"A holtak nem osztoznak. Mert ugyan kinyúlnak a sírból (esküszöm megteszik), nem a szívüket nyújtják feléd, hanem a fejüket, azt a részt, amelyik rád mered" - Stan Rice
Ez a tó az Elátkozott Temető mögött található és örökké köd borította terület. Vannak sírok,melyek az évszázadok során belecsúsztak a tóba és vannak holtak,kiknek életét itt nyelte el a Sötétség. Kihalt vidék ez,hiszen nem merészkednek se a temető,se a tó környékére s úgy általában a Lost negyedbe. Tudják miféle hely ez. Tudják miféle lények lakják. Azt is,hogy ha túl közel mész a vízhez és fölé hajolsz,bizony a holtak kinyúlhatnak feléd. Magukkal ránthatnak. Vagy kimászhatnak.
Vendég
Tárgy: Re: Holtak Tava Kedd Nov. 20, 2012 7:07 pm
GINGER
Figyelem mindenki! Ezennel új szót engedélyezek hozzáadni a Holly aranyköpések könyvhöz: kétnapos. Nem másnapos, hanem másnapos és piás. Elmés gondolat, ugye? Hát ugye? Ihhhihihiii! Olyan elképesztően okos vagyok, hogy olyan nem létezik! És tééényleg nem! De arra legalább jó - arra kifejezetten jó -, hogy órákat röhögjek rajta. Órákat a hülyeségen. Hogy honnan lehet tudni, hogy ez alatt nem magamat értem? Én hülyeség kisasszony vagyok, kérem! Valahogy megszólítani is kell ám, nem úgy van az. Chööö. Felháborító, hogy ezek a mai fiatalok mennyire nem tudnak viselkedni. Bezzeg az én időmben! Gőgösen köhintek egy aprót, majd nem bírom ki, újból felkacagok. Aztán újból köhögés a sok szénsavas üdítőnek és a dermesztő hidegnek köszönhetően. De milyen viccesen köhögök én, emberek, milyen viccesen! Jaj, már minden világos, minden. Én vagyok a legjobb barátnőm. Szeretem a társaságom, és sosem hagyom el magaaam! Imádlak én, igaz barát vagy. Most már sosem leszek szomorú, vagy magányos, mert én itt vagyok magamnak. Csak nehogy túlmenjen a barátságon. Végül is nem lehet tudni, lehet, hogy ha egyszer tükörbe nézek és csodálom egy kicsit a visszaköszönő látványt, esetleg szerelembe is esek. Hogy is ne esnék? De ígérem, vigyázni fogok, hogy ne menjen tönkre a barátságunk... mint Rawennel. Pipa! Vidám fázis megvolt, most jön a bőgős. Csakhogy... mégsem. Nem jönnek a könnyek. De miért? Ilyen gyorsan átszerettem volna magamba? Á, nem. Ez mindent megmagyarázna, de nem. Egyszerűen csak nem megy. Melyik a rosszabb? ~ Vonszold már arrébb a segged, te is g.ci! ~ Csitt legyen Julikám! Még feléleszted a holtakat, hát nem látod? Itt vannak a holtak, hahahahaha! ~ Menj már arrébb! ~ Nyugi Holly, egyedül nekem van okom idegeskedni. Hahahaa! Alapvetően idegesítő ez a... Holly, de imádom csesztetni. Gondolom te is engem, igaz, Holly? Jhaj de imádom! Viszont tényleg arrébb kéne menni, aztán egy kis dombra lecsücsülni, csüccs! Upszika... ez egy bokor. Feltéve, hogy a köveken a mohákból nem nőnek levelek. Tényleg, miért nem nőnek? Biztos csak elkergetik őket a hullák. Vagy csak ilyen sokat úszott az a pasas? Némán, idejön! Hello baby!
Vendég
Tárgy: Re: Holtak Tava Kedd Nov. 20, 2012 9:30 pm
"Két testben, újra és újra."
Holly(k?)
És íme, elcseszett életem egy újabb éjszakája következett el ebben a percben, ennél a fura, szutykos tónál az átkozott köddel együtt. Szomjúságom most nem annyira maró -így öt-hat áldozat után-, de még jelen van és kibaszottul idegesít. Ezért is jöttem ide, hogy belefojtsam magam a vízbe, hátha sikerül elmurdelnom. Amilyen a szerencsém, ez úgy sem következhet be, így hát átmegyünk hullagyalázóba és megpiszkáljuk kicsit a tetemeket ennek a bazinyag pocsolyának a mélyén. Most is itt guggolok az egyik sziklán és lesem, ahogy egy foszladozó kéz felém integet és próbál elkapni a nyakláncomnál fogva, de jót röhögök rajta és gyorsan visszahúzom a fejem. Komolyan, ez lesz az új hobbim: hullabasztatás a tónál. Nagyon állat, tetszik, ahogy jönnek, majd hirtelen visszabuknak. Egyszer elkapom az egyiket és én fogom kirántani. Hulla jó horgászkirándulást rendeznék magamnak vele, hehehehe. Most is, jönjönjönjönjönnn éééés... Puff, visszacsapom a markát! Mázli, hogy vérszopó vagyok és gyors, így nem kaphatnak el. Huh, elég nagy szívás lenne, ha elcsípnének. Hmmm... Mi ez az illat? Embervér... És még kacag is a kis köcsög! Áhhá, de nem sokáig, ha a szeme láttára fogom vergődő testéből kitépni a beleit és szárazra szívni. Na gyere, báránykám, had fosszalak meg a... Ez egy csaj? És még vörös is? Szuper. Nem tűnik komplettnek, de ezen a környéken ki az? Nem számít, a vérének jó szaga van viszont, étvágygerjesztő. Ahogy elnézem őt is érdeklik a víziek. Vajon mekkorát sikítana, ha belelökném a tóba? Hm... Legyek szemétláda? Naná, milyen kérdés ez, te marha?! Mögé sétálok, hangtalanul, elnézek a válla felett, majd a hátánál fogva nagyot taszítok rajta. Ha a vízbe csobban, megragadom és kihúzom belőle, mert ugye nem akarjuk, hogy a hullák nyírják ki helyettünk. -Nem láttad az "úszni tilos" táblát, szivi? Kivillantom hegyes fogaimat, miközben egy hatalmas nagy mosolyt növesztek a képemre. Kékeszöld szemeim fluoreszkálnak a fekete kapucni alól, jobb kezemmel pedig szüntelen fogom a karjánál a kis csajt. Na, erre a reakcióra kíváncsi leszek. Ha nekem támad, akkor tuti visszadobom úszni egyet. Ha nem akar a holtak csemegéjévé válni, akkor gyorsan fog kapálózni, hogy partot érhessen, ott viszont már én fogom várni és megeszem, akár rothadó szaga lesz a tó miatt, akár nem.
