Tárgy: Derryl Cooper rejteke Szomb. Nov. 17, 2012 11:25 am
A városba magát befészkelő vadász a mágusok földjén és negyedében vert tanyát. Inkognitóban van ugyan,senki sem tudja a kilétét,még is a nuyigati negyedben a legbiztonságosabb és legtermászetesebb a tartózkodása. A ház nem nagy, takaros,kissé magának való legénylakás. Fegyverei nincsenek kiállítva,hiszen a világ szemében egy egyszerű városlakó. Könyvei viszont mindenhol magas polcokon hemzsegnek. A zongoráról nem is beszélve. Még mindig inkább lássák az egykori zenetanár énjét,az értelmiségit,mintsem a Vadászt.
A hozzászólást Sötétség összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 22, 2012 10:16 am-kor.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Szomb. Dec. 22, 2012 10:08 am
(Sinéad)
*Megszokott decemberi reggel van,kint mindent hó fed és nyugodtság honol. Nagy a csend,talán túl nagy is. Derryl nem egy naplopó,ezért már ébren van. Éppen főz magának egy erős feketét. Eltűnődik azon,hogy a minap mi minden tenni valója van,bár nem sok,mert itt az ünnepek. Amik az ő szemében cseppet sem kellemesek,nem is szépek és még csak jó emlékeket sem idéznek. Elhalad az előszobában,leül egy székre és kortyolgatja a kávéját. Kint,a házat körülvevő kerítésen belül,de közvetlenül a kerítés kiskapujánál fekszik a kutyája, Athos. Nos,Athos...ő egy kaukázusi medveölő kutya,tehát eléggé termetes, 50kg körüli jószág. Most békésen fekszik a hóban,mivel hegyvidéki faj,jól tűri a hideget*
Csendes a hófödte táj, sem az emberek, sem az állatok nem mozdulnak ki otthonukból, talán nem is hiába. Egy számukra veszélyes élőlény suhan nesztelen a lakónegyed házai között. Céltudatosan halad, bár nem egészen tudja, hogy merre is van pontosan. Tanítójának házát keresi, amiről úgy véli, hogy csakis a Grimm negyedben lehet, hiszen Mr Cooper ember, csak nem fog a vérfarkasok földjén letelepedni. Határozottan úgy érzi, hogy eltévedt, de nem esik pánikba. Egyszer úgy is megfogja találni. Út közben egy jóképű ifjúba botlik, aki kb. annyi idős lehet, mint Sinéad első ránézésre. Vérének mámoros illata megcsapja a vámpír hölgy orrát és el is határozza, hogy megreggelizik, ha már otthon nem tette meg. A fiatal férfi belép házának ajtaján és gondosan be is zárja azt maga mögött, de ahogy megfordul, egy természetellenesen szép, feketébe öltözött nőt pillanthat meg. Hollószín haja összetűzve (lásd: belinkelt kép), jég kék, fekete sminkkel kiemelt szemei igézően csillognak, enyhén elnyílt, sápatag ajkai mögül hosszú fogak bukkannak elő. A férfinek ideje sincs észbe kapni, elmerül a másik tekintetében, láthatóan el is feledkezik magáról. Sinéad hangtalanul odalép hozzá, két tenyerébe temeti áldozata arcát és közel hajol hozzá, orruk hegye szinte összeér. -Ez csak egy álom, mely elrepül, mint égi madár s nem tér vissza sohasem. Mikor felkelsz, nem emlékszel semmire sem, csupán egy érzésre, minek okát nem tudod, de lehet sohasem felejted. Bódítóan suttogja a férfinak, majd lassan oldalra biccenti fejét és fogait lágyan mélyeszti az emberi húsba. Kortyolni kezdi a meleg, éltető nedűt, de nem issza ki teljesen. Nem öli meg áldozatát, viszont elég vért iszik ahhoz, hogy elájuljon a halandó. Sinéad elég erős ahhoz, hogy elcipelje a kanapéig, ahova lefekteti és gondosan elrendezgeti. Ha felébred, akkor minden úgy lesz, ahogy a lány mondta neki: nem fog emlékezni rá, csupán a mámoros érzésre, ami a harapás nyomán keletkezett benne. Talán még a nyakán maradt két apró lyuk sem fog feltűnni neki. Lynn ugyanazon a nyitva felejtett ablakon távozik, amin bejött és felpezsdülve indul ismét Derry Cooper házának felkutatására. Nem telik el sok idő és ismerős illatot vél felismerni, ami a negyed szélén lévő házat lengi körül. Oda is siet a kerítéshez és be is lépne a kapun, ha nem akadna útjába egy igen termetes kutya, aki lehet már távolról megérezte a hölgy közeledését. Megtorpan és farkasszemet néz az állattal, próbál nyugtatóan hatni rá, nehogy nekirontson. Lehet már Mr Cooper is tudja, hogy itt van valaki, mert a házőrzője jelzett neki közeledéséről. Minden esetre várja, hogy hogyan reagál rá Athos, aki nem éppen egy vámpírbarát ebnek tűnik.
*Míg a ház tulajdonosa mit sem sejt arról,hogy nem várt látogatója érkezik,hűséges barátja, Athos annál inkább. Hiszen ezért van itt,nem? Még inkább,mint gondolnánk. Ma már nem vadásznak medvére az emberek,legalább is nem sűrűn,ezért az ilyen fajta kutyákat házikedvencnek szokás tartani. Általában. Athos békésen fekszik a hóban,fejét a terebélyes mancsán pihentetve. Tekintete nem vad,inkább szelíd,viszont nagy mérete figyelemre méltó és illetéktelen behatolóknak elrettentő jelzés. Viszont mikor Sinéad megérkezik,a kutya felkapja a fejét. Először csak nézi a vámpírt. A gyanútlan ember azt gondolná,egy házörző a sok közül,de ha tudná a világ-amit nem tud-,hogy Derryl Cooper valójában az "Angel" néven elhíresült vadász,akkor nem lenne nehéz kitalálni,hogy Athos bár medveölő,valójában farkas és vámpírölő eb. Méretei és adottságai tökéletesek a nagytestű,erős vadak elejtésére és annak segítésére,ezért egy olyan jellegű vadásznak is nagy hasznára válik,mint Cooper. Ahogy azonban Sinéad közeledik,úgy válik egyre élénkebbé Athos. Amennyiben a lány be akar jönni azért,amennyiben túl sokat ácsorog gyanúsan,azért mordul fel. Nem hisztéria ez,sem agresszió. A kutya arra van tanítva,hogy a vámpírszagot és a vérfarkasszagot felismerje és bizony "medvének" azonosítsa. Tehát nem kívánatos elem,amit el kell ejteni vagy segíteni a gazdának elejteni. Feláll az állat,már nem csak a fejét szegi fel és először csak morogni kezd majd eszeveszett ugatásba kezd, hatalmas agyarait vicsorgatva. Nem támad,ameddig a gazdája nem utasítja így,mivel nagyon okos jószág,feltéve ha nem támadják meg. A békésen kávézgató Cooper az ugatásra lesz figyelmes. Leteszi a könyvet amit kávézás közben tervezett olvasgatni,egyet a végtelennek tűnő könyvespolcról,egy már kopottabb kötetet, Beethoven életrajzát. Feláll,leteszi a csészét és megindul az ajtó felé. Csupán egy melegítőnadrágot visel,felül semmit,mivel nemrég kelt és alig húsz perce zuhanyozott. A felöltözésig tehát még nem jutott el. A vállán viszont még ott a törülköző lazán. Rá se hederít. Remélhetőleg vaklárma. Elég sok a városban az olyan lény,aki miatt Athos ugatni kezd. Ennek ellenére vadász mivoltából kifolyólag résen kell lennie mindig. Belép a papucsába és kimegy a hószállingózásba. Kanadai,ezért a hóra és hidegre fittyet hány,kimegy egy szál melegítőben. Nem kiálltozik már messziről a kutyának,mint a legtöbb normális ember. Némán halad végig a macskaköveken,amiket újra belepett a hó,hiába takarította már le. Közeledik. Csak akkor áll meg,mikor már a kiskapuig elért. Hideg,kifejezéstelen tekintettel mered Sinéad Darklore-ra hosszú másodpercekig. Közben fél kézzel megvakarássza Athos fejét és mondogatja neki,hogy-"Cssst,nyugodj meg."-ezt nem mogorván,finoman,de közben végig a vérszopó szemébe néz. Ó,igen,a kutya tudja,hogy vámpír és erre pöccent be,amit nem mondhatunk ki* - Nem szereti az idegeneket. *ennyit mond,nem többet,mert elvégre a vérivó jött hozzá,csak van mondandója*
A hatalmas, gyönyörű kutyát figyeli, amint vadul ugat, csahol és vicsorog rá. Haloványan elmosolyodik, igazi házőrző ez az eb. Nem csoda, hogy Mr Cooper oly mogorva néha - mindenkit elüldöz Athosszal, aki csak megközelíti a házát. Ez az egyik teória. Aztán az is lehet, hogy kifejezetten nem emberi lényekre van specializálódva az állat és azokat kergeti el. Bár, ez itt a Grimm negyed, ahol szinte csak emberek mászkálnak, így nemigazán hiszi, hogy a kutya orra csak a vámpírokat, vérfarkasokat és egyéb lényeket érzékelné. Inkább marad annál a gondolatnál, hogy Athos a dolgát végzi és jelez a gazdájának, aki hamar fel is bukkan a ház ajtajában. Kissé meglepi, hogy a férfi egy szál semmiben jön ki a hideg és a hó ellenére, de mindegy bizonyára nem az a fázós fajta. Hátratett kezekkel figyeli, ahogy Derryl Cooper közeledik, megáll az eb mellett és lenyugtatja. -Látom. Válaszol a kifejezéstelen tekintetbe meredve és próbál valamelyest hatni rá, hogy ne legyen ilyen merev - nem azért jött, mert balhét akar. Két kezében, a háta mögött apró csomagocskát rejt, azt szeretné átadni, de egyenlőre nem mutat tanúbizonyságot erről, ahogy zavaráról sem, amit a férfi, nos... Khm, félmeztelen testalkata okoz. Szerencsére jól leplezi érzéseit, ezért a másiknak egyenlőre fogalma sem lehet arról, hogy a lány legszívesebben elásná magát s vöröslene most, ha halandó lenne. -Szép a háza, Mr Cooper. Szabad? Azzal tesz egy lépést befelé, hátha nem harapja ketté a torkát Athos vagy a gazdája a váratlan betoppanásért. Ha minden jól megy, akkor eljut a bejárati ajtóig, ahol megfordul és egyenest oktatója szemeibe mélyed. -Tudom, nem szóltam előre érkezésemről -amiért elnézését is kérem-, de nem akarom sokáig rabolni az idejét. Ígérem, elmondom, amit szeretnék és itt sem vagyok. Kissé semlegesen közli mindezt, de ha az ember is így áll hozzá, akkor ő is. Ha Mr Cooper rábólint, akkor be is lép a legénylakásba, de egyenlőre nem mond semmit sem, csupán igyekszik minél jobban elrejteni kis meglepetését a másik elől s megvárja, amíg tanítója is beér.
*Az eszeveszett ugatásra dönt úgy,hogy kimegy megnézni mi is az,ami Athost kihozta a sodrából. Nem kételkedik benne,hogy vámpír vagy vérfarkas ólálkodik a ház körül,mert más lényre nem vadulna így be. Azt reméli csak erre tévedt egy fenevad és már odébb is állt. Téved. Kimegy a havas udvarra egy szál melegítőnadrágban és törülközővel a vállán,felfedve finoman kiedzett felső testét,hasfalát és karját. Nem,nem "fan service" akar ez itt lenni,hiszen nem számít látogatóra. Megrándul a szája széle mikor az ott ácsorgó vérszopó fajzatot meglátja és sajnos fel is ismeri: Sinéad Darklore. Mindenkire számított csak erre a bigére nem. Még is mi a fenét akarhat? Nem szeretné inkább megtudni,de előre tudja,hogy kénytelen lesz. Megáll a kapuban,csendre inti az ebet, üveges szemekkel mered az emberbőre bújt bestiára, aki történetesen a világ szemében a tanítványa. A megjegyzésére nem szól semmit,csak magában morog egyet. Aztán meg még be is jönne,ezen végképp elképed,de nem mutatja. Csak egy mélyebb levegőt vesz és szokásos morcos formáját adja* - Ha már eddig eljöttél... *unottan és morgósan jegyzi meg,de nem is számíthatnánk másra. Kénytelen beengedni a lányt vérszopót,kinyitja a kis kaput,közben Athos pofája elé teszi a kezét* - Athos. *mondja neki fegyelmező hangnemben,utasítva rá,hogy nem bánthatja a szörnyeteget akit kénytelen beengedni nem csak az udvarba,de a házba is. Ha tudná Sinéad Darklore micsoda történelmi pillanat ez,hiszen eddig sosem járt vámpír,sem vérfarkas Cooper házában és nem is akarta,hogy ez valaha megváltozzon,de most kénytelen kivételt tenni,az álcája kedvéért* - Köszönöm. *mondja a formalitás kedvéért a házat illetően. Athos elhallgat, Derryl pedig megindul előre,hogy abszurd módon beengedje a vámpírt és még meg is vendégelje. Röhejes vagy sem,nincs más választása. Amint elhalad Sinéad előtt,törülköző ide vagy oda, kivehető,hogy Cooper hátán régi sebhely nyoma látszódik. Határozottan kaparás,mint valamiféle vadállaté. A törülköző a nagyját takarja,de így is szembe tűnő. Nyitja az ajtót,amikor a vérivó ismét megszólítja. Kitárja az ajtót,de megáll a küszöbön mikor az beszélni kezd* - Rendben. Az jó lesz. *közli a maga nyers módján és belép a házba,kitárva az ajtót az ősellenség előtt. Ha Sinéad bejött,becsukja,ledobja a törülközőt az egyik székre* - Kérsz esetleg kávét,teát? *ha már kénytelen volt beengedni,koffeinnel is teleöntheti,azon ne múljon,úgy is előbb főzött egyet. Be is sétáll a nyílt konyhába és a bestia felé fordul-őt nem vágja át-,hogy kinyögje mit inna-a vérén kívül. A ház belső tere nyitott,a nagy nappaliból nyílik a konyha. A nappaliban pedig egy fekete szárnyas zongora és tömérdek mennyiségű könyv. Derryl mered a vámpírra,el sem tudja képzelni mi járatban lehet nála*
Nem kell sokat várnia a kapuban, hamar megérkezik a ház ura és csitítja Athos-t is, aki láthatóan nagyon nem csípi vámpírhölgyünket. Mr Cooper ugyan olyan morcos, mint szokott lenni - úgy tűnik őt nem csigázza fel a karácsony közeledése úgy, mint más halandókat. Semmiféle dekoráció, se égők, se koszorú, se semmi, csak a csupasz falak és a benne lakó, általában mogorva kedélyű Vadász tanító. Valahol furcsállja kicsit, hogy ilyen álapotban találja a férfit. Nem várja szerető család, szülők, rokonok, unokatestvérek látogatása? Teljesen maga lenne ezen a világon? Nem lenne senki mása, csak az ember legjobb barátja? Gondolataiból a megjegyzésére választ adó horkantás téríti vissza a valóságba és el is határozza, hogy bekéreckedik oktatójához. Derry Cooper beleegyezésére biccent egyet köszönetképpen, majd belép a kapun és megindul befelé. Lecsitítja kutyáját, majd előre megy, hogy beengedje vendégét. Sinéad az udvart kémleli, de tekintete végül a férfi hátára szegeződik, amin azonnal kiszúrja a hatalmas seb egy részletét. Összevonja vékony szemöldökeit, szemeiben a kíváncsiság és az elszörnyedés csillan meg, ám olyan gyorsan eltűnnek, amilyen gyorsan megjelentek, mikor is az ember szembe fordul vele az ajtóban és reagál iménti mondókájára. Bólint egyet rá, majd belépnek mind a ketten, Mr Cooper illendően meg is kínálja valamivel. -Egy bögre teát elfogadnék, köszönöm. Nem igazán iszik ilyesmiket, de elfogadja az ajánlatot, miközben továbbra is az ajtó előtt ácsorog, háta mögött rejtegetve a kis csomagot, amit magával hozott. Neki szeretne kezdeni rövidke kis beszédféleségébe, de valahogy nem jönnek azok a szavak ajkaira, amiket kigondolt idefele menet. Ezért inkább másról kezd beszélni, hogy valami témájuk addig is legyen, amíg összeszedi magát. -A kutyája, Athos... Nos, nagyon szép állat. Sokan szeretik az ilyen... Mackó ebeket. Más nem jutott eszébe, amivel húzhatná egy kicsit is az időt. Lassan összerakja a fejében a mondatokat, úgy tervezi, hogy a tea elkészültével el is mondja, amit szeretne. Addig is vár még egy kicsit.
*decemberi békés nyugalmából a vámpír és Athos együttes zavarja fel, kivonul az udvarra ajtót nyitni s sajnos vérivót kell látnia. Megszokhatná. Hozzá pedig jó képet kéne vágnia,amennyire csak teheti. Lecsillapítja Athost,akinek reakcióján lélekben osztozik,szegény jószág nem értheti,miért csitítja gazdája. Előre megy és kénytelen ajtót nyitni, tárt karokkal várni a bestiát,ami vért szipolyozik az ártatlan halandókból. Nem érdekli vagy talán nem is gondol rá,hogy Sinéad meglátja izmos hátán a régi sebhelyet. Úgy se mer rákérdezni és ez jobb is így. Vannak dolgok,amikről jobb nem tudni.Higgyen csak bármit,hogy medve ejtette seb, ki gondolna másra?* - Milyet? *kérdez rá a teára,és ha Sinéad felel,akkor forral vizet és elkészíti neki a teát* - Gyere beljebb. *szól oda,míg a teát készíti,mert a szerencsétlen vámpír ott szobrozik a küszöbön. Ha egyszer eljött,akkor jöjjön beljebb. Ezért mondja neki,nem mert akkora kedve lenne bájcsevegni az emberevő tanítványával* - Athos kutya. Az,amit napapság cicababák hurcolásznak ritikülben,azok nem kutyák. *ez a tömör és velős véleménye a dologról. A kanadaiak nagy kutyákat tartanak,a kisebbeket elvinnék a nagytestű baglyok,néha óva is intik a gyanútlan vásárlót* - Juhászkutya. *teszi hozzá,merthogy valóban az,manapság ezen a néven jobban elterjedt a faj, és így hazugság nélkül leplezheti,hogy Athos nem mackó kutya,hanem mackó ölő kutya,aki a Sinéadhoz hasonló vérszopó szörnyetegeket és vérfarkasokat marcangolja* - Aztért jöttél,hogy a kutyámról beszélgessünk? *bizony rákérdez,mert ez a tétlenség nincs éppen ínyére,nem érti a vérivó mit kerülgeti a forró kását. Leteszi a pultra a kész teáscsészét,a pultra,ami pont kettőjük között terül el. És vár. Ismét farkasszemet néz,ebben elég jó és hozzá kellett szoknia,hogy egy percre sem lankadhat a figyelme. A saját feketéjébe kortyol,amit letett a másik pultra mikor a kutya ugatni kezdett*
Vendég
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Kedd Dec. 25, 2012 12:05 am
Bár kételkedett kissé abban, hogy váratlan vendégként Mr Cooper fogadni fogja, de kellemesen csalódik és hamar a házban találja magukat. Való igaz, a sebről nem mer kérdést feltenni, meg hát ismeri olyan szinten az embert, hogy tudja: úgy sem fog róla beszélni. Teát is kapni fog, amit ugyan ritkán iszik -akkor is vérrel-, de most jól esne neki egy bögrével. Meg hát ezzel is húzhatja kicsit az időt, amíg összeszedi gondolatait. -Gyümölcsöset. Válaszol tömören a férfi kérdésére, majd a Athos-ról kezdenek csevegni. Beljebb lép, kissé tétovázva, mikor is a másik felszólítja rá, úgy áll meg a pult előtt, hogy még véletlenül se fedezhessék fel a háta mögött lapuló meglepetést. Gondolkodik kis beszédén, miközben hallgatja Derryl Cooper rövid reagálást, majd maga is hozzáfűz pár szót. -Ebben egyet értünk. Inkább patkányok, mintsem kutyák. Nem szereti a plázamacskákat, undorodik tőlük és természetellenesnek tartja azok létezését. A vérük is undorító. Ki is rázza kicsit a hideg, ahogy rájuk gondol, ám a férfi hirtelen feldörrenő hangja magához téríti. Állja a farkasszemet egy darabig, majd lehajtja és megrázza picit a fejét. Kezd zavarba jönni, de gyorsan összeszedi magát. Jeges tekintete most lágyabbá válik és mélyen belefúrja azt Mr Cooperébe. -Nos... Igazából azért jöttem, mert... Át akartam adni... Ezt. Háta mögül előbújnak kezei és egy aprócska, sötétzöld alapon piros mintás csomagot tartanak egy ugyan ilyen színű szalaggal. Lehet furcsa ez a szituáció a férfi számára, talán nem is hiszi el, ami most történik. Pedig nagyon is valós tény az, amit Sinéad most készül közölni. -Tudja... Úgy érzem tisztelem Önt annyira, mint embert és tanítómat, hogy... Hogy ezzel az aprócska ajándékkal köszönjem meg azt, amit az unokatestvéreimért és értem tesz... Hogy... Hogy tolerálja és próbálja elfogadni ezt a szörnyű természetemet és tanít zenélni annak ellenére, hogy láthatóan nemigazán kedvel... Én csak szeretnék boldog karácsonyt kívánni, mivel... Nem találkozunk az ünnepek alatt úgy sem. Remélem jól fogja magát érezni majd, hisz... Gondolom várja Önt a családja, a szülei, ilyesmi... Leteszi a kis ajándékot a pultra, majd egy halovány mosoly kíséretében hátra lép. -Csak ennyit szerettem volna. Nem is zavarom tovább... További kellemes napot, Mr Cooper. Azzal lassan hátat fordít és megindul az ajtó felé, hogy azon kilépve elhagyhassa a házat, ha csak nem akadályozzák meg ebben.
Az ajándék:
Tartalma:
Egy mágikus gyűrű Mellette egy hófehér papír, rajta hollószín gyöngybetűkkel pár szó.
"Nappal múlik, éjszaka jő S vele kel a Borzalom. Nincs, mi megvéd, Nincs, mi segít, Csak közeleg a Rém, Átölel csendesen, Pengéje villan, húsba mélyed, Elragadja halandó éltedet."
Most, hogy nálunk tanít, nagy veszélynek van kitéve. Vámpíroktól hemzseg a negyed, az erdőkben vérfarkasok is fel-felbukkannak és nem tudják, hogy Ön a Darklore-ok védelmét élvezi. Sok bajt vonna maga után az Ön halála. A gyűrű köve bár fekete, vörössé válik, ha olyasvalaki közelíti meg, aki az Ön számára ellenség. Viselje, még akkor is, ha nem bízik bennem eléggé ahhoz, hogy mindezt elhiggye. Lehet bár van módszere arra, hogy megvédje magát, még is arra kérem, hogy fogadja el tőlem ezt az apróságot.
Békés ünnepeket kíván Önnek tanítványa,
Sinéad Lynn Darklore
A gyűrű és a papír alatt ott van a kék kendő is, amit Derryl Cooper még anno adott a lánynak, amikor először találkoztak. S bár lehet a minta miatt nemigazán látszódik, de egy apró csepp vér is található a csomagolópapíron, amit a vámpírhölgy ejtett oda véletlen, mikor reggeli áldozatát elcsípte.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Kedd Dec. 25, 2012 11:15 am
*Kellemetlen meglepetésként éri egy vámpír váratlan látogatása,ráadásul egy ismerősé,akit nem intézhet el egy golyót eresztve a fejébe. Megacélozza magát és kénytelen fogadni a hazábában a gyönyörű nő álcáját öltött szörnyeteget,mint báránybőrbe bújt farkast,a Vadász házában. Ha ezt vadász társai fülébe jutna,nem tudnák,hogy sírjanak vagy nevessenek,esetleg harakirit kövessenek el vagy felnégyeljék Derrylt. De amiről nem tudnak az nem is fáj nekik. Végigsimítva borostáját és egy nagy levegővel indul befelé,fittyet hányva a régi hegre vagy a lenge öltözetre. Teával kínálja a bestiát,biztosan nem vérrel,arról ne is álmodjon. Megfőzi a csésze gyümölcsteát és a pultra helyezi, Sinéad elveheti,ha akarja,de csak akarja ha egyszer kérte. Nincs ínyére ez a látogatás,hogy egy vérszopó tanyázik most a saját,tulajdon házában,az pedig még aggasztóbb,hogy nem ismeretlen ez a fenevad számára és ennek ismeretében fogalma sincs mi a fenét keres itt. Sinéad megjegyzésére nem mond semmit,de valószínűleg egyet ért. Bár,hogy mit tekinthetünk "patkánynak" arról neki más a véleménye,mert hát nem pont a vámpírok osonnak be éjnek évadján a hálószobákba és rágják meg az embereket vagy a csecsemőket,mint a patkányok,amelyek a veszélyes patkányharapás-lázat terjesztik? Irónia. Kortyolja gondolatai közben a kávét,egy percre se levéve szemét a vérivóról. Az lesüti a szemét,mint egy szűzleány a népmesében,vajon mire készül? A vámpírok mindig készülnek valamire,alapvető ez az alantas természet náluk,vadász,tudja. Ismeri őket egészen. Csak nem most jön a Sötét Fortély? Veszélyes egy vámpír szemébe túl sokáig nézni,mert megigézhetnek,de Derryl állja a csábító pillantást, vadászként elég harcedzettnek tartja magát és csak még tovább edzi. Veszélyes játszma,a tűzzel játszani,de ezt kell tennie,ezt választotta. Harcol az ilyen szörnyetegekkel,ameddig vagy ők vagy ő maga oda nem veszik. Az utolsó leheletig,az utolsó csepp vérig. A vérivó ismét felemeli tekintetét a sajátjához hasonlóan égkék szempárba fúrja az szemét. Állja ezt a kegyetlenül hívogató,vámpíri tekintetet. Derrylt nem tör(het)i meg ennyi,túlságosan gyűlöli hozzá őket és erreújra és újra emlélkezteti magát,hogy elég erős legyen,hiszen halandó vámpíri kísértéssel szemben,de még is vadász,erősebb mint egy átlag ember. Hogy mennyire,az itt csupán a tét. Sinéadot pedig sikerül szóra bírni,ami nagy szó a szűkszavúságát figyelembe véve és...olyan dolog történik ami az abszurd tökéletes megtestesítője és példája. Cooper összevonja szemöldökét,nem tudja megállni,hogy ne tegye,ez túl sok,vagyis inkább sokk. Először agya mindenáron tiltakozik a jelenet valóságosságának tekintetében,minden erejét össze kell szednie,hogy helyt álljon ebben a szituációban és egyben megőrizze a józan eszét. Ugyanis az időszakot figyelembe véve,az,amit Sinéad Darklore,a Vámpír nyújt neki,nem más mint egy karácsonyi ajándék. Karácsonyi ajándék. Visszhangzik a fejében. Ellentmondásos emóciók és gondolatok tömkelegével csurdultig telik a feje. Nincs jó válasz,nincs helyes reakció,még is valamit mondania és csinálnia kell,a helyzet megköveteli,erőszakosan követeli. Még is mi tévő legyen egy vadász,ha a préda,esetünkben vámpír ajándékot nyújt felé? Első gondolata az,hogy aljas cselszövés az egész,hogy aztán tőrbe csalja,viszont a bökkenő az,hogy a jelen levő vérivónak fogalma sincs arról,hogy tanítója valójában a fajtáját gyilkolja. Akkor még is mi ez az egész?! Úgy érzi menten felrobban a feje,de nem örülne,ha erre rájönne a vérszopó,ha szimatot fogna. A megdöbbenést eltüntetni vagy titkolni viszont képtelen. Talán még is valamiféle tréfa ez,egy egyszerű haéandóval szemben,ha nem is vadásszal? Hátsó szándéknak kell lennie,az lehet,más semmi sem. Akkor is hasogat a feje,nem akarja elfogadni,hogy felebaráti szeretetből jövő meglepetés,olyan nincs,hiszen Sinéad vámpír,embeeken élősködő szörnyeteg,aki ál-bájos pillantásaival kínozza a halandókat. Gondolkodni próbál,kezdeni valamit a helyzettel,racionálisan átértékelni,de ebben a szent minutumban képtelen rá. Ami veszedelmes. Még is legyűri a jelenet és kénytelen lesz később átgondolni,mikor ismét tiszta fejjel tud gondolkodni. Kemény arckifezéssel mered ismét a vérszopóra,éppen elég ha a megdöbbenést látja,remélhetőleg mást nem vél felfedezni. Az kellemetlen volna. Hallgatja a monológot,amit Sinéad mond,minden egyes szó paradoxona arcon üti,erős ököllel. Miért mondja ezeket? Miért tűnik olyan őszintének? Emlékezteti magát,hogy a vámpírok szavának nem lehet hinni,hiszen csak manipulálni akarnak. Nagyokat hallgat* - Köszönöm. *mondja végül nagy nehezen,kevésbé mogorván,de kínkeservesen préselve ki magából ezt az egyetlen szót* - Halottak. *hallgatja tovább a monológot és a végére némi élellel mondja közömbösen ki,hogy bizony nem,nem lesz itt drága és boldog,meleg karácsonyozás. Mert a szülei halottak. Karácsonykor ölték meg őket,pontosan karácsonykor,mégpedig egy vérszopó fenevad,pont olyan mint Sinéad. Gyűlölet fortyog benne,de nem mutat belőle semmit,elfolytja,nem szúrhatja ki a Darklore,hogy valami nincs rendben. Átveszi a dobozkát,kénytelen. Kezei nem remegnek,de gépesen nyúlnak érte,minden izma szinte görcsig feszül. Egy vadász ajándékot kap egy vámpírtól,nevetséges. lassan húzni kezdi a masni egyik végét,fényéveknek tűnik a pillanat tovahaladása. Tehetetlen kígyóként rogynak le a kezeiben,felfedve a csomagot,bontásra készen. Kinyitja hát. Ki kell nyitnia,nincs más választása. Hiába nyúlna jobbik keze a stukkere után-ismét-,hiába eresztene ezüst pisztolygolyót egyenesen a két szép szeme közé,szemtől szembe,ahogy mindig csinálja. Nem teheti. Tűrnie kell és túlélni ezt a mindennél abszurdabb pillanatot* - Maradhatsz. Ha akarsz. *mondja a távozni készülő vámpírnak,maga sem tudja miért,talán mert így szokás és mert nem lenne illendő páros lábbal kirúgni,hiába lenne kényelmsebb és jobb mindkettőjüknek. Tekintetét a dobozról a vámpírra emeli. Ha a vérszopó megfordul és még is marad,akkor a nappali felé inti,a zongora melletti kanapék felé,ha még is távozik,akkor magányosan megy oda. Így vagy úgy,leül és lefejti a papírt,kivéve a dobozt. Felnyitja és megtalálja a gyűrűt. Ha előbb úgy érezte felrobban a feje,akkor most atomrobbanást érez. Ismét minden erejét és önuralmát össze kell szednie,hogy hozzányúljon a bűnös tárgyhoz,ami vámpírtól mocskos. Kiveszi a papírkát,szétnyitja és elolvassa. A versike olyan mint a tüzes vas,ha a bőrhöz nyomják megbékjózás céljából. Összehajtja és visszateszi. Megtalálja a kendőt. Sinéadnaknak dobja,ha éppen távozik vagy ha még is marad és leült valahová* - Nem kell visszaadnod. *dünnyögi a kendőre,neki adta,nem fogja visszavenni. Na meg két kendőt adott neki,mindkét találkozáskor úgy hozta a sors,hogy egyet-egyet. A gyűrűt viszont nem hajlandó még csak megérinteni sem, J.R.R.Tolkien - A Gyűrűk Ura című klasszikusa jut eszébe és automatikusan a könyvespolcokra pillant,oda,ahol kb.a könyvtrilógia található. Visszhangzanak a fejében a szavak,az idézet:
"Ash nazg durbatulûk, ash nazg gimbatul, Ash nazg thrakatulûk agh burzum-ishi krimpatul." ~ "Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
Az ilyen gyűrűk és kegytárgyak sosem jók,mindig a gonosztól származnak,nevezzük bárhogy is. Ekkor pillantja meg a vércseppet a zöld papíron. Élesedik pillantása,ahogy szemet szúr,kénytelen rá megjegyzést tenni* - Amint látom megreggeliztél útközben. Nehogy az én torkomnak ess neki. *a két mondat közt némi szünetet tart,ennyivel nem leplezi magát,kikívánkozik a csípős megjegyzés,főleg a kis cetli miatt,ami szerint fú,de meg akarja védeni Coopert. Csak nem saját magától is? A vámpír az vámpír marad*
Bár teáját megkapja, még sem veszi el a pultról, hanem rövidke monológjába kezd, ha már Mr Cooper nem akarja tovább húzni az időt. Nem is sejti, hogy szavai miféle érzéseket váltanak ki oktatójából. A feszültség viszont elér érzékelőihez, látja a megfeszülő izmokat, amint nagy nehezen arra kényszerítik a férfit, hogy átvegye majd a csomagocskát. Nem egészen érti a döbbenetét, mintha most kapna életében először ajándékot valakitől. Még megköszönni és nehezére esik. Finoman összevonja szemöldökét, egy szempillantás alatt felméri a másik arcát, a tekintetét kezdi vizslatni. Valami nem stimmel. Túlságosan is nagy ez a meglepettség ehhez a szituációtól... Derryl Cooper kijelentése elszomorítja és együttérzést vált ki belőle. Tehát az ő szülei is halottak. Mélyet sóhajt. -Őszinte részvétem. Suttogja, fejét ismét leszegve, majd meg is indul az ajtó felé, miután tanítója elveszi ajándékát. Az embereknél rengetegféleképpen meghalhat valaki. Betegség vagy baleset által, valakinek gyilkos szándéka nyomán, természetesen úton vagy... Vagy akár egy vámpír éhes ösztönei miatt. Ennél a gondolatnál megtorpan. Lehet azért ilyen ellenséges vele ez a halandó, mert a családjával egy vérszívó végzett? Elképzelhetőnek és logikusnak találja ezt a teóriát, de lehet jobb lenne nem felhánytorgatni a múltat. Inkább megtartja magának és nem zargatja vele a másikat. -Szívesen maradok Önnel, ha nem vagyok a terhére. Otthon úgy sem vár rám senki sem... Őszintén mondja mindezt, nem beszél sületlenségeket: unokatestvérei szemmel láthatóan gyűlölik és nem hajlandóak vele akár egy szót is váltani, ebből kifolyólag pedig Sinéad nemigazán beszél a Lorddal és a Ladyvel sem. Tart attól, hogy még nagyobb feszültséget szülne vele. Cathalina így is elég dühös rá, amiért "bepofátlankodott" közéjük. Pedig Lynn csak a családjával akar lenni, de úgy érzi lassan, hogy valójában egy újabb rémálomba csöppent bele, nem pedig a békébe. Lehet nincs is neki igazi családja? Halott szülők, gyűlölködő rokonok... Ha most ember lenne, összerándulna a gyomra és sírógörcsöt kapna, ami így is kerülgeti már. Azonban igyekszik minél jobban visszafojtani ezt - nem akarja, hogy Derryl Cooper ismét gyengének lássa. Bemegy hát a nappaliba és leül az egyik fotelba, kezében a bögre teával, amit menet közben még is csak elvett a pultról. Belekortyol és kimondotta jól esik neki, ahogy a forró ital lecsusszan a torkán és átmelegíti egész lényét. "Egy csésze a testnek, egy csésze a léleknek", a bögre pedig ki tesz két csészényit, így meg is lesz a napi adagja belőle. A kendőt elkapja szabad kezével, miközben a férfit figyeli. Bólint egyet szavaira. -Nyugodtan felveheti. Nem fogja az uralmam alá hajtani a mágiája. Arra képes csupán, amit a levélben írtam. Kiszúrja, hogy a halandó A Gyűrűk Ura trilógia felé pislog, követte tekintetét a polcokra. Úgy tűnik, hogy a kis versike, amit költött, nem nagyon hatja meg a morcos Vadászt tanítót, el is rakja gyorsan a hófehér pergament. Viszont nem érti, hogy mi baja lehet a gyűrűvel. Ennyire nem bízna benne? Ugyan miért viselkedik így vele? Egyre jobban kezd felerősödni a gyanúja a vámpírok és a szülei közti összefüggések kapcsán. Valami tényleg nem stimmel ezzel a férfival. -Ha nem reggeliztem volna meg, akkor sem estem volna neki a torkának, legyen akármilyen... Kívánatos is a vére. Nagy valószínűséggel már magához tért a halandó. Ritkán ölöm meg az áldozataim. Csendesen és semleges hangnemben beszél, utóbbi kijelentésének pedig oka is van, amit elárul a Tanár úrnak, ha kíváncsi rá, ha nem, akkor pedig hallgat, mint a sír. Jeges tekintetét ismét a férfiéba fúrja és láthatóan elgondolkodik, ahogy fürkészi annak szempárját. Vámpírokat tanít illemre és zenére, ugyan miért foglalkoztatja az, ha megöl (vagy éppen nem öl meg) bárkit is? Eddigi évei során mindig Sinéadet próbálták megfejteni a körülötte élők... Most még is, határozottan úgy gondolja, hogy ezúttal ő próbál megfejteni másokat. Konkrétan az oktatóját, Derry Coopert. Ritka pillanatok egyike ez is, amikor nem az ő lelkéhez kell megtalálni a Kulcsot, hanem máséhoz. -Nem szeretnék tolakodó lenni, Mr Cooper, de... Megkérdezhetem, hogy mi okozta azt a sebet a hátán? Rákérdez, igen. Nem tűnik átlagos sebnek és, ha megfelelő választ kap rá, akkor talán eggyel közelebb léphet az igazság felé. Sose volt még senki életére sem ennyire kíváncsi - ezt a tényt viszont jól leplezi, ugyan olyan semlegesen néz szembe a másikkal, mint eddig is. Valamiért foglalkoztatja az a tudat, hogy valami oknál fogva a férfi nem kedveli őt túlzottan. Kizártnak tartja, hogy az első találkozásukkor történtek a felelősek mindezért. Az túl kevés az efféle reakciókhoz. A vámpírokkal lesz itt valami probléma és a szülei halálával. Lehet sikerül rájönnie, lehet nem. Ha azt tapasztalja, hogy nem tud erről normálisan kommunikálni a tanárra, akkor nem fogja feszegetni a témát, inkább hagyja. Nem akar senki lelkivilágába beletiporni. És soha nem is fog.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Szer. Dec. 26, 2012 11:48 am
*Lehetetlen szituációba kerül,ennél váratlanabb hidegzuhany nem is érhetné: Vadász létére ajándékot kap egy vámpírtól. Enyhítő körülmény,hogy a vámpír nem tudja,hogy vadász,a szemében egyszerű tanító. Megpróbálja féken tartani összezavarodottságát,lepleznie kell a valóságot. A részvétnyilvánítás némiképp kiráncigálja az eszeveszett gondolatok közül,nem szól rá semmit,ilyenre nem is lehet. Sinéad indulna,de az udvariasság megköveteli,hogy marasztalja,amit a vérszopó fajzat el is fogad. A szoba felé int,a kanpéra,hogy vendég foglaljon csak helyet,úgy sincs más választása.Bevonul a tágas nappaliba és leül az egyik kanapéra a zongorától nem messze. Nekitámassza a hátát a támlának és keresztbe teszi a lábát úgy,hogy a bokája legyen a térdén. A csomagot pedig nyitni kezdi. A színes szallag mint a halott,csúszik szét és hull alá. Tekintete a vérivóra mászik mikor az zárójelesen megjegyzi,hogy miért is marad,mert otthon nem várja senki* - Mr és Mrs.Darklore a szívükön viselik a sorsodat,a legjobbat akarják. Ezt bizonyítja,hogy engem is felkértek az oktatásotokra. Biztosan várnak. Ha nem érsz haza a vacsorára,aggódni fognak. *megosztja véleményét,hogy ezzel mit kezd Sinéad az az ő dolga. a megjegyzés után ismét a csomagra kénytelen összpontosítani és felfedni a tartalmát. Minden erejével próbál leplezni annyit,amennyit csak lehet a kaotikus gondolataiból,de valamennyit képtelen-pengeélen táncol a vadász a vámpírral szemben,mint egy szavak nélküli harc-,amit a vérszopó ki is szúr. Ismét egy jeges pillantást vet rá. Nem kussolhat végig ameddig ez a szörnyeteg itt rontja a levelőt,ezért meg kell erőltetnie magát. "Figyelt a poklot,de ne kerülj bele." Derryl viszont már nyakig benne van,mindig is benne volt,az első perctől,de ennyire közel még sosem táncolt a tűzhöz,mint Namless Town-ban. Valamit valamiért. Mégpedig a saját életét a bestiák kivágott szívéért* - Ember vagyok,te pedig vámpír. Aki egy olyan ajándékot ad egy embernek,ami megvédi a saját fajtádtól és más árnylényektől. Miért? *újonnan felpillant angyalian kék szemeivel a másik kék szempár tulajdonosára. Tömören fogalmaz,de hanglejtéséből kiérezhető,hogy merőben furcsa és szokatlan magatartás amit Sinéad produkál és hogy ehhez mint ember,jogosan nincs hozzá szokva. A helyzet elég ironikus. A végső kérdése,amire már a levélben a vámpír elméletileg válaszolt lehet költői jellegű is,ezt Sinéadnek kell eldöntenie. A férfi eszébe jut,hogy annó,régi életében mennyi ajándékot kapott a tanítványaitól,mert szerették. Rajzokat,kis kézműves dolgokat és hasonló apróságokat. A régi szép időkben,mikor még hétköznapi,konzervatóriumi tanár volt. Ezért nem kéne meglepődnie az ajándékon,de még is meglepődik és óckódik,mert a helyzet most egészen más. A dobozt leteszi,a gyűrűt benne hagyja,úgy néz szembe ismét Sinéad Darklore-al* - Szóval adtál nekem egy gyűrűt,ami megvéd tőled (is),még sem vagyok melletted veszélyben. *némiképp gúnyos ez a megjegyzés,de Derryltől ez semmi új a nap alatt. Arra,hogy nem öli meg az áldozatait,csak magában fintorog egyet,arca a külvilág felé rezzenéstelen marad. Ismét emlékezteti magát gondolatban,hogy őt egy vámpír nem verheti át,gyilkos marad,mondjon bármit is,titkolja bárhogy is. A következő,merőben arcátlan kérdésre ismét a dobozkáról felnéz-mert oda vissza-vissza tér a tekintete-és olyan kegyetlenül hűvös,hogy ritka,hogy halandó így nézzen. Pár másodpercbe bele telik,mire felel* - Ha illem órán lennénk akkor azt mondanám,hogy nagyon is tolakodó ez a kérdés. *megrándul a szája széle* - De nem vagyunk órán. *teszi hozzá,mert ez merőben változtat a szituáción* - Kanadában sok az erdő. *válaszolja először csupán ezt,majd kiegészíti válaszát* - Az erdőben pedig sok a vadállat. Medvék,farkasok... *majdnem egyenes választ ad,talán erre senki sem számított. De nem veheti hülyére,ahhoz túl ravasz a vámpír. Ettől pedig nem kerül közelebb a valósághoz,de a játszma továbbra is veszélyes,ez vitathatatlan. A hátán levő karmolási heg nagytestű állattól származhat,ezt látni rajta. Egy egyszerű farkas mancsa talán túl kicsi hozzá* - Nem túl érdekes jelenség,ha az ember kanadai... *teszi hozzá végül,hogy a gyanút elterelje*
Az ajándékátadás megtörténik, indulna is, hogy ne zavarja tovább tanítóját, de ő megállítja és beljebb invitálja. Nem siet igazából sehová sem vámpírhölgyünk, így belemegy a dologba, leül a nappaliban és ott folytatja a beszélgetést Mr Cooperrel. Figyeli a reakcióit, a mozdulatait, a mimikáját, mindenét, hátha rájön arra, hogy miért viselkedik ilyen furcsán egy kis meglepetéstől. Bontogatás közben oktatója kifejti véleményét a lány iménti kijelentésére, minek hatására Sinéad mélyet sóhajt. -Sosem lehetek elég hálás nekik... Ők talán aggódnának, de unokatestvéreim cigánykereket hánynának örömükben, ha eltűnnék. Nem szeretnek engem. Fogalma sincs, hogy mi az oka Cathalina és Damien ellenszenvének. Lady Darklore egyszer azt mondta, hogy azét ilyenek, mert attól tartanak, hogy ővelük nem fognak többé annyit foglalkozni, mint árván maradt rokonukkal. Észre sem veszik, hogy Lynn mindig egyedül van, kerüli családtagjait és alig hallani a hangját egy beszélgetés során. Kettejük iránt egyáltalán nem lappangott mások figyelme, ugyanúgy élhetnék tovább az életüket, mint eddig is, ha képesek lennének elfogadni, hogy egyel többen vannak. Valamilyen szinten megérti őket, hisz Édesapjuk valamiért nem tett említést Sinéadről, így elég váratlanul érhette őket az érkezése. Egyszer beszélnie kellene velük erről. Nem szeretne egész életük során haragban lenni velük. Derryl Cooper szavai rángatják vissza gondolataiból. Nem válaszol a kérdésre, csupán haloványan elmosolyodik és lesüti szemeit. A választ már papírra vetette, ennél többet nem hajlandó hozzáfűzni. A gúnyos hangleejtéssel kijelentett tényt viszont már nem hagyja szó nélkül. -Magam ellen nem kell megvédenem, százhuszonnégy hosszú esztendő tapasztalatának köszönhetően. Legyen akármennyire is vonzó a vére -mert köztünk szólva nagyon is az-, nem fogom elvenni Öntől, ha csak nem ad rá okot. Ezt megígérhetem. Komoly, őszinte tekintettel mered a másikéba, kételkedést nem tűrően. Ha ő egyszer megígér valamit, az úgy is lesz. Ha egyszer kijelenti, hogy nem fogja ezt a morcos embert bántani, akkor nem fogja az ellenkezőjét cselekedni. Csakis akkor, ha az szükséges, de nem hiszi, hogy egy tanító bármi olyanra vetemedne, ami miatt halálra ítélné. Szerencséje van a halandónak, hogy a vámpír nem tudja a keserű igazságot róla. Nagyon nagy szerencséje van. Rákérdez a férfi hátán lévő sebre, aminek hatására gyilkos pillantást vetnek rá. Úgy tűnik egy elég lényeges dologba ütötte bele az orrát, ha így reagált rá vendéglátója. Az illemórás megjegyzésre sóhajt egyet és a teájára pillant. -Nem kérdeztem volna rá, Mr Cooper, ha nem sérti meg az illem szabályait azzal, hogy félmeztelenül mutatkozik egy hölgy előtt (még akkor is, ha az a hölgy a tanítványa), ezzel felfedve a heget, ami igencsak szembetűnő. Jeges tekintetét a vele szemben ülőre szegezi, hangja nem kioktató, csupán tényközlő és még mindig halk. Tovább hallgatja oktatója magyarázatát. -Mármint vérfarkasok, ugye? Egy közönséges farkas ahhoz túl kicsi, hogy ekkora csapást mérjen egy emberre. Egy medve pedig az egész hátát letépte volna, ha már ilyen közel van hozzá. Ezt a sebet nem okozhatta közönséges állat. Kanadában pedig sok bestia él. Sajnos túlságosan is figyelmes és tájékozott ahhoz, hogy másképp gondolja ezt. -Ez talán igaz. Sokan viszont nem tudják, hogy Ön onnan származik, így nagyon is érdekes jelenségnek számít. Azt hinnék, hogy egy vérfarkassal csatározott vagy egy alakváltóval. Nem lehet olyan könnyen elterelni a figyelmét, nem hagyja annyiban a dolgot. Ha kell még jobban kinyitja a száját és többet beszél a kelleténél. Ritkán mond ennyi mindent, de hát azért fogadta el Derryl Cooper ajánlatát -mi szerint maradjon tovább nála-, hogy beszélgethessen vele kicsit, ha már neki sincs kivel kommunikálnia a kutyáján kívül. Meg hát kíváncsi is rá, szeretné kicsit közelebbről megismerni a férfit.
*Őrültség amit csinál,ráadásul tudatában van ennek. Ennek ellenére csinálja,teszi amit tennie kell. Bevállalta,amit talán egy vadász sem,legalább is ő nem tud róla. Bajtársai sem tudták lebeszélni erről. Most viszont minden következményét vállalnia és viselnie kell a döntéseinek. Jelen helyzetben vámpírt enged a tulajdon otthonába. Leülteti az egyik kanapéra,ő maga pedig szemben teszi le magát,kényelmesen. Megdörzsöli a jobb könyökét és alkarját a beszélgetés közben,csak úgy automatikusan,ahol a tetoválása található* - Fiatalabbak mint te, majd kinövik. Biztosan nincsenek hozzászokva,hogy nem csak ők vannak a világon. *mivel már mind a három csemetével volt órája,a viselkedésükből következtet arra,hogy fiatalabbak,éretlenebbek mint Sinéad. Hogy mennyivel,azt természetesen nem tudná megmondani. Szeretni? Mit nem mond,mintha a vámpíroknak lenne lelkük,szívük,amivel valós,pozitív érzelmeket lennének képesek produkálni. Legfeljebb magukat áltatják. Ahogy Sinéaddal beszélget,még is különös a tapasztalat,az emóciók amiket kivált,még sem tántorodik attól az eszméjétől,hogy minden vámpír rossz és lelketlen szörnyeteg. Még Sinéad tűnik a legnormálisabbnak,de ez is bizonyára látszat és szemfényvesztés* - Szóval mint halandó,bízzak meg egy vámpír szavában a vér terén. Elárulod nekem,hogy kívánod a véremet,-mert valamiért így van,ehhez én nem értek-aztán pedig ajándékozol nekem egy csecse-becsét. Ne vedd személyeskedésnek,csak...mi másra gondolhatnék. *tekintete a fekete gyűrűt vizslatja,elég szilárd talajon áll az érvelése,aztán felemeli tekintetét,majd lassan fejét is a dobozkáról. A vérszopó elárulja a korát is, nem lepi meg annyira, eddigi találkozásaikból már leszűrte,hogy túl bölcs ahhoz,mindössze húsz esztendő körüli legyen* - Ne aggódj,nem úgy ismertelek meg eddig,mint egy dühöngőt. Az unokaöcséddel ellentétben,aki át akarta harapni a torkomat. Pedig a nénéd azt írta a levelében,hogy a fiú higgadt és tökéletes a modora. *nem célzásnak szánja vagy kételkedésnek Sinéaddal kapcsolatban,csak megjegyzi a beszélgetés közben,úgy zárójelesen. Annak ellenére amit mond,gyanakodik a vele szemben ülő vérszívóra,hiszen vadász és ez természetes a részéről. A vámpírok szeretnek báránybőrbe bújni. Szép és kedves arcuk elfeledtetheti az emberekkel,hogy fenevadak* - Nem vártam vendéget. Azt hittem Athos csak valami vadnyulat vagy hasonlót lát. Ha tudtam volna,hogy te vagy odakint,akkor felveszek valami tisztességesebbet. *jegyzi meg morcosan,mert alapvetően a vérszívó helyesen beszél,csakhogy elfelejti a lényeges bökkenőt,hogy Derryl nem számitott az érkezésére. Otthon pedig nem szokott zakóban feszíteni. Azzal fogja is magát és feláll,odasétáll az egyik sarokban levő fiókosszekrényhez és kivesz egy egyszerű,fehér izompólót és miközben visszaül,fel is veszi,csak,hogy "szegény" Sinéad lelkét megnyugtassa* - Veletek ellentétben rajtunk örökké ott marad a sebek nyoma,sajnálom. *van gúny a hangjában,de nem annyira sok. Nem direkt mutogatja a hátát,nem is akarta,de rejtetni se fogja ha egyszer ilyen szituációba került* - Igen,egy vérfarkas. *szúrós a tekintete,de nincs mit tenni, Sinéad nem buta nő vérszopó,emellett nem lehet baja abból,ha ezt tudja róla,hiszen a vámpírok tudtával nem komálják a vérfarkasokat. Derryl Cooper azt hitte a farkasembereket gyűlöli legjobban,ameddig nem kellett,hogy a vámpírokra terelődjön ez a fajta érzés,de tulajdon képpen szinte egyformán utálja mindkettőt* - Azok a "sokan" viszont nem is nézegetik a hátamat. Nem szokásom félmeztelenül mutatkozni. És gondoljanak amit akarnak,ha a fantáziájukban egy nálam háromszor nagyobb vérfarkassal birkóztam és aztán King Kong-ként vertem a mellemet,akkor egészségükre. *nevetséges egy elképzelés,kár,hogy igaz,még ha nem is ilyen eltúlzott formában. Persze nem akkor és ott,de később és máshol összeakadt már vérfarkassal,de a verekedés helyett inkább az ezüstöt választotta* - Voltál már Kanadában? *terelné a témát ezerrel,ezért még ezt a másik tűzveszélyes témát is bedobja,ha már Kanada. Veszélyes játszma ez,hajszál választja el a jó beolvadástól és a lebukástól,de nem tehet mást*
Tanítója ügyesen rejti el érzelmeit - egy figyelmetlen beszélgetőpartner talán észre se venné, hogy valami nem stimmel. Sinéad azonban hiába zárkózott és hallgatag, érzi, ahogy vibrál a levegő a házban és ennek oka valószínűleg az ő jelenléte és az ajándékféleség, amit az imént adott át. A Vadász Tanár úr meglepettsége inkább negatívnak vagy inkább, jobban megfogalmazva, furcsának tűnt. Mintha Sin az imént azt mondta volna, hogy itt helyben lemészárolja az egész környéket. Mindegy is, egyenlőre nem tulajdonít neki semmiféle jelentést. Viszont a tetováláson megakad a tekintete. Érdekesnek találja az efféle jegyeket - mindegyiknek van egy különleges története, ami végett annak emléke örökre az ember bőrébe marja magát, majdnem szó szerint. De mivel nem egy csevegős típus, ezért mellőzi is a felesleges beszédet és inkább nem kíváncsiskodik. Nem sülne abból ki semmi jó amúgy sem. -Lehetséges... Bár szerintem nem ilyen egyszerű a magyarázata ennek… Sokszor gondolkodott már azon, hogy hogyan is lehetne úgy megszólítania két unokatestvérét, hogy azok ne ellenszenvvel fogadják és hajlandóak legyenek megbeszélni vele a jelenlegi helyzetet. Eddig nem nagyon sikerült megoldásra lelnie ez ügyben, de talán egyszer, ha a Darklore birtokon összefut Cathy-vel vagy akár Damiennel, szinte biztos, hogy "elkapja" őket és szóra bírja a bennük tomboló ellenségesség okát. Talán képes lesz rá. Ha nem, hát nem. -Jogos, amit mond... De akkor is bíznia kell bennem... Jégkék tekintetét mélyen belefúrja Mr Cooper szemeibe nyomatékosítva, hogy jobban jár, ha ezúttal ő fogadja meg a lány tanácsát, akár elhiszi, amit mond, akár nem. Damien kerül szóba hirtelen s viselkedése hallatán némi meglepettség ül ki az arcára. -Érdekes... Pedig magam is jó modorúnak véltem felfedezni. A látszat viszont csalhat... Úgy tűnik a gyűrű még is csak jókor került a birtokába... Ha az a nagyon indulatos fajta lenne, akkor dühödten jelentené ki, hogy ha még egyszer megpróbálja a legifjabb Darklore bántani a Tanár urat...! De sajnos nem ilyen beállítottságú, ezért csak magában rágódik el ezen a dolgon. Hogy Damien összeakasztotta volna a bajuszt ezzel az emberrel? Végül is könnyen megeshet, mivel az apjuk hatására sem ő, sem a nővére nem kerültek túlzottan jó viszonyba más fajokkal. Pedig, ha egyszer a vámpírok vezetője lesz, kénytelen lesz megbarátkozni, vagy legalább is együttműködni a többi vezetővel és azok népeivel, ha csak nem akar belháborút kirobbantani a Városban. Reméli azért nem fog majd vér folyni, ha legközelebb is lesz órájuk. Grimmék bizonyára nem hagynák annyiban, ha a szárnyuk alá vett Derryl Cooper-nek baja esne. Igaz, ami igaz, nem olyasfajta halandónak tűnik ő, aki ne tudná magát megvédeni, de ki tudja, hogy Damien is mikre képes. -Tudom. Evégett nem is akartam szólni eredetileg, mert... ...Mert igazából nem zavarja annyira a jelenség, de ezt persze nem fogja ilyen nyíltan bevallani. El is hallgat inkább, félbehagyva a mondatot és végigkíséri tekintetével a Vadász tanár mozdulatait, amint felöltözik. A szépen kidolgozott felsőtest vonalait bár az izompólón át is jól lehet látni -pláne egy vámpírhölgy szemeivel-, de jobbnak látja nem foglalkozni vele tovább. Valószínűleg nagyon elpirulna most, ha képes lenne rá, de emóciói rejtve maradnak, ahogy eddig is. A sebeket illetően csak bólintva helyesel, hiszen az emberek tényleg olyan törékenyek... Legalább is a többségük. Szegényekkel csúnyán elbánt a Teremtőjük azzal, hogy ilyen könnyen elpusztíthatóvá tette őket. talán nem is véletlen... -Mi történt akkor, amikor... Összeakadt azzal a bestiával? Tovább kérdezgeti a férfit, hátha mesél neki néhány kalandjáról, amíg itt tartózkodik. De aztán lehet, hogy nem akar majd beszélni róla és "kitessékeli" vendégét az ajtón az újabb modortalan(?) kérdésért. A King-Kong-os dolog hallatán egy halovány mosolyféle tűnik fel az arcán egy fél pillanat erejéig. Elég abszurd egy jelenet volna, de valami igazságnak még is csak kell, hogy legyen benne. Elvégre nem csak a hátán lenne egy seb, hanem valószínűleg a feje se lenne már meg, ha valami úton-módon nem győzte le a vérfarkast és menekült meg épségben. Lehet ez a fickó nem is olyan átlagos, zenét tanító ember, mint amilyennek látszik? -Nem, sajnos még nem voltam... De sokat hallottam arról a vidékről. Elég sok arra a... Farkastámadás, mint ahogy azt ön is mondta... A "legendák" szerint emiatt kerül ki abból az országból olyan sok... Vadász... Kissé megborzong, mert egyesek szerint ilyen emberek ölték meg a szüleit... De aztán az is lehet, hogy mások voltak. Erre nem derült még fény, sajnos. Próbálja elterelni ezeket az emlékeket és inkább Mr Cooper emócióit figyelni, hátha azok elárulna végre valami érdekeset róla.
*Nem számít az "ajándékra",a talizmánra. Az ő szakmájában legyen mindenre felkészült az ember. De lehetsége ez, hogy valóban minden szituációt higgadtan kezeljen egy emberi lény? Aligha. Hiába a rutin, bármikor történhet valami annyira az abszurditás határait súroló esemény, ami kizökkentheti sztoikus nyugalmából. Hasonló ez a mostani is. Ajándék egy vámpírtól. A Vadásznak. Valójában azonban ajándék a (vámpír) tanítványtól az (halandó) oktatónak. Nem is akármilyen, mágikus védelmet biztosító kis csecse-becse. Egy pillanatra, egy egészen hosszúra nyúló, kegyetlen pillanatra úgy érzi az egész teste kihűl. Az arcán ugyan nem látszik sok minden, bár az első és radikális meglepettséget nem sikerült elfojtani, viszont a szervezetének nem parancsolhat az ember. Legalább is nem olyan gyorsan, hogy egy vérszopót kijátszon. Egy nagyobbat üt a szíve, aztán még egyet. Kettő után kapcsol az agya, hogy el kell csitítani az acélszörnyeteget ami odabenn kalapál adrenalin-olajat szippantva magába. Nem szabad, túlságosan feltűnő lehet. Nem engedheti meg magának. Szerencsére erős önkontrollal és önfegyelemmel csitítható a szívverés és a szapora lélegzet. Szükség is van rá. Hogy ebből mennyit észlelt az a mérgezett alma ott vele szemben, az kérdéses. De valamennyit biztosan. Csak éppen túl ravasz ahhoz, hogy szóvá tegye. A baj azért nem biztos, hogy akkora, hiszen az első naptól kezdve, hogy betette a városba a lábát, borotva élen táncol. Így kell lennie, végig fogja csinálni. Elkapja a vámpírlány tekintetét, ahogy a karján tekergő sárkánygyíkot vizslatja. Egy pillanat az egész, de észreveszi. Nem csak a vadállatok érzékei fejlettek. De a vadászoké is. Sinéad nem hozza szóba, hallgat, mint általában. Pedig biztosan szokatlan egy zene és illemtanárt kivarrva látni. Így viszont mindkettőjüknek előnyös* - Meglehet. Ezt ti jobban látjátok. *feleli tömören ahogy Sinéad elmereng az unokafivéreit illetően. Nem mintha cseppnyire is érdekelnék vámpírék "lelki" bajai. Nincs lelkük, nincs szerető szívük, ízléstelen ez a drámázás amit folytatnak. Talán maguk is elhiszik. Hogy szeretnek, hogy gondoskodóak. Szép kis önáltatás. Valójában amit érzékelnek-az agyukkal persze,nem a szívükkel-csupán a fajfenntartó ösztön és az utódgondozó magatartás, mint bármelyik állatnál. Nem több és nem kevesebb* - Szóval kell. *állja a jégkék pillantást, nehezen, hiszen a vámpírok igéző szemeibe nem ajánlatos halandónak belenézni, de kénytelen farkasszemet nézni ezzel vérszívóval. A "kell" nyomatékosítás erős, szóval jobban jár a drága tanár úr, ha vigyáz. A kérdés viszont továbbra is az, hogy kivel. És miért. Kezdettől fogva, ahogy a gyűrűt megpillantotta ez az egy kérdés létezik: Kivel? Vajon valóban a "többiekkel" vagy a szemben ülő, ártalmatlannak tűnő succubussal* - A gyűrű nélkül sem harapta át a torkomat. Igaz, nem volt olyan messze tőle. Elvállaltam a felkérést, de az nem volt benne, hogy valamelyik tanítvány majd meg akar harapni. Nehéz volt lecsillapítani. Remélem egyszeri eset volt. Sajnálatos módon a viselkedése alapján nem annak tűnt. A munkám, hogy megneveljem, de ezek után csak ha szájkosarat is kap. *válasza kissé flegmának tűnhet, de képtelen kedvesebben szólni a vérszopó nőszemélyhez. Az ajándék tehát szépen ott marad a dobozban az asztalra téve. Még csak az kéne, hogy felhúzza...lehet, hogy vérmágiával örök bilincset jelentene az adományozóhoz. Abból pedig nem kér. A vámpírok néha tartanak rabszolgákat. Az alantas munkára vagy gyors vérforrásnak. Ez a gyűrű pedig...ki tudja. Majd még gondolkodik ezen. De nem most, jelenleg résen kell lennie, hiszen vámpír van a házában* - Felháborodott mikor az alapvető illemleckékkel szembesítettem. Ha vámpír lord lesz, ki kell vernie a fejéből a faji felsőbbrendűséget. Tetszik,nem tetszik. Nem az én kedvemért. És persze az sem volt az ínyére, hogy a nővérét is oktatom... *fejti ki pár szóval bővebben. Nem azért, mert olyan beszédes lenne, hiszen egyikőjük sem az. De nem tűnhet fel ennyire, ha semmire se mond semmit, az több mint gyanús, még egy csendes embertől is* - Szóval, mert? *nem engedi, hogy Sinéad függőben hagyja a mondatot, nem igazán filozofál a lehetséges válaszokon, csak a tény, hogy van valami, amit nem akar elmondani ez a szörnyeteg itt, nem túl csodás. Persze így se biztos, hogy megválaszolja* - Még is megtetted. *lép tovább az előbbi gondolaton és kissé ércesen vág oda Sinéad saját szavaival élve, fogást találva a válaszon. Túlságosan ellenséges lenne? Talán. Vissza kéne fognia magát kicsit. Meg is próbálja, kénytelen. De nem felejti el hogy a csinos kis pofika mögött vérengző bestia van* - Nem szokás ilyesmit kérdezni. *faragatlan egy dolog, a sebhelyeket illő nem is észrevenni. Szúrósan vájja jégkék szemeit a vérivóéba, mint a jégpengéket. A jéghegybe. Ennek ellenére, még is felelni látszik. Hátra dől, immáron az izompólóban a kanapén és a tetovált karját a háttámlára fekteti, míg a másik az ölében marad* - Arra vagy kíváncsi, hogy hogyan úsztam meg, igaz? Nem nagy titok. Kanadai vagyok, ennyi. Nem tudom jártál-e már arrafelé, vagy hogy ismered-e a járást. Ha ismered, nem lepődsz meg annyira. A nagy terület miatt a többségnek nagy telke van, mondhatjuk úgy is, hogy olyan, mintha erdőben laknál. Ahol pedig sok a fenyves és a szabad terület, ott a vadállatok is. Mindennapos, hogy az ember jávorszarvasba vagy feketemedvébe botlik. Medvesíp, íjpuska vagy sörtés nélkül elképzelhetetlen az élet. Aki nem kanadai és nem él ott, nehezen tudja elképzelni. A tél is közel fél évig tart. Ha így nől fel egy kiskölyök, hamar beleszokik. Az állatok viszont ritkán támadnak emberre. Megdézsmálják a málnabokrot, a jávorszarvas lelegeli a tulipánokat,a kojotok vonyítanak, de ha nem háborgatjuk őket nem veszélyesek. Viszont mindenre fel kell készülni. A medve gyorsabban fut mint az ember. És gyorsabban mászik fára. Egy kanadainak meg kell tanulnia kezelni a helyzetet, ha nem a nagyvárosban él üvegpalotában. Egy jávorszarvas hím több mint egy tonnát nyom, nem lenne jó összecsókolózni vele. Főleg az agancsaival. Egy vérfarkas viszont....nos, az más tészta. Nekik nem igen kéne az erdőben lenniük. Nem minden nap jön szembe egy. A hátam a legjobb példa rá. Viszont az állat az állat. Ennyi. *jócskán kifejti, amit úgy érzi ki kell. Nem szócséplés, törekszik rá, hogy a lány vámpír megértse amit mond. És persze tökéletes álca egyben és jó szerencse, hogy kanadai és mindez valóban így van. A féligazságok a legjobb dolgok a világon. Főleg ilyen húzós helyzetekben. Természetesen a történet nyomós, valós és véres magját esze ágában sincs megosztani egy ilyen veszélyes, kétszínű(?) és vérszomjas szörnyeteggel* - Vannak farkasok. Hogy mennyi a vérfarkas, azt nem tudom. És nem is akarom tudni. Nem szeretjük bántani az állatokat, még ha ez elsőre nem is tűnik így. *A vadászos dolgot mintha elengedné a füle mellett, tekintete továbbra is hűvös és határozottságot sugárzó. A kanadai emberek rejtélye. Sok a vadállat, ha az ember megtanulja tisztelni őket akkor együtt tud velük élni. De nem vérfarkasokkal és vámpírokkal, ők nem "igazi" állatok. Ők önzőek és kegyetlenek. Az erdei állatok nem ilyenek, teszik amit tenniük kell, de nem élvezik. És első sorban nem embereket esznek, hanem legfeljebb édes gyümölcsöt lopnak az ember bokraiból vagy az ablakba tett pitét dézsmálják meg. Mondjuk az kellemetlen, ha egy feketemedve eszi a piténket. Cseppet sem olyan vicces mint amilyennek tűnik* - Szép hely, ha valaki szereti a vadregényes tájakat és a friss levegőt. Megannyi lehetőség van, túrázás, nemzeti parkok, hegymászás. Másztál már? Ezek alapján gondolom nem. Azt hallottam van errefelé egy hegy. Ami mindig ködös, igaz? Ilyesmit mondtak a városiak. Szívesen megmásznám. Ha gondolod, velem tarthatsz. Betkinthetnél az északi emberek világába. *kezd bele a bájcsevelybe, jó ütőkártya, még ha veszélyes is. Belerázódik, pontosabban visszarázódik a szerepébe. Észre is veszi ahogy Sinéad megrezzen egy pillanatra, mikor vadászokat említ. Nem lehet véletlen. Ennyire félne vagy óckodna a Vadászoktól? Nem olyannak nézi, nem ilyen gyengének. Inkább vakmerőnek. De nem az ő dolga faggatni, ezért a témán belül bedob valami mást: hegymászás*
Vendég
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Vas. Ápr. 21, 2013 2:22 am
Egy vámpír számára szinte lehetetlen nem meghallani egy akkora szívdobbanást, mint amilyet Mr Cooper-é szólt az előbb. Ráadásul kétszer is... Bár arca rezzenéstelen, belülről még is feszülten figyeli a férfit - attól tart, hogy mindjárt rohamot kap szerencsétlen ember és kénytelen lesz kihívni a mentőket vagy a kuruzslókat. Viszont még sem történik semmi, csupán a halandó vér illata terjed el még jobban az adrenalin hatására a szobában. Sinéad mély lélegzetet vesz és bekódolja agyába ezt az esszenciát - de csak azért, hogy bárhol és bármikor felismerhesse. Ma reggel már úgy is ivott, úgyhogy véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy rávesse magát a másikra és megkóstolja. Az meg pláne nem, hogy megölje az éltető nedűért. Azzal lehet aláírná a saját halálos ítéletét is. De ha még se így lenne, sem ölné meg. Csak megkóstolná... Átkozott kórság ez a vámpírlét olykor. Ahelyett, hogy megfigyelné a tanár reakcióit, inkább elbambul és azon gondolkodik, hogy milyen is lehet Derryl uraság íze. Hihetetlen... Össze kell szednie magát. Viszont mindez csupán egy fél percig tart. A Tanár úr hamar lenyugtatja vágtázó szívét, ami ismét normál tempóban dobog tovább. Eztán esik a lány tekintete a furcsa tetoválásra. Rákérdezne, de inkább hagyja a témát. Talán majd máskor. Biccent a férfi szavaira, miközben gondolkodik unokatestvérein, de egy kis idő múltán el is hessegeti inkább ezen gondolatokat. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy csak úgy elmeredjen a semmibe, elvégre, akármilyen furcsán is hangzik, még is csak vendégségben van. A zongoratanárjánál. A halandónál, akiben talán több rejlik, mint egy átlagos, konzervatóriumi oktatóban. És akinek múltjában történt valami, ami miatt ilyen ellenszenves a vámpírhölggyel. Nem ismeri Sinéad-et, az ő fajtáját oktatja jelenleg és még a karácsonyi ajándékot is kap... Akkor még is miért ilyen vele? Miért ilyen... Ellenséges? Történnie kellett valaminek. Másra nem tud gondolni, csakis erre. Egyre jobban erősödik benne a gyanú, mi szerint a hajdani Cooper szülők és a vérivók közt van valamiféle összefüggés. Megölték őket vagy rosszabb... Erre talán sosem derül fény az ő számára. De miért is derülne, hisz igazából semmi köze sincs hozzá. Valamiért még is érdekli... Valamiért még is vonzza ez a talány. Lehet azért, mert végre nem őt kell valakinek megfejtenie, hanem fordítva. Már így elsőre is érdekesnek hangzik számára ez a gondolata, olyan idegennek, de hát még sem lehetetlen az ilyesmi. Majd meglátjuk, hogy lesz-e belőle valami vagy sem. -Igen... Kell. Hogy a Vadásznak tanárnak mi a véleménye erről az egészről, az nem igazán érdekli, csupán azt az egy dolgot tartja fontosnak, hogy a férfi ezúttal komolyan vegye és igenis viselje azt a gyűrűt. Nem hiába néz úgy kék szemeivel a másikra, ahogy. Hogy ki vagy mi miatt is kell óvakodnia, az egyenlőre titok. Sinéad tudja, de egyenlőre nem árul el semmit sem. Hallgat, mint a sír... És közben állja a másik tekintetét, aki talán küzd magában a vámpír igéző pillantásával szemben. Pedig a lány nem akarja "elcsábítani" Mr Cooper-t vagy ilyesmi - csupán nyomatékosítja azt, amit kijelentett az imént. Damien viselkedése viszont meglepi. Ugyan miért támadt volna rá a tanárára? Szó mi szó, az eddigi oktatóikat is hamar elintézték a Darklore csemeték -legalább is a cselédek közti pletykák ilyesmikről regélnek-, ezért lehet, hogy Mr Cooper-rel is bepróbálkoznak, úgymond. De az eddigiek alapján a férfinak acél idegei vannak és képes elbánni még a legneveletlenebb vérszívó csemetével, így talán még sem lesz gond a későbbiekben. Nem is a tanítványok miatt adta azt a gyűrűt igazából... De lehet ezek után őellenük is jól fog majd jönni, már ha hajlandó lesz viselni azt a megajándékozott. -Nem is értem, hogy miért gondol minket felsőbbrendűnek... Lehet tovább élünk, gyorsabban regenerálódunk és erősebbek is vagyunk, de... Ez nem indok az ilyen viselkedésre, az ilyen... Életfelfogásra. Cathalinát pedig nagyon szereti, mint nővérét és lehet ezért akarja "megvédeni" öntől. El sem meri képzelni, hogy Cathy-vel milyen lehetett az illemóra... Bár nem szabadna előítéletesnek lennie, még is úgy érzi, hogy nem telhettek a percek valami vidáman. Aztán persze lehet, hogy téved és valójában minden simán ment. De akkor Damien miért mondhatta azt a tanárnak, amit? Érdekes... -Mert... Mert nem is kész. Legyint egyet, majd karjait összefonja maga előtt. Nem hajlandó bővebben válaszolni a kérdésre és valószínűleg nem is fog. -Igen, meg, mivel azt mondta, hogy rákérdezni egy sebre illetlenség. Viszont maga is szabálytalanságot követett el (ami végül is megbocsájtható, mivel váratlanul érkeztem), így hát én is elkövettem egyet... A bűnt bűn követi, legyen az akár olyan kis mértékű, mint az öné... Vagy az enyém. Talán van valami abban, amit mond, de nem fejti ki bővebben. A vérfarkas támadásának története viszont érdekli, így rá is kérdez arra. Hogy nem szokás ilyet kérdezni? A kettejük közt kialakult szituáció is elég abszurd, így hát nem tehet fel olyan kérdéseket, hogy "És hogyan telt eddig a napja, ezen a csodaszép délelőttön?" Már épp felelne is valamit Mr Cooper ismét jeges és maró szavaira, illetve tekintetére, mikor is a férfi még is mesélni kezd. Így hát csendben marad és figyel. Olykor-olykor bólogat és véletlenül sem szakítja meg a szemkontaktust. A szem a lélek tükre, ahogy a halandók mondják - és valamelyest igazuk is van. Elvégre a tekintet sokat elárulhat arról, hogy valaki éppen hazudik-e vagy sem. Ha csak nem pszichopata is simán átveri a beszélgetőpartnerét... De mivel a szemben ülő nem tűnik elmebetegnek, ezért nem feltételezi róla, hogy képes lenne minden apró részletet elrejteni az orra elől. A kis sztori végén mélyet sóhajt, elgondolkodik az elhangzott szavakon kissé, majd halkan, óvatosan megszólal, miközben jég kék szemeit ismét belefúrja a másik angyali szempárba. -Ez mind nagyon érdekes, Mr Cooper, tényleg, de... Nem hiszem, hogy egy vérfarkast a sörétes puska oly' egyszerűen leterítene, mint egy jávorszarvast vagy egy medvét... Vagy talán tévednék? Ezzel arra akar célozni, hogy nem egészen derül ki a történetből, hogy akkor hogyan is élte túl azt a szörnyeteget. Mert a kanadaiak megtanultak az idők során együtt élni a Vadonnal, s megvédeni magukat annak lakóival szemben. De mivel egy vérfarkas nem olyan sűrűn látogat el azokba az erdőségekbe -ahogy a Tanár úr mesélte-, így hát rájuk nem is olyan egyszerű felkészülni. Nehéz velük végezni. Egy sima puskával nem is lenne sikeres az ember fia e téren. Akkor még is hogyan élhette túl? A farkasos dologra ismét csak biccent. Az állatokat nem is szabad bántani, ha csak nem adnak rá indokot, hogy még is. Nem is szokta a vérüket inni, csak ha nincs más lehetősége. -Szeretem a szép tájakat... Magam is egy csodálatos helyen töltöttem a gyermekkoromat... Hiányzik az ottani friss levegő... Elmereng a távoli Írországon egy kicsit, majd a hegymászás gondolata rázza vissza a valóságba. Kissé tétovázik a válaszon, majd valamit csak sikerül kinyögnie. -Hát... Nem igazán volt alkalmam hegyet mászni, de... Miért is ne... Szívesen... Tartok önnel, ha nem vagyok a terhére, Mr Cooper... Az a ködös orom amúgy is felkeltette az én érdeklődésemet is... Egy ideje... Ez a férfi túrázni invitálja azt a vámpírlányt, akit elvileg nemigazán kedvel? Valami itt nem stimmel. Lehet készül valamire? Bármi lehetséges. Valahol azért még is reméli, hogy nem valami rossz dolgot forgat a fejében a Vadász tanár, hanem valami jót. Kirándulás a tanítvánnyal... Furcsán hangzik, de nem lehetetlen, így hát belemegy a dologba.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Vas. Ápr. 21, 2013 10:56 am
*Két ritmikus dobbanás, mint a harci dobok egy határozott kihagyással. A dobverő az adrenalin. Hiszen nem tudja mire vélni ezt az átkorozz kis dobozkát, amit ez a női bőrbe bújt szörnyeteg hozott. Az emberi test rögtön reagál és ez bizonyos szituációkban életveszélyes. Másokban pedig életmentő. Bekapcsol az agyban a "harcolj vagy menekülj!" vészlámpa, azaz a stressz, és valahogy el kell dönteni a másodperc töredéke alatt, hogy mi legyen. Esetünkben nem csak ezt, hanem Angel azt is nagyon jól tudja, hogy amilyen gyorsan csak lehet, le kell csillapítania a testét működtető, fáradhatatlan élő gépezetet. "Harcolj", vagyis ez esetben maradj talpon és higgadtan társalogj az ősellenséggel. Úgy, hogy lehetőleg ne vegye észre, hogy a vészcsengő ott csilingel a fejedben. Hamar sikerül lecsillapítania a szívét, talán túlságosan is. Remélhetőleg a kis Hófehérkénket-csakis vámpír kiadásban, de a(z üveg) koporsó,az ott van-nem hozza lázba a gondolat, hogy ennyire gyorsan engedelmeskedik a tanár úrnak a pumpa a mellkasában. Elvégre melyik halandó ne kapna frászt és ne kezdene kombinálni, ha ilyen szituációba kerülne? Talán a butábbik réteg nem. Nem sejtheti mi jár a vámpíri eszelős fejben, hiszen csak egy női arcot lát, ami túlgásoan rezzenéstelen ahhoz, hogy ne halotti legyen. "Bőre fehér, mint a hó, arca piros, mint a vér, haja fekete, mint az ében." Eszébe jut egy novella amit még a Grimm-lények kutatása közben talált, a címe Hó, tükör, almák. A klasszikus Hófehérke feldolgozása, csak éppen egy kicsit másként, hiszen a szépséges királylány szemfogakat kapott a szerzőtől. Sinéad pedig kijelenti, hogy Mr.Coopernek nincs más választása, bíznia kell benne. Mintha ez ilyen egyszerűen menne, hát persze. Az ilyen elkényeztetett vámpírhölgyikék biztosan hozzászoktak, hogy minden úgy történik ahogy akarják, egy csettintésre. De ez nem így működik* - Mit érdekel téged, hogy a társaid elkapnak vagy sem. Az unokatestvéreid úgy is eltették már a többi tanítójukat láb alól. *nem tudja magába folytani ezt a beszólást, de válszt nm vár rá, költői jellegű, annál igazabb. Úgy se tudna mit felelni rá Sinéad. Amit pedig Damien nézeteit illetően mond, nos, túl szépen hangzanak egy vámpír szájából ahhoz, hogy igaz legyen. Hiába érzi úgy valahol, hogy Sinéad valóban így gondolja, betudja ezt a vámpíri kábításnak és lepereg róla* - A bezártság. Szerintem. Örök fiatalság,szépség és nagy erő, mintha csak az Olimposztról potyogtatok vólna le. "Kár", hogy az Olimposz csak az emberek fantáziájának a kreálmánya. *hogy ezt hogy véli a vérivó nőszemély és mit gondol a megjegyzés után, privát problémája. Szóba jön a másik ördögfióka is, a nőnemű, hozzá is fűz hát néhány gondolatot, ha már "csevegnek"* - Cathalinában kellemesen csalódtam. Lady Darklore azt írta ő a problémásabb eset, még is a tapasztalat az ellenkezőjét mutatja. Ő kimondottan jól viselkedett, ami illetlen volt, az is csak a tájékozatlanságból fakadt,így kiküszöbölhető, majd megtanítom rá. Ahogy a hormonális túlfűtöttsége is. Cathalina még kamasz, gondolom. *magyarán, virágnyelven majdnem rámszott a tanár úrra, de ezt a fiatal korának és bezártsgának tudja be, hiszen kétli, hogy az apján és a fivérén kívül más épkézláb férfit nagyon látna. A vámpírok korát ugyan nem lehet megbecsülni, de a viselkedésük alapján be lehet saccolni, hogy gyermek, kamasz vagy felnőtt. EZért sem lepődött meg Sinéad korán, sokkal komolyabb a két másiknál* - Biztosan vacsorára fogyasztom majd el Cathalinát. *teszi még hozzá mint egyfajta irónia, bár nevet, azért érződik. Hiszen mitől is kellene félteni egy fiatal vámpírlányt egy emebrrel szemben? Legfeljebb a dúló hormonoktól. Talán pont ezért kapta fel a vizet Damien, valamiféle konkurenciát vélt felfedezni a férfiban? Nevetségesen hangzik, de amilyen beteges lények ezek a vérszopók, semmin se lepődne meg. De ez nem az ő dolga és nem is érdekli. A másik kérdésre a vérivó nem felel, gőgösen,nem is firtatja, felesleges,részletkérdés* - Bűn...szóval...hagyjuk. *elkezdi a mondatot, de nem fejezi be. Pont egy vámpír papol a bűnösségről? Létezhet nagyobb bűn egy ártatlan ember megölésénél? Vámpírt és vérfarkast ölni nem bűn, hanem megváltás. Egy véres és mocskos megváltás. Ha ebbe a témába belemennének, akkor vészesen közel kerülne a tűzhöz. Az nem fordul meg a fejében, hogy esetleg más jellegű bűnről lehet szó. Mesélni kezd végül, hiszen az emberek így szokták, még ha valamelyest zárkózottak is. Sinéad Darklore pedig kitartóan bámul a szemébe, olyan rezzenéstelenül mint egy halott. Vagy mint egy ragadozó. Az egyetelen az egyik filozófia tanára mondta egyszer...."Ha túl hosszan néznek a szemünkbe, az agresszió. Mint a kutyáknál. Nem szabad túl sokáig a szemükbe nézni, mert megérzik az agressziót és támadnak. Felidegesíti őket, megrémíti." Ez a nőszemély pedig töretlenül mered az arcába. Ahogy azonban Angel is. Az egyik azért, mert ő ("az agresszív") vad, a másik pedig azért, mert ő a Vadász. Ekkor pedig Sinéad egy nagyon kényes kérdést tesz fel. Olyan lesújtó pillantással mered rá, olyan hidegen és kegyetlenül, hogy talán nem is szabadna ekkora rizikót vállalnia. De az emóciók néha csak úgy feltörnek. Mit is feleljen, hogy kikerüljön a slamasztikából? Ekkor Athos megint ugatni kezd, most az ajtó előtt. Az ablakból látni is a bozontos óriás termetét. Cooper a hang irányába fordul és szótlan áll fel, hogy az ajtóhoz menjen. A kutyát nagyon irritálja, hogy egy vámpír van a házban, hogy érzi a szagát, ez nyilvánvaló a gazdája előtt viszont egyben kisegíti a szituációból. Kinyitja az ajtót és még ugat kettőt a hatalmas jószág, aztán felismeri gazdáját és leül a küszöbre csaholva. Még így is majdnem a férfi mellkasáig ér. Cooper megsímogatja és leguggol elé* - Semmi baj, pajti, nincs vész. Nem illik így viselkedni ha vendégünk van. *mondja neki barátságosan, olyan hangnemet üt meg, amit a vámpírokkal sosem. Hoz a konyhából egy méretes kutyakekszet, csont alakút és odaadja neki. Athos pdig beletörődve viszi el a kert végébe és az ablakból láthatóan lefekszik és rágcsálni kezd. Angel pedig visszamegy a "vendégéhez" és leül. Hallgat még pár röpke pillanatig aztán megszólal* - Athos megérzi a bajt. *ennyit mond és nem folytatja. Ha Sinéad akar, rákérdez. De elég egyértelmű amit mond. Mondjuk Athos kaukázui medveölő és nem vérfarkasölő eb, de a méreteit tekintve azért még se tűnik annyira valószínűtlennek a dolog, hiszen két lábon nagyobb mint egy ember és nyom vagy 70kg-ot. Persze vannak vérfarkas alfa hímek, amelyek sokkal nagyobbak még ennél is, de azért szerencsére ők nem futkosnak mindenfelé* - Akkor nem vagy egyedül ezzel. Hol születtél? *még midngi morgós a hangnem, de próbál emberhez méltóan, tehát normálisan viselkedni, had higgyék a vérszopók, hogy csak egy rosszkedvű ember a sok közül. Mi több, tovább megy, és bizony kirándulni hívja a tanítványát* - A hét végére gondoltam. Megfelel? *kérdezi gépiesen és taln ezzel egyúttal lerzni is sikerül ezt a kullancsot, ami szerencsére csak átvitt értelemben szívja a vérét. Még. És reméli, hogy ez nem is lesz másként, mert azon nyomban puskacsövet dug a csinibaba szájába és nem fog habozni, hogy meghúzza a ravaszt, ezüst pirsztolygolyóval loccsantva szét az ébenfekete hajkoronát. Nem mintha nem érne fel egy Darklore megölése egy öngyilkos ítélettel. Lord Darklore bizonyára hajtóvadászatot indítana...inkbb elhesegeti a gondolatot*
Vendég
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Szer. Május 01, 2013 1:52 am
Hallja azt a két erőtejes szívverést és egy pillanatra meg is ijed magában, hogy mindjárt infarktust kap szerencsétlen ember. Persze ebből semmit sem mutat ki - csupán figyel, mozdulatlanul. És hirtelen elhalkul minden; már nem hall mást, csak a férfi lélegzetvételét, pulzusának nyugodt ritmusát... Szokatlan, hogy egy halandó így tudjon hatni a saját szervezetére. Eddig még nem volt alkalma ilyesfajta jelenséget tapasztalni. Furcsállja is Mr Cooper reakcióját - valami nem stimmel vele. Kezd felmerülni a gyanú benne, mi szerint titkol valamit. Valami fontosat, ami lehet nem lenne jó megtudnia róla. Eleve itt a teóriája, amit még korábban gyártott: a Cooper szülők halálának és a vámpíroknak kell, hogy legyen valami kapcsolata. Egyébként miért lenne ilyen goromba vele -különösebb ok nélkül-, és miért beszélne némi haraggal a hangjában, amikor vámpírokról esik szó? Kell, hogy legyen valami megoldókulcsa ennek a rejtélynek is. Valahol a férfi tudatának mélyén. Kíváncsisága pedig úgy sem hagyja békén; majd rá fog jönni egyszer az igazságra. De erről persze senkinek sem beszél majd, még jelét sem fogja adni annak, hogy egy kicsit is érdeklődik az oktatója magánélete iránt. Amúgy se tudja, hogy hogyan fogjon bele a dologba - soha életében nem érzett még ilyet, idegen számára ez a... Vonzódás. De nem olyasfajta, mint amikor egy diáklánynak megtetszik egy szupersztár, nem. Itt a titok az, ami mágnesként szolgál. És mivel határozottan meg van győződve arról, hogy ez a mágnes léteik, így be is adja a derekát neki. Sose tette még, de most igen. Most rajta a sor, hogy megfejtsen valakit, nem pedig fordítva. Feszült a levegő, vibrál, melegszik... A Vadász Tanár úr hallgat, meg se moccan, csupán pár másodperc elteltével, mikor is a gyűrűről kezd kérdezősködni. Miértek sokasága. Ugyan miért érdekli őt, hogy ne egyék meg? Majd egyszer megtudja, ha úgy hozza a sors, hogy meg kell tapasztalnia az okot. Ne adja az ég, hogy így legyen... De lehet még is szükség lesz rá, ahhoz, hogy a fickó végre higgyen neki és hajlandó legyen hordani azt az ékszert. -Így igaz... De most nem járnak majd sikerrel. Ennyit fűz csupán hozzá, a férfi vagy bízik benne vagy nem. Egyenlőre az utóbbi látszik megvalósulni, de talán majd a sors tesz arról, hogy ne így legyen. Unokatestvéreinek viselkedése pedig aggasztja. Nem így ismerte meg őket. Mintha felcserélték volna egymás szerepét. Általában Cathy az, aki jobban kijön a sodrából és Damian a csendesebb... Lehet, hogy mindez álca volna? -Csakis ez lehet a gond... Lord Darklore túlságosan is... Elszigeteli őket. Az egész családját. Kivéve persze gyámleányát, aki minden kérdés nélkül kiugrik az ablakon és sétál egyet a városban. Sinéadet lehetetlen kalitkába zárni. Soha nem is zárták, szerencsére. Kiskorától kezdve szabadon járhatott édesanyjával az erdőkön, mezőzök és soha nem volt semmi baj belőle. De hát arra teljesen más a vidék és az emberek is. Ott senki nem bántott senkit, nem úgy, mint Nameless Town-ban... A olimposzos dolgot mellőzi inkább, mintha meg se hallotta volna. [b]-Cathalina húsz éves múlt... De lélekben még gyermeteg... Magam is őt mondanám problémásabbnak... Furcsa... Az utolsó szó elhaló suttogássá válik, ahogy elmerül gondolataiban egy fél pillanatra. Cathy... Majdnem, hogy... Úgy tekintett erre a férfire? Kizárt dolognak tartja. Lehetetlen és még is igaz. Nem hiszi, hogy Mr Cooper hazudna, csakhogy ócsárolja a Darklore gyerekeket kicsit. Nem, ez nagyon is komoly. El se tudja képzelni... Az ironikus megjegyzésen pedig csak halványan elmosolyodik, de hamar elmúlik az a bizsergető érzés benne, ami nevetésre késztetné. Úgy is csak egy szikra volt, amit a Tanár úr által kijelentett, abszurd kép okozott, semmi több. Damien védelmét a nővére iránt pedig betudja a testvéri szeretetnek. Eszébe sem jut másra gondolni... Vagy inkább nem akar másra gondolni... -Folytassa, kérem! Mi véleménye erről? Valamit elkezd a vele szemben ülő a bűn kapcsán, de nem fejezi be. Pedig kíváncsi minden egyes gondolatára és szeretné is, ha megosztaná vele. Csak hát ezt nem fogja a szemébe mondani, csupán finoman felvonja egyik szemöldökét, jelezve, hogy kíváncsi a megkezdett mondat további részeire is. Bár, igazából nem hiszi, hogy ebből lesz bármi is. Lehet leinti és nem fogja folytatni a dolgot. A mesélés így is megtörténik: Mr Copper a kanadai életet kezdi elemezgetni, miközben Sin véletlenül sem veszíti el a szemkontaktust. Viszont a férfi is így tesz, evégett végig farkas szemet nézve hallhatja meg a másikat. És ezután feltesz egy lényeges kérdést. Derryl Cooper úgy mered rá, hogy még maga is megijedne, ha képes lenne félni tőle. De mivel nem érez ilyesmit, ezért másfajta emóciók törnek fel belőle. Gyanakvás, többek közt. Tekintete még hűvösebb lesz, olyan mélyen belefúródnak a két lesújtóba, hogy egy külső szemlélődő azt mondaná, biztosan belelát a tudatába is. Erre egy vámpír viszont nem képes, sajnos, csak a mesékben. Arca emellett komollyá válik és gyanakvása kis is ül rá egy pillanat erejéig. Had lássák csak, hogy mire gondol éppen - hátha sikerül vele elérnie valamit. Athos azonban közbeszól és menti gazdája bőrét. Sinéadet azonban nem zavarja meg, meg se rezzen, nem reagál rá. Csakis a tanárt figyeli, rendíthetetlenül, aki azonban feláll és kimegy megnyugtatni mackó kutyáját. A hangnem, amiben beszél hozzá, szinte simogatja hallójáratait az eddig elhangzott, durvább lejtésű szavakhoz képest. Hát gyengéd is tud lenni - sajna csak olyanokkal, akik nem emberek vérén élnek. Milyen kár... -A kérdésem számítana annak? Vagy inkább a vérfarkas? Nem stimmel ez az egész játszma. Most már tényleg kezd hinni abban, hogy valamit rejtegetnek előle. De mit? Mi lehet a titka... Muszáj tudnia, lehet, hogy létfontosságú dolog. Ó, ha tudná, hogy mennyire az. De sajna nincs tisztában vele és lehet soha nem is lesz. -Írországban, Galway mellett. Az örökzöld mezők és erdőségek, a tiszta, friss levegő, a kelták nyomai, amik mindenhol fellelhetőek... Hiányzik neki s szinte maga előtt látja a ködös albiont , az Óriások Útját, a ködbe burkolózó kastélyok és várak sokaságát... És bár Mr Cooper még mindig morog, mint az eb odakint, ő nem fog ugyanígy viselkedni. Ugyanolyan nyugodtan és halkan beszél, mint eddig is. -Tökéletes. Feleli a hétvégét illetően és valahol mélyen már alig várja, hogy indulhassanak a hegyek felé. Hátha jobban megismerheti ezt a morcos alakot. Erről a túráról viszont senkinek sem szól, még véletlenül sem. Még a végén pletykák söpörnének végig az egész Darklore birtokon, mi szerint a kisasszonyka randevúzni volt a Tanár úrral. Hát persze, hogyne... Majd ad a szájára annak a cselédnek, aki egy rossz szót is mer pusmogni a háta mögött. Az ablakon kitekintve azonban megállapítja, hogy már egy jó ideje itt időzik, a Grimm negyedben, az oktatója otthonában. A tea utolsó kortyait is elfogyasztja, majd feláll. -Nos, öhm... Köszönöm, Mr Cooper, a teát és azt, hogy maradhattam, de... Lassan ideje mennem... Nem akarom tovább rabolni az idejét... Bizonyára van jobb dolga is, mint velem "cseverészni". A bögréjét a pultra teszi majd az ajtó felé veszi az irányt. Ha Derryl elkíséri odáig, akkor illedelmesen pukedlizik előtte, majd szótlan távozik a házból és lassan el is tűnik, elnyeli sziluettjét a fák sűrűje.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Szer. Május 01, 2013 1:02 pm
*Nem tudhatja mi jár a succubus fejében, de nem is akarja tudni. Pedig talán jobb lenne, még is távol tartja magát minden értelemben az ilyen pokoli szörnyetegektől, ameddig és maennyire csak lehet.* - Milyen biztos vagy ebben. *csak azért nem húzza el a száját, mert fegyelmezi a vonásait. Így is túl merész ez az eszmefuttatás, provokatív. Irritálja, hogy Sinéad Darklore-nak őrangyal komplexusa lett. A baj csak az, hogy bizonyosan nem véletlenül. Túl idős, túl eszes és agyafúrt ahhoz* - Reméljük. *teszi hozzá, de még sem helyeselés képpen, hanem ettől függetlenül. Nem Sinéad lesz az,aki majd megvédi, ha kell. Hanem az ezüst pisztolygolyók.* - Az ő dolga. *mondja ezt Lord Darklore ügyeit illetően, de a hangsúly szerint inkább "az ő felelőssége" tűnik felcsendülni. Nem mintha érdekelné milyen elfajzott módon tartja a családját, de valamiről muszáj beszélgetni* - Inkább hagyjuk ezt, Sinéad. *a hangja most először tűnik valahol távolról kedvesnek, bár ez túlzás, természetesen, de a témába nem mehet bele. Túl sok a hazugság kettőjük között, túl sok a hazugság a világ szemében a személyét illetően ahhoz, hogy ilyen témáról csevegjen. Főleg egy vérszívóval. Látja a nő bestia szemében az izgalmat, felcsigázná a téma, a fene tudja miért. Jobb ezt nem tudni. Ahogy a választ sem, amire az kiváncsi lenne. Még lécet rezgetőbb kérdés és még lesújtóbb tekintetek, Athos viszont közbeszól, ami kapóra jön és közben kibúvóval is ellátja a gazdáját. A kutya lecsitítása után visszaül a kínvallató elé, mi más lenne egy ilyen gyilkos szörnyeteg, netn vendék? Ki áltatja magát ilyesmivel?* - A vérfarkas. *"természetesen", tenné hozzá,de a hangsúly elintézi. Ez a vérszopó sosem adja fel? Nem, csak most kezd belejönni. Túlságosan érdeklődik. Itt már nem csak ő, hane, Angel is gyanakodni kezd. Gyanakodnak egymásra, ironikus egy szituáció. A látogatás, az ajándék, a kérdések...valamit forral, amiből jó nem sülhet ki* - Gondolom láttál már vérfarkast. Nagyobb mint egy farkas, de jobb esetben nem nagyobb egy medvénél. Athos pedig medvevadász kutya, nem szállt inába a bátorság, mikor meglátta. *remélhetőleg bőséges ez a válasz a kis kínáncsiskodónak, aki egyre lelkesebbnek tűnik. Noha nem az arcán látszik ez meg, csak egy-egy rezzenés a karján, a pilláján* - Írország, szóval egy igazi kelta vámpírcsalád sarja vagy, Dearg-due leánya. Vagy Leanan Sidhe-é. *ezt megpróbálja a lehető legnormálisabban mondani, nem gúnyosan és egykedvűen, de így is érződik tán valami. A kelta mitológiában bizony nem kis szerepe van a vámpírizmusnak, valójában az írektől eredt el Európban a vámpírhisztéria, nem csoda, hogy Bram Stoker maga is ír volt, egyszerűen csak modernizálta népének egyik mitológiai figuráját. Dearg-due, azaz "vörös vérszívó" a fő női vámpíralak a keltáknál, aki mint ahogy vámpírok is léteznek, bizonyára valós vérszopó bestia lehetett. Ez a nőnek tűnő lény pedig itt előtte, valószinűleg a leszármazottja. De nem csak egy vámpírt ismertek az írek, Leanan Sidhe is egy női vámpír volt, egy a jelentősebbek közül és még sokan mások. És hogy miért mer ilyeneket emlegetni Sinéad Darklore előtt? Mert ilyet nem csak egy vámpírvadász tudhat. Ha körbenézünk, Cooper lakása hemzseg a vastag könyvektől és lexikonoktól, köztudottan művészi végzettségű, így nem csodálkozhat senki, ha a mitológiában is jártas. Ha mást nem, a kutyája neve is utal erre, Athos, a görög óriás után* - Akkor gondolom szereted a szép tájakat, természetet és hasonló. *Kanada is ilyen, igen, nagyon szép, kár, hogy többé nem csak vadállatok hemzsegnek az erdőkben. Sinéad feláll, távozni készül, a férfi szótlan áll fel és kíséri az ajtóhoz. Nem mond semmit a látogatást illetően, hiszen mit is mondhatna? Nem látta szívesen és ez elég nyilvánvaló, vagy legalőbb is érezhető, hogy nem repesett az örömtől, viszont a véleményét nem mondhatja a képébe, ahogy a nyilvánvaló hazugságot sem* - Akkor pénteken reggel, a hegy lábánál. *intézi el ennyivel, aztán becsukja az ajtót a vámpír mögött. Athos a kekszet rágja, nem törődik a távozó alakkal. Mr.Cooper pedig a tarkóját maszírozva próbál valamit kezdeni azzal, ami a mai napon történt*
*Még egy pokoli nap. Pontosabban ez kifejezetten kellemetlen volt. Mióta a városban van, nem támadta még meg egy dög sem. Másutt, máskor már megesett nem egyszer. De ez az alkalom még is eltért a többitől. Ott termett a semmiből Sinéad Darklore, akinek viselkedése egyre inkább foglalkoztatja. Tud valamit az a nőszemély. Nem, az a a vámpír. Valami veszéyleset. Amiről mindenképp tudomást kéne szereznie. Ezen töri a fejét hazafelé menet, átgyalogolva a vérszopók területéről a mágusokéra. A jobb válla, amibe jobban belemarkolt az a szuka, kicsit szivárog és sajog, de nem zavarja. Figyel, mert azért a vér szagt megérezheti brmilyen vadállat, erdei vagy pokélbéli. Viszont szerencséje van, semmi sem állítja meg út közben hazafelé. Az utat tudja, az erdőben is jól tjékozódik, hiszen kanadai. Eléri a házt, Athos a vérszagot és gazdáját megérezve rögtön feláll és a farkát csóválva várakozik-nem ugat-a kapuban. Derryl arca enyhe mosolyra húzódik és mikor beér a kapun,amit maga után gondosan becsuk, megsímogatja a kutya fejét, mint egy rossz kölyökét, kócolva nagy szőrét. Nem mond semmit neki, egyenesen a házba megy. Ahogy csukódik a faajtó, tekintete a szekrénysorra esik, pontosan arra a fiókra, ahol a fekete gyűrű lapul. A látszat ellenére nagyon is hallotta mit mondott alig húsz perce az a vérszopó. Megráncul a szája sarka. Nem hajlandó oda menni és kivenni a különös ajándéktárgyat, gyáván az ujjára húzni, hogy majd az az ördögi bűbáj-vagy akármi-megvédi. Ó,ennyiért nem adja el a lelkét az ördögnek. Keh, még csak az kéne, hogy a gyűrű láttán az ördög macájának nézzék, na persze. Abszurd, még hogy felveszi! Ki se nyitja azt a fiókot. Talán soha többé. Fájdalmas dolgokat zrt oda be, a gyűrű csak egy a sok kacat közül, ami benne hever. Pontosan egy bekeretezett fénykép az, amire szinte hajította, hangosan csapva be a fiókot. Egy csoportkép. Athabasca falls, Alberta (Kanada). Egy rég elfeledett, csodás kirándulás. A fotón öt ember látható, közülük csak egy felnőtt, a középső. Széles mosolyú férfi fehér pólóban amire a "Best teacher" feliratot nyomtatták néhány hangjegy kíséretében és texit filccel diákaláírásokkal bizonyítva. Ez az ember természetesen Derryl. Két oldalán két-két kamasz, mind egyenpólóban. Átkarolja mindet. A gyerekek felsőjén pedig "Alberta College Conservatory of Music" felirat díszeleg szintén hangjegyek társaságában. A srácok közül csak egy lány van, a szélén, az ő kezében egy klarinét lóg, a többieknél nincs hangszer. Mind boldogan mosolyognak. Mind boldogan mosolyogtak. Cooper ledobja a véres kabátját a kanapéra és egyenesen veszi az irányt fefelé, a fürdőszobába. Jót fog tenni egy forró zuhany. És a sebnek sem árt, hogy jól kimossa, na meg hogy a türköben megnézze magának. Nem mintha súlyos lenne, de nem akarja félvállról venni a dolgot. Holnapra kékeszöld lesz a fél válla, ez biztos. Talán már ma is, pár órán belül. Becsukja a fürdőszoba ajtaját és a zuhany alatt megindítja a forró vizet, miközben levetkőzik. Fűtől és vértől mocskos cuccait a szennyeskosárba dobja és egy fehér szekrényből elővesz egy frissen mosott pólót és a többit. Kikészíti a törölközőt is majd belép a zuhany alá és behúzza az üveg ajtót, ami csakhamar beepárásodik. Csak áll a zuhany alatt, hagyja, hogy az arcába csurogjon a víz, a talpa alatt némiképp vörösre festve. Nekitámaszkodik két kézzel a zuhanyfülke falának, fejét kissé lógatva,gondolkozik. Talán nem kéne.Taln ki kéne kapcsolnia az agyát. Ezen filózik. Megpróbál normális, hétköznapi dolgokra gondolni, például, hogy mit fog vacsorázni és este olvasni. Nehéz nem a lényegre gondolni*
Hagyta elmenni... Hát már hogyne hagyta volna! Majd pont ő fog utána koslatni. Ha tényleg megtudja védeni magát, akkor tessék, jusson haza egyedül, vérző sebbel és oldja meg a problémáit. Nem számít, hogy át kell kelnie a vámpírok erdején, ahol hemzseghetnek az átváltozott vérszívók, á nem... És pont ezért nem bírta ki, hogy ne menjen utána. Ezt még biztosan megfogja bánni, de nem, nem tehette meg, hogy csak úgy végignézi, ahogy elmegy és kész. Ezzel biztosan gyanúba fog keveredni a halandó szemében -mintha nem lenne már így is furcsa a számára-, de akkor sem fogja a sorsára hagyni. Amint a férfi hátat fordított neki és elindult, bevetette magát a fák közé és elrejtőzött az árnyékban. Minden lépését figyelte Mr Cooper-nek, egy pillanatra sem veszítette szem elől. Ahol csak bajt szimatolt, tett egy nagy kört és minden vérre szomjazó élőlényt elkergetett. Így ment ez, egészen a Tanár úr otthonáig. Most az egyik, kissé távolabbra eső ház tetején gubbaszt és azon gondolkodik, hogy hogyan jusson be hozzá észrevétlen. Igen, eltökélt szándéka, hogy bemenjen és megkeresse azt a nyavalyás gyűrűt. Ha más nem, majd ő ráerőlteti annak a fickónak az ujjára. Vámpír, ráadásul 124 éves, csak lebírja gyűrni... Kivéve, ha Derryl tényleg mágus, akkor neccesebb lehet a dolog. De kizárt, hogy az legyen! Azt a némbert, aki rátámadt, gyorsan és egyszerűen le bírta volna győzni, ha értene a mágiához, akár pálca nélkül is. Legalább is Sinéad úgy tudja, hogy mindenféle eszközök nélkül is lehet varázsolni, ha elég ügyes az ember. Eh, mindegy is, a lényeg, hogy biztonságban akarja tudni. Amúgy is látnia kell, hogy minden rendben van-e vele. Nem mintha annyira aggódna, csupán tudja, hogy miről suttognak az árnyak közt, tudja, hogy mi lesz, ha azt a fajankót elteszik láb alól... Athos, a nagy mackókutya valószínűleg az udvaron szunyál vagy rágcsál valamit, ahogy általában szokta. Ki kell kerülnie valahogy az ebet, el kell érnie, hogy ne vegye észre. Talán ha hátulról próbálna beosonni, akkor lenne esélye láthatatlanul bejutnia. Hát, próba cseresznye. Leugrik a tetőről és megkerüli az egész területet, a fák között, míg szembe nem kerül a Cooper-ház hátsó bejáratával. Macskaügyességgel ugorja át a kerítést és oson az ajtóhoz. Olyan gyorsan nyitja ki és csukja be, amilyen gyorsan csak tudja, nehogy a méretes kutty odakint szagot fogjon. Bár lehet így is lebukott már. Nagy a csönd. Nyomasztóan nagy. Víz csobogásának moraja szűrődik át az emeletről - Mr Cooper valószínűleg megszeretne szabadulni minden felesleges mocsoktól és vértől. Szinte idáig érzi az éltető nedű illatát. Az egész belső teret körbelengi. Így viszont nincs sok ideje. A nappaliban kezdi a kutatást, minden apró kis fiókba bekukucskál, amibe csak lehet. Mindent lát és minden a keze ügyébe akad, csak az nem, ami kell neki. Kis idő múltán azonban, ha minden jól megy, végre megpillantja a gyűrűt az egyik jól eldugott kis tároló alkalmatosságba. Már fogná is és eltűnne, még mielőtt lebukik (a gyűrű felerőltetését ugyanis nem erre a napra szánta), ám megakadnak jég kék szemei egy fényképen is. És amit lát, az teljesen ledöbbenti. Mosolyog. Ez a férfi képes őszintén mosolyogni. Kamaszok veszik körül. Egy vízesésnél állnak. A boldogság szinte árad a képről, majdnem hogy áttöri a saját lelke köré emelt kőfalat, melynek egy fagyos vermében található leláncolt szíve. Majdnem hogy megdobban. Vissza is rakja gyorsan a képet és becsukja a fiókot, még mielőtt meghatódik egy picit is. Nem engedheti meg magának, hogy egy csöppnyi örömöt is érezzen. Ostobaság az egész. Még hogy kirándulás és együttlét... Best teacher... Mi a fene történhetett Derryl Copperrel? Mi lett vele? Hatalmas robaj az emeletről és szitkozódások hada. Képzelődne? Kizárt dolog. Azonnal kapcsol és gyűrűstül, mindenestül felrohan a lépcsőkön. Pár pillanat múlva kicsapódik a fürdő ajtaja és kétségbeesett tekintettel néz körbe a tanárját keresve. Le akarja vágni a fejét. Most. Azonnal. Levágni és kihajítani az udvarra. Hogy miért? Mert sose érezte magát még ennyire kínos helyzetben. Egy férfit lát maga előtt. Anyaszült meztelenül. Szinte már hallja, ahogy dobhártyája beleremeg az ordításba, ami pár másodpercen belül elözönli egész lényét és valószínűleg olyan szavakat fognak hozzávágni, amiket nem fog egy könnyen zsebre tenni. Sinéad azonban csak némán bámul Derrylre, jobbjában a fekete ékszert markolászva. Próbál valami elnézésfélét kinyögni, de torkát egy hang sem képes elhagyni. Vitathatatlan tény, hogy a férfi egy női szemmel nézve maga Adonisz -nem, azért sem fog lejjebb nézni, csak a másik kék szempárt figyeli!-, de nem szeretné, ha esetleg a Tanár úr ilyesmi okok miatt kezdjen el gyanakodni rá. Magához kell térnie és kijutnia a fürdőből, de azonnal. Viszont alig bír mozdulni, annyira leblokkolja ez a kínos helyzet és az óriási tévedése, ami miatt megint galibába kerül. -Én... Én csak... E-elnézést... Balja lázasan keresi a kilincset, miközben zavarba esve és motyogva sikerül végre beszédre nyitnia a száját. Hol az a fránya kilincs?? Egyszerűen képtelen rámarkolni. Hogy fog eztán a saját zenetanárának a szemébe nézni? Meg kell magát keményítenie, nem szabad engednie, nem szabad! Érzi is, ahogy kezd egyre jobban lehiggadni, akár üvöltöznek vele ebben a minutumban, akár nem. Arca lassan rendeződik és visszakomolyodik. Elmúlik lassan a feszültség. Azonban még mindig a fürdőben tétlenkedik. Az ajtó végre kinyílik és távozhat, amilyen gyorsan csak tud. Vér illat. Beleég az orrába, olyan erősen érzi, a forró víz felpezsdíthette a férfi vérkeringését... Összefut a nyál a szájában. Nem, nem gondolhat most ilyesmire, össze kell szednie magát és eltűnni, minél hamarább, amíg teheti. Ki is lép az ajtón, ha csak valami oknál fogva ne akadályozzák meg ebben, de remélhetőleg nem és már suhanhat is ki a hátsó ajtón, be a fák közé, egyenesen haza.
Derryl Cooper
Faj :
Ember
Családi állapot :
Nőtlen
Hozzászólások száma :
87
Tárgy: Re: Derryl Cooper rejteke Vas. Júl. 14, 2013 10:23 am
*Athos a kapu előtt fekszik és egy méretes csontot rágcsál, se lát se hall. De aztán mikor a vámpír túl közel merészkedik és beoson a hátsó ajtón, felkapja a fejét. Először csak néz, aztán termetes testét felemeli és odakocog a hátsó bejárathoz. Szaglászni kezd vadul és a nyom a bejárati ajtó küszöbig vezet. Megpróbálja mancsával kinyitni az ajtót, kaparssza kicsit, nekidől, de nem használ semmi, becsukták. Alapjáraton elég okos eb ahhoz, hogy ne kezdjen eszeveszetten ugatni, ha életveszélyes szituációt szimatol, hanem csendben cserkészi be a támadót. Körbemegy és az ablakokat szimatolgatja, míg nem sikerül az egyiket az orrával annyira meglazítania, hogy kinyissa. Úgy urgik be rajta mint egy őserdei vadmacska. Hatalmas testével hihetetlenül ügyes mozdulattal. Szimatolni és osonni kezd. Mindeközben a ház tulajdonosa és egyetlen lakója az emeleti fürdőszobában pepecsel, sikerül bevernie a könyökét az egyik polcba ahogy éppen a friss holmit emeli ki a szekrényből és lepotyog pár tisztálkodási szer. Morog valamit, morcosan felszedi a dolgokat és a helyükre teszi őket. Kicsit megdörzsöli a könyökét, annyi baj legyen. Kinyitja a zuhanyfülke üvegajtaját és belép. A víz zúgása a hangok többségét elnyomja. Egyszeriben azonban arra lesz figyelmes, hogy kicsit hüvös lett. Beletelik pár másodpercbe mie felocsúdik és maga mellé, a fülke ajtaja felé pillant. A gőz hevesen száll kifelé, fel, a plafon irányába, de még ezen keresztül is jól látja. Sinéad Darklore áll a nyitott zuhanyfüle ajtajában és szerény személyét bámulja. Ez a kis jelenet nagyon meglepi, ami ki is ül az arcára. A szemöldöke felszalad és angyalian kék szemei elkerekednek. Újabb másodpercek telnek el, míg ezt a jelenséget is megemeszti. A víz továbbra is csobog. Sinéad megszólal. Nagy nehezen. Úgy nézi a nő vámpír zavarba jött. Még is mire számított, mit csinál egy ember a zuhany alatt ha nem zuhanyzik ádámkosztümben? A tanítványa biztosan arra számít, hogy most még a hajat is leüvölti Mr.Cooper a fejéről, de nem így történik. Teljesen higgadt marad, hiszen szemmel láthatóan Sinéad rosszabbul viseli a kellemetlen szituációt mint jómaga. Mondjuk megérti. A férfiak azért kevésbé szégyenlősek, mint az ellenkező nem* - El van nézve... *egészen normális hangon mondja, elhalkulva és közben elállítja a vizet.Egy mozdulattal kisöpri a vizet a szeméből és kissé hátrasimítja a haját, hogy ne csurogjon a szemébe a víz* - Igen? *azért kérdezi ezt, mert feltételezi, hogy Darklore kisasszony valamit mondani szeretne, azért tört rá a fürdőszobában. Valami nagyon fontos dologról lehet szó, életbevágóról, ha még a zuhanyfüle ajtaját is feltépte mint a dúvad. Ez az oka annak, hogy most nem ordítozik a nőszeméllyel, aki csak fejfájást okoz neki. Ameddig Sinéad összeszedi magát annyira, hogy értelmes mondatot tudjon kinyögni, Derryl diszkréten egy törülköző után nyúl, ami fel van akasztva derékmagasságban karnyújtásnyira tőlük és a dereka köré tekeri. A vámpír viszont nem úgy néz ki, mint aki képes zavarát legyűrni, ezért sietősen távozna. Ez lenne a legjobb mindkettőjüknek. Viszont Coopeer ezt nem hagyhatja annyiban. Csak nem véletleen, hogy rányitott, valami fontosat akarhatott közölni, kétli, hogy a némber perverziói közé tartozna, hogy halandó férfiakat kukkol. Ezért megragadja csurom vizes kézzel Sinéad kezét amint az lelépne és sarkon fordulna, kilép a fülkéből a fürdőszoba kövére* - Várj. Mondani szeretnél valamit? *nem engedi el a csuklóját, ameddig nem válaszol. Ő maga utálja a legjobban, hogy vámpír van a házában, de úgy érzi kénytelen kiszedni ebből a szukából, hogy miért is jött. És...hogy jött be? Athos miért nem kapta el?* - Menj le a nappaliba. Fújd ki magad kicsit és szedd össze a gondolataidat. Addig én felöltözöm. *nem parancsolgatás akar ez lenni, de nem szeretné, hogy a kisasszonyka itt ájuljon el, még csak az kéne. Szép lassan engei el a kezét, ha szaladni kezd, Athos úgy is ráveti magát és az kellemetlen lenne. Még akkor is,ha legyűrné. Remélhetőleg Sinéad megfogadja a mondottakat és távozik, de csak az alsó emeletig. Addig Derryl rohamos gyorsasággal törülközik, sőt, inkább csak éppen hogy érinti a testét a törülközővel, részletkérdés. Félnedves testre felveszi a pólót amit kikészített és felrángatja a nadráját. Alig érhet le Sinéad a lépcsőn és foglalhat helyet, Cooper máris követi. Nyugatalanító érzés, hogy egy vérszopó mászkál a házában, főleg felügyelet nélkül. A haját még kócolja lefelé menet a falépcsőn fél kézzel egy törülközővel, amit aztán lazán a vállára dob. Mezítláb, szinte nesztelenül ér le, a fehér póló a mellkasára tapad, árgus szemekkel keresi a nőszemélyt. Ameddig a ház ura összekapja magát és a vámpír lefelé sétál, Athos bizony nem alszik. A lépcső aljában várja elbújva a prédát és ahogy az leér, elébe pattan és morogni kezd. Az ilyen okos kutyák nem támadnak. Nem. Ameddig a betörő vagy akárki nem mutat agressziót. Viszont sarokba szorítják azt. Egyre szűkítve a mozgásteret. Athos megpróbálja a kanapé felé terelni a számára cseppet sem szimpatikus vérszopót és csak akkor kezd ugatni, ha Sinéad gyanús mozdulatot tesz. Ha hajlandó a kanapéhoz menni, akkor csak leül nem messze tőle-ültében majdnem olyan magas mint a nő ülve-és le nem véve róla a szemét várja a gazdáját, aki csakhamar meg is érkezik és nem lepődik meg a kis jeleneten. Ujjaival végig gereblézi a vizes haját, hogy azért kinézzen valahogy és szépen leül Sinéaddel szembe kanapéra, ahol legutóbb us ültek. Nem szól Athosra, legalább is még nem, ami véletlennek is tűnhet* - Nem szeretnél valamit elmondani nekem? *nincs gúny vagy lenézés a hangjában, közöny viszont igen*
Azonnal meghallja a robajt az emelet irányából és rögtön a legrosszabbra gondol. Nem habozik; a fekete köves gyűrűvel a markában rohan fel, miközben azon agyal, miképpen győzhetné le a támadót. Ugyanis Sinéad Darklore erre következtet a hangok alapján: hogy valaki betört Cooper házába és megtámadta őt. A lány pedig nem hiszi, illetve nem tudja, hogy az örökké morcos és hűvös természetű házitanító megtudja magát védeni egy vámpírral való küzdelemben. Elég csak az erdőben történtekre visszaemlékezni. Ha nem ér oda időben, akkor az átváltoztatott biztosan megöli a fickót. Azt sem nagyon akarja elhinni, hogy Derryl képes lett volna mágiával megoldani a dolgokat, ugyanis tudtával a mágusok pálca nélkül is tudnak varázsolni egy idő után, a férfi pedig nem valószínű, hogy most kezdte tanulmányait ezen a téren, már ha tényleg igaz és csörgedezik manna az ereiben. A mannának jelenlétét egy vámpír orra pedig képes is érzékelni. Ha valami „csípte” is a szaglókáját, az inkább az adrenalin volt, mint sem más. Aztán ki tudja, lehet téved. De most nem ez a fontos; valahogyan ki kell mentenie ismét oktatóját a slamasztikából. Fel is ér, be is ront a fürdőbe, de egy meztelen, zuhanyzó halandón kívül mást nem talál. Mégis mi lehetett akkor az a zaj? Némán áll és zavarba esett tekintettel mered a lassan felé forduló emberre. A tény, mi szerint mekkora ostobaságot csinált megint és, hogy Mr. Cooper ádámkosztümben feszít előtte, teljesen leblokkolja és azt sem tudja hirtelen, hogy most mit csináljon. A kilincset keresgéli, miközben sikerül egy elnézést is kiböknie. Távozna, amilyen gyorsan csak tud, de megszólítják. Nagy kő esik le a szívéről és kellemes csalódik, amiért nem ordítják le, hanem egészen nyugodtan kezelik a helyzetet. A kérdésre azonban nem tudja, hogy mit válaszoljon. Arcvonásai bár rendeződnek és hosszú percek után végre lélegezni is elkezd, csendben marad. Gőze sincs arról, hogy most mit kellene mondania. Inkább megindul ismét az ajtó felé, miközben Derryl maga köré teker egy törülközőt, ám a következő pillanatban erős marok ragadja meg a csuklóját, megakadályozva ezzel, hogy elmehessen. Dühösen kapja fejét a férfi irányába és a két jeges tekintet találkozik. Lehet simán tudna akkorát rántani a karján, hogy Cooper keze lehulljon róla, meg is feszülnek izmai… De végül nem teszi meg. csupán finoman próbálja először elhúzni a kezét, de érzi, hogy szorosan tartják. Valószínűleg a kérdésre való válaszolás lesz a záloga szabadságának. -Akartam… De már mindegy. Ha valóban támadás érte volna a halandót, akkor igen, valószínűleg leteremtette volna még egyszer, de így, hogy nincs semmi vész, nincs mit mondania, csupán távozna. Derryl azonban nem hagyja magát annak ellenére, hogy nem igen látja szívesen a lányt a házában, ezért meg is kéri őt, hogy menjen le a nappaliba és szedje össze magát kicsit. Egy darabig csak áll és némán mered az angyalian kék szempárba, majd bólint egyet szavaira. Elég lassan engedik el, de végül csak kiszabadul az erős ujjak bilincséből és meg is indul gyors léptekkel lefelé. Athos várja a földszinten, amin annyira nem lepődik meg, de valahogy még is gyanús neki, hogy egy eb ennyire el akarja csípni, vagy legalább is sarokba szorítani. Kísérletet téve nem engedelmeskedik az kutyának, hanem elindul a kijárat felé, Athos azonban ugatni kezd és a kanapé felé indulva próbálja terelni vámpírhölgyünket. Sinéad mélyet sóhajt és szemét a kiváló házőrzőn tartva a kanapéhoz megy és leül. A gyűrűt még mindig a markában tartja. Ha lebukik, akkor Mr. Cooper rájön, hogy a dolgai közt matatott és akkor már biztos, hogy nem ússza meg a veszekedést. Mindegy is, kőből van a szíve, úgyhogy ezt is kibírja majd valahogyan. De azért igyekszik minél jobban rejtegetni a kis ékszert és lehetőleg nem feltűnően, hogy azért még is csak elkerülje a konfliktust. Nem mintha később nem derülne fény a dologra, ha csak nem azért zárta oda a gyűrűt abba a fiókba, hogy soha többet ne kelljen még látnia se. Akkor megvan az esély arra, hogy ne vegye észre a dolgot. Derryl Cooper jelenik meg a lépcső alján, félig még vizesen és láthatóan nagyon keresi váratlan vendégét. Nem kell messzire mennie, megtalálja a lányt, kutyájára viszont nem szól rá vagy ilyesmi, csupán leül Miss Darklore-ral szemben és kérdez. -Elnézést, hogy… Hogy úgy Önre rontottam, Mr. Cooper. Tévedés volt. Ennyi. Nincs mit mondanom. Furcsa, hogy most is ugyanúgy ülnek, mint legutóbb. Déjà vu érzése támad tőle, bár Athos nem volt bent velük akkor és nem figyelték ilyen árgus szemekkel. Mondjuk akkor is nagy meglepetést okozott, Karácsony idején, de ez más szituáció most. Kissé úgy érzi magát, mintha egy vallatáson lenne. Még egy hatalmas nagy eb is felügyeli és minden mozdulatára reagál, akár morgással, akár ugatással. Még az ajtón sem akarta kiengedni. De vajon miért nem? A házat őrző kutyáknak nem az a céljuk, hogy a betörőt távol tartsák a háztól, esetleg ki is kergessék onnan? Miért akarta Athos mindenáron „csapdába” terelni és nem hagyni, hogy csak úgy lelépjen? Lehet annyira okos kutya lenne, hogy tudná mit akar a gazdája ezekben a percekben is? Na, ezt már végképp nem nagyon akarja elhinni. Gyanús ez neki egy kicsit. Nem is veszi le a szemét az ebről, de közben a halandót is figyeli. Eh, úgy sem fogja magát olyan könnyen hagyni. Végtére is csak egy ember, mit tudna ugyan tenni annak érdekében, hogy itt tartsa! Hiába keringenek bizonyos körökben pletykák róla, nem nagyon akar bízni bennük és nem is fog. Nem nézné olyan ostobának a Nénikéjét, hogy egy ilyen hibát elkövessen a családjával szemben. Nem, Derryl Cooper csak egy átlagos házitanító, nem több. Ezért is kell megvédenie. Azonban így is figyelmesebbnek kell lennie, hiszen volt már, aki figyelmeztette őt a veszélyre. Megfogadja hát annak tanácsát. S ennél a gondolatnál tekintete ismét egybeforr a férfiéval.
*a váratlan pillanat nem ér véget annyival, hogy rányit a hárpia tanítványa, sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Kilép a zuhany alól egy törülközőt tekerve az ágyékára és megragadja a vámpírnő karját. Utólag visszagondolva kissé túlságosan vasmarokkal. A tekintet pedig...mikor két jéghegy találkozik, de már nem először. Az ellenszenv kölcsönös lehetne, de akkor miért nem bír leszakadni róla ez a némber? Mi a fenét akar a gyűrűvel és az összes többivel? Ki kell derítenie* - Ha benyitottál, nem mind egy. *közli szokásos morgósságával és lassan elengedni Sinéad kezét, majd felszólítja hogy várja meg lent és szedje össze magát: Innen addig nem teszi ki a lábát, míg értelmes válasszal nem rukkol elő. Cooper megelégelte a lány viselkedését* - El van nézve. *ismétli, de szúrósan néz a cafka szemébe amint leért és leült vele szemben* - Tehát egy tévedés miatt törtél be a házamba és törted rám a fürdőszoba ajtaját. *ezt úgy mondja mintha a világ legnagyobb hülyeségét hallaná, hacsak nem elmeháborodott az előadó. Ekkor szúrja ki. Bombázó tekintete a vérszopó kezeire esik, valamit szorít, görcsösen. Ismét a szemébe néz* -Van...még valami amit szeretnél? *nem szólítja fel, hogy nyissa ki a markát, de leplezetlenül meredt s mered rá* - Sinéad...nem tudom mi jár a fejedben, de csak a hülye nem veszi észre hogy valamin agyalsz. *olyan hirtelen mondja ezt, hogy az sokkoló lehet. Az igazság. Hogy nem leplezi, maga sem hülyegyerek. Hogy ezzel veszélybe sodorja magát? Nem biztos, hiszen annyira feltünő ez a dekadens viselkedés, hogy az valóban a balgának is szemet szúr. Mindeközben Athos ott ül gazdája lába mellett és mered a vengédre*
Kezdőlap
Tárgy: Derryl Cooper rejteke 
