Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Gyerekszoba

Go down 
SzerzőÜzenet
Sötétség
Admin
Sötétség

Hozzászólások száma :
105
Tartózkodási hely :
A Sötétség mindenhol ott van

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyCsüt. Aug. 08, 2013 5:16 pm

Az Ulliel hézaspár emeleti hálószobájával szemben, a folyosó ellenkező végén található a tágas gyerekszoba az Ulliel ikreknek, Renének és Halldorának.
Ameddig a gyerkek még kicsik, piros-fekete színekben pompázó szobácskájuk van, koponyás-rózsás kiságyal és tartozékokkal, gót módra.
Ahogy cseperednek, a szoba átrendezésre kerül. Sötét jellegét természetesen továbbra is megőrzi. Két ágy található egymás mellett, éjjeliszekrénnyel elválasztva egymástól. Emellett a nélkülözhetetlen íróasztal és szekrény, persze minden párosan. A falakat rock és metál bandák poszterei ékesítik, hiszen az almák nem estek messzte a fájuktól.

Eleinte:
Gyerekszoba MTS_HugeLunatic-854085-HL-GothicCrib2_www.kepfeltoltes.hu_

Később:
Gyerekszoba Impressive-gothic-bedroom-designs-19-554x369_large
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyCsüt. Aug. 08, 2013 5:57 pm

2014. januárja

Valda - Hugi


René és huga-ahogy ő hívja-Valda, a korukhoz képest gyorsabban nőnek mint az embergyerekek. Nemcsoda, hiszen nem is azok. Az Ulliel ikrek félvérek, vagyis inkább háromnegyed-vérek, vagy valami ilyesmi. Egyrészt vámpírok, másrészt emberek, magyarán félvámpírok, dhampyrok. Még nincsenek egy esztendősek, de már hasonlóak egy ötéves-forma embergyerekhez. Persze ő maguk ezt nem valószínű, hogy így tudatosítják. Ők semmi furcsát nem találnak magukban és nem is valószínű, hogy ilyesmin gondolkodnának.

*Fekszem az ágyacskámban. A plafont nézem, mert nem tudok aludni. Pedig már este van, kint teljesen fekete minden. Dörög az ég és villámlik, télen az ilyesmi is csak nálunk- a vámpírnegyedben - van -ezt mondta apu. A szemeim világítanak csak kéken, amúgy nagyon sötét van. Nem félek a sötétben, de anyu azt mondta az embergyerekek szoktak. De én nem vagyok ember. Az ember az, amit megeszünk. Engem nem eszünk meg, szóval nem is vagyok ember. Jobbra fordítom a fejemet a párnán, így pont rálátok Valdára. Nézem őt kicsit. Nem tudom, hogy alszik-e. Megint a plafont nézem, de ott nincs semmi érdekes, ezért inkább megin a hugi felé fordulok. Felülök az ágyikómban, miközben még őt nézem. Lassan leereszkedem róla, mert még nem ér le a lábam. Denevéres pizsama van rajtam, amit nagyitól kaptam. Odamegyek Valda ágyához és megállok mellette. Nem tudom, hogy alszik-e vagy csak tetteti. Kicsit ácsorgok mellette, de aztán odahajolok hozzá, hogy megkérdezzem, hogy tényleg alszik-e*
- Valda, alszol?
*megint villámlik egyet, de engem nem zavar. Az eső se zavar, szeretem, de most havazik, mert kint tél van és ilyenkor havazni szokott a hideg miatt. Ha Valda úgy fekszik, hogy fel tudok ülni az ágyára, akkor fogom magam és felmászok. Ha anyu vagy apu bejön, gyorsan elbújok a takarója alá vagy az ágya alá és akkor majd nem vesznek észre. De nem hiszem, hogy bejönnek, szerintem kimentek vadászni vagy már visszaértek és alszanak. Ücsörgök Valda ágya szélén, ha oda férek, ha nem akkor csak ácsorgok mellette*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyCsüt. Aug. 08, 2013 6:26 pm

Éjjel van, vagy este mindenesetre melegem van még mindig, és nem igazán tudok aludni. Dörög az ég, vihar van, azt mondta Anyu, de nem kell félnünk, mert csak hangos, de nem bánt. Mondjuk minket senki sem bánthat amúgy sem, mert akkor Apu piff-puff elintézi, és megvéd minket. Úgy teszek mint aki alszik, akkor talán el tudok aludni, de mindig meghallok valami kis zajt, amitől aztán mégsem. Oldalra sandítok, hogy lássam René mit csinál. Felül az ágyában, így én is felülök, előtte felesleges tettetni bármit is, nem is akarok, szeretem a bátyámat azt hiszem. Ahogy felkel, én arébb csúszok az ágyamon, ami olyan félig az enyém, mivel mindent megosztunk egymással, és igazából nincs olyan ami nem közös. Félrehajtom a takaróm, ami alatt egy könnyű hálóinget viselek, ami ilyen rózsaszín-fekete rózsamintás. Anya azt mondta, hogy ez egy nagyon szép virág, és annak szokták adni, akit szeretnek. Akkor engem szeretnek, ugye ha tele van a hálóruhám ilyenekkel? Figyelem, ahogy René átsurran hozzám, elvileg nem lehetne együtt aludnunk, nem tudom miért. Apa ugyan elmesélte de nem sok mindent értettem meg belőle. Átmászik hozzám, én pedig helyet csinálok neki, hogy elférjen, és még a plüssmacim is megosztom vele ha akarja.
- Nem tudok aludni... Nem vagyok álmos - válaszolok, magas kislányos hangomon, amin aztán éktelenül sikítani is tudok, ha csikiznek. Hosszú barna hajam a vállamig ér, és teljesen egyenes. Anyának kicsit másmilyen a haja, de nagyon jó, kicsit mintha mindig kócos lenne, de szép...
- René, itt maradsz reggelig? - nézek a fiúra nagy kék szemeimmel, amik csak úgy fénylenek az éjszakában, a szemünk ugyanolyan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyCsüt. Aug. 08, 2013 8:02 pm

