13-as Gőzvonat mi Nameless városába jár naponta egyszer oda is csak éjszaka nappal nagyon ritkán jár, csakis kivételes esetekben. Indulás előtt két erős visító hangot ad ki a gőz síp. A vonat maga különleges, ahogy a vendégek is azok így csakis a legjobbat kapja mindenki, általában 12 kocsival indul de van rajta egy 13 is mi rejtve marad szinte mindenki elől az utolsó kocsi miről a nevét kapta. Megtalálható étkezde, szállás hely, bár és olvasó kocsi is. Hisz az út vagy 8-9 órát vesz igénybe megállás nélkül. A vonaton mindenki utazhat mégis jól gondold meg hogy felszállsz rá a jegyed ha nincs a lelked lehet.
A hozzászólást Stephan Blackthorn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 20, 2015 10:05 am-kor.
A 13 Gőzvonat kívül hangos, fellépve a lépcsőn viszont a vas szörnyeteg hangja egyre halkabb lesz. Az étkező kocsira száll fel ami ép nagyon is jól jön. Kisebb nagyobb morgások mellett érezteti a gyomor hogy üres. A vonat alól kicsapódó gőz széttúrta felszálláskor a fekete nyakig érő hajkoronát mit meg igazit, legalábbis megpróbálja belőni hogy a hajszálai ne álljanak szanaszét. A lányra néz, sajnos a nevét nem értette a beérkező vonat véget ezért újra bemutatkozik.
- Bocsánat nem értetem a neved a peronon. Engem Witch Beatrice hívnak, barátoknak röviden csak Atri.
Az idegen lány udvarias volt, annyira nincsen kedvességhez hozzászokva de megpróbálja viszonozni ha már előre engedték.
-Meg hívhatlak egy italra és egy reggelire? Természetesen én álom a számlát, ha már velem tartasz.
A lány kicsit szétszórtnak, elvesztenek tűnik de ez csak egy belső megérzés. Egy hang mi nem nagyon akar engedni, nem ismeri a lányt de korából kinézve biztos diák lehet. Gondolatok szálnak forognak át Witch fején és akkor eszébe jut valaki és annak élete. A lány kezét megfogja, de nem erősen így ki is tudja venni a kezét ha szeretné?! Majd a lányra komolyan szokásos "Nem igazán kedvelek...."valami viszont megfogott ami benned van mosolyt ej el egy pillanata. Régen mosolygott őszintén így nehezére esett ez is, de legalább valamit kinyomott magából talán a lány így nem nézi frizsidernek.
- Eszembe jutott valami erős hasonlóság, de még külsőre is. Érdekel hogy kire gondolok, talán az ősöd lehet a személy?
Vendég
Tárgy: Re: 13 Gőzvonat Pént. Ápr. 05, 2013 8:29 am
- Deborah Zanni - Mutatkozik be újra, miután elsőre nem sikerült. Felszállnak közbena vonatra, ami valahogy egyáltalán nem ismerős neki. Vajon mivel ütötte ki magát ennyire, hogy még az ideútra sem emlékszik? Fejét kicsit megrázza, ettől a haja ide-oda libben, utána visszatűri füle mögé, hogy ne zavarjon. Az étterem része a járműnek lenyűgöző volt, már ha a külsőségeken túljutottunk, mert a hangosság ellenére az is ott volt a lány számára a toppon. - Atri? Rendben. - Bólint rá, ezt is megjegyzi, remélhetőleg. A reggelire vonatkozó kérdést visszautasítja, az italt azonban elfogadja, így leülnek egy szabad helyre, egymással szemben természetesen. Mikor megfogja a kezét meglepetten néz rá, el is felejti elhúzni, a kérdéstől meg aztán főleg felcsúsznak szemöldökei a homlokára. - Az ősöm? Nekem? - Ez nem volt egy egyértelmű válasz, de az arcára van írva a kíváncsiság, ha már ki nem tudja mondani a döbbenettől. Nagyokat pislogva néz Atrira, mit akar csinál, vagy mi is lesz itt pontosan...
Witch Beatrice
Faj :
mágus (elátkozott)
Kor :
29
Születési idő :
1994. Oct. 30.
Hozzászólások száma :
14
Tartózkodási hely :
Namelless Town
Tárgy: Re: 13 Gőzvonat Kedd Ápr. 09, 2013 2:34 pm
Deborah Zanni
A lányt maga után húzta egy asztalig ami elkülönült a többi résztől, két személyre kialakított az asztal az egyik ablak előtt helyezkedett el ha a tájban akarnának gyönyörködni az utazok. A lány leült Witch meg vele szembe. Nem sokkal később egy előhalott féleség kihozta az italokat, meg a reggelit. Két szelet pirítóst, egy kancsó fekete Tea az egyik bögrét Witch elé a másikat Zanni elé helyezte. A fekete tea illata erőteljes volt, de ennek ellenére finom.
- Angolosan Tea-val kezdem a napot, viszont ha mást fogyasztanál csak szólj az úri halottnak ott a pultnál.
Az egyik pirítóst megkente magának jó nevelést kapott, így míg nem ette meg a pirítóst csönd honolt, kicsit zavaró tűnhet a csend. Witch nem vette le a szemét a lányról így megmutatván azért rá figyel. A másik pirítóst nem kente meg az élő halott el is vitte azt így csak a tea maradt miből öntőt magának, ivott a forró tea-ból egy kortyot majd belekezdet mondani valójába.
- Visszatérve a amit mondtam neked az ősödre, csak vicceltem jobban mondva ködösítettem. Viszont a hasonlóság meghökkentő. Hol is kezdjem az egész azután történt miután birtokomba jutót egy varázskönyv, a lényeg tanulás életem része volt és a könyv megmutatta az igaz utat. Az egyik feladat ami volt benne egy halott szellemét megidézni és azt a pokolba vezetni hogy majd később az ártatlan lelke is kövesse azt. Így arra gondoltam nagy fába vágtam fejszém és egy maradvány után keresgéltem amit sose találtam meg. Lényegében ez a személy az ki az ősöd lehet, a személy nagyszerű hadvezér volt, makacs és elég önfejű. Néha szétszórt és igazán azt sem tudta hogy mit történik körülötte. Sok csatát megfordított de elárulták, elöszőr boszorkánysággal vádolták meg viszont ezt megúszta, később cserben hagyták és eretnekség vádjával elítélték és máglyán elégették többször is hogy semmi nem maradjon testéből csak pór és hamu. A személy akiről beszélek barna hosszú és göndör,hullámos hajjal rendelkezett a neve Jeanne d’Arc de talán „Orléans-i szűz” jobban ismered. Állítólag nem volt gyereke, de egy a kereszt apjának írt bizalmas leveléből egy újszülött gyerekről ír és elég személyes a levél a feljegyzések szerint két katona volt a futár és nagy titok tartalmazott. A levél sajnos csak egy része maradt fent mit egy francia múzeumban lehet látni. Hogy hogyan nézet ki a hölgy egy pill.
Witch elővett egy okos telefont, elég bénázott rajta vagy két perc is eltelt mire egyáltalán az internetet eltudta indítani rajta. Ahol keresgélt míg megtalálta amit keresett. Egy kép volt az mit meg is mutatott Zanni-nak.
- Hát amikor én születtem még telefon sem volt. Nem az én világom a technika. És hogyan kerültél Namelles városába, talán diák vagy leszel az iskolában?
Hey, dude! Looking for something? Come here and sit down.
Újra és újra ugyanaz. Már vagy milliószor olvasta ezt a verses kötetet, és bár sose tud vele betelni, most valahogy mégis egyre unalmasabbnak érzi. Pedig nagymester tollából származnak e sorok, és sose gondolta volna, hogy lesz költő, aki ennyire képes lesz belopni magát szívébe. Személyesen volt alkalma találkozni vele, s bár minden vágya az volt, hogy egy kortynyit ízlelhessen ihlettől és sötétségtől, melankóliától dús véréből, sajnos a sok alkoholfogyasztás miatt úgy döntött, inkább lemond róla. Idén is meg kéne látogatnia a sírját, otthagyni egy szál rózsát a hűvös sírkövön... De nem biztos, sajnos, hogy feladatai engedni fogják. Minden esetre, igyekszik majd nem elfeledkezni róla. Elteszi a bőrborítású könyvecskét és nagyot sóhajt. Messze van még a cél, de az induláshoz képest már közelebb. Ezzel próbálja nyugtatni magát, kisebb-nagyobb sikerrel, unalma azonban nem igazán akarja elhagyni végre. Feláll hát, bezárja kabinját és útnak indul a kocsiban, hogy keressen magának társaságot. Hátha akad itt valaki, aki szívesen elbeszélgetne vele. Lát is egy-néhány vámpírt, de ők nem igazán foglalkoznak a furcsa idegennel, ahogyan a vérfarkasok sem. Kitartása azonban töretlen, tovább halad a kocsiban, míg nem egy magányos, de igen jóképű férfira nem esik a választása. Halkan, de határozottan bekopog a kabin ablakán, és ha felveszik vele a szemkontaktust, egy mosoly kíséretében int egyet. - Helló! Reméli, végre nem kell tovább egyedül utaznia majd. Ahhoz képest, hogy az évezredek során rengeteg ideje volt türelmet gyakorolni, most valahogy mégsem megy neki a dolog. Kell neki a társaság, hisz oly' messze van most családjától. Talán nem bánja majd a férfi, ha letelepszik hozzá egy kis csevegésre.
Nathaniel kényelmesen hátradől a bordó kárpittal bevont ülésen, és mélyet lélegez. Szórakozottan lapozgatja a kezében tartott fekete bőrkötéses könyv krémszínű lapjait amelybe a család Mágiaszövői utáni kutatásait jegyezte. Kék tintával rótt sorai kesze-kusza módon szelték át a puha felszínt. Szemöldökét összevonja az írás láttán: sosem szerette a kézírását, éles ellentétben állt rendszeretetével. Végül becsukja a könyvet és a mellette levő ülésre helyezi.
Lassan kezdi unni az utazást, egy ponton elaludhatott, mert amikor kinézett az ablakon rájött, hogy nem ismeri fel a vidéket amin áthaladnak. Kietlennek tűnt. Hébe-hóba látott egy-egy facsoportot amint csupasz ágaikkal kétségbesetten kapaszodnak az őket körül fonó ködbe, mintha csak azzal szeretnék óvni magukat a hidegtől. Az égbolton is megszaporodtak a nehéz szürke felhők és elzárták előle a hold kedves fényét így kabinjára sötétség borul.
Kelletlenül feláll, felkattintja a villanykapcsolót majd visszaül helyére és zsebéből előhúzza ketyegő zsebóráját. Finom mívű ujjait végigfuttatja a szerkezet fedelén majd egy gombnyomással kinyitja azt. Szereti az órát, fekete színű volt, fedelén pedig szolid növényminták futottak végig. Egyszerű és letisztult darab, pont az izlésének megfelelő. Éppen a mutatók mozgását és a szerkezet ketyegését figyeli amikor kopogást hall a fülke ablakán.
Fejét érdeklődve felkapja és meglátja Lyra-t amint felé int és köszön. Szemöldöke apró rándulása jelzi, meghökkenését a nő sápadtságát illetően. Első pillantásra nem igazán tudja meghatározni a korát, ez mindig is borzalmasan mengy neki. Talán harminc fölött...? Esetleg negyven körül...? Biztos, hogy száz alatt. Aztán rugallmasan felpattan és egy lendülettel elhúzza a kabin ajtaját.
- Helló! - Erősen angol akcentussal beszél, azonban kissé halkan, mint aki nem szokott ahhoz, hogy hangját felemelje. Hangja mély, fiatalos.
- Ha a szendvicsest keresed, ne tedd. Én sem láttam, pedig éhen halok lassan. Remélhetőleg nem valami homokos parton kóborol boszorkányokat keresve... - Mondja, majd lemondó tekintettel csóválja meg a fejét.
A hozzászólást Nathaniel Crowley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 25, 2019 10:33 pm-kor.
Hey, dude! Looking for something? Come here and sit down.
A válasz olyannyira meglepi, hogy nem is tud rá hirtelen mit felelni. Feltolja homlokára nagy keretes napszemüvegét, furcsán zöldes színben fluoreszkáló szemeit a másik szépségesen kék pillantásába fúrja. Arcán látszik, hogy nem éppen erre a válaszra számított, de nem neheztel érte, sőt még nevetgél is rajta egyet. - Bevallom, én csak társaságot kerestem erre a hosszú útra, de ha ezt megadod nekem, akkor én is segítek Neked szendvicset vadászni. Mit szólsz? Jókedve misztikus kis mosollyá szelídül, és játékos hívogatással el is indul az étkező kocsi felé, hátha ott lapul valamerre a szendvicses. Ő maga is kezd már éhessé válni, bal középső ujján ragyogó citrin gyűrűje talán már kezdi feladni a szolgálatot. Minden esetre, próbál kitartani a célállomásig, maximum hűtőtáskájában lapuló vésztartalékáért nyúl majd. - Amúgy Lyra vagyok! Hirtelen fordul vissza a férfi felé, jobb kezét nyújtva neki. Igen, tény és való, hogy elé sápkóros. Ha hallaná, hogy harminc és negyven éves kor köré saccolták, biztosan nagyon örülne neki. Bár, szerencsére elég fiatalos élettel teliség jellemzi, így a sok ezer évből letagadhat azért párat. Talán emiatt tud jó kapcsolatot teremteni szinte az első percektől kezdve másokkal, ahogy indulásakor a Brahmana is megmondta. Reméli, hogy ez a tulajdonsága a későbbiekben is jól jön majd.
Tárgy: Re: 13 Gőzvonat Vas. Jún. 09, 2019 11:26 am
To my new friend...
Nathaniel arcán széles, elégedett vigyor jelenik meg, szemei huncutul csillognak a várt hatás láttán: Végre valaki aki értékeli a jó humort! Csak most vette észre, hogy a nő napszemüveget hord. Éjszaka. Elég szokatlan, de olyanoknál akiknek a szemét műtötték általában szükséges az ilyen. Bár, a különös csillogást nem tudja hova tenni. Ezzel a hófehér bőrrel és szinte világítóan zöld szemmel kicsit ijesztően fest az előtte álló nő.
- Társasággal éppen szolgálhatok, egyébként is kezdtem unni ezt a borzasztóan hosszú utat, olyan véget nem érőnek tűnik néha.. - Nathaniel határozatlan mozdulatot tesz jobb kezével, nyomatékosítva, hogy az örökkévalóság fogalma néha igen csak szubjektív. Rokonszevesnek tűnik számára a nő közvetlensége. - Rendben, keressük fel az emberünket! - Beleegyezően bólint, majd egy nagy lépéssel neki indul újdonsült társa után. Éppen csak elkerüli a hirtelen ütközést amikor az váratlanul hátra fordul, de ruganyos mozdulattal oldalra kerül ezt megakadályozandóan. A hirtelen mozdulat következtében keletkezett légáramlat felé sodorja a nő, különös, kissé talán fűszeres illatát. Kellemes!
- Ah, Örvendek, Lyra! Nathaniel Corwley, röviden Nat. - Biccent és finom vonású kezét fürgén Lyra felé nyújta, majd egy gyengéd, de határozott mozdulattal kezet ráz vele. Már indul is tovább nagy lendülettel, kutató pillantásokat vetve az elmaradó kabinokra. - Szép gyűrű! - Szól hátra a válla fölött amint puha léptekkel átszeli a fa burkolatú, kellemes hatású folyosót. - Esetleg mágikus? - Kérdezi érdeklődve.
Vendég
Tárgy: Re: 13 Gőzvonat Vas. Jún. 09, 2019 9:42 pm
To my new friend
Hey, dude! Looking for something? Come here and sit down.
Természetes, hogy értékeli a jó humort! Egy őhozzá hasonló vén csont általában az összes létező viccet hallotta már, amit a Föld kerekén valaha is elsütöttek, de ez a kis szójáték most túl nagyot ütött, még az ő számára is. Azt pedig sejti, hogy furcsának tarthatja a fiatal férfi, hisz általában a maga fajtáját mindenki annak szokta. Vámpírszerű, de valahogy mégsem, jegyei nem tűnhetnek ismerősnek a legtöbbek számára, sem könyvekből, sem máshonnan. Elég rejtett életet élnek, ritkán merészkednek a nagyközönség elé, de ha mégis, mint Lyra most, akkor általában a jelenlétüket döbbenet követi. Soványak, sápkórosak, fluoreszkál a szemük és olyasféle energiát sugároznak magukból, amit egyszerűen képtelenek feldolgozni. Ilyen ez, mikor az ember számára idegen fajjal találkozik. - Ugye? Én is pont ugyanígy érzek! Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy legalább már közelebb vagyok, mióta elindultam, de áhh! Most valahogy nem megy a türelem. A társaságnak pedig örül, persze, így meg is indul, ám arra nem számít, hogy Nat nagy léptekkel és lendülettel ered a nyomába - kis híján összeütköznek, de ügyesen megoldják a dolgot. - Bájos név! Csak nem rokona az öreg Aleisternek? Nem semmi mágus volt, ahogy visszaemlékszik rá, az biztos. Hasonló vonásokat bár nem fedez fel bennük, az emlékei alapján, de ki tudja, lehet, hogy valamelyik ágon rokonok egymással. A férfi ekkor megelőzi, most neki kell a falhoz lapulnia, hogy maga elé engedhesse, ha már ilyen nagy lendülettel töri az utat. Ilyenek ezek a mai fiatalok, mindenhová csak sietnek. - Köszönöm! Mondhatni, a lányomtól kaptam, még mielőtt elindultam volna ide. Állítólag szerencsét hoz. Nem akarja felfedni a teljes valóságot. Szimpatikus neki Nat, de ezek olyan dolgok, amikről az asurák nem beszélnek más fajok előtt. Ezek az ő kis titkaik. Az azonban nem titok, hogy hamarosan elérik az étkezőkocsit. - Na, lássuk, itt bujkál-e valahol az a homoki boszorkány, vagy sem! Elvigyorodik a mágus háta mögött, miközben körbeszimatol. Nem igazán érez szendvicsillatot. Lehet, hogy a végén még nekik maguknak kell csinálniuk?
Nathaniel rendületlenül tör előre a kissé szűk folyosón, csak úgy lobognak utána a szép vörös selyem függönyök. Minden probléma nélkül egyensúlyoz a rázkódó vonaton. - Köszönöm szépen! Aleister Crowley-ra gondolsz? Nem, pusztán névrokonok vagyunk, de hallottam róla ezt-azt... - Fordul sarkon fürgén. - Az én családom Művészcsalád! - Hátát kihúzza, fejét felszegi. - Remek festőink voltak, íróink...meg nagy ritkán egyéb is akadt a családban ami nem kevésbbé becsülendő! - Biccent, majd ismét pördül egyet és már megy is az étkező kocsi felé, menet közben jobb kezével végig simít olajozott, ápolt szakállán.
- Szerencsét hoz? - Néz vissza a válla fölött. Futó pillantást vetne a gyűrűre, ha éppen rálátna. - Igazán kedves volt a lányodtól, hogy ilyen ajándékot adott számodra, roppant fontos lehetsz neki. - Az első alkalommal éppen csak egy pár, elmosódott szálat vett észre a gyűrű körül. Mágiaszövőként szeme érzékeny volt a misztikus energiákra és általában ha egy tárgyon bűvölet ült, jobb esetben ki is tudta bogozni annak az értelmét. Viszont a gyűrűt nem tudta teljesen értelmezni, számára ismeretlen Mágiával készülhetett. Mindenesetre annyiban hagyja a témát, érzékelve, hogy kissé modortalan lehetett kérdése.
Végre elérik az étkezőkocsit, igazán kellemes! A kis asztalok két sorban vannak elrendezve az ablakok mellett, középen viszonylag keskeny részt hagyva a közlekedésre. Szép, fehér abrosz borítja azokat, apró kis lámpák adnak hangulatos megvilágítást az étkezéshez. A bordó kárpit és a faberakás itt is változatlan. Pár asztalnál már ülnek utasok, elmerülve falatoznak és beszélgetnek. A fiatal férfi a kocsi hátsó részében észrevesz egy kissebb zsúrkocsit, szendvicsekkel megrakodva.
- Ha a látásom nem csal, megtaláltuk a hőn áhított zsákmányt! - Ügyesen eloldalaz a vendégek között, azonban az egyiket óhatatlanul is meglöki. - Ohh, pardon! - Bocsánatkérően széttárja kezét és továbbmegy. Fura alaknak tűnt, talán vérfarkas lehetett, remélhetőleg nem lesz belőle probléma. Végül eléri célját és gyorsan lecsap egy-egy szendvicsre, majd sarkon fordul és az egyiket Lyra felé nyújta. - Remélem az íze is lesz olyan jó mint ahogy kinéz! - Mondja, majd jó nagyot harap az egyikből.
A hozzászólást Nathaniel Crowley összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2019 11:06 am-kor.
Vendég
Tárgy: Re: 13 Gőzvonat Vas. Jún. 23, 2019 1:18 pm
To my new friend
Hey, dude! Looking for something? Come here and sit down.
- Oh! Művészcsalád! Nagyon jól hangzik. Talán Te is művész vagy? Csak nem kiállításod megnyitójára sietsz? Vagy az új könyvedhez gyűjtesz ihletet? A legnagyobb barátságossággal érdeklődik, hiszen valóban izgatja a tény, mi szerint egy valódi művésszel van szerencséje megismerkedni. Bár, érzékelői vadul villognak a fejében, hogy a fiatalúrnak varázslat csörgedezik az ereiben, a vére illatából is meg lehet állapítani, de nem kapkodja el a dolgot, majd ő mesél magáról, ha szeretne. Addig is igyekszik a fürge ifjúval tartani a tempót. - Ó, igen! A család már csak ilyen. Nálunk mindenki fontos mindenkinek. Örül azért annak, hogy nem faggatják tovább, nem feltétlenül szeret hazudni, még ha könnyen is megy neki. Az étkezőbe érve körbepillant. Valóban hangulatos ez a hely, mintha csak egy film forgatási helyszínére érkeztek volna. Nathaniel el is suhan a hőn áhított étekért, valakit kis híján elsodorva, mint egy tank. Akaratlanul is felderül rajta, persze a farkas komának ez nem ennyire vicces. Valamit odamorog főhősnőnknek, majd leül egy távolabbi asztalhoz, ahol szúrós pillantással méregeti a két alakot. Lyra próbálja visszafojtani nevetését, miközben a felé irányuló szendvics felé pillant. - Nagyon kedves vagy, de én nem kérek, köszönöm! Edd csak meg nyugodtan! Elvigyorodik és le is huppan az egyik asztalhoz, várva, hogy Nat is így tegyen... Hiszen megígérte a társaságot a jó szendvicsért cserébe.
- Oh? Rendben, akkor majd megeszem, kárba nem fog veszni! - Mondja Nathaniel két harapás között, kissé meglepetten, majd kényelmesen lehuppan Lyra-val szemben az asztalhoz, jobb lábát a balra támasztja és hátradől. - Mondhatjuk, hogy afféle Művész vagyok, igen. - Bólint szórakozottan, és az egyik szendvicset leteszi az előtte levő tálra. - Bár én nem festő vagy író lennék, az én mesterségem kicsit másfajta...megközelítést igényel. Személy szerint elégedett vagyok vele, de a családban ez okoz néha kellemetlen pillanatokat. - Szomorkásan elmosolyodik. - Szüleim szerény véleménye szerint az Ajándék amit kaptam becsülendő és roppant értékes tulajdonság, amit számos nagyszerű dologra lehetne használni, én azonban barbár módon eltorzítom ezt a csodás lehetőséget. - Sűrű, összevont barna szemöldöke és a homlokán megjelenő barázdák arról árulkodnak, hogy a fiatal férfinak komoly fenntartásai vannak ezen véleményt illetően.
Nathaniel Lyra-ra szegezi tekintetét minek mélyén vegyes érzelmek kavarognak. - Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a kitalált, mesés történeteknek, mondhatjuk úgy is, hogy lelkes gyűjtője vagyok azoknak. Így hát, egyszer úgy döntöttem, hogy még közelebb kerülhessek ezekhez, történelmi vívást fogok tanulni. Kard, balta, buzogány, lándzsa, meg miegymás. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a Szövet ajándékát kaptam. Nehezen boldogultam az elején, nem is nagyon fűlött a fogam a fáradalmas tanuláshoz és a sok, apró részlethez. - Itt a férfi elhallgat egy rövid időre.
Merengő tekintetét végighordozza az étkezőkocsin és a vendégeken. Itt-ott kósza, halovány, áttetsző szálakat vél felfedezni és tudja, hogy ezek szerint számos mágikus tárgy akad a vendégek között. Igen, azóta másképpen látja a világot mint az egyszerű emberek. Egy kicsit lehunyja szemét és mélyen önön magja felé koncentrál kicsit elmerülve a jelenben. Hamarosan ráakad arra a szálra amit keres és azonnal létre is jön a kapcsolat közte és a Szövet között. Az első pillanatban mint mindig, a feneketlen óceánhoz hasonlító misztikus, hömpölygő erő nyomása össze akarja törni, elmosni elméjét, azonban gyakorlottan úrrá lesz rajta és csak figyeli azt. Lelki szemei előtt megjelenik az egész világegyetemet vibrálva behálózó miriádnyi színben pompázó kozmikus erő. Nehéz lenne szavakkal leírni a látványt: egyszerre csodálatos és rettenetes, megfogható és megfoghatatlan, érthető és fel nem fogható.
Nathaniel mélyet sóhajt és megszakítja kapcsolatát a Mágia Szövetével majd kinyitja szemeit és Lyra-ra néz. Tekintetéből még látni, hogy éppen visszatér a pillanatnyi utazásból. - De most már tudom, jól tettem, hogy nem utasítottam el a lehetőséget a tanulásra. Más lett a világ körülöttem, és én is másabb lettem tőle. No, de, elkalandoztam olybá tűnik! - Nathaniel halkan felnevet és harap még egyet a szendvicséből.
- Családunkban, akiknek ez az Ajándék megadatott, inkább arra használták, hogy a nagyobb jót szolgálják ezzel. Voltak, akik a bájitalok készítésében értek el komoly eredményeket és így számos betegséget voltak képesek meggyógyítani. Megint mások az átváltoztatástan művészetével hoztak lére csodálatos művészi alkotásokat, sokan szobrászok is voltak közülük egyébként. Egyik, távoli rokonunk a Szövet történetének felkutatásával foglalatoskodott, neki hála sok mindent megtudtunk ezzel kapcsolatban. Én pedig ezzel szemben - családom meglátása alapján - szemen köpöm ezt a hagyományt azzal, hogy a Csatamágia felé fordulok ami szerintük egy barbár, pusztító területe a Mágia mesés szövetének. - Nathaniel lemondóan csóválja a fejét amikor ehhez a részhez ér, majd felhorkant. - Fogok én még olyat mutatni a családnak ezen a területen amitől leesik az álluk. - A hangsúly ahogy ez mondja inkább arról árulkodik, hogy ez nem fogadkozás, hanem tény, hangja magabiztos csengése szintén ezt támasztja alá. - Viszont én már eleget beszéltem, mesélj Te is egy kicsit magadról! Milyen utak hoztak Téged erre a vonatra? - Kérdezi a fiatal férfi és érdeklődve előrébb dől a székében, kíváncsian méregetve a nőt.
Kezdőlap
Tárgy: 13 Gőzvonat 
