Pegazusok tava

Nagyon vártam, hogy végre magamban érezzem. Azóta akartam, amióta megláttam. Könnyebbnek gondoltam a csábítást, de a lényeg, hogy végül megadta magát. Nekem sem árt, ha kicsit megdolgozok az élvezetért, kell a vadászat öröme. Ezt szeretem a legjobban. A vadászat a kedvencem, legyen szó az éhségem vagy a vágyam kielégítéséről. Biztos vagyok benne, hogy ez a fiú mindkettőt megoldaná, de egyelőre megelégszek azzal, amit kapok tőle. Méghozzá önként, mert tagadhatatlanul megjött neki is a kedve. Megőrül értem, ahogy én is érte és szavai ellenére tudom, hogy ő is így gondolja. Nem vallaná be, de átlátok rajta. Ha másban nem is, ebben a témában nagyon is tudom, mit szeretne. Az előjáték kimondottan tetszik, jó érzés, ahogy a testemmel játszik, bár fiatal, nagyon érti a dolgát. Szinte megőrülök a folytatásért, ha fele ennyire lenne jó, akkor is magamon akarnám érezni a kezét, a száját, mindenét. Nem akarom, hogy abbahagyja, a számat kéjes kis nyögések hagyják el, ahogy ujjai a végtelenségig fokozzák a vágyam. Nem hiszem, hogy bármikor is éreztem már ilyet. Ennyire jó még senkivel sem volt, pedig ez még csak a kezdet. Felnyögök, ahogy elhúzza a kezét, hangot adok a csalódottságomnak, de nem várat sokáig. Újra ostromolni kezdi a testem, de már nem kutakodó ujjaival, hanem a férfiasságával. Kicsit sem ellenkezek, testem szinte kiált érte, magamban akarom már érezni. Vágyom rá és ezt ő is tudja. Várom, hogy lassan elmerüljön bennem, hogy teljesen kitöltsön, de várt kéjes érzés helyett fájdalom árad szét a testemben. Hangosan felnyögök, de mit sem törődik a hangomban hallható fájdalommal, közli, hogy én akartam. Igaza van, én, meg aztán ő is, hiába játssza meg magát, de nem szólok semmit, nem beszélgetni akarok, hanem élvezni, hogy végre magamban érezhetem, még ha kicsit fájdalmas is volt a kezdet. Szavai megint ellentétben állnak tetteivel, igenis figyel rám, mert lassan, szinte már gyengéden mozdul, hagyja, hogy szokjam a nem mindennapi helyzetet.
- Nem úgy tűnik, hogy csak én akarom - nyögöm ki, ahogy szóhoz jutok, ha annyira nem akarná, akkor nem ment volna bele. Hiába vagyok vámpír, ő mégiscsak férfi. A testem lassan hozzá is szokik, tudja, hogy valami nagyon jó dologban van része, nem kell sok, amíg már nem fájdalmas, hanem kéjes nyögések adják a fiú tudtára, ismét jó úton jár. Fogaimmal éppen csak megkarcolom a bőrét, hogy megkóstoljam, nem hiszem, hogy kedvére való a dolog, de nem teszi szóvá és ez elég. Nekem még nagyobb löketet ad, nem gondoltam, hogy lehet fokozni, már így is nagyobb élvezethez juttatott, mint eddig bárki, de ahogy a vére a nyelvemhez ér és az íze szétterjed a számban, beszállok a játékba én is. Néha rámozdulok én is, ahogy távolodik tőlem a csípője, máskor hagyom, hogy csinálja, miközben kezemmel és ajkaimmal újra felfedezem a testét, nem tudok betelni vele és nem is akarok, élvezettel térek vissza ismét. Fokozza a tempót, egyre gyorsabb lökésekkel haladunk a csúcs felé. Izgató minden mozdulata, minden érintése. Egyre könnyebb a dolga, az általa ostromolt terület egyre nedvesebb, egyre tágabb, így még mélyebbre csúszik, még mélyebben érzem magamban. Már nem bírom sokáig, érezhetően így van vele ő is, egy újabb mély lökés alkalmával szinte egyszerre ér el minket az édes vég, miközben Vel hátrahajtott fejjel kiált fel megérzem, ahogy mélyen belül elönt a forróság. Nem sokkal utána követem én is, hasonlóan hangot adva az élvezetemnek, nem fogom vissza magam. A gyönyör bejárja a testem, mindenhol bizsereg, a mellkasom a szokottnál sokkal gyorsabban emelkedik és süllyed. Nem foglalkozik azzal, hogy távolabb kerüljön tőlem, még mindig bennem van, amikor a vállamra hajtja a fejét. Ujjaim hajába túrnak, lassan, finoman játszadoznak a tincseivel. Kérdésére halkan felnevetek.
- Azért lennék szukkubus, mert te kifáradtál? - kérdezek vissza fáradtan felsóhajtva. Nem, végülis nem vagyok fáradt, de kicsit mégis kivette az erőmet.
- És te? Biztosan nem vetettél be valami varázslatot, bűbájt? - szuszogok a nyakába, valójában még magamat is megleptem a rámenősségemmel, de nekem kellett ez a pasi. Sőt... még mindig kell. Túl jó ahhoz, hogy megelégedjek ezzel az egy menettel. Még az is izgatóan hat rám, ahogy hozzámbújva levegő után kapkod. Nagyon nem akarom, de lassan mégis kicsúszik belőlem, nyomában az elmúlt percek bizonyítékával, ami ragacsosan keni össze a testem, de kicsit sem bánom, még ez is tetszik.
- Nincs már benned erő vagy belefér még egy kis testedzés? - kérdezem csábítóan, majd végighúzom magunk között a kezem, a mellkasát és a hasát végigsimítva, amíg tudom. Egy ideig fogva tartom a tekintetét, aztán kénytelen vagyok megszakítani, amikor a nyaka felé veszem az irányt. Lassan hajolok közelebb, nyelvemmel vékony nyálcsíkot hagyok a nyakán, majd lassan eljutok az általam okozott sebhez is. Nem hinném, hogy fájt neki, legalábbis talán nem fogja szóvátenni, ha eddig nem tette. Nem engedem el, továbbra is ölelem és nem is akarom, hogy ellépjen. A seb területét apró puszikkal halmozom el. Ijesztő kicsit, hogy nem elsősorban a vérére vágyom. Tudnám miért vonz annyira, de nem tudok és nem is akarok ellenállni a vágynak, túl izgató.

Ez volt életem egyik legjobb köre. Akarom mondani öröklétem legjobb köre, pedig van viszonyítási alapom. Persze nem sok, legalábbis szerintem. Ennyi idősen azért már akad tapasztalatom, de Vel messze felülmúlt mindenkit. Vad volt, jobban, mint gondoltam. Szenvedélyes volt, annyira, hogy ki sem néztem volna belőle. Messze ez volt a legjobb menet, de ezt persze nem kötöm az orrára, még elbízza magát. Kedvem lenne egy második menethez, de úgy tűnik partnerem kifáradt. Még bennem van, megmozdul kicsit, tovább fokozva a vágyam. Én bírnám még, vele bármeddig. Mintha tudná, hogy nem szabad tovább játszania a bennem levő vadállattal, kihúzódik, én meg csalódottan nyögök fel.
- Minden normális pasi bírja még egy kis kényszerpihenő után... ráérünk – jegyzem meg én is hasonlóan kedvesen. Azért nálam sem maradt nyom nélkül a dolog, most, hogy már kihúzódott belőlem, igencsak érzem, hogy rendesen megdolgozott, de a legkevésbé sem zavarna ez az apróság egy újabb menetben.
- Különben is, szex közben normális vagy... most meg morogsz, mint előtte... talán szükséged van még egy körre, hogy lenyugodj. Nincs ezzel gond, biztos régen volt részed ilyesmiben – ha ő ilyen, akkor én sem veszem elő a kedvesebb énem. Mondjuk ez nálam még kedves... Nem is ismer, nem tudja milyen vagyok, ahogy én sem ismerem őt, mindenesetre az biztos, hogy a nőkkel nem túl kedves. Az okát még nem tudom, de nem is érdekel igazán. Látom rajta, hogy azért elég nagy hatással volt rá ez az egész. Még mindig nehezen veszi a levegőt és szerintem a lába is remeg még, de a szája az már jár, egyből ellenkezik, be nem vallaná, mit érez igazából. Elhúzódik és kibontakozik az ölelésemből.
- Ennyi elég volt? Nem vagy edzésben, ezen változtatni kell – csóválom a fejem, de hagyom, hogy kicsit távolabb kerüljön.
- Ha már ilyen kedvesen lekurváztál, elárulom, hogy bármennyire az ellenkezőjét gondolod, nincs még elég strigulám, de ne is gondolkodj ebben. Elég kellemetlen lehet, hogy nem én vagyok a te strigulád, hanem te az enyém – veregetem meg a vállát közelebb lépve. Hagyom, hogy felhúzza a nadrágját, meg azt, hogy elkönyvelje magában a dolgot. Nekem nincs min gondolkodni, akartam, megkaptam, majd megkapom megint, ennyi. Ez viszonylag egyszerű. Én is magamra rángatok némi ruhát, azt sem tudom mi van rajtam, mit hova dobott, de úgy érzem, még nincs is szükségem a cuccaimra.
- Ebben sem okozol csalódást, jó szex után cigi – lépek közelebb, elveszem tőle és mélyen beleszívok, hogy aztán ráfújjam a füstöt. Egyből vissza is adom neki a cigit, nincs szükségem ilyesmire.
- Azt hiszem más jobban állt a számban – nyalom körbe ajkaimat, felhívom a figyelmét arra, mennyi élvezetben lehetne még része.
- Csak ne legyél ennyire merev... kivéve itt... itt lehetsz – megmarkolom az említett testrészét. Finoman csinálom, érzéssel, de ellentmondást nem tűrően. Rávetem magam. Szerintem ő sem gondolja komolyan, hogy akkor megy el, amikor akar.
- Akkor végeztünk, amikor én akarom drágám. Azt hittem ezt is tudtad, amikor belementél abba, hogy szexeljünk egy jót. Ami beláthatod, túl jó volt – mondom teljesen semleges hangon, legalábbis érzelmeket nem tud leolvasni rólam. Azért a szemem beszédes, már ha bele mer nézni. Vágyat láthat benne, méghozzá őrült vágyat, aminek ő a célpontja.