*Amikor oldalra fordítottam a fejemet a párnámon, hogy meglessem Valdát, nem vettem észre, hogy nem alszik, mert hamar elkaptam a tekintetemet és a plafont bámultam utána. De most, hogy lemászok az ágyamról és odamegyek az övéhez, észreveszem, hogy fönt van. Örülök neki, hogy nem alszik, így tudunk beszélgetni. Nem mosolyodom el, mert, mert, nem is tudom. Nem szoktam annyit mosolyogni mint apa. Persze szoktam, de most nem fogok. Talán mert kicsit tartok attól, hogy anya bejön megnézni minket és mérges lesz, hogy nem hagyom aludni Valdát. És hogy átmásztam hozzá. Valamiért nem szereti, pedig emlékszem, hogy egy ideig közös kiságyunk volt, mikor még pelenkásak voltunk. És a hasában is közös ágyunk volt, apu mondta, hogy együtt laktunk az anyu hasában. Elég szűk lehetett. Néha mintha emlékeznék erre az időre, de nem tudom felidézni.
Látom ahogy Valdához érek, hogy odébb csúszik, hogy fel tudjak mászni az ágyára. Még a takarót is felhajtja, lehet hogy be akar takarni, mert tél van. Mondjuk nem fázok, de nem baj. Felrakom a kezeimet az ágyára és először a bal térdemet és felhúzom magam, a jobb lábam jön magától*
- Én se tudok. Én se vagyok álmos.
*mondom teljes egyet értésben a hugommal*
- Apáék se alszanak ilyenkor. Csak később, mikor már kezd feljönni a nap. Biztos azt hiszik nekünk máskor kell aludni mint nekik.
*nagyon okosnak hiszem most magam, hiszen ki tudtam következtetni miért akarják, hogy mi korán ágyba bújjunk*
- Azthiszem ha nagyok leszünk, akkor majd később megyünk aludni. Majd magukkal visznek vadászni a mostani alvás helyett.
*ezt nem mondta nekem senki, de meg vagyok róla győződve, hogy így lesz. Még jobban megnövünk a hugommal és akkor együtt, anyuékkal járunk majd enni az erdőbe*
- Itt maradok, ha szeretnéd.
*ezt úgy mondom mintha nem én lettem volna az, aki az ő ágyába mászik át. Már úgy megszoktam, hogy Valda velem van, hogy keresni kezdem, ha másik szobában van. Apu azt mondta, hogy sokáig laktunk kettecskén anyu hasában, biztosan ezért*
- Én vigyázok rád, Valda. Nem bánthat semmi. A lények az erdőben, se a villám. Meg a sötét se.
*elmondom neki, mert ő lány és úgy érzem ezt el kell neki mondanom. Apa mondta, hogy vigyázzak rá, mert én vagyok a fiú. Azthiszem már az előtt is vigyáztam rá, mielőtt apa mondta volna, csak nem tudtam, hogy azt csiálom. Apa vigyáz ránk és anyára, de ha ő nincs itt, esténként mikor csak ketten vagyunk, akkor én vigyázok Veldára apa helyett is. Igy nem kell félnie. Mikor anyu hasában laktunk, akkor is biztosan én védtem meg, hiszen apu nem volt velünk az anyu hasában, csak én lehettem aki vigyázott rá.
Felhúzom magam alá a lábaimat és leteszem a fejemet Velda fejétől pár centire a párnára, nem takarom be magam, mert lehet, hogy ő akar. Egyszer láttam, hogy anya betakarja apát mikor ő még aludt és anya lement főzni. Nyitva volt a szobájuk ajtaja én meg pont pisilni mentem. Biztos a lányoknak kell betakarni a fiúkat és a fiúknak vigyázni a lányokat a szörnyek elől*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyPént. Aug. 09, 2013 1:59 pm

Nem is figyeltem hogy a bátyusom alszik-e se valahogy sejtettem hogy nem, hiszen általában nem vagyunk valami jó alvók, Anyu mindig mondogatja is, hogy sokat kell aludnunk, hogy szép nagyra nőjünk. De nem akarok aludni ha nem vagyok álmos. Figyelem ahogy a tesóm átjön hozzám, nagyon jó ha közel van, nem tudom miért de szeretem ha így együtt vagyunk, mert azt mesélték hogy kezdettől együtt voltunk már Anya hasában is. De hogy férhettünk el ott ketten? Apa azt mondta hogy mi jó testvérek voltunk és elfértünk még azon a kis helyen is. René felmászik az ágyra, én pedig arébb megyek hogy kényelmesen elférjen, és a takarót is elhajtom hogy be tudjun csúszni alá ha akar. Tél van, nem tudom fázik-e.
- Akkor ne aludjunk - jelentem ki halkan, nem akarom azért hogy a szüleink ránk nyissanak hogy mit művelünk ilyenkor, amikor aludni kellene.
- Ilyenkor nincsenek itthon, kint vannak és vadásznak nem? Ők később alszanak, én is akkor akarok aludni, most nem is tudok - jelentem ki, és ahogy felmászik mellém, pár centire teszi le a fejét az én fejemtől, és mosolygok. Szeretem ha itt van, megnyugtató érzés, de lehet hogy azért mert ikrek vagyunk. Anya szerint sok dolgot máshogy fogunk fel mint azok, akik nem ikrek.
- Szeretnék velük menni, biztos jó lehet vadászni - sóhajtok fel, amolyan kislányos várakozással. Anyuék is mindig frissen és jókedvűen jönnek vissza olyankor, így biztosan jó dolog lehet, különben nem tetszene nekik, nem?
- Igen, maradj itt - mosolygok, nem érdekel hogy eleve ő jött át, ha nem jön, akkor én mentem volna hozzá, nem értem miért kellene nekünk külön aludnunk egymástól, így amúgy is jobban tudok aludni ha René velem van.
- Én nem félek tőlük, de megvédhetsz mindentől, én majd mindig jól fogom magam érezni ettől - szólalok meg, és próbálok okosat mondani, de nem félek. Az éjszaka a barátunk, és ilyenkor vagyunk éberebbek, még akkor is ha aludnunk kellene. Ahogy René ide helyezkedik, betakarom hogy ne fázzon meg, nem szeretném ha beteg lenne.
- René... mi mikor leszünk olyan nagyok mint Anya és Apa?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyPént. Aug. 09, 2013 6:18 pm

*Átmásztam Valda ágyára, tökre gyorsan sikerült rá felmásznom. Olyan mintha minden nap jobban menne. Nekem nem tűnik fel, hogy sokkal gyorsabban növünk mint az emberek vagy a vámpírok. Nekem ez így pont jó. Leteszem a fejemet a hugomé mellé, valahogy ez olyan jó érzés. Olyan természetes (állapot). Elmosolyodik, én csak nagy kék szemeimmel pislogok rá, neki is pont olyan szeme van mint nekem. Apu szemét örököltük, ezt mondta anyu. Felhúzom a lábaimat a mellkasomig, így szeretek feküdni. Lehet, hogy így fértünk el anyu hasában, hogy így összekuporodtunk, azért kényelmes? Velda betakargat én meg hagyom. Nem mondok semmit, úgy is tudná mit akarok mondani. Valda azthiszem a másik felem, mintha réges-régen egyben lettünk volna, de most külön vagyunk. Még jobb lenne, ha megint egyben lennénk. Olyan furcsa ez. Nem akarom, hogy messze legyen tőlem. Soha nem akarom. Akkor hiányérzetem van*
- És ezt ne mondjuk el anyunak.
*egészítem ki amit a hugi mond. Mindig így csináljuk és minden este megbeszéljük, hogy ez a mi titkunk marad. Sok titkunk van, amit nem mondunk el se az anyunak, se az apunak. A nagyinak se. Azthiszem, ha nagyok leszünk még több titkunk lesz, amiről csak mi tudunk majd*
- Vadásznak. Én is velük akarok menni és akkor aludni mikor ők.
*helyeselek magabiztosan, ezt megvittattuk. Általában egyet szoktunk érteni, ez azthiszem azért van, mert mindkettőnknek ugyan az a jó. Nem tudom mit csinálnék ha nem lenne Velda. Azthiszem, nagyon rossz lenne*
- Majd ha nagyok leszünk. Akkor magukkal visznek. Apu azt mondta még kicsik vagyunk és veszélyes kint nekünk.
*okoskodó hangon mondom ezt huginak, de én se igen akarok beletörődni ebbe*
- Jó. A kedvedért itt maradok. Nem mondom meg anyunak.
*kicsit piros lesz az arcom, nem tudom miért, de hamar elmúlik. Nem akarózik azt mondani, hogy magam miatt is itt maradok, de azthiszem Velda úgy is tudja. Anyu pedig jó ha nem tudja, mert mérges lenne. Nem tudom miért nem alhatunk együtt, ha minden mást együtt csinálunk és szeretnénk együtt csinálni azt is, amit nem csinálunk együtt. Lehet, hogy valami mosolyféle lesz az arcomon, de csak olyan kis szerencsétlen*
- Akkor is megvédelek ha nem félsz tőlük, mert attól még lehet, hogy bántani akarnának. A Világostól is megvédelek.
*nem szeretem a Világost, bántja a szememet egy kicsit, ameddig nem reggelizek. Apu szerint meg kell szokni a fényt a szemünknek*
- Nem tudom. De nem sokára. Talán ha legközelebb havazik a nyár után vagy még egyszer.
*szeretek gondolkodni és rájönni dolgokra magamtól. És megbeszélni mindent Valdával. Nem szeretek mással beszélgetni*
- Lehet, hogy attól, hogy együtt alszunk, nagyobbak leszünk. Apa azt mondta, hogy először kicsik voltunk anya hasában aztán egyre nagyobbak lettünk. És mikor még nem tudtunk beszélni csak egymással, akkor is egy ágyba tettek és azóta is megnőttünk.
*biztosan ez a kulcsa  a növekedésnek, nincs jobb ötletem*
- Ugye mindig együtt leszünk?
*csúszik ki a számon és lesütöm a szememet. Nem tudom, de valamiért újabban félni kezdek ettől, hogy Velda elmegy vagy én megyek el és máshol leszünk. Nem akarok erre gondolni*
- Ugye...nem fogsz elmenni ha olyan leszel mint anyu? Anyu azt mondta, mielőtt apu ide hozta, nagypapával lakott máshol. Te is máshová fogsz menni ha anyuka leszel, egy idegen bácsival?
*nem is tudom miért mondom ezt neki, vagyis tudom, mert neki mindent elmondok és mert nemrég rosszat álmodtam. Ezt álmodtam, hogy Velda már nagy és elmegy, nem lesz velem, mert anyuka lesz mint anya. Nagy nehezen nézek csak fel rá, ha ezt elmondtam*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyPént. Aug. 16, 2013 11:24 pm

René

Átmászik hozzám, én meg csak figyelem, már tök ügyesen feltornássza magát, de hát majdnem minden éjjel felmászik ide, amikor nem én megyek át hozzá, akkor ő szokott, persze ezt nem mondjuk el anyunak, mert ő nem szereti ha együtt alszunk, de nekem meg hiányzik René ha nincs itt mellettem. A szüleink szerint ez azért van mert ikrek vagyunk, de szerintem csak simán jó érzés hogy a tesóm mellettem van. Most is egészen közelről néz rám, szépek a szemei, ezt apukánktól örököltük, az ő szemei ilyen nagyon kékek. Renéhez fészkelődök, és átdugom hozzá a lábaim, szeretem ha valamint összeér, olyan furcsa érzés, megnyugtató vagy milyen. Nem tudom hogyan kell ezt mondani, de jó érzés.
- Nem, nem mondjuk el. A mi titkunk marad igaz? - mosolyodom el, mert én többet szoktam mint René, lehet azért, mert én lány vagyok, ő meg fiú, és a fiúk nem mosolyognak annyit, pedig szerintem neki is kellene. Bár ezt ő is tudja, hiszen amit én tudok, azt úgy gondolom ő is tudja, azért értjük meg egymást olyan jól. Jó hogy ennyire együtt vagyunk, és kiegészítjük egymás mondandóját.
- Én is akarok. Biztos jó dolog a vadászt, hiszen mindig mosolyogva jönnek haza, és jó ha Anyu meg apu nevetnek... - jelentem ki, mert mindig olyan jól néznek ki amikor visszajönnek, én is olyan akarok lenni mint Anyu. Apu mindig azt mondja neki hogy gyönyörű, és biztos jót jelent, mert olyankor mindig elpirosul egy kicsit. Egyetértek René-vel mint mindig, nem is emlékszem hogy volt-e amikor nem egyezett a véleményünk, mióta az eszemet tudom, együtt vagyunk.
- Miért veszélyes nekünk? Ha Apu is ott van nem bánthat minket senki, mert ő megvéd minket meg Anyut is - értetlenkedek, nekem teljesen természetes hogy Apu megvédene minket, és nem értem miért nem mehetünk mi is ki velük, hogy együtt vadásszunk, ami biztos nagyon jó lenne, főleg ha ott is együtt csinálhatnánk Renével.
- Az jó lesz, szeretem ha itt alszol - simítom meg a takarót, amin volt egy kis gyűrődés, de ha melege van, akkor úgyis kitakarózik majd, nekem még nincs melegem tél van és hó, ami nem valami meleg dolog. Legalább szép és fehér de hideg...
- Jó, akkor védj meg tőlük, én pedig örülni fogok neki, és viszonzom valamivel - mosolygok és kis pír jelenik meg az arcomon, pár pillanatig nagyon melegem lesz de aztán elmúlik, nem értem mi ez a jelenség, de néha előfordul. Főleg ha Renével vagyok. Szerintem senkinek nincs ilyen jó bátyja mint nekem.
- Lehet, nem tudom, de az biztos hogy jobban vagyok ha itt vagy, és nem máshol. Anyu szerint nem kellene együtt aludnunk, de szerintem ő nem tudja hogy mi így jobban jövünk vagy nem tudom. Ha tudná akkor engedné hogy csináljuk nem? - értetlenkedek, mivel tetszik a testvérem indoklása, de kicsit fura is, hogyha így jobban növünk, akkor miért nem hagynak minket ezt csinálni?
- Ezt miért kérdezed? - nyílik nagyobbra a szemem, én sosem akarok elmenni innen René nélkül. Én vele akarok lenni.
- Nem tudom. Én nem akarok idegen bácsikkal találkozni, elmenni meg főleg, mert nekem nem kell, amikor itt vagy. Én csak veled akarok maradni René... - közlöm kislányos hangon, de komoly ábrázattal, nem akarok senkit, csak őt anyut és Aput. Közelebb is bújok hozzá, hogy érezze nem akarok elmenni sehová sem, sem most sem később... Nem kell idegen bácsi...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptySzomb. Aug. 17, 2013 12:29 pm

*Sikerült feljutnom Velda ágyára, nemsokára azthiszem már egészen könnyen fog menni. Lefekszek mellé, lehet, hogy így majd hamarabb elalszunk. Ő hozzám bújik, ahogy szokta és rám pakolja a lábát, de nem zavar. Minél közelebb vagyunk egymáshoz, annál jobb. A kezemet is szereti fogni, én is az övét*
- Igen, az marad.
*motyogom halkan, nehogy anyuék meghallják, nagyon jó a fülük. Azthiszem azért, mert vámpírok. Nagyokat pislogok Valdára, aztán én is elmosolyodok*
- Én is. Kérdezzük meg holnap a reggelinél, hátha már megengedik.
*javaslom a hugomnak egészen felnőttesnek tűnő logikával, ha nagyon szépen nézünk, lehet, hogy megengedik*
- Apu sokszor mosolyog, ha vadásznak, utána anyu is jobban mosolyog. És olyan szebb az arca színe.
*ezt már megfigyeltem, olyankor sugároznak, anyu néha elég szürke tud lenni, mintha zombi lenne. Tudom mi az a zombi, legalább is van feltételezésem, egyszer meglestem egy filmet a tv-ben mikor anyuék és Velda már aludtak, aztán aputól megkérdeztem mi az és elmondta. Azt mondta ő is tud hívni olyanokat a földből, fekete varázslással...mi is volt a szó amit mondott? Nek...umicaincaia? Nem tudom, furcsa szó volt, hosszú és nehéz. Valami romantika? Mind egy*
- Szerintem is. Ezért nem értem.
*bevallom neki, mert Valdának mindent elmondok és nem ciki ha neki mondom. De azért szeretem ha tudok neki válaszolni. Mikor azt mondja szereti ha itt alszok, kicsit lesütöm a szemem, lehet, hogy kipirul a fehér arcom, nem tudom, nem látom magam, aztán miután kicsit meredtem a hálóingére a feje helyett, megint a szemébe nézek és kinyögöm*
- Én is szeretek veled aludni.
*olyan furcsa, egyszerre könnyű és nehéz kimondani, nem tudom miért, pedig ez olyan természetes*
- Nem kell viszonoznod.
*jelentem ki hősiesen,de aztán győz a kiváncsiság*
- ...de mivel viszonoznád?
*elég kiváncsi tudok lenni, ezt Velda tudja, ezért szokott ilyeneket mondani, azthiszem*
- Nem tudom. Anyu így is sokszor mondja, hogy "Hová nőtök?" meg nagyi,hogy "Milyen nagyok vagytok!", pedig szerinem nem is vagyunk olyan nagyok. Anyuék sokkal nagyobbak. Lehet, hogy nem akarják, hogy még nagyobbak legyünk?
*nem tudom miért ne akarnák, dehát sok mindent nem értek még abból amit mondanak meg csinálnak, például hogy apu miért szokott anyura feküdni, nem nehéz a súlya rajta? Egyszer mikor éjjel pisilni mentem, láttam, hogy ráfeküdt. Szerencsére anyu nem tud megfulladni mert vámpír, akkor gondolom apu agyonnyomni sem tudja. Vajon ha én ráfeküdnék apu macskájára, szétnyomódna?*
- Csak azért....amit anyu mondott....
*lehet, hogy butaságnak hangzik, de valahogy sokat gondolok erre*
- Én is veled akarok lenni. És anyuékkal. A nagyi is jöhet, ha akar. De a nagyapuk inkább ne.
*felragyognak kéken a szemeim a sötétben, Velda közelebb jön, én hozzá biccentem a homlokom az övéhez és rámosolygok. Majd kitalálok valamit, hogy idegen bácsik ne rabolhassák el őt mint apu anyut. Mondjuk az nem baj, hogy apu elvitte anyut, de Veldát inkább ne vigye el senki.
Most besurran az ajtón Lady, apu dagi macskája, aki mindig fúj anyura. Ki tudja nyitni az ajtót, már megfigyeltem. Felugrik az ágyunkra, vagyis Velda ágyára és a lábamon felegyensúlyozik és nyávogni kezd. Nem nézák rá, mert ő csak aput szereti és most biztos nincs jobb dolga, csak minket ébresztgetni-nem mintha aludnánk. De Lady nem adja föl, lemászik rólam, közénk és minden erejével befúrja magát közénk és lefekszik, de nem dorombol. Mondom, hogy csak unatkozik. Azért nem utálom őt, tök szép meg minden, csak olyan furcsa állat, megsimogatom a fejét, jó puha, szeretem fogdosni a nagy fekete szőrét, jó hosszú. Azt hiszem még is csak szétnyomódna ha rágurulnék, inkább nem próbálom ki*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptySzer. Szept. 11, 2013 2:01 pm

Rámosolygok ahogy feljut az ágyamra, egyre jobban megy neki, és nekem is, amikor éppen én megyek át hozzá, olyan furcsa hogy nem egy ágyban alszunk, mindig megyünk egymáshoz. Rá pakolom a lábam, olyan jó ha összeérünk, mintha hozzám tartozna nem úgy hogy itt fekszik mellettem, hanem máshogy, sokkal jobban...
- Jó. Mindig az marad ugye? Később sem mondjuk el senkinek sem... - pislogok a bátyámra, mert elvileg alig pár perccel idősebb csak, de akkor is a bátyám, és én nagyon szeretem. Nem lenne jó ha bárki is meghallana minket, így én is halkan próbálok beszélni, és bólogatok hogy kérdezzük meg.
- Jó, kérdezzük. Hátha már elég sokat nőttünk ahhoz, hogy elvigyenek magukkal... - teszem hozzá, mert sokszor mondják hogy mekkorát nőttünk, és hogy hihetetlen hogy már ekkorák vagyunk, de... nekem semmi szokatlan nincs benne, nem értem ők miért csodálkoznak. Egyetértek azzal amit René mond, de mi valahogy mindig egyetértünk, és az lenne a fura ha más lenne a véleményünk.
- Igen, anyu mindig olyan piros utána, sokkal szebb mint amikor szürke az arca - ez így van, bár anyu mindig szép, de szürkén kicsit olyan mint azok a lények, amiket apu szokott előszedni a földből. Valami neko... fura nevű dologgal, nem tudom kimondani sem.
- Biztos azért mert mi még ezt nem érthetjük... - duzzogok, mivel apu szokta mondani hogy majd később megértjük, de nem szeretem amikor ezt mondja, ahogy René sem. Már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy megértsük, legalábbis ezt gondolom magunkról, de nyilván anyuék nem, és nem értem miért. Legörbül a szám széle, egy picit, de mikor a testvérem is megjegyzi hogy szeret velem aludni, csak nézek rá, fényes kék szemeimmel.
- Aludjunk mindig együtt... - sóhajtok fel, mert bár anyánk mindig tiltja, de mégis, olyan jó amikor hozzá tudok simulni a bátyusomhoz, és egymást is melegítjük sokszor a takaró alatt.
- Nem tudom, csinálnék neked mindig valami finomat, vagy sütit amit szeretsz... - mosolyodom el, hiszen anyu is mindig ilyesmikkel kedveskedik apunak, talán én is meg fogom tanulni egyszer, és akkor majd én is adhatok ilyeneket Renének, és akkor viszonzom hogy megvéd és szeret.
- Biztos akarják, csak nem tudom miért mondják akkor hogy hová növünk. Elvileg azt mondták az lesz a jó, ha akkorák leszünk mint ők, akkor leszünk felnőttek - osztom meg a tesómmal mit hallottam anyutól, bár a dolgok felét tőle hallom, apuval nem mindig lehet beszélgetni, mert sosincsen itthon. Vagy csak jön és megy, de anya nem mérges rá sosem.
- Nem akarok mást, sem idegent sem nem idegent... - jelentem ki, kislányos hangomban mély meggyőződéssel, nekem kell más, és nem vihet el senki innen, mert hisztit csapok. Az ajtó felől mozgás vanm és odapillantok, apu nagy ronda macskája Lady érkezik, olyan gonosz szemei vannak ennek a cicának nem szeretem túlságosan, de ahogy végigsétál René lábán, végül közénk fekszik, és megsimgatom, beletúrok a puha és nagy bundájába. Végül is nem csúnya macska csak valahogy mégsem tetszik annyira, nem tudom miért, de legalább puha és meleg.
- Nem jó helyen fekszel Lady... útban vagy - panaszolom a macskának, hiszen pont köztem és René között fészkelődött el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptySzomb. Nov. 02, 2013 6:41 pm

*fekszem egy kicsit miután elhelyezkedtem Valda mellett, nyakig betakarva-ahogy betakargatott-, úgy is tél van. Csak nézem egy ideig, tényleg hasonlítunk, ahogy a nagyi szokta mondani*
- Igen. Azthiszem...még sok titkunk lesz.
*kidugom a bal kisujjam a paplan alól, hogy megint kisujj-esküt tegyünk. Mindig és mindenért. Aztán hevesen bólogatok neki*
- Neked így is szép az arcod.
*mondom határozottan, mert a hugi pofija olyan finom barackszínű, néha szívesen beleharapnék, de biztos fájna neki, ezért nem fogom kipróbálni. Anyu arca viszont olyan éretlen-gyümi, vagy inkább elfagyott*
- Majd ha megnvünk ennél is jobban, megértjük és akkor eszünkbe fog jutni, hogy már értjük.
*próbálom nagyon agyafúrtan megközelíteni a dolgot, lehet, hogy így Valda sem puffog tovább, nem akarom, hogy mérgeskedjen*
- Rendben.
*megegyeztünk, most már mindig együtt alszunk-nem mintha eddig nem mászkáltunk volna át egymáshoz-, sokkal jobban alszok ha ő mellettem van, nem kelek fel sose éjszaka és nem álmodok rosszakat se, olyan jó. Az ikertestvérem nélkül mintha valami hiányozna*
- És ha nagyok leszünk? Szerinted akkor is zavarná anyuékat?
*fogalmam sincs, mivel nem értem eleve, hogy miért ne aludhatnánk együtt, ha egyszer mindig is együtt szoktunk lenni, az a természetes*
- Jó.
*picit lesütöm a szemem aztán megint ránézek. Rögtön belemegyek a dologba, a süti finom. És ha Valda csinálná biztos mindent beleadna*
- Hú, jó nagyok leszünk, kétszer akkork mint most. Akkor az kétszer ennyi idő múlva lesz?
*nem tudom biztosan, még nem tudok számolni csak egy kicsit, amennyit apu tanított. Megszámoltuk hány bácsit meg nénit szedett ki a földből. Vagyis mennyi jött ki mikor ő mondta nekik. Csak folyton dülöngéltek és nehéz volt megszámolni őket, de apu csak nevetett mikor mondtam neki*
- Ha nem akarod, akkor nem hagyom. Majd megszöktetlek.
*eszelem ki rögtön, a hugért mindent. Mondjuk ez valahol önző dolog is, mert én se akarom hogy elmenjen ám. Se ő, se anyuék. Mert ez így jó*
- Vagy útban van vagy az ágy alatt. Az embergyerekeket ijesztgetik vele. Apu mondta.
*símogatom én is, akkora a szőre mint a szőrme, melegít, de nem látom tőle rendesen Valdát. Kicsit idegesítő. Persze ő nem mozdul, ránk se néz, csak szuszog és mered az ágytámlára.
Eszembe jut valami, kicsit elmélázok, de aztán megosztom a hugommal, mert neki mindent elmondok*
- Valda...te láttad már anyut...vérző nyakkal?
*kicsit halkabban kérdezem-azthiszem tudom miről lehet szó, de mi mindig pohárból iszunk-, de azért felnézek, egyenesen, a nagy szőrcsomókon át Valda hatalmas, kék szemeibe, amikben úszkálni tudnék mint a halacska*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyHétf. Nov. 04, 2013 12:38 am

Ahogy René mellém fekszik, és betakarom, mert valamiért úgy gondolom ez így helyes, egy kis ideig csak nézzük egymást, és megállapítom magamban hogy nagyon hasonlítunk, bár anyáék szerint nem csoda hisz ikrek vagyunk.
- És senki nem fogja tudni csak... csak mi, igaz? - mosolyodok el, ahogy kidugja a kisujját a takaró alól, én is kidugom, és összekapcsoljuk az ujjainkat. Olyan kellemes még mindig hozzáérni Renéhez, és csak lassan húzom el a kezem, hogy újra meleg pihe-puha takaró alá rejtsem a kezem.
- Neked is szép, olyan puha... - jegyzem meg kislányosan, és megsimogatom René arcát, nem is tudom mire emlékeztet de kellenes az érintése, de visszahúzom a kezem mégis, nem tudom vajon hogy esett neki de talán nem olyan rosszul.
- Az jó lenne. Ha már mi is olyan nagyok lennénk mint anyuék, ők olyan magasak... és apu is olyan szép... - de azt hiszem ez normális talán, hogy mindenki a saját apukáját látja a legszebbnek, legjobbnak. Legalábbis mintha Anya mondott volna valami ilyesmit. Mindenki azt mondja, hogy olyan a szemünk, mint Apué, és ez igaz neki is olyan szép fényes kék a szeme mint Renéé és az enyém.
- Jól van - bólintok egy én is komolyan, hiszen szeretem ha itt van velem a testvérem sokkal mélyebben alszom, és nem is forgolódok anynut, mintha egymagam lennék, és nem értem miért baj ez...
- Nem tudom, talán nem mert ők is együtt alszanak és felnőttek, és olyanok mint mi. Fiú és lány... - próbálok valami értelmes dologgal előállni, és ez logikusnak tűnik, hogy ha felnövünk akkor talán szabad lesz, hiszen ők is... Elmosolyodom, tudom hogy René szereti a süteményt, én is szeretem, de neki csinálni biztosan jó lenne, szoktam segíteni néha anyunak, amikor van ideje és engedi hogy segítsek neki.
- Nem tudom, talán kétszer ennyi idő múlva - gondolkozok egy picit, és egyetértek hogy jó nagyok leszünk. Valahogy jobb lenne, Anyu olyan szép, kicsit mintha néha fagyott lenne, de akkor is szép és én is olyan akarok lenni mint ő. Emlékszem amikor apu előparancsolt embereket, vagy valami olyasmiket a földből, és meg kellett számolni, bár nem ment valami jól, és utána apu csak megpuszilt minket, hogy ez még lehet hogy korai nekünk. Lehet, nem tudom mire érthette, de nem is gondolkozok ezen, inkább csak mosolygok a testvéremre.
- Jól van. Nem akarok senki idegent... őt nem tudnám úgy szeretni, mint téged - jelentem ki, mert egészen természetes - hogyisne lenne az - hogy szeretem a testvéremet, és nem akarom hogy valami elválasszon minket egymástól. Akkor nem lenne teljes a dolog, és biztosan René is rosszul érezné magát, ha nem lennék vele.
- Szeret az ágy alatt is heverni, és onnan rá ugrani papucsomra - értek egyet megint Renével, mivel Lady mindig valahol rejtőzik. Nem csúnya macska, csak néha olyan gonoszul tud nézni, hogy majdnem megijeszt. Megsimogatom a bundáját, és a bátyusom is ezt teszi, de nincs jó helyen nem látom rendesen az arcát, így lejjebb próbálom tornászni a macsit.
- Ühüm. Egyik éjjel, amikor... pisilni kellett és kimentem akkor láttam... de nem tudom miért vérzett... - válaszolok egy kis gondolkozás után Renének, bár lenne egy gondolatom, de nem biztos hogy az. Visszanézek a testvérem szemeibe, és el tudnék merülni bennük, mint a szakadékba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyHétf. Nov. 04, 2013 3:03 pm

