Sitka és Ofélia Greed lakása

Egy fekete hajú, kissé emos beütésű fickó nyitja ki új házuk ajtaját. Szeme most is guvadtan és kifestve mered a nagyvilágba és valószínűleg még most sem tudja, hogy ő az emokat utánozza, fogalma sincs az egészről. Kinyitja az ajtót kedvesének, nagy levegőt vesz.
- Én építettem, remélem tetszik, tetszik a ház
Nézi meg alaposan a küszöböt, aztán félreáll, hogy Ofélia bemehessen. Izgatott, mit fog szólni, s még egyéb meglepetés is várja az asszonyt, de csak szépen sorjában. A levegővételre odafigyel nagyon, mert ilyenkor szokott izgulni és még véletlenül elfeledkezik róla, hiába halhatatlan, nagyon meg tud ijedni.
- Tetszik?
Kérdezi óvatosan, elég halkan.
- Ez a hely alkalmasnak tűnt...és úgy néz ki, felmerült, hogy akár, akár polgármester leszek.
Kicsit elneveti a mondat végét, neki is elég abszurd a dolog. S vár, zakatoló szívvel, ő ugyanis hosszútávra tervezte a házat, ami viszont nem fekete és tudja, hogy akárcsak neki, Oféliájának is mániája a sötét szín.
- A baba miatt ilyen, a kicsinek nem tenne jót a fekete.
Magyarázza mielőtt felesége kirobbanna, hogy esetleg pocsék, amit csinált.
- Neked sem, neked sem
Teszi hozzá, aztán bizonytalanul megböki Oféliát, majd sóhajt egyet és felkapja, mégiscsak ő akarja átvinni a küszöbön. Itt már férfiasabb, lendületesen átlépi azt. Össze tudja egy-egy pillanatra szedni magát.

Ő is nagyon örül, tervezgette az épületet, a szobákat, de nehezen fogta fel, viszont talán kevésbé hiszi álomnak. Ezer év után az ő vágya is teljesült, megtalálta a családot, az igaz szerelmet, még utóda is lesz. Ez egy farkasnak nagyon fontos, hogy örökítsen, hogy tovább adjon. Kicsit megnyugszik, mikor jövendőbelije kimondja ítéletét: szép. Igaz, még nem nagyon nyilatkozott negatívan róla, ilyenkor, utólag mindig restelli, hogy úgy rágörcsölt. A véres könnyek kicsit meghökkentik, ujjait gyorsan kedvese arcára teszi, a könnyek bizonyára rácsorognak és ő le tudja törölni őket. A Sitkás félmosoly játszik most ajkain, homlokát kicsit nekitámassza Oféliájénak.
- Ez a valóság. Új életet kezdtünk, szép életünk lesz és most már soha semmitől sem kell majd félned. Mindig megvédelek, mindig itt leszek.
Ígéri, kicsit nyálas talán, de el kell mondania, nem szeretné, ha tartana ettől a lány, vagy kétségei lennének. Elhozta, megvédi, összeköti vele az életét, most már nagy felelősséggel tartozik, két személyért minimum, majd talán egy városért is. Kicsit biccent, kicsit aggódik. Nagyon meglepő neki, nem is nagyon akarta elfogadni.
- Igen, talán a bölcsek köve miatt. Ezért is választottam ezt a helyet és mert itt több faj él, a gyermeknek jobb lesz.
Nem mondja, mert nem akarja felizgatni szegény aráját, de fél ettől az egésztől. Hogy ha netán polgármester lesz és megszületik a gyermek mit fognak szólni a félvérsége miatt. Egyáltalán az egész gyerekügytől tart ilyen téren. Mi lesz? Ép lesz az a lény?
- Ha... nem fog megfelelni az állás, akkor váltok
Teszi gyorsan hozzá. Ha túl sokat venne el idejéből, ha valami nem lenne tökéletes. Hisz pénzük van elég, nem szorulnak rá. Egyszerűen csak megkérték, elvállalta, de bármikor visszamondhatja, ha teherré válna.
- Jó. Igen... ha szeretnél egy elismert férjet.
Viccel kicsit, majd csókot lehel Ofélia ajkaira, amennyiben a nő engedi.
- Izgultam, hogy tetszik-e majd
Vallja be kicsit elpirulva a férfi, nagy tágra nyílt szemeit Oféliájéba fúrva. De nincs semmi baj, sőt ma még azt is felfogja, hogy szerelme az örömtől könnyezik.
- Új fejezet a történelemkönyvünkben
Biccent és átemeli párját a szűz küszöbön, majd óvatosan lerakja. Kicsit aggódóan néz rá, amikor felszisszen.
- Megütöttelek?
Lesi nagy szemekkel, aztán gyorsan a kanapéra tessékeli, egy manasuhinással lehúzza a redőnyöket és siet a konyhába.
- Mindjárt hozom, te csak maradj nyugodtan és ha megettük megmutatom a hálót is, biztosan fáradt vagy.
Kiabál ki a konyhából izgatott, sietős hangon.

*Gyönyörű így a nő, nem csoda, hogy Sitka néhány percre teljesen belefeledkezik, főleg, hogy még csókot is kap hozzá. Forró ajkai a nő hűs ajkait érintik, szinte sisteregnek, ahogy egymáshoz érnek. Tűzben égő szemeit kissé lehunyja, mohón ízleli Oféliáját, mégis lágyan, noha nagyon nehezen válik meg tőle, először azt sem tudja hol van, túl szép a látvány, túlságosan szereti. Fonalát vesztve bámul rá azokkal a nagyon nagyra nyílt szemeivel, aztán pislog egyet.
- Polgármester? Ja igen, igen. Reméljük, reméljük. Áh, ez igazán nem nagy dolog, a halhatatlanságra gondolsz, ugye? A bölcsek kövére? Ó, hát itt ebben a városban, ahol ilyen nagy családok élnek semmiség, semmiség.
Legyint kis félmosollyal, kicsit belepirul, de igyekszik máshová nézni, zavarja, hogy folyton zavarban van Ofélia előtt. A nő kérdése kissé kizökkenti. Férfiasabb ránca rendezi vonásait.
- Ajánlom, hogy ne merjenek ilyesmire még csak gondolni sem, főleg, ha én leszek a polgármester, de egyébként sem. Biztosan tudják, hogy egy régi indián farkas família alfája voltam, nem lenne merszük kikezdeni velem, talán csak a Családfőnek, de ő minden bizonnyal értelmes farkas és nem fog a magánéletünkben vájkálni, hiszen talán éppen ő ajánlott polgármesternek.
A házat egyébként nagyon erős védő varázslatokkal ruháztam fel.
Teszi hozzá lágyabban, kevésbé harciasan. Ez a jó Sitkában, marha gyengédm de tud nagyon is határozott lenni...
Bólint Ofélia szavaira, hogy talán itt lesz a legjobb nekik, kicsit összerezzen, mikor a nő kezét a hasára teszi. Mindig tart ettől, ugyanakkor reménykedik, hogy na igen, most talán rúgni fog a kicsi. Most is fülel, mondhatni koncentrál valami apró jelre. Azért a dicséret áradattól megint zavarba jön.
- Ugyan már, ne vidd túlzásba, különben én is elkezdem! Na igen, számodra, néha azt hiszem baj van az ízléseddel.
Ércelődik kicsit, még mindig úgy gondolja, hogy emberi formában nem a legférfiasabb fajta, de hát kinek a pap, kinek a papné.
- Szoktam, igen, de te elfogadsz drágám, remélem ilyennek.
Mosolyog rá a férfi, felkapja és beviszi új kanapéjukra. Finoman leülteti, megkönnyebbül mikor kiderül, semmi baja nejének.
- Te csak maradj, nem vagyok fáradt, azonnal jövök. Én is éhes vagyok.
Igaz, nincs hányingere, vagy ilyesmi, de kicsit mintha ő is érezné Ofélia terhességét. Többet eszik például, ő is kívánósabb, ha nem létezne mágia talán meg is látszana rajta. Így hát annyi staeket készít, ami elég lesz mindkettőjüknek. Lerakja neje elé az asztalra, kicsit gyönyörködik benne, ahogy eszik, aztán ő is enni kezdi a magáét.
- Köszönöm, köszönöm, mindjárt megkóstolom én is... Ezer év azért megtanított főzni. Hm... tényleg nem rossz. A tehén is nagyon csábító, igaz is, holnap megyek ki vadászni, majd hozok neked egyet, megehetjük a kertben.
Gondol arra is, hogy összekoszolnák a szép, új berendezést XDD
- Még nincs gyerekszoba, majd azt együtt állítjuk össze, gondoltam Te is a részese szeretnél lenni. Együtt választanánk ki a bútorokat, először a kicsi még velünk aludna.
Magyarázza. Kicsit sokat beszél most.
- És még el nem felejtem! Van olyan ismerősöd, akit szívesen látnál? Akivel jóban vagy még akár a farkasok közül?
Kérdezi hirtelen. Na igen, fejében a vendéglistát állítja éppen össze.

El kél neki a bók, az biztos, bár ezt önmagának se vallaná be. Ahogy mindig, most is zavarba jön, lángelme ohh ugyan micsoda túlzás, pironkodva áll át egyik lábáról a másikra.
- Hízelgő, ha így gondolod kedvesem, de nem kell túlozni, maradjunk annyiban, hogy a te lángelméd vagyok.
Még jobban elpirul, mikor szóba kerül, hogy lesütötte a fejét. Tisztában van vele, hogy néha nem viselkedik túl férfiasan.
- Elnézést, rossz szokás, rossz szokás
Pislog vörösödő füllel, még jó, hogy aztán kifakadhat, mint családfő és Ofélia elismeri, hogy akkor majd ő kézben tartja a dolgokat. Remélhetőleg így is lesz. Kicsit megnyugszik, mikor keze Ofélia hasán melegszik, zavart, de meleg mosolyt vált kedvesével, igen ott pihen az ő egyetlen magzatuk.
- Már nagyon várunk
Suttogja a kicsihez inkább, aztán Oféliájához simul, fél kézzel átkarolja.
- Nem bánom, hogy ilyen furcsa ízlésed van. Nekem is így vagy tökéletes Te, lehet, hogy mindkettőnk ízlésével baj van
Jegyzi meg sunyi mosollyal, kicsit tréfálkozva. Felvillanyozza a gondolat, hogy sütni fognak neki, mosolyog is jövendő élettársára, bőszen bólogat, majd amikor gyerek neme kerül szóba elkerekednek hatalmas szemei.
-Úgy gondolod? Úgy érzed fiú lesz?
Hajol hozzá egészen közel, nagy festett, kiguvadt szemeivel. Talán rosszul leplezi, hogy pont ezt szeretné. Vannak dolgok, amikben elég konzervatív, természetesen a kislánynak is örülne, de mindig nagy dolog volt, ha az első szülött fiúnak született.
- Ahogy szeretnéd, ahogy szeretnéd. Nekem egyszerű mágiával lak-berendezni, de válogathatunk áruházban is, ha úgy hangulatosabbnak gondolod.
Enged az ilyesmiben a jövendőbeli anyának. A terve kicsit érdekesen halad, de azért szeretné, ha esküvőjükön ott lennének Ofélia barátai.
- Igen, igen, akik hiányoznak egy kicsit.
Bólogat, talán lesz ilyen, közben belibben Sally is, Sitka megvakarja a füle tövét mélán az állatra mosolyogva. Majd vadászik neki is egy kis husit. Gondolatban tervezi közben a nagy napot és persze figyel feleségére is.

Félmosolyt biggyeszt ajkára, majd kicsit biccent és végre elismeri.
- Csak a tiéd, az örökkévalóságig.
Nagy mázli, hogy alkimista és tudja tartani a lépést szerelmével, máskülönben... hamar elvállnának útjaik. Így azonban idejük, mint a tenger. Sőt, azt is látja, ha kicsit más szemszögből nézi, milyen jó hatással van az új környezet, a terhesség és ő maga is Oféliájára. Egyelőre ő is nagyon boldog, hogy ez így van, hogy a nő szereti. Csókot lehelnek egymás ajkaira, ő ismét forró, mint a parázs és meg is jegyzi, hogy mindkettőjük ízlésével baj van egy kicsit. Ez mindenesetre majd a bba fogja megszívni. Annyiban is hagyja a dolgot, ha erre gondol furcsa félelem, sőt rettegés keríti hatalmára, nem akar belegondolni, inkább átkarolja Oféliát. Kicsit tudálékosabb arcot vág, mikor a gyermek neme kerül szóba.
- Nem tudom mennyit esznek a vérfarkas kislányok, vagy félvérek, sajnos ebben nincs tapasztalatom.
Vallja be, minden másban igazán penge, de a gyermek körüli dolgok, enyhén szólva rejtélyek a számára. Nem is tudja leplezni, mennyire szeretne fiút.
- Az elsőszülött fiúk már ősidők óta nagy népszerűségnek örvendnek, kislánynak is nagyon örülnék, de egy elsőszülött fiú az alfa részem kedvére is tenne.
Magyarázza, hogy hát ő nem csak szelid és kedves, hanem van egy nagyon elvetemült énje is, a farkas, egykori falkavezér és benne szunnyad valahol nagyon mélyen.
- Rendben, ezt rád bízom.
Nos, ő sem ért a női izékhez XD ezt rá is bízza az asszonyra. Gondolatban jegyzetel aztán, férfiak az osztagból és Leopold.
- Ó, igen, igen őt is meghívhatjuk.
Meg is lepődik, nem is tudta, hogy Ofélia Leopolddal barátkozik, meg egy furcsa gondolatocska is megfordul a fejében, de aztán Ofélia kijelenti, hogy róla beszélgettek. S igen, elkerekednek nagy, feketére festett szemei.
-Rólam?
El nem tudja képzelni mit lehet róla beszélni.

Tart ettől a gyermekesditől. Iszonyúan örül neki, ugyanakkor tart tőle.
- Természetesen mindegy, hogy fiú, vagy lány lesz-e
Bólogat maga elé, kissé kimereszti szemeit, mikor Oféliája arról beszél, milyen erős lesz a gyermek. Erős és egészséges - teszi hozzá a reménykedő gondolatot. A nőnek ezt nem mondja, aggodalmairól születendő gyermekük kapcsán még nem beszélt, nem is szeretné ezzel idegesíteni a kismamát, halványan elmosolyodik.
- Bizonyára nagyon különleges lesz.
Felocsúdik, a vendéglistán bólogat. Ezt a net és wifi dolgot majd inkább egy szakértőre bízza, ez az, amihez még nem egészen ért. Ezt a Leo dolgot furcsának találja, egészen addig, amíg meg nem magyarázzák neki. Kicsit álmodozva mered előre, a semmibe, próbálja elképzelni a jelenetet, haloványan el is pirul.
- Értem, értem, nos...
Köszörüli torkát zavartan.
- Örülök, hogy végül hozzám küldött és mindketten tisztába jöttünk azzal, hogy ami kettőnk között van az...
Ekkor kezdenek el kopogtatni. Kicsit összerezzen, az első pillanatban mindig nagyon megijed attól, ha valami hirtelen, vagy gyorsan történik, aztán megérzi a Családfő félelmetes energiáját. Ofélia ekkor már felpattan, Stephan ordibál, Ofélia is megijed és szét akarja lőni, Sitka gyorsan felesége elé toppan.
Ijedten mered rá, majd az ajtóra, de gyorsan súgja a fülébe.
- Semmi baj kedvesem, semmi baj, ő csak viccel, nem fogják betörni az ajtót, tedd le a fegyvert, majd én elintézem.
Igyekszik finoman lejjebb vonni Ofélia kezéből a fegyvert, ha sikerül, gyorsan és melegen át is öleli.
- Semmi baj kedvesem, tedd el a fegyvert, nem kell felizgatnod magad, biztonságban vagyunk.
Sietős léptekkel az ajtóhoz araszol, ahogy közeledik szinte biztos lesz benne, hogy senki más nem lehet ennyire erős alfa a környéken. Bizony vele még ő maga sem szeretne ujjat húzni.
- Jó napot százados, kérem kímélje meg az ajtót, nem rég varázsoltuk.
Nyitja résnyire az ajtót, kidugja fejét, amiből csak hatalmasra kerekedett szemei látszanak.
- Jó estét, jó estét, jól ránk ijesztett
Mosolyodik el haloványan.
- Kérem fáradjon beljebb.
Tárja az ajtót ki, hogy vendégük kényelmesen besétálhasson, közben hátrakiált kedvesének is.
- Semmi baj drágám, a vérfarkasok vezetője van itt.
Majd újra, mosolyogva fordul Mr Blackthorn felé.

Kicsit felvonja a szemöldökét, Leo professzorral ennyire nyílt lett volna a lány? Na de azért érdekes lesz, ha meghívják az esküvőre, Sitka csak bólogat, majd biztos meglepődik az úriember. Kopogtatnak, viccelődnek hamarosan, Ofélia rögtön akcióba lendül, őt pedig majd a szívbaj kerülgeti. Ismeri feleségét, ám Stephan nem, nehogy megsértődjön, félreértse vagy.... még az is megfordul a fejében elsülhet az a fegyver, szépen induló történetük komoly véget érne akkor.
Haloványan, de kicsit elmosolyodik a férfi humorán, miközben betessékeli az előszobába, hogy ő vad lenne, na igen, csupán farkas alakjában veti el a sulykot.
- Elnézést, elnézést, tudod nem árt óvatosnak lenni, hiszen a mi esetünk igen speciális fajilag
Teszi hozzá nagy, ártatlan, festett szemeivel, kb úgy néz ki, mint egy manga figura, nagy látószervekkel áldotta meg a jó sors. Reméli csak viccelget Stephan, a hátba veregetéstől kicsit meggörnyed, fizikailag a férfi erős ellentéte gyenge, jelentéktelen, szinte gyerek alkatával.
Azt nem érti hova szagol a férfi, hiszen Ofélia nem sütötte el a fegyvert, nem is érti, kiguvvadnak nagy szemei, értetlenül bámul a férfira.
- Tessék, tessék?
De közben hívják is telefonon, addig helyet csinál a kanapén, gyorsan tálat varázsol ki a szekrényből és nyers húsos pereceket, ő is ezt szokta nassolni, talán Blacknek is tetszeni fog. El is helyezgeti az asztalon, a telefonra nem figyel, Oféliát is megkínálja közben és letessékeli a kanapéra. Bátorítóan mosolyog rá, megsimogatja kedvese fejét, egy kicsit a hasát.
- Semmi baj, semmi baj.
Mondja a telefonra sietve, ő kicsit zárkózottabb személyiség, mint Black, de nem hiszi, hogy rosszban lehetne vele, a bornak és vérnek például nagyon megörül.
- Nahát köszönjük szépen! Természetesen elfogadjuk, örülünk neki, máris hozok poharakat, meg is kóstolhatjuk, a kismamának természetesen csak vért adunk.
Mosolyog Oféliára, már varázsolja is elő a poharakat, közben letessékeli vendégét a kanapéra.
- Persze, persze, foglaljon helyet, egyen egy kis nyers perecet, nekem nagyon ízlett, remélem neked is fog és már itt is vannak a poharak, azt hiszem innunk kéne erre a szép városra és egy jó barátság kezdetére.
Mosolyog vérfarkas társára, majd feleségére, nem bánja, hogy nem szól Ofélia, fél ő is, hogy valami olyasmit mondana, ami... pedig hát valahol nagyon nem érti ezt, hisz ő maga is várfarkas.
- Sok volt a munkája? Egy egész negyed felügyelete kemény feladat lehet.
Gondolkodik el, nem beszélve majd az ő polgármesteri hivataláról, de nem bánná, ha a téma csak később kerülne szóba.
Néha magázódik, néha tegeződik, Sitka általában keveri a kettőt, természeténél fogva tartózkodó jellem, de szeretne ő nyíltabb és barátkozóbb lenni, össze vissza cserélgeti a kettőt, néha ezt, néha amazt tartva illendőnek.
- Na és a negyed erdőiben korlátlan vadászati lehetőségek vannak?
Kérdezi még, ez nagyon fontos, hisz készült, rég vadászott már, de még csak most érkeztek, teljesen újak itt.

Helyetfoglal a vérfarkasvezérrel szembe, Sitkásan mosolyog rá.
- Bizony, a legtöbb fajtánk beli inkább nyers húst eszik, én ellenben nagyon szeretem az édességeket.
Vallja be, látja Blacknak is ízlik a kirakott figyelmesség, meg hát vezető személyiség, biztos gyakran traktálják finomságokkal.
Leülnek, ő próbálja megnyugtatni Oféliát, félő, hogy rálő a vérfarkasra, de szerencsére a vezér sem veszi nagyon a szívére és neje is hamar megnyugszik. Fel is sóhajt kicsit, majd bólint egy nagyot Stephan beszámolójára.
- Semmi baj, semmi baj
Ofélia mondja is, hogy katona, ő biccent rá, tehát megvan a magyarázat.
- Igazán kitűnő a szaglása, nos én sosem használtam fegyvert, de sosem idegenkedtem az illatától, mivel nem talált el soha, nem okoz traumát megérezni az illatát sem.
Talán ezért is tud együtt élni Oféliával és nem zavarja Black szaga sem, nem mintha nagyon szagolgatná akarná a vezető urat :p
Tetszik Stephannak a berendezés
- Köszönöm szépen, nemrég kreáltam.
Mosolyog kicsit, biccent is, úgy köszöni meg illedelmesen.
- Egy vadász terület, nahát! Jól értem külön lehet rá jelentkezni? Amíg ez nem nyílik meg szabadon lehetséges vadászni? Mi lesz a fiatalabb farkasokkal, nekik is kellene vadászniuk valahol.
Árassza el kérdésáradatával a vezetőt. Megszólal belőle a pedagógus is, aggódik mi lesz a kis vérfarkasokkal, persze ő majd kér engedélyt, magát nem félti, de ha valaki fiatalabb nem biztos, hogy adnak neki.
- Természetesen vadállatokra, nem egymásra.
Teszi gyorsan hozzá, nehogy félreérthető legyen.
Mikor Black beszélni kezd, megértően bólogat, de aztán kissé megrökönyödik. Hogy leváltanák? Elment az eszük? Nos, nem ismeri a vérfarkas tanácsot, de nem tudna jobbat mondani a posztra Blacknél, talán polgármesterként majd ő is szavazhat, viszont meglepi, hogy a farkasoknak ilyen ostoba szabályaik vannak. Ki is bukik belőle:
- Dehát ez butaság. Elnézést, nem akarom bírálni a tanácsot, de szerintem igazán tiszteletben tarthatnák az ön életstílusát. Nem mintha a házasság rossz lenne, de érzelmek nélkül...
Kissé fejet csóvál, majd elveszi a képet. Kisleány van rajta, igazán csinos, de tényleg elég fiatal.
- Csinoska, dehát... szerelmesnek kell lenni.
Ért egyet.
- Persze a kor nem minden, ha megtetszik önnek a kislány nyugodtan vállalja fel
Lopva Oféliájára pillant.
- Én is megtaláltam a szerelmet egy fiatalabb nő oldalán, ez egy liberális város, nem fogják elítélni.
De mégis óvatosan megkérdi:
- Van már a kislány 18 éves?
Aztán vendége előveszi fegyverét, Ofélia rögtön vérszemet kap, ezen csak mosolyog. Ő is megszemléli a fegyvert, bár tényleg nem szereti őket annyira, inkább mágiával harcol, farkasként pedig a fogaival.
- Igazán nagyon szép, nagyon ügyes munka, nem is tudtam, hogy gyára is van, nahát, nahát
Bólogat, látva Ofélia lelkesedését el is mosolyodik.
- Talán majd el is látogatok a gyárba, ha megengedi. Ofélia biztosan örülne egy ritkább példánynak.
Ő nem nyúlkál hozzá, nézi, hogy éli ki magát rajta a neje. Ezt a barátkozás jelének véli, ezek után talán már nem fog annyira fújni Blackre.