Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Pegazusok tava

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzomb. Nov. 03, 2012 10:09 pm

A pegazusok abban különböznek az unikornisoktól, hogy szárnyaik vannak és tudnak repülni. Általában az eget szelik, de ha megszomjaznak ehhez a tóhoz jönnek inni és feltöltődni, ez a tó tartalmazza a megfelelő varázstápanyagokat számukra. Elég nehéz megszelídíteni egy unikornist, ám ha sikerül és az illető felrepül vele egy életre szóló élményben lehet része. A pegazusok meg is vadulhatnak, ha valaki nem a megfelelő tisztelettel közelít feléjük, ezért óvatosnak kell lenni ennél a tónál. Azt beszélik a tó vize gyógyító erővel rendelkezik, ezért a lestrapáltak is meglátogathatják


Pegazusok tava 300578_130362657060017_7453251_n_www.kepfeltoltes.hu_


A hozzászólást Edward Grimm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 21, 2012 10:52 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 21, 2012 10:08 pm

Valamerre sétálok, nem igazán ismerem ki magam még ezen a környéken. Különösebben nem is számít az irány, csak az, hogy a szabadban legyek. Az már kevésbé tetszik, hogy egyedül vagyok, társaságra vágyom, de nem akármilyenre, a legtöbb ember idegesít, túl felszínesek és önteltek. Elég, ha én öntelt vagyok, nem kell egy olyan partner. Kisebb séta után egy tó mellett kötök ki. Ijesztő, azt sem tudom honnan jöttem és hogy mennyi ideje vagyok úton, de nem számít, még soha nem tévedtem el, nem pont most fogom elkezdeni. Valamiért vonz a hely, hát közelebb megyek, megnézem magamnak a tó tiszta vizét. Már szinte romantikusnak hat, pedig kivagyok a nyáladzástól. Én sem vagyok ilyen, egy pasitól meg pláne nem várom el, hogy lehozza a csillagokat meg ilyesmi, bár ez általában sikeres szokott lenni, mert csillagokat látok az ilyen hülyeségektől. Hát itt most látszólag egyedül vagyok, legalábbis nem hallok zajt, pedig ebben elég jó vagyok. Elégedettnek kéne lennem, erre vágytam, de mégsem vagyok az. Szórakozni akarok. Halkan felsóhajtok és közelebb lépek a vízhez. Nem annyira egyszerű művelet, mert még ilyen környezetben sem vagyok hajlandó megválni a kedvenc fazonú cipőimtől, nem veszek fel bakancsot vagy bármi mást, aminek semmi köze nincs a nőiességhez. Magassarkú, királykék cipőben, amit egy hatalmas, csillogó masni díszít, kicsit jobban kell figyelnem, hova lépek, de ennyi plusz belefér. Elmaradhatatlan a kis harisnyatartós szett, akkor is szeretem felvenni, ha éppen nem azért van rajtam, hogy más is lássa. Egyszerűen csak a szokottnál is nagyobb az önbizalmam, ha tudom, hogy a ruhám nagyon csábos fehérneműt rejt. A szoknyám rövidebb, mint illene, a felsőm passzos, többet mutat, mint kellene, de egy szegecses, rövid bőrdzsekivel ellensúlyozom. Néha kell valami, ami kicsit ellensúlyozza a túlzott eleganciámat. Most inkább voltam zsákmányra leső vadmacska, mint finom úrihölgy. Már vissza akartam fordulni, amikor lépéseket hallottam a hátam mögött. Még nem volt szorosan mögöttem, de nem is messze, ezt elég jól el tudom dönteni. Mehettem volna, végülis miért foglalkoznék egy idegennel, feltehetően nem a kevés ismerőseim egyike tévedt erre, de kíváncsi voltam, így megfordultam és az idegenre szegeztem a tekintetem.
- Azt hinném, végre nyugalmam lehet, de még itt sem lehetek egyedül - jegyzem meg, amikor elég közel van. Elsőre nem a kedves énem szoktam megmutatni senkinek, de ahogy kilép az idegen egy fa takarásából, rám nem jellemzően egy pillanatra tátva marad a szám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 21, 2012 10:30 pm

Hosszú és unalmas nap után ismét szabad óráimat élem, és ennek hatására szívesen csatangolok a környéken, a legkevesebb időt töltöm a kastélyszerű iskola falain belül. Valahogy nem szeretem a bezártság érzetét, én szabad lélek vagyok, akit szárnyalásra teremtettek. A magam törvénye szerint élek, amikor hagynak, de alkalmazkodom ha úgy adódik. Persze szeretem ha nem kell.

Egyszerű fekete farmert viselek, hozzá illó fekete hosszúszárú bakanccsal, és lelógó oldalláncokkal. Nem a legcsendesebb viselet, de nem érdekel, nincs rejtegetnivalóm, és félni sem félek. A mágia megvéd ha úgy adódik, ha pedig az sem elég, akkor éppen eleget éltem ahhoz, hogy a Halál felkérjen egy keringőre. Ch, utálok mindenféle táncot, nem is vagyok bennük jó, és nem is terveztem ezt a hiányosságot pótolni. Felsőként egy fekete-zöld kígyómintás pólót húztam fel, és egy hosszú fekete bőrkabátot, ami tökéletesen illik az alakomra. Hátul kicsit hasított, hogy könnyebben tudjak benne mozogni. Vörös hajam, kirí nagyon a környezetből, de a fekete kabáttal tök jó kontrasztot alkot. Szemeimet feketével húztam ki, és a fekete rúzzsal húztam át az ajkaim vonalát, szeretem ha van rajtam némi "vakolat", kevesebb ember szólít meg, és nem kell mindenkivel jópofizni. Aki meg meg mer szólítani, az vagy bátor vagy csak egyszerűen ismer és tudja ki vagyok. Nem vagyok vad, csak különc, más mint mások. Felemelem a kezem, és egy szál cigit dugok a számba, és mágiával gyújtom meg, mert megtehetem. A felpislanó láng megcsillan a karomgyűrűn, amit mindig viselek, és hátratűröm a hajam az arcomból.

Egy kis tószerű helyhez érek, és kíváncsian pillantok körbe, itt még biztosan nem jártam. Akkor felismerném a helyet. A kabátom nincs összegombolva, annyira nincs még hideg, és közelebb sétálok a kis tisztás szerűséghez, mikor megpillantok egy nőt. Megállok egy pillanatra, és végigmérem. Szép, már már túl szép, szinte biztos hogy nem ember, van benne valami...nem evilági. Bár Victorius után nem elviláginak nevezni valamit... Merész.
- Tökéletesen egyedül lehetsz a sírboltodban ha visszatérsz innen, ez nem kimondottan rátok jellemző hely - pillantok körbe, de nem óhajtok vitát nyitni a hölggyel. Elindulok a tóhoz közelebb, hogy megmossam a kezem. Igazából egy pegazust szerettem volna látni, de vajmi kevés esélyem van rá, hogy pont hozzám jönne oda, egy olyan tiszta állat mint azok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 21, 2012 10:57 pm

Kicsit jobban szemügyre veszem, de nem tévedtem. Hát mondjuk ez nem lep meg, nem szoktam. Kissé fura idegen, de pont nekem való. Átlátok rajta, biztosra veszem, hogy valójában egy helyes kisfiú, nem hétköznapi álcával. Mi ez az istentelen csörgés...? Ahogy teljesen kilép a takarásból, észreveszem a láncokat a nadrágján. Elég idegesítő, ahogy minden lépésnél hatalmas zajt csapnak, pedig milyen nyugodt volt a táj. Eddig. Ábrándos képzelgéseimet a kijelentésemre adott válasza szakítja félbe. Alig méltat egy pillantásra, máris másfelé veszi az irányt, egyenesen a tóhoz. Hát ha valamit, akkor ezt nagyon nem szeretem. Legalább botránkozna meg a szemtelenül rövid szoknyám vagy a pimasz beszólásom miatt, de nem, még azt sem, helyette szinte átnéz rajtam, ennél jobban pedig semmi nem bosszant. Kedvem lenne megmutatni neki, hogy kivel szórakozik, de kedves kis megjegyzése engem döbbent meg, pedig ennek fordítva kellene volna lennie. Mégis honnan tudja? Inkább kinézek egy olyan lánynak, aki pénzért szórakoztat, na de hogy egyből rájöjjön, mi vagyok, az mégiscsak túlzás egy kicsit. Úgy döntök, inkább viccelődve felelek a kijelentésére.
- Hogy hol? Ugyan, ne legyél már régimódi - nevetek fel, nem vagyok hangos, nem eresztem ki a hangom teljesen, így is betölti ezt a kis tisztást.
- Szerinted ez a test nem inkább egy puha ágyba való? - mutatok végig magamon és gonosz fény csillan a szememben. Ez az. Szórakozni akartam, hát meg is van a partner hozzá.
- Mégis mi lenne a rám jellemző hely? - feszegetem tovább a kérdést, kicsit oldalra biccentem a fejem és érdeklődve várom a választ.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 21, 2012 11:11 pm

Ahogy megmosom a kezem a tóban, érzem hogy végigbizserget a víz, és a fáradtságom eltűnik. Igen, ez egy gyógyító hatású tó, ami regenerál, és nem mellesleg a pegazusok kedvelt pihenő helye is, bár most miattunk nem hiszem hogy idejönne akár egy darab is. Felegyenesedek, halk csörömpöléssel, és megvárom míg a kezemről kissé lecsepegnek a vízcseppek, és visszafordulok a vámpírhoz. Nem volt nehéz rájönni, főleg ha... tudja az ember mit keressen. És mivel már láttam a legsötétebb rémséget az éjszakában, ő nem játékos hozzá képest. Elgondolkodva mérem végig, ezúttal kicsit többet időzik rajta a tekintetem, a kihívó ruhája alapján valóban örömlány lehetne, de mégsem az. Vagy akkor valami nagyon jó. Szemtől szemben láthatja a piercingem is az orromban, a másikat nem, mert azt nem mutatom meg még. Visszább sétálok a tótól, nem szeretnék belecsúszni, még akkor sem ha bakancsban vagyok.

- Én már csak ilyen vagyok. Egy sírbolt épp olyan jó egy vámpírnak, mint egy kastély nem? - kérdezek vissza, és a zsebemből előhúzok egy cigis dobozt. Megforgatom hosszú ujjaim között, láthatja a gyűrűm is a vörös kővel. Kiveszek egy szálat és meggyújtom, zöld szemeim visszatérnek a nőre. Kis mosoly kúszik fel ajkaimra.
- A ruhád alapján ágyba illik a tested, de vajon mindig más ágyába? - teszem fel a költői kérdést, ami nem épp hízelgő a legtöbb nőre nézve, de akar a halál bókolni ennek a fürtös kis barnának. Vámpírok nem érdekelnek, jobb tőlük távol tartani magam, ahogyan a király is tanácsolta.
- A legjellemzőbb hely? Vagy a vöröslámpás városrész, vagy egy ódon kastély Drakulával - jegyzem meg, és beleszívok a cigimbe, és az egyik fához sétálok. Mivel kellemes az este, és nem nyirkos, lehuppanok a tövébe és neki döntöm a hátam. Felfelé fújom ki a füstöt, és inkább előrefelé figyelek, mintsem a nőre. Nem terveztem még egy ideig elmenni innét, nem tudom ő hogy vélekedik erről, én tökéletesen meglennék nélküle is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyCsüt. Nov. 22, 2012 8:42 am

Azt azért nem mondanám, hogy meglepődök, volt már dolgom gothokkal, de egyik sem volt ennyire nehéz eset. Különféle szempontokból volt közöm hozzájuk, igen, úgy is, de nem tehetek róla, mindig más kell. A leginkább az, ami a másé, akkor öröm csak igazán a vadászat. Most viszont megelégedtem a helyzettel, nem számít, kihez tartozik, kell és kész. Rám emeli zöld szemeit, teljesen elvarázsolna vele egy átlagos lányt, engem nem, de azért meg kell hagyni, szép szemek. Visszafogok egy mosolyt, ahogy végignéz. Különösebb okom nincs mosolyogni, tudom, hogy ez a csata még nem dőlt el, eddig még mindig nyertem, de nem árt nekem sem, ha kicsit megdolgoztat a prédám.
- Nem, talán én vagyok túl igényes, de utálom a rideg és koszos helyeket. Egy kastély, az már valami - mondom elgondolkodva, most tényleg jobb lenne egy kastélyban, kettesben, hm...
- Szóval te a ruha alapján ítélsz? Én egyszerűen csak a testemre gondoltam - játszom meg a sértődöttet, pedig valójában elég jól mulatok a helyzeten.
- Az, hogy mindig más ágya a nyerő, nem az én hibám, hanem a pasiké. Ha egyszer senki nem tud megtartani... - vonok vállat és elkövetem azt a hibát, hogy elképzelem, milyen lenne most az idegennel egy ágyban. Tudnék vele mit kezdeni. Távolabb sétál és ledobja magát egy fa tövébe. Cigi. Ki nem állhatom a szagát, zavarja az orrom, meg egyébként sem értem a célját, de nem az én dolgom, ezt a kis kellemetlenséget kibírom, bár a láncok csörgésével együtt kezdi elvenni azt a kevés kis türelmem, de még bírom, túlzottan érdekel ez a goth egyed ahhoz, hogy kényeskedjek.
- Vöröslámpás városrész? Akkor édesem, már ketyeg a tarifa, vigyázz, drága lesz - forgatom a szemeimet, de különösebben nem hat meg a dolog, piszkálódjon csak nyugodtan. Én már rájöttem, hogy nála ezzel semmire nem megyek, felesleges beszólogatni neki, az érzékeny kis lelkére kell hatnom, ahogy általában a pasiknál, bár ő különleges eset, még élvezem is. Nem csak a cél lebeg a szemeim előtt, hanem a játék öröme. Egy pillanat alatt mellette termek, egy átlagos embert biztosan meglepne, de ha a találkozás első percében lebuktam előtte, valószínűleg fel sem fog neki tűnni a gyorsaságom, nem fogja szóvá tenni.
- Elárulod, honnan tudtad? - hangnemet váltok, kissé behízelgő, de nem nyálas hangon teszem fel a kérdést. Hatalmas, szép szemeimet ráemelem és íriszébe fúrom a pillantásom. Az a baj, hogy tetszik, amit látok, méghozzá nagyon is tetszetős.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyCsüt. Nov. 22, 2012 6:15 pm

Talán túl sok butaságot olvasok, mégis van bennem egy olyan késztetés, hogy ne nézzek közvetlenül a szemébe, mert a végén még el talál bájolni, bár azt nem tudom mennyire lehet erős, vagy mennyire öreg, de jobb félni mint megijedni. Besaccolni sem tudom a korát, nyilván nem olyan fiatal azért, akkor jobban vigyázna magára, ehelyett árad belőle a magabiztosság. Érdekes. Van egy olyan sejtésem, hogy mire megy ki a játék, miért teszi ennyire magát, hogy érezze magán a pillantásom. Elismerem hogy szép nő, szívfájdítóan szép mint minden vámpír a maga módján.

- Pedig a rideg helyek, amiket mindenki elkerül, annyi érdekes dolgot rejteget, annyi tudás lehet ott... A kastélyok szépek, de talán túl feltűnőek, persze aki ennyire... magabiztos, annak mi számít? - kérdezem, és csak ránézek zöld szemeimmel. Körülbelül az egyetlen szép dolog rajtam, de nem érdekel, már megszoktam, és így szeretem magam. Kicsit egoizmus csak, csak de ez még belefér. Válaszolok neki a kérdésre, bár nem tudom minek állok szóba vérszívókkal. Talán mert nem olyan unalmasak mint az emberek.
- Nem pont ruha alapján, de sokat ad az első benyomás is. Nincs rossz tested ezt elismerem, bármelyik férfi utánad bolondulna... - vonok vállat, mert voltaképpen nem hagy hidegen, de nem is akarok vámpír nővel kavarni. Veszélyes, és én még élni szeretnék. Pöfékelés közben, megigazítom a zöld-fekete kockás kendőmet a nyakam körül, szívesen viselek ilyesmit, hogy elrejtsem azt a csúnya sebhelyet, amin majdnem az életem folyt ki. Szemeimen fájdalom árnya suhan át, ahogy a régi ismerősökre, barátokra gondolok, akik megmentettek.

- Talán senki nem akar megtartani, ez még nem jutott eszedbe? Ha mindig más ágyába kerülsz, miért akarna bárki is ilyen nőt maga mellé? - teszem fel a kézenfekvő kérdést, mert van benne valami, amit mond, de nem teljesen helytálló. Lehet én is kétszer meggondolnám, akarok-e tőle valamit, de esélyes hogy nem. Kifújom a füstöt, és ahogy beszélek kicsit megnedvesítem az ajkaim, imádom a vízhatlan festéket. akaratlanul is kivillan a nyelv piercingem, de nem foglalkozok vele, az már évek óta éppúgy a részem, mint az orromban lévő karika. Akinek nem tetszik, ne nézze.
- Valakinek talán, de nekem nem. Ha szajhát akarok, akkor kevésbé nagyszájút keresek magamnak - húzom kis mosolyra ajkaimat, mert bár vonzó, de... ezek a kis megjegyzései komoly jellemhibáról tesznek tanúbizonyságot.

Figyelem alakját, aztán eltűnik, és megrezzenek egy kicsit, mikor mellettem jelenik meg. Gyors, nagyon gyors, esélyem sem lenne ha arról lenne szó. Felpillantok rá, nem éppen a legjobb helyzet egy szemtelen vámpír előtt ücsörögni, de ki gondolkodik ilyeneken? Arra számítottam hogy elmegy, ha ennyire magában akar maradni. Odébb húzódom egy fél fokkal, nem akarok túl közel jutni hozzá, nem akarok tőle semmit.
- Hm, megérzés. Tudom, mit keressek, és nem te vagy az első vámpír akit láttam, bár kétség sem férhet hozzá, Ő sokkal...vénebb volt nálad. Sötétebb és veszélyesebb, de hasonló kisugárzása volt mint neked. Bár nem mondom, hogy egy szimpla ember észrevenné hogy mi vagy, jól leplezed - bókolok neki mégis egy csöppet, és felkászálódok ülő helyzetemből, és ledobom a cigim, és rátaposok. Fájdalmas kis izzással pusztul el a láng a végén, de ez van. Láncaim megcsörrennek a nadrágom oldalán, ahogy leporolom magam, és lefelé kell néznem a nőre. Magasabb vagyok nála, de ez talán nem meglepő.
- Neved is van? - kérdezem meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyCsüt. Nov. 22, 2012 9:56 pm

Ahogy közelebb érek, arrébb húzódik. Elég minimálisan, de előttem semmi nem marad rejtve. Jól szórakozok a helyzeten, olyan, mintha félne, pedig ő a férfi. Na jó, kicsit el van tolódva az erőegyensúly. Zöld szemeit rám emeli, végre rendesen megcsodálhatom, eddig kerülte a pillantásom, ami elég zavaró, de végül csak veszi a bátorságot és a szemembe néz. Meg sem rettenek, könnyen állom a pillantását.
- Hm köszi... mármint az elismerést. És te? Gondolom te benne is vagy a bármelyik férfi kategóriájában - jegyzem meg és mosoly játszik ajkaim körül.
- Nem gondolkodok ilyesmin, ha valaki igazán akarna, nem engedne el, ez ennyire egyszerű. Nem magamtól vándorlok, bár talán túl sokat várok el a férfiaktól - gondolkodok hangosan, pedig ez most nem számít, nem várok most semmit, nem kérem meg az ismeretlen kezét, de túl finom falatnak tűnik. Így közelről még kevésbé tetszik ez a füstölgés, de nem tud eltántorítani. Figyelem, ahogy megnyalja az ajkait, önkéntelenül is beindul a fantáziám, annak a nyelvnek az én számat kéne nyalogatnia. És... ohh, egy piercing. Nincs alkalmam gyönyörködni benne, mert olyat mond, amiért pofon járna, ha kicsit sértődékenyebb lennék.
- Most, hogy tudom, azt szereted, ha egy nő édesen bólogat, majd ehhez tartom magam. Tudod mit, neked ingyen vagyok. Különben sem vagyok benne biztos, hogy megengedhetnél magadnak - vetem oda mintegy mellékesen neki. Nem kerüli el a figyelmem, ahogy mosolyog, egyszerűen még helyesebb lesz tőle a pofija. Pedig már így is rekord ezt fokozni.
- A szajha különben is csúnya szó, nem tanítottak meg rá? - kérdezem sértődötten, bár valójában kicsit sem zavar. Hívhat így is, nem vetem a szemére, nem ismer és nem is valószínű, hogy fog, hiszen senkit nem engedek közel magamhoz. Kár is lett volna megsértődni, ugyanis végre megajándékoz egy bókkal.
- Pedig semmi különöset nem csinálok, egyszerűen csak elvegyülök az emberek között. Talán nekik is előbb tűnik fel a szajha, mint a vámpír - vonom meg a vállam, de a szám sarkában már megint mosoly bújkál. Tetszik, hogy ennyire képben van és hogy látott már vámpírt. Felkelti az érdeklődésem, de ez csak a második helyen van, az első a fiú.
- Hogyan ismerjünk fel egy vámpírt első ránézésre. Valaki nekem is mutat valami újat végre - mondom lelkesen, tényleg tetszik, hogy ilyen tájékozott, annak ellenére, hogy könnyebb helyzetben lennék, ha édes tudatlanságban lenne.
- Sophie-nak hívnak. Sophie de Lavelle - válaszolok a kérdésére, végre valamit ő kezdeményez a sértegetésen kívül. Felé nyújtom a kezem és várom, hogy megérintsen.
- És te? Elárulod a neved? - pillantok fel rá, mert így, hogy már nem a fa tövében ül, igencsak fölém magasodik, pedig nem vagyok egy alacsony lány én sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyPént. Nov. 23, 2012 8:43 pm

Észreveszem, hogy észreveszi ez nem is meglepő. Miért ne tartanék tőle? Tuti rám ver vagy 150 évet, ha nem jóval többet, az erőfölény nem nálam van. Nem gyávaságból húzódom el, de jobb a tisztes távolság, nem szeretném kipróbálni mennyire jó/nem jó a védelmi mágiám, mivel még csak most ismerkedek ezzel az erővel, az egyszerű dolgok mennek könnyedén. Remekül tudok cigit meggyújtani mágiával.
- Akár benne is lehetek. Nem mondom, hogy hidegen hagy a látvány, de nem gerjedek kifejezetten a típusodra. Én a szőkéket és vöröseket szeretem - mosolyodok el, mert leginkább azzal a kevés magamfajtával értem meg jól magam, akik előfordulnak itt. Kevés, de azért akad pár.

- Voltaképpen tök mindegy, hogy a magad vagy mások hibájának tekinted, hogy nem ugyanabba az ágyba fekszel bele. Te dolgod mit vársz el... - vonok vállat, engem aztán a legkevésbé sem érdekel, mivel az égvilágon semmit nem akarok ettől a nőtől. A távollétét tudnám kedvelni azt hiszem, az egy ideális állapot lenne. Van benne valami furcsa, ami felül emelkedik a csábítás részen, valami bizonytalan, ami baljós hatást kölcsönöz.
- Lehet, de még ha meg is tehetném, nem téged választanálak, hasonlítassz Barbie-ra - gúnyolódom egy picit, ahogy a ruhám rendezgetem, nem szeretem az ennyire tökéletes nőket, nem természetesek, sehol egy szeplő, egy pattanás, egy kósza szőrszál... Annyira mű. A halandó nők, amúgy is sokkal szebbek.

- Nézőpont kérdése. Csúnya szó ha ezzel vádolnak alaptalanul, de egy sima szó ha a foglalkozásodra utal. Bár nem hinném hogy az lennél... - jegyzem meg, és összeráncolom kicsit az orrom. Valami csiklandozza, így kicsit félrefordulva tüsszentek egy aprót. Grr... Visszapillantok a nőre, és a kijelentésére csak bólintok.
- Neked sikerül, te nem vagy annyira feltűnő. Egy erősebb smink, és mindenki halandónak fog látni. Nem vagy halott sápadt, hollószín hajjal, és mélyvörös szemekkel... - sóhajtok fel, nem vagyok biztos benne hogy a nő tudja kiről beszélek. A távolba pillantok, emlékezetes jelenség, azok a csaták...

- Látod, már érdemes volt felkelned ma - mosolyodok el, és a kézfogását azért elfogadom, egyrészt mert ő kezdeményezte, másfelől kíváncsi vagyok valamire. Megfogom a hideg kezet, és kicsit megszorítom, épp ahogy egy emberrel szemben tenném.
- Hívj, Fantomnak ha fontos a név - engedem el a kezét, a kötelező udvariassági körön túl, nem akarok vele annyit érintkezni. Bár nem jött be a tervem, nem éreztem azt a vibrálást, azt az erőt amit a Királynál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzomb. Nov. 24, 2012 12:15 am

Ahogy gondoltam, bejövök neki, még ha kicsit tagadja is. Amúgy is merészségre vagy inkább felelőtlenségre vall, ha valaki kikezd velem. Ha én kezdeményezek, az más kérdés, a felkínált lehetőséget könnyebb elfogadni, én meg aztán nem vagyok szégyenlős, semmilyen szempontból.
- A hajszín lényegtelen, ha valaki tetszik, akkor nem a hajszíne miatt veri ki nálad a biztosítékot. Sokkal fontosabb az összhatás, na meg, hogy mi jön belülről. A szőke alapjáraton nem egyenlő a szexivel és a csábítóval, az izgatóval meg főleg - gondolkodok hangosan, majd elhallgatok picit, de valamit még hozzá kell tennem.
- Nekem meg nem esetem a vörös, benned mégis van valami... és még jól is áll - dörgölöm az orra, bár félig dicséret, amit mondok. Érzem a feszültséget kettőnk között, szívesen mondanám neki, hogy nincs mitől félnie, csak játszadozni van kedvem, egy kicsit szórakozni, de nem kötöm az orrára, a félelem elképesztő dolgokra képes. Hátha belőle is kihoz egy kis érzelmet, mert eddig különösebben nem hatottam rá úgy, ahogy normális esetben kéne.
- Barbie-ra? Köszönöm a bókot, ezzel még egy pasi sem állt elő, pedig elég találékonyak tudtok lenni - nevetek fel. Az a baj, hogy még a sértegetései ellenére is vonzódok hozzá, ami nem jellemző rám.
- Biztos nem egy Barbie-t szeretnél? Pedig szőke - piszkálom tovább. Oldalra fordulva tüsszent egyet, ez is egy olyan emberi dolog és még ezt is piszok aranyosan csinálja.
- Szóval már allergiás is vagy rám - jegyzem meg egy fintorral, de hamar mosolyra váltok, nem ez a legerősebb fegyverem, de szeretem használni. Nem is sejtem kiről beszél, kinek van fekete haja, vérvörös szemei, gyakorlatilag adott egy vámpír jellemrajzot, a fajunk csúcsán levőkre könnyedén ráillik. Érdekfeszítő a kérdés, kit ismerhet, de az érintése nyomán elpárolognak a gondolataim. Elfogadja a kézfogásom, meglep, számítottam rá, hogy kikerüli valahogy, hogy hozzám érjen, de nem teszi, határozottan megfogja a kezem, a bemutatkozástól viszont elhúzom a számat.
- Nagyon helyes becenév, de nem az óvodában vagyunk édesem. Szóval kezdjük újra. Hogy hívnak? - teszem fel a kérdést. Toporzékolok kicsit a lábammal, az én türelmem is véges. Nagyon édes fiú, de nem tudom hova tenni a viselkedését. Ez a Fantom becenév is arra vall, hogy nincs igazán rendben valami az önértékelésével. Persze már a külseje alapján is gondoltam, hogy nem lesz könnyű eset. Vannak, akik divatból öltik magukra ezt az egyedi álcát, de aki komolyan gondolja, annak van valami takargatnivalója. Nem feltétlen bűnös dolog. Egyszerűen csak valami, amit még magának is fél bevallani vagy valami, ami megtörte.
- Mi a neved? - ismétlem meg a kérdést és közelebb lépek, annyira, hogy a teste egy fa törzse és az én testem közé szorul. Nem vagyok türelmes típus, de most nem is ezzel van a gond. Még tetszik a helyzet, de meg akarom neki mutatni, hogy én irányítok. Csak én, nem más. Meg különben is, alig vártam már, hogy kicsit erősebb ütemet diktáljon a szíve, nekem az a legszebb zene. Kihívóan a szemeibe pillantok egészen közelről. Olyan szép zöldek. Tekintetemmel akaratlanul is a szájára kalandozok, ez elég veszélyes döntés volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzomb. Nov. 24, 2012 9:54 pm