*hevesen bólogatni kezdek Valda szavaira és picit én is elmosolyodom. Ha ő mosolyog, nehéz megállni, hogy ne csináljam én is*
- Ühmm. Hacsak nem hallgatózik anyu és apu az ajtónk előtt.
*teszem hozzá nagyon megfontoltan*
- Te is arra gondolsz, hogy hasonlítunk?
*kérdezem csak úgy, légből kapottan. Sokszor szoktunk ugyan arra gondolni és hasonló furcsa dolgok, amiket azthiszem mások nem tudnak. Most is van egy olyan érzésem, hogy ő is erre gondol. Nem tudom honnan tudom, de szinte egészen biztos vagyok benne. Ahogy abban is, mikor megüti magát a játszótéren, miközben én bent vagyok.
Megsimogatja az arcomat, ezt nem szokta csinálni, ezért picit furi a dolog, lehet, hogy összevonom a szemöldökömet egy pillanatra. De nem zavar, melegebb a keze mint anyué vagy apué, tőlük néha fázni kezdek. Nem is tudom mit mondhatnék neki erre, inkább hallgatok és nézem ahogy mosolyog. Ritkán vagyunk este álmosak, anyáék is, nem értem akkor miért kell nekünk néha-szerencsére nem mindig-este lefeküdni*
- Nemsokára...és akkor majd mi is olyanok leszünk mint ők. Anyu is szép, olyan puha a haja, szeretem ha az arcomhoz ér. De te szebb vagy. Egy kicsit.
*zavarba jövök egy kicsit, nem tudom, talán mert mindenki olyan szép körülöttem(ünk). Anyu is meg apu, nagyi-ő kicsit ijesztő a fekete szemeivel-,meg Valda, őt többet látom ilyen közelről. Nehéz eldönteni ő szebb vagy anyu. Anyu is nagyon-nagyon szép, apu biztos ezért vette el, szerinte is szép, majd megkérdezem tőle. Lehet hogy haragudna ha azt mondanám Valda szerintem még anyunál is szebb(?). Lehet, hogy nem kellett volna hangosan mondani? De ha egyszer mindent elmondok a hugomnak, ezt miért ne? Akkor meg miért gondolkodom ezen magamban? Talán ez rossz dolog, azért?*
- Hasonlítok apura?
*nem is tudom miért kérdezem meg, ha szerinte apu szép, én meg hasonlítok rá, akkor talán engem se tart csúnyának. Nem szeretném, hogy annak tartson. Azthiszem...az ...nem tudom. (ha tudnám mi az a harmónia, akkor úgy gondolnám megbontaná a közös harmóniánkat)*
- A nagyi azt mondta szépek vagyunk és hogy majd egyszer fog csinálni nekünk ruhákat amikben lefényképeznek mint azokat a nagyon csontos embereket.
*eszembe is jut ez a kis jelenet, legutóbb mondta mikor meglátogattuk őket Párizsban*
- Hmm, majd biztos rájövünk ha megnövünk és okosabbak leszünk.
*ennél okosabbat most még nem tudok mondani, de a felnőttek olyan okosak, ha mi is azok lennénk, tudnánk a választ*
- Jó.
*mosolygok mert jól esik amiket mond, én se tudnék idegeneket szeretni, hiszen idegenek, nem is ismerjük őktet...meg már vagyunk elegen a családban*
- Én is téged szeretlek a legjobban.
*tudom, hogy tudja, de azért megmondom neki. Apu azt mondta legyünk jók és szeressük egymást. De nem is kéne mondania, hiszen ez olyan természetes. Ahogy ő is szereti anyut. Meg minket. Pedig ők nem is testvérek, nem tudom hogy csinálják*
- Sunyi cica.
*ezért lehet, hogy megharap, nem tudom érti-e? Nagyok a fogai mint anyuéknak. Nekünk is azok...de csak ha eszünk. Megfogom őt, a dundi teste alá csúsztatom a kezem és egy oldalra fordulással zutty, lerakom az ágy mellé-jó nehéz-,fel se kellett ülni hozzá. Aztán visszafordulok Valdához*
- Neked is nagyobb lesz elöl a fogad, ha iszol?
*nálam így működik, de nem látok Valda szájába ha pont vért iszik vagy olyat eszik*
- Apuéknak mindig nagyok...látni ha nevetnek vagy mosolyogva beszélnek.
*teszem hozzá mielőtt kitérnék a lányegre, szeretek agyalni a dolgokon*
- Azthiszem...apu megharapta anyut. De nem tudom miért.
*lesütöm a szemem,de aztán kiváncsiságtól izgatottan meredek Valda szemeibe*
- Ha vadásznak, a nyakuknál kapják el az embereket. Apu mesélte, megkérdeztem nemrég. A nyakuknál harapják meg őket. De anyut nem hiszem, hogy meg akarná enni...
*lehet, hogy Valdának van jobb ötlete, én nem értem, vagy lehet, hogy valamit félregondolok?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyVas. Márc. 23, 2014 5:06 pm

