Itt csengessenek kérem alássan és tessék csodálni eme építészeti bravúrt, eme remekművet, az előcsarnokunkat. Le lehet ülni a kis falba épített kőpadokra, ha elfárad a bámuló bámészkodó, kopogtatni is lehet, üzenni ő méltóságunknak, vagy a csomagot a küszöbön hagyni. Itt tessenek hozzánk jönni, nézzék csak meg a lámpásokat a fejük felett éjjel, amik szépen világítanak és nappal, amikor egyáltalán nem világítanak. Csodálatos, szürke és hosszú, bejárat a Grimm házba - mert megtehetjük.
Nagy hátizsákot cipel,amiből mindenféle kilóg,amit nem sikerült beletuszkolnia. Többek közt Bogyó,a gizmója,aki érdeklődve bámul kifelé,mert szeret utazgatni. Mellette pedig röpköd a kis törpesárkánya, Mimi. Most először költözik el a sulit leszámítva. Namless Town-ba jön,ahol egy haverja lakik, Ed Grimm! A kis ördögfiókát még egy mágia-táborban ismerte meg,ahol előadott még egyetemista korában és összebarátkoztak. Nick-et a korkülömbség nem szokta zavarni,jól elvan a fiatalabb korosztállyal is. Mr.Anderson és egyesek úgy se szeretik felnőttszámba venni,mert nagyon tejfölképű. Naszóval, Edward még nyáron említette,hogy meglátogathatná,mert utoljára három éve találkoztak személyesen. Nicolas pedig úgy gondolta,be is költözik a városba,nem árt a friss levegő! Emellett Eddie fiú emlegetett valami olyat,hogy talán új mágiasuli indul a városban,mert felbukkant egy "titokzatos vámpír bombázó". Valamiért van egy olyan sanda gyanúja,hogy Vértesi asszonyságról van szó,aki csak úgy felszívódott előző lakóhelyéről. Ha így van, szívesen beállna tanítani is,már egészen belejött. Nick szeret túrázni,ezért mágiára nem pocsékolta az időt és mugli módra tette meg a távot. Becsenget,egy szobalány biztos beengedi,ő meg csak úgy bámul a gyönyörű csarnokban,mint a kisgyerek. Vagy úgy,ahogy Edward fog,ha Nicolas bejelenti,hogy nem csak látogatóba jött,de itt is marad. Persze nem a barátja nyakán,hanem egy-kettő varázsolna magának házat-vagy venne-és úgy. Arról fogalma sincs,hogy ennek valami jogi része is lenne. Fogja magát és már költözik is.
Lógatom a lábam a nappaliban (amit majd megcsinálok helyiszínnek) Kapcsolgatom a tvt megint, one direction megy benne. Fuj, hogy ezek milyen nyálasak! Tovább kapcsolok, van ez a mini Max, My little póni megy. Hajrá Rainbow Dash! Épp a legizgalmasabb résznél csengetnek, a fenéébe ki lehet? Az orrom alatt azt mormolom nem vagyok itthon és lepisszegem a szobalányt. - Valamiféle Nikolas Ray nevű fiatalember keresi. - Cssst... kicsoda? A szobalány megismétli, én meg felpattanok a kapanéról. Hogy Nik jött az persze egész más, otthagyom Rainbowt és rohanok is ki az elő előcsarnokba, vagy bejárati ajtóhoz, vagy isten tudja hova, ahol Nik vár. - Nem hiszem el! Te tékozló haver! Nevetek fel, megyek is neki, csak úgy férfiasan megölelni, elvégre már vagy három éve nem láttam! Ő bezzeg cseppet sem változott! Még mindig szőke, repked körülötte egy sárkány, tuti, hogy valahol van nála egy feszület és szakállt növesztett! - Most már legalább húsznak kinézel! Dicsérem meg. Én is változtam, hiszen még csak 15 voltam, aztán szeptemberben, részben az ő ösztönzésére mentem mágusképzőbe. Még nagyon lázadtam, most ennek nyomát sem látni, mintha teljesen belesüllyedtem volna a tiznéves, nyálas, átlagba... - Ééésésésés mit keresel itt? Alig kapok levegőt, nem találok szavakat ésésésés nagyon meg vagyok lepve!
Ácsorog egy darabig,de alig tíz perc telik el. Ámulva-bámulva nézi a nagy csarnok gótikus oszlopait mikor rikkant egy hang felé és mint egy terminátor-póni,szalad Eddie. Eddie,aki maj' tíz évvel fiatalabb nála,csak ezt senki se mondaná meg még véletlenül sem.
- Eddie! Hát,izé,igen....
Mosolyogni próbál szerencsétlenül,míg haverja odaér hozzá. Mimi meg körberepkedi. Többe éve volt már az utolsó tábor, Nicolas közben végzett meg cukit nyitott,amivel el lett foglalva.
- Igazán? Király! Pedig még így is általában elkérik a személyimet.
Ennek megörül,de sajnos a többség így se igen veszi be,hogy nagykorú. Túl kölyökképűre sikerült a szüleinek,de Ed sem panaszkodhat etéren. Vajon meg fognak egyáltalán öregedni?
- Hallod, Ed, lassan engem fognak melletted öcsinek nézni.
Sóhajt fel,persze ez enyhe túlzás,de tényleg csak enyhe. Végigméri a kisfickót,tényleg nyugisabb. Hiába,a három év az három év. Itt csak a vámpírok röhögnék ki,mert nálunk a három a nem három. Nicolas is változott,de nem sokat. Már nem szív füves cigit,meg nem is dohányzik. Régen se csinálta sokszor,de a tábor az tábor.
- Ööööö. Hát!
Kicsit csendben marad és töri a fejét,próbálkozik ám keményen.
- Jöttelek meglátogatni! Mondjuk...örökre?
Viccelni próbál,de talán nem megy neki,ezért gyorsan vázolja a lényeget.
- Úgy gondoltam kell a változás,tudod. És mesélted,hogy milyen király helyen laksz. Gondoltam,akkor...ide költözöm!
Borostás vigyor,fogalma sincs Ed hogy fog erre reagálni.
- És nyitnék egy cukit is.
Ezt hozzá kell ám tenni,létfontosságú,kérem szépen.
Mikor végre levegőhöz jutok a mosolyt rávarrják arcomra, csak mögüle tudok beszélni Nikoval. Eztameglepetést! Marháraörülökneki! Kicsit lihegek, becsukom a szám, aztán újra kinyitom és az megint vigyorba rándul. A kis sárkánya körbe röpköd, követem tekintetemmel, rohadt aranyos. Csak bele ne szálljon a számba.
- Majd én igazolom, hogy már felnőtt vagy, te nagyon nagy korú! ~Hehe, mekkora szívás! ~
- Azért azt nem, még nem serkent ki a szakállam úgy, mint neked. Nem semmi! Csodálom meg haverom arcszőrzetét, irigylem is, meg nem is, nekem még egy fia pehely ki nem nőtt az államon, pedig már borotvát is vettem rá habbal.
Hihetetlen, hogy itt van, fejben gyártom is miket fogunk együtt csinálni, végre nem unom halálra az agyam a tv előtt, amíg a szüleim századik nászútjukat élik és akkor Niko közli, hogy örökre, ettől ráfagy a mosoly az arcomra. Persze tök jó, hogy itt van, de örökre? Ez furán nem illik a képbe. - Kirúgtak? Vagy elhagyott a csajod? Volt már csajod? Kérdem felszaladó szemöldökkel, nagy levegőt veszek. -Hátő, rengeteg hálószobánk van Próbálok ismét elvigyorodni, gondolatban megszokni, hogy együtt élünk amíg meg nem, végülis olyan mintha lenne egy bátyám, aki nem tudja lenyúlni a kezemről az örökséget, hehehe. - Aha, aha, hát jól van, izé, meglepett, de örülök neki. Cuccod van? Kérdem, hátul kissé zavartan beleborzolok a hajamba. Lett egy lakótársam? Vagy külön akar élni, vagy mit akar csinálni? - Cuki? Úgy mint... cukrászda? Nézek rá elkerekedett szemekkel. Nyelek egyet, pislogok, aztán ismét egy kör vigyor következik. - Támogatom, imádom az édességet.
Megérkezett és Ed is hamar a köszöntésére jött,ami jól esik neki. Amúgy is régen találkoztak,de majd most! Lesz mit bepótolni. És ha ide költözik,akkor idejük is lesz rá.
- Hehe,köszi.
Kicsit zavarba jön és megvakarássza a bozontos tarkóját,sötétszőke,dús haját. Mindketten kölyök képűek,csak a bökkenő az,hogy Nicolas majdnem tíz évvel idősebb Eddinél.
- Tényleg nem? Hát,ami azt illeti én sem sűrűn borotválkozom.
Micsoda gáz,mindkettőjüknek. Már túl vannak a kamaszkodon,felnőtt férfiak,még is kölyöknek nézik őket és valóban nem is olyan férfiasak,mint kéne.
- Neeeem,dehogy rúgtak ki. Csak egyszerűen....kezdtek furcsák lenni a dolgok. Nem éreztem már annyira jól magamat,mint korábban. Lány is volt a dologban,igen,jobbnak láttam eljönni még mielőtt bármi történhetne. Az a lány...egy nagyon furcsa lány volt,kissé megtört,nem tisztavérű vámpír. Jobb nekem és jobb neki,hogy így alakult. Most pedig,úgy gondoltam eljövök ide. Azt hallottam több ismerős is megfordul erre felé.
Elmosolyodik,de csak úgy halványan. Hanyagolná a témát. Annyira nem volt neki rossz a szigeten,de most összejöttek a dolgok. Aztán viszont ismét derűsen néz haverjára.
- Az tök jó,akkor alhatok addig nálatok,ameddig találok vagy varázsolok egy házat? Mondjuk az utóbbi kissé fárasztó lenne...
Megcsillanak a szemei,örül nagyon. Ház is kell,meglátja majd hogyan vitelezi ki.
- Addig is majd főzök vagy sütök neked finomságokat "fuzetségül".
Neveti el magát,poénkodik,persze szívesen süt-főz amúgy is. Mondjuk szakács is tuti van egy ilyen kúriában,de azért még is. A cuccait illetően a nagy hátizsákra bök,ami persze meg is van bűvölve,amúgy több cucca lenne.
- Igen,igen,cukrászda. A szigeten is volt egy cukim,még suli után nyitottam. Az az igazság,hogy szívesebben tekintek magamra cukrászként,mint tanárként. Persze az se rossz,de még is....a szívemhez közelebb állnak az édességek és hogy ezzel mást is boldoggá tehetek. Na és te? Mesélj! Találtál olyan lányt,akitől még a térded is megremeg?
Magyarázgatja a dolgokat a srácnak,közben ha Ed megindul,vele tart. Rákérdez mi történt mindezek alatt vele,kezd kikupálódni,talán már lány is van a láthatáron. Rá is kacsint. A hátizsákjában mocorogni kezd Bogyó,akit még Ed ki sem szúrhatott. A kis gizmó elkezd mocorogni és kimászik nagy nehezen a hátizsákból és Nick feje fölött kukucskál ki. Meglátja Edward-ot és elkerekednek hatalmas szemei. A füleit meg mozgatni kezdi,mint kutya a farkát. Motyog is valamit,vagyis furcsa hangot ad ki,amilyen az efféle lények szoktak.
- Ó,el is felejtettem...ő itt Mimi,a sárkányom,a táborban már talán említettem. Ő pedig Bogyó,a gizmóm. Azthiszem tetszel neki.
Nevetgél egyet,remélhetőleg a lányok nem törnek össze semmit a házban.
Örülök, hogy itt van Nick, bármilyen fura is a helyzet, hogy csak így derült égből haver. Kicsit elvörösödöm, mikor ez a szőr téma kerül szóba, hogy nekem még nem pelyhedzik az állam, zavartan a padlót bámulom meg, átállok egyik lábamról a másikra, bekapom alsó ajkam. - De jó nekünk Igen, gáz, én is érzem, de Nickonak legalább szőre van. Mondjuk fura is lenne, ha még az se lenne neki. Na de hallgatom sulija történetét. - Nő! Ahá, tudtam! Vigyorodom el szélesen, megveregetem a hátát is, noha elb*szta, semmi gond, legalább szóba került a téma. Viszont azon kicsit megütközöm, hogy vámpír. Fajgyűlöletem ismét előjön, komoran sötétedem el. - Vámpír? Nico ne viccelj már, perszehogy fura volt, azok nem normálisak, tudod mi a véleményem erről. Fújtatok, meséltem, hogy vadász akarok lenni, főleg a vérszopók érdekelnek a farkasok talán Tayler miatt nem annyira mozgatnak. Kezeim keresztbe is vonom, szemöldököm magasra emelem, hangom is megemelem haverommal szemben. - Normális, emberi lényekhez vonzódunk, első számú szabály. Nagyon jó, hogy itt vagy, mehetünk sztriptízbárba, majd én kiverem belőled annak az elfuserált vészszopónak az emlékét. Mosolygom rá igazán biztatóan, egyet se féljen, amíg én élek egyetlen vámpír sem marad meg a közelében. Kész lennék lefejezni azt az idióta szukát. De Nico lemondott róla, szóval kicsit megnyugszom, hogy még nem kell elkezdenem a nőüldözést. Kellemesebb téma már, hogy hol lesz, amíg házat nem "varázsol" magának. -Persze, szoba mint a tenger, a szüleim most nincsenek itthon, csinálhatunk, amit akarunk. Házibuli? Igyunk? Vagy csak beszélgessünk? Kérdezem, máris lelkes vagyok, meg is ragadom a csomagját. - Igen, majd csinálhatsz nekem valamit, imádom az... Nem igazán tudom befejezni a mondatot, magamra rántom a könnyűnek tűnt hátizsákot és esek vele seggre, a földre. Jól gyomron is vág Nico pockának súlya, de élek, élek, köszönöm szépen. Megpróbálok csendben haldokolni. - Pfúúú, milyen könnyű ez, hehh, heh, hehehe Próbálok kimászni haverom csomagja alól nagy levegőket véve, gyomorszájam szorongatva. - Cuki...Teljesen rád vall, igen, örülök neki, szóval inkább tömnéd a népet mint tanítanád, mi? A lány témánál kissé elsápadok, inkább Niko csomagját rugdosom öntudatlanul is. - Hát... nem. Remélem a gizmót nem rúgom meg, valami keménybe rúgtam, nem puhába szerencsére, de előmászik ő, akitől kicsit frászkarikát kapok. Annyira, hogy megint elbotlom ugyanabban a csomagban, csak mert meglátom hogy rám mereszti furcsa szemeit. - ÁÁÁ, micsoda ez? Gizmó? Meredek az állatra meglepetten. Pislogok néhányat, majd fel a sárkányra, az kevésbé fura látvány, de közben Bogyó sem szarat be, csak elsőre meglátni volt nagyon sokkoló. Kicsit fáj a hátam a sok eséstől, de most jobban érdekel a manó, izé gizmó, kinyújtom felé mutatóujjam, megpróbálom megbökni. - Harap? Kérdem, a gizmó előtt lóbált mutatóujjal, közben hátrakiáltok az egyik cselédfélének is. - Kérem varázsolja fel a barátom cuccait az I. vendégszobába. Nico biztos nagyon fáradt vagy és ki szeretnéd pakolni ezt a könnyű, szuper kevés cuccot ami ebben van. Rá se nézek arra az átkozott hátizsákra, inkább a gizmót piszkálom, egyre jobban tetszik nekem is.
Zavartan felkacarászik,nem is tudja magát megöregedve elképzelni és nem a hiúsága miatt,hanem mert még mindig ennyire tejfölképű,pedig már lassan eléri a harmadik ikszet.
- Tudom. Nemrég lett vámpír,a szüleivel inkább azt hitette el,hogy meghalt és teljesen magányos volt. Se barátok,se család,mindennel szakított a védelmükben. Emberként drogos fiatalokkal foglalkozott,rendes lány lehetett....de én is jobbnak látom,ha inkább felégetem magam mögött ezt az egészet.
Még nem történt semmi közöttük,de jobb is így. Nicolasnak pedig már mozdulnia kellett,túl régóta élt a szigeten,mintha megállt volna az idő. Majd itt új életet kezd.
- Oké,elmegyünk. És mutatsz nekem szép lányokat a városban.
Félmosoly jelenik meg arcán, igzából a sztriptízbár csak ilyen felületes megoldás lenne,tényleg lassan kéne neki egy rendes nő. Aki elviseli túlbuzgó kedvességét,idegesítő háziállatait emg hogy Nico vagy hajnaltól tortát süt az üzletben,vagy túrázik vagy egyéb. Anno,mikor mágusképzőbe járt úgy kellett bújkálni pár csaj elől,akik ez ő tipusáért vannak odáig,de ők teljesen flúhosak voltak. Majd talán itt. Vagy nem. Az idő elintézi. Addig is,teszi a dolgát,tanít ha minden igaz és Coraline asszony ide jött iskolát alapítani,mellette cukrászkodik és ha úgy adódik,ha esetleg támadás érné a várost,auror támadás,akkor pedig aurorvadász. Ki gondolná,hogy ez a kedves arc és szív feketévé válik,ha aurort lát? Első ránézésre s utána is,inkább tűnne ő maga is annak. De ez csak a látszat.
- Aurorok nem járnak erre,nem keverik azt amit nem kéne?
Ezt jó lenne tudni,ha már ide költözik. Edward tudja,hogy Nicolas bármilyen kedves is és a legtisztább jellemek egyike,még is, egy aurort szemrebbenés nélkül átkozna halálra. Hogy miért,ezt még a fiúnak sem árulta el.
- Hát,elég sokat utaztam ma,szóval a bulit inkább halasszuk,de ha a szüleid nem haragudnának,amit csak akarsz.
Vigyorodik el,de ma már tényleg kicsit fáradt. Beszélgetni viszont elnyúlva, vízszintesen is lehet.
- Jaj,jól vagy?! Hagyd csak,majd én...
Frászt kap mikor Eddie elkapja a hátiHázat és vinné,de nem megy. Nic nem egy izompacsirta,de a sok túrázás azért megedzette. Megpróbálja felkaparni Eddit a földről,egy kézmozdulattal pedig a motyót már lebegteti is,addig összekanalazza a srácot,a zsák meg majd lebeg mögöttük,követve őket. Hogy ezt miért nem tette meg eddig? Mert megunta,hogy otthon is mindent mágiával csináltak,szereti átélni az életet,szó szerint.
- A tanítás se rossz,de a szigeten csatamágiára kértek fel,tudod hogy vagyok a harccal,nem vagyok a híve,ha nem muszáj. Mást szívesebben tanítanék. Cukrászkodni pedig mindig is szerettem és az csak boldogságot hoz mindenkinek.
Igen,Nicolas Ray ilyen ember,nem meleg még mielőtt valaki ilyesmire gyanakodna a túlságosan nagy kedvessége és jótét léleksége terén,egyszerűen csak ilyen és kész.
- Nem gond,még fiatal vagy. Biztos megijednek tőled,mert Grimm vagy,túl híres a neved.
Elneveti magát és megveregeti a felkanalazott Ed vállát.
- Igen,gizmó. Egy sárkány fészekben találtam a tojását a sárkánytojások között mikor még sárkánygondozóskodtam. Fogalmam sincs hogy került oda. De nem maradhatott. Megszántam és befogadtam. Csak észen kell lenni a tartását illetően. A filmmel ellentétben nem olyan vészes a helyzet,de agresszívvé válik a víztől,úszni se tud,és túlkajáltatni se szabad. Harapni nem szokott. Inkább Mimi.
Megint felsegíti haverját,közben Bogyó mereszti a szemeit Edre. Megbökdösi,a kis gizmó csak nézi ahogy a hosszú mutatóujj a szőrében eltúnik,majd felemeli a fejét és bámul. Mozgatni kezdi a fejét. Aztán odamegy hozzá és és apró mancsait emelgeti felé és nyöszörög.
- Határozottan tetszel neki.
Vigyorog százzal. Bogyó lágy,de ez talán nem tűnt még fel Eddinek.
- Köszi, azthiszem rám fér egy kis ledőlés....
Majd másnap beszélgetnek vagy bármikor,de most tényleg zombi.
Vigyorgom, megrázom a fejem, ezzel most egyetértek, hogy nem leszünk hamar vén emberek. Még csak az kéne... De pont egy vámpírt kellett felcsípnie? Fél füllel hallgatom a lány sztoriját, rühellem a vérszopókat, elsősorban rájuk fogok vadászni az tuti biztos! Nem hat meg a sanyarú története, Nickonak is csak a vállam vonogatom. - Aha Jelentem ki érzelemmentesen. - Naná, úgy becsajozunk, minden ujjunkra csavarunk egyet. Előveszem a kezem, kinyújtom Niki elé és sorolni kezdem, előbb a hüvelyk, majd sorba a mutató, középső ujjamon számolgatva. - Kell egy teltkarcsúbb, azoknak a legnagyobb a mellük, egy normális , hogy tudjunk mihez viszonyítani, egy langaléta, mert a modellek menők, egy gyűrűs, mert a feleségek az igazán izgalmasak és egy kicsike, azok tök aranyosak. Szóval minden ujjunkra egy. Ismeretelem a haditervet lelkesen, csaknem pattogok örömömben, hogy nem kell egyedül meghódítanom a világot. Az auror téma kicsit olyan Nikonak, mint nekem a vámpír, bár nem tudom miért, de érzem ezt a mélylélektani kérdést nem most fogjuk megvitatni. - Nem tudok róla. Vonok vállat őszintén, ilyenkor mindig izgulok a vadászokhoz ugyan mit szól, végülis rokon foglalkozás a kettő... - A szar sem kavarodik Bizonygatom, egy álló szarról sem tudok, amit valaki felkavart volna mostanában. Gondolom egy gyerekkori trauma lehet, de... dugjuk ágyba előbb a beteget. - Dehogy, tök menő szüleim vannak, nem haragszanak azok semmiért se. Vigyorgom, az élet most próbál kárpótolni a normális ősökkel, legalább van amiért érdemes boldognak lennem. Sikeresen magamra rántom a poggyászt, ami ötven kilóval kevesebbnek néz ki, mint amennyi valójában, nem vagyok sportember, aláesem és vigyorogva, bólogatva nyögdécselek, hogy természetesen semmi bajom sincs. - Jól vagyok persze! Ó, ugyan megoldom Vergődöm a pakk alatt, aztán mégis a haverom oldja meg. Irtó lelkes leszek attól, hogy csatamágia, erős mániákus vagyok, a két szó együtt teljes elektromos agykisülést okoz az örömhormonjaimnak. - Annyira állat!!!! Pattanok fel rögtön, mintha soha semmi nem esett volna rám, megin lesz protekcióm egy tanárnál oh yeah! - A kedvencem mindig a csatamágia volt, hú már alig várom, remélem elég felkészült srácok jönnek majd, fúh szarrá átkozom majd őket, elég király tervezem lenni, nagyjából a legjobb mindenből Fecsegem, túl sokat elmormolok most, még jó, hogy nem teszem hozzá miért. Hátapámnakmeganevemnek megfelelni, tudooood, alap, hogy nekem Kell, Muszáj, Kötelező a legjobbnak lennem, ilyenekből mindenképp mint a Csatamágia. - A süti is fontos haver, de a csatamágia! Az abszolút szent. Bizonygatom, felnézek Nikora, bármilyen kis mimóza, akkoris a legmenőbb haver az egész föld kerekségen. Próbálom nem túl csillogó szemmel bámulni, mint valami big brothert, a csajokra és a hírnevemre csak bólogatni tudok, ja, biztos ezért nem jön össze. Picikét vállat vonok, mintha nem hatna meg, a csatamágiát jelenleg ezerszer szenzációsabb dolognak gondolom. A gizmót vigyorogva figyelem, rohadt aranyos, a sárkányokon pedig ismét csillogni kezd a szemem. - Hátjó neked, hogy ennyi mindenhez értesz. Én is akarok veled sárkánykutatni, legközelebb elviszel? Kérdezem, ki tudna ellenállni nagy, lelkes, bamba képemnek? A kis gizmót közben felnyalábolom, ahogy gazdája az előbb engem, már ha hagyja magát. - Tudod mit gizmócska? Majd meggondolom. De ha kis szőrös lényekre fogok bukni valaha az életben, neked szólok először. Duruzsolom a lénynek, közben vezetgetem Nikot felfelé egy emeletre. Út közben kérdésekkel bombázom, ami szerintem addig fog tartani, amíg rá nem ájul a vendégágyára, ha leozombult majd egy könyvnyi kérdést zúdítok a nyakába. Nálunk nem fog unatkozni.
Kezdőlap
Tárgy: Bejárati csarnok 
//