Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Chat
Legutóbbi témák
Alicia Greed Vas. Júl. 16, 2023 7:33 pm

April White Szer. Szept. 14, 2022 1:24 pm

Derryl Cooper Csüt. Aug. 18, 2022 6:13 pm

Oliver Ulliel Vas. Márc. 27, 2022 11:42 am

Névtelen Fáraó Szer. Feb. 16, 2022 6:43 pm

Victorius du Chapellier Hétf. Feb. 14, 2022 6:30 pm

Phoenix Gunnarsen Vas. Feb. 13, 2022 6:40 pm

Velizarii O'Reely Pént. Dec. 24, 2021 12:24 am

Jean Ulliel Szer. Dec. 15, 2021 3:49 pm

Top posters

Megosztás
 

 Norring rezidencia

Go down 
SzerzőÜzenet
Coraline Vértesi
Coraline Vértesi

Faj :
Vámpír
Kor :
1412
Családi állapot :
Elvált (Exférj: Cornelius Kingsley)
Születési idő :
0611. Nov. 16.
Hozzászólások száma :
114
Tartózkodási hely :
Erdély // Románia

Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyCsüt. Nov. 08, 2012 4:22 pm



Norring rezidencia
II. Derek Christopher Norring és párja, Rachel Prew otthona
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyPént. Nov. 30, 2012 4:49 pm

DEREK ❥


Sosem hittem volna, hogy valaha is hiányozni fog még a telefonom. Persze, pár évvel ezelőtt a mostani helyzetem felvetésén is csak a fejemet ingattam volna, így nem is értem, mi ezen annyira meglepő számomra. Idén, úgy tűnik, túlzottan kivettem a részem a változásokból. Nem mintha bánnám. Ha úgy folytatódott volna minden, ahogy számítottam rá, valószínűleg nem is bírtam volna a terhet. Most viszont olyan boldog vagyok, olyan teljes, hogy már attól tartok, mikor fognak ismét elromlani a dolgok. Elvégre lehet, hogy rosszat jó követ, de ez fordítva is így van. De mi jöhet még?
Az imént emlegetett telefonom - illetve az új - hirtelen rezegni kezd, kizökkentve ezzel a gondolataimból. Három perce fejeztük be a beszélgetést anyával, úgy tűnik, még nem ismételt el elégszer valamit. De ez jó, úgy tűnik, ráérősebb. Ezúttal meglehetősen korán jött rá, hogy szeretne még valamit.
Mosolyogva megnyitom az üzenetet, majd amint végigfuttatom a sorokon a tekintetem, halkan felnevetek.
1. Vigyázz magadra! 2. Mit szólnál hozzá, ha lefotóznám a pincér hátsóját, te lerajzolnád meztelenül és kitenném a szobámba?
Lassan én is beállhatok jósnőnek. Tudtam, hogy elfognak válni a szüleim, bár ez kezdetektől fogva nyilvánvaló volt alighanem mindenki számára... és tudtam, hogy anyu így sokkal boldogabb lesz. Lehet, hogy nem vagyunk vér szerinti rokonok, de ő is ugyanolyan ragaszkodó, mint én, ebben a témában mégis sokkal jobb döntés volt a külön élés, a ritkább találkozás. Tudom, hogy ez az én számból szokatlanul hangzik, de Greg utálni való volt. Mindenkinek vannak jó tulajdonságai, így biztos neki is, de tény, hogy erről nem igazán adott bizonyosságot. Megkeserítette az életünket, ha mondhatok ilyet. Mostantól viszont nem lesz többé alkalma rá. Egyre kíváncsibb vagyok, mihez kezd majd otthon egyedül.
Elteszem a telefonom, felsóhajtok és nyújtózok egy hatalmasat. Vajon Derek hol van?


// Tényleg elég bénácska lett, bocsi :c //
Vissza az elejére Go down
Derek Christopher Norring
Derek Christopher Norring

Faj :
Vámpír
Kor :
117
Családi állapot :
Kapcsolatban
Születési idő :
1907. Feb. 08.
Hozzászólások száma :
8
Tartózkodási hely :
London // Anglia

Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyVas. Dec. 16, 2012 6:19 pm

Norring rezidencia Mistletoe

Rachel

Norring rezidencia Snowum

Egy sármos, zöldszemű gróf sétált hosszú fekete szövetkabátban a névtelen város utcáin. Kezében egy nagy kartondoboz tele mindenféle jóval, de főleg karácsonyfadísszel. Mivel már egy ideje Nameless Townban lakott Rachellel, Derek úgy vélte, ideje beszerezni azokat a dolgokat, amelyek nélkülözhetetlenek egy állandó lakhely számára. Főleg az ünnepek alatt. Bár az elegáns vámpír és bűbájos párja vámpírok voltak, az egykori angol gróf nem ódzkodott az ünnepektől. Már csak azért sem, mert még ha templomba nem is igen teheti be a lábát, attól még divat szintjén ünnepelhette a karácsonyt. Vagy éppen megszokásból. Tehát mivel már egy ideje együtt laktak új otthonukban, és úgy tűnt, ezúttal maradnak is, Derek úgy látta, kellenek az ünnepek kellékei, hogy teljes legyen a boldogságuk.
A Dexternonba került jéghideg férfinek már szinte nyoma se volt. Ő nem törődött volna a hangulattal, a tradíciókkal. Az egykori brit nemes, viszont annál inkább szeretett áldozni a hagyományok oltárán. Így hát széles mosollyal lépkedett az immár hóval befedett téli utcákon, és alig várta, hogy haza érhessen és karjaiba zárhassa kedvesét, majd együtt neki állhassanak a díszítésnek. A fa is megvolt már, azt Derek már napokkal ezelőtt beszerezte, egy formás ezüstfenyőt. Mivel már nem volt sok idő karácsonyig, nem lehetett mindent az utolsó pillanatra hagyni. Ezt tudta az elegáns vámpír is, és ezért inkább mindent beszerzett időnek előtte.
Elmerengve a még hátralévő teendőkön, a hó ropogását hallgatva a talpa alatt, el is ért lassan a nem rég vett és felavatott házukhoz, amit már most otthonának érzett a férfi, pedig még alig volt belakva.
A kulcs hamar bekerül a zárba, el is fordítja, majd kattan a zár és egy kissé havas Derek állít be a lágyan megvilágított előszobába.
„Kicsim, itthon vagyok!” hangzott el egy kicserélt Derek szívet melengető hangja, aki közben már le is tette a dobozokat, amiket cipelt, hogy levehesse a cipőjét és kabátját.
Az előszoba nagyon otthonos volt már, tele fényképekkel, amik az elmúlt hónapokban készültek, volt ott mikulásvirág, piros szalagok, illatos gyertyák, fagyöngy és minden, ami kellett egy előszobába decemberben.
Derek viszont nem ácsorgott sokáig az ajtóban. Amint belebújt a papucsába, már fel is kapta a dobozokat és besietett a nappaliba, ahol Rachelt is megtalálta a kanapén heverészve.
"Nocsak, Lustaság! Már puszit sem kapok, ha hazaérek? Elkényelmesedtél a pokróc alatt,mi?" kérdezte sármos mosollyal, majd miután lerakta a dobozokat az ebédlőasztalra, ahol egyéb díszek sorakoztak, odalépett egy régi lemezlejátszóhoz, felhelyezett rá egy karácsonyi bakelitlemezt és ráhelyezte a tűt. Fel is csendült Dean Martin örökzöldje, mire Derek odasétált a kanapéhoz és kezét nyújtotta mesésen szép barátnőjének.
"Felkérhetem egy táncra? Vigyázz, jegesen hideg a kezem!" mondta lágy hangon és kissé meg is hajolt Rachel előtt.



Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyCsüt. Dec. 20, 2012 10:25 pm

Lehet, hogy ritkábban kéne ennyire belemerülnöm az emberek kivesézésébe, a telefonálásról nem is beszélve. Már fent lehetek egy órája, de még csak most jut el az agyamig, hogy ez idő alatt fel se öltöztem - mindössze Derek sunyiban eltulajdonított inge van rajtam, csak, mert imádom kihasználni, hogy nincs itthon. Itthon... Csodálatos szó. Csakhogy ez a kijelentés hamar át lesz húzva, ugyanis pár perc elteltével már meg is hallom, hogy közeledik. Nem mintha baj lenne, a vigyoromat is alig tudom visszafogni. Együtt vagyunk egy ideje, de még mindig majd' kiugrok a bőrömből, ha feltűnik, ez pedig most sincs másképp. Mai napig nem tudok betelni vele. Ráadásul úgy hallom, nem üres kézzel jött. Komolyan elképesztő, mennyit változott az első találkozásunk óta. Persze, ez rólam is ugyanúgy elmondható. Azt gondolná az ember, hogy két összetört, zárkózott vámpírnak nincs közös jövője, és mégis... Lehet, hogy Derek a kezdetek kezdetén elég komor volt, de nekem mégis ő jelenti a napfényt, ő húz ki a sötétségből, holott ő is ugyanúgy benne van. Vagy csak volt? Igazából már magamat sem tudom megítélni. Van, hogy elmerengek a múlton, és szomorkodok azért ami Beccás barátságból lett, vagy hogy Adriannal nem maradtunk egyszerűen jó haverok és így teljesen elveszítettem... de mostanra igazából nem tud érdekelni. Ezerszer végigfutottam az egészen, és most már belátom, hogy én mindent megtettem. Ha ez sem volt elég, akkor pedig nincs miről beszélgetnünk. Arról nem is beszélve, hogy önző módon már nem is érdekel annyira. Ennél jobban bele se eshettem volna Derekbe, nekem jelenleg csak és kizárólag ő jelenti a világot. Az, hogy nem lehet minden tökéletes alap dolog, emiatt nem fogok bánkódni. Szeretem, szeret, együtt vagyunk és kész. Innentől olyan, mintha egy lezáratlan, örökös Happy End-ben élnénk. Csak nehogy vége legyen.
Hűha, ilyenkor örülök, hogy szokásom kisajátítani a pokrócot, így legalább nem lát sokat az öltözékemből. Mert igen, tényleg a pokróc alatt heverészek. Imááádom! Lehet, hogy nem fogok egyhamar elkezdeni fázni, de ettől még puha és biztonságot nyújt és minden. Ez is egy olyan kis Rachel-dolog, mint régen a kapucni.
- Ha idejössz, többet is kapsz - mosolyodom el kinyújtva felé a karjaim. Ennek ellenére úgy néz ki, hiábavalóak a próbálkozásaim: Derek idejön ugyan, de korántsem azért, hogy csak üljünk és ölelgessem... hát igen. Többek között. Szóval kezdődhet is a lebukás. Ebbe valahogy nem gondoltam bele, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá. Úúgy sem szerezheti vissza, haha!
Egy pillanat alatt kicsusszanok a pokróc alól, majd kissé lejjebb húzogatva az ing alját - így legalább a combom közepéig ér - pukedlizek egy aprót. Képzelem, hogy nézhetek ki, de most nem igazán érdekel. Lényeg a lényeg. A vigyorom azonban már megint ott pihen az arcomon, nagyon várom a reakcióját.
- A végén még megfagyok - búgom vissza, majd ennek ellenére elfogadom a kezét. - Én nem tudok olyan jól táncolni...
Persze azért ellenkezni se fogok, boldogan tűröm, hogy vezessen. Hacsak nem akad fent az öltözékemen. Bár miután már látott hálóingbe mászkálni a Tiltott Rengetegben, nem hinném, hogy ez annyira meglepné.
Tánc közben lassan közelebb húzódok hozzá és átölelem.
- Hiányoztál. Hova tűntél? - kérdezem kíváncsian, alig hangosabban, mintha suttognék. Eddig fel voltam pörögve, most viszont egy csapásra sikerült lenyugodnom. Ez is miatta van, eh... A karácsonyi hangulatról nem is beszélve. Pedig az ünnepek ezen részét mindig is utáltam. Ilyenkor rendszerint abból állt a napom, hogy a körülöttem lévők zsongását hallgattam. Ezt kapok, azt kapok, ezt veszek, azt veszek... A mi családunk viszont arra se volt képes, hogy összeegyeztessen az ünneplésre akár egyetlen egy napot, egy időpontot, pár órácskát. Mindig csak a kezembe nyomták az ajándékot, kaptam már puszit, vagy ölelést, és ennyi. Ez is sokkal jobb volt, mikor a húgom még élt. Minden esetre most már nem kell ilyeneken aggódnom, Derekkel részben már most ünnepeljük, és az is épp elég ajándék, hogy itt van velem. Azt hiszem, ennél többre soha nem is volt szükségem.
Vissza az elejére Go down
Derek Christopher Norring
Derek Christopher Norring

Faj :
Vámpír
Kor :
117
Családi állapot :
Kapcsolatban
Születési idő :
1907. Feb. 08.
Hozzászólások száma :
8
Tartózkodási hely :
London // Anglia

Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyHétf. Dec. 24, 2012 3:12 pm

Alig ér haza Derek, már siet is kedveséhez, aki már szokásához híven az egyik lenyúlt ingében heverészik egy puha szaténpokróc alatt. A vámpírgróf ezen csak vigyorog, meg szórakozottan csóválja a fejét, hiszen megszokta már, hogy Rachel néha-néha kisajátítja egy-egy ruhadarabját, s kellemes melegben tölti a délelőttöket a kanapén vagy az ágyban heverészve.
"Jövök én, de csak, hogy elraboljalak! Lustaság! Mindjárt itt van szenteste! Még sütnöd kell! Én meg addig felteszek még pár fagyöngyöt, hogy legyen kifogásom, hogy minden méteren megcsókolhassalak." suttogta Derek huncut mosollyal, mielőtt kezét nyújtotta gyönyörű párjának, s táncra invitálta őt.
"Ejnye, már megint az egyik ingem van rajtad? Rach, ha így folytatod, nem lesz mit felvennem." viccelődik a férfi, majd felteszi az egyik karácsonyi lemezt, s megpörgeti kedvesét a tengelye körül.
"Dehogy fagysz meg! Legrosszabb esetben is hozok egy hajszárítót és kiolvasztalak. ... Bár vannak ennél jobb technikáim is." búgta vissza Derek, mielőtt szorosabban magához húzta volna Rachelt, aki odasúgta neki, nem tud annyira táncolni.
"Hát akkor majd sokat gyakorolunk. Egy gróf a párod, ha tudnád, mennyit fogsz még táncolni, drágám! Rengeteget! És mindenki ámulni fog milyen gyönyörű vagy! Arra nem is figyelnek majd hogy táncolsz, mégis belejössz majd idővel, mert én nem vagyok hajlandó mással táncolni, csak veled." flörtölt hízelegve a fekete hajú lánnyal, majd hátra döntötte két lépés után és megcsókolta, de csak incselkedve, játszva, nem hosszan. Ez inkább csak kóstoló volt, akárcsak a következő csók, amit Rachel a kulcscsontjai közé kapott, majd egyet lejjebb a dekoltázsára, mielőtt Derek ismét kiegyenesedett vele, s tovább táncoltak a lassú, kellemesen ringató ritmusra.
Rachel aztán átöleli, közelebb húzódik hozzá, amitől Derek még kissé el is pirul, bár ez vámpíroknál elég ritka jelenség.
"A városban voltam. Hagytam cetlit a kredencen a konyhában, de amint látom, még nem igen jártál ma a konyhában." válaszolta nevetve, majd megpörgette a lányt. "Voltam az iskola épületében, lehyeleztem az ajándékokat a közös fa alá. Ewoleték ajándékait is, amiket közösen választottunk nekik, meg neked is hagytam ott valamit. Bár... azért még van számodra valamim." suttogta a férfi a lány fülébe, majd megpuszilta az arcát, s kisimított egy kósza hajfürtöt az arcából. "Aztán voltam pár boltban, vettem még fagyöngyöt, pár díszt még, fenyőágat, csillagszórót meg pár apróságot. ... De végig hiányoztál. Csak nem akartalak felkelteni. Olyan édesen aludtál."
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyKedd Dec. 17, 2013 10:05 pm

Még mindig nem sikerült beleélnem magam a karácsonyozásba, de azt hiszem pont az lenne a különös, ha egyik pillanatról a másikra természetesnek venném az ünneplést. Volt már részem hasonlóban, viszont azóta legalább tíz év telt el eseménytelenül. Épp ezért nem is kapkodok túlságosan, helyette a díványon való elfekvést fejlesztem professzionális szintre. Már csak egy bögre forrócsoki hiányzik a kezemből a tökéletes hangulatkeltéshez - a telefonommal ugyanis nem megyek sokra. Elméletben el is tervezem, hogy felkelek, na de a gyakorlat mégiscsak más. Amint egyenesebb helyzetbe tornázom magam, rögtön vissza is dőlök a puha párnák közé. Egy-null a kanapé javára.
Aztán eltelik pár perc, megjelenik Derek, és olyan frissé válok, mintha egy órája ébren járkálnék. Nem túl meglepő.
- Hé, ha előbb kezdek el sütni, lemaradtál volna az illatok nagy részéről - mutatok rá sértődötten. Mintha ez lett volna a leglényegesebb része a mondatának, komolyan. - Egyébként csak hogy tudd: szavadon foglak. - Itt már én se tudom megállni, elvigyorodok. Anno egy mosolyt is alig tudtam kierőszakolni, jelenleg... jelenleg úgy érzem, még pár mondat, és hangosan felnevetek. Vagy csak egy tánc? Elég ügyetlennek érzem magam ahhoz, hogy az első lépéshibánál kuncogni kezdjek, azonban legnagyobb meglepetésemre zökkenőmentesen megy. Hatalmas mázlija van Derek lábának. Na, nem mintha annyira veszélyeztetném papucs/cipő/bármi nélkül.
- Ha nem lesz mit felvenned, legalább jó lesz a kilátásom - vonok vállat továbbra is vigyorogva. Vagy magára illuzionál egy inget, úgyis ért a varázslatokhoz. Azért kíváncsi lennék, miért igyekezett végig ennyire tanulni. Nem hiszem, hogy csak a bosszúvágy hajtotta volna, de az ilyesmi (számomra) mindig bizonytalan. Leo... Vele kapcsolatban sok minden kiesett, fogalmam sincs, miként végződött egyáltalán helyzetük. Talán jobb is így, Derek mindig szomorú lesz, ha a múltja kerül szóba. Puszta aggodalomból és kíváncsiságból pedig nem akarom erőltetni, majd ha feljön valami kapcsán, esetleg megkockáztatok egy finom kérdést. Addig is a jelenre koncentrálok - előreláthatólag nem okoz nehézséget. Derek megjegyzésétől annyira zavarba jövök, hogy azt se tudom, hova kapjam a fejemet. Kész trauma, de nem tudok visszavágni. Helyette a témát terelem nyugodtabb mederbe, amúgy se jegyezhetem meg elégszer, hogy béna táncos vagyok.
- Helyes - vonom fel a szemöldököm. Nagyon-nagyon édes, legszívesebben a nyakába ugranék, de vagyok annyira Rachel - mert erre jobb szó nincs -, hogy visszafogjam magam. Persze, bizonyos mértékig. Mit sem sejtve tűröm, hogy hátradöntsön és megcsókoljon, de mielőtt lejjebb hajtaná a fejét, én is ellopom egy pillanatra az ajkait. Mikor a dekoltázsomhoz ér, elfojtok egy apró sóhajt, sőt. Talán kicsit el is pirulok, viszont ez megint egy olyan dolog, amit ha muszáj lenne se vallanék be. Inkább hozzábújok, elrejtve így az arcomat.
Az ajándékos rész nem fekszik, csak adni szeretek, szóval gyorsba lejátszok egy szemforgatást. Egyenlőre úgysem látja, ez pedig így van rendjén. Jó hallgatni, milyen kis izgatott, eszemben sincs lehangolni. Inkább táncolok tovább, hátha tényleg rám ragad valami.
- Mindenki édesen alszik, az a csoda, ha valaki ébren is aranyos. Valaki ismeretlen személy... - nézek rá jelentőségteljesen.
Vissza az elejére Go down
Derek Christopher Norring
Derek Christopher Norring

Faj :
Vámpír
Kor :
117
Családi állapot :
Kapcsolatban
Születési idő :
1907. Feb. 08.
Hozzászólások száma :
8
Tartózkodási hely :
London // Anglia

Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyHétf. Márc. 17, 2014 8:46 pm

Mindig bámulattal töltötte el a férfit, milyen csodálatos látványt nyújtott, mikor a lány mosolygott. Bár ez bizonyosan nyálasan hangozhat, de a mosolya beragyogta a szobát. Valóban így volt. Bámulatba ejtette a grófot. Csak nézte és nézte és szinte szóhoz sem jutott. Rég nem érzett már ilyet. Nagyon rég. Olyan rég, hogy már nem is tudta mikor.
Ez az érzés…már majd nem olyan volt, mintha újra élne. Igen, élettel telinek érezte magát, mikor vele volt. Bár egy vámpír már nem él olyan értelemben, mint egy ´ember´, de akkor is ezt érezte.
Pont ezért is ült ki egy széles vigyor az arcára, mikor megpillantotta kedvesét az egyik ingében a kanapén heverni. Csodás látvány volt. Főleg, amikor felragyogott az a feledhetetlen mosolya. Nem is tehetett mást az ifjú zseni, mintsem hogy karjaiba rántja az immár előtte álldogáló lányt. A vigyora csak még szélesebbé válik a lány válaszától, ami a sütést és a készülődést illeti.
- Áh, mekkora igazság! Azoknak az illatoknak nem lehet ellenállni, ez tény. Bááár… én szerintem másra fenem most a fogam. – suttogta a férfi, majd karjait szorosabban a lány dereka köré fonta. – Én mindig tartom a szavam. Hiszen ismersz. – Tette hozzá, ajkaira lehelve a szavakat, majd felkéri táncolni, bár inkább indirekten, ami a lányt megnevetteti.
- Nocsak, mi vicces? Mostanában annyit kuncogsz, hogy azt kell hinnem, titokban iszol. Pedig… mi nem is tudunk berúgni. – suttogta mellékesen Rachel fülébe, majd megperdült vele. Ez után kissé panaszosan, persze megjátszva, érdeklődi meg a lánytól, meddig hordja még az ingeit. Valójában nem zavarja, sőt, de azért aggódik, mivel a fiatal vámpírlány sokszor elfelejt mosni, hogy lesz-e mit felvennie, ha mindig az ő ingeiben flangál a villában.
- Neked igen, de az utcán nem szívesen pózolnék felső nélkül. Pólót pedig ritkán hordok, tudod. – válaszolja a tüsi hajú, tovább táncol a barátnőjével, majd hátra dönti és megcsókolja, ahogy egy igazi angol grófhoz illik. Egy ideig a lány ajkait kóstolgatja, majd a dekoltázsa felé veszi az irányt, ami egy kellemes sóhajt csal elő a fekete hajúból. Bár Derek még folytatta volna párja kóstolgatását, az szemérmes lesz, hozzábújik és elrejti az arcát.
- Nem igaz. Van aki nyáladzik és szétterpeszkedik, mint valami paraszt. Nem mindenki olyan édes, mint Te. – válaszolta Derek, aztán megmosolyogta Rachel célzásait. – Egy férfi tudod nem aranyos. Bár azért értékelem a bókot.
Egy elegáns mozdulattal kiperdítette Rachelt, majd ismét magához húzta, de csak hogy hátulról magához ölelhesse. A lány illatát mélyen belélegezve hunyta le szemeit, majd halkan sóhajtott.
- Boldog vagy? – kérdezte aztán hirtelen maga elé meredve, majd kicsit szorosabbra vette az ölelést. –Mármint… vámpírként. Boldog vagy így?
A kérdés furán hangozhatott, mégis nagy jelentőséggel bírt. Legalább is Derek számára.
- Nem akarnád tudni milyen… embernek lenni? Milyen, amikor olyan gyorsan ver a szíved, hogy majd nem kiugrik a mellkasodból? Hogy milyen, amikor olyan forróság önt el, hogy szinte felgyulladsz? Vagy hogy milyen, amikor az indulattól vagy szerelemtől a füledben hallod, ahogy lüktet a vér? Soha nem gondolkodtál ezen? – hangoznak el újabb meg újabb kérdések, mielőtt a gróf mind két kezét végig húzza a lány törékeny testén, majd a végén ismét a felsőteste köré fonja mind két erős karját.
- Szerinted milyen lenne a világ, ha mindenki egyforma lenne?- suttogja utolsó kérdését a férfi a lány fülébe, majd megcsókolja a nyakát. –Talán jobb lenne. Ártatlanabb.

Hangulat:
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia EmptyPént. Ápr. 04, 2014 8:51 pm

Csillogó tekintettel követem minden egyes mozdulatát, arcomon továbbra is cinkos mosoly pihen. Természetesnek kéne lennie a helyzetnek, főleg, mert a jót könnyebb megszokni. Mégis az újdonság varázsával hat rám a jelenléte, az ölelése és azok a gyönyörű kék szemek. Annyira álomszerű az egész... Én pedig ki szeretném használni, amíg véget nem ér.
A gondolatra is összeszorul a mellkasom, de rezzenéstelen kifejezéssel vágok vissza a csipkelődésére, és mikor elvigyorodik, úgy döntök engedek a kísértésnek. Lábujjhegyre állok, majd egy apró, gyengéd csókot lehelek az ajkaira. Felér egy szeretlekkel.
- Reméltem - duruzsolom vissza. Bal kezemet a hátára csúsztatom, jobb kezemmel pedig finoman cirógatni kezdem a tarkóját. - Ugyan, Derek! Lehet téged eléggé ismerni?
Elvégre tisztában vagyok vele, milyen érdekesnek tartja a rejtvényeket, viszont le se tagadhatná hogy ő maga is egy közülük. Hiába állok hozzá ilyen közel, még számomra is megfejthetetlen. Sosem lehet tudni, mi jár éppen a fejében, a megtestesült kihívás. Fogalmam sincs, egyáltalán mit lát bennem.
Valaha szerettem táncolni, esetenként az emberek lábán, nagy nevetések közepette, de azóta ehhez sem éreztem kedvet. Ennek ellenére a fenntartásaim jelenleg megadóan hallgatnak, sőt, valószínűleg nagyobb keserűség töltene el, ha vissza kéne utasítanom Derek kezdeményezését. Így hát megadóan libbenek ismét a karjai közé, hagyom hogy vezessen, és igyekszem belerázódni a helyzetbe. Bár az első másodpercekben elkerülhetetlenül félrelépek, végül meglepően könnyedén idézem fel az ezzel kapcsolatos emlékeimet és sikeresen megkímélem kedvesem lábait.
- A legfrissebb hírek szerint ez is megoldható pár bájital segítségével. Talán már rejtettem is el hasonlót. - Ravaszul rápillantok és fel-felvonom a szemöldökömet. Akár igaz is lehetne a feltételezése, hisz a vámpírokra ható italokról biztos forrásból szereztem tudomást. Csakhogy én és a tudatmódosító szerek elég távol állunk egymástól. Ritkán fordul elő, hogy nem vagyok teljesen a magam ura, és többnyire azokat a pillanatokat is gyűlölöm.
Egyébként félretéve a viccet... Valóban elrejtettem pár tárgyat a területünkön. A legkülönbözőbb helyekre, méghozzá olyan gondossággal, hogy még akkor is hónapokba telne rájuk bukkannia az éles elméjével, ha egyfolytában kutatná őket. Rossz szokás, de helyzethez mérten hasznos tud lenni.
- Ebbe még bele se gondoltam. - Helytelenítően megrázom a fejem, az arcomon viszont továbbra is mosoly pihen. - Amint kitáncoltuk magunkat, nekilátok a mosásnak is. - Már-már birtoklóan húzom végig a kezemet a mellkasán. Amin mellesleg ugyanúgy jól állna egy póló is, sőt, őszintén szólva mindenben jól festene.
Ez a véleményem csak biztosabbá válik, miután csókokkal halmoz el. Pont azért rejtem el az arcom, hogy ne legyen olyan nyilvánvaló, mennyire zavarba hozott, de a próbálkozás eleve értelmetlennek tűnik. Hjaj. Pár rövid percre megint rám talál az aggodalom, hisz biztosan kellemetlenül érinti a zárkózottságom. Tény, hogy nekem sosem volt egyszerű bókolni, és bár ő mindannyiszor sikerrel járt, nem az a személy vagyok, aki hamar kimutatná az érzéseit. A vágyait. Hogy hiába mutat rajta ennyire markánsan minden egyes ruhadarab, nélkülük mégiscsak jobban nézne ki... Basszus, Rachel!
- A véleményem változatlan. Egyébként a babák is szétterpeszkedve, nyáladzva alszanak - mutatok rá. - Ilyen speciális körülmények között pedig... hát, már mondtam, mit gondolok. Szerintem mindenki az. - Mindenki ártatlan és sebezhető, rossz tulajdonságokat mellőzve.
Hagyom hogy kipenderítsen, majd magához húzzon - még hátra is hajtom a fejemet a vállára, hogy felpillanthassak rá. Tényleg nem aranyos, férfiasan szép, és örökre az is marad. Akkor is, ha már nem az én Derekem lesz. Mert bármilyen fájó belegondolni, biztos vagyok benne, hogy ez az idő is eljön majd.
Meg sem lepődök a kérdésén, hisz ha mást nem is, az elgondolkodtató témáit már igazán megszokhattam. Vele ellentétben szinte sosem cselekszem tudatosan, aligha tervezek előre a heti teendők összeírását leszámítva. Pont emiatt tekintem ilyen érdekesnek ezt is. Mondjuk kivételesen nem kell soká törnöm a fejem a válaszon, mert furcsamód olyasmi, amin talán túl sokat is kattogtam eddigi életemben. A meglátására azonban továbbra is kíváncsi vagyok, szóval türelmesen végighallgatom, mielőtt felelnék.
Érintésére kellemesen megborzongok, majd simogatni kezdem az ölelő karjait. Hihetetlen a tudat, hogy mekkora erő lakozik benne, mégis milyen gyengéd. Aztán az ajkai a nyakamon - egyáltalán hogy várhat értelmes választ? Szívem szerint azonnal fordulnék és megcsókolnám.
- Sokáig mindennél jobban vágytam rá, hogy egyszerű halandó legyek, de aztán rájöttem, hogy nem tudnám átlagos emberként leélni az életemet. Az, hogy kitűnök a tömegből, ugyanúgy hozzám és a vámpírságomhoz tartozik, ettől vagyok önmagam. Legyen ez jó vagy rossz. Az ösztönöket egyébként is lehetetlen megtagadni... azt hiszem te tudod a legjobban. - Mielőtt még elmerülhetne a múlt szörnyűségeiben, csókot lehelek az állkapcsára és folytatom. - Amíg melletted lehetek, boldog vagyok. Végezetül pedig: sosem lenne ártatlan a világ. Így van rendjén.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Norring rezidencia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Norring rezidencia   Norring rezidencia Empty

Vissza az elejére Go down
 
Norring rezidencia
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Derek Christopher Norring

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: The Nameless Town :: Darklore negyed :: Északi lakónegyed-
Ugrás: