Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Vas. Dec. 23, 2012 11:24 am
- Apa ehhez mindig hozzáteszi, "És tőled mit vár el a hely?", mert az sem utolsó szempont, szerinte. - Az idézésnél próbálta apja mélyebb hangját utánozni, hogy élethű legyen. A válaszon még gondolkodnia kell egy picit, közben kavargatja a jegeskávét, amiből már alig van, és nem sokára el is fogy, mert miközben beszél azért lopkod belőle pár kortyot. - Nekem meg te vagy különös, mármint, csak, amit az előbb mondtál, szóval azt hiszem kvittek vagyunk. - Az előbb említett kávé szürcsölés történik, mielőtt folytatná. - Itt vagyok már lassan öt éve, szóval igazán, olyan nagyon nagy újdonságot már nem hiszem, hogy adhatna, de a kisebbekkel is teljesen meg vagyok elégedve. Az iskolával nem tudom, vagyis valószínűleg semmi, mert nem hiszem, hogy nekem ott lenne a helyem, el vagyok a bácsikámmal, itt nagyobb a szabadság, mint ott bent. Igaz, ott bent meg buli van, de erősen kétlem, hogy sokáig bírnám. Ilyen fura lény vagyok. Terveim pedig még nincsenek, rábíztam magam a Sorsra, és csak élvezem az életem, amíg lehet. - Odatolja az üres poharat a tányérok mellé, és az asztalra támaszkodik jobb kezével, utána rá is támaszkodik, hajába túrva, fülénél talál támasztékot a tenyeréhez. Így szemléli továbbra is kitartóan mosolyogva a szemben ülő férfit. - És, neked vannak még terveid a jövőre nézve? - Passzolja vissza a kérdést kíváncsian.
Elmosolyodik ismét ahogy Deb a hangját elváltoztatja és úgy idézi at apját. Flúgos egy lány,dehát ki nem az ebben a városban?
- Az jó,értem. Nekem,hm...
Elgondolkozik,felpillant a mennyezetre egy kis időre,aztán az asztalra könyököl ismét.
- Én is rábízom magam a Sorsra. Minden csak úgy történik úgy is. Végzem a dolgomat,szeretem ezt csinálni. Ha megnyit az iskola,talán elmegyek oda is. Ha időm engedi,túrázgatok, meglátogatok pár sárkányszigetet,ez hiányzik mondjuk a Bermudákból,a szomszéd sárkánysziget. Vagy egyéb különös helyeket keresek fel,mert az olyan jó. Te szeretsz nekimenni a nagyvilágnak?
Közben jön egy pincér és elviszi az üres tányérokat és egyebeket.
Lelkes arccal hallgatja végig a választ, a sárkányos résznél kicsit elkalandozik, mert ilyen szigetről már hallott, de most elképzelte fejben, hogyan is nézhet ki, és az eredménytől nevethetnékje támadt. Azért sikerült visszafognia, sőt, olyannyira bevált a módszere, hogy válaszolni is tudott, mikor ismét rá került a sor. - Nincs is jobb, mint egy jó kis kiruccanás valamerre. Imádom az újdonságokat, felfedezni olyan helyeket, ahol addig még nem jártam, és kipróbálni olyasmiket, amikre addig nem volt alkalmam. Pont ez a szép a mágiával fűszerezett életben, hogy rengeteg új dolgot láthat az ember, na, meg csinálhat, és ezeket mind ki kellene hagynia, ha nem születik jó helyre, vagy inkább jó rokonoktól. - Lételeme a pörgés, ez látszik is rajta, plusz elég bolond ahhoz, hogy szinte mindenre rá lehessen beszélni, legyen szó kisebb, vagy nagyobb őrültségekről. - Most, hogy így mondtad, a túrázás tényleg jó ötlet, már csak meg kellene győznöm a... - Hangosan kezdte, majd áttért gondolkodó üzemmódba, s egészen hamar megszületett fejében a terv. - Sima ügy lesz. - Elégedetten mosolyog az ötlettől, közben megérkezett, majd távozott a pincér, ezt nem hagyhatta szó nélkül. - Micsoda figyelmesség! Igazán büszle lehetsz magadra, hogy ilyen ügyes tagok színesítik a csapatod. Nehéz manapság jó munkaerőt találni, aki nem kétbalkezes vagy lusta, hanem normálisan dolgozik. Neked sikerült. Bravó! - Tapsol párat, mert ez nem maradhat el, ahogy egy kis nevetés sem. Most aztán tényleg őrülten őrültnek tűnhet, de hát ez ő, nincs mese, aki beengedi az ajtón és még beszélget is vele, annak minimum ezt el kell viselnie.
Hallgatja Deb lelkes szavait,kiszlesedik a mosolya,ahogy csacsog a lány. A kalandmánia terén kissé magára ismer.
- A kalandokat és váratlan utazgatásokat én is nagyon szeretem. Főleg ha közük van valamiféle bestiákhoz,lényekhez meg a természethez. Elvarázsolt erdők,mágikus barlangok, rejtelmes szigetek furcsa szerzetekkel és hasonló. Te szereted a varázslényeket?
Deborah olthatatlan tűzzel ég,ehhez képes Nico magát kis mécsesnek érzi,de a kalandvágy az ott van.
- Hát akkor menjünk el egyszer túrázni.
Javasolja,biztos jó kis időtöltés lenne. Feltéve ha elengedik Debet és van kedve,de utóbbiban nem kételkedik.
- Köszönöm. Igyekszem. Nem veszek fel naplopókat. Elég pár ember,ha ők szorgalmasak.
Nem neveti ki a lányt vagy hasonló,különösebben nem veszi zokon a furcsa,hiperaktív viselkedését.
- A varázslényeket? Hm... ez attól függ... - Gondolkodó arccal néz, és gyorsan felsorolja magában a már látottakat, és hozzátesz párat azokból, amikről csak hallott. - ... amitől lóg, tudom. Mifélékre gondolsz pontosan? Van egy pár belőlük, de úhy nagy átlagban nincs velük problémám. - Azért mégis elmondja a véleményét, hiába kérdezett vissza. Egy mozdulattal hátrasöpri előre lógó haját, és mocorog a széken, hogy kényelembe helyezze magát. Lábait megcseréli, de ugyanúgy keresztezi egymáson, mint eddig. - Mi ketten együtt? Hm... ez igazán remek ötlet. - Hát persze, hogy remek tervnek gondolja, mert ő mindent annak gondol, amivel egyrészt felhúzhatja bácsikáját, másrészt szabadságot nyerhet, és kibújhat szülei felügyelő tekintete alól. Ha lehetne, már most elindulna, vissza se nézne, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy utálna itt lenni, csupán kezd egy kicsit bezártság érzete lenni, amit utál, szóval fellelkesíti a kirándulás gondolata. Nico pincérre vonatkozó reakcióján csak mosolyog tovább kitartaóan, vagy éppen nevet, vagy valami kettő közötti állapotot mutat, de belül megint visszakanyarodott a túrázáshoz, nem bír nem erre gondolni. - És, mik lennénke a terveid a kis kiruccanásunkkal kapcsolatban? Vagy még tervezgeted, és utána robbantod nagy hírként? - Hangosan is visszatér hozzá, kíváncsisága nem hagyja békén nyugodni. Az fel se merül benne, esetleg Nico csak úgy udvarisságból mondta volna a dolgot, mert, neki mindig minden természetes, és igaz, ami felkelti az érdekklődését.
A hasára vág,meg hát nagy kedvencei,ezért a pikkelyes kis szépségek jutnak először az eszébe,persze elég tág fogalom a bestiák kérdése.
- Az jó. Remélem elenged a bácsikád.
Nem tudja szükséges-e az engedélye vagy hogy van ez náluk,nem szeretné se Debet,se magát bajba sodorni,egy feljelentés nem kéne a nyakára ,se más balhé.
- Hát...akármi. Néha csak úgy fogom a hátizsákot és nekilendülök. Viszont általában kitalálom,hogy konkrétan hová mennék és ott improvizálok. Sok az érdekes hely errefelé. Bárhová. Ha neked lenne ötleted,mehetnénk oda is.
Csevegnek egy jót,de a pult mögött álló egy-két emberke,akik Nicolas munkatársai egyre sűrűbben néznek erre,amit a férfi ki is szúr.
- Ne haragudj Deb,de most el kell búcsúznom. Vissza kell mennem dolgozni,nem szeretném,ha a többiek rossz néven vennék,tudod. Remélem még benézel és hogy majd összehozzuk a túrát.
Kacsint a lányra,azzal fogja magát,feláll és visszatér a munkájához.
/köszi a játékot:) ha szeretnél majd/még újat kezdeni,jelzd pü-ben ^^/
- Sárkányok? Hát azok olyan... nagyok, és néha ijesztőek, de tulajdonképpen nincs velük problémám. Azt hozzátenném azért, hogy papíron át nem harapnak. - Nem ismerné be, még véletlenül se, egyszerűen, hogy sosem látott élőben, vagy csak annyira nem fogták meg, hogy nem emlékszik rá, habár az képtelenségnek tűnik, tekintve, hogy minden fura, veszélyes dolgot, embert, állatot és egyebet imád, szülei nagy örömére. A túra tervezgetése elé is indult rögvest a fejében, de azért az uticélt Nicora bízza, ő csak jobban ismeri a környéket. Hiába él itt x éve, a szülei próbálnak normálisan élni, mint az átlag emberek, s pont emiatt nem engedik túlzottan messzire lányukat, maximum addig, míg bácsikája veletart, és az nem túl sok. Legnagyobb sajnálatára azonban, mielőtt kifejthetné, merre járt vagy mit nézne meg szívesen leendő túrapartnere távozni szeretne, és tervezi, hogy valamivel visszatartja, de inkább engedi, hogy legközelebb is elrabolhassa. - Mindenképp benézek, és akkor nem szabadulsz tőlem ilyen egyszerűen. - Huncut mosolyát egy kacsintással fűszerezi, és a táskájáért nyúl, amit a mellette lév székre akasztott. Ő is feláll, hiszen már nincs túl sok oka maradni, és elég sok időt kószált ahhoz, hogy a szülei faggatózzanak, ha hazaért. - Légy jó Nico, és sok finom sütit süss ám! - Búcsúzóul integet neki, olyan nőiesen, finoman, kissé kacéran, s ráérősen kisétál a cukrászdából. Megint egy kellemes nap, megint új ismerős, kezdi igazán élvezni ezt a várost végre!
//Én köszönöm a játékot! Mindenképp játszanunk kell majd még a közel jövőben, szóval számíthatsz rám. ;-)//
Rohanok, tényleg nagyon rohanok, ez az első munkanapom! Imába foglaltam este Nicolas nevét, hogy felvett, lesz jövő havi kajapénzem! És hátha....hátha bekaphatok egy-két süteményt is. Kíváncsi vagyok a tortáira... Igyekeztem egyszerűen felöltözni, a hajamat is felfogtam, nem tudom lesz-e egyenruha, de egy rövid felsőt hoztam, meg farmerba jöttem. Vajon mi lesz a dolgom? Sminkelésre nem nagyon jutott időm, azt hiszem így is kések egy picit. Hogy tud ez a pasas ilyen korán kelni? Na ez a másik dolog, bele kell verni a fejembe, hogy ő már nem fiú, férfi, hogy a főnököm és tanárom lesz, semmi érzelem, vagy romantikus sületlenség nem köthet hozzá. Elhatároztam, hogy önmagam fogom adni, vidám és vicces leszek, mint eddig az összes többi sráccal, nem fogok indokolatlanul bőgni, nem leszek ciki, nem bénázom és főleg nem pirulok el, szagolom meg, vagy kezdem el simogatni. Egyáltalán nem fogok hozzá nyúlni! Belépek, széles mosoly játszik ajkamon, megpróbálom gyorsan megkeresni Nicolast. - Jó napot! Köszönök rá vidáman, amint meglátom, kicsit meg is hajtom magam, mint a japánok. Ez mindig olyan jól néz ki az animékben. - Egyenruhám is lesz? Kérdezem csevegő hangsúllyal, azt hiszem menni fog ez.
Nicolas már hajnali hatra bejön,hogy minden finom és friss legyen ha pirkad és nyit,a vásárlók pedig jönnek. Diákok,akik az órák közti szünetekre visznek finomságokat,vagy éppen koránkelő nénikék,városlakók akik munkába igyekszenek és így tovább. Az alkalmazottai,össze-vissza kb.három ember később járnak be,tehát még nincsenek a cukrászdában,mikor Lili betoppan. Nic hátul van, még nincs kivilágítva a cuki,csak hátulról szűrödik ki fény,de a köszönésre és az ajtócsilingelésre felfigyel. Meg is lepődik,kisétáll az előtérbe,a pulthoz,ott látja meg a kis Hófehérkét. Fokozatosan mosolyodik el,kellemesen csalódik.
- Szia,jó reggelt. Ilyen korán? Igazán nem kellett volna már most bejönnök. A többiek hétre járnak vagy beosztástól függően.
Nem kell szegény lánynak hajnalok hajnalán kelnie,Nico nem szadista. De ha már itt van,akkor tevékenykedjenek. A szőke cukrász az első találkozáshoz hasonlóan borostás és enyhén kócos. Viszont nem kockás inget visel-főleg nem sállal,mint előző nap-,hanem egy fehéret,ami könyékig fel van tűrve és az első két gombja lazán ki van gombolva. Ehhez sötét farmernadrágot és az elengedhetetlen cukrászköpenyt. Ez egy hosszú,lábszárközépig érő sötétzöld kötényt,amire a bal mellrészére a cukrászda neve van hímezve arany betűkkel egy apró arany tortaszelet társaságában.
- Gyere,mindent elmondok.
A fejével biccent a lánynak,hogy kövesse,a kezei csuklóig lisztesek. A pulton át oldalról Lili be tud jönni,hátul megpillanthatja a kotyvaszdát. Takaros kis konyha,annyira azért nem is kicsi,sütőkkel és miegyébbek. Már ki van rakva jópár dolog a pultokra,de még(?) nincs nagy szertelenség.
- Egyenruhád nem lesz,nyugodtan lehetsz abban,amiben eljössz dolgozni,de ha neked kényelmesebb,átöltözhetsz,ha másban szeretnél lenni. Egy kötényetek van.
Miközben haladnak bent,meg is fog felakasztott kötényt és Lilinek nyújtja. Csak óvatosan fogja két ujjal a kötős szalagszerű résznél,hogy ne legyen túl lisztes. A kötény egyszerű,klasszikus,deréknál megkötendő,a mellkast nem takaró és a szélénél finoman fodrozott,de nem izléstelenül.
- Tudsz/szeretsz-e sütni és ha igen mit? Nálunk elég sokféle sütemény,kalács és mindenféle egyéb finomság van,különleges igényeknek megfelelően is. Más-msá fajoknak, lisztérzékenyeknek,laktózérzékenynek,cukorbetegeknek is. Az egészséges táplálkozást támogatók miatt van alacsony kalóriatartalmú,más más lisztből készült sütemény illetve a fehér cukor mellett barna és nádcukor is. Fontos,hogy minden friss legyen,reggel vagy előző este készítjük el a dolgokat,ami állhat,azt este,ami frissen az igazi azt reggel. A kínálatot megtalálod nem csak kint az étlapon,de itt bent is,a konyhában a falra függeszve.
Ecseteli miközben haldnak és meg is áll egy kis időre. Az étlapnál a pont Lili mögött levő falfelületre bök,ott megtalálja,majd a pár méterre levő,legszélső fiókra.
- Abban a fiókban le van írva az összes recept. Van amit ti is megcsinálhattok,de nem minden. A fantáziátokra hagyatkozhattok,díszítés és hasonlók terén.
Ha Lili kinyitja a fiókot és belelapoz a vaskos könyvbe,láthatja a mellékelt fotókat is,amik a cukrászdában készültek. Szebbnél szebb,esztétikusnál esztétikusabb,már-már művészi alkotás a többség,precíz kidolgozással.
- Éppen feketeerdő tortát sütök. Mindjárt berakom sülni, utána kezdetnek süthetnénk egy sajttortát. Készítettél már? Nagyon egyszerű a recept...
Közben visszaér a megkezdett munkához és miközben magyaráz,dolgozik.
- El ne felejtsem,ami a frissességen kívül még nagyon fontos,hogy sűrűn mossatok kezet. Itt is több mosdó van,ha körbenézel,főleg ha bejöttök,vagy megérkeztek,bizonyos intervallumokban. Nem szoktunk kesztyűt használni,megnehezíti a munkát és kényelmetlen,de éppen ezért a kézmosásokra ügyelni kell. Ha még nem mostál kezet mióta megjöttél,csak tessék,mindig legyen ez az első a kötény mellett,ha megjössz. A hajad lehet kiengedve,de legyen eltűzve,hogy ne lógjon bele semmibe.
Elkészül az alappal,szépen benyomja a sütőbe,utána kezet mos,alaposan,úgy is tiszta liszt volt,kezet töröl és ameddig a feketeerdő sül,ők dolgozhatnak az újonccal.
- Ha valamit nem értesz vagy bármi problémád van,nyugodtan kérdezz. Akkor hozzá is látnánk a cheese cake-nek. Egy egyszerű receptet szoktunk csinálni, elronthatatlan. Na jó,el lehet rontani,de ahhoz tényleg antitalentumnak kell lenni. 1-2 hozzávaló, 110 perc sütés és hat óra állás legalább a hűtőben és kész is. A hűtőből vegyél elő négy dobozka mascarpone krémsajtot,sütővajat és pár tojást, a hátsó jobb polcról cukrot és innen alulról veszek ki egy kis csokis kekszet.
Miközben a kis (konyha)tündérke hozza a mindenféle jót, Nicolas előszedi a kekszet,amit szintén ő sütött pár napja és előkészít 1-2 edényt. Természetesen végig mosolyog a lányra,elég vidám természet. Na meg lehet szép lánykákra nem mosolyogni?
- A tésztája csak alul lesz,egy ujjnyi. Nem kell megijedni,a tészta nem áll össze úgy ahogy azt várnánk. Megmutatom, összemorzsoljuk a megfelelő mennyiségű kekszet,ezt recept szerint vagy szemmérték szerint az edényhez mérten és ehhez adjuk a három evőkanál vajat. Megpróbálod?
A kruplinyomó-szerű cuccot a lány kezébe nyomja,hogy tovább törje a kekszet és dolgozza össze a vajjal,ami tényleg nem igen áll össze,még is így a jó.
- Ne félj tőle,ennyi az egész. Ha megvan,szétszélesztjük a tortaforma alján és sütjük pár percig,csak utána megy rá a lényeg.
Ha ezzel megvannak, a sajtot egy edénybe kaparja és hozzáadja a cukrot meg a lisztet és elkezdi kikeverni. Bal kezével fogja az edény szélét és a jobbal fakanállal keverni. A csuklója szabad,mivel könyékig tűrte az ingét a munka miatt. A csuklóján viszont ha elég közel áll a lány,látható egy halovány,de határozott vonal,mint egy régi heg helye.
- Na ez kész is, bele kell önteni és sütni jó sokáig,ameddig aranybarna nem lesz a széle. Ha bizonytalanak vagyunk,az ujjunk hegyét finoman hozzáérinthetjük a tetejéhez és ha már nem ragad,akkor jó. Utána irány a hűtő és ebéd után már kész is lesz.
Ha Lili szeretne valamit csinálni,engedi,néha ösztönzi is rá. Több sütő van természetesen,ezért párhuzamosan sülhetnek a dolgok,mind fölött van egy kis óra,így nem is keverednek bele,hogy minek meddig kell sülnie,mert kijelzi.
- Nehéz volt felkelni?
Kezd csevegni a pultnak dőlve,ameddig a dolgok sülnek. Arca derűs,a korán kelést már megszokta.
Lehet, hogy túl korán jöttem? Zavartan az órámra pislantok, kissé megemelem a tekintetem, mikor Nico köszön, majd úgy teszek, mintha én is meg lennék lepődve. - Nahát, biztos rosszul állítottam be az órát! A pokol tüzén fogok elégni. - Szia, legalább több segítséged lesz így az elején. Nem tudom hogy fogom bírni ezt a korán kelést...bárcsak csak délutános lennék! Megszemlélem a férfi öltözékét, majdnem felkuncogok, ez igazán aranyos... Tudom, hogy nem kellene ilyesmikre gondolnom, de a tények magukért beszélnek, Nico kedves, helyes aranyos és jó a szaga. Pont, ennyi kész. Biztos sok millió ember szagos még rajta kívül, igazán nem lényeges... Követem a férfit a konyhába, csak biccentek neki, nem szaporítom a szót, érdekesen fest így könyékig liszttel. Cuki. Ja, ezt már gondoltam. - Ou, rendben. Hát, egyelőre maradok ebben. Nem vagyok az a sokszor öltözős típus, nagy macera, de a kötényre kíváncsi vagyok. Elveszem, felkötöm, habár csak görcsre tudom, mert hátul nem tudok masnit csinálni. Beharapom az ajkam, összeszűkítem a szemem és magamban elszámolok tízig, aztán sokkal halkabban, mint ahogy eddig beszéltem megszólítom. - Nicoo...tudnál nekem masnit kötni rá? Lehet, hogy ostobaság, de így még is jobban néz ki...és béna görcsöket kötök, mi lesz ha leesik, elesem benne és tönkreteszek valamit. Egyáltalán nem azért csinálom, hogy rajtam matasson! Ő matathat! Mármint nem úúgy...Gyorsan a mennyezetre nézek, mintha csodálnám, pedig nincs benne semmi különös. Aztán megkérdezi tudok-e sütni. Hááát nem annyira, de csak nem robbantok fel semmit. - Azt hiszem egy kicsit. Mondom nagyon bátortalanul. Lehet, hogy ez egy teszt és azonnal csinálnom kell majd neki egy tortát? Ha nem ízlik akkor meg kirúg? Hallgatom mi mindenre odafigyelnek itt, bárcsak vendég lehetnék! Bólintok, hogy eddig értek mindent és a falra nézek, ahol a megrendelések vannak. Jobb szeretnék inkább valamit receptből csinálni. Feketeerdő...nyamm... Alig reggelizem valamit. - Ha egyszer kapok fizetést majd itt fogom elkölteni Gondolkodom hagosan, ha csak elképzelem azt a tortát! Na mindegy, megnézem a fiókot, de nem nyitom ki egyelőre. Sajtos torta? Na ez érdekes, kicsit meglepetten pislogok rá. - Hát még nem, nem is hallottam sajt tortáról, megnézhetem a receptet? Ha megengedi kinyitom a fiókot és megnézem, vagy ha máshol van, akkor ott olvasom el. A kézmosást megjegyzem, bólintok, hogy egyetértek és már megyek is megmosni a kezem. Jó alaposan megmosom, aztán melléállok, hogy mit csinál. Valamiket mond, hogy hozzak, igyekszem megjegyezni és kihozni neki a hűtőből, ami kell. - Most is megmossam, ugye? Kérdezem csak a biztonság kedvéért, merthát összefogdostam a hozzávalókat, ha megengedi, megint jó alaposan megmosom és ismét leállok mellé. Nico mindig mosolyog, szerintem ez semmi különöset nem jelent nála. Én is mosolygom, most jó kedvem van, amúgyis szoktam, csak a múltkor voltam olyan rossz passzban. Nézem és hallgatom, ahogy kommentálja a keksz összetörést, megkapom a keksz nyomót, egy picit csattogtatom a levegőbe, mert ilyet még nem láttam. - Jó, megpróbálom. Hát ez nagyon érdekes. Szórok bele kekszet, összetöröm és eldolgozom a vajjal, még jó, hogy előtte kezet mostam. Tök jó, olyan, mintha gyurmáznék. - Így jó lesz? Közben lesem ő mit csinál, meglátom a kezén a heget is. - Megégetted magad sütés közben? Kérdem, eszembe sem jut, hogy szerezhette másképp, olyan békés természetű ember. Aztán azt mondja süssek én. Kicsit megijedek, gyorsan beletúrok a receptek közé. Látok egy nagyon íncsiklandozó banánt csoki szósszal és tejszínhabbal. Kép is van róla, hirtelen az orra alá dugom. - Mit szólsz hozzá? Ezt nem lehet elrontani és kitehetnéd a kirakatba, szépen feldíszíteném. Próbálom megelőzni a bajt... és ez tényleg nem tűnik túl nehéznek. Berakja a hat óra múlva lesz készen kalácsot, hihhetetlen hogy sülhet ennyi ideig majd csevegni kezd. - Eléggé. Nem is tudom te hogy bírod. Meddig szoktál dolgozni? Kérdezem, közben eléállok a kezemben banánnal hátha inspirálja.
Lili nem marad ám sokáig egyedül, Nicolas hamar kiszúrja, hogy jött valaki és meg is nézi ki az illető. A lányra mosolyog békésen, mikor a kis Hófehérke a rossz órabeállításra hivatkozik. Nem töri rajta a fejét, hogy ez így történt-e vagy csak kivágni próbálta magát Lili, nem lényeges.
- Az biztos. Nem is jön rosszul. A négy kéz még is csak négy kéz és nem kettő.
Kacsint a lányra és biccent a fejével,hogy menjenek be, hátra a műhelybe. Ott szépen elmagyaráz mindent ami eszébe jut és megmutatja a dolgokat, miközben elcsevegnek. Ugyan Lili gondolatait nem hallja, tovább mosolyog rá, szokásához híven.
- Rendben, ahogy neked kényelmes.
Vágja rá és nyújtja a kötényt, menne is tovább, Lili viszont egérke hangon megszólítja. Hátra fordul és feltűnik neki,hogy Lili bénázik a köténykötésnél, amire csak még inkább kiszélesedik a mosolya.
- Hát persze.
Odalép a lányhoz, azzal a meleg mosollyal, hiszen szegény Lili a zavarában olyan kis bájos. Persze nem neveti ki, az faragatlanság lenne. Mögé sétáll. Kiköti a szerencsétlenül és egyenetlenül csomózott szalagokat és megköti. Ki hinné,hogy nem túl erősen,de nem is túl lazán, hanem férfi létére sikerül optimálisan? Egy szép kis masni kíséretében, egyforma hosszúra igazítva a két szabadon maradt szalagrészt.
- Kész is.
Nagy vidáman mondja, megkerüli a lányt még egy pillantást vetve rá fűzöld szemeivel és tovább mennek miközben tovább magyaráz.
- Értem.
Jegyzi meg Lili szavira, miszerint kicsit tud sütni. El is vigyorodik, mert gondolja, hogy ez a válasz egyenlő a nemlegessel. Sebaj, megtanítja majd amire kell.
- A receptes könyvet bármikor használhatjátok. A csillagozottakat készíthetitek.
Remélhetőleg könyvből azért menni fog Lilliannek a sütés. Vagy nem. Meglátja, elválik még. Nico amúgy sem a szőrös szívűségéről híres. Mikor a lány a fizetése elköltéséről beszél, akkor viszont felnevet jóízűen.
- Hát ez nagyon aranyos, köszönöm.
Oldalra is biccenti a fejét a tulajdon képpeni kis bókra, Lili amilyen kis szerencsétlen és félénk, olyan bájos. A vérengző törpökkel azért nem volt olyan kis édes, az igaz. Akkor bepszichult. Elég durva volt. Viszont itt nincsenek törpök, remélhetőleg nem esik Nicolasnak konhyakéssel.
- Ha elkészül, ehetsz belőle egy szeletet, mit szólsz?
Ajálja fel nem is igazán nagylelkűen, inkább kedvesen. Persze nem tudja, hogy Lili nem is reggelizett, mivel Nic mindig reggelivel indít-vagy ha elfelejti,úgy se jut eszébexD-,ezért mit sejt a korgó(?) pociról.
- Nem hallottál még? Pedig elég közkedvelt. Több sajt-alapú sütemény is van, a Cheese cake és a Tiramisu a legnépszerűbbek. Ízre krémtúróhoz hasonlít, csak krémesebb, lágyabb és finomabb. Olcsóbb otthoni megoldásoknál szokták is krémtúróval helyettesíteni, úgy se rossz.
Magyarázza, nem nézi hülyének a kis feketét, nem szokása. A kézmosásra biccent. Mikor Lili meghozza a hozzávalókat, elkezd dolgozni.
- Örülök, hogy ma ilyen jó a kedved. És mosolyogsz.
Mintha csak a lány gondolataiban olvasna, pedig nem is, jegyzi meg. A második mondatra Lilire pillantva a másodperc erejéig. Elvégre elég kis agresszív kismalac volt az első találkozásuk elején.
- Igen, csak kicsit erősebben...
Bólint rá a tésztaalapra, aztán még is besegít kicsit, átkarol Lilin és megfogja a kezét, hogy megmutassa a legjobb mozdulatot a kavarintyoláshoz, aztán elengedi és csak ácsorog mellette, ameddig megcsinálja. Szegény lány bepánikol az egyéni produkción, ezért megpróbálja lenyugtatni.
- Ne aggódj, a legtöbb rátok bízott sütit nehéz elrontani, menni fog és bele is jössz. Megpróbálhatod ezt, ha szeretnéd.
Mondogatja, majd rábólint a csokis cuccra. Csak lazán. A kikeverésnél szúrja ki Hófehérke az oda nem illő vékony, világos sávot Nicolas egyik csuklóján-ami a másikon is ott virít. Először egy pillanat hatásszünet, aztán megemeli a kezét és a csuklójára néz, a szabályos vonalra, ami alig látható, de ott van. Nem tart soká, pár másodperc, töretlen mosollyal és le is engedi.
- Ez? Nem, nem égettem meg. Megvágtam. Semmiség.
Töretlen derűvel közli mindezt, aztán tovább terelődik a szó a finomságokra.
- Rendben, fogjunk is hozzá. Te csinálod, én nézem és ha kell valami, akkor segítek. Ne izgulj, ez nem vizsga, csak úgy sütünk, mintha magunknak csinálnánk, jókedvünkből. Kíváncsi vagyok hogyan fogok kidiszíteni.
A pultnak dől és nézi ahogy Lili keze jár. Közben sül a sajttorta majdnem két órát, utána még pihen hatot a hűtőben és ebéd után kész is lesz.
- Ha a sütőhöz méz viszont vigyázz, hogy ne égesd meg magad. Vannak kesztyűk is, felveheted ha kiveszel vagy beteszel valamit.
Jut eszébe spontán az előbbi kapcsán. Egy pillanat égetés is nagyon fájó sebet hagy. Lehetőleg megkímélné tőle a lányt.
- Jöhetsz nyolcra vagy rendszeresen délutáni műszakban, ha gondolod.
Sajnálja meg Lilit a koránkelés miatt, de értékeli az igyekezetét.
- Én már megszoktam. Általában nem is okoz gondot. De bizonyos időközönként kidőlök és akkor egy atomrobbanásra sem kelnék fel.
Neveti el magát, mert hát ez az igazság. Nem lehet ezt a végtelenségig, havinta legalább egyszer kifárad az ember az ilyentől.
- Változó meddig vagyok bent. Öt,hat,hét,nyolc, ritkán még később. De van,hogy be se jövök egész nap, ha dolgom akad vagy kidőlök. Ilyenkor délig nyomom az ágyat.
Hahotázik ismét, miért is tagadná? Ez van, ő sem robot, sem vámpír vagy hasonló szívósabb lény.
Vendég
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Csüt. Aug. 01, 2013 8:19 pm
Hogy tud ez a férfi állandóan mosolyogni? - Fárasztó lehet Bukik ki, aztán kissé elkerekednek szemeim és félre nézek. Nem kellene kimondanom mindent, ami eszembe jut, már nem a tanyán vagyok. - Mármint elég sokat dolgozol A fárasztót a mosolygásra értettem, de ezt ő nem tudhatja, nem lát a fejembe remélem. Jól jön ki, végülis azt hiszem nem akarom összetörni a rólam alkotott képet. Milyen naiv vagyok megint! Elég hülye helyzetben találkozunk, a kép bármilyen lehet Nicolas képében csak nem jó. Attól eltekintve, hogy ló voltam. A köténnyel nagyon béna vagyok és még meg is kérem, hogy segítsen. Nem tudom honnan veszem a bátorságot, talán azt hiszem ha közvetlenebb és lazább leszek nem fog tetszeni. Nem mintha tetszene! Természetesen nem. Ő nem csődör...ő egy jó illatú cukrásztanár. Beharapom alsó ajkam, amíg a masnit köti, próbálok arra koncentrálni, hogy nekem nem jön a tanár úr! Megjegyzem a könyvet, bár elég merész lenne most rögtön nekivágni valaminek, szerencsére Nico, úgy értem a tanár úr segít. Figyelem mit hogy csinál, de alig jegyzek meg valamit, kelleni fog a recept! Korán van, ez lehet a baj... Biccentek a könyvre és mosolygom, most valahogy természetesen jön. - Gondolom te is nagyon édesszájú vagy, hogy határoztad el, hogy cukrász leszel? Aztán miért lettél mégis tanár? Kérdezem, pedig a munkára kellene koncentrálnom... - Nagyon szeretném megkóstolni! Csillannak fel azonnal a szemeim, egyrészt marha éhes vagyok, másrészt ő főzte és... A fenébe, el fogok hízni! Nagyon vigyáznom kell a vonalaimra, lóként nem tesz jót, ha lelóg a hasam és ha már Hófehérke vagyok. Kezdenem kellene ezzel valamit, előnyre tenni szert ez által, vagy nem tudom, különben mi értelme lenne? Mi értelme mesehősnek lenni? A herceget kell megtalálnom, vagy micsodát? Akaratlanul is Nicolasra sandítok, ő szőke, éppen akkor nézek rá, amikor ő annak örül, hogy mosolygom. - Van munkám, kell ennél több? Kérdezem egy leheletnyi öniróniával. - Mit is mondtál? Ja nem...én fiús kislány voltam, a főzést messze elkerültem. A tortakülönlegességekről sem hallottam. Csinálom amit mond, keverem a tésztát, szinte robotként, mármint nem sok mindenre gondolok közben, aztán arra ocsúdom, hogy ő megfogja a kezem, hogy nagyon közel van. Elsápadok, meg is állok a mozdulatban, hagyom, hogy ő kavarja. Még jó, hogy nem látja az arcom elölről, döbbent, a szám is eltátom, levegőt venni is elfelejtek. Csak később jut eszembe, hogy kéne, kapkodni kezdem és a kezem remeg. Meg sem tudok nyikkanni és ez így még kínosabb, ez neki most, ez neki természetes? Hogy ilyen közel jön és... Nem nézek rá, a masszát nézem, ő teljesen természetesen viselkedik. Természetesebben mint én, én megkapaszkodom a pult szélében, mintha szédülnék. De ő, ő biztos azt hiszi teljesítményorientált vagyok, mert felmerül ez a nem is lesz nehéz a sütés téma. Zavart mosollyal biccentek, aztán erőszakosan a fülem mögé tűrök néhány láthatatlan tincset. Rákérdezek inkább a hegére, azt mondja megvágta, hisz sokat dolgozik késsel, nem meglepő. - Mintha magunknak, értem, igyekszem majd Mosolyt erőltetek magamra és nekilátok legalább az összetevőket összeszedni, addig ő figyelmeztet a sütőre, megintcsak biccentek és elmormolok egy "köszönömöt" is. Kezdek mindent arra fogni, hogy fáradt vagyok. Legközelebb tényleg csak nyolcra jövök, mert megint kettesben leszek vele és a végén el fogom ismerni, hogy tetszik. Rápillantok a szemem sarkából, persze helyes, nagyon helyes és rendes, mindig nevet, a nevetés jó, de ettől még...alig ismerem. Most nagyon frusztrált és zavart vagyok mert sok minden történt velem. - Igen, azt hiszem jobb lenne, ha később jönnék. Te meg, vagyis Maga...nem is tudom hogy szólítsam, hisz a főnököm, csak tudja olyan közvetlen. Megint hátrasimítom a hajam, amit egyszer már felkötöttem, vagyis a levegőt tapogatom. - Akkor majd időnként helyettesítem! Gondolom így semmi másra nincs ideje. Munkamániás!
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Szomb. Aug. 03, 2013 5:57 pm
- Néha az, de szeretem.
Ugyanolyan derűsen feleli, mint amilyen eddig is volt. Természetesen eszébe sem jut, hogy Lili kérdése másra irányulna. A kötényt természetesen megköti, egy séles és szívet melengető mosoly társaságában. Szépen a lány mögé áll, elég közel ahhoz, hogy jól meg tudja kötni és masnit is biggyeszt rá. Nem köti szorosra.
- Így jó?
Azért megkérdezi, hátha szoros vagy túl szűk. Ha pont jó, akkor ismét szembe kerül a lánnyal és jót is derül a kis megjegyzésén.
- Igen, ezt eltaláltad. Mindig is édesszájú voltam.
Ezt úgy mondja mintha ez a kettőjük kis titka volna, A Két Édesszájú, másrészt mintha nem is volna nagy bűn. Miért is volna?
- Boldoggá akartam tenni az embereket, vidámabbá a szürke hétköznapokon. És közben azt csinálni, amit szeretek. Ilyen egyszerű.
Felemeli két kezét mint aki "nem tudja", miközben most mondta el a lényeget. Fűzöéd szemei őszintén merednek a lányra és továbbra is mosolyog. Olyan megnyugtató ez a mosoly.
- Hogy tanár hogyan lettem, az más kérdés. Tudod a Bermuda-háromszögbe jártam varázssuliba, van ott egy jó mágusképző. Miután végeztem, úgy gondoltam ott maradok és nyitok egy cukit. Így is lett. Aztán egyszer csak beállított a suli volt igazgatója személyesen, hogy szivességet kérjen. Azt mondta hiány van a tanári karban és hogy nem vállalnám-e el a Csatamágia tanítását. Hát...nem tudtam neki nemet mondani, megsajnáltam. Tényleg fontos, hogy a gyerekek megtanulják a csatázást és a harcot. Az életük múlhat rajta. Ezért belementem. Nem szeretem az erőszakot, de ez valóban fontos tárgy. Az iskola nem maradhat csatamágia tanár nélkül. Így lettem tanár.
Pajkosan elvigyorodik, nem néz ki így többnek huszonkettőnél. Mivel szerény, nem mondja, hogy jó tanuló volt és kiváló párbajos, ezért is emlékezhetett rá a diri és merhette felkérni. A tényeken mit sem változtat.
- Nem volt olyan rossz tanítani. De egy kedvesebb tárgynak jobban örültem volna. Aztán a Bermudákban kezdtek megváltozni a dolgok és úgy éreztem, ideje költözni. Ekkor ajánlotta fel az itteni újonnan nyíló iskola igazgatónője, Vértesi kisasszony, hogy felvenne ismét tanárnak-ő is ott tanított a Bermudákban-és más tárgyat is taníthatnék, valamit, amit szívesebben csinálnék.
Magyarázza aranyosan Lilinek, ha már érdeklődik. Hiszen nem titok ez.Viszont azon nem változtat, hogy a cukrászkodás az igazán neki való.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Elneveti magát ahogy a lány lelkesedik arra, hogy ehet majd az elkészült sütiből. Még meg is símogatja Lili feje búbját, csak úgy automatikusan jön a gesztus.
- Minden rendben?
Kedvesen kérdezi ezt mikor Lillian rásandít, mert nem igazán érti és furcsálja.
- Örülök, ha így gondolod és remélem szeretni is fogod.
Oldalra biccenti a fejét, nem szeretné ha úgy érezné magát Lili, mint akit igába kötnek.
- Igazán? Én pont fordítva. A szüleimmel egy brit tanyán éltünk, úgy gondolták, felesleges mindenhez mágiát használni, még a mosogatáshoz is és hasonló dolgokhoz. Csatáztak életükben eleget. Anyukám szeretett sütni-főzni és mikor sütött, szerettem belopózni a konyhába és nézni hogyan csinálja. Belenyalni a krémekbe és fékész tésztába. Volt egy sámlim, ameddig még nem értem fel a pultig, mindig azzaé szaladgáltam, ha a konyhába kellett felérnem valahova. Aztán ahogy kicsit nőttem, kezdtem segíteni neki. Jó érzés volt. És most is jó. Hogy itt dolgozom. Mintha nem is munka lenne. Mindent megér a pillanat, ahogy az emberek belépnek az ajtón és felcsillan a szemük egy-egy finomság láttán, hát még ha megkóstolják.
Kiszélesedik mosolya borostás arcán. Ez az igazság. Lehet, hogy a férfiak többsége cikisnek találná az ilyen gyerekkori élményeket és a sírig öriznék magukban mint egy sötét titkot, de Nicolas nem így gondolja. Szerine nincs mit szégyelleni ebben. Hiszen végül cukrász lett. És nem mellékesen nem is homokos. Egyszerűen csak egy hapsi aki szereti megédesíteni mások életét. El is kezdik az egyik süti masszáját, Nico úgy gondolja besegít az újoncnak és hátulron átnyúl rajta, hogy megfogva a lány kezét, mutassa milyen mozdulattal kell.
- Ne engedd el, fogd csak meg. Mutatom milyen mozdulattal a legjobb. ha te is fogod, érzed mire gondolok. Könnyebb.
Kedvesen mondja Lilinek, nem rosszallóan, aztán ha ezt összehozták, akkor kicsit eltávolodik. Persze mindez neki olyan természetes. Lilliam ráadásul egy nagyon aranyos, csinos lány.
- Jól érzed magad?
Lili a pultot támassza és sápadtnak tűnik, ezért Nicolas ismét közelebb hajol hozzá és meg is fogja az egyik vállát. Aztán a másik kezét a lány homlokára tapasztja, majd a sajátjára, aztán ismét Hófehérkéére. Ismét eszébe jut a Grimm történet és a legutóbbi kis kalandjuk Lilivel. Most tényleg olyan fehér az arca, mint a mesebeli Hófehérkének. Alapvetően is hószínű a kis pára, de így, sápkórosan még inkább.
- Persze, gyere később, nyugodtan. Aludd ki magad.
Legyint is egyet, nem szeretné kifacsarni az alkalmazottjait, akikkel szereti amúgy is ápolni a jó kapcsolatot.
- És tegezz, ahogy már mondtam. Szóltíts csak Nicolasnak vagy Niconak, Nick-nek, vagy ahogy kedvedre való.
Szegény kis Hófehérke, olyan elveszett. Bájos egy teremtés. Kevés ilyen aranyos és ártatlan szépség, vagyis lány van. Igen, Nicolas nagyon is jól játja a világot, objektíven, nem naív, ez csak a látszat. Ő egyszerűen csak szeretné megőrizni ennek a világnak az értékeit és pozitívan állni a mának. Reméli azért Lili hozzászokik a tegezéshez, hiszen Nico nem is olyan öreg...legalább is nem tartja magát annak. Oké, a lánynál kereken tíz évvel idősebb, az igaz, de valahogy az nem tűnik olyan fontosnak.
- Zavar, hogy közvetlen vagyok? Szeretek jóban lenni másokkal. Az itt dolgozókkal is. És egy szépséges Hófehérkével is kellemesebb lenne.
Azért rákérdez, ha már Lili ilyen zavarba jött. Nem szeretné ezzel "kínozni", de reméli nem fogja zavarni vagy megszokja. Az utolsó mondatát pedig még mosolygósabban jegyzi meg, talán a lánynak is jobb kedve lesz tőle.
- Köszönöm, ez rendes tőled. De azért van szabadidőm, ha nem akarok bejönni egy hétig, nem jövök be. De szeretek itt lenni.
Tisztázza azért a dolgot, nem egy munkamániás robot, csak szeret sütögetni és itt olyan jól érzi magát. Csupa kedves ember. Közben le is telik a sütés ideje, az órára pillant, odamegy a sütőhöz.
- Ez kész is! Most kirakjuk egy tálra és hat órát a hűtőbe tesszük.
Mondja Lilinek és ki is veszi a sütőből a sajttortát, nehogy a lány elsőre megégesse magát vagy valami. Rutinos a mozdulat. Becsukja, majd kiveszi a formából és kint hagyja, mert azért ki kell hülnie mielőtt a hűtőbe teszik.
- Mondjuk így is fogyasztható. Szeretnéd már most megkóstolni?
A lány felé fordul és gyermeki érdeklődéssel pislog rá, majd hirtelen valami eszébe jut.
- Nincs kedved ma munka után átugrani hozzám? Meg kéne ünnepelni az első munkanapodat és az első sajttortánkat!
Remek ötletnek tűnik, lelkesedve és széles mosollyal néz a sötét szemkbe, várja a választ.
*nagyon lelkes ahogy a macskaköves utcákon botorkálnak új barátnőjével, mintha mindig is ismerték volna egymást,úgy érzi. Nevetgélnek-legalább is April-és bele karolva a másik lányba igyekeznek nyalánkságuk felé. Sőt! Édességek tárházába!* - Ó,meglátod milyen jó lesz! És finom! *benyit a tágas üvegajtón, vissza pillantva Rockyra és sutyiban kuncogva, mint a kislány. Egyenesen a pulthoz sétáll, ahol megannyi jobbnál-jobb és szebbnél-szebb és gusztusosnál-gusztusosabb finomság díszeleg. Mélykék szemei tágra nyílnak a gyönyörűségtől, amit ennek a sok isteni mesterműnek a látványa okoz* - Hát nem káprázatosak? *bámul be az üvegen egy darabig majd odébb sétáll a fagylaltos részleghez,ó,hát kész fantázia ahogy édes tengeri hullamként ékeskednek a fagylaltostégelyek mindenfélével díszítve* - Te milyet kérsz,mit szeretsz? *kérdezi oda kapva fejét a másikhoz, míg Mr. Ray megérkezik hátulról*
Rocky Abyss
Faj :
Félvérdémon/Kirekesztet
Kor :
28
Családi állapot :
Utca és a Katakombák
Születési idő :
1996. Mar. 04.
Hozzászólások száma :
50
Tartózkodási hely :
LOST/Katakombák
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Csüt. Aug. 27, 2015 9:58 am
April White és Nicolas úrnak
A lány húzza maga után, a kislány April kicsi lábai haladnak előre, megjelenik az első tábla "Grimm negyed" a második már aggasztóbb mi egy kis kereskedés ablakán olvasható "Üdvözöljük Grimm negyedben....." . Rocky nem is olvassa tovább, ez nem az amit látni szeretet volna, főleg nem szenvedésének kezdette ez a hely, torkán erős nyomás melyet az izgalom vagy a hányinger okoz nem is tudja melyik lenne jobb. Vagyis tudja nem igazán gondolkozik ezen. Olyan területen van ahol ő ellenség, egy halálra ítélt kit vezet az ártatlan a tudatlan.
-Egy pillanat, April. Álljunk meg egy pillanatra! Nekem ide nem szabad .....
Gyorsan jött szavak ezek, és el is húzza a kezét, Rocky berohan egy ruhákat áruló vegyes boltba. Pedig szívesebben sarkon fordult volna és faképnél hagyta volna új kis barátnőjét. Ritka az ilyen bolt erre felé, legjobb mivel most találkozhatott. Talált is egy magára való ruhát, levette magáról a Lost negyed kicsit koszos, kicsit tépet rongyait melynek darabjait néha úgy lopta. Szemétben találta. A ruházat kislányos volt, ahogy megnézte magát a tükörben legalább volt rajta kapucni.
Ruházat:
-Kislányos, vad mégis jobban illik ide. Nem olyan feltűnő.
Rocky is tudta az ízlése nem egyezik az itteniekkel, megtetszett neki a ruha és a kapucnit a fejére húzta. Egyedül a sálat hagyta magán azt is az orráig felhúzta magára. És ki futót April-hoz.
-Itt vagyok, mehetünk tovább és ezt nem loptam most April!
Jelenti ki, mintha ez olyan termesztés lenne bárki számára .
Az utcán tovább haladva egyre gyorsabbak lesznek a léptek, April gyengéd karja Rocky karjára fonódik és magával rántja a lendület. A nála kisebb April ügy suhan, mint tünde az erdő felett. És Rocky kisit meggörnyedve csak hagyja magát sodorni az árral. Nem ismeri ezt az érzést, gyereknek lenni még ha az is nem tudja eldönteni igazán amit most érez az öröm e. Egy bolt előtt egy pillanatra megállnak, szünet nem tart sokái. Csak azt veszi észre Rocky egy csöndes, tiszta bolt belsejében üveg fal mögött finomabbnál finomabb édességek vannak. A bolt belsejében nincsenek sokan, az egyik sarokban egy öreg pár majszol valami finomat. ~ Aranyosak. ~ Vágja rá magában Rocky.
Ott állva az üveg előtt, egyel hátra lép, az üveg mögött húzódó finomságok szép lassan átveszik az uralmat teste felett. Nyál forog a szájában, néha megnyalja szája szélét is. Karácsonykor lát ilyen finomságot talán még akkor sem. Teljesen megfeledkezve az ide vezető út, eltelt percek idegességeiről, April jó kedve és rajongása lassan ő rajta is átveszi az uralmat. A kapucni ami alól őt nem látta senki, még maga sem látott ki igazán belőle hátra csúszik és csak az orr magasságáig feltúrt sál takar valamit arcából. Neki is a szemei elkezdenek csodálkozni, tágra nyilak csillognak némelyik kreációt sajnálná is megenni olyan pontossággal van elkészítve. Rocky-t megfeledkezik védelméről mit fel állítót és kislányként tapad az üvegre szemeivel. Hallja kis April kérdését, nem igen tud válaszolni ahhoz most elmerült szebbnél szebb választékban.
Az üzlet hátuljából, egy elfüggönyzött ajtóból piszkosszőke hajú, már-már kölyök képű, fűzöld szemű férfi lép ki. Arcán széles, meleg mosoly. Jókedv. Derű. Zöld kötény. A függöny mögül kábítóan édes illatok táncolnak ki vele egyetemben. Ahogy kiér, rögtön a pult mögé sétáll.
- Szép jónapot kishölgyek, mit adhatok?
Kicsattanó derűje nem ismer határokat. Bárki szívét melegséggel töltené el.
*A kis April mit sem sejtve rángatja, húzza újdonsült barátnőjét a varázslók negyede felé ahol egy tuti kis helyre invitálná. Kicsattan a lelkesedéstől és csak előre néz. Ekkor viszont kitépi magát a kezéből Rocky és egy boltba szalad be. April riadtan kapja utána a fejét* - Mi? Hogy? *nem ért semmit, amúgy sem az éles eszéről híres a leányka. A nagy meghökkenés sötét felhője olyan nehezen oszlik el, hogy mire észbe kap, Rocky már vissza is tér, öltözéket váltva. Először csak pillog majd megszólal* - Ó, nagyon bájos! És így össze öltöztünk kicsit! *állapítja meg hatalmas szemekkel, hiszen ő meg bőrszoknyát visel, Rockí bőrnadrágot* - Ne félj, Mr.Ray nem olyan fajta, akinek előítéletei lennének! *csillogó szemekkel közli mindezt s nem is tudja mennyirefején találta a szöget, mielőtt belépnek a cukrászdába. Végigpásztázzák a kínálatot majd csakhamar elébük toppan a szőke cukrász* - Magának is szép napot Mr.Ray! Én egy belga csokis fagyikelyhet szeretnék! *mondja nagy lelkesen majd a barátnőjére néz, hogy az is válasszon. Ha szerencséjük van és lesz egy kis ideje a cuki tanárbácsinak, akkoroda ül hozzájuk csevegni*
Ahogy egy szép nagy "Schwarzwälder Kirschtorte" szemezget mely boldogsággal tölti el a szívét, szép emlékek azok rájöttetek és Artemisz jutott eszébe. A vámpír ki egy nagy fekete erdő tortával lepte meg. Sose törődött annyira a születésnapjával, de Artemisz gondolt rá. Gondolt rá mindig. A látványon túl Rocky emlékei is feltörtek, szép emlékek melyeket nem igen felejt el, igazán annyira bele is mélyült az bolt tulajdonosát sem vette észre mikor bejött, kis April hangos, kedves hangjára lökődik ki az lomvilágból.
- Belga mi?
Hirtelen első mondta jön ki a száján egy kérdés formájában, szemével körbe nézvén észre veszi az idegent aki nem látott, gyorsan vissza kapja a fejére a kapucniját. A kapucni és sál takarásából csak a szürke szemei csillognak ki, avval nézi meg az eladót. Úgy nézhet ki mint egy kis fiatal kis medve bocs ki nem mer kimerészkedni barlangjából.~Félénk ez a lány~ Talán ezt gondolja. Kicsit el is fordítja fejét, így is az eladón maradnak szemei. Az eladó magas volt, zöld és barátságos szemek, huncut mosoly díszelgett az arcán. Igazi szép férfi, aki után biztos minden lány vagy nő megfordul. Most veszi észre egyik keze a hátsó zsebében turkál, hol egy kis hideg fémet markolgat, egy kis dobó kést. Lassan kihúzza a kezét és a sálat megigazítja vele az arcán, majd April felé tekint.
- Elnézést van valamerre egy mellék helység? April addig kérnél nekem valamit, bármi jó lesz? Tényleg bármi!
Kérni kéne valahogy nem megy ez neki, szívesen megmosakodnak egy nagy adag hideg vízben. Idegessége talán csillapodna is, legalább addig míg kis April társaságában van. ~Milyen hülyén nézhetek ki.~ Gondolja magában Rocky.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Pént. Május 13, 2016 12:53 pm
Nico derűje töretlen, a bolt olyan mint egy kis utópia a kamaszlányoknak: minden szép, színes, pasztel színek, gusztusos és mutatós édességek, fincsi illat és csinos eladó!
- Máris adom, jó választás! Nincs jobb egy ennyire csokis finomságnál! Hmm!
Őszinteség cseng vidám hangjában, előkapja a pultból a frissen készült ínyencséget és a szőke lány kezébe nyomja. Mikor a másik teremtésre néz, az hirtelen, mint valami édes kisállat, behúzza fülét-farkát: kapucnyi, sál.
- Csak nem fázik itt valak?
Viccelődik a cukrász és egy ügye mozdulattal átnyúl a pulton és megpróbálja lebökni a csuklyát Rocky fejéről.
- Ezüst szemeid pont mint a rumos-cukormázas holdacska süteményeim. Mit szólsz, ha a vendégem vagy egy tálra belőlük, eső betérésed tiszteletére?
Rá is kacsint Rockyra. A félénk kislány nem tudni reagál-e erre, de elszalad és a rendelést inkább aranyhaj barátnőjére hagyja.
- Jobbra a folyosó végén!
Kiálltja utána. Nicolas nem sértődik meg, nem az a fajta és látja a lánykán,hogy csak szégyenlős. Reméli majd felenged.
- Segítek az asztalhoz vinni April, mit szólsz? Nagy az a kehely és a sütiket sikerült jócskán felpolcolnom, remélem ettől feloldódik kicsit.
Fülig érő mosollyal indul meg, kezében az ezüstösen csillogó mázzal bevont apró, puha sütivel és követi Aprilt ahová ülni szeretnének.
April White
Faj :
Mágus
Családi állapot :
Hajadon
Hozzászólások száma :
47
Tartózkodási hely :
Nameless town
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Pént. Május 13, 2016 1:12 pm
*csillogó zafír szemekkel mered a magas, kedves férfire, szinte kislányos rajongással, örömmel. Rocky kérdése zökkenti ki a csokiról* - Hát a csoki,tudod, a legfinomabb fajta! *válaszol készségesen, a végére egyenesen lelkesen és lázasan. Mikor vissza fordul a szőke herceghez, az pont nyújtja neki a hatalmas üvegkelyhet, csurdultig barna arannyal. Két kézzel kell fognia, el ne ejtse, mert nagy, nehéz és eléggé kilóg a kehelyből, olyan magas. April meg amúgy is esetlen, ügyetlenke és butácska. Szép lassan fordul a kehellyel Rockyhoz, aki úgy beöltözött mint egy cuki eszkimólány. Ki is tágulnak hatalmas szemei a kis April-nek és nem is tudná leplezni meglepettségét. De nincs ideje felelni, új barátnője elszalad a mosdóba, aminek irányát a tanár/cukrász bácsi már jelezte. Vissza fordul hát Ray úrhoz, és elönti arcát a lenyűgözöttség ahogy az az ajándék sütikről beszél* - Ó, igen! Köszönjük! Biztos örülni fog! *ha nem lenne elfoglalva mind két keze, bizonyára tapsolna egy nagyot* - Jaj, köszönöm Mr. Ray, maga annyira kedves és annyira, annyira...! *nem is jut szóhoz a nagy lelkesedéstől, mi több, zavarba is jön kissé és kipirul az arca. Elkapja a tekintetét, gyorsan halad inkább egy pompás kis hófehér kovácsolt vas, rózsás és indás asztalkához két gyönyörű, lányos, vintage stílusú székkel. Hátrébb, nem túl elöl, Rocky-ra gondolva, hogy ne legyen annyi idegen kereszttüzébe. Leteszi méretes poharát, amit szorongatott, bőr szoknyája talán fel is csúszik popsiján, gyorsan leráncigálja kezével megszeppenve-pirosodva, de ahogy megfordul, Nicolas csak mosolyog, mint eddig és szerencsére az arcába néz és nem lejjebbről kapja el a tekintetét. Ő tényleg egy arany ember, a szőke herceg, akire a lányok vágynak, gondolja az ártatlan mágustanonc* - Bemegyek Rocky után, azthiszem zavarba jött a közvetlenségétől. *vallja be, hiszen csupa őszinteség* - De ez nem baj, ne vegye zokon! Talán segítene is neki beilleszkedni ha itt maradna kicsit beszélgetni velünk, tudja....őő, csak ha nincs dolga. Maga olyan kedves, Mr. Ray, biztos jó hatással lenne rá! *Gyors léptekkel halad a mosdó felé, szinte fut, arany haja libben, úgy is megint sikerült elpirulnia. Be nyit az ajtón, körbe néz, Rockyt a tökör előtt találja, ha minden igaz* - Rocky! Képzeld, Mr. Ray ajándék tányér sütit ad neked, és úgy megpakolta a tálat, hogy én biztos lepotyogtattam volna a holdacskákat, de ő olyan ügyesen hozta ki az asztalunkhoz! *lelkesen siet szívének kedves barátnőjéhez* - Ugyan már te kis félős, eszkimólány! *viccelődve-kedveskedve mondja és maga felé fordítja Rockyt, homlokát az övéhez nyomja, így félig belóg a kapucnyiba, a lelógó kacsókat megfogja. Mosolyog, egy pillanatr a szemét is behunyja, majd az ezüst szemekbe néz, egészen közelről, így* - Meglátod, jó lesz. Egy félre eső asztalt foglaltam és Mr. Ray olyan kedves és közvetlen! Ez lehet, hogy ijesztő még neked, de segít beilleszkedni meg minden! *már indulna, de még nem rángatja a másikat, hátha még kell neki egy kis idő, hogy kilépjén azon a wc-ajtón, bele a nagyvilágba. Nem egyedül, Aprillel, immáron vele*
Rocky elindult a mellék helység felé, léptei kicsik voltak gyorsak. Ne nagyon látszódjon siet, közben szemeivel nézet körbe merre mi van. Tervezet, megfigyelte a helységet ami elsőre káosznak tűnt egy logikusan jól megtervezett kis cukrászda. Jól belátható a pultól, jól belátható a bejárattól és minden remekül látszik csak az nem veszi észre a mellék helységet ki vak, nem akarja. Fél úton kapta el Nicolas Ray kellemes hangja, egy pillanatra lassabbak lettek a léptei, megfordult volna inkább egyenesen a női mosdóba vette az irányt. A mosdóban elvégezte a dolgát majd a tükörbe nézett kapucnija már nem takarta haját és szürke szemeit. Tervezett merre lehet megszökni vagy merre lehet menekülni mégis bajba kerülne, tervezett úgy nem akarta a kis April baja essék.
- Engem bántanak is, kis April nem szabad összehozzák velem. Nem szeretném bántank.
Kicsit szomorú lett hirtelen valaki megállt a női mosdó előtt, visszahúzta kapucniját a fejére, ekkor lépett be a kis April mosollyal a száján. Meglepte a lány közvetlensége, sokkal felszabadultabb volt mint amikor először találkoztak, Rocky-nak le kellett hajolni kicsit amikor kis April csak úgy magához húzta a homlokát, hangja vidám volt és meleg. Megint sírni lett volna kedve, sose kapott ilyet és ekkora érzelmi löket sose érte, sose volt gyenge, annak is érezte magát nem hagyta el bárki is észre vegye nem igen sírt amióta a kis April a közelében van már többször. Egy közeli kapcsolat született meg, nem teljesen magától jött a démonnak is nagy szerepe van mi benne él csak megköszönni tudja, ez lenne az utolsó amit a saját keresztjének mit hordania kell megtenne. Hagyja magát az árral sodorni és teljesen megfeledkezett a terveiről, egy szó „segít beilleszkedni” nem megy ki a fejéből. Amikor oda érnek az asztalhoz és Ray úrhoz ott van az asztalnál, hirtelen megállítja kis April, kis kancsóin ránt egyet, majd az asztal mellett megáll. Rocky leveszi a kapucniját és megint látszódik hosszú fehér haja, kis szalag mellyel össze volt kötve a földre hull a kapucni csatja elszabta igaz nem is volt olyan vastag, egy vendég érkezik kisebb huzat a haját az arcába fújja. Igaz zavaró mindig össze volt kötve neki, egy kérdést fel akar tenni é az sem baj Ray is hallja.
- April nincsenek titkok, nincsenek mellébeszélések erre válaszolnod kell! Válaszolnod a kérdésemre, akár Ray úr is megválaszolhatja neked, nem biztos tetszeni fog mert erre a kérdésre jó válasz nincs.
Egy pillanatra Rocky, csöndbe marad az sem bánja mások is látja nem ül le a sarokba nem egy patkány ki megbújik.
- Kérdésem az inkább idézek mástól. Black úrtól halottam amikor lent volt a katakombákban Victor Lost úrnál. Kérdés így hangzik. „A farkas ki ölt, egy családot ölt a sajátját, farkas aki a falkáját ölte meg. Visszatérhet a falkába?” Azt mondtad „segít beilleszkedni” tudod a válasz rosszabb elmondom az én válaszom.
Kis csend, a haját az arcából hátra söpri a füle mögé, egy két száll még így arca és szemei elé huncutkodik. Majd folytatja.
- A farkas nem térhet vissza, akkor ő az kit a falka elfogyaszt! Van más válasz erre, sajnos szerintem nincsen, csak a halál az mi megválthatja a bűnöst és én az vagyok, akár akartam, akár nem. Elkövetem amit elkövetem.
Rocky ott áll az asztal mellé, ott a sok sütemény a tálcán a sok finomság olyan illatot áraszt melytől néha gyomra kezd morogni, mit nem igen lehet nem meghallani. Rocky mosolyog, büszkén áll és nem bánja valaki észre veszi vagy talán már maga Ray úr, végez vele.
- Szóra sem érdemes, ilyen szép kislány és jó barát ennyit már csak megérdemel.
Mosolyog vissza a szőke diáklány majd segít neki a dolgokat a kiválasztott asztalhoz vinni, ahogy ígérte. Türelmesen megvárja míg a lányka esetlenül lepakol az asztalra, majd leteszi ami az ő kezében van és leül.
- Rendben, menj csak. Nehogy elszökjön!
Biztatja Aprilt és rá is kacsit, hogy eredjen gyorsan kis barátnője után. Addig Nicolas vár az asztalnál, nézelődve, nem is tudván, mennyire bele trafált a viccnekszánt szökéses megjegyzéssel. Nem kell soká várnia, a mellékhelyiség ajtaja nyílik. Ray egyik kezével könyököl az asztalon s állát támassza, a hang irányába fordul, derűsen. Még mielőtt azonban bármit is mondhatna, a holdszín hajú leányzó megszólal. Komoly hangnemet üt meg, ahogy a szalag kiesik hajából, mintha baljós jel lenne? Ahogy beszélni kezd, Nicolas alig észrevehetően suhint egy finomat azzal a kezével, amin éppen nem támaszkodik: varázslat. Buborék-szerű bűvkör körülöttük, így senki nem hallhat semmit rajtuk kívül. Az igézet alapos, nem halhoz hasonló néma szájnyitásokat látnak a cukrászda vendégei, hanem egyszerűen úgy hallják, hogy azok ott, mint bárki más, csevegnek valamiről. A szavakat nem értik tisztán, nem érdekli őket, érdektelen a trió, így bizalmasan beszélhetnek. S mire jó egy tanár, ha nem arra, hogy meghallgassa kis (leendő) diákjai búját s baját és kisegítse őket, főleg ha komoly a dolog. Nem csak a tananyag megtanítása a cél, de életre nevelés is, ő így látja. Először megfordul a fejében, hogy felemlegesse, nem jó a Lost-negyedben lófrálni, de ahogy Rocky mesél és még Black nagyúr is szóba kerül, inkább hallgat. A komoly mágus lesz immáron jelen, nem csak a szórakoztató cukrász. Miután a titokzatos lány befejezte vallomását, megszólal.
- Nem te vagy az egyetlen, akinek van mi a lelkén száradjon. Tudod mi az igazi bátorság? Merni élni. Az élet...a legfontosabb. Legyőzi a sötétet, a gonoszt. A legnehezebb és legfontosabb, hogy megtanuljunk megbocsátani önmagunknak.
Mr. Ray most nem mosolyog, arca komoly, kék szemei gyönyörűen fénylenek, de kissé talán félelmetesen hat a korábbi, viccelődős, jókedélyű fickóhoz képest, akinek Roccky megismerte. Most pedig a férfi csettint. Körülöttük megáll az idő, mintha megfagyna. Csak Rocky és Nicolas nem. Még a kis April is, ott áll, de számára megállt az idő, nem hall vagy lát semmit, nem is moccan. A környezet mintha...sötétebb lenne. De nem ez a jó szó. Nem sötétebb: fakóbb. Szürkés árnyalatot vesz fel, mintha hamu oldódott volna fel a levegőben és leheletyit hűvösebb is mintha lenne. Egy légy duruzsul el Rocky füle mellett, de más hang semmi. Se a szellő, se a járókelők lépte, se a cukrászdai tányérok csörömpölése. Csupán a légy szárnya. Nicolas Ray ott ül a széken, könyököl. Mintha súlyos percek telnének el, ólom súlyúak. Hirtelen nem támasztja már a fejét, feláll, meggörnyedve, hogy pont egy magasságban legyen a feje a hozzá képest alacsony Rockyéval. A szemébe néz. De nem érinti meg, hogy ne zaklassa fel a kislányt. A nem is hétköznapi kislányt.
- Van valami, amit gyűlölsz magadban és megvetsz. Tettél valamit és úgy érzed, halál az osztályrészed. Titok-nem titok. De ez nem igaz. Te nem vagy eredendően gonosz, Rocky. Csak van benned egy sötét góc. De kiben nincs? Talán...a te gócod nagyobb. Az emberek nem látják, ha nem akarod. Tudsz vele élni, ha elfogadod a létezését. Te parancsolsz.
Lassan visszaül a helyére, de továbbra is,a szürke ködön át a coffos leányzót nézi.
- Tudod mi vagyok? Sötét mágus.
Hogy hagy-e szünetet vagy ez csak a látszat, nem tudni, de a szavak kemények és megdöbbentőek.
- A legtöbben nem tudják,nem is sejtik, sőt, el se hinnék. Megjátszom-e magam? Kérdezed magadtól. A válasz az, hogy nem. A világ nem fekete vagy fehér, hanem szürke. A jó mágus is gyilkolhat és a sötét mágus is lehet kedves a diákjaival. Mindezt őszintén. Érted?
Vár a lány válaszára, majd kis szünet után folytatja a beszédet.
- Nem tudom pontosan mi az a feketeség, amit a bensődben látok...a természettel és a mágikus bestiákkal foglalkozom, ami benned van, más természetű, de entitás. Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz, de beszélhetsz is. Csak szeretném, hogy tudd, én, Nicolas Ray, a leendő Bestiatan tanárod készséggel állok rendelkezésedre. Ha úgy érzed, beszélned kell, őszintén, csak úgy vagy mert sötét tettre késztetett, ami benned van, hozzám jöhetsz. Ha a mondandód úgy érzed túl sok ennek a törékeny kis fehér mágusnak itt,melletted.
April felé biccent a fejével, de nem veszi le a szemét a másikról. Végezetül, elmosolyodik. A szürkeség feloszlik s April mit sem vett észre az egészből.
*a kis April zavarba jön Mr.Ray kedvességétől, így mosolyogva, lesütött szemmel igyekszik az asztalhoz, vigyázva, lehetőleg ki ne ejtse kezéből a hatalmasra tornyosult finomságot. Majd mikor Rocky elszalad, kellemes melegség tölti el szívét, hogy a leendő tanár úr ilyen megértő ebben a nehéz,kényelmetlen helyzetben és máris siet Rocky után. Az a mosdó ajtaja nyikorogva nyílik, barátnője már a tükröknél és kézmosóknál ácsorog, mikor oda megy hozzá. Pár meghitt percet töltenek együtt, majd a boldogságtól kimelegedett arccal, immáron együtt lépnek ki a mellékhelyiségből. Oda baktatnak a szőke cukrához, April megáll, lelkesen pislog hol a felnőttre, hol diák társára. Rocky hátra tólja a kapucniját, April örül neki, mintha "elő bújna a barlangjából"! Szalag csúynik ki a finom, sejmes és fehér hajból. A kis máguslány rögtön utána is kap, a földre guggolva, míg aranyló haja táncot jár utána a mozdulat hevében,a levegőben, mielőtt ismét hátára omlana. Megfogja a hajbavalót, tényleg nagyon puha, el is tűnődik ezen ártatlanul, majd felegyenesedik és elkezdi visszarakni Rocky hajába, ki is söpri az arcából a kósza tincseket, mert tudja milyen kellemetlen tud az lenni. Mosolya füig ér, reméli a másik nem bánja,hogy kérdezés nélkül nyúl a hajához, egyes lányok nem szeretik ha piszkálják a hajukat. Ha ROcky nem ellenkezik, kijavítja a coffot és ismét megáll mellette, nyugalomban. Ekkor kezd Rocky furcsán beszélni, ami kissé elbizonytalanítja a nem túl jó felfogású varázslólányt. Nem érti pontosan mire gondol a másik, miféle metaforákban beszél* - N-nem értem...mire gondolsz...biztos nem olyan rossz a helyzet... *ennyit szűrt le a történtekből: valami nagyon rossz, ekkor szerencsére Mr.Ray jön a már kellemesebb válasszal, levéve a terhet Aprilről. Hálásan csillan fel a szeme* - Igen, az élet! És szeretet! Az mindent megold! Én itt vagyok neked! És a tanár úr is biztos segít! *persze észre sem vette, hogy az imént pár perc kimaradt az életéből, még ha valami picit furi érzése is van, eltünteti azt az eufória a pozitív megoldástól*
Rocky Abyss
Faj :
Félvérdémon/Kirekesztet
Kor :
28
Családi állapot :
Utca és a Katakombák
Születési idő :
1996. Mar. 04.
Hozzászólások száma :
50
Tartózkodási hely :
LOST/Katakombák
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ Szomb. Szept. 17, 2016 1:16 am
Meglepődik Rocky amikor befejezi a mondani valóját semmi reakciót nem kap, legalábbis rögtön nem törtnéik semmi. Egy alig észre vehető kézmozdulat láttán Rocky hátra nyúl, hol kis dobókése lapul meg, ösztön ami rég bele ivódott a reflexeibe és elő is venné. Nem teszi! Nicolas úr nem akar semmi rosszat, érezni a varázslaton. Egy gyengébb annál hasznosabb tér varázslat szemtanúja lesz Rocky, ismeri a varázslatot ő neki még bőven több időre és koncentrálásra lenne szükség megteremtsen egy kisebb térben is hasonlót a segéd eszközökről nem szólva. Tapasztalt varázsló, aki vele szembe ül nem egy egyszerű cukrász. A kezét még hátul hagyja, két ujja közbe szorítja a kis dobókés hideg fém markolatát hátha mégis egy gyors dobásra van szükség. Ezt úgy csinálja jelenlevők ne nagyon vegyenek észre belőle semmit.
Kis barátnője April mint egy cica ahogy az egér után kap, olyan gyorsan elkapja szalagját ami a földre hullt alá. Így a háta mögé került ami nem jó, nem akarja észre vegye kést szorongatja ujjaival így keze lecsúszva a markolatról szép lassan a szíja mentén halad. Mintha csak azt igazgatná. Kis April elkezd a hajában kotorni, nem zavarja ez még a kisebb dolog a kocsmában ahol él. Néha még a seggére is kap egy-két kellemetlen ütést az ép jó kedvű ívóktól. Látni April felfigyel a selyemszalagra, Rocky nem reagál a dologra. Kis barátnője szájából a válasz kicsit komikusnak tűnik, mint egy szerelmes regény oldalait olvasná. Nem is lepődne meg ezen, kis April jó nevelt családból érkezett amit látni a ruháján, viselkedésén, hajviseletén ami most kis kalandjuk után kicsit kócos. Ahogy áll, jól nevelt lány akinek biztos mindene megvolt. Még egy aggódó báty is.
Nicolas úr mondata után, kicsit furcsa viszont April őszinte válasza után. Rocky végigfut hidegség, a markoló sötétség amit a Démon véget érez sokszor. Olyan barátságos számára. Most nem ő belőle jön nem a lelke, szelleme mélyéről! Tekintette a cukrász úrra terelődik, kinek eltűnik a mosoly a szájáról és a kék szemek mintha egy szürkés árnyalatot vettek volna fel, egy pillanatra körbe pillant a helységben, kis April-ra. Mintha szemek szürkesége árnyalata a helység többi részére is kivetült volna. Jobb keze vissza sétál a hideg markolatra, amikor hirtelen tanár feláll és lehajol és pont a szemébe néz. Rokky korom szürke szemei, néznek szembe Nicolas úr kék szemeivel. Azok a szép kék szemek még így a varázslat alatt is olyan szépek, még ha a környezet szürkesége színtelen fátylat húzót rá. Egy nagyobbat sóhajt, nem azért bátorságot, erőt szegyen össze. Mert eszébe jutott neki milyen szép szemei lehetek amikor megszületett, sose foga megtudni milyen volt az igazi szemszíne. Kizavarja a most felesleges gondolatokat a fejéből, azon gondolkozik miközben Nicolas beszél hozzá milyen sötét lény lehet aki vele szembe áll. Démon nem lenne benne nem érezné annyira egy ember milyen, mint egy mágnes ami vonzza az emberi természetet. Lényegében a bentlakójának köszönhetően az is. Amikor előtte álló kiejti „Sötét Mágus” Rocky szája is megnyílik.
- Gondoltam rá nem egy hétköznapi ember, Nicolas úr! Nem szeretek beszélni magamról, főleg a bennem élő lényről. Igaz volt egy kitörésem a fránya „Istenek útja” mért mentünk arra a szörnyű helyre, lefárasztott teljesen és megmutatta a kis April számára mi vagyok. Akkor jöttem rá, April velem marad a bennem lévő Démon enni fog belőle, táplálkozni. Nem akarom! Bárcsak ne lenne ennyire kedves és ártatlan teremtés. Ennyi elég is. Elég!
Rocky egy pillanatra csöndbe marad, nem tudja mit válaszoljon aztán mégis folytatja.
- Én mindig szürke vagyok Nicolas úr, szürke és sötét belülről. Sötétség átjárta mindenemet, megváltoztatva szemeim színét, hajam színét, bőrömet és lelkemét. Egy picike tán annál is kisebb ártatlan baba lelkének féynes lángja miatt nem vagyok teljesen fekete. Ezt értem én.
Rocky megdörzsöli az arcát, kicsit megpacskolja azokat, fárasztó volt a nap és már lassan éhes is. Érti mit akar a tanár mondani, mondjuk ezen is meglepődött talán a legnagyobb újdonság számára a szembe ülő egyén egy cukrász. Igaz nem tudja a tanár válaszol neki, vagy nem arra mait mondott. Hirtelen a szürkeség eltűnik és minden az újra saját útját járja, mintha mi sem történt volna.
Rocky kis April szemeibe néz a nála kisebb lánynak hangosan csak annyit mond.
- Köszönőm April, biztos jobban áll most a szalag mintha magam kötöttem volna. Olyan béna vagyok az ilyesmiben.
Megköszöni April-nak és igazság is van benne, nem igazán használ sminket. Ékszereket sem igazán, van egy egyszer bőr nyaklánca és otthon egy bőr nyakörve és ennyi. Nem az ö világa és ahol él igen hamar eltűnne csili-villi ékszerek. Fogja az előtte való széket kihúzza, és belehuppan a fa széken kényelmes huzat van jó érzés rajta ülni. A tanár arca újra fénylik ahogy a kis April arca is. Nem felejti el azt amit a tanár mond neki. Aztán oda kap egyik tányérra majd beleharap a süteménybe egy nagyot, kisebb morzsa darabok hullnak le a szája széléről és még be sem fejezi a falatott Nicolas úr felé elint egy mondatot.
- Tudja Nicolas úr, mégis csak mesélek önnek. Indentitásról ahogy mondja! Hol is kezdjem. Régen volt az oroszlán lovag ki kardjával legyőzött egy Istent, egy istent vagy egy isteni lényt. Sokak szerint Arthur király volt a személy. Kik szerint a kard miatt volt legyőzhetetlen és sérthetetlenen. Aki itt él Nameless városában tudjuk az Oroszlán király volt az, nem Artur király még ha neki is volt varázs kardja. Oroszlán király volt az ki kardjával elüldözött egy isteni lényt, egy remek bátor alakváltó. Történet furcsasága e fegyver mivel Isteneket lehet ölni minden kultúrában előfordul. Japánoknál kard, Indiában tör, romaiaknál és a görögöknél meg lándzsa formájában. Mi az igaz vagy tényleg létezett, nem tudjuk hisz Oroszlán király a nagy alakváltó az volt is legenda. Ahogy a fegyver is. Mi lenne azt mondanám ez a fegyver nem legenda és akkora ereje volt kialakult egy saját személyisége és Démon lett belőle. Mielőtt megkérdezi honnét tudom, amikor álmodok sokszor nem az én álmaim álmodom. Lehet nem álom hanem lehet csak eltűnt múlt emlékei.
Nem tudja mi lesz Nicolas úr válasza, főleg így elsőre igazán még Rocky sem tudja minek mondta el, amúgy is maga számára gyártót kis elmélet. Még ha ez az elmélet egy kis fülbe ültettet bolha után született meg. April is biztos feltesz egy-két kérdést amire át kell gondolnia mit válaszoljon, kis April nem halota a beszédüket amikor minden elszürkült. Fog még egy süteményt és megint teli szájjal szólal meg.
- April te nem esszel sütit? Igen finom! Nicolas úr isteni szakács.
Nem tudni, észre veszi-e a fenyegető szándékot, a kést. Minden esetre nem említi meg a mágus, akit bárki Fénypártinak mondana. Ehelyett hallgatja, ahogy a kislány-talán lélekben nem is olyan kicsi már-megnyílik előtte s beszélni kezd.
- Elhiszem neked. Én sem szeretek arról beszélni, miért lettem sötét mágus. De néha jó beszélni. Bár nehéz. Nem kell elkapkodni semmit...néha az is elég, ha kimegyünk a természetbe és némán sétálunk, nem egyedül. Persze egyedül is hasznos és jó, de van, hogy nem árt,ha van mellettünk valaki. Mert ha nagy nyomás alatt tartjuk azt, ami bennünk lakozik, akkor az, lássuk be: robbanásveszélyes. Ugye érted mire gondolok?
Jóságos szemmel, segítőkészen tekint a halottian szürke szemekbe. Igazi jótét lélek. Még is Setét. Tiszteletben tartja mikor Rocky "elég"-et parancsol. Hallgatnak egy ideig mindketten.
- Az vagy, ami lenni akarsz. Bárki mond mást, bármit is érzel vagy súg ármányul a belső szörnyeteg.Ha szürke akarsz lenni, az maradsz. De ha fekete vagy fehér, azzá válsz. Azzá válhatsz. Lassan, de biztosan. És ezt a benned élő bestia is tudja, ezért próbál az ellenkezőjéről győzködni.
Erőteljes szavak és tekintet, nem tűr ellentmondást. Szemöldökét enyhén összehúzza, egyszersmind nyomatékosításként. A szürkület eltűnik, ismét minden a régi. A lányok falatozni kezdenek, a mohó morzsázás mosolyt csal az amúgy is jókedélyű cukrászra és tanárra. Rocky pedig ismét beszélni kezd, ez szemmel láthatóan meglepi, ez ki is ül az arcára. Nem is tudja mit mondjon, nagyon érdekes dolgokat mesél a leányzó.
- Hát igen...vannak különös dolgok a világunkban. Legendák, ki tudják igazak-e? Igazság alapja a legtöbb dolognak van, a kérdés már csak az, milyen arányban az és nem fantázia. Ilyen Merlin vagy az Oroszlány király legendája is. Miféléket álmodsz pontosan?
Csevegő hangnemben mondja a mondandóját, örül, hogy a diáklány máris kezd megnyílni, szívesen segítene neki, ha tudna.
A hozzászólást Nicolas Ray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 24, 2016 10:21 pm-kor.
Kezdőlap
Tárgy: Re: ~ Ray Cukrászda ~ 
Mindenképp játszanunk kell majd még a közel jövőben, szóval számíthatsz rám. ;-)//
