Egy tükör előtt ül, a saját arcába meredve. Egy vámpír mozdulatlanságával és tökéletességével magasodik a kárpitozott kis ülőalkalmatosságon, a sminkes asztalra könyökölve fél kézzel. Porcelánszerű, gyönyörű arc. Nem kívánhatna férfi szebb feleséget magának. Még is, pontosan érzi, ez a gyönyörű arc borzalmakat rejt. Az elme, a csinos pofi mögött. Egyszer, régen meghasadt. Pont, mint a hálószoba tükör bal felső sarka. Ez idáig észre sem vette, hogyan repedt meg...s hasad tovább. Nem vesz levegőt, hiszen nincs rá szüksége. Ébenfekete haja a legfinomabb szaténként omlik vállaira. Minden rendben van. Próbálja magának ismételgetni, még is, nyugtalanságot érez. Semmi sem csitíthatja el a belső vihart, csupán Sitka...enyhe pír ül ki orcájára, le süti mocsárzöld tekintetét. Még ennyi együtt töltött idő után is, még ennyi vihar után is, amin ketten keresztül mentek, még mindig zavarba jön, ha csak férje eszébe jut.
- Sitka...
Pereg alig hallhatóan ajkáról a szeretett férfi neve. Ő, a nagy alkimista, a hatalmas vérfarkas - a város polgármestere. És gyermeke apja. Ő az, aki a legsötétebb órákon sem fordul el hitvesétől, aki úgy is szereti, hogy talán még Opheliánál is jobban tudja, mi lakozik a nőben. Mindez...még is sokszor olyan, mint egy álom. Ami nem valóság, pusztán érzéki csalódás. Bele remeg, ha csak bele gondol, milyen érzés, ahogy egykori tanára a jéghideg, vámpíri bőréhez ér a maga forró, melegvérű ujjaival. Megsimítja a felkarját, mintha csak egy egykori cirógatás helyét idézné fel. Álom vagy valóság? Az elméjében nem bízhat és ez rettenetes. De van, akiben igen...Sitka Greedben, az ő Mr. Greed-jében. Még ha Mrs. Greed hadilábon is áll a realitás érzékelésével, férje mindig biztos pont marad.
Outfit: Link » ✠ «Music: Monster

A realitástól oly távolinak tűnő, dohos, merev pillanatból egy jól ismert illat és szívdobbanás zökkenti ki. Vonásai szabályosan megelevenednek, szemei elkerekednek. Vissza tért! Érzi, saját szíve is erősebben kezd dobogni, legalább is fajtájához mérten. Sitka is bizonyára meghallja, milyen izgatottá válik Ophelia, ahogyan a ház közelébe ér, hiszen ős időket látott vérfarkas, legalább olyan kifinomult érzékeléssel, mint amilyen a vámpíroké. Ő még a vérivók mércéjével is tiszteletre méltó korral bír. Szépséges neje, mellette, a maga 160 évével szinte gyermek. Még is, ők ketten, a két különc, egymásra talált. És ez sokszor eszébe jut Mrs.Greed-nek. Egy varázspálcát forgató, vérfarkas "herceg" mentette meg a pisztolyt forgató, harcedzett, ám még is törékeny vámpír "hercegnőt". Ez a kettőjük modern tündérmeséje.
- Sitka...
Ismétli a félhomályban, immáron lelkesebben, hiszen ura épp az imént rontott be a házba - nem lehetett nem meghallani, még ha ember volna sem. Sitka olyan fizikai és mentális erővel rendelkezik, amiről a többség csak álmodhat, így nem csoda, ha olykor, véletlenül, kissé hangosabbra sikerül egy-egy ajtó vagy ablak nyitás, zárás. De ez a fiatal feleséget sosem zavarta, inkább mosolyt csal az arcára, ami cseppet sem gúnyról tanúskodik. Hátra fordul hát a kis puffon, pontosan, mikor Sitka benyit.
- Mindig megszomjazom, ha ilyen hevesen kezd veri utánam a szíved.
Feleli az elfúló kérdésre és bizony mosoly jelenik meg arcán, a sötét fellegek ellenére, melyek elméje körül köröznek, akár a keselyűk. Hitvese pedig már ott is terem mellette, aggodalmasan, hiszen oly erős a kötelék köttőjük között, hogy nem meglepő, megérzi, ha valami nincs rendben asszonyával. Ahogy a nő fölé hajol, Ophelia hosszú, jéghideg vámpír ujjai behálózzák az arcát, hogy hűvös ajkai forró csókot leheljenek az övére. Hiszen érzi, mire vágyik a férfi, mikor belép a szobába. Ujjai pedig tovább siklanak, míg nem karjaival egészen körbe fonja Sitka nyakát, úgy fúrva arcát belé. Mélyen magába szívja a jól ismerős illatot, a farkasbunda intenzív kipárlását, ami otthonosság érzésével tölti el. Bele túr a férfi hajába, szorosan öleli magához.
- Azt hiszem, most már igen...csak nagyon hiányoztál. Jó volt vadászni?
Kérdezi, de alig lazít az ölelésen. Hallgatja az erős szív nagy dobbanásait, még íriszeit is lezárja egy pillanat erejéig.  Felemelkedik, hogy teljesen a férfihez simulhasson vékony, fagyos testével. Mindig is szerette, ahogy Sitka erős karjai óvatosan átölelik és forró bőre melegíti s felhevíti.
- Emlékszel...még anno az iskolában, milyen nehezen hitted el, hogy valóban kívánlak?
Jut eszébe a kósza, még is oly kedves emlék, hiszen ő maga pedig azt hitte el nehezen, hogy egy ekkora tudású, jóképű és kedves alkimista, aki történetesen a tanára, szemet vetett rá. Természetesen, tisztában van vámpíri csáberejével, de mindez olyan messzinek tűnt az osztályteremben és a folyosókon, ha össze futottak. És lám, még is.
Outfit: Link » ✠ «Music: Monster

Az ajtót feltépik, egy vadállat, egy szörnyeteg - mondhatnák. De nem itt, nem ebben a házban. És nem Nameless Town-ban; a számtalan bestia fészkében. Ophelia a mellkasára teszi a kezét, hevesen dobbanó vámpírszívére, az ütemre összpontosítva, ahogy férje pulzusát is meghallja és a két szív egymástól jön lázba. Halovány mosolyt csal mindez porcelán-szerű arcára. Alig várja, hogy Sitka felérjen a szobába. És ő lohol, lábai alatt alig hallhatóan dobbannak a lépcsőfokok. A hálószba feltáruló bejárata felé fordul, ébenfekete fürtjei pedig körbe táncolják idilli alakját a mozdulat hevétől. Felemelkedik az ülőalkalmatosságról, hozzá simulva szerelméhez. Telt idomai a férfi erős testének feszülnek.
- Úgy legyen...
Leheli kéjesen, immáron a farkas hosszú nyakába. Sitkának még éppen van ideje letenni a csésze vért, mikor mátkája szenvedélyesen az izmos torkába mélyeszti szemfogait. Nagyon ért hozzá, hogy ezt a kis intim mozzanatot élvezetessé tegye párja számára is. Egy vámpír, aki vérfarkas vért iszik. Egy alkimista, aki egy katonát szeret. Egy nő és egy férfi, vadászok, gyilkosok, bestiák - és egymás megszállott szerelmesei. A vérivó lány nagy, elnyújtott kortyokban szívja ura éltető nedűjét. Jéghideg ajkai, melyek annak nyakára tapadnak, fokozatosan langyosodnak a bőrön. Ophelia ujjai pedig végig siklanak a vonzó arcon, erős nyakon, könnyedén szaladva le a férfi mellkasán, lejjebb, egészen a legnemesebb részéig. Jobbjával pedig Sitka hajába túr a tarkóján, miközben a vérét veszi. Baljának szorítása pedig egyre erősebbé válik. Előszeretettel terelgetve szíve választottját a vérszopók szexualitásának rejtelmeiben.
- A csókod, és a szívverésed felizgatott.
Árulja el immáron könnyedén, amit eleinte oly zavarba ejtő volt megtennie. Piruló orcák és félre pillantások. Míg azon a szenvedélyes éjszakán, a professzor dolgozószobájának szőnyegén egymáséi nem lettek, első és cseppet sem utolsó alkalommal.
Mrs. Greed kihúzza fogait Mr. Greed nyakából, hiszen nem szeretne túl sok vért elvonni tőle. Finoman megnyalja az ajkát és újra férje szemeibe néz. Gondolatait még véletlenül sem fátyolozva el előle. Had lássa, ha szeretné, milyen erotikus képek viharzanak kedvese fejében.
- Ne aggódj, Drágám, csak a téboly lesz kissé mindig úrrá rajtam, ha távol érezlek magamtól....
Feleli Sitka aggodalmaskodására egy pikáns kis mosollyal, tovább kísértve édes bűnökbe az ezer éves, nagy alkimistát. De már régen nem érdekli, miféle fajok vagy rendszerek szabályait hágják át szerelmükkel.
- Édes vagy...bár egy frissen kitépett szívnek is igazán örültem volna, ha tőled kapom.
Feleli kedves, búgó hangon a fiatal ara. Szemmel láthatóan imponál neki, hogy a nagy hatalmú és tudású polgármester zavarba jön bájaitól és kacér érintéseitől.
- Szeretem, mikor a szíved nem tudja eldönteni, hogy az arcodba vagy a nadrágodba pumpálja inkább az édes véredet.
Kuncogja, miközben a másik végig simítja a szép ívű hátat, ajkába harapva.
- Igen....és szeretem, hogy még mindig ilyen intenzíven reagálsz a közelségemre, pedig már gyermeket is szültem neked. Ez jó érzéssel tölt el. Biztonság érzetet ad. És fokozza a vonzalmam irántad.
Leheletnyire behunyja szemét, ahogy a haján is végig simítanak, arcával Sitka tenyerébe bújik. Nem lepi meg kedvese aggodalma, hiszen ismeri élete értelmét és szereti úgy, ahogy van. Még is...
- Alicia nincs itthon. Elment a Véres tóhoz, hajnalhasadásig nem tér vissza. Felejtsd hát el addig mindazt, ami gyötörhet, és inkább mutasd meg a szerelmed hevét. Most nem kell vissza fognunk magunkat.
Leheli kéjesen a vérfarkas arcába. Ujjai pedig szép lassan becsúsznak a férje felsője alá, illetve annak nadrágjába.
Outfit: Link »✠ «Music: DNA