Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Nathaniel Crowley (ELFOGADVA)

Go down 
SzerzőÜzenet
Nathaniel Crowley
Városlakó - Mágus
Nathaniel Crowley

Faj :
Mágus
Kor :
28
Családi állapot :
Egyedülálló
Hozzászólások száma :
5

Nathaniel Crowley (ELFOGADVA) Empty
TémanyitásTárgy: Nathaniel Crowley (ELFOGADVA)   Nathaniel Crowley (ELFOGADVA) EmptySzer. Május 15, 2019 8:29 pm


Nathaniel Crowley


Nathaniel Crowley (ELFOGADVA) Nathan11

Faj: Mágus
Születési dátum: 1991.07.13


A már kilyukasztott vonatjegy a kis asztalkán feküdt, az ablak mellett. Az állomáson levő lámpák fénye aranyszínbe burkolta a régi stílusú, kopott szélű, barnás papír lapot. Mély lyukak szabdalták felszínét a hónap/nap mezők mentén, az érvényességet jelző vörös pecsét pedig élesen elütött a fekete tintával felírt névtől és állomás címtől. A vonat indulásának idejét pontosan ki lehetett venni - hajnali fél egy - azonban az érkezés ideje elmosódott, még nem száradt meg a tinta mikor átadták.

A fülkét bejáró klasszikus hangulatért a vörös tölgyfaberakások és az ízléses bordó kárpit felelt. Az ülések feletti polcokat tartó karokat kovácsoltvasból készítették majd feketére festették. A folyosó felőli ablakokat szálcsíkos vörös függönyök takarták el, tanúbizonyságát téve annak, hogy az ott tartózkodó személy nem kíván társaságot magának az utazás ideje alatt. Ezt megakadályozandóan egyébként el is fordította az ajtóban a kulcsot.

A fülkében, az ablak mellett, fiatal évei végén, inkább a harmincas évek elején járó férfi ült, egyenes, büszke tartással a félhomályban. Termetét tekintve inkább átlagosnak volt mondható semmint magasnak, fizikuma viszont inkább arról árulkodott, hogy rendszeres testmozgást végez. Vonásai egyenesek, határozottak, homloka magas, szemöldöke sűrű, szemei csillogó kékek, melyek folyamatosan forgó agyra következtethettek és megfontolt gondolkodásra. Azonban a szemek mélyén ott lapult egy kis szikra ami apró jelenlétével igazolta, hogy a móka és az impulzívabb érzelmek sem állnak távol ettől az embertől. Arcát sötét, félhosszú haj, valamint ápolt, karban tartott rövid szakáll keretezte. Fülei kissé elállóak voltak, nem szerette ha erre emlékeztették. Öltözetét tekintve inkább a klasszikus vonal felé hajlott, barna színű három részes öltönyt viselt, a mellény egyik zsebénél játszó fémes csillogás pedig egy óraláncról árulkodott.

Finom ujjai inkább művészlélekre vallottak, azonban a tenyér belső oldalán levő bőrkeményedések már inkább más életvitelről meséltek volna. Lábaival szabálytalan időközönként dobbantott egyet a kabin szőnyeg borításán és egy gyors pillantást vetett a zsebóra számlapjára. A karcsú, szeretetteljesen megmunkált mutatók sajnálattal közölték, hogy bizony késésre lehet számítani az indulást illetően. Türelmetlenül sóhajtott egyet.

Mintha csak erre várt volna, két éles sípszó röppent fel az éjszakában és a szerelvény nagy zökkenést követően megindult. Kívülről a kocsik a sötétbarna és krém színeivel voltak festve, azonban ezt hamarosan eltüntette szem elől a fekete gőzmozdony sűrű füstje.

Nathaniel Crowley, mert Ő foglalt helyet a fülkében, egy elégedett sóhajjal dőlt hátra és hagyta, hogy a szerelvény lágy mozgása kicsit elringassa. Gondolataiban visszaszállt mágustanoncként töltött éveihez.

Annak a napnak az emléke amikor felfedezte, hogy a Szövet Ajándékát kapta, még mindig széles mosolyt csalt az arcára, és bensőjében melegséget keltett. Az elején persze nem tudta, hogy miként is kezelje ezt a furcsa jelenséget, inkább a vívás volt az ami lefoglalta, de végül tanulni szegődött a különös Camelot-i Mágusiskolába. Itt  hosszú évek munkája alatt tanulmányozta az univerzumot behálózó erőt, amire ők Szövetként, mások Mágiaként megint mások pedig egyéb szavakkal hivatkoztak, hogy meghatározhassák azt. Az elején voltak nehézségei a tanulással és alkalmazással,de sikerült ezeken túllépnie Önön, valamint Szülei örömére. Anyja és Apja persze büszke volt arra, hogy a család Művészi vénája továbbra is folyatódhat gyermekük által, hiszen a nemzetség régi volt és mindig is a Művészet szeretete éltette azt.

Erre a gondolatra szemeit szomorúan a kocsi szőnyegére sütötte, minek felülete az elsuhanó házak  és fák árnyékától rángatózni tetszett. Igen, bizonyos szempontból Ő is Művésznek számított, ámde a mágia területén nem az olyan finom mezsgyéken járt, mint például az Áváltoztatástan, a Fejlesztés vagy a Bűvölés Iskolája. Egy sokkal mozgalmasabb, erőteljesebb és agresszívabb irányzatban találta meg a helyét: a Csatamágiában s bár itt is volt mit alkotni, mégis erőteljes kontrasztban állt a család élvonalával. Ez olykor-olykor okozott némi feszültséget Szüleivel szemben.

Miután az éjszakában fémszörnyetegként morgó és száguldó gőzmozdony kivontatta terhét a lakott területekről, mindössze gomolygó füstöt hagyva maga után, egy széles, kietlen pusztán suhant tovább. Az égboltot helyenként komor, szürke felhők takarták, elzárva a ragyogó ékkövekként tündöklő csillagokat az emberi szem elől, azonban egy dolgot nem tarthattak távol. A Hold fénye finoman belopódzott a kabin félhomályába, ezüstös lepelbe burkolva a gondolataiba mélyedt férfit, megnyugtató takaróként terülve rá, könnyítve borús gondolatait.

Nathaniel tekintetét a Holdra emelte és mereven ott tartotta, amíg környezete szét nem foszlott annak ragyogó gyöngyházfényében. Egy ideje bárhova is ment, került akármilyen helyzetbe, néha úgy tűnt, hogy az égitest hűséges társául szegődött és fényével utat mutatott számára egy sorszerű éjszaka után.

Önkéntelenül is bólintott, távolba révedő tekintettel. Sosem fogja elfelejteni azt az éjszakát az ősi kövek körében. A mágikus rúnák és varázskörök vad pulzálását. Az Erő nyomását a fejében. A varázslat magjának lezárását követő pár másodperces nyugalmat, a szuperhold mindent elborító fényével. Igen, elképzelhető, hogy akkor egy új társra lelt. Mindazonáltal onnantól számította magát teljes értékű Mágiaszövőnek és kétes, hogy életében valaha is képes lesz-e még egyszer olyan értékű varázslatot létrehozni mint aznap.

Kissé megrázta a fejét, hogy magához térjen a révedezésből, mivel az utóbbi gondolat eszébe juttatta utazása célját: Mágus őseinek varázskönyveinek felkutatását. Már jó pár országot megjárt ennek érdekében és Észak Írországban végzett kutatását siker koronázta az Óriások Útjánál.

Hogy mit talál majd ebben a különös, Névtelen Városban, az még elválik...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Nathaniel Crowley (ELFOGADVA)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók :: Karakterlapok-
Ugrás: