Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Darklore hálószoba

Go down 
SzerzőÜzenet
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyKedd Nov. 06, 2012 12:43 am

A kastély második emeletén találhatók a hálószobák. A Darklore házaspár szobájába a folyosó végén levő szárnyas faragott ajtó vezet. Belső környezetét tekintve nemes,még sem teljesen a hagyományokat követő,ősrégi kastély-szoba.
A szoba falát festmények ékesítik,melyeket Lady Darklore festett.
Egy üvegajtó közvetlen utat kínál a második emeleti erkélyhez.

Darklore hálószoba The_Royal_Suite_Bedroom_2400dpi_www.kepfeltoltes.hu_


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyPént. Nov. 23, 2012 1:46 pm

Érdekes lehet látni egy külső szemlélőnek azt a szerelmet, ami William és Lizbeth köz van. A vámpírokat gyakran gondolják szörnyetegnek, és igaz, akad köztük az is, de pont ez lehet az oka annak is, hogy egy vámpír tudja, mi is a szerelem, és a szeretet. Az idő számukra nem jelent semmit, volt elég lehetőségük kitapasztalni mindent.
- Sajnos minden család fejének vannak kötelességei, nem csak nekem.- ennyit el kell ismernie, hiába nem rajong a többi vezetőért, a dolgokat eddig elvégezték, arra nem lehet panasz.
- Végtelen, talán ezért érzem úgy, hogy minél többet kell megtennem, minél kevesebb idő alatt. Hogy a maradékban tudjunk pihenni, és élvezni az életet.- várja a napot, amikor végre átadhatja a stafétát a fiának, és ha a sötét megsegíti, akkor gyermekei gyermekeivel veheti körbe magát, élvezheti a nagyapa éveket.
Némileg megrándul a szeme sarka, amikor arról a tanítóról tesz említést Lizbeth. Nem volt a legszebb munka, főleg, mivel a ház alkalmazásában állt. De tudna haragudni a lányára? Persze a neje előtt meg kell játszania magát, ám ha Cathyvel kettesben vannak, akkor apa pici lánya lesz mindig is.
- Hiszen még olyan fiatal, el lehet nézni az engedetlenségét, de igazad lehet. A műveltség nem hátrány, sőt, erény, és előny. S’ talán, ha tényleg egy tapasztaltabb tanárt szerzünk, akkor nem feltétlen fogja Cathy vacsorájaként végezni. Örülök, hogy már írtál neki, és ez a tanár… vámpír legalább?- ez fontos kérdés, nem szívesen engedne be olyan személyt, aki nem vámpír. Több okból is, mert nem bízik bennük, és azért se, mert nem lenne boldog, ha elfogyasztanák.
- Kedvesem, a szívemben mindannyitoknak van hely.- lágyan simítja végig Lizbeth szépséges arcát, nem kell aggódnia.
- Rég volt, talán igaz se volt, és a kezdeti nehézségek ellenére, látod mit sikerült elérni? Van egy szép otthonunk, remek gyermekeink, és még mindig itt vagyunk egymásnak. A lovagod, és az Ő csodás hölgye. - oh igen, rég is volt már, amikor megtudta, hogy gyermeke lesz. Ritkán szokott lerészegedni, de akkor, és amikor megszületett, akkor sikerült.
- Nem kedvesem, akkor se fogom elárulni. Akkor nem lenne meglepetés, hiába kérném, hogy lepődj meg, nem lenne az igazi.- mondta mosolyogva, miközben már beértek a hálójukba.
- Ahogy végignézek a szobán, kedvem volna egy újabb gyermek fogantatásához.- elég… érdekesen sikerült kifejeznie magát. Látszik, hogy jellem gyenge személyekkel töltötte el az idejét, miközben távol volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyPént. Nov. 23, 2012 5:22 pm

*A vámpír ragadozó természeténél fogva. Az emberek azért látják szörnyetegne,mert külsőre embernek tűnnek,még sem azok. Lelkiismeret furdalás nélkül ölnek és embert esznek.Nem tudják összeegyeztetni ezt semmivel,ami emberi és jó. Még is,az a szenvedély,ami egy vámpírban tombol és gyilkolásra készteti,táplálkozásra,ahogy akármelyik állatot,éppen ebből fakad az is,hogy a sok vér és mészárlás mellett ez a szenvedély olyan erős köteléket alkot két vámpír között,amiről az emberek csak álmodnak. Hiába szeretnék,képtelenek rá. Talán pont azért,mert nem eléggé ösztönösek ahhoz,hogy így legyen.
Lenore Darklore nem érti az embereket,sem a szerelemben,sem a megnyilvánulásaikban. Igaz ami igaz,nem igen hagyja el otthonát,ez is közrejátszhat,de nem is szeretné. Neki így megfelel. S minek is törődjön az emberekkel? Ők vajon törődnek egymással vagy a marhával,amit megesznek? Nem gonoszság ez,egyszerűen csak az élet és annak a rendje. A csúcsragadozók. Lizbethnek még sem igen kell ragadoznia a megszokott értelemben,hiszen férje mindig gondoskodik róla,hogy vérszomját olthassa. Mit is kérhetne ennél többet? Nem vágyik felesleges izgalmakra és szeretőkre,számára az ilyesmi jelentéktelen. A Család a fontos,a gyerekek és a férje*
- Igazad van,tudom. Nem sajátíthatlak ki önző módon.
*elmosolyodik bájosan és kuncog halkan mint egy kamaszlány. William a városé is,a vámpíroké is,ez van*
- Drágám...
*kezdi rögtön ahogy apuci túl engedékeny lenne. Megáll egy pillanatra és ismét két tenyerét a férje arcára helyezi,hogy figyelme rá összpontosuljon*
- Fiatalok,de már elméletileg felnőttek. Ha hagyjuk,hogy elkanászodjanak, teljesen elvadulnak és nem hallgatnak majd a jó szóra. Maguknak is ártanának ezzel. Meg kell nevelni őket, felkészíteni a felelőségteljes életre. Nézd meg őket. Két intelligens,gyönyörű gyermek,még is,még a "babáikkal" játszanak,képtelenek arra,hogy tovább lépjenek. Egyik sincs eljegyezve,pedig én Cathy korában már a feleséged voltam.
*magyarázza Williamnek,akit nagyon szeret,ezért nehéz ilyesmiket mondania neki,de mint házasok,ilyesmiről is ki kell fejteniük a véleményüket*
- Kell az a tanító,hidd el nekem.
*hangja selymesen lágy,a komoly monológ után ismét elmosolyodik és csókot ad az ura szájára*
- Halandó. A vámpírok mind térdet hajtanak előtted és a család előtt,nem válnak be mint tanító,mert nem érzik jogosultnak magukat egy Darklore megfenyítéséhez. Ez az ember viszont keménynek tűnik. És tapasztalt.
*elmagyarázza ezt is,végig gondolta ám az egészet. És ha még ő se válik be,akkor viszont feladja. Vagy megpróbálkozik egy vérfarkassal,mint tanító. Kézen fogja ismét Williamet és tova haladnak*
- Nem volt az olyan régen, ne öregítsd magad. Gondolj a kriptákban alvó és a világban elszórtan élő Nagyidősökre.
*selmyesen nevet és puszit ad William arcára,ehhez kicsit lábujjhegyre kell állnia,mert férje magas,ő pedig éppen nem magas sarkú cipőt visel*
- Emellett...a fiatal asszony és ifjú gyermekeke fiatalítanak. Nem ezt szokta mondani az a bajszos barátod?
*igen ám, azért Lizbeth elég fiatal ahhoz,hogy dicsekedni lehessen vele,a gyerekek szintúgy*
- Hát jó. Csak bírjam kivárni. Biztosan valami nagyon jó.
*izgatottan mondja, Will úgy is mindig eltalálja az ajándékokat,jobban ismeri kedvesét mint bárki más,hiszen már születésétől ismeri. Be is érnek a szobájukba,kellemes meleg van,habár ez csak a formaság kedvéért. Lenore odasétáll a tükörhöz és leül az előtte levő székre,hogy kivegye a fülbevalóját. Férje megszólalását csak megmosolyogja*
- Szíved szerint annyi gyermeket nemzenél,hogy be se férnének a kastélyba. De már ez a kettő is szétszed.
*nem gúnyolódik,ez az igazság,William imdája a gyerekeket,csakhogy a jóból is megárt a sok. Aztán felé fordul a széken és egy röpke sóhaj után feláll és ismét visszalejt hozzá,hosszú,fehér ruhájában*
- De remélem nem csak ezért nézel rám ezzel a pillantással?
*egy mozdulattal lehúzza a cipzárt a ruha hátán,ami úgy csúszik le,mint vér a vámpír nyelőcsövén. Kilép belőle s mire a mondat végére ér,ajkai összeolvadnak Williamével*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyHétf. Nov. 26, 2012 5:56 pm

Pedig szívesen venné, ha Lizbethnek lenne lehetősége arra, hogy teljesen kisajátítsa Williamet. Mennyivel jobban tudná élvezni azt, ha csak a nejéé lenne, minden értelemben. Ám most más következik. Sejtette, hogy kap egy fejmosást, de nem bánja, miért is bánná? Williamnak igaz, hogy elég nagy hatalma van, de mit sem ér a neje hatalmával szemben, aki a legjobban tud rá hatni.
- Tudom, de számomra még mindig a kis gyerekeim, és azok is maradnak. A babákat pedig ne is említsd. Hálás vagyok, hogy még nem kaptuk rajta egyiket se azon, hogy tényleg egy baba vérét szívja. Az idősebbek mások, de egy gyerekért már igen csak nagy felháborodás lenne. Igen kedvesem, az voltál, de ne felejtsd el, hogy más világ volt akkor. Nekünk szerencsénk volt ezzel, de szeretném, ha Ők szerelemből házasodnának. Legalább Cathy, tudom, a fiunknak vannak, és lesznek kötelességei, sajnos, nem biztos, hogy várhatunk arra, hogy szerelmes legyen.- némileg bánatosan mondta, de inkább a következő témára tereli a figyelmét. S’ a csók után folytatja a beszélést.
- Sajnos igazad van. Pedig nem kedvelem a talpnyalókat, de a legtöbb vámpír tényleg az. Rendben, legyen egy halandó, de figyelni fogom.- határozottak voltak a szavai, nem akarja, hogy egy ember túl közel kerüljön a családjához. Nehogy a múlt megismétlődjön.
- Néha már olyan vénnek érzem magamat. Pedig igazad van, alig múltam kétszáz.- váratlanul érte a puszi, így nem is tudott lehajolni.- És nekem mindkettőben részem van. Amikor még fiatalok voltak, jobban letudtak fárasztani. Szerencsére ahogy öregednek, úgy fiatalodunk mi, legalábbis ami a pihenést illető.- elmosolyodik az emlékek hatására.
- Elhiheted kedvesem, örülni fogsz majd az ajándékodnak.- legalább imádót neje nem lesz akkor se magányos, ha Williamnak ismét el kellene mennie. Ám reméli, hogy az ifjú, akit talált, rendesen eltudja végezni a dolgát. Nem rossz vérvonalból származik, hiába fiatal még.
- Minek ez a nagy kastély, ha nem használjuk ki? Meg hát, akinek olyan csodás neje van, mint Nekem, az szíve szerint ki se mászna az ágyából, és a neje mellől.- mondta vigyorogva, és megbabonázva nézte Lizbethet.
- Is, és azért is, mert szeretlek.- nincs már helye a szavaknak. A tettek lépnek elő, és mivel két vámpírról van szó, nos, ami történik az mindenkinek a fantáziájára van bízva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzer. Nov. 28, 2012 6:54 pm

*derűs arccal mered el férje sötét szemeiben,mintha el akarna merülni bennük,egy kicsit meg is engedheti magának,de Williamnek kötelességei is vannak*
- Számunkra örökké gyerekek maradnak,hiszen mi nemzettük őket. A szemünkben csecsemők. A világ szemében azonban felnőtt ifjú hölgy és fiatalúr. Nekünk valóban szerencsénk volt,a Sötétség is így akarta,hogy egymáséi legyünk,talán még a Bíbor Király is,legyen bárhol.
A mi apró bőregereink viszont nem nagyon mozdulnak ki a házból,nem járnak velünk társaságba,így hogyan essenek szerelembe? Szerintem nem is ismernek egy korukbeli nemest sem.
*örömmel beszél az utódaikról,joggal lehet(nek) büszke rájuk,csodás gyermekek,még ha kissé maguknak valók is,de az ő szerelmük véres gyümölcsei*
- FIgyeld csak,ha kedved telik benne. Csak egy halandó. Ne fáraszd le magadat ilyen felesleges terhekkel,hogy még figyeled is. Inkább rajtam pihentesd a tekintetedet.
*megérti férje aggodalmát,de alaptalannak tartja. Nem árthat nekik az ember,szétszednék ennyi vámpír rögvest. Emellett Lord Darklore-nak így is rengeteg a dolga,még az is megosztaná a figyelmét,aminek így is csak csekély része a nejéé*
- Csak azért érzed így,jó uram,mert annyit dolgozol. Kevés időd jut a pihenésre és a kikapcsolódásra. A fiatalember,akit felfogadtál az ügyeid intézésére és a dolgod könnyítésre majd levesz a terhedből. Többet lehetsz otthon és jut időd a regenerálódásra. Én majd gondoskodok erről.
*megsimítja ura arcát és elérzékenyült pillantást vet rá. Biztosra veszi,hogy a túlterheltség az,amiért már 1000 évesnek érzi magát Will,nem pedig 200-nak. Igazán nem idős még vámpír viszonylatban,széles körben*
- Ó,efelől nincs kétségem. Már alig várom.
*átfonja vékony karjaival William derekát és állát a mellkasának támasztva néz fel rá,valóban nagyon kíváncsi és örül a meglepetés tényének*
- Igazad van, talán fel kéne halmoznunk jó sok utódot a kastélyban,a jókedvért és a biztonság kedvéért,az ősök örömére,hogy még véletlenül se a mi águnkon haljanak ki a tisztavérűek.
*vágja rá beadva a derekát mondhatni,ahogy odalejt a tükörtől egy szirén pillantásával*
- Örülök,ha így gondolod,drágám. Most végre hazajöttél hozzám,nem is engedem,hogy pár napig dolgozz vagy a munkán törd a fejed. Nappal a gyerekeké vagy,éjszaka pedig az enyém.
*ajkai rásimulnak Williamére és belevesznek az éjszakába*



Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyKedd Dec. 18, 2012 10:40 pm



Darklore hálószoba Images?q=tbn:ANd9GcRFCvqHB6f9ns_xbaD_DlCg-9ElVMzmrT5uM-q8fuxY1jLmEjsvGb94Q5yI

Anyám hivatott. Nagyon nem örülök neki, a nevetés miatt lehet, túlságosan kiadtam magam. Uralkodnom kellett volna az érzéseimen. Nos, visszacsinálni már nem tudom, egyszerűen megjelenek az ajtó előtt a megbeszélt időpontban, felöltöm szokásos, semleges arckifejezésem, majd kihúzott háttal, karótnyelten kopogok a szobájuk ajtaján. Remélem apám nem lesz bent. Öltönyt húztam, kiöltöztem, mint apám szokott, általában utánozom, így könnyebb megőriznem a látszatot és az én egyéniségemhez is illik. Várok, bizonyára beengednek, addig a padlót bámulom és magamban még egyszer elismétlem a hazugságot, amit kieszeltem. Remélem anyám nem akar majd lelkizni, semmi kedvem hozzá, sem az új tanárral zaklatni, még nem voltam nála, igazán hálás lehet, hogy még életben hagytam. Nem vágyom új oktatóra, szerintem elég idős vagyok és eleget tanultam hozzá, hogy befejezettnek tekintsem tanulmányaim és végre apám mellé álljak, majd szép lassan a helyébe. Csak óvatosan akarom kitúrni, hogy szép lassan Cathalinának is az új családfő mellett kelljen voksolnia. Mikor már tekintélyem lesz, mikor már leszek valaki!
Sötét gondolataimból talán egy női hang zökkent majd ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzer. Dec. 19, 2012 7:40 pm

*Egyedül tartózkodik a hitvesi szobában,ura nincs jelen. A tükör előtt ücsörög és éppen egy fülbevalót tesz be mikor kopogtatnak. Hosszú,elegáns ruhát visel,mint mindig,ami idomait kiemeli,had legyen min legeltetnie a szemét a férjének. A ruha nem túldíszített,még is nemes. Kígyózig a földön a szék körül,fodrosan*
- Jöjj be, Damien.
*elmosolyodik a tükörbe meredve ahogy fia vérének illata átszivárog a küszöb és ajtó résén. Nem fordul felé,a tükröből viszont látja termetes alakját,ugyanolyan fess fiatalember mint az apja. Az ő egyszem fiúgyermeke. Való igaz, Cathalina az elsőszülött,még is Damien a fiú gyermek. Mindkét magzatát egyformán szereti,még hozzá nagyon is. Boldogság tölti el halotti szívét ahogy a fiú belép és közeledik. Csak akkor fordul felé,mikor már majdnem odaért*
- Jer,gyermekem,had öleljelek keblemre.
*kitárja két,vékony és holtsápadt karját Damien felé és anyai szeretetet sugározva fogadja karjaiba,ha odaér. A fiúnak le kell hajolnia anyjához,mivel az nem áll fel. Damien fejét dús kebléhez öleli és megsímogatja a sötétbarna fürtöket,nagyot sóhajtva*
- Nagyon szeretlek kisfiam,ugye tudod? Ülj le mellém.
*javasolja miután hajlandó nagy nehezen lazítani az ölelésen. A tükör mellett van egy karosszék*
- Nem szeretnél valamit mondani nekem?
*olyan bűbájosan kérdezi,hogy az már-már velőt rázó*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzer. Dec. 19, 2012 7:57 pm

Belépek, mikor meghallom anyám hangját. Lassan, óvatosan nyomom le a kilincset, majd egy határozott mozdulattal átlépem anyám küszöbét. A tükör előtt szépítkezik, futó pillantást vetek gyönyörű ruhájára, dús kebleire. Anyámmal sosem volt bajom, szeretem.
Közelebb megyek hozzá, mikor már majdnem ott vagyok, megfordul.
- Igen, anyám
Lépek hozzá engedelmesen, bár ennyire meleg fogadtatásra azért nem számítok. Szabály szerűen belepirulok, ahogy szó szerint kebleinek ütődöm, hirtelen megéhezem egy kis anyavérre, erről Caty jut eszembe, próbálom kiűzni fejemből a bamba gondolatot. De ez mégis nagyon kínos, sűrűn pislogok, mikor elenged nem is tudok ránézni, a padlós lesem, lehajtott fejjel. Természetesen lehajoltam hozzá, ahogy illik, most furcsán kissé reszketve téblábolok előtte. Ilyenkor megint nagyon fiatalnak érzem magam. Mikor azt mondja szeret, oldalt pillantok rá, mindig nehezen kezeltem az ilyen érzelmes szituációkat... Szerencsére ott egy karosszék, gyorsan leülök rá.
- Tudom. Én is szeretlek anyám.
Jelentem ki és ez igaz is, bár közben nem a szemébe nézek, a saját két kezem bámulom, ami a térdemen pihen. A kérdése annyira negédes, hogy tudom mennyire komoly. Pedig már azt hittem elkerülhetem, valahogy kibújhatok előle, de nem... Nagy levegőt veszek, és egyenes tekintettel, hazugon, de jól leplezve, karótnyelten, végre anyámra nézek.
- Igazán sajnálom a vacsorán történteket. Szeretném elnézésedet kérni, Sineád kisasszony felbukkanása engem is felkavart, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, módfelett tragikomikusnak hatott a jelenet, s mivel nem tudtam mit kezdeni vele elnevettem magam.
Hazudom rutinszerűen, megbánás, pislogás nélkül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 11:38 pm

*A kopogtatást követően beinvitálja gyermekét,aki engedelmesen megy oda hozzá. És nem csak ő. Anubis,a hiéna,akit nemrég kapott a fiú apjától születésnapjára is szintén odalejt a gazdájához az ágy mellől. Miután Damien helyet foglalt, a fekete szerzet is letelepszik az asszony mellé. Őt még nem igen látta senki a házban*
- Ó,Damien. Még mindig olyan bájos vagy,mint kisfiú korodban,pedig már kész férfi vagy.
*sóhajt nagyokat,megható látni,hogy a fiacskája felnőtt*
- Ő itt Anubis,az apádtól kaptam.
*jegyzi meg két mondat között és megsimítja a megbűvölt állatot,de közben a fiára néz mosolyogva és folytatja*
- Örülök,hogy ezt hallom tőled,fiam. Sose szégyelld,amiért szereted az anyádat és a nővéredet. A család fontos.
*igen,Lenore mélyen hiszi,hogy a fia szereti a nővérét,noha nem olyan értelemben ahogy a valóságban van,de testvéri értelemben,még a látszólagos civakodás ellenére is. Hiszen még valahol gyerekek,erre fogja az asszony*
- Annyi mindenről szeretnék veled beszélgetni,örülök,hogy eljöttél. Bármikor jöhetsz,remélem tudod. Ne zavarjon,hogy már felnőttél,anyja csak egy van még a vámpíroknak is.
*cirógatja meg az elpirult fiú arcát és közben tovább szépítkezik,de figyel magzatára*
- Tudom,hogy nem szeretnéd,de többek közt egy kicsit a vacsorán történtekről is beszélnünk kéne.
*szánt szándékkal mered a tükörbe és festi éppen a pilláját,hogy Damien helyzetét ezzel is könnyítse,a szeme sarkából úgy is látja*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzomb. Dec. 22, 2012 7:09 pm

Miután belépek feltűnik egy hiéna. Ezen nézek egyet, kicsit furcsán, de aztán mégis leülök anyám elé. A bók kicsit mélyen érint, értem, szóval még mindig nem vagyok elég férfias. Tapintatosan felköhögök
- Értem
A kutyára (hiénára) nem fordítok különösebb figyelmet. Kapott egy kutyát, szép állat, ennyi.
- Köszönöm, magam is így vélem
Felelek arra, hogy szeretem az anyám és a nővérem, ez utóbbiba menthetetlenül szerelmes vagyok, persze ezt még a gondolataimban is alig merem hozzátenni, nem még, hogy hangosan kimondanám.
Hogy annyi sok mindenről akar beszélni kicsit meghökkent, én azt hittem csak a vacsora miatt hívatott.
- Igen. Ha szeretnéd anyám gyakrabban jövök majd
Jelentem ki ezt is gépiesen, bár szeretek itt lenni csak furcsán gyermetegnek érzem magam a közelében. Remélem nem apám látja bennem. Na, lássuk mit szeretne. Anyám aztán nagyon zavarba hoz, alig térek magamhoz, folyamatosan a cipőm lesem, elvörösödött fejjel, ami rám nem jellemző, de most mégis azt sem tudom hová süllyedjek szégyenemben, mindenhová nézek, csak anyám melleire nem, Anubisz csöcsét lesem már alulról, vajon nőstény dög? Mit is mondott mi ez? Dingó? Valami olyasmi. Közli aztán, hogy ő szeretne beszélni a vacsoráról is, én elmondom a magam mondandóját, aztán várok. Még egyszer nem fogok bocsánatot kérni, amit az előbb mondtam, az a hazugság továbbra is fennáll. Nem hiszem, hogy rájött volna, hiszen én illedelmes, jóravaló fiúnak mutatom magam. Mélyen hallgatok és várom mit akar még hozzáfűzni, azért megkérdem:
- Ezek szerint nem fogadja el a bocsánat kérésem anyám?
Nem értem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzomb. Dec. 22, 2012 8:51 pm

*Tündérien mosolyog egyszem fiára,hiszen még is csak egyetlen fiú gyermek. És az apja mását látja benne,hiába. Nem tudja mi játszódik a fia fejében,ha tudná,bizonyosan elmondaná,hogy nem így érette. Az anyáknak a gyerekük mindig gyerek marad,több száz év távlatában is. Egy hosszass,sötéten sugárzó,igéző anyai pillantás után ismét a tükör felé fordul,míg Anubis a lábához telepedik*
- Felnőtt férfi vagy,fiam. Olyan gyönyörű és vonzó mint az apád. Még is az én halotti szívemben az én kicsi babám.
*önbizalomnövelés, szegény Damien olyan kis besavanyodott,pedig bármilyen nőt megkaphatna magának ezzel az arccal,ezzel a sármmal,az apja tudhat valamit,mi tagadás*
- Oh,Damien.
*sóhajt egyet mikor a fiú beismeri,hogy szereti a család női tagjait,amit nehezen szoktak kemény szívű férfiak bevallani. Kicsit ismét abbahagyja a piperészkedést és jobb kezét nyújtja Dameinnek,egy kézcsókot várna a mozdulatból,majd megfogja vele a fiáét*
- Nem számít mit gondolnak mások,mit súgnak össze a cselédek. Szeretném,hogy tudd,hogy én sosem kételkedtem abban,hogy szereted a nővéredet. Csak nem tudod kifejezni. Van ilyen. Megesik. De biztosra veszem,hogy ha ránktörne egy vadász,őt mentenéd elsőnek.
*maghatott arcot vág,ez is az egyik családi "probléma",hogy Damien hol leplezetten,hol kevésbé leplezetten,de össze-összekap a nővérével. Ezt a cselédek a szájukra is veszik néha,nem csoda,ha az asszony fülébe jut. De mindvégig kitart fia mellett,még ha nem is tudja,miféle gyengéd érzelmeket rejt valójában annak fekete szíve*
- Én szeretném Damien. És te szeretnéd? Szeretem hallgatni mikor játszol. Szeretem nézni az arcodat.
*megsimítja a fia tökéletes arcát,mely olyan mint a márvány,ahogy a vámpíroké általában. Szeret gyönyörködni a magzataiban. Büszke rájuk. Szép gyerekeket sikerült összehozniu Williammel*
- Dehogynem,drágám.
*vágja rá egy legyintéssel a bocsánatkérésre,elmosolyodik a vörösödő orcán*
- Tudom,hogy sok volt az a vacsora nektek,dehát így jött ki. Nem szégyen az,ha a feszültség túlteng bennünk.
*szentül hiszi,hogy ezért nevetett fel Damein,mert már nem bírták az idegei a szörnyű családi drámát. Ki tudja mi mindent fojt el ez a gyermek?*
- Nehéz időszak ez nektek. Felesleges mondogatnunk apátokkal,hiszen tudhatjátok,hogy mindőtöket szeretjük. Nekem...is nehéz volt mikor először megismertem Sinéad-et,hiszen alig vagyok nála idősebb. De túltettem magamat rajta,az apátok kedvéért. Nehéz volt. Kevésbé közeli ismerősök összesúgtak a hátunk mögött,azt pletykálták,hogy az apátok megcsalt. Szörnyű volt ilyesmit tolerálni.
*sóhajt egy nagyot*
- Néha megöltem őket. De apátok nem preferálta a hirtelen felindulást.
*ismét sóhajt egyet és elsimít pár tincset*
- Ti is megszokjátok majd,te hamarabb mint a nővéred,Damien,ezt mindketten tudjuk. Cathynek ezek az idők eddigi rövidke élete legnehezebb napjai. Arra szeretnélek kérni,hogy vigyázz most rá. Jobban mint eddig. Pátyolgasd őt,ahogyan tudod. Engem nem tűr meg annyira maga mellett. Ha fúj is rád néha,tudom,hogy ő is szeret téged,csak féltékeny az apátokra,hogy téged jobban szeretne. Pedig ugyanúgy szeret titeket,csak hát te vagy a férfi a házban rajta kívül. Tudod hogy van ez. A nővéred nem szereti ezt. De ettől még hiszem,hogy a látszat csal,fontos vagy neki. Fontosak vagyunk egymásnak. A Vér.
*ecseteli nagy buzgón és lelkiismeretesen. A nemesek kevesebben vannak,mint az átalakított elfajzottak és már közel nem annyian,mint régen,mert nem szaporodnak kellő képpen és nem házasodnak elég sűrűn tisztavérűekkel*
- De másról is szeretnék veled beszélni, Damien.
*némi hatásszünet után kezdene bele a következő témába,időhúzás képpen megint szépítkezik kicsit és csupán látszólag beszél félvállról. Fia reakcióit a tükörben szépen látja,a szeme sarkából*
- Fiatal,de felnőtt férfi vagy. Nincs olyan vámpírnő,aki neked nemet mondana. Egy szavadba kerülne,mind a lábaid elé vetné magát.
*tárgyilagosan kezdi ezt az enyhén kompromittáló kis pikáns témát,továbbra is a tükörbe bámulva és a pilláit festegetve*
- Vannak szép nemes lányok. Egyikőjük mutatósabb és formásabb,mint a másik. Ereikben a tiszta vérrel.
*lasan besszél,kissé nyújtottan,ami úgy tűnik mintha a sminkelésre való koncentrálástól lenne*
- Mit gondolsz erről, Damien?
*az anyja aztán nem szívbajos az biztos. Bármilyen bájos kis asszonykának tűnik, némán kísérgetve urát ide-oda,ki szokott azért ugrani a szög a zsákból és kiderül,hogy nem olyan robotszerű Lady Darklore,mint az elsőre tűnhet. Kezée tudja venni a gyeplőt*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzer. Jan. 30, 2013 7:30 pm

Felpillantok anyámra, tetszik, amiket mond, tehát gyönyörű vagyok, stb... Bárcsak ne hasonlítgatna Hozzá... A kicsi babán enyhén elfintorodom, de aztán igyekszem újfent közönybe rendezni vonásaim.
- Nos ez igazán hízelgő, köszönöm anyám.
Azon gondolkodom az még rosszabb lenne, ha anyámba lennék szerelmes, de szerencsére rá én is úgy tekintek mint szülő felmenőmre, természetesen sokkal többre értékelem, mint a másikat. Anyám sóhajt, én éppen kezet csókolnék neki, ahogy illik, de ő gyorsabb nálam. Minden erőmre szükség van, hogy ne forduljak le a székről. Hogy szeretem a nővérem? Hogy úgy érti? Hogy...hogyan érti?
Egy pillanat röpke erejéig teljesen elsápadok, szép, általában összevont szemeim kerekre tágulnak, több levegőt is veszek egymás után, pedig nem szokásom lélegezni. Gyorsan észbe kapok és azonnal rendezem vonásaim a szokásos halotti közönybe.
- Igen anyám, ha rivalizálunk is természetesen...kedvelem Cathalinát
Köhintek fel, igyekszem mélyen a szemébe nézni, aztán a zongorára terelődik a szó, kapva kapok az alkalmon.
- Szívesen játszanék.
Talán most az átlagosnál kedvesebbnek kellene lennem, de érzelmek nem, vagy nagyon enyhén, nagyon ritkán jelennek csak meg az arcomon, amit anyám most megsimít. Enyhén elmosolyodom, közelebb tolom azt a kezéhez. Nem tagadom, hogy nem bánom, ha hízelegnek. De ez nem tart soká, miután elmúlik a pillanat újra felegyenesedem és felöltöm semleges kifejezésem, mintha mi sem történt volna. Nem is értem miért akar beszélni, ha ennyire könnyen elnézi a kis baklövésemet, de továbbra is jeges, figyelmes arcot vágok. Sokkal jobban szeretném, ha apám megcsalta volna anyámat, de erről csak álmodhatok, hogy Caty még jobban kiakad, hogy az ő példaképe mennyire mocskos, nem érdemli meg, hogy figyeljen rá, ellentétben a tökéletes és gyönyörű öccsével...
- Tudom anyám, azóta én is átgondoltam a dolgot, természetesen semmi kivetnivalóm Sinéad ellen, csupán hirtelen jött, meglepett, ennyi az egész.
Mutatok most valamennyire emberibb reakciót, egy kis mosolyt, talán mert akkorát hazudok.
- Igazán nem értem apám miért ilyen szigorú, hiszen besároztak, megérdemelték a halált.
Ez is bizonyítja apám mennyire érdemtelen a Darklore névre, túlságosan lágy szívű, túl tapintatos. Anyám megint Cathlináról kezd beszélni, hogy óvjam őt, de ezúttal én is szemfülesebb vagyok, már nem mutatok semmi érzelmi reakciót.
- Természetesen, anyám.
Ígérem engedelmes testvér módjára.
- Nos, ha Caty még mindig ezt hiszi elég gyermeteg a felfogása, hiszen apánk tudvalevően rajong a lányáért, hozzám csupán a vér köteléke fűzi, de természetesen ezt én cseppet sem bánom.
Teszem hozzá hamis, kicsit gonoszkás mosollyal, megint akkorát hazudok, mint talán még soha, hogy egy cseppet sem bánom, hogy nem gyűlölöm azt a beteg, természetellenes ragaszkodást, hogy nem szeretem és vetem meg miatta a nővérem.
- Fontos lennék? Nos, nem tudom, de természetesen a vér fontos
Felelem fagyosan, kimérten. Korán sem vagyok annyira fontos neki, mint ő nekem és ez veszettül idegesít. Azt hinném ennyi volt, de anyám felhozza a számomra legelvetettebb témát, a nőket. Sejthettem volna, igazán gondolhattam volna, mégis meglep egy kicsit. Arcom semleges, jeges, dermedt, sosem tudnék érezni senki iránt, senki iránt úgy, mint Cathalina iránt. Robotszerűen szólalok meg, mintha előre begyakoroltam volna a választ, mintha engem egyáltalán nem érdekelne a kérdés. Most nem hazudok.
- Értem anyám. Ha ez a kívánságod természetesen választok valakit. Milyen hamar kellene? Gondolom addig nem amíg családfő nem leszek, addig természetesen nincs értelme
Jelentem ki tárgyilagosan. Ha csak egy nő kell hozzá, hogy apám nyomdokaiba lépjek természetesen kerítek egyet, de soha nem fog érdekelni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyVas. Feb. 17, 2013 12:34 pm

*tovább szépítkezik, húzva s nyújtva a komoly beszélgetést, kerülgetve a forró kását. Örömét leli fiában, látja benne azt a plusz,azokat az értékeket,amelyeket a világ elől elzár. Ilyen egy anyai szív. Még ha mit sem sejt a sötét titkookról,amelyek egy férfi szívében tanyázhatnak,burjánzhatnak, így Damien szívében is. Lágy mosoly fut porcelán arcára,mikor fia kezet csókol s pontosan látja a tükörből,ahhoz visszafordulva Damien reakcióját minden egyes szavára. A nővére kerül a terítékre. A Darklore fiút nem szokták érzelmei elárulni, csupán egy-egy ránculás lehet árulkodó,de annál nehezebben értelmezhető. Felé forul hát ismét, az elkerekedő sötét szemekbe bámulva és az aludtej-szín bőrre. Két kézre fogja a fia arcát és finom csókot lehel a szája mellé,az arcára, vámpírhoz képest kifejezetten meleg pillantással térve vissza a kissé megrettent szempárra*
- Tudtam én, drágám. Látom a szemedben, ahogy rá nézel.
*magyarázza ahogy ujjai lassan lecsúsznak az ifjú fiatalemberi bőrről és olyan ragyogó a tekintete,olyan tökéletes,nem csoda hogy hét határon túl is dícsérik Lady Darklore szépségét. Viszont hogy pontosan hogy érti amit mond, az kétségesnek tűnhet. Mi az amit lát? Természetesen testvéri szeretetnek véli,mi másnak?*
- Ennek örülök, miután beszélgettünk egy kicsit, örömömre szolgálna,ha játszanál nekem, Damien.
*megsimítja a fia arcát,aki a tenyerébe bújik, még mindig az ő kicsi fia, és ezt jó látni. A jeges maszk csupán másoknak szól, ha kettesben vannak, néha-néha lehull a lepepl, szerencsére nem a legsötétebbik,melytől még egy anya is elborzadna*
- Csakugyan? Pompás hír, örömmel hallom. Sinéad szép nő és családtag. Gondolkodj rajta, a legjobbat szeretnénk neked,fiam. Vannak még más lányok is, amelyiket....csak akarod.
*hangja suttogóvá válik és ujjaival finoman megemeli a fia állát,célzó pillantást vetve rá. Az anyja nem olyan egyszerű és tudatlan teremtmés,mint amilyennek tűnik,legalább is nem minden esetben és témában. Van valami a tekintetében ami szavak nélkül is értelmezhető. A Darklorok nevükről is hírhedt nemesek, ahogy szépségükről is. Damien után ki tudja hány nemes vámpír kisasszony epedezik ebben a percben is. Kedvére vállogathat közöttük, azt tehet velük amit akar, végigkóstolhatja őket mint a jó borokat,míg megfelelőt talál. A választék bő, biztosan akad kedvére való. Ismét lefolynak karcsú ujjai a már nem is annyira gyermek fiú álláról és a sziréni pillantás is elpárolog, visszatér az a megszokottan kellemes, szépséges s anyai szempár*
- Örül a szívem,hogy te is így gondolod, fiam. De az apád úriember és vezető. Tudja hogyan kell racionálisan gondolkodni,ha én elvesztem a fejemet.
*a tükörbe bámul és festi az ajkait vérvörösre éppen, tekintetében ismét alig észrevehető,minőségi változás történik,valami,amit talán hasonló sötétítőfüggöny fed,ahogy Damien szívének és énjének rothadó felét. A Mylady nem szokott őrjöngeni, "elveszteni a fejét". Mindig jámbor és alázatos. Legalább is ez az,amit a külvilág lát. Látta-e valaki élő áldozatot fogyasztani? Egy vámpírról sokat elárul hogyan eszik. A Lady azonban nem mehet ki a házból, a férje parancsára. Ő maga hordja az áldzatokat az asszonynak. A gyerekek legfeljebb annyit láthattak,hogy egy-egy idegen halandót kísér a ház ura a hálószobájukba,akik aztán nem jönnek ki. Csak pár szolgáló siet be néha napján nagy szorgosan. Leteszi a rúzst,összeérintve ajkát, Damien helyeselésre mit sem felelve*
- Ugyan, fiam.
*változik minden csettintés szerűen s ismét a fia felé fordul az asszony*
- Az apád szeret téged, de tudja,hogy nem kényeztethet el,hanem felelős vezetőt kell faragnia belőled,ennyi az egész.
*bizongatja s biztatja Damient, tündöklő tekintetével. Feláll,a fiú felé magasodva és magához öleli,enyhén meggörnyedve,hogy fejét a fiúéra tehesse. Loknis tincsei közül pár alázúdul. Sóhajt egyet,megsimítva eme ölelésben a gyermek arcát*
- De én bűntudat és kötelességtudat nélkül szeretgethetlek, kisfiam. Remélem érzed mennyire szeretlek. Az apád is mérhetetlenül boldog volt,mikor megszültelek és kiderült,hogy fiú gyermek lettél.
*nosztalgikusan gondol vissza ismét simítva egyet a fiún, majd óvatosan kezdi elengedni*
- Tudod, Damien, mikor téged szültelek, ebben a szobában, mindent elborított a vér. Túl sok vér. Féltem,hogy bajod esett, de életerősen jöttél a világra. Én azonban rengeteg vért vesztettem, az apád azt hitte odaveszek, láttam a szemében. Az ellentmondásos érzelmet, az örömöt,hogy fiú gyermeket tarthat a karjában és a szörnyű bánatot.
*közben odasétáll a ruhásszekrényhez és nézegetni kezdi mérhetetlen mennyiségű kelméit,háttal a fiának*
- De mi vámpírok vagyok, ráadásul Darklore-ok. Nem adjuk könnyen magunkat, a családunkért és a Vérét pedig bármit odaadnánk.
*lassan megfordul a nyitott szekrény előtt*
- Hát perszehogy fontos vagy. De ha ezt bevallaná, leesne a korona a fejéről.
*szólal meg talán kissé ércesen Cathyt illetően, még is így gondolja, valójában azzal fűszerezve,hogy a lánya ezt még nem is tudatosítja. A családban nem lehet viszály, fő az öszetartás*
- Az Idő számunkra jelentéktelen. Még is, az apád...fáradt. Évszázadok óta tölt be vezetői pozíciót, felőrli a munkája. Nincs ideje élvezni túlvilági létét. Itt vagyunk neki mi, de mit ér ez,ha alig lát minket? Nem mondja ki,hogy szeretne visszavonulni és csak a családjának élni,de látom rajta.
*sóhajt finoman. A férje reggelente szinte ki sem kelne az ágyból,nehogy a nap és a teendők újra elkezdőjenek, van,hogy hetekig nem látja a családját és szépséges asszonyát. Nehéz lehet így egy férfi élete*
- Időd tehát van. Azért mondom azonban el,hogy már mostantól gondolkozhass. És ne feledd,amiket mondta.
*mondja odalejtbe magzatához,az utolsó pár szót csupán suttogva a fülébe. Ismét megcirógatja az arcát,majd leül egy karosszékbe*
- Játszanál nekem valamit?
*kéri mintha mi sem történt volna,makulátlan arccal*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Damien Darklore
Diák - Vámpír
Damien Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
26
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
27
Tartózkodási hely :
Darklore kastély

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyHétf. Feb. 18, 2013 5:46 pm

Csak addig merengek el anyám szépségén, amíg fel nem hozza Catyt. Első döbbenetemben azt hiszem megsejtettem tudja, talán a másodikban is. Elsápadok, szinte megrettenek, pedig ez rám nem jellemző, várom, hogy nevessen, azon a mindig csilingelő hangon ahogy szokott, de ő valami furcsa dolgot mond, én pedig még jobban elsápadok. Látja a szememben és tudja, tudja? Már azon gondolkodom látványos rosszullétet tetetek és elmenekülök, hogy átgondolhassam a dolgokat. Hogyan tovább és hogyan jöhetett rá. Nem, az lehetetlen, tökéletesen rideg, érzelemmentes voltam mindig, nem sejtheti... Mégis olyan sokat sejtetően fogalmaz, hogy akaratlanul is összeszorul a torkom és bár vámpír vagyok, de mintha enyhe szélütés érne, hát ennyire fontos nekem a nővérem... Bámulok rá, igyekszem összeszűkíteni a szemem és a szám, mégis sokkal hevesebben kérdem, mint szeretném:
- Hogy érted ezt?
Simogat, de én valahol máshol járok, anyám megrettent, bújok hozzá, ugyanakkor egy kis idő után mereven elhúzódom tőle, mihez kezdenék ha kiderülne? Bólintok arra, hogy majd játszom neki, a zongora jelenleg nem foglalkoztat, aztán megint szóba kerül az az ostoba Sineád. Hogy unom már, persze kedvelem, blabla, nem is ismerem, egyszerűen nem hat meg. Mégis van abban valami, amit mond... Már elsiklanék a téma felett, mikor hirtelen visszatérek rá. Egy percig úgy meredek anyámra, mintha megőrült volna. Csak egy percig, aztán halott és néma leszek megint, mint akire semmi sincs hatással. Kezeim csak a zsebemben szorítok ökölbe. Hát nem megmondtam, hogy nem érdekelnek a nők? Majd elveszek valakit, hogy apám helyébe lépjek, muszájból, nem is akarom ismerni, nekem mindegy. Ez a Sineád kezd egyre inkább az agyamra menni, gyorsan ki kell találnom hogy tüntethetném el az útból.
- Netán arra célzol, hogy én és a nővérem, természetesen nem a vér szerinti, hanem Sineád...
S aztán nagyon veszélyes dolgot mondok.
- Nem olyan lenne-e az, ha én őt választanám, mintha a tulajdon vérem venném el? Sineád akár csak Caty a nővérem, már az sem lenne meglepő, ha arra utalnál őt is választhatom nyugodt szívvel.
Igyekszek nyugalmat erőltetni a hangomra, kimérten és jegesen mondani, ha lenne pulzusom ez nagyon nehéz lenne, de így valamivel könnyebb. Komor képet vágok, miközben majd meg halok, mintha nevetségesnek tartanám ezt az egész testvérházasságot. Most már csak a jó testvér kell megnyernem magamnak.
Anyám megérint, nem érezheti mennyire izgatott vagyok, hagyom, ahogy hideg ujjai lecsússzanak az arcomon, közben olyan igézően néz, hogy biztossá válik számomra forral valamit. Most nem kábít el a szépsége, eszemnél vagyok és szép kimérten tartom magam előtte, a szokottnál jobban odafigyelek, hogy ne áruljak el semmi érzelmet, hogy leplezzem forró izgatottságom. Az apám kerül szóba, ő az ajkát festi és azt mondja sosem veszti el a hidegvérét. Márpedig valahonnan örökölnöm kellett a vérszomjamat... Apám ki van zárva ő egy diplomata, akit felemészt a vámpírnép vezetése teljesen elvesztette uralkodói méltóságát, anyám is visszafogja, pedig el kéne eresztenie. Ha én lennék a családfő, anyám kedvére gyilkolhatná a neki nem tetsző pórnépet.
- Természetesen, apám nagyszerű vezető ő tudja mi a legjobb a családnak.
Biccentek alázatosan, miközben a pokolra kívánom. Anyám aztán feláll és megölel, miközben arról próbál meggyőzni, hogy az apám szeret engem. ismét összeszűkítem szemeim. Hazudnom kell, megint.
- Tudom, természetesen úgy kell nevelnie, hogy méltó utóda lehessek.
Darálom kötelességtudóan, amíg anyám egyre szorosabban von magához és azt mondja szeret. Kicsit felengedek, tartásom sem olyan merev, viszonozom az ölelést és egy rövid sóhaj is elhagyja ajkam, miközben megölelem és egész közel van a fejem az övéhez.
- Apám... jól bánik veled? Helyes az, hogy megtilt neked dolgokat? Én sose tenném
Bukik ki belőlem, teljesen más hangsúllyal beszélek, mint szoktam, egy kis indulattal, kis daccal, gőggel és féltéssel. Ennyi mindig sosem szokott a hangomban visszhangzani, még egyenként sem, most pedig egyszerre. Anyám ölelése elgyengít, nem szabad hagynom, hogy ez sűrűn előforduljon. Ha kiderülne, hogy apám halálát kívánom... Mikor elenged kettőt hátralépek, igazítok tartásomon és arckifejezésemen. Megint ez a történet, mintha én anyám életére törtem volna... hát ezért szereti jobban Cathalinát? Ő nem okozott szülési komplikációkat.
- Megértem anyám.
Biccentek, mereven hallgatom ahogy mentegeti, méghogy korona a fején! Nincs azon semmi csak töviskoszorú.
- Ha apám olyan fáradt én bármikor átvehetem a helyét.
Húzom ki magam, ebben talán nincs semmi rendkívüli, mindketten tudjuk, hogy erre képeztek ki. Ha csendesen félrevonul egy ideig még békénhagynám. Aztán ahogy anyám titokzatosan a fülembe súg én is titokzatosan válaszolok:
- Ha ehhez az kell, hogy megházasodjam nem fogok válogatni,
Súgom neki hátborzongatóan, majd ő tovább áll én pedig visszamerevedek jeges szobor pózomba.
- Igen, anyám.
Jelentem, mint egy szobor, majd leülök a zongorához és szinte parancsra játszani kezdek. Szomorú, kísérteties dallamok hagyják el a hangszert.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzomb. Feb. 23, 2013 2:31 pm

*Gesztenye szemei igézően merednek a fiúéba, mintha a tekintet mögé látna, valahová mélyen, belűlre, át minden védelmen, hosszasan. Damien elretten, meglepődik? Nehéz megmondani, hiszen nem túl érzelmes, még is határozott emóció ül ki a még inkább elsápadó, vonzó ifjú arcra*
- Én szültelek, Damien. A fiam vagy, hónapokig voltunk összekötve. Ezért jobban ismerlek bárkinél, drágám.
*feleli szolíd, csengő hangon, de hogy ezek a szavak pontosan mit jelentenek, az nem biztos, hogy nyilvánvaló. Magához öleli gyermekét, meghitt kapcsolat, viszont ahogy Damien elhúzódi, valami nagyon szokatlant mond. Édesanyja arcán minőségi változás figyelhető meg, ajkai enyhén elnyílnak egymástól szemei elkerekednek, írisze rozsdaszínét fokozatosan betölti a feketeség,ahogy a megdöbbenéstől a pupillája tágulni kezd. Pár másodperc csupán, még is, úgy tűnik mintha a csendben réz fogaskerekek kattannának és kezdenének forogni, mint egy beindult gépezet. Pislat, hosszú, festői szépségű pillái aláereszkednek majd fel, a meghökkenés és zavar mint kitines páncél vedlődik le róla és ismét finom kis mosoly jelenik meg az arcán, szembogara fokozatosan sűkülni kezd, de jóval alssabban,mint ahogy kitágult*
- Sinéad....az unokanővéred. Cathy viszont a tulajdon nővéred. Bár atyád a fivére halála után Sinéad-et gyámsága alá vette, attól még az unokatestvéred marad, vér szerint. Apádnak talán könnyebb, ha azt szeretné, nővéretekként kezeljétek, a tényeken és a rokoni kapcsolatokon ez mit sem változtat.
*feleli kimérten, valamelyest ellent mondva férje szavainak*
- Az apád, William az unokabátyám. Most pedig a férjem. Nálunk, nemeseknél a rokonházasság a szokás, Damien. Általában valamely ági unokatestvérünkkel házasodunk, hogy a tiszta vér el ne vesszék. Ezért gondoltunk arra,hogy a legmegfelelőbb feleség számodra talán Sinéad lehetne.
*magyarázza, de hogy mi jár a fejében, miféle gondolatok verhettek vagy nemv ertek gyökeret a fiú szavai révén, azt senki sem tudhatja. A férje vezetői magatartását illető kijelentésekre biccent lágyan, mindez így igaz*
- Ó, Damien...aggódsz értem?
*ellágyul Lenore Darklore anyai szíve és még szeretetteljesebben néz le gyermekére, ez a kedves, igéző tekintet talán teljesen lefegyverzően is hathat, minden esetre erősen. Ismét mellkasához öleli a fia fejét és ráhajola fehére, mélyet sóhajtva*
- Ennyire fontos vagyok neked? El sem tudod képzelni, mennyire jól esik ezt hallanom tőled...tudom milyen nehezedre esik az érzelmeidről beszélni.
*mondogatja símogatja Damien sötét haját*
- Az apád azt teszi, amit a legjobbnak lát. Nagyon szeret engem, talán túlságosan is, veszélyes lehet ez az ő pozíciójában. Csak értem teszi, tudom. Meg akar óvni. Megőrizni olyannak, amilyen vagyok, nem rontva meg a külső, zord világtól. Ő volt a mindenem, kislány korom óta, hisz tudjátok, meséltem már megannyiszor nektek a nővéreddel. Minden napom minden órájában csak azt vártam mikor láthatom viszont, mikor még nem tudtam,hogy ő lesz a férjem s mikor még mit sem tudtama házasságról. Abban az időben a leánygyermekeknek semmit sem mondtak el, arról,hogy mi a házasság,hogy ki lehet megfelelő férj,az élet nagy dolgairól...nem tudtam,hogy az unokatestvérem lehet potenciális férjjelölt, tabunak gondoltam, egy elérhetetlen jelenésnek. Mígnem közölték velem,hogy nem volt véletlen gyakori látogatása, nőül fog venni. Az volt életem legboldogabb napja, azóta is boldog vagyok Damien. A ti születésetek pedig még boldogabbá tett és most már nem csak ő, de ti is a mindeneim vagytok, örökké tartó,kárhozott életem értelmei. Tehát ne aggódj, az apád jól bánik velem, teljesíti a kötelességét és szívből teszi, mert szeret. Ahogy titeket is.
*elengedi a fiát és csókot ad az arcára, a szemébe pillant,majd a szekrényhez megy*
- Tudod Damien, az, ami a születésed napján történt nem volt rossz, nem volt tragédia, ahogy talán az apád és a cselédek látták. Én arra gondoltam és gondolok most is,hogy egyszerűen csak annyira jól érezted magad bent, velem, hogy nem akartál elszakadni tőlem. És ez megnyugtató. Viszont nem maradhattál hozzám kötve örökké. S látod, most már kész férfi vagy.
*a mondat végére visszaér a fiához és az arcát két jéghideg, kecses kezébe veszi, elbűvölten meredve Damien szemeibe*
- Igen, fiam...apád fáradt, velem szeretne lenni, a sok gondja nélkül, megpihenni az örökkévalógásgban. Velem s köztetek. Büszke vagyok rád, amiért így gondolkozol s ilyen önfeláldozó és hivatástudó vagy. Beszélek vele, ha hazaér, hogy hány év vagy évtized távlatában szeretné ha átvennéd a helyét, addig is, légy résen s tartsd nyitva a szemed. Szemléld a hozzád méltó nőket és válogass, amelyik csak kedvedre való...
*mosolyodik el,s leül,hallgatva fia melódiáját*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyKedd Ápr. 16, 2013 5:41 pm

Nejemnek - Pancsipancsi Very Happy

- Ssshhh, kedvesem, nyugodj meg, már itt vagyok, nem lesz bajod. Nem kell félned, ha szeretnéd, az erdőt is felégetem érted, hogy ne történjen többé ilyen.- finoman, de határozottan a felesége dereka köré fonja karjait, és feláll vele, és ha a lepel lehullt, akkor ritkán használt adottságához folyamodik, a mágiához, és annak segítségével teszi ismét szépséges nejére. S balja immár kedvese hátára siklik, és lágyan cirógatni kezdi, éreztetni Lizbethel, hogy elmúlt a veszély, és férje hideg, erős, ámde gyengéd kezei közt van. Mit érdekli most, hogy az ingjét ráncigálják, vagy éppen mocskos lesz, csak az életének négy értelme közül, végre biztonságban tudja az egyiket. S eléri füleit a harmadik fél szavai, kire haragos pillantást vett, szemeiben tombol a gyilkolás vágya, és ha nem lenne itt Lizbethje, akkor kiengedné a lelkében üvöltő fenevadat.
- A madarász végez minden csapzott varjúval, aki gyémánt hollóját veszélybe sodorja. Holmi kóbor macska meg nem érhet fel a hollómhoz, de ha csak egy tollának is baja esne, nem lenne se vámpír, se farkas, se isten, aki megállíthatna abban, hogy még a Holdat is vérbe borítsam.- szavai igaznak, és ősszintének hangzanak, mert azok is. Nem számít számára az, hogy kicsoda, vagy micsoda az, aki a családjának ártani akar, arra már a halál vár. Neje meghívását pedig elengedi a füle mellett, legalábbis szavakkal nem reagál rá, csak egy biccentéssel jelzi, hogy ha ezt akarja a neje, akkor megengedi.
- Ne félj édesem, hazaviszlek, és ha nem akarsz, nem kell elhagynod többé a birtokot, de ha mégis ezt szeretnéd, hát vidd magaddal a kedvencedet is. Még az Én torkomat is feltépné, ha ártanék neked.- csak egy szerelmes férfi szavai ezek, ki aggódik szíve egyik legnagyobb kincséért.- És csak egy szavadba kerül, mindent elpusztítunk abban az erdőben, és hamuvá égessük, csak kérd.- gyengéden a karjaiba kapja Lizbethet, és megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb hazaérjenek, és már telepatikusan küldi a jeleket, hogy forró fürdőt készítsenek a neje számára, mellé a legfinomabb vérből, amit csak otthon találni lehet, és mindezt a lakosztályukban készítsék el.
- Mire hazaérünk megpihenhetsz egyetlenem. Meglásd, hamar elfelejted ezt az éjszakát.- átsuhantak a kapun, be az ajtón, fel egyenesen a szobájukba, ahol már állt a kád, benne a vízzel, és mellette a vérrel.- Vedd le ezeket a ruhákat egyetlenem, elégessük mindet, és mássz be a kádba, pihend ki magad, egy percre se fogok elmozdulni mellőled.- gyengéd csókot nyomott felesége telt ajkára, majd óvatosan leteszi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyPént. Ápr. 19, 2013 10:34 pm

Will ♥

*A temető zord, mohával lepett sírboltjai és burjánzó vadnövényei között Williambe bújik, mintha el tudna merülni a sötét zakóban, elbújni mögé, mint egy ici-pici pók.
Felégetni az erdőt? Mászik be fülein ez a röpke gondolat, fantáziája pedig megszüli a képet. Elképzeli ahogy lángokra kap az avar, a gallyak, cserjék s lombok. A sírköveket beszövő borostyán és a gótikus kápolna. Minden, csupán ők ketten állnak szilárd pontként. Gondolataiban elmereng mikor férje a költői és határozott kiejelntést teszi joggal paprikás hangulatban. Lizbeth-et nem érdekli, elengedi a füle mellett. Tejfehér karjaival csak öleli a férje derekát és hagyja, hogy az mágiával ismét befedje a vállát a lepellel s hogy oltalmazó karjaiban haza vigye. A Darklore manor-ba, ahol a helye van.
Út közben valamelyest visszatér a realitás talajára-sok volt kissé ez a "kiruccanás"-, William Anubist emlegeti. Hát persze, a házikedvenc...sajnos olyan gyorsan történt minden, hogy a jószág nem is igen vehette észre, hogy az úrnő mint a kámfor tűnik el. De legközelebb hatrozottan jó ötlet, alig észrevehetően biccent is, Will vállára hajtva fejét*
- Miféle szerzetek....amelyek az erődt és a környéket lakják? Miattuk nem szeretted volna, ha kimegyek(?).
*hangja kissé suttogó, bágyadt. Kifárasztotta a mai nap, ha nem is fizikailag, hiszen vámpír, de szellemileg annál inkább.
Csakhamar beérnek a kastélyba, szerencsére a gyerekek nem észlelnek semmit a dologból. Uracskája sietősen a szobájukba viszi Lenore-t, akár egy törékeny porcelánt, hiszen kislány koro óta így kellett rá vigyázni. A túlféltés az mindig ott volt. Először a szülei részéről,főleg mivel egyke, másrészt a Darklore nagyúr túlbuzgó szerelmétől, s mint utóbb kiderül, nem is volt mindez alaptalan.
Will hűvös ajkai érintik, mire kissé összeszedi magát. A férfje leteszi, két lábára állítja, de azért kapaszkodik a nyakába ahogy a művelet zajlik. Elég nehezen engedi el, még ha tudja is, nem szorongathatja folyton a férfi ingét, mint egy kisgyerek. Lizbeth viszont bárhonnan is nézzük, hiába vámpír, valahol természetellenes-bezárt-életmódjának köszönhetően nem igen tudja hogyan kezelni az ilyen balsorsó helyzeteket. Szerencsére itt van neki az ura, a vámpírok közt is az egyik legnemesebb és legerősebb, aki valóban mindig a tenyerén hordozza és ott terem, ha szükség van rá. Mint egy véres Grimm mesében*
- A fürdő jó lesz, igen...
*motyogja ahogy az egyik szobalány kiviharzik a fürdőből és távozik. Lenore kiszedi a hajából azt a pár csatot,ami még valahogy összetartotta tisztességesnek induló kontyát. Rozsdaszín fürtjei nagy hullámokban zúdulnak a mellkasára és a hátára, lágyan bele is túr. Mielőtt levetné a rongyokat, amik egykoron szép kelmék voltak, végigméri magát egy pillantással, kissé morcosan vagy elégedetlenül, nehéz pontosan megállapítani. A lényeg viszont lejön, nem tetszik neki amit lát. A ruha deréktól lefelé szinte teljesen hiányzik, csak hátul pár uszálynak tűnő foszlány maradt, felül viszont elég rendesen megvan, szépen nyakig gombolva feketénlik. Felpillant William szemébe*
- Tönkrement a szép ruhám, amit tőled kaptam.
*nem örül ennek és sajnálja, hiszen minden holmihoz amit gyermekkori szívszerelmétől s jelenlegi férjétől kapott, valamilyen érzelmi kötelék fűzi.
Ennek ellenére támogatja William gondolatát a rongyok megsemmisítéséről. El is kezdi kigombolni a ruhát a nyakánál és végig a mellén és a hasán, igazán nem volt egy kihívódarab. Bár így, szoknyarész nélkül a csupasz, harisnyakötős lábakkal valószínűleg ez nem mondható el. Leveszi hát ami a kelméből maradt, egyszerűen hagyva, hogy a földre essen, mint a szemét. Kioldja a harisnyakötőjét és leveszi a hamuszín harisnyát is, az ágyra téve. A fürdőszoba ajtaja nyitva,a fürdővíz gőzölög. Odapillant majd vissza a férjére*
- A fürdő jót fog tenni. Közben pedig elmesélem hogy történt ez az egész história.
*jelenti ki, kissé fáradt hangon, de azért határozottan és megindul a kád víz felé. Belép a kádba, kecsesen, Boticelli Aphroditéja sem tudná szebben. William bal vállába azért kapaszkodik, de inkább lelki támasz valamilyen fizikai kivetüléseként. Elmerül a forró fürdőben, hullámos haja úszik a vízen, mint az arany indák vagy vízi növények. Ledől, csupán a vállai maradnak kint. Szemeit lehunyja és kicsit relaxál a nagy mese előtt. Férje pedig vagy leül egy székre a kád mellé, vagy áll, esetleg csatlakozik, minden esetre ott van és neki ez a lényeg. Ki is nyúl a vízből és egyik kezével fogja Williamét, mint egy partra vetett sellő, aki fél, hogy a levegőn megfullad*
- Sinéad-el beszélgettem.
*vág is a dolgok közepébe, nem kell a körítés és a barokk körmondatok, a lényeget mondja. Felesleges lenne anekdotázni és ereje se lenne hozzá*
- Hívattam őt, miután csevegtünk kicsit, felhoztam a házasság témát. És Damient. Miután veled beszéltem róla.
*pár levegővételnyi szünetet tart, utána folytatja*
- Teljesen kikelt magából.
*sóhajt egyet, erre a reakcióra nem számított "kis" gyámleányától*
- Olyan gyorsan iszkolt el, hogy egy pillanat alatt eltűnt a nappaliból. Én pedig utána mentem. Nem is gondolkoztam, egyszerűen csak felpattantam és szaladtam utána. Én...csak helyre akartam hozni.
*ismét sóhajt egy kicsit, picit megszorítva a férfi ketézt*
- Elvesztettem szem elől, nehezen futottam abba a szűk szabású ruhában, ő pedig mint a fürge gyík. Mire észbekaptam, az erdő közepén voltam. Nem is tudom mennyit mehettem...teljesen elvesztem. Olyan rossz volt...de a többi csak aztán jött. Megjelent az a kísértet, akit te is láttál a temetőben, Sarah kisasszony. Egyszerűen csak kijött a fából!
*magyarázza fáradtságához képest nagy beleéléssel urának és rá is néz közben néha. Látni, hogy Lizbeth nem igen látott szellemeket eddig*
- Nagyon megijedtem tőle, pedig barátságos lélek. Ő igen. Viszont a többiek nem. Ők erőszakosak voltak, rossz indulatú, testetlen lények. Sarah kisasszony segített elmenekülni előlük. De ehhez kellettek a lábaim. Fel akarta repeszteni a szoknyám alját, hogy könnyebben elfuthassunk, de mivel szellem, azthiszem nem tudja annyira kordinálni a fizikai tevékenységeit, megerőltető neki-legalább is nekem így tűnt-,ezért "túl jól" sikerült a művelet és leszakította a szoknyám nagy részét. Úgy kellett végigrohannom az erdőn. Ki tudja miféle szerzetek vagy kik láthattak meg.
*bele is pirul a gondolatba és szörnyülködik, hiszen még is csak nagy tekintéjű úrihölgy ő, a Darklore nagyúr neje*
- Eljutottunk a temetőig, amit nekem rémlet, azthisztem már sétáltam veled egyszer arrafelé. Még sem tudtam pontosan behatárolni, hogy hol vagyunk. Olyan rossz volt, magányosan, egy szellemmel, ilyen lenge öltözékben, céda lábakkal.
*panaszosan meséli, szégyenfoltnak érzi, még ha lehet, hogy nem is látta meg senki, akkor is. Ennyire könnyed öltözetben nem szokott mutatkozni, csak a férje előtt*
- De aztán szerencsére megjöttél.
*megnyugvóan fordul férje felé és el is mosolyodik*




Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyVas. Ápr. 21, 2013 7:22 pm

- Miattuk is, szerelmem, túl jó vagy ahhoz, hogy bajod essen. Azok a valamik pedig… gonosz lények azok, nem úgy, ahogy minket tart tannak annak. Mondhatni, mi a kifinomult gonoszt képviseljük, viszont azok a lények… nos, legyen elég annyi, hogy vannak, akik belefulladtak már a vérbe, és csak az a vágyuk hajtja őket, semmi más. Ilyenek ezek a lények is, semmi egyebek, csak gonoszak.*- továbbra is enyhe félelem, és harag hallatszódik a hangjából. Mindkét érzelemnek egy az oka, hogy elveszítheti a kedvesét. Bár talán mégse kellene ennyire elzárnia Lizbethet a világtól, ám a gondolat, hogy bármi baja eshet a nejének, az túlságosan is megterhelő Williamnak. Talán önző, hogy csak is magának akarja, de a rég élettelen szívét helyettesíti Lizbeth. Mondhatni a férfiban lakozó jóságot, már ha lehet ezt mondani egy vámpírnál. S’ végre hazaértek, és szerencséjükre a gyermekeik se vettek észre semmit. Nem sok kedve lenne magyarázkodni, vagy éppen szemrehányásokat hallgatni. Hamar elpattan valami a férfiban, amitől ismét fellángolna a tomboló harag a lelkében. Akkor pedig talán olyat tenne, amit nagyon hamar megbánna. Ám most le kell fejtenie a nyakáról a felesége karjait, hiszen így nem lesz képes fürdőt venni.*
- Utána úgy fogod érezni magad, mint akit kicseréltek, szerelmem.*- és némileg jobb lesz a kedve, amikor Lizbeth már a ruhája miatt panaszkodik, legalább eltereli a gondolatait a történtekről.*- Ne foglalkozz velük, kedvesem, majd kapsz újakat. Amit mindenki irigyelni fog.*- bár nem tejben-vajban füröszti a feleségét, inkább vérben, de ha csak az a vágya, akkor megkapja a világ legszebb ruháit, akármit, csak kérnie kell.*- Rendben van kedvesem, legyen úgy.*- és ahogy elindult Lizbeth a fürdőbe, hűségesen követi a férje is, támaszt nyújt, miközben beszáll a kádba, utána pedig William kiegyenesedik, ledobja a felső ruházatát, és egy szivacsot vesz a kezébe, majd visszaguggol a kád mellé, megnedvesíti a szivacsot, és gyengéden dörzsölni kezdi a neje fehér vállait.
S végül megismeri az egész történetet. A gyomra görcsbe rándul, amikor az okot is megérti. Nem igazán tudja, hogyan is reagáljon, legyen mérges a neveltlányára, vagy éppen a feleségére? Bár egyiknek se lenne nagy értelme.*
~ Te kavartad ezt William, neked is kell megenned.*- igazából, nem kifejezetten érdekli ez a házasságtéma, azt akarja, hogy a gyermekeik azt válasszák párnak, akik szeretnek. S mikor Lizbeth a történet végére ér, William halkan sóhajt, majd feláll, ledobja a maradék ruháját, és beül a kedvese mögé a kádba, hátulról átkarolja, és egy puszit nyom a nyakára. *
- Nem a te hibád volt kedvesem. Sejtettem hogy így fog reagálni, vagyis azt, hogy kikel magából, de hogy elszaladjon, nos, azt nem feltételeztem volna. Azt hiszem, jobb lesz, ha elbeszélgetek vele. Tudom, egy nőnek talán könnyebb lenne, de ne felejtsd el, a testvérem lánya. Talán Rám jobban fog hallgatni, és ha más nem lehetséges… nos, akkor nem a fiunk lesz a férje. Ha kell, felkutatok minden egyes nemesi vámpír leszármazottat, hogy közülük legyen férje, vagy éppen Damiennek felesége. Kedvesem, talán csak kettőnknek volt szerencsére ezzel a házassággal. Ők már egy új generáció, és habár nem fog meglátszani rajtunk, de mi is öregedni fogunk, a testünk nem is, de a lelkünk igen. S’ ki tudja? Lehet nem azt választják, aki elnyeri a tetszésünket, de az első unokánk megpillantása után, szerintem nem fog érdekelni, hogy ki az apa, nem?- kérdezte némileg nyugodtabb hangon, ám még mindig minden neszre figyel, mintha minden sarokban ártó szellemeket sejtene. Ám csak az ajtó nyílik lassan, és csak Lizbeth „kis” kedvence lépet be rajta.
- Látod, valaki más is aggódott érted.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyVas. Május 05, 2013 1:20 pm

*Férje magyarázatát olyan tekintettel hallgatja, mint egy kisgyermek aki valami egészen újat hall. Az érdeklődéssel teli elborzadás és egyben odaadás a szeretett kedves szavai hallatán*
- De te vigyázol rám, William.
*mondja és a férje ingébe kapaszkodik, talán inkább saját maga megnyugtatására mintsem másként. Hiába nemesasszony,olyannyira nincs szokva a harchoz, mint egy kismadár, ami odaveszhet, ha kieengedik*
- Úgy legyen.
*elmosolyodik és biccent, a fürdő tényleg jót fog tenni. A ruha miatt bánkódik ugyan, nem is a drágasága miatt, hanem mert urától kapta és az ilyen holmikhoz ragaszkodik*
- Így is irigykednek.
*pajkos kis mosoly jelenik meg az arcán, olyan kislányosan bájos még is kacér mint egy felnőtt nőé. Hozzásimul Willhez és átkarolja a derekát ismét, felpillantva rá*
- Miattad. Látom a szemükben, a többi úrihölgyében. Meg tudnának engem fojtani egy kis kanál vízben, annyira irigyek, hogy az én férjem vagy és nem az övék.
*jókedvűen mondja ezt,mert büszke rá. Nem csoda, hogy minden más nemes asszony szívesen lenne a város vámpírvezérének a neje, aki ráadsul a legjobbképű férfiak közé tartozik. De erről már lekéstek. Bizonyosan eszi őket a fene, hogy nem sikerült elcsavarniuk Lord Darklore fejét még addig, ameddig Lizbeth kislány volt. Késő bánat, banyák! Lábujjhegyre áll, hogy elére férje ajkait, hogy egy forró csókot lehelhessen rá, aztán hagyja, hogy ruha-már ami megmaradt belőle-lecsusszanjon a testén mint a selyem és megindul a fürdő felé. Belemegy a kádba, mesélni kezd urának, aki addig a vállait mossa. A szabad kezét pedig pár ujjával Lizbeth fogja, talán észre sem veszi, ilyen tudat alatti dolog, talán a félelem, hiszen sok volt ez a mai neki, aki a sztoikus nyugalomhoz van szokva.
De William megérti, ő mindig megérti. Amit még ennyi évtized után is nehezen ért meg Lenore, hogy férhet ennyi türelem bele? Kész csoda. Mikor a vízben átkarolja a férje, ő is átkarolja a karjait, hogy még véletlenül se engedje el. Nem mintha bele tudna fulladni egy kád vízbe, de valahogy biztonságérzetet ad*
- Talán még is, lassan kellett volna adagolnom, próbáltam, de nagyon okos lány, hamar rájött, mire megy ki a játék.
*sóhajt egy fradtat, mert azt szerette volna, ha jól sül el a dolog*
- Lehet....de egy nemes ifjú kell, hogy legyen. Azthiszem tényleg neked kellene beszélned vele, engem talán...nem szívlel annyira. Biztosan a korom miatt...
*elhalkul a hangja, lehet, hogy ezt csak beképzelni, fene tudja. Minden esetre jó lesz, ha William beszél vele. Szép párt alkotnának Damiennel, de meglátják majd, mi sül ki ebből*
- Talán egy bált kéne rendezni, ahová a tisztavérű uraságokat meghívjuk! Kedvére válogathatna.
*jut eszébe az ötlet, de lehet, hogy annyira még se lenne jó. Csak egy röpke gondolat*
- Mind egy milyen férfi, csak a vére tiszta legyen, hogy tovább adja a Bíbor Király vérét, atyáink vérét.
*pillant fel a háta mögött ülő szerelmére, mert hát itt a pont, a vér, ami kötelez*
- Ó, igen. És ha majd Cathynek és Daminek is lesz utóduk!
*lelkes persze, szép idők lesznek azok*
- De lehet, hogy ez még messzebb van...és a nagyszülőség előtt még egyszer szülők leszünk.
*gesztenye tekintetét Williamébe fúrja és félig meg is fordul felé, hogy szájon csókolhassa. Tudja férje mennyire családcentrikus-ahogy jómaga is*
- Talán az elkövetkezendő évszázadokban.
*simítja meg férje arcát, hiszen az évszázadok a vámpírok szemében cseppet sem olyan nagy számok, főleg, hogy Cathy és Damien még nagyon ifjak, értelenek is, ezért nem tartja valószínűnek, hogy az elkövetkezendő két évszázadban beházasodnának és utódokat nemzenének. Addig majd a szülők gyarapítják még a családot, hogy a vér még véletlenül se legyen kitéve a kiveszésnek. Ismét megfordul és William hátának dől, pihen kicsit a vízben. Közben Anubis is bejön, akit bágyadt lelkesedéssel símogat meg, nem is tudja hol lehetett a jószág mikor az incidens történt. Egyre elnehezedik a tekintete. A férfi annyit érezhet csupán, hogy a kezd egyre jobbana vállára nehezedni Lizbeth feje, ahogy szép lassan kezdi elnyomni a halotti álom. Hosszú és fárasztó volt ez a nap, nagyon is*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyCsüt. Júl. 11, 2013 6:18 pm

William my darling ♥

*A sminkestükre előtt ül, ahogy azt oly sokszor teszi, nézi magát, éppen angyalian vörös fürtjeit fésüli, melyek keblére simulnak a jobb vállán keresztül. Férje elment, hogy ismét biztosítja nejének a táplálékforrást, eleven áldozat formájában. Nagyon ügyelhet arra, hogy szíve választottja mit ehet, hiszen minden egyes alkalommal személyesen hoz tápanyagot számára. Még csak fél óra telt el azóta, hogy William elment, de már most hiányolja a jelenlétét, főleg, hogy nem érzi jól magát. Érdekes módon a kis produkció a férje ingére nem könnyített a gyomrán, sőt, még a közérzetét is hazavágta. Sóhajt egy egészen aprót és nem nagy elégedettséggel szemléli a tükörben, hogy kifejezetten rossz színe van. Nem a hamvas s nemesi hófehérség, hanem annak valamiféle groteszk, hamuszürke megcsúfolása. Hogy nyeri így el Will tetszését? Ez a fő problémája, hiszen mi más legyen az ő helyzetében. Abban az időben mikor ő volt zsenge leányka, az anyák a lányaik lelkére kötötték, hogy nem elég jól megházasodni, meg is kell tudni tartani azt a férjet. Különféle női praktikákkal. Nem mintha egy percre is felmerülne benne, hogy a férje lecserélné, de azért a gonosz kis manók néha minden asszony fejébe befészkelik magukat.
Természetesen átöltözött és egy fürdőt vett, és ahogy a ház ura utasította, nem is vett fel fűzőt, sem korzetett, de helyette egy ahhoz hasonló ruhadarabot. Elasztikus, elöl fűzőszerűen kilakított fehér felsőt, fekete selyemszalaggal és fekete csupkével. Vállai szabadok, ez a darab romantikusan buggyosodik a válla alatt, különben ujjatlan. És ehhez az elengedhetetlen hosszú szoknya, ahogy ildomos, főleg ha férfiembert hoz táplálékul az ura. Nem szeretné, hogy megbámulják. Még a végén véletlenül megöli mielőtt kiszívná a vérét. Egyre inkább kezd éhes lenni, de nem tehet mást, várja Lord Darklore-t*


Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyCsüt. Júl. 11, 2013 8:04 pm

Habár nem a kedvenc elfoglaltsága a vadászás, jobban szereti az önkéntes véradókat, jelenleg mégis ezen tevékenységet fogja űzni. Kedves nejének szüksége van az ételre, így hát eleget tesz a férj kötelességének, és beszerzi a harapnivalót. Bár van ahol ezt képletesen értik, de jelenleg szó szerint kell érteni. A város utcáit rója, ismervén egy helyet, ahol találhat erre alkalmas személyt, bár arra figyelhetett volna, hogy a piszkos ingjétől megszabaduljon. Lényegtelen, első a neje, a tisztaság a második. De végre megvan a keresett hely, nem habozik és benyit, a Madame pedig elkerekedett szemekkel nézi Williamet. Nem meglepő, most jár itt elsőnek, de remélhetőleg utoljára is. Előadja a kérését, miszerint egy fiatal, erős férfit akar elvitelre, és a diszkrécióért cserébe, dupla árat fizet William, és ha esetleg történne valami a férfival, nos, akkor hajlandó lesz hatszoros árat fizetni, és ráadásul néhány jól fizető ismerésének beszél erről a helyről. Ez elég volt ahhoz, hogy meg győzze a Madamot, aki elő is hívatta az egyik alkalmazottját. Egy húszas évei közepén járó férfit, barna hajjal, szerecsen bőrrel, és sötét, fekete szemekkel. Lizbethnek megteszi, indulhatnak is vissza William utazásra használt kocsijával.
Végre megérkeztek, kellemetlen csendben telt az utazás, de végre megjöttek, nem tétovázik, már vezeti is felfelé a nejéhez a vacsorát. Halkan kopog az ajtón, majd benyit.
- Parancsolj drágám, remélem megteszi.- eláll az útból, hogy a férfi a nejéhez sétáljon, és felkínálja magát, persze William ezt nem fogja végignézni, túlságosan féltékeny alkat ehhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lenore Darklore
A Darklore család feje
Lenore Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
142
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
107
Tartózkodási hely :
Darklore Negyed

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptyPént. Júl. 12, 2013 11:21 am

*A tükör előtt ücsörög amikor férje benyit. Rögtön a hang irányába fordítja a fejét és derű szökken arcára mikor kedvesét és a vacsorát látja. A férfi valószínűleg nem teljesen érti a dolgot, ami nem is baj*
- Ó, köszönöm Will!
*mondja kissé bágyatagon és feláll hogy az idegen emberférfi közeledni kezd felé. Lelkes, hiszen már maj' éhen hal. Nem hagyja, hogy a fickó végig kigombolja az ingét, megragadja a jobb karját, feltűri egy heves mozdulattal a könyékhajlat fölé és nem habozva harap bele az erős és ifjú karba. Nem, nem a nyakába, az túl intim volna, csak az ura nyakát hajlandó szívni, más férfiét nem. Táplálkozás szempontjából pedig a kar is tökéletesen megteszi, fut beenne jónéhány ér az ütővel az élen-vagy éren. Mikor hosszú szemfogait a húsba mélyeszti, az áldozat valószínűleg felriad és megbotránkozva kiálltja el magát. Pár másodperc felocsúdás után pedig megpróbálja kiráncigálni a karját a szépséges nő fogai közül. Megpróbálja ellökni a vállánál fogva miközbe azt kiállt,hogy "te k*rva!". A sértő megjegyzés az amire felkapja a fejét és vértől maszatos arccal rosszalló pillantást vet a férfire, de a karját természetesen nem engedi el, a szorítás erősödik, ujjai között a karcsont roppan*
- Hogy szólítottál?
*kérdezi kifejezetten nyugodt hangon, de vérig van sértve, még hogy iylen jelzővel illetni pont szerény személyét, aki büszke arra, hogy csak egy férfival volt dolga, az pedig a hites ura. Elkapja tehát a méreg és egy rántással kicsavarja a férfi megcsócsált karját, aki fájdalmas visításban tör ki és rogy a térdére, ekkor már a fájdalomtól a könnyei is záporoznak és valamilyen idegen nyelven szitkokat szór a ház úrnőjére*
- Illetlenség ilyet mondani egy úri asszonynak! Hát még kezet emelni rá.
*próbálja kissé groteszk módon kioktatni az alakot, aki a vállánál fogva akarta lerázni, mint egy piócát. De nincs menekvés. Felhúzta az asszonyt, túlságosan is. Furcsa lehet a Ladyt morcosnak látni, bájos, ártatlannak tűnő arcán szokatlanul hat az ilyesfajta emóció. Odalép a hátrálni próbáló szerecsenhez és ragadozóként tátva el vámpíri gyilkos fogakat rejtő száját harap most még is a balek nyakába, karmait a vállába és a koponyájába eresztve. Pár perc, annyi sem a kis mészárlás. Az emberi test holtan és csúf sebbel a torkán, megroppantott légcsővel zuhan a drága szőnyegre. valószínűleg hamarabb fulladt meg a törött nyelőcsőbe szökellő saját vérétől mint magától a vérveszteségtől.
Lizbeth kissé elragadtatta magát, arca a füle aljáig véres, ahogy végig a nyaka és persze átáztatva a fekete-fehér felsőjét is a mellénél, amit nemrég vett csak fel.
Nos, vannak dolgok amikről egy házaspár nem beszél a hálószóbán kívül.
Darkloréknál ez az a dolog.
Ez az a rész, amit csak William lát bájos asszonykájából.
Mert a vámpír nem vetheti le természetét.
Kicsit duzzog még és nézi a férfit, aztán a férje felé fordul, feltéve ha az nem ment még ki vagy át egy másik szobába. Bárhol is legyen, oda megy hozzá, megkeresi. Sértődötten áll meg előtte, ügyet sem vetve az igencsak horror filmbe illő külsejére*
- Szajhának nevezet! Pedig le akart vetkőzni mikor behoztad!
*természetesen nem érti, mérges az áldozatára, a halál nem elég bütetés egy ilyen faragatlan alak számára. Aztán pár másodperc után kicsit lehiggad és összefinja karjait melle alatt, ekkor ocsúdik fel a ruhára meg úgy globál*
- Ó, piszkos lett a ruhám...
*nézi le magára, mintha csupán csokoládéfolt éktelenkedne a keblein és nem emberi vér száradozna végig az arcán, nyakán és kezein*
- Oh, Will, még át sem öltözél, kedvesem?
*meghatódik mikor ezt észreveszi, hiszen ura előnyben részesítette az éhségét a saját kényelmével szemben, ez mosolyt csak arcára és oda is libben hozzá, hogy vértől édesen mocskos csókkal jutalmazza lovagiasságát*




Darklore hálószoba 120_jjel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
William Darklore
A Darklore család feje
William Darklore

Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Házas
Hozzászólások száma :
66

Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba EmptySzomb. Jan. 25, 2014 4:53 pm

Nem néz oda, még neje az étellel foglalkozik, bár szívesen közbelépne, amikor a férfi ajkát elhagyja egy bizonyos szó. Kitépte volna a torkát, a gerincét, a végtagjait és groteszk szoborként alította volna ki, jelzés, hogy így jár mindenki, ki a nejét meri ócsárolni. De a jelek szerint kedvese el tudott bánni a sértő szavakkal, és a vacsorájával is. Már nem is maradt más, csak mosolyogva figyelte az immár jól lakot Lizbethet, kin talán most sokan botránkoznának, de a férjének így is a megtestesült szépség. Főleg így, véresen, még kívánatosabb a kedvese.
- Sajnos az emberek néha ilyen faragatlanok, de megtanulta a leckét. Egy finom úri hölggyel nem illik így beszélni. S’ ne foglalkozz a ruháddal, azt kell mondanom, hogy sose állt még ilyen jól egy se.- nagyon bájos volt a kedvese, bár az emberek így csak a horror filmekben szerették mutatni a nőket, de Wiliam számára szép volt, sőt, kívánatos, a vér és a neje is külön-külön, de így egybe, maga volt a megtestesül vágyfokozó.
- Ne is törődj ezzel szerelmem.- mohon csap le a csókra, szenvedélyesen viszonozza azt, és mikor elválnak az ajkaik akkor is körbenyalja a neje ajkát, sőt, még az arcát is. Nem bír a vággyal, szinte letépi a nejéről a ruhát, és már viszi is az ágyba, így akarja, véresen, bűnösen.
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Darklore hálószoba Empty
TémanyitásTárgy: Re: Darklore hálószoba   Darklore hálószoba Empty

Vissza az elejére Go down
 
Darklore hálószoba
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Darklore negyed :: Darklore kastély-
Ugrás: