Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 A Fekete Tó

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sötétség
Admin
Sötétség

Hozzászólások száma :
105
Tartózkodási hely :
A Sötétség mindenhol ott van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyHétf. Jan. 28, 2013 1:09 pm

A Fekete Tó B8s4f8

A város belsőjébe haladva,ahogy a köd tisztulni kezd,belefolyik egy méretes tóba. Ennek a tónak fekete a vize,mint nappal,mint éjszaka. Kárhozott tó ez,olyan lények lakják,amelyek sötétebbek az éjszakánál. Egyesek legendának vélik a létezésüket,mások állítják,hogy már láttak egy-egyet. Különféle formák,csáposak vagy torz ember-szerűek,mintha kátrányból volnának. Mozgásuk lassú,ez az egy biztosíthat némi reményt a meneküléshez.

A Fekete Tó Qqehyv


A Fekete Tó T707lz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyHétf. Márc. 24, 2014 8:13 pm

Királyfi *-*

Csak fut és fut. Néha azért hátratekint, hogy meglássa, mennyire maradtak le azok, akik a halálát akarják, de tekintete inkább előre siklik. Tudta, érezte, hogy rossz ötlet megmutatnia magát a városban, ez olyan ösztönös érzés volt.
- Ez egy gyermek… nem ez egy szörny- még most is a fülében csengnek az imént elhangzott kemény szavak, de hát csak értetlenül pislogott, nem értett egy szót sem, ahogy azt sem, miért néznek rá úgy, mint egy szellemre. Az útja során nem egy magához hasonlót figyelt meg jó messziről, néha egy halk sikolyt hallatott, mikor látta, ők nem az őzek véréből nyerik az erejüket, de hát a kislány sose tudna mást bántani.
Még azelőtt farol le a tónál, mielőtt elnyelné a feketeség. Itt szeret a legjobban elbújni, mert ha még a szemét is becsukja, nem találnak rá. Mert igen, rikító méregzöld szemekkel lett megáldva, amik úgy csillognak a sötétben, mint a macskáké. Vyxline is szeretett volna anno egy kis cicát, a szülei meg is ígérték neki, hogy írnak a Jézuskának…. azóta se hisz Istenben. Se cica, se szülők. Sehogy se talál rájuk, persze ez még nem jelenti azt, hogy feladná. Semmit nem adott még fel, a sütit is elérte, pedig a szekrény tetejére rejtették előle.
Most viszont egy fa mögé kuporodik, felhúzza a térdeit, majd kezeivel átkarolja azokat, és halk dúdolgatásba kezd. Így nem fél, anyukája mondta még, ha fél, csak énekeljen, és minden rossz köddé válik, és nem bánthatja semmi, azóta is lehet szinte mindenhol hallani a gyermekhangot. Sokan el is indultak a keresésére, de a csöppség ügyes ám a rejtőzködésben, csak mostanában tűnik úgy, hogy óvatlan. Pedig nem az, kíváncsi, mert annyira sok furcsa ember mászkál a környéken.

Vissza az elejére Go down
Lucien de Lioncurt
Városlakó - Vámpír
Lucien de Lioncurt

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
35

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzomb. Márc. 29, 2014 5:15 pm

Későre jár már az emberi idő, mikor a sötétség és annak teremtményei felélednek, köztük egy különös lény, egy felemás szemű árny is útra kél az erdőben, hogy vadásszon és az ösztöneit szabadon engedhesse. Fekete nadrágja mint letűnt korok lovaglónadrágjai simul feszes combjaira, és a csatos bakancs rontja csak némiképp az összképet ahogy nehéz lépte alatt reccsennek a kis ágak és elszáradt levelek. Kabátja, súlyos fekete bársony fellegként öleli körbe szikár testét, és hollószín haja lebben utána, ahogy űzi a vadat, egy ijedt halandót, aki rossz útra tévedt ma, és már nem is lesz alkalma ezt megúszni. Lecsap, táplálkozik, de nem gyilkol, csak ájulásig kíséri a fiatal nőt, és ott hagyja végül, nem gondoskodik róla, miért tenné? Hiszen a halandó csak egy prédaállat számára, semmi több, semmivel sem jelentősebb mint az elhaló levelek a bakancsa alatt. Léptei hirtelen elhalnak ahogy egy hangra figyel, a vámpírokra jellemző mozdulatlanságba dermedve, éles hallása mely még fajtája közt is legjobb, egy vékonyka hangot hall, már már gyermeki hangot, és összeszűkült szemekkel határolja be a helyet ahonnan ez a hang jön, és sebesen változtat irányt, mint a vércse ha fecskére vadászik és pár perc után meg is látja az apróságot, egy gyermeket, aki a fajtája beli, egy fa tövében üldögélve dúdol, és persze hallja messzebbről a csőcselék hangját is, ahogy a gyermekszörnyet keresik. Előlép a feketeségből, pontosan a kislány előtt, hogy látható legyen. Hangja mély bársonyos, gerincig hatoló penge.
- Miért menekülsz előlük kicsi vámpír? Mi rettenheti el örök életű szívedet tőlük, akik alig pár évtizedet érnek meg? - kérdezi csendesen, nem fenyegetően, nem célja elrémíteni a kicsit. Felemás fényű szeme végig a lányt figyeli.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Júl. 04, 2014 11:18 pm

Királyfi <3

Dúdolgat. Mi mást tehetne, már azon kívül, hogy magát okolja, mert botor módon engedett a kényszernek, és engedett a város hívogatásának? Az erdő más, az erdő szmámra biztonságos, mert még ha bántani is akarnák, ott jelentősebb előnyre tenne szert, hisz ismeri, mint a tenyerét. Még ha a szüleit sehol se találja, az erdő számára már rég nem fenyegető. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mostanság egyre többször mutatja meg magát az idegeneknek. Idegenek, mégse azok, gondoskodik róla, hogy csak olyanok lássák, akik hozzá hasonlóak, ők talán nem tekintik szörnyetegnek, és nem akarják bántani.
Mégjobban összegubódzik, ahogy egyre erősebben hallja a nyüzsgő nép közeledő hangját. Bejönnek, idejönnek, ha megtalálják, jaj nekik.
Aztán már csak a hangra figyel fel, fel is sikít, majd a pillanat tört része alatt pattan fel, és bújik a fa mögé, mintha az bármi védelmet nyújtana neki. Kell egy kis idő, míg lenyugszik, aztán óvatosan kitekint, megnézve, ki ijesztette ilyen jól meg.
Arany szemei érdeklődőn, mégis gyönyörködve tekintenek a másikéba. Még sose látott különböző színű szempárt, olyan, mint két üveggömb... nagyon szerette az üveggömböket, de már azokat se találja, a házukat se.
- Bántani fog? - félszeg, már-már alig hallható hang szökik ki az ajkai közül, mégis úgy cseng, mintha nem is az ördög egyik teremtménye, hanem egy angyal lenne a tulajdonosa.
- Ők bántani akarnak, azt mondják, szörnyeteg vagyok - ad némi felvilágosítást, mert tényleg ez rettenti el. Vyx minden csak nem szörnyeteg, láttak még olyan vámpírt, akivel még az őzek is játszanak? Nem lenne képes ártani senkinek, mégis bántani akarják, ez igazságtalan.
Vissza az elejére Go down
Lucien de Lioncurt
Városlakó - Vámpír
Lucien de Lioncurt

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
35

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyVas. Júl. 06, 2014 9:52 pm

Kicsilány

Az erdő sötétje mindenkit magába fogad, a Fekete tó pedig nem csak a drámaiság miatt az, hanem mert a felszíne tényleg koromfekete, és olyan lények lakják, ami még az éjszakában is hátborzongató. Errefelé üldözött egy botor halandót, és nem várt meglepetésbe futott bele, kevés híján szó szerint, amikor a gyermekhangot meghallja, és követi. Érdekli kihez tartozik, kinek a kicsi fiókája vándorolt el a szülői oltalom elől, és miért hallja a falubeli csőcselék hangját. Gyűlölettel pillant feléjük, de nem tesz semmit, csak ha ideérnének és bántani akarnék őket. A megijedő kicsire néz, ahogyan az a fa mögött keres menedéket, mintha az a fa egy kicsi védelmet is adhatna ha a sötétség eme ragadozójának, támadni volna kedve. Elmosolyodik ezen, fogai kilátszanak, élesebbek mint a többségé, és sokkal veszedelmesebb is. Az aranyló gyermeki szempár viszont meglepi, nem számított ennyi... ártatlanságra, ami sugárzik belőle, és gyilkos vágyat érez hogy megrontsa, eltüntesse ezt a gyermeki bájt, hiszen a kicsi kétségkívül a fajtája, mégha nagyon aprócska is. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a kislány nem ijed meg a szemeitől, amitől mindenki másnak a hátán feláll a szőr, és megborzong a legbátrabb halandó is ha meglátja. Sokan még a fajtájukból sem mernek ebbe a felemás szempárba nézni, ami oly kettős, olyan mély és gonosz.
- Nem foglak bántani kicsilány. Mi a neved? - akarja tudni, hiszen ha van neve, akkor valószínűleg a szüleié is az lesz és meg tudja találni ha éppen akarja, de nem biztos benne hogy érdekli annyira. Közelebb lépked, nem sokat éppen hogy csak, egész feketébe öltözött alakja jól látható legyen. A csőcselék elkanyarodik, nem erre jönnek egyenlőre.
- Az vagy. Szörnyeteg, az éjszaka gyermeke, mint én is, szüleid is. Vámpír vagy gyermek, felfogod ez mit jelent? - kérdezi, és megvillan a két szem, de melyik az ijesztőbb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyKedd Okt. 04, 2016 11:04 pm

