Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Rosalie Mikeila Olson (elfogadva)

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) Empty
TémanyitásTárgy: Rosalie Mikeila Olson (elfogadva)   Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) EmptyPént. Feb. 01, 2013 4:26 pm

Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) Tumblr_ljo3gdJDcI1qiyk0yo1_500
Tükröm-tükröm
Személyiség: Angyalbőrbe bújt….. szadista, koordinálatlan, érzéketlen, kifinomult gyilkos. Na jó, ennyi ide simán nem elég, de tény, hogy rám nagyon is igaz a látszat néha csal közmondás. Egyáltalán nem vagyok egy megtestesült jótét lélek, sőt, röhögve teszlek a sírba, ha olyanom van. Lehetek én akár engedelmes is, de annak nincs jó vége, legalább is rád nézve, mivel, ha én arra vetemedek, hogy megjátsszam magam, annak bizony oka van, és a vége az esetek többségében, egy újabb elejtett áldozat.
Ha éhes vagyok, nem törődök az áldozatom lelki épségével, sőt… hogy őszinte legyek, élni se hagyom tovább, még csak az kéne, hogy egy szánalmas ember emlékezetében megmaradjak, hiába törlöm azt, jobb félni, mint megijedni, nem? Arra meg végképp nem számít senki, hogy bizony mögöttem is áll valaki. Igen, mert eszem ágában sincs többet beszélni a kelleténél, nem is szoktam, ráadásul türelmem sincs nagyon. Engem nem valami elcsépelt bosszú késztet a töménytelen rossz kivitelezésére, csupán maga az élvezet, imádok mások élete felett rendelkezni, na, meg, néha muszáj is, mikor Inessa mondja, de nem meglepő módon eddig sose csúszott ki egy nem szócska a számból. Nehéz engem megfejteni, kiigazodni rajtam lehetetlen, mivel erős hangulatingadozásokkal küzdök. Lehet, hogy az egyik pillanatban még kedélyesen csevegek veled, a másikban már egy karót szorítok a nyakadhoz. Igazából, ha nagyon elememben vagyok, sose ölök meg elsőre senkit, hisz órákon át nézném, ahogy teste vonaglik hatalmas kínok közepette, a sikítása felér nekem az angyalok hangjával, már ha léteznek ugye.
Hűséges egyedül Inessához vagyok, hiszen neki köszönhetem azt, amilyen most vagyok.

Kinézet: Hosszú barna haj, angyali mosoly, és barna szemek, amik ha rád villannak, tudod, hogy ideje átgondolnod az életed. Mint mondtam, a külsőm eléggé becsapós, amit az évek rutinjainak köszönhetően sikerült a javamra fordítanom. Első ránézésre egy törékeny kis lánynak tűnök, akit a széltől is óvni van kedved, na de, ha rajtad ég a ház, vagy napon találod magad mindenféle védelem nélkül, rájössz, hogy mennyire nincs így. Az ütésem is van akkora, mint a szám, és sok sikert ahhoz, hogy el tudj kapni, hisz amilyen alacsony vagyok, olyan gyors is.
Szeretem követni a divatot, de attól se riadok meg, ha épp rám vár a feladat, hogy diktáljam azt. Az öltözködésem kirívó, hisz biztos, hogy nem én leszek az, aki elveszik a tömegbe, kivéve, ha épp az a célom. Az angyali mosolyom, még akkor is rajtam van, mikor épp a karót forgatom benned, egyedül a szemeimen látszik, hogy mennyire élvezem azt. Sőt… minden más érzelem is fellelhető ott, ha valakinek van annyi ideje, hogy alaposan megnézhessen magának.

Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) Tumblr_lu8p7uEZc71qhsdh9o1_500
Once upon a time




Sietve térek vissza a motelszobámba. A hajam kócos, az arcomra kiült a totális meglepettség. Gondosan, ámbár kapkodva zárom be az ajtót, és hasonlóképp cselekszem az ablakokkal is. Káosz van a fejemben, még soha nem éreztem magam ennyire bizonytalannak. Meg sem állok a fürdőszobáig, ahol a mosdókagylóra támaszkodva nézek bele a tükörbe, de egyáltalán nem tetszik amit látok. A mindig kevély gyönyörű szépség helyett egy kétségbeesett csitrit látok, aki úgy remeg, mint a nyárfalevél, kék színű szemeiből pedig sugárzik valami szokatlan.... Érzelem?! Ha Aro most látna, azonnal végezne velem. Nem tűrné, hogy átváltoztatottja ily mértékű csalódást okozzon neki. Korom meghaladja az száz esztendőt, a családunk legjobb, legkegyetlenebb tagjai közé tartozom, nem engedhetem meg magamnak, hogy folt essen a becsületemen! Lehajtom a fejem, a következő pillanatban pedig a két kis színes kontaktlencse már a mosdókagyló szélén díszeleg. Gyönyörű vörös tekintetem gúnnyal telve mereng el a tükrön. Így mindjárt jobb....
Megpördülök, nem sokkal később már ismét a szobában vagyok. Hosszában fekszem a puha ágyon, szemeim lehunyva pihentetem. Szeretem ezt az egyszerű emberi szokást, megnyugszom tőle, higgadtan pedig jobban pörögnek a gondolataim. Visszajátszom az elmúlt egy óra történéseit, újra magam előtt látok mindent. Hirtelen ismét az erdőben találom magam. Vörös köpenyemnek gyönyörű színt ad a holdvilág fénye. Arcomon gyilkos mosoly, figyelmem középpontjába az életéért rohanó ember kap helyet. Árnyékként suhanok utána, de egyelőre csupán szórakozom vele, hiszen ha akarnám, már rég halott lenne. Hol megelőzöm és előtte jelenek meg, hol lökök rajta egyet és megvárom míg összeszedi magát. Mmmmmmm, imádom a rémület hangjait. Hallom a szaggatott, fuldokló lélegzetvételeit, a szíve vad dobogását, szinte érzem a félelme csípős szagát. Mindez azt a fajta gyilkos varázst adja a hangulatnak, ami még inkább fokozza a vágyam és erősíti a vér iránti szomjam. Tudom, tudom, nem illik játszani az étellel, de úgy vélem zamatosabb lesz ha felpezsdítem kicsit... Az utolsó lökés nagyobbra sikerül. A férfi az egyik fának csapódik, arccal előre kenődik szét rajta. Hallom a csontjai ropogását, de meg kell mondjam, díjazom a kitartását. Hörögve markolja a kérget és próbál mozdulni, de a vére mámorító illata miatt nem hagyok több esélyt. Megjelenek mögötte és olyan könnyedén emelem a levegőbe, mintha pusztán egy tollpihével játszanék. Messzire hajítom, de mielőtt földet érne, már ott vagyok mellette. A kitartása a múlté, ahogyan lassan az élete is az lesz. Leguggolok a ziháló rongybaba mellé, fejem oldalra billentve hajolok felé, mialatt tenyereimmel a mellkasára támaszkodom. Arcomon angyali mosollyal küldök egy halálos csókot, majd nemes egyszerűséggel feltépem a torkát és elveszem azt, amire szükségem van: Vért és életet. Mohón kortyolom a gőzölgő vörös nedűt, mialatt a férfi teste görcsösen rángatózik alattam, de csak elenyészően kis ideig. Mire végzek, ahogy arra számítani lehetett, az ember szíve megáll dobogni. Minden csepp vérét elfogyasztottam, ám bevallom egy keveset elpazaroltam belőle az arcomra. Jóllakottan ülök a sarkaimra, s mialatt rendbe rakom magam, szórakozottan a holdat figyelem, majd úgy döntök ideje szedelőzködnöm, mindent megkaptam amit óhajtottam. A tetemről majd a kóbor állatok gondoskodnak, nem foglalkozom vele, hiszen nincs szem előtt. Már éppen talpra állok és felteszem a köpenyem csuklyáját, de megmerevedek a távolból felcsillanó szempártól. A szél felém fújja a szagát, így mihelyst meglátom a gyilkos tekintetet, tudom, hogy nem egy erdei állat figyel. Egy farkas, egy rohadt bestia vár rám vicsorítva. Közelebb jön, de nem mozdulok. Megállíthatom mielőtt megfordulna a fejében a támadás lehetősége, aztán vele is végezhetek, mint ezzel a nyomorult halandóval itt... Azonban a farkas morogva ugyan, de magától is megáll. Olyan, mintha szánt szándékkal keresné a tekintetem, és én is az övét. Mintha akaratlanul kapcsolódnék össze vele és ez egyáltalán nem tetszik. -Na mi lesz kutyuli? Pacsit akarsz adni, vagy arra vársz, hogy megsimogassalak? -Sikerül elég gúnyt összeszednem a hangomban ahhoz, hogy a dög újra vicsorítson rám. Furán érzem magam... -Talán majd legközelebb, bolhás. -Bár sosem futamodnék meg, úgy érzem minél távolabb kell kerülnöm tőle. El innen, jó messzire.... Amint kimondom az utolsó szavakat, sarkon fordulok és futásnak eredek. Rohanok, amilyen gyorsan csak tudok, ahogy az erőmből futja. Lelki szemeim előtt ugyanazok a képkockák pörögnek. Az, ahogyan a farkas rám nézett. Bármi is legyen az oka, el kell határolódnom ettől az egésztől és csak a feladatomra koncentrálni. Ha legközelebb találkozok azzal a döggel, nem fogok vacillálni Megölöm és arra koncentrálok, amiért itt vagyok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rosalie Mikeila Olson (elfogadva)   Rosalie Mikeila Olson  (elfogadva) EmptySzomb. Feb. 23, 2013 11:41 am

Tökéletes kis dög, imádnivaló Wink Tényleg keresd meg Damient szép pár lennétek Wink
Vissza az elejére Go down
 
Rosalie Mikeila Olson (elfogadva)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók :: Karakterlapok-
Ugrás: