Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Roselaine De Clare (elfogadva)

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Roselaine De Clare (elfogadva) Empty
TémanyitásTárgy: Roselaine De Clare (elfogadva)   Roselaine De Clare (elfogadva) EmptyPént. Dec. 21, 2012 3:07 pm

Roselaine De Clare
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙
1991. Január 1.
Mágus



Lényegtelen akárcsak megpróbálkozni a tagadással, mára már szinte ténnyé vált, hogy az emberek leginkább a külső benyomások, és az első beszélgetés alapján alkotnak véleményt egymásról. Mindazonáltal kérdés, hogy mit tesznek, ha nincs min ítélkezni? Nem, Rose korántsem láthatatlan, mégis ha vetsz rá egy pillantást, más se fogad, mint a jól megalkotott semlegesség. Gondolhatják, hogy egy átlagos, mindennapi nő. Gondolhatják, hogy egy különös, csendes szépség. Persze, igazából gondolhatnak bármit, az semmiképp sem lesz úgy. Miért? Mert így működik a világ, és ő is ugyanúgy népesíti azt. Valamiért mégis más és mégsem más.
Magassága 170 cm körül lehet, de néha-néha megugrik a különféle magas sarkúknak köszönhetően. A stílusát minden szempontból a nőies, egyszerű ruhák képviselik, ezen belül is a színtelenség. Még a bőre is hófehér és sima, az arca finom vonásokban pihen meg, s ha rápillant az ember, elfogja az elérhetetlenség érzése. Nem azért, mert olyan gyönyörű, sokkal inkább - megmagyarázhatatlan okoknál fogva - távolinak tűnik. Talán ez teszi ilyen különlegessé a kisugárzását. Ebből kiindulva már a szeme is sokkal hidegebbnek tűnik, a személyessége is sokkal behatárolhatatlanabb, ráadásul az élénk haj - fekete-fehér viselet kontraszt is hamar kiugrik a képből. Nem kérdéses hát, miért nem tudják az emberek, mit gondoljanak róla.


Rose külsejénél csak egyvalami furcsább: a viselkedése. Újabb ellentétek jelennek meg vele kapcsolatban, amik képesek lehetnek akár teljesen összezavarni a megfigyelő agyát, de talán pont ez a cél. Mindig is nehezen viselte el, ha kiismerték, jobb szeret a békés homályban maradni, ahol nem teszi ki magát veszélynek. Márpedig ha nem tudják meg mi árthat neki, nem is tudják felhasználni ellene. Az elővigyázatosság mindig jól jön, néha nem is sejtenénk, mennyi bajtól óvjuk meg magunkat a segítségével. Mágusunk ezt az elvét is hűen őrizgeti. Némiképp ehhez kapcsolódóan még egy fontos erénye, hogy általában tanul a hibáiból. Van, hogy heves vérmérsékletű, de legtöbbször nyugodt természettel rendelkezik, ez pedig sokat segít abban, hogy hideg fejjel gondoljon végig minden egyes mondatot, minden egyes szót. Ugyanebből kifolyólag kiváló megfigyelő, s mivel emberi kapcsolatok híján elfogulatlan, jó az ítélőképessége is. Elvégre minden rosszban van valami jó. És tényleg! Ugyanis mindez csak a felszín alatt látható, kívülről bár érezhető a belőle áradó hűvösség és feszültség, igazán kedves nő. Mondhatni mindent megtesz a látszat fenntartása érdekében, gondosan magán tartva az álarcát. Nincs olyan alak, akivel ne lenne türelmes, ne próbálna meg segíteni, ahol csak tud. Hogy az utóbbiak szívből jövőek -e, vagy csak a saját érdekéből teszi, az kérdéses. Talán idővel majd kiderül.


Míg másoknak egészében ő maga, Rose számára a múltja homályos. Mintha századok teltek volna el azóta, hogy elhagyta Missoulát és új életet kezdett. Tisztában van vele, hogy nagy valószínűséggel így jár jobban, azonban korántsem vigasztalja a tény, hogy nagy vonalakban is alig van tisztában azzal, ami a családjával történt. Mióta magára maradt csillapíthatatlan bűntudata van, ezt pedig sehogy sem képes csökkenteni, bárhogy igyekszik. Azóta elzárkózott tőle, s bár sokszor jut eszébe, próbál nem rájuk gondolni. Ez viszont már a jelen, ne szaladjunk ennyire előre.
A De Clare família hatalmas volt. Valóságos kastélyban éltek, benne rengeteg rejtett járattal, szobával, alkalmazottal. Azon kevés családok közé tartoztak, akik megtartották a régi szokásokat, a modern technikákat pedig elítélték. Roselaine már gyerekkorában is nagyon művelt, okos kislány volt - tudta a kötelességét, mindig ismerte a mértéket és a határait, mindezek ellenére azonban képes volt nyitott maradni az emberek felé, mindent és mindenkit szeretett. A ritka komolyságban mindig is ott volt a gyermeki én, aki mindig vágyott a kedveskedésre, szívesen megajándékozott másokat és csak úgy nyelte a szép szavakat. Talán ő volt az egyetlen, aki kicsit színesebbé tette az elszigetelt, jéghideg életmódot, és elviselhetővé tette a túlzott illem erőltetését. Mindenki szerette, minden tökéletes volt. Mégis elérkezett a nem várt fordulópont: kiderült, hogy a lány nem véletlenül ilyen életteli. Felütötte a fejét a képessége, rájöttek, hogy képes varázsige és minden egyéb nélkül, puszta érintéssel meggyógyítani az élőlényeket. Innentől kezdve mondhatni elszabadult a pokol. Alig volt ember, aki ne próbálkozott volna a kihasználásával, próbálták kisajátítani, hogy felhasználják ezt a képességét. A szülei már ott tartottak, hogy ha nem csillapodnak a kedélyek, felhagynak a szokásaikkal és elköltöznek a kastélyból. Csakhogy nem minden úgy alakult, ahogy azt eltervezték.
Éjszaka volt. A szobákban csend honolt, mintha pár óra alatt kiveszett volna az élet a falak közül. Mindenki aludt, kivéve Roselaine-t. Minél több életen segített, annál rosszabbul aludt, sokszor rémálmok is gyötörték - ez is egy ilyen este volt. Ráadásul már nem csak az álmában képzelődött, fél órája motoszkálásokat hallott kintről. Meglepő módon azonban a beképzelt árnyak egyike ajtót nyitott, majd alig halhatóan belopózott. Vajon egy képzelt alak meg tudja ragadni az élő embert a karjánál fogja, és ki tudja rántani az ágyából? Rose feje nagyot koppant a parkettán, épphogy nem vesztette el az eszméletét, tenni viszont így se tehetett semmit. Az ismeretlen felkapta, majd gyorsan elindult vele kifelé. Végighaladva a kastélyon mást sem látott, mint vért.
Évek teltek el úgy, hogy nem tudott semmit a körülötte zajló eseményekről. Az elrablói bekötötték a szemét és egyszer sem pillanthatott fényt, attól tartottak, más képessége is van és annak segítségével megszökik. Ilyennel viszont nem rendelkezett, hacsak a mentésére induló rokonait nem nevezhetjük kivételes erőnek. Még jó, hogy több ember meggyilkolása ugyanazon kastélyban elég feltűnő tud lenni. Ugye, milyen rossz a meggondolatlanság?
Ezek után könnyű volt megszabadulniuk az elrablóktól - bár Rose-nak egyáltalán nem tetszett, hogy ezúttal a gyógyítás ellentétét végzik -, és pár hét elteltével már a temetésen is túl voltak. Mármint ha a „túl voltak” kifejezésbe belefér a gyász is. Az akkor még kis gyógyító sosem volt képes feldolgozni a történteket, hiába járatták pszichológushoz, hiába próbáltak barátot szerezni neki. Ott és akkor elvesztette a bizalmát az emberekben, s bár még élt benne a naiv remény, hogy majd kellemes meglepetés éri, már nem merte megkockáztatni a fájdalmat. Inkább elzárkózott, majd amint alkalma nyílt rá, elhagyta a családi fészket. Elvégre milyen jó is, hogy feltalálták a bentlakásos iskolákat. Lassan az erejébe is kezdett beleérezni, egyre többször alkalmazta, nem tudott betelni az érzéssel. Mindig is benne volt ez a képesség, mégis most teljesedett ki igazán. Szinte kínozta a vágy, hogy újra és újra alkalmazhassa. Arra viszont nem számított, hogy ezért hamar kirekesztik a közösségből, a helyzet pedig egyre jobban elfajul. Végül mégis kénytelen volt más iskolát keresni, amit a nevelői segítségével hamar meg is talált. Ráadásul nem is egyszer. Senki sem fogadta el, bárhová is ment. Körülbelül tíz évig folytatódott így a huzavona, mire végzett a tanulással, és szabad felnőttként elköltözött Nameless Townba. Nem sokkal később itt állást is kapott, méghozzá olyat, amiben kimerítheti a gyógyítással kapcsolatos igényeit. Már csak az a kérdés, ennek jó vége lesz -e.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Roselaine De Clare (elfogadva) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Roselaine De Clare (elfogadva)   Roselaine De Clare (elfogadva) EmptySzer. Dec. 26, 2012 5:53 pm

Nagyon érdekes leányzó, gratulálok, remélem sokat játszol majd vele Smile
Vissza az elejére Go down
 
Roselaine De Clare (elfogadva)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók :: Karakterlapok-
Ugrás: