Kastély melletti kert

A tavaszi, alkonyati szellő lágyan cirógatja a virágokat, a fákat, felborzolva az ágakon ücsörgő hollók tollát s Sinéad Darklore szabadon szálló, fekete haját. A kellemes időjárás hatására lejjebb öltözködött, mint szokott: egy mezei-hazai fekete, pántos felső egy piros kockás, tüllös szoknyával, szintén fekete, vékony harisnyával és egy térdig érő, fűzős csizmával. Karján szegecses és mindenféle egyéb karkötők függnek, ujján gyűrűkkel, nyakában viszont nem lóg semmi sem. Szemceruzával kiemelt, jég kék szemei szinte megfagyasztják a szökőkútféleség vizét, ahogy belemerednek, miközben annak szélén ücsörög. Az elmúlt napok eseményein gondolkodik, köztük a házasságon is, amit még nénikéje hozott fel neki anno. Bele se bírja magát képzelni a menyasszonyi ruhába, egy férfival az oldalán. Pláne, ha az a férfiú az unokaöccse, Damian. Nem tudna hozzámenni egy rokonhoz. Képtelen lenne rá. De egy vadidegen nemes se lenne az ínyére, akit kiválasztanának neki vagy akit elvárnak, hogy kiválasszon. Nem is érti miért akarják ezt ráerőltetni. Fenntartani a Vért... Majd azt megteszi helyette más, Damian és Cathalina, például. Ő ki akar maradni ebből. Nem akarja és kész. Ezt a többieknek meg kell egyszer érteniük, ha törik, ha szakad.

- Igen, a jövőt egyikünk se látja, de ez nem is annyira fontos, legalábbis szerintem. S’ ez nem a Te döntésed, megadod, vagy se, felesleges ilyeneket mondanod, egyszer megtalál, és kész, nem fogsz tudni ellene tenni. Ha itt nincs, akkor lesz máshol, csak nyitott szemmel kell járnod. Mások? Csak egy valaki gondolja ezt, de majd megbékél, csak a féltékenység beszél belőle. Azon pedig nem kell aggódnod, hogyan teszek eleget, megoldom, elhiheted kedvesem.- mondta egy atyai mosollyal az ajkán. Amiből vigyor lesz, amikor nevelt lánya reakcióját látja a nemi beállítottságával kapcsolatban.
- Általában nem hajlunk, de ha megtaláljuk azt a személyt, akit kerestünk, akkor ezek a gondolatok hamar elillannak, és kész vagyunk önként satuba rakni a fejünket. Igen, a nénikédnek az egyik utamról hoztam egyet, hogy ne érezze egyedül magát, amikor nem vagyok itt. Talán a számodra is szerezhetnék valamit, egy fekete madarat.- valamiért úgy gondolja, hogy Sinhez az illene a leginkább, egy varjú, vagy egy holló.
- Hogyan? Kezdetnek megkapod, ami már rég megillet. Atyát örökségét, amit az egyetlen gyermekének szánt. Neked. A Darklore üzletekből a részedet, ami jogosan megillet. Talán abban megtalálod azt, amit szerethetsz, természetesen ha szükséged lesz segítségre, ott lesz valaki, akit melléd fogok beosztani.

- Gyermeki naivitás, ahogy azt gondoljuk, hogy mindenbe beletudunk szólni, ami történik az életünkben, bár csak így lenne. Igen, a másik lányom az a valaki, de nem kell félned, megfog békélni idővel, lehet kicsit sok idő kell, de majd észhez fog térni.- legalábbis nagyon reméli, hogy így lesz. Cathy nem az anyjától örökölte a mentalitását, inkább William vadabb korszakához van köze, akkor pedig tényleg pár év szükséges, mire lenyugszik a lánya, esetleg olyan száz.
- Igen, olyasmi. Egyiptomból szereztem, és nem meglepő a külseje, ősi, fekete mágiával keresztezett lényről van szó. S’ kedvesem, alkalmas lennél rá, tudok olyat szerezni, ami nem pusztul el egy hamar, és tűrőképessége nagyon nagy, nem lenne rá gondod.- bár ezt már eldöntötte, szerezni fog Sinnek is egyet, ahogy a többi gyermekének is, hogy ne legyen vita. Bár a fiát bizonyára hidegen hagyná az egész, de talán mégse, inkább keres valamit a számára is. S’ remélte, hogy ilyen reakciót kap majd Sintől.
- Pontosan, az örökséged, tekintélyes vagyon, birtokok, ritka, és értékes tárgyak, és természetesen a részed az üzletekből. Ez mind-mind a tied, csak az ügyvédnek kell megérkezni, és meg is kapod, persze akkor szólok neki, amikor úgy gondolod, hogy át szeretnéd venni.

- Apróságokat igen, talán tudunk befolyásolni, de nagy dolgokat, azt nem hiszem. Mindketten olyan lények vagyunk, akik képesek a mágia használatára, már sokaknak ez is hihetetlen lenne. Emellett eltörpülhet az a hír is, hogy a Sors beleszól az életünkbe. Ne légy annyira makacs, egyszer enged el magad, hagyd, hogy az életed folyója úgy törjön előre, ahogy akar, ne tereld más irányba. Damien pedig… ahogy ismerem a fiamat, nem nagyon érintette érzékenyen a jöveteled.- William lett volna az egyik legboldogabb, ha a fia felháborodik, vagy megöleli Sint, vagy akármit is tesz, de nem, megmaradt egy jégszobornak.
- Sok lehetőséged lesz még rá, és úgy is tervezek egy vakációt a családnak, aminek a részese vagy. Miért ne lehetne a cél az, ahol megtalálod a papirusztekercseket, és a hieroglifákat?- és remélhetőleg ott mindenki fog találni magának valamit, amivel le tudja foglalni magát, és nem vita lesz, hanem tényleg pihenés.
- Amit csak szeretnél, kedvesem. Elköltöd, bankba rakod, vagy csak takarózol vele, amit csak akarsz. Ami a tied, az a tied, nem lehet elvenni Tőled. A feladatod pedig? Nem nehéz, vezetni azt a részt, ami megillet, és pontosan ezért kapsz segítséget, aki ebben kisegít. Egy fiatal vámpír, Jonnak hívják, akkor érkezik, amikor szeretnéd, vagyis amikor megüzenem, hogy jöjjön.- reméli, hogy Sinnek nincs kifogása a harapott vámpírokkal szemben, bár Williamnak némileg akadnak gondjai, de azt elismeri, ha valaki jól csinálja a dolgát.

- És ez benne a legszebb, újdonságok fogják keresztezni az életed. Fiatal vagy még, engedned kell, hogy néha más is befolyásoljon, talán egy másik folyó, vagy azok a buckák. Élj kedvesem, nem akarom, hogy megsavanyodj, és hagyd kihunyni életedet gyertyáját. Talán szükséges lenne néha belenézni a fejébe, elolvasni a gondolatait. Bár a fiam, néha tényleg meg tud ijeszteni, ne értsd félre, nem félek a fiamtól, inkább csak attól, hogy ha egyszer elfelejt érezni, és ha mosolyogna, szétrepedne az arca.- mintha csak egy szobor lenne a fia, amin nehéz változtatni, és újra faragni.
- Ha jó, ha nem, mindenki jönni fog, ezt eldöntöttem, mint a család jelenlegi feje. Menni fogunk, és mindenki jól fogja érezni majd magát.- eldöntötte, hogy ha bele is gebed, a családját egybe fogja tartani, és mindkét lánya megfogja kedvelni a másikat, de legalább elviselik egymást, hogy ne kelljen szétválasztani őket, mint két perlekedő macskát.
- Rendben van, még a mai nap lesz rá lehetőséged. Ez pedig nagyon nemes Tőled, hogy támogatni akarod az ifjúkat a fejlődésben, és hogy gyarapítsák a tudásukat. Mennyi is? Mivel a testvérem volt, így minden Darklore tulajdonban lévő ingatlanok fele. Pontosan én se tudom megmondani, több kisebb és nagyobb földterület. És pontosan, vezetői posztról lenne szó. De ha nem is akarsz főnök lenni, akkor megbízhatsz valakit a vezetésével, ahogy a birtokoknál is akár, de szerintem egy próbát megér.- főleg, hogy segítséget is fog kapni, bár most meséljen Róla? Eh…
- Ismerni nem hiszem, hogy ismered, még fiatal, harapott vámpír. Bár nem tiszta a vére, de akitől kapta, nos, kifejezetten erős, és régi vámpír, ha jól tudom, ezer éves is elmúlt már. Személyiségben pedig… hát, izgága, nem tud nyugton maradni, hajlamos a szemtelenségre, de legalább a dolgát elvégzi, oh, és ha gondolod, nyugodtan fel is pofozhatod ha szemtelen, ugyanis nem érzi a fájdalmat. Valami genetikai rendellenesség miatt. Külsőre pedig, majdnem mindig sapkát visel.

-Élek, Bácsikám, csak... Csak a magam módján. Vámpír vagyok, sajna nem lehet azt a Gyertyát olyan könnyen eloltani. Az újdonságok pedig nem feltétlen jók... Damien majdcsak felélénkül, nem hiszem, hogy örökké ilyen marad. Lehet inkább neki kéne valami löketet adni, hogy befagyott vize feltörjön a felszínre és tovább hömpölyögjön az élet földjén.
Próbálja kicsit terelni magáról a témát, elvégre unokaöccse egyszer családfő lesz és jó lenne, ha nem maradna olyan, mint amilyen most. Nem biztos, hogy egy szoborszerű vámpírúr jót fog jelenteni a népének, illetve a leendő családjának. Kíváncsi, hogy vajon ki lesz az, aki hajlandó lenne a fiúhoz hozzámenni.
-Ó, öhm... Rendben van.
Úgy tűnik, hogy Lord Darklore nem hajlandó semmiféle ellenvetést eltűrni, ezért hát Sinéad nem is próbál tiltakozni. Jobban jár, ha nem most veszik össze a nagybátyjával, úgy is a lány húzná a rövidebbet, ha ellenszegülne a ház urának. Nem mintha nem merne vitába szállni vele, csak a jelen pillanat nem alkalmas az ilyesmire. Olyan nyugodtan beszélgetnek, nem akarja elrontani a csökönyösségével. Makacskodott eleget így is.
-Igazán? Akkor majd össze kell szednem magam, még mielőtt találkozom vele. Persze, hogy támogatni szeretném, hiszen a tudás nagyon fontos, főleg a mágia elsajátítása. Ebben a városban szükség van az ilyen ismeretekre.
Az ingatlanokra csak bólint, akkor majd ezt megbeszéli az ügyvéddel, ahogy majd sok más dolgot is.
-Igen, egy próbát talán megér, majd meglátom.
Kíváncsi lesz arra, hogy hogyan fogja az ilyen üzleti dolgokat megoldani. Szerencsére kap segítséget, ha netalántán bármi probléma merülne fel. De vajon ki is ez a John?
Nem ismeri, harapott vámpír. Ez nem zavarja igazából, ilyen szinten egyenlőségpárti, nem ítéli el, ha valaki más fajba tartozik vagy átváltozás során lett vérszívó. Ezzel nincs gond, főleg, hogy egy Nagy Időstől kapta az örök életet, ami azért nagy szó és valószínűleg nem is akármilyen okból történhetett a dolog.
Sinéad nyugodt és hidegvérű, emiatt nem mindig tűri meg maga mellett az izgágákat. Sebaj, majd lecsapja, minta a taxiórát, ha túlpörög, vagy körbefuttatja fele a várost százszor és akkor talán lehiggad.
Szemtelenségre való hajlam. Már legyintene is, hogy majd elintézi a maga módján a fickót, erre kiderül, hogy valamiféle rendellenesség miatt nem érez fájdalmat. Elcsodálkozik ezen és kíváncsian pillog nagybátyjára - ilyesmiről még nem hallott eddigi életében. De igen, legalább a dolgát elvégzi, a többit majd az újdonsült "főnökasszony" megoldja. Már most aggódik, hogy mi fog kisülni ebből.
A sapka viselése nem sokat mond neki a férfi külsőjéről, de valójában nem is izgatja annyira ez a dolog, úgyhogy csak bólogat.
-Nos, ha jó munkaerőnek fog számítani, akkor talán elnézem majd neki a szemtelenségét és a többi ehhez hasonló dolgát. A Nénikém úgy is most fog rendezni egy álarcos bált, arra talán el is hívhatjuk. Ön jönni fog, William?
Már kicsit megnyugodott a kis bulit illetően, elfogadta, hogy sajnos nincs mit tennie, de részt kell rajta vennie, mint ennek az egész cirkusznak a főattrakciója. Nem érti, hogy Lenore miért gondolja úgy, hogy ez az estély lesz majd Sin jövőjének és boldogságának a kulcsa. De hát legyen, kipróbálja ezt is, aztán ha nem jön össze semmi sem -aminek elég nagy a valószínűsége-, akkor legalább örökre békén fogják hagyni az örömről szóló ostobaságaikkal és a családalapítás "fontosságával".[/color][/color]

- De nem mindegy, hogyan is élünk, kedvesem. Fiatal vagy, szép, és igen, vámpír, előtted az öröklét, ne legyél örökké ilyen, kezdj el nyitott szemmel járni, és ha csak apró lépésekben is, de kezdj el végre járni az életed útján. Szórakozz, kövess el néhány hibát, legyél fiatal. Szerinted nem beszéltem már a fiammal, nehezebb eset, mint Te vagy, talán lehetetlen is. Azt remélem, hogy ha talál egy nőt magának, végre felgyullad a lelkében egy kis láng, ami végül tűz lesz, és elolvasztja a jégpáncélját.- mondta mosolyogva, pedig a lelkében tényleg aggódik a fiáért. Túlságosan is vámpír, vagy talán csak a vámpírok néhány rossz tulajdonsága van meg Benne. Nem baj az, ha nyugodt jellem, de néha igazán adhatná jelét annak, hogy él, és nem csak egy élettelen test.
- Akkor ezt megbeszéltük kedvesem.- néha még szigorúnak kell lennie mindenkivel, hogy az akarata érvényesüljön, de hogy akkor is, amikor nyaralást akar. Az már egy kicsit csalódás keltő érzés tud lenni.
- Természetesen, nem ok nélkül kapja a fizetését. Amikor szükség van Rá, akkor itt kell teremnie. Nos, akkor azt hiszem, a legkevesebb az lesz, ha az iskola egy részét Rólad fogják elnevezni.- esetleg egy szobrot állítani, vagy a képét kirakni minden teremben, de erről mindenképpen beszélni fog majd az igazgatóval. Ha már a nevelt lánya a vagyona egy részét az intézményre szeretné áldozni, ez a legkevesebb.
- Remélem meg leszel elégedve a munkájával, ha nem, szólhatsz nyugodtan, vagy kezedbe is veheted a dolgot. Te leszel a munkaadója, a belátásodra bízom, hogyan is jársz el az ügyben. Igen, hallottam róla, természetesen ott leszek Én is, és meglátom, lehet meghívom rá, de még nem biztos. Elsőnek még üzennem kell érte. De remélem jól fogod érezni magadat azon a bálon, kedvesem.- mondta kedvesen, és egy atyai mosollyal az ajkán, miközben gyengéden végigsimított Sin arcán.

- Mégis, ha mással élsz, akkor hiába öregszel, életed lángja nem fog elenyészni, hiszen lesz, aki táplálja. Aki mellett nem fog zavarni az idő múlása, mindig megmaradtok egymásnak, és ahogy változnak a korok, úgy fogtok közösen változni. Igen, ha egyedül vagy, tényleg nem olyan egyszerű az egész. A fekete szívem fájdul meg, ha látom, ahogy elhervadsz, és a végtelen sötétségbe süllyedsz. Áh, nem hiszem, hogy a fiam ezért lenne egy jégszobor, hiszen az Én fiam, minden nő csak örülhetne, ha udvarolna neki.- lassan csak arra tud tippelni, hogy a fia egyszer rossz vért ihatott, valaki olyanból, aki túlságosan is komor volt, annyira, hogy a vérévvel megfertőzte a gyermekét.
- Értem, akkor majd ha már kijártad, utána. Ha már annyira makacskodsz az egyedülléttel, akkor is maradni fog utánad valami, ami tudatja mindenkivel, hogy éltél, és még élsz.- persze nem hagyja annyiban, eljátssza a sötét Ámort, és kerít valakit Sinnek. Erre lesz a legalkalmasabb a bál.
- Reméltem, hogy ezt mondod, de ha mégse, nyugodtan jelezd Nekem, és beszélek a fejével. De nem hiszem, hogy szükség lesz erre.- mondta mosolyogva.- Nos, Lizbeth biztosan fogja, és hogy Én fogom-e? Nos, az még elválik. Szeretnéd, hogy jöjjön a beosztottad?- elveszi a kezét Sin arcától, helyette inkább magához öleli nevelt lányát.

- És mindig is itt leszünk neked, de a saját családot, a saját kis vérszívóidat nem lehet mással pótolni. Elhiheted nekem, hogy amikor elsőnek a kezedbe fogod a saját magzatodat, minden más olyan jelentéktelennek fog látszani. A fiam érzéseit? Érdekes ezt hallani, de legyen igazad kedvesem.- néha beletud fáradni abba, hogy a fia útját egyengesse, vagy éppen a lányáét, és úgy mindenbe. Külsőleg azt hihetnék, hogy mennyire is jó dolog az, ha valaki családfő, pedig elég sok hátránya is van, és nehéz dolgokat is lehet benne találni. De mindent összevetve, mégis a pozitív felé dől a mérleg.
- Biztosan lesz elég sok, csak talán sok kéretlen ismerős lesz, akik akkor akarnak valamit, akik csak akkor találnak meg, ha szükségük van valamire. Ez egy őrök lecke, akinek hatalma van, annak hamar sok „barátja” lesz, de amint eltünedezik az a hatalom, úgy fogyatkoznak meg ezek a barátok is. Szerintem egy találkozásból hamar tudni fogod, hogy mire is számíthatsz…- magában nevet, az biztos, hogy Sin az elején nem fogja kedvelni, sőt, talán a falra is mászik majd Johntól, de annyi baj legyen, jó lecke lesz ez mindkét vámpír számára.
Belevész az ölelésbe, és Sin utolsó szava téríti magához. Halványan elmosolyodik, és olyan apai nézéssel néz le a lányra.
- Mit szeretnél tudni kedvesem? Mi érdekel? Sokat tudok, de nem mondhatok el mindent, ezért kérdezz inkább.