Kissé jobbra biccentett fejjel figyelem, amint egy izé kimászik a vízből, és jön felém. Vicces, tényleg olyan, mintha zombi lenne. Wáwáwá, mikor érsz már ide? Ooolyan türelmesen várom, mégis csiga lassú. És még a karja se hullik le! Félek nem leszek képes addig itt maradni, már most szédülök. Lehet, hogy kicsit túl lőttem a célon? Kicsit, hehehe. De héka, túl közel van a víz... basszameg! Csobbb. Mondtam már, hogy rohadtul szerencsés egy ember vagyok? Jéj, ott egy nőci is. Ő is hulla? Egyem a szíved drága, mennyien vagytok! Még a lábamat is elkapná valaki, de már csak a kezét látom, mert időközben repülök egyet. Reppp. De mióta van szárnyam? Juuuj, unikornis vagyok, unikornis! Janeeem, az a pegazus, keverem. De a pegazus olyan ember nőcis név, nem? Meg olyan fura... nem tetszik. Találjanak ki újat, nem engedélyezem. Már csak egy bíró kalapácsot kéne ráütni, nyeheheee! - Tudom, hogy szexi karom van, de nem engedtem ám meg, hogy fogdosd - figyelmeztetem nagy komolyan. A végén még feljelentem szexuális zaklatásért, nézzünk oda... ezek a mai gyerekek... - Szégyellhetnéd magad, te kisz huuunnncúúút! Hát nem szégyelled? Tényleg, te tudod, mi az a szégy? Én nem... Nem a légyed mondják, csak rosszul? Khööö, a legyet. De az úgy nem jóóó! Neked kell elárulnod, méghozzá nekem! Vágod? Vágod, csajszi? Nekem ide ni, a fejemnek, mond ide. A száddal. Van szád, ugye? Hé, ne mond, tudom én, hogy van, ne nézz hülyének. Még bütykök is állnak ki belőle, látom ám én. Látom. De azért jó veled beszélgetni, tudod, hogy szeretlek. Nem vagy szomjas? Adok inni, bár lehet hogy a vízbe borult. De egy kis baci sosem árt, nem? Mintha azt mondta volna valaki, hogy a bakik lebontják a szerves... jesszus, kannibálok! Szerveket esznek! Te láttad már a Hannibal Lectert? Az ooolyan ijesztő... Hé, miért nem válaszolsz? Haaa? Bunkó vagy, utállak. Sértődötten kirántom a karom a bakis kezei közül és nagy lendülettel hátat fordítok. Én vagyok a Hiszti Hercegnő, nyenyenye! BLÖ!
Észre sem veszi Vöröske a nagy hullavadászatban, hogy mögé lépek és eddigi életem egyik legszívatósabb akciójára készülök. Nem is habozok, úgy belevágom a kis csajt a mocskos vízbe, mint a huzat. Térdemet csapkodva röhögnék a pánikoló képébe, de nem akarom, hogy a holtak helyettem zabálják fel, ezért "finoman" megragadom és kihúzom a pocsolyából. Hatalmas vigyorral szólítom meg az áldozatom, de már tudom, hogy kib*szottul nagy kár volt. Be nem áll a szája, csak mondjamondjamondjaésmondja. B*szki, nem akarja befogni végre? Ki a franc az a Lecter? Nálam nem lehet ijesztőbb az ürge, az fix. Ilyen névvel, pfff... Na várjunk... Az nem a kannibálos csávó, aki mindig megeszi az emberek pofáját? Óóóóó, már leesett! Eh, az semmi, én a beleit is megeszem a halandóknak, ha kell. Amekkora egy állat vagyok, nem csak vért iszom, de néha húst is párosítok mellé. Imádom, amikor épp tépem szét az áldozatom belülről, ő meg ordít és a saját szemével is látja a művem! Olyan jókat szoktam röhögni rajtuk. Ez meg besértődik. Kis hisztis p*csa, mi? -Bocs, de olyan a szád, mint a kacsa segge: folyamatosan jár és nem hagysz szóhoz jutni! Ha befogod és nem nyavalyogsz, mint egy k*rva, akinek széttolták a valagát, akkor talán én is dumálhatok. Még ő van felháborodva, basszameg! Mindjárt visszalököm a... Nem. Ha már kérdezi, hogy szomjas vagyok-e... Megragadom ismét a felsőjénél fogva és rávillantom hegyes fogaim. -A kérdéseidre válaszolva: a fejedhez vágnék valamit, de akkor tuti, hogy elmurdelsz, szóval ezt inkább kihagyom. És igen, cseszettül szomjas vagyok. Ha minden simán megy, akkor belemélyesztem a torkába a fogaim és inni kezdem a vérét. Nem szépen, nem gyengéden -nem vagyok én leszbikus vagy mi f*sz!-, hanem erőből, hogy visítson. Viszont nem szívom szárazra, sőt, két-három korty után meg is állok és a szemeibe nézek. -Kösz a piát, jól esett. Vigyorgok rá, majd elengedem és leülök az egyik sziklára. -Na te észlény, akarsz velem egy hullajó bulit csapni vagy inkább hazamész sírni anyunak és beköpsz, mert rossz kislány voltam? Rájöttem, hogy a víziek jobban csípik az emberi húst, ezért kiváló csali lenne a csajból. Vajon belemegy vagy elrohan? Ha az utóbbi, akkor kénytelen leszek elkapni és kinyírni. Még a végén bajt hoz a fejemre... Majd meglátjuk, hogy hogyan cselekszik. Érdekes egy vöröske, az hótziher.
- Lazíts már kicsi csillag! - figyelmeztetem komolyan, de a végén csak elnevetem a dolgot. Jelenleg képtelen vagyok egy percig is komoly maradni, hihetetlenül jó kedvem van. Igaz, belül úgy valami nem stimmel, sőt... de ez most nem igazán érdekel. Amíg nem lesz belőle probléma, addig gond egy szál se, élvezem az életet ahogy tudom. A Dexternonban történtek után nehéz volt újra felfelé néznem, nem lógatnom az orrom, de ez szerencsére hamarabb elmúlt, mint ahogyan azt sokan sejtették. Ah, sőt! Én magam gondoltam először, hogy ezek után többet nem mosolygok. Aztán nézzenek oda, nézzenek oda! Majd ki csattanok! Legszívesebben ugrálnék mint egy bolond, nevetnék, amíg bírom szusszal. Még hogy nem jó a pia! Wáh, tényleg, ha ez ilyen hatással van rám, mi lenne, ha drogoznék? Hahhhaaa, már most félek. Na mondjuk arra is várni kéne, annyi eszem még van, hogy a kábszerektől távol tartom magam. Naaagyon távol. Amúgy is full ugyan olyan. Gondolom. De mi ez a sok elmés gondolat? Nem gondolkozunk, élvezzük, hogy lélegzüüünk! Áhhháááhááá, most kell pörögni az esőben, forogni, széttárni a karomat és csak nézni felfelé,... amíg nagy szédelgés közepette seggre nem huppanok, hah! Kár hogy se eső, se elég hely. Brühü... De azért elképzeltem magamban és legalább van min röhögni, ez már valami, ugye? Hát ugye? Épp újból megszólalnék, folytatnám a kedves kis csevegést, mikor megelőz, és... Vaaalami olyan furcsa rajta. Valami nem tetszik. Mondtam én, hogy ne fürgyé le! Lassan a mondandóját is befejezi, mire leesik, hogy jé, ennek van fogacskája. De kis husi! Szóval vámpír. Ez már mindent megmagyaráz, nyilván nem tudott volna belökni a vízbe se, ha nem az. Ahhoz erősnek kell ám lenni. Chö. Ez egyértelmű volt. Chö. Na ha én egyszer megmutatom! De úúúgy megmutatom mindenkinek, hogy az nagy lesz! Mondjuk most, mert nem tetszik, ahogy közeledik. Mert nem a nyakamra kell puszit adni, ebből következően biztos nem is azt akar, vagyiiis nyem szabad. Nyem tetszik az ötlete. Haraptak meg már elégszer (na, jó, csak Kathrine) elég volt belőle bőven. Szóval már rántom is elő a pálcám, és egy fejben elmormolt varázslattal remélhetőleg már el is repítem őt. Csak azt remélem, hogy idejében és jó messzire. Nincs sok kedvem józanodni, inkább maradnék így belassulva ködösen, és akkor addig szárnyaltatom, amíg meg nem unja, vagy valami. Szerintem tök jó játék lenne, hát neeem?
// Az utolsóra direkt nem reagáltam, mivel még kérdéses, hogy alakulnak a dolgok. Sajnos Sehi még mindig nem akar megtanítani jósolni. :c Pedig tudom ám én, hogy tudna. Tudooom, eszes Hollyt nem veri át senki. Höhöhööö. //
Vendég
Tárgy: Re: Holtak Tava Kedd Júl. 07, 2015 7:17 pm
Miss Le Blanc-nak
Szegény, szerencsétlen ördögök. Itt rothadnak ennek a tónak a fenekén, újabb és újabb áldozatokat szedve az erre tévedők közül. Sóvárognak az élet után, ezért teszik... És, mivel ők már nem lehetnek olyanok, mint voltak, így elpusztítják azokat, akik még olyanok. Valahol van valami közös bennünk. Vagy lehet magam is olyan vagyok valójában, mint ők? Lélegzem, bár nincs rá szükségem. Eszem és iszom, de mindez csupán illúzió. Vámpírnak hisznek, pedig nem vagyok az. S ahogy a holtak felém nyúlnának, miközben törökülésben farkasszemet nézek velük a partról... Hirtelen megáll a kezük, rothadó fejük hátrahanyatlik, és visszasüppednek saját nyomorukba. Érzem, ahogy önkéntelenül is gonosz félmosolyra húzódnak ajkaim. Jó ideig el lehetne így szórakozni velük. A holtak figyelme azonban másra terelődik. Minden holté. Holdfény hajú teremtés közeledik a part másik oldalán. Viszont nem csak én érzem, látom, és hallom őt, hanem ők is. Felé indulnak a mocskos víz fodrai alatt. Vonzza őket az élet. És engem is. Nem állok fel, de nem is veszem le tekintetem a szépséges alakról. Köd ölel körül, így aligha láthat engem. Én viszont látom őt, az ő szemükkel. Felé nyúlnak. Vagy lehet én nyújtom a karom érte?
Magabiztos léptekkel közeledem a holtak tavához, ami minden holt forrása, azok a szerencsétlenek sínylődnek itt, akik még a tiszta halált sem érdemlik meg. A tó csendes egyenlőre, és a tiszta tükrében látom magam. Ahogy nyúlánk alakomon fekete ruha, és smink, na és a csizmácskám. Magasított talpú, így nem inog meg benne a lábam sem. Hosszú szőke hajam, csak félig van feltűzve és a kósza szellő is csak meglibbenti, mintha kikerülne. Érzem hogy nem vagyok egyedül, de mégsem látok senkit, nyilván rejtőzik, de nem félek. Nincs mitől tartanom, hiszen a holtak nekem nem árthatnak, a nekromanciám megvéd tőlük. A fodrozódó tóból meg is jelennek a holtak, kezük undorítóan mered felém, de nem mozdulok, és megrettenve húzódnak vissza, ahogy visszaparancsolom őket a helyükre. Köd van, túlságosan nagy köd, így nem látok semmit gyakorlatilag, és kitárom a karjaim ahogy egy egyszerű erős szélfuvallatot idézek meg, ez még nagyon gyenge varázslat, támadó ereje nincs is, és a köd lassan eltűnik és kirajzolódik egy alak a túlparton. Óvatosan eresztem le a karjaim, szőke hajú ő is, és... férfi de.... átkozott pokol, micsoda gyönyörű férfi. Azt is érzem hogy nem vámpír, valami furcsa van benne. Vonzza a pillantásom, de aztán eszembe jut miért is jöttem, és a tó széléhez lépek, leguggolok egy egy kis üvegcsét veszek elő, és a vízhez tartom. Beleédesgetek egy szabadulni vágyó lelket, egy harag szellemet fogok készíteni és ahhoz kell. Így nem kell megölnöm senkit, felhasználok egy régen holt lelket. Bezárom a fiolát és a benne gomolygó szürke felhőt nézem. Ezért jöttem, így hát hátat fordítok a szép jelenésnek, és nem időzök itt soká.
Hm, egész ügyes. Jártas a nekromanciában. Gyengéden nyújtottam felé kezem, de saját mágiája ellökte az enyémet, s így nem érinthettem meg, hogy magamhoz húzhassam eleven, törékeny testét. Eloszlatja a ködöt egy mozdulattal, és megpillantja zsabós inges önmagam. Milyen szép a szeme. Amolyan... Élettel teli. Leguggol a tükörsima vízhez. Lehet hasonló okok miatt van itt, mint magam is. A különbség csupán az, hogy ő már megszerezte azt, amit itt meg akart szerezni, én még nem. De talán most meglesz... Amiért minden halott könyörög ezen az átkos helyen. Nem menekülhet el ilyen könnyen, nem hagyom. Karom kinyújtom, s ekkor a vízből is kinyúl egy kéz, amely gyöngéden megfogja csizmája szárát, és bár nem húzza, de erősen tartja, hogy ne tudjon egy lépést se tenni egy ideig. Halkan felkuncogok, leengedem a karom, de a halotté még tartja a lány lábát. Egy gondolat csupán, s hirtelen halottak koponyái jelennek meg a vízbe süllyedt sírokból, kisebb hidat képezve, amin szép lassan kezdek áthaladni, egyenest a Szépség felé. Hm, vajon én vagyok az a Szörnyeteg, aki bezárja majd őt a kastélyába? Erre a gondolatra gonoszkás mosoly ragyog fel sötéten sápadt arcomon. - Lám, lám, csak nem egy csapdába esett, csodaszép madárka? Mily friss, mily üde... Mily fiatal lélek. Viszont hiába a szép külső, belül egy kis tolvaj lakozik. Bizonyára szarkát fogtunk, nem igaz? A felszín alatt hörgő halottakra pillantok, majd vissza a zsákmányomra. - Mondd csak, kedvesem, miért csented el ezt az apró, üvegcsényi életet? Tán csak nem valami... Hm, rituáléra készülsz? Mellé lépek ekkor, s egész közel hozzá sétálok el mellette, míg nem a kérdés végére szembe fordulok vele. Milyen angyali arc! Lássuk ott bújik-e benne az ördög.
Vendég
Tárgy: Re: Holtak Tava Pént. Aug. 21, 2015 5:47 pm
Felegyenesedve a köd lassan tova száll, és feltárja a tó rejtélyét, hogy egy másik alak, egy férfi is itt múlatja az idejét. Nem tudom mi vezérelhette ide, gyanítom hasonló okok mint engem, és nem is szándékozom vele közelebbi ismerettséget kötni, így hát csak tudomásul veszem a jelenlétét, és megfordulok hogy dolgom végeztével távozzak. A tó partól távolabb lépve, azonban még sem tudok akadálytalanul haladni, mert egy holt kéz ragadja meg a lábam, mire egy mozdulattal intek felé, és a kéz szétporlad, de nem moccanok, megfordulok, és megvárom a felém közeledő szépséges férfit. Mintha én lennék, férfias kivitelezésbe, rajta is felejtem a szemem, és már csak arra eszmélek fel hogy előttem áll. Megrázom magam kicsit, és zavarba jövök attól, hogy ennyire képes voltam a külsőségekkel foglalkozni hiszen még az is lehet hogy egy szociopata. Mondjuk, akkor szépek lennénk együtt, hehe. Szavaira vékony mosoly kúszik az ajkaimra. - A csapdába esett és a madárka nem stimmel, nem gondolom úgy hogy szarka lennék, csak mert felhasználok egy szabadulni vágyó lelket a céljaimhoz, kedves uram. Ön talán a tó hivatásos őrizője lenne? - kérdezek vissza ahogy megtartom a tisztességes távolságot, hiszen tényleg nem tudhatom hogy ki ő és mit akar tőlem. Mágiám a bőröm alatt bizsereg szinte, ha meg kell védenem magam vele szemben, hát nem leszek felkészületlen. - Miért árulnám el önnek mi a célom? Láthatóan maga is tudja hogy miféle mágiát használok, így a kérdést meglehetősen feleslegesnek érzem. Természetesen ahhoz kell, és most ha megbocsát, a részleteket nem kívánom megvitatni egy Szőke Herceggel sem - mosolyodom el bájosan ahogy ruhám egyik zsebébe rejtem a kis fiolát, és megpróbálom kikerülni hogy ne álljon az utamban.
Kezdőlap
Tárgy: Holtak Tava 
