Asylum körüli tó

Miss Rawen & Dr.Dunkelfreud©

Az erre az időpontra lefoglalt találkozó tán némiképp rendhagyónak mondható, mi több, különös. Gondolhatná ezt bárki ember fia. De nem egy közel nyolcszáz esztendős, mondhatni, ősöreg vámpír számára. Főleg nem, mert nem csak vérivóként látott megannyi emberöltőt és korszakot, birodalmak felépülését és bukását, de azért is, mert történetesen az elme is a játékszerei közé került. Koponyákat nem csak csatabárddal lehet felnyitni, ahogy azt a középkor hajnalán a vizigótok és egyéb barbár népek tették. Hanem szikével, gyógyszerekkel vagy akár szavakkal is. Egy ingázó zsebóra hipnózisával, mondjuk.  
A doktor pontosan érkezik, akár a svájci óra. Tejfehér köpenyt visel, alatta egy ízléses, mályva-szín öltönyt. Bőre, lévén vérszopó, közel olyan fakó, mint orvosi köpenye. Diszkrét mosollyal közeledik a fiatal nőhöz, hogy csak hamar fölé magasodjon. Nos, különös jelenség lehetett a termetével halandó korában, a 13. században. Ellenben a 21.században már kevéssé szembe tűnő. Elhalad a hosszú, végtelennek tűnő tó mellett, hogy aztán amint megáll a nő mellett, az rögtön a lényegre is térjen.
- A mentális problémák nem tűrnek halasztást. Az én időm pedig több, mint a többségnek a városban, főként a kollégáknak.
Somolyogja, mit sem sejtve arról, hogy pusztán pár nap választja el attól, hogy - miután végre megkéri szíve hölgyét - vérének megízlelésébe bele pusztuljon. Vagy még sem? Ha az ember megéli, hogy sírjából vissza térő, vérivó démonná váljon, aki közel egy évezredet is átélt, hajlamos önmagát halhatatlannak feltételezni. De ez csak később jön.
- Köszönöm, de a mai találkozónk nem rólam szól.
Jegyzi meg udvariasan, rutinosan. A betegek kapcsolódni szeretnének, társalogni, ez elég gyakori, ha kórságuk nem éppen ennek ellenkezőjében nyilvánul meg. Mintha csak egy ismerőssel találkoznának. De valójában a terapeutájukkal találják szembe magukat, aki legyen bármely kedves, nem az ivó cimborájuk, hanem az orvosuk.
- Csak nyugodtan, ha módomban áll, felelek a kérdéseire.
Válaszolja kissé kábító, nyugtató (orvos vagy vámpír?) hangján, kezeit eltüntetve a köpeny zsebeiben. Mikor azonban Miss Rawen A Kaput említi, meglepődik. Ennek ugyan nem adja jelét, természetesen, de határozottan nem erre számított. A lánynak pedig minden egyes szava tovább bonyolítja a helyzetet.
- Miss Rawen. A Kapu, mint mágikus eszköz, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, nem az én hatásköröm. Nem használok varázslatot. Csakis tudományt. Amennyiben technikai információkra lenne szüksége, egy mágust kéne felkeresnie. Ellenben... megfontolandó, mennyire jó ötlet egy efféle eszköz használata. Más részt, ha kegyed lelki állapota forog kockán, ezzel a problémával már kezdhetünk valamit.
Rendkívül higgadtan beszél a hölggyel, valóban érezhető a szakmaiság egész attitűdjéből.
- A betegeimről nem adhatok ki bizalmas információt. De ezt Ön is tudja.
Egy pillanatra elgondolkozik mindazon, amit a nő mond, röpke másodperc csupán a halandók szemében.
- Elment hozzá, igaz?
Jön hirtelen a cseppet sem vádló, inkább kíváncsi és lényegre törő kérdés.
- A Kapu. Oda vitte, egy másik elmeklinikára. Már értem. Kegyed az a bizonyos "új éjszakás nővér". Igazam van?
Kiszélesedik mosolya, mintha csak gumiból vagy bármi képlékenyből lenne az arca, a szája. Már-már félelmetesen idézve a jól ismert történetből azt a bizonyos macskát...