Alicia Maeve Greed

A puszta létezésem egy katasztrófa. Félig vámpír, félig vérfarkas lennék én, bár sokszor úgy érzem, hol az egyik, hol a másik felem dominál, és olykor tényleg nem tudom eldönteni, hogy most kivéreztetném, vagy szétszabdalnám a szerencsétlent, aki az utamba kerül. Egy biztos. Ember az sose voltam, még csak meg se próbáltam hasonlítani rájuk. Ha a külsőm nem is, mert az elég ártatlanra sikerült, a kisugárzásom már messziről árulkodik arról, hogy nem kellene a közelemben ólálkodni. S ha mindez nem elég elrettentő, a bomlott elmém – ami anyám hozadéka – bőven tesz róla, hogy ne tömjék tele a postaládánk szülinapi meghívókkal. Hiába apa a polgármester, egy itt lakónak se ment el annyira az esze, hogy általam akarjon bevágódni nála. Anyu se járt sose ilyen baba-mama találkozókra, nem is értem….
Van egy ikrem. Kamaszok vagyunk… mindketten, nem kicsit öregítve szüleinken, de hát be lettünk vállalva.
A farkasalakom nekem más, mondhatni elég undi. A teljes átalakulás nem megy, így tényleg egy ilyen farkas-ember(vámpír) középúton állok meg. A bőröm csupasz, és két lábon járok, amitől menőbb vagyok a többi társamnál. Legalább is én így gondolom. Aztán lehet valaki rám néz, és egyből az jut eszébe: ilyen rusnya teremtés a kalendáriumban sincs.
Irtó gyorsan növök, nőttem. Tizenévesen már egy kifejlett nőként tipegek, akinek megvannak az adottságai, amik meg kell, hogy legyenek. Próbálkozunk nagyon azzal, hogy értelmi szintem is így növekedjen, de az már egy nehezebb dió. Ha egy emberkamasz hisztizik, az maga katasztrófa, ha én hisztizek, ott általában meghalnak… páran, vagy kés kerül a kezembe, és a végkifejlet nos… nem kellemes. Kész szerencse, hogy családom egy tagja sem olyan halodékony (van ilyen szó?), hogy ez otthon gondot okozzon.
Van egy titkom is – amiről talán már csak én hiszem, hogy titok -, amit nem igazán teregetek ki. Van egy nagy szerelmem, mióta az eszem tudom. Ő tényleg csak az enyém, mert se apa, se anya, se tesó nem látja. Csak én. Minden nap, minden percben ott van velem. Nyugodtan, mély baritonnal duruzsol a fülembe, tanácsokat ad, meghallgat, megért. Ő az, aki nem néz rám sose rossz szemmel, és nem is hagyja, hogy engem bárki is bántson. Tőle tudom azt is, hogy hol kell hajszálpontosan elvágni egy férfi torkát, hogy eleget szenvedjen, mielőtt meghal. Tőle tudom azt is, pontosan meddig kell víz alatt tartani egy tizenéves embergyereket, hogy az tényleg megfulladjon. Tőle tudom, milyen mélyre kell nyúlni, hogy ki tudjam szabni valaki szívét. És azt is tőle tudom, pontosan mennyi benzinre van szükség, hogy felgyújtsam azok házát, akik nem engedték velem Darrent játszani. Utána azt is kiszámoltuk, mennyi idő alatt égtek el teljesen.

Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!Ide kérjük az előtörténetet!