Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Társalgó és szivarterem

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Cathalina Darklore
Diák - Vámpír
Cathalina Darklore

Faj :
Vámpír
Kor :
29
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
23
Tartózkodási hely :
Nameless Town

Társalgó és szivarterem - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó és szivarterem   Társalgó és szivarterem - Page 2 EmptyPént. Dec. 28, 2012 1:56 am

*Úgy egy bő félórája beszélgetek már új tanárommal. Ami a helyzetet illeti, kezdeti zavarom határozottan elmúló félben van. A „tananyag” nem érdekel különösebben, nem érzem úgy, hogy amiről szó van, akár egy kicsit is hasznos lenne számomra. Sokkal jobban érdekel a férfi személye; kinézete, testfelépítése, hangja, tekintete, arckifejezése – ami mellesleg nem valami változatos. Ahogy árgus szemekkel figyelem tanárom minden reakcióját, viselkedése egyre kevésbé hagy kétséget afelől, hogy az embereknek tényleg nincs lelkük, nincsenek érzéseik, tehát semmiben nem különböznek az állatoktól. Épp olyan üresek, mint az általuk alkotott gépezetek. Éppen ezért iránta való bimbózó vonzalmamat már-már betegesnek érzem. Olyan, mintha egy ember ágyba akarna bújni egy gorillával. Persze az embert a legkevésbé sem érdekelné, hogy a gorillának van-e kedve hozzá, mivel annak nincs lelke, sem érzései. Hasonló képen, engem sem izgat, hogy tanáromnak mi a véleménye rólam. Viszont kezdem élvezni a helyzetet; a kibontakozó szellemi párbajt (pont, mint öcsémmel a vacsoráknál). Az efféle párbajnak pedig elengedhetetlen kelléke a gondolatok választékos csomagolása.*
- Ó, engem cseppet sem érdekel az ön kedélyállapota *vonom fel csodálkozva a szemöldököm.* Úgy tűnik félreértett. Javítson ki, ha tévedek, de úgy tudom, ha nem értek egyet a beszélgető partneremmel, azt illik finoman bevezetni. Ez tudtommal egy afféle… „társadalmi konvenció” *veszem át nyomban tanárom szófordulatát.* A „ne haragudjon” kifejezés pedig - megítélésem szerint - egy olyan udvariassági formula, ami erre a célra tökéletesen megfelel.
- Amiért pedig egyszer már elnézést kértek, azt –ha jól tudom - nem illik újra felhozni. Akár haragszik érte, akár nem.
- Felteszem, mások agyveleje sem segít a tudatlanságukon
*eresztek meg egy gonosz mosolyt.* Magát a tényt viszont elismeri, ha jól értem. *Ez nekem már épp elég ahhoz, hogy kárörvendően elégett vonások jelenjenek meg arcomon.*
- Mr Cooper, ön megfeledkezik a helyzetéről. *válaszolok hűvös nyugodtsággal* Csak egy szavamba kerül, és a családom nem tart többé igényt a szolgálataira. Mi vagyunk a munkaadók, és ön az alkalmazott. Ezt pedig ön vésse jól az eszébe *veszem elő én is a kimért hangnemet. Hangom érzelemmentes, hűvös ürességgel cseng. Ezt már eltanultam a tanáromtól. Sajnos ő még nem jött rá arra, hogy nem az számít, mit mond, hanem az, hogy hogyan, az, hogy mit mutat, milyen példával jár elöl. A folytonos ostorozással még akkor se menne semmire, ha érdekelne a téma. Ezer szerencséje, hogy ezt nem a felém irányuló silányul leplezett agresszióként élem meg, hanem a tanári módszereiben való hiányosságnak tudom be, különben - tiltás ide vagy oda - nem vállalnék kezességet az úr testi épségéért. Úgy látom, szüleim mégsem egymás féltéséből hoztak csak aszott vénembereket és aggszüzeket házitanítónak az emberek közül. Ez a férfi még nem elég idős és bölcs ahhoz, hogy képes legyen átadni nekem a tudását. Mindezt tekintetbe véve Mr Coopernek az elmúlt fél órában nem sikerült megalapoznia a tekintélyét tanárként, de szexobjektumként, zsánerként és példaképként jelentős eredményeket ért el. A katedrát nem javasolnám a számára, de a jövőbeli hadseregem irányítását nyugodt szívvel rábíznám. Persze addigra vámpírt kell faragnom belőle. Diktátornak tökéletes lenne, együtt uralmunk alá hajthatnánk az emberiséget és más fajokat. Igaz, hogy nem lenne belőle tiszta vérű vámpír, de a tulajdonságai még talán Apám szemében is kompenzálnák a nemesség hiányát. Viszont most még semmi esetre se változtathatom át. Mikor közel léptem hozzá, éreztem a mélységes megvetést, ellenszenvet, amit irántam, a fajom iránt táplál. Az ember olyan ostoba, hogy képes akár véget vetni az életének, semhogy olyasmivé változzon, amitől ennyire irtózik és fél, pedig a halál sokkal szentebb annál, semhogy a gyávák búvóhelyévé alacsinyítsák. Rengetegszer megesett már, hogy a haldokló ember a sötét vért sem volt hajlandó magához venni. Talán, ha Mr Cooper többet járna hozzánk, megváltozna a véleménye rólunk.

Hogy pontosan milyen választ akar kiszedni belőlem, arról halvány fogalmam sincs. Értetlenül nézek rá.
A vőlegény szóra felcsillan a szemem. ~Nem, de még lehetsz ~ Válaszolok gondolatban, majd meglepődést színlelve nézek körül a szobában.*
- Nyilvános helyen lennénk? Én nem látok itt senkit. Kettesben vagyunk, tanár úr. Csak ön és én *mosolygok titokzatosan.* Talán fáj önnek, hogy jól érzem magam a társaságában? *fuvolázom* Eddig még egyik tanáromnak se volt ez ellen kifogása.
*Következő válaszára felvont szemöldökkel ismét körbejáratom a tekintetem a termen, jelezvén, hogy még mindig nem értem oktatóm aggodalmát.*
- Megnyugtathatom, Mr Cooper, négyszemközt vagyunk.
*A különbözőségeket illetően úgy vélem kivételesen ugyanazt a dolgot magyarázzuk mindketten. Ha valami vagy valaki már önmagában is mulatságos látvány, akkor csak agyonüti a poént, ha bármit is hozzáfűzünk.*
- Ön úgy is azért van itt, hogy megválogassa nekem, helyettem is. Amelyik szó kicsapja önnél a biztosítékot, ahhoz ragasztok egy címkét a mentális lexikonomban, és biztosíthatom, hogy azt társaságban kerülni fogom.
*A nyilvános társalgás célját illetően ma először érzem úgy végre, hogy valami értékes információt hallottam.*
- Valóban, nemigen találkoztam még „másokkal” *sütöm le a szememet tanárom pszichológiai magyarázatán. Tényleg kivételes alkalom, hogy egy ereje teljében lévő fiatal férfivel - aki nem közeli hozzátartozóm - egy szobában legyek, ráadásul kettesben. Ettől a gondolattól elönt a forróság. A hangom akaratlanul is újra ellágyul, törékennyé, izgatottságtól remegővé, válik.* A kastélyt se gyakran hagyom el, *folytatom,* tudja a város veszélyes hely. A nagynénémet is ott a nyílt utcán ölték meg, állítólag. Még azelőtt, hogy én megszülettem.
*Tanárom következő válaszán igencsak megdöbbenek. Arcomra meglepett, kissé hitetlenkedő kifejezés ül ki. ~ Az emberek is zavarba tudnak jönni? Ez felettébb különös. Még csak nem is gondoltam komolyan az erre vonatkozó kérdésemet.~ Egy kis időre önkéntelenül is elmerülök gondolataim forgatagában. Tekintetem fókuszálatlanná válik~ A zavar az egy érzés. ~ bölcselkedek~ legalább is határozottam úgy érzem. Méghozzá olyan érzés, ami kiszolgáltatottá tesz… vagy inkább az ismeretlennek való kiszolgáltatottság váltja ki? Ezt nem tudom, de mindegy is. Mindenesetre, az egy dolog, hogy mi vámpírok zavarba jövünk, hiszen vannak érzéseink, mert van lelkünk. Az állatok és az emberek viszont nem tudnak zavarba jönni, mivel nem rendelkeznek ezekkel… Ezt nem értem. Mr Cooper bizonyára téved. Legjobb esetben is talán csak egyes embereknek lehet lelke és ebből adódóan érzései, többségüknél ezek minden bizonnyal hiányoznak.~ Röpke révületemből már vissza is térek a fizikai valóságba. ~ Egy dolog viszont biztos; ~ tekintetemet tanárom kifejezéstelen, rezzenetlen arcára szegezem ~ Mr Coopernek tutira nincs lelke~*


//A hosszas késedelemért prémium minőségű hsz-szel igyekeztelek kárpótolni Smile Jó sokat dolgoztam rajta. Bocsi, hogy miattam ilyen lassan haladunk Sad Sinéad-del már rég végeztetek viszont ez még a vele való órád előtt játszódik, úgyhogy őt még nem ismered. Véletlenül öt is belekeverted a múltkor. Wink //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Derryl Cooper
Vadász - mágus
Derryl Cooper

Faj :
Ember (mágus)
Kor :
37
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
84

Társalgó és szivarterem - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó és szivarterem   Társalgó és szivarterem - Page 2 EmptyPént. Dec. 28, 2012 5:52 pm

- Nem is kell,hogy érdekeljen. Engem sem érdekel a tiéd.
*cseppet sem hatódik meg Cathalina okoskodósán. Bár szöges ellentéte ez annak,ahogy eddigi zavarában viselkedett,úgy tűnik összekapta magát és most az okoskodó énje jön elő. Vámpírtól nem is várna mást,fölényes,magukat magasabb rendűnek képzelő,állat-szerű szörnyetegek,valós érzelmi indíttatások és lélek nélkül. Hogy mit gondol róla a rangidős Darklore csemete,valóban hidegen hagyja és igyekszik a távolság leghűvösebb megtartására*
- Az illemtudás keretein belül kifejtheted a véleményedet a beszélgetőpartnerednek,de ennek is megvan a formája. Ugyan ez vonatkozik a vitára. A nemedre való tekintettel az utóbbiban egy társasági eseményen nem valószínű,hogy részed lesz. De ha még is,tartsd mindig szem előtt.
*mesteri,ahogy a vérszopó kivágja magát a helyzetből,tagadhatatlan szörnyeteg és agyafúrt. Átkozott egy faj a vámpír,de el kell ismernie,van amiben jók*
- Mindezt jól mondod, de gondod át,az ok-okoztati összefüggést és amit mondtam.
*Derryl Coopert nem rázza le ilyen könnyen, egy suhanc bevenné ezt a kis színjátékot,de egy képzett vámpírvadász,aki ráadásul még tanár is egyben,nem az a könnyű falat. Minden esetre megtanítja a vérszívónak amit kell,a többi nem érdekli*
- Így igaz, Cathalina. Viszont ez itt egy illemóra,én pedig az oktatód vagyok. Ahhoz,hogy hatékonyan átadjam neked az illem alapjait,kénytelen vagyok bizonyos illemszabályokat áthágni.
*megmagyarázza ő fél perc alatt és higgadtan,az idegei is harcedzetté válnak,de azért fárasztó lesz ez a fruska hosszú távon,előre tudja. Problémás vámpírokat tanítani próbálni,de nincs más választása*
- Illetlen és kellemetlen beszédtémák felhozása maga is illemszegésnek bizonyul,az emellé társuló mosoly pedig csak tetézi ezt. Konklúzió: Ne hozz fel társaságban ilyen témát és ne feledkezz meg a gesztikulációdról és mimikádról,mert árulkodó lehet.
*sujkolja ismét, Cathalina nem menekülhet tanítója szigora elől*
- De hogy a kérdésedre válaszoljak: Nem segít rajtuk,hiszen maga ez a fajta társadalmilag elítélendő magatartás is a tudatlanságukból ered. Megoldás a problémára a civilizált társadalom és az oktatás.
*cseppet sem rázza meg a vérszopó vádaskodása és vigyorsa,ugyanolyan semlegesen áll az egész szituációhoz,mint eddig. Mikor a kis kullancs fölényeskedni kezd, Cooper felül,keresztbe tett lábát leteszi és közelebb hajol Cathalinához*
- A szüleid a munkaadóim,igen. És pontosan azért fizetnek engem olyan jól,hogy mélyen a fejetekbe verjem azt,hogy nem beszélhettek így. Nem miattam,nem is miattatok,hanem ő miattuk. Fontos személyek és nem engedhetik meg maguknak,hogy társaságban miattatok nevetség tárgyává válljanak. Ezért ahelyett,hogy kivágnák a nyelveteket,inkább megpróbálkoznak a kevésbé drasztikus megoldással.
*olyan mélyen fúrja ciánkék szemeit Cathalináéba,hogy az már szinte fájdalmas,ezt követően igazít egyet a zakóján és mintha mi sem történt volna,ismét keresztbe teszi a lábát és hátra dől*
- Értem ne aggódj-mondja némi gúnnyal-, nem halnék éhen,ha elküldenétek. Emellett,az édasanyád szinte könyörgött a levelében,hogy válalljam el a kezelhetetlen csemetéi megnevelését.
*szembesíti Cathalinát a ténnyel,hogy igazán nem ő szorul rá a Darklore családra,hanem fordítva. Felrúgva minden illemszabályt,a realitás legvéresebb valóságosságával vágja pofon szavaival az elkényesztetett kisasszonykát. Megvannak a saját módszerei, a vámpírok pedig nyilvánvalóan kezelhetetlenebbek,mint egy ember.
A cél szentesíti az eszközt. Ha az kell Cathalina megneveléséhez,hogy összetörje,szíves örömest megteszi. Anélkül is megtenné,de mivel a tanítványa a világ szemében,nem teheti*
- A munkaadóm Lady Darklore,az ő alkalmazotta vagyok. Te csak egy tanítványom vagy a sok közül,akiket eddig tanítottam. Neked tehát tanítód vagyok. Társadalmi státuszomnál fogva az illem megköveteli,hogy tisztelettudó légy a jelenlétemben, mert a tanítvány oktatója alárendeltje.
*pengékként hasítja fel talán "szegény" kis Cathalina lelki világát,de nem szépít a dolgon,ez a tény,vésse a fejébe,mert ehhez kell tartania magát: Tetszik,nem tetszik. Eltalik pár perc,megvárja míg a vérszívó felfogja amit mond és lehiggad,ha kell. Ezek után,mintha az előbbi kis zárójelesnek tekinthető beszélgetés meg sem történt volna,folytatja azt,amit elkezdett*
- Közös érdekünk,hogy megtanulj nyilvános körökben viselkedni,forogni.
*hangja lágyabb,de kedvesnek nem titulálható,ugyanolyan szigorú,de az előbbi kis lelki tortúrához képest fényévekkel más*
- Pontatlan volt a megfogalmazás,amit használtál. Azt mondtad,az emberek nem szeretik,ha vámpírok közel mennek hozzájuk. De én nem ezt mondtam és nem áll az illemkódexben,hanem az,hogy bármilyen élőlény-az egyszerűség kedvéért ember vagy vámpír- úgynevezett intim szférájának megsértése illembe ütköző. Az intim szféra nagysága kultúrafüggő. Japánban az emberek intm szférája nagyon szűk,elhanyagolható. Izlandon pedig ellenkezőleg. Az intim szféra egy személy körüli,képzeletbeli tér. Ezen belül van a személy,az intim szféra határa az a határ,amely átlépése sértőnek minősül és kellemetlennek,hacsak nem közeli ismerősökről van szó.
*remélhetőleg így megérti a vérszopó,nem mintha a vámpírok egyáltalán rendelkeznének ilyesmivel,nem tartja valószínűnek,aztán lehet,hogy téved*
- Nem,Cathalina,nem vagyunk nyilvános helyen. Viszont azért vagyok itt,hogy megtanítsalak,hogy nyilvános helyen,főleg társasági eseményeken hogyan viselkedj. Ezért szükséges,hogy elvonatkoztass attól,hogy csupán ketten vagyunk. Fontos,hogy ezt megértsd. Nem azért javítom ki minden második gondolatodat,mert ezt annyira élvezném és mert ne lenne jobb dolgom,vagy mert személyesen zavarna a véleményed,hanem azért,amiért itt vagyunk: Hogy megtanítsalak az illemtudó viselkedésre társaságban.
*lassú felfogású ez a vámpír,de betudja annak,hogy lelketlensége mellett a szülei díszdobozban társolják otthon és nem találkozik más élőlénnyel a családon kívül,perszehogy nem tudja hogyan kell viselkedni és értetlenkedik itt neki. Remélhetőleg ezek után megérti végre újdonsült diákja,hogy miért viselkedik így és hogy mit is csinálnak. Szemmel láthatóan nehezen vonatkoztat el,remélhetőleg ez idővel változik. Arról nem kell tudnia,hogy ha civilben ismerkedtek volna össze,akkor valószínűleg egy karóval legalább gazgadabb lenne a vámpír. Még ha ez az életébe is kerülne,vámpírt életben nem hagyna,sem vérfarkadt. De minezt homály fedi,ahogy Mr.Cooper valós kilétét is*
- Nem fáj, könnyebben tudunk együtt dolgozni,ha nem akarod átharapni a torkomat. Ez viszont nem változtat azon,amit elmondtam.
*már hogy ne fájna,mivel elég veszélyes egy ember számára,ha egy vámpír "kedveli",takarjon ez bármit,ettől függetlenül helytálló amit mond*
- Azért vagyunk itt,hogy ezt kitapasztald. Így is fogalmazhatunk,a "cetlizés" jó ötlet.
*éreztetni szeretné,hogy nem személyes ellenszenve miatt viselkedik így,hanem mert ez a dolga. A személyes ellenszenv egy ezüst pisztolygolyóval kezdődne a mellkasa közepén. Most viszont a világ szemében tanárnak kell lennie*
- Megértem. Nehéz lehet a helyzeted és megszokni mindazt,amit tanítani próbálok neked. De minél jobban megérted és elfogadod,annál hamarabb szabadulhatsz meg tőlem és az illemóráktól.
*merthogy ő már nagyon szabadulna a vámpírbarlangból,de a céljai érdekében be kell olvadnia közéjük,így a legsikeresebb*
- Részvétem a veszteségedért. A város valóban veszélyes,de az ezzel kapcsolatos teendőket,mint önvédelem és egyéb felkészülés,nem az én dolgom megtanítani neked.
*egy kis társadalmi forma,nem sajnálja egy vámpír halálát sem,ahogy ők sem az emberekét,de így illik. És még csak az kéne,hogy harcolni tanítson vadász létére egy vámpírt,nem mintha nem lenne a gyilkolás a vérükben*
- Min tűnődsz?
*rákérdez,mert huzamosabb ideig elmereng a tanítvány és most le kéne csesznie,viszont a téma ami közben elgondolkodik elég érzékeny,ezért inkább megkérdezi. Fontos,hogy Cathalina,még ha lelketlen,gyilkos vadállat is,valamennyire felfogja amit mondani próbál neki*
- Táncoltál már? Bálon, keringőre gondolok.
*következő lépés: alap,hogy tudnia kell táncolni,ezért megtanítja neki ezt is. Ha már tud,akkor pedig leteszteli a tudását. A következő percben kinyújtja felé a kezét,tenyérrel felfelé és közben fel is áll. A terem elég nagy ahhoz,hogy megtanítsa keringőzni*


//semmi baj,nekem is vizsgaidőszak:p ó,az meglehet. Bocsánat. Bár már találkozott Derry Sinéaddal az óra előtt is egyszer,legyen ez a mentségem:D//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Társalgó és szivarterem
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Darklore negyed :: Darklore kastély-
Ugrás: