Tárgy: Michael Anderson otthona Csüt. Nov. 15, 2012 4:51 pm
Michael Anderson otthona
Igen, ez mindenki kedvenc tanárának szerény hajléka! ... S kevesen tudják, hogy ez los angelesi háznak pontos mása.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Csüt. Nov. 15, 2012 6:46 pm
Valami fura érkezik az égből. Isten nagy áldása. Szárnyai vannak, de a földre már két lábbal érkezik és mire lefékez egészen ember teste lesz. Öltözködése aránylag kulturált, anyuci a pici fiát nem engedte el kabát nélkül, igaz arra lehetetlen rávenni a srácot, hogy összegombolja azt. Axion füttyent egyet, mikor már két lábbal áll a földön és szép vonású arcán megjelenik egy jó nagy vigyor. Mindig vigyorog... A füle mögül kihúzza az összegyűrt levelet, gyorsan visszavarázsolja a borítékba. ~Ritka nyálas ficsúr ez a Rewlisz, hogy lehetett Mester? Na azér´ ez nem semmi!~ tekint körbe, ilyet se látott még soha. Hirtelen nem tudja hogyan keljen át a vízen, pedig neki Mike Andersonhoz, vagy kiacsudához kell mennie, a vizet viszont nem nagyon komálja. Szétterpeszti lábát, kicsit eltorzul az arca, de csak annyira, hogy a nagy vigyorból félmosoly lesz és már meg is jelenik a két nagy sárkányszárny a hátán. Mint egy igazi, élő démon! Csap vele néhányat, felemelkedik, nézi maga alatt a vizet és megint vigyorog, a cipője orrát kicsit belemártja a vízbe és néhány szárnycsapással az ajtó előtt terem. Mikor lefékez reflexszerűen eltünteti a dolgot a hátáról, hacsak Mike nem volt éppen ablakban, nem valószínű, hogy észreveszi. Megszokta már, hogy titkolnia kell, hogy ő... "Egyéb" Kopogni akar, mert az anyja a lelkére kötötte, úgyhogy megrántja a kilincset. Sajnos az egész ajtó a kezében marad. Egy pillanatig csodálkozik, hogy jahj, hogy ezt most kiszedte? Aztán nem törődik vele és arrább hajítja a bejáratot. Kicsikét erős, főleg ha lelkes. Általában lelkes. Főleg most, hogy önálló percei lehetnek! Nem mintha nem hiányozna neki az anyja, de eszében sincs most rágondolni, hacsak nem egy percre: de jó Dinének, hogy egy akkora jó bőrrel van, mint Tamina. Aztán ennyi. Nem is érti miért volt jó kisfiú és jött ehhez a Mike Hollywoodhoz. ~Tutira ember... egy olyan színész szerű~ És így lép be a két lábon járó katasztrófafilm Mike bácsi házába.
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Csüt. Nov. 15, 2012 8:21 pm
Axion, te istenverte kölke!
A f*sza kivan mindenki kedvenc mágiatan tanárának. Már hónapok óta nem látta a fiát, ami miatt rosszabbul néz ki, mint egy évek óta rothadó vízihulla. Na jó! Annyira azért nem, de a borostáján és a karikás szemeim látni, hogy nincs a legjobb passzban. Pedig, ejj, amúgy mindig milyen jókedvű Mike bá! Nehezen találni nála vidámabb fickót! Most viszont depizik, hogy már csak vasakarata tartja vissza, hogy ne fesse feketére a körmeit és álljon be az általa igen megvetett emósok közé. //Fiam,fiam, hova tűntél?// kérdezgeti magát minden áldott nap minden percében az aggódó apa, aki még egy éve sincs, hogy örökbe fogadta fiát, Rewliszt. Most is őt keresi, ezért is vett, akarom mondani, varázsolt házat magának a világ másik felére. A nyomok ugyanis a Bermuda-háromszögből inkább a Névtelen Város felé mutattak. Mikenak ezért mennie kellett. Megérkezett, ki is pakolt, de nyugovást nem talált, mivel a fia nem került elő. Ma is ingerült állapotban küldte le egymás után a söröket, amikor is zajt vélt hallani a kertből. Morcosan emelkedett fel a székéről a kócos vámpírtanár, mikor majd kiszúrta a szemét egy repkedő alak a medence felett.
"Eszem-f*szom megáll!" hebegte meghökkenve, de ideje sem volt rendesen elbambulni, mert már fel is tépte a "kis" jövevény a bejárati ajtót, mire beindult a riasztó. Idegesen rántotta elő Mike a pálcáját, suhintott vele egyet, hogy az apró szerkezet sipítva robbant ki a falból, mielőtt oda sietett Axionhoz és a tarkójára csapta nagy lapát kezét és "finoman" beinvitálta a gyereket a házba. "Fáradj beljebb, Terminátor!" szólalt meg Mr. Anderson és miután visszavarázsolta az ajtót a helyére, összefonta izmos karjait a mellkasa előtt és közelebbről is szemügyre vette a fiút. "Ki fia borja vagy? És miért teszed itt nekem a hüllőt? Ki küldött és miért?" kérdezte atyai szigorral, most kicsit kevésbé higgadtan, mint máskor, de hát Mikenak is lehet rossz napja. Sajnos Rewlisz eltűnése óta csak rossz napjai vannak...
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Csüt. Nov. 15, 2012 9:27 pm
Nem tetszik neki ez a hang, mert egy percre morcosan kémlel körbe. Az ilyen sipító hangok bántják a dobhártyáját. Még jó, hogy az agresszív pasas eltünteti, mielőtt lebontja a falat. Apropó agresszív pasas. Axionnak nem okoz különösebb lelki törést a beinvitálás, felröhög és bemegy. - Terminátor? Az meg mi? Én Axion vagyok, Ax, vagy csak Axe. Feleli cseppet sem lámpalázasan, hangja vidám, magabiztos, mintha évtizedek óta ismerné mindenki kedvenc tanárát, pedig még tanárt sem látott soha életében. Persze ő is megnézi a férfit. - Azt hittem jobban nézel ki. Valami Nagy Mike Andersonról regélt a fiad. Néz rá kritikusan, mintha természetesen jogában állna kinyilvánítani a véleményét. A levegőbe szagol, szeret szaglászni, főleg az emberszagot preferálja. - Ez mi? Alkohol? Csillan fel a szeme. - Bödös Vigyorog. - Hogy én? Hát Diné és a Mágia sárkányának fia. Ja, itt egy levél Rewlisztől, hol ihatok ilyet? Minden vágyam úgy bűzleni mint a nagy... ronda vizsgálja a férfit - Mike Anderson S ezt úgy mondja, mintha kivételes bókot mondott volna. Elő is halássza a levelet, hagy nyáladdzon apa a fia keservin, addig ő leül a konyhapultra, mert nem tudja, hogy az nem asztal.
Rewlisz levele:
Kedves Apám
Sajnálom. Eltűntem és sajnálom, de nem mertem előtted mutatkozni. A helyzet az, hogy kiakadtam, miután a sárkányom kinyírta azt a srácot, megint abba a hibába estem, hogy túlzottan belelovaltam magam valamibe, gyilkosnak éreztem magam és az is vagyok, csak az én hibám, hogy meghalt a dexternoni diák. Cornelius ki is rúgott. A helyzet az, hogy csináltam egy varázslatot, ami nagyon necces volt, én visszamentem az időben, hogy megmentsem anyám. Sikerült, de sok minden megváltozott. Viszont van lelkem és már nincs műlábam. A procedúra azzal járt, hogy elveszítettem a legendás erőm. Szégyelltem magam, hogy ilyesmire vetemedtem, eléd kerülni főleg, erőtlen...mint egy varázstalan ember. Tudod, hogy engem nagyon meghatározott a mágia. Sajnálom apám... próbálom helyre hozni, keresem az erőm, vagy erőt, valamelyet és majd jelentkezni fogok. Ne haragudj, hogy bujkáltam előled, nem voltam olyan állapotban, hogy a szemedbe tudjak nézni.
Remélem nem haragszol, vagyis de, csak nem annyira. Igyekszem vissza hozzád
Rewlisz
Várja, hogy kinyálazza magát a pasas, addig nézelődik. - Nincs nőd? Kérdezi hirtelen. - Vagy kaja? Tudod, vega vagyok, de nem hiszem, hogy tartasz medvét, az a kedvencem! De a gyümölcsöt is megeszem. Indul a hűtőszekrény felé, vagy amit annak sejt. Nagy és szekrény - Ja, van egy másik levél is, anyámtól! Túr a zsebébe, azt el is felejtette elolvasni, most gyorsan szétnyitja és futva átnézi. Hangosan csak ennyit motyog. - Blabla...blabla, ez nem fontos, aha, persze. Szóval egy ideig itt kell csöveznem. Pillant ki a levél mögül.
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Pént. Nov. 16, 2012 11:53 am
Bizony, Mike már tessékelte is be az ebadta kölkét, aki miatt félbe kellett hagynia a lélekmelengető sörözést. Pedig pont most már nagyon rá fért volna, hogy kiüsse magát, mivel napok óta már se enni, se aludni nem tudott. Jó, vámpír, persze, sokkal jobban bírja az ilyesmit, mint egy ember, de attól még rajta is meglátszik, hogy ... hát igen, olyan, mint a mosott fos. Úgyhogy Axion most nagyon rosszkor toppant be, mivel Mike olyan, mint egy olajoshordó egy égő gyufával a tetején, ami bármelyik pillanatban beleeshet a nyitott fedélen. "Axe (=fejsze eng.)? Na, mindjárt beléd is vágok egyet, ha nem veszel vissza! Meg mi ez a beszívott vigyor? Nem Disney Landben vagy!" dörmögte a magas férfi és beterelte a fiatal srácot a konyhába. A sértésre Mike nem igazán reagált negatívan, csupán felvonta egyik szemöldökét és már épp nyitotta volna a száját, hogy egy frappáns válasszal csendre intse a fiút, mire az tovább beszélt és szavaival szinte gyomron vágta a törzsgyökeres tanárt. "Rewlisz?!" tört ki a kérdés az aggódó apafejből, majd egy másodpercre a lélegzete is elállt, mielőtt, jól megráncolta a homlokát és összefonta karjait a mellkasa előtt. "Ő küldött ide? A mocskos kis apaszomorító, nem képes maga idevonszolnia fenekét!" morgott fel a nagydarab pasas, de ezt inkább magához címezte, nem is annyira Axionnak. Csak a fiú sörre tett megjegyzése rántotta ki Mikeot a gondolataiból. Enyhén meglepődik, mert elég éretlennek tűnik neki a gyerek, ami miatt halk sóhajt ereszt. "Az alkohol alapjáraton büdös, mert erjesztik. Főleg a sör. De a felnőtt férfi ember szereti az aromáját. A pisisek viszont maradjanak a tejecskénél." válaszolta a morcos férfi, majd a levél említésére kissé felhorkan. Már vagy három hónapja egy sms-t sem kapott Rewlisztől, ami miatt úgy kapta ki a teleírt papírlapot a sárkánykölök kezéből, mintha egy kulacs víz lenne a Szaharában. "Add csak ide! És el a kezekkel a sörömtől! Amúgy is, hány éves vagy Batman? Az én házamban kiskorú nem vedel! Ha nem fogod, akkor kapd el a távirányítót és butítsd magad egy kis tévével. Aki nem ismeri Schwarzi papát fémpasasként, az még nem látott jó akciót!" jelentette ki Mike erélyesen, majd a levéllel a kezében lehuppant az egyik forgós bárszékre. "Jah, és hé! Tudod ki a ronda? Egy bajszos nő, na az ronda!" jegyezte meg Mr. Anderson nagy bölcsen majd széthajtja a levelet és lélegzet visszafojtva olvasni kezdi. Magában. Ez személyes. Nem kell tudnia a kis pikkelyesnek, hogy mi áll benne. A férfi kékeszöld szemei izgatottan futnak végig a sorokon, miközben agya veszettül kattog. Mire a végére ér Axion elunja magát annyira, hogy rákérdez egy kis személyes részletre, mire Mike feláll, a zsebébe gyűri a levelet és máris jobb kedvvel, de attól még kicsit idegesen megy a kredenchez, amin Axion gubbaszt. "Volt. Most nincs. Miért, Te néztél már be kislány szoknyája alá? Meg amúgy is, nem kérdezünk ilyeneket. Főleg nem vadidegenektől. Mi van? Eddig barlangban éltél?" kérdezett vissza a magas pasas, mire témát vált a gyerek és megindul a hűtő felé. "Eszedbe ne jusson! Mi a f*sz ütött beléd, Kölyök? Nem nyúlkálunk más hűtőjébe és nem táncolunk más idegein, csak mert nincs jobb dolgunk!" magyarázta Mike, majd maga lépett előbb a hűtőhöz és ki is nyitotta. Az tele volt vérrel, vértasakokkal és felül sörrel, de ennyi. Még egy darab tojás sem volt sehol. "Bocs, medve nincs csak plazma. De gondolom azt nem tolnád. Ha nagyon éhes vagy, rendelek pizzát, de nem fokhagymásat. Tudod, rossz lesz tőle a leheletem!" poénkodott Mike, de még mindig enyhe szigorral a hangjában, majd kikapta a második levelet a srác kezéből miközben az nagyban olvasta. "Már megbocsáss, de más levelét sem illik elolvasni!" intette rendre a fiút, majd, felmordult. "Nálam kéne csövezned? Mi a jó büdös túrós f*sz van??? Ezt mellesleg nem hallottad!" mondta a férfi komolyan, aztán végre elkezdte olvasni Diné levelét.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Pént. Nov. 16, 2012 8:40 pm
Nem érti a fejszés viccet, csak néz mosolyogva, nem esik le neki, hogy bele lehetne vágni valamit. Axion örök és elpusztíthatatlan. - Tessék? Kérdezi, nyilván azt hiszi rosszul hallotta. - Mi a gond? Az ajtó? Legalább szellős lesz a lakás, de ha akarod visszacsinálom. Beszívott, hogy ezt a szót mennyire szereti! Felcsillan a szeme, mert olyan ő még nem volt. - Drogod is van? Ez lenne élete legszebb napja. - Jah, tudom, hanem Los Angelesben. Viccel vissza, Disney Landről már hallott és szívesen kipróbálná a sárkányvasutat, csakhát... Megvárja, míg leesik Mikenak Rewlisz, addig nézelődik, ebbe nem szól bele. Kényes neki az apa téma. - A pisisek maradjanak, mi felnőtt férfiak meg szeressük az aromáját. Érti direkt félre az epés megjegyzést, ennyi még nem szegi a kedvét, Mike meg úgyis elvan a levéllel. Egészen addig, amíg nem lesz el. - Ne csináld már, még soha nem ittam. Tizenmindegy éves. Tvt mondtál? Csak egyszer látott tvt, de szétszedte, azóta nem engedték a készülék közelébe. Keresi tekintetével, de nem látja, közben nem érti ki az a Swarci papa, de gondolja, hogy benne van a tvben, viszont modern tvt még nem látott, szóval most hirtelen nem ismeri fel. De a viccet vágja, felnevet. - Nekem mondod? Én még nem is láttam bajusztalan asszonyt. Naná, mert a fiatal lányokat elzárják előle, nehogy tovább örökítse furcsa génjeit. Amíg a férfi olvassa a levelet ő körbejáratja tekintetét a lakáson. Remélte, hogy már most láthat nőt, de Mike lelombozza kicsit. Annyira azért nem, hogy eltűnjön arcáról a vigyor. - Még nőt sem. Vallja be. - De te nem vagy vadidegen, te Mike Anderson vagy. Mutat rá, arra meg hogy barlangban élt bólogat. - Barlanglakás volt, nem ilyen csicsás, mint egy barbiház. Elindul a hűtő felé, mert szomjas, sokat repült, de megint felnevet. Még nem hallott senkit csúnyán beszélni, úgyhogy a fasz ütött belé neki nagyon vicces. Forró levegőt áraszt, itt-ott apró lángnyelvek táncolnak ajkain. Ronda és undok ez a Mike, de legalább vicces. - Te mindig azt mondod, hogy nem, vagy ismered azt a szót, hogy igen? Ironizál kicsit, pedig még bele se lendült, de meglátja a vértasakokat és felkiált! - Már értem miért nincs csajod! Hirtelen fordul Mike felé. - Vámpír vagy! Neked is büdös a szád! Nekem is a medve, meg szarvas után, de van egy nagyon jó fogkrémem. Mutasd csak Spontán, gyorsan, erősen és hirtelen húzza fel a férfi felső ajkát, hogy megnézze a szemfogait, persze ha időben kitér Mike, változtathat a dolgokon... - Ez semmi! Nézd meg az enyémet! Villantja elő hatalmas tűhegyes fogait, csak az első kettőt, de hirtelen két akkora agyar nő ki szájából, hogy a maximumra kell kitátania száját és így is majdnem felreped. El is torzul az arca, ahogy a fél karnyi agyarak tűhegyesen elővillannak belőle. Aztán persze gyorsan becsukja a száját. Csak mutatni akarta mennyire fontos a fogápolás. Már nézi is merre van fürdőszoba, közben kotor kabátzsebében a fogkrém után, mintha semmi, mintha az előbbi mutatványa cseppet sem lett volna bizarr. - Pizzát nem eszem, csak szomjas vagyok, sokat repültem. Medvét eszem, szarvast, farkast, sasokat néha, de akkor kell a repeta, mert kicsik. Kikapja a levelet a kezéből a férfi, ő hagyja, már úgy is olvasta mindkettőt, az illem hidegen hagyja, de a túrós f*sz bezzeg tetszik neki. - Nem fogok itt csövezni, de tudod milyenek az anyák. Én arra gondoltam egyedül tolom, majd a ruháim ide küldi, azér majd még benézek, de nem fogok barbiházban aludni, még a végén csillognék, mint egy csillám f*sz De örül, hogy káromkodhat! Máris sokat tanult Miketól. Keresi a fürdő szobát, addig Mike olvasgathat
Tisztelt Mr Anderson
A nevem Diné Esselen, aki pedig mostanra bizonyára az Ön küszöbén áll a fiam, Axion Esselen a Mágia sárkányának fia. Rövid diskurzus után, amit fiával Rewlisszel folytattam megegyeztünk, hogy amíg ő nem képes ellátni Mesterbéli feladatait, addig én veszem kezelésbe a Végzet sárkányát, ugyanis sárkánypapnő vagyok. Axion állandó felügyeletet igényel, hiszen az alábbiakból bizonyára rájött, hogy félsárkány, de nem vihettem magammal a Végzet sárkányához, mivel mint azt bizonyára Ön is látja kissé vad. Nem volt szocializálva, mivel a falunkbéliek rettegnek tőle, nem volt még társas környezetben, noha nagyon igényli. Rendes férfival sem beszélgetett még soha. Hatalmas mágikus és fizikai ereje van, de átváltozásait nem tudja korrigálni, olyan értelemben, hogy bármikor tüzet okádhat, körmei hirtelen szoktak karmokká nyúlni és ha felidegesítik lobbanékony lehet. Mr Anderson ön is szülő, bizonyára megérti mennyire féltem a gyermekem, Rewlisz Önt ajánlotta, mint jó pedagógust, hogy talán kicsit fékezi majd a fiút. Rewlisznek fontos a sárkánya, nekem a sárkányfiam. Kérem ennek tekintetében viseljen rá nagy gondot. Iskolába szeretne járni, de ezt meg kellene beszélni az igazgatónővel. Javaslom, hogy talán egy távoli padban, messze a társaitól megpróbálhatna beilleszkedni. Kérem óvja Axiont, nem szeretném, ha kirekesztenék, vagy ne adj isten vadászok kezére kerülne. Nem volt még senkije rajtam kívül. Legyen vele elnéző és megértő, foglalja el minél több dologgal, ugyanis nyughatatlan lélek. Bízom Önben
Diné
S addigra Axion már felfedezi a fürdőszobát, megtalálja Mike fogkrémjét felnyalábolja és visszatér a konyhába, majd a fogkrémet kidobja a kukába. Mike orra alá nyomja a sajátját. - Látod! Ilyet vegyél!
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Pént. Nov. 30, 2012 8:43 pm
„Mit tessék? Talán kínaiul beszélek? Mosd ki a füled, öcsi, mert szerintem a fülzsírréteggel, ami eltömíti a hallójárataidat egy egész karaj kenyeret meg lehetne kenni, olyan süketnek tűnsz. Vagy csak szimplán bamba vagy és ezért kérdezel vissza?” kérdezte kissé ingerülten a borostás pasas, mert pont azon a napon semmi idege nem volt egy nagyokos kölyökhöz, akire csak az idejét pazarolja. Alig telik el pár másodperc, Mike már tudja, nem csak az ideje fogy, a türelme is. Sőt, az még gyorsabban! „Hogy az ajtó?! Kölyök, nem tépjük fel más ajtaját és teszünk úgy, mintha az kurvára rendben lenne! NEM! És mit akarsz visszacsinálni, Te szerencsétlen? Már rég megcsináltam, amíg Te a konyhámat fedezted fel, mint valami elcseszett Indiana Jones!” morgott a vámpír, majd fújtatni kezdett az orrlyukain át, hoszen Axion már szószerint az idegein táncolt. „Drogom? Észnél vagy, Te istenverése?! Tanár vagyok nem drogdíler!” Nyakleves Nr. 1! Sajnos Axion több sületlenséget beszél, mint értelmes dolgokat, amiért Mikenak nehezére esik visszafognia magát. Csak akkor vág kissé nyugodtabb arcot, mikor valami értelmeset is képes kinyögni a srác, sőt, számára érdekeset: a fia nevét. De nem csak maga a téma hat nyugtató jelleggel Mikera, a csend is. Axion ugyanis egy kis időre, de elkussol, amiért gondolatban örömódákat zeng Mr. Anderson. Csak a sörtémánál találja meg ismét a kis zöldfülű a hangját, amit Mike csak szemforgatással reagál le. „Mi? Nem! Én! Te, kölyök még erősen a pisis-kategóriába sorolandó vagy. Úgyhogy ne is kacsintgass a sörömre! Nem jössz be neki!” szól rá a sötét hajú fiúra ismét Mike, mígnem kézhez nem kapja Rewlisz levét. Azt aztán halogatás nélkül elolvassa, erősen koncentrálva annak minden sorára. Miután ezt letudta, nem mutatott semmilyen különösebb érzelmi reakciót, csupán összehajtotta a levelet és farmerja farzsebébe csúsztatta. Inkább a kis sárkányfiókára figyel, aki szemmel láthatóan úgy érzi magát a férfi lakásában, mint egy ötéves a kisállat-kereskedésben. Mintha még soha nem járt volna rendes házban. „Ha tizenmindegy éves vagy, akkor nagyon is helyes, hogy még soha nem ittál! Majd, ha nagykorú lehetsz, ihatsz. De ésszel! Amúgy hipp-hopp jön Vuk!” válaszolta az izmos hapsi, majd bólintott. „Jah, tévé, televízió, démoni doboz vagy amit akarsz! Nem mondod, hogy még soha nem láttál tévét az életben? Hol laktál? Barlangban?” már kezdett kissé rémisztővé válni a helyzet, mert Mike egyre jobban úgy érezte, mindegy mekkora baromságot feltételez, az a végén beigazolódik. //Bazd meg! Egy rohadt jós lett belőlem, vagy mi a fasz?!// kérdezte magától a kócos fazon, aztán meghökken a bajszos nős válaszán a fiúnak. „Hogy mi van??? Most csak ugratsz, remélem!” mondta Mike dühösen, aztán elkapta az egyik üres sörösüveget az asztalról és figyelmesen leolvasta a címkén feltüntetett alkohol mennyiséget. „Most vagy álmodom, vagy kurvára részeg vagyok vagy úgy bebasztam, hogy leestem a székről és szétbasztam a fejem és most hallucinálok.” mondta inkább magának a férfi, mielőtt a kukába dobta az erősnek nem mondható sör immár üres üvegét. Akkor akad ki, mikor a fiatal srác bevallja neki, még rendes nőt sem látott soha anyján kívül. „Mi a f--- Ááá!” mordul fel mérges, odarobog az egyik asztalhoz és az utolsó fiókból előkap egy friss Playboyt, majd odadobja a fiúnak. „Lapozgasd csak kicsit, amíg én levelet olvasok! Azt hiszem ideje kicsit serdülni, amúgy a hormonjaid miatt még lerombolod a fél várost.” ezekkel a szavakkal magyarázva tettét, majd ismét lehuppan egy székre. „Nem vagyok idegen, huh? Hát ilyet se hallottam még. Nem is ismersz, de mégis azt hiszed. Ez kicsit beteg, de elnézem neked, hisz barlangban laktál. Valami sérülhetett a fogaskerekeidben, de nem baj. Fiatal vagy, még helyre hozható!” Mikor a fiú nagyon megindul a hűtő felé, persze előre leszögezi, hogy nincs ivászat, mire a srác ironizálni kezd, de itt nem nyerhet csatát. Ez a pálya hazai Mike számára és itt verhetetlen. „Elég nagy a szókincsem, ne aggódj! Ami meg a szám illeti!” Nyakleves Nr. 2! „Nem büdös! Büdös a nagyanyád vasporos valaga!” Már káromkodna tovább, mikor a fiú a szemfogaira kíváncsi. Hagyja neki, hogy szemügyre vegye, de mikor ő maga is agyarat köveszt, majdnem ráharap a fiú kezére, mérgesen csattogtatja össze fogsorát. „Nem nyúlka piszka, mert harapa bácsi!” figyelmeztette Mike Axiont, aki aztán fogkrémet keresgélve kezdett a zsebeiben túrni, majd megindult a fürdő felé. „Ööööhm, mi a búbánatot csinálsz már megint??? És itt nincs se medve, se farkas! Kapsz pizzát és kész!” válaszolta Mike, majd elő is kapta a mobilját és a fiú étvágyának megfelelően rendelt 20 családi pizzát sok feltéttel és magának is kettőt, nehogy éhen maradjon a kölyök mellett. „Jah, és még egy trágár szó és elbúcsúzhatsz a fogaidtól! Az én házamban csak én trágárkodhatom, világos? Mellesleg a csajok nem szeretik a rondán beszélő srácokat, úgyhogy vegyél vissza, Süsü!” morogja le a fiút a tanár, ezután sóhajt egyet és megvakarja a tarkóját. „Majd én eldöntöm mi lesz veled, miután elolvastam anyád levelét!” válaszolja kissé ingerülten, hozzá is fog az olvasáshoz, amíg Axion fogat mos. Mike hosszasan nézi a levelet, a sorokat. Újra meg újra végigfut rajtuk. Sokszor beletúr a hajába, fel-fel néz, majd megint a levélbe. Egy idő után aztán felhorkan, majd felpattan a székéről. //Sárkánypapnő? Félsárkány? A Végzet Sárkány? Mi a csöcs???!!! Úgy érzem magam, mint Krisztofóró a Klónok Háborújában!// gondolta idegesen a vámpír, majd lecsapta a levelet az asztalra, összefonta a karjait a mellkasa előtt és a fürdő felé fordult. Azt várja, hogy a fiú visszatérjen a konyhába, ami hamar be is következik, hisz az jön, lát és már nyomja is a fogkrémét Mike orr alá. „Bzzzz! El innen azzal a cuccal! És tedd le a segged! Asszem elég nagy túróban vagyunk mindketten! Anyád és a fiam jól kibasztak velünk!” kezdett a pasi a magyarázatba, majd ráncolni kezdte a szemöldökét. „Tudod egyáltalán, miért is vagy itt? Úgy konkrétan?” kérdezte Mike, mielőtt leült az egyik bárszékre, hogy megkezdje beszélgetését a fiúval.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Szomb. Dec. 01, 2012 7:08 pm
Ez a hangnem már kevésbé tetszik neki és a „poént“ is felfogja. Egyáltalán nem találja viccesnek. Aurél azt mondta vicces, de nem az, sőt Axion egyre dühösebb lesz, hiszen még senki sem beszélt így vele, még sárkányhaverja is moderálta magát, egyedül az anyjától fogadja el, ha leszidja kicsit, de normális stílusban és nem úgy, hogy bántó legyen. Axion bár rettenetesen kemény gyerek lelke még akad, érzései bőven, a sárkányoknak ugyan úgy lehet elpaffva a kedvük, mint az embereknek. - Teljesen, hülye vicceid vannak. Vallja be, sosem kérte senki, hogy köntörfalazzon és ne azt mondja ki, amit gondol, vagy legelőször eszébe jut.Szerencsére nem úgy szocializálódott, mint más gyerekek, különben talán még jobban felkapná a vizet és az nála nagyon veszélyes lehet. - Nem vagyok bamba. Mondja és nem érti miért lenne az, hiszen élénk és aktív, mint általában, aztán a szerencsétlenen fenn akad, egyáltalán nem az, a feltételezés is sérti, sőt mélyen megbántja. Ő is fúj egyet, reflexből, de az, ami az ő orrlyukain kijön nem egyszerű levegő, hanem tűzforró füst. Tekintete elsötétedik, szemeiben életveszélyesen villan a mágia parázsa, a mindent elpusztító, hatalmas varázserőjé, vagy manáé, ami mindent egybefog, átjár, átalakít, hiszen nem feledkezhetünk meg a fiú apjának kilétéről. - Nem vagyok szerencsétlen Lehelnek tüzet ajkai, nem nagy sugárban, de ötven centis körzetben mégis. Ha közelében van tárgy, felgyullad, mint mondta, nem szokott barbiházakhoz. Mike egyre kevésbé tetszik neki, pedig az elején nagyon oda volt, habár azt megint nem érti mit akar a férfi az Istennel. - Ugyan mi az, hogy Isten? Kérdezi sötéten, s hogy ő annak a verése lenne, bár annyira nem hat rá mint egyéb, normális egyénre, érzi, hogy bántó, egyre kellemetlenebbül érzi magát itt, egy légtérben ezzel a vámpírral. A pasast csak a hálátlan, hülye gyereke érdekli, aki bezzeg otthon guberál a varázserőért, nem tudja meghatni, Axiont mindig is áthatotta, ereiben csörgedezik a tiszta vadmágia. A nyakleves nem veri annyira földhöz, meg sem érzi tulajdonképpen, sőt simogatásnak veszi, csak fura neki, hogy a vámpír most meg nyúlkálja. Merev és konzervatív, mint egy szardíniás doboz, sehogy sem érti honnan szopta Révai azokat a túlzó frázisokat. - Egyáltalán nem vagyok kölyök és pisis. Igaz, hogy sárkányként megjelölöm a kedvenc fáimat, de ahhoz neked semmi közöd. Leheli kifejezetten haragosan, megbántva, durcásan. - Mekkora sznob vagy, csak ha nagykorú leszel, blabla, a bibliádból tépted ezt a dumát? Ha ez bejön a diákjaidnak őszinte részvétem nekik, asszed 17 évesen más nem iszik? Csak én nem iszom, de majd fogok, maximum nélküled. Hülye lenne ez a Mikei, ha azt hinné megakadályozhatja, ő ki akarta próbálni, még rendes is volt, mert felügyelet alatt, erre ez az ipse olyan merev, mint egy darab drótkötél. - Csak egyszer láttam ilyet, de a tiedre nem vagyok kíváncsi Fújtat a tanár tvjére, szinte sziszegve, gyíkszerűen mondja, csak véletlen, hogy nem lehel arra is tüzet. - Egy félsárkány nem fog barbieházat bérelni, mint ez itt, a barlangok tökéletesek. Itt hitetlenkedik neki a férfi, hogy nem látott még nőt, ezt se tudja mire vélje, sértésnek számítsa-e, vagy Mike szimplán értetlen, ő tudja jól miért tiltották tőle a lányokat, mert sárkány. Átka az istennek... Nem szól semmit, csak félrenéz a kiakadásokra, elment a kedve a tréfáktól, aztán hozzá vágnak egy újságot. Először félre ugrik tőle, hátha megtámadta ez az undok alak, de mialatt a levelet olvassa, amit ő már látott elunja magát és csak megpiszkálja azt a furcsa lapot. A nagymellű nőtől az elején kiguvvadnak szép metszésű mandulaszemei. - Nem akarom lerombolni az egész várost, bár még meggondolom Fintorodik el unottan, most jobban érdekli az újság, ujját kissé tátott szájjal húzza végig a képalak dekoltázsán. Aztán Mike megint sértegeti, nem hülye egyáltalán, mégis gypsnek nézik (noha ő nem tudja mi az a gyps...) - Azért gondoltam, hogy nem vagy idegen, mert a fiad mesélt rólad, hazudott. Állapítja meg, mert ez az alak nem kedves, jószándékú és vicces, hanem mindennek az ellenkezője. - Nem vagyok hülye, te vagy, ha nem tudod, hogy a vér után büdös lesz a szád és most is az, büdös vagy! Igen, Miket szétcsúszott állapotban találta, bűzlő szájszaggal - Most meg minek simogatsz? A nyaklevesekek veszi simogatásnak, majd el fogja mondani az anyjának, hogy az alak sértegette és nyúlkált hozzá, ennek ellenére azt várta tőle, hogy kezelje idegenként, vagyis teljesen őrült volt. Már készül a felháborodott jelentés Axion fejében. A fogait megnézi mielőtt a bácsi kimutatná a foga fehérjét, de aztán válaszol és a srácot kezdi nem a jószándékú segítségnyujtás hajtani... Persze Mike fogai lócitromok az ő agyaraihoz képest, gúnyosan fel is röhög azon, hogy harap a bácsi. - Én meg megerőltetés nélkül tudnám leharapni a bácsi fejét, kitűzni a bácsi barbiházának tetjére, nyitott szájjal, hogy a város lakók amíg élnek érezzék milyen büdös a bácsi szája. Heherészik, persze poén az egész, ironizál, azzal is, hogy neki menne a városnak, azért nem mindenható, nem menne neki a dolog, sajnos tudja ezt. Itt már elég ideges, forrő gőz a lehelete, miközben nevetgél mérgében. Nem hatja meg a pizza se nagyon, nem is találkozott vele még. - Nem kell, majd vadászom magamnak szarvast. Mondta, vega, a lakosság nyugton maradhat. - Ezeket a fogakat nem tudnád csak úgy kiverni Von vállat, nem hülye, elég durva fogsora van teljes valójában, sunyin, gonoszan vigyorgva megjegyzi a csúnya beszédre, habár nem terve mindent lereagálni amit a férfi mond, mert a felét ökörségnek tartja, de ezt a labdát nem hagyja lepattanni. - Akkor téged nagyon utálhatnak a nők, mert irtó rondán beszélsz. Szerencsére a Süsüt sem ismeri, de az leesik neki, hogy hülyének nézik. - Mielőtt századszorra is lehülyéznél beszélj egy fél órát a tükörképeddel, lehet lesz egy-két szava hozzád is. Fújtat, ismét kis lángnyelvek csapnak ki ajkain. Mike ha közel áll, max kigyullad a szemöldöke. (nem turkált a zsebében, és nem mos fogat XD) - Te fogod eldönteni? Röhög fel, most már tudja Rewlisz és az anyja tényleg nagyon elcsesztek valamit és most ki is fakad. - Rewlisz azt hazudta az anyámnak, hogy van egy kedves, megbízható tanár a városban, Mike Anderson, aki segít nekem, nem mintha egy percig is szükségem lenne a segítségedre, hogy rohadt vicces, tök jó a humora és tuti, hogy haverok leszünk, mert nagyon tud bánni a fiatalokkal. De te rondán beszélsz, viszont nekem nem hagyod, mert egy megalomán, bunkó seggfej vagy, aki azért mert száz éves elmúlt azt hiszi ő szarta ki a világot is, szóval a fiad hazudott, te meg egy seggfej vagy és egyáltalán nem tudsz bánni velem, nem mintha velem kéne bánni valahogyan, anyám jól gondolta, hiba volt engem ide küldeni. Azért vagyok itt, mert anyám szerint és részben igaza van nem tudom korlátozni az erőmet és veszélyes lehetek másokra, de dolga van, amit a maga fiacskája helyett végez, de engem nem vihetett magával, de mindig csak ő volt velem és most azt hiszi egyedül nem tudok boldogulni, mert nem tudok semmit a világról. Nagyon téved. Szótagolja a mondat végét, közben már hullát lehetne ölni vad tekintetével és még mindig hatalmas önuralma van, különben a ház már régen romokban állna. Vállaiból két hatalmas, sárkányszárny szakad ki, természetesen, egyszerűen, valószínűleg lever velük néhány dolgot Mike lakásában. Szíve vadul zakatol, egyzerre érzi magát nagyon mérgesnek és nagyon szomorúnak, az embersége harcra kel kicsit a sárkány lényével, porrá zúzná ezt a kis csicsás viskót, ugyanakkor szaladna haza az anyjához panaszkodni, könnyes szemmel igazat adna neki, hogy a valóság nem is olyan cool, mint gondolta, sok a gonosz vámpír, akik sértegetik, őt a Mágia gyermekét. - Nekem rohadtul nem kell a te kibaszott segítséged, ahogy Te mondanád, úgyhogy bapd be! Ez a legrondább amit jelenlegi „tudásával“ amit hallomásból szedett össze produkálni tud, hevesen csapkod szárnyaival és ha csak Mike nem akadályozza meg úgy száll ki hatalmas szárnyain a házból, hogy ízzé porrá zúzza az ablakot. Tud ő nem hallgatni a mamára.
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Vas. Dec. 16, 2012 5:42 pm
Mike látta, hogy a fiúnak nem tetszik sem a hangneme, sem a poénjai. Nem is baj. Úgy látszik, eddig anyuci pici fia meg lett óvva mindentől, ami felhúzhatná, nehogy durcizni kezdjen, mert akkor tüzet fog okádni meg hasonlók. Hát igen, ez a tüzes dolog szó szerint is megvalósulni látszik, mivel Axion orrlyukaiból és szájából is kis lángcsóvák ugrálnak elő. „Nem semmi!” mondta Mike inkább saját magának címezve, majd felhúzta egyik szemöldökét, és tovább fürkészte a fiatal srác arcvonásait. „Jah, tisztában vagyok vele. De ilyen vagyok. Ha nem tetszik, visszamehetsz sírni anyuci szoknyája mögé. Vagy maradhatsz, és akkor megpróbálom a lehetetlent: férfit faragni belőled.” válaszolta az idős tanár, majd összefonta izmos karjait széles mellkasa előtt, és széles vigyorra húzta a száját. „De, egy kicsit az vagy. De mondjuk, szerintem erről nem Te tehetsz. Még csak nem is anyukád, pedig minden más esetben a szüleid okolnám. Ez esetben talán apád kéne, de azzal meg sokat nem érnék, úgy hiszem. Úgyhogy nem okolok senkit. Inkább megpróbálom kihoznia jelen helyzetből a legjobbat, ami tuti nem lesz könnyű, de én úgysem szerettem soha a könnyű utakat.” hangzott el az egyszerű válasz, mire a fiú még jobban felhúzza magát. Mike rögtön felismeri, hogy nem kéne túlságosan tovább feszítenie a húrt – bár lehet, most pont erre van szükség. „Hát egy kicsit talán mégis. Viszont ezen is lehet változtatni. Az első lépés az lenne, hogy meg tanulj uralkodni magadon. Nem úgy, mint eddig, hanem rendesen. Most például rohadtul örülnék, ha nem fújtatnál tűzcsóvákat az irányomban. Még a végén ki kell hívnom a tűzoltókat.” szólal meg a vigyorgó férfi ismét, és amilyen mérges volt pár perce, olyan nyugodt most. Fordult a kocka. Axion érkezett nyugodtan, Mike volt dühös, most megváltoztak a szerepek. „Ne őrjöng, nincs miért! Azért jöttél, hogy segítsek, nem? Vagy szeretnél egész életedben, egy barlangban kuksolni? Azt akarod, hogy távol tartsák tőled a fehérnépet és minden olyat, amiért érdemes élni?” itt halk sóhajt hallatott a férfi, és felemelkedett a bárszékről, amire az imént lehuppant. Mikor a sárkányfiú Istenről kérdezte, kissé meglepődött. „Anyád soha nem beszélt neked Istenről?” kérdezett vissza, mielőtt teológiai értekezésbe kezdett volna. Feleslegesen nem akarta olyasmiről okítani a fiút, amit az anyja talán nem akarna. //Talán ateista ez a Diné? Amúgy református lelkésznek ment volna tuti, nem pedig sárkánypapnőnek. De így is kell, hogy higgyen valamiben. Talán a Süsük megváltójában? De valamiben biztosan hisz.// merengett el Mike, mielőtt ismét Axionnak szentelte figyelmét, és halkan sóhajtott. „Hát pedig mondjuk hozzám képest eléggé kölyöknek számítasz.” válaszolta a férfi, majd elhúzta a száját Axion famegjelölős megjegyzésére. „Okééé, ezt nem akartam tudni, de így legalább már most megkérhetlek rá, hogy a kertben lévő fákat 50 méteres körzetben kerüld el.” Már csak az kéne, hogy sárkányhúggyal legyenek megtrágyázva a fái. Jukkkk! A kócos férfi aztán észreveszi, hogy nem csak mérges, de megbántódott is. //Ne már! Ennyire nagy a baj? Hajaj! Rewlisz, milyen koloncot varrtál a nyakamba? Elég nekem egy problémás kölyök: Te.// gondolta az öreg vámpír, majd megnyomogatta a bal vállát, ami kissé görcsbe állt a stressztől, majd fújtatott egyet. „Hogy mi? Miért lennék sznob? Tanár vagyok és apa. Tisztában vagyok vele, hogy az alkohol mire képes. És mivel Te nem vagy a fiam, hanem csak rám bíztak, nem szeretném, ha anyád azt vágná a fejemhez, hogy már az első nap sörözni vittelek. Ha magadba szállsz, és látom rajtad, hogy van benned potenciál és akarás, akkor majd lehet, hogy elviszlek sörözni. Ahogy illik: egy normális pubba. De most, így, hogy két percre ismerlek, és még rám is vagy bízva, eszem ágában sincs alkoholt adni neked. Maximum alkoholmentes sört, de azzal meg nem élek. Már évszázadok óta csak a legerősebb alkoholt érzem meg. Azt se sokáig.” jegyezte meg Mike, mielőtt beletúrt volna kusza hajába. „Ah, akkor ismered a bibliát. Az jó. De én ebbe most nem mennék bele. … És nem vagyok komplett hülye. Tudom, hogy a sok kis felelőtlen pöcs már tizenévesen dönti magába a feleseket meg vadul szívja a cigiket, de majd úgy is fognak kinézni harminc-negyven év múlva. TE viszont RÁM vagy bízva. Ha iszol, akkor se tudjak róla. Ha már nem leszek a kezeim alatt, felőlem lerészegedhetsz, de addig nem, amíg az én felelősségem vagy.” kontrázik rá a férfi, kissé ráncolva a homlokát, de messze nem olyan ingerült, mint volt. „Csak egyszer láttál tévét? Nem semmi! Ez aztán ritka. Bár őszintén: örülnék, ha minden diákom ezt mondaná. A tévé butít, de rohadtul. A mozi jobb. Majd elmegyünk, ha már fogsz minden kis rossz szóra fújni.” mondta Mike ismét vigyorogva, majd elővett egy egy literes dobozos dzsúszt és Axion kezébe nyomta. „Ezt ihatod! Biztos szomjas vagy az úttól. … Jah, amúgy ez nem barbieház. Az rózsaszín lenne! Tele női holmival! Azzal meg nem élek!” kérte ki magának a borostás fickó, majd meghúzza saját sörét. „Hát jobb lenne, ha nem akarnád lerombolni a várost. Kár lenne érte. Bár még neve sincs, de akkor is. Különleges hely ez. Azért költöztem ide, hogy megtaláljam a fiam. Most, hogy tudom, meglesz, talán maradok is. A Dexternonban már nem vár rám semmi és senki.” Tényleg senki. Adéline nem volt az igazi. Egyszerűen csak nem tudtak egy hullámhosszra kerülni a francia lánnyal. Most már ideje volt újra kezdeni. És hol máshol lehetne ezt egyszerűbben, mint egy névtelen városban? „Nem hazudott. Csak neked úgy tűnhet most. Még igenis idegen vagyok. Te is idegen vagy számomra. Mit vártál, hogy tejjel és sütivel kínállak majd meg öleléssel várlak, holott azt se tudom ki fia borja vagy? Jó, most már tudom, kik a szüleid, de érted, nem? Az ilyesminek idő kell. Nem is kevés.” magyarázta a fiúnak, majd az egyik kezét a szája elé csapta, megbotránkozva nézve Axionra. Habozott egy kicsit, majd bele lehelt a markába. Kissé elkerekedtek a szemei, majd elhúzta a száját. „Oké, ott a pont. Fél perc!” ki is sietett a fürdőszobába és egy fogkefével a szájában, csöpögő habbal a szája sarkában tér vissza a konyhába. Megragadja a fogkefe végét és súrol egy sort a fogsorán, majd nekidől a kredencnek és elereszti a fogkefe végét, ismét összefonja a karjait a mellkasa előtt. „Márös jó lösz.” motyogja habbal teli szájjal és ismét súrol rajta egyet. //Baszki, nagyon szét lehetek csúszva. Wazze!// Amint véget ért ez a gondolatsor, kihúzta a fogkefét a szájából, megfordult és ízlésesen jó nagyot köpött a mosogatóba. Megnyitotta aztán a vízcsapot és kiöblögette a maradék mentolos habot a szájából. Miután megtörölte a száját, visszafordult a fiúhoz és félre rakta a fogkeféjét. „Megerőltetés nélkül leharaphatnád a fejem, ha egy egyszerű faszkalap lennék, akit felültetett a fia, és rásózott egy vadidegen félsárkányt. De nem vagyok egy egyszerű faszkalap. Pechedre.” jegyezte meg ismét jókedvűen, nem vette támadásnak Axion szavait, hiszen eddig ő sem volt vele valami kedves. Rendel is inkább egy rakat pizzát, mert éhesen, szomjasan és fáradtan aligha lehet nyugodtan beszélgetni. „Hát itt nem nagyon hiszem, hogy a közelben találsz majd szarvast. Bár van erdő a város szélén, de nem tűnt valami veszélytelennek nekem. Úgyhogy ajánlom figyelmedbe a pizzát. Isteni! Ha tehetném, minden nap csak azt nyomatnám. Kár, hogy már nem lakom úgy jól tőle, mint régen.” sóhajtotta a férfi, majd legyintett. „Ha nagyon akarnám, ki tudnám, nyugi. De nem fogok fogorvosodni rajtad, mert aztán anyád verné ki az én fogaimat. Azt meg nem szeretném.” jegyezte meg Mike, és meg is simogatta az állkapcsát, mintha már előre érezné Diné ütését. Bizony annak a fele se tréfa, ha egy nő dühös. Akkor meg pláne nem, ha egy anya! Már épp elmerengett ezen, mikor Axion tovább beszél és kirántja gondolatai világából. „Hát lehet! Talán ezért sem látsz gyűrűt a kezemen, se női cipők tömkelegét az előszobában.” válaszolta Mike kissé ironikusan, mert azért szeretett volna már egy női lakótársat… de hát jelenleg ez nem igen tűnt reális vágynak. Egy nő sem volt a látóhatáron, aki csak egy kicsit is beindította volna a fantáziáját. De ez van! Ami késik, nem múlik. Most úgy is jobb dolga van, mint nőzni. „Felfogtam, Öcsi! Van önkritikám is, nyugi, csak jelenleg az önsajnálat megakadályoz abban, hogy szapuljam magam.” jegyezte meg a borostás férfi, mielőtt ismét meghúzta a sörös üveget és le is engedte elfanyarodott szájjal. „Rossz ötlet volt fogmosás után sörözni. Blööö, undorító. Igyák az angolok így! Azoknak ízlene. Mint az After Eigth. Undorító! Mentolos csoki! Elrontják azt a jó csokit meg tejet tesznek a teába. Fuj!” köpködött egy sort Mike, majd kiöblítette a száját, és hátrébb ugrik, mert az ugráló lángnyelvektől majdnem leég a szemöldöke. „Hé! Hátrább az agarakkal!” mondta felvont és még meglévő szemöldökökkel, majd nagyot horkan. „Befejezted?” kérdezi a szentbeszéd végén és leengedi a kezeit, majd ismét nekidől a konyhakredencnek. „Jó, ezt megkaptam. Talán valahol meg is érdemeltem, de ez nem jelenti azt, hogy Te tökéletes vagy! Beállítasz ide, meglebegteted előttem anyád levelét, feltéped az ajtóm és azt várod, hogy összehugyozzam magam a gyönyörűségtől. Ez nem így működik! Mellesleg van elég bajom így is. De nem várom el, hogy ezt megértsd.” morogta Mike olyan nyugodtan, amennyire csak lehetett, aztán mikor Axion széttárta a szárnyait, kissé bénán félre ugrott, sörét mentve, és kellett neki két másodperc, mire összeszedte magát annyira, hogy kitalálja, mit csinálhatna most. Megfordult a tengelye körül és előhúzta pálcáját a zsebéből majd suhintott a fiú felé. „Catena draconigena!” kiáltotta, mire apró szemű, de annál erősebb láncok törtek elő a semmiből és a fiú teste köré csavarogtak, leszorítva szárnyait és megfékezve őt. Mike nem volt rest. Miután örökbe fogadta Rewliszt, tudta, meg kell tanulnia bánni a sárkányokkal. Éppen ezért tanult meg egy csomó erős mágiát, ami képes megfékezni vagy feltartóztatni ezeket a lényeket. Ez a varázs az egyik legerősebb mind közül. Hasonló láncokkal volt hónapokig fogva tartva a Végzet Sárkánya is. Tehát tartaniuk kéne. Legalább egy ideig. „Bocs, Öcskös, de ezt muszáj volt. Nincs kedvem megint hívni az üvegest. Már eleget törtél-zúztál ma! Azt hiszem, ezzel Te is egyet értesz. Ha pedig megígéred, hogy nem fogsz kapálódzni és tüzet okádni, akkor én megígérem, hogy leveszem a láncokat.” mondta Mike, majd felkapta a fiút láncostól a vállára, mint a sós zsákot és bevitte ismét a konyhába, hiszen előbb már a folyosóra is kijutott. //Mekkora kupi! Holnap muszáj lesz takarítanom.// csóválta a fejét a férfi, majd finoman ledobta Axiont az egyik székre a konyhában. Ekkor halotta a kapucsengőt, ami miatt elrugaszkodott a konyhaasztaltól és megindult az ajtó felé. Fél percre rá már hozta is a tornyosuló pizzákat és letette őket az asztalra. „Na, vályúhoz! Ha tele lesz a gyomrod, máris más színben látod a világot.” nyugtatgatja a férfi és lazán maguk elé dob két tányért. Csoda, hogy azok nem törnek el. Aztán leteszi a seggét az egyik székre és már nyitja is az egyik óriási pizzás doboz fedelét. „Nyam-nyam-nyam!” morogja éhesen, aztán kivarázsol egy üveg vérkechupot a hűtőből és megbolondítja vele a családi pizzáját. „Ha nem fogsz rögtön nekem esni és az ablakaimnak sem, akkor most leveszem a láncokat. Benne vagy?” ezekkel a szavakkal le is zárta a vitát Mike és félig belevettet magát az étkezés szépségeibe, vagyis vett magának egy szelet pizzát, míg a pálcájáért nyúlt ismét.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Kedd Dec. 18, 2012 10:10 pm
Kicsit összezavarodott szegény, akkor most Mike elmebeteg állat, vagy tud azért normális is lenni? Persze az anyuci szoknyája mögé bújás nem tetszik neki, fölhúzza füstölgő orrlyukait. - Nincs otthon, nem mennék vissza, csak jó messzire tőled. Axion mindig túl őszinte volt, de most ezt érzi, úgyhogy ezt is mondja :p - Én már most is férfi vagyok Sziszegi, nem tetszik neki, hogy lehetetlennek tűnő feladat egyáltalán belőle férfit faragni. Meg van sértve. A sárkányok nagyon sértődékeny teremtmények és Axion félig bizony gyíkfarkú... Azt nem érti miért és kit kell hibáztatni, az apa kényes téma nála, azt hanyagolja, erre az egészre csak fúj egy kicsit, az apró lángnyelv most is megvan, de legalább nem terjed ki túl messzire. Felvonja egyik szemöldökét, hogy most Mike a nyugodt, most akkor mi van? - Neked úgy változik a hangulatod percről percre, mint anyámnak. Nem vagy te nő? Szemtelenkedik, azt szokott úgy is, hogy alapvetően kedvel valakit, most viszont nem fogja vissza magát. Igaz, azt elismeri, hogy Mikenak valahol igaza van. Azért tovább húzza az orrát, már jó magasan van. - Ez nem olyan egyszerű, ha valaki olyan hatalmas erejű sárkány, mint én. Jelenti ki, nem mond hülyeséget, még ha dacosan, egosan, mint egy sértett kisfiú jelentette is ki. - Nem kell segítség! Morogja, arra meg, hogy akar-e barlangban élni összeszűkíti szép, keleties szemeit. Szerinte pl nem csak ezért érdemes élni, de ezt nem ossza meg a tanárral, amilyen nyílt volt kezdetben, most olyan bizalmatlan. - Nem... Morcogja arra, hogy nem akar örökre barlangban élni, bár való igaz szereti őket és ez a hely inkább idegen számára. Csak a nők hiányoznak. - Nem hiszek Istenben Hárít, nem nagyon akar beszélni erről sem, noha halovány mosoly fut át arcán a trágyázásra. - Majd meglátjuk... Sunnyog bizarrul. - Hozzád képest talán. Na jó, igazad van a sörrel kapcsolatban Néz félre, nem akarja ezt elismerni, de ebben Mike a győztes. - Nem örülök neki, hogy rád vagyok bízva, de igazad van, nem fogok veled inni, pubba se, elvetted a kedvem. Azért leszögezi, hogy ő sincs elragadtatva Rewlisz ötletétől, főleg attól, hogy az anyját jól lefoglalta. Igaz, ezt nem teszi hozzá, nem nagyon akar már a férfira számítani, főleg segítségért kunyerálni, ha ennyire koloncnak érzi őt, büszke teremtés, úgy gondolja, mint azt egy tisztességes sárkány gondolná: őt megtiszteltetés pátyolgatni, nem valami kellemetlen feladat. - Nem, de nem is hiányzott, eleget meséltek nekem sokkal okosabb emberek, mint a tv. A sárkányra gondol, meg az anyjára, csak ez a két társasága volt. A mozira felfigyel, elmenne például Hobbitra, ami róla szól, de nem lelkendezik nyilvánosan, csak villan egyet csillogó szeme, de nem szól, a dzsúzt elveszi, megissza. - Köszönöm Lám tud ilyet is, csak tudni kell vele bánni, igaz, azt nem könnyű. - Egy barlanghoz képest törékeny... Én erős vagyok, nem tudnék itt élni. Gondol arra, hogy néha csak úgy kibukik a nadrágjából az óriási tüskés farka és csapkodja mindenhova. Lehet ennek a Tv nem nagyon örülne. - Majd meglátom... Természetesen nem tudná lerombolni a várost, de kellemesen naiv dolog azt képzelnie, hogy Mike tart ettől. A fiún, meg Dexternonon csak fintorog, nem tudja megérteni ezt a különös kötődést. - Nem, nem értem. Ahhoz, hogy normálisan beszélj velem nem kell idő, ahhoz intelligencia kell. A fiad meg biztonságban van. Von vállat, számára minden annyira egyszerű, nem tudja felfogni, vagy tolerálni ezt a szerető apa fiú viszonyt, neki sosem volt része ilyesmiben, őt eleve megvetették a sárkányok, mert csak fél, az emberek szintúgy a féllénysége miatt. Az anya gyerek kötődést persze teljesen másnak gondolja, abban volt része, a másikat nem ismeri. Csak vigyorog, hogy neki volt igaza, Mike rohan is fogat mosni, addig ő durcásan nézelődik, még nem jött elő a farka, ezen csodálkozik is, ha izgatott szokta csóválni, lehet lenyugodott már, mióta Mike hideg volt vele. Axion lelkesedése úgy látszik véges. Aztán visszajön Mike, ezt a faszkalapos dolgot nem érti, hiszen megmondta, hogy ő faszkalap. Tagadja, kész. Furcsálkodva néz rá, már nem hisz neki, majd, ha bebizonyítja. Kicsit felnevet azon, hogy veszélyes lenne az erdő. Nem hiszi, hogy neki veszélyes, csak el kell köhintenie magát. - Vállalom. Csóválja a fejét nevetve. Mi menne neki? Vérfarkas? Mindig szerette a kutyákat, végre beszerezne egyet. A halottakon is röhögne egy jót, igaz csontokkal nem szeret játszani. - Én nem ismerem a pizzát, de anya szerint nagyon egészségtelen. Máris ki akarja próbálni, úgyhogy már nem nagyon tiltakozik, állkapcsát erősen összezárja, le is harapná a férfi karját, ha ki akarná verni a fogait, igaz vámpír, lehet visszanőne neki. - Anyám nagyon veszélyes asszony. Tesz rá egy lapáttal. - Most, hogy fogat már mostál közelebb kerültél hozzájuk. Ránt ismét vállat, kissé félszegen, ő csak okosítja ezt a Mike fazont. Megint nem nagyon érti. - Minek sajnálod magad? Mert a fiad rossz volt? Az az ő problémája. Vagy azért csinálod mert a te felelősséged? Ő biztos nem örülne neki, hogy csak felelősség, különben is, mondtam, hogy jól van, csak kényes, ha már nincsen ereje nem akar a mágusvilágban mutatkozni. Ő nem igazán érti, de hát ha Mike kiakad ettől az is az ő baja, legfeljebb nem lesz soha nője. Azon felröhög, hogy mentolos sört ivott az öreg, persze, ha ránézne rögtön félre pillant. Kiakad, mikor monológja végére ér és valahol rohadtul élvezi, hogy Mike ugrál előle. Viszont már nem nagyon tudja kontrollálni magát, le akar lépni, amilyen hamar csak tud, még ha a férfi klimaxol is kicsit és nem tudja eldönteni utálja akkor most őt, vagy nem bánja, hogy rásózták, mert kihívás és felelősség. Habár ez utóbbi szintén bosszantaná. - Nem mondtam, hogy tökéletes vagyok, de igenis hugyozd magad össze, hogy lesz társaságod te vén medve és nem fogsz száz évig itt rohadni egyedül, amíg a fiad kitalálja hogyan kaphatná vissza az erejét. Repülne el, részéről ennyi, végzett is az új ismeretséggel, de Mike Anderson nem hagyja... Hirtelen leláncolja, ő mozdulni sem tud, csak vadul kapálózik, de ezzel csak azt éri el, hogy még jobban belegabalyodik a láncokba. Állkapcsa kissé megnyúlik, elővillannak tűhegyes fogai, azokkal kezdi tépkedni a láncokat, de hiába, azok csak csikorognak a vas szemeken. Mike aztán csak felkapja őt és teszei, Axion felháborodottan csattogtatja a fogait, próbál szabadulni, a láncot harapdálja. Elég félelmetesen néz ki megnagyobbodott állkapcsával és óriási tépkedő metszőfogaival, de ez nem nagyon hatja meg. - Nem tudom... szabályozni, hogy mikor okádok tüzet. Acsarogja haragba fúlt tekintettel, kicsit enyhít ezen a pizza látványa, de mivel meg van kötve, hozzá sem tud nyúlni, csak tüntetően elfordul az étel felől. Hallgatja, ahogy rág a másik, aztán a kompromisszumra feljebb emeli szép kis fejét. - Hm... talán. Morranja. - De nem akarok itt maradni. Jelenti ki. - Mivel ennyire félted a csicsás ablakodat, majd kisétálok az ajtón. Azért abban biztos, ha Mike elengedi jól lehugyozza a fáit.
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Szer. Dec. 26, 2012 11:18 am
Most, hogy végre sikerült lenyugodnia Mikenak, kezdi megszokni a nem mindennapi fiú jelenlétét. Sőt, még szórakoztatónak is tartja. El is tűnődik azon, hogy ez igen jó lehetőség arra, hogy ¬¬– bár kissé ironikus módon –, fia nyomdokaiba lépjen. Rewlisz biztosan büszke lesz az apjára, ha az képes megnevelni egy félsárkányt. Akkor nem is volt hiába az a sok sárkányos könyv meg gyakorlás. A jó pap amúgy is holtig tanul! „Nem mennél vissza? Helyes. Ez egy jel, hogy próbálsz a magad ura lenni. Ez jó! Nagyon jó! Ez az első lépés: mikor elkötelezed magad. Ahhoz, hogy valóra váljon valami, először a fejben kell megfogannia.” magyarázta Mike és a halántékára bökött, majd meghúzta a sörét. „Nyugi, nem kell rögtön menekülnöd előlem! Tudom, hogy az élet néha citromokkal bombáz. Ha így van, készítsd limonádét! Igen, ezt még az én apám mondogatta mindig. Kicsit olyan ez, mint a Forrest Gump. Majd azt a filmet is megnézetem veled. Az egész nyugis sztori. Talán nem robbantod fel a tévém, ha megmutatom. … A lényeg az, hogy Forrest is olyan cipőben jár, mint Te. Az anyukája neveli. És az ő anyukája mondja neki mindig, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Soha nem tudhatod, mit veszel belőle.” Ezekkel a szavakkal, huppant le Mike az egyik székre, félre tette a sörét, és tovább fürkészte a fiú arcát. „Most a Sort úgy döntött, hogy ide ültet téged. A Te dolgod, hogy mit kezdesz a helyzettel, de kétlem, hogy anyukád arra tanított volna, hogy futamodj meg, csak mert valakinek nem esik lá az álla, mert pesztrálhat téged. Bár okééés, tudom, hogy a süsük – a Te nyelveden: sárkányok – elég érzékeny és büszke népség, de a legtöbb lény bunkó. Sültbunkó! Nem fog mindenki térdre rogyni és ámuldozni, ha megjelensz. Tisztában kell lenned vele, hogy nem lesz mindig minden úgy, ahogy neked tetszik. Ha nem tisztelnek, attól még nem érsz kevesebbet. Egy igazán bölcs sárkány tudja ezt.” beszélt tovább a férfi, mielőtt elvigyorodott Axion szavain. „Férfi vagy, naná! De egy férfi akkortól igazán férfi, ha úgy is viselkedik. Jelen pillanatban még eléggé kölyök szinten vagy. De nem is baj ez. Férfipélda nélkül nehéz férfivá válni. Viszont meg kell hagyni, anyád eddig egész jó munkát végzett. Bár eléggé elkényeztetett, de ki hibáztatná ezért? Szülő vagyok, megértem.” bólogatott a vámpír, majd kissé hintázni kezdett, tovább nézegetve a fiút. „Apró kisgyermekként rád szakadhatott az ég. Minden érted volt. Minden téged védett. De idő közben a falak égig nőttek, és Te kerested a rést. …Ahol megszökhetsz, mert börtön volt az egész. De most már nincs több lánc. Kirepültél a fészekből, madárka! És most itt vagy. Újabb láncok. De ha ügyes vagy, ezek lesznek az utolsók. Bár, én nem vagyok az a rohadt szigorú fajta. Tehát, ha csak nem látom elkerülhetetlennek a fegyelmezést, nem foglak nagyon basztatni.” mondta Mike, széles vigyorral, ismét meghúzta a sörösüveget – itt még mentolmentes ízzel –, majd elröhögi magát. „Én? Nő? Hát hasonlítok én egy nőre?” kérdezi ironikusan, mégis nevetve a férfi, majd türelmét kéri a srácnak, vagyis megemeli a mutatóujját, aztán először megtapogatja látványosan a mellkasát, ami lapos és izmos, majd kihúzza a gatyája szélét és bele sasol. Vigyorogva rázza meg a fejét. „Mellé. Nem tudom, a Te gatyádban mi van, de én tuti nem vagyok nő.” Axion szemtelensége már lepereg róla, mint vizelet a zuhanyfüggönyről. Kezd ráérezni már arra, hogy mit lehet és mit nem Axionnal. Bár azért jobb, ha óvatos lesz. Egy sárkánynál soha nem lehet tudni. Még jó, hogy Axion srác. Amúgy eléggé meg lenne lőve. A nőkkel soha nem volt akkora sikere. Még a tanítás terén sem. Egyszerűen nem értette őket. Alig töprengett el ezen, már félre is nyelt majdnem, mikor Axion tovább beszélt. „Jaj, ezt mások előtt inkább ne! Ééén a hatalmas erejű sárkány. 1. senkinek nem kell tudni ezt 2. ha tudják, sem biztos, hogy elhiszik 3. megmutatni kuuuurrrrvára nem kéne 4. az embererk, és más lények is elég kényesek – nem hiába létezik a mondás: Az öndicséret büdös. Tehát lehetsz bármilyen szép, erős, gyors, okos, szuper, akkor sem dörgöljük ezt más orra alá. Pökhendi, beképzeld, magamutogató pöcsnek fognak tartani érte. És ez még csak az az aspektusa a dolognak, ha nem tesznek semmi extrát reakcióként. A többibe inkább ne is menjünk bele.” figyelmeztette Mike a fiút, aztán beletúrt saját hajába. „Ha kell, ha nem – itt vagy. Én is itt vagyok. Amíg anyád nem jön érted, kénytelen kelletlen el kell tűrnöd ezt a szituációt. Nekem is bele kell még szoknom, ezért rohadtul értékelném, ha nem nehezítenéd meg a szitut feleslegesen.” válaszolta a borostás pasas. Látja, ahogy a fiú összeszűkíti a szemeit, amire ő felvonja az egyiket és hunyorít az egyik szemével, ami igen vicces arcot eredményez, de ez a cél: kizökkenteni a kölköt! „Na látod! Nem is lehet poén örökké barlangokban dekkolni. Bár most már igen jó úton haladsz afelé, hogy ne is kelljen.” bólogat a tanár, aztán megvakarja a hasát. „Hát a Te dolgod. Én vámpír vagyok, mégis brutálisan ironikus módon hiszek. Vagyis vallásos voltam mielőtt átalakítottak. Mármint… most is az vagyok, csak hát ez vámpíroknál kissé érdekes szituáció. Nem szívesen látnak a templomos nénik a padokban. Már ha érted, mire gondolok.” kacsint rá a srácra, aztán elégedetten bólint, mivel a fiú végre belátja: van, amiben igaza van. Pl. a sörözéses dologban. Nagyon helyes! A végén még hallgatni fog rá, ha még puhítja egy kicsit. Bár először nem igen fűlött hozzá a foga, de hát ez van, ezt kell szeretni. „Hé, annyira én sem vagyok oda Rewlisz ötletéért, de most mit csináljunk? Keressük meg és verjük meg? Jó ötlet, de fingunk sincs, merre jár. Milyen opción marad? Megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Ha meg nagyon nem megy, akkor megkeressük jó anyád, és cserélek vele. Bár kétlem, hogy sokáig húznám, ha a Végzet Sárkányát kéne pesztrálnom helyetted. Te legalább srác vagy.” meg is húzza a sörét a hapsi, mert bele se akar gondolni milyen piszok lehet egy igazi házisárkányt gondozni. Egye meg a fene Rewlisz ízlését! Hogy mit komál ennyire ezekben a pikkelyes dögökben? Mikor aztán egy köszönömöt is hall a fiútól, meglátja, hogy van azért remény. Akkor miért ne tegye magát ő is oda? Ki tudja? Talán még ő is tanul valamit a fiútól? Pl. hogy nem jó napokig bánatosan sörözni a kanapén fogmosás nélkül. „Egy barlanghoz képest minden törékeny. Éppen ezért kell megszoknod, hogy mostantól olyan közegekben mozogsz majd, amelyek törékenyebbek a megszokottnál. Minden megszokás kérdése. Darwin, a híres evolúcióbiológus is azt mondta, nem a leggyorsabb, legerősebb, legszívósabb, legokosabb lények élnek túl, hanem akik a legjobban tudnak alkalmazkodni. A T-rex is kihalt. Az ember túlélt. Tanulság? Darwinnak igaza volt.” magyarázta a vámpírcsávó, aztán most rajta volt a sor, hogy elfintorodjon. „Hé, az intelligencia is relatív. ha nem alszol eleget, már attól is csökken! Én meg mikor berontottál hetek óta egy hunyást sem aludtam, csak feküdtem a kanapén az önsajnálat sötét mocsarában, és visszasírtam a fiamat! Te nagyon anyás vagy! Ez majdnem ugyan olyan! Szerintem anyád is rinyál utánad. Nem is csoda. Ez olyan szülődolog.” világított rá Mike, bár túlzásokba esett, de hát ez van. Nem rég apa, ezért fia hiányát is szoknia kell még, ahogy az elején a jelenlétét is szoknia kellett. Aztán jön a fogmosásos-köpködős jelenet. Mike meg is bánja, hogy belekortyolt a sörébe fogmosás után, de hát hibáiból tanul a 700 évnél is többet megért csávó. Mikor a vadászatra terelődik a szó, Mika sóhajt. „Neked lehet, hogy első látásra nem tűnik veszélyesnek, de nem csak a sárkányok veszélyesek. És amint már mondottam, nem a legerősebb él túl a legjobban.” hangsúlyozta ki a férfi, mielőtt a pizzára terelődik a szó. „Hát… az, de rohadt finom is. Kicsit hizlal, de nem úgy tűnsz, mint akit veszélyeztetne a masszív elhízás. Vagyis nem lesz gáz! Max. bélgáz.” itt elröhögi magát a pasi, veri a térdét is, de megkomolyodik, mikor Diné kerül szóba. Közelebb is hajol, mintha csak titkot akarna megosztania kölyökkel. „Minden nő veszélyes. Ezt jól jegyezd meg!” suttogja, aztán ráharap a szájára, mert ismét Rewliszre kérdez rá Axion. Hátra is dől, és úgy válaszol. „Nem mondanám, hogy rossz volt. Inkább csak meggondolatlan. … Bár leginkább az fáj, hogy nem bízik bennem annyira, hogy együtt oldja meg velem a problémát. … Viszont az, hogy önállóan szeretné kezelni a dolgot, valahol jó. Mégis jobban örülnék, ha haza jönne. Egyedül minden nehezebb.” motyogja a férfi, kissé megpiszkálja az egyik tányér szélét, sóhajtozva. „Nem a felelősség a lényeg. A szeretet és a kölcsönös bizalom. Anyukád most nincs veled. Nem örülsz neki, jobban örülnél, ha veled lenne, és együtt kezelnétek az új helyzetet. Valahol viszont tudod, hogy most nélküle kell tovább haladnod az utadon. Én is ezt élem most át, csak én anyukád helyében vagyok, Te pedig Rewlisz helyében. Érted?” Egy időre Mike elhallgat, de csak addig, amíg Axion nem kezdi ismét az egoista szövegét, amitől lassan már Mike fog tüzet okdani. „Hát már pedig nem hugyozom össze magam miattad. Viszont leszarom, hogy milyen erős vagy. Más is le fogja. Csak előre szólok, nehogy meglepődj. A legtöbben magasan tesznek majd rá, hogy mi vagy. Főleg az emberek. Manapság nem sok minden hatja meg őket. Készülj fel rá. Amúgy sem rohadok egyedül! Kezdődik a tanév. Egy csomó diákom van, és képzeld, barátaim is vannak! Minek nézel engem, valami szerencsétlen remetének? Házas is voltam csak, hogy tudd, fiam!” válaszolja a férfi, karjait összefonva a mellkasa előtt. Nem szereti, ha emlékeztetik rá, hogy magányos is lehet. Ki szeret egyedül lenni? Kábé senki. Aki mégis, az sem normális. Aztán minden próbálkozása ellenére, a srác megpróbál tiplizni. Nem semmi a kölyök, az már tuti! Tényleg azt hiszi, hogy csak mert sárkány… izé, félig, akkor simán túljárhat a nagy Mike eszén, aki már több mint 700 éve rontja a levegőt ezen a bolygón. Nem ám! Ahhoz túl sok problémás fiatal futott már át a keze alatt! Nem is habozik a csávókám, előkapja a pálcáját – rossz az, aki rosszra gondol! –, és már repülnek is a láncok. BOOM! Axion a földön, harapdossa a láncot, mire Mike elhúzza száját. „Ejj, az nem lehet valami finom! Ajánlom figyelmedbe a pizzát! Még meleg, olvadt rajta a mozzarella meg minden!” mondja a borostás pasas és a vállár kapja a kölyköt, majd gyönyörűségesen alássan ledobja az egyik székre, és ő is lehuppan egy másikra. „Amúgy ilyenkor elég durván eltorzul a csinos pofikád, ezért ezt más előtt nem nagyon csinálnám. Tudod ez olyan, mint a harmadik mellbimbó pasiknál. Azt sem mutogatjuk.” magyarázza Mike, aztán kinyit két doboz családi pizzát. Az egyiket Axion orra elé tolja. „Nem-e? Hát akkor meg kell tanulnod. Ez lesz az egyik első dolog, amin dolgozni fogunk. A másik a szociális viselkedés. Az ember – és félsárkány – társas lény. Viszont bárki előtt bármit nem engedhetsz meg magadnak. Első lecke: senkinek nem égetjük le a szemöldökét, nem tépjük fel az ajtaját és nem – semmilyen körülmények közt – nem hugyozzuk le a fáit!” miután ezt leszögezte, Axion pedig lenyugodni tűnt, levette a láncokat egy pálcasuhintással, majd dobott neki egy szalvétát. „Egy nagy ótvaros lóf*szt! Nem mész sehova! Max a budira, mert ha ezt a halom pizzát benyomjuk, akkora sárkánytojást fogsz raknia budin, amilyet még nem látott a Föld!” mondta Mike lazán, elröhögte magát amolyan parasztosan, majd neki is esett a saját pizzájának. El is felejtett rendesen enni az elmúlt napokban. Nem csoda, hogy olyan mohón neki esett a pizzájának. Bár az már inkább pizzás kechup volt és nem kechupos pizza. Hát igen, a vérkechup igazi ínyencség a vámpírok számára. Mike is komálta rendesen és kajálta is.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Szer. Dec. 26, 2012 9:22 pm
Kicsit irigy, hogy a férfi bezzeg bőszen issza a sörét, durcás képpel mered rá. Kicsit vállan von, hát igen, elhatározta, hogy önállóbb lesz. Bár ez dicséret és valahol imponál is neki, hogy tudja jó úton halad. Végül bólint egy egészen aprót, aztán hallgatja a férfi okosságait valami Forest Gumpról. Nem tetszene neki, ha ismerné, hogy hozzá hasonlítja, de szerencsére fogalma sincs eszik-e vagy isszák a fickót. Ebből a kis történetből a végén már csak egyetlen egy dolgot nem ért. - Mi az a bonbon? Elég hülyén hangzik a szó, fogalma sincs, hogy édesség, nem szereti őket, ő teljes mértékben húspárti, különben is elolvadna benne minden csoki. - A Sort döntött úgy? Biccenti kicsit oldalra a fejét (nem hagyhattam ki, bocsi XD) - Az nem egy női bugyi? Haha, nem is tudtam, hogy bugyogó parancsol nekünk Kacag fel, de aztán kissé elfelhősödik a tekintete, ugyanis Süsüt sem ismeri. - A sárkányok nem süsük! Látszik, hogy egyáltalán nem értessz hozzájuk, ők a legokosabb teremtmények a bolygón Húzza ki magát haragosan, kis füstpamacs jön elő orrából, ahogy dühösen fújtat egyet. - Én tudoooom, tudom, nem kell, hogy mindenki hasra essen tőlem, úgyse fogom senkinek se megmondani ki vagyok. Legyint fáradtan, igen, ezt jól rá bízták. - Nem fogok megfutamodni, azt csak viccből mondtam, hogy hasra kellett volna esned, de tisztelniük igenis kell. Szűkíti össze szemeit, ebből nem enged, akármilyen bölcs sárkány is mondta ezt. Egy sárkány ebből soha nem enged, még akkor sem, ha félvér. - Aki nem tisztel, az nagyon meg fogja járni, még neked is kellene, legalább alap szinten, hogy ne nevezz soha többé ostobának! Néz rá nyomatékosan, egészen haragos, vad tekintettel, hogy ezt jobb, ha megjegyzi Mike, máskor nem lesz vele ennyire elnéző és minden fája garantáltan kipusztul a pisijétől. - De, férfi vagyok már Rázza a fejét makacsul, ezt a férfi példát megint nem érti, csak rávágja: - Nekem nem kell Hogy az anyja jó munkát végzett arra nem mond semmit, csak tűnődve megbámulja a tvt, majd visszamered Mikera. Hogy értheti, hogy rá szakadt az ég? - Az soha! Viharban 14 éves koromig nem repülhettem. Ezek a hasonlatok. A pasas kész szimbólumgyár, de amit aztán mond azon úgy elkezd röhögni, hogy láncostul lefordul a székről. Jól összegabalyodik, de nem bánja. Hogy gondolhatta Mike, hogy félsárkányként minden érte volt? Egyedül az anyja volt érte, akinek az ő nevelése mellett volt még ezeregy dolga. - Mindenki ellenem volt, az egész falu, a drága apám. Helyesbít vigyorogva, nem akarja, hogy sajnálják érte, de Mike jobb, ha megérti milyen Axionnak lenni. - Na ja, mindenki engem akart megölni. Mit is mondtak? Szörnyeteg? Elzárták előlem a nőket és a gyerekeket, sokszor menekülnünk kellett, mert üldöztek. Minden egyes ember halálosan rettegett tőlem, még az árnyékomtól is, senki sem tudta, hogy nézek ki. Csak anyámmal beszéltem egész életemben és egy sárkánnyal, senki mással, te vagy a harmadik személy. Á, láncot sosem adtak, anyám nem hagyta, hallgattam rá, nem volt velem semmi gond, nem ettem meg senkit. Még sosem beszéltek vele hasonlatokban, általában, előszörre legalábbis szó szerint érti a dolgokat. - Madárka, milyen kedves vagy Vigyorog gúnyosan, majd folytatja a lánc harapdálást, közben fogai között szűri ki: - Te vagy az első és egyetlen olyan szadista, elvetemült, aki láncot rak rám. Nyugi, basztatsz te eléggé, díjat érdemelsz Vicsorog, de azért valahol mélyen, ahol már nem dühös viccesnek találja. Lökött a gyerek, még fel is röhög, mikor Mike már normálisabbá vedli magát és a ... ját nézegeti. - Muszáj ellenőrizni. Hát tudod anyámnak vannak ilyen hangulat váltakozásai. Aztán már csak bólogat, tudja ő, hogy nem nagyon fitogtathatja, hogy sárkány. - Kényesek... Szuper, de fogom szeretni őket Fintorodik el, egyre kevésbé szimpatikus neki a „társadalom“ vagy „közösség“ - Hát tudod magasról leszarom mit gondolnak rólam mások és ha annyiból, hogy hú, de jó bőr sárkány vagyok már egy pökhendi pöcsfej leszek a szemükben áldásom szerény véleményükre nem is kérek belőlük többet. Az aki első látásra ítélkezik nekem ne jöjjön jópofizni. Von vállat, igen hidegen hagyják a negatív visszajelzések XD Pl a falusiak is alapból elítélték mert az, ami, de őt ez annyira nagyon nem viselte meg, megtanult nem adni az emberek véleményére és kész. - Jah, látom neked tönkretettem az életed. Morran fel arra, hogy Mikenak még szoknia kell az ő jelenlétét, ignorálja kérését miszerint Axionnak nem kéne megnehezítenie ezt, azt még meglátja, ha nagyon unatkozni fog... Furcsa arcot vág ez a Mike, mikor hunyorít és a szemöldökét vonogatja, talán rosszul van. - Beakadtál? Vigyorog. - Én szeretem a barlangokat Jegyzi meg az istenkérdésen meg megint majd felröhög. Egy hívő vámpír. - Akkor te nem vagy igazi vámpír, azok nem bírják a templomokat, ezt még én is tudom. Rettegnek a kereszttől például. Nem tetszik neki, hogy ő amilyen lelkes volt, hogy ide jöhet és amennyire örült, Mike akkora tehernek érzi őt. Lebiggyednek ajkai, elképzeli, hogy majd jól elpanaszolja Dinének: Mike nem is kedvelt! Ez lesz az első panasza, a földet nézi, amíg Mike erről beszél, sértett dühe nagyon messzire hajtaná, ehhez a Rewlisz gyerekhez is lesz pár szava az alávaló hazugságáért. - Téged seperc alatt elpusztítana a Végzet sárkánya Pillant oldalt rá fitymálóan, aztán ezen az alkalmazkodós szövegen is csak a szemöldökét vonja fel. - Szerintem meg igenis az erősebb éli túl, megeszi a gyengébbet és kész. Amúgy én simán túlélném a lakásodban, max minden romokban heverne, engem nem zavar a kosz. Ezt a metaforát se tudja a saját helyzetére vonatkoztatni. - A vámpírok mióta alszanak? Néz rá egyszer csak meglepetten. Mike tuti, hogy csak evett valamit és azt hiszi vérszívó, de valójában valami egészen más lehet, Axion gyanakodva szegezi rá acélos szemeit. - Én nem rinyálok anyám után, anyám meg épp a Végzet sárkányával cseveg, szerintem nincs ideje rinyálni. Emeli kissé feljebb szép kis fejét, bár a láncoktól, amikbe teljesen belegabalyodott ez nem megy olyan elegánsan, mint szeretné. - Hát én nem félek a veszélytől. Mondja, mikor a vadászatra terelődik a szó, a marha még sosem rontott neki, amiért ő meg akarta enni. A farkasok csak kiskutyák számára, a halottak rothadó húsok, a vámpírokkal meg nem nagyon tud mit kezdeni, de talán nem is kell, ha errefelé templomba járnak. Közben Mike próbálja rávenni a pizzára is, amit ő csak makacs dölyfből utasít vissza, na meg, mert a láncoktól nem tud enni, amíg le nem varázsolja őket róla Mike, aztán meg csak mosolyog az orra alatt a bél gázra, majd Mike megoszt vele egy titkot: minden nő veszélyes. Mosolya kicsit kiszélesedik. - Ezt tudom Súgja vissza, de ezt a Rewliszes problémát továbbra se nagyon érti. - Akkor biztos te voltál rossz apa Vágja rá mogorván, reflexből. - Az enyém se volt jó, te is biztos nem figyeltél rá, leszartad és azt mondtad neki nem örülsz, hogy a fiad, mint nekem, hogy csak muszájból vagyok itt és nem örülsz neki, hogy anyámnak dolga van és hozzád küldtek. Ezek után én is tojnék neked elmondani bármit is, ami fontos és inkább csinálnám egyedül, akkor is, ha úgy nehezebb. Mondja el a véleményét őszintén, bár ő csakis a saját helyzetéből tud kiindulni és nincs is elég tapasztalata érzelmek szintjén, de annyi mégis, hogy ez rosszul essen neki, elszomorítsa, felháborítsa és Mike elveszítse Axion bizalmát egy időre. - Ha velem lenne Pillant fel dacosan, kissé kivörösödve, nem örül neki, hogy ennyire látszik rajta mennyire hiányzik neki az anyja, hiszen sosem volt távol Dinétől... - Nem lenne új helyzet, amit kezelni kell. Hallgat el hirtelen. - Én nem vagyok Rewlisz helyében. Nem érti. - Te nem vagy nő, ott a farkad, most nézted. Nem kell hatalmas sors sárkányokkal csatáznod és meg akarod oldani a problémád a fiaddal. Nekem nincs apám, nem is kell és soha nem is lesz, egyáltalán nem tudom magam beleképzelni Rewlisz helyzetébe és nem is vagyok benne az övében, csak egy valaki vagyok, akit kötelességből ideiglenesen rád bíztak, mint valami kellemetlen csomagot, aki nem lehet egyedül, mert mindenki retteg tőle és veszélyesnek gondolja. Veti oda mogorván, kicsit össze is húzza magát, el akar menni, a torka is kiszáradt, túl őszinte volt, ráadásul most már egyáltalán nem éhes. - Nem tesznek rá, félnének tőlem, én teszek rájuk Prüszköli dacosan, aztán Mike azt mondja ő nem is magányos, mert sok barátja van. Axion pislog néhányat, ezt nem nézte volna ki a férfiból, de aztán eléggé elszomorodik. Hát még ennek a goromba bunkónak is vannak barátai... akkor ő tényleg förtelmes lehet. Gyorsan félre néz, furcsa gondolatok járnak a fejében, például, hogy hiányoznak a láncai, tudna velük most...játszani. A csinos kis pofikára nem szól semmit, tudja, hogy csúnya, ha eltorzul, héba hóba bólogat egy sort, a kajához még mindig nem nyúl hozzá. Ez a szociális dolog se jön be neki. Vadul megrázza a fejét, hisz elmondta már, félnek tőle, biztosan rossz ötlet volt ez a lelkes törekvése az ismerkedésre. Aztán Mike odadob neki egy zsebkendőt, ezt nem érti, talán észrevette, hogy könnybe lábadtak a szemei, amikor olyan hevesen kifakadt. Pedig tud ő, ha akar nagyon erős, ha nem akar, pedig nem sír, így a szalvétát megnyalja, a nyelvére tapad, aztán mivel íze noncs leejti a földre, nyálasan. - Nem vagyok éhes Suttogja Axion a pizzának inkább, mint a férfinak szomorúan, bár a sárkánytojás és a szar hasonlata nagyon bejön neki, most nem tud elmosolyodni.
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Kedd Jan. 01, 2013 4:25 pm
Mike tépi is a száját, ahogy kell. Bele ad apait-anyait, bár inkább apait, de a srác kábé az egészből annyit jegyez meg, hogy bonbon. Ez épphogy csak egy induri-pindurit idegesíti fel a borostás férfit. De ő bizony nem hagyja, hogy a dühe ismét teret nyerjen, ma nem! Ma kemény lesz, mint a kőszikla! Nem hagyja magát felkergetni a plafonra! De nem ám! „A bonbon az kurva drága díszes papírba csomagolt csokoládé. A női szívek lágyítója. Édes vétek – leadni évek.” magyarázta a fiúnak, miközben kinyitott még egy üveg malátasört. „És mivel a legtöbb bonbon olyan, hogy mindenféle töltelékkel van, ezért sokszor nem is tudhatod, milyet veszel a dobozból, ha nem nézed meg a előre.” teszi még hozzá azért, a gyengébbIk kedvéért. Aztán mikor a srác rákérdez a ki nyelvbotlására, majdnem félre nyeli a következő kortyod, de a végén sikerül lenyelnie. „SorS! Hé, ne húzz fel feleslegesen! Az se neked, se nekem nem tesz jót. De látod, az alkoholtól néha megbotlik az ember nyelve. Meg vámpíré is. Megesik. Na és?” protestál a pasas, majd kissé felhorkan, mert Axion sértve érzi a Süsü megnevezést sárkányokra. „Hát nem tudod, hogy Süsü volt a híres egyfejű? Legendás volt a sárkányok között. Megtiszteltetés, ha valakit lesüsüznek! Nekem még egy süsüs pólóm is van ám! Úgyhogy tessék feljegyezni a mentális lexikonodba, hogy Süsü – jelentése legendás egyfejű pikkelyes! És csak a második jelentése az, hogy zizi, gyogyós, gyépés. Oxa Axionka?” világosítja fel a srácot a mágiatan tanár, majd fújtat egyet. „Okosak. Jah, és? Azért ennyire ne általánosítsunk. Egy fiatal sárkánynál lehetnek sokkal okosabb felnőttek, melyek más fajokból kerültek ki.” vág vissza a hapsi, majd bólint egyet. „Nagyon helyes! Amíg nem vagy képes teljesen kordában tartania véredet, addig jobb, ha senkinek nem mondod el, hogy mi szunnyad benned.” „Az meg még inkább helyes, ha nem áltatod magad. Jobb, ha szerényebb vagy, így nem esel nagyon pofára, ha magasról szarnak a fejedre. Az meg sajna mindenkivel megeshet.” magyarázza Mike, aztán sóhajt halkan. „Az emberek tiszteletét ki kell vívni. Sokan nem tisztelnek senkit. Főleg nem olyasvalamiért, ami velük született. A tettek beszélnek.” próbál rávilágítani a helyzetre, de azért örül neki, hogy Axion úgy tűnik, egy fokkal érettebben áll a dolgokhoz. Aztán viszont mond valamit a fiú, amin Mike elképed, és nehezére esik normálisan válaszolni. „Hogy mi—Mi a f*sz?! Attól, hogy elsőre egy dilibogyónak tűntél nekem, még nem jelenti azt, hogy nem tisztellek. Ha nem tisztelnélek… még alap fokon sem, a Te szavaiddal élve, már rég kipenderítettelek volna az ajtón. Aztán azon semmilyen sárkányerővel nem jutottál volna be. Előbb kellett volna porrá rombolnod a Barbie-házam, mintsem hogy én beengedjelek. De az meg nem történt volna meg, ugyanis, ha hiszed, ha nem, azért nem vagyok olyan lúzer, mint első látásra. Mellesleg Te sem voltál a legtisztelettudóbb. De nem is baj. Most, hogy ezt tisztáztuk, remélem béke lesz. Ne rágd a fülem mindenért. Nem vagyok a drága jó anyád! A tanítód vagyok. Kvázi a mestered. Te meg a Karate Kölyök 5 vagy mi.” mondja Mike nagy átéléssel, aztán be is áll amolyan férfiasan, összefonott karokkal a mellkasa előtt. „Ne is futamodj meg! Egy igazi férfi nem futamodik meg! Ha pedig annak vallod magad, kemények kell majd edzened magad, lelkileg is, szellemileg. Jelenleg ez az első. Meg a beilleszkedésed. De ez sem lesz habos torta. Nem is áltatlak. Viszont menni fog. Majd én egyengetem a rögös utadat. És ki tudja? Lehet, hogy az év végére be is épülsz, minta tégla.” mondja Mike apó, aztán jót mulat a srác pár fura megjegyzésén. Ezekre nem is nagyon tud mit mondani, csak legyint, és gondolatban feljegyzi magának, hogy viharban nem mehet sárkányt eregetni meg hasonlókat. Mr. Anderson csak akkor szólal meg ismét, mikor a nagy röhögő görcs után Axion ismét feltápászkodik, és azt mondja, soha semmi nem volt érte. Itt Mike is picit megkomolyodik, és sóhajt egyet. „Dehogy is nem! Az, hogy így látod csak még inkább ezt igazolja. Mert nézd: ellened volt a falu, az apád, elzárták előled a nőket meg a gyerekeket. Mégis… itt vagy: egészséges, erős, fiatal, életvidám. És ki tehette ezt lehetővé? Édesanyád. Édesanyád, aki a fél életét feláldozta érted. Nem kell őt személyesen ismernem ahhoz, hogy tudjam, mióta csak megfogantál csak érted él. Mindent meg tett, ami csak emberileg lehetséges, hogy teljes életed lehessen. Mit gondolsz, miért küldött hozzám? Miért fordított neked hátat? Hogy megtanulj nélküle is boldogulni, mert EZ az, amit egy igazi anya tesz. Sok más anya magához láncolná az egy szem fiát. Már csak azért is, mert amúgy magányos lenne. De anyukád a kezedbe adja a saját életed. Dönthetsz, járhatod a saját utad. Ez azt jelenti, hogy végtelenül megbízik benned és mérhetetlenül szeret téged. Az ő szemében, ha rá gondolsz, világossá válik, hogy minden érted volt. Minden tette, lélegzetvétele, szava, gondolata. Mit izgat téged, mit gondol vagy tesz más? A Te világod ő tartotta egyben. És ő feláldozott érted mindent. Szerencsés vagy, hogy ilyen anyukád van! Az ilyen anyukákat szenté kéne avatni! Az ilyen anyukánknak a kezét, lábát össze kéne csókolni, mert kijár nekik minden létező tisztelet. Látod? Ez is egy dolog, amiért tisztellek. Egy ilyen nagyszerű asszony fia nem lehet se rossz ember, se semmirekellő naplopó. Az anyukád harcolta ki neked a tiszteletem. Most rajtad a sor, hogy bizonyíts! Nem csak nekem, hanem NEKI és magadnak is! Nagy feladat, képes leszel rá. Ügyes kölyök vagy Te, csak talán még magad sem tudod.” mondta Mike kacsintva, majd ismét jól meghúzta a sörét. Viszont ismét majdnem kiköpte, mert láthatóan Axion nem igazán érti a hasonlatokat. „Ejj, asszem vennem kell majd neked egy szinonimaszótárt, meg pár lexikont. Nem nagyon esik le neked, ha hasonlatokban beszélek. Ez viszont kevésbé jó, mert igen sokan beszélnek így. Na, mindegy! Majd megoldjuk azt is! … Uff, lassan listát kéne vezetnem.” morogta a pasi az orra alatt, majd jön a pizza, aminek már neki is akar látni, de még előbb el kell oldozni a kis harapóst. „Jaj, dehogy vagyok szadista. Ha az lennék, akkor virslivel kötöztelek volna meg, amit nem lehetne megenni, csak illatozna az orrod alatt, meg beraktam volna egy Justin Bieber cd-t. Na akkor lennék szadista! De nem vagyok. Ez a te érdekedben volt. Ha csak ajnároználak meg simogatnám a buksid, akkor nem jutnánk el sehova.” vágott vissza Mike, nem igazán zavarja a vicsorgás. Látott már rosszabb fogsort is. Meg amúgy is. Nem egy beszari. Miután megvan a hímvessző-check-up is, Mike röhögve megfosztja láncaitól a fiút, majd nagy zabálásba kezd. „Néha kell, jah. De nekem nincsenek hangulatingadozásaim! Az csak cicis egyedeknek vannak.” jegyzi meg, majd legyint. „Nem kell mindenkit szeretned. A társadalom sokszor idióták tömkelege, de azért akadnak normális és szerethető egyedek is a tömegben. Néha.” teszi hozzá a vámpírférfi, aztán benyom a bagólesőjébe egy nagy szelet pizzát. Még lóg ki a sajt a szájából, mikor ismét felszólal. „Úgy nézek én ki, mint akinek tönkre lett téve az élete?” kérdezi teljes lazasággal, majd hátradől, felpakolja a zoknis lábait az asztalra, persze a pizzáktól távol – és kényelmesen ejtőzve eszik tovább. (Megjegyzés, a bizti kedvéért: Mike lába nem büdi, mert a vámpírok nem igen izzadnak. xD) „Hát nem tom, szerintem azért ott még rohadtul nem tartok. Már több mint 7 évszázada elvagyok magamnak. Eddig még semmi sem tört meg. Se háború, se halál, se csalódás. Az tuti, hogy egy sárkánytanonc kevés ahhoz, hogy elvegye az életkedvem. Meg amúgy is. Ne hidd, hogy nem fogok jól szórakozni a mi kis közös utunkon. Te azt csak hiszed, hogy ez csak kihívás és munka.” mondja Mike, széles vigyorral, mit sem törődve a fiú túlérzékeny megnyilvánulásával. Nem kell őt úgy kezelni, mint egy hímes tojást. A végén még egy rossz szótól összetörne. Még mit nem! „Nem akadtam be. Te vagy beakadva a barlanglakó szerepbe. Hahó! Vár rád az egész világ! Akkor meg ne ragadj le a homo erectus szintjén!” okítja a férfi tovább a fiút, majd mikor az ismét felröhög, vállat von. „Hát ebbe beletrafáltál! Ezt sokaktól megkaptam már! A legjobb haverom, Leo Dunkelfreud is folyton ezzel szivat. Hogy milyen vámpír vagyok már. Főleg, mert tasakos vért iszom. De hát ez van. Akinek nem tetszik, az ne beszéljen velem. Viszont az, hogy rettegünk a kereszttől csak mendemonda. Ha lelocsolsz szentelt vízzel, vizes leszek. Jah, mellesleg a fokhagyma nagyon finom a pizzán!” magyarázza a fiúnak, akinek még meg kell tanulnia, mi igaz abból, amit mondanak neki és mi nem. Ez sem lesz egyszerű, de majd megtanulja. Tovább is esznek, immár ketten. Ekkor aztán kap egy szóbeli pofont a fiútól, amitől neki biggyed le a szája széle, de nem túl sokáig. „A fiam sárkánya. Tuti tudnék hatni rá!” válaszolja, majd kicsit megtörli a szája szélét, mielőtt újabb szeletet vesz a dobozból. „Hát tudod, nem úgy van ám az! A kicsi, gyenge, de okos és alkalmazkodó, képes kiismerni a nagy és erőset, csapdát csinálni neki meg ilyesmi. Mit gondolsz, miért van az, hogy az oroszlánok, elefántok, stb. állatkertekben láthatóak? Meg miért van az, hogy rengeteg erős varázslény van, akiket simán elfognak, megölnek náluk kisebb és fizikailag gyengébb mágusok mondjuk? Mert az él túl, aki alkalmazkodik. Hahó! Jégkorszak meg egyebek! Míg szinte minden más faj kihalna, a csótány még egy atomháborút is túlélne. Durva azért.” magyarázza Mike, közben tovább tömi a képét, nagy megelégedéssel, hisz ízlik neki a pizza. A fiú aztán tovább kérdez, ami miatt Mikenak mindig félbe kell hagynia a z evést, de nem bánja. Legalább a srác mutat némi érdeklődést. „Mindenkinek szüksége van alvásra. Még a vámpíroknak is. Tudod, a régebbi vámpírok koporsókban szunyálnak. Manapság már inkább az ágyat preferáljuk, de azért szinte minden vámpírnak van egy koporsója az alagsorban.” válaszolja a férfi, aztán bólint egyet. „Jó, ha nem rinyálsz, akkor nem rinyálsz. Viszont a veszélytől pont azért kell félni, mert veszélyes. Mindenki fél. A félelem és a szeretet vezéreli minden tettünket. Ez tény. Ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy igaz. A nőktől meg aztán különösen illik tartani.” teszi hozzá, majd elvigyorodik, de ez a vigyor nem tart sokáig. Főleg, mikor megkapja, nem lehetett jó apa. Itt kissé ki is szárad a torka, meg is köszörüli, majd megtörli a száját egy szalvétával és kis habozás után válaszol. „Lehet.” ennyi a válasz, se több se kevesebb. Mike viszont a pizzájára mered, keresve rajta pár olivát, amit ledobhat róla. Miközben Axion tovább találgat, Mike végig hallgat. Csak akkor emeli meg a tekintetét, mikor a félsárkány elhallgatott. „Befejezted? Elhiszem, hogy szar lehetett neked, de attól még nem minden apa rossz. Önszántamból fogadtam örökbe Rewliszt. Még nincs másfél éve sem. De akartam. Jobban, mint eddig bármit. Ő a legjobb dolog, ami eddig történt velem. Úgy örülök neki, mintha az én húsom és vérem lenne. Sőt, még jobban, mert ő annak ellenére, hogy volt választása, mégis elfogadott engem az apjának. És igen, szar most nekem, mert nincs itt, és alig tudom, mi van vele, de tudom… ha majd helyesnek érzi, haza jön és elmond mindent.” Nehezen mondta ki ezeket a szavakat a férfi, de ezt muszáj volt. Most pedig tovább eszik, bár az étvágya már kezd elmenni, mégis. Pótcselekvés. „Jah, ha veled lenne. De nincs. Én vagyok veled. Fogadd el! És fogadd el, hogy nagyon is hasonló helyzetben vagy Rewlisszel. Csak még nem fogtad fel, de így van. Nem számít, hogy apáról vagy anyáról beszélünk. A szülő az szülő. Minden szülő csatározik a gyermekéért. Tök nyolc, hogy sárkánnyal vagy az élet viharaival. Ez a szülőséghez tartozik. … Mellesleg van apád. Ha nem lenne, nem élnél. Ezt jó, ha tudomásul veszed. Mindegy milyen szar az apád, attól még az apád.” mondja Mike ezúttal halálos komolysággal, majd megvakarja az orrát, és elmosolyodik. „Kellemetlen csomag, mi? Heh! Ugyan, inkább azt mondanám, hogy egy érdekes játszópajtás. Aztán ki tudja? Lehet, hogy a végén olyan mester és tanítvány viszony alakul ki közöttünk. Mint a Star Warsban, de asszem ezt is hagyom, hisz nem ismersz egy filmet se.” legyint a pasi, vesz még egy szelet pizzát, és komótosan beleharap. „A f*szt! Nem fog mindenki félni tőled. Itt meg pláne nem! Mármint… az új sulidban. Ahova majd beprotezsállak. Van ott annyi fura szerzet, hogy még passzolni is fogsz a sok fura figura közé. De csak szépen sorjában. Először még engem kell elviselned. Ha az megy, akkor majd benézünk a suliba is.” kacsint Mike megint, aztán veszi csak észre, hogy a srác könnyezik. Ki is ejti a pizzaszeletet a kezéből, és gyorsan megtörli a száját, majd odatart még egy szalvétát a srácnak, immár zsepi szerepre. „Dehogynem vagy! Egyél csak! Én már jóllaktam.” mondja nyugodtabb hangon, és sóhajt halkan. Nem csak egyszerűen éhes a kölyök, de szeretetéhes. Nem igazán tudja még Mike, mit is kezdjen ezzel, de majd kitalál valamit. Idővel. Idővel minden letisztul.
Vendég
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Vas. Jan. 20, 2013 10:01 pm
Kezdi élvezni, hogy steppelhet Mike bácsi idegein, a bonbont elkönyveli valami undi dolognak (nem szereti az édességeket) kicsit fintorog, reméli nem ez az egyetlen út a lányokhoz, inkább nem kérdez rá miért vétek, nem akar túl hülyének tűnni. Kinyög rá egy okét és szevasz, bonbon téma letudva. Kicsit szórakozik a nyelvbotláson, de azt is hamar annyiban hagyja, sőt megpróbálja megjegyezni azt, hogy Süsü, bár véleménye szerint a fickó a sárkányok szégyene lehet. Az Axionkán csak mosolyog. - Ugye milyen klassz nevem van? Indián eredetű Érkezik egy egos megjegyzés. - Jól van tudom mire megy ki az okoskodás, rendben, elhiszem, hogy te... sokkal okosabb vagy nálam Sóhajt megadóan, a plafonnak beszél, Mikeot nincs kedve bámulni, miközben igazat ad neki. Azt nem hiszi, hogy valaha is fogja tudni szabályozni az erejét, de vállat von, nincs kedve a pasassal vitatkozni. - Oké, nem mondom. Miért neked szartak már a fejedre? Kérdez vissza kicsit szemtelenül, cinikus mosoly bújik meg szája szegletében, de azért érti mit magyaráz a vámpír, csak kelletlenül vállat von, nem akar ő lenyűgözni senkit úgy, ahogy Mike hiszi. Rá is pillant, mikor kifakad, hogy ő igenis tisztelte, ezen nagyot néz, másképp képzelte el az biztos, de már rájött, hogy csak Rewlisz hadovált össze vissza Mike személyiségéről és ő abból indult ki, hogy valami halál laza haverkához küldik. Összevont szemöldökkel megbámulja a padlót, kicsit durcásan beszél most annak. - Akkor nem engedtél volna, naés? Lehet megijedt volna kicsit, hogy akkor most hová menjen, talán amíg véglegesen el nem küldik még lelkesen le is rombolta volna ezt a helyet, vagy elrepdes Mikeot kiáltani, azon azonban, hogy a mestere lenne Mike csak felnevet. - Hogy micsoda? Te a mesterem? Erről nem volt szó, nekem csak ide kellet jönnöm, parancsra, azt egy szóval sem mondta senki, hogy a mesterem leszel. Különben te mondtad az előbb, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, hát te nagyon rosszul indítottál és szépen elvesztetted, ne hidd, hogy a beleegyezésem nélkül csak úgy a mesterem lehetsz Húzza ki magát meglehetősen sárkányosan, félig az és ő is, akárcsak fajtársai érzékeny az ilyesmire, meg kell szelídíteni, el kell fogadnia az illetőt mesternek, a férfias kiállás még nem hatja meg, viszont meglepi, hogy Mike segíteni akar neki a beilleszkedésben. Felvonja egyik szemöldökét, kerekebb szemekkel bámul most a férfira. - Segítenél? Rágja meg alsó ajkát - Nem mintha kéne... Néz félre gyorsan, kicsit elvörösödik, aztán jön még ez az anyás szöveg is. Tudja ő, hogy az anyja érte volt, folyamatosan a földet nézi, miközben Mike beszél, megint honvágya lesz, vagy inkább felerősödik benne, nagyon koncentrál egy mintára a padlón. Összeráncolja szemöldökét, két szép mandulaszemét összehúzza, olyan fekete mindkét szeme mint a vad éjszaka. - Tudom Mondja halkan még mindig a padlónak, szereti is az anyját, bár az így nem állt össze benne, hogy az anyja azért küldte ide mert szereti. Nagyon komolyan bámulja a földet, beharapja pirosra harapdált ajkát és megdermed egy időre. Kicsit nehezebben szólal meg aztán - Aha, ő a legjobb De sokkal halkabban mondja, mint ahogy eddig beszélt, akkor lesz csak hangosabb, mikor Mike a nem létező önbizalomhiányát firtatja. - Tudom, hogy ügyes vagyok Tisztázza már az elején, hogy neki nincs ilyen gondja, legalább addig sem kell ilyeneken agyalnia most, hogy hiányzik az anyja, hogy Mike igazat mondott, hogy ronda dolog lenne megszökni tőle, netalántán belekeveredni valamibe. Itt kell maradnia, most már tudja, ki kell bírnia, erősnek lennie és nem panaszkodnia, ez érte van. Lám mégis tanult valamit... de hallgat arról, hogy ezt most felismerte. - Szótár? Ahogy akarod... Ránt vállat kicsit, elhatározza, hogy megpróbál majd jobb fej lenni, de ez nem jön egyik pillanatról a másikra, főleg mert meg is kötözték, ez igazán vérig sérti, arról meg fogalma sincs ki az a Bieber - Jah, elmehetnél vallatónak azt viszont nem tudom mi a Bíbér, de inkább hagyj vele békén, elég ronda dolognak tűnik. Pislog, ó szegény Axion, ha tudná... - De vannak hangulatváltozásaid, amilyen köcsög voltál az előbb... most már fejlődőképesebbnek tűnsz Néz el a férfi feje felett, majd végre rápillant, bár a pizzáját továbbra is undorítónak találja. Hogy lehet megenni valamit, ami ennyire meg van sütve? - És te utálod az embereket, a többieket, vagy nem? Kérdezi, mivel ő még Mikeon és az anyján kívül mást nem ismer nincs összehasonlítási alapja, felőle mondhatják neki, hogy az emberek rosszak, csak akkor fogja elhinni, ha megtapasztalja. Néz egy nagyot azon, hogy nem tette tönkre Mike életét (mégXD) talán bánja is egy kicsit, na lám, semmilyen hatása nincs eddig a férfira, max leláncolja, ha olyanja van. - Oké... Ránt megint vállat, hogy akkor ez mellé, bár azt nem hiszi el most már, hogy ne csak valami undi kötelesség lenne, legalábbis nem ilyen egyszerűen, csak ignorálja a férfi szavait, próbál másra figyelni, mintha meg sem hallotta volna. - Nem vagyok barlanglakó, ott egyszerűen csak tágasabb, kényelmesebb, nem kell vigyázni, hogy eltörök valamit, nem is vágyom ilyenre, mint ez. Sosem tudná megszokni, de már nem is akarja, lehetetlen az ő időnkénti hiperaktív kitöréseivel, hogy egy ilyen törékeny kis dobozkában gubbasszon. Aztán hallgatja az okítást a vámpíroktól, megjegyzi, hogy Mike valahogy el van cseszve, de szerencsére tudja jól az öreg, így Axion csak tudomásul veszi a dolgokat, mint tényeket, amiket meg kell jegyeznie. Az agyára megy ez a nagy szülői szeretet, csak a szemét forgatja, de végülis nem cáfolja, hogy talán elbánna ő is a fiacskája sárkányával.Azt viszont nem nagyon hiszi, hogy őt bármi veszélyeztetné itt, hisz Mike sem látta még teljesen kibontakozni... persze ez az evolúciós magyarázat elég meggyőző. - Mert a nagy és okos lények, mint az emberek, akik foglyul ejtették az állatokat egyszerűen többen vannak, többen vannak, okosabbak, nem feltétlen kell a leggyengébbnek túlélni, az embereknek és a csótányoknak szerencséjük van Bár megcáfolni nem igazán tudja a teóriát, mert logikus, próbálja azért védeni a saját kis igazát, nehogy már mindenre rábólintson. Aha, szóval van koporsójuk! Ezt is megjegyzi, bólint, aztán viszont csak rázza a fejét. - Én nem félek semmitől Makacskodik - Hát te? Az én tetteim ugyan nem határozza meg a félelem, az egész ostobaság, ha félsz rosszul érzed magad, miért akarnék magamnak rosszat? Inkább boldog vagyok az sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, nincs mitől tartanom, nem az motivál és kész. Nem érti hogy lehet félelemben élni, milyen élet egyáltalán az olyan? Ennyire szegényesek lennének az emberek? Biztos be akar ő illeszkedni? Látja, hogy Miket megingatja amit mondott, már azt hiszi nem is válaszol erre, de lekezdi, Axon egy tudtam.... fejjel dől hátra, hogy hallgassa a monológot. - Nekem nem volt szar Veti közbe - Nincsen szükségem apára. Jelenti ki, közben meg hallgatja milyen sokat jelentett Mikenak, hogy örökbe fogadta Rewliszt. Kicsit elsavanyodik ettől, próbál nem pofákat vágni, megint az asztalt nézi inkább, még nem evett a pizzájából. Kicsit haragosan, mérgesen néz aztán vissza a férfira, mégis hogy képzel ilyeneket mondani, hogy a saját fia boldoggá teszi, ő akarta ezt, stb? Tudja, hogy nincs joga gyűlölni ezért, mégis úgy érzi rettenetesen haragszik most Mikera, hogy mer jó apa lenni. - Maradok, mert abban igazad volt, hogy anyám ezt lehetőségként adta meg nekem, de nem vagyok hasonló helyzetben vele... Ebbe nem tudja beleképzelni magát, csak összepréseli ajkait. - A mágia sárkánya nem apa... nem lehet rá azt a szót mondani, nem is volt szar apa, mert nem is volt apa, nekem olyan nem kell és nem akarok erről beszélni!!! Szisszen Mikera, összeszorított jobb öklével hirtelen leveri az egyik pizzát, aztán csak néz utána, hogy mit csinált... A Star warst tényleg nem ismeri, de ahogy a férfi tovább ontja a hülyeségeit a gyűlölete is elpárolog szép lassan. - Majd meglátjuk megengedem-e egyáltalán, hogy a mesterem legyél, tanítani úgyis fogsz, de a mester egy egészen más kategória. Sóhajt fel, szóval nem fognak félni tőle? Kicsit vidámabb lesz ettől. - Akkor jó... szerintem jó lesz téged meg elvisellek valahogy, csak ezt...ne nagyon akard rám tukmálni Bök a pizza felé - Olyan mint egy csiga, mállós és ragadósnak néz ki. Csak bekönnyezett az előbb, nem kezd el ő olyan hamar sírni, de tény, hogy érzékeny, viszont a zsebkendővel nem tud mit kezdeni, csak játszik vele, azt hiszi azért adta Mike, hogy azzal egyen, úgyhogy az ölébe simítja. - Na jó....megkóstolom Amit lelökött pizzát a földre azt felinvitálja maga elé, gyorsan beleharap, irtó fura képpel rágni kezdi, majd nagyot nyel. - Ez olyan mint az égett csiga Fintorodik el, elnéz ő azért majd rendes kajáért magának...
Michael Anderson
Faj :
Vámpír
Kor :
766
Családi állapot :
Egyedülálló apa
Születési idő :
1257. Aug. 22.
Hozzászólások száma :
10
Tartózkodási hely :
Los Angeles // USA
Tárgy: Re: Michael Anderson otthona Szer. Május 29, 2013 1:58 pm
Mindegy mennyire élvezi a kis csibész, hogy táncolhat az idegein, nem sokáig teheti ezt már meg. Mert Mike nem hagyja magát, hehe, de nem ám!!! Már csak az kéne! Nem csak tanárként, de apaként is irtó ciki lenne, ha egy lázadó tinigyík egyszerűen kihozná a sodrából. Mármint úgy igazán. Mert eddig bár zabos már, de még nem úgy istenigazából! Ahhoz azért több kell. -Indián eredetű? És mit jelent? Mert nekem valami nagyon biológiai-kémiai valaminek hangzik. Vagy valami fizikás cuccnak. Akciós potenciál vagy valami ilyesmi. És mielőtt megkérdezed, mi az, ajánlom figyelmedbe a könyvtáramat. - válaszolja a férfi, közben a haját túrja, gondolkodik. Mikor a srác aztán tovább pofázik, kissé felvonja a szemöldökét, összefonja a karjait a mellkasa előtt. -Figyelj, kölyök! Lehetnek dolgok, amiknek te sokkal jobb vagy nálam. Az hogy ki „okosabb” jelen esetben a kortól függ. Én többet megéltem, többet láttam. Ennyi. Ettől függetlenül nem vagyok egy nagy ész. Nézz csak rám! Viszont a dolgom jól értem. Tanár vagyok. Tehát: bízd rám magad, ahogy az anyád akarta. Gondolom tisztában vagy vele, hogy csak a legjobbat akarja neked. Ezért hallgatnod kéne rá. Nem gondolod?- kérdezte a még mindig kissé morcos fazon, mégis valahol vigyorog, mert a srác a plafonnal beszél. Na, haladás! Már kezdi érezni, nem beszél sületlenségeket. Ki tudja, a végén még hallgatni is fog rá? Hehe, milyen nagy lenne már? Mike egy nap alatt – MIT? Pár óra alatt - betör egy vad sárkányfiókát! Axion következő, igen szemtelen kérdése azonban letörli a vigyort az arcáról. Most inkább csak elhúzza a száját, de azért válaszol. -Hát tudod, ami azt illeti, jah. Szartak már a fejemre, de azért nem szó szerint. Bár volt idő, mikor nem kerültek el azok a fránya madarak. Viszont mióta vámpír vagyok, tudják, vagy érzik, hogy nem lenne egészséges számukra, ha leszarnák a vállam, mint egyszer-kétszer még régebben. Mocskos kis dögök. Kitépkedném az összes kis rühes tolluk, ha megint megpróbálnák. Meg is sütném őket nyárson. Bár a mai galamboktól, szerintem még én is feldobnám a talpam. – itt megcsóválja a fejét és inkább nem is gondol azokra az igen ronda, megtépázott és beteg galambokra, melyek mostanság repkednek az ember feje felett. Az, hogy Axion úgy érzi, Mike nem elég laza – ahogy a „használati útmutatóban” szerepelt – nem csoda. Tényleg feszült a lelkem, de hát ez van. Mit lehet itt tenni? Nyűgös szegény, mert elment apuci pici fia. Majd összeszedi magát, de az nem megy olyan gyorsan. Figyelemelterelésnek Axion azonban igen jól megfelel. Már most kissé máshol jár Mike esze, bár azért tény, a lelke legmélyén még mindig nyavalyog Rewlisz után. De hogy a fenébe is ne? -Na és? Hát nem is tudom. Én tuti nem tom, hova mentem volna a helyedben, de lásd milyen rendes koma vagyok, nem foglak elkergetni, ha már anyuci a nyakamba varrt. – válaszolja kissé gonoszkodós vigyorral, de azért látni, nem gondolja ő azt olyan halálian komolyan. Aztán kitér arra, hogy ő bizony mostantól a kis Süsüke mestere. Hehe. Az ám! -Naná! Miért, mit hittél, mi leszek, az Ovóbácsid? Úgy nézek én ki, mint Schwarzenegger? – kérdez vissza félig komolyan, félig poénkodva, majd ökölbe szorítja egyik kezét és álmozodva megrázza. –Hát nem láttál egy „Karate Kölyök” filmet sem? Rohadt nagy ám! Én leszek ezennel Chuang Chang Cheng Anyámkínja és Te meg a tanítványom Karate Süsü 2000! Naggyá teszlek, amiért anyád nem tekeri ki a nyakamat, ha Rewlisz elhozza ide. Meglátod jó móka lesz... meg csomó munka, de az most mér mellékes. És ne nyavalyogj! Te rontottál be az én házamba ajtóstul. Itt elsősorvbanaz én bizalmam lehet kételyes. Ezekkel a szavakkal elő is kap még egy sört a hűtőből és ki is nyitja. Miután jól meghúzta az üveget közli a kölyökkel, hogy majd segít neki beilleszkedni, mert az eddig ne, nagyon megy neki. -Na, még jó hogy! Nem olyan nehéz az. Csak egy kis útmutatás kell, ennyi. – mondja Mike lazán, vállat vonva, nem is érti, miért van Axion így meglepődve. Vagy ennyire tahó parasztnak nézte, aki még segíteni sem hajlandó? Ajajajaj! Hát még ilyet! -Nem is mondtam, hogy kéne. De azért jó lenne, nem? Tehát? Benne vagy, kölyök?- kérdezi Mike mosolyogva, sörét ismét meghúzva, aztán némán figyeli a jelenetet, amiben Axion közelebbről megvizsgálja a padlót, míg magában helyre teszi a hallottakat. -Látod. Akkor már csak tudja, mi jó neked. Az anyáknak van amolyan hetedik vagy nyolcadik – vagy hányadik – érzékük az ilyesmihez. – vélekedik a férfi, félre rakja a sörét, majd felnevet. -Hát ha ilyen ügyes vagy, akkor annál könnyeb dolgod/dolgunk lesz. Minél hamarabb elsajátítod a társas élet csínját-bínját, annál jobb. Aztán bár egy kis intermezzo félbeszakítja a bájcsevejt, a végén mégis mindkét fél lenyugszik. -Jah, a szótár jó dolog. Sokat tanulhatsz belőle. Már csak azzal is, ha szimplán lapozgatod. Nekem van egy pár, kölcsönveheted mindet, ha kell. – ajánlja fel a borostás pasi, aztán felröhög Axion Bíbéres megjegyzése miatt. -Öcsém! De jó neked! Bár én se tudnám ki az. És valóban ronda egy jelenség. Egyenesen rémisztő. – árulja el Mike, de nem is akar erről tovább beszélni, mert még feljön a sör. -Ugyan! Hangulatingadozásai csak nőknek vannak. Engem egyszerűen egy rossz pillanatomban kaptál el. Meg az is rátett egy lapáttal, ahogy beröppentél ide. – válaszolja a férfi, két ujjával körbefogja a sörösüveg nyakát és dőlögeti jobbra, balra. Aztán már a pizza is megérkezik, bár a gyerek nem nagyon akar enni belőle. Ő baja. Több marad neki. Kérdése miatt viszont majdnem Mike torkán akad az első falat. -Hogy mi van?! Dehogy utálom az embereket! A legtöbben jó fejek. A többiek meg le vannak szarva! Ennyi. Nohát, de fura egy kölök. De mindegy! Még fiatal, még lehet belőle valami. Talán. -Figyuzz, mostantól nincs barlangozás! Totál nem menő! Ha be akarsz illeszkedni, már pedig ez jó anyád leghőbb vágya, akkor tutira elkerülöd a nyirkos és hideg zugokat. Ergo lakj fedél alatt, rendes házban nem barlangban. Majd mutatok pár varázst, amivel a legszűkösebb zug is elég nagynak hat majd. – ötletel a pasi, de mikor mélyebben belemennek a sárkányos fejtegetésbe, elengedi a sörét és sóhajt egyet. -Igen, okosabbak sokszor, mégis elég fura nézeteid vannak. Ne feledd: félig TE is ember vagy! Ezért ne nagyon húzd le az embereket. És kurrrvára ne hasonlítsd őket csótányokhoz. Más rovarokhoz se, de a csótányra mindenki ugrik. Úgyhogy csak nyugi és válogasd meg a szavaid! Ez egy igen fontos bölcsesség, ami nélkül nem lehet túlélni a társadalmon belül. – tanítgatja a srácot Mike, aztán mikor Axion azt mondja, ő nem fél semmitől, felsóhajt. -Mindenki fél valamitől. Bizony még én is! De hagy ne hozzak most ide egy mumust, hogy bebizonyítsam, te is félsz valamitől vagy valakitől. … Figyelj, a félelem mindig ott van, valahol hátul az ember tudatában. Mielőtt teszel valamit, a kobakod leghátul kigondolja, mekkora kockázatot is vállalsz, és mit veszíthetsz. Ha nagy gáz lenne, egyszerűen nem tennéd meg a dolgokat. Azt hiszed, kamuzok, pedig így van. Ha jobban belegondolsz, rájössz, van benne valami. –vélekedik a tanár, nem zavarja, hogy a srác makacs. A legtöbb kamasz az. Egy kis monológ után, Axion hátradől, nem dobja el az agyát. Mikeot ez nem zavarja, megesik. Azt viszont tudja, mikor ismét megszólal a srác csak a keserűség beszél belőle. -Nem szégyen az, ha családra vágyik az ember. Én évszázadokig voltam egyedül. Hidd el, tudom miről beszélek. Egy idő után irtó szar. Sőt, kimondottan fos. Ez így is van. Még a fiú mérges tekintete sem tántorítja el a nézőpontjától. Bár azt érti, miért lett hirtelen olyan ingerült. -Ahogy gondolod. Maradhatsz, ha akarod, de kényszeríteni nem foglak semmire. Alig mondta ki ezeket a szavakat, Axion kifakad. Apjáról kiabál, hogy nem is apa, és egyéb dolgokat. Mike a sörét nézi, majd kissé odébb tolja a pizzáját, hogy nehogy az is a földön végezze, mint a másik. -Sok gyerek így érzi. Meg tudom érteni. Az az apa, aki soha nincs ott, akit nem is ismersz, az nem számít a szemedben annak. Mégis az apád. Nézd, Rewlisz is hasonlóan volt ezzel. Bár ő ismerte a vérszerinti apját, az mégis olyan borzalmakat tett, amiért jobb lett volna, ha nem is ismerte volna őt. … Mégsem törölheti el a tényt, hogy az apja volt. Ezért volt két apja. A vérszerinti, a biológiai apja és én. A második apja. Van ilyen. Nem ő az első, de nem is az utolsó, akinek több szülője van. De tudod, inkább ne is ismerd apád, csak nehogy nagyobb sebeket ejtsen, mint amekkorák be tudnának gyógyulni. Ezekkel a szavakkal jól meghúzza a sörét. Közben Axion haragja tovaszáll, és ismét meg is szólal. -Jól van, na! Inkább egyél. Éhesen csak mérgesen lehet gondolkodni. Be is nyom egy nagy szeletet. A fiú viszont megint utálkozva bök a pizza felé. -Komoly? Jaaj, ugyan már, tök finom! Dehogy csiga! Franciának nézel? Na! Az anyu kedvéért egy harit! Ne már, hogy meg kelljen etetni téged! – próbálkozik a fiúba erőltetni a pizzát, ami tutira a legfinomabb kaja, amit valaha kotyvasztott ember. Hállla az égnek, egy idő után megadja magát a srác és harap az olasz csodából. Nagyot nyel, míg Mike szélesre nyúlt vigyorral várja az eredményt. Kissé elkámpicsorodik, mikor égett csigához hasonlítja Axion a pizzát. -Ez most komoly??? Nem tudod, mi a jó! De le kell majd szoknod a nyers kajáról, hacsak nem akarsz sushizni, mert tökre bolondnak néznek majd. VAGY majd keresek egy bűbájt, ami megoldja a dolgot. Wazze… Na, gyorsan benyomja a saját pizzáját, aztán pár pálcasuhintással elintézi a konyhát, ami csillog-villog, ragyog mikor felemelkedik a székéről. -Jól van. Megmutatom a szobád, amíg még itt laksz. A suli szeptember első hetén kezdődik. Addig van még időd. Kövess, kölök! Meg is indul Mike, meg sem áll az emeletig, ahol az egyik csinos vendégszobába kíséri a fiút. Elég tágas, egyszerű berendezéssel, franciaággyal, szigorúan tévé nélkül. -Ez lenne az! Megmutatom mi micsoda, aztán irány a zuhany és az ágy. Ma már hasznavehetetlen vagyok. Neked is aludnod kéne. Majd meglátod, ha kipróbálod az igazi puha ágyikót, többet be se teszed a lábad barlangba. Hehe. Na, mit mutassak meg? Mit nem ismersz a szobában? – kérdezi vigyorogva, majd sorra bemutatja a tárgyakat és használati eszközöket Axionnak, amelyikre csak rábök.
Kezdőlap
Tárgy: Michael Anderson otthona 
Igen, ez mindenki kedvenc tanárának szerény hajléka! ... S kevesen tudják, hogy ez los angelesi háznak pontos mása.
