Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Út a pokolba

Go down 
SzerzőÜzenet
Coraline Vértesi
Coraline Vértesi

Faj :
Vámpír
Kor :
1412
Családi állapot :
Elvált (Exférj: Cornelius Kingsley)
Születési idő :
0611. Nov. 16.
Hozzászólások száma :
114
Tartózkodási hely :
Erdély // Románia

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 7:07 pm

Út a pokolba  Amnesia-A-Machine-For-Pigs-ScreenShot-3

Ez az út vezet a Brennenburgi Kastélyba. Egy sűrű rengetegen átkelve egy régies utcán találja magát az ember. Az utca bár rövid, az út mégis végtelennek tűnik.


Fordulj vissza, amíg még lehet!



Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 8:15 pm


Megint a képre siklik a tekintetem, megint a jegyzetem bújom, de kedvem támad felsikítani. Egyetlen, csupán egyetlen hülye érzés maradt meg bennem, semmi más. Nem tudom, ki az a Leo, azaz tudom, elméletileg, de biztos vagyok benne, ha szembe jönne velem az utcán, simán elmennék mellette. De tudom, hogy történt valami fontos, leszámítva a tényt, hogy vámpír. Azt a sokkot feldolgoztam már.
Aztán sóhajtok, nincs sem erőm, sem kedvem ezen tépelődni, hisz felesleges, eddig is bukott ügynek bizonyult az, hogy próbáljak visszaemlékezni arra, amire talán sose fogok, még ha az az elmúlt nap is.
A Senki földjére megyek, ott még nem jártam, és elhatároztam, nem érdekel, ha nem szabad, vagy épp nem ajánlott...-
Az öltözködést sem vittem túlzásba, igaz a fekete még mindig nem a kedvencem, csak félek, így meg túl feltűnő leszek.
Egy utcán találom magam, igen, ez van, mikor elmerülök a gondolataimban. Sose tudom, merre megyek. Megállok, és próbálom kivenni, honnan jöttem, hogy aztán eldönthessem, hova tovább.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 8:31 pm

Avery

Út a pokolba  Tumblr_lw23df0olb1qgvvtno1_500


Még nincs teljesen sötét.
Ez annak köszönhető, hogy mondhatni nyár eleje van. A nap már nem süt, eltűnt az égről, de még csak füstszerű szürkület uralkodik a tájon. Vámpírok és árnylények melegágya. Egy fehér felsőt húzott mára, csak poroszosan, fekete sassal. Az idő egészen kellemes kint és Leo mindig is szerette az ilyen sétákat. Csak úgy nekivágna amerre lát az ember. Most is így tett, ment amerre a lába vitte, mígnem ismerős illat csapta meg az orrát: egy ismert személy vérének édeskés illata. Na lássuk, kié is? Hát persze! A kis amnéziás lányé, Averyé! Hirtelen jött ötletnél fogva el is határozza, hogy éppenséggel pont arra veszi az irányt, amerre erősebb a vérszag. Nem sebből árad ez, csupán a pórusokon át, de így is pont jó. Zsebre vágott kézzel mászkál valamiféle erdőségen át,ahol még nem járt. Nem igazán néz körül, miért is tenné, túl vén ahhoz, hogy csak úgy ledöntsék a lábáról. Félreértés ne essék: nem tartja magát legyőzhetetlennek, sőt, harcolni sem igen szeret vagy szeretne. Pont az a hosszú élet titka, hogy ne keveredjen bajba. Az árnylények amúgy sem szokták egymást piszkálni. Ezért teljesen kényelmesen sétafikál, arcán azzal a fene macskás vigyorral mikor a lobok között átvágva megpillant egy kastélyt. Ahogy halad előre, a vérszagot követve, rozsdabarna tekintete megakad a monstrumon és követi felfelé, a tornyokig, valamiféle magaslatig. Lefagy arcáról a felhőtlen vigyor. Miért is? Mondhatná, hogy nem tudja, de jól tudja. Ez a hely...ez a kastély, amit most lát életében először, emlékezteti valamire. Deja vu. Sok kastélyt és várat látott már, mind az adott kor stílusában. Ez az erődítmény viszont....más mint a többség. Egy adott kastélyra emlékezteti, egy olyan emléket előhívva, amely már évszázadok óta porosodott az elméje mélyén. Cseppet sem örül ennek. Valahogy ugyan az az érzés járja át, ami akkor és ott. Valami....nem evilági. Egy vámpír fejében ilyesfajta gondolat talán ironikusan csenghet, még sincs kedve nevetni.
Vannak elátkozott kastélyok, mágikus várak és miegyéb. De vannak olyan helyek...olyan helyek....nem. Inkább elhesegeti a gondolatot és tekintete visszatér a fák törzsére és az előtte levő tájra ami lassan átfolyik valamiféle utca-féleséggé. Egy baljóslatú kis utcává, ami fölé magasodik az a bizonyos kastély. Megy,megy,mendegél, ameddig meg nem látja azt a különös és kissé zizi emberlányt és ismét tökéletes vigyorát villantja. Most ugrik a majom a vízbe, vajon emlékezni fog-e a kis Avery?

- Avery!

Szólítja meg és nagy vidáman ered kissé gyorsabb léptekkel a kiscsaj felé. És mikor odaér, két kézre fogja az arcát és egyszerűen megcsókolja.
Hiszen erre ment ki az egész,nem? Hogy ez alapján sikerül-e előcsalni az emlékeket, ami a személyét illeti. Ez egy pszichológiai teszt, vagy mondhatnánk kísérletnek is. Elengedi a lány arcát és kurtán néz rá-hacsak közben nem ütött le vagy ilyesmi, de még ha mégis,az se változtatna sokat. Leo arcáról nehéz letörölni azt a fene vigyorát.

- Én vagyok az, Leo, emlékszel?

Kérdezni nagy kíváncsian és ideiglenesen el is felejti azt a kísérteties építményt ami föléjük és az utca fölé magasodik.

Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 8:59 pm


Nem ijedek meg, akkor se ijedek meg. Pedig nagy a kísértés. Mostanság. mintha paranoiás is lennék, bár ezt meg nem tudnám mondani. És ez a hely is nyomasztó, igaz ez már megszokott errefelé. Tulajdonkép, hülyén érezném magam, ha egyszer valami vidám helyen lennék. Hisz az út során se nagyon láttam semmit, ami emlékeztetne bármi élőre. Összefonom a kezeim magam előtt, ahogy idegesen beharapom az ajkam. Igen, próbálok rájönni, hogy mi tévő legyek. A belső hangom már-már ordibálja, fussak, rohanjak, de valamiért mégse akaródzok ezt megtenni.
Aztán a nevem hallom, így a szemem is elkerekedik. Óvatosan körbetekintek, hátha lézeng még erre, még egy Avery, de nem. Az egész kihalt utcában én vagyok egyedül. És jön is a sokkhatás, nem vagyok hozzá szokva, hogy valaki már az első percben megcsókoljon, így próbálom ellökni az idegent, persze nem sok eséllyel. Ha eltávolodik, én reflexből hátrálok jó pár lépést, és összevont szemöldökkel vizslatom. Furcsa. Nem, nem az, hogy valaki csak úgy lesmárol egy utcán, na jó az is, de megint az a hülye érzés, amit akkor éreztem, amikor azt a képet néztem, és az írást olvastam. Megrázom a fejem.
- Leo?- ízlelgetem a nevet, ez van a papíron is. A tartásom még mindig merev, nem tudom, merjek-e hinni neki. Bárki elém állíthat ezzel a névvel, én ezen a helyen bárkiből kinézek bármit, de az az érzés az, ami nem hagy egy pillanatig se nyugodni, nem szoktam érezni semmit találkozásoknál. Szimplán elkönyvelem, hogy találkoztam az illetővel, és kész, de ez most más, és idegesít.
- Tőled van a kép?- teszek fel egy roppant egyszerű kérdést, mert ha tényleg ő az, evidens, tudja miről beszélek.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 9:50 pm

A cseppet sem barátságos és igencsak kihalt utcán belebotlik ismét az amnéziás lányba, aki úgy látszik vonzza a bajt. Sebaj. Elvigyorodik és megindul felé, ahogy szembe néz vele a kis pára, le is kapja egy csókocska erejéig, hogy meglássa milyen eredményt hoz ez a kis teszt. Avery nem örül ennek az akciónak annyira, ami nem is csoda, hiszen az ő szemszögéből egy vadidegen fickó ront neki egy ijesztő utcán és csak úgy lesmárolja. És még a nevét is tudja.
Pofont vár meg szitkokat, a nők így szoktak reagálni hasonló szituációban, de Avery ebben is eltér a többi élő,hús-vér nőszemélytől. Csupán kissé eltávolodik és néz rá furcsán.

- Igen, Leo. Nem emlékszel?

Ad bőven időt a kicsikének, hogy felelevenítse a dolgokat, idejéből kitelik. Közben végig vigyorog rá, mint egy macska. A rajz hallatán bólint egy nagyot és lelkeset.

- A rajz, persze, a lány a pillangókkal! Szóval megtartottad, örülök. Kezd derengeni valami?

Lassan közeledni kezd a hátrált lányhoz és köznben vet néhány pillantást a környezetre, ahová csöppentek. Egy teljesen kihalt utca.

- Te aztán értesz ahhoz, hogy kifogd a legroszabb helyeket.

Legalább is ha abból indul ki,hogy mikor találkoztak is egy szerencsétlen szituációba és rossz helyre került.

- Attól, hogy én nem ettelek meg, még más megteheti. Nem járkálnék a helyedben ilyen gyanús helyeken. Egyedül semmi képp.

Persze hibátlan vigyorral mondja ezt, közben talán eszébe jutott a lánynak egy s más? Vagy nem, akkor majd megpróbál rásegíteni....nem szereti feladni a dolgokat.

- Na és merre, merre? Csak nem oda tartasz.

Biccent fejével a szörnyű építmény felé, ami mögöttük magasodik az egyre sötétedő egekig. Mindkettőjük érdekében jobb lenne nem oda tartani.
Vissza az elejére Go down
Avery Montgomery
Avery Montgomery

Faj :
Ember?
Családi állapot :
Eljegyzett o.o
Hozzászólások száma :
72

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 10:38 pm


Oké, ki az, aki nem lepődne meg azon, ha egy idegen csak úgy feltűnik a semmiből, és lesmárolja. Nem ütök, az erőszak sose volt az erősségem, és nem is vetemedtem arra, csak nagy ritkán, és azt sem tudatos állapotban. Nem is a tudat ijeszt meg, hanem az ami, bennem zajlódig le. Nem egyszer futok össze olyas valakivel, akivel már találkoztam legalább egyszer. A hely valamiért kezd egyre csak mellékes lenni, sőt, mintha biztonságban is érezném magam... már. De ez hülyeség. Hogy érezhetném magam biztonságban egy vámpír mellett? Mert ha tényleg ő Leo, akkor vámpír.
- Csak a névre- harapom be az ajkam zavaromban, mindig ezt csinálom- a rajzról- teszem hozzá a miheztartás végett, úgy érzem, jobb, ha nem mondok többet, a végén dilisnek tűnnék.
- Nem, nem is szokott, csak a rajz... meg egy plakát egy Cirkuszról, mai itt van. Azt is tőled kaptam?- kérdem félrebiccentett fejjel, mert mi másra gondolhatnék? Cirkuszba akar vinni? Ez fura, nem értem. A szemeim megvillannak, mikor közeledik, de nem hátrálok, csak állok ugyanott. És igen, megint érzem, hogy pirulok, mert egyszerűen ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni.
- Ezt hogy érted?- vonom össze a szemöldököm. Eddig még nem történt semmi, ami rekord, mert a jegyzeteim szerint t perc alatt képes vagyok életveszélybe sodorni magam. És igen, felötlik bennem a gondolat, hogy róla miért nem írtam egy szót se?
- Hát... már nem vagyok egyedül- ártatlan mosolyt küldök felé, amiből talán meglátja, kezdek felengedni. Igen, nekem erre kell egy kis idő. Oké, mondtam, hogy selejtes vagyok.
- Hmmm... miért is ne? Ki lakik ott? Lakik egyáltalán valaki? Te már voltál?- kezdek el faggatózni, miközben indulok is el a kastély felé. Ha van mellettem egy vámpír, úgy mégse annyira veszélyes nem?
- Miért akarsz megenni?- torpanok meg hirtelen, és ha leo nem figyel, akkor a mellkasának is ütközök, persze erre sok esélyt nem látok, vámpír lévén jók lehetnek a reflexei.
Vissza az elejére Go down
Leo Dunkelfreud
Leo Dunkelfreud

Faj :
Vámpír
Kor :
797
Családi állapot :
Jegyben
Születési idő :
1226. May. 23.
Hozzászólások száma :
147
Tartózkodási hely :
Asylum

Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  EmptySzomb. Május 18, 2013 11:50 pm

Csak áll a megszeppent lány előtt túlságosan széles vigyorral, ami szinte a füléig ér. Lehet, hogy más sikítva rohanna egy ilyen jelenés elől, főleg egy ilyen kis utcában. Ahol valahogy túlságosan ködös a környék szürkülethez képest. Na meg egy árva lélek sincsen, senki. Teljesen...halott az egész. Talán csak maga Avery az, aki a környéken él.

- Csak a név? Akkor tényéleg elég rosszul csókolhatok.

Megsímogatja állát, mintha képzeletbeli szakáll lenne és egy pillanatra eltűnődik. Olyan dolgokon, amit csak egy agyturkász vagy egy agykutató érthet.

- Cirkusz? Hát velem biztos nem voltál cirkuszban.

Úgy tűnik nemrég mással is találkozott, biztosan mókáztak egy jót. De ez most hidegen hagyja, mert éppen tesztet folytat, ami nagyon fontos és izgalmas. Eredményesebb kimenetelre számított, de továbbra sem adja fel.

- Nicsak, vér szökött az arcodba.

Jegyzi meg olyan ártatlan mosollyal, amivel bárki beutalná egy diliházba. Mivel azonban ő a doki, pech. Megcirógatja a vörösödő kis pofit, nyáhá, vérszívó, hiába.

- Arra emlékszel...hogy vámpír vagyok?

Még véletlenül sem gonosz dolog az előbbi megjegyzése után ilyeneket mondani, főleg ezen a vámpíri hangon és most, ahogy a ködbe veszett egy-két utcalámpájának egyikének fénye az íriszére esik, úgy veri vissza fluoreszkálva, mint bármelyik éjszakai ragadozóé.

- Hát úgy értem, hogy legutóbb is, mikor találkoztunk éppen fejvesztve menekültél, mert véletlenül egy vámpíri gyilkosság szemtanúja lettél....és ahogy a sötét parkon át szaladtál, belém botlottál. Egy másik vámpírba. Egyedül. A sötétben. Ez nem hangzik túl jól, nem igaz? És ahogy ezt a környéket elnézem...ez se a békés veszélytelenségéről lehet híres.

Ismét körbenéz, de csak pár pillanat erejéig. Még nem járt erre, de elég nyilvánvalóan lejön neki, hogy nem tanácsos huzamosabb ideig ilyen helyeken tartózkodni.
Legalább is egy halandónak semmiképp.

- Szóval meg akarsz kérni, hogy felmenjek oda veled, hogy ne egyedül kelljen.

Rakja össze fejben a képet és ismét elvigyorodik hozzá. Azért egy vámpír tényleg nem lenne utolsó testőrnek.
A kérdésáradat közben újra felnéz a kastélyra. Ahogy az idő telik, egyre sötétebbé válik a környezet és így a kövek is, amelyekből a várt építették. Vajon az embereknek ugyanolyan szokványosnak tűnik, mint a többi? Vagy valahol mélyen érzik, hogy valami nagyon nincs rendben vele? Néha megérzik. Néha nem. Vagy egyszerűen csak szeretik képzelgésnek vélni.

- Fogalmam sincs. Most járok erre először.

Óva kéne intenie ezt a lányt? Egy rendes embertárs így tenne, nem? Egy fenét, minden ötödik talán. Miért is? Ezen senki sem gondolkodik el. Egyszerűen csak így cselekszenek. Hagyják...hogy történjen, aminek történnie kell, hogy aztán kívülállóként nézhessék végig azt,ami mindennek a következménye lesz.
Mivel Avery megindul, Leo is így tesz. Ismét zsebébe mélyesztve kezeit közelít ehhez a kastélyhoz, amiről már az első pillanatban rossz volt a benyomása. A tekinte a párszáz éves falakat pásztázza és próbál valamiféle magyarázatot találni erre a furcsa, flusztráló érzésre, mikor a lány a mellkasának ütközik. Ez kiragadja a gondolataiból és a magasba emelkedő kúria helyett hirtelen Averyre pillant.

- Csak óvatosan.

Kedvesen mondja és a kastélytól elkomorodott arca ismét felragyog, felcsillantva azt a tipikus mosolyát.

- Nem mondtam, hogy meg akarlak. Ahogy azt az első találkozásunkkor is mondtam, még nem tudom megennélek-e vagy sem. Ez attól függ, gusztust kapok-e rád.

Vallja be őszintén, minek köntörfalazna? Avery talán biztonságban érzi magát mellette, ami viszont nem biztos, hogy annyira jó ötlet. Talán az elméje miatt lehet, a folytonos felejtés, vagy túlzott feszültséget vagy az ellenkezőjét generálhatja.

- Miért akarsz a kastélyba menni, szerinted mit találhatunk ott?

Kérdezi miközben egyre csak haladnak felfelé és egyre inkább magasodik föléjük a hatalmas monstrum, egyre csak belepve előttük és mellettük mindent. Ahogy beszélgetnek, az idő gyorsan telik és talán észre sem veszik hogyan kerültek fel a kastély lábához. Az erdő megritkult, a fák eltüntek, noha állatokat, még rovarokat sem hallottak vagy láttak. Még a vámpír sem. Leo megáll egy kicsit és nézi, aztán ha Avery is úgy dönt, benéznek.
Több mint különös. Miért nincsenek élőlények erre? Se egy madár, semmi...Nem említi meg a lánynak.
Megfogja a réz kopogtatót, az arany-oroszlán fejet és zörgeti kezdene. Az ajtó azonban nyitva van, ahogy hozzáér a fogóhoz, az egyszerűen benyomódik. Elgengedi, hagyja, hogy nyíljon a hatalmas kapu. Nyekereg-nyikorog a széle, régen használták vagy csak nem ujították fel. A résen át ahogy feltárulni lászik a kastély belseje, jéghideg fuvallat csapja meg őket. Biztosan csak a régi kövek teszik, még nem melegedett fel a koranyári hőségben. Az lehet, más semmi sem.
Averyre néz, hogy ő mit gondol erről? Ki hagyná már nyitva a saját háza ajtaját? És persze...hogy valóban be szeretne-e menni? Az embeeke vakmerőek, egy vámpírral az oldalukon pedig még inkább. Meglátjuk mi lesz.
Ismét a félig nyitott kapura pillant és arra a kevésre, amit így lát. És érez.Mintha bévülről fújna baljós szellő. De nem nyirkos. Leo vámpír, lát a sötétben, ami azonban a kis emberlányról nem valószínű,hogy elmondható. Ha túl sokáig tartózkodnak bent, kissé talán alkalmazkodni tudmajd a szeme a sötéthez.




(vákasz már mehet az Előcsarnokba akár:) )
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Út a pokolba  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Út a pokolba    Út a pokolba  Empty

Vissza az elejére Go down
 
Út a pokolba
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Senkiföldje :: Brennenburgi Kastély-
Ugrás: