Tárgy: Re: Hátsó kert Hétf. Szept. 29, 2014 11:30 am
Oliver ~ Apácska
Este van, és unatkozok. Ritkán fordul elő ez a dolog, de Anya éppen a fürdőben van Renével, és én nem mehettem be, és megöl az unalom. Így amíg ők nem tudom mit csinálnak, kifelé indulok, hogy megkeressem apát. Hátha ő tudja hogy most miért nem mehetek be a fürdőbe hogy a bátyussal legyek, és együtt fürödjünk ahogyan kicsi korunkban is mindig volt. A hátsó kertben találom meg, ahogy a hinta ágyban ül és olvas valami nagy alakú könyvet mert elég vastag. Nem tudom elolvasni mi van rá írva pedig már ismerek betűket. De ez kifog rajtam, és mellé settenkedek, és a combjaira könyöklök fel, hogy figyeljen rám is. Apa nagyon szép és gyönyörűek a szemei, olyanok mint Renéé. - Apaaaa miért nem mehetek be a fürdőbe anyához és Renéhez? - kérdezem panaszos kislányos hangon, ahogy támaszkodok rajta és szuggerálom.
Oliver Ulliel
Faj :
Vámpír
Családi állapot :
Özvegy
Hozzászólások száma :
75
Tárgy: Re: Hátsó kert Csüt. Okt. 02, 2014 7:31 pm
*A kertben ücsörög, éjszaka van, csillagok sehol. Csak a ciánkék szemei és pár szentjánosbogár világitanak a sötétségben. Olvasgat, ahogy oly sokszor teszi: A Morgue-utcai kettős gyilkosságot, Poe-tól. Most viszont pöttöm "látogatója" akad. Apró könyökök a keresztbe tett térdein. Felpillant az iromány hasábjaiból és jól ismeretes félmosolyát mutatja a kislányának* - Ez egyszerű, drágám: azért, mert te lassan nagylánnyá cseperedsz, a bátyád pedig nagyfiúvá. *leteszi a vaskos novelláskötetet maga mellé, megragadja Halldorát a hóna alatt és az ölébe emeli* - Tudod, nem illő a nagylányoknak és nagyfiúknak együtt fürdeni. Csak különleges esetben. Ha nagyon szeretik egymást. Mint én és az anyu. Az apukák és anyukák fürödhetnek néha együtt, mások nem. *magyarázza derűsen a kis Halldorának, nem is olyan rossz szülőnek lenni*
Halldora V. Ulliel
Faj :
Dhampyr
Hozzászólások száma :
10
Tárgy: Re: Hátsó kert Vas. Júl. 05, 2020 9:08 pm
*Jelenünkben, Ewo elmenetele után*
Nem értem, és tanácstalanul bolyongok, amíg nem jön a gondolat hogy Apa tudhatja, hiszen ő midig, mindent tud mert nagyon okos. Sokat olvas, és néha kicsit irigykedek is hogy még nem ismerek minden betűt, de majd! Meg fogja látni és nagyon gyorsan megtanulok mindent. Már kezdek egészen jól haladni benne de ettől függetlenül még felkönyökölök a térdére, pedig már lassan növögetek ám. Visszamosolygok rá, szép a mosolya. Kedves. - Ezt értem, de eddig fürödhettünk együtt de mostanában már nem engedsz be hozzá. Miért nem? Hová lett Anya? - pislogok fel, hiszen azt mondta elutazik de nem jött vissza két hét után sem, és Apa is csak szomorú. Régebben többet mosolygott, és most is sokat ül kint a kertben a padon a könyveivel. - Apa.... miért más René mint én? Úgy értem anya azt mondta mielőtt elment, hogy lassan külön szobába kell költöznünk de én nem akarok! Renével akarok maradni - pislogok rá fel, ártatlan kék szemeimmel, amiket valószínűleg tőle sikerült megörökölni. Az enyém is olyan. - Miért vagy szomorú? - mászok fel az ölébe és megsimogatom az arcát.
Magányában ücsörög ezen az illatos estén, viktoriánus borzalmakba merülve a kert végében, a hintaágy ölén. Poe szavai táncolnak az elméjében, noha nem a novella szavai, melyen éppen mereng. Hanem a Holló gyászos s túlságosan rokon szavai.
"Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban, Szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen. Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott a búra Enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem, Kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem, - Itt lenn nincs már neve sem."
Gondolataiból egyik gyermeke szakítja ki, ahogy játékos tudatlansággal szalad apjához, kíváncsiskodva. A kislányára mosolyog, végig simítva a gesztenyeszín haját. - Azért nem, mert lassan nagylány leszel. És szeretném, ha más nagyfiúkkal is megismerkednél. Feleli mézesen. Olivernek nincs testvére, nem ismerheti ezt a féle köteléket, főleg nem egy ikerpárét. De azt tudja, hogy rosszat nem tehet azzal, ha a gyerekek más vámpírokat, netán mágusokat is megismernek. Egyelőre nem realizálta René és Valda kötelékének mélységeit és annak természetét. Az csak később jön. Mikor azonban holt Lenórája, Ewolet jön szóba, egy kis ideig elhallgat. Tekintetét felemeli, egészen a fekete, csillagtalan égig. Maga sem tudja, miért. Sóhaj szakad fel torkából, majd ismét a lányára emeli tekintetét. - Anya elment, kedvesem. És onnan többé sehogy sem jöhet vissza. Mosollyal az arcán mondja mindezt, de ez a mosoly csupán része az "Oliver-öltönynek". Nem tudja, mi mást felelhetne. A vámpírok kis kortól a halállal karöltve szocializálódnak, míg az emberek távolra űzik az elmúlás dalát gyermekeiktől. Az ő magzataik azonban félúton vannak, hiszen dhampírok. Nem valószínű, hogy létezne arany szabály vagy nevelési könyv az efféle hibrideknek. - Tudod, drágám, vannak a lányok, mint te és vannak a fiúk, mint a bátyád. Amíg a lányok kicsik, babával játszanak, míg a fiúk katonával. Ha viszont megnőnek, kicserélik a játékaikat. Közös játékuk pedig a kisbaba lesz. Még Ewolet mesélt neki egy hasonló mondókát, amivel az emberi porontyoknak magyarázzák a nemi szerepeket. Talán a kis Halldorának is segít majd a megértésben. - Nem leszel messze Renétől, csak már két szobátok lesz. Más fiúk nem érdekelnek? Érdeklődik, bár ez idáig nem sok alkalma volt a kicsiknek másokkal találkozni. Lánya jó megfigyelőképessége pedig meglepi. - Azért, kis denevérkém, mert anyát nem látjuk többé. És hiányzik. Nem való egy férfinak asszonya nélkül lenni. Páros lények vagyunk, párban érezzük jól magunkat. Érted, kincsem? Kérdezi, miközben a lánya felmászik az ölébe. Segít neki, átkarolja, a könyvet pedig maguk mellé helyezi, becsukva.
Kezdőlap
Tárgy: Hátsó kert 
