Ez az ősi erdő hajdan az egész vidéket körbeölelte, egészen addig, amíg meg nem jelentek más fajok is és el nem kezdték betelepíteni a környéket. Már csak az Alakváltók területén létezik Ebonshire, annak ősi növényzetével, olykor különös, mágikus lakóival* és titkaival együtt. Valaki furcsa, susogó hangokat vél felismerni a szélben, más pedig eltéved az arcát örökké változtató rengetegben. Ritkán druida papok is felbukkannak a fák között, akik rég elfeledve, a régi hagyományokat őrizve járják a világot és egyszer-egyszer, zarándokképpen visszatérnek ide, hogy tiszteletüket tegyék az ősi földön.
Spoiler:
*: nem csak szarvasok, mókusok és egyéb vadállatok élnek ezen a helyen. Kíváncsiságuk végett sokszor felbukkanhatna itt tündérek (pixik), koboldok, manók és ehhez hasonló jószágok. Különleges ez az erdő, sok olyan faj megtalálható itt, amik máshol nem.
Rég jártam ezen a vidéken. Ősi, misztikus, magával ragadó... Engem is kirángatott kastélyomból, hogy körbeszimatoljak kicsit, repüljek pár kört a fák lombjai fölött. Szinte hallom a régiek hangját a szélben, amint a susogó fák ágai között szállnak, megrázva egy-két levelet, felborzolva a madarak tollazatát. Minden élőlény elmenekült odújába, ragadozó lévén elég nagy veszélyt jelentek rájuk. Jó ideje már, hogy a friss levegőn vagyok, így lassan indulhatok vissza. Jelenleg is az égboltot szelem, sárga szemeim ide-oda cikáznak, hátha kiszúrnak valami érdekeset. Mélyet szippantok a levegőbe s ember szaga csapja meg orromat. Mi a manó... Rögvest ereszkedni kezdek, majd óvatosan leszállok a földre. Kissé rosszul sikerül a landolás, melyet egy morgással jelzek is a körülöttem lévőeknek: szárnyaimat megkarcolták az ágak, ráadásul a jeges talaj is nagyon hideg. Serrah, nincs helye itt most siránkozásnak! Idegen jár az erdőben. Összeszedem magam és büszkén emelem fejem a magasba, körbekémlelve a gyönyörű, havas tájat. Ki is szúrom a távolban egy humanoid lény alakját, azét, akinek az illatát megéreztem a magasban. Ki lehet az és mi dolga van itt? Szoborként állok, farkammal vadul csapkodva, harcra készen, ha netán nem kívánt halandó tévedett erre. Valamiért viszont ismerős kicsit... Mintha már láttam volna valahol. Lehet Grimmék bálján találkoztam vele, akár egy röpke pillanatig is. Mindegy is, majd meglátjuk, hogy kivel is állunk szemben, csak érjen ide, egyenest a lábam elé, hogy alaposan szemügyre vehessem.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Ebonshire erdőség Szomb. Dec. 29, 2012 10:26 am
Túrázik,ahogy azt elég sokszor teszi. Széles mosollyal,borostásan és kissé kócosan vág át az ágak,gallyak és kiálló gyökerek között. Ahogy egyre mélyebbre ér,be,az erdő sűrűjébe,mintha egyre nehezebben haladna,egyre több kinyúló gyökér és egyre több mélyre hajoló ág zavarja. De Nicolast ez sem állítja meg,tapasztalt természetjáró már. Átlépkedi amit át kell,közben bámészkodik. Hatalmas feketeség halad el a feje felett,fel is kapja a fejét,de az árny már oda. Folytatja hát az útját,hátha talál valami érdekeset. Ágaktól karcoltan és még kócosabban ér ki nagy nehezen valamiféle tisztás-szerűséghez. Lerázza a lábáról a leveleket amik a nadrágjára tapadtak és csak aztán néz fel. Frászt kap először a látványtól,ami fogadja: Egy hatalmas,fekete sárkány. De csak elsőre üti szíven a dolog,aztán már örül neki,mivel....hm,ne köntörfalazzunk,sárkánymániás. És rögtön kapcsol is az agya,hogy már látta valahol ezeket az arany szemeket és jellegzetes,hosszúkás fejet. Mégpedig Eddiék bálján! A sárkány az a szép,előkelő nő! Boah! Vagy fordítva? Nem mind egy ám,hogy a sárkány veszi fel az ember alakot vagy az ember a sárkányt,az alakváltókról pedig még semmit sem tud,ők biztosan egy még külön kategória. Nem fél közelebb merészkedni,szép lassacskán odamegy.
- Üdvözlöm,asszonyom! Azthiszem már találkozunk a bálon. Nicolas Ray vagyok, remélem nem sértettem meg a területét.
Kedvesen szól a sárkányhoz,ami adhat némi abszurditást a jelenetnek,de Nico mindig ilyen. Remélhetőleg nem harapja le egy mozdulattal a fejét a sárkány.
Mereven figyelem a jövevényt, minden izmom megfeszül és még véletlenül sem veszem le róla a szememet. Ahogy közeledik, úgy válik egyre ismerősebbé. Igen, egyre biztosabb vagyok abban, hogy a bálon láttam ezt a férfit. Kissé megbámult, amikor átléptem a terem küszöbét és köszöntöttem Grimméket. Hmmm... Úgy tűnik ő is felismer engem. Lehet látta, amikor átalakultam. Kedves fickónak tűnik, nem hiszem, hogy bármiféle gonoszságot forralna szőke fejében. De a látszat néha csal, úgyhogy nem árt az óvatosság. Bár, Edward Grimm barátja, így lehet, hogy... Áh, nem találgatok; jobban járunk, ha megismerem és az alapján ítélkezem felette. Üdvözlése után egy apró lépést teszek felé -sárkány mértékkel-, egészen közel hajolok hosszá és alaposan körbeszimatolom. Tudatom állati fele olykor képes ilyesfélékre ösztönözni -különösen ebben az alakban-, ami végül is nem baj, mert legközelebb rögtön fel fogom ismerni a szaga alapján. Remélem Nicolas sem veszi zokon, hogy ily' módon megközelítem. Miután végzek a "feltérképezéssel", fejem ismét a magasba emelem és egyenest az ember tekintetébe fúrom az enyémeket, melyek sárgán világítanak a erdő okozta sötétségben. -Lám, lám, Mr Ray! Rég járt már eme ősi fák közt Mágus; nem sokan mernek ide jönni. Ha nem vezérli rossz szándék, úgy nem fogom az erdő lakóit Önre uszítani, aztán vezetői elé állítani. Bár hallhatja lehet selymes, nemességet sugárzó hangom, szám még se nyílik beszédre. Gondolatban szólok a férfihez, mivel sárkányként máshogy nem is lennék képes. Jobban megszemlélve Nicolas felszerelését, kíváncsian biccentem oldalra fejem. -Csak nem túrázik? ... Egyedül ez kissé veszélyes. Az erdő olykor megváltoztatja arculatát és újabb ösvényeket, rejtett utakat fed fel a kíváncsiskodók előtt, akik könnyen eltévedhetnek. Nézzen csak hátra! Az imént nem így festett a táj, ahonnét érkezett. És valóban: máshogy állnak a fák, kevesebb a cserje és furcsa, repkedő élőlények szállingóznak egyik odúból a másikba. Valószínűleg tündérkék, akik felfigyeltek a zajra és előmerészkedtek körülnézni, hogy nincsenek-e bajban. Szárnyaim kitárom, amennyire csak lehet -nyújtózkodnom kell egy picit-, s ennek hatására az összes világító kis lény elbújik. -Elég félénkek. Emberi alakban lehet nem lennék olyan félelmetes nekik. Ön viszont nem fél a sárkányoktól, igaz, Mr Ray? Valószínűleg nem jött volna elém, ha válasza az ellenkezője lenne kérdésemnek, de ki tudja. Lehet csak azért mert megszólítani, mert tudja jól, hogy Alakváltó vagyok. Ismét közelebb megyek hozzá és fejem is lejjebb emelem, nyújtott nyakkal, hogy egy magasságban legyen az ő tekintetével.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Ebonshire erdőség Vas. Dec. 30, 2012 11:36 am
Ezt az újonnan felfedezett erdőséget járva,botladozva,kiér egy tisztásra,ahol egy hatalmas sárkány fogadja. Először meglepődik,aztán viszont felismeri,hogy már látta,mégpedig a bálon. Nicolas nem felejt el semmit,ha sárkányokról van szó. Pislog pár nagyot barátságosan és mosoly jelenik meg borostás ábrázatán. A lény megszaglássza,picit hátra húzza a fejét,azért még sem vakmerő,még ha szereti is a jószágokat,jól tudja,hogy fél manccsal agyon taposhatná. Eszébe jut a Lilivel való találkozás,a furcsa lány a másik erdőben,ő is nagyon szaglászta és az ingét ráncigálta,elmondása szerint,mert nagyon finom,édes illata van mint a sütiknek vagy virágoknak. Nicolas letudta azzal,hogy cukrász és biztosan azért,de hogy a virágok hogy jöttek? Nos,később kiderült,hogy pegazus a lány és tisztaság-mániás,nem takarítós értelemben.
- Pedig igazán szép erdő,csak kissé túlburjánzó,nehéz átvágni rajta.
Vallja be,az erdőt és környéket nem ismeri,éppen felfedező úton van. Nem hangzik túl jól amit az asszony mond,de reméli nem lesz probléma ebből.
- Szeretek túrázni és új erdőségeket felfedezni. A Grimm negyedből láttam meg,hogy erre nagy fás terület húzódik,gondoltam elnézek erre,nem tudtam,hogy esetleg tiltott lenne. A veszélyt fel kell vállalni,ha ilyen helyre költözik az ember,mint Namless Town,de előtte a Bermudákban éltem,remélem eléggé megedzett ahhoz,hogy elkerüljem a bajt.
Tisztelettudóan beszél,úgy gondolja meg tudja magát védeni a legtöbb dologgal szemben,persze kénytelen felvállalni,hogy ott agyja a fogát valahol.
- Túlzás lenne így fogalmazni,hogy ne félném az erejét,ami biztosan hatalmas. Ahogy a bölcsessége is,így mertem remélni,ha közelebb jövök,nem tetszik leharapni a fejemet.
Nem poénkodásnak szánja,csak úgy őszintén és továbbra is kedvesen mered az iszonyatos lényre. A sárkány közelebb hajol,ehhez azért össze kell szednie a bátorságát,hogy ne válljon nyugtalanná.
- Egy ideig sárkánygondozóként dolgoztam. Van otthon egy törpesárkányom, Mimi.
Alighogy kimondja a jószág nevét,a hátizsákja igencsak mocorogni kezd és kirobban belőle egy aranyozott színű,hatalmas szemű,aranyos kis törpesárkány. Körbenéz és kierőszakolja magát a táskából és kiröppen,megkerülve Nicolast,mikor szembesül a nála százszor nagyott óriássárkánnyal. A kis Mimi tekintete elekrekedik és rémülten repül neki fejjel Nicolasnak pánikolva. Nic arckifejezésén látszik,hogy nem tudta,hogy vele jött a kicsike. A törpesárkányok híresek a rosszaságukról és virgoncságukról.
-Azért ilyen, mert már több ezer éves. Hajdan azon a területen is burjánzott, ahol most a Névtelen Város falai állnak. Viszont már csak ezen a területen létezik Ebonshire. Egy pillanatra elnézek a messzeségbe, majd lehajtom picit a fejem, a múlton merengve. Ma már csak ősi krónikákból tudhatják meg az emberek, hogy hajdan milyen is volt ez a vidék. Én is a betűk sokaságából meríthettem ihletet ahhoz, hogy fantáziaképeket festhessek az ősi erdőségről. Bár láthattam volna úgy, ahogy az őseim is. -Nem tilos idejönni, Mr. Ray, csak egyedül nem tanácsos. A túrázás pedig jó dolog, magam is szeretek új helyeket felfedezni. De városvezetőként sajna sok az ember dolga és nincs ideje más tájakat is bejárni. Ezért csak a sajátom felett őrködhetek. A Bermudákban sem jártam még. Valóban olyan misztikus hely, mint ahogy emlegetik? Kicsit közelebb megyek a szőkeséghez, remélem nem hozom rá a frászt túlzottan. Ha az a rejtélyes térség ténylegesen megedzette, akkor nyilván megtudja magát védeni veszély esetén. Nem mintha én azt jelenték a számára, sőt. Talán én vagyok a legártalmatlanabb lény az egész környéken. -Ne aggódjon, nem fogom leharapni a fejét. Fiatal vagyok még - az erőm nem olyan nagy, ahogy a bölcsességem sem, mint azt mondani szokták. Huszonkilenc év még nem minden, a tudással, amellyel pedig az őseim révén rendelkezem már régóta a családom birtokában van. Ettől viszont még nem leszek bölcsebb. Nem kioktató a hangom, inkább lágy és selymes. Ha ember lennék, valószínűleg még mosolyognék is, bár aranysárga szemeim fényéből így is ki lehet ezt a gesztust következtetni. -Valóban? Ez érdekesnek hangzik. Mindig is szerettem a sárkánygondozók munkáját. Az kezük alatt az állatfaj, amelyet részben magam is képviselek, így tud igazán fennmaradni. Kíváncsi lennék, hogy milyen gazfickó is lehet ez a Mimi. Tudtommal a törpesárkányok nagyon eleven jószágok. És ekko, láss csodát, elő is bukkan a kis teremtés és láthatóan meg is ijed tőlem. Szegényke. Jobb lesz most már, ha nem hozom a szívbajt mindenkire, aki csak erre jár. Halovány fénnyel derengeni kezdenek körvonalaim, majd a következő pillanatban a nagy fekete sárkány eltűnik és helyette emberi valómban jelenek meg Nicolas Ray előtt. Kedves mosolyt villantok felé, majd jobbommal nyugtatóan simítok végig Mimin. -Ne félj, kedves, nem bántalak... Suttogom neki, viszont nem a közös nyelven, hanem egy annál régebbi korokban használton. A druida papok beszélték anno ezt a nyelvet, az őseim is és eme hagyományt, mi szerint tovább kell adni az utókornak minden tudásunkat, én is megtanultam kislányként használni a természet őreinek szavait. Az ősibb lények, mint a sárkányok is, általában értik is, ha valaki így beszél hozzájuk, ezért is tettem magam is így. Hátha jó hatással lesz rá. Közben a férfire is vetek egy pillantást, hogy vajon miképpen tekint most rám így, hogy hozzá hasonlóvá váltam és nem egy félelmetes bestiaként nézek vele farkasszemet.
- Nagyon szép...és hogyhogy ilyen egészségesek a fák? Vannak entek?
Kérdezgeti ahogy egy ősi, mohás fa törzsét megérinti és felpillant a lombokra. Nicolas Ray szereti a természetet és annak lényeit, le se tagadhatná. A sárkány-asszony haragjától nem tart, hiszen nem vezérli olyan rossz szándék, amivel kiérdemelné és ezt egy sárkány érzi.
- Sajnálom hogy annyi fát kell kivágni, hogy az emberek valahol lakni tudjanak. De ez a város is elég réginek tűnik...
Gondolkozik el ezen, ahogy megnézte Namless Town falait, igen csak régi kőfalakat vélt látni. Aztán ahogy az aljnövényzetet és a fákat kémleli, meglát valamit:
Felcsillan a szeme a meglepettségtől és rögtön közelebb hajol az apró erdei szellemhez. Ilyenekről még csak könyvekben olvasott. Csak a legtisztább erdőkben élnek, ahol harmónia uralkodik. Nem gondolta volna, hogy valaha lát ilyeneket, főleg nem ebben a városban. Már járt itt több erdőben is, de eddig nem találkozott velük. Miután megcsodálta a kis lényt, ismét az úrnőre néz, ahogy az mesélni kezd.
- Megértem, asszonyom. Nekem biztosan nem menne. De tudja, ép testben ép lélek. Kell egy kis időt szánni a pihenésünkre.
Mosolyog jóindulatúan a sárkányra, közben a kodamák feje kattog ahogy pergetik ide-oda.
- Ó, hát történtek furcsaságok, de nagyrészt varázslat és illúzió az egész. Igy próbálják távol tartani az ott élő sötét mágusok és egyéb lények a betolakodókat és vigyázni a varázssulit.
Kicsit gonosz ilyen módon ijesztgetni a halandókat, de tényleg hatásos. A vezetőség rendelte igy még évszázadokkal ezelőtt, a nagy Dexternon varázsló jóvoltából, akiről az a pletyka járta, hogy valójában démonfajzat. A sárkány közelebb lép. Nicolas nem hátrál, talán csak fejét húzza kicsit hátrébb, amiért lehet hogy egy teknősre emlékeztet, de ez csak reflex. Nem fél tőle, hiszen sárkánygondozó volt és a szerzet valójában a Rawen család feje, a város egyik vezetője. De hatalmát és termetét tiszteli, ha még is rávicsorogna, lehet hogy nagyot ugrana ijedtében a kellemetlen meglepetéstől.
- Ön nagyon szerény úrnő.
Jegyzi meg mosolyogva, az igazán bölcs emberek mindig azok. Azt viszont nem gondolta volna, hogy majdnem egy idős Serrah Rawen-el.
- Igen-igen.
Helyesel a sáránygondozóságot illetően. Bár kicsit furcsa ezt egy alakváltóval megvitatni, aki pont sárkánnyá tud átalakulni. Ekkor Mimi pattan ki a hátizsákjából és rémülten csapódik a férfi mellkasának ahogy a hatalmas sárkányt meglátja. Nicolas elkapja és megpróbálja megnyugtatni.
- Semmi baj! Nem bánt senki...
Mondogatja neki, Mimi azonban csak az ősi szavakra fordul a másik sárkány felé, igy úgy ül a gazdája kezében mint egy dundi kisbaba vagy macska, nagyokat pillog a nőre. Mimi egyszerű fajta sárkány, nem tud beszélni.
- Ezt a nyelvet használták a druidák, nem?
Kérdezi, ugyan nem értett csak keveset belőle, viszont már olvasgatott róla. Sokat olvas a természetről és szolgálóikról, lényeikről. Serrah átalakul, emberi formáját veszi fel. Igy azért kellemesebb. Egy idegen sárkánnyal még sem érezheti magát még a gondozó sem teljesen nyugodtnak. Rámosolyog a nőre, ahogy a sárkány alakjára is. Mimi pedig csak ámul és bámul:nem érti. Nála a sárkány sárkány, az ember ember.
-Akadnak, ami azt illeti. Réges-régen többen is voltak, de manapság már csak egy kisebb csoportjuk él az erdőben. Ha most találkoznánk eggyel, bizonyára olyan történeteket tudna nekünk mesélni, amiket mások már rég elfeledtek. Lágy mosoly ül az arcomra, ahogy Nicolas megérinti azt az öreg fát. Látom s érzem, hogy mennyire szereti és tiszteli Természetanyát. Becsülöm az ilyen embert. Azt mondják, hogy az efféle halandók ősei között druidák is előfordulnak, vagy olyan mágusok, akik rendkívül közeli kapcsolatot ápoltak a természettel, mint a Wicca vallás tagjai. Bár ők már egy új-pogány irányzat követői, de tudásuk kimondottan druidáktól és egyéb varázslóktól ered. -Valóban régi. Több száz, de lehet több ezer éves múlttal rendelkezik. Az Alakváltók az erdőségekben éltek, így az első falakat az elsőként idetelepülő vándormágusok egy csoportja emelte. Akkoriban még kis falvacska volt csupán. Eztán jött a vámpírok egy csoportja, akik nem hiába érkeztek ide. Valaki ideküldte őket. Hogy ki is volt az, azt csak Lord Darklore tudná megmondani. Ők hozták magukkal az élőholtakat és a démonokat is, hisz köztük sok volt a nekromanta, kik szövetségre tudtak lépni velük. Ki tudja honnan tanulták ezt a mesterséget... De a vérfarkasok egy menekült falkájának érkezése után függetlenné váltak a vámpíroktól, méghozzá a Lostok révén, kiknek származását szintén homály fedi. A vámpírokkal jöttek-e, vagy sem... Nem lehet tudni. Belemerülök kicsit a mesélésbe, de szerintem Mr Ray nem igazán bánja ezt. Mondhatni mindent tudok a város alapításáról, bár pár részlet még számomra is elég homályos. Ebből kettőt el is árultam az imént. Igazából olyan titkok ezek, amiket valójában ki lehet deríteni, csak a megfelelő családfőnél kell érdeklődni a dolog iránt. Az Alakváltók vezetője ugyan mit is tudhatna arról a vérivóról, aki népének egy csoportját ide küldte? Ugyanez a helyzet a Lostoknál is. Viszont ez így van rendjén, hiszen ők sem tudnak mindent az én népem történetéről, talán csak legendákat és mendemondákat. Az igazság azonban az én védőszárnyaim alatt leledzik jelenleg, s hűségesen védeni is fogom azt. Követem Nicolas tekintetét a fák irányába, s magam is felfigyelek a különleges kis lényre. Kattogó hangja miatt ezer közül is fel lehet ismerni. -Nem sokan, de élnek, igen. Mostanában egyre kevésbé lehet őket hallani, pedig voltak éjszakák mikor a nyitott ablakon át csak az ő hangjuk szűrődött be. Történik valami, ami miatt egyre jobban hallgataggá válnak. Valami változik... És nem biztos, hogy jó irányba. Mélyet sóhajtok, ahogy a kis szellemet figyelem magam is, majd ismét a halandó férfira terelődik figyelmem. -Kell rá szánni, igen, ezért is vagyok itt. Vezetőnek pedig nem születhet mindenki, de erről csak akkor tud igazán meggyőződni, ha kipróbálja. Visszamosolyognék, de abból csak vicsorgás lenne ebben a formában, és nem szeretném sem az emberre, sem a többi erdőlakóra ráhozni a frászt. Az nem lenne túl jó, bár a tekintélyemet biztosan növelné. Viszont nem vagyok az a zsarnok típus, nincs is okom annak lenni, hiszen viszonylag békességben élünk ezen a vidéken, így nem is gondolok ilyesfajta megfélemlítésekre. -Áh, értem. Akkor az a sok pletyka, amit a muglik terjesztenek a Bermudákról, mind csak varázslat és illúzió. Valahol megértem ezt a védekezési módot, hiszen a mai modern világban a muglik sok olyan kártékony dolgot tehetnek a mi világunkban, ami akár a vesztünket is jelentheti. Ismét sóhaj hagyja el torkomat, és nem zavartatva magam közelebb lépdelek egy kicsit, már csak az érdeklődés miatt is. És kellemes illata van Mr Raynek, amit nem tudok hirtelen mihez társítani, de olyan... Édeskés. Keveredik az erdő illatával. Végtére is sárkányorromnak tetszik valamiért ez az illatkavalkád. A szerénységen csak elmosolyodom magamban, halk s nem ijesztő, inkább kellemesnek mondható morgást hallatok, ami a sárkányoknál hasonló jelzés lehet, mint a macskáknál a dorombolás. Valóban szerény vagyok, de... Akkor sem tartom magam bölcsnek. Egyszer talán az leszek, ha már éltem annyit hozzá, hogy elmondhassam magamról: "bölcs vagyok". Bár egy bölcs sosem vallja be magáról, hogy az. -Meséljen kicsit a munkájáról! Miféle sárkányokkal volt eddig dolga? Kimondottan érdekel a téma, így nem is hátrálok meg attól, hogy feltegyek pár kérdést ezt illetően. S ekkor még egy fővel bővül kis társaságunk, egy másik sárkánnyal. Szegény Mimi, el sem merem képzelni milyen félelmetes lehet neki! Pedig vannak olyan sárkányfajok, amelynek példányai nagyobbak, mint én magam ebben az alakban. De azon nagyon ősi fajok, nagyon kevesen élnek már belőlük, de azok is több száz évesek lehetnek. Visszaveszem emberi formám és ősi szavakkal próbálom nyugtatni a kis állatot. Tudom, hogy nem fog válaszolni, de ezeknek a szavaknak akkor is hatásuk szokott lenni a természet lényeire. Bár lehet nem az én hangomtól, hanem Nicolasétól sikerült megnyugodnia. Lágyan mosolygok rá, majd a kérdés hallatán a férfira pillantok. -De igen. Úgy tűnik nekem, hogy ön nagyon olvasott, Mr Ray, ha ezt a nyelvet is felismerte, nem csak a kodamákat. A keltával rokon druida nyelvet nem sokan beszélik már, ezen a környéken szinte csak az én családom van e tudás birtokában, illetve még pár alakváltó család, és talán páran a mágusok közül is akadnak, de ebben már nem vagyok biztos. A kis Mimi döbbenetét figyelve hirtelen eszembe jut valami. -Nem messze van egy forrás, ami mellett sárkánygyümölcs terem az egyik bokron. Nekem az egyik kedvencem, és tudtommal a Mimihez hasonló lények is kedvelik a zamatát. Nincs kedve velem tartani és megkeresni? Azzal lassan megindulok egy irányba és hátrapillantok közbe két vendégemre. Valóban nincs messze, és igencsak megkívántam azt a finomságot. Hmm... A magjáról majd szólok, ha odaértünk, de lehet Nicolas ismeri ezt a növényt gondozóként. Majd meglátjuk.
Nicolas Ray
Faj :
Mágus
Kor :
34
Családi állapot :
Facér
Születési idő :
1989. Aug. 01.
Hozzászólások száma :
106
Tárgy: Re: Ebonshire erdőség Szer. Júl. 08, 2015 8:07 am
Elkerekednek fűzöld szemei az izgalmas dolgok hallatán, mintha csak gyerek volna még.
- Wow...
Ennyit tud kinyögni elsőre, ténylegesen hihetetlennek hangzik amit a nagyasszony mond neki.Természetesen nem kételkedik a szavában, csak meglepődik.
- És kegyed érti a kodomák szavát? Én csak csörgést hallok.
Pillant a mohás kőre,amin egy kis jószág ücsörög, a fejét rázogatva, furcsa hangot hallatva.
- Értem.
Tudatosítja a hallottakat a város eredetéről és biccent, majd ismét a kis szerzetre pillant aggodalmasan.
- Én is érzek valamit, de nem igazán tudom mihez kötni...
Tűnődik el, megsimítja a szakállát.
- Igen, a nem-tudásnál mi sem veszélyesebb.
Ért egyet például a Bermudákat illetően. Majd aranyosan elmosolyodik ahogy közelebb lép a sárkányúrnő. Hazugság lenne azt hinni nem tart kissé még így is tőle, de azért volt ideje megszokni a sárkányok hatalmas jelenlétét.
- Ó,hát mindenfélével. A kicsiktől a nagyokig, méret és kor tekintetében is.
Mondja egészen kicsit szégyenlősen. Még is csak egy sárkány úrnővel társalog. Ekkor kezd valami mocorogni és Mimi színre lép. Rémülten csapódik Nicolas mellkasának. Megsímogatja a kis szerzet hátát a szárnyai között, szemmel láthatóan nagyon tetszik ez neki, le is nyugszik,hogy a gazdája gondoskodásától vagy a lenyűgöző jelenéstől, nem tudni.
- Én csak szeretem a természetet. Nem is értem miért fordult el tőle a mai emberi társadalom.
Nem szereti a mugli kifejezést annyira, mivel kissé lealacsonyítónak tűnhet. A nő szavára felkapja a fejét Mimiről.
- Szíves örömest!
Azzal meg is indul utána, a kis sárkány pedig lomhán fekszik a karján.
Vendég
Tárgy: Re: Ebonshire erdőség Csüt. Ápr. 25, 2019 11:22 am
- A kodomák azon kevés élőlények közé tartoznak, kiknek nyelvét még nem fejtették meg teljes egészében. Sárkányként a szavak hangulatát képes vagyok érzékelni, éppen szomorú vagy vidám dologról csörögnek-e, de a "szavak" konkrét jelentését sajnos nem tudom. Akik most itt vannak velünk, kíváncsiságot sugároznak. Az egyikük kicsit még fél is. Bájos kis teremtmények. Szeretem hallgatni érdekes hangocskájuk. Csendes, nyári éjszakákon valóban olyanok, mint az emberek számára a tücskök, akik nyitott ablakaik alatt tartanak hegedűversenyt. Rendkívül tiszta lények. - Sejtésem van csupán, mi ez a változás, ami a levegőben alattomosan kúszik minden teremtmény bőre alá, egyfajta szorongást és félelmet keltve... Olyasvalami ez, ami valamennyi városlakónál hatalmasabb lehet... Nagyon nem tetszik ez az érzés. A fiataljaink nehezen koncentrálnak erejük megőrzésére, az időseknek fájdalmaik vannak, kastélyom lakóit rémálmok gyötrik. Hiába a gyógynövényes főzetek sokasága, úgy tűnik, semmi sem tarthatja vissza ezeket a szörnyűségeket. Népem békessége viszont mindennél fontosabb számomra, így ideje lesz utána járnom, mi okozhatja ezt a kellemetlenséget. - Igen, sokan mégis azt mondják, vannak olyan titkos tudások, amik jobb, ha titokban is maradnak, akár veszélyes nem tudni róluk, akár nem. A sárkányokkal kapcsolatos rövid beszámolója mosolyt csal arcomra. Bizonyára zavarja kissé megjelenésem, lassan talán ideje lesz, hogy emberibb formát öltsek magamra. A kis Mimi jó lehetőséget is biztosít a gyors bőrváltásra. - Sajnos én sem értem, pedig a Természetnél csodálatosabb dolog kevés akad a Földön. Talán csak a mágia... De meglehet, azt is Természetanyánktól kaptuk ajándékba. Örülök, hogy elfogadja az invitálásom. Nem sietek előre - úgy lépkedem a zöld avaron, hogy egészséges, de ne túl nagy távolság legyen köztünk. Az erdő sűrűn változtatja arculatát, nem lenne túl jó, ha elszakadnánk a másiktól és más-más ösvényekre tévednénk. Én kitalálnék, de lehet, Mr. Ray bajban lenne. Bár, ki tudja, talpraesett fickónak tűnik. - Meséljen még a tudományáról! Fog esetleg tanítani bestiatanhoz hasonlatosat az iskolában? A gyerekek biztosan imádnák Mimit. Hátramosolyodom rá kedvesen, majd hirtelen átszökkenek egy gyökéren. Majdnem sikerült fenségesen orra buknom tőle. Jobban is figyelhetnék a lábam alá.
Kezdőlap
Tárgy: Ebonshire erdőség 