Hogy mit is keresek itt, a tó partján, igyekezve elkerülni a különböző lényeket, amik elég biztosan meg tudnának ölni, ha hagynám? Jó kérdés, hadd meséljem el. A birtokomat kerestem és… Eltévedtem. Ilyen egyszerűen eltévedtem. A mai vonattal érkeztem a városba és azóta próbálok eljutni addig az átkozott kastélyig, de a fenének se találom. Igaz, hogy már jó pár életem eltelt azóta, hogy utoljára ott jártam, de akkor is emlékszem még, merre mentem és az biztos, hogy elmentem a tó mellett. Csak hogy azon túl pontosan, hogyan és mennyit mentem, arról fogalmam sincs, mert az erdő azóta változott. Az akkor használt ösvény, ami a birtoktól a városig vezetett benőtte az aljnövényzet, nem lévén, aki kitapossa. Már lassan a harmadik kört teszem a tó körül, hogy legalább valami rémképem legyen, merre menjek, amikor meghallok valamit. Lépések. Hallani a recsegés-ropogást. Itt, majdnem a parton nincs hova bújnom, a víz pedig a lehető legrosszabb ötlet, amit most számításba vehetek, így inkább a fák felé veszem az irányt gyors léptekkel, remélve, hogy elkerülöm az illetőt. Nincs most kedvem sem kedves, sem halálos idegenekkel összefutni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyCsüt. Okt. 06, 2016 1:46 am

Lassan már a megőrülés határán járok, ahogy a lakásomban fekszek elsötétített szobában mert most a napfénytől is hasogat a fejem, máskor viszont nem attól, hanem valami teljesen mástól. Feketében vagyok mint mindig és végül erőt veszek magamon hogy lemenjek a máguspiacra, mert rendeltem pár mágikus italt és erősítőt egyesek legálisan mások kevésbé.
Nehezen kelek fel és öltözök fel, szokás szerint feketébe és a bakancsom is varázslattal fűzöm be mert nincs hozzá türelmem hogy megcsináljam és a sminkem is felfrissítem, mert nekem ez kell, más meg ne nézze ha nem kedvére való. Kilépek a lakásból és megszerzem amire szükségem van, nem teszek kitérőket, csak amikor visszaindulnék akkor állok meg, mert megérzek egy távoli emlékképet rezegni a tudatalattimban egy tóról, melynek a vize az éjnél is feketébb, és a körülötte lévő talaj sem éppen termékenynek van nevezve. Az ösztöntől vezérelve indulok el arra, mert hajt a kíváncsiság, és csizmás lábaim alatt reccsen az avar alatti gallyak hada. Fülben éles robbanásként és sípolásként hat hogy valaki lélegzik a tónál. Körbenézek, és megcsap az illat, egy ismerős illat. Nem, az nem lehet...ű
- Ki van ott? Gyere elő - szólalok meg ridegen, alapvetően sincs kedves hangom, de ha valaki nem ismeri akkor még fenyegetőnek is tűnhetek. Talán az is vagyok. Fehéren mint a hó, vörösen mint a vér, és feketén mint a halál. Az éjszaka egyre jobban magához ölel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyCsüt. Okt. 06, 2016 9:18 pm

Most már tényleg el kéne ismernem, hogy eltévedtem, akármit csinálok. Egyszerűen nem találom azt a rohadt ösvényt, igaz, több, mint száz éve volt lassan, hogy utoljára használtam, és nem hiszem, hogy bárki más tapodta volna. Már azon gondolkozom, hogy keresek egy magas fát, amire felmászhatok, hátha meglátom, hiszen elég nagy az épület maga, de elég lapos, hogy ne emelkedjen a fák magassága fölé. Nem kell tovább filozofálnom a kérdésen, mert lépéseket hallok és biztosan tudom, nem akarok találkozni a tulajdonosával. Sietősen elbújok az erdő szélén a fák között, de éppen csak olyan mélyre megyek, hogy még meg tudjam figyelni az érkezőt. Nem akarok meglepetést, inkább szemmel tartom, amíg el nem megy. De amint meghallom azt a hangot… Nem, az lehetetlen, hiszen ő meghalt… Tudom, mert utánajártam és nem voltak túlélők az elmondások szerint. De mégis, olyan jó érzés hallani a hangját, olyan jó lenne, ha tényleg ő lenne… De nem lehet, ez csakis egy olyan lény lehet, aki kilopja a fejedből az emlékeid, hogy felhasználhassa azokat ellened. Nem kellene, valamiért viszont mégis kilépek a fák közül, feltartott kezekkel, ujjaim végei hőtől mosódnak el, mint a táj az út felett egy nagyon forró nyári napon. Készen állok megvédeni magam. Egészen addig tart is az elhatározásom, amíg meg nem látom a hang gazdáját. Most már tisztán látom, tényleg ő az, nem egy imposztor, ez valóban ő.
-Vel… -csak ennyit lehelek, mielőtt gondolkodás nélkül a nyakába vetem magam és megcsókolom. Egy pillanattal később észbe is kapok. Basszus! Ebben az életben nem vagyunk szerelmesek, nem csókolhatom meg! Rögtön el is ugrom tőle zavaromban fülig pirulva. De… Feltűnt valami, csak még nem tudom, hogy mi, de nem is tudok most ezzel foglalkozni.
-Én… Öhm… Sajnálom, ezt nem akartam… Hogy-hogy élsz? Azt hittem, meghaltál… - próbálom valahogy elterelni a figyelmet arról, hogy az imént megcsókoltam Őt, annak ellenére, hogy csak barátként tekint rám. Legalábbis ebben az életben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzomb. Okt. 08, 2016 4:25 pm

Az erdő csendes és nem igazán hallatszik semmi idegen zaj, ami veszélyre figyelmeztetne, vagy akár csak azt sugallná hogy valami nincs rendben. Egyenlőre csendes minden és a tó is halott. Holt tónak is nevezhetnénk, de a vize valahogy megbabonázza az embert. Az a feketeség, szinte hívogat és az embernek kedve támad belefulladni, és eszébe se jutna ellenkezni. Megállok a tó partján és elnézem a felszínét, mikor is léptekre leszek figyelmes és egy légzésre. Ki lehet az? Nem észlelek ellenséget de azért nem lehet tudni. Megvan még a pálcám is, meg tudom magam védeni ha kell, de... Az a hang. Olyan ismerős, de nem lehet az övé, ő meghalt. Évekkel ezelőtt amikor ott hagytam a várost, mert már nem volt semmi ami ott tartott volna. Az ő halálával vége lett annak. Most mégis...
- Lucy?? - fordulok oda a hang felé, de még rendesen megdöbbenni sincs időm, hiszen nekem jön és rám fonódik. Az már csak a hab a tortán hogy megcsókol, nem tudok vele hirtelen mit kezdeni, csak megtartom. Elhúzódom, tudtommal ennyire sosem voltunk közeli ismerősök hogy csak úgy megcsókoljanak. Ő is zavarba jön látom rajta és nem is marad ott, elugrik.
- Öhm. Ennyire azért nem voltunk jóban azt hiszem, de ettől függetlenül nagyon örülök hogy látlak - azért kartávolságon kívülre húzódok. Nem akarom hogy érezze a jeges bőröm és a lassú szívverésem. A szemeim így is sokkal jobban fénylenek a mágiától. Szinte természetellenes.
- Túléltem azt a támadást, és visszarúgdostak az életbe. Utána egy időre máshol jártam iskolába, és onnan ide jöttem, az Illúziók Iskolájába. Bár nem szükséges bejárnom - válaszolom tömören hiszen tényleg itt vagyok, és inkább rágyújtok. Megkínálom őt is, régen mindig dohányzott velem.
- Kérsz? - ha nem akkor elteszem a dobozt. Ujjamon még mindig a kedvenc karomgyűrűm, de a kezem fehér és élettelen.
- Na és te hogy úsztad meg? Azt mondták mindenki meghalt... te miért nem? - kérdezem, és átható szemeimmel őt vizslatom. Áramlik körülötte valami, élesebb a látásom és most már olyasmiket is meglátok amit eddig nem. Egy halovány aura, de mi lehet az?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyVas. Okt. 09, 2016 4:44 pm

Egyszerűen nem tudok uralkodni magamon, amint meglátom Velt, muszáj megcsókolnom. Azt hittem a támadás után, hogy meghalt, az pedig azt jelenti, hogy vagy gondoskodom magam a folytatásról, vagyis megölöm magam, vagy hagyom, hogy történjenek a dolgok a maguk rendjében, vagyis hamarosan amúgy is meghalok egy balesetben vagy hirtelen betegségben. Még sosem próbáltam ki az első lehetőséget, mert nem tudom, mi lenne a hatása. Ha Vel előttem is halt meg, általában rövid időn belül követtem őt a következő életbe. Sosem voltunk túl távol egymástól korban. Amikor külön töltünk időt, általában ide jövök, hogy tanuljak. Vannak kérdések, amik mindig is foglalkoztattak és egy élet alatt nem lehet megtalálni ezekre a választ, ezért építettem egy kisebb kastélyt a városon kívül, hogy itt tarthassam a kutatásom anyagát és élhessek, amikor nem vagyok Vellel. Mivel megint csak ebben a szituációban vagyok, vagyis inkább voltam, ide jöttem, hogy folytassam a tanulást. De ha már mindketten itt vagyunk, akkor akár úgy is csinálhatom, hogy itt van velem. Elég hamar észbe kapok, hogy ez nem az az élet, ahol szerelmesek voltunk, hanem a mostani, szóval elugrom tőle, mert nem akarom, hogy azt higgye, megőrültem. Volt már ebből problémám.
Bólintok a cigire, tényleg szívtam vele ebben az életben, de nem feltétlenül szeretem, csak megszoktam. A zsebemből elővett öngyújtóval gyújtom meg és csak azután veszem a számba, hogy beleszívjak. Jól letüdőzöm, és csak kicsi választ el attól, hogy elkezdjek köhögni. Régen cigiztem utoljára. Kell egy kicsit gondolkoznom, mielőtt válaszolok a kérdésére. Mennyit áruljak el? Mennyit tudott akkor rólam? Egyáltalán én tudtam akkor, mi vagyok?
-Miután eltűntél, elterjedt a hír, hogy meghaltál. Mivel te voltál a legjobb emberünk és leghíresebb, így az öltönyösök úgy gondolták, ideje átvenne a vezetést a területen. Csúnyán elintéztek minket, de még kitartottunk. Aztán valahogy a rendőrség is ránk talált, akik nem haltak meg a korábbi támadásban, azokat lekapcsolták hosszú évekre. A maradék embert pedig a második öltönyös támadás intézte el. Megszöktem előlük és egyenesen ide jöttem. -Leginkább kiverekedtem magam, súlyosan meg is sérültem, meg kellett várnom, hogy felépüljek valamennyire, mielőtt elindultam. Korábban ott akartam, hagyni a bandát, miután Vel halálhíre elterjedt, de nem tudtam a folyamatos bonyodalmak miatt, túl feltűnő lett volna. Kicsit közelebb lépek hozzá, hiszen szeretek a közelében lenni és elpillantok mellette.
-Nem hiszem el, ott van! Mennyit kerestem ezt a hülye kastélyt, gyere velem. -fogom meg a kezét és húzom is magammal a völgy irányába, ahol az imént észrevettem azt a nyamvadt épületet, amit eddig kerestem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyVas. Jan. 22, 2017 9:43 pm

Szeretem a magányt és hogy ebben a városban megtaláltam mindent, ami eddig hiányzott az életemből. Nem tudtam pontosan mi az, és nem kerestem tudatosan, de miután ide kerültem, és megismerkedtem személyekkel, és helyekkel már tudom. Vannak itt olyanok, akik olyanok mint én, és van egy sötét hangulata a városnak, amit ha akarnék sem tudnék szavakban kifejezni, de engem nem riaszt el. Ősi titkokat rejt, olyan titkokat, amiket meg akarok fejteni, és erre nagyon is alkalmasnak tartom magam, és valaki más is engem.
Ahogy az érkező felé fordulok össze is húzom a szemöldököm, a masszív fejfájás megint itt kopogtat és összeszorítom a fogaim, nem adok neki helyet. Meglep az érkező, de örülök neki, azt hiszem régóta nem örültem ennyire senkinek. Meg is kínálom cigivel, mert nekem erre rá kell gyújtanom, úgysem lesz már sokáig káros az egészségemre. Vagy meghalok, vagy túlélem a Vért, de semmiképp sem tart már sokáig ez az agónia ami emészt. El is lépek tőle hogy ne érezze a hidegségem, a testhőm fokozatosan süllyed lefelé, és a szívverésem is lassul, a mágiám viszont ragyog és szikrázik szinte.
- Meg is haltam, másodperceken múlott hogy vissza tudtak rúgdalni az életbe és nem mondom hogy bántam volna ha nem sikerül. Dexternonból, Londonból jöttem erre a helyre egy tanácsot követve, és egy vörös álmot, de ez a város... megnyugvást hozott nekem, és meglepetéseket is. Erőt adott, és mindent elvett. Az életem most tart valamerre - sóhajtok fel kifújva a füstöt, mert aligha mondhatom el neki hogy egy vámpír szerűséggel társalog, és a Bíbor Király egyenesági fia leszek ha megérem. Meg akarom érni.
- Meglep hogy ennyire szétesett a banda, azt hittem Ököl erősebb ennél, és összefogja a társaságot, soha nem én voltam a vezető, csak egy egyszerű tolvaj, Fantom az éjben semmi több - hiszen nem is értem miért mondja hogy én voltam a legjobb. Nem én voltam, hanem Macska, vagy Tőr, de semmiképp sem én.
- Hm? Az a te kastélyod? De rosszul megy, mikor építettél fel egy egész kastélyt, pont itt? - húzom össze a szemöldököm, és elszakadok tőle ahogy húz, értem a jelzést így is. Bár a pokoli migrénnek nem tesz jót, és félúton a völgy felé kap el teljes erővel. Olyan szinten kínoz, hogy meg kell állnom és az egyik fának dőlök.
- Várj egy kicsit. Pokoli migrénem van - szólalok meg, mert látom hogy nem vette észre azonnal hogy lemaradtam, de kell pár perc mire össze kapom magam. Nem vagyok jól, haldoklom, hogy is lehetnék...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzer. Jún. 07, 2017 9:48 am

Már régen felismertem, hogy ez a hely különleges, éppen ezért itt rendezkedtem be hosszú távra, mert itt nem kell attól félnem, hogy lerombolják a házamat, mert nem lakik benne mióta már senki, vagy szomszédok zargatnak apró-cseprő dolgokkal. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy van valami ebben a városban és akörnyező erdőben, ami bevonzza a hozzám hasonló természetfeletti furcsaságokat. De akkor Vel hogy került ide? Mindig is keresett valami választ, akárcsak én, de ő nem normális ember volt mindig is. Vagy legalábbis, amikor utoljára láttam.
-Vörös álom? -kapom fel a fejem túl specifikus szóhasználatra és nagyon remélem, hogy nem az a helyzet, amit sejtek. Ha Vel találkozott bármivel, ami a Királyhoz tartozik, akkor nagy bajban van, amennyire mindig is vonzotta az ilyesmi veszélyes dolgokat. Nem akarom őt elveszíteni megint. -Örülök, hogy élsz és jól is érzed magad -mosolyodom el halványan, az már nagyon is Velre vall, hogy képes volt egy olyan támadást túlélni az utolsó pillanatban. Nem vagyok vak, sok életen keresztül láttam, hogy szenved ő is a válaszok hiányáztól, amiket nem tudok neki megadni. Talán nem olyan rossz, hogy Namelessbe keveredett, de attól még féltem a várostól.
-Dexternon? Ezek szerint tanultál varázslást? -Kapom fel a fejem, Dexternon híres a megfelelő körökben és ezek alapján én is ismerem. Sosem jártam oda, mert mire eljutottam volna odáig, már mindent tudtam, amit ott tanítottak volna az átlagos diáknak, ezért inkább hanyagoltam. De ha Vel tanult ott, és az itteni iskolában is, akkor most valószínűleg már van egy kisebb tudása a varázslásban. Nameless mindig meglepetéseket tartogat.
-Ő próbálkozott és sokáig sikerült is neki, de nem tudja összefogni azt, mi nincs. Lemorzsolódtunk sokan, megölték őket, vagy lecsukták. Aztán már nem volt kit csapatnak nevezni -Az sem sokat segített persze, hogy kerestem az alkalmat, mikor léphetek le és nem akartam maradni. Nagyon is sok fogalmam van a hűségről és a tolvajbecsületről, de tudom, hol van az a pont, ahol nincs értelme folytatni, mert emberi teljesítő képességen túl van a cél. Ott szoktam szó nélkül lelépni, vannak fontosabb dolgaim is.
-Öhm, örökség volt, nagybácsim rám hagyta -hazudok valamit gyorsan, mert nem árulhatom el neki, hogy amúgy még én építtettem ezt pár évszázaddal ezelőtt. Meg azóta már teljesen újjá is lett építve, mert az idő kegyetlen vasfoga megrágta szegény kis házikómat. Húzom magammal a völgy felé, mert most, hogy megvan, nem vagyok hajlandó lemondani róla megint.
-Te sosem voltál migrénes, minden rendben? -állok meg és lépek vissza mellé, akár meg is tartom, ha kell. A homlokára teszem aggódva a kezem, hogy megnézzem, nem lázas-e, de hideg. Nem érzem pontosan, mennyire hideg, mert a kezem szinte lefagyott így kint a hideg éjszakában. Nem szokott neki migréne lenni, valahogy rossz előérzetem van, de megpróbálom elhessegetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Szept. 08, 2017 11:40 pm

Szeretem a város furcsaságát, és azt hogy sosem tudhatom mi vár rám a következő sarkon. Minden természetellenességével megfogott bennem valamit, ami miatt egyáltalán nem bánom hogy ide keveredtem, és azt sem hogy a dexternonos időkben kimentem olyan helyekre, ahol elvileg nem szabadott volna lennem. Akkor most nem lennék itt, és nem lennék az ami. De mi vagyok most? Nem tudom pontosan, egy haldokló héj azt hiszem. Érzem ahogy az emberi testem pusztul, napról napra, óráról órára, és percről persze. Temérdek apró változás, de mégis némelyik iszonyatos görcsöt és fájdalmat hagy maga után, és alig bírom józan ésszel. Nem tudom, néha nem csak képzelek-e dolgokat, amik meg sem történnek. Kezdek becsavarodni azt hiszem, de végül is... itt kit zavar. Vagy vámpírrá válok végül vagy belehalok, de már nincs sok hátra és a Sigul a nyakamban megvéd. Később valószínűleg a bőrömön fog megjelenni ahogy a vámpíroknak általában.
- Vörös álom, igen. Történelmet és jövőt álmodok, és minden vérvörös és bíborszínű - válaszolok, nem titkolom el hogy van közöm a királyhoz, és nem tagadom hogy elnyertem azt a tisztet hogy tetszem neki. A gondolkodásom azt hiszem megfogta őt, mintha vénebb lennék a koromnál, pedig fiatal vagyok még nagyon is.
- A jól érzem magam rész relatív de élek, és nincs okom panaszra ami azt illeti - felelem ahogy lassan eljutunk a kis ösvényig, ami megkerüli a tavat és szinte a tó másik végében álló kúria előtt bukkanhatunk fel ha végigjárjuk.
- Ahha, jártam oda nem sokáig, mert találkoztam ott valakivel, aki ide csábított, mondván itt van mit tanulnom, a dexternon nem adhat nekem többet ábrándoknál és illúzióknál, én hittem Neki és eljöttem. Nem bántam meg - vonom meg a vállam lezseren ahogy kifújom a füstöt a cigimből, és lassú kényelmes léptekkel indulok el az ösvényen. Bakancsos lábam nem kíméli a gallyakat és a növényeket amik áldozatul esnek neki. Hallgatom mit mesél, és elhúzom a szám, kellemes és egyben kellemetlen emlékek ezek, hiszen szerettem a bandát, ők jelentettek nekem mindent. Mivel a halálhírük terjedt el, nem volt értelme a városban maradnom, így hát eljöttem, és mentem amerre vitt az utam.
- Értem. Mindenesetre kár hogy így történt, a családom voltak a nem létező családom helyett, és nem így kellett volna véget érnie ennek. Ez így annyira nem egy jó befejezés nekik... - sóhajtok fel gondterhelten, hiszen nem így akartam. Nem akartam meghalni sem, és nem akartam azt sem hogy széthulljanak nélkülem, akinek akkor másodszor nyújtotta karmos kezét a Kaszás. A Fivér, akit ő emleget mindig. Harmadszor is képen röhögöm a vén kaszást, én nem akarok az övé lenni, és hiába nyúl felém, ki fogom kerülni az érintését, holott érzem a kezét a szívemen. Mintha lassú satuként szorítaná, és éber mohó szemekkel lesné, mikor robban fel.
- Szép kis örökség, mit ne mondjak, és pont itt? Tudhatott valamit az öreged  - jegyzem meg, de nagyjából  itt el is akadok, ahogy belém hasít a fájdalom, mint derült égből villámcsapás, és megtántorodok az egyik közeli fának dőlve. Megszólalok hogy várjon és végül vissza is tér mellém. Addigra előszedek egy fiolát a zsebemből, és rutinosan hajtom fel, hogy legalább kicsit enyhüljön ez a szaggató kín.
- Persze, csak pokolian szaggat a fejem. Már egy ideje, de van rá gyógyszerem - még jó pár fiola lapul a zsebemben és otthon is a lakásomban. Ewolet is van olyan drága hogy készít nekem ilyesmit, ha már boszorkány féle, és végül Oliverrel sem mentünk egymásnak, ami kész öröm. De azt a megrökönyödött képét látni kellett volna, mikor kiderült hogy Ewoval ismerjük egymást. Mégis, haldoklom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzer. Dec. 20, 2017 10:20 pm

Ettől a helytől mindig kettős érzésem van. Szeretek itt lenni, mert nem én vagyok itt a legfurább dolog, egyedül lehetek, nem kell semmivel sem foglalkoznom, csakis a tanulmányaimmal, de a másik oldalon pedig ide nem ér el a világnak folyása, ami engem jobban érdekel, mint amit tanulni akarok. Úgy hiszem, inkább kéne az élőkkel együtt lennem és a mindennapjaikban részt vennem, látnom a világot. De ezért hagyom el és jövök vissza.
-Mióta vannak vörös álmaid? -kérdezem nagyon komolyan, mert nem akarom, hogy véletlenül is köze legyen Velnek az álmok tulajdonosához. Még csak bele sem akarok gondolni, nem és kész. Az már kevéssé érdekel, ha én vagy Vel meghalunk, mert úgyis lesz egy következő élet, de a Király közelében nincs kizárva semmi.
-Nem tetszik nekem, hogy így fogalmazol, de mondjuk, hogy nem firtatom -szólok hátra, ahogy már lépdelek az ösvényen, hogy végre odaérjünk. Egészen biztosan nem lakható a ház a mostani formájában, szóval minél előbb el kell kezdenem takarítani.
-Hát az biztos, hogy Dexternonban közel sem tanítanak annyit, mint lehetne -Én magam sem jártam oda, pontosan ezért, pedig én még csak nem is akarok varázslást tanulni.
-Sajnos nem az, de már nincs mit tenni. De én még itt vagyok, ha más már nem is. Én mindig… -harapom el a végét, emlékeztetve magam, hogy nem árulhatom el neki a titkot. Igyekszem rejtve maradni előtte egy-egy új életben, még ha korábban el is árultam a dolgot, jobbnak látom úgy tenni, mintha most ismerném először. Pedig mennyire szeretném, hogy ő is emlékezzen úgy rám, ahogyan én rá. Nem érezném magam ilyen egyedül.
-Hát igen, valamit tudott -húzom el észrevétlen a számat, mert hát az a bácsi tudta, pontosan amennyire én tudom. Annyira tudta, hogy még évszázadokkal ezelőtt megépíttettem az egészet.
Visszalépek mellé, amikor utánam szól és végignézem a főzetledöntős műveletet. A tapasztalatom azt mondja és a megérzésem súgja, hogy az a fájdalom ellen van és amilyen rutinosan veszi elő és hajtja le, nem most történik ez először. Szörnyű érzés kúszik fel a gyomromon át a torkomba, nem tudom, mi ez, de félek tőle, hogy nagyon rossz dolog történt vele, amit nem tudok megakadályozni.
-Akkor sem tetszik ez nekem -A vörös álmok már önmagában is egy intő jel, hogy valami módon köze lett a királyhoz, de hogy a fejfájásnak mi köze van ehhez, azt még nem tudom.
-Menjünk tovább, nem akarok túl sokat kint lenni, sötét van és kezd hideg lenni. Jobban vagy már? -Azért persze aggódom érte ilyen módon is, ha kell támogatom a házig, csak jussunk végre oda, hogy ne az erdő közepén legyen rosszul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzomb. Aug. 04, 2018 9:48 pm

Szeretem a város minden különös rezdülését, és fogékony lettem rá ahogy idekerültem, és azóta pláne mióta a Vér az ereimben kering és ki akar törni, meg akar ölni, felperzselni. Nem vagyok benne biztos mi fog történni hogy ha egyszer a végső roham terít a földre de egyre közelebb érzem a végét ennek a kínjáratnak, és szinte már várom.
Lucyt nem vártam, és nem tudom honnan került ide de örülök neki, hogy él. Múltam egy jelentős darabja, de egyszerűen nem hittem hogy mennyi minden történt amíg én halott voltam a külvilágnak, hiszen visszamehettem volna ez igaz. Mégse tettem, helyette Dexternonba mentem, onnan pedig ide a Városba, ami annyi talányt rejt és szörnyek hadát de mi van ha én is egy leszek közülük?
- Egy jó ideje. Fél éve talán régebb óta. Van itt valaki aki nagyon vén és nagyon erős. Egy olyan hatalom, amitől még a vámpíroknak is feláll a szőr a hátukon ha szóba kerül és amilyen jó formám van én természetesen összebarátkoztam vele - nevetek fel rövid karcos nevetéssel, hiszen ez annyira abszurd hogy egy éjszakai cigizésnek most ez a kimenetele hogy a vére akar megölni és jobbá tenni. Az erőm megnőtt, ezt érzem és ha túlélem ezt akkor talán ritka faj leszek. Vámpírboszorkány.
- Most mi bajod ezzel? Újabban nyelvtantanár lettél hogy nem tetszik a beszédem? - pillantok rá apró gunyoros félmosollyal, ami jellegzetesen az enyém, és jól ismerheti. A félelem sosem volt rám jellemző.
- Nem volt nagy kihívás ,talán fél évet voltam ott de nem kötött le eléggé és kaptam egy jobb ajánlatot ha mondhatom így - mosolyodom el, ahogy haladunk és egészen közeledünk a tó melletti kúriához. Hatalmasnak tűnik.
- Sajnos, de neked legalább örülök hogy élsz és itt vagy bár sose hittem volna hogy pont itt fogunk találkozni majd - sóhajtok fel, ahogy a fejgörcs utolér és megtántorodok egy kicsit és leküzdöm a hányingert. A szertől jobb lesz de csak órákig tart hatása és már több litert megittam és rutinosan tudom én is készíteni ezeket. Hátrasimítom a hajam az arcomból, és a holdfény megcsillan a nyakörvemen és a másik szoros ragaszkodó medálon. Persze levehetném ha akarnám, de minek akarnám? Felszorozza a hatalmam.
- Nekem sem. Mintha egy trash metál banda lakna a fejemben szörnyű... - nyögöm, hiszen ezt utálom, ezt a szaggató kínt ami görcsbe húzza mindenem, és azzal fenyeget hogy belülről gyulladok ki.
- Jobban. Ettől órákig jó lesz most, és talán kihúzom reggelig... - válaszolok ahogy újra elindulok és bakancsos lábam keményen zúzza halálra a leveleket és a füvön mély nyomokat hagyok, bár a súlyomból is vesztettem már mert vannak kaják amiktől egyszerűen hányingert kapok és nem bírom megenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzer. Aug. 22, 2018 11:12 am