Nézem ahogy René bólogat, és eszembe jut hogy eddig gyakorlatilag majdnem mindenben egyetértettünk, nagyon kevés olyan volt amikor ő mást gondolt mint én, de nem tudom miért, hiszen ez nem olyan gyakori hogy más jutna eszünkbe.
- Nem hiszem hogy hallgatóznának, szerintem ilyenkor ha mi alszunk ők beszélgetnek meg szeretik egymást, bár nem tudom ez pontosan mit jelent, anyu szokta mondani hogy ilyenkor van idejük szeretni egymást - tanácstalankodom kicsit, hiszen lehet hogy még nem vagyok elég nagy hozzá hogy ezt megérthessem, de egyszer meg fogom. Fogjuk, mert minden közös.
- Arra gondolok igen - válaszolok, és nem lepődök meg rajta hogy ő is erre gondol, sokszor van ez. Meg néha megérzem ha baja esik, vagy ha rosszul érzi magát, akkor én sem vagyok olyan jól.
Elmosolyodom ahogy egy picit meglepődik, nem szoktam ennyire nyíltan hozzáérni de most valami miatt meg kellett tennem, magam sem értem teljesen miért akartam annyira nagyon hozzáérni de nem bánom meg, és csak lassan húzom el kicsi kezem hogy újra a takaró alá rejtsem a hideg elől.
- Igen, szép én is szeretem a haját olyan puha és jó a tapintása (selymes) - válaszolom, és egy pici pír jelenik meg az arcomon ahogy megszólal hogy szerinte szebb vagyok mint Anyu és melegebb lesz, talán a takaró melegít jobban vagy ez valami más, nem tudom, de jól esik hogy ezt mondja, és ahogy kérdez kicsikét közelebb húzódok, érezheti az esti fogmosás utáni fogkrém illatot vagy mit, és megszólalok.
- Szerintem hasonlítassz, de szebb leszel mint Apu ha nagy leszel - mosolyodok el csillogó szemekkel hiszen szerintem Apu is szép vagyis erre mást szoktam mondani a férfiak nemszépek hanem... jóképesek... vagy valami ilyesmit, nem tudom. Anya ritkán használja ezt a szót.
- A nagyi ijesztő, olyan gonosz szemei vannak... mint Ladycicának - szólalok meg kissé lekonyuló száj széllel, hiszen tudom hogy szeret minket a nagyi, legalábbis ezt mondja mindig de akkor is ijesztőnek néz ki egy kicsit.
- Igen, biztos akkor meg értjük majd - értek egyet vele megint, hiszen okosat mond, és ha nagyok leszünk, okosak is.
- Örülök, tudom hogy anyu és Apu is szeretnek, de... te jobban mint ők... és én is téged - válaszolok ránézve, hiszen szeretem őket, de Renét is, nagyon, valahogy máshogy. (Ha tudnám mi az hogy ikrek közti erős kötelék, akkor tudnám mit érzek).
- Sunyi cica, nem tudom Apu miért szereti őt. Lehet hogy a puha szőre miatt? - nézek a macskára ahogy René leteszi eltávolítva őt kettőnk közül, nem kell ő most ide, csak útban van. Rossz cica. A kérdésre elgondolkozom kicsit aztán komolyan bólintok.
- Igen nekem is nagyobb lesz. Anyuéknak mindig nagy, nekünk vajon miért nem? - egy másik dolog amit furcsállok hogy nekik nem változik a mérete, nekem meg csak akkor nyúlik meg ha eszek, vagy ha nagyon éhes vagyok. Nézem Renét ahogy meséli mit látott és mit gondol, és nem fordul meg a fejemben hogy nem mondana igazat, tudom hogy mindig igazat mond.
- Nem tudom miért akarná megharapni, talán ez is olyan dolog amit majd később fogunk megérteni - sóhajtom, és lebiggyed a szám, nem jó ám hogy keveset tudunk, valahogy többet szeretnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptySzer. Júl. 09, 2014 10:09 pm

*ahogy helyeselek, rikítóan kék szemeimmel hugit nézem. Néha úgy érzem, mi régen egy egész voltunk, talán anyuban, és most valahogy ketten lettünk. Elég furi érzés. Persze felocsúdok mikor folytatja és megrándítom a vállam*
- Azthiszem ja. De szerintem mindig szeretik egymást,nem? Én úgy látom mindig. Hogy lehetne valakit csak néha szeretni? Én is szeretem őket, és ezt mindig csinálom, nem csak néha. És téged is szeretlek.
*megint megpróbálunk valamit ketten összrekani, mindig ezt csináljuk, mert így könnyebb. Mintha ugyan az a gondolatunk lenne, de benne leragadt az egyik fele, bennem meg a másik. Mikor azt mondom hogy őt is szeretem, picit megbököm az arcát a mutatóujjammal. Puha arca van. Vajon ha lány lennék, akkor pontosan egyformák lennénk? Nem vagyok benne biztos, ezért megkérdezem tőle*
- Te Valda, ha én lány lennék, pontosan olyan lennék mint te és egyformánk lennénk?
*kiváncsi vagyok mit mond, eléggé hasonlítunk. Közelebb húzódik, mindig közel alszunk egymáshoz és ha ébren vagyunk is mindenhova együtt megyünk. Igy a legjobb. A homlokomat az övéhez érintem. Talán pont igy voltunk anyu hasában?*
- Honnan tudod hogy az leszek?
*ez nagyon érdekelni kezd, nagyokat pislogok rá,a szemem vajon világít a sötétben mint apué? Anyu azt szokta mondani, hogy a lányok több dolgot tudnak az élet nagy dolgairol, mint a fiúk, mert hogy valami érzékük van hozzá. Valda biztos jobban tudja akkor mint én*
- Mert fekete a szeme, ugye? Szerintem is kicsit félelmetes, de erről nem tehet.
*próbálom meggyőzni Valdát, mert a nagyi mindig mindig úgy rajong ha meglát minket és agyonszeretget, olyan mintha csak valami félreértés miatt sikerült volna olyanra a szeme, nem is passzol hozzá*
- Szerintem ez azért van, mert együtt laktunk anyu hasában. Szerintem lehet hogy régen ott csak egy volt belőlünk és most valahogy ketten lettünk.
*adom elő nagyon tudálékosan az elméletemet a hugomnak, biztosan meg fogja érteni, ebben nem is kételkedem*
- Nem tudom, de anyut se szereti és minket is piszkál.
*morcosan leteszem a duci Lady-t, talán pont olyan morcos fejet vágok mint ő. a cica pedig elsunnyog, kisurran az ajtón. De lehet hogy direkt elbújik az ágy alá,a hogy szokta. Apu azt mondta mindig ezt csinálja, ezért az emberek Mumusnak nevezték el*
- Ezt én sem tudom. De lehet hogy majd elmondják vagy ezt is megértjük, ha nagyok leszünk.
*biztos egyszerre tudjuk majd meg, velünk minden fontos dolog egyszerre történik*
- Ahm...igazad lehet. De...mi lenne ha kipróbálnánk?
*akkor egy dologgal kevesebb maradna, amit nagy korunkba kéne megérteni*
- Már eszembe jutott...csak nem gondoltam rá, mert félek hogy fájna neked.
*motyogom lesütött szemmel, ritkán jövök zavarba előtte, de ha róla van szó, akkor megesik. Túl fontos nekem. Azthiszem egész életemben vigyázni fogok rá. Aztán felnézek, egyenesen a szemecskéibe*
- Valda, megharaphatlak?
*kint hallom ahogy kabócák ordítoznak, jó sokan, szinte elnyomják a hangomat, de tudom, ő hallja*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Halldora V. Ulliel
Halldora V. Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyHétf. Szept. 29, 2014 10:54 am

Szeretem René szemeit, és amikor néz, néha úgy gondolom hogy én is nézem magamat, mert annyira ismerős a pillantása mint amikor a tükörben látom az én szemeim. A kijelentésére megbiccentem a fejem, előre esik a hajam egy kicsit, és a szemembe lóg. Anya ilyenkor mindig el szokta tűrni hogy ne zavarjon, de engem nem is zavar igazándiból.
- Nem tudom, én téged mindig szeretlek, és szerintem ők is egymást. Elég fura lenne ha máshogy lenne nem? - nézek Renére, hiszen együtt mindig okosabban vagyunk mint külön külön és nem is akarom hogy ez máshogy legyen. Elmosolyodom a bökdösésre és felkuncogok.
- Igen. A múltkor nagyi mondta hogyha mindketten lányok lennénk olyanok lennénk mint két tojás. Azok meg egyformák azt hiszem - válaszolok, hiszen biztos valami ilyesmiből jön ez a dolog hogy azok ugyanolyanok.
- Ha fiú lennék olyan lennék mint te - teszem még hozzá ahogy a homlokomat a bátyuséhoz támasztom, anya mindig azt mondja hogy René szinte húzott magával kifelé a hasából, de hol? Hol jöttünk mi ki anyából?
- Csak úgy tudom - mosolygok, nem tudom megmagyarázni ez a gondolat csak úgy van a fejemben. Mintha mindig ott lett volna. Nem tudom megmagyarázni.
- Nem tudom, de ijesztő egy kicsit - válaszolok, mert sokat mondták hogy szeret minket, és érzem is, de akkor is ahogyan tud nézni, azokkal a sötét szemeivel... Olyan gonoszak. Nem tudnám megmondani miért gondolom így de valamiért mégis.
- Lehet. Nagyon furcsa érzés néha, de ha egybe voltunk akkor most hogyan lehetünk ketten? - ez élet nagy kérdése, legalábbis ami most jár a fejemben, mert hát Apa mindig azt mondja hogy az élet nagy kérdései olyanok, amikre nem lehet válaszolni. Lehet hogy ez is olyan kérdés.
- Nem is piszkál annyit. Csak olyan sunyin néz mindig és nem hagyja hogy simogassam. Pedig jó puha - biggyed le kissé az ajkam, hiszen Ladycica nagyon puha és nagy de valahogy mégis olyan undok. Miért csak Apának hagyja magát simogatni?
- Biztos úgy lesz - értek egyet a bátyusommal, hiszen nagyon ritka hogy valamit máshogy gondolunk. A felvetésére rácsodálkozom, kék szemeim kicsit elnyílnak, nyoma sincs álmosságnak benne. Így nem lehet aludni amikor járhatunk kicsit a tilosban is. Anya mondja mindig hogy ne harapdáljuk egymást, még játékból se.
- Kipróbálhatjuk, én benne vagyok. Ne aggódj ha fáj majd szólok - mosolyodok el kissé kipirulva hiszen René sosem okoz nekem fájdalmat, és megsimogatom az arcát. Nagyon szeretem, és szerintem mindig is nagyon fogom. Ezt nem lehet abbahagyni. Ladycicát nem szeretem. Őt csak néha. Közelebb húzódok Renéhez ahogy a kinti bogarak zaját túlnyomva suttogom a választ izgatott kis hangon.
- Igen....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Ulliel
René Ulliel

Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
9
Tartózkodási hely :
Namelless Town

Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba EmptyCsüt. Okt. 02, 2014 7:06 pm

*Mint két kék tükör. Tükröződöm a szemeiben és azthiszem ő is az enyémekben. Vajon ő is most pont erre gondol?
Érzem, hogy igen.
Pár hajtincs Valda arcába csúszik, egy ideig csak nézem, aztán a füle mögé simitom. Nagyon selymes a tapintása, szeretek a hajához érni, finom érzés. Aztán hagyom, hogy a kezem visszaessen a testünk mellé*
- De. Szerintem is igy van. Én is szeretlek téged. Mindig.
*megbökdösöm az aranyos arcát, mindketten nevetünk, de csak halkan, nehogy rosszalkodáson kapjanak, mutatom is a huginak az ujjammal a szám előtt, hogy csak csendben!*
- A tojások egyformák, én tudom. Láttam a hűtőben.
*helyeselek magabiztosan. Van néhány dolog a hűtőben, amit csak mi eszünk meg. Anyu és apu sose eszi. Csak nekünk adnak. De arra még nem jöttem rá miért*
- Igy is olyan vagy mint én, csak lányban.
*állapitom meg nagy okosan, ahogy a langyos homlokaink összeérnek. Igy olyan békés. Ha Valda nincs mellettem, mert mondjuk máshol van, akkor mindig kicsit nyugtalan vagyok. Mintha zavarna valami. Mintha valami nem lenne "jó". Azthiszem miatta van. Szerencsére ritkán van nem ott, ahol én. Mikor mondjuk pisilni megy*
- Hiszek neked.
*elmosolyodom, ha azt mondja szebb leszek mint apu és neki tetszeni fogok, akkor nincs semmi gond. Az nem lenne jó ha olyan rusnya lennék, hogy rám se akarna nézni, akkor biztos nem akarna mindig velem lenni és nélküle rosszul érezném magam*
- Ehm...hát ezt nem tudom. Talán szétszakadtunk?
*nagyon gondolkozok ezen, de semmit se sikerül kisütni, majd talán rájövünk egyszer vagy anyuék elmondják*
- Ühm. Engem simogathatsz helyette, ha szeretnéd!
*ajánlom fel az alternativát, ha már Lady nem hagyja magát fogdosni, mert csak apunak engedi. Lehet, hogy az én hajammal is beéri Valda. Valójában szeretném ha beérné vele. De nem igazán tudom eldönteni, hogy az én hajam is olyan puha-e, mint az övé. Vagy mint a mumusunk szőre. Minden esetre Lady leugrik az ágyról, úgy villognak a kék szemei a sötétben, ahogy apáé.
És akkor kibököm a kérdést. Látom ahogy Valda szemei elkerekednek. De nem a félelemtől, hanem a huncutságtól! Miért olyan jó rosszalkodni? Inkább nem kérdezem meg anyuékat.
Közelebb húzódik, piros az arca, mint Hófehérkének a mesében.
Sóhajtok egyet, kicsit hangosra sikerül. Nem csoda, még sose csináltunk ilyet. Pohárból kapjuk a vért. Apu azt mondta ők megharapják az áldozatot és majd mi is megfogjuk, úgy isznak/esznek belőle. Viszont láttam néha, hogy apu anyut is megharapja. Azthiszem nem látta, hogy látom.
Most pedig én fogom Valdát.
Mocorgok kicsit. Felülök az ágyban, lenézek a hugira. Az egyik kezem a fejecskéje mellett van, ahogy felnyomtam magam, a másikat a válla mellé teszem, ahogy megtámaszkodom, nehogy rá essek. Nyelek egy nagyot, csak úgy ugrik az ádámcsutkám. Közeledek a nyakához, ahogy egyre közelebb hajolok hozzá, a szivem elkezd dübörögni. Látom a szép fehér nyakát és megcsap az a finom illat. Az ő illata, de most olyan erősen. Megnyalom a számat, de észre se veszem. Hirtelen annyira meg szeretném kóstolni, hogy ilyet még nem is éreztem! Hogyhogy kibirtam eddig, hogy ne harapjam meg? Utólag nagyon furcsa. És akkor eltátom a számat, a fogacskáim megnőnek és belemélyednek a nyakába. Vajon fájhat? Remélem nem. A szám megtelik a vérével, forró vérrel. Sose ettem még semmit, ami ennyire finom lett volna! Semmihez sem fogható! És hozzá ez a finom illat...behunyom a szemet, annyira kellemes. Érzem ahogy ellazulok és csak iszok és iszok. Aztán hirtelen kipattannak a szemeim és kihúzom a fogaimat a bőre alól. A vállát szoritottam, ránehezedtem és észre se vettem!
Felülök az ágyban, maszatos a szám a vérétől, ez volt az első próbálkozás.
Kissé rémülten nézek le rá, remélem jól van! Nem szoritottam meg nagyon a karját! És nem haraptam meg nagyon!
Hiszen Valda az én világom kezdete...és minden abban a világban.*
- Jól vagy?
*suttogom kissé zihálva az éjszakában neki és az árnyaknak. Na meg az éjszakai rovaroknak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Gyerekszoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Gyerekszoba   Gyerekszoba Empty

Vissza az elejére Go down
 
Gyerekszoba
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Darklore negyed :: Északi lakónegyed :: Ulliel birtok-
Ugrás: