Tárgy: Save me ~ Nick & Rica Vas. Júl. 05, 2020 9:36 pm
Nick
&
Roderica
Van egy régi mondás: ha egyszer ölsz, gyilkos vagy, ha milliókat, király, ha mindenkit, Isten.
Még most is rázkódok a dühtől, pedig az előttem heverő test már egy ideje meg sem moccan. Már-már látni vélem, ahogy az utolsó cseppje a benne lévő életnek is semmivé lesz. Ahogy a semmiből égszakadás csitul, úgy nyerem én is vissza az emberi alakom valamelest. Foltok... vízfoltok tarkítják az emberi bőrt, kellően megmutatva, micsoda szörnyeteg vagyok valójában. És jelenleg annak is érzem magam. Egy szörnynek,aki gond nélkül harapott a kézbe, ami enni adott neki, ami óvta mindentől és mindenkitől. Megöltem őt. Megöltem az Úrnőt, aki fedelet adott a fejem felé, és biztonságot, akire sokszor már tulajdon anyámként tekintettem. Patakokban folynak a könnyeim, állítólag a legfájdalmasabb látvány egy logiát sírni látni, de az ilyen mendemondákban már nem hiszek.
Nem tudom, mit tegyek hirtelen, mígnem beugrik az arc. Annyi erőm van, hogy a testet felemeljem, hála égnek éjszaka lévén, még feltűnés nélkül is át tudok vele menni a Grimm negyedbe. Nem tudom, mennyire jó ötlet ez, mi lesz a vége, a kapujárásom óta, ahogy tudom, kerülöm őt, mert túlságosan össze vagyok zavarodva, aminek az eredménye meg is látszik épp. Sose éreztem ekkora dühöt, soha még csak nem is feltételeztem, hogy képes vagyok akár csak hasonlóra is. Mindig is gyengének hittem magam, aki nem képes még saját magát sem megvédeni nem hogy... ezt tenni. Nicolas Ray házát ezer közül megismerném, így a kertben először csak az Úrnő teste huppan, jelezve a férfinek, hogy vendég jött... csak aztán megyek be én is. -Sajnálom - motyogom sírásom közepette, bár tudom, ez m ár ide édeskevés. Állok mereven felette, nézve őt, az arcát, ami az utóbbi napok óta most olyan békés. Nincsenek ráncok, nincsenek szemvillanások.... Nincs többé Serrah Rawen. Nem tudom, miképp szökik ki alólam a talaj, de egyszer csak azon kapom magam, hogy lábaim megrogynak, így már csak térdelek a test mellett, szinte megnyughatatlanul, miközben a bőröm helyén lévő vízfoltok furcsa táncot lejtenek rajtam. Music ✠
A hozzászólást Roderica Rawen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 20, 2021 10:01 pm-kor.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Hétf. Aug. 03, 2020 9:18 pm
"Mit diesem Herz hab' ich die Macht Die Augenlider zu erpressen"
Egy kanapén fekszik, elnyúlva. Elmélkedve. Mindazon, ami az utóbbi napokban történt. A különös "látomásokon". A fémes ízen a szájában. És azon a különös eseten az Arany Pillangók Tisztásán. A hasán egy nyitott könyv hever, mellette, szorosan hozzá bújva szendereg Mimi, a törpe sárkány, a másik oldalán pedig a gizmója. A sötétség már leereszkedett, de egyelőre nem jött álom a szemére és nem is tervez még aludni. Ekkor viszont egy puffanásra lesz figyelmes és vele együtt a két jószág is. Riadtan ébrednek fel és kezdenek mocorogni. - Semmi gond, mindjárt megnézem, mi volt ez. Nyugtatja kisállatait, megvakarászva a fülük tövét egy kedves, megnyugtató mosoly kíséretében. Felkel a heverőről és megindul az ajtó felé. Mezítláb megy ki, ahogy van. Egy világos farmert és egy csíkos pólót visel. Nem kell soká mennie. Alig hogy kiér a házból, megpillantja a kései vendéget. Rögtön felismeri, Roderica az. És keservesen sír, Serrah teteme felett. Néhány másodpercbe telik csupán, hogy felmérje a helyzetet. Hogy szemügyre vegye a víztől hullámzó testű leányt. Oda lép hozzá, lekuporodik és magához öleli. Nem szól semmit, egyelőre nem. Két karja átszövi Ricát, miközben az átitatja végtelen könnyeivel a férfi pólóját. Hogy mi mehet végbe a mágus fejében, azt nem lehet tudni. Az arcát sem láthatja a fiatal nő, ahogy sajátját a mellkasába fúrja. A házból viszont meleg fény szivárog és két bájos kis lény kukucskál, el nem hagyva a küszöböt. Egy szőrös és egy pikkelyes. Nicolas óvatosan két lábra állítaná a lányt, és ha az hagyja magát, bekíséri hajlékába. Leülteti a kanapéra, odébb tolva a megkezdett kötetet. A lány mellé telepszik, egy percre sem engedte el, átkarolva tartja karjaiban. Az apróságok pedig nagy érdeklődéssel figyelik mi történik, közelebb húzódva hozzájuk, de azért tisztes távban. A gizmó hatalmas füleit mozgatja kíváncsiságában, a sárkány pedig valami furcsa, cuki hangot hallat.