Ez az erdő normális esetben nem töltene el ennyi bajsejtelemmel, mint most teszi. Nem akarok itt lenni, minél hamarabb haza akarok érni Vellel együtt. Mert ha már megtaláltam itt, szó szerint a semminek a közepén, akkor nem fogom egyedül hagyni. Vele akarok lenni és nem vakarhat le magáról, ha hagyja, ha nem. Nem veszíthetem el...
-Jó. Tudod mit? Nem érdekel, nem akarom hallani, ma este nem. Több, mint egy napja úton vagyok és haza akarok kerülni végre -Sóhajtok, ahogy leengedtem a kezem az arcom elől, miután beletemettem. Vel mindig is  magához vonzotta a veszélyt, nem csak ebben a században. Máskor kifaggatnám, mégis mibe keveredett megint, de most nagyon elegem van mindenből és nem akarok róla tudni. Csak egy estére rám nem jellemzően a könnyebb megoldást választom és egy kicsit a szőnyeg alá söpröm a problémát. Megvár holnapig, akkor majd foglalkozom vele.
-Az leszek, ha ez kell, hogy egyszer legalább életben maradj -öltöm ki a nyelvem rá, mint mindig, amikor azt a félmosolyt veszi elő. Imádom azt a mosolyt, de szinte mindig azt jelenti, hogy direkt húzza az agyamat. Ki mondta, hogy felnőtt vagyok, csak mert éltem több száz, talán több ezer életet?
-Dexternon lehetne jobb is, az tény. Nem tanítanak ott eleget -Többek között ezért sem jártam oda, már akkor többet tudtam az anyagból, mint a tanárok, mikor tudomásomra jutott, hogy egyáltalán létezik az iskola. Nem vesztegettem sosem az időmet, akkor információ állomány van nálam felhalmozva, amit még a vatikáni levéltár is meg tudna irigyelni.
-Hát én sem számítottam itt rád, de én is örülök neked -mosolyodom el röviden, majd magamban dörmögve teszem hozzá, ahogy ballagok tovább kissé sietősre véve a lépteimet-Bár jobban örültem volna, ha nem itt találkozunk megint.
Aggódva pillantok végig rajta, ahogy felhajtja az italt és egy pillanatra végigsimítok a hátán. Pontosan tudom, hogy nem szereti, ha aggódnak érte vagy anyáskodnak felette, de nem tudom nem félteni őt. Fáj őt szenvedni látnom.
-Majd kezdünk vele valamit otthon, csak érjünk már oda - pillantok fel ismét az épületre, ami alig néhány méternyire magasodik fölöttünk. Megszaporázom a lépteim és letéve a táskámat a verandám álló félig elrothadt hintaágyra elkezdek alatta keresgélni. Mindig elrejtek egy pótkulcsot valahova az ajtó közelében. Emlékszem, hova dugtam, de nem tudom, pontosan melyik deszka alatt is van az az üreg. Párat megpróbálok felfeszítgetni, de végül a negyedik enged és találom meg a nagy és régimódi kulcsot. Diadalittasan állok föl és lépek az ajtóhoz. Gyors, gyakorlott mozdulattal fordítom el a zárban és jól hallhatóan forognak el a zárszekezet kis részei. De mielőtt belépnék szembefordulok Vellel.
-A ház belülről nagyon rossz állapotban van, minden poros, koszos, le van takarva, áram és folyó víz nincs. Szabadon járkálhatsz ahol és amikor akarsz, de a könyvekhez a szalonban ne nyúlj, oké? -hadarom el gyorsan a szabályaimat, mielőtt lenne ideje rákérdezni bármire. -És ha találsz egy csontvázat a pincében... Eskü nem ölt meg itt senki senkit -ezt már aközben teszem hozzá, hogy már befelé megyek és remélem, az ajtó nyikorgása elnyomja a hangomat. Itt haltam meg legutóbb és biztos, hogy még ott kell lennie a maradványoknak. Eltelt azóta húsz év, szóval már mindenképpen lebomlott minden más, csak a csontok maradtak. És azt nem takarította el senki, de remélhetőleg nem fog a pincébe kalandozni. A masszív bejárati ajtó egy tágas és valaha szépen díszített hallba nyílik, a hatalmas ablakokat vaskos függönyök takarják. Látszik, hogy jól lett megépítve, mert bár láthatóan nem lakott benne senki több éve, még semmi sem esett szét vagy omladozik.
Megállok a tér közepén és nagyot sóhajtok, ahogy mindent szemrevételezek. Sok munka vár még rám, ha megint lakhatóvá akarom tenni a házat.
-Nem vagy éhes esetleg? Vacsorázhatnánk -fordulok felé, ahogy már a táskámmal együtt a közvetlenül a hallból nyíló konyha felé veszem az irányt. Még a vonatra szállás előtt bevásároltam egy-két dolgot, mert tudtam, hogy szükségem lesz rá és itt mindig öröm főzni a hatalmas konyhában. Akkoriban jól felszereltnek számított, most meg már múzeumi darab minden, amit akkoriban használtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Aug. 24, 2018 2:55 pm

Hirtelen nagyon csábítóvá válik hogy egyszerűen csak fellendüljek egy szimpatikus fára és elpilledjek, hiszen a legrosszabb dolog ami engem érhet itt az nem jelent rám veszélyt és a vámpírok számára egy vörös felkiáltójel vagyok, aki körül balsejtelmesen fénylik a király aurája. Nagyon vágyom a pihenésre, mert haldoklom.
- Jó, akkor hallgathatunk is, felőlem. Engem nem akasztassz ki ezzel, de haza kéne jussak nekem is. Van egy kis lakásom itt a mágusnegyedben - intek arra felé amerre sejtem, de olyan messze nem lehet, és tudok gyorsabb módokat is a hazajutásra mint a gyaloglás.
- Az élet elég relatív fogalom, és bizonyos szempontból most sokkal inkább élek, mint eddig bármikor - mosolyodom el, hiszen lehet hogy még inkább inas és szikárabb vagyok mint voltam, de az állandó görcsöket leszámítva most jól érzem magam és tudom hogy nem vagyok egy őrült figura és az leszek ami Victorius. Olyanná válok majd, mint ő.
- Nem olyan rossz, bár nem is a legjobb azt elismerem. Viszont kapcsolatépítés szempontjából elég jó volt - nevetek fel karcos mély hangomon, ahogy hátrasimítom vörös hajam az arcomból.
- Miért? Nekem bejön ez a város minden furcsaságával, bár a Lost-ok elég para jelenség de a többség az teljesen jó - mosolyodom el halványan és megszaporázom a lépteimet miután felhajtom a kis fiolányi italt.
Régi stílusú kúria szerű házhoz érünk és érdeklődve veszem szemügyre. Tipikusan olyan ház, mint amiben vámpírklánok élnek együtt. Reneszánszkoriak. Figyelem ahogy kulcsot keres és bakancsos lábam alatt megcsikordulnak az elkorhadt deszkák. Van benne valami szimpatikus ahogy így elnézem és végül ki is nyílik az ajtó.
- Hm, jól van bár akkor lehet nem sokat időznék itt, igénylem a folyóvizet - lépek beljebb és körülnézek. Mindenfelé letakart bútorok, fehér lepedők amik már szinte szürkék a portól és kosztól. Recseg egy kicsit a parketta a lábaim alatt.
- Ha mászkálok nem szakad le alattam és nem jutok a csontvázad mellé? - kérdezem némi fenntartással ahogy toporgok a konyha felé menet, mert követem őt.
- Uhh nem tudok kajára gondolni se. Maximum valami nagyon könnyűt - sóhajtok mert émelygek és nem marad meg bennem minden, csak így változatos dolgok. Nem tudom hogy mi ennek a logikája a gyomrom is a halálán van és nem fogad el bármit. Rejtély miért. Felülök az egyik magasított székre és hagyom hadd kerülgessen, nekem most itt jó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Okt. 12, 2018 6:51 pm

