Névtelen Park

Kissé felszalad a szemöldöke, de bólint egy mélyet, hogy érti, szóval élettársa van a lánynak. Új fejlemény, főleg, hogy akkor ennyi éve együtt vannak már.
A vámpírság említésére némileg megfeszül a teste, de nyugodt marad.
-Nem szokásom jelenetet rendezni, ha a párod, biztosan kedvelhető és megértő valaki. - Sajnos kiérződik némi feszültség a hangjából, mert egy idegen vámpír házába belépni neki túl kiszolgáltatott, de mivel Rachel is ott lakik, komolyan gondolja, hogy szerinte nem lenne gond. Kevesebb ezüstöt viselne, elrakná a ruhája alá...
-Kár hogy nem fizet valami jól... - Nevetek kicsit, amúgy én valahol lassan annak számítok, semmi hasznom, úgy érzem.
-Valóban? Fogadhatunk is, ilyen gyorsan kiolvasod úgy hogy emlékezz is rá rendesen? - Sokan képesek rá, de ennyi játék belefér, érdekli a beszámoló a könyvről.
A barátkozás témakörben bólogat, magányosnak érzi a másik helyzetét, de ha ettől függetlenül mégsem az, akkor James is megnyugodhat.
-Oh, nem lenne valami kényelmes, nem? - Már labdák között úszni, de csak mosolyog rajta.
-Tényleg? Akkor megtanítalak! Én is magamtól éreztem rá, egészen megszerettem ettől! - Azzal fel is kerekedik a másikkal, hogy megtanítsa a kacsázás rejtelmeire, majd hogy esetleg ha még belefér, valahova elvigye, ahol általánosan kérdezgesse az elmúlt évekről, bár ő maga keveset mesél, érezni, hogy nem volt valami kellemes eddig neki, szívesebben eleveníti fel a közös élményeiket, amolyan nosztalgiázós hangulatba is kerül, ha Rachelnek nincs ellenére. De tény, James többet mosolyog mint előtte bármikor, úgy fest élvezi a lány társaságát és örül a viszont látásnak.

//Akkor majd kezdjünk újat egyszer csak xD Már ha jól értettelek XD Ha nem, akkor írd tovább nyugodtan//