Fekete Whiskey Bár

Rachellel való találkozásom nem sült el jól. Nem is értem mit vár az ember egy spontál találkától. Mindig túl sokat képzeltem magamról lehet erről van szó. Általában ha akartam valamit vagy valakit megkaptam. Viszont Rachel mindig ellenállt többé kevésbé, és valamiért az emberbe benne van, hogy az kell ami nem lehet az enyém. Tudom sok minden történt köztünk és nem is hibáztathatom amiatt amiket érez. Viszont én nem tartom magamat hibásnak, hogy megmentettem. Egyedül azért mert rossz döntést hoztam, amiért azt hittem, hogy nélkülem jobban fog boldogulni. Vajon hogy alakult volna az életünk ha velem éli át az átalakulás folyamatát, és én tanítom meg mindenre? Ez az amit soha nem fogok megtudni. Eltanultam a kis bájitalát Rachtől amitől az alkohol rám is hatni fog majd szépen beültem a közeli kocsmába. Csupa balhés ember, remek, alig várom hogy belém kössön valaki. Lehet az kéne, jót verekedni. Leülök az egyik sarokba egy üveg Johnny-val aki a legjobb barátom lett, és nézetem az embereket kibe kóstolhatnék bele... Majd megakad a szemem egy nőn aki közeledik felém.. ám legyen.

Mikor megpillantom a szőke ciklon csupán levágom a poharamat. Erélyesebben mint szerettem volna hisz egy kis fölösleges lőre ki is buggyant a poharamból. Oh micsoda pazarlás. Nem is tudom mióta vagyok itt, csak hogy a második üvegnél tartok. Kiss bizonytalanul, de felállok majd hajamat hátra nyalva levágom magam a lány mellé kezembe az üveggel. Hogy miért nem esek neki azonnal, itt ahol senki nem szólna rám? Hol maradna a nemes élvezet? Én kiélvezem minden cseppjét... hahah szó szerint.
- Szóóóval. - nézek rá. - Egyedül? Tuti valami bátor csajszi vagy. - kacsintok rá, majd a egy poharat kivéve a pultról miután a csapos elfordul öntök magamnak, ezzel is kimutatva hogy úriember vagyok mélyen belül

Csak elvigyorodom a kérdésén.
- Őszintén szólva kislány semmiben nem vagyok biztos jelen ... állapotomban. - vigyorgok és mikor a kis hölgy megkapja az itókáját jelzem, hogy én állom. - Szóval. Most komolyan. Tudod hova sétáltál be? - szeretném tudni mielőtt kieresztem karmaimat az illető biztos e hova tévedt be és még is mit vállalt. Bár jelen pillanatomban másban is benne lennék, mint egy szimpla evésbe... Remélhetőleg a kislány bevállalós és végre lesz egy lazulós estém mikor végre mindent elfelejthetek. Ledöntöm a poharam tartalmát pár másodperc alatt, és már öntöm is a következőt.

Csak megtámasztom a fejemet a pulton miközben nagy szemeimmel pislogok szegény szerencsétlen áldozatomra. igen szeretek az étellel játszani fogyasztás előtt.
- Elrontani ? Ugyan én semmi jónak nem volnék az elrontója. Ami azt illeti, pont azon mesterkedek, hogy az estéd még jobb legyen, sőt mi több felejthetetlen. - kacsintok , bár ez tudom rossz duma, még is leszarom módon kikívánkozik.
- Mi volna neked egy felejthetetlen este ? - kérdezem őszinte érdeklődéssel. Mindig is érdekeltek az emberek titkos kis vágyai.

Őszinte leszek, szinte vérfagyasztóan. Nem nagyon figyelek oda. Egyszerűen az elmémbe elvagyok a saját kis világomba, amit a nagy közönség jobban jár ha nem lát bele. Tartom a szemkontaktust szinte ijesztően, de én magam épp a pia mámorító hatásait élvezem. Oh de jó is az alkohol. Itt fél karommal magamhoz is ölelem az üvegcsémet. Mert ahogy jó öreg gyermekek mondanák: enyimé.
- Hát a felejthetetlen az én szótáram szerint olyan, mint amit nem felejtesz el, és borzasztóan élvezel. - tekintek rá , majd az üvegemre, majd ismét rá. - De persze te is jöhetsz. - nevetem el magam, de csak vissza fogottak természetesen.
A kijelentésére nagyon is oda figyelek, felkeltette az érdeklődésemet. Ennek kimutatását úgy mutatom ki, hogy kihúzom magam.
- Oh ne aggódj. Vén vagyok de nem öreg... mármint ez azt hiszem nem így van. A lényeg, hogy tudom mit csinálok, és szeretek a hölgyek ... kényelmében járni. - itt megfogom nemes kacsóját és adok neki egy alkoholos cuppanóst.