Szeretnék már nagyon hazaérni és minél előbb ágyba kerülni. Lefárasztott az utazás, még nekem is sok tud lenni egy teljes napnyi folyamatos menés és rohangálás. Legszívsebben Velt is elszállásolnám, de nem kényszerítem, hogy egy lepukkant -tulajdonképpen- kővárban kempingezzen velem. Nem hiszen, hogy az ágyam még élhető állapotban van, vagyis valami más megoldást kell kitalálnom.
-Nem azt mondtam, hogy hallgassunk, hanem azt, hogy ne erről beszéljünk. Eleget kellett nélkülözzelek, hiányoztál és nem Róla akarok hallani -Sóhajtok, de végül elmosolyodom. Az nem kifejezés, mennyire hiányzott és mennyire örülök neki, hogy megint láthatom őt. Nem akarok pont most attól elkezdeni rettegni, mi történhetett vele és ragadhatta el tőlem. Mert a kételyt már elültette bennem és a gyomrom is görcsben áll a sejtéstől, de most nem foglalkozom vele. Bőven lesz rá még időm később és valami megoldást keresni.
-Örülök -marad egy halvány mosolyféle az ajkaimon, de talán Vel észreveheti rajtam a fáradtság és az aggódás jeleit. Ő ismer talán a legjobban az élők sorából, ha más nem ő észreveheti, de van annyira fatuskó, hogy direkt nem figyel rá. Igazából nem is érdekel. Ezen a ponton már mindegy, hogy szeret-e vagy sem, úgysem ismer eléggé.
-Semmi bajom a várossal, de az hogy itt vagy... aggodalommal tölt el -adok választ, de itt lezártnak tekintem a témát, főleg mert felértünk a házhoz és már a deszkákon térdelek, hogy megtaláljam a kulcsot. Még jó, hogy mindig teszek ilyesmi óvintézkedéseket, így nem kell a saját házamba betörnöm. A kornak legalább egy ilyen előnye van.
-Nem tartalak fel, mehetsz amikor csak akarsz. Elég késő van már -Bár sosem tartotta vissza az, hogy éjszaka van, vagy valami lehet kint a sötétben, tipikusan olyan fajta, aki nem félti a saját életét. Aztán csodálkozik, hogy én viszont aggódom érte. Ő többet jelent számomra, mint a saját biztonságom és az aktuális életem.
Beljebb megyek és szétnézek, már csinálom is a mentális listát, hogy mit kell majd elintéznem a házzal kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, hogy az áram és a csatorna még odébb lesz, de szerencsére arra vannak alternatív megoldások.
-Nem fogsz, csak kicsit régiek a lécek és nyikorognak. Nem is ezen a részen van a pince -Az egy kicsit hátrébb van, félig nem is a ház alatt. Tovább megyek a konyhába és az asztalra dobom a táskámat és el is kezdek belőle kipakolni. Mivel túl vagyunk a naplementén és elég sötét is van, az egyik fiókból kitúrok egy jó nagy maréknyi gyertyát, abból a vaskosabb és sokáig égő fajtából, mellé meg két doboz gyufát. Elvileg nem lehet nedves, szóval működnie kell.
-Meg tudnál párat gyújtani, amíg nekiállok főzni? Majd eszel, ha megtetszik, de nem is kell megvárnod, hogy végezzek vele. Sajnos csak a legszükségesebbek vannak nálam, ami mostanra elég. Holnap elmegyek vásárolni -Magyarázok, ahogy visszatérek hozzá a gyertyákkal a kezemben és leteszem őket elé. Kettőt-hármat én is meggyújtok ott helyben, hogy legalább tüzet rakni legyen elég fényem. Főzni sajnos máshogy nem tudok jelenleg és még fürdeni is akarok, szóval jejjjj, tűzön vízforralás. De régen csináltam ilyesmit. Túlságosan hozzászoktam a 21. század kényelméhez.
A kamrából hozok pár hasáb fát és legnagyobb örömömre nem él benne semmi és még száraz is, szóval könnyen és gyorsan begyújtom némi alágyújtós és az egyik gyertya segítségével. Amíg az eléggé feléled, felteszek két nagy fazék vizet forrni, az ráér melegedni, majd lehuppanok Vellel szemben megpucolni a krumplit, ugyanis krumplis tészta lesz. Nem éppen a legkulinárisabb, de stratégiai döntés volt. Nem kell hűteni, eláll és sokat lehet egyszerre belőle csinálni. Néhány napig, vagy inkább hétig nem lesz erőm főzni, mert a lelkemet is ki fogom takarítani itt.


A hozzászólást Lucinda Rie Ferris összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 01, 2019 11:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Okt. 12, 2018 7:22 pm

Az utolsó ember akit látni reméltem itt, az Lucy. Felvet egy két kérdést, és az egész viselkedése is, mivel van időm bőven kiélvezni a látványt és a társaságot, de mégis valami mást is érzek amit nem tudok hova tenni. Nem rossz, és nem zavaró de mégis ott motoszkál bennem és megtanultam már hogy ezekre figyelnem kell, és nem szabad őőket elhanyagolni. Akkor talán itt sem lennék még.
Látom rajta a byukvénvaló fáradalmat, és nem tudom honnan, milyen messziről jöhetett de az biztos hogy nem ma fogja elmesélni az élete történetét.
- Róla? Szóval te is tudod kiről beszélek, de erre még visszatérünk ha végre elmúlik ez a migrén. Már nincs sok hátra - az életemből, de nem tudom hogy lesz vége. Reményeim szerint úgy, ahogyan azt Victorius is elvárja, és a fiaként ébredek új életre egy szép éjjelen. Ha csak az akaraton múlna akkor már nem lenne kérdés, de a vér terészetén is múlik. Jelenleg azt érzem hogy a vére száguld bennem, és felperzsel.
- Én nem aggódnék magamért, úgy érzem hogy ez a város befogad, és elfogad annak ami vagyok - vonom meg a vállam, ahogy beljebb kerülök, és körbetéblábolok amíg ő célirányosan halad aztán a konyhában csatlakozom és letelepszem egy szabad felületre.
- Akkor jó. Nem szeretnék hirtelen egy csontvázat látni magam előtt, bár itt már rosszabbat is láttam mint egy csonti - vonom meg a vállam, és a gyertyákra pillantok. Nos, azt hiszem a mágiámat is ideje egy kicsit bejáratni, és a gyertyák felé intek, mire szépen meggyulladnak. Aztán megidézek egy nagyobb, széleses ovális tűzlapot, ami bevilágítja a konyhát, hogy ne a félhomályban üljünk. Lehet hogy megdöbbentő, de a mágikus képességeim is megnövekedtek a Király vérének köszönhetően.
- Mi van? Rám fér a gyakorlás - és mivel az önuralmam mindig is legendás volt, nem remeg meg a fény hanem masszívan süt. Elszakítom magamtól a mágia finom láncát, és ez addig fog itt égni amíg meg nem szüntetem. Vagy én, vagy valaki más, mágiával bíró.
- Mit fogsz főzni? - kérdezem, de a pucolásba azért nem segítek be, inkább csak a kornyadozó társaságot szolgáltatom, ahogy figyelem fiatal de mégis koravén vonásait. Olyan az arca mint az enyém, túl sokat megélt. Nem tartom fairnek a sorstól hogy ennyi mindenem kellett átesnem, holott húsz múltam nem sokkal. Másoknak hetvenévnyi élet alatt sem jut ki ennyi minden.
Szórakozottab babrálom a nyakláncom, a nyakörv alatt rejtőző Sigult, ami kellemes melegséget ad. Emiatt nem érződik talán jéghidegnek a testem, mert már elég erősen haldoklom, és tényleg nem tudom hogy napjaim, vagy éppen óráim vannak hátra. Felsóhajtok, és hátratúrom a hajam az arcomból, és ránézek, ő meg engem néz.
- Nem figyeltem, bocsi. Mit is kérdeztél? - fújom ki a levegőt amit benn tartottam. Talán légzésem is lassabb már mint egy élőnek. A szívverésem a felére zuhant ezt is megfigyeltem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyPént. Nov. 02, 2018 9:25 pm

Alaposan elfáradtam, hiába vagyok edzett és tapasztaltam más rengeteg sokkal rosszabb dolgot, attól még mindig le tud szívni az utazás és még mindig vár rám a munka.
-Á-á-á, van sejtésem, és remélem, hogy nincs igazam, de akkor sem akarom most hallani. Holnap is van nap, ma már maradjunk a kellemes dolgoknál, elég lesz ennyi szerencsétlenség mára -tartom felé a mutatóujjam, mintha egy hangoskodó gyereket szeretnék lecsendesíteni. Komolyan úgy tud néha viselkedni, mint egy gyerek, hiába magyarázom neki, hogy nem, ő akkor is az ellenkező irányba megy és már csak azért is megteszi, amit nem kellene. De ő már csak ilyen, sosem hallgatott a szabályokra, vagy a figyelmeztetésre, mindig a maga útját járja. Csak aztán csodálkozom, hogy bajba kerül és én csak utólag tudom meg, amikor hajlandó elmondani.
-Úgysem aggódik érted senki más, akkor legalább nekem engedd meg -villantok rá egy féloldalas mosolyt, ahogy már a konyha felé veszem az irányt és effektíven teszem a dolgom, hogy valamikor vacsorázni is tudjak és esetleg fürdeni is legyen lehetőségem. Büdös vagyok, koszos és izzadt, remélem legalább az egyik kád használható állapotban van még. Bár az öntött vas kádak, ha nem rozsdásodtak meg, akkor még egyben kell legyenek.
-A csontvázak általában már nem jelentenek fenyegetést, ebben a házban amúgy sincs mitől tartanod -jegyzem meg, miközben lepakolom elé gyertyákat és nagyot nézek a számomra új képességeire és nagyot sóhajtok.
-Akkor gondolom már én is fitogtathatom a tudásom -vonok vállat, ahogy kinyújtom a kezem magam elé és egy pillanattal később már lángokban áll az egész kézfejem. Azzal együtt lépek vissza a tűzhelyhez, kiveszek belőle egy fahasábot, mintha nem is pislákolna már benne tűz és hagyom, hogy a kezemről a lángok átterjedjenek a fára, majd úgy teszem vissza. Nem kommentálom, hogy mit is csináltam az imént, hiszen nem csak nekem vannak meglepetéseim a számára. Vel ténykedéseivel együtt egészen világos lett a konyhában.
-Krumplis tésztát. Sajnos most csak ez van -válaszolok anélkül, hogy felnéznék és közben pucolom a krumplit és várom, hogy felforrjon a tészta. Elég sokat főzök, ki kell még tartania pár napig, amíg intenzív renoválást és takarítást tartok itthon.
-Mennyire laksz messze? Vel? Vel! -nézek rá, de nem igazán tűnik úgy, hogy figyel rám, valahol elgondolkodott és nem hall. -Azt kérdeztem, mennyire laksz messze, hogy hazaküldjelek-e vagy sem. Hol jársz fejben? -billentem oldalra a fejem, miközben a kprumplit kockázom már fel anélkül, hogy odanéznék. Túl könnyen mennek már az ilyen izommemóriát igénylő feladatok.


A hozzászólást Lucinda Rie Ferris összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 02, 2019 12:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzomb. Nov. 03, 2018 12:03 am

Felhúzott szemöldökkel pillantok rá, és a kijelentésére meg kell erőltetnem magam hogy ne vágjam a képébe, hogy neki lehet hogy van egy rakás ideje, én nem tudom nekem mennyi van még hátra ebben az állapotban. A migrénem most éppen hallgat, és a szérum kifejti áldásos hatását, és már sehová nem indulok el nélküle, mert volt már rá példa hogy az egész testem összerántotta a fájdalom. A méreg nyargal, és minden egyes dobbanással mélyebbre jut bennem, és minden egyes dobbanással közelebb kerülök a végéhez.
- Igaz, elég mára ennyi migrén. Holnap folytatódik. Nem tudom hány holnap lesz még Lucy - sóhajtok fel, ahogy követem befelé a házba és körülnézek. Sosem jártam még ilyen régi stílusú kúria szerű házban és minden új. A padló kínos recsegése azzal fenyeget hogy beszakad alattam, bár erre nem sok esély van ahogy mondja.
- Akad aki aggódik, bár Ő nem éppen erről híres. Találkoztam itt Dexternonos ismerőssel is. Jelenleg ő a beszállítóm - hiszen Ewolet erős és hatékony szérumot főz, ami jó a fájdalmaimra. Ő már tudja hogy haldoklom, elég nyilvánvaló. Bár Oliver nem kedvel túlságosan, de mégis kénytelen elismerni hogy nem csak ő az egyetlen, aki a királyi vérből való.
- Nem tartok semmitől. Láttam itt már rosszabb dolgokat is mint egy két csontváz - sóhajtok fel, ahogy az asztalhoz telepszem és megvillantom a mágiám, hiszen előtte nem kell többé titkolóznom, és aki tud Dexről az nyilván nem közömbös a mágiára sem. Biccentek ahogy az ő keze is lángba borul, sejtettem hogy van itt valami, és ezért nem is ér nagy meglepetésként. Az én mágiám az lehet, hiszen amikor együtt voltunk még én magam sem tudtam hogy tudok varázsolni.
- Meglátjuk bírja-e a gyomrom - mert egyre kevesebb mindent bír elviselni, egyszerűen olyan mintha már nem fogadná be az emberi ételeket, és egyre inkább ürülne ki. Legalább öt kilót fogytam az utóbbi egy hónapban aminek nem örülök túlságosan. A tészta könnyű, és remélem elbírja.
A merengésből vsszaránt a hangja de már nem tudnám megmodnani mit is kérdezett, így amikor megismétli a kérdést válaszolok is.
- A Grimm negyedben lakom, nem olyan messze a Grimm kúriától - felelek végül is, mert helyes kis lakás amit most a magaménak tudhatok. A város elég furcsán működik és egyszer csak lett egy házikóm, a fene se tudja hogyan.
- Csak elgondolkoztam hogy mennyire mozgalmas egy két évem volt, főleg ez az utóbbi... - simítom el a hajam az arcomból. A kezeim is egészen fehérek már és hidegek. Lassan már karmokat is növesztek, és egyszemélyes halloween partit adhatnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzer. Feb. 06, 2019 9:50 pm

Látom a szemében a dühöt megvillanni, amit nem tudok hova tenni. Ilyesmin nem szokta felkapni a vizet és nem tudom, mit mondhattam, amivel sikerült felhúzni, de mivel nem vág a fejemhez semmit, hagyom elsikkadni. Egyelőre nem akarom a témát feszegetni, legalább ma este legyen békesség, mikor újra láthatom őt. Végtelenül hiányzott és inkább szeretnék kellemesebb dolgokkal foglalkozni, mint a lehetőséggel, hogy melyik ura a városnak döntött úgy, hogy neki tetszik Vel és kisajátítja magának. Nem, majd máskor.
-Én sem. De fájdalmasan sok... -A végét már csak halkan mormolom, mert sokakkal ellentétben nekem nem a napjaim véges számával van gondom. Mit meg nem adnék egy ígéretért, hogy egyszer meghalhatok és nem kell semmire sem emlékeznem a következő alkalommal. Hogy ebből a szempontból normális lehessek. Fiatalon meghalni borzalmas, tudni a halálod közelségét fájdalmas, de tudni, hogy hiába halsz meg, élni fogsz és rengeteg élet megbánásait és fájdalmait cipeled magaddal... A legrosszabb, amit el tudok képzelni. Persze valaki biztosan tudna velem vitatkozni, de számomra ez a mindennapok kínzása.
-Nocsak, vannak barátaid? Ez új -kuncogom el magam, általában inkább magának való, mint barátkozós típus. Általában csak én szoktam a kivétel lenni, aki igazán ismeri és a közelében lehet, de úgy tűnik, tud még nekem újat mutatni. Szinte már sosem lepődöm már meg semmin, de kellemes érzés tud lenni, ha valamiért még sem így van.
-Helyes. Bár itt még lehetnek érdekes dolgot, talán mégis a csontváz a legmeghökkentőbb -Azt hiszem a reneszánsz nemesi ruha a pincében nem olyan nehezen emészthető tény, de egy történész jobban örülne neki, mint az alig nyolcvan éves hullám maradványának. Nem egy múzeum gazdagodott miattam az évszázadok folyamán, csak igen kevés dologhoz ragaszkodtam, nálam tönkrementek volna, így tovább él a történelem.
-Hm, majd kiderül -hessegetem el megint a rossz érzéseket a helyzettel kapcsolatban, nem, nem most. A saját ép eszem érdekében meg kellett tanulnom, mikor szabad és min gondolkodnom. Ha bolond módon hagyom a gondolataimat kalandozni, még a végén rohamot kapok, amit inkább elkerülni szeretnék. Ezért idővel, amikor gyarapodtak a kellemetlen emlékek, meg kellett tanulnom elzárni és helyükön kezelni őket. Egészen mesteni lettem az irányításukban, ezért is vagyok olyan túlvilági néha embereknek, hiszen nekem már nincsenek önfegyelem problémáim.
-Az nincs messze, maradhatsz még egy kicsit -mosolyodom el, ahogy felpillantok és úgy folytatom a darabolást. Örülök a társaságának, bármennyire is elkalandozott, vagy nem figyel éppen rám. Lassan készen vagyok, ezért felállok, hogy a tűzhelynél folytassam a készülődést.
-Meg tudom érteni. Csak amit elmondtál, sok volt -Persze nekem mocskos előnyöm van a nehéz helyzetek kibírásában és szerencsésen megúszni mindent, de tudom milyen még embernek lenni. Hiszen elvileg az vagyok, legalábbis erősen küzdök minden egyéb jelző ellen. Nem akarok és nem vagyok hajlandó más lenni, mint ember, még ha ilyen is vagyok, amilyen.


A hozzászólást Lucinda Rie Ferris összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 02, 2019 12:01 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzomb. Feb. 09, 2019 9:52 pm

Nem tudom miért érzem magamban ezt a fellobbanó indulatot de be tudom annak hogy kicsit ideges vagyok azért hogy, hogyan fog alakulni az életem, mert az ddig oké hogy vasakarattal eldöntök valamit, de az korántsem biztos hogy így is lesz. Nagyot sóhajtok, hátratúrom a hajam az arcomból, és még én is érzem tulajdon kezem hidegségét. Fasza lesz, még valami melegítő cucc is kell majd de... érdekes módon nem fázom.
Hagyom a dolgot, nem mondok semmit, kifújtam magam. Örülök Lucy jelenlétének, bár tény hogy a legutolsó ember volt akire számítottam ebben az elfuserált, de mégis olyan izgalmas városban, ahol végre úgy érzem hazaértem.
- Vagy fájdalmasan kevés. Nekem éppen ez a bajom, de majd... holnap ha lesz holnap, visszatérünk rá - siklik el hűvös pillantásom, és inkább a konyhában tevékenykedő lányt figyelem. Az ereje nem okoz meglepetést, elvégre én már semmin nem lepődök meg ami itt történik, és ha ismeri  várost akkor... nyilván ő sem átlagos. Ide olyan ember nem téved, ha meg mégis, nem lesz épp hosszú életű.
- Nem olyan sok, de van egy két ember akikkel kijövök, és hát tudod milyen ez a város, minden van itt. Ewoletet még az iskolából ismerem, a férje meg... valami ismerős idegen - nem mondom ki hogy a király fia, mert szerintem itt menten kapna szívrohamot. Én is a király fia leszek, ha életben maradok, és már pedig abban fogok. Nem halhatok meg. Varázslóként éltem, de talán az is maradhatok, ki tudja?
- Nem bánom, igazából most már tök mindegy mi furcsaság kerül elő, mert már nem furcsa semmi. Ez a város fejre állította az eddigi értékrendemet, de az az igazság hogy nem bánom. Szeretem ezt a helyet, olyan mintha...végre hazaértem volna - teszem hozzá ahogy főzni kezd, és a gyomrom is tiltakozik mindenféle kaja ellen, de hát valahogy életben kell maradnom.
- Igen, az egész közel van, és biztonságban vagyok - simítom a kezem a nyakamra ahol a pólóm alatt a medél izzik melegen és éltetően. Szerintem ha levenném, meghalnék, de... olyan szépen simul a nyakamra, eszembe sincs megvállni tőle. A nyakörvem meg jótékonyan elfedi mindenki elől akinek nem kell látnia.
- Sok, de még... amit nem mondtam el mert nem akarsz hallani, még több és... ahhhfenébe - káromkodok egyet ahogy a fejemhez kapok, és iszonyú görcsbe rándul az egész. Masszívan zsúfolja össze a gondolataim, de aztán elmúlik, és hirtelen minden vörösbe fordul. A konyha, Lucy és a tűz is bíbor lesz. Szemeim nem fókuszálnak, mást látnak. Egy ősrégi jelenetet. Egy királyt, egy nőt és egy gyermeket. Kék és vörös. Hercegi szemek.
A következő pillanatban a konyha megint, és a padlón fekszem a plafont bámulva.
- Jól... jól vagyok... - próbálok megszólalni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucinda Rie Ferris
Diák - Alakváltó
Lucinda Rie Ferris

