Minden lény parkja

Tárgy: Minden lény parkja Csüt. Nov. 15, 2012 4:01 pm

Minden lény parkja

Szép, füves terület, ahol jó a levegő. Rengeteg a vén fa, vannak lócák, a fűre lépni nem tilos, minden zöld. Ideális hely kikapcsolódásra, olvasásra, piknikezésre, vagy magányosodásra, ki mire szokta a parkokat használni.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Kedd Dec. 18, 2012 3:30 pm

//Ed

//

Nah, csak sikerült beiratkozni, de jól számoltam, az első napot azzal töltöttem hogy keresgéltem a hülye épületét. Nem baj, mert menet közben rátaláltam erre a parkra, itt pihentem meg a múltkor is. Hú ez a hely, nagyon baró! Most is idejöttem a laza délutáni napon, csak kicsit lógtam a suliból, az uccsó órát elfelejtettem hogy van... na nem baj. Szóval itt döglődöm a fűben, mikor meglátok egy mókust az egyik fán, követem a szememmel, gondolok egyet, felpattanok, futok, erre nem valami patak van előttem? Próbálok megállni, de elcsúszok, seggre vágódom és belecsúszok a patakba, de csak combig. Aztán pislogok és elkezdek hangosan röhögni, hogy öcsém, ilyen nincs! Hosszú kabátomban vagyok, nagyobb körmökkel, szemfogakkal, hátul meg a farkamon csücsülök, de legalább az nem látszik.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Dec. 19, 2012 9:09 pm

Ki adta ezt a hülye nevet ennek a parknak? Na mindegy, erre járok, köszöngetek pár embernek menet közben, pár lénynek, különben tél van, úgyhogy jól felöltöztem, kabát, sapka, kesztyű, meg ami kell. Megint cigi hiányom van, de lusta vagyok venni, csak néha tör rám, például, ha eszembe jut Velizarii. Egy kerge gyerek fut el előttem hirtelen, utána fordulok, hogy mi van már, egy mókust kerget, hát ez hülye, hehe, tök jó! A szerencsétlen beleesik egy patakba, elázik térdig, aztán meg röhög egy jót magán. Meg kell ismernem! Megszaporázom lépteimet és hamar elérem a térdbe fulladt bohócgyárat, persze már röhögve.
- Hát te nem vagy komplett!
Röhögöm fölötte, szerzett nekem egy vidám kis délutánt, az ugrást nem volt semmi, kár, hogy nem fejre esett, az úgy jobban jött volna ki. Azért kinyújtom felé a kezem, ha akarja megfoghatja és akkor kirántom a szárazföldre.
- Kell neked a mókus? Leszedjem? Meg akarod enni?
Vigyorgok rá, ki tudja milyen lény a gyerek, ahogy elnézem, kiskutya. Hm...mindig akartam kutyát.
- Edward Grimm vagyok
Mutatkozom be gyorsan, ha már kihúzom a süllyesztőből, bár ez attól függ elfogadja-e baráti jobbomat.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Dec. 20, 2012 12:27 am

Jaj, hát ez a mókus csúnyán kifogott rajtam, de sebaj! Csak félig áztam el.... És még csak nem is ittam, de nem baj, max lefagynak a lábujjaim tőből, egy bokával rövidebb leszek. Röhögök is magamon, nagyon szerencsétlen vagyok most látszólag, de hát csak rám köszönönnek, ez meglep, de vigyorgok a srácra.
-Nem hát! - Röhögök tovább, mondjon újat! De adja a jobbját, hát elfogadom ha már ilyen melegen köszöntött, érzem hamar barátok leszünk!
-Hmm, íncsiklandozó ajánlat, tudod pont egy remek parasztos mókusburgeren gondolkoztam, mikor elfutott felettem, hát mondom ő kell nekem, de elszelet a kis rohadék, túlbuzgott benne az élni akarás. - Magyarázom röhögve.
-Patrick Felix Blake! Üdv Ed! Gondolom felzaklattam unalmas városi életed, remélem azért nem átkozol ki! - Vigyorgok, közben nézem a tornacsukám, kicsit... Niagara.
-Hmm... acélbetétesre kéne cserélnem a csukám, az masszívabb... na de nem baj! - Vonok vállat nevetve, amolyan, hát így jártam, mindegy, lépjünk tovább, mi a program fejjel vigyorogva.
-Na és te? Gondolom nem fürdeni jöttél mint én. Te mit kergettél erre? - Kérdezem röhögve, érdeklődöm, bár csak hülyéskedek. Eredetileg én is csak pihengettem meg cigiztem a jó levegőn, jót tesz a tüdőnek.

//Teh, az istennek nem rakja ki az aláírást, miért nem? XD Bosszant XD//

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Dec. 20, 2012 5:49 pm

Egy vízbe gázoló fatális hülye emberen röhögök, akit meg kell ismernem, odaállok fölé, úgy röhögök tovább, szerencsére veszi a poént és nem ránt a trutyiba magával.
- Én se szeretek normális lenni.
Adok neki igazat és ha hagyja, kirántom mint a húst, csak én nem az olajból, hanem a vízből.
A parasztos mókusburgeren én is elröhögöm magam, kibukik, nem sértésnek szánom, csak kibukik egyszerűen:
- Hát paraszt vagy?
Ha az legfeljebb elküld anyámba és max hazamegyek anyámhoz.
- De amúgy fuj, nem szabad!
Okítom, megemelt mutatóujjam röhögve rázva felé.
- A mókus aranyos, puha, cuki állat, hogyan tudnád megenni? Egyél inkább pulykát, annak az állatnak nincs más értelme, vagy papagájt, az idegesítő, vagy disznót, az ronda és büdös, vagy tyúkot, az ostoba
Sorolom, aztán bemutatkozik, nincs rövid neve.
- Ezek közül melyiket használod?
Szeretném tudni mégis hogy becézzem a srácot, bár a mókusfalót elég nehéz überelni.
- Áh, túlélem, amúgy nem unalmas.
Gondolok itt arra, hogy múlt héten is elraboltak. Előkapom a pálcám és a szerencsétlen, ázott csukára szegezem, elmormolok valami rövid, gyorsan szárító igét és Felix mindjárt nem lesz úgy kétségbeesve. Elég jól nyomom, csak nem robbantom le a lábát véletlenül, persze ha mondjuk héliumhangon kezdene beszélni nehezebben tudnék koncentrálni és megbomolhatna a téridő kontinuum.
- Tessék, az acélbetétes se rossz amúgy. Éppen bázishelyet kerestem, valami eldugottabb fészert, vagy ilyesmit. De már egy hónapja keresem
Legyintek lemondóan.
- Te a suliban tanulsz?
Kérdem, hátha.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szomb. Dec. 22, 2012 11:04 pm

-Ó, akkor te az én emberem vagy!!! - Mondom meglepően lelkesen, ha komolyan gondolja akkor tényleg haverok lehetnénk!
-Az, igazi paraszt, megtanítsalak köpni? A városiak nagyon bénák benne! - Nevetek, nem sért vele.
-Most miééééér? - Nézek rá röhögve, de kérlelve, ugyan miért nem szabad? Vicces a gyerek.
-Cuki? - Vágok fájdalmas fejet. - M van, sok a lánytestvéred haver? Amúgy nem "cuki" hanem finom. Kóstoltad már? - Tulajdonképp én igen, de véletlen volt.. tényleg...
-Hmm, eszek minden húst, rakd elém sütve, nézz félre és volt nincs! Bűvész is vagyok, elfelejtettem mondani, hah! - Ütöm meg a tenyeremmel a fejem kicsit, hogy jaj, hogy mehetett ki a fejemből.
-Mindet. De a Felixet jobb szeretem. De ahogy jól esik úgy hívhatsz, bár a "te ázott kutya" lehet egy idő után szájhúzást vált ki belőlem, előre szólok. - Vigyorgok.
-Nem? Na, egyre jobb, azt hittem a városiak csak punnyadnak és papírok felett görnyednek. - Vigyorgok, lehet nem, de nekem ez a kép volt a fejemben.
Aztán nézem felvont szemöldökkel, hogy ugyan mit akar a pálcával, követem a tekintettemmel, de hamar száraznak érzem a cipőm, a zoknim és a lábam. Baró!!!
-Úúú, te aztán tudsz hallod! Kössz! - Nézek rá hálásan mosolyogó ámulatomban, míg a lábam emelgetem és mozgatom a lábfejem, hogy huh, száraz!
-Fészert? Minek? Amúgy keress akkor valami istállót nem? Csűrt nem láttam errefelé, pedig otthon voltak rendes számmal. - Vonok vállat, szokatlan még itt nekem.
-Aham, nem rég kezdtem. Bár én örülök ha nem lesz csillagszóró a pálcám, ne várj tőlem csodákat! - Nevetek, amúgy sem a varázslás miatt vagyok elsősorban, hanem az alakváltásbeli gondjaim miatt. - Te is? - Kérdezem reménykedve, Lilin kívül lenne még egy haverom.

//Közben rájöttem miért nem volt... xD//

Tárgy: Re: Minden lény parkja Vas. Dec. 23, 2012 9:52 pm

Úgy látom találtam még egy hülyét, kotorok a zsebemben, előhúzok egy ilyet:
Minden lény parkja 644164_bcf973c960_s

és átnyújtom neki.
- Érezd magad megtisztelve.
Röhögök fel, a köpésre lelkes leszek, világ életemben úri fiúnak neveltek (és sose váltam azzá)
- Nanáááá, muti!
Nézem is hogy kell, holtig tanul az ember. A cukit el*sztam egy kicsit, elég buzisan jöhetett ki, kicsit el is vörösödöm.
- Nem, egyke vagyok, tudom ciki volt, azt akartam mondani aranyos, csak túl sokat néztem a tvt.
Ez mondjuk igaz, a nyár felét végigunatkoztam. Majdnem arcon csapom, megenni a mókust? Rossz kutya!
- Hé, meg ne próbáld enni, mondom, egyél pulykát, vagy valami undorítóbbat, véletlen, na persze! Grimm vagyok, úgyhogy vigyázz, mert megbüntethetlek mókuspusztításért.
Igazából nem, de neki nem kell tudnia, hogy nincs tejhatalmam. Oké, belemegyek a Felixbe, bár a srác tényleg olyan mint egy nagy farkaskutya.
- Persze, persze, Felix, ne félj nem bántom meg érzéseidet.
Kacsintok rá, azta viselkednem kell, elég bunkó tudok lenni. Hát ez a paraszt gyerek sosem volt még nagyvárosban, na nem baj, megtanítom majd internetezni!
- Ugyan kérlek a gép megoldja a papírmunkát. Jah, hát na, király vagyok.
Szerénykedem, de tüdőgyulladást ma már nem kap a srác, mert megszárítom. Az istállóra felröhögök
- Olyan itt nincs, de nem lovaknak kell, hanem egy titkos bandát akarok alapítani. Akarsz a tagja lenni? Gondolom farkas vagy, de nyugi, a vérfarkasokat nagyon bírom, csak a vámpírokat rühellem, szóval beszállhatsz. A lényege tulajdonképpen, hogy vadászokat képezzünk, főleg vámpírvadászokat. Ismerek egyet, kérhetünk tippeket, meg minden.
Mesélem, szerintem olyan menő lenne egy titkos, vadász társaság, de eddig még nem találtam tagot, talán most, bár azt nem tudom Felixet mennyire érdekli ez.
- Áh, nem fontos, ha akarod majd gyakorolok veled, én elég jó mágus vagyok
Húzom ki magam, ő biztos másban jobb, én meg semmi másban.
- Egen, én is oda, szuper!
Már két emberkét ismerek. Milyen furcsa, egymás szöges ellentétei...

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Dec. 27, 2012 1:51 am

Nézem mi a fenét akar elővenni, megnézem, félredöntöm a fejem, hogy ez most.. van ilyen? De csak leesik, hogy vicc, nagyon tetszik! Fel is nevetek.
-Úú, ilyen kell nekem is, bár jobb lenne ilyen biztonsági őrös, ide kicsíptetném az ingemre, mint valami beléptető igazolványt, szerintem mindenhova beengednek, amitől nem féltenek. - Vigyorgok, ilyet kérek majd szülinapomra!
-Hát haver, érzem! Hivatásbelivel ritkán találkozni! - Nevetek, aztán esik le, hogy ez kétértelmű, azon megint nevetek.
-Na várj. - Szívom a nyálam, kicsit a taknyom, haverok között ez alap, aztán ha eleget érzem a számban, kinézek egy követ ami arrébb van azért, mutatom neki, hogy az a célpont aztán no lám, igazi parasztlegyén leköpöm neki. Nem tökéletes, de azért annyira nem is gáz, én elégedett vagyok vele.
-Minden a határozottságon múlik. - Veregetem hátba. - Na te jössz, nézzük! - mondom neki, de tényleg megtanítom ha érdekli, ez amolyan olcsó játék hülye gyerekeknek, én ne értenék hozzá?
Na hát igen a cukival tényleg lesokkolt, most meg vörösödik, én csak vigyorgok.
-Áh, a kovács a faluban mindig is szennyládának hívta, ha tényleg ezt teszi az emberrel ne nézd. - Vigyorgok. - Menj moziba. - Nevetek, ú az élmény, a godzillát láttam először, imádtam mikor leordította a fejem az az izé.
Áh, de csak hepciáskodik a kis rágcsáló életéért.
-Nem mondtad hogy a tied. - Vigyorgok. - Hogy mi? Te ilyen rendfenntartó vagy? Ú, szóval tied a park! Hopsz, nem akartam birtok háborgatni, komoly. - Vágok kínos vigyort, bár lehet viccel, de elbizonytalanodtam, ez a Grimm név ismerős, de honnan? Jó ég tudja.
-ó, ápolod a lelkem Ed, ez nagylelkű! - Vigyorgok. Nem bántott meg, engem nehéz. Mindent viccesnek gondolok.
-Gép? Gyár nálunk is volt. - Mondom amolyan, hah, nem mondtál annyira újat. Ne esik le hogy a számítógépre gondol.
-Hmm, majd megtaníthatnád, nagyon baró! - Elismerem, tényleg nagyon király volt a srác.
-Hát akkor minek? - Kérdezem, majdnem megkérdezem a tehenekre bukik e, vagy mókusfarmja van, de jobbat mond. - Komoly? Ez állati! - Aztán pislogok, így vágja? - Am, jah, az vagyok de honnan... - Döntöm félre a fejem, honnan jött rá? - Ha bírod akkor jó! Vámpírok is vannak erre fele azt mondták, én egyet nem láttam még... - Vonok vállat. Én soha nem láttam még, vagy ha igen nem esett le , hogy az lenne.
-Vámpírokra? Azt miért vadászod őket? - Kérdezem, nem vagyok egy harci-marci. Vakarom is a fejem. - De szívesen segítek bármiben, max leszek a fegyvernököd! - Ajánlom neki, biztos komoly a dolog, ez olyan komoly célnak tűnik, ami az, az meg megérdemli hogy segítsék.
-Komoly? Az jó lenne, gáz lenne ha megint megbuknék... A matek sem ment otthon, pedig ott még pálca sem volt.. ezzel meg nem tudom hogy kéne hadonásznom... - Vágok fancsali képet, minden tök új. - Cserébe, öö... nem tom... kérsz majd valamit, pénzt ne kérj, csóró vagyok, ledolgozom inkább. - semmi nincs ingyen, ezt tudom.
-Király! Jaj, ez csúcs! Remélem lesz közös óránk is, bár akkor látod milyen béna vagyok, ehh. - Nevetek fel, ha ő ilyen stréber, akkor kinéz maga mellől majd. Áh, csak nem. - Bár ha ilyen jó vagy, akkor unatkozni fogsz, én majd feldobom neked az uncsi órákat, mit szólsz? - Bököm meg a könyökömmel, vigyorgok, én meg szinte csak ehhez értek. Bohóckodni.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szomb. Feb. 02, 2013 8:46 pm

Tetszik a srácnak a jelvényem, ha bolond üzletben járok lehet neki is szerzek egyet.
- El tudnálak vele képzelni.
Vigyorgom, aztán a gyerek komolyan megmutatja hogyan kell köpni. Csak lesek, elég szépen össze is szedi a nyálát és találja el azt a követ. Én úrifiú vagyok, érzem, hogy ez nem fog menni. Meg is vakarom a hajam hátul.
- Hát őőő mennyi nyál kell ehhez? Az egész pofám szívjam tele, vagy elég lesz csak félig?
Kérdem nagy komolyan, közben csak hülyéskedem, húznám az időm, menteném a becsületem. A szennyládán vigyorom, igyekszem elfelejteni a zavarom, Gozzila nekem is rémlik, csak keverek a majommal, de asszem az a hüllő volt.
- Voltam én már moziban, a 3Dsek a legjobbak, ha gondolod elmehetünk egy filmre, van itt is mozi (ha nincs majd csinálok) valami jó kis akcióra.
Kacsintok a srácra, parasztgyerek, hátha nem látott még 3D-t. Vicces a tag, de a mókust nem nagyon hagyom megenni, viszont úgy látom esze az nincs, hogy lenne már egy akkora suhanc mint ő rendfenntartó? Ráadásul nekem sincs valami normális ábrázatom. Azért csak teszem a nagyfőnököt, ki vagyok én hogy elrontsam a saját szórakozásom.
- Bocs haver, de a mókus védet állat, gondolni se szabad rá, meg kell, hogy büntesselek parázna vágyálom vétségével. Van vized?
Kérdem, éppen megszomjaztam. Különben lehet poén lenne bezárni valahová, viszont jó fej a gyerek, talán kár érte. Várok még kicsit ezzel, addigis "ápolom" a lelkét.
- Gyár? Miről beszélsz?
Nézek rá, nem esik le, hogy nem a számítógépre gondol, csak kicsivel utána. Lehet, hogy azt sem tudja mi az a laptop.
- Olyan mint a tv, csak jobb. Na mindegy, egyszer elviszlek hozzánk oszt majd megmutatom. Így szoktad mondani? Oszt?
Vigyorgom, tetszik ez a parasztbeszéd. Kicsit furcsállom azért, hogy nem utálja a vámpírokat.
- Neked elvből rühellned kéne őket, majd erre is megtanítalak
Csóválom a fejem, elveszett a gyerek. Hogy fegyvernök? Nem is rossz ötlet, lenne aki cipeli a puskám. Beleköpök a tenyerembe és a kezem nyújtom felé.
- Csapj bele, haver. Matek? Na az nekem sem, de ez más, sokkal jobb, nem hiszem, hogy megbuknál.
Asszem rögtön két diákom is van már. Nem véletlen születtem Grimmnek. Pénz? Felröhögök.
- Nem kell pénz, meg meló se, elég ha majd cipeled a fegyvereim, szóval kell egy hely főhadiszállásnak, segítesz keresni. Tulajdonképpen istálló is jó, nincs bajom az állatokkal, majd elvarázsolom, vagy egy nagyobb fa teteje, vagy egy nagyon elhagyott kúria, ház, kocsma... Kocsma lenne a legjobb, de azok túl forgalmas helyek.
Filózok el.
- Béna? Ugyan, legyen önbizalmad öcsi, menni fog!
Vigyorgok rá, még az órákat is feldobná nekem, tök jó fegyverhordozó lesz.
- Benne vagyok, biztos tök gagyi órák lesznek, én már kijártam egy sulit amúgy, illetve nem végig, de könnyebb dolgom van. Te hogyhogy nem? Nemrég tudtad meg, hogy mágus vagy?
Kérdem, biztos érdekes története van.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 8:06 pm

Leo

Amikor az ember kezdi hinni, hogy a halál minden gusztustalan mozzanatát ismeri, kiderül, hogy rohadt nagyot téved.

Nem, nem, nem....
Futok, ahogy csak bírok. Az nem lehet, én....én beszívtam, vagy nem tudom. Tuti, volt valami abban a narancslében, és csak behaluztam az iménti jelenetet. A hideg kiráz, hacsak arra gondolok, hogy az imént valaki vérét..... szívták. Szószerint. Még gyorsabbra fogom a futást, hála a közel tíz évnyi táncnak, a rengeteg bemelegítésnek, ez igazán nem okoz gondot. Az már nagyon is, hogy éjfél környékén jár az idő, és nekem fogalmam sincs, merre van suli. A könnyeim is kibuggyantak, így tökéletesen szerencsétlen látszatot keltek, pedig nem vagyok az, csak... csak itt nem tudtam még megmutatni senkinek.
Hogy mikor kötöttem én ki egy parknál, na az nagyon jó kérdés, de most engedve a késztetésnek, leülök az egyik padra, és próbálom elmulasztani a remegést, ami nem jön össze.
Az a sikítás, az az alak... az a...lány
Megint szaporábban veszem a levegőt, és összerezzenek minden átkozott zajra. Mi lehetett az? Ki az a beteg állat, aki így öl? Hisz láttam, bárcsak haluztam volna, komolyan, de nem... valaki kiszívta a lány vérét.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 8:30 pm

Éjfél körül lehet, Leó pedig pihenős hangulatban van. Ez a park kimondottan jó helynek tűnik. Hallani az esti rovarokat és egyéb állati szöszmötölést. Az egyik padon fekszik, kinyúlva és éppen olvasgat. A kötet az arcán, mert pont a pihenés fázis van, de nem alszik. Az irónia kedvéért-amit csak ő ért-egy templomos emblémával ellátott pólót visel. Amikor is...gyors szívverést hall és zihálást. A levegő valami sósat hoz-könnyeket. A könyv alatt kinyitja a szemeit, de nem mozdul, viszont hirtelen ráül valaki a lábára, na ekkor már felül és az arcáról az ölébe zuttyan a könyv. A lábát meg visszahúzza. Az illető bizonyára nem látta a sötétben. Hogy is láthatta volna, hiszen ember. Az az ember, akinek a gyors szívverését hallotta.

- Ráültél a lábamra.

Közli, de nem rosszalóann és nézi a tetszetős lánykát.

- Valami baj van?

Teszi fel a kérdést, mert hát így illik, ha zaklatott lánnyal találkozunk, na meg a dilidoki énje is ébredezik már.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 8:49 pm

Ne bőgj már... nyugi... izé, csak... csak rosszul láttad. Hallod, fejezd már be, te szerencsétlen! Még csak nem is ismerted a csajt!
Hülye belső hang, az tehet mindenről, arról is, hogy idekeveredtem, arról is, hogy felgyújtottam azt a házat, mivel magamtól ilyet nem tudtam volna tenni, és nem is fogok tudni, mert még most sincs halvány fogalmam se, hogy csináltam.
A hang hallatán hangos sikítás közepette pattanok fel, mint akit ágyúból lőttek ki.
- Sa-sa-sa-sajnálom, én ne-ne-ne bocsássmeg- barna szemeim ijedten kutatják a hang tulajdonosát, mire sikerül kivennem, hogy a padon ül. Oké, tény. SZERENCSÉTLEN VAGYOK. Pedig nem, de mégis aaaj ez annyira idegesítő. Hoppá, és mit keres itt valaki? Vagyis.. ez egy közterület, de éjfél van. Fázósan fonom magam előtt össze a karom, mivel elég lengén öltöztem fel. Nem számítottam rá, hogy idáig kint leszek.
- Nem... nem... nincs semmi- hadarom megint, aztán elbizonytalanodva kezdem a szám rágni. Ilyenkor szokott az jönni, hogy az illető kibukik a kérdés hallatán, de én nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
- Vagyis.... mennyi esély van arra, hogy itt kiszívják valaki vérét? Nem, nem nem vagyok hülye... én tényleg ezt láttam- kezdem el bizonygatni, hogy nem vagyok dilis, mert ez sokk, még nekem is.

Spoiler:

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 9:14 pm

A pihizésnek lőttek, egy rémült diáklány ül a lábszárára, amit sikerült kihúzni a csinis kis ülepe alól és felülni a fekvő helyzetből. Karjait lezán a felhúzott térdein lógatja, a padon éppenséggel ketten is elférnek. A kislány szeme barna, ahogy a vámpíré is. Pontosabban vörösesbarna, mióta élőhalott legalább is.
Kedvesen mosolyog, vagyis olyan macskásan, hogy ez kinek milyen, kedves vagy sunyi,eldöntheti maga. Arca fiatalos,a sérója meg sötétszőke, de a sötétben úgy se látnak az emberek az orruk hegyéig sem, szóval nem lényeges per pill.

- Semmi gond, nem haragszom. Biztos nem vettél észre. Elég viharvertnek tűnsz.

Nem minden nap nem veszik észre,de mivel ember és sötét van, elnézi. Meg amúgy se az a fajta, aki ilyesmin kiakadna. Ahogy a kérdésen sem.

- A Városközpontban vagyunk, ha az Északi negyedben lennénk, akkor jóval nagyobb lenne rá az esély. Mondjuk ha éppen egy éhes vámpírba botlasz, akkor úgy is mind egy, hogy hol vagy. A városközpontban mindenféle lény megtalálható, így vámpírok is. De az északi vámpírnegyedben van a legtöbb. Miért is volnál hülye?

Szíves örömest, mi több, készségesen válaszol a rémült halandónak és csak némi hatásszünettel teszi fel az utolsó kérdést, mert ez meglepi. Na jó, sejtése az van, de izgalamsabb a játék, ha rákérdez. (Melyik halandó ember olvasna éjjfélkor a vaksötétben egy padon, egy nagy fa alatt?)

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 9:28 pm

Néha komolyan elég lenne rám aggatni, egy "idióta, kerüld" táblát, és minden probléma le lenne tudva, de sajnos az élet olyan kegyetlen, hogy még ez sem ilyen egyszerű. Hiába kerülnének, ha én megtalálnám őket, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Ráadásul még csak nem is vagyok a legjobb formámban. Sietősen törlöm le a könnyeim, mert az milyen már, ha úton útfélen elsírom magam, senki nem fog komolyan venni, mai még anélkül is kétséges.
- Öhm.. igen, de nem fájt, vagy tört el? izé... talán egy orvos?-kérdezem aggódva, mivel az én 55 kilóm azért ott van, és meglátszik, főleg, hogy így hirtelen nehezedett rá akkora súly. Az ember az ilyet azért az ember megérzi, de ő még csak fel se szisszen. Hmmm... ez azért érdekes.
Tök hülyén érzem magam, mert mégis ki az, aki elhinné ezt nekem? Egy normális ember, tuti nem. És szerintem is teljességgel abszurd dolog, amit láttam, de ha így van? Magamnak csak nem fogok hazudni.
Fokozatosan sápadok le, ahogy hallgatom. Az agyam próbálja feldolgozni a dolgokat, de egy szónál mindig megakad a szalag.
- Vá-v-vámpír?- kérdem elhűlve, aztán minden összeáll. A fura alak, a lány, ahogy a nyakához hajol... én meg nemes egyszerűséggel elájulok. Hmm... ennél szebb bemutatkozást sose produkáltam még.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 10:01 pm

- Annyira azért nem vagyok madárcsontú, hogy attól eltörjön a lábam, ha ráül egy lány.

Viccelődős hangnemet üt meg, mert megállapítja, hogy ez a diáklány igazán szerencsétlenke, ez pedig megmosolyogtatja.

- Meg te sem vagy annyira nehéz, a feneked pedig puha.

Kuncog, ezzel talán a félős kis galambocska könnyeit is felszárítja. Bájosak a bénzó csajok. Egyelőre nem döntötte el, hogy megenné-e, kóstolgatná vagy egyik sem és csak hősiesen végezné a munkájt. Agyturkász mindenkire ráfér.

- Igen, vámpír. Vagy másra gondoltál, ritulis gyilkosság,ilyesmi?

Több se kell, a lány ahogy fokozatosan, még is gyorsan hamuszürke lesz és...beájul. Leó pislog párat, az ismeretlen hajadon valószinűleg pont az ölébe zuttyan. Picit meglepődik, pedig ezek után nem kéne. De mi legyen most? Megpróbálja magához téríteni, finoman "pofozgatva" az arcát jégkideg kezeivel és szólítgatja, hátha magához tér. Ha nem, akkor kitalál valami mást.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 10:10 pm

- Öhm igen, vagyis.... Héj nem mondtam, hogy gyenge vagy- meresztek nagy szemeket, ahogy folyamatosan próbálok rájönni arra, hogy jöhetnék ki jobban ebből a beszélgetésből. Hát, többé kevésbé sehogy.
- Tánc- bököm ki fülig vörösödve, majd a Conversem orrát kezdem vizslatni. Felettébb bosszantó, ha zavarba hoznak, sose szeretem, mert akkor általában fülig vörösödök, mint most is. Bár a sötétnek hála, talán a másik nem látja.
A kérdést már meg sem hallom, csak a pofozgatás térít magamhoz. Mihelyst kicsit visszanyerem a lélekjelenlétem, az első dolgom, hogy megcsípjem magam. Felszisszenek, majd dühösen fújtatok, amiért ez nem álom, én tényleg összeestem, és tényleg láttam egy vámpírt, és tényleg belezuhantam egy pasi ölé.... mi? Kipattannak a szemeim, majd miután megbizonyosodok arról, hogy ez tényleg így van, kelletlenül elhúzom a szám.
- Ennél cikibb már nehezen lehetek, igaz?- suttogom a kérdést, elhúzva a szám, aztán megint csak eszembe jut, mit is mondott. Mivel, még a felfogom, és nem kapok sikítófrászt fázisban vagyok, ezért jobbnak látom, ha ott maradok a helyemen- a pasi ölében-, márha nem paterol ki.
- Vámpírok léteznek? És.. te is...szóval... te is?- nem, ez nekem nem megy. Most kérdezze rá, hogy meghalt-e? Esetleg, ohgy mi a kedvenc vércsoportja? Akarom én azt tudni?

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szer. Május 01, 2013 10:27 pm

- Nyugi, nem mondtam, hogy mondtad. De senki lába nem törne el ennyitől.

Szerencsétlen lány sehogy se tud kikerülni a slamasztikából, de Leo besegít azért, mert viccesen bénácska és megsajnálja vagy hogy is fogalmazzunk. Vigyorog rá, a sötétben nem biztos, hogy látja, de egy vámpírt megmosolyogtatnak az ilyen halandók.

- A tánc az jó. Milyen tánc?

A kamaszlány arcába szökik a vér, orcája ettől olyan lesz mint a vértől duzzadó,piros alma. Harapnivaló. Meg is nyalja a szája szélét alig észrevehően, talán saját magának sem tűnik fel.
Persze annak rendje s módja szerint elájul a kicsike és mivel nem arccal előre szokott ájulni az ember, hanem oldalra vagy hátra, ezért telibe a piszkosul fiatalos arcú vámpír ölébe. Kicsit megpofozgatja, óvatosan, hátha felkel vagy valami, csak lazán és ki hitte volna, magához is tér.

- Hát...ja.

Nem hazudik a lánynak, de elvigyorodik hozzá, ami azt jelenti, hogy nem gáz. vagyis gáz, de őt nem zavarja. A kiscsaj meg elvan az ölébe dőlve félig, hát ha őt nem zavarja, akkor csak tessék. Pszichológia valójában, erős férfi karok, amik megvédik. Hiszi ő, gondolja az agya, hiszen ez a természetes, csak hát sikerült egy vámpírt kifognia, ami azért nem ugyan az, mint egy halandó férfi (karja).

- Perszehogy léteznek. Miért ne léteznének?

Olyan természetesen kérdezi ezt, mintha még a csajszi részéről lenne gáz, hogy ezt nem vágja. Honnan csöppenhetett ide? Közben ezen töpreng.

- Éjfélkor a vaksötétben egy padon olvasgatok. Azthiszem nem lenne sok értelme letagadni.

Mosolygósan mondja és az ismeretlen diáklány csak azért nem látja a hosszú szemfogait, mert teljes a sötétség, csillagok is alig vannak.
Felkészül azért mindenre, hogy a csaj megint elájul, szívrohamot kap vagy neki esik, esetleg menekülni próbál.

- De nem foglak megenni.

Teszi hozzá, hátha segít a helyzeten, mert érdekelni kezdte, hogy miért ilyen butáska, vagyis tudatlan ez a kislány itt. Hogy valójában így gondolja-e,jelenleg igen, mondjuk meg is gondolhatja magát. A vámpírok szeszélyesek.

- Hogy hívnak? És...hogy kerültél ide, Namless Town-ba, ha nem tudtad, hogy nem csak emberek léteznek?

Kérdezősködik, lehet, hogy ettől besokall a lány, de ha megint beájul,max később kérdez rá megint.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Május 02, 2013 11:11 am

- Ez azért megnyugtató- és tényleg. Valamiért a szívemre venném, ha valaki miattam kerülne gipszbe, tudom, hogy az milyen rossz. Nekem is volt, azok voltak életem legnehezebb hetei.
- Balett, tangó, foxtrott.... és mindenféle szalontánc, amit 5-18 éves koráig az ember lányába lehet tuszkolni- vonom meg a vállam egy szerény mosoly kíséretében.
- Azapámgrófmuszájvolt- hadarom, mielőtt még azt hinné, hogy én ezt önszántamból tettem, bár.... a végére azért megtetszett, de ezt sose vallanám be.
Mikor azt hinnénk, hogy egy tök szerencsétlen helyzetet nem lehet tovább tetézni, hát én bebizonyítom, mégis. Nem volt a napi tervem közt az elájulás, sőt már azt se tudom, mikor tettem ilyet, ha egyáltalán tettem. Öhm... elég sok minden dolgot elkövettem, öntudatlanul, vagyis... tudtam én róla, csak nem tudtam megakadályozni, hogy megtörténjen, bár erről még a szüleimnek se meséltem, amolyan gyenge pont ez.
- Aaaaahj- sóhajtok fel lemondóan, a helyzethez képest nyugodtan, vagyis, inkább kábán. Tudom, hogy a lehető legrosszabb amit tehetek, hogy egy vámpír ölében próbálok erőre kapni - nem egy könyvet olvastam már róluk, és csupa rossz dolgokat is hallottam, azok a fránya öregek-, mégse bírok magamra parancsolni, talán, ha nem felejtettem volna el enni, á kit áltatok..
- Miért ne?- vonom fel a szemöldököm. Ja, hogy ez erre ennyire természetes? Hoppá, azt hiszem, találtam egy nyomós érvet, ami hazajuttat. Bár... nem vagyok benne biztos, hogy apámnak erről tudnia kéne, inkább elhallgatom, mielőtt vámpírmészárlásba kezdene.
- Pedig... nem lenne nehéz dolgod. Igazából... te vagy az első vámpír, akivel találkoztam vagyis... te egy vámpír vagy- őszinte döbbenettel fürkészem a sötétben, már amennyit látok belőle. Próbálom feldolgozni a tényt, hogy ezek léteznek.
- És még mik léteznek? Tündérek is? csak mert a húgom folyton azzal jön, hogy azok tépkedik le a rózsát- talán... ideje lenne hinni Hestiának, hisz ő sem az a nagy hazudós, valamiért az egyikünknek se megy, könnyen lebukunk.
- A nevem Avery Montgomery, és Edinburghból jöttem... igen, skót vagyok- forgatom a szemem, miközben várom a tömérdek poént, megjegyzést, bármit, mait fejemhez szoktak vágni, már megszoktam.
- És ide... száműztek. Felén még a mágusokat sem szívlelik meg, ha kitudódna, feltételezem máglyán égetnének el, hülye babonás népség. Arról fogalmam sincs, apám honnan tudott erről a helyről, talán ő tudta azt is hogy itt nem emberek élnek, csak elfelejtette megemlíteni- morgom az orrom alatt, mert neki köszönhetem a rengeteg égő szitut.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Május 02, 2013 6:59 pm

Csak kedvesen mosolyog arra, hogy a lány megnyugszik a szavai hallatán. Hiszen ez a munkája, nem? Megnyugtatni a szegény bolondokat, vagy mosollyal vagy egy injekcióstűvel. Most viszont elég a szép szó is, nem egy fehér köpenyes rémalaktól, hanem egy hétköznapi fekete pólós vámpírtól.

- Az szép. Ez nem semmi. Akkor inkább nem mutatom meg a "táncügyességemet".

Kiszélesedő vigyorral mondja, mázosan, ahogy kedves emberek vagy szemfüles vámpírok szokták.

- Nem ide valósi vagy, ugye?

Nyilvánvaló, hiszen csak úgy néz a kiscsaj a vámpírok és egyéb árnylények kapcsán. Le se tagadhatná. Sok diák van, aki az újonnan nyíló suliba érkezik amit drága barátnéja,a szépséges Coraline indít nem is kis szaktudással.Na de hogy úgy jöjjön ide valaki, hogy még csak a mágiában sem hisz, aliasz mugli a köbön?

- Gondolom boszorkány sem vagy. Akkor,ha megbocsátasz megkérezhetem, hogy még is hogyan kerültél ide?

Teljesen kedves és bájos az arc amit vág, már ha látja a sötétben a lány,az emberi szem kicsit azért hozzá tud szokni, még ha nem is lát élesen,mint egy vámpír. A hangsúlyában semmi gonoszkodás nincs, őszintén érdekelné. Szakmai ártalom.

- A második, nem? Amit az előbb mondtál, valószínűleg megzavartál valakit evés közben.

A "valaki" szócska a vámpírt takarja,természetesen. Mivel a csaj zaklatott, nem emleget vérszívást és hasonló véres dolgokat, így is lent lehet a vércuka.
Ha nagyon fürkészi, azért a sötétben is feltűnhet-így utólag-,hogy a bőre nagyon fehér, szinte világít a sötétben, a sötétszőke haját is talán ki tudja venni, a vörösesbarna szemei viszont csak akkor fluoreszkálnának, ha valahonnan fény vetülne rá.

- Mindenféle. Szinte minden. Vannak Fénylények és Árnylények. Tündék, rengeteg fajtájuk van. De ha az érdekel a városban mi minden, akkor vámpírok,vérfarkasok,mágusok,alakváltók és élőhalottak. Az alakváltók kicsit olyanok mint az animágusok, embernek tűnnek, de át tudnak változni valamivé. A város fel van osztva negyedekre, minden negyed valamelyik faj tulajdona, ahol ők az urak. Vagyis nem árt vigyázni. Például este nem jó az északi negyedben bóklászni egy halandónak, mert az a vámpírok negyede és szabadon elkaphatják. A városközpontban azért több szabály köt, erre bárki járhat.

Ecseteli szíves örömest, ha már rákérdeztek. Arra, hogy a lány skót, nem mond semmit, csak ördögi mosolyával bámul ahogy Avery a szemét forgatja a semmiért.

- Avery, oké. Szóval még is boszorkány vagy? Értem. Hát itt mindenféle népség él, ahogy mondtam. Mint egy nagy ömlesztde. Az iskola nemsokára megnyílik, különféle fajokat tanítja majd a mágia főleg sötétebb oldalára.

A máglyán is csak mosolyog, hát igen, ahonnan anno ő jött, bizony keményen megpörkölték a boszorkákat. Máig nem tudott megbékélni velük, nem is él mágiával ezért.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Május 02, 2013 7:39 pm

Kezd nyugtalanítani a mosolygása. Komolyan, valamiért olyan érzésem támad, nem szabad bedőlnöm neki, még akkor sem, megígérte, nem ugrik a nyakamnak. Az ígéret, az emberek szemébe se jelent sokat, hát még egy vámpíréba.... vagyis, gondolom én.
- Tudsz táncolni?- csillan fel a szemem, bár meg nem mondom, miért. Talán, csak a felüdülés, hogy Sin után valaki egy szónál többet is ki tud nyögni. Mert az is holt ciki, mikor nekem szájmenésem van, a másikból meg harapófogóval kell kiszedni valamit...bármit.
- Nem- kuncogok fel, ugyanis ez szerintem lerí rólam. Én eddig csak olyan alakokat láttam, akik feketében mászkálnak, én viszont nem preferálom, számomra az túl...borús szín, és nem is áll jól nekem. Anya mondta.
Na meg.... az sem elhanyagolható tény, hogy eddig csak rémtörténetekben hallottam vámpírokról, világ életemben nem gondoltam volna, hogy azok léteznek is. Erre most itt ülök egyel, vagyis.. fekszem egy ölébe... igen, határozottan öngyilkos jelölt vagyok.
- Honnan veszed, hogy nem vagyok?- most rajtam a sor, hogy felvont szemöldökkel kérdezzek. Na, azt már ne, hogy turistának nézzenek, így is elég nehéz lesz beilleszkednem, ne nehezítsék meg még jobban könyörgöm.
- De csak láttam... messziről, nem mertem közelebb menni, pedig.. talán megmenthettem volna a lányt- ha volt is jó kedvem, na az most foszlott szerte. Igen, megint csak álltam, és hagytam, had történjenek a dolgok, nem tudtam megakadályozni. A rohadt életbe, soha semmi rosszat nem tudok...
- Bocsánat- kapom el a kezem a az övéről, mikor érzem, kicsit erősebben szorítom a kelleténél. Na, de hogy én mikor fogtam meg, és miért nem éreztem a jelentős hőmérséklet változást, na megint egy jó kérdés.
- Megfogok halni- esek pánikba, amit talán a szapora lélegzetem is elárul, na meg az elkerekedett szemeim.
- Képtelenség ennyi mindent megjegyezni, és egy vámpír ellen semmi esélyem...- pattanok fel, de ez meggondolatlanság, így vissza is zuhanok.
- Látod? Még két lábon se tudok megállni. Figyi, nem lehetne, hogy te ölj meg most? Nem lát senki, és nem is ismernek annyian, kevésbé lenne ciki... csak izé... ne fájjon, oké?- mert bevállalom, inkább ő, még ha elég rövid is az ismertségünk. Talán nem fog előtte kedvére kínozni.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Csüt. Május 02, 2013 10:57 pm

Spoiler:

"The Cat only grinned when it saw Alice. It looked good-natured, she thought: still it had very long claws and a great many teeth."

- Siralmasan igen. Na jó, keringő meg ilyenek alap szinten mennek.

Nem szégyenlősködik, a vámpírok se tökéletesek. Az elmúlt két évszázad a bálok miatt megkövetelte a keringőt és 1-2 hasonló társastáncot, ezért eldöcög ha muszáj a tömegben,de itt vége a tudománynak.

- Fogalmazzunk úgy, hogy inkább festek.

Ha mr kreatív hobbikról van szó. Na meg boncol, mert az is kreatív hobbi, csak hát inkább nem teszi hozzá hangosan. szegény kislány megint az ölébe ájulna az fix.

- Hát látni.

Válaszolja a nyilvánvalót kuncogva és sötét kis mosollyal. Igazán nem zavarja, hogy az emberpalánta lányka az ölében fekszik. Ő sem zavartatja magát, a könyökeire támaszkodik, hiszen eddig is félig feküdt, ameddig meg nem ült a lábára a csajszi, addig meg teljesen el volt nyúlva, a könyv meg lazán fityeg a kezében. Ha valaki erre járna valószínűleg párocskának nézné őket, de az ilyesmi egy vámpírt nem igazán szokott foglalkoztatni.

- Gondolom, ha meglep a vámpírok létezése, akkor a boszorkányokat is csak a mesékből meg törikönyvekből ismered. Vagy ez nem így van?

Kezd elemében lenni a kislány, eléggé ellazul ahhoz képest, hogy egy vámpíron fekszik félig-meddig. Mint a vattacukor egy vásáron, jut a vérivó eszébe. Ez a lány olyan mitn a vattacukor, amit a gyerekek szeretnek nézegetni, beszélni hozzá...aztán szép lassan felfalni, kiélvezve minden pillanatot és falatot.

- Amit a vámpírokról olvastál, annak a nagyját jó lesz ha gyorsan elfelejted. Főleg a Stephanie Mayer-féle verziót.

Mosolygósan mondja ezt, de nem árt megfogadni a tanácsot, már ha ezt lehet annak venni. Valahol lehet,igen.

- Az attól még éppenséggel találkozás.

Szerinte legalább is, mondjuk részletkérdés.

- Nem menthetted volna meg. Ahogy magadat végképp. A vámpírok kevés dolgot utálnak annál jobban, ha megzavarják őket evés közben. Már alulról szagolnád az ibolyát, ha odamentél volna hősködni. Ez a való élet, nem a Twájlájt. A vámpírok nem esznek állati eredetű kaját és nem sírdogálnak emós hajjal a sarokban.

Ezt jó lesz észbe vésni, ha nem akar vámpír-steak lenni rövid időn belül.
A csajszi megtaperolja a kezét, amiből szintén nem csinál ügyet, mikor meg szóba hozza, röpke pillantást vet rá. Meg nem igen érezte a szorítást.

- Nem gáz.

Veti oda félvállról, de kísérteties mosollyal főleg ahogy a kis csibüskén a pánik lassú hullámai áradnak végig. A szív egyre gyorsabban ver, adrenalint pumpál minden egyes dobbanással, megédesítve a vér amúgy is zamatos mivoltát.
Karja, mit Avery szorongat természetesen hideg és hófehér, akár egy frissen ravatalozott hulláé. Willkommen in der Wirklichkeit, meine Liebe!

- Memento mori.

Suttogja a latin szavakat, amit a lány talán nem ért, de egyszer mindenki megérti.

- Tudod mit jelent? Emlékezz a halálra. Emlékezz, hogy meg fogsz halni. A kérdés mindig csak az: mikor.

Hangja lehet, hogy túlvilágin cseng, hiába,a vámpír az vámpír marad, a sírjából viszatérő nyugtalan test és lélek, mely az érőket sanyargatja így vagy úgy, de kéjesen és véresen.

- Én is meghaltam már egyszer, még csak észre se vettem.

Széles a vigyora, ami groteszk hatást kelt az biztos. Lehet, hogy halálra rémíti a lányt vagy megint elájul? Egye fene, felkelti ismét. Valahogy kívánja ezt a beszélgetést, ezt a kísértést. Tetszik-nem tetszik, bármennyire tér el túlgásoan emberi szokásaival a fajtársaitól, attól még vámpír marad. A rossz vér benne van.

- Nem olyan sok ez. És kellene hozzá, hogy életben maradj.

Általános megállapítás, nem mintha a vámpírok törődnének ilyesmivel. Miért is élvezi úgy ezt a helyzetet? Mert incubus és kész. Természetéből adódik.

- Hát perszehogy nem tudsz, a központi idegrendszereri aktivációd szabályozása elégtelen, túlaktivált állapotba került. Ezért a tested nem engedelmeskedik.

Lehet, hogy kicsit szadista dolog ezt így egy emberrel közölni meg kissé tudományosan is sikerült, dehát nem tudja levedleni a dokiságát.

- "Ciki" ha valaki megök? Úgy, ha meglátják?

Micsoda népség a mai generció, az a legnagyobb baja, hogy meglátják, hogy éppen leölik, nem is az, hogy kampec vagy valami. Már ez a kijelentés maga megérne egy kivégzést.

- És ha mondjuk inkább...

Kezdi el a mondatot és a belső-vámpír szunnyadásából kikel a koporsójából,a képzeletbeliből és Leo felül. A lányka a padra zuttyant ültében az imént, közelebb húzódik hozzá, egészen ragadozó-mód és bal karjával átnyúl Avery válla felett és úgy fogja meg a csinos kis torkát, pont az álla alatt, de csak az ujjhegyei érintik egészen óvatosan, hogy megemelhesse kissé a fejét. Olyan közel hajol, hogy a diáklány a nyakán érezheti a hűvös lehelletet és a közelséget.

-....csak megkóstolnálak?

Dorombolja. Hideg orra is hozzásimul immáron a a kislány nyakacskájához, ha már ennyire kínálkozik, felkorbácsolta a szomjúságát. A könyv,ami a kezében volt a fűbe pottyan, hangot nem is igen hallatva. És lassan eltávolodnak az ajkai egymástól és kivillanak a szemfogai, pár centire a halandó nyakától...

Tárgy: Re: Minden lény parkja Pént. Május 03, 2013 11:47 am

- Ez végül is érthető, az őskorban is táncoltak már... valahogy- elmélkedek magamban, aztán leesik, mi is hagyta el a szám.
- Na nem, mintha te annyira öreg lennél, vagyis az vagy, de elég jól tartod magad, vagyis nem... oké, a lényeg, hogy nem rólad beszéltem- mormogom puffogva, miközben elhatározom, hogy megveszem a "tanulj meg normálisan viselkedni egy idegen közelében' c. könyvet, feltéve, ha azt valaki meg is írja, mert én csupán az ezt ne csináld részhez tudok hozzájárulni.
- Festesz? Koponyákat?- tetézem tovább az ostobaságom, a vicces az egészben, hogy ezt full érdeklődéssel teszem. De hát mit várhat az ember lánya egy vámpírtól?
- Így volt, amíg rá nem világítottak arra, hogy én is az vagyok... vagyis... magamtól is rájöttem volna egy idő után, mert sok furcsaság... áá ez bonyolult- nem akarok ennyire megnyílni, valami azt mondja ott bent, nem szabad, és tényleg, azokat a dolgokat még szégyellem is, nem olyasmik, amivel dicsekedni lehetne.
- Sose olvastam Meyert, a szüleim nem hagyják, hogy bármivel butítsam az agyam... ők... többet látnak bennem, de passz, szerintem röntgen szemük van- nevetek fel keserűen, mert ha már én is belátom, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok, akkor az már tuti, hogy így is van.
- Oké, akkor vigyázok... hol is nem szabad járnom?- nézek fel rá könyörgőn, mert tudom, hogy mondta, csak hát... épp kikeltem magamból, akkor meg nem figyelek ilyesmire. Talán hiba... talán.
- Ha már meghaltam, nehéz lesz emlékezni, vagy.... ó, nem nem. Ne érts félre, cool, hogy léteztek, vagyis nekem konkrétan nincs különösebb bajom veled - lévén másokkal még nem találkoztam-, viszont inkább halok meg tényleg, minthogy örökké éljek, az annyira lelombozó- húzom el a szám, mert egyből a halhatatlan szerelem, meg az összes ilyen nyálas dolog jut eszembe, és fúúúj, meg... néha az évek is marha hosszúak, mit csinálnék én örökké?
- Oké, ha vámpírrá változtatsz, én esküszöm, megöllek- nevetek fel, mert.. bízom benne, hogy ez csak poén akart lenni, vagy egy szimpla tény, és megint csak az én agyam működött furán, és vette ezt célzásnak.
- Igazából, nem vagyok én emós, hogy meg akarjak halni.... ez csak reflexből csúszott ki. Új ez az egész, nekem nem olyan könnyű megszokni, főleg, hogy otthon is mondhatni be voltam zárva... jó nagy a kastély, de.... a nálunk dolgozók felét nem is ismerem- lefordítva, szabadságban nem gazdálkodtam, csak akkor, ha sikerült rávennem magam, hogy kiszökjek- egy évben kétszer-, viszont az utolsó alkalommal már azt is megbántam, és még bánom is, hisz ezért vagyok itt.
- Igen, ciki, ha megölnek, nem akarok meghalni, mint mondtam, de ha meg is ölnek, nem szeretném, ha lenne aki látná. Nem akarok úgy megmaradni az utókornak, hogy az szerencsétlen, akit kinyírtak, már pedig... a halálán gondolom, mindenki elég szerencsétlen, én meg épp ez ellen küzdök, érted?- persze nem várom el tőle, hogy megértse a tömérdek baromságot, ami engem illet, másoknak se jött össze.
Mihelyst hozzámér, lemerevedek, és mint egy szobor, meredek magam elé. Oké, furán viselem mások közelségét, azaz, nem tudom, hogy ez fura-e, mivel a szüleimen kívül, senki nem létesíthetett közvetlen kapcsolatot velem, igen igen, az apám, így evidens, hogy ezt se tudom normálisan kezelni.
Kiráz a hideg, ahogy megérzem a leheletét, ami meg is ijeszt, mert nem az a rémisztő hidegrázás, ami már régi ismerősöm, hanem valami egészen más, és új, és nem csípem az új dolgokat, mert mint az látszik, nem jövök ki velük túlzottan.
- Ááá, hidd el, az én vérem nem ér annyit- viccelem el a helyzetet, mert szerintem csak meg akar viccelni, vagy rám ijeszteni. Lehet, a vámpíroknak ez is hobbijuk. De mégse, mihelyst felfogom, hogy ha nem teszek valamit, tényleg vacsiként végzem, kattan valami, és mintha már nem is én irányítanám magam.
Azt se tudom, hogy sikerül kitépnem magam, és felpattannom vele szemben, jobban lefoglal a felkerekedő szél, meg egy hangos dörrenés.
- Jajne- a hangom cérna vékony, és próbálom magam megnyugtatni, így kezdődik.... minden így kezdődik...
- Szerintem..... ez nem jó ötlet- nyögöm ki, mihelyst elmúlik a pár perces vihar, vagyis csak az enyhébb formája.
- Csak nemrég jött elő a varázserőm, nem tudom kontrollálni- magyarázkodom leszegett fejjel, mert tényeszméletlenül szégyenlem magam.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Pént. Május 03, 2013 5:34 pm

- Úgy nézek ki, mint egy ősember?

Felszalad a szemöldöke, ennyire tatának még senki se nézte. Megsértődni modnjuk nem fog, mert nem az a fajta, lazán kezeli a dolgokat általában, de azért meglepi.

- Ki mondta, hogy öreg vagyok egyáltalán? Vannak húsz éves vámpírok is. Még egy évesek is vannak.

Kíváncsi lenne honnan veszi a kiscsaj, hogy már több száz éves, betippelte vagy mifene. Kifejezetten modern vámpírnak tartja magát, jó lenne tudni, ha esetleg valami nem erre utal.

- Amihez éppen kedvem van. Leginkább tájképeket vagy portrékat, ami jön. Miért pont koponyákat? Mondtam, hogy nem ártana elfelejteni amit a média hány a vámpírokról. Nem minden vámpír gót és egyik sem csillog.

Megbocsátható bűn, hogy ilyesmikből indul ki szerencsétlen halandó, mi másból? De jó tisztázni, hogy mi is a szitu.

- Igen? És milyen volt mikor rájöttél, miből sejtetted? Én se tudtam először, hogy vámpír lettem.

Érdeklődik, nem nagy bezsongással, hanem csendesen, inkább a hangsúlyán érződik ez és a ~~pszichopata~~ mosolyán. Mivel agyturkász, ért az emebrerek faggatásához, pontosabban faggatttatásához, rszedi őket, hogy maguktól beszéljenek és ez olyan izgalmas! alapvető természetéből adódóan mások könnyen megbíznak benne és ez a munkájában jól jön. Alapvetően nem szeret a múltjáról beszélni, főleg nem a még embeir életéről, de mézesmadzagnak msot kimondottan jól jön.

- Az jó, akkor inkább Stoker, de azért valójában egyik se.

Ez a nagy igazság, a vámpírok eléggé mások mint bármelyik könyvben. Persze Mayer áll legtávolabb a valóságtól.

- Az lesz a legjobb, ha csak a Városközpontban, a Senkiföljén, az iskola területén és természetesen a nyugati mágusnegyedben jársz csak.

Magyarán a nyugatin kívüli többi égtájat kell kerülni, negyedek szintjén. Sőt, még a mágusnegyed is rejtegethet sötét dolgokat, mondjuk a Hét törpe háza, akik elég sötét alakok.

- Ki mondta, hogy átváltoztatnálak? Még csak az kéne, egy poronty a nyakamba. Túl sok energiát igényelne. És Lord Darklord, az északi negyed ura pedig szigorúan tiltja.

TÚl sok leányregény, talán ezért hiszi naívan, hogy vámpírrá alakítaná. Még mit nem, álmábaiban esetleg. Persze csak a szokásos kis vigyorát nyújtja, azt a cheshiréset.

- Nem hiszem, hogy sok esélyed lenne ellenem, de átváltoztatni nem akarlak, mint mondtam. Legfeljebb....megkóstolni.

A hangja egészen igézővé válik, a vámpírok ebben nagyon otthon vannak, elkábítani az embert aztán kihasználni mocskos kis céljaikra, aztán eldobni őket. De örüljenek, hogy életben maradnak. Ha éeltben maradnak.

- Nem feltétlenül halálos egy vámpír harapása. Attól függ, mennyi vért szív ki.

Olyan természetesen beszél erről, mintha valami felvilágosítófilmet tartana. Arca tündörköl, de sötétben ebből nem lehet sokat kivenni, csak a halálian nyugodt hangjból.

- Bezárva tartottak a kastélyotokban, sehová se mehettél? Régen ez elég bevállt szokás volt, de az már évszázadokkal ezelőtt volt.

Nem kell több száz éves vámpírnak lenni ahhoz, hogy ezt tudja valaki, csomó könyv,suli meg filmek azért megismertetik a 21.század emberével/vámpírjával stb hogy mi volt régen.
Csemege számra az emberek gondja-baja...a lelkük.

- A halál nem lehet ciki, csak halálos. És ha egyszer valaki megöl, nem fogja megkérdezni hogyan szeretnéd, hogy csinálja.

Ugyanolyan barátságos és nyugodt hangon beszél, ami már-már abszurd, mintha csak egy aktusról társalognának, nem is az elmúlásról. A kegyetlen és véres, realista gyilkosságról.

- A halál nem a szerencsén múlik. Olykor igen, de akkor is csak az ideje és mikéntje, nem maga a ténye. Minden élőlény halandó. Élünk, aztán meghalunk. A sejtek így vannak programozva, öngyilkos géneket rejt a DNS, ami ha eljön az idő és a sejt elöregedett vagy meg van hibásodva, kiirtja. Ha ez nem így lenne, nem lennénk életképesek. Hiszen a rákos sejt pont azért beteg, mert nem tudja magát elpusztítani, nem tudja kontrollálni a a sejtosztódását. A halál nem ördöngősség vagy mágikus dolog, csak az élet rendje.

Lazán vállat von, talán túl tudományos volt ez, dehát orvos, néha kénytelen orvosi-fiziológiai példával élni. És mindez így igaz. Egy ilyen fiatal lányka viszont cseppet sem biztos, hogy ezt felfogja. Főleg ha bezárva tartották, a pszichológiai érése szépen el lehet maradva. Legalább is msot így látja.

- Nem kell félned, nem vagyok éhes, csak...vágyom egy kis desszertre.

Suttogja kéjesen, ahogy a vámpírok szokták, ha egy halandót fűznek a vérükért. Mi másért? Ne álltassuk magunkat. És nem is ölnek mindig, Leo kimondottan az a fajta, aki szeret kis kortyokat lopni, ha éppen nem éhezik, mint egy hobbi. És persze vannak halandók akik olyan perverzek, hogy még élvezik is. Na jó, valamivel a vámpírnak meg kell fognia az embert , ha pl vissza akar járni a vérére és az emberi kéjvágy erre tökéletes.

- Milyen aranyos. Majd megtanulod használni, ne félj. Ahogy én is megtanultam a fogaimat.

Moslygós és jókedvü, még nem harapja meg, finoman cirógatja egyik kezével a lány állát és a nyakát csak finoman szagolgatja, csupán az orra és itt-ott az ajka ér hozzá.

- Szép nyakad van. Hosszú és fehér. Ha megharpnálak, talán nem is éreznéd, mint egy apró szúrás, talán még örömet is okozna.

Tovább kábítja a lányt aki egyre inkább kezd az áldozattá válni, de olyan finom minden mozdulata, hogy szinte alig ér hozzá, mintha csak a lágy tavaszi szellő lenne.

- Mesélj még, miért nem futottál el, mikor rájöttél, hogy én is vámpír vagyok?

Milyen gonosz, jól tudja, hogy jó manipulátor, hiszen pszichiáter, minden háttértudása megvan hozzá, hogy a gynegéjénél, az elméjük gyengeségeeinél kapja el az embereket és kényére-kedvére igazítsa a dolgot.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szomb. Május 04, 2013 6:58 pm

- Nem is tudom, a vámpírról a koporsó jut eszembe, a kaporsóról a hulla, így evidens, hogy a vámpír öreg- vonok vállat, mert szerintem minden ember így képzeli el őket. Fiatal test, de mögötte akár ezerévnyi tapasztalat, és fél évszázadnyi unalom.
- Jó jó, ezt mondani könnyű- húzom el a szám, mert abszolút nem én tehetek róla, szerintem a babonák nagy mértékben hozzájárulnak ehhez.
- A fokhagyma se csinál ki? És a szenteltvíz?- kérdezek rá, mert nem ártana ezt tudni, maximum azért, hogy szemközt tudjam röhögni a vén népet.
- Arra... nem igazán emlékszem- harapom be az ajkam, és óvatosan tekintek rá. Igen, a hazudást még erősen gyakorolnom kell, de hát... most épp itt az ideje.
- Akkor milyenek vagytok ti? Úgy tényleg? Ha Stokerbe se kapaszkodhatok, meg vagyok lőve- tárom szét a karom, őszinte érdeklődés cseng a hangomban. Igen, egy kisebb mesét várok el tőle, az más kérdés, hogy meg is kapom-e.
- Ha túlélem... ezt itt veled... van kedved nekem megmutatni őket?- kérdem kissé félve, mert egy, korántsem biztos, hogy nem un rám, és öl meg, kettő, ki szeretne bébicsősz lenni?
- Hála égnek. Tudod, félre ne érts, biztos marha jó lehet örökké élni, én viszont nem bírnám, és a vérivást se... az annyira... szadista dolog- még a hideg is kiráz, mert megint a szemem elé vetül a kép, ahogy... inkább megrázom a fejem.
- Ha lehetne inkább azt se-mert végtére milyen épeszű ember rohanna egy vámpír karjaiba, hogy harapja meg? Ez annyira irreális... legalább is nekem.
- Hát... úgy tűnik visszatér a retro- kuncogok a saját hülye poénomon, ugyanis mást nem nagyon tudok tenni. Engem igazából nem is zavar a dolog, vagy maga a tény, hogy egy négy fal mögött nőttem fel, az otthoni helyzetet elnézve, ez volt a lehető legjobb megoldás arra, hogy életben tartsanak, leginkább az zavar, hogy épp emiatt nem tudok magammal mit kezdeni a négy falon kívül, pedig elméletileg felkészítettek rá. Tényleg, krav magában verhetetlen vagyok.
- Akkor veletek mi van? A sejtjeitekkel? Hisz... akkor a sejt nincs kiírtva, vagy mi?- rázom meg a fejem teljesen összezavarodva. Ha ez volt a célja, hát... elérte. Azért kicsit durva, hogy egy vámpír kis ujjból kinyög valami ilyet, mikor nekem egy élet nem elég ahhoz, hogy megtanuljam.
- Akkor egyél csokit- bukik ki belőlem, mint egy reflexszerűen, miközben szemeimmel kutatom, merre tudnék a leggyorsabban elfutni. Nem számítottam rá, hogy a kis ismerkedésünk ilyen vizekre evez, és arra se, hogy manipulálni próbál.
- Abban biztos lehetsz- küldök felé egy angyali mosolyt, mert igen, meg fogom tanulni. Bár alapjáraton kész szerencsétlenség vagyok, ha valamit eltervezek, megfogadok, azt valahogy mindig sikerül elérnem. Próbálom figyelmen kívül hagyni a libabőrt, amit minden érintésével okoz, de az nagyon nehéz ügy.
- Nem szeretem, ha megszúrnak, és a harapás se lelkesít fel. De tudod mit? gyere, menjünk keressünk valakit, akit megharaphatsz- ajánlok fel egy másik lehetőséget, nos, eléggé naivan, de ha egyszer nagyon nem szeretném, hogy belém mélyessze a fogait, muszáj az ultimátum.
- Főként, mert nem tudtam, tudod elájultam, utána meg, ha akartam volna se bírtam volna felkelni, most meg már kíváncsi vagyok- vallok színt, mert szerintem ebben semmi szégyen nincs. Ha valaki először találkozik vámpírral, még szép, hogy az. Az emberek meg amúgy is folyton kíváncsiskodnak.

Tárgy: Re: Minden lény parkja Szomb. Május 04, 2013 9:16 pm

- Nem is minden hulla öreg. Van akit már másnap temetnek.

Kénytelen ezt hozzáfűzni nagy tudálékos fejjel, hiszen ez az igazság. Főleg manapság, nincsenek olyan sokan több száz éves vámpírok. Az olyan matuzsálemek mint ő, azok pedig egyenesen relikviának számítanak. Talán mert ideje korán kinyiratja magát a társaság nagy része, mert okoskodik? Lehet.

- És nem mindenki alszik koporsóban. Én sosem szoktam.

Vállat von, mert ez is egy tévhit. Na jó, a nemesek szeretnek flancolni és belőlük ki is nézi, hogy kripta-fetisiszták, mert sokszor azok is. De Leo mindig is elég "emberien" élte meg a halál utáni életét.

- Zavarna, ha vén csont lennék? Mennyinek tippelsz?

Ha már kor, szívesen kacérkodik a témával és betegesen cukin vigyorog, mint aki mindjárt felzabálja a fene nagy vigyorgásban.

- Nem igazán. A fokhagyma szimplán vértisztító, ami nem is árt, a szenteltvíz meg....sós víz és egy kis abraka-dabra.

Fülig érő kisfiús mosollyal közli mindezt, bár a szenteltvíznél egy pillanatra elmereng, végül arra is mond valamit. Persze az igazi gyengéjüket azt nem teszi hozzá. Hehehe.

- Csakugyan?

Kérdezi sunyin és kifejezetten vadmacskás tekintettel, közelebb hajolva és szélesebb vigyorral ami már a fogsorát is felfedi, hosszú szemfogaival az élen és jobb mutató ujját a csibüske állára helyezi mikor az beharapja az ajkát, pontosan a szája alatt. A tekintete elárulna, hogy tudja, hogy a lány hazudik. Ha macska lenne akkor most bizonyára csóválná a farkát, legalább is ha egy cheshirei macska lenne.

- Tényleg érdekel?

Ezt már-már morombolva mondja, az ember azt hinné mindjárt macskafülei nőnek és beszőrösödik. Ha a lány ismét felesel, akkor hajlandó pár szór mondani.

- Stoker azért annyira nem volt rossz nyomon. Meg Anne Rice, ő állítólag ismer vámpírokat. Még is mi érdekel? Annyit elmondhatok, hogy nem vagyunk halottak. Legalább is nem egészen. Ha azok lennék, akkor az nekromancia lenne és agyatlan zombiként vonszolnánk magunkat. Vannak a nemesek, ők vámpírnak születtek, tehát önálló faj, érted? Szaporodnak, megszületnek, felcseperednek, csak nem szoktak meghalni. De öregszenek. Viszont ha egyre több vért isznak, akkor kitólják, meg se látszik. Az örökkévalóságig lehet ezt tólni. És vannak olyanok, akik emberek voltak csak átalakították őket. Ők nem halnak meg, inkább átalakulnak. Olyan ez-mereng el filozófus fejjel-,mint a lepke esete. A lepke először hernyó, aztán bebábozódik és végül az imágó szárnyasan kel ki. Mi történt a hernyóval? A bebázodás során molekuláira esett szét, enzimek emésztették szét, ahogy a kaját a gyomrunk. De ez után újra összerakódik és más lény lesz, még is ugyan az. Érted?

Ez nem is rossz példa ami eszébe jut, reméli nem lesz túl elvont a csajnak, de így lehet legjobban reprezentálni az emberi vámpírok helyzetét. A vírusfertőzés se lenne rossz példa, de ez a lepkés a tuti.

- Ezek után találkozni akarsz velem? Egy vámpírral?

Kecsegtető ajánlat egy vámpír egójának, nem vitás, aki még egyben férfi is,persze. Lényegtelen, hogy a bőrét akarja-e csak menteni a szerencsétlen vagy a pók csapdájába esett máris, a lényegen mit sem változtat. Leo pedig szeret szórakozni.

- Nem gáz, nem mindneki bírja. Sokan túl se élik az átváltoztatást vagy egyszerűen csak beleőrülnek. A vámpírlétet azért még se embereknek találták ki, hanem vámpíroknak. A sors iróniája, hogy meg tudnak "fertőzni".

Nem szívbajos és nem is szégyelli a véleményét. Ezzel a többség is egyet ért valószínűleg. Msrészről nem egy vámpírt kezelt akik egykoron halandók voltak, de a vértől megzápult az agyuk. Szegény ördögök.

- Ó, csak hiszed. A vámpír úgy harap, ahogy szeretne. Fájdalmasan és kegyetlenül...vagy sokkal kellemesebben.

Nem suttog, de a hangja kissé olyan mint a fuvallat. Ami azt illeti akadnak szép számmal emberek, akik szívesen szívatják a vérüket vámpírokkal, a fene a gusztusukat. Hát van akinek ez jön be a nemiséget illetően, na. A csajnak talán leesik amit mond. Vagy nem. Elég fiatalkának tűnik.

- Perszehogy nincs. A mi sejtjeink úgy működnek, mintha totipotens őssejtek lennének. A totipotens sejtek rendelkeznek az őssejtek közül a legnagyobb potenciállal, tehát belőlük abszolút bármi kialakulhat, minden irányba képesek osztódni és korlátlan önmegújításra képesek. Az embereknél ilyen a megtermékenyített petesejt, azaz a zigóta nyolc sejtes állapotig, utána sorban elveszti ezt a jó kis képességét, ahogy elkötelezi magát, hogy csak egy fajta sejt lesz,pl izomsejt. A vámpíroknál ez nem így van. Emellett, a mi DNS-ünk hibajavító mechanizmusai sokkal kifejlettebbek és hatásosabbak. Ezért sem lehetünk betegek, ezért sem öregszünk. Az öregedés a sejtek lassú pusztulása, mikor már a szerevezet nem tudja megújítani önmagát, gyorsabbak a nekrotikus folyamatok mint a megújulás. De a vámpírok sejtjei minden egyes másodpercben 200x olyan hatékonyan javítják a gének hibáit mint más élő szervezetek. Mintha mindene gyes sejt valamiféle őrült vírus lenne, ami mindenképp életben akarja tartani a gazdaszervezetet. Többek közt ezért nincs vérfertőzés a nemeseknél. Ha lenne is génhiba ami miatt beteg utóduk lenne, a szervezete kijavítja önmagát.

Úgy gondolja érthetően magyaráz, aztán lehet, hogy még se. Akkor csak kérdez a lány? Ritkán van alkalma ilyesmikről beszélni bárkivel is, mert se embert, se vámpírt nem igen szokott ez érdekelni, Leót is talán csak azért, mert orvos. És orvos is azért lett, mert kíváncsi. AZért úgy érzi ez a kis értekezés magyarázatra szorul.

- Ezt csak azért tudom,mert...orvos vagyok.

Vigyorodik el még jobban, olyan gyermekien, még is valahol természetellenes ez a mosoly, valami nincs vele rendben, csak arra nehéz rájönni, hogy mi.

- Szeretem a csokit. A véreset főleg.

Teljesen közvetlenül mondja a lány nyakának ezeket és a keze, amivel a nyakát fogdosta a hajával kezd játszani, nyam-nyam. De nem harapja meg. Még nem.

- Nem kívánok most más vért. És már vacsoráztam is.

Zavarja le a szegény kicsi lány kétségbeesett próbálkozását az új kaját illetően.
Imádja, hogy az emberek reszketnek, ha ilyen közel van hozzájuk és tudják, hogy vámpír. Libabőrösek, az arcuk pedig kipirul a felcsapó vértől. Vagy éppen elsápad, változó. Mind a kettő ínycsiklandozó.

- Igen, emlélkszem, az ölembe ájultál, mint egy kis hercegnő. Mondjuk Csipkerózsika.

Öt perce volt vagy maximum negyed órája, még jó,hogy emlékezik. Na meg nem minden nap hullik emberlány az ölébe. Szó szerint. És ájultan. De nem is olyan rossz.

- Merre tartottál?