Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 A Vörös Park

Go down 
SzerzőÜzenet
Serrah Rawen
A Rawen család feje
Serrah Rawen

Faj :
Alakváltó (Zoan)
Kor :
35
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
18
Tartózkodási hely :
Rawen Negyed

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzer. Nov. 07, 2012 10:26 am

Gyönyörű zöld, sárga, de leginkább vörös levelű fák borítják az egész területet -innen kapta a nevét a hely-, melyek lombja alatt padokra ülve csodálhatja a természetet az arra járó. Kis patak folyik keresztül a parkon, amely fölött bizonyos szakaszoknál fahidak ívelnek át. Éjszaka felgyúlnak a fekete oszlopok lámpásai, hogy megvilágítsák az utat az "éjszakai baglyok" számára is. Az oszlopok hajlamosak más alakot felvenni, megcsavarodnak, lehajolnak, kitekerednek, de nem csak éjszaka, nappal is.
Sok állat éldegél itt, madarak, rágcsálók, sőt, néhol erdőtündérek is felbukkanhatnak, akik barátságosan fordulnak az őket megközelítő emberek felé.



A Vörös Park 2027490893_494449e505_z

A Vörös Park R169_457x256_1039_%D0%9E%D1%81%D0%B5%D0%BD%D0%B8_%D0%B2%D0%BE%D0%BB%D1%88%D0%B5%D0%B1%D0%BD%D0%BE%D0%B5_%D0%B4%D1%8B%D1%85%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D0%B5_fall_bridge_autumn_park_photo_photography_digital_art

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyPént. Jan. 10, 2014 9:02 pm

Nicolas Ray


*A Rawen negyed szívében álló Vörös Park most télen is ugyanolyan színekben pompázik, mint az év többi napján. A kis patak is csörgedez, kristálytiszta vize vadul suhanva el a hidak alatt, míg nem az egyik után kisebb tóba nem érkezik. A tó másik oldalán bár folytatódik, még sem követi tovább vonalát senki sem. Néma az erdő és minden lakója egy énekszóra figyel csupán. A kis, ám még is mély tavacska felől jön, annak az egyik hídkorlátján ül egy sejtelmes női alak, kinek lenge ruhájával játszik a csípős szellő. Ő azonban még sem fázik. Barna haját fésülgeti, a fodrozódó vizet figyeli, amely felé kecses, mezítelen lábait lógatja összefonva. Alakja beleveszik a ködbe, amely lassan leereszkedik a vidékre. Itt örökké ősz van. Itt minden olyan más, ahogy az egész városban is. Hiányzik a leánynak a hatalmas kékség, a tavaszi Nap fénysugarai. Furcsa neki minden, idegen és szokatlan, nem is tuja hogy lesz képes hozzászokni az itteni körülményekhez. Ezért is énekel oly bánatosan egy régi-régi dalt, amelyben egy fiatal nő regél balladát hajós szerelméről. Lehet ezért burkolózik a Bánat leplébe a táj is: a lány hangja zeng mindenütt, még a legtávolabbi zugokban is és a közelben járók szívében is. A vízi állatok is mind körülötte ücsörögnek vagy a vízben úszkálnak és hallgatják a melódiát, amely egészen messze elszáll, egészen az park határáig. Ki meghallja, előbb vagy utóbb őhozzá téved.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyPént. Jan. 10, 2014 10:25 pm

Florence


Nicolas Ray sokat sétál a természetben, ha teheti. Szereti a friss levegőt, a növényeket, állatokat-főként a varázslényeket. Még csak néhányszor járt a Vörös parkban, már épp itt volt az ideje ismét eljönni. Szokásához híven enyhén kócos piszkosszőke üstökkel, borostával és egy nagyon lazán a nyakára hányt sállal riogatja az erdei népeket, a tájhoz színben pont illő felsőjében. Lehet hogy meg fog így fázni, annál nagyobb baja sose legyen. Ahogy egyre mélyebben halad a fák között, kellemes női hangot hall. Az jut elsőre az eszebe, hogy ilyen hangja lehet egy szirénnek-szerencsére nincs itt tenger. Kellemetlen lenne ha egy szép sellőlány megenné. Követi a hang forrását, hamar meg is leli a hidat és a hang forrását.
Megáll egy pillanatra, tisztes távolban. Ilyet még sosem látott: egy fiatal lány, olyan tengerkék szemekkel amilyen megnyugtatóan fűzöld Nicolas írisze. Túl könnyen van öltözve, biztosan nem ember. Körülötte pedig állatkák. Hihetetlen, csodás látvány. Most már boldogan halhat meg úgy érzi, annyira magával ragadja az egész. Elmosolyodik, jókedvű
halandó és megindul a lány felé.

- Miért búslakodik egy ilyen szép, fiatal lány?

Kérdezi kedves közvetlenséggel, mindennemű hátsószándék nélkül
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyPént. Jan. 10, 2014 11:52 pm

*Csendesebbé válik a hangja, ahogy egyre közeledik a dal vége. Az egyik béka mellé ugrik, a hídról annak korlátjára, és rábrekeg a lányra, mintha csak közölni akarna valamit. Kék szemeit a kis állatra szegezi, majd a dal utolsó sorait énekelve tekintetét a közeledőre emeli, egyenesen annak zöld íriszeibe pillantva. A közönségét alkotó élőlények azonnal elillannak, mikor a szőke férfi megszólal. A leány először ijedten, majd egy kicsivel kíváncsibb fényben úszó szemekkel pillog az idegenre.*
-Mert messze van tőle az, amit olyannyira szeret. És te miért vagy ilyen derűs?
*Int a mosolygónak, hogy jöjjön csak nyugodtan közelebb. Az iménti béka azonban a lány karjára ugrik és ismét brekkent valamit. Kezei közé veszi, csókot lehel fejecskéjére, majd a vállára rakja. Herceg sajna nem lesz belőle, de nem is bánja ezt a titokzatos énekesmadár. Inkább a szőkeségnek szenteli figyelmét, hogy vajon mennyire merészkedik közel.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Jan. 11, 2014 2:16 pm

Lassan egyre közelebb sétáll, főleg hogy a lány még int is. A korlátnak támaszkodik, igazán nem bánja hogy közelebb jöhetett. Elnézi a békát, nem akad ki, továbbra is jóedvű. Egy lány, aki nem iszonyodik a békáktól, ritka, de Nico már így is sejti, hogy ő nem egyszerű halandó, hanem valamiféle természeti lény lehet. Persze lehet, hogy téved, de elég sokat foglalkozik varázslényekkel, ezért van egy ilyen megérzése.

- Miért ne lennék? Miért nem az mindenki?

Teszi fel a költői kérdést olyan természetességgel és őszinteséggel, hogy az másoknak furcsa lehet.

- Szerintem minden okunk megvan rá, hogy vidámak legyünk. Csak a többség nem veszi észre. Megszokják a jót, természetesnek veszik-pedig nem feltétlenül az-, így immunisak lesznek rá és kis dolgokon is elszontyolodnak. Én boldog vagyok, hiszen ma is felkelhettem, nem haltam meg, legalább is remélem,hogy nem kísértet vagyok-kuncog-, nem vagyok beteg, a Nap szépen süt, a táj szép, főleg itt, az állatokat még nem üldözték el az új diákok, a közelben nincs háború és a muglik még nem tették teljesen tönkre a bolygót. Mi ad okot az örömre, ha nem mindez?

Nagy lelkesedéssel ecseteli ezt a fiatal lánynak, az élet egyszerű örömeiről, amelyeket csak meg kell látni. Minden hozzáállás kérdése, semmi több. És ezt Nicolas Ray tudja a legjobban.

- Szóval, mi lenne az? Ha nem bánod...

Utólag kérdez rá a lányka bánatára, hátha már a mondottakkal is javít a hangulatán. Nem szeret másokat szomorúnak látni, ezért is lett cukrász.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Jan. 11, 2014 4:54 pm

*Egyre nagyobb benne a kíváncsiság, ahogy kibontakozik a halovány ködből a szőke férfi alakja és végül megáll mellette. Kedve lenne megérinteni borostás arcát, de bírnia kell saját magával, nehogy a végén elijessze szegény halandót. A béka így is erősen mocorog a vállán, mintha csak azt akarná, hogy rá figyeljen a lány és ne másra. Sose gondolná az ember, hogy egy ilyen kis állat is lehet féltékeny. Mondjuk nem egy átlagos leányzóról beszélünk, az tény és való. Úgy tűnik még a vízi és kétéltű állatokat is megbolondítja. A tóból elő-előmerészkednek még a halak is, néha felbukkannak, hogy lássák mi folyik a hídon felettük.
A kérdésre csak pillog és tovább fésülgeti a haját, de tengerkék szemeit véletlenül sem veszi le a másikról. Nem szólal meg, amíg az idegen magyaráz. Nem is érti, hogy láthatja valaki ilyen derűsnek a világot. Nem találja különösnek, sőt, inkább olyan egyedinek látja a Mágust ezekkel a nézetekkel. Rá is mosolyog, sosem hallott még senkitől sem ilyen beszédet.
Egy pillanatra a víztükörre tekint, ahonnan kettejük képe köszönt vissza és pár halacska, akik még most is ott táncolnak körülöttük.*
-Fel is megy, le is megy, még sem kell neki sem lépcső, sem lajtorja.
*Kuncog egyet kislányosan, ez a felelete ugyanis a kérdésre: egy találós kérdés. Nem mintha nem akarná elmondani szíve bánatát, csupán jobb kedve lett ettől a különös embertől és ezért játszik vele kicsit.*
-És amúgy mi a neved? Elárulod nekem? Biztos olyan vidáman cseng, mint amilyen te magad is vagy.
*Bájosan pislog a férfire és abban reménykedik, hogy bemutatkozik neki. A "békakirályfi" eközben átmászik a lány másik vállára, hogy közelebbről is megszemlélhesse a zöldszemű férfit. Csak berekkent egyet rá és mereven bámulja.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Jan. 11, 2014 8:47 pm

Széles mosolyával néz a bűnkék szemekbe, nem tudhatja mi jár a leány fejében.
A szemei valahogy nem olyanok mint a lélek tükre. Ez a mondás csak az emberekre igaz, csak náluk alakult ki. Se állatok, se varázslények nincsenek teljesen a birtokában. Az íriszek, melyekbe mered, olyanok mint a víz tükre. Rebbenéstelenek, mint egy halé, még is csodaszépek, mint természet adta óceánok mélye.
Hirtelen elkapja a tekintetét hogy a tóba nézhessen, hiszen éppen akkor bukkannak elő halak.

- Nahát, kukucskálnak a halak!

Mondja is ki hangosan, felcsillanó szemekkel akár egy kölyök, mivel ez nagyon különös jelenség. A normális halak, általában, nem szoktak bámészkodni. Kicsit át is hajol a korláton, majd a halaknak is küld egy mosolyt. Végül visszanéz a lányra. Aki fésülködik.

- Nekem sem ártana, igaz? Azthiszem ezt megint elfelejtettem...

Jut eszébe hogy reggel nem került elő a fésűje. Nem mintha eszébe jutott volna. Túl bohókás hozzá. De nem zavartatja magát, az ilyesmi lényegtelen az életében.

- Ez egy találós kérdés? Hát, azokból sose voltam jó...

Meglepi a válasz,de derűjét megőrzi és legalább a másik arcára is mosolyt csalt. Szereti ezt csinálni: mások arcára mosolyt csalni. Valójában ez élteti.

- Hm...tenger?

Töri egy kcsit a fejét, megvakarássza az állát, aztán mondja a tippjét. Az ár-apály jelenség jut eszébe. Brit kölyökként elég sokat látott már.

- Oh, a nevem, persze! Bocsánat, el is felejtettem!

Összeszedi magát kicsit, kissé sikerült túl szórakozottnak lennie, pedig nem udvariatlan típus.

- Nicolas Ray, földmágus! Örvendek a szerencsének...

Reméli sikerül kicsalni a lányból a faját, ezért teszi hozzá, hogy mágus és az elemek közül a föld az, amit ural. És így valahol érthetővé is válik ez a természet-mánia részéről.
Le is guggol egy pillanatra és egy egészen kevés maréknyi földet szed fel, a béka felé tartja és bizony abból kinől egy szép kis lapulevél, amin jókat lehet varangyként dagonyázni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Jan. 11, 2014 10:59 pm

*Csendesen néz a fűzöld szempárba, csak rá figyel most és semmi másra. A kis béka fel is adja próbálkozásait, felfújja magát és csak mereven bámul a szőke férfira. Úgy tűnik az idegen kissé elfeledkezik a tengerszín tekintetekbe merülve, mintha csak a kék óceán vagy egy rejtélyes tó vizébe süllyedt volna. A leány csak mosolyog rajta, ez nem ritka jelenség, amikor egy halandó találkozik egy őhozzá hasonlóval. Nem hiába kergetik a szatírok is az ő fajtáját.
Követi a szőkeség példáját és maga is a halakra pillant.*
-Igen, tudom, mindig ezt csinálják. Szeretnek engem... Vagy most te tetszel nekik.
*Nagy mosoly jelenik meg hófehér arcán és szinte látja, ahogy a vízi lények mind újonnan megismert mágusának ugranak, hogy cuppanós puszit adhassanak borostás ábrázatára. Ismét késztetést érez, hogy megérintse, de nem szabad, nem teheti. Az ösztönök viszont másra sarkalják, hiszen egy halandó áll mellette. És az ő fajtája bizony nem rendelkezik férfiakkal, ezért van az, hogy mindig megragadják az alkalmat, ha emberrel találkoznak... S ahogy lehajol a másik, egy picit meglöki, hátha vízbe esik, de úgy is tudja, hogy nem fog. Csak viccelődik, azért csinálja. Nem szeretné riogatni, ezért mikor visszatekint rá a zöld szempár, folytatja a fésülködést, mintha mi sem történt volna.*
-Nekem tetszik a hajad. Vagy szeretnéd, ha...?
*Azzal játékosan feldobja a fésűt, majd elkapja és kíváncsian várja mit felel rá a fiatalember. A találós kérdését illetően nem mond semmit sem, csak türelmesen figyeli mit fog vajon válaszolni. Ahogy elhangzik a megoldás, felcsillannak kék szemei és még tapsol is mellé.*
-Igen, a tenger.
*Kicsit komolyabbá válik, látni az arcán, hogy emlékek kavalkádja tör fel elméjében, de hamar visszatér a valóságba és megint csak mosolyog. Rákérdez a férfi nevére is, aki kissé zavarba jön, de csak biccent neki, nem haragszik az ilyesmiért.*
-Nicolas Ray...
*Ízlelgeti a szavakat, hangja szinte belevisszhangzik a tájba, kissé természetellenesen, hiszen nincs mi visszaverje azt. S mikor a marék földet felveszi és levél nő ki belőle, a kis breki először gyanakvóan néz rá (ilyet is ritkán látni egy állat esetében), de végül feladja az ellenkezést és ráveti magát Nicolas kezére. Láthatóan élvezi a dolgot, ahogy a lengén öltözött lány is, nevetni kezd kis barátja örömén és ismét tapsol párat.*
-Hihetetlen, hogy a Mágusok mikre nem képesek... Ó, nekem is be kellene mutatkoznom, igaz? Lássuk csak... Melyik nevem áruljam el neked?
*Sokféleképpen szólították már, de a jelenlegi az, amit mostanság használ. Viszont olyan tündérinek találja Mr. Ray-t, hogy egyszerűen jól esik neki kicsit húzni az időt, hogy vajon mit fog mondani most, hogy hallja a hangját. Úgy tűnik nem csak az övé az, ami sejtelmesen kúszva a levegőben (mint most is) képes magához vonzani az élőlényeket maga körül.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyVas. Jan. 12, 2014 3:15 pm

A halakat nézi, közben fontolgatja amit a másik mond. Egy lány, akit szeretnek a halak.

- Annyira talán nem vagyok jóképű.

Töretlen a mosolya, nem bánatosan mondja ezt, de azért még is csak szebb látvány egy ifjú hajadon mint egy borostás férfi. Esztétikusab látvány, még ha nincsenek is önértékelési gondjai-valahogy a nők szeretik a borostát és a kócos hajat hm.
Ismét a lányra néz és mintha valamit látna a szemében. Csak nem el akarja csábítani kis kacérkodásával?

- Tényleg? Az jó...nekem sincs vele bajom. Csak van akit zavarhat hogy nem fésülködtem. Szeretnéd?

A jóképű cukrászt igazán nem izgatja hogy kócos, de ez a lány úgy tűnik nagyon lelkes, ezért miért is ne? Ha ettől boldogabb lesz. A bolondságokat amúgy is szereti.

- Mondjuk én elintézem ennyivel...

Fűzi még hozzá a fésülködéshez és egy bohókás mozdulattal végiggereblézi hosszú ujjaival a dús haját, amit két napja mosott, ezért még bozontosabb.

- A tenger...melléke vagy mélye?

Érdeklődik tovább, ezzel talán rájöhet a kishölgy hogy a mágus már keményen sejti, hogy nem emberi lény.

- Na és miért jöttél még is ide? A suli miatt? Én is csak egy éve jöttem.

Kérdez tovább, de mosolyog végig, reméli nem lesz búbánatos a kislány túl sokáig.

- Ezért vagyunk mágusok, megtanuljuk használni a manát, van ami pedig ösztönösen jön...akinek valamilyen elem engedelmességre hajlik, az nagy szerencse. Sokkal könnyebben tanulják meg annak az elemnek az elsajátítását, varázslatait és kevesebb erőfeszítésbe és manába kerül. Nem rossz dolog. Mint nekem a föld...az alap dolgokhoz még szinte koncentrálnom sem kell. De szeretem a hétköznapi dolgokat mágia nélkül elvégezni.

Magyaráz a titokzatos hajadonnak, aki maga is célozgat rá, hogy nem ember (mágus).

- Amelyiken szereted ha szólítanak. Engem szólíthatsz Nick-nek vagy Nico-nak is ha tetszik.

Szerencsésnek érzi magát amiért képzett mágus, egyre inkább érzi úgy, hogy ez a fiatal lány kábítani próbálja, tudatosan vagy anélkül. Nem haragszik, vannak ilyen lények, rosszindulatra az utolsónak gondol. De azért nehéz hárítani, hiszen attól hogy varázsló, még is csak férfi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyVas. Jan. 12, 2014 6:04 pm

-Miért ne lennél az? Szerintem... Nos... Szerintem helyes fiú vagy...
*Aprócska pír jelenik meg az arcán, ez a kijelentés őszintén jött és nem az ösztönök irányította gondolatkavalkádokból került elő. Hosszú haját ketté választja és előre dobja, hogy eltakarhassa zavarát. Most úgy érzi magát, mint egy kislány, aki megvan illetődve, mert először fogta meg a kezét egy fiú az óvodában.
Kacérkodna? Valóban, de nem rosszindulatból. Örvendezik csupán, hogy végre beszélgethet valakivel, még pedig egy halandó férfival. Szeret ismerkedni.*
-Nem lehet mindenki tökéletes, viszont vannak olyanok, akik azzal válnak tökéletessé, hogy van bennük tökéletlenség is... Ó, igen, szeretném! Még sose fésültem embert, csak sziréneket.
*Talán túlságosan is őszinte volt ezzel a kijelentéssel, de nem bánja. Amúgy is sejti, hogy a szőkeség lassan rájön a kilétére. Annyi baj legyen, nem olyan nagy ördöngösség találkozni egy magafajtával. Legalább is szerény véleménye szerint.
Figyeli, ahogy a zöld szemű mágus szórakozottan beletúr saját hajába, nevetgél is a leányka mellé, majd közelebb csusszanva végigszántja fésűjével a szőke bozontot. Kissé meg-megakad benne, de nem zavarja, óvatosan bánik vele, nehogy fájdalmat okozzon. S miközben fésüli, kezd egyre jobban úgy festeni a férfi hajkoronája, mintha most mosta volna meg. A fésű ugyanis nem hétköznapi, az őhozzá hasonlóknál sokszor akad ilyesmi és nem hiába.*
-Csak a melléke; tengerpart mellett nőttem fel. A szervezetem viszont jobb szereti az édes vizeket.
*Ennek az az oka, hogy ő fajtájának nem tengeri/óceáni példányai közé tartozik. Kibírja a sós vizet, de nem érzi még sem úgy magát benne, mint egy tóban vagy egy folyóban. És még a lélegzés is nehézkésebb.
Tetszik neki ez a szituáció: nem árulja el, hogy miféle lény is ő, csupán körülírja és talán újdonsült barátja fog rájönni a megoldásra, mint az imént a találós kérdésnél is. Kíváncsi, hogy mit fog majd hozzászólni, ha megvilágosodik.*
-Nos... Igen, részben az iskola miatt.
*Az arca továbbra is komoly egy csöppet, de hamar felderül és mosolyog ismét. Próbál nem az ittlétének másik okára gondolni. Nem túl kellemes emlék az, amit előidéz elméjében.*
-Érdekesen hangzik. Nem is tudtam, hogy a Mágusok is képesek az elemeket irányítani. Nézd, én is tudok hasonlót!
*Azzal balját a víztükör felé nyújtja, majd lassan felemeli és a tavacskából vízoszlop emelkedik ki, pontosan Nicolas előtt, egy szép tavirózsával a tetején. A lány csak kedvesen mosolyog továbbra is.*
-Nekem sem kell megerőltetnem magam, hogy ezt megtudjam csinálni. Viszont nagyon sokáig magam is úgy éltem, mint egy átlagos ember, így későn jöttem rá, hogy mi is vagyok valójában. Szerencsére akkor sem kellett olyan sokat vesződnöm vele. A véremben van.
*Ha Nico elvette a virágot, akkor a vízoszlop visszabukik a mélységbe s a halacskák ismét előbukkannak kíváncsiskodni, pár békával együtt.*
-Mindegyik nevemet szeretem, de... Mostanság Florence Nightingale-ként emlegetnek. A másik két nevem másutt használom: Egyiptomban Layla Sekhet, Görögországban Kalypso. Válassz közülük!
*Még senkinek sem ajánlotta fel ezt a lehetőséget (talán csak anno a sziréneknek), de úgy érzi Nicolasban megbízhat. Az lenne az utolsó, amire gondolna, hogy ártó szándékkal közeledik felé a férfi. Ennek ellenére gondolni sem mer arra, hogy megmutassa neki másik önmagát. Mert mi lesz akkor, ha rájön a fajtájára és látni szeretné a másik arculatát? Nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Bár, ki tudja. Amilyen derűs egy fickó, lehet nem ijedne meg tőle.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyVas. Jan. 12, 2014 7:36 pm

- Köszönöm. Zavarba hoztalak?

Kérdez rá minden rosszindulat nélkül ahogy a lány arcába szökik a vér. Bájosnak találja ahogy próbálja leplezni. Így olyan fiatalkának tűnik, nehezen mondaná meg a korát. Mondjuk Nicolasra is érvényes ez, fiatalos az arca, pedig már lassan a harmadik x-et is eléri.
A bölcselkedésre csak mosolyog, értékeli a hasonló felfogást. Manapság sajnos ritka, a média elbutítja a fiatalokat.

- Akkor itt az ideje kipróbálni. Ha ez boldoggá tesz.

Kiszélesedik mosolya és várja a "fodrászt". Apróságokkal is fel lehet másokat vidítani.

- Hm...olyan érzés mintha a hajamat mosnád.

Valamiféle varázslat, nem vitás, ez szórakoztatja és felkelti az érdeklődését.

- Naiasz vagy?

Kérdez rá, mosolyogva lenézve a lányra ahogy az fésüli. Érdeklődik mas lények iránt nagyon is, sokat olvas róluk és megy el túrázni hogy felkutassanőket. Máskülönben nem találta volna el.

- Szeretnél mágiát tanulni?

Vagyis diákja lesz-e vagy kolléga, bár előbbire tippel, fogalma sincs hány éves a kis vízinimfa. Most már érti a viselkedését, ritkán látnak férfit.

- Tudnak, annyira nem is ritka. Ha vele született. Tanulni pedig bármit meglehet ha sokat gyakorolják.

Elnézi a vízoszlopot a virággal, szép. Nem tervezi elemelni, had maradjon a vízben.

- Nem tudtad?

Meglepetten kérdezi, ha a lány szeretné akkor mesél, ha nem akkor nem kérdezősködik. Úgy rémlik a naiaszok a lány gyermekeiket felnevelik, csak a fiúkat passzoljak le vagy ilyesmi, pontosan nem emlékszik, rákérdezni meg ilyesmire nem illik.

- Ennyi helyen vagy már ismeretes? Nem lehet unalmas az életed.

Jegyzi meg jókedvűen majd választ egy nevet.

- Flore, az bájosan hangzik. Mintha passzolna.

A másik forma ténye hirtelen nem is jut eszébe.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyHétf. Jan. 13, 2014 9:11 pm

-Tessék? Jaj, nem, nem, csak... Na jó, talán egy kicsit.
*Nevetgél magában, két tenyerét fésűstül az arcára tapasztva, hogy eltakarja rózsáit. Igen, így valóban kislányos az arca és sokáig ilyen is marad neki. Az ő fajtája sokáig él, nagyon lassan öregszenek, így általában valóban nehéz megtippelni a korukat. De a kis hölgy jelenleg ténylegesen annyi éves, amennyinek látszik: nemsokára betölti tizenkilencedik életévét is.*
-Ó, efharisto para poli!
*Hadarja görögül, majd neki is lát megfésülni a szőke férfit. Tengerkék szemei élénken csillognak, láthatóan tetszik neki a dolog. Hiszen ez az egyik álma: emberekkel foglalkozni, akár gyógyítani őket, akár megszépíteni őket. Részben ezért is van itt, ezért szeretne mágiát tanulni, hogy azt felhasználva segítő kezet nyújthasson a halandók számára. Sok rossz dolog történt vele, mikor Firenzében járt - sokszor énekelt róluk az Arno folyó partján. Voltak, akik hallották őt, de senki sem tudta kihez is tartozik a titokzatos női hang, ezért is illették a végén egy becenévvel. Akkor határozta el, hogy mindenféleképpen gyógyítással szeretne foglalkozni. Ehhez egy másik emlék is hozzátársul, de arra még gondolni sem szeret.*
-Igen, hasonlatos ahhoz az érzéshez... Kész is van! Hmm...
*Elnézegeti alkotását, Nicolas megőrizte jóképűségét a frizuraigazítással, bár tény és való, hogy a kis fodrásznak az előző verzió is tetszett. Mintha meg se hallotta volna, hogy közben a zöldszemű férfi rákérdezett hovatartozására. Tekintetét az övébe fúrja és halovány mosollyal pillog.*
-Igen, az vagyok. Jól ismerheted e világ lényeit, ha így rájöttél... Zavar, hogy én ilyen vagyok?
*Ezt főleg amiatt kérdezi, mert nimfa alakja nem minden ember szemében szép. Eddig inkább megijedtek tőle, főleg halandók, ha esetleg meglátták valahol, de a szatíroknak még így is tetszett. Szerencse, hogy abban a formában sokáig képes egy tó fenekén is ellenni akár, amíg az őt kergető kecskelábúak el nem vonulnak. Szerencsére még eggyel sem találkozott ebben a városban. Úgy véli vége is lenne a nyugalmának...*
-Igen, szeretnék. Bár nem tudom, hogy bennem mennyire van meg a tehetség vagy a manna hozzá.
*Reméli nem fogják visszautasítani a jelentkezését azért, mert a vízmágián kívül másféléhez nem ért. Az kellemetlen volna. Vízzel is tudna sérülteken segíteni, hiszen nem csak önmagát, de másokat is képes vele kicsit gyorsabban regenerálni, de azért még sem elég ahhoz a célhoz, amit elszeretne érni.*
-Tehát, ha valaki nem ért az elemekhez, de sokat gyakorolja őket, akkor könnyedén képes lesz bármelyik irányítására, ugye?
*Tényleg érdekesnek találja a dolgot, hiszen nem sokat tud a Mágusokról. Ami a vízoszlopot illeti, visszaereszkedik a tavacskába, a virággal együtt. Kicsit elszontyolodik, amiért nem fogadták el, de végül is akkor szebb ez a növény, ha vízben van.*
-Nem, nem tudtam. Nos, engem nem najádok neveltek fel... Hanem egy idős halász.
*Ennyit mond csupán, vállait kecsesen megvonja, majd a víz tükrébe pillant. Önnön arcképét látja, amely komoly tekintettel pillant vissza rá. Ismét Nicolasra nézve azonban visszatér ragyogó mosolya.*
-Nem volt unalmas, az igaz. A Kalypso nevet édesanyámtól kaptam, miután megszülettem. A másik nevet a halásztól kaptam, aki a szárnyai alá vett.
*Derűsen ecsetelgeti a dolgot, majd becenevét hallva kuncog egyet.*
-Valóban passzol, hisz a Florence-ből jön. Hmm, rövidítve még nem is használták sokan.
*Eltűnődik egy pillanatra.*
-A te nevednek van jelentése? Mármint, volt valami oka, amiért Nicolas lettél? Vagy csak úgy ezt kaptad?
*Kérdez rá hirtelen, miközben mutatóujját körbe-körbe pörgetve kezd játszani a vízzel. A halacskák élvezik, bele-belekapaszkodnak egy-egy örvénybe vagy hullámba, ami keletkezik és jót lubickolnak benne. Kedve támad Flore-nak is csatlakozni hozzájuk, de nem akarja magára hagyni Nico-t. Ő sajna nem tudna ebben a hidegben úszni vele egyet.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyKedd Jan. 21, 2014 12:13 am

Jót nevet a lányka zavarán, persze nem rosszindulatból. Aranyosnak találja ahogy az arcát próbálja takarni a hajával.

- Mit mondtál az imént?

Érdeklődik miközben a lány nagy hévvel elkezdi fésülni a haját. Kicsit be is hajol, hogy elérje, hiszen elég magas. Közben rámosolyog. Szórakoztató szituáció az biztos, nem szokták mások fésülgetni, de nem zavarja a dolog.

- Ennyire jó érzés engem fésülni?

Jön a következő kérdés, mert hát a kis nimfa szemmel láthatóan teljesen beleéli magát a dologba és kivirul. Valójában még sosem találkozott hozzá hasonlóval, csak olvasott róluk. Persze egy könyv sem tér ki ilyen részletekre, hogy na vajon mi boldogítja ezeket a lényeket.

- Varázsfésű? Mindőtöknek van?

Végiggereblézi a haját az ujjaival. Lehet, hogy a kicsit sokat kérdez, de kíváncsi típus, másrészt nem minden nap találkozik az ember egy vizinimfával.

- Érdekelnek más lények. Van egy gizmóm és egy törpe sárkányom.

Derűsen felel, ez az egyik hobbyja, más fajok tanulmányozása, tehát egyben Flore kérdését is megválaszolja. Remélhetőleg ehhez kapcsolódik majd a tárgy amit tanítani fog a varázssuliban.

- Ó, ez majd idővel kiderül. De még ha nincs is alapvető tehetséged hozzá, bizonyos szinten mindenképp el lehet sajátítani tanulással. Majd segítek ha gondolod.

Ezért igaztán nem kell csüggednie, kiszélesedő mosolya vélhetően ezt nyomatékosítja is. Illetőleg szívesen segít. Bárkinek bármiben. Pont egy bájos najaszlánykának ne mágia-ügybnen?

- A mana itt van körülöttünk, nem csak bennünk, tudunk vele manipulálni és ez a folyamat elsajátítható. Egyesek képesek közvetlenül érzékelni is a jelenlétét, szerintem ez nem is olyan nagy ördöngősség, csak koncentrációt igényel. Olyan...mint valamiféle önálló tér, mint a levegő, ott van, de nem látjuk, viszont kézsuhintással érezzük. Ha egy adott irányzat érdekel valakit, abban tudja fejleszteni magát. Gondolom a suli is rámegy majd ezekre a szakirányokra. Lehetsz hidromágus, ha az szeretnél lenni.

Magyarázza finoman gesztikulálva a dolgot. Aztán bólint egyet a következőkre.

- Tulajdonképpen igen. A "könnyedén" talán túlzás, de meg tudja tanulni.

Csak akarni kell, egy vízi varázslény pedig biztossan affinitást mutat a vízmágiához, így rögtön adja magát a dolog.
Kiszúrja hogy Flore elszontyolodik ahogy a vízoszlop letűnik, egy pillanatra a virág után néz majd ismét rá, ekkor össze is rakja fejben a dolgot.

- Nem vettem el, vízi növény, a kezemben nem érezte volna jól magát.

Vágja ki magát egy igaz és egyben kedves megjegyzéssel és ismét rá mosolyog. Csak nem bántotta meg a lányt?

- Kiskoromban én is inkább úgy nevelkedtem mint egy mugli. A szüleim nem tartották annyira elsődlegesnek a mágiát a mindennapokban. Megmutatták, megtanították az alapokat, hamar rájöttünk arra is, hogy a föld könnyebben engedelmeskedik nekem mint más, de ettől még nem végeztünk mind alapvető dolgot mágiával mint egyes máguscsaládok. Még a mosogatást is varázslattal intézik el. Szerintem felesleges ilyesmire pazarolni a manát.

Jókedvűen meséli mindezt, érdekesnek találja amit Flore mond, az öreg halászról valahogy rögtön az Öreg halász és a tenger jut az eszébe. Nem kérdez rá, modortalanság lenne, inkább hozzá teszi azt, amit tud.
Egy mágus aki félig-meddig inkánbb mugli-szerűen éli az életét és csak akkor használ varázslatot, ha muszáj.
A névről való értekezést elhallgatja majd eltűnődik a kérdésen. Felpillant az égre, majd ismét a tájra.

- Nem is tudom. Talán a szüleimet kéne megkérdezni*. Viszont...volt egy felmenőm aki szintén Nicolas volt és állítólag emlékeztetek rá. Csak egy kósza beszélgetés kapcsán említette az apám és meghallottam, elég kicsi voltam. De valahogy sosem akartak róla beszélni. Lehet, hogy nem szerették.

Vállat von aztán a lebbigyedő ajka ismét fordul egyett és felgörül. Nem szokott sokáig búslakodni.



* Nicolas - Miklós, a név jelentése "a nép ragyogása", valójában passzol a karakterhez, de ennek nincs tudatában
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyKedd Márc. 18, 2014 11:14 pm

-Ó, semmi különöset, csak megköszöntem a lehetőséget.
*Mosolyog derűsen, miközben gondosan, csillogó szemekkel fésülgeti a férfit. Ő maga sem tudja, hogy miért, de egyszerűen fergeteges érzés egy halandóval ily módon foglalkozni. Valószínű, hogy azért van ez így, mert jó ideje már, hogy nem beszélt senkivel sem ilyen közvetlen, ráadásul ez a valaki egy igen kedves ember, érzi rajta, hogy még a légynek sem tudna ártani. Nem gondolta volna, hogy egy vadidegen férfi, méghozzá FÉRFI egyszer csak odajön hozzá beszélgetni. Mármint tudja magáról, hogy fajtájából adódóan vonzó jelenség a halandók szemében, de hallott már kósza pletykákat Nameless Town-ról és a halak is különös dolgokat cuppogtak a fülébe. A békákról már nem is beszélve, ők folyton furcsa dolgokat brekegnek.*
-Igeeen! Olyan érdekes és furcsa, mert eddig csak szirének haját fésültem, emberét még nem. És ez olyan... Olyan jó érzés, igen.
*Hallhatóan ő sem tud túl logikus magyarázatot adni a jelenségre, egyszerűen tetszik neki a dolog és kész. Lehet a természetéből fakad az egész.*
-Hmm... Szerintem igen. Mondjuk én egy sziréntől kaptam ajándékba, de ő azt mondta, hogy minden hozzánk hasonlónak van ilyesmi csecse-becséje.
*Kecsesen vállat von, miközben kis mosoly ül az arcára. Sajnos nem sok mindent tud a fajtájától, többnyire csak azokat, amiket a legendákban olvasott, illetve amiket a saját maga bőrén is megtapasztalt, de nem többet. Abban reménykedik, hogy egyszer találkozik majd valakivel, aki olyan, mint ő és esetleg tud új információkkal szolgálni a fajukat illetően. Az nagyon jó lenne, egy élmény.*
-Igazán? Ó, biztos nagyon édesek! A gizmókról egyszer hallottam csupán, de még sosem láttam egyet sem. Ahogy sárkányt sem, csak ilyen sárkánykígyó-szerű lényeket... Hogy néz ki egy gizmó?
*Kicsit közelebb hajol, tágra nyílt kék szemekkel és kíváncsian fürkészi a fűzöld tekintetet. Bizonyára tud valami érdekeset mesélni róluk, ha már van neki otthon belőlük. Sose volt még házi állata. Egyszer barátkozott össze egy kis tevével, de nem engedték, hogy hazavigye. A vízi állatokat pedig nem tudná otthon tárolni, bár van egy barlangtó a kis fészke mellett, ott lehet él pár mellé szegődött élőlény.*
-Az nagyszerű lenne! ... Köszönöm.
*Bájosan és őszintén mosolyog, egyszerűen alig hiszi el, hogy máris sikerült egy ismerőst (talán barátot?) szereznie a Városban. Pedig arra volt felkészülve, hogy ki lesz rekesztve, mert nem a környéket uraló fajok egyik képviselője, vagy mert olyan kis furcsa, zárkózott. Igen, mert alapjáratában véve Florence nagyon is visszahúzódó, de ez egy speciális eset, aminek még ő maga is örül. Nem hiába, a megérzései nem csalnak.
Ámulattal hallgatja, amit Nicolas mesél neki a manáról. Látszik rajta, hogy az agya csak úgy szívja befelé az információkat.*
-Hát... Engem inkább a gyógyítás az, ami a legjobban érdekel. De sok más dolog is van, amit szívesen megtanulnék vagy ami felé szívesen... Hogy is mondják? Specializálódnék? Igen, ez a jó szó.
*Kíváncsi természete végett sok minden van, ami érdekli és amit szívesen kipróbálna. Nem csak a mágia terén, de még a hétköznapi életben is.*
-Mindent meg lehet akkor tanulni, igazából. Akár könnyű, akár nem. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire akarjuk.
*Maga elé pillantva mosolyog a víztükörbe, majd ismét Nicolasra pillant.*
-I-igen, tudom, de... Szerettem volna én is adni valamit, ha már a kis béka barátomnak ilyen szép lapulevelet varázsoltál.
*Elgondolkodik egy kicsit, hogy most mitévő is legyen, mikor hirtelen valami nagyszerű dolog jut az eszébe. Lepillant a halakra, akik szinte azonnal a víz alá merülnek, mintha rögtön tudnák, hogy mi is a dolguk. Eltelik egy kis idő, mire újra felbukkannak. A víz felszíne kissé iszapossá válik, ugyanis az állatok a tavacska alját dagonyázzák, mintha keresnének valamit. Pár perc múlva azonban felbukkannak és az egyik nagyobb hal szájában van valami csillogó. Felugrik és "röptében" a lány kezébe ejti azt a valamit, majd el is tűnik a habok között. A nimfa Nico felé nyújtja a
tárgyat.*
-Akkor pillantottam meg, amikor idejöttem a hídhoz. Nos, nem a szárazföldön érkeztem, ezért vehettem észre...
*Láthatóan kissé zavarba jön, nimfa alakja nem mindig tetszik az embereknek. Viszont továbbra is a tenyerében tartva mutatja, illetve akarja odaadni a szőkeségnek a kincset, amit felhozatott. Reméli ezt már elfogadja, igazi különlegesség. Valószínűleg tiszta aranyból van a kis medál. Mintha egy különleges és régi címer lenne benne, de sajnos nem igazán ismeri fel. Remélhetőleg nem ül rajta semmiféle átok, ami miatt idedobták volna. Ő személy szerint semmi rosszat nem érez vele kapcsolatban. Legalább is jelenleg és egyelőre.*
-Mosogatni varázslattal? Pedig az egy jó dolog! Én szeretek ilyesmiket csinálni, megtisztítani a piszkos, mocskos dolgokat... Természetesen vízzel. Nekem nem is lett volna lehetőségem arra, hogy másképp legyen. Elég szegényesen éltünk, a nevelőapám nem is volt mágus, egyszerű halászember volt. Mondjuk így is, úgy is butaság lett volna a legegyszerűbb feladatokat is mágiával megoldani. Unalmas lett volna.
*Elfintorodik egy kicsit a gondolatra. Úgy véli nagyon ellustult volna, ha a mágia mindent megoldott volna eddigi élete során. Örül is, hogy eddig nem volt része ilyenben. Így legalább talpraesettebb és nem probléma a számára, ha a két kezével kell megcsinálnia valamit. Érdekesnek találja, hogy a manához értők között is vannak olyanok, akik nem csak a természet adta adottságaikkal élnek teljes mértékben. De hát mire is számíthatott volna? Nicolas Ray egész lénye egy igen érdekes jelenség a számára, még szép, hogy az élete is az.*
-Izgalmasan hangzik! És sose próbáltad még kideríteni, hogy miért nem beszélnek az ősödről? Biztos különleges személy volt, egy rejtélyes fickó vagy ilyesmi!
*Számára evidens az ilyen helyzetben az, hogy rögtön kutatni kezd az igazság után. Lehet viszont Nick számára nem vagy lehet még is tud valamit az elődjéről, ami miatt nem nézett utána a pontos önéletrajzának. Mosolya kicsit le is görbül, ahogy ez eszébe jut. Reméli nem túl tolakodó vagy túlságosan is közvetlen a dolog kapcsán. Tekintete ismét a víztükörre siklik, ahogy Nicolas újra mosolyogni kezd. Vonzza a víz, mint egy partra vetett delfint, akinek egy idő után rendkívül szükségessé válik, hogy visszakerüljön az óceánba vagy a tengerbe. Florence bár nem hal bele, ha nagyon sokáig szárazföldön van, de létének még is egy olyan eleme a víz, ami nélkül igencsak keserves lenne minden körülötte. Szereti, ha a lágy hullámok a bőrét simogatják, ha úszhat és érezheti, ahogy átöleli és burokba zárja a nagy kékség. De most nem ugorhat bele a tóba csakúgy, hiszen itt van Mr. Ray, az első emberi lény, az első ismerős, akivel itt találkozott és aki olyan kedves hozzá, nyitott és... Nehéz szavakba öntenie ezt a gondolatot. Naiaszként tényleg különleges a számára ez a kis találkozás. Ezért nem szeretné elrontani. Inkább mély levegőt vesz és ismét a férfiúra pillant, rá koncentrálva és nem a hívogató mélységre.*


A hozzászólást Florence Nightingale összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 24, 2014 12:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyCsüt. Júl. 03, 2014 10:16 am

- Ugyan, nincs mit! Ha kamasz koromban futunk össze, az lehet hogy jobban tetszett volna. Hosszú hajam volt, derékig érő. Befonva hordtam, máshogy úgy sem állt volna jól, elég vékonyszálú volt, sovány kis fonat volt. Mióta levágtam bedúsult.

Nevet egy jót a lány bájosságán. Különös egy szerzet, de Nicolas-nak szimpatikus kislány.

- Az anyukám biztosan megköszönné, hogy van aki rendbe szedi ezt a szénaboglyát helyettem!

Jegyzi meg és nevet a saját megjegyzésén is. Amit Flor mond, arra csak nagyokat bólogat, fülig érő szájjal: hiszen Nicolas a világ legoptimistább embere.

- És más egy szirén haja mint az embereké? A tapintása?

Bugyuta témának hangzik, de Nico-t tényleg érdekli. Furcsa dolgok iránt érdeklődik, tulajdon képpen minden ami más lényekről szól, az érdekli. Az apróságok is.

- Ha jó érzés, akkor csináld nyugodtan! Örülök ha másnak a kedvére tehetek. Az is olyan jó érzés. Ha mások mosolyognak, nem? Annyit búslakodnak...nem is értem miért! Nem látják milyen csodás minden körülöttük?

Ecseteli az őt fésülgető lánykának, persze nem mocorog nagyon, hogy ne zavarja a procedúrát.

- Áhá. Értem. És csak olyan kabala vagy valami különleges varázs-tulajdonsága is van? Persze csak ha nem tolakodó a kérdés...

Nagy, csillogó, algazöld szemekkel hallgatja és kérdezgeti az újonnan megismert nimfát. Reméli nem érzi a lány terhesnek ezt a sok fecsegést.

- Egyszer olvastam egy könyvet a vizi nimfákról és sellőkről. Kiskoromban volt egy ilyen mesekönyvem. Vagyis több is volt...az egyik a Kis merész. Egy hullámocskáról szólt. Régen volt, de még emlékszem hogy kezdődöt..."Élő: A tenger lélegzik. Lélegzik, mert él. S mert él, sokat tudna mondani...". Aztán utána néztem a könyvtárban a vizi lényeknek.

Meséli vidáman a gyermekkori élményt, nagy beleéléssel. Nicolas mindig is közvetlen fickóvolt.

- Igeeen! És igen, nagyon édes!

Vágja rá rögtön, aztán a leirást illetően eltűnődik, felpillant az égre, már amennyi fény átszűrődik a fák között és megsimogatja borostás állát.

- Olyan mint egy szőrpamacs. Nem egászen mint egy macska, nem is mosómedve...nem tudom mihez hasonlitani. Kicsi, négy lába van, de kettőn közlekedik, nagy szemei és nagy fülei vannak. Egy plüssállatra hasonlit legjobban. De mit szólnál ha egyszer megmutatnám neked?

Próbálja körül irni a kis lényt, de elég nehéz, ezért támad is a korszak alkotó ötlet: ha Florence-t érdekli, szivesen megmutatja neki a sajátját.
A lány közelsége cseppet sem zavarja, túl közvetlen személyiség hozzá.

- Persze és nincs mit! Csak keress fel bármikor. A suliban biztos lesz valami tanári szoba-féleségem. Vagy csak gyere be a cukimba, általában ott megtalál bárki. A nyugati Grimm negyedben van, eltéveszthetetlen, a főutcán.

Árulja el neki a nyilt titkot, szivesen lát bárkit és szivesen segit bárkinek. Aranyos diáklányoknak pedig duplán.

- Ennek örülök. Az érdeklődés a tanulás alapja. A gyógyitás pedig csodálatos dolog.

Meleg szivvel mosolyog vissza a lányra, ki fog ő kupálódni, majd segit neki. De talán nem is fog kelleni annyi segitség mint most gondolja.

- Ez kedves tőled. De nem kell mindig visszaadni, ha kapunk valamit. Ezt nevezik önzetlenségnek. Nem azért adjuk, hogy cserébe kapjunk valamit.

Mondja a lánykának, lehet hogy nem hallott még ilyesmiről. Rámosolyog, ő sem azért szokott adni, hogy kapjon. Lehet hogy ez manapság ritka, de Nico még az élő példa a tiszta szivre.
Közben valami mozgolódik a viz alatt, Nicolas átpillant a korláton, a viz zavarossá válik. Szemével követi ahogy ahal kiugrik a vizből és tárgy pottyan Flore kezébe.

- Köszönöm, ez nagyon szép! Biztosan nem szeretnéd megtartani?

Illetlenség volna elutasitani, szivesen veszi az ajándékot, még ha jómaga nem is viszonzásokért szokott bármit tenni. A medált megnézi, utána a nyakába akasztja, az ing alá.

- Igen, a lusta mágusok mosogatnak varázslattal és nem a kezükkel.

Helyesel és egésziti ki. A korabeli élményre csak bólogat.

- Nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy boldogan éljen az ember.

Ez a véleménye, bár sokan vitáznának vele, de ők olyanok is. Nem veti meg a szegényeket, sose tett ilyet. Maguk se voltak jómódúak. Nem haltak éhen, normálisan éldegéltek a szüleivel és most sincs másként. A cukrászda miatt már van szép kis spórolt pénze, jól megy az üzlet, de nem a vagyongyarapodásért süt.

- Hm...ezen még sosem gondolkodtam.Biztosan sok felmenőm volt. Nicolas Aurelius csak egy a sok közül, gondolom.

Vállat von, annyira nem érdekli, hiszen rengeteg őse lehet egy embernek, hajaj! Biztos ő is valami varázsló-féle lehetett...vagy nem. Talán van a városban olyan aki tudná, valaki olyan, akiről utoljára gondolná, hogy ismeri ezt a nevet.
Aztán meglátja a lekókadó szájat és a viztükör mély bámulását.

- Valami baj van? Szeretnél visszamenni a vizbe?

Nem volt nehéz kitalálni. Legalább is Ray-nek van érzke hozzá, hogy a mások búját-baját radarként kiszúrja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyPént. Okt. 24, 2014 6:36 pm

-Ó, biztosan csodaszép volt! De miért vágtad le? Én sose tudnék ilyet tenni a sajátommal.
*Lebiggyeszti ajkait, de továbbra is fésülgeti a férfit, láthatóan nagyon figyel arra, hogy nehogy meghúzza valamelyik tincset, pedig tényleg elég gubancos itt-ott.*
-Szívesen máskor is! Bizonyára ő is sokat bajlódott vele, amikor kisfiú voltál.
*Nagy mosolyra húzza ajkait, bár nem tart sokáig ez a mosoly. Az ő haját sosem fésülgette az anyukája. Pólyás kora óta árva, és sose tudta meg igazán, hogy kik is voltak a szülei. Erről azonban nem igazán szeret beszélni, így inkább felélénkíti magát ebből a pár másodpercnyi búskomorságból, és ismét mosolyog.*
-Igen, másabb egy picit. A szirének madártestű, emberfejű lények, a hajuk tapintása inkább a tolléra emlékeztető, pedig külsőre nem különbözik a mi hajunktól. Fantasztikus teremtések: a hangjuk fenséges és ők maguk is gyönyörűek.
*Számára egyáltalán nem hangzik bugyutának a kérdés, szívesen mesél furcsa dolgoktól vagy lényekről, akikkel eddigi élete során találkozott. Főleg akkor szeret ilyesmikről beszélgetni, ha a hallgatóság figyelme egy percre sem lankad és legalább olyan buzgóak a témában, mint ő maga. Nos, ez Nicolasról el is mondható, véleménye szerint.*
-Én is tapasztaltam már úgy, hogy ha rámosolygok másra, és az illető visszamosolyog, akkor az olyan kellemes, melengető érzés. Viszont vannak olyanok, akik furcsán néznek rám, mert nem ismernek és nem értik, hogy ennek ellenére miért mosolygok rájuk. Bár van úgy, sajnos, amikor én sem tudok mindig visszamosolyogni...
*Sóhajt egyet, lassan kész lesz Nico frizurájával. Sokkal könnyebb vele bánni, mint a szirénekkel - azok folyton izegtek-mozogtak, nagy gesztikulációkkal ecsetelgettek dolgokat, vagy énekeltek, ami miatt nem volt könnyű kifésülni a hajukat.*
-Nem, egyáltalán nem tolakodó. Nem igazán gondoltam még rá kabalaként, de annál inkább úgy, mint egy hűséges társra. A varázserejéből fakad ez a dolog, hiszen a világ leggubancosabb hajzuhatagát is képes rendbe rakni. A fajtám számára ez fontos, hiszen a víz könnyen összeborzolhatja a hajunkat, az pedig nem túl vonzó a halandók számára.
*Ismét sóhajt egyet, közben be is fejezi a fésülgetést, elkészült a remekművel.*
-"Kis merész"? Nem ismerem, sajnos. De tetszik ez a pár sor belőle.
*Örül, hogy egy halandó ember érdeklődését így felkelthetik a vízi lények és azok világa, bár... Ebből már voltak problémái, sajnos.
A gizmó leírásánál elkerekednek tengerkék szemei és csak úgy csillognak! És amikor Nicolas felajánlja, hogy akár meg is mutatja neki, majdnem a nyakába ugrik.*
-Olyan cukorfalat lehet - nagyon meg szeretném nézni! Olyan kedves tőled, hogy felajánlod!
*Tényleg majdnem a nyakába ugrik, de még tartja magát, bár vadóc természete nem ismer határokat, legalább is úgy tűnik.
Elég közel van már Nicolashoz, de láthatóan őt nem igen zavarja. Ennek vagy az az oka, hogy najád mivolta miatt egyfajta vonzalom alakult ki benne, ami miatt nem távolodik el, vagy csupán olyannyira közvetlen, mint amilyennek eddig is tűnt, s ez az oka a dolognak. Mindegy is, Flore nem hátrál meg, az biztos.*
-Cuki? Mármint... Cukrászda, ahol megannyi finomságot lehet kapni? Ó, egyszer oda is be kell néznem! Biztos, hogy keresni foglak majd!
*Jót nevetgél magán, egyszerűen imádja az édes dolgokat (főleg, mert nagyon ritkán van alkalma sütiket vagy fagyiféléket kóstolni), és hogy melléjük még egy ilyen cuki fickó is társul, aki szívesen segít neki a tanulmányaiban, tripla öröm!
A gyógyítás csodálatossága kapcsán bólogat és lágyan mosolyog, kis békájára esik tekintete közben, aki nagyon jól elszórakozik a lapulevéllel, amit a Mágustól kapott. Meg is hálálná valamivel, de a különleges kis virágot sajna elutasítják.*
-Ó, értem... Pedig én is csak kedves akartam lenni.
*Lebiggyeszti ajkait, de aztán hamar támad egy másik ötlete. Egyik kis barátjával felhozatja azt a különleges kis ékszert, amit idefele látott az iszapba fúródva. Úgy látja Nicolasnak tetszik, és ennek nagyon örül.*
-Nem, azt szeretném, ha a tiéd lenne. Lehet szerencsét hoz.
*S ahogy Nicolas bőréhez hozzáér a medál, a szél lágyan fújni kezd, és a víz fodrozódása is felélénkül. Flore nem tulajdonít neki nagy dolgot, most másra koncentrál, nem a természetre.
A mosogatást illetően csak bólogat, úgy tűnik ebben is mélyen egyet értenek. A lusta mágus valószínűleg nem tudna életben maradni, ha egy vagy két napra elvennék tőle a varázserejét. Az olyanokat viszont, akik hajlandóak az egyszerűbb dolgokat muglikhoz hasonlóan elvégezni, nem fenyegeti ez a veszély.*
-Ezt tanúsíthatom. Mi sem voltunk gazdagok, még is boldog életünk volt.
*Egy bizonyos napig, de arról már nem beszél. Most nincs itt az ideje a búslakodásnak és a sok "mi lett volna, ha" kérdésen való filozofálgatásnak. Ebből adódóan ő maga sem veti meg a szegényeket, sőt, inkább segíti őket, ahol csak tudja.*
-Nicolas Aurelius? Mesélj róla, ki volt ő? Ha a nevét ismered, akkor biztos tudsz róla beszélni is... Vagy nem? Ne haragudj, ha túl tolakodó vagyok!
*Ajkába harap és nyakát behúzva elszégyelli magát kicsit. Lehet túlságosan is lelkes és vissza kéne magából vennie egy kicsit. Köszörüli a torkát, mintha ki lenne kicsit száradva, de próbálja leplezni víz utáni sóvárgását, több-kevesebb sikerrel. A vízről Nicolasra pillant és elgondolkodik.*
-Nincs, nincs baj, vagyis... Nem hagylak itt. Bírom még...
*Kis békája hirtelen a vállára ugrik és brekegni kezd neki, mintha megint közölni próbálna vele valamit. A leányzó erre még inkább töprengeni kezd, és megint a vízre pillant.*
-Csak egy pillanat lesz az egész... Mindjárt visszatérek, ígérem!
*Azzal már ugrik is és csobban a vízbe, békástul, mindenestül. Nico nem láthat már mást a zavaros víztükör képéből, csak két uszonyféleséget egy fél pillanatra, ahogy eltűnik a mélyben.
Eltelik így egy kis idő, talán öt perc, vagy tíz? Nem érzékeli az idő múlását a kékségben, de tudja jól, hogy várnak rá odakinn. A kis béka a vízfelszínen úszkálgat, olykor-olykor felpillantva a szőkeségre, hogy vajon itt van-e még és türelmesen vár-e. Kisvártatva azonban egy fejecske bukkan elő, kétéltű barátunk pedig hirtelen azt se tudja mi történik, csak azt látja, hogy kiemelkedik a vízből és magasabbra kerül. Eztán realizálja csak, hogy a nimfa feje búbján csücsül. Flore Nicolas fűzöld tekintetét keresi lázasan, reméli itt van még és nem ment el. Sötétbarna haját előre dobja, hogy takarja kebleit, hiszen... Nincs rajta semmi sem, ami takarná. A fehér ruha megvan, ott szorongatja a kezei közt, de valódi alakjában nem szeret emberi ruhákat hordani, Nicolas előtt pedig nem akart levetkőzni, így inkább ruhástul ugrott fejest. Vajon itt van még? Ott figyel a hídon, vagy a parton ácsorog? A kis béka majd leesik a fejéről, ahogy a lány ide-oda kapkodja fejét, erősen kell kapaszkodnia pár hajfürtjébe, nehogy csúszdáznia kelljen egyet.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyPént. Okt. 24, 2014 7:53 pm

- Fogalmazzunk úgy, hogy új életet kezdtem.

Válaszolja őszintén, de tartózkodóan. Persze mosolyog, még ha fájdalmas is azokra az időkre gondolnia.

- Hát nem tudom, meg kéne kérdezni tőle!

Feleli jót nevetve, mikor kellemesebb téma kerül elő. Nem mocorog sokat, szóval simán fésülgetheti a lány. Aztán viszont hirtelen megpördül, hogy Flore el ne essen a nagy lendülettől,megfogja a derekát.

- Megfésüljem a tiédet?

Kérdezi szórakozottan és nyújtja is az egyik kezét, mert valahogy elhallgatott egy pillanatra a kis nimfa és az előtörténetét hallva valahogy ráérez a dologra.

- Úgy se szoktam lányok haját fésülgetni...

Elmélázik homlokráncolva, hogy tényleg nem szokott ilyen tevékenységet folytatni és milyen furcsa és poénos lenne már! Sose volt szivbajos,az biztos. A mondandót meg tovább hallgatja kicsattanó derűvel. Más hallani, mint olvasni róla.

- Ó, ez velem is előfordul. Egyszer egy bácsi megkérdezte, hogy őrült vagyok-e, hát, azt feleltem neki, hogy a dilidoki egészségesnek nyilvánitott, de a bácsi csak legyintett.

Nevet egy jót, morcos emberek mindig vannak. A randákra meg nehéz mosolyogni.

- Mindenkinek kell egy társ.

Helyesel és nagyokat bólogat mikor Flore folytatja a csevegést. A könyv kapcsán meg majd beugrik egy könyvesboltba, hátha meglepheti a lányt. Jó kis könyv az, biztos tetszene neki!

- Az biztos! Nagyon tud cukiskodni, de fújtatni is! Majd egyszer elhozom vagy meglátogatsz.

Ismét nevetnie kell, a kis szőrmók egy angyali szörnyeteg...persze csak ha hisztis. Vagy...ha a gazdi nem tartja be a három szent szabályt a tartásával kapcsolatban. Inkább ne próbáljuk ki...
Látja Florence-en hogy mocorog és furcsán néz, valahogy nem nehéz kitalálnia mi jár a fejében, ezért szétnyitja a karját ártatlanul, hogy csak tessék.

- Igen. Eredetileg cukrász vagyok, csak majd kisegitek a suliban, mert megkértek. És szavadon foglak.

Rákacsint a nimfára. Hiába, mások életének megédesitése a fő életcélja. Kell ennél több? Az ékszert átveszi, felveszi.

- Ha te mondod, biztos szerencsét fog hozni. Le se veszem. Köszönöm!

Oldalra biccenti a fejét hálásan és eltünteti az inge alatt a medált. Ki tudja mire lesz még jó?

- Hm...nem tudok róla sokat. Csak annyit, hogy nagyon régen ott tanitott, ahová varázssuliba jártam, a Bermudákon. És ő is szőke lehetett, talán a nevét is onnan kapta. Nem haragszom és nem vagy tolakodó. Aranyos vagy.

Eltűnődi, összeszedi amit tud Nicolasról és szivesen megosztja Flore-al, bár nem tudja miért érdekelné őt pont ez az ős.
Ha tudná Nicolas, hogy nem is áll tőle olyan távol az a bizonyos személy...
Aztán rámosolyog.

- Tudom, hogy nem hagysz itt, mehetsz nyugodtan...megyek én veled, egyet se félts!

De talán már nem hallja a szavakat a lány, hiszen beugrik. Nicolas lekapja a sálát és ledobja cipőjét, simán utána ugrik. Mit neki egy kis megfázás, majd bekap pár c-vitamint és kész. MIndig is merész volt. Csobbannak egymás után, a nimfa kidugja a fejét, mellette pedig megszólal az ismerős férfi hang, lehet kissé hirtelen, szintén a vizből kibukva.

- Itt vagyok, nem kell félni.

Kuncogva jegyzi meg ahogy a lány kétségbeesve keresné. És persze az Éva kosztüm, nos, ezt is csak megmosolyogni tudja.

- Ne aggódj, nem leskelődök, úgy is felkavartad a hordalékot!

Szabadkozik, persze nem jön zavarba, ahhoz túl közvetlen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Okt. 25, 2014 2:31 am

-Oh, értem. És ahhoz az is kellett, hogy levágd a hajad?
*Ez inkább amolyan költői kérdés, de minden esetre elgondolkodik rajta egy kicsit. Úgy látja nincs kedvére Niconak ez a téma, úgyhogy nem is feszegeti tovább, inkább a hajával foglalatoskodik.*
-Akkor majd megkérdezzük tőle egyszer! Biztos ő is olyan életvidám, mint te magad is vagy.
*Nagy mosolyra húzódnak ajkai, s próbálja elképzelni Nicolas szüleit. Szinte biztos abban, hogy ők is szőkék, vagy legalább is az édesapja biztosan, az anyukája esetleg sötétbarna hajú, zöld szemekkel... Gondolatmenetéből azonban az zökkenti ki, hogy újdonsült barátja megpördül, ő pedig majdnem leborul a korlátról, de elkapják, méghozzá a derekánál fogva. Meglepődve pillog sűrűn a férfire, majd pajkos mosolyt villant.*
-Igen, szeretném!
*Azzal már a kezébe is adja a megfelelő eszközt a művelethez. Bár nem lesz olyan nagy gondja vele a Mágusnak, hiszen a nagyját Flore már kifésülte akkor, amikor a halaknak énekelgetett jó pár perccel ezelőtt. De nagyon kedves gesztusnak tartja ezt az ajánlatot, és kellemes érzés, hogy valami így törődik vele.*
-Akkor itt az ideje kipróbálni!
*Fűzi hozzá kuncogva, közben tovább mesél.*
-Dilidoki? Az valamiféle mesterség? Sose hallottam még ilyenről! Dilidoki...
*Elcsodálkozik a furcsa szó hallatán, ízlelgeti a szájában, de nem igazán tud mit kezdeni vele. De bizonyára valami orvos lehet, ha egészségesnek nyilvánította Nicolast anno. De miért gondolták őrültnek? Nem érti. Még nem. De lehet nem is fogja. Majd kiderül... Vagy beborul...
A társat illetően helyeslően bólogat, a fésű pedig bizonyára büszkén húzná ki magát, ha nem csupán egy tárgy lenne. A kis béka erre brekeg egy hatalmasat, mire a lány elneveti magát. Érti ő, hogy mire is céloz ezzel a kis állat, így megsimítja a buksiját. Féltékeny szegényke, méghozzá egy fésűre.*
-Fújtatni? Mint egy cica? Szívesen elmennék hozzád egyszer! Persze, ha nem bánod... Majd te is eljöhetsz egyszer hozzám! Majd csinálok görög salátát, gyrost és valami finomságot a kis gizmónak vagy a sárkánykának, ha elhozod őket! Tényleg, mivel táplálkozik egy gizmó?
*Nagyon lelkes, mint mindig, igazi kis örökmozgó, aki szeret ismerkedni és érdekes emberekkel beszélgetni. Nicolasban pedig olyan szinten megbízik, hogy a nyakába tudna most ugrani örömében. És, mikor meglátja a tárta nyílt karokat, nem is habozik, azonnal megölelgeti, és közben vidáman nevetgél. Milyen jó érzés, megdobogtatja fiatal szívét... Viszont a nimfa ösztönöket így sem szabad előre engedni, mert abból nem biztos, hogy bármi jó származna. Erre ráeszmélve hamar elengedi Nicot, kicsit el is pirul, de folytatja a beszélgetést.*
-Imádom a cukrászokat, isteni finom sütiket tudnak csinálni... De gondolom nem tésztagyúrásra fogod tanítani a diákságot, vagy tévedek?
*Jót derül ezen, közben kuncog a kacsintásra is. Rajta ne múljék, ő hűségesen be fogja tartani a szavát, az egyszer biztos.*
-Nincs mit. A szerencse pedig garantált, hiszen a puszta megpillantása is elég volt a számomra: idevezetett téged.
*Hogy valóban jól tudja-e ezt a leányzó, az majd kiderül. A víz fodrozódik, a szellő kicsit felerősödik, az állatok is összébb húzzák magukat, kivéve a kis békát, aki Flore mellett tökéletes biztonságban érzi magát.*
-Áh, értem. Ha ott tanított, akkor biztos hatalmasnagy Mágus lehetett! Aranyos? Én? Oh...
*Megint elpirul kicsit, szinte nagy lapáttal rakva az iménti kijelentésre. Ami az érdeklődését illeti, nos, ő már csak ilyen. Világéletében kíváncsi természet volt, szereti feltárni a múltat és tanulni róla, illetve belőle. Imádta a szirének történelmi és mitológiai témájú történeteit is anno, amikor Görögországban tartózkodott.
A következő pillanatban pedig erős kényszert érez arra, hogy a víz mélyébe vesse magát. Így is történik, vele tart a kis béka is, illetve Nicolas is, bár őt nem veszi észre először, csak akkor, amikor felbukkan. Kissé ijedten pillog rá, zavarban azonban nincs annyira, talán nimfa természetéből adódóan. Sokszor fordult már elő, hogy a
nimfák meztelenül mutatkoztak halandó férfiak előtt, így természetüknél fogva elmondható róluk, hogy nem túl szégyenlősek. Flore egy picit talán az, mert nem fajtársai körében nőtt fel, de a közvetlenségnek és egyéb ösztönnek vehető dolgok miatt nem pirul még sem el annyira. Meg hát a felkavart víz is takarja, nincs mitől tartania.*
-Úristen, Nicolas! De hát ez veszélyes, nem? Mármint... Csúnyán megbetegedhetsz!
*Aggódó pillantást vet rá, béka barátja pedig ismét féltékenyen kuruttyol a lányka fején, ám hirtelen valami történik. Túl nagy a csend. Valami mintha közeledne, de nem a part felől, hanem a víz mélyéről. Nicolas lassan erősödő húzást érezhet, amit a medál okoz a nyakában, egyre lejjebb és lejjebb húzva őt a sötét mélység felé. Flore érzi, hogy baj van, de nem tudja még mihez társítani. Minden esetre az lebeg a szeme előtt, hogy Nicolast valahogy kituszkolja a partra, még mielőtt komoly baja esik. Nem lenne túl jó, ha megbetegedne...
Vagy rosszabb történne.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Okt. 25, 2014 10:31 am

Nem válaszol rögtön, elgondolkozik egy pillanatra a fák lombozatát bámulva, aztán ismét a lányra néz.

- Azthiszem nem ártott. Úgy is kényelmeseb a rövid haj, ha az ember cukrász.

Adja a köztes választ és a végére elpárologmegfontoltsága és visszatér a régi derű.

- A rövid haj nem áll jól?

Kérdezi aztán viccelődva és ide-oda billegetve a fejét. Nem mintha direkt zavarba akarná hozni a diáklányt,nem olyan pajkos azért.

- De ha kiváncsi vagy, egyszer mutatok egy fotót.

Kacsint rá, mert azért valahol biztos van kamaszkori kép a padláson vagy akárhol.
Flore reakciójára ismét elneveti magát, méga hasát is egy pillanatra megfogja, nagyon jó társaság egy vizinimfa, nem is gondolta volna.

- Hát jó, egyszer ha találkoznánk vele, megkérdezheted. De Britanniában él apámmal, az pedig elég messze van.

Mosolyogja a lánykának, elég abszurd lenne az a találkozás. Hogy is mutatná be a szüleinek ezt a kisasszonykát,ha összefutnának? "Szia papa, szia mama. Ő...nos,hmmm. Vizi nimfa és együtt úszkáltunk a hideg vizben!Amúgy elméletileg a diákom, de még sem..ó,ne gondoljatok rosszra! Huh, azthiszem már nagykorú oO Nem papa,nem vagyok pedofil és miért jut ilyesmi az eszedbe? ^^° Ő csak, izé...hát meg akar tőletek valamit kérdezni. Hogy? Nem, nem, nem esküvő! Vagyis...most, hogy mondjátok, még nem jutott eszembe ilyesmi oO Unokák?!O.O Csak a hajamról kérdezne...^^° Igen, ezért muszáj bemutatnom nektek, hogy meg tudja kérdezni v.v Telefonon hülyén jött volna ki,mama oO'' Igen, papa,köszönöm, hogy emlékeztetsz,hogy öregszem. v.v Egyszer talán lesznek unokáid, de jelenleg csak a süteményeimmel szolgálhatok ^^° "
Egy pillanatra elkalandozik ennek kapcsán, de aztán visszatér a kis Flore-hoz.

- Hmm, azthiszem nem panaszkodhatnak.

Von szórakozottan vállat a jókedv terén, de azért ő maga viszi a pálmát. Legalább is most már...

- Mi jutott eszedbe?

Kérdezgeti, nem mintha szerény személye nem fél perccel korábban bambult volna el. Aztán a kezébe kapja a fésűt, megforgatja, kiszélesedik a mosolya. Lép egyet, hogy a lány mögé kerüljön, had nézza az a vizet.

- Hú, csak úgy szalad a hajadban...

Elég furcsa érzés, de tök jó és érdekes. Talán egyszer hobbi lesz belőle?

- Bocsánat, csak tréfálkoztam...de igen, az egy mesterség. Egy orvos. Az emberek fejét gyógyitja, pszichiáter a becsületes neve.

Magyarázza Flore-nak, hiszen nem lehet mindennel képben, ami a szárazföldön van.

- Határozottan hasonlóan. Persze, eljöhetsz bármikor, csak előtte kicsit összepakolok, mert nagy az őskáosz. Mondjuk hétvégén?

Nevet egy jót, nos igen,legény lakások átka...na meg sok a meló és ha nem, akkor meg bóklászik valamerre,mint most.

- Elfogadom a meghivást, hmm, jól hangzik ez a sok finomság. Én pedig majd sütök neked valami finomat. Van esetleg kedvenc sütid?

Érdeklődik, mert ha van, akkor szivesen megsüti neki.

- Mind egy , csak ne éjfél után legyen.

Válaszolja is meg a kérdést, ami talán nem lesz egyértelmű a lánynak, de annak, aki ismeri a gizmók természetét, az lenne.
A lány a nyakába ugrik, szivesen megölelgeti, majd elengedi. A piruláson csak mosolyog, fiatalka még Flore, nem csoda ha hamar zavarba jön.

- Hát, köszönöm minden cukrász nevében.

Hahotázik egyet az energiától túlcsattanó lány szavain.

- Nem igazán, de arra is szivesen megtanitok bárkit. Csak erős karok kellenek hozzá, főleg ha 1kg lisztből dagaszt az ember és nem használ dagasztógépet.

Fejti ki válaszát, egy varázssuliban inkább mágiára tanitják a porontyokat, de egy cukrászsuli se lenne rossz.

- Igazán?

Pislog nagyokat érdeklődve a "jóslat" hallatán.

- Hát, gondolom az volt. Nem igazán tudok róla sokat, nagyon régen élhetett. A felesége egy jelentős máguscsaládból származott, azthiszem Laylának hivták és a diákja volt.

Morfondirozik,de többre tényleg nem emlékszik. Az az igazság, hogy azt sem tudja ezeket az infókat honnan szedte, talán a nagypapa mesélt egyszer róla? Lehet, hogy Dexternonban az egyik tabló máig őrzi a képét, ki tudja?

- Ugyan, egy kis megfázásba a 21.században nem szokás belehalni!

Legyint egyet, na meg mágus, nem félti magát annyira. Viszont erősödő húzást érez a nyakánál, oda is pillant, a nedves felsőn átsejlik a lánc és a másik pillanatban már le is rántja a viz alá.
Ajaj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Anonymous


A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptySzomb. Okt. 25, 2014 10:31 pm

-Hmm... Van benne valami. Mondjuk a hosszú hajat fel is lehet kötni, és akkor nem zavar a sütésben.
*De ezt már csak úgy magának motyogja, mosolya nem lankad, ugyanolyan derűs, mint eddig is volt.*
-De, nagyon jól áll, csak na!
*Nevet egy nagyot és megborzolja kicsit a szőkeséget, de a fésű hatásának köszönhetően mintha mi sem történt volna, ugyanolyan rendezett marad.*
-Kíváncsian várom azt a fotót.
*Visszakacsint kuncogva, csak úgy tobzódik az örömtől. Hihetetlen, hogy mennyire fel bírták pörgetni az eddig elhangzottak, mintha egy éretlen kamaszlány hallgatná a suli legmenőbb srácát.*
-Britannia? Nincs is annyira messze!
*Lelkendezik és ő maga is próbálja elképzelni, hogy milyen is volna, ha találkozna a Ray szülőkkel. Lehet elcsodálkoznának, ha fiúk beállítana egy nála tíz évvel fiatalabb lánykával, aki kicsit túlpörgött, ráadásul a Természet gyermeke is? Vagy Nicolas jelleméből adódóan meg se lepődnének, ha így történne? Lehet félreértenék a dolgot és kicsit többet képzelnének kettejükről, mint kellene? Erre a gondolatra elpirul kicsit, majd a mellette állóra pillant, aki láthatóan elbambult kicsit. Játékosan oldalba böki és kíváncsi pillantást vet rá. Vajon ő is azon filozofálgat, amin a leányzó is?
A panaszkodást illetően jót derül maga is.*
-Semmi különös, csak... Próbálom elképzelni a szüleid.
*Őszinte, lágy mosoly ül az arcára, közben átadja a fésűt és izgatottan várja, hogy most az ő hajzuhatagát tegyék rendbe. És milyen jó érzés, ahogy a fésű fogai végigszántják a haját! Teljesen más, mint amikor ő csinálja magának. Szinte bizsereg a fejbőre, libabőrös is lesz egy picit.*
-Az jó..
*Ennyit mond a haja kapcsán, most az érzésre koncentrál, még a szemét is becsukja, nem a vizet kémleli. Miknek nem tud egy kis nimfa örülni!*
-Pszi... Pszicháter? Vagy pszichiáter? Igen! Pszichiáter... És miért kellett neked egyszer egy fejgyógyítóhoz menned? Mármint, azt mondtad, hogy egészségesnek nyilvánított, akkor... Akkor el kellett egyszer menned hozzá, nem? De mit gyógyít egy ilyen orvos a fejen? Vagy... Vagy a fejben gyógyít valamit?
*Hogy Nicolas ezt a megjegyzést tréfának szánta csupán, az elmegy Flore füle mellett, így rögtön kérdezősködni kezd, mert kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Reméli, hogy nem túl tolakodó ezzel a sok kérdéssel, de mivel nincs tisztában pár dologgal, ami a mai világ szerves része -ilyen például a pszichiátria fogalma-, így lehet olykor nem éppen a diszkréciónak megfelelően osztja meg kíváncsiságának tárgyát.*
-A hétvége tökéletes lesz!
*A kis béka mellettük ekkor morgósan brekkent egyet, mire Flore megfogatja szemeit.*
-Ugyan, Toby, a téli vacok elkészítése ráérhet még egy kicsit!
*Sóhajt az állatkához beszélve, majd elneveti magát. Toby azonban nincs elragadtatva a dologtól, így puffogva fordít hátat nekik.*
-Kedvenc sütim? Hú, nem is tudom... Szinte mindent megeszek, ami édes, gyümölcsös, vagy habos-babos...
*Elkalandozik aközött pár finomság emléke között, amit eddig kóstolt, az mind nagyon ízlett neki. Nem is tudja melyiket válassza hirtelen.*
-Tudod mit? Legyen meglepetés!
*Dönti el végül a dolgot, és nagy mosolyra húzza ajkait.*
-Ne éjfél után? Mármint bármit megeszik, csak azt ne éjfél után adjam neki? Hogyhogy?
*Ő maga sajnos nemigazán ért az ilyen kisállatokhoz, hiszen sose volt igazán különleges háziállata. A vízi lények, akik körülötte vannak pedig szinte családtagok, nem tekinti őket kis kedvenceknek, inkább egyfajta jó társaságnak, akikkel jókat lehet csevegni.
Aztán nagy ölelééééés, de hamar elengedi a férfit, mert megint zavarba jön picit. Pedig csüngött volna még a nyakán, akár estig is.*
-Ó, akkor bizonyára nagyon erős vagy! Nekem az úszástól erősek az izmaim... Majd megtanítasz egyszer sütni? Nem mintha otthon sok hasznát venném, mert nincsenek ilyen komoly konyhai eszközeim, de... Sose lehet tudni, lehet egyszer jól fog jönni az a tudás.
*Mintha kifogyhatatlan Duracell elemeket raktak volna a vízi nimfa akkumulátorába, úgy pörög a nyelve, nagyokat gesztikulál, és kicsattan az energiától. A nevetés és az öröm bizony a legjobb gyógyszer a bánatra, és mindenféle helyzetben képes feltölteni az embert. ha csak nem nevet annyit, hogy elgémberedjenek a nevetőizmai. Az már nem túl kellemes érzés.*
-Igen, határozottan így vélem.
*Meleg mosoly ül az arcára, szemei tengerkék fényben úsznak, s csillognak-villognak, mint az Esthajnalcsillag.*
-A diákja? De tanár és diák között nem lehet olyan jellegű kapcsolat, nem? ... Várj... Layla volt a ... A neve? ... De... Én is az vagyok! Layla Sekhet az egyiptomi nevem! Nem rég meséltem! ... Te pedig Nicolas vagy, mint az ősöd, és...
*Kicsit mintha elsápadna a felismerésre, persze próbál nevetni a dolgon, csak nem igazán jön össze. Ez egy nagyon-nagyon furcsa véletlen. Mennyi az esélye annak, hogy egy Layla nevű lány összefut egy olyan Nicolas nevű férfival, akinek az ősét is Nicolasnak hívták, ráadásul annak az ősnek a felesége is Layla volt? Lehet a Sors keze van a dologban? Végtére is fehér arcán rózsák is nyiladoznak szép számmal, egész csokrétával, míg Flore elkerekedett szemekkel pillog Nico fűzöld szemeibe. Nehezére esik felocsúdni ebből az állapotból, de végül csak sikerül egy mély levegőt vennie.*
-Bocsánat, csak... nagyon meglepődtem...
*Próbál mosolyt varázsolni az arcára és visszakapcsolódni a beszélgetésbe, több-kevesebb sikerrel.
A következő percekben pedig a vízből folytatják kis csevejüket, ami nincs igazán ínyére a leánykának, mert igencsak aggódik a másik egészségéért.*
-De nem biztos, hogy csak szimplán megfázol! Tüdőgyulladást is kaphatsz, vagy, vagy... Vagy, vagy valami rosszabbat! Ki kell menned a partra!
*Ekkor azonban valami ismeretlen erő ragadja meg Nicolast és rántja hirtelen a mélybe, Flore pedig kétségbeesetten sikoltja a nevét és azonnal alámerül utána.
A víz sötét, titokzatos, jéghideg... És ahhoz képest, hogy csak egy kis tavacska, amely egy patakocska vízéből táplálkozik, nagyon is mély! A dolog, ami egyre csak lejjebb és lejjebb, az iszapos talaj felé húzza Nicolast, halovány derengést produkál. Egy
szellem szerű női alak az, haja kócos és hínárokkal teli, bőre zöldes és iszapos, fogai rothadtak, szemei helyén már csak az üreg van. Ruhája zöldes-fehér és szakadt. Jobbjával a medált markolja, s tompán, de jól kivehető sikítást hallat, ahogy egyre csak a szőkeség szemeibe mered gyilkos, fekete tekintetével. Lassan elérik a tó fenekét, a kísértet pontosan arra a pontra ér, ahol Flore korábban a medált találta. S mintha még valami lenne ott, amit eddig a hordalék takart, de annak felkavarása végett most jól kivehető: egy csontváz, melynek lábán régi, rozsdás bilincs, és a lánc másik végén egy vasgolyó. Ekkor ér oda a kis nimfa is és elszörnyed azon, amit lát. Azonnal összerakja a képet és gyorsan cselekszik. Nicolashoz siet és próbálja a nyakából kiszedni a medált. Most még azon sem gondolkodik, hogy Nicolas így megláthatja valódi alakjában. Zöld haj, tele kagylókkal és mindenféle vízinövényekkel, zöldes-kékes, itt-ott díszes bőr, kopoltyú, a füle helyén úszók... És persze a két darab ezüstös-kékes-fekete, gyönyörű uszony (bal szélső), dereka tájékán is egy pár úszóval. Valaki számára különleges látvány lehet, míg mások szemében ijesztő. Florence azonban nem törődik most ezzel. Ahogy hozzáérne a medálhoz, a kísértet felé kap. A lány azonban nem hagyja magát, nagy sebességgel körbeússza a szellemet, felkavarva ezzel a tó fenekét, s eközben próbálja Nicolast megszabadítani a "terhétől". Reméli bírja még levegővel és nem fullad meg mindjárt neki.*
Vissza az elejére Go down
Nicolas Ray
Tanár - mágus
Nicolas Ray

Faj :
Mágus
Kor :
30
Családi állapot :
Facér
Hozzászólások száma :
90

A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park EmptyVas. Nov. 02, 2014 8:53 am

- Neked mindenre van szavad.

Jegyzi meg, nem rosszallóan,ezért egy széles mosoly is társul hozzá. Gyorsan jönnek ám a lány asszociációi, de ez nem zavarja, cukinak találja.

- Már kezdtem félni!

Nevet egyet a bókra és mikor megkócolják dús gyömbérszin bozontját.

- Akkor mindenképp előkeresem ha hazaértem!

Nyomatékositja a dolgot, ha már ennyire érdekli a kis Flore-t.

- Éppenséggel nincs, főleg hajón vagy repülőn.

Megcsóválja picit a fejét az orra alatt mosolyogva, ez a fiatallány tényleg lenyűgöző. Valójában szereti az energikusságát és hogy olyan szabad mint a Kis Merész.
A szülői találkozást illetően elkalandozik egy pillanatra, de Flore sincs ezzel másként, az oldalba bökés zökkenti vissza, ugyan olyan derűvel,mint eddig.

- Na és hogy képzeledel őket? Piros az arcod...

Érdeklődik,egy örök csibész, kölyök veszett el benne, van hogy a szemére vetik, hogy komolyabbnak kéne lennie és kicsit felnőnie. Nicolas viszont nagyon is felnőtt, talán ideje korán is, a mentalitása pedig mit sem változtat ezen. Csak éppen az emberek általában csak a felszint látják és hajlamosak túl korán itélni.
Elkezdi fésülni a selymes hajat, nagyon finom a tapintása, Nicolas pedig szereti az új,bizarr dolgokat kipróbálni. A kérdés pedig őszintén jön,perszehogy nem tudja ez a fiatal nő, hogy mi fán terem egy agykurkász. A mosolya kissé elhalványodik, de Flore úgy is háttal mire, mire vissza fordul, ugyan azt a ferűs arcot látja majd viszont.

- Mindenkinek vannak problémái. És van hogy ezek nehezek és segitségre szorul az ember. Ilyenkor jön jól egy ilyen doki. Még kamasz voltam, ma már el tudok bánni a dolgaimmal egyedül is.

Ennyiben fejti ki a dolgot, remélhetően kielégitő válaszként. Ahogy a fésű szalad a hajban,az ingulla pici felcsúszik ahogy a lány haját fésüli, felfedve a fűzöld szemekelőtt a halovány vonalat a két csuklóán. Egy-két emlék tör fel, de rutinosan hesegeti el őket,majd leteszi a kezét, a kockás ingujj visszacsúszik a helyére és visszaadja a fésűt boldogan.

- Rendben, akkor várlak szombaton ebédre!

Már ki is találta mivel lepi majd meg a lányt, mit főz és süt. Na meg persze összedobja a lakást és előbányássza a fotót.

- Még a kétéltűekkel is megérted magad?

Csodálkozik lenyűgözve mikor a lány a békához beszél.

- Tök jó lehet az állatokkal beszélni! Én a sárkányommal és a gizmómmal már jól elvagyok, de ez inkább azt jelenti, hogy rájöttem mikor mit akarnak.

Nevet egy jót ezen.

- Viszont sokat gyakorlom, hogy egyszer megértsem a talaj és a növények szavát, mint földmágus. De ehhez elég magas szinten kell lenni a mágia terén.

Magyarázza,ecsetelgeti a nimfának.

- Akkor jó, már ki is találtam mit főzök és sütök neked!

Ismét rákacsint a kis barnaságra, ha konyha, akkor az az ő asztala. Sokkal jobban szereti,mint a varázsigék mormogását. A sütés megnyugtató. Anno Dr.Dunkelfreud javasolt neki valami ilyen hobbit és hát nagyon beletrafált.

- Van három alapvető szabálya gizmó-tartást illetően. Valójában ők nem háziállatok, sőt,kimondottan óvatosan kell bánni velük. Nagyon cukik, de valójában tényleg nem egyszerű esetek. Egy gyerekre még véletlenül se bizhatók. Én sárkánygondozó voltam egy ideig, ezért már megszoktam, hogy hogyan bánjak veszélyes élőlényekkel. A törpesárkányokat sem javasolják tartás szempontjából. Valójában csak meg kell találni velük az összhangot, de tényleg nem ajánlatos egy tapasztalatlan embernek.
A gizmók elég ritka kis lények. Keleten szörnyként tekintenek rá. Úgy fest mint egy plüssállat, nagyon aranyos és tanulékony, de nem szabad,hogy napfény vagy viz érje ill.hogy éjfél után egyen. Az erős napfénytől rettentően agressiv lesz, a viztől nagyon fél és hisztis lesz, emellett van hogy szaporodni kezd tőle. Ha pedig éjfélkor eszik, akkor átalakul, fejlődni kezd és valóban szörny-szerű stádiumba kerül. Ha ezzel a vedlett formával nem tud az ember mit kezdeni, mert mondjuk nemért a bestiákhoz, akkor elég nagy probléma lehet belőle. Én nem kisértem a sorsot, ezért nem etetem mikor nem szabad, hiába sirdogál és néz a nagy boci szemeivel. A vizhez és a fényhez viszont lassacskán szoktatom, elég jól haladunk, ma már tényleg csak a nagyon erős fénytől kattan be. És a kis vizben is elpancsikol.

Szivesen elmondja ezeket Flore-nak, nincs bennük titok. És inkább legyen mindenki tisztában ezzel. Nem hiába fog majd bestiatant tanitani. Végre valamit, ami érdekli és szereti.
Ezt követően jön az ölelés és a szétválás, természetesen nem tudhatja mi játszódott le e téren a lány fejében. De ölelkezni jó, ez régi közhely.

- Hát, az erős az túlzás, de kicsit azért megedzette a karizmaimat.

Mosolyogja, a férfiak fizikuma amúgy is erősebb mint a nőké. Egy nő alig bir megemelni egy karton vizet, addig egy edzetlen férfi fél kézzel is felemeli.

- Persze, szivesen megtanitlakat pár dolgora. Sütőt vehetsz bármikor. Szerintem nincs jobb egy finom sütinél. Akár ha eljössz hétvégén, akkor is süthetünk együtt.

Szivesen megtanitja a lányt bármire. Csomó recept nem nagy ördöngősség.És csupa móka és kacagás! Sütni jó, szórakoztató,megenni az eredményt pedig dettó.

- Hát...elméletileg etikátlan, gondolom azért ez a Layla már nagykorú volt. De tudod hogy megy ez,a szerelem jön, és akkor nincs mit tenni. Nicolas nagyon szerethette, ha el is vette, nem csak kihasználta.

Ez a privát véleménye, persze egy prüd tanárnéni biztos hadakozna ellene.A nevet illetően most esik ez le neki is, el is gondolkozik egy pillanatra. Flore arcából kifut a vér, Nicolas viszont ismét csak elmosolyodik.

- Nahát, tényleg! Micsoda véletlen...

Elintézi ennyivel, szegény kis nimfa nagyon zavarba jött, a világért se piszkálná ezzela furcsasággal.
De nem is lenne ilyesmire idő,hiszen valami a mélybe rántja: egy őrjöngő szellem, a medál átkozott. Nem számitott rá, ezért meg is lepődik, levegőt se igen volt ideje venni. A felmentő sereg azonban már jön is, Flore a vizi formájában, ami igen csak különös, de egyben lenyűgöző látvány is, legalább is ha valaki érdeklődik más lények iránt, mint Nicolas. A szellemet bizonyára sikerül megzavarni, ez a pillanatnyi idő pedig elég ahhoz, hogy a mágus ne tétlenkedjen. Kinyújtja a balját a szellem felé, a jobbjával pedig a lányt a derekánál fogva magához öleli. Ugyanis a bal tenyeréből nagy fény csap elő, a másik pillanatban már egy ivben a partra is vetülnek ketten a varázslat lökő erejétől. A nyaklánc viszont megmaradt. Nicolas pedig benyelt egy csomó vizet, főleg a löketkeretein belül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



A Vörös Park Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Park   A Vörös Park Empty

Vissza az elejére Go down
 
A Vörös Park
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Rawen negyed-
Ugrás: