Elvarázsolt erdő

Hát... ez... rohadt naaagy! Mármint nem, nem az, hanem a... a másik az! Mármint... Jó, mehet mindenki a fenébe! És nem, nem a fenékbe! Micsoda egy perverz, rosszra gondolós társaság! Bezzeg én! Na de csak szépen, csak nyugodtan. A végén még megfájdul valakinek a feje a soook felkiáltójeltől. Azt azért meg ugye nem szeretném. Én soha, hisz soha nem is akarok rosszat, ugyan!
Khm. Szóvalháteznagy. Mi az hogy mi? A fa! Kajak, tök durva, tiszta Tarzan style, abba is ekkora volt. Biztos kiemelték a földből és áthozatták ide. Vagy teleportálták. Hmmm, milyen ravaszak... De én, én rájöttem. Az én zseni agyamon nem járnak túl, az még futva se menne. De nem áám!
Szóval hol vagyok meg Holly vagyok - itt vagyok. Bonyolult ez nekem, még épphogy megszoktam Dexternont, erre áthurcoltatnak Labirintus-szigetre. Ennél azért még a Bermuda is jobb volt, sőt... áh, a Bermuda, én szelíd szépségem! Csak párszor picsáztak jól ki a vámpírok, meg csak néha ment a lelki terror. Nem is volt olyan vészes. De amúgy tényleg, a visszatérésem után már nem volt semmi gond, sőt. Nagyon is jól éreztem magam. Nem értem, miért kellett ezt a nagy szervezkedést, egyszerűen felesleges. Attól, hogy nagy agyasan képesek voltak elküldeni egy új helyre, új környezetbe, én még mindig Holly vagyok és nem fogok megváltozni. Maximum épphogy rossz irányba, pusztán, mert imádom a követni a "csak azért is" féle elvet. Fuck off, World! Végül is ezzel csak jót teszek, rávezetem mamámékat az igazságra. Sosem Dexternon miatt hanyagoltam el magam, az csak megadta a kellő szabadságomat. Ott viszont legalább a környék ismerős volt, az emberekről nem is beszélve. Megismerkedtem egy új csajjal, erre egyből belefutottam egy régi ismerősbe a következő találkozásunknál. Na, ez mi, ha nem tájékozottság? Viszont fordult a kocka, itt ilyesmivel nem dicsekedhetek. Hát hogy reagálunk erre? Lázadássaaal! Tőlem itt lehet a főmágus bal h.réje is, akkor sem adom fel. Makacs vagyok: úgy el fogom érni, hogy visszakerüljek. A családom megmaradt része fix, hogy még élvezni is fogja az egészet. Játsszunk gyerekek, játsszunk! Ja és mondjam? Már most az élre vágtam. A bal kezemben egy tequila - aminek nem mellesleg már a felét megittam - a jobban pedig a szokásos Hellem. Csak, hogy jobban csússzon. Az már más kérdés, hogy ha így folytatom, két nap és úgy kell majd felkaparni a földről a szívrohamok miatt. Ezt hívják tanulságnak, babácskáim.
Most viszont még nincs bajom, így kellően ki is használom a helyzetet. Említettem már, hogy hatalmas ez a fa? Nos, fentről még magasabbnak tűnne... Bizony ám: én és a jó ötleteim. Tényleg zseni vagyok! Kár, hogy egyenlőre lusta is, többek közt biztonságba helyezni a cuccocskáimat. Inkább csak leülök, jó puhácska a fű. Kellemes. Remélem azért egy kutyagumira se találok rá, az már nem lenne túl szerencsés. Blöáh.