Csak flegmán felnevetek a kérdésére, majd komolyan... halálosan komolyan nézek rá és csupán a fél szemöldökömet felemelve elkezdem tanulmányozni.
- Úgy gondolja kedves hölgyem, hogy felfedem maga előtt a titkomat? - felháborodott tekintettel nézek rá, majd újból az üvegért nyúlok egy életmentő kortyokért. Teljesen eszem ágában sincs elárulni, még csak az hiányozna, hogy az amúgy is veszedelmes vámpírok ráadásul még részegen is kóvályognak.
Majd ismét bevetve a csáberőmet erősen elkezdek flörtölni a hölggyel és célozgatni. Most nagyon is jó lenne oly módon is kieresztenem a fáradt gőzt.
- Ha ennyire kíváncsi, és türelmetlen ... javaslom vonuljunk vissza... van itt egy privát.. bódém. - elnevetem magam ezen a szón, rohadtul nem ezt akartam mondani de... tetszik.

Mikor azt hiszem végig célegyenesben vagyok, a lányka igazán letör a végére. Azt hittem benne van a dologban, most akkor miért nincsen? Összehúzott szemekkel nézek rá, majd mutató ujjamra a lehető legkomolyabban a karjára bökök, finoman persze.
- Te most szórakázol velem kicsi lány? - csak csalódottan felsóhajtok, beletúrva a hajamba.
- Hidd el azonnal kijózanodok akkor... ez nem vámpír varázs csupán a férfiak egyik képessége. - nevetem el magam. Mintha ő még sose mondott volna véletlenül rossz szót. Én még józanon is ezt csinálom. De itt színpadiasan felállok, majd mögé osonok. Finoman, és lassan a vállára teszem a két kezemet majd oda hajolok a fejel mellé.
- Kicsi lány, nem tudod mit hagynál ki... vannak dolgok, amiket... - itt az egyik kezemet felemelem a válláról, és egyszerűen az egyik üres pohár felé mutatok. Párat pöccintek az ujjammal majd egy apró tűz emberkét varázsolok bele, aki táncolni kezd. - ... varázslatossá tudok tenni és felejthetetlenné. - itt varázsolok még egy emberkét aki táncolni kezd a másikkal. Mikor észre veszem kicsit elbambulva nézi őket, csettintek is eltűnnek. - De ha nem, nem... keresek mást. Bár meg kell valljam csalódott lennék, mert fel keltetted az érdeklődésemet. - felegyenesedek, majd mellé lépek.

Gondoltam hogy a kis abrakadabrám célt fog érni. De a kérdésére kicsit megrökönyödöm. Nem, nekem pont az kéne, hogy rögtön oda menjünk. Csak mosolygok rá, majd a másik oldalára ülök.
- Még is mit szeretnél előjátéknak? - mellettem ülő vámpírcsajtól elveszem a koktélját, ami... rózsaszín kacskaringós szívószállal. Egy na-t benyög de én csak hátra pillantok rá, majd befogja. Vissza nézek a prédámra, majd minél szexisebben próbálom bekapni azt a szívószálat. De giccseset iszik, a jó vért így elpazarolni. Kicsit köhögök tőle.
- Jól vagyok. - jelzem. - Ironikus lenne ha egy vámpír belefulladna egy rózsaszín koktélba. - itt elgondolkodom és eszembe jut erre Ő, hogy mit vághatna is vissza.... - de gyorsan egy szívásra kiiszom a koktélt, már kezdek kijózanodni, és az nem tetszik.

A koktél nem is tudom, ez is az én amolyan csábítok hülyeségem ami persze rosszul sült el.
- Köszönöm, szeretem ezt a színt, kiemeli szőke szemeimet. - pislantok rá párat. Majd pár perc elteltével pártforduláson esik át. Csak meglepetten pislantok rá párat ismételten, és meglepetésembe nem tudom igazán... mi legyen. Őszintén szólva nem hittem volna hogy valójában célt is érek. Úgy voltam velem max egy jót szórakozok, mert azt már első pillanatban letudtam szűrni, Ő nem olyan könnyű nőcske fajta. De csak megdörzsölöm tenyereimet és már is felpattanok.
- Ahogy a hercegnő óhajtja. És hova akar felséged menni? Van egy sejtésem nem ebbe a koszfészekben akar... mulatni. - hajolok meg előtte színpadiasan.