*passzív szemlélőként nézi az eseményeket, a fölé tornyosuló farkasembert. Az az igazság, hogy még sosem látott farkasembert. Főleg nem ekkorát. De ez nem ül ki arcára, arca semleges, hűvösen feszült. Meglepi, hogy Black visszaalakul, hiszen még nem regenerálódott teljesen* - Miért nem várta meg a teljes gyógyulást? *ismét szószátyár ami nem éppen jó dolog, de ő ismételten ilyen és nem érdekli, megkérdezi mert semmi kedve színjátszáshoz. Nézi ahogy Stephan elhalad, felé fordul mikor beszél hozzá, figyeli ahogy az ujjai kinyílnak és a tű üres, arcára megdöbbenés ül ki* - Belém szúrta? *ez nagyon-nagyon meglepi, ha direkt, ha nem. Odakap a vállához és finoman, de türelmetlenül lecsúsztatja a ruha pántját, éppen annyira hogy lássa a szúrást. Black durva szőrétől kicsit pöttyözött a válla és enyhén piros, de bizony ott egy határozott szúrásnyom is. Értetlenül néz fel Black-re* - Miért? *Anna nem akart átalakulni, egy robbanástól az nem mentette volna meg. Főleg nem egy ekkora farkasembertől. Kék a vére, de fiatal még és nőstény, lekicsinylő lenne gyengének nevezni, de felmérve a jelen helyzetet, nyilvánvaló hogy alul maradt volna még vérfarkas alakban is, hiszen olyanor alig nagyobb egy mezei farkas szukánál* - Nem minden nap akarnak felrobbantani... *utólag ezt feleli arra, hogy a szive gyorsabban vert, még a szeren kívül is* - Miért robbantott Kim és mi volt a cél? És miért a lóért aggódik? *lehet, hogy sok a kérdés, Korszakov hölgyemény értetlenkedik és kissé akaratosan követeli a válaszokat, mert valami bűzlik itt* - Az én sírom?! *nem ért semmit, pedig eszes nő, összevonja szemöldökét és próbálja értelmezni a hallottakat* - A családom? Ha a szüleimre céloz ők nem érdekelnek. *kemény szavak, de nem álszentek, tekintete jéghideg, amit mond, komolyan is gondolja, viszont még mindig nem lát tisztán Kim-et illetően, talán az adrenalin teszi. Érzi ahogy a szíve úgy ver hogy bévülről kalapálja a mellkasát, szinte fájdalmas* - Nem mintha változtatna bármin, de nincs közöm Kim halálához. Az apám pedig túlságosan gerinctelen ahhoz, hogy ilyesmit kiterveljen... *nem ezzel akarja védeni az életét, egyenesen beszél, ő így gondolja és ezt ki is mondja. Érvágás lenne ha kiderülne hogy a kép amit az apjáról alkotott, hamis. Az eső egyre csak szakad, Anna fekete sminkje vastag, sötét csíkokban folynak le az arcán, de nem a könnyektől, csak az esővíztől. Ruhája is teljesen vizes ahogy a testéhez tapad, enyhén átsejlik, a színe így sötétebbnek tűnik egy árnyalattal, ahogy a haja is* - Szóval ezért hívott ide. Hogy megöljön. *tekintete kegyetlenebb az orosz télnél, szúrós mint a mérgező tüske, büszke, büszke, mindhalálig* - Csak azt nem értem miért kellett ez a színjáték. Hogy miért állt elém. A repeszek felvágták volna a testemet mint a születésnapi tortát. És minek a gyógyszer? Mindketten tudjuk hogy nem vagyok elég erős átalakulva...főleg nem ahhoz hogy egy magafajta, különösen erős farkasembert leterítsek. Palotapincsi lennék átalakulva maga mellett. Átalakult, akármikor széttéphetett volna, meg sem kellett volna erőltetnie magát. *tárja szét vékony karjait, egy legyintés Black izmos karjával és már fel is tépte volna a kishölgy nyaki artériáját és kitépte volna a létfontosságú szerveit. Amiket mond, őszinték, nem azért mondja hogy szépeket mondjon vagy lekicsinyelje saját magát. Az nem vallna rá, ez a szomorú igazság és ez bármennyire nem tetszik neki, nem fog változni* - Vagy csak nem azt akarja, hogy szépen haljak meg? Mint Hófehérke ahogy az üvegkoporsóba zuhan, hibátlan szépségében? *egyik szemöldöke felszalad, nevetséges. Ha a nők öngyilkosok, általában olyan módszert választanak, hogy testük ugyan olyan szép formában maradjon meg mint életükben, még halálukban is kényszeresen megfelelni akarnak a férfiak izlésének. Arra gondol, hogy talán ehhez hasonló beteges mánia lehet, ha Black úgy akarja megölni, hogy ne tépje szét, hanem megmaradjon olyan külseje, mint életében. Közben érzi ahogy fáradni kezd és a szempillái ragadni kezdenek. Nem, nem fog elfutni, nem fog sikoltani. Nem volna értelme és sosem alázkodna meg, ezt megfogadta magának régen* - Na ne szórakozzon velem, Mr.Black. *hangja szemtelen, az egyensúlyát majdnem elveszti a szer miatt, de kitart és néz egyenesen Black szemébe. Nem tudja, hogy Black-nek tudomása van-e róla, hogy mit csinált ő Szibériában miután a családját faképnél hagyta, hogy amiatt akarja-e megölni, de nem is érdekli, a lényegen nem változtat* - Nem tudom honnan szedi, hogy meg akarok halni, de felvilágosítom, hogy nincs szándékomban. *megint megtántorodik, de folytatja* - Lehet, hogy nem érdekel, ha veszélybe sodrom magam, de ez nem egyenlő azzal, amit maga mondott. Nincs kedvem jópofizni. Se magával, se mással...ha nem tűnt volna fel. *még egyet tántorodik, de ismét visszanyeri az egyensúlyát és igenis folytatja Black kőkemény kiosztását. Szeret egyenesen beszélni, persze ez nem jelenti azt, hogy féltve őrzött kis titkait kiadja. Közelebb lépked mezítelen lábfejjel és kissé koordinálatlan mozgással Stephanhoz. Ne higgye, hogy fél tőle!A haláltól...talán, de nem a gyilkostól. Megragadja Blackthorn vállát, vagy inkább félig-meddig a tarkóját, ahol pont éri. rre azért van szükség, hogy saját magát támogassa, semmi kedve itt fetrengeni vagy Hófehérkéskedni. Emellett meg akarja mutatni, hogy nem fél közelebb jönni, ha letépi a karját vagy feltépi a nyakát, úgy is megtenné, nincs mit vesztenie, főleg a hallottak után* - És...hogy miért utálom a fekete szőrűeket? Mert csak, miért ne? *kuncog egy rövidet, mintha kéne ok? Már alig bírja, de addig nem hagyja magát a szernek, amíg ki nem nyögi ezt a pár szót* - Hogy magát miért gyűlölöm? Honnan szedi hogy gyűlölöm?! Ugyan olyan paranoia mint az hogy öngyilkos akarok lenni! Nem jöttem volna ilyen messzire, Szibériában, a seggemen ülve is kinyírhattam volna magam, nem gondolja? Akit pedig nem ismerek azt nem utálom...ameddig....ameddig okot nem....ad.....r-rá..... *igenis mondaná tovább, mert feldühíti ez a sanyarú sors, de képtelen tovább küzdeni és állni a férfi tekintetét. Egyre jobban rebegnek pillái, míg ne nem csukódnak teljesen. Ujjai kezdenek lecsúszni Black válláról-tarkójáról, a vizes mellkasának kezd dőlni. Homloka még érinti csurom vizes frufrujával Black mezítelen felső testét, mígnem teljesen elveszti az egyenesúlyát és hátra nem zuhan, ahogy bármelyik Grimm történet hercegnője. Holtak, örök álomban vagy másként, lényegtelen. Cuppan a vizes fű ahogy ráhull, akár a hó. Szinte pontosan mintha egy koporsóban feküdnek, csak vizes haja kígyózik buján az esőtől korbácsolt fűszálak között. A virágkoszorú esős közben leesik a fejéről. Jobb keze behajlítva fekszik a földön, mint egy odahajított fadarab, tenyérrel felfelé, míg bal keze a hasán kereszbe landol. Még is, nem halott: még nem. Mellkasa fel-alá süpped ahogy lélegzik, ajkai enyhén elnyílnak egymástól. Keserves álomba taszítva. De ez a halotti testen nem látszik*
Ott áll, lélegzette lassú nem érdekli Black-et, kifogásokat halott eleget. Lány meghal és csak a múlt és bogarakban marad meg fehér szépség. Hozzá simul érzi annak gyengédségét, jéghercegnő gyengébb végtelenebb mint aminek látszik. Lassan végig csúszik majd méreg győz és esőtől áztatót fűben landol, virágokból készült tiaráját elveszítve. Előre néz szemeivel, nem vesz tudomást mi történik a lánnyal, elfordul arra hol Kim halt meg, fejét lebillenti.
~Vér és élet. Múlt és jelen. Míg más nem felejt, nem győz le semmi sem. Minden jót Kim.~
Egy vers egy rövid gondolat, Black családjában minden temetésnél elmondták egy szokás mit nem felejtet el. Közben a testőr is meg érkezik, és Joker még ideges Black megnyugtatja. Öltönyből kiveszi fegyvert, kakast hátra akasztja egy halk kattanás, egy kisebb ellenállás jelzi. Oda lép és fegyvert fehér szépség arca felé szegezi. Eső cseppek kopognak szürke fémen, majd cső végén alázuhanva kis Anna arcán érnek földet. De ravasz erős új lecsúszik, kakas meg lassan visszatér helyére, Fegyvert hozzá vágja a testőrhöz kinek kezéből majdnem kiesik. Megragadja testet és Joker nyergébe helyezi azt, fől ül a másik lóra és lassan eltűnik az erdőben.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Blackthorn istálló 