Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Witch Beatrice (elfogadva)

Go down 
SzerzőÜzenet
Witch Beatrice
Tanár - mágus
Witch Beatrice

Faj :
mágus (elátkozott)
Kor :
24
Hozzászólások száma :
15
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Witch Beatrice (elfogadva) Empty
TémanyitásTárgy: Witch Beatrice (elfogadva)   Witch Beatrice (elfogadva) EmptyVas. Jan. 06, 2013 12:20 am

Witch Beatrice

Faj.: Elátkozott boszorkány
Megjelenése este egy macska, nappal meg egy lány nem tudja kontrollálni így minden alkalommal átalakul.
Haja/ szőre színe.: Fekete
Szeme
Emberi.: Mind két szemére vak. Egy varázslat segítségével mindig lát!

Macska.: Kék
A medál mit Beatrice mindig magánál hord, emberi létének ketrece mely nélkül nem lehetne ember csak egy macska.:



"Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?" (Hősök film)[/center]


A sötét Angliában születem egy  gazdag és jó hírű nemes családban,
a családom a Witch Beatrice nevet adta nekem, én voltam az első szülött
míg a családi boldogság tartott hét testvérem született még.
Az utolsó szülöttel el is jött a vég, vég a családi boldogságnak.
Előtte boldog voltam, nagyon kicsi és ahogy idősödtem először
csak kisebb varázslatokat tanultam nagyon szeretem a tanulást,
mert játékos és szórakoztató volt mindig. Míg bennem töltöttem hatodik évemet mikor vége lett számomra egy világnak én voltam az első ezért nekem kell eldobnom mindent. a gyerekkort, életem, boldogságom és szeretetet is. A jövőm a tanulás lett nap első fényétől a utolsó fényéig. Tanáraim komolyak voltak és komolyságot neveltek belém, elfeledtetvén  velem hogy gyerek vagyok csak egy volt fontos. Családért éljek és szolgáljuk legyek és minden varázslatot tudjak kisebbtől a nagyobbikig, semmi sem maradhatót ki.
Okos voltam és gyorsan megjegyeztem mindent, gyakorlatokat végeztem..
Valami nem sikerült újra és újra és újra, meg büntetés egyenesen állva mint egy fa darab kezek előre, tanáraim  vagy saját szüleim pálcájukkal  foltosra vagy míg bőr az ujjaimon fel nem repedt és vérzett addig sújtottak le.
Minden egyes nap kiveszett belőlem a mosoly, nevetés az hogy milyen gyereknek lenni. Néha voltak napok mikor halottam "legjobb varázsló lesz.."
vagy éppen "család nagy tanítója, jó tanárra leszel testvéreid...." én meg
felvetem maszkom mely kis de életet nélkülözve rá vágtam magamra.
Gyűlölet és utálat magja erősen belefúródott bennem tizenegy év telt el, megszületett az utolsó testvérem is a hetedik. Ekkor tájt tanulás után már
elmehetem sétálni egy órát a városba és a környékre, viszont csak óvatosan mert a kereszténység hála a boszorkányokra vadásztak, e hajtó vadászat
olyan felesleges és elég volt egy rossz nézés ártatlanul égették meg az embert
a máglyán, az a sok szegény macska is mind megölték itt  is bűzlik már egy nagyobb kupac tetem. Néztem végig az utcán a halál és éget hús szaga belepte
az egészet, vissza fordultam amikor nekem jött egy kapucniban és köpenyben
lévő férfi amikor hozzám ért kirázott a hideg, biztos hogy nem volt jó ember vagy lény az aurája tiszta gonosszal és sötétséggel volt teli. Indulnék tovább amikor valamibe bele rugók, egy hatalmas  és nehéz furcsa bőr kötéssel ellátott könyvbe.
Nekem jött akkor halottam a valami koppanást, elveszítette. Megfordultam
szóljak az idegenek, azonban nem láttam eltűnt, teljesen ami lehetetlen mégis semerre sem volt. Otthon meglepődtem, halálfélelem lett uram, kirohanva szobámból szóltam volna viszont félelem és remegés lassan boldogságot
vetett arcomra és régóta először ősszintén voltam boldog. Boldog! Ez az a szó ami mindig is hiányzott. Ezt egy emberi bőrrel beborított könyv, a pokol idézeteit tartalmazó varázslatok, főzetek, rontások és átkok. Minden mágus által került, vadászott mágiák egy igazi boszorkány lexikon. A könyvre helyezve kezem az megszúrta tenyerem és mintha kicsöppenő vérem beszívva megnyílik a könyv pecsétje, bele olvastam. Elkezdtem tanulni belőle, míg estékként reggelig ahogy bírtam megtanultam belőle mindent, a rejtet dolgokat is
elsajátítottam legyen akármilyen szörnyű dolog. a legjobban az örök élet ami izgatott és elkezdtem tanulmányozni, gyakorlatba víve a dolgot emberek élet erejét és lelkét elszívni főleg újszülött babákét és fiatal cukor falat kölykökét.
Így a legfiatalabb újszülött testvérem meghalt idő előtt egyek lettünk, édes szüleim meg egy megfáradt kötél miatt meghaltak a fogadó helységben, rájuk zuhant a nehéz és nagy gyertya csillár. A ház is meg a kötelek is öregek voltak,
temetésükön egyszerre heten közben az őt legfiatalabb testvérem is meghalt.
Milyen sokan sírtak, én legyezőm mellet alig bírtam ki nevetés nélkül, míg szemeim könnyeztek. Még ketten maradtak nem sokáig, fiatalság örökké fog tartani és ma este beteljesül. Viszont semmi sem úgy történt ahogy kellet, fiatal öcsém és félelemmel teli húgom erősebbek voltak mint gondoltam. Az öcsém megöltem húgom viszont egy átok varázslatot mondotta  könyvemből.
"Tested legyen az mi hízeleg, morog ha nem kap egere...t. Első fény isteni lándzsa változtasson örökké kővé." Eztán testem átalakult egy fekete macskává
előtte viszont szemeimhez kaptam és elvetem szemeim fényét, cserébe
módosítani tudtam a varázslatot ami egy részben sikerült mert emberi formám egy részét a nyakláncom medáljába zártam. Elmenekültem macskaként végig suhantam az utcákon, ahogy felkelt a nap lelassultam és kővé dermedtem számban a nyakláncommal.