Faj :
Alakváltó
Kor :
23
Családi állapot :
Hajadon szerű
Hozzászólások száma :
22
Tartózkodási hely :
Ahol Vel is van

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptySzer. Feb. 27, 2019 5:11 pm

Feltűnik, hogy valamiért mennyire felkapta Vel a vizet, de nem tudom hova tenni, miért. Nem lep meg már semmi és helyén tudom kezelni az általános indulatait, de ezt most nem értem. De úgy ítélem, ezt nem most kell megtudnom, jobb lesz úgy. A megérzéseim ennyi tapasztalat után már sokkal erősebbek és megbízhatóbbak, mint egy normális embernek kellene lenniük és szinte mindig hallgatok rá. Veszélyes és kényes helyzetektől mentett meg.
Mára hagyom ezt elsikkadni, mindig lesz holnap, még ha az emberiség ki is halna menet közben, engem nem akadályoz semmi, hogy megvárjuk vele a következő napot. Érzem, hogy mondani akar ezzel valamit, de nem. Nem most. Nekem is kijár a döntés lehetősége és hogy egy estére boldog lehessek vele.
A konyhám még mindig ugyanolyan, még szerencse, hogy amikor legutóbb itt hagytam, nem volt még hűtőm, hogy leolvadjon, így nem kell azzal is foglalkoznom most. Bár hogy innentől hogyan oldom meg a főzés kérdését, jó kérdés lesz. Túlságosan hozzászoktam a mostani idő kényelméhez és így keveredik az akkori szokás, meg a mostani. Ja, ilyen nekem a mindennapi élet. Nyelvek, korok, nevek és helyek keverednek folyamatosan és néha túl sok lesz.
-Áh, értem. Örülök, hogy vannak barátaid -mosolyodom el az edények fölött, de magamban mélyen elfojtva mardos az irigység. Eddig csak én voltam és senki más. Egyedül rá tartok igényt a sok életem során, miért kell valaki elvegye tőlem? Annyi mindent tettem, legalább őt hagyja meg nekem a sors. De úgy tűnik már nem lehet semmi sem olyan, mint volt.
-Ennek a helynek megvan rá a hajlama, hogy ezt csinálja. Vonzza a furcsaságokat úgy mond, pedig nem is szerepel semmilyen térképen, készült az akármikor -Értek egyet, de azért felmerül bennem megint az az érzés korábbról, hogy valami rossz fog történni, amit nem akarok most tudni. Féltem Velt ettől a várostól, nem azért, mert ne lenne képes túlélni, hanem mert elveszíthetem valahogyan. Annyi minden van itt, ami ellen nem tehetek sokat. A hatalmam véges, még ha túl sok is az időm.
-Biztonságban lenni itt elég relatív -jegyzem meg ácsorgás közben, mert bár a kastélyomba senki sem teszi a lábát a nyitott ajtó ellenére, mert nincs itt semmi értékes, de a város hemzseg a furcsábbnál furcsább lényektől és nem mindegyikbe érdemes belekötni. De végülis kinek beszélek? Vel nekimegy a nála háromszor nagyobb gyakorlott harcosnak is, neki minek magyarázom.
-Vel! -kapom fel a fejem a hangjára és végig kell néznem, ahogy elveszti az eszméletét. Mintha lassított felvétel lenne, évek telnek el mire cselekszem és térdre vetem magam mellette. Nem volt oka elájulni, mi lehet vele?! Mi történik? A korábbi migrén miatt?
A reflexek hamarosan utat törnek maguknak és előbb a légzését ellenőrzőm, aztán az oldalára fordítom. Túl könnyű… És szinte kiállnak a csontjai… Mi történt vele, amíg nem voltam mellette? Lassan látom ébredezni, addigra már van nálam sima víz és egy kevés méz is. Cukrom az nincs, de ez is megteszi.
-Dehogy vagy te idióta, elájultál -gyűröm idegességemen a markomba a szoknyámat. Óvatosan nyúlok a tarkója mögé, hogy felemelhessem a fejét és segítsek inni. Akkor segíteni fogok, ha tetszik neki, ha nem.
-Nem engedlek el így -Tudom mennyire zsörtölődni fog és nem lesz hajlandó hallgatni rám, ahogy szokta, de nem érdekel, én is tudok makacs lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó EmptyVas. Márc. 03, 2019 10:13 pm

Nem akarok nyers lenni, és ennyire bántó vele, de mégis ingerlékeny vagyok, mert a végemet járom, és bár nem reklámozom, a vámpírok messziről érzik hogy haldoklom, és az ereimben az ősi vér lüktet, dobol. Nem tudom mi volt a célja Victoriusnak ezzel, de a vére ősi méreg, és egyre inkább úgy érzem hogy képes leszek túlélni a saját halálomat is, azzal ha megáll a szívem, és az Éjszakáé leszek. A Sötétség egy újabb fia, az ő leszarmazottja.
Mennyi lehetőség, és mennyi fájdalom mire olyanná válhatok mint ő, és mégis nem érzem azt hogy megbántam volna, és annak idején szóba elegyedtem vele. Talán szerencse volt hogy tetszett neki a vörös hajam, és a gondolatmenet hogy miért vörös.
- Erős túlzás hogy barátok, de társak. Ewolet barát, és Oliver a férje meg... nos vele más miatt kellett találkoznom. Van valaki akit nem neveznék barátnak, mégis elég fontos nekem, és a figyelme... Élvezem a figyelmét - egészítem ki és nem nevezem meg Királyt, bár ha tényleg olyasmi lehet mint én, akkor ismernie kell ezt a nevet, és tudnia hogy ki az a Victorius. Az Ős, az Egyetlen. A Mindig és a Soha.
- Nem, soha nem hallottam róla, és mégis most hogy itt élek egy ideje, már nem is tudom elképzelni hogy más városban éljem az életem. Vissza az emberek közé, holott itt minden sarkon valami különleges vár? Nem... - csóválom meg a fejem, ahogy belegondolok hogy ahol éltem eddig, emberként milyen messzinek is tűnik. A banda, Ököl és a többiek... Elvesznek a homályba lassan és úgy érzem az életem még csak most fog kezdődni.
- Sokkal biztonságosabb mint valaha volt bármi is - teszem hozzá, és egészen megnyugodnék mikor hirtelen belém nyilall a fájdalom és a fejgörcs. Egyre rosszabb lesz, esküszöm. Meggörnyedek és kicsúszik alólam a szék, és a deszkának csapódik a hátam, de nem fáj annyira mint kellene. Szemeim előtt vörös fény táncol, képek, és életérzések mik nem az enyémek. A Kék és Vörös szempár, megnyúlt szemfogak.
~ Kistestvér! Haldokolsz kistestvér, kit Atyám méltónak talált a Vérre. Gyere hát! Vár az Éj ~
A hang mintha a fülem mellett szólna. A markáns arc mégis halvány, és egyre inkább eltűnik, a szavak viszhangzanak a fülemben és fogalmam sincs Lucy is hallotta-e őket.
- Nem... ez csak.... Vörös.... a picsába - ránt össze a görcs megint és rám tör a hányinger egy pillanatra de mivel alig ettem, nincs minek visszajönnie. Lucy érintése forró és éget ahogy oldalra fordít de elutasítom a mézet és mindent.
- A fffffiolllla... - vacogom ki ahogy elmúlik lassan és görcs továbbáll. Reszketeg levegőt veszek, és kifújom. Zöld szemeim fényesek és a látásom élesebb mint valaha volt. Mintha elhúztak volna egy függönyt előlem, amin keresztül eddig láttam a világot.
- Nincs... holnap Lucy. Érted?! Nekem... nem biztos... - szedem össze magam és végül kis segítséggel feltápászkodom és megállok a saját lábaimon. Hátrasimítom a hajam megint de körmeim... hosszabbak. Karmokká alakulnak?! Mi történik? Ez igazi vagy csak látomás?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



A Fekete Tó Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Fekete Tó   A Fekete Tó Empty

Vissza az elejére Go down
 
A Fekete Tó
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Senkiföldje-
Ugrás: