Sarah Hans Schwarzwald

Tárgy: Sarah Hans Schwarzwald Vas. Nov. 18, 2012 11:15 pm

Sarah Hans Schwarzwald
Szellem
Lost és Asylum az otthona
Asylum Nővérke

ZWEI hírlap!

Első oldal.

Vers Hanson Schwarzwald német származású vak író, nem publikált jegyzeteiből mutatunk be egyet, amit az író halála után 2 évvel találtak a szobájában meg.Thomas az elhunyt költő bátyja talált erre a versre rá. Az író 37 évesen halt meg az első világháborúban, volt családja és egy kedves bátyja ki gondoskodott az öcséről. Hanson vaksága ellenére remek vers író volt, sok írása mai napokban tette elismerté. De voltak művei mit sosem jelentek meg, az egyik ilyen vers most publikálhatjuk. A vers érdekessége hogy Hanson a feleségétől kapta, de Hanson-nak sosem volt felesége még barátnője és szeretőről se tudunk. Talán egy ismeretlen rajongójától kaphatta akkoriban. A vers egy hosszú életet, érzelmeket és stílust ír körbe. Kedves olvasóink most ezt a verset ismerhetik meg. Verset köszönjük Thomas Schwarzwald családnak, kik Hanson bátyának a leszármoszatjai.

A vers címtelen, mégis egy ilyen versnek szavaztunk egy nevet, a közönség kedvence a "Halhatatlan emlék" lett. Szavazok közt egy embert ki is sorsolunk ki egy évig ingyen kapja meg minden héten újságunkat.
Remek kikapcsolódást kívánunk a vershez.

Frigg istennő csillaga alatt születem,
Frigg istennő volt az ki nevet Wald adta nékem.
Gyerekként sok volt az út, melyen elfáradtam.
Dán földjén, megtelepedettem,
gazdag tenger sziklás partján,
évent és évent éltem.
Míg urammal nem áldott meg istennőm engem.
Uram el indult nagy útra nyugatra, én meg
fiammal vártuk őt estéről estére.
Huginn és Muninn jó hírét hozza.
De csak roncsokat hozott a tenger,
uram így már Odin kézre fogta,
Valhalla épületében harcosok közt
borát s hősök tudását issza.
Befogadott minket a vándor rokon,
kereskedő utakon vitt szél minket.
Távolodott így a szép hon.
Roma partját érve vesztünk lett,
rokont és otthona byrdinget eléget.
Én kard által leltem halálom,
fiam fejét véték és tapostak bőr candálok.
Lassan vérem köhögtem, harag és
vér gyűlt bennem.
Mely eldobta lelkem-Földhöz szorította szellemem.

Szellem test nélkül, harag volt csak boldogságom nékem.
Haragom hozzá láncolt fiamtól ki életét elvetté.
Fojtottam volna meg minden nap,
szúrtam volna kardot lelkébe.
Szellem viszont nem tud fogni,
sziluettje önmagának, sziluettje lelkének.
Mint szél csak hideg rázza ki, napok napján.
Mi idő foga, életét és testét élnem porlasztotta.
Test elporladt és a kötelék is eltűnt,
ahogy a reggeli harmat.
Én szellemem szabad lett,
csak nem követé szellemem
Azgard szép völgyébe lelkem.
Sok év vándorlás hozta sorsa,
cigojna boszorka mígnem megszólítana.
Figyeltem én ki több száz tavaszt, őszt látott.
Egy élő, engem,
engem megszólítót.
Tanítom lett, egy boszorka
szellem lét emlékeim erőn megmaradt szilánkja.
Már tudtam fogni, megtanultam érezni új lelkem
lőtt és nem tudtam róla.
Mert nem lőtt az mindig is megvolt,
csak szellem ki nem volt sose tudhatja.
Boszorkány első ősz alkalmával elment istenéhez,
amit elmondott nékem, viszont megmarad örökre.

Egy kikötő és sok sok szerencse.
Az aranyat mindenki kereste.
Boldog voltam, teli érzelemmel
mint gyermek ki ajándékkal a markába.
Elindultam nyöszörgő hajóval, új világ
és kontinens.
Aranylázban égve terveket szövögetve
érzelmeket szívtam magamba.
Mert már éreztem az embereket,
át adhattam érzéseim víssza.
Boldogságot adtam én
és lettem miután sötétben meglátóak
a hajó jóságos kísértete.
Arany oly kevésnek adatott szerencse,
fa házak,por annál több minden szerte.
Jessy bárja sok a szép hölgy,
és egyik este én léptem fel,
gyertya fényes színpad sötétségbe.
Látott engem aki ott volt,
halott engem aki ott volt.
Hangom vidám,virgonc,
érzelmeim karja aki ott volt
megérintette, átrázta.
Igaz föld, hívott az otthon
mit majdnem elfelejtetem.
Szilánkja eltűnhetett volna örökre.

Stutgart város, Német büszkesége.
Annak szélén, folyt az utam
haza felé kélve.
Mikor hangod meghallottam,
azonal ösvényt váltottam.
A hang oly ismerős, Frigg kezei alatt
utoljára ott halottam.
Érzelmekkel teli igaz uram él élettel teli.
Uram nem volt ő, vak fiú költőt verset.
Vaksága ellenére, papírjára csodálatos betűket véset.
Megijedt tőlem,félt és remegett.
Érinteni nem tudta azt a ritka szépet, mit érzett.
Hangom halkan, édesen mélyen,
elmesélte neki az igaz létem.
Nyugalom ült a fa alá, melynek koronája alatt.
Én meg ő csöndben ültem, szellő lassan
hordta az első szavakat, melyet mondott nekem.
Szeretem szavait az egészét ő neki,
egybe olvadtam vele megtudja mi lakszik bennem őfeléje.
Egy tavasz,nyár,ősz,tél is elmúlt már,
kezemet megkérve, temető kis kápolnája lett
tanunk, lelki kapcsolatunk.
Egy szoba,lelkem, akaratom, érzelmem és hatalmam nagy.
Erősebb egy élőnél, erősebb egy halottnál.
Éjjel egy órájában a férfi örömet kap,
ez az egy éjszaka mi örök szilánk marad.
Háború átok, emberi rút csúfság.
Percek alatt rombol szét szépet,áldottat és ártatlant.
Gránát mi éles, üdvözli Hanson testét,
véget vett életnek, haragom nővelé.
Sikításom, haragom megremegteti a házat,
benne megbújokat.
Kinek lelke gyenge , ájultan esik össze.

Sírod előtt sírnék, de most nem tudok.
Kérdezted hogy igaziból milyen vagyok.
Mielőtt elmegyek megtudhatod,
mert névtelen, távol lesz új otthonom.
Bőröm fehér, mint tiszta hó,
szemem mint ritka zöld smaragd.
Mosolyom virgonc, ajkaim vörös ruhája meg csábító.
Rozsda barna, erős és lélektelen
szép hajszála hajamnak.
Kalapom a banké, mit Casinó kártyái rejtet magában.
Ruházatom változó, ahogy én is változom.
Humoros lehetek, komolytalan, részeg szerelmes.
Tanító mester, tanuló diák, buta nő.
Kedves nővér, vad orvos, csöndes halál.
Csoda a létem, magam vagyok a varázs.
Árnyék a fényben, élő a sötétben és illúzió az életben.
Emlékeimből épül fel testem, egy ablaknak üvege
mi szilánkjaira szóródik.
Nagyok,kis szilánkok,
a tied tán a legnagyobb.
Lelkemet szúrja, fáj kiabálnék tőle.
De legalább felismerem létezem és vagyok.
Az idő vas foga ezt erősen, mohon zabálja.
Emlékeim szilánkjai eltűnnek, csökkenek évről,hónapról,percre.
Vannak amik kopnak, sose tűnnek el,
azok mik igazán fájnak sosem kopnak el.
Sok szilánk eltűnt, olyan is mi nekem szépek,
fiam és uram orcája sem maradt meg bennem.
Ez vagyok én, tud meg édes férjem.

1920.Juli.12
Sarah Hans Schwarzwald

(Búcsú levél versbe rejtve!)

Tárgy: Re: Sarah Hans Schwarzwald Kedd Nov. 20, 2012 4:02 pm

Nagyon érdekes karakterlap,eltérő a megszokott-tól. Kimondottan kreatív:) Szomorkás a történet,de a karakter annál érdekesebb:)

Tárgy: Re: Sarah Hans Schwarzwald Szer. Nov. 21, 2012 7:54 pm

Sötétség írta:: Nagyon érdekes karakterlap,eltérő a megszokott-tól. Kimondottan kreatív:) Szomorkás a történet,de a karakter annál érdekesebb:)

Köszönöm szépen! Smile