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Hétf. Aug. 10, 2020 3:59 pm
Nick
&
Roderica
Van egy régi mondás: ha egyszer ölsz, gyilkos vagy, ha milliókat, király, ha mindenkit, Isten.
Sok mindent nem értek. Nem értem, hogy miért hozzá megyek. Nem értem, hogy Serrah szavai, tiltása miért dühítettek fel annyira, hogy ez legyen a vége. Tudom már, rég nem vagyok az, aki idejött, akinek a legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudta, melyik tűsarkút vegye fel a ruhájához. Sok minden történt, ez a hely megváltoztatott, és ez az ember.... vagy fogalmam sincs mi is, akihez éppen tartok a testtel. Azt tudtam, nem maradhat a birtokon. Bele se merek gondolni abba, mi fog történni, ha kiderül, én magam vagyok a Rawenek fejének gyilkosa. Szörnyetegnek érzem magam. De a könnyeim egy idő után elapadnak. Talán pont akkor, mikor megérzem a karokat. Szinte reflexerűen bújok a mellkasába, mit sem törődve azzal a káosszal, ami körülöttem van. Lassan nyugszok le, a vízfoltok csökkennek rajtam, mígnem egyszer csak elfogynak. Amikor úgy érzem, képes vagyok egy kicsit elszakadni a mellkastól, felpislogok, már bent vagyok a házban. Lassan járatom a tekintetem körbe a nappalin, időzök el a lényeken, aztán ránézek. Őt látom. Akkor is őt láttam, és most sem tudok különséget tenni Nick és Aurelius között, leszámítva a vámpír jellegzetességeit. Ő viszont nem hideg, emberként is gyönyörű, hiába mondják azt, csak a vámpírok képesek ilyen szinten megbabonázni másokat, ezt kétlem. Nézem őt, a borostákat az arcán, és elönt a nyugalom, mintha a nekem kitalált xanax lenne. Összemosódik bennem minden, már nem tudom, mi valóság és mi csupán kapu keltette illúzió. Rengeteg kérdésem lenne, és tudom, hogy neki is. Mégsem azt teszem, amit talán vár. Nem sóhajtok nagyot, hogy aztán belekezdjek a történetbe, ami idevezetett... hozzá. Szinte egy pillanat alatt moccanok meg, és ülök az ölébe, majd mielőtt még bármit is reagálhatna, megcsókolom őt. Szenvedélyesen, akaratosan, beletúrva a hajába egyik kezemmel, másikkal meg benyúlok a pólója alá, hogy újra megérezzem a bőrét. Semmiben nem vagyok biztos, semmit nem tudok, csak azt, hogy mindennél jobban akarom őt, és beleőrülök, ha nem kapom meg... Minden más most várhat. Music ✠
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Hétf. Aug. 10, 2020 7:28 pm
"Messze-messze járok Hogy melléd kerülhessek Oda, ahol lenni szeretnék Messze-messze járok Hogy nevessek, hogy szeressek"
Leül a lánnyal a kanapéra, vigasztalóan átkarolja reszkető testét, míg kint elered az eső. Fellegek gyűlnek az éjszakában és hangosan mossák el a kinti neszeket, benti zajokat, az ablakokat verve. Eső áztatta csend borul a házra. Rica pedig könnyedén csúszik Nick ölébe, mintha ez volna a legtermészetesebb mozdulat számára. Bele túr az aranyszőke fürtökbe, és ahogy a férfi nyaka hátra bicsaklik, szenvedélyesen szájon csókolja, szemérmetlenül. A mágus ajkai is elnyílnak, ahogy a logia nyelve dagályként árassza el, egészen a testéhez simulva, hogy aztán a finom női ujjak a pólója alá hatoljanak, melyen a sávozás, akár a tenger hullámai morajlanak a mozzanattól. Az ujjaktól. A karoktól. A férfi egy halk nyögést hallat, nem szakítva meg a heves csókot. A kis kedvencei meg se nyikkannak, talán el is felejtették őket. Két kezébe veszi Miss Rawen könnyáztatta arcát, miközben nyelvek szenvedélyes táncot járnak. Egészen érzékien, finoman távolodik el a nő arcától, de csupán leheletnyire. - Roderica...nem hiszem, hogy most ez az, amire valóban szükséged lenne. Amire igazán vágysz. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, ahogy fűzöld szemeivel a kisasszonyéba mered. Arca, tekintete, ahogy mindig, most is csupa kedvesség és megnyugvás. Ahogy pedig egy újabb könnycsepp szökik le a fiatal nő orcáján, úgy söpri le hüvelykjével, továbbra is fenn tartva a szemkontaktust és a tartva az összetört lányt.
"Napok rózsákból és borból Sodródva elveszek A kezeddel az enyémben Lesöpröd a félelemeimet - had maradjak még! A tábortűz pedig megvilágítja a partokat"
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Hétf. Aug. 10, 2020 8:19 pm
Nick
&
Roderica
Van egy régi mondás: ha egyszer ölsz, gyilkos vagy, ha milliókat, király, ha mindenkit, Isten.
Minden a feje tetejére fordult, és én semmiben nem vagyok biztos, csak abban hogy itt vagyok. Vele vagyok. És tudom, hogy ez így helyes. Legyen ő a kedves, mosolygós mágus, vagy a Halálosztók kegyetlen főnöke, nem érdekel. Volt oka annak, hogy mióta megláttam, nem látok mást, hogy itt vagyok a kezei között, s már most elönt a nyugalom. És amint képes vagyok bármit tenni, megteszem. Újabb lavinát indítva el, huppanok az ölébe, kihasználva az alkalmat, de nagyobb szükségem van erre, mint a levegőre. Érezni akarom őt. Hogy most először, vagy újra, az teljesen mindegy. Az is, ahogy a tudtára adom. Ahogy ujjaim tincsei közt szántanak, másikak meg a mellkasán szánkáznak, próbálom még közelebb passzírozni magam hozzá. Nem lök el, nem kiabál velem, hogy elment az eszem, nyelvünk vad táncot lejt, és egyszerűen nem akarom, hogy vége szakadjon. - Nézd - veszem ki kezem a felsője alól, csak hogy megfogjam a csuklóját, kezét leemeljem az arcomról, hogy a mellkasomra helyezzem. Szívem nyugodtan dobban, arcomon se látszik már a zaklatottság, pedig tudom, hogy Serrah teste még mindig odakint hever, és kezdenem kell vele valami. - Erre van szükségem, rád, hogy a közelembe légy - suttogok, behunyva a szemem, egy leheletnyi mosolyt csalva az arcomra. - Már az első alkalommal is ezt éreztem, mikor csak az ablakból bámultalak, és azóta se szünt meg egyetlen pillanatra sem. Nem találom a helyem nélküled, azt se tudom, ki vagyok... de mikor itt vagy, a közelemben, minden a helyére kerül, és annyira természetes lesz, hogy azt érzem másképp nem is lehetne... mert szeretlek - nézek mélyen a szemébe, bár fogalmam sincs, mennyire veszi komolyabban, mint az első vallomásom, ami sokkal inkább egy gyerek kifakadásának hatott a mostanihoz képest. - És egyelőre semmi másban nem vagyok biztos. Túl sok dolog történt...túl sok mindent nem értek... kicsit talán félek is tőled, mert láttam belőled valamit, valamit, ami voltál, vagy lehetnél, de még ez sem érdekel. Tudom, egyszerűen tudom, hogy nekem itt a helyem... melletted - még ha ő ezt nem is épp így gondolja. És lehet számára ez már egy lerágott csont, mert ki tudja, hány nőtől hallotta már. Music ✠
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Vas. Ápr. 18, 2021 7:59 pm
"There's nothing left to hide There's nothing left to die"
Az éjszaka már régen beborította a vidéket, utoljára a Grimm negyedet érte el a napszállta. De ez is oly távolinak tűnik, mintha mindig is sötétség honolt volna. Többé nincs mit elrejtenie a feketeségnek. Minden össze forr vele, pontosan úgy, ahogy Miss Rawen és Mr. Ray ajkai. A fiatal lány úgy simul a mágus testéhez, akár az élő víz - hiszen az is. Tökéletesen idomul és befed, elfed s paradox módon még is tisztára mos.
"You look for me Inside the dark I am the ocean You are the shark"
A két nyelv egymást cirógatja, míg az ajkak kóstolgatják egymást. Ki a vadász s ki a vad? Van-e létjogosultsága a kérdésnek, vagy mindez illúzió? A szerelmes hajadon ujjai körbe fonják a férfi kezét és a mellkasára helyezi azt. Lágy, erős dobbanások a finom domborulat völgyében. Nicolas tekintete a gömbölyded keblekre esik, majd egy pillanatra - mintha ugyan arra gondolnánk - az üveg ajtó felé, amin túl ott fekszik a holttetem. Méregzöld szemei végül vissza vándorolnak az ölében ágaskodó tüneményre. Tenyere pedig lejjebb csúszik, a puha idomokra. Oly tökéletesen illik kezébe, akár egy érett, vöröslő alma. Talán, válaszul a lány önigazolására. Ahogy szorítása leheletnyire erősödik, tekintetük találkozik, míg a vallomás gejzírként tör fel Ricából. - Te Roderica vagy, a logia, aki egy birodalmat örököl. Leheli a szavakat, a nő arcát fürkészve, falva a reakciókat, miket érintései csalnak elő a szépségből. - Azt sem tudod, ki vagyok.... Feleli, ám de nem korholva. Mosoly játszik ajkai szegletében, miközben hüvelykje végig csúszik a rózsabimbón. Újfent, míg a kívánt sóhajokat nem hallja. Az ismételt szerelmi vallomást decens mosollyal fogadja. De nem jön az a felelet, amire a másik szíve áhítozik. E helyett a cukrász nyelve édesen folyik be a másik száján, érzéki táncot járva ott, pont, mint ahogy a tánc órán demonstrálták, ők, ketten. A lány viszont még egy pillanatra elszakad a szenvedélytől, hogy olyan dolgokat mondjon a tanárnak, melyek bárkit zavarba ejtenének - de nem a kellemes értelemben. Szavai visszhangzanak Nick fejében, de csak pillanatnyilag vonja össze búzaszőke szemöldökét. Vajon mire gondol a lány? Mit láthatott? És mi az, amit tudni vél? Mindez oly fontos, még is, vannak dolgok, melyek elsőbbséget élveznek, mint az aggodalom vagy rejtélyek feltárása. Mint a történelem zeg-zugos folyása. Így hát, bal kezével a sötét fürtökbe túr, lecsókolja s lenyalja a könnyeket Roderica arcáról s nyakáról - akár vámpír a friss, éltető vért. Hogy aztán sós, nedves ajkai újfent össze forrjanak a diáklányéval. Csókjaik pedig egyre hevesebbé válnak. A levegő egyre fülledtebbé. A bőrük pedig szűkebbé. És forróbbá. De kibújni csak a ruhákból lehet. Ray ujjai nem haboznak, rutinosan bújtatják ki a "sellőlány" formás popsiját és lábait a cicanadrágból, kéjes vonaglással a tengerlágy bőrén. Határozottan markolja meg a nő fenekét, megszabadítva a falatnyi, fátyolszerű alsóneműtől. Csókokkal halmozva el az oldalát, végig a csípőjéig, hogy aztán a kanapé párnái közé boruljanak a csóközönben. Ahogy pedig felfelé halad ajkaival, szabad keze az utolsó ruhadarabtól is megszabadítják a lányt, hátra tolva idomairól a felsőt, szabad utat hagyva kényeztető ajkainak. Ismerős és még is egészen új érzés, egészen más szeretkezés. A férfi forró - s nem jeges - mellkasa simul az övéhez, ahogy a csíkos póló is a földre kerül. A nadrág öve pedig kígyóként tekeredik le a derekáról, követve a felső részt. A farmer gombjainak pattanása a csendbe és zihálásba veszik. Nicolas pedig mind a két karjával szorosan magához öleli Rodericát, a hajába fúrva ismét ujjait, valamint átkarolva derekát, miután egészen a csípője fölé húzta a lány hosszú combját. Akár a déja vú. És még sem.
"I put my hand against your plastic heart No, suicide is not the plan, stand up Even the stars are trapped inside, oh my"
Sok minden jár a fejemben. Amellett, hogy teljességgel össze vagyok zavarodva, még az udvaron fekvő tetemre is gondolnom kellene, mégis már-már öntudatlanul cselekszem. Vagy ösztönösen? A nők vajon így próbálnak felülkerekedni azon a sok mindenen, ami kis híján az őrületbe kergeti őket? Ugyanis azt nekem is el kell ismernem, nem ez a megfelelő alkalom, de van olyan egyáltalán? Nem mindegy, hogy egy iskola udvarán teszem, vagy egy kényelmes kanapén? A személyt illetően, az agyam még most is azt sujkolja belém, mindkettő ő, bár fogalmam sincs, hogy kivitelezhető ez. Lágyan kóstolgatom ajkait, óvatosan, nem sietve el semmit, mert fogalmam sincs arról, lesz-e még rá alkalmam. A különbségek számomra egyből kiütköznek, a kapuban lévő férfi, hiába volt vámpír, hiába éltem át olyat, amit előtte még soha, meg sem közelíti azt az érzést, ami most kerít a hatalmába. Hisz én őt szeretem. - Birodalmat? Egyébként is, Ra lesz a negyed úrnője. Nem maradhatunk vezető nélkül - halványan mosolyodok el, hiszen bennem semmi rossz érzés nincs ezzel kapcsolatban. Bár Nicolasnak azt hiszem sejtelme sincs arról, hogy csupán a jó szándék fűz a holt Serrahhoz, semmi rokoni szál. Egy pillanatra megint mellbe vág az érzés, mennyire elárultam őt, de ezt a férfi érintései hamar feledtetik velem. - Igazad van, nem tudom. Fogalmam sincs arról, ki vagy te Nicolas Ray - behunyt szemmel, szinte sóhajtom a szavakat, amikből tisztán kiérződik, több van mögöttük puszta reflektálásnál. Tényleg nem tudom, kicsoda ő, melyikük a valós, de most csak arra tudok gondolni, mennyire meleg van, és hirtelen milyen kényelmetlen lett a ruhám. S mintha egyre gondolnánk kezei megindulnak, hogy megszabadítsanak a nyűgtől, azonban az enyémek sem tétlenkednek, hasonlóan cselekednek. Érzem csupasz hátam a kanapénak ütközni, s tudom, még ha akarnék se tudnék most már megállni. Tényleg más, nincsenek jeges ujjak, helyette van el-el akadó lélegzet, noha tény, hogy deja vuként élem meg. Pedig nem, ezt a férfit tényleg nem lehet hasonlítani ahhoz, és ennek hamar hangot is adok. Sikolyaim betöltik a nappalit, és ahogy elér a gyönyör, esküszöm, mintha az ő nevét mondanám ki. Legalább percekre van szükségem, hogy összeszedjem magam, megmoccanni mégsem tudok még, csak a fejem fordítom az udvarra néző ablak felé. - Én tettem... én öltem meg őt... nem...nem.. tudtam, nem tudom ez hogy lehetséges - a könnyeim nem indulnak újra, de szaggatottan beszélek. Nem nézek rá, nem tudok a szemébe nézni, mert nem akarom látni az arcát. Hisz ők jóban voltak, én meg idehoztam neki... mekkora idióta vagyok. - Gyilkos vagyok.
lesz ez jobb is, ígérem <3
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Save me ~ Nick & Rica Kedd Júl. 20, 2021 5:48 pm
"Hypnotic taking over me Make me feel like someone else"
Nincs vissza út. Roderica kényelmesen üli meg a mágust, oly lágyan kóstolgatva az ajkait, mintha elillanhatna. A férfi pedig ugyan ebben a tempóban viszonozza a csókokat, ujjaival habzsolva a szépséges logiát. - Ra? Mint az egyiptomi istenség? Csuklik fel a kérdés Nickből és kérdően néz a fiatal nőre. Úgy tűnik, egyelőre nem sokan tudnak a városban feltűnt "istenekről". S bár Rayt nagyon érdeklik a különféle lényeg, most elhessegeti az amúgy izgalmasnak tűnő témát, hiszen ösztönei vissza csalják a hajadonhoz, aki az ölében trónol és szemlátomást át akarja venni az uralmat - ha nem is a Negyed felett, de a férfiassága felett bizonyosan. És ez cseppet sincs ellenére. Hiába a nem is akármilyen tetem az udvaron, egy úrnőé, a város egyik vezetőé, aki egy tiszteletre méltó sárkány volt, talán még a barátjának is mondható, akire az üveg felé pillantva még rá is látnak... mindez szemmel láthatóan nem zavarja a cukrászt, bármely különös vagy bizarr is ez. Mint egyfajta baljós árny, telepedhet Ricára. És bizony megerősíti, valóban nem tudja ki is a piszkosul jóképű fiatalember, akinek egyetlen mosolya leolvasztja a bugyit Miss Rawenről. De ezen a ponton már ha akarna sem tudna vissza lépni: Midőn elismeri ennek tényét és a tanár nevét kiejti ajkain, Nick belé hatol, finoman húzva magára a megremegő nőt, hogy neve nyögéssé vagy sóhajjá vaduljon. Hogy csók még jobban ízljen. A kanapéra dönti a lányt, felhúzva a combját, édesen szorítva azt. Minden hullámmal újabb csókokkal kényezteti a szépséget, kéjesen zihálva annak bőrére és formás fülébe. A szőkeség szíve pedig egyre hevesebben, erősebben ver, ahogy az iramot diktálja - Roderica érezheti, ahogy testük össze forr és eggyé lesz. A néma éjszakában a természet neszeit túlharsogják a vágy sikolyai, melyek az ébenhajú lány torkát elhagyják. - Nyögd újra a nevemet... Suttogja kábítón a kérést az elaléló párának, tovább korbácsolva vágyaik. Ahogy pedig a hipnózis tova száll és egymás karjaiban fekszenek a szűk kanapén, a lány elréved a holttest irányába. És beszélni kezd. Ahogy szaggatottan veszi a levegőt, a varázsló ujjai lágyan suhannak végig felkarja bőrén. Amit pedig az ifjonc mond, nem rázza meg a ház urát. Halotti nyugalommal fogadja. Nem borul ki és nem vádaskodik. Még csak a pulzusa sem ugrik ki. A tekintetére pedig mintha valamiféle árnyék vetülne. - Baleset volt... még nem vagy ura az erődnek. Feltételezi, mivel ártó szándékot nem tudna a lánytól elképzelni. Mikor pedig az gyilkosnak titulálja magát, Nicolas olyat mond, ami valószínűleg lesokkolja Ricát. - Én is. Feleli nemes egyszerűséggel és habozás nélkül. Mintha csak az időjárásról csevegnének.
Kezdőlap
Tárgy: Save me ~ Nick & Rica 