"Bárhová mész, mindenhol rosszat kell majd csinálnod. Ez az élet alapvető feltétele: erőszakot tenni a személyiségeden. Előbb-utóbb minden teremtmény erre a sorsra jut. Ez a végső árnyék, a teremtés kudarca. Ez az átok, ami rajtunk ül, ami táplál minden életet. Mindenhol a világegyetemben."(Philip Kindred Dick)


Utolsó mire emlékszem ez volt. Nem tudom hány év telt el.
Csak annyi amit tudok hogy újra ember vagyok az felkelő fény lándzsa újra azzá tett.Éreztem melegét nem láthattam, ezért egy varázslatot egy hamis fényt adtam szemeimnek. "Győztem!" Az első gondolatom volt, mért is ne erős és okos vagyok.
Kitörtem a pincéből most mint már ember, nagy kúria vagy kastély pincéje lehetett miből elfutottam, hátra hagyva az egészet nyakamban a medálommal. Vakon rohantam, valódi szemem nem illett még hozzá illúzió fényhez.
Boldog voltam és fiatal, nem beszélve hogy élek  ami a legfontosabb.
Viszont az este az átok újra hatot, átalakultam megint macskává aztán nappal megint emberré. Szörnyű így élni a város nagy és lehetőségek tárháza csak megkel változnom, lehetek diák  is, mintha szükségem lenne tanulásra eleget tanultam. Ami biztos Namelles Town meg ismeri nevem és el nem felejti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Witch Beatrice (elfogadva)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók :: Karakterlapok-
Ugrás: