy a küszöböt átlépik, a sorsuk megpecsételődött. És ezt ők maguk is tudják. Mérföldkő ez, olyan, amit gondolatban már réges régen megtettek. Most pedig eljött az idő, hogy a világok ítéletét magukra vonva megtegyék azt, amiről tudják, hogy nem szabadna. Bűnt elkövetni maguk, egymás és minden ellen, ami valaha szent volt vagy csupán létezett. Még is, megfékezhetetlen a hajtóerő, az a fajta elviselhetetlen vágy és kín, ami mindkettőjük ereit perzseli, mint a folyékony tűz. Vagy már réges régen eldőlt mindez, döntöttek már az első pillanatban, mikor tekintetük összetalálkozott.
Míg az egyik hangszer pár fűszáltól megszentségtelenítve az asztalkára kerül, addig a másik a hegedűs kezébe, mely eleven vonó. Forró ajkak és még hevesebb ölelés, amivel egymáshoz láncolják magukat. Kecses combok, melyek fogjul ejtik...az éjszaka hátra levő részében mindúntalan. A legtermészetesebb természetellenességben.
Leteszi őt, minden bűnének pogány bálványát és istennőjét, akitől a legtávolabb kéne tartania magát, most még is neki áldozik majd újra és újra. S együtt mindannak, aminek véletlenül se volna szabad. Egy pillanatra még nem engedi el a derekát ahogy a márványfehér lábak a szőnyegbe süppednek, mert olyannyira megremegnek, hogy instabilságuk érezhető. Ez a megszeppent reszketés és szemérmetes pillantás és mozdulatok. Ó, milyen gonoszan árulják el azt a férfinak, amiben bízott, hogy nem kell szembe néznie vele. Reménykedett benne, hogy legalább annak súlyát leveszi már így is súlyos bűntől terhes válláról a természet és az istenek, de nem voltak kegyesek, kegyetlen keggyel átkozták. Örök kárhozat és legszörnyűbb büntetés, nem érdemel jobbat ha arra az útra lép, ami felől már úgy is döntött. Had legyen ez a bűn több mint röpke gyengeség, még ha ezt netán sejtené is, tudja hát jól, hogy sokkal több annál, ha ez a vámpírlány neki adja azt, ami nem szabadna, hogy pont őt illesse meg. Egy embert, egy vadászt.
Ruha huppan, öv koppan. Elsimít egy ében hajtincset a porcelán arcból, végig simítva azt és a puha alsó ajkat*
- Vigyázok rád.
*suttogja a vérvörös ajkakra a finoman reszkető tagok láttán, ahogy ajkaik összeforrnak. A legjobb, legtökéletesebb, a szívnek legkedvesebb hangszerre figyel a zenész a legjobban. S azon játsza el a legszebb melódiákat.
Egymáséi lesznek, a hófehéren izzó Hold alatt. Olyan szenvedéllyel szereti ezen az éjjel ezt a nőt, ahogy még egyet sem. Megsemmisítő, olthatatlan tűzzel. Akár a kérészek.
Hideg ujjak perzselik érintésükkel, ahogy végigtáncolnak egy fenevad ütötte seb régi hegén, ami nem más többé, csak forradás*
- Nem fáj többé. Csak egy régi, rossz emlék, ami csak a szívben marad fenn. A vámpírokkal ellentétben az emberek teste örökre megőrzi és emlékezteti őket.
*végigsimítja a szurokfekete hajkoronát a homlok felett, miközben elveszve azokban a kék szemekben ismét belefúrja ujjait a feketeségbe, újabb csókra kárhoztatva az éjszakát. De még nincs vége, messze nincs. Egy örökkévalóság. És ekkor, egy kéjtől kábult pillanatban...éles, még is felajzó szúrás hasít a nyakába.
Hát ilyen, mikor egy vámpír csókol.
Hallott már róla, természetesen és sosem akarta megízlelni az efféle csókot, ami a halandókra szinte kivétel  nélkül csak halált hoz, míg egy másik vámpírra izzó kéjt.
Végigfut a hideg és a forróság egyszerre a hátán. Tudja jól, nem szabadna hogy ezt hagyja. Bármit, de ezt nem. Még is hagyja, ahogy azt is hagyta hogy elgyengüljön, hogy szép lassan, bévülről falja fel egy vámpír. Egy vámpír, aki más mint a többi. Sajnos igen is más, félelmetesen eleven és emberi, sötét Grimm mesébe-tündérmesébe illő leányszörnyeteg, egy sötét hercegnő. Jégkirálynő üvegkoporsóban.
Miért pont ő? Talán pont azért, amiért ez fordítva is igaz. Tudja. Mert hogy érzi hogy Sinéad tudja, hogy vadász.A fajtája gyilkosa. Nem mintha ő maga pedig nem a Derryl fajtájának gyilkosa lenne. Tudja, még is, mindeezek ellenére, emberségének ellenére és annak ellenére, hogy a lehető legtávolságtartóbb és hűvösebb volt vele...még is, most itt vannak, gyűrött párnák között, vágytól felhevülve. És még több. Hiszen azzal ajándékozta meg, amivel egy nő csak egyszer ajándékozhat meg férfit. Vérrel pecsételt szentséggel. Amit neem lett volna szabad elfogadnia, amit nem szabadott volna felkínálnia. Amit egy nemes vámpírúrnak kellett volna tartogatni, talán olyasfajta szörnyetegnek, akihez majd a drága jó Darkloreék hozzáházasítják. Így megy ez a vér-arisztokratáknál. És éppen ezért-és a bűn többszörös súlyosságáért-vér fog még folyni emiatt az éjszaka miatt és nem csak emiatt. Rossz idők közelednek és ők hozták magukra a bajt. De jól tudták, vállalták, mert képtelenek voltak másként cselekedni. Gúnyt űzött belőlük a Fény és gúnyt a Sötétség, kegyetlen kis játékot. Édes játékot.
Képtelen éberen feküdni a jól megszokott ágyban, fel kel hát és végül a kanapén köt ki, kottát vetve papírra. Régen komponált már, de ez a dallam saját magát komponálta meg, egyszerűen csak megszületett a gondolataiban. A Fekete Nap címen.
És hűvös, puha karok kígyóznak lefelé csúszva a testén, mígnem magukhoz láncolják újfent. Próbált, még eddig is próbált parancsolni lényének és megkeményíteni a szívét a lánnyal szemben, de minden próbálkozás hiába. Abban a percben mikor a bőrét a torkán és vállain megérzi és mikor apró csókot lehel jegesen a nyakára, mikor újra édeskés borzadás fogja el, hátha újabb harapás következik, az akarat és önuralom csírája is elernyed, elolvad mint a tavaszi jég. Meg szeretné tagadni, annyira szeretné...de képtelen rá. Saját gyengeségének áldozata lett. El kellett, hogy bukjon. Be kell ismernie, hogy túlságosan gyenge. Még is túl nagy falat lenne a küldetés, amit kitűzött maga elé, mikor a városba jött?
Képtelen nem hozzáérni szabad kezével a kecses női karhoz, ami a nyakát kulcsolja. Ahogy a fej az övéhez dől. Fizikai fájdalommal jár a mellkasában. Még is kicsúszik a kar a kezéből, nem nehezedik az övére a fej, fekete ing libben, ahogy a tejfehér, formás idomok puhasága eltávolodik a hátától és alig takarva ellejt férfi szemei előtt és Athos árgus pillantása előtt egyenesen a zongorához, fehér pamut sejlik önnön inge alól kacérkodva ahogy leül. A bűne. A végzete. És játszani kezd.
Elengedi a tollat, hátra dől a kanapén és hallgatja a zenét. A dallamot és az éneket. A művészetet. A látomást, melyet minden művész halhatatlanná akar tenni. Ez más. Annyira más ez a mű, mint ahogy azokat játszotta el, amiket a magánfoglalkozásokon*
- Elégedetlen voltam a játékoddal, mikor utoljára voltam a Darklore kastélyban, hogy órát adjak neked. Emlékszel?
*lassan feláll a kanapéról és megindul Sinéad felé. Athos felpislog a gazdájára*
- Az emberek, ha elkezdenek zeneiskolába járni-általában gyerekek még-, a tanár megválogatja milyen darabokat ad fel nekik és mikor. Nem csak a mű formai nehézsége döntő. A zene...kivált képpen a zongora és leginkább a hegedű esetében több mindent igényel mint puszta hozzáértést és a kották ismeretét. Minden darab mögött van valami, sokszor jelentős, hogy a zeneszerző milyen lelki állapotban, milyen körülmények között írta. Az ilyen darabokhoz meg kell érni. Az élet alakít mindannyiunkat és ezek a hatások kihatnak a zenénkre. Néha nem is tudjuk mi hiányzik még ahhoz, hogy igazán úgy adhassuk elő a kívánt darabot, ahogy azt egyszer valaki megálmodta. A te játékodból is hiányzott valami, tökéletesen játszottad el, bármit kértem, úgy ahogy egy tankönyvben meg lenne írva. Még sem adta vissza azt, amit kellett volna. Azt hittem ez azért van, mert nem vagy ember. Egy dallam csak akkor játszható el helyesen, ha az előadó képes eggyé válni a zeneszerzővel. Ha érti a gondolatait és térzi az indíttatásait. Akkor olyanná válik a hangzása, amilyen a zenész látomásában volt, mikor először fogant meg.
*odaér a zongorához és Hófehérke fölé hajol, az árnyéka rávetül a lányra, ahogy jobbjával a keze után nyúl. Ahogy ujjai a billentyűn megállnak, Derryléi rávándorolnak. Hüvelykje a kézfején, mutató és középső ujja pedig a tenyerén, elbarikádozva a billentyűktől. Alig érezhető, finom érintés ez*
- Érzed? Az izmaid nincsenek megfeszülve, lazák, felengedtek. Nem görcsösen feszülnek a billentyűkre.
*halkan beszél, de nem suttog, pontosan Sinéad jobb fülébe. Ujjai felkúsznak a vékony csuklón az alkar izmaiig, mitnegy szemléltetve amit mond*
- Játszd el nekem újra azt a darabot, amit akkor játszottál. Amit többször is eljátszattam veled, de egyszer sem volt megfelelő.
*leválnak ujjai a túlságosan fehér karról és kiegyenesedik. A kaukázusi kutya felfelé bámul rájuk, értetlenül, de kissé agresszív természetét tekintve higgadtan*
- Amit most játszottál...más volt. Te komponáltad, a te művészeted, a te jelenésed...
*hátat fordít a lánynak, lassan sétálni kezd a nappaliban, ahogy a nagy ablakon át arany-fény folyik be az ablakon, a mérhetetlen mennyiségű könyvre, ami a falat fedi a zongora mögött. Hallgatja a dallamot, ha Sinéad játszik.
Odaér a Stradivarius-hoz, kezébe veszi, vállára teszi és játszani kezd. Azt a dallamot, ami a fejében zúg már tegnap óta, a dallamot, ami után Sinéad fülei és lelke is sóvárog. (3:25-től)*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Derryl Cooper rejteke   Derryl Cooper rejteke - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Derryl Cooper rejteke
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Grimm negyed :: Nyugati lakónegyed-
Ugrás: