Merlin Hotel

Lauren

-Hasznos tulajdonság. - Legalább is szerinte hasznos, ha könnyen otthon tudja érezni magát valahol a másik. Ő néha még otthon is feszeng... -Egy ideje igen. - Nem érzi jól magát ha egy helyben van, maga sem tudja miért. Talán rájönne mennyire üresek a napjai.
-Milyen szakértő valaki... Ha mondod merre a konyha, kiszolgálom magam. - Áll fel, szófogadó egyén, szó se róla. De megelőzik, kimegy a lány és hoz egy üveg vizet, töltenek is neki, de csak a felét issza meg, nem szomjas igazából. A Jamiere forgatja a szemét.
-Miért, vedelnem kéne tán? - Nevet, mert nem érti, mit is vár tőle a másik. Inkább megkérdezi miért nem lett zenész.
-És élvezed? - Ő valahogy nem élvezi, végeredményben ő maga is a családi vállalkozást folytatja...
Aztán csak felszalad az ez egyik szemöldöke, hogy mit is takar ez a tétova kérdés.
-Nem játszom már hangszeren. Amúgy sem mentem volna zenésznek valószínű, a nagybátyám szerette volna ha valami... más állásom lesz, amiben hasznosítom a mágus voltom. - Von vállat, jelezve nem igazán érdekli. A zene érdekelte, de... abból is már csak alternatívákat kereshetne. Gondolkodott is rajta, mert nem egy vadász típus, erre rájött.
Persze ő mindeközben jóval kisebb kortyot fogyaszt a sörből, mint a lány.
-Fogtam már csellót, játszottam is rajta... - Süti le a szemét, de mosolyog, mert valahol mulattatja, hogy milyen kérdést kapott. -Inkább nem, köszönöm. - Sóhajt egyet, csak bizseregnének az ujjai és sírna a lelke.
-És mennyire ismered Edwardot? - Kérdezi inkább ezt, mert valahogy a munka téma annyira nem jött be a másiknak.

-Főleg Angliában mindenfele, de mint látod, sok helyre elkeveredem. Nem tartom számon, végül is, minden hely egyforma valahol. - Számára legalább is az... nincs ami mássá tegye, csupán az, hol hány vámpírral kellett harcolnia. Rachel biztos szembeköpné, ha tudná... megértené.
-A rendőrségen... egy plakáton... - Igen, James somolygásából egyértelműen leolvasható, hogy nem hiszi el amit hall, olyan abszurdnak tűnik. Persze talán pont ettől igaz, nem de?
Aztán - vagy közben - kiszaladnak innivalóért, arra is csak sóhajt, hogy adott minden ahhoz, hogy kiüsse magát némi szesszel.
-Igen, ismerős... - Neki is ezt mondogatta Edward, de nem volt ínyére. Noha tény, ha kikapcsolta az agyát és valóban a feladatra koncentrált, akkor érezhető volt a génjeiben, hogy valóban van affinitása hozzá. De ez neki inkább ijesztő volt, mint felemelő, hiába érezte a szüleit közelebb magához, valahol el is távolodott. Összezavarodott.
-Hát akkor miért kérdezted? - Nem érti, ha nem azért, hogy játsszon, akkor miért? És még nincs is betompulva a vajsörtől, mi lesz ha többet is iszik?
-Az elmúlt éveket vele töltöttem, szóval volt időm kiismerni az öreget. Zsémbes és kótyagos kissé de... azt hiszem csak furán mutatja ki ha kedvel valakit. - Legalább is úgy véli, nem lehet ennyire megszállott és paranoiás valaki. Fél ő is ilyenné válna, nem akar...
-És... a családod mit szól, hogy ennyit utazgatsz? Amúgy egyedül utazol mindig? - Olyan magányosnak tűnik a másik hivatása, de maga a lány pedig egyáltalán nem magának való valaki, mint mondjuk James tűnik első - és talán második - ránézésre.

-Lelkesebb? Ugyan mire fel? - De komolyan, számára ebben nincs semmi kimondottan lelkesítő, hogy folyton utazik.
-Ahm... nem. Idegesítőnek, na annak tűntél, de elvetemültnek nem. - Vigyorodik el, mert valahol még mindig kéjes öröm tölti el hogy tönkretette a képeket amiket a lány csinált róla, pedig nem valami kárörvendő típus de... most az kellett.
-Mm. - Na igen, ez az a téma, amiről nem szívesen beszél, de mivel ismeri a másik Edwardot, egyszerűen úgy is összerakná a képet. -Edward képzett ki. Tudod mivel foglalkozik? - Vámpírvadász, csúnya szóval. Olyan vámpírokat keres fel és öl meg, akik nincsenek tekintettel másokra, se emberekre, se vérfarkasokra, se mágusokra, azaz akik visszaélnek hatalmukkal. De persze Edward pénzért csinálja, így bizonyára nem minden vámpírja volt egy pszichopata, elvetemült Drakula, James se naiv. Minden esetre megvárja, ki kell-e fejtenie, vagy Lauren szeméből kiolvasható lesz a felismerés.
-Furcsa ízlésed van. - Jön zavarba, hogy közelebb hajoltak, azért is mert célzásnak veszi, ő is az, ennek ellenére kedvelik - vagy pont ezért.
-Oh... elváltak a szüleid? - Nem akar vájkálni, de nem bírja élelmezni amit mond a másik. -Örültek, hogy kitanulom a varázslást. Kimozdulok. A bácsikám csak jót akar. - Helyesbíti a másikat nagyon finoman, mert nem tekintette őket nevelőszülőknek sosem, hiába azok.

-Változó. Ahhoz kellenének régi dolgok is hogy értékelni tudjam az újabbakat, nem igaz? - Szüksége lenne valami kontrasztra, de egyelőre minden mindig új neki, más, az pedig számára fárasztó.
-Egyik rossz-jó tulajdonságom mostanában. - Jóval szókimondóbb, néha nyersebb lett, mint volt, de kinőtte a gubóját és a csigaházát. De úgy fest az idegesítő jelzőt nem vette zokon a másik, de úgy sejti azért, mert kiviláglik, már nem tartja annak a lányt. Legalább is kevésbé.
Persze James nem lesz könnyedebb, hogy megint közel hajolnak, esetlen támasztja meg maga mögött egyik kezével a kanapét, majd köszörül egy keveset a torkán, mintha csak kiszáradt volna a beszédtől.
-Hát... a szüleim munkatársa volt, vámpírok... ellen képeztek ki. De sok esetben ellenmentem Edwardnak, aki... paranoiás lett az elmúlt esztendők súlya alatt és... magam sem tudom, hol az igazság. A vámpírok mindig is az ellenségeim lesznek, ingerült leszek a közelükben, de... van... van vámpír barátom is. Mindkét fajta csoportból, emiatt... Folyamatosan megkérdőjelezem, akarom-e ezt a munkát. Meg tudom védeni most már magam, ez tény... de... - Elakad. Utálja a vadász szót magára használni, mert ő nem óhajt vadászni senkire, csak ha valóban nagy a baj. Ő inkább... fogalma sincs mit akar, maradjunk annyiban.
-Együtt maradtak, de nem szeretik egymást? - Az elvált szülőknél csak ezt tudja elképzelni rosszabbnak, de elég költői kérdést kanyarított belőle, mert nem akar neveletlen lenni. Henry nagybátyja letépné a fejét érte.
Bólogat összepréselt szájjal, kortyolva egyet, mert erre mit mondjon. Nem kérked azzal mennyire antiszociális tud lenni.
-Ízletes, köszönöm szépen. Magamtól sosem jut eszembe ilyeneket inni, pedig finomak. - Bólogat, kinéz az ablakon, de fogalma sincs mennyi lehet az idő.
-Ehm, jól érzem magam veled, de ha késő van szólj. Elvesztettem az időérzékem, fogalmam sincs mennyi az idő... - Pirul el valamennyire, mert cikinek érzi, hogy fogalma sincs mióta van itt és mennyi még az illendő, a cselló játék óta megszűnt neki létezni a tér és az idő. De ha a lány nem fáradt még maradna, régen beszélgetett már, a vajsör meg csak ráadás mindemellé.

Félmosolyra húzódik a szája látva a másik makacsságát.
-Szerteszét a világban... Kérdés megtalálom-e még ezeket. A legtöbb elillant. Vagy kiüresedett... - Egyáltalán nem Lauren jár most a fejében, vagy hogy nem értékelné, amúgy is úgy hiszi a lány holnap tovább áll és felé sem néz többet, végtére is akárkivel barátkozhat és James eléggé beégette már ma magát ahhoz, hogy ne keltsen magában hamis reményeket. Egyszerűen csak elvesztette önmagát kétszer is, ez az új meg nem tetszik neki.
-Jah, valami ilyesmit mondogattam én is mindig. - Ezt még egész magabiztosan mondja, de ahogy közel jön a másik zavarba jön. Ugyanis túl közel jött és még mindig eléggé hadilábon áll azzal, ha valaki közel van hozzá. Ennek ellenére egy köhintésnél nem futja többre, pedig szíve szerint menekülőre fogná. Legalább is egy része, a másik része izgalmasnak találja valahol, de olyannyira háttérszólam, hogy szinte el is vész a többi zajban a fejében. Össze is kell szednie magát, mikor elhajol a lány, de próbálja a tőle telhető legjobban leplezni.
Aztán Lauren olyat kérdez, hogy minden zavara köddé válik és a döbbent harag ül ki egy pillanatra, majd fojtódik el rögvest és makacs lesz. Mélyebbeket lélegez és inkább iszik. És még őt nevezik tapintatlannak... Lauren újraírja a szót a szótárban...
-Is. - De érezni ezzel ő befejezettnek tekinti a beszélgetés ezen részét, mert a hangja hidegebben cseng mint egy január közepi fagyos éjszaka.
Aztán ahogy inkább iszik még beleköhög a pohárba, meghallva mivel foglalkozik a lány apja. A célzást nem érti, James... burokban nőtt fel és noha látott és átélt ezt-azt, legnagyobb gyengéje mai napig a jóhiszeműsége.
-Legalább apád foglalkozott veled... bár azt hittem, az anyai ösztön erősebb... Én... alig emlékszem a szüleimre. Én egy semmilyen emléknek is örülnék. - Nézi inkább a pohár fenekét, amiben még örvénylik némi sör. Bár ki tudja mennyire bérgyilkosok az ő szülei is... ezen is sokat gondolkodott. Laurennek sem lehetett könnyű ezzel együtt élni valószínű, de lehet ő jobban viseli, mint James.
Aztán nem direkt, de meglepi a lányt, pedig csak őszinte. Ritkán van társasága és általában nem is élvezi, de itt... nyugalomban van és habár a másik néha kegyetlen a megnyilvánulásaival és zaklató a gesztusaival de... őszinte és pulzáló, amit mindig is értékelt mindenkiben.
-Ez igaz... - Mármint, hogy jelenleg nem lakik messze. De talán csak ő érzi hogy ez így most kínos? Valószínű, nem szokott az éjszaka közepén lányokkal kettesben ücsörögni. Vagy... akármikor máskor, tegyük hozzá.
-Te miért utazol annyit? Bárhol letelepedhetnél. Mire felfedeznéd az egész várost az is lenne pár hónap legalább, nem? Lehet megszeretnéd... - Valahogy úgy érzi ha meg is tud valamit a másikról csak azt az érzetet kelti benne, kevesebbet tud mint eddig. Ez részben frusztrálja, részben meg megnyugtatja, hogy mindig marad kérdés.

-Igen? - Lepi a lány hirtelen felszólalása, főleg mert mennyire bizakodó kicsengése van. De remélem nem egy újabb bájital, azok nem segítenének rajta úgy véli. De láthatóan meglepett érdeklődéssel szemléli a lányt, hogy ugyan mi juthatott az eszébe ilyen hirtelen. Aztán elmosolyodik, még nevet is kicsit, hogy megkönnyebbül, semmi varázslat nem következik. Azaz... ez egy egész másfajta mágia, rá kell jönnie.
-Hát, gondolod, el bírnál viselni? Hosszútávon házsártos, makacs és semmitmondó tudok lenni... - Nevet még egy kicsit, de egészen fura elképzelnie hogy valakivel folyamatosan együtt legyen. Túl sokat volt egyedül, azt sem tudja hogyan kell.
Aztán a szülei halála megfagyasztja a hangulatot, de Jamesről hamarosan megtudja majd Laurel, hogy egyáltalán nem valami haragtartó egyén. Egyszerűen csak vannak dolgok, amikről nem szeret beszélni és nem szereti ha piszkálják ezekkel, de ennyi.
Szóval mikor elterelődik a szó, akkor a hangulat is helyreáll szépen lassan, bár James valóban nem valami okos a világ sötét dolgaival kapcsolatban.
-Miért, ő nem az apád? Ne haragudj nem értem... - Elvesztette a fonalat. Azt hitte az az apja a vér szerinti apja de most nem érti. Miért szemét, ha legalább ő foglalkozott vele? Szeretné érteni, de most valahogy ő érzi magát tapintatlannak, hogy nem fogja fel elsőre és rákényszerül a visszakérdezésre.
-Gondolkoztam rajta. De mivel öt éves voltam mikor elvesztettem őket, nem lenne sok és... valószínű az az este is visszajönne és... nagyon sok év volt, hogy eltompuljon bennem. Így arra jutottam ha a mindent vagy semmit közül kell választanom, bölcsebb a semmit. - Eleget forgolódott álmatlan éjszaka, hogy nem akart elaludni, mert álmában mindig visszatért az az őrült szempár, a sok vér és sikoly, a gyermekkori rettegés és teljesen leizzadva, reszketve ébredt, mindegy hány éves volt.
El is mereng kicsit, de arra eszmél, újratöltik a poharát. Szórakozottan köszöni meg és pislog a másikra. Aztán inkább kérdez, legalább többet megtud a másikról.
-Az ittenibe? Egy keveset... - //Ha jól értelmezem az új világkoncepciót, James ide járt XD Néha kicsit megzavarodom XD Szóval most vegyük úgy, jól értem XD// Mondja ingatva a fejét. -Tanultam itt pár évet, az egyik professzorom akartam meglátogatni meg pár régi iskolatársamat. Persze vagy elköltöztek vagy épp máshol van dolguk és jelenleg nincsenek itt. De miért, úgy gondolod van még olyan, amit meg tudnának tanítani? Mi az ami nem megy? Nem mondom azt, hogy kiemelkedő tanuló voltam, vagy hogy Edward olyan jó tanár lenne, de talán tudok segíteni. Mondjuk ha a társaság miatt mennél belátom, ahhoz egymagam vajmi kevés lennék. - Mert nem tudja elképzelni, miért akarna visszamenni az iskolába a lány. Egy biztos, el merné engedni, ugyanis annyit megtudott, Nill már nincs ott. Azért is mert ő maga is mondhatni nyugodtan a városban mászkálni.