Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Doktor úr irodája

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptyPént. Márc. 14, 2014 10:33 am

Avery

Az angyalok buknak először.
Feláll a kényelmes bőrszékből és ráérősen az asztal szélének támaszkodik, kezeit a fehér köpeny zsebeibe mélyesztve. Önkénytelenül is elmosolyodik Avery első gondolatán, végigfuttatva az alakján a tekintetét.

- Annyira még nem ismerjük egymást.

Mondja és megigazgatja a nyakkendőjét fél kezzel.
Ez a lány kifejezetten érdekes eset, az, hogy a memóriája minden egyes éjszaka törlődik, megfosztja attól, hogy a személyisége fejlődjön. De szerény személyére emlékszik. Vajon miért?

- Ja, elég valószinű. Szóval ne fogdosd, még be lehet gyulladva.

Mély behatolás volt, az már biztos. Ronda egy seb, nem nézegetné a lány helyében a tükörben. Valószinűleg még véraláfutásos is.
Avery kicsit dülöngélni kezd, el is rugaszkodik az asztaltól, hogy odamenjen hozzá, de ő megelőzi és feldobja magát a súlyos mahagóniasztalra. Nem semmi egy nőszemély. Sajnálnia kellene,de helyette szórakoztatják a történések.
És ugyan melyik férfit zavarná ha egy fiatal nő mászna fel az iróasztalára?
Szembe fordul az ücsörgő hölgyikével ahogy az folytatja. A szemébe mered, csokoládévörös iriszével az emberi arcot fürkészi.
Halandók.

- És csak rám emlékszel? Pedig nem ismerjük egymást olyan rég óta...

Veti fel egy halk sóhajjal. Csodálatos az emberi elme, az agy és lélek ezernyi acéllakattal. A kulcsok pedig a tudat óceánjának mélyén.
Avery közelebb hajol - ó,ha most Hansi, a főnővér benyitna,lenne itt 'lesz ne-mulass' - a doki arcára ismét kandúros mosolya mászik. Kétségtelenül ez a találkozás eddig a legszórakoztatóbb a furcsa lánykával.
Szint úgy közelebb hajol hozzá, az orruk szinte összeér.

- Nem csak az egyik. Mindegyik az.

Suttogja komoly arccal majd egyenesen bájos derűvel, mikor tűhegyes szemfogai kicsusszannak a halvány ajkak takarása alól.
Túl szélesen tud vigyorogni.
Eszébe sem jut, hogy talán szegény párára ezzel a frászt hozhatja. Valahogy úgy adja magát a szituáció, jómaga pedig már hozzászokott a téboly minden formájához, közel kétszáz éve ezzel veszi körbe magát. Hasadtabbnál hasadtabb elmékkel.

- Ez ugyanis egy pszichiátria.

Fűzi hozzá, ha esetleg nem lenne világos, majd kicsit eltávolodik az élettel teli női arctól.

- Nem, drágám, köszönöm, jól megvagyok a fizetésemmel.

Kuncog egy halkat, igazán nincs szüksége plusz juttatásokra, rengeteget keres a munkájával. De azért végigfuttatja szemeit a lányon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Avery Montgomery
Diák - Mágus
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
♥ Dr. Dunkelfreudé ♥
Hozzászólások száma :
66

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptyVas. Ápr. 27, 2014 3:51 pm

Doki <3

- Hála égnek.... ne érts félre... csak... nem vagyok az a tipikus álombarátnő forma - forgaotm meg a szemem, egyik lábamról amásikra billenve, bár van egy olyan érzésem, ő ezzel képben van, mégis... talán, ha sokszor mondom, el is hiszem, nem is gondolnék olyamsire, amire momentán semmi esélyt nem látok.
- Doki létedre elég laza vagy... Bírom Houset - és itt senki ne keresse az összefüggést, mert az mondjuk nincs, de ez van, mikor csak úgy kibuknak belőlem random a dolgok.
- És mit csináltam már megint? - szememet forgatva faggatom ki, mert az úgy tűnik egyikünk számára s eújdonság, hogy gond van a memóriámmal, és most marhára tudnám értékelni, ha kiderülne, mit szerencsétlenkedtem össze már megint. Már nem hisztizek, nem csapkodok, nem sírok, egyszerűen.. beletörődtem abba, hogy ilyen vagyok, mást úgyse tudnék tenni. Magamban meg csak nem teszek kárt, ennyi miatt biztos, hogy nem.
Igazából tök otthonosan érzem magam, ez abból is látszik, hogy mihelyst megszédülök, előzetes engedélykérés nélkül dobom fel magam az íróasztalra. Persze, tudom én, hogy első sorban nem arra funkcionál, de hát na.
- Nem tudom, miért... Eddig senkire... tényleg senkire nem emlékeztem... hehe... látod, ezt nevezik mély benyomásnak - viccelem a helyzetet, ami számomra épp elég komoly, de valamiért nem szeretném, ha azt látná, zavart vagyok. Fogalmam sincs, mi ez a hirtelen tökösség, csak jön. Ha nem ismerném magam, még a végémn azt hinném, imponálni akarok neki.
- És te még épeszű vagy ennyi dilis között? - kihívó mosoly terül szét arcomon, persze a távolságot nem szakítom meg, nehogy azt higyje, beggyulladtam. Jó, ha nem nézne ki ilyen jól, biztos nem folyamodnék ilyen eszközökhöz, mármint a flörtölés a dokival... ez nem az erősségem, de mint látszik, nem zavarja őt, sőt... Hát akkor meg miért ne.
- Megfoghatom? - hogy ne csukjon egyből be valamelyik cellába, ráveszem a kezem, hogy induljon el, hogy aztán ujjammal óvatosan hozzáérjek a szemfogához... egyetlen röpke pillanat az egész, csak a kíváncsiság miatt, na meg... szerintem már amúgyis elkönyvelt törzslakosként, úgyhogy már mindegy.
- És én hogyhogy nem egy gumiszobában ébredtem, telt ház van? - csüggedek le egyből, persze csak színészkedem, mert igazából pezsdítő a tudat, hogy nem lát potenciális veszélyforrásnak, vagy azt a bigyót nem találja bennem, amitől a dilis dilis.
- Hőőőő... láttam ám, hogy nézel, és nem. Én nem vagyok az a lány, és még nem is randiztunk, konkrétan a neved se tudom... - igazából a kiakadásom sokkal inkább mulatásogs, mint komoly, mert hát biztos vagyok benne, hogy jó párszor bemutatkozott már, de mivel nincs nálam életem megmentője, ezért tök jogosak az érveim.
- Oké, figyelj.... kérdezek valamit, de őszintének kell lenned, oké? Volt köztünk valami... tudod, ami már kimeríti a heverság fogalmát? - kezdek fészkelődni az asztalon, mert ez egy igenis zavarbaejtő téma, ja igenm és ennyit arról, hogy tökös vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptySzer. Május 28, 2014 9:26 am

Avery

Csak mosolyog azon amit a lány mond és ahogy szerencsétlenül az egyik lábáról a másikra áll. Egye a szivét!

- Honnan tudod hogy nem vagy?

Kérdezi azzal a macskás nézéssel, de teljesen jogosan. Kérdően pillant rá és huncut mosoly fut végig az arcán. Erre vajon mit felel?

- Akkor ezt most bóknak veszem. De én nem vagyok bunkó a betegekkel és a lábam sem fáj, remélem nem gond.

Vigyorodik és kivillantja túlságosan tökéletes fogsorát (nos,igen, az aránytalanul hosszú szemfogak "szépséghibájával").

- Nem minden doki zsémbes és begyöpösödött. És nem vagyok az orvosod. Most csak egy doki vagyok akivel beszélgetsz.

Korrigálja a helyzetet, mert azért ez sem mind egy, hogy hogy beszél egy pácienssel és hogy mással, mondjuk egy csinos szőkével akit össze kellett kaparnia.

- Hát...azt hiszem csak megint rosszkor voltál rossz helyen.

Egyelőre ennyit mond a fiatal nőnek kicsit elkomolyodva, de nem túlságosan, nem akarja ijesztgetni vagy hasonló.

- Szóval mély benyomás...nem tudom miért pont én, de ha már én akkor szivesen segitek túlélni az életet, ha szeretnéd.

Ismétli, mit is fűzhetne hozzá? Közelebb lép az asztalon üldögélő Aveyhez.

- Hát...magamat diagnosztizálni vicces lenne. Szerinted?

Sőt,nem is igen lehetne elméletileg. Minden esetre két kezét kihúzva a fehér köpenyzsebekből az asztalra támaszkodik, közre fogva a kis amnéziást.
Ekkor egy különös kérdés vagy kérés érkezik, amire válaszolni se tud, hiszen Avery keze megindul és nem szeretné-szó szerint-leharapni az ujját. Látszik az arcán a meglepettség, de hagyja hogy a lány hozzáérjen a hosszú és éles szemfoghoz. Aztán ismét csak elmosolyodik.

- Ilyenre se kért még soha senki, pedig már vegetálok itt egy ideje.Nos, milyen érzés volt megérinteni egy vámpir szemfogát? Szerintem te vagy az első ember aki ezt kipróbálta-

Kuncog egy jót, lehet hogy a lánynak ez nem lesz olyan vicces de neki az. Mindenre számitott csak erre nem.

- Elintézném ha ezen múlna hogy legyen hely egy szegény betegnek, hiszen kötelességem hogy segitsek rajtuk. De te nem úgy kerültél ide mint a többiek. Én hoztalak be, mert ez volt a legközelebbi kórház. És mert ez az én kórházam. Az erdőben szedtelek össze.

Adja elő a story egy részét, a lényegeset, a cenzúrázott verziót. Közben végig a csillogó szemekbe néz sötét szemeivel.
A pikáns megjegyzésen kibújnak ismét a fogai.

- Bocsánat, jogos. Tudom, hogy nem vagy olyan lány. Dehát attól hogy agyturkász vagyok még Freud-nak igaza volt. Én is csak férfiből vagyok.

Elrugaszkodik az asztaltól és picit vállat von, de nem hátrál. Pajkosan mosolyodik el, semmi értelme nem lenne kibeszélnie magát és nem is akarja.

- Szivesen bemutatkozok, már kezdem megszokni.

Őt megmosolyogtatja, lehet hogy Averynek kellemetlen, de Leo-t nem zavarja. Ha nem lenne végtelen a türelme nem lenne pszichiáter. Közelebb hajol a nőhöz, hogy a mögötte levő tollat felvegye az asztaláról. Megfogja a lány jobb csuklóját a bal kezével, mint egy műtárgyat és gyöngybetűvel beleirja a tenyerébe: "Leo".

- Léó, de mivel úgy se hiszem hogy ki tudnád mondani, maradjunk a Leo-nál.

Elengedi a kezét és leteszi a tollat, továbbra is kicsattanó derűvel. Főleg mikor meghallja a szégyenlős, de annál őszintébb kérdést.

- Nem azt mondtad hogy nem is randiztunk?

Húzza kicsit a lányt, mert szeretné látni az arcát, hogy hogyan reagál. Lehet hogy kicsit gonosz dolog, de úgy is elfelejti holnapra és addig is elütik az időt.

- Szerinted? Mit gondolsz, miért emlékszel rám? Talán...?

Összekulcsolja az ujjait maga előtt és kérdően néz azokba a szemekbe, olyan ártatlannak és fiatalnak tűnik mint a ma született bárány.
Ez egyszerre tűnik szórakozásnak és munkának, az emberi psziché rejtelmei. Már megvitatták hogy csak párszor találkoztak és Leo emlitette hogy "olyan" közelről még nem ismerik egymást. Még sem hagyja nyugodni Averyt hogy amnéziás létére miért csak a dokira emlékszik? Na, ez őt magát is érdekelné.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Avery Montgomery
Diák - Mágus
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
♥ Dr. Dunkelfreudé ♥
Hozzászólások száma :
66

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptyPént. Júl. 04, 2014 11:03 pm


Doki <3

- Miért az vagyok? - dobom vissza a képzeletbeli labdát, még a szemöldököm is felvonom. Azt már sikerült kikockáznom, hogy ő valami csoda folytán képben van a defektemmel, azt mondjuk nem tudom, hogyan, vagy honnan, de ez számít most a legkevésbé.
- A bunkóságot még kiheverem, de hogy nem fáj a lábad... kész, már nem is vagy annyira érdekes - játszom meg a csalódottat, de aztán elvigyorodok. Egyre jobban megy ez a humor dolog, aminek nagyon örülök.
- Tényleg? Nem szeretem a dokikat - pislogok nagyokat, mert elég kellemetlen tapasztalataim voltak, de sejtem, csak olyanok, amik bárki másnak, na mindegy, akkor se szeretek hozzájuk járni, ellenben egy cukrászdával. Jujj, de rég ettem már fagyit.
- Ez nem újdonság tőlem - sóhajtok fel, cseppet gondterhelten, mindig is bennem volt a gén, mai segített, hogy anélkül bajba sodorjam magam, hogy én azt akarnám. De itt, ezen a helyen, már nem vicces, sőt, az életembe is kerülhet akár.
- De te megint ott voltál. Mindig megmentesz - hálássan villannak rá barna szemeim, mert nem tudom, hogy csinálja, de mindig a legjobbkor talál rám.
- Hát azt látod, én se - harapom be az ajkam, miközben gondolkodni kezdek, nem tudom, miért Ő, mert így lehetne más is, vagyis... nem is kéne lennie semminek.
- Nem, szóval... dr. Dunkelfreud.. hogy áll a káros szenvedélyekkel? - köszörülöm meg a torkom, és próbálok olyan nagyon uncsi orvosos alakot felölteni, persze nekem az korántsem megy, sose akartam orvos lenni. Gondolok egy nagyot, és kezeim óvatosan indulnak el, hogy átkarolják a doki derekát, persze, tudom, hogy ilyet nem lenne szabad, de épp ezért olyan izgi.
Biztos, elborult az agyam, bár itt az őrültek között ez nem is számítana akkora újdonságnak, de... Nem tehetek róla, a kezem már indul is meg, és óvatosan érek hozzá Leo fogaihoz. Szemeimben érdeklődés csillan, némi félelemmel vegytíve, mert azért halvány bár, de villog az a lámpa, hisz mégse felejthetem el, hogy hány ember halt már meg az által.
- Éles... ha csipkerózsika lennék, most tuti bealudnék - mosolyodok el halványan, elvégre az a kedvenc mesém, bár ezt még nem osztottam meg senkivel. Sose voltak olyan barátaim, akikkel ilyesmiről lehetne beszélgetni, mostanra meg már elmúlt  akényszer, hogy szerezzek is.
- Mit kerestem én az erdőben? - vonom össze a szemöldököm, igaz, tőle nem várok választ, mégsincs velem non stop, hogy kitalálja, mit akarok. Viszont... múltkor is volt az a nagy késztetés, hogy menjek valahová, mintha a helyek vonzanának magukhoz, persze ez őrültség, így serényen hallgatok róla.
- Ne - reflexszerűen kapok a keze után. Nem tudom, mire vélni a cselekedeteim, de a hangom olyan kétségbeesett, hogy azon még én is meglepődök. Nem akarom, hogy messze legyen tőlem, mégha a messze csupán pár centit is jelent, és ez ijesztő.
Aztán a neve a csuklómra kerül, én meg úgy vizslatom, mint egy hozzáértő az értékes műtárgyakat, de férfit még nem láttam ilyen szépen írni.
- Lé... nem, tényleg nem tudom - kuncogok halkan, mert nem jönnek úgy a nyelvemre a hangok, mint ahogy az előbb azt ő kimondta.
- Ki tudja, nem sokra emlékszek - pislogok nagyokat, majd el is szonytolodok, ezt követően még egy sóhaj is kicsúszik belőlem.
- Látod? Ezért nem vagyok jó barátnő, még ha randiznánk is... másnapra elefeljteném, pedig azok olyan alkalmak, amiket az ember nem szívesen felejt el - megremeg a szám, de persze tartom magam, nem most fogok sírni, nem itt, nem előtte. Tény, sose zavart még ennyire, hogy defektes vagyok.
- Nem tudom, tényleg nem tudom - kétségbeesetten meredek rá, és bár nem vagyok biztos benne, sejtem, hogy hallja a néma segéjkiáltásom.
- Találkoztál már ilyennel? Biztos, van valami oka, kell hogy legyen - pattanok fel, és a zaklatottságtól elkezdek körbejárni a szobába. Ez van, ha megszűnik a nyugalom, Averynek mozogni kell.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptySzomb. Júl. 05, 2014 11:37 am

Avery

- Ezt csak egy módon derithetnénk ki.

Repül vissza a képzeletbeli labda a szöszihez egy gyilkosan kedves mosollyal. Eddig az összes Averyvel jól elvolt.

- Hát, sajnálom...majd szerzek egy sétapálcát és tettem, hátha...

Sóhajtozik nagyokat teátrálisan, Leo aztán igazán benne tud lenni az efféle hülyéskedésben, nem egy mélabús fajta. Közben a nem létező borostáját/szakállát simogatja az állán.
Hiszen a munkája csupa móka és kacagás, legalább is a betegek elég sokat vihognak...

- Kár. Mondjuk én nem olyan vagyok mint a legtöbb.

Mondja és nagyon lehangolt képet vág, ismét teátrális sóhajokkal, mintha a szivére vette volna. Kicsit meg is igazgatja a nyakkendőjét. Most aztán elvárna valami kis vigaszt.

- Csak megint jókor voltam jó helyen.

Kacsint a lányra mikor az elszonytolodik. Ő mindig rosszkor van rossz helyen, a doki meg jókor jó helyen.

- És...azt hiszem hozzám igyekeztél, ha erre jártál. Nem szoktak errefelé csak úgy sétállgatni.

Kérdően néz a lányra, bár nem számit rá, hogy emlékszik is, miért jött. A hálás kis pillantásra egy mosollyal válaszol.

- Káros szenvedélyek?

Kérdez vissza mikor a csinos kis karok a dereka köré fonódnak, aminek láttán kiszélesedik pajkos mosolya. Persze még véletlenül sem ellenkezik.
Az a szám jut eszébe, amit az egyik nővér folyton bömböltet ha nincs jobb dolga. Egy Lady Gaga szám ha jól rémlik, talán a Pokerface.

- Nekem nincsenek káros szenvedélyeim. Hacsak a szép lányok és az őrültek nem tekinthetők annak. Nos?

Feleli és baljával megcirógatja Avery orcáját. Sokkal hidegebbek az ujjai, mint amennyire szabadna. Feltéve, ha ember volna.

- Vagy szeretnéd ha lenne? Jól állna egy szivar a fogaim között?

Jobbjával a lány popsija melletti kis disztokba nyúl, amit még jó pár éve kapott egy hálás és dúsgazdag betegtől: egy szép doboz szivar. Nem dohányzik, ezért még egy sem hiányzik a szépen megmunkált tartóból. A hecc kedvéért azonban most egy rudat a szájába dug, csak szivtiprósan, a szája jobb sarkába, hogy a hosszú szemfog pont leláncolja a kis rudat.

- Sajnos még mindig nem sajog a lábam és kétszáz kilót se tudok hirtelen felszedni.

"Sajnálkozza" szájában a szivarral, mintha csak egy filmben lennének, hiszen kb ilyen kép van az emberek fejében egy orvosról, főleg egy kórházigazgatóról.

- Ugye tudod hogy ezt most nem szabadna? Mit gondolnának a nővérkék?

Kérdezi csábitóan játékos hangon, tökéletes ripacskodással.

- Olyan unalmas a társaságom?

Direkt kérdezi ezt, tudja ám mire gondol a kis huncut, de Leo természete néha olyan mint egy macskáé: szeret játszani.

- Hát ez jó kérdés, drága.

Feleli és kiveszi a szájából a szivart, leteszi. Dünnyög valamit az orra alá, hogy "pff,milyen rossz az ize..." és megnyalja az ajkát olyan macskásan, majd ismét a csajszira pillant.

- Viszont lenne egy módja annak, hogy kideritsük.

Jobb kezével egy ingát szimulál, hosszú, tejfehér ujja ide-oda leng. Mondjuk nem biztos benne, hogy Avery ebből rájön, mire gondol.
Amikor pedig a tollért nyúlna, a lány teljesen megrémül és a keze után kap. Ez a reakció váratlanul éri, de mivel pszichiáter-és pszichológiából is diplomázott-,ezért nem lepi meg annyira. Az arca kissé elkomolyodik.

- Semmi baj, nem megyek sehová. Megijedtél?

Ennek a lánynak nagy problémái vannak, ezt már eddig is felmérte. De ez...valami csúnya emléket raktároz az elméje, mélyen eltemetve. Súlyos traumát. Talán bántalmazták? Ha fizikailag bántalmazták volna, akkor annak lenne nyoma és félne a férfiaktól, igy Leótól is. Valami másnak kell lennie....az,hogy ennyire ragaszkodik hozzá, azzal magyarázná hogy senki más nem törődik szerencsétlennel és nem is ismer mást, automatikus pszichés védekezés, védelmezőnek tekinti. Elég szomorú lenne,ha igy lenne. Viszont emlékszik rá, ezért talán más van a háttérban. Majd megpróbálja kideriteni...igy nem lehet normálisan élni. Végül a tenyerébe kerekiti azt a három betűt.
Ha az ember évekig kódexeket másol...megtanul szépen irni.A gyöngybetűk pedig nem olyan dolog, amit el lehet felejteni.

- Az amnéziád nem feltétlenül jelenti, hogy rossz barátnő lennél. Egy csomó nő és férfi van aki enélkül is elfelejti azokat a dolgokat, amiket nagyon nem kéne.

Válaszolja a szöszinek miután meghallgatta a vallomását. Perszehogy segitene neki, hogy a fenébe is ne? Erre esküdött fel, még ha ez az eset más is-személyes-,mert most már kezd igencsak az lenni, a dolgon nem változtat, az eszmén. Egy kis félmosolyt küld a lánynak, aki aztán felpattan és járkálni kezd. Dr.Dunkelfreud pedig fejben elemezni. Ez az, amitől óva int minden könyv, de Leo mindig is alternativ volt a kezeléseit és munkáját illetően. Nekidől a padnak és figyel.

- Van oka. Kétlem, hogy születési rendellenesség volna.

Kezdi ezzel. Az orvosok a szakmában nem mondják el a választ, ha ilyet kérdez a betegük. De Avery nem a betege, legalább is hivatalosan nem. És Leo sok mindennel nem ért egyet, amit a szakmódszertanról a nagykönyvek megirnak. Jelen volt a tudományág születésének, ennyit úgy véli, megengedhet magának. Ha rosszul gondolná, nem futná akkora házra és sportkocsira.

- Az elme nagyon okos. Néha önállóan cselekszik, ha úgy gondolja úgy nekünk jobb. Ezt csinálja traumáknál is. Ha az emberrel valami rossz dolog történik, azért, hogy a józan ész megmaradjon, hét lakat alá zárja. Ilyenkor a beteg nem emlékszik arra, mi történt vele. A te esetedben...valami olyan dolgok történhetett, ami miatt az agyad biztonságosabbnak érzi, hogy minden egyes napot likvidáljon. A te érdekedben.

Mindez még a széptitett verzióban is drasztikusan hangzik. Odamegy Averyhez és a mellkasához öleli, megsimogatva a fejét, hátha megnyugszik kicsit.

- Semmi baj, összehozunk valamit. Majd én segitek, rendben?

Finoman eltólja magától a lányt ésa szemeibe néz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Avery Montgomery
Diák - Mágus
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
♥ Dr. Dunkelfreudé ♥
Hozzászólások száma :
66

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptyVas. Júl. 06, 2014 5:01 pm


- Hogy? - nem bírok vele lépést tartani, ami nem újdonság. Viszont elkerekedik a szemem, nem is tudom, miért. Az, hogy Leo azt mondja, kideríthetnénk, még akkor sem tölt el nyugalommal, mikor tisztában vagyok vele, nem bántana, sőőőt.... elvégre, mégis csak vámpír, és ezt nem szabad elfelejtenem.
- Nem. Az úgy már nem az igazi, na meg... te így vagy jó - félszegen fejezem be  a mondatot, még a fejem is lehajtom, közben azon gondolkodva, vajon valaha elmúlik-e a zavarom. Mert ahhoz már komoly tehetségre van szükség, hogy az ember lánya saját magát zavarba tudja hozni.
- Az biztos - értek vele egyet, mert hozzá hasonlóval még a jegyzeteimben sem találkoztam, pedig... állítólag szert tettem pár ismerősre. De csak szavakat tudok odaképzelni, sem az arcukat, sem a szemüket nem tudom elképzelni, hacsak rá nem bukkanok egy részletes leírásra.
- Nem tudom, hogy csinálod - csóválom meg a fejem, de azért mégis csak örülök neki. Ha Leo nem lenne, már kis milliószor haltam volna meg. Ebben a poén csak az, hogy akár miatt ais meghalhatok, elvégre... mibe telik neki megölni. Lehet, ha rám un, meg is teszi, de erre inkább gondolni se merek.
- Nem tudtam, hogy itt vagy... nem tudhattam... azt hiszem - bizonytalanodok el, és ilyenkor tényleg nagyon utálom, hogy az elmém ilyen csúf játékot űz velem. Kezdve azzal, miért emlékszem rá egyáltalán? Ez a legnagyobb kérdés, hisz sose fordult még elő, hogy bárki nyomot hagyjon a fejemben, ez részben örvendetes, de főként marha ijesztő.
- Az őrültek mindenképp, a szép lányokról nem tudok nyilatkozni... nem tudom, neked mi a szép - vonok vállat, mert ez igen tág fogalom, és marha sokrétű. De nem aggódom, engem nem lehet a szép kategóriába sorolni, közel sem vagyok az. Persze elmosolyodok, mikor az arcomhoz ér, nagyon jól esik, amit szintén nem tudok mire vélni, ahogy a kialakult helyzetet sem.
Oldalra döntve a fejem, vizsgálom meg alaposan  aszivaros Leot, majd a szám is elhúzom.
- Nem, nem igazán. Ne sértődj meg, de nem vagy egy keresztapa alkat, nem is áll jól - persze elviccelem a dolgot, ettől még a lényegen nem változtat, és rajta se kell változtatni semmit.
- Semmi olyat nem teszünk, amit a fejünkhöz vághatnának, de ha mégis... mit nekem pár zabos nővér - kihívó mosolyt küldök felé, nem is törődve azzal, hogy ez a röpke mondat többet foglal magába, mint kellene. Vicces, mert alapjában véve szeretek nyílt lapokkal játszani, most mégse... nem is tudnék, nem is akarok, főleg azért, mert én magam se tudom, mit akarok. A női lélek bonyolult.
- Nem, de kiskoromban mindig hercegnő akartam lenni, legalább is... egy csomó rajz erről árulkodik. Tudod, szőke herceg meg minden, minden nő vágy álma... Aztán a Csipkerózsika valamiért nagyon megtetszett... - vonok vállat, és el is hallgatok, mert az imént említettem, hogy már elmúlt a kényszer, hogy ilyesmiről diskuráljak másokkal.
- Ha unalmas lenne a társaságod, nem lennék a közeledben - váltok komoly hangnemre, mégis akkora hülyeséget mondok, hogy csak na. Jelenleg, ebben a pillanatban, nem tudom elképzelni, hogy ne legyek a közelében.
- Biztos, hogy hipnotizálni akarsz? Ha olyasmit hallasz, amit nem kellene, magadra vess - nézek rá komolyan, mert azért már tényleg nem tudok felelősséget vállalni, amit tudat alatt teszek.
- Ühüm - húzom oda magamhoz, és a mellkasába temetem a fejem. Rettentő hülyének érzem magam, nem is tudom mire vélni, ezt a hirtelen kiborulást. Várom, hogy mikor röhög ki, vagy mikor mondja, hogy nem vagyok normális, lassan már esedékes lenne.
- Miért, szerinted jó lennék? Neked jó barátnőd lennék? - csak úgy kibukik belőlem a kérdés, persze mivel feltételes módról van szó, még mindig el tudom titkolni a tényt, hogy nem egyszer szaladták már erre a gondolataim. Neki se kell mindent tudni.
Hirtelen torpanok meg, mikor Leo ecsetelni kezdi, mire képes az elme. A szemeim elkerekednek, és a nyakam ráteszem, hogy megint jócskán lesápadok. Még szerencse, hogy egy szekrény a közelben van, így legalább neki tudok dőlni.
- Nem tudom, nem hiszem, nem emlékszem semmire - aztán mégis átkarolom a derekát, mert úgy mégis könnyebben nyugszom meg. Kell, hogy a közelemben legyen, most még sírni se sírok, pedig nem kell hozzá nagy erőfeszítés, hogy nálam eltörjön a mécses.
- Segítesz? Ígérd meg - nagy barna szemeim az övébe fúrom, mert ez nem olyan dolog, amit bárkinek hagynék, nem csak a büszkeségről van itt szó, Leo már így is többet tud rólam, mint bárki más, és kell a biztosíték arról, hogy velem marad, mégha nem is úgy, ahogy azt a tudatalattim egy része szeretné.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptyVas. Júl. 06, 2014 9:18 pm

Avery

Jókat szórakozik a kis tudatlan lányon, persze nem gonoszságból. De kénytelen mosolyogni rajta.

- De kis ártatlan vagy.

Jegyzi meg egy apró sóhajjal, kandúros mosollyal, ami töretlen, hiszen a lány zavarba hozza saját magát. Hát nem édes?

- Szóval "jó" vagyok. Ezt vegyem bóknak?

Húzza csak tovább szegénykét, csak mert megteheti és mert olyan kis zabálnivaló ha a vér az arcába szökik. Főleg egy vámpirnak.

- Tegnap volt erre egy jó ötleted, miszerint az őrangyalod vagyok. A szárnyaimat a hátam mögött rejtegetem.

Futtatja végig gyorsan a szemeit az ücsörgő Averyn. Sok mindennek titulálták már, de angyalnak még nem.

- Hát, pedig elég jól el van dugva ez a hely. A város vezetősége általában nem a diliházzal reklámozza a városkát.

Jegyzi meg, hiszen ez igaz is. Jól eldugják, nehogy valami turista vagy akár városlakó lássa. Mert amiről az ember nem tud vagy csak nem lát, az nem is történik, igy megmaradhat a kis lelki béke a kint lakóknak. Na meg a betegeknek se jó ha zavarognak itt a népek a környéknek.

- Nincs rossz izlésem, maradjunk ennyiben. Művészlélek vagyok vagy mifene.

Részleteket nem mond, az túl könnyű és túl szép lenne. A szivart illetően elszomorodást szinlel.

- Kár. Sebaj, akkor még se váltok szakmát.

Végül ismét elmosolyodik, veszi a lapot. Mókamester, akár egy macska.

- Nekik az is feltűnő lenne ha egy csinos fiatal nő az iróasztalomon ülve a derekamat ölelgetné...

Ártatlanul mondja és néz a lányra mintha igazán nem lennének olyan gondolatai mint amilyenek egy egészséges férfinek szoktak. Neki? Ugyan!
A többin meg csak vigyorog nagyokat, ismét kibújnak a szemfogai.

- Na és, milen érzés volt egy vámpir szemfogához nyúlkálni?

Jut eszébe a kérdés. Valószinűleg mint az oroszlán szájába tenni a kezünket. De azért megkérdezi.

- Miért, lekaratézod őket? Mármint a nővéreket?

Érdeklődik élénken, ajj,de gusztusos lenne pár ereje teljében levő verekedő leányzó, de aztán elhesegeti a gondolatot, hiszen dolgoznia kéne. A fene, nincs kedve! Sebaj, a nővérkék tartják a frontot. Remélhetőleg.

- Aham, értem, igen. A királyfi vagy a hős lovag, szőkén.

Egész "véletlenül" a hajába túr, ami nem aranyszőke, de sötétszőke. És amit Averynek nem kell tudni, hogy lovag (volt).

- Ha bealudnál, biztosan fel szeretnélek kelteni.

Teszi hozzá, szokásos ártatlansággal, se túl sokat, se túl keveset nem mondva.

- Rajzolgattál kiskorodban? Megvannak azok a rajzok?

Művészi érdeklődés és pszichológia egyben. A gyermekrajzok sok mindent elárulnak. Többet is mint hinnénk. Külün szakkönyvek készülnek róluk, jól tükrözik a kölykök lelki világát.

- Tehát örüljek, amiért mindig felbukkansz valahol. Mondjuk mert rám rontasz az irodámban. Csak a fene jó társaságomat igazolja.

Forditja le a hallottakat, talán a kis szöszi nem egészen gondolta át, mielőtt kimondta. Aztán komollyá fordulnak a dolgok, vége a mókának és kacagásnak, de egyszer ennek is el kell jönnie.

- Nem az a lényeg, én akarom-e. Te szeretnéd-e? Segithet. Talán megtudnánk miért és mire nem emlékszel. Nem te leszel az első, akit hipnotizálok. Hallottam és láttam már rosszabbakat, ebben biztos vagyok.

Mondja komoly, még is higgadt arccal Averynek, végül pedig megcirógatja az arcát egy mosollyal, hogy ne legyen túl rémisztő a helyzet. Ekkor temeti a lány az ingébe az arcát. Átöleli a hátát és megsimogatja a kobakját. Leonak viszont nincs szivverése, hiszen átalakult vámpir (a nemeseknek gyengén,de ver).

- Hát, ezt nem tudom, ameddig ki nem próbáltam.

Feleli nemes egyszerűséggel, igy az első megjegyzésére is választ kap a lány, ha eddig esetleg nem kapott volna.

- Semmi baj...

Ismétli ahogy a lány elsápad és rögtön a karja után nyúl, de az át is öleli. Ugyan úgy mint előbb, olyan egy fejjel lehet alacsonyabb nála. Pont látja a feje búbját,ha rá néz. Viszont utána a barna szempárt látja. Neki is barna szemei voltak, ameddig meg nem halt. Most pedig? A vér bemocskolta és barnásvörösre maszatolta.

- Már egyszer megigértem.

Mondja és elmosolyodik. Valamiért békesség tölti el, mint mikor a frissen szentelt pap a katedrálisba lép. Emlékszik arra az érzésre és ad egy csókot a zaklatott nő homlokára.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leo Dunkelfreud
Pszichiáter - Vámpír
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
793
Családi állapot :
Szeretnéd tudni,mi?:D
Hozzászólások száma :
144
Tartózkodási hely :
Asylum

Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 EmptySzer. Júl. 16, 2014 8:02 pm

Nadia

- Ha túl akarsz adni rajta, ajánlom gyors legyél. Mert a következő éjjel, ha meglátogatlak-márpedig így lesz, ha megéhezem-, önszántadból adod majd vissza ha a nyakadhoz hajolva, suttogva arra kérlek.

Mintha csak a nő gondolatait fürkészné, úgy kísérti meg ezekkel a szavakkal és szemmel láthatóan jól szórakozik.

- Nem érezted magad az utóbbi időben fáradtabbnak?

Ártatlanul érdeklődik, puszta orvosi érdekből, persze mindez csupán ámítás. Vajon megérezt-e a szervezete a vérveszteség súlyát? Dr.D. alapvetően nem öli meg az áldozatait, a kivétel ritka, de azért akad.
Ha egy vámpír járni kezd egy áldozathoz, ha kiszemeli több táplálkozásra, akkor lassan, de biztosan fogyatokzik a szerencsétlen, mígnem végül, az utolsó szentség következik: az utolsó látogatás a halandó életébe kerül.

- Drágám, a lényeg eszmei. A vita, amibe kezdtünk filozófiai alapú. Mi a "helyes", mi a "becsület". De te elég hevesen elcsúsztattad ezt a témát a saját kis lényeged felé. Mond csak, nem szeretnél időpontot kérni tőlem? Ha fenntartásaid vannak, akkor bármelyik kollégám megteszi. Azthiszem rád férne egy kellemes beszélgetés.

Rákacsint a nőre. Még mindig élvezi ezt a kis bájcsevelyt és bármennyire is abszurd, ennek ellenére igaz amit az imént mondott. Nadiának kéne egy jó agyturkász. Vagy csak a freudi kielégületlenség miatt pattog ennyire?

- Még mindig nem látod a lényeget, Süße.

Sóhajt egy teátrálisat, de nem kommenteli tovább: a kicsike javíthatatlan.

- Csak szeretném hogy felfogd. Hogy megértsd. Hogy lásd: rossz az, amit csinálsz. Mert az ember lehet rossz, voltak kegyetlen lovagok. Voltak jótét lélek assassinok. De az eszme a lényeg, mert az ember azt mindig csak torzítja. Az előbbi, minden józan észt figyelembe véve pozitív, a cél az ártatlanok megsegítése, cselekedetekkel nagyrészt ez támasztódott alá. Na de a másik? Nadia, Nadia. Te nem voltál ott. Te csak legfeljebb olvastál róla vagy meséltek neked. Nem igaz?

Sajnálkozva néz a tolvajra, de hogy ez mit rejt, a fene tudja. Végül egy egészen macskás vigyorba görbül az arca.

- Nem feltétlenül.

Vágja rá olyan gyorsan, hogy szánt szándékkal hükkentse meg a fiatal nőt. Ez bizonyára gyengepont kéne hogy legyen. De nem egy közel nyolcszáz éves vérivónál.

- Mint mondtam, én nem ölök embert, ha nem muszáj. Az "áldozataimat" talán túlzás így nevezni, hiszen nem halnak meg. Legtöbb esetben észre sem veszik, hogy történt valami. Még egy véradás is jobban leterhelné őket mint az én csókom. És van hogy vérbankból csemegézek. Lopás, erre gondolsz, igaz? De gondold csak meg...nekem is csak élnem kell, bennem a túlélési ösztön, ahogy minden lényben, ezt nem vetheti senki a szememre. Emellett...az az egy tasak vér megmenthet egy emberi életet, de ha én nyelem be, akkor lehet hogy többet ment meg. Olyan életeket, amiken én segítek. Érted már? Orvos vagyok, tudod. Bár már régen nem szikével gyógyítok, de a mai társadalom legelterjedtebb betegségei közé tartoznak az elme zavarai. A cukorbaj és a szív-érrendszeri betegségek mellett. Mellesleg a WHO "egészség" meghatározásába beletartozik, hogy csak az az ember egészséges, aki szellemileg is az.

Prédikációért nem kell a szomszédba menni az biztos. És igen is élvezi. Emellett oktató jellegű is ez a kis monológ. Nadia talán ha észhez nem is tér, de elgodnolkodik, közben kissé összetörik, Leo pedig ebből új erőre nyer.
Mire a nő azzal vádolja, hogy csak ugratja, ártatlanul felemeli mind a két kezét és pillog jobbra-balra. Majd leereszti őket, vissza a zsebébe és vállat von. Nem kényszerítheti, hogy higgye el amit mond, viszont egy olyan pajkos pillantást és mosolyt küld felé, ami több mint vészjósló.

- Azt kötelező megvenni, de egy másik szikekészletet használok(/unk).

Világosítja fel a kis édest, persze arról mit sem mond, hogy a másik miből észült.
Vagy hogy hol van. Lehet akár egy szike a zsebében is, miért ne?

- A te dolgod, hogy hiszel el. Azért én a helyedben szendék egy kis vasat, tudod, csak a vérképződés miatt...hölgyeknek amúgy is ajánlatos, a legtöbben vérszegények vagytok az én esti látogatásom nélkül is.

Komolyan mondja az orvosi tanácsot, de a végén-ismét-kiszélesedő vigyor lesz urrá. Sármos, kegyetlen, egyszerre vonzó és taszító.
Ekkor Nadia olajra lépne, neki is rugaszkodik az ablakbál, de egy erős kéz feszül a hasfalának ahogy nekifeszülne a mutatványnak. Jeges, merev, cseppet sem emberi az, ami a hátához simul és a fülébe suttog hűvös szavakat.

- Ma éjjel ott hagyok neked valamit, hátha az meggyőz. Bezárhatod az ablakot, ha akarod, de ha bekopogtatok, úgy is ki fogod nyitni...

Kuncogásba fojtja a szavakat ahogy elengedi a tolvajt, hagyja hogy kicsússzon az ujjai közül és orgyilkosként zuhanjon a mélybe. Utána néz, igazán kecses mozdulat volt, meg kell hagyni. Ha esetleg Nadia is felpillant, kacsint rá még egyet, talán még integet is.
Szeret néha játszani a főfogással. Ritkán látogatja áldozatait, de ez a romlott kis bige megérdemli. Úgy szeretné újra és újra összetörni...végleg, apró darabokra. Aztán pedig összerakni, jó orvoshoz méltóan.


(köszi a játékot Smile ha szeretnél folytatást, írj rám)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Doktor úr irodája - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Doktor úr irodája   Doktor úr irodája - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 
Doktor úr irodája
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Blackthorn negyed :: Blackthorn Asylum-
Ugrás: