Központi klinika

Ismét egy önbizalomhiányos ifjú, Sitka mégis kénytelen bólintani arra, hogy az ő fajtájára veszélyes a város.
- Igen, egy kissé veszélyes neked.
Vallja be, tudja, hogy sok a zombi, vámpír és egyéb nyalánkságok, igaz ezzel nem nyugtatja meg a fiút, hozzá is teszi nyomatékosabban:
- De ne aggódj, én vagyok a polgármester.
Ami jót jelent, ergo megvédi. Már megszokta, hogy a megmentő szerepét neki osztották ki. Mikor az igazgatóról beszél a gyönge fiú figyelmesen hallgatja, dereng neki az iskola neve, de kifejezetten nem tudja hová sorolni, ő mindig Egyetemeken tanított, Dexternon volt az egyetlen kivétel, meg is bánta valahol, hogy kisiklott, ugyanakkor az iskolának köszönheti Oféliáját. Visszatérve Kimhez bólogat, arra gondol talán hoppanált olyan messziről, valószínűleg az ijedtségtől véletlenül.
- Most nagyon messze vagy már attól a helytől, itt nem találnak rád, a városnak nincs neve, sosem találnának meg, azt fogják hinni halott vagy.
Magyarázza lassan, nem akar túl megrázó lenni, de azt akarja, hogy a fiú értse. Aztán ki is sírja magát, bár mond egy nagy hülyeséget, Sitka mindvégig igazán serényen öleli magához és nyugtatóan simogatja a haját, hallgatja, próbálja összerakni a történetet, de ezen fennakad.
- Ilyet ne mondj fiam, fiam, nem térhetsz vissza, csak ha az időd lejár.
Pont ő beszél...
- Felejtsd el ezt a butaságot, még ha nincs is kedved visszamenni, akkor is van megoldás. Nem fogod feladni.
Erről maga fog gondoskodni, ha kell, sőt keményebben is jelenti ki, mélyen a szemébe nézve, erősebben szorítva Kimet, noha a fiú már majd össze esik, azért hatni akar rá, nem is fogja hagyni elkallódni. A zsubszkulcs kényszermegoldás, de gyorsan ott lesznek és ha vannak sérülései a fiúnak ki fog derülni, sőt erősebb nyugtatót kaphat, végre kialussza magát, így hát Sitka egy kórház recepcióján jelenik meg védencével. Mivel ismerik, elsőbbséget élvez, amit most ki is használ. Egy ágyat kér a fiúnak és egy gyógyítót, aki megnézi, fel is kíséri Kimet a harmadikra, liften keresztül mennek.
- Mindjárt lefekhetsz, amíg alszol megvizsgálnak, nincs-e egyéb sérülésed, ne aggódj, nem hagylak itt, itt leszek, mikor felébredsz.
Ígéri, hisz tudja ha valaki ismeretlen helyre csöppent milyen fontos egy nagyjából, talán homályosan ismerős arc látása, nem hagyná magára a fiút. Óvatosan kíséri egy olyan szobába, ahol egyedül lehet, rendesen kialudhatja magát. Letessékeli egy fehér ágyra, a gyógyító felé áll, hogy tüzetesebben megvizsgálja, de Kim akár már el is aludhat.

Hozza a gyereket a kórházba, kicsit elgondolkodik miért lehet veszélyes rá minden? Talán különleges ereje van? Vagy különösen ártatlan? Ezt majd ki fogja deríteni.
- Meg kell tanulni védekezni fiam, fiam
Teszi hozzá nyugtatólag, ez igaz is, noha nem valami érzelmes biztatás, de hát még csak most ismerte meg a fiút.
Jó kérdés, miért jó, hogy ő a polgármester, eszébe jut, hogy a fiú nem propaganda szövegnek értette -e, nem ismerheti, hogy ő nem az az önreklámozós fajta.
- Csak azért, hogy ha a pártfogásomba veszlek itt senki nem bánthat majd.
Magyarázza nyugodtan, szerinte ez teljesen egyértelmű, bár azt még mindig nem érti miért ő a polgármester...
Azon csak pislogna kidülledt szemmel, hogy az atyai fejsimogatása kételkedésre adhat okoz szexuális hovatartozásával kapcsolatban, de szerencsére van olyan tapintatos nem olvasni a kétségbeesett fiú fejében.
Fáj a szíve szegénynek, de ez jelen körülmények között teljesen érthető. Sitka még bólogat is, biztatja a szívfájást.
- Ez természetes, de idővel enyhülni fog, higgy nekem.
Ő már ismeri az idő kis játékait... Neki is fájt már a szíve, de már az érzésre sem emlékszik. Persze kim nem fog ezer évig élni, hacsak nem ad neki pl Sitka egy kis életelixírt.
- Igen, jól mondod. Tudom, hogy most nehéz...
Ért egyet, mert ezt nem tagadhatja, de majd kiszedi rendesen mi történt pontosan és talán megismeri a gyereket, ha az hagyni fogja. Egyelőre biztosítja, hogy nem adhatja fel és ez hipnotikus erővel hat Kimre, elismétli a szavait. Mikor már úgy látja ideiglenesen nagyjából meggyőzte, természetesen tudja, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, csinál egy zsubszkulcsot, úgy gondolja el kéne vinne kórházba a fiút, hátha van valamilyen belső sérülése, hiszen ő maga nem ért az orvosláshoz. A láthatatlan porszívó be is szippantja őket.
Látja, hogy a kórházban megijed a fiú, ő biztosan tartja és határozottan vezeti, a nehezebb pillanatokban, mikor Kim nagyon remeg megnyugtatóan elmormolja:
- Nem lesz semmi baj.
Ő tudja, hogy jó helyen vannak... kell a pihenés, az alvás, egy kis felejtés a fiúnak. Kap is egy gyógyitalt, amitől nem tud álmodni és nyolc kerek órára megszabadulhat a kínzó szenvedéstől. Természetesen bent marad vele, ír Oféliának, hogy éjszakára maradni fog, felesége bizonyára megérti majd. Egy székre ül le, Kim ágyával szemben, ott el is bóbiskol. A fiú hangja kelti fel. Gyorsan felpattantja festett szemeit és a fiúra mered. Iskola? Hát persze, persze.
- Igen, igen, bár nem kell törődnöd az iskolával. Arra gondoltam egy ideig megszállhatnál nálam.
Veti fel, feláll, a fiú ágyához sétál, majd a maga kidülledt nagy szemeivel közelről rámered.
- Hogy vagy, hogy vagy? Azt mondták nincs semmi bajod, noha úgy gondolom a lelked igenis nagy károkat szenvedett. Kim, talán fájni fog, de úgy vélem az enyhüléshez muszáj lesz feltépnünk azokat a sebeket, egyrészt, hogy én is megértsem, másrészt, hogy te is fel tudd dolgozni őket. Az elfojtás a legrosszabb gyógyszer.
Hümmög egy sort.
- Elmeséled nekem mióta bántottak a volt iskoládban, kicsoda és hogyan?
Kérdezi, ennyit ki tudott szűrni a tegnapi jelenetből.

Szegény fiú itt szenved a karjai között ő pedig a védekezéssel traktálja. Úgy érzi muszáj elmondania, de valahol tudja, hogy most Kim csak úgy rámondja, ki van merülve és talán ezzel majd később kellene felhoznia meg beíratnia az iskolába, ahol ezt még meg is tanítják neki. Próbálja megnyugtatni, hogy mivel ő a polgármester talán van némi szava a városban, semmiféle vörös szörnyeteg nem bánthatja a fiút az ő beleegyezése nélkül.
- Természetesen fiam, fiam, most már nem bánthat senki.
Bólogat,kevés most ez, de talán picivel jobban megnyugszik a fiú. Addig is kórházba viszi, ahol főleg biztonságban lehet és össze is szedheti magát.
Be is kíséri egy kórterembe, ott lefektetik egy ágyra, Sitka elrendezi a fiú párnáját, reméli, hogy másnapra talán egy leheletnyivel jobban lesz. Vagy rosszabbul, ki tudja mekkora sokk érte.
- Most nehéz, de idővel minden elmúlik, pihenj szépen, álmodban semmi sem fog fájni.
Ilyenkor a pihenés tud a legjótékonyabb hatású lenni, addig sem szenved a fiú. Sitka rá is bízza az ápolókra, hogy gondoskodjanak róla, hogy ne álmodjon, mégis erős nyugtatót kapjon. Elhatározza, hogy reggel éberen fogja várni, mégis elszundít egy kicsit, bármilyen furcsán néz ki Sitka mégsem vámpír. Persze rögtön magához tér, látja a fiú kialudta magát, de természetesen nincs jól, sőt Sitka nagyon nehezet kér tőle, ezzel tisztában van, hogy idézze fel és mesélje el mi történt vele. Ez kell, nem csak miatta, de Sitka se nagyon érti és hát akkor hogyan tudna segíteni? Biztató mosolyt vág, közelebb húzódik a sráchoz, azt látja, hogy a pálcával jól bánik, így még jobb, láthatják is mi történik. Figyelmesen hallgatja a fiú szavait és figyel az emlékeire is. Látja a pótmamát, meg hogy az eredeti elhagyta, sajnos van ilyen, meg is szorítja a fiú kezét. Látja, hogy aztán iskolába ment és egyelőre minden rendben ment, az igazgató sem tűnik vérszomjasnak.
Megjelenik a banda, Sitka kissé összébb ráncolja szemöldökét, mikor az a vörös megjelöli és bántja Kimet a látomásban. Nem nagyon szokta kimutatni haragját, csak szemei szűkülnek nagyon össze, ami nála fura, mert mindig kiguvvasztja őket. Biccent, hogy érti, mehetnek tovább, nem akar közbebeszélni, hátha a fiú elakad és akkor nem fogja tudni végigmondani, amit akar. Igen, valóban szörnyű história kerekedik ki a történetből, Sitka megvárja, míg Kim befejezi aztán néz csak rá.
- Jól értem, hogy ez a Will meghalt és feltámasztották? Tehát az eredeti énje lehetett a jó a kegyetlenebb pedig bizonyára a varázslat miatt amit a csoport művelt vele.
Töpreng, lehet Kim majd választ ad a kérdésére.
- Borzasztó történet, sajnálatos módon áldozat vagy benne, bár szerencsére eljöttél, ha véletlenül is, így a csoport tagjai már nem tudtak kihasználni. Valószínűleg ezt a Willt is irányították, biztosan nem magától lett ilyen. Időbe telik majd mire el tudod fogadni, szembe mersz szállni vele, a félelmeddel. De szembe fogsz tudni, ebben biztos vagyok. Ha szeretnéd utánajárok a dolognak, megtudom lehet-e még segíteni a fiún, de ha teljesen új életet kezdenél itt azt i megértem.
Kicsit hallgat, a fiúra néz válaszért, aztán folytatja.
- Viszont a nevelőanyádért nem tehetek semmit. Ez talán a legfájdalmasabb most és hogy a barátja ilyen kegyetlenül elzavart, de... ezen már csak az idő segíthet. Viszont a jó hír, hogy ha minden igaz az emberek lelke halhatatlan, biztosan nem teljesen veszett oda az a kedves asszony.
Sovány vigasz...kicsit közelebb húzódik Kimhez, kezét a fiú vállára helyezi.
- Arra gondoltam lakhatnál egy ideig nálunk. Van egy feleségem, ő vámpír, de igazán kedves, most terhes, hamarosan gyermekünk születik, de bizonyára nem lenne ellenére. Tudom, hogy nem pótolhatjuk az igazi családot, de talán....sőt minden bizonnyal könnyebb lenne.
Pislog a fiúra, kíváncsi mit fog válaszolni, türelmesen vár, ha nem akar, természetesen azt is megérti, akkor majd segít elhelyezni valahol. Ám ha belemegy majd beszél Oféliával, tudja, hogy jó lelkű teremtés, az elesetteken mindig segít, anyáskodó, bár alig idősebb Kimnél, olyan lehetne neki, mint egy nővér.