Fekete Whiskey Bár

- Ógörög? Magasra helyezted a mércét. Az egyik barátom apja történész, és néha belenéztünk ilyen szövegekbe, de még nekem is érthetetlen volt egy-egy része. Mondjuk, ha jobban érdekelne, biztos másképp látnám, de így inkább nagyjából átérzem a helyzeted. - Mondandója végén halkan kuncog, s iszik az italból, ez az egyetlen módja, hogy kevesebbet beszéljen a szokásosnál, és talán kevésbé fárasztja le a vámpír uraságot. A titkosan súgott információ csak még inkább szimpatikussá teszi szemében a férfit, vagy lehet ez csak a közvetlenség? A szülei óva intették az emberi léttől távolabb állóktól, s mégsem érzi magát kényelmetlenül, sem a helytől, sem a beszélgető partnerének kilététől.
- Akkor én egy lány Nemo vagyok, egy új nézőpontból vizsgálhatjuk a sztorit. Mi lenne, ha Nemo nem fiú hal lenne a mesében? Hm, valószínűleg másképp alakult volna a történet vége, közepe... eleje. - Gondolkodik el kicsit, hangosan természetesen, hogy, máshogy tehetné, mikor állandóan beszélhetnékje van.
- Hé! - nevet fel, amikor a férfi közelebb csusszan, hogy letesztelje "bohócos"-e az orra, vagy nem. Nem ugrik arrébb, vagy rázza le a kezét, egyszerűen csak nevet az egész szituáción. Ezután előkerülnek azok a bizonyos kért eszközök a táskából.
- Az illatát tekintve márkás parfümnek nézik általában, pedig egy über gagyi márka, és elvileg zöld almás lenne, de én nagyjából mindenféle gyümölcsöt érzek rajta, csak azt nem. - Válaszol kicsit bővebben, de nem ő lenne, ha másként tenné.
- Azért van nálam, mert néha csak úgy eszembe jutnak ötletek, versrészletek, dalszövegnek való mondatocskák, vagy egy rajz, amit általában elrontok, de mindig jó, ha van nálam papír, és ezzel a mappával még jól is néz ki. - Magyarázza meg ezt is, mielőtt megkapná a sablonos "női táskában minden van" szöveget, amit általában szokott, pedig igenis hasznos, hogy bármi kell az egyből ott van, nem kell keresgélni, sem nélkülözni. Mindegy, ez csak az ő fejében fordul meg, de már ki is törli onnan, hogy közelebb hajolva megnézze, mit alkot a papírral. Kíváncsian szemléli, próbálja kitalálni, és nem is olyan sokat kell várnia, hogy rájöjjön, mi lesz a mű.
- Azta! - néz rá csodálkozó arccal, tekintete a férfi és a rajz között cikázik, még a szája is kissé tátva maradt.
- Biztos lehetsz benne, hogy nálam lesz - Erre azért ha teljes komolysággal megesküdni nem is merne, de igyekezni fog épségben a táskájában tartani arra a napra várva, amikor végre kiderülnek az eltitkolt nevek.
- Az én esetemben lehet, a tiédben azért már nehezebb lenne a felsorolás - Ma rengeteget nevet, mint például emiatt a gondolat miatt is. Sorolni a jelzőket, lehetne órákig, de neki az évek is kevesek lennének, hiszen rá ez nincs hatással, ugye.
- Pont ezt akartam mondani, hogy mind  bolondok vagyunk egy bizonyos szinten, ki jobban, ki kevésbé, de engem nem zavar, ha valaki annak nevez vagy azt feltételezi rólam, nem vagyok teljesen százas, mert így érzem jól magam. Diliházba még nem kerültem eddig miatta, kisebb koromban ültem néhány fotelben, de azok is elmaradtak, viszont ilyen maradtam, tehát a bolondokkal nincs baj, amíg nem változnak őrült gyilkosokká vagy hasonlóvá. - Mire kibeszéli magából, amit el akart mondani, addigra el is jut a tudatáig, mit mondott Mr. Xénos, ehhez pedig társul a felismerése, amit rögvest megoszt vele.
- Te a foteles, irkálós, fehér köpenyes vagy! Most már tuti! Lebuktál! - diadalittas mosollyal dől hátra, és már más szemmel látja a férfit, mint eddig, de ez egyáltalán nem rossz, csak más. Azért nem fog elrohanni továbbra sem, ennyivel képtelenség, hogy lerázza a dilis lányt.