Nem vagyok ostoba, tudom milyen lehet egy vámpír, legalábbis meséltek pár dolgot a többiek, amiket fél füllel hallottam csak. Szerintük kalandos egy numera a vámpírokkal, antikolt ágyban vagy koporsóban, kinek mi a szimpibb, engem sosem vonzott a dolog. A testük szép, de nem él... kicsit hát nem is tudom, nekrofíl talán?
- Nem igazán érdekel milyen összefüggés van vagy nincs, általában az összhatást nézem, de megbocsátok apró eltéréseket. Bár azt kell mondjam, még így is, még így sem vagy a zsánerem... Bocs - vonok vállat, de egyáltalán nem sajnálja a dolgot, mivel nem akar amúgy sem senkivel testi kapcsolatot most. Valahogy nem vágyik egy másik test érintésére. Most az lenne az ideális ha tudnék repülni, nagy szárnyakon az éjben.... elrepülnék innen messzire.

- Remek, igazán csodálatos hogy ezt közölted, de nem hidd, hogy elhiszem. Neked, ugyan mi vonzó lenne egy egyszerű emberben? - vonom fel kissé a szemöldököm a megjegyzésére, hogy még ez is jól áll. Mi áll jól? A gothság? Az tudom az egyetlen stílus, ami enged kibontakozni, és amiben jól is érzem magam, egyfajta páncélt von körém és az emberek közé, mintha egy saját magam lakta univerzumban lennék. Az emberek borzasztóan előítéletesek, ha valami másról, merészről van szó.
- Nem annak szántam, de ha annak veszed nekem mindegy - vonok vállat, és kezem ismét a zsebembe vándorol hogy újabb szál halál rudat gyújtsak meg, nekem mindegy miben fogok meghalni. Öregségben, tüdőrákban, vagy balesetben, miért tagadjam hát meg magamtól az élvezeteket? A tüsszentés után, megborzongok, kirázott még a hideg is.
- Úgy tűnik az vagyok. Mástól nemigen tüssztenthetnék, nem? - mosolyodom el kicsit gunyorosan, és egy újabb tüsszentést mutatok be. Na, mi van, ki emleget? Ha tüsszent az ember, akkor elvileg mások emlegetik őt valahol máshol, de engem mégis ki hiányolna? Nem tetszik neki a bemutatkozásom, elhúzom a szám, nem számítottam rá, hogy ennyire firtatni akarja.

- Szerintem meg, felesleges lenne megtudnod mi a nevem. Nem valószínű hogy túl gyakran futnánk össze - vonom meg a vállam, a kitérő válasz után, és elgondolkodok egy pillanatra. Fantom, igen én voltam az árny az éjben, a legjobb tolvaj egykor, de nekem is majdnem végem lett, mint minden kósza legendás hősnek. Emberekhez képest, ma is jónak számítok, de nem a legjobbnak, és soha nem vezettem én a kis bandánkat. A régi szép idők, halvány mosolyt csalnak ajkaimra, és felpillantok a nőre, aki szép lassan nekiszorít egy fatörzsnek. Mert elhátrálok előle, ameddig engedni hagy a fa. Kicsit összébb vonom a szemöldököm, és bizonytalanság környékez meg, enyhe borzongás és kétség hogy mi lesz ennek a vége. Szívverésem kicsit gyorsul fel, nem szeretem a szorult helyzeteket.

- Ha ennyire tudni akarod... Velizarii a nevem - válaszolok végül kelletlenül, és megpróbálok oldalra ellépni, ha engedi kicsit távolabb sétálok tőle, és úgy nézek rá ismét. Nem tetszik, ahogy méreget, és az sem, ahogy a számat nézi. Miért jön be mindenkinek ennyire a rúzsozott száj?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyVas. Nov. 25, 2012 8:02 pm

Olyan sokáig nem is kell erőltetnem, válaszol magától. Egy kis biztatás, akarom mondani némi erőszak lehetőségének a felvázolása hamar szóra bírta. Ezt bírom az emberekben, még a nagymenők is féltik magukat, csak addig nagy a szájuk, amíg tisztes távolságban vannak, amint kicsit szorultabb a helyzet, visszavonulót fújnak. Hát így tett Vel is, végre legalább tudom a nevét.
- Velizarii... - mondom ki a nevét lassan, érzékien ejtve, mintha minden betűjét egyenként ízlelném meg. Ezt tenném a név tulajdonosával is, ehhez nem férhet kétség. Még a neve is tetszik.
- Hm, különleges név. Tetszik - jelentem ki végül, ő meg kihúzza magát a szorult helyzetéből.
- Soha nem tudhatod, kivel futsz össze. A legtöbbször úgyis azzal, akivel nem akarsz - nem kötöm az orrára, hogy rajtam nem fog múlni, én mindent megteszek, hogy minél többször összefussunk, amíg így fenntartja az érdeklődésem. Könnyen lelkesedek, aztán könnyen alább is hagy, ha már megszereztem, amit akarok. Valamiért úgy érzem, ez most rendes vadászat lesz, de nem bánom, nincs kedvem ellustulni. A legtöbb hím egyed úgyis az első pillantásomtól elolvad, úgy meg már használhatatlanok.
- Hogy mi olyan vonzó benned? Nem is tudom, talán pont az, hogy felvállalod, hogy nem vagy átlagos. Persze ehhez jobban meg kéne ismerjelek, hogy tudjam, valóban egyedi vagy, esetleg csak jó a körítés - húzom mosolyra a számat. Még nem tudom, mi vitte rá erre a kinézetre, de valami oka kell, hogy legyen. Tetszik, az biztos, de csak úgy egyik pasi sem ölt magára hasonló ruhákat, a sminkről meg ne is beszéljünk. Hallom, ahogy a szívverése gyorsabbra vált a közelségem hatására, nagyon helyes, izguljon csak, van is miért. Szapora szívveréséhez levegő kapkodása is jár, talán ő észre sem veszi, nekem rögtön feltűnik. Úgy nézek rá, mint a vadász élete legjobb zsákmányára, lassan közelítek felé ismét, pillantásom fogva tartja rúzsozott szája. Ez sem megszokott, pont ezért vonz.
- Tudod mi érdekel még nagyon? A piercinged... - lépek lassan még közelebb, pillantásom az orrában levő kis karikára téved.
- Nem, nem ez... - folytatom, amikor észreveszi, hogy mit nézek. Nem tudom leplezni a mosolyom a félelme láttán. Én jól szórakozok, neki majd később lesz jó.
- A nyelvpiercing a gyengém - suttogom a szájára, kezemmel megszorítom az állát, nem erősen, de azért annyira, hogy érezze, egyik ujjammal pedig végigsimítok rúzsozott száján. Testünk között pont annyi távolság van, hogy még nem simulunk teljesen össze, de érzem a belőle áradó meleget, tetszik, úgyhogy hozzápréselem vékony testem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyVas. Nov. 25, 2012 9:20 pm

Nem tetszik hogy kihasználja a fölényét, de nem tudok ellene mit tenni, élve szeretném ezt megúszni, mint eddig mindent. Túlélő vagyok, nem ostoba, hogy megvárjam, míg egy vámpír begorombul, és tettlegességig viszi a dolgokat, az nem az én esetem. Nem szeretnék sebeket, vagy újabb feltépett torkot. Nem értem minek ekkora cécó a nevem miatt, még csak nem is szép.

- Jó neked, nekem nem annyira - vonok vállat, de nem folytatom, persze az ember megváltoztathatja a nevét ha akarja, de én nem akarom. Voltaképp nem is tudom mi a rendes nevem, ezt valamikor menet közben kaptam, mint személyazonosság. Ha a szüleim el is neveztek valahogy, azt sosem tudtam meg. Ch, nem is érdekel, ha nem voltak rám kíváncsiak, akkor engem sem érdekelnek, pedig lehet hogy még élnek. Elborul egy kicsit a tekintetem, ahogy erre gondolok, és düh csap át rajtam, de igyekszem hamar úrrá lenni rajta.

- Sajnos igen, bezzeg azzal akivel szeretnék, nem olyan gyakran. Micsoda szívás az élet... - sóhajtok fel kissé drámai sóhajtással, mert mennyire jó lenne ha Sophie helyett Victoriussal találkoznék... Tőle legalább nem kellene félnem, megölni nem ölne, és nem is tetszenék neki olyan értelemben, mint ennek a vámpírszukának. De hát az élet nem kívánságműsor, jó lesz ha megszokom. Ahogy válaszol, összeráncolom kissé a szemöldököm. Hát az biztos, hogy nem vagyok olyan mint az átlag, de nem tartom magam se jobbnak, se rosszabbnak mint a többség. Jobban megy a mágia, mint sokaknak, de ez inkább tehetség. Nekem tehetségem van, nekik tudásuk, szóval...

- Érdekes meglátás. Az igaz, nem vagyok olyan mint mások, nekem nem kell az unalmas, semmitmondó élet. Házasság, feleség, gyerekek... Nekem nem kell, nem tudnám megállni a helyem így a világba, és nem akarom máshoz kötni az életem. Nem leszek senkié - válaszolok, kicsit fejtve csak ki, hogy miért vagyok más, mint az átlag nekem nem kell az amerikai álom, fehér kerítéses kertesház, feleség, és két gyerek... Az annyira nem az én világom, különben is, megijednének a saját apjuktól.

- És ugyan miért érdekel az téged? - vonom fel a szemöldököm, és ahogy közelebb lép, nem húzódom el, mert megint egy fa állja az utam hátulról. Pics*ba van itt ennyi rohadt fa.... Ahogy közelebb lép, már nem tudok ellépni, így inkább enyhe szorongással figyelem. Nem vagyok én sem a világ legbátrabb embere... Ahogy lepillantok rá, közli hogy a nyelvpiercingem érdekli, ami már önmagában nem egy jó hír. Mi az istennek nincs egy vámpír testőröm, aki leszerelné rólam ezt a nőt. Felnyúl, és kicsit megszorítja az állam, érzem benne az erőt, simán összeroppanthatna ha akarna. Megsimítja az ajkaim, és nekem dől, hozzám préselve a testét, amit nem igazán díjazok, mert olyasmiket kelt fel a gondolataimban, amiket nem kellene. Elkapom a kezét, és elhúzom az államtól, nem erőszakosan, hanem inkább figyelmeztetően. Enyhe erővel csak.

- Akkor javaslom keress valakit akinek van, és nem én vagyok az - javaslom, és leengedem a kezét. Régen ért már hozzám ennyire közel nő, főleg olyan nő, akire amúgy nem is vágyom. Persze, volt rá példa, de hát az éltem mély bugyraiban kevés olyasmi van, amit ne éltem volna át. Még élek, és ez a lényeg. Ahogy nekem préselődik, érzem kerek melleit, ahogy puhán nyomódnak neki a mellkasomnak, de valahogy... nem is tudom. Nem a vágy önt el, inkább a kezdeti pánik roham jelei kezdenek mutatkozni. Ami nem olyan jó dolog.
- Na, hagyj békén engem, vannak más vörös hajú gótok is - húzom el a szám, nem tetszik hogy ennyire nyomul rám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyVas. Nov. 25, 2012 10:50 pm

Ahogy közelítek, ismét csapdába kerül. Ennél jobb helyen nem is futhattunk volna össze, mintha minden nekem dolgozna, már a második fa állja az útját, megkönnyítve ezzel a dolgom. Kissé megszorítom az állát, nem erősen, ez nekem még szinte finom érintés. Látszik is, hogy nem erős, könnyen el tudja lökni a kezem, hagyom, hadd örüljön, majd, ha már kellően felbosszantott moccanni sem fog tudni, mert nem hagyom.
- Én már csak ilyen kíváncsi vagyok. Igazán hagyhatnál kibontakozni - közlöm vele kissé negédes hangnemben, ez nálam soha nem jelent jót. Utána szokott következni a vadabb énem. Hát nem kívánom a fiúnak, hogy megtapasztalja, milyen vagyok dühösen.
- Gratulálok, te vagy az első, akit nemet mondott nekem. A többségnek eszébe sem jut, inkább örülnek, mint a majom a farkának, hogy megkaphatnak. Azért akadt pár merész alak is, aki mégis beijedt, amikor rájött, mi vagyok, hát nekik nem lehetett olyan kellemes az élmény - kicsit elhúzódok tőle és fel-alá járkálok a közelében. Közben a szemem le sem veszem róla, értékes zsákmány, szemmel tartom.
- Nem véletlenül nevezzük mi franciák az orgazmust kis halálnak. Petite mort. Hát esetükben szó szerint kell venni - sóhajtok fel, olyan könnyeden beszélek a témáról, mintha csak az időjárásról csevegnénk. Hát jobb, ha ezt is számításba veszi, pedig eszem ágában sincs bántani.
- Tudod mit nem értek? Ha annyira akarnál, elmehetnél, de nem teszed. Vajon miért nem? Csak nem vágysz rám? Talán kíváncsi vagy? - teszem fel a kérdéseket, valójában csak költői kérdések, már nem igazán érdekel a válasza, megvolt a lehetősége, nem élt vele, akkor így járt. Még akár élvezhette volna, de most már pont az nem érdekel, hogy neki milyen lesz, már csak én számítok, ahogy mindig.
- Nem értem mi a fene tart vissza attól, hogy rámvesd magad, amikor tálcán kapsz egy bomba testű nőt. Lásd be, magamon hordom a vámpírlét összes előnyét, csak te vagy ennyire finnyás alak - mondom kicsit már mérgesen, nem szeretem, ha játszanak velem. Én szeretek játszani másokkal. Eddig nem is volt akadály, minden pasi megadta magát, de Vel, na ő más. Keményen megdolgoztat, de el sem tudom képzelni, hogy ő nyerjen.
- Kimondottan nem áll jól neked, hogy így kéreted magad. Ezt hagyd meg a lányoknak... Ilyen tipikus kis hisztit a lányok szoktak lecsapni, de ők sem azért, mert nem akarják a dolgot, inkább azért, mert annyira akarják - folytatom a kioktatást, bár lányoknál soha nem is próbálkoztam és nem is fogok, de ez olyan tipikus, szerintem pont ilyenek. Eléggé felbosszantott a kijelentése, hogy keressek más vörös hajú gótot. Nem rohangálnak errefelé annyian, sőt másfelé sem, pedig sok helyen megfordultam. Amúgy sem a vörös haja fogott meg, világosan a tudomására hoztam, hogy alapból ő sem az esetem, ahogy állítólag én sem neki. Mégis van benne valami, amitől felforr a testem és kellően illetlen gondolatok jutnak eszembe. Minél előbb lépek, annál hamarabb szűnik meg ez a helyet. Nem szeretem, ha nem uralom magam, ha elhatalmasodnak rajtam az ilyen engedetlen fiúk iránti vágyaim. Ettől még mérgesebb lettem.
- Nagyon gyorsan kapd össze magad - szólok rá most már határozottan. Ismét a fához szorul a teste, szemből pedig az én testem nem engedi, hogy mozduljon.
- Én csak próbáltam kedves lenni veled, de tudod mit? Innentől nem kérdezek. Különösebben nem érdekel a kis lelked, csak a tested, de az nagyon... Finom falatnak tűnsz, nagyon ínycsiklandónak, szívesen nyalogatnám rólad a véred, ami azt illeti... vagy másnak a vérét, még ez sem érdekel különösebben, a lényeg, hogy a te testedről nyalogassam - suttogom kicsit sem kedves mosollyal a szájára, ujjaim hozzáérnek az oldalához és lassan kúsznak egyre feljebb, majd, hogy nyomatékosítsam a kijelentésem, ráharapok az alsó ajkára nem éppen finoman.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyHétf. Nov. 26, 2012 1:04 am

Mintha még a táj is ellenem dolgozna, ez szörnyű. Kis rosszallással figyelem, ahogy közelít és csak nem akar veszni hagyni, pedig én szívesen megválnék tőle, valamiért mégsem hagytam itt, és mentem el, míg lehetett, nem tudom talán valami perverz vágy vonz felé? Tényleg nem rossz nő, de...
- Hagyhatnálak, de én már csak ilyen gonosz vagyok hogy nem hagylak hacsak nem muszáj - vigyorodom el, kicsit tetszik talán ez a szóváltás, hogy ennyire biztosra akart menni, és mégsem kapott meg első szóra. Másodikra sem ami azt illeti, és ezt jó lenne így folytatni, bár nem hiszem hogy olyan fajta aki csak úgy feladja, ha elsőre nem jön össze neki valami. Szívás, mi? Még most sem hagynak nyugodni, ebben a fura városban is fura helyzetekbe találom magam pillanatok alatt.

- Az első a hány száz éved alatt? Nem hiszem el, hogy eddig nem volt olyan pasi, aki nemet mondott volna neked. Ennyire nagyon azért nem vagy lenyűgöző - ráncolom a homlokom, komoly értetlenséggel, minden gúny nélkül, ezt nehezen hiszem azért el, hogy ne lett volna olyan, akinek nem az esete az illető. Furcsa elképzelés, bár ez most nem hangzott úgy mintha a tömény egoizmus beszélne belőle. Figyelem ahogy elhúzódik, és kezdek megint vágyni egy cigi után, de most nem gyújtok rá, inkább szememmel követem a mozgását de a tekintetét kerülöm. Hallottam már olyasmit hogy a vámpírok hipnotizálni tudnak, nem szeretném megtapasztalni ha igaz.

- Petite mort? Édes halál, micsoda kedves jellemzése az orgazmusnak... - jegyzem meg, és itt ki is merül a francia tudásom. A halál szót a legtöbb nyelven felismerem, a petite-et meg véletlenül tudom csak hogy mit jelent. A költőinek szánt kérdésekre csak egyszerűen nem túl elegánsan vállat vonok, minek cifrázzam?
- Állítottam én egy szóval is, hogy következetes lennék? Hm, mondassz valamit, talán kíváncsi vagyok, talán csak meg akarlak ölni közben, döntsd el magad melyik verzió tetszik - mosolyodom el, mert érezheti a szavaimban, hogy nem lenne elég erőm, hogy megöljek. Egy egyszerű ember vagyok, nem szuperhős, ugyanúgy elkaphat a félelem, és a pánik mint másokat annak ellenére, hogy nem nézek ki úgy, mint híres sztárok.

- Magadon hordod, de ebbe benne vannak a gyilkolásra hajlamos karmok, és a vámpír fogak is, amit nem nagyon szeretnék a nyakam közelébe tudni. Más lenne ha egyszerű ember lennél, de így féltem a nyakam tőled - vallom be őszintén, úgysincs vesztenivalóm, maximum megöl itt helyben, senkinek nem fogok hiányozni. Senkim sincs a világon. Na jó talán... Magdalena, akinek itt létem köszönhetem, él-e még vajon? Amíg elgondolkodom ezen, addig amíg újabb szemrehányást nem tesz.

- Ha nem tetszik hogy kéretem magam, minek vagy még itt? Senki nem kényszerít rá hogy itt legyél, és hallgasd a hisztim, még ha ezt annak lehet nevezni. Az hogy a nők mit akarnak, nem érdekel különösebben, majd ha közlik a kérdést választ kapnak - felelem kissé ingerültebben mint ahogyan eddig beszéltem, kezd bosszantani a jelenség. Türelmem ami elvileg végtelen, a végéhez közeledik, ha ennyire bosszantja mit csinálok mi a francért nem hagyott itt? fájna neki ha veszítene egy emberrel szemben? Ahogy közelebb jön, és nekem feszül, kicsit érzem, ahogy a fa a hátamba áll, és kósza rosszallás fut át az arcomon, a megjegyzésére.

- Mert mi lesz ha nem kapom? - kérdezek vissza, enyhe éllel a hangomban, élesebb ha kezdem elveszíteni a kontrollom. Amúgy rekedtes a hangom, annak idején kicsikét sérült a hangszálam, és ez az enyhe rekedtes felhang megmaradt emlékbe. De nem bánom, így is elég élesen tud csengeni ha mérges leszek. Persze van amikor egyszerűen befulladok, és meg sem bírok szólalni. A fantáziálására már kissé erősebben hörrenek fel, hangot adva nem tetszésemnek, és harag jelenik meg a szemeimben.
- Na szép, a végén még azt fogod hinni hogy tiéd az egész világ, és bárkit aki szembe jön az ágyadba cipelhetsz, csak mert tetszik? Nem vagyok senki tulajdona, és a tiéd sem leszek, szokj hozzá, nem mindenki kapható meg - vágok vissza, és enyhe meglepetéssel veszem tudomásul a harapását, amit provokál. Felszisszenek, nem éppen finoman harapott rám, ami nem kicsit nem tetszik. Kezeim a derekára tévednek, és némi mágiát koncentrálok magamba hogy el tudjam lökni a testét. Nem nagyon, talán egy métert sem csusszan hátra, de épp elég. Felkészülök a legrosszabbra is, hogy esetleg a halálom napja lesz, de nem fogom hagyni magam harc nélkül.
- Szépen kértelek hogy hagyj engem békén... - hallatszik a morgás a hangomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyHétf. Nov. 26, 2012 12:23 pm

Érdekes dolgokat mond, mosolyogva hallgatom, ahogy egyre közelebb lépek hozzá. Majd lassan ismét összesimul a testünk, de láthatóan nem örül neki, inkább tart tőlem. Az soha nem árt. Inkább féljenek tőlem az emberek, az sokkal izgalmasabb. Most az egyszer nem bánnám, hogy kicsit lazább lenne és elengedné magát, de éppen elég, hogy itt van, tehát izgatja a helyzet.
- Látod csak nem tudsz elmenni és nem azért, mert itt tartalak. Annyi lehetőséged lett volna már. Persze nem garantálom most már, hogy hagylak is elmenni - suttogom a választ. Elég közel van, nem kell hangosabban mondanom, meg amúgy is van valami ijesztő abban, ha valaki ennyire halkra veszi a hangját, miközben nem éppen szerelmes dolgokat suttog a másiknak.
- Pedig tényleg mindenkinek kellettem eddig. Én sem értem miért, nem tudok a férfiak fejével gondolkodni, de őszintén, nem is nagyon vágyom rá - jelentem ki és megvonom a vállam. Nem válaszolok a rejtett kérdésére, hogy mindez hány száz év alatt történt. Annyira még nem vagyok öreg, bár feltehetően kicsit meglepődne, hogy még a nagyanyjának sem mennék el, mert logikusan gondolkodva a fiú eléggé fiatal. Nem hinném, hogy a nagyanyja 100 felett lenne, ahogy én. Nem adom meg neki az örömöt a szörnyülködésre és azt sem, hogy a nevemnél és a vámpír létemnél többet tudjon rólam. A lényegen úgysem változtat. Nem csevegni akarunk.
- Különben sem értem minek beszélünk annyit. Van egy sokkal jobb dolog, a testbeszéd. Megtanítsalak? Elég jól ki tudod vele fejezni, mondjuk azt, hogy mennyire vágysz rám - villantom rá az ellenállhatatlan mosolyom. Tényleg nem értem, miből van ez a pasi. Talán nem a nők jönnek be neki? Már nem tudok mire gondolni, éppen csak a ruháimat nem dobom le előtte, de ellenáll. Talán még nem volt dolga nővel vagy tényleg csak az életét félti tőlem, nehogy az élvezet hevében meggondoljam magam és nyakának bőre alá helyezzem a fogaimat, így aztán próbálom még jobban tudatosítani benne, hogy nem tőlem kell félnie, ha hagyná, hogy sodorja az ár, meglepődne, milyen könnyen és élvezetesen túl lenne rajta.
- Megígérem, hogy nem kell tartanod a fogaimtól és a karmaimtól. Távol tartom tőled, nem megölni akarlak, egyszerűen csak meg akarlak kóstolni, még csak nem is a szó legszorosabb értelmében. Nekem viszont nincs félnivalóm. Megölnél engem? Ugyan... értékelem az igyekezeted, csak hát felesleges - nevetek fel a magabiztos kijelentésére.
- Ki mondta neked, hogy a tulajdonomnak akarlak? Nem hinném, hogy egy menetnél többet bírsz, ha mégis, akkor elszórakozunk kicsit tovább, de nem szándékozok hosszabb ideig kitenni magam ennek az egésznek - válaszolok magabiztosan, nehogy már azt higgye, hogy magamnak akarom és majd bezárom a váram egyik kínzókamrájába, hogy aztán elővegyem, amikor éppen kedvem támad hozzá. Kell, az igaz, de a rabszolgatartáson még nem gondolkodtam. Amúgy sem vagyok biztos benne, hogy megéri, az ilyesmire olyat kell keresni, aki lelkesebben végzi a dolgát, mint ez az engedetlen vöröske.
- Mindenki megkapható, mindenkinek megvan az ára, csak ezekszerint neked elég magas. Nem fogok fizetni érted, inkább csak természetben. Te is megkapható vagy, ahogy bárki más - gondolkodok tovább hangosan, aztán úgy döntök, pontosabban fogalmazom meg a dolgot, ha már nem ért a szép szóból.
- Kellesz és kész, nincs rá magyarázat, olyan vagy, mint egy finom süti a kirakatban, megláttalak és meg akarlak kóstolni. Számomra egyébként is legalább olyan édes az illatod, mint valami habos csodának. Kár, hogy a sütit már nem szeretem. Hát most itt vagy helyette te - adok neki egy magyarázatot arra, amit még én sem tudok megmagyarázni, de ha neki ez kell, hát tessék, hadd örüljön. Aztán olyat tesz, amivel még engem is meglep. Nyilván minden erejére szüksége volt vagy bevetett valamit, mágiát, vagy nem is tudom, esetleg csak nem figyeltem eléggé, de ellökött. Gyanús volt, hogy a kezei a derekamon járnak, valószínűleg ez okozta, hogy nem figyeltem, ő meg szépen ellökött. Hát nem volt túl eredményes, de nem hagyhattam szó nélkül.
- Gratulálok, ez szép volt. Sokat nem értél vele, de legalább megpróbáltad. Hm, igazán erős fiú vagy te - vigyorgok rá, de a tekintetem elárul. A baj csak az, hogy minél inkább ellenáll, annál jobban akarom, csak ezt ő még nem tudja. Velem nem szórakozhat. Végigsimítok a karján.
- Mmm, micsoda erő... másra is fordíthatnád - bájolgok egy sort, de egyre nehezebb visszafogni a dühömet. Érzem, hogy ki fog törni, ha nem adja meg magát minél előbb. Mondjuk most.
- Egyébként nem édes halál, hanem kis halál. A doux jelentése az édes, a petite szó kicsit jelent - adok rögtönzött nyelvleckét.
- Bárhogy is, most megtapasztalhatod. Na? Van kedved egy kis édes halálhoz orgazmus formájában? - kérdezem könnyedén. Nem érdekel, hogy morog. Ugyan mit tudna velem tenni? Semmit. Elmenni sem akar, de velem sem akar lenni.
- Vel, jobban teszed most már, ha belátod, hogy az lesz, amit én akarok. Dönthetsz, hogy itt vagy máshol, de másba nincs beleszólásod. A te hibád. Bűn ilyen jól kinézni. Ráadásul még ki is hangsúlyozod a szádat ezzel a rúzzsal. Veszélyes. Na hogy döntöttél? Puha fű vagy puha ágy? - suttogom megint túl közel hozzá. Ez van. Ha valami vagy valaki kell, megszerzem. Nem adom fel pont most, amikor már ennyi energiám van a fiúban. Itt csak én nyerhetek, ő meg alul marad. Vagy felül, de az már más kérdés lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 28, 2012 5:52 pm

Lepillantok a nő arcába, és hirtelen valahogy nem látom olyan szépnek, mintha az érzelmei nyertek volna anyagi formát, de mindez egy pillanat műve, utána már ismét az a törékeny Barbie szépség néz vissza rám. Ijesztő... Ez már tuti nem normális hogy ilyeneket látok magam előtt, tuti el kellene egy pszichológus...
- Nem vagyok valami következetes, ez van. Ki tudja, talán nincs annyira ellenemre a helyzet mint kellene, mint tudod, csak egy gyenge ember vagyok hozzád képest - gúnyolódom kicsit, ez a része a dolognak a szóváltás tetszik, még akár élvezem is. Mazochista lennék? Csak egy icipicit, amennyire még egészséges.

- Ez a meglepő számomra is, én nem tudom elképzelni hogy nem akadt olyan férfi aki nemet mondott volna. Nem lehetsz ennyire mindenkinek az esete... - húzom el egy kicsit a számat, de különösebben nem érdekel, hogy kinek mennyire kellett nem kellett. Nem tudom megérteni az olyan embereket, akik egy ideig lelkesedek egy nő iránt, aztán a következő héten meg már szajházzák hogy micsoda egy alak. Valahogy ez nálam kicsit máshogy működik, de nem tudom mennyivel jobban vagy rosszabbul. Majd ha lesz barátnőm megkérdezem tőle. Ch, ha lesz. Persze nem válaszol a kérdésemre, nem meglepő, nem is firtatom tovább, az ő dolga hogy mennyire vén, de csak egy gúnyos mosoly tűnik fel az arcomon, ezek szerint a vámpír férfiak olyannyira szánalmasak hogy ráfanyalodik az emberekre... Ch, hát szar lehet...

- Te beszélsz ennyit, ha nem tűnt volna fel, és pontosan tudom mire jó a testbeszéd. Ha annyira vágynék rád, arról már tudnál egy ideje, nem szoktam finomkodni - jegyzem meg, mert az eddigi nyugalmam szerteszét szállt, félő hogy ha ennyire kezdeményez, akkor istenesen meg fogom dolgozni, bár ki tudja, lehet hogy neki ez tök mindegy, és nem is fogja érezni, elvégre azt beszélik hogy a vámpírok eléggé fájdalomtűrők. Lassan letesztelem mennyire. Kicsit gonoszkás mosollyal figyelem, ahogy szinte jár az agya, miért vagyok én más mint a többség, de hiába na, én túlélő fajta vagyok, és a túlélésnek nem a legjobb módja, hogy lefeküdjek egy vámpírral, mégha meg is ígéri. A szó elszáll, mint tudjuk.
- Nem kell tartanom? Ennek igazán örülök, de valahogy nem hiszek a szavaidnak, ne vedd magadra, elég gyanakvó vagyok ha saját magamról van szó. Ha nem is sikerülne, de megpróbálnám... - vonok vállat, nem adnám meg magam küzdelem nélkül, hogy legalább ne próbáltam volna meg. Az annyira nem lenne jellemző rám. A következőre csak legyintek, nem lényeges igazából, előbb lennék öngyilkos mint hogy az övé legyek.

- Rossz megérzés, stresszhelyzetben elég pesszimista tudok lenni, de erre már magad is rájöhettél... Nocsak, hát mégsem vagyok elég jó neked, akkor minek vagy még itt? - gúnyolódok, éllel a hangomban, kezd idegesíteni ez az egész, és el fogom veszíteni a fejem. Képes vagyok rá, nem vagyok egy jégszobor... Egy pillanatra elkap a kíváncsiság hogy vajon mi járhat a fejében, de végül is teljesen mindegy ami azt illeti, nem hiszem hogy sok dolgunk lenne ezután egymással.
- Valamiért nem túl hízelgő hogy egy sütihez hasonlítassz, viszont jó orrod van, nem sokan ismerik fel a Millioni édeskés illatát - válaszolok, és inkább nem akarok belegondolni, hogy erre értette vagy a sajátos testszagomra, amit úgy utálok magamon, ezért használok parfümöt.

Ahogy ellököm, kicsit megy hátrébb, bár korántsem volt szükségem minden erőmre, de tény hogy nem volt egyszerű, ha túl sokat ügyködök pálca nélkül, cudar fejfájás és kimerültség jön rám, szóval nem valami kifizetődő, de nem bánom. Így nehezebb, de nagyobb sikereket tudok elérni, nem mindig a könnyebb út a hatékonyabb, nem szeretek függeni, semmitől, még attól sem hogy mi van ha elvesztem a pálcám, ami a kabát zsebemben figyel. Látom hogy nem ér sokat, de azért legalább megpróbáltam, és nemes egyszerűséggel beintek a beszólására.
- De legalább tudom, hogy működik a dolog - vonok vállat, igazából erre ment ki, meg arra hogy megpróbáljam, és ha mondjuk egy karókkal kirakott fal lett volna mögötte, akkor nyertem volna. Ahogy visszasétál hozzám, elnézem lassú kecses lépteit, nem rossz nem rossz.
- Tudom, fordíthatnám hasznosabb dolgokra is mint hogy veled foglalkozzak - vigyorodom el, komolyan várom, mikor szakad el nála a cérna, és esik nekem. Egy védővarázslatot felépítek fejben, de nem adok bele erőt, minek? Még nem támadtak meg.

- Igazán köszönöm a nyelvleckét, de nem szándékozok soha az életben franciát tanulni - válaszolok, és a következőre csak megrázom a fejem, mintha érdekelné mit mondok, úgysem az lesz. Egyre inkább morogva veszem tudomásul, hogy ez bizony itt kemény menet lesz ha túl akarom élni. Megint nekem simul, és megjárja a fejem a gondolat, hogy istenesen oldalba vágjam, a gyűrűm még fel is sértené azt a hibátlan barbie bőrét, de csak ökölbe szorítom a kezem egy pillanatra. Nem tetszik, nagyon nem ami azt illeti.
- Miért az én hibám, hogy pont te vagy a 1000-ből az egyetlen, akinek tetszik egy antiszoc goth fiú?- vonom fel a szemöldököm, mert azért hogy ez a helyzet így összejöjjön, nem kis tehetség kellett. Bűn lenne?

- Bűnös vagyok, de nem ebben. Egyiket sem akarom, de ez téged már nem érdekel túlzottan mi? - dőlök még inkább neki a fának, ez stabilan tartja a hátam, és elönt egy kicsit a szorongás. Enyhe túlzás h nem vágyom rá, a testem vágyik rá, a józan ész az, ami mást mond. De ha ebből is ki kell jönnöm, akkor legalább nyomor fogok benne hagyni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Nov. 28, 2012 10:11 pm

Felnevetek a kijelentésére. Ha tudná, hogy nekem eszembe sem jut, hogy ő ember, talán eléggé meglepődne. Valahogy nem tartom fontosnak ebben a helyzetben, nem akarok visszaélni az erőmmel, csak ha erre kényszerít, de másban nincs köztünk különbség. Nem az embert látom benne és ezt szóvá is teszem.
- Felőlem bármi lehetnél, különben sem hiszem, hogy a gyenge ember jó megnevezés lenne. Na jó, nincs benned túl sok erő, de több, mint egy átlagos emberben azt el kell ismernem - vonok kelletlenül vállat, nem akarom dicsérni, de ha egyszer kicsit el tudott lökni, az már valami.
- Különben is, nem az a varázserőd vonz, amit az előbb kipróbáltál rajtam, sokkal inkább valami olyan, amiről nem is akarsz tudomást venni - jártatom még mindig a számat, de egyre inkább úgy érzem, hogy a laza külső mögött jelentős önértékelési zavarok vannak.
- Feleslegesen fárasztod magad, te is ugyanúgy akarsz, ahogy én téged. Nem tudsz magyarázatot adni arra, hogy miért vagy még mindig itt. Most tényleg, mi bajod történhet? Dicsekedhetsz vele vagy megtartod magadnak a titkot... akárhogy is, felejthetetlen élmény lesz - mondom behízelgő stílusban. Mindig úgy viselkedek, ahogy ahhoz kell, hogy a legkönnyebben elérjem a célom. Most is így teszek, bár a fiú megdolgoztat, egyszer teljesen ellenáll, egyszer meg mintha olvadna a jég, de nehezen tudom kiismerni, ami pedig nem jellemző. Könnyen átlátok mindenkin. Ismét hozzá simulok, nem hagyok neki lehetőséget menekülni, már elkésett ezzel. Túl messzire mentünk. Talán pont az vonz benne annyira, hogy ellenáll és nem adja meg magát. Azért izgatja annyira a fantáziám, persze nem kérdés, hogy le sem álltam volna vele, ha a külseje nem hatott volna rám, de ez a kis engedetlenség még vonzóbbá teszi.
- Egészen biztos, hogy nem tudsz franciául? Kicsit sem? - teszem fel a félreérthető kérdést, szám sarkában perverz kis mosoly bújkál, letesztelném a tudását, az már biztos.
- A te hibád, hogy erre jártál. Valakire rá kell fogni - suttogom a nyakára, már kellően közel vagyok hozzá. Teste a fának préselődik, nem bánom, ez csak jó nekem.
- Tényleg jó az illatod, sajnálom, hogy sütihez hasonlítottalak Adonisz - húzom végig a nyelvem hegyét a nyakán lassan, minden apró mozdulatot kiélvezve, közben ujjaim valahol az oldalán járnak hasonlóan lassú táncot. Nem tudom merre megyünk, de azt tudom, hova tartunk. A megvalósítás már más kérdés.
- Nem, ami azt illeti nem számít már, hogy mit akarsz. Majd úgy csinálom, hogy jó legyen. Mindkettőnknek, antiszoc goth fiú - ismétlem meg, amit mondott, de nem gúnyosan, a hangom inkább csábító, úgyis tudja mit akarok, hát nem fogom vissza magam. Nem teszek vele semmi olyat, ami maradandó nyomokat hagyna benne, elvileg. Testileg igyekszem majd a tőlem telhető módon vigyázni rá, lelkileg meg... Nos, ha azt állítja, hogy nem érdeklem és így is van, akkor lelkileg sem lesz gondja, bár elég érzékeny léleknek tűnik.
- Eléggé antiszoc vagy, ezt jól látod, de még változhat. Megmutathatod, mennyire vagy nagyfiú - húzom tovább és suttogok nyakának érzékeny bőrére, miközben már a sokadik pontot fedezem fel. Megunom, hogy közénk áll a felsője, egy kósza ötlettől vezérelve ujjaim utat törnek maguknak alá. Kíváncsi vagyok, vajon itt is olyan finom és puha a bőre, mint a nyakán, gyanítom, hogy igen, majd ahogy végre megtalálom az utat alá, végre meg is tapasztalom. Kizárt, hogy hidegen hagynám, ha nem is akarja, akkor vonzza valami, talán a kíváncsiság. Szinte érzem a belőle áradó feszültséget. Hallom, ahogy kattog, gondolkodik, hogy mit csináljon, vívódik, hogy mi a helyes. Összességében már most elégedett vagyok kicsit, pár próbálkozást leszámítva nem fektet különösebb erőt abba, hogy itt hagyjon, ami azért elég hízelgő egy ilyen magánakvaló egyéntől, aki még azt is tudja, hogy egy vámpírral áll szemben.
- Szerintem add fel. Húzhatjuk még, csak hát semmi értelme. Kellesz nekem Vel - apró puszikkal haladok végig az arcán, rám nem jellemző türelemmel. Hát igen, ez még nekem is gyanús. Lassan érek el a szájáig, ott már elfogy a türelmem és egyből lecsapok rá, mint egy kiéhezett vadállat, aki hosszú idő óta az első zsákmányát ejti el, méghozzá egy olyat, amelyik a legfinomabb falatokat tartogatja számára. Egy kósza gondolattól elcsábulok és nem bírok magammal. Egy mozdulattal letépem a felsőjét, az anyag reccsenése töri meg a csendet. Nem zavartatom magam. Hegyes körmeimmel óvatosan karmolászom a mellkasát, miközben oldalra biccentett fejjel, egészen közelről nézek a szemeibe. Ezek a zöld szemek... Megőrülök tőlük... vagy értünk? Azt hiszem mindkettő. Már nem is akarok és nem is tudok józanon gondolkodni, csak az ösztönök, a vágyak vezérelnek. Lecsapok a szájára, még magamat is meglepem azzal, mennyire hevesen, mohón teszem mindezt. Úgy csókolom, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy hagyok neki elég levegőt. Falom az ajkait, egyre szenvedélyesebben tapadok rá, nyelvem pedig minden engedély nélkül utat tör magának a szájába, hogy végre megízlelhesse azt a piercinget, ami mindig is a gyengém volt. Főleg, ha Vel szájában van. Az még dob nem keveset az amúgy is izgató látványon, na meg érzésen. Egyik lábam felhúzom, végigcsúsztatom az övén, nem tudom hol áll meg, talán a derekánál, de nem is számít. A lényeg, hogy így még közelebb préselődök hozzá, végre szabad utat engedek a vágyaimnak és ez igencsak jó érzés. Hagyom, hogy levegőhöz jusson, de nem sokáig. Döntöttem, nem megyünk sehova. A puha fű lesz a megoldás, nincs már annyi önuralmam, hogy akár hozzá, akár hozzám vagy egy közel eső ismeretlen helyre menjünk, úgysem hiszem, hogy bárki erre járna és megzavarna. Ha mégis, úgyis egy lépéssel előtte járok.
- És most? Mit mondasz? Vagy elállt a szavad is? - húzom még kicsit és lepillantok a szájára. Egy gond van csak a rúzzsal, nem látom a csóktól kipirult ajkait, de még csak a rúzs sem kenődött el túlzottan. Ezen még dolgozni kell.
- Finom vagy - osztom meg vele a véleményem, mielőtt megint birtokba venném a száját. Keményen csókolok, de nem harapok, amíg nem hozza elő belőlem, hogy a fogaimat is bevonjam a játékba, de az neki nem éppen kellemes élmény lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyPént. Nov. 30, 2012 11:19 pm

18-as tartalom, akit nem érdekel NE olvassa!


Meg sem járja a fejem, hogy nem emberként tekint rám, mivel nekem nagyon is tudatomban van, hogy esendő vagyok, mint minden halandó, érthető hát ha nem akarom a nyakam egy vámpír közelébe engedni? Tudomis én mi jár az eszébe...
- Jobb vagyok mint az átlag, ezt eddig is tudtam, sok újdonságot nem mondtál vele - gúnyolódok egy kicsikét, de azért kellő mennyiségű egoizmus szorul belém, hogy tudjam, kicsit eltúlzom a saját dicsőítésem, de nem baj, ennyi még belefér szerintem, elnézve az ő egoizmusát, ami már az eget verdesi. Ch...

- Amiről nem akarok tudomást venni? És mi lenne az, a nem létező vonzó kisugárzásom? - kuncogok fel egy kicsit, mert azért a laza, extrém külső nem minden, és sokszor van olyan hogy semmi kedvem semmihez, és nem jó semmi sem, még magamnak se vagyok elég jó, de már megszoktam ezeket a hangulat változásokat, és zavarokat. Én sosem leszek olyan jó, amilyet az emberek szeretnének hogy legyek, főleg h nincs senkim, akinek a kedvéért megtenném...
- Lehet hogy akarlak, a testem vágyik utánad, a többi nem számít, nem? Ne aggódj, tőlem senki nem fogja megtudni milyen vagy az ágyban, vagy éppen a fűben... - vonok vállat, engem aztán nem érdekel, hogy mi történik majd, ezt úgysem fogom elmesélni senkinek, mintha lenne kinek? Nem állok valami jól a barátok terén ami azt illeti, és ez egy jó állapot így.

Ahogy hozzám simul, újfent megfeszülök, de nem húzódok el, nem tudok elmenekülni innen már, de nem is bánom, majd csak lesz valahogy ez az alkalom is, túl fogom élni.
- Nem, egy kicsit sem akarok, nem szép nyelv - válaszolok, és még a hideg is kiver, ahogy a nyakamhoz hajolva közli hogy az én hibám, hogy nekem esik, és nem hagy békén. Elhúzom a szám egy kicsit, persze mert én jártam erre rosszkor...
- Persze, fogjad csak rám, mit számít? - vágok vissza, de ahogy nekem simul, és a nyakamra leheli a szavakat, megborzongok, és végigfut rajtam a hideg. Annyira fura, és minden szál szőröm égnek meredezik ami van.

- Azért nem vagyok Adonisz ami azt illeti - jegyzem meg, de már lassan megremeg a hangom, nem tudom letagadni még magam előtt sem, hogy tetszett az érintés érzékisége. Ujjai elkalandoznak az oldalamon, és a nyelve végig borzongtat, és kell hozzá egy önuralom, hogy ne kapjak levegő után. Még kitart, de már nem sokáig.
- Mindkettőnknek? Micsoda önzetlenség... - mosolyodom el gúnyosan kicsit, de a gúnyt már kezdi lassan oldani a vágy, hogy ne csak ő kényeztessen az érintéseivel. Nem helyes. A hangjára is kiráz a hideg, ez a mély nőies hang, ahogy csábítóan feszül neki a fülemnek...

- A méretemmel nincs gond, csak nem vagyok túl szociális, mondhatni elég válogatós - felelek neki, és elmosolyodom, ahogy a nyakam kényeztetni, és kezei a testemen járnak. Izgató az igaz... de neki lesz a végén mégis rosszabb. Hát ahogy vesszük, rosszabb, nem minden értelemben. Egyik kezemmel a derekát fogom meg, a másikkal az arcán simítok végig, és mondhatni egy szűzies csókba suttogom bele.
- De utálom, ha irányítani akarnak...- súgom neki, de onnantól kezdve nem igen érdekel, mit szeretek és mit nem, meghallom a pólóm reccsenését, és megvillannak a zöld szemeim. Ezt még visszakapja, az egyik kedvenc pólóm volt... Kezei végigsimítanak a bőrömön, rejtett izmokat találnak kíváncsi ujjai, de sem kigyúrt mellkast, sem kockahasat nem, inkább keskeny csípőt és arányos testalkatot.

Valahogy messzire száll a józan gondolkodás, zöld szemeimbe is tűz költözik, ha ennyire akar, ha ennyire a testemre vágyik, hát legyen, nekem nincs veszítenivalóm, és hagyom a gondolkodást, megadom magam az élvezetnek és a vágynak, karomgyűrűs ujjammal végigkarcolom az oldalát, a csípőjétől kezdve a derekán át, fel a bordái mentén, a melltartóig. Hasonlóan erőszakos megoldást választok a pólója levételére, és egy reccsenéssel engedelmeskedik a vékony anyag. Kellek neki, viszhangzik a fejemben a mondat, és egy pillanatra más idő, más helyzet dereng fel, de ugyanaz a mondat. Kellessz nekem! Ch, mérgelődve rántom vissza magam a valóságba, és ahogy végigcsókolgatja az arcom, egy fia borostát sem érezhet az ajka, micsoda csodálatos dolog a mágia, nemde? Felmorranok a megjegyzésére, és ahogy lecsap az ajkaimra, kicsit erősebben mélyesztem bele az ujjaim a testébe, hogy magamhoz húzzam a csók közben. Most már nem érdekel, mit mond. Visszacsókolok, mélyen, vadul, szenvedéllyel és dühvel... megkaphat, de nem birtokolhat, még most sem, ennyi időre sem. Nem szabad. Beleborzongok körmei érintésébe a hátamon, és a csókba kissé ráharapok az alsó ajkára, míg piercingen csiklandozza Sophie nyelvét. Nyelvünk komoly és heves csatát vív, hogy melyikünk szájüregébe kössünk ki, és nehezen szakadunk el egymástól. Lába is nekem nyomódik, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkapom, és megtartom, kezem végigsimít rajta, kicsit karcolva a harisnyát, és magamhoz húzva érezheti, hogy már akarom. Nagyon is, bár nem olyan okból mint ahogyan ő engem, de azért nem elhanyagolható.

Elszakadunk egy pillanatra, és levegő után kapok, kelleni fog, ha ennyire agresszívan akarjuk megdugni egymást, hogy vulgárisan fejezzem ki magam. Elállt, igen még a szavam is egy pillanatra, de nem csinálok belőle nagy ügyet.
- Nem mondok semmit, annál jobbat tudok... - morranok fel, és mélyebb, követelőzőbb a hangon, mint volt, mostmár befejezzük. Nem kapkodok, de erősebben rántom magamhoz, hogy a meztelen felsőtestemhez simuljon, és egy ügyes fogással kikapcsolom a melltartóját, és lehúzva róla ledobom a fűbe, nem kell az most ide. Éhes pillantással mérem végig a tökéletes ívű kebleket, amiket minden férfi csókolna, aki csak él. A következő, ami funkcióját veszti az a szoknyája, bár azt is viszonylag kulturáltan veszem le, lehúzom, és amíg a lábánál gyűrődik kis csomóba, majd kilép belőle ha zavarja. Újabb csókra indítványozom, nyelvemmel lustán nyalintok végig az ajkán, a piercinggel direkt ingerelve kicsit, ha már ez a gyengéje, szenvedjen is egy kicsit. Édes szenvedés ez nemde?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyVas. Dec. 02, 2012 8:02 pm

18 éven felülieknek

Azt teszi mindig, amire nem számítok. Amikor biztos voltam benne, hogy egy szavamtól elalél, megcáfolt és semmiképpen nem akarta megadni magát. Most, hogy már fel vagyok készülve arra, hogy akár az erőszakig elmehetünk, mert én biztosan nem adom fel, mindig megszerzem, amit akarok, na akkor... akkor végre enged a vágyainak és megmutatja, mire képes. Eddig bármennyire akarnék, nem találok hibát a képességeiben és ahogy egyre jobban belemerülünk a játszadozásba, amit a nadrágjánál érzek, az sem elhanyagolható. Mondhatni kedvemre való. Nagyon is. Megvillan a szeme, ahogy megszabadítom a pólójától kicsit sem civilizált módon, de inkább tartom magam ösztönlénynek, mint racionálisnak. Na meg ez az egész kellő türelmetlenséggel is párosul. Időérzékem nincs, nem tudom mióta viaskodunk egymással, de nekem örökkévalóságnak tűnik, mire nem túl izmos, viszont nagyon arányos felsőtestéhez simulhatok. Miért van meg minden benne, ami a gyengém? Meghallom én is a reccsenést, gonosz kis mosolyt villantok rá.
- Hogy is mondják? Kölcsönkenyér visszajár? Hát most 1-1 az állás - suttogom ködös tekintettel szinte ajkai közé, körmömmel karcolgatva a mellkasát. A testem úgy simul hozzá, mintha a része lennék, teljesen illünk egymáshoz. Valahogy megint egymás szájában kötünk ki, nem elég egyszer felfedezni Vel száját, újra meg újra akarom. Nyelvünk vad, izgató táncot jár. Érzem, ahogy a csók hevében ő is szorosabban húz magához, pedig azt hinném, ennél szorosabban nem is lehet. Ujjai erőteljesen markolnak, akár fájhatna is, de nem, én élvezem, hogy ennyire kézzelfoghatóan tart, szinte birtokol, pedig azt nekem kéne. Csókja is birtokló, szenvedélyes, talán ezzel a hévvel akarja visszaadni, hogy olyan rámenős voltam, de megérte. Ujjai a hátamon babrálnak, aminek meg is van az eredménye, a melltartóm valahol a fűben landol, nem követem szememmel sem az útját, bárhol jó helyen van most, csak rajtam ne legyen. Szinte már gátlástalan pillantással, leplezetlenül méri végig fedetlen melleimet, de nézni szabad, sőt neki érinteni is. Egy pillanatra megint elveszek a zöld szemeiben, nagy hatással van rám és az is, amit azokban a szemekben látok megvillanni. Vágyat. Méghozzá irántam. Valószínűleg nem teljesen én, inkább a testem hozta ennyire izgalomba, de a lényegen nem változtat. Az enyém lesz, én pedig az övé, ezzel el is érem a célom. Igazán élvezetes cél. Magam sem értem miért voltam ennyire rámenős, egyszerűen csak vonz, de nagyon. Immár meztelen felsőtesttel simulunk össze, bőrömhöz ér a bőre és megborzongok, tagadhatatlanul akarom. Piercinges nyelve végignyalja a számat, éhesen kapok utána, újabb csókra invitálva. Közben keze valahol a szoknyám körül ügyködik, úgy tűnik, hamar sikerrel jár, érzem, ahogy az anyag végigsimítja a lábam, egyszerűen csak kilépek belőle és már nem is takarja más a testem a fiú elől, csak a harisnyatartóm a harisnyával, amit szerintem körmeivel már rendesen végigkarmolt, meg egy tanga. A magassarkúmtól még nem is szándékozok megválni, némileg csökkenti a köztünk levő nem kicsi magasságkülönbséget.
- Ahhoz képest, hogy állítólag válogatós vagy, most jól választottál... és nem is olyan nehezen - húzom még kicsit, de nincs különösebb célom vele, nem akarom, hogy leálljon és nem is akarom beszélgetésre pazarolni az időt, amit valami egészen mással kéne töltenünk. Ujjaim vörös tincseibe markolnak, nem durván, inkább gyengéden túrok bele, de minden mozdulatomból süt az érzékiség. Ajkaink csókban forrnak össze, ki tudja hányadik alkalommal, nem is számít, ezt nem tudnám megunni. Belenyögök a csókba, újra megízlelhetem, ami mindig is a gyengém volt. A nyelvpiercinget.
- Eddig egész jó vagy. Mutasd meg mit tudsz - suttogom érzéki hangon. Kutakodó kezem a nadrágjával foglalja le magát, gyorsan gombolom ki, szabad utat keresve magamnak, amint az anyag engedi, mert ezzel nem bánok el olyan durva módon, mint a felsőjével, már nyúlok is be alá, hogy végre feltérképezzem ott is. Nem tévedtem, amikor hozzásimultam és ő sem túlzott, amikor azt állította, hogy nincs gond a méretével. Elégedett morgással hozom a tudomására, hogy nagyon is tetszik, amit találtam, kínzó lassúsággal ingerelni kezdem ujjaimmal, lassan simogatva és a végletekig fokozva a vágyát, de még mielőtt túlságosan beleélné magát, húzom egy kicsit és inkább azzal foglalom el magam, hogy teljesen megszabadítsam a nadrágtól, mindezt persze ártatlan mosollyal és egy hasonló puszival a rúzsos szájára.
- Akarlak Vel - vallom be, amit amúgy is tud, még jobban szítva a tüzet köztünk, fokozva az élvezetet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyKedd Dec. 11, 2012 9:44 pm

+ 18-as tartalom

Valahogy sosem szerettem a kiszámítható embereket, és én is kerülni igyekeztem, hogy azzá váljak. Az annyira, egyszerű. Nincs benne semmi kihívás, semmi feladat hogy megfejtsem, és még csak kényszer sem, hogy foglalkozzak vele. Ahogy elhasad a ruhája, felnéz rám, és azok a kékes szemek felizzanak, persze hogy vissza jár, nehogy csak nekem legyen szakadozott a ruhám, és különben is, ha vadulunk... akkor lehetetlen vigyázni a ruhákra, és ez a nő valami furcsa oknál fogva felébresztette bennem a vadabbik énem, amit nem szívesen ismerek be hogy létezik egyáltalán. Bár az is igaz hogy szexből is csak a kemény, vad a jó, mert abban van munka mindkét fél részéről. Nekem simul, hozzám dől, de már nem is akarom ellökni magamtól.

Annyiban igaza van, elmehettem volna, ha annyira nagyon akarok, de én bolond, mindig feszegetem a határokat, nem csak az enyémeket, hanem másokét is, és van, hogy nem lehet már visszafordulni, ilyen ez most is. Miért mennék el, ha élvezhetem is a keménységet? Ritkán adódik rá alkalmam, és most ha már így az ölembe pottyant, egy rámenős vámpírlady révén miért viszakozzak? Persze, egy kicsit, amennyit kell, de... Ha már ennyire akar, és nem ereszt...
- Visszajár, ahogy mondod, de más is jár ha tovább beszélsz - morranok fel, hangomban már érezhető a vágy, ahogy nekem simul, illik hozzám, még ha alacsonyabb is kicsivel, de nem zavaróan. Újra csókol, és nem kéretem magam, viszonzom a csókot, vadul, kicsit harapva is. Kezem megfeszül a nő oldalán, de hát elvileg vámpír nem? Kibírja ha kicsit erősebben fogom meg, nem fog eltörni, és sírni miatta. Lassan landol a melltartója, de nem igen szakadunk el egymástól, én is kezdek belemerülni a teste felfedezésében az én önuralmam sem végtelen...

A melltartó távozása után, karomgyűrűs kezemmel már lazán, akadály nélkül simítok végig a hátán, puha és bársonyos, éppen amit elvárhattam tőle. Nem ellenkezik a gátlástalan, szenvedélyes pillantásomnak, így kezeim elkalandoznak, és nem csak a hátán, hanem előrekúsznak, és az egyik kezembe veszem a jobb, formás és markolnivaló mellét, elszakadok a csókból, és egy hirtelen rántással helyet cserélünk, ő feszül a fának, és én állok előtte, végignyalva, csiklandozva a nyakát, a kulcscsontján elidőzve, kicsit megharapva, és végül a melléhez érve, finoman ráharapok a megkeményedett mellbimbóra, hivogató és vörös, igazi ínyencség férfi szemmel nézve. Hm...

- Nem is tudod mennyire, és ne feledd hogy te választottál engem, nem én téged - szusszantom bele, két édes kínzás közé, és rámarkolok a mellére, aztán cserélek. Nyálas csíkot húzva a jobb mellét kezdem el rágcsálni finoman, és szívogatni, a másikat kézzel izgatom csak, és megérzem kezét a nadrágomnál, nem bánom ha vetkőztet, csak vigyázzon a gatyámra, ez egy ritka darab. A megjegyzésére, csak megmorranok, és ahogy keze bekúszik a nadrágomba a boxeralsón át már érezheti hogy nem hazudtam nagyot, méretekkel jól el vagyok látva. Ahogy keze végigsimít a férfiasságomon, megfeszülök kissé, és mikor simogatni, és ingerelni is kezdi, kicsit nagyobbat harapok a kelleténél, hirtelen jött érzés volt. Egyik kezemmel az övemhez kapok, hogy lekerüljön rólam az is. Lerángatom, és mikor leesik, kilépek belőle, nem ebben akarok pofára esni később.
- A jelek szerint, én is akarlak - szólalok meg, és csípőmmel közelebb nyomakodok a nőhöz, érezze tisztán és félre nem érthetően a vágyam fizikai jelét is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Dec. 12, 2012 1:37 pm

+18

Nem mondanám, hogy azt teszi, amit számítottam. Ez még annál is sokkal jobb. Szeretem, ha a kedvem szerint alakulnak a dolgok és bevallom, máshogy nem is nagyon szoktak. Ha valamit akarok, megszerzem, ahogy most is. Már nem ellenkezik, nem kéreti magát, aktívan részt vesz ebben a nagyon is élvezetes dologban. Érti a dolgát, az már biztos, kicsit mardos is valami féltékenység féle dolog, amit persze úgy igazán magamnak sem vallok be, hogy miért is ennyire profi szerető, legalábbis eddig. Nem túl lelkesítő a gondolat, hogy túl sok alkalma volt gyakorolni, inkább lecsillapítom saját háborgó gondolataimat azzal, hogy biztosan csak jól alkalmazza a gyakorlatban az elméletet. Ujjai akadály nélkül bejárják a szinte már fedetlen testem, ami önálló életre kel az érintései nyomán, ha akarnám sem tudnám uralni. Innentől azt tesz velem, amit csak akar. Érzem, ahogy néha kicsit erősebben megfog a kelleténél, de nem vagyok porcelánbaba, jól bírom a kiképzést, még ha látszólag nem is úgy tűnik. Illünk egymáshoz, mintha máris tudná, mit szeretek, mi az, amitől egy pillanat alatt elvesztem az eszem és amitől szinte védtelen leszek. Ilyenkor képtelen vagyok józanul gondolkodni, egy képlékeny anyag vagyok a kezei között, amit kedvére formálhat. Halk nyögés tör fel belőlem, ahogy ezt ki is használja és a hátam a fának nyomódik. Különösebben nem izgat, nem foglalkozok olyan apróságokkal, hogy nem éppen a legkényelmesebb, csak átadom magam az érzésnek és azt is elfelejtem, hogy hol vagyunk. Nyálas kis puszikkal halad a nyakamon, majd a kulcscsontomon át egészen a mellemig, itt kicsit el is időzik, mintegy köztes célpontnak tekinti és nagyon jól is teszi. Próbálok elfojtani egy kitörni készülő nyögést, alsó ajkamra harapok. Már csak arra kell figyelnem, hogy ne túl erősen tegyem. Nem járok túl nagy sikerrel, kéjes hang szakad fel felőlem, ahogy előbb az egyik, majd a másik mellemet kényezteti. Ujjaim hajába túrnak, nem uralom magam, hol erősebben markolom, hol játszok a tincseivel az izgató érintések hevében. Valószínűleg megjelöli pár lila folttal, hogy jelenleg az övé vagyok, különösebben nincs kifogásom ellene, rajtam úgysem látszik meg sokáig az ilyesmi, pedig a Vel által okozott kis lila foltok sokáig díszíthetnék a testem.
- Én választottalak, te meg kéretted magad. Nem tehetek róla, hogy veled ellentétben én nem titkolom a vágyaimat - jelentem ki elégedetten, mert a fiú hangjából már szinte süt a vágy, most már ha akarná sem tudná leplezni a vágyait. Több okból sem, erre egyből rájövök, ahogy kezem utat tör magának a nadrágja alá. Néha gyorsabb, néha lassabb mozdulatokkal fokozom a vágyát, elérem a kívánt hatást, mert erőteljesen mélyeszti belém az emberi fogsort, amitől felszisszenek, de nem fáj, pont, hogy élvezem.
- Ennyire sietős lett a dolog? Talán nem kellett volna eddig húzni - villantok rá egy csábító mosolyt, ahogy türelmetlenül lecsúsztatja a nadrágját és ki is lép belőle. Nincs ellenemre, hogy egyre kevesebb ruha áll közénk. Hozzám nyomja a csípőjét, hogy végre ne csak a kezemmel érezzem a vágy fizikai megnyilvánulását, szorosan hozzám préseli a testét, én meg becsukott szemmel élvezem, egy pillanatra még a fejem is hátrahajtom, már amennyire a fa törzsétől lehet. Végigcsúsztatom a kezem az oldalán, hogy a csípőjére érve meg tudjam akadályozni, ha el akarna húzódni.
- Elég konkrét jelek - fejtem ki röviden a véleményem két csók között, aztán felfedezésre indul a nyelvem, most én járom be az utat a nyaka és a válla között, egyre lejjebb haladva, végignyalogatva a mellbimbóit. Finoman arrébb tuszkolom kicsit, hogy a fa és a testem közötti édes csapdában le tudjak térdelni elé, feltett szándékom, hogy élvezetes kínzásnak vetem alá. Ahogy földet érek, még mindig csak a kezem használom. Felnézek, hogy elkapjam a pillantását, kicsit fogva is tartom, kék szemem a vágytól izzik, íriszem a fiú tekintetébe fúródik, jelentőségteljes pillantást váltunk. Akkor sem szakítom meg, amikor forró férfiasságára végre rácsúsztatom hideg ajkaimat. Illetve egy pillanatra mégis megtöröm a varázst, ahogy az élménytől és az élvezettől lecsukódnak a szempilláim, de kényszerítem magam, hogy újra elvesszek a zöld szemekben, miközben kicsúsztatom a számból, hogy végignyaljak élvezettel a teljes hosszán. Összeköt minket egy vékony nyálcsík, de bármennyire kínozni akarom, nem megy. Engedek a vágyaimnak és gyorsabb ütemben izgatom, miközben a kezeim sem tétlenkednek, az egyik besegít rendes méretekkel megáldott férfiasságának kényeztetésében. A másik hol a combját simogatja, hol a csípőjét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Dec. 19, 2012 9:20 pm

+18

Szeretném tudni, mi járhat éppen a fejében, most nagyon érdekelne, hogy miért pont én. Nem tehetek róla, nem bírok leszakadni a témáról, hogy ezzel a külsővel, ezzel a testtel a világ összes pasiját megkaphatná, miért mégis engem szemelt ki? Ez is kavarog bennem többek között, a mindent elsöprő vágyon túl, kezdem úgy érezni, hogy kontrollom fogom veszteni ha nem vigyázok, azt meg talán nem kellene. Akadály nélkül fedezem fel a testét, miközben az édes kínzást folytatom, hol itt, hol ott csókolom, nem hagyok neki időt arra, hogy megszokjon egy-egy helyet, mert bebarangolom az egész testét. Nem éppen erre vágytam, de ha már ennyire rám vetette magát, nem kéretem magam tovább. Elégedett morranással hallom meg, a kitörni készülő nyögését, amit megpróbál elfojtani, vajmi kevés sikerrel, de nem bánom, csak jobban feltüzel. A kéjes hang a csontomig hatol, és felborzolja a vágyam, még inkább, és még erőteljesebben folytatom a teste kényeztetését. Kezeim fel alá csúszkálnak az oldalán, néhol kicsit rámarkolva, hogy megtartsam, szinte remeg a kezeim között, de csak szinte. Ez apró mosolyt csal az ajkamra és nem hagyom abba.

- Ez így van, ritka szerencséd van, hogy csak eddig kérettem magam ami azt illeti - vigyorodom el, és felpillantok a nő kékes szemeibe, ahol a saját tekintetem tükröződik, ő is vágyik rám, az érintésemre, a törődésemre, a gesztusokra, amiket volt alkalmam tökéletesíteni, pontosan tudom hogyan szerezzek örömet és gyönyört egy nőnek. Ez egy kellemesebb része a múltamnak, és noha csak alig vagyok tizennyolc, nem ez az első alkalmam, ez látszik is. Sok nővel voltam, de egyik sem jelentett számomra semmit. Senkit nem hiányolok, csak Magdát, de őt sem ebben az értelemben...
- Nem sietős.... annyira - préselem ki magamból, mikor megérzem a keze ritmikus, hol lassabb, hol gyorsabb mozgását a férfiasságomon, ami nem szenved hiányt centiben sem. Bár szerintem teljesen belefér az átlagos kategóriában. Ahogy a nőhöz préselődök, a csípőmmel is előrenyomakodok, nem kell hogy ott tartson, de megborzongok az érintéstől, hogy a hideg kezei végigcirógatnak, nekem persze forr a vérem...
- Azok, és mindjárt nem csak látni fogod, hanem érezni is - sóhajtok fel, két érintés között, de halk sóhaj szakad ki belőlem, ahogy nyelve édesen égetve végighalad a testemen, mintegy ismétléseként annak, amit az előbb én műveltem vele. Hátravetem a fejem, és úgy élvezem, és hátrálok is egy lépést a kedves nógatásra, és mikor elém térdel, meglepetten pillantok le rá, de nem hagy időt, a szemeimbe pillant, és végül rábukik a farkamra. Felnyögök, egy pillanatra megszakítva a szemkontaktust, de aztán visszapillantok, ez kín, igazán kín de a hűvös ajkai igazán simogatják, kényeztetik ezt a részem, és kiráz a hideg a jó érzéstől. Ahogy nyelvével végig nyalogat, megfeszülök, és halk morgás tör fel belőlem, mintha valami elcseszett dorombolás lenne, ezt se sokan hallhatták még. A keze, és az ajkai érintése nyomán, fájón kínozni kezd a tudat, hogy ha így megy tovább, illetlenül gyorsan elsülök, így inkább finoman tarkón ragadom a nőt, és szelíd erőszakkal felhúzom.

- Fel, gyere fel - súgom rekedtek, és mihelyst ismét magamhoz szorítom az egész testét, egyik kezem ujjai elindulnak felfedezni a rejtett kincset, a combot végigsimogatva a combhajlatig kalandozok, és végül a legrejtettebb testrészt is megérintem. Egy finom rántás, és a csipkecsodának máris vége, elém tárul minden. Egyik ujjam finoman becsusszan a résbe, és lassú mozgásba kezd, egyenlőre nem vágom be magam teljesen, talán így is fájni fog egy kicsit. Mikor készen áll, akkor illeszkedek csak a bejáratához, és nem sokat dilemmázok a problémán, egy erőteljes lökéssel hatolok bele, és megállok. Hagyom, hadd szokjon egy kicsit, picit nyomakodom csak beljebb, majdnem sikerült elsőre tövig lőnöm. Bizonyára nem kellemes, de próbálom egy csókkal kárpótolni az esetleges fájdalmat. Bár hogy ez engem miért érdekel? Ő akarta így...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie de Lavelle
Diák - Vámpír
Sophie de Lavelle

Faj :
Vámpír
Hozzászólások száma :
21

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptyVas. Dec. 23, 2012 1:42 am

+18

Elég nagy lelkesedéssel vetem bele magam a dolgokba, ez még engem is meglep. Sokkal inkább kapni szeretek, mint adni, most mégis vágyom rá, hogy a számban érezhessem, valamiért úgy gondolom, ez tetszene neki, mint a legtöbb férfinak és ezen nem múlik, a kedvében akarok járni. Nem is esik nehezemre, ami azt illeti, mert róla van szó. Vonz valamiért, méghozzá nagyon és nem is akarok ellenállni ennek a különös vágynak. Mégsem kell sokáig tevékenykednem a számmal, pedig ráéreztem az ízére és tudom, hogy kellően gyakorlott vagyok, talán pont ezért megállásra késztet, van még annyi önuralma, hogy határozottan felállásra utasítson. Magamban persze elszórakozok a gondolattal, hogy felállni neki kell, de már megtette, keményen teljesíti a feltételeket, már minden adott ahhoz, hogy egy jót szórakozzunk egymással. Kizárt, hogy innen bármelyikünk is visszavonulót fújna, legfeljebb az ismétlésre szavazunk majd. Nem izgatom magam a nem túl kedves utasításon, feledteti is velem érintéseivel, csókjaival. Ujjai egyre inkább olyan területeken kalandoznak, amitől szaporábban veszem a levegőt. A szemem vakmerően csillog, még többet akarok belőle, türelmetlen vagyok. Eddig vártam, de már érezni akarom, mindenhol és újra, nem tudok betelni vele. Az egész testem lángol, vámpír szívem zakatol, hideg bőröm forrónak érzem érintése nyomán. Magabiztos mozdulatokkal halad a combomon, egyre feljebb, ettől egyre kevésbé tudok uralkodni magamon. Letépi a csipkebugyim, egy pillanatra úgy érzem tudtára fogom adni, hogy az egyik kedvencem volt, de nem teszem, nincs rá erőm, forr bennem a vágy. Eddig örültem, hogy az egyik kedvencem van rajtam, azért vigyázhatott volna jobban is rá, de nem számít. Vel annyira dögös és annyi tudja, mit csináljon. Tudja, hol és hogyan kell hozzámérni ahhoz, hogy sikítva kérjem a következő érintést. Megcsókolom követelőzően, határozottan meg azért is, hogy kicsit halkítsam a nyögéseimet, de megint nem igazán jön össze, nem is érdekel már, nem jár erre senki, ha meg mégis, akkor lesz egy jó napja.
- Van róla fogalmad, mennyire megőrülök érted? - suttogom, néha kicsit kihagy a lélegzetem, ahogy ujjai egyre beljebb nyomakodnak. Több sem kell a testemnek, elég egyértelműen Vel tudatára adja, hogy jó úton halad, egyre nedvesebb úton, már éppen elérem azt a határt, ahonnan nincs visszaút, de nem hagyja, kínoz, húzza a dolgot, elhúzza a kezét, abbahagyva az a ritmusos, izgató mozgást mélyen bennem. Lesz még mélyebben is, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar. Valahol belül mélyen olyan izmaim húzódnak össze, amik már nagyon régen nem, sőt elég kevesen tudják ezt elérni nálam, hogy ennyire élvezzem a dolgot. El tudnám volna még viselni, ha kicsit folytatja a ráhangolásom a dologra. A jóból soha nem elég. Ebből főleg.
- Ne... ne hagyd még abba - szakad ki belőlem egy nyögés, hátrahajtom a fejem és már nem is tudom, mi történik, csak azt, hogy nagyon jó amit csinált és akarom még. Úgy tűnik kárpótol, bár nem az ujját érzem meg ugyanazon a helyen, hanem valami sokkal vastagabbat és keményebbet, mégsem számítottam arra, hogy egyből belém hatol. Édes érzésnek indul, de éles fájdalom lesz belőle. Megállás nélkül, szinte egyből tövig nyomul bennem. Olyan becsapódáshoz hasonló érzés kerít hatalmába. Csókkal próbálja enyhíteni a dolgot, ajkaimra tapad, de ezzel most szinte csak a feltörő nyögésem fogja vissza, nem nagyon tudom figyelmen kívül hagyni az érzést, hogy keményen belém vágódott és szétfeszít.
- Vel ez fáj, mit művelsz? - nyöszörgök, tényleg elég vadul csinálhatja, ha még nekem is fáj. Ő is tudja. Kicsit vár, nem mozdul, hagyja, hogy megszokjam az érzést. Próbálkozok, de ez még nekem is sok. Ahogy mozogni kezd, másodszor is felkiáltok. A vállához fúrom a fejem és ahogy ismét mélyen bennem megmozdul, fogaimmal felsértem a bőrét, csak éppen hogy, nem vészes, mégis szivárogni kezd a vér a fogaim által megkarcolt bőre alól. Nyelvemmel éhesen nyalogatom le a cseppeket, elvonja a figyelmem. Pont olyan az íze, ahogy elképzeltem, senkihez sem hasonlítható és a legfinomabb, amit eddig kóstoltam. Mégis ellenállok, nem akarom megharapni, de nehezen tudom visszafogni magam. Most másfajta élvezeté a főszerep, máskor is meg tudom kóstolni. Akarom, nem is kérdés, valójában már nem is annyira rossz az a bizonyos másik dolog sem, mint az elején. A testem is kezdi elfogadni a méreteit, tudja, hogy ez nagyon jó dolog és nagyon izgató pasi teszi velem mindezt. Édesen rámosolygok, mintha semmit nem tettem volna, bocsánatkérő pillantással nézek a szemeibe. Ez csak egy kis karcolás, semmi baja nem lesz tőle, szóval nem hinném, hogy ezért leállna vagy haragudna érte. Járt neki a behatolásért. Enyhén véres ajkaimmal ismét az övét keresem, de lenyalom, mielőtt ismét szenvedélyes csókba kezdenénk.
- Annyira jó vagy Vel - zihálom és fogalmam sincs hányszor nyögöm még a nevét, egyszerűen csak jön. Jólesik és ennyi. Lábamat a derekára húzom, ezzel mintegy ténylegesen megnyitva neki az utat, mintha beljebb is csúszna abban a pillanatban, én meg szorosan ölelem. Fogammal néha az alsó ajkát húzom, de most nem harapok. Nyögéseink ellenére is egymás nyelvével vagyunk elfoglalva. Testünk szoros összhangban van, a fiú hol elhúzódik, hol szorosan simul hozzám, de már nem érzek fájdalmat, nem érzek semmit, csak hatalmas vágyat, érzem, hogy robbanni fog és hogy hatalmas lesz, olyan érzéseket hoz ki belőlem, amit eddig senki. Ki is élvezem az egészet. Még levegővételnyi szünetet sem sokszor hagyok neki. Tudtam, hogy vad menetben lesz részünk, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Keresem a pillantását, látom rajta, hogy nyoma sincs annak a fiúnak, aki annyira kérette magát. Elveszek zöld szemeiben egy ideig, de erőszakkal elszakadok tőle. Ajkai csókra csábítanak és erre nem mondok nemet, inkább elmerülök még jobban az élvezetben, mintha tudná, mit szeretek, minden amit csinál, annyira izgató.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Velizarii O'Reely
Diák - Mágus
Velizarii O'Reely

Faj :
Ember
Kor :
25
Családi állapot :
Magányos
Hozzászólások száma :
93

Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava EmptySzer. Jan. 09, 2013 1:40 am

+18!

A józan ész messze száll, ahogy a vámpírnő ingerrel, egyre inkább, és egyre vadabb iramba kergetve a gondolataimat. Amennyire ellenkeztem az elején, most akkora vehemenciával vetem be magam, nem is értem egészen hogy miért. Ez nem helyes, és nem is akarom ezt, de valahogy mégis... vonz valami, amit letagadok a józan eszemmel, de a testem elárul... Ahogy felállásra utasítom, lassan engedelmeskedik, én meg közben majd megveszek, alig bírok magammal, ami nem túl gyakran fordul elő, általában ura vagyok a testemnek. Érdekes, de nem gondolkozok rajta túl sokáig, ahogy teste nekem simul, és felfedezem a bőre puhaságát, újra és újra.

Ahogy megcsókol, érzem a vágyát, élvezi amit művelek vele, bármi légyen is az, az érintésem követeli a teste, ami annyira nem valós, de mégis... Ahogy ujjaim végigfutnak az oldalán, és megtámasztva a fejét csókolom, annyira jó érzés. Ahogy nyöszörög, borzolja a vágyaim, még ennél is jobban, de már nem tudom hová, hiszen így is szétfeszít a vad vágy, hogy mindenképpen meg kell kapjam.
- Abszolút nem érdekel... - válaszolok, és mikor már kellően nedves, elhúzom a kezem, ami ellen tiltakozik is, bár elég hamar elcsendesedik, ahogy a farkam a bejáratához illeszkedik, és szinte biztos vagyok benne, hogy elsőre fájni fog neki a behatolás, de hát, istenek, ő provokálta ki hogy rá vessem magam, hát az ő baja. Ahogy benyomulok, megállok, hagyom azért hogy szokja, és érzem is ahogy megfeszül.
- Te akartad így, nem én tehetek róla... - felelek, és nagyon lassan mozdulok meg, szavaimmal ellentétben azért figyelek rá, bár az előbbi kis gonoszság, ahogy egyből bevágtam magam, azért jól esett. Ahogy nekem dől egyik kezemmel megsimítom a haját, de ekkor megérzem hogy megkarcolja a vállam, de nem foglalkozok vele túlzottan, észre sem veszem igazából hogy véreznék. A kis várakozás után, ahogy a teste is kezdi megszokni a méretem, lassan mozdulok, és picit előretolom a csípőmet, aztán egy picit visszahúzom magam. Ahogy kezd hozzászokni, már kevésbé szűk, de annál nedvesebb a hely, amit éppen kitöltök. Ahogy elhúzza a fejét a vállamtól, megpillantom a véres ajkait, de ha akarnék sem tudnék leállni, bár nem tetszik hogy akaratomon kívül belém kóstolt.

Lassan gyorsabbra veszem az iramot, gyorsabban mozgok benne, kicsit nekiütközve mindig a testének ahogy visszatolom magam a nőbe, és amikor méltat, csak felmordulok, egyrészt nem tudok mit mondani, másrészt meg nem is igazán akarok, inkább csak élvezem ezt a kis időt, ami kijár. Amikor az ajkamba harap visszaharapok egy kicsikét, de nem olyan vadul. Ahogy fokozom a tempót, egyre inkább érzem, hogy közeleg a vég, és nem fogom már bírni sokáig, így pár perccel később, tövig döföm magam, és hátrahajtott fejjel kiáltok fel, ahogy elönt a gyönyör hulláma...Bár azt még észlelem ködösen, hogy ő is követ másodpercekkel később, és a hangok alapján van olyan jó mint nekem... Nem húzódom ki belőle, de nekidöntöm a fejem a vállának, ez több volt mint jó menet... Enyhén zihálok, ahogy megremeg a testem a frenetikus élménytől...
- Biztos vámpír vagy és nem szukkubus? - nyögök fel elhalóan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Pegazusok tava Empty
TémanyitásTárgy: Re: Pegazusok tava   Pegazusok tava Empty

Vissza az elejére Go down
 
Pegazusok tava
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Grimm negyed-
Ugrás: