Régi szoba

Tárgy: Régi szoba Szomb. Júl. 27, 2013 9:52 pm

Régi szoba Stephan Blackthorn hálószobája, jobban szereti mint modern és fényes szobát az emeleten. Remek építésének köszönhetően nyáron is természetesen hűvös, még ha télen viszont hideg.
Szobába három kis méretű ablakon verődik be fény, két ajtó található benne az egyik modern épületrészbe vezet másik régi fürdőbe!

Tárgy: Re: Régi szoba Csüt. Jan. 02, 2014 7:15 pm

A "Régi szoba" nem kedveli Black ezt a szobát még ha szívesen is alszik itt.
Talán csak az ágyat kéne kicserélni két személyre tervezett ő meg egyedül van már régóta. Nem jó emlékek törnek elő és ez szomorúvá teszi és rájön hogy mégis vannak gyenge pontjai, gyengeségei minek nem szabadna lenniük. Múlt szúrja szíven, most meg ebben az ágyban egy lány fekszik ki meghalt volna a családjáért hogy öt is fogadja a halál. Lányt nem érte halál Kim meghalt, utolsó napok fárasztóak volt így is számára tanáccsal vitatkozott eleget és városban is pletykák ezrei kezdtek el terjengeni. Most mégis nem a kastélyban van, szobalány kit megbízott Anna gondozásával, szolt hogy kis hölgy vendégük már ébredezik. Szer normális esetben négy napra is kiüt valakit de kis Anna még két nap sem telt el és ébredezik. Egy igazi tiszta vérű, ezt Black tudja jól nem egy fránya utánzat. Egy igazi nemesi vérr folyik mi erős, nem is ez volt a cél legalább már azt is tudni egy ilyen nemesi vérrel megáldott kis hölgynél meddig hat a szer. Kísérleti nyúl, nem nem az mégis Csipkerózsika annak lett használva. Black parancsára lányt megmosdatták és átöltöztették szobalányok egy hálóingbe, egy orvos is nyolc óránként ellenőrizte állapotát. Szobában van radiátor, kandalló ég mégis és Black azt támasza kezével, szereti halgatni fa ropogását és tűz fénye mindig megnyugtatja. Most döntés nehéz, döntés képtelen mert meg kéne ölni vendégét. Rá pillant kis Anna-ra és nem tudja mit csináljon, egy ok egy ismeretlen erő kezét görcsbe rántja és nem engedi hogy meghúzza a ravaszt.
Pedig ez az ö dolga lenne. Helyette vár és a tűzet bámulja, néha rápillantva szépséges arcra ki takaró alatt megbújik.
Ébredés idők kérdése, mi lesz utána jobb lett volna eső elmosta volna a múltat és
sáros föld elásta volna fiatal szépséget.

Tárgy: Re: Régi szoba Pént. Jan. 03, 2014 10:29 am

*Selyempárnák között fekszik, puhaság öleli körbe testét, finom, könnyű takaró.
Remegni kezd a szemhéja, lassacskán kinyitja a szemét. Pontosan Black-et pillantja meg elsőnek. Látja ahogy a kandallónál ácsorog és a lángokat kémleli.
Egy ideig nem szól semmit*
- Azt hiszi felbéreltek, hogy megöljem.
*szólal meg végül és közben kicsit megpróbál felülni az ágyban, a nagy párnának dőlve.
Nem tud másra gondolni, amiért Stephan Blackthorn végezni akar vele. Jók a kapcsolatai, valószínűleg idő közben kinyomozta hogy Anna Korszakov, alias 'Raszputyina' bérgyilkos. Csakhogy a sors iróniája hogy ehhez a férfihez nem a munkaadói küldték*
- Ki kell, hogy ábrándítsam. A szüleim rángattak el ide, feldúlva az életemet.
*sóhajt egy aprót mikor elhelyezkedik az ágyban és továbbra is Black felé néz. Hisz neki vagy sem, az rajta múlik. A történet nevetségesen hangzik, senki se venné be.
Pedig ez a banális igazság.
Ez viszont nem biztos, hogy meghatja a ház urát*
- Tud valamit az apámról, amit én nem?
*kérdezi szokásos szemtelenségével, hiszen ha valóban az ő családja mészárolta le Kimét, akkor kizárásos alapon a szülei a ludasak. Akiket mindig is gyáva féregnek tartott...összetörne a szánalmas kép amit róluk alkotott és kiderülne hogy mindvégig csak túl jól színészkedtek. Reméli Black ezügyben téved.
Talán túl sokat kérdez, el is hallgatt. Nem fogja megkérdezni miért nem ölte meg Stephan. A leglehetetlenebb kérdés lenne. A választ pedig úgy is sejti*

Tárgy: Re: Régi szoba Vas. Jan. 05, 2014 3:02 pm

A tűz ropogása nyugtató zene, e zenét megzavarja egy hang.
Egy hang mely kellemesen cseng, hang melyet nem megy ki az ember fejéből egy könnyen. Black számára ez a hang megnyugvást, nyugalmat jelenti.
Ez a dallamok szépek lehetnének, kétélű pengeként hatolnak Black szívébe mégis.
Mert idegesítő és zavaró is tud lenni főleg az ember rég óta egyedül van.
Anna megszólal reagálni elsőre nem reagál Black, tűzet nézi amikor az apára kerül sor szúrós tekintettel néz a lányra. Válaszával viszont vár, levegő erős,levegő feszült ez a feszültség Black-ből árad. Megfordul a helységben lévő egyik nagy bőr fotelba beül mi az ágy felé tekint. Bal kezével lábára támaszkodik, jobb kezével a hajába túr. Váratlanul hirtelen kezd bele mondana valójába, vagy mit elmondana a lánynak.

-Történelem nem alszik, harag sem pihen, ahogy utáljuk egymást
annak ellenére hogy egyformák vagyunk.
Emberként meg sem lehet különböztetni minket, egyedül a szőrünk színe mi különbözik.
Fekete igen az vagyok, szőröm rövid és szúrós, testem izmos ölésre termett.
Fehér az te vagy, szőröd hosszabb,selymesebb, innét ugyan az mint nálam,
mégis kettő közt ez a kis különbség és őseinknek köszönhetően.
Ösztönösen taszítják egymást, igaz ahogy egyre jobban keveredünk
békét kéne hoznia, csak egyre több vér születik mégis.
Mi kiket az emberek szörnyetegnek neveznek, mindig is alvilágban éltünk
az első átalakulás, nemes vagy szegény fájdalmas és kínzó.
Megtörténik az első vacsora, egy életet egy társat, embert vagy ki épen hoznak,
vagy rossz sors elénk kerget. Gyilkosok leszünk ha akarjuk ha nem, ösztönösen cselekszünk egy ősi ösztön. Apád..

Apa szónál megállt egy kis időre, gondolkozott hogyan lehetne kerek a szó.
Jobb könyékét letámassza lábára, majd újaival állát simogatja szakálla véget olyan mintha azt dörzsölgetné.
Gondolkozik, nem tudja igazán hogy tényleg folytatni kéne,szúrós tekintett alatt megjelenik egy kisebb mosoly. Ablakok kicsi de nyolc is van belőle, fénycsíkok pásztáznak be szembelévő falon megütközve és elterülve.
Egy a fénycsíkok közül Black-et súrolja, és nagy fotel tábla árnyékot vetve
szinte elrejti tulajdonosát. Hátra dől és eltűnik az árnyékban mely nem sötét,
elég ahhoz sejtelmes legyen mosoly mely Black arcán jelent meg.
Egy kisebb sóhaj, levegő vétel mit Black elejt és folytatja ahol abba hagyta.

- Apád egy üzlet ember volt,első sorban.
Másodsorban is csak nem mindegy mivel üzletel valaki és kivel.
Egyszer már jött hozzám egy feleség jelölt az is fiatal volt mint te
érdekesség módon szüleid ajánlásával került bele tanács listájára.
Csak sose ért ide, a Nyári vonat szerencsétlenség egyik legsúlyosabb dolog mi itt
Namelles városában volt. A lány és kísérői egy egész vagyon mi ki volt bérelve
nagy robbanásban eltűnt.
Hogy kerülhetsz egy listára Anna mikor, igaz nemesi vérből származol
a címet apád használja mégis rég elvették tőletek, hivatalosan családod
már nem tartozott nemesi vér közé.
Szüleid tanácsára fölkerültél a listára, egy ajándékot is küldtek nekem.
Mit neked kelet volna oda adnod, ezt Kim nyitotta ki.
Nem Kim volt célpont, hanem én, én voltam és ilyenkor várod el hogy bízzak.
Kim a Yure nevű Jakuza családba származott, egy fehér szőrű család
egyik legöregebb nemesi családok egyike. Miután értesültek a fiúk haláláról,
nem részletezem mi történt elég ha annyit mondok nem létezik már egy felmenőd sem.
Családfád utolsó tagja vagy, vagyonod és rangod sincs mert robbanás szerint te is meghaltál. Egyedül iker testvéred él, ki elájult a hír hallatán és most nálam vendégeskedik egy Korszakov!

Black csöndbe maradt, elég sok információ így elsőre.
Talán Anna is van kérdése, két nap telt el és ezalatt mindent elvesztet.
Nem tudja Black hogy fog reagálni erre, fel áll a fotelből mi lassan halk ropogás
mellett újra elnyeri régi formáját. Mintha bőgne, vagy ép boldogság hangja
hogy megszabadult egy súlytól mi eddig elnyomta. Black lassú, biztos léptekkel
oda sétál az ágyhoz, két ablakon betörő fénycsóvát is megszakítva, fényben jobban kirajzolódik külalakja és mint egy nagy óriásnak tűnne egy gyerek szemében. Leül az ágy végébe puha ágyba belesüllyed, takarón ránt is egy kicsit mellyel Anna van betakarva, nem mondott el a lánynak mindent nem is akar szemébe nézni, ezért hátal ül. Nem szereti a lányt, megölni sem tudta pedig az lett volna logikus lépés. Egyelőre vár mit szól Anna ahhoz amit mesélt.
Néha jobb lenne ha tényleg egy mese lenne ő a lány és Namelles városa.

Tárgy: Re: Régi szoba Csüt. Jan. 16, 2014 4:27 pm

*Anna Korszakov sokáig ül némán. Hallgatja Stephan Blackthorn-t, nem szakítja félbe, ahogy pillája sem rebben a szavak hallatán. Mint egy eleven jégcsap.
Egy idő után aztán, mikor Black úgy ül le az ágy szélére, hogy ne kelljen még csak a fiatal nő lábujjához se közel kerülnie, háttal, akkor Anna felül az ágyban.
Kifejti magát a nagy takaró alól, mezítláb és hálóruhában, amit rá adtak és odasétáll a ház urához. Tudja, hogy magától képtelen lenne megtenni, a férfi túl sokáig élt izolálva és túl sok volt neki az, amit ennek az ismeretlen és szemtelen lánynak elmondott. Megáll Black előtt. Akaratlanul is a Nyomorultak jut eszébe, Victor Hugo tollából...a Nyomorultak, akik mint testi, mint lelki nyomorodottak és a társadalom tette őket azzá.
Hogy fajulhatott eddig?*
- Legyen vége. Vessünk neki véget. Ezt szeretné, ez nyugtalanítja, nem igaz? Elég volt a vérből és a hullahegyekből.
*Ennyit mond, ácsorog egy kicsit, aztán valahogy egyik kezét Stephan fejére teszi. Eltelik valamennyi idő, talán csak röpke pillanatok, és a lány csókot ad Black feje búbjára, a sűrű, kátrányfekete hajkoronára. Az arcán érzi hogy a szőre tényleg durvább mint nekik, fehér szőrűeknek. Ahogy ezt Black is érezheti, ahogy a mozdulattól a platinaszőke haj leomlik Raszputyina vállán és az ő arcát súrolja.
Elengedi, hamar, meglát és egész alakos tükrö a szobában, pont magát látja benne. Odasétáll szótlan és mézi rezzenéstelen arccal saját magát. Vagy azt, ami az arc mögött van*
- Az apám egy mocskos patkány volt, de félre vezetett. Eszesebb féreg volt annál, mint aminek hittem, de ez a lényegen mit sem változtat. 15 évesen úgy döntöttem ott hagyom őket, megrohadni a saját levükben. Szerintem jó ideig fel sem tűnt nekik a hiányom. Elmentem. Mert csak egy tárgy voltam a többi giccses szobor között a házban. Az anyám csalta az apámat, az apám csalta az anyámat, de a zsebe mindenkinek dagadt. Elmentem. Messze, nem érdekelt semmi. Fel mentem, északra. Ahol a leghidegebb az orosz tél. Megtámadtak, nem egyszer és nem kétszer. Nem is vártam mást, ilyen az élet az utcán. De megöltem őket. Mindig. Mindet. Egyszer aztán, még egy év sem telt el, megjelent egy öltönyös férfi. Azt mondta különleges adottságom van a gyilkoláshoz. Mintha ösztönösen tudnám hova kell ütni, hova kell szúrni, hogy az illető szörnyet haljon. Rögtön. Azt mondta kár lenne az ilyen tehetséget elpazarolni. Egy Colt-ot nyomott a kezembe és azt mondta...biztosan azt is tudom, hová kell lőni. És igaza is volt. Mindig. Egy lövés. És összeestek. Azt mondta, fizet azért ha megölöm azt akit mond. És ez jó üzletnek tűnt. Tudja, az ilyenek nem öletnek meg jó embereket, csak olyan gennyládákat mint amilyenek saját maguk. Szóval megtettem. Aztán egyre többen kértek fel ilyen munkára. Míg nem...két éve felhívtak egy nyilvános telefonról. A kormány volt az. Olyan összeget mondtak amit egy józan se utasítana vissza. Így lettem az aki vagyok. Raszputyina, orosz ügynök. Ők így hívják, így szebben hangzik.
De gondolom, ezt már tudja, Janice kinyomozta magának.
*továbbra is ott áll, nem mozdul. Nem beszélt erről még senkinek, de most már mint egy. A szülei meg akarták ölni, csak úgy kedvtelésből. Ez azért még tőlük is váratlanul jött. De a haláluk nem zavarja. Viszont a világ szemében halott...de kétli, hogy a munkaadói csak úgy annyiban hagyják, anélkül hogy körbe ne szimatoljanak. Az eltűnése eleve fel kellett hogy tűnjön, csak úgy hirtelen "elutazott"-a szülei parancsára-,mindneki mehet szabadságra...na de egy robbantás híre még a fagyis Szibériába is eljut*

Magyar dalszöveg:

Tárgy: Re: Régi szoba Szer. Feb. 05, 2014 2:46 am

Black az ágy végében ül, gondolkodik most sok gondolat keveredik.
Egy gondolat jön, aztán egy második kerül elő, kisebb kavarodás.
Belenyúl dús hajába és két újával megvakarja fejét, kicsit tudatlanság jeleit érzi.
Döntés képtelenség főleg miután szép vendége felállt és előtte megállt.
Térdig érő hálóingben kilátszottak a lány lábai, törékeny és fehér lábak voltak azok, kenőcs mellyel bekenték mély selymesebb látszót még jóban kiemelte a formáját. Föl emelte volna szemeit hisz a föld felé bámult, a lány kezét mégis fejére helyezte, így szeme a lábakon ragadt. Kisebb csönd támad lány lehajol és a lány kellemes, puha haja átöleli, még csak most veszi észre igazán hogy milyen hosszú lány haja. Majd lány szája ad egy gyors, meleg érzést keltő csókot.
Hirtelen leáll minden vegyes gondolat, lány keze elválik borzos fejétől nem fésülködőt meg, kicsit kócos gyerek képét mutathatja, most lány keze is belenyúlt. Lány eltávolodik tőle, és megáll a szobában lévő tükör ellőtt melybe oly rég nézett Black. Rossz emlékek azok mik eszébe jutnak pedig szépek voltak előtte de most csak bánatot hoz. Miközben lány tükörbe nézi magát és lassan feláll az ágyról és tekintette a lány szemeivel ütközik még ha csak tükörben.
Csöndben hallgatja mit mond lány, mért szólna meg de mikor befejezi elindul a lány felé és jobb füléhez lehajol arcának bal oldalát a lány haja simogatja. Halkan a lány fülébe súgja mondani valóját.

- Ez egy végtelen háború, ennek nem lehet véget vetni.
Időszakos béke meg nem megoldás.

Kinyújtózkodik Black hisz a lány nála jóval kisebb, majd folytatja.
Mondani valója gúnyos vagy sértő nemet vesz föl, nem tudni hogy mi áll mögötte. De inkább gúnyos.

- Gyilkos, valakit megölni nem kell tehetség.
Meghúzni egy ravaszt sem kell tehetség.
Pénzért ölni, mi vagy te egy cemende, áthívhatom Hansi nővért
ő már dolgozott ilyen helyen. Pénzért ölni vagy szolgálni egy kutya.
Igen nem vagy több mint egy cemende. Mért is lennél több.
Olyanokat ölsz kik patkányok.
Te sem vagy több egy sunyi patkánynál ki, meghúzza a ravaszt vagy lecsap
megöli azt ki még védekezni sem tud. Amennyire undorodtál apádtól, annál jobban váltál olyanná mint ő. Egy rohadt szívű patkánnyá, mert mindegy kit ölsz
meg egy ártatlan járókelőt ha már öltél te sem vagy.......

Egy erőteljes kopogás jött a szoba bejárata felől, Black felkapta a fejét
és odasétált az ajtóhoz, az ajtó befelé nyílik így jó látható volt három nagyobb fekete öltönyös őr, az egyik kezében egy kisebb doboz a doboz tetején meg egy kisebb fekete tárgy. Black átvette a két tárgyat és letette őket a nagy fotel melletti kis asztalra, a kis fekete tárgy mi a dobozon feküdt az a telefon volt mit
még Janice adott át Anna Korszakov részére. Black félre rakja telefont a dobozt kinyitja csak díszes revolvert vesz elő belőle. Folytatja mibe bele kezdett.

-Ott hagytam abba te sem vagy jobb.
Te sem vagy jobb mint én, embereket öltünk mind a ketten.
Mégis a különbség én nekem ezért nem fizetek, vagyonért nem ölök.
Hatalom más kérdés, és ez kis robbanás erre pont jó jött.
Tanács is avval van elfoglalva hogy miért ugrott egymásnak két nagy hatalmú fehér szőrű, én tőlem meg bocsánatot kértek így egy jó darabig megint békém van és helyem is megmarad legalább 20 évre.
Nem fecsérlem feleslegesen a levegőt, hanem újabb választás elé állítom
Korszakov kis hölgy.

Black megmarkolja nagy revolvert és Anna felé tarja, csöve a lány fejére tekint.

- Két választás az egyik ez a fegyver, ami halált jelent.
Másik a telefon melyben két francia család gazdag sarja található.
Kikhez elmegy.
Kiket elvesz.
Új néven él valamelyikkel míg meg nem hal.
Oda ért telefon fényképet kell készíteni szíve gyöngyéről, fényképezze le
a fiatal fiút, evvel jelezve hogy őt szeretné, fényképezze le azt ki kell magának.
Mind kettő gazdag és annyira nem vészesek, én véleményemet meghallgatja
telepedjen le. Utána nézhetnék hogy a kettő közül valamelyikhez hozzá ment, egy fénykép a szíve választottjáról sokall jobban tetszene. Szeretem mikor fiatalok házasodnak és boldogok.

Az utolsó két mondat már viccesebb hangnembe monda Black,
A fegyvert le eresztette, majd lassan oda ment megint a nagy bőr fotelhez és beleült, nagy teste belesüllyedt, a revolvert nem rakta még le de az úja nem a ravaszon hanem ravasz mellett feküdt. A lányra nézett és mosolygott várta a lány válaszát bármi is legyen az.

Tárgy: Re: Régi szoba Szer. Feb. 05, 2014 8:44 pm

*áll a tükör előtt, selyemfehér fürtjei a lapockáját súrolja. Nem néz Blackre, a tükörbe bámul, csontos vállai, szinte vámpírian fehér bőre*
- Nem is lehet, ha meg sem próbálja. Sok mindenről hiszik azt, hogy esélytelen, de a fáradtságot nem veszik, hogy ezt a feltételezést le is teszteljék.
*egy hangszínben mondja, alig mozog az ajka is, még kissé gyenge a történtek után, bár ez alig látszik. A férfi hosszas szitkozódását némám tűri, töretlenül meredve a tükörbe. Sokszor hallgatott már hasonló beszédet, nem újdonság neki. Egyetlen megjegyzése lenne csupán a ház urához, de meglepő módon ezt magától Stephantól hallja*
- Ahogy mondja, Mr.Black. Maga ugyan olyan szarházi mint én.
*jelenti ki helyeselve, nem szépítve a szavakat. Tekintete akár a rókáé, összeszűkült, kegyetlen és ravasz*
- Perszehogy nem fizetnek magának érte, hiszen annyi pénze van a sötét kis ügyleteiből, amennyit nem szégyell. Tudja, ha nekem nem kellett volna pénz, el se kezdem. Nem akartam sokat, csak annyit amennyivel boldogulok. Egy fillér nélkül szöktem el, akkor erre nem gondoltam. Aztán pedig, ne mondja hogy pont magának kell elmagyaráznom, hogy ez hogy megy. Nincs vissza út. Elvállalom a megbízást és ölök vagy engem ölnek. És ne higgye hogy a járókelők olyan ártatlanok, ha éjszaka, az utcán a helyemben lenne, fiatal nőként, na? Mellesleg civilekre nem vesztegetem az időmet, hacsak nem húzzák ki a gyufát.
*felesel vissza megvédve a saját igazát, az sem érdekli, hogy a férfi fegyvert fog rá. Úgy érzi nincs mit veszítenie, nem adja meg senkinek azt az örömet, hogy hallgat*
- Sajnálom Mr.Black, de én nem vagyok egy tárgy vagy játékszer, amit kényére-kedvére ide-oda tologathat.
*hangja enyhén gúnyos, nyelve mint a borotva. A fegyver csöve már a földön, fordul a fotelbe ülő Black irányába, akár a napraforgó*
- Attól, hogy hozzá mennék egy gazdag suhanchoz, még nem lennék boldogabb. egy pökhendi kis bájgúnárt nem bírnék sokáig elviselni, egy éven belül el tenném láb alól. Rühellem a fajtájukat.
*rövidke szünetet tart, talán sóhajt is*
- Már egyszer választottam, az akkori telefont választottam, nem ezt. Milyen üzletember maga, ha nem tudja, hogy a szerződésen utólag nem változtatgathat.
*oktatná ki, de túl sok volt ez így egyszerre a szervezetének. Hangja elfúl, megszédül, de nem esik el, megkapaszkodik az ágy szélébe majd sikerül leülnie rá. Egy kicsit bámul maga elé majd eszébe jut valami*
- Lenne egy ötletem. Ami azthiszem mindkettőnknek előnyös volna.
*felnéz Black-re, de a karjaival még támassza magát ültében az ágybon, hogy ne dőljön el*
- Én a ház másik felében laknék, nem is kéne találkoznunk, csak a folyosón futnánk össze néha vagy ebédnél. Látszatházasság vagy nevezze ahogy jól esik. Elmennék magával a hülye kis rendezvényekre ahol kötelező lenne megjelennünk, a Tanács egy életre és nem csak pár évtizedre szállna le magáról, a városban a kedélyek lecsendesednének és nekem sem kéne valamilyen taknyos piperkőchöz hozzámennem. Mindketten élnénk a magunk külön életét.
*látja amit a nők amúgy is meg szoktak látni, a lopott pillantásokat. Nem szól semmit. Black megölhette volna, de nem tudta megtenni. Elküldené, de a szobába is bezárná. Belső harc. Megesik. Ezt kihasználva jön az ötlete, amiről valóban úgy gondolja az egyetlen köztes megoldás, ami ráadásul előnyös mindkettőjüknek. Anna kapna egy szép új életet, idegesítő férj nélkül, pénzt-remélhetőleg-,így talán a munkáját se kéne folytatnia. Blackthornnak pedig nem kéne tépleődnie hogy eltegye láb alól vagy elkergesse vagy bezárja, arany középutat kapna a dilemmára. A kérdés már csak az, mit szól hozzá*

Tárgy: Re: Régi szoba Szer. Márc. 19, 2014 4:41 pm

Meglepő vagy mégsem, sejtette hogy a gyógyszernek lesznek mellék hatásai, már az is csoda hogy ilyen hamar felkelt és mozogni is tud rendesen kis hölgy. Segítene a lánynak meg is tartaná, nem teszi úgy érzi Black hogy most ezt nem kéne tennie. Döntés képtelen, igen az!
Kezével végigsöpri haját látni hogy annyira nem foglakozik hogy áll.
Már az istállóban is szalmaszálak lógtak ki és ott is kócos, olyan rossz kis fiús beütést keltet. Becsukja egy pillanatra szemeit és gondolkozna rendesen viszont nem tud, mi az mi zavarhatja mi az mi ilyen döntés képtelenné teszi. Mint egy brazil sorozat hol van a rossz, ki szereti a jót ki ronda. Black kinyitja szemét és végigméri annak testét fotel oldal táblájának árnyékából. Mosolyog de csak kicsit azt is elnyomja ápolatlan bajusza és szakálla. ~Csak ki előtte ül nem ronda és nem is jó, ki előtte ül hideg és szép, de törékeny mint a jégvirág a zord hegységben. Leszakítani és hagyni hogy elfújja a szél, majd a hó betemeti. Üveg burát rárakni és megfojtani örökre lezárva. Vagy mint egy gyűjtő, kutató kiásni kézbe venni.
Megcsodálni és megölelni gyökereinek meleget adni, vagy hazatérve
újra hidegbe elásni és néha csak rá pillantani, mit ér egy virág ha az ember csak nézi de nem érezheti. Szirmok nem fognak eltűnni,
nem e fog elárulni.~ Gondolatok a virággal, gondolatok mik csak gondot okoznak bármilyen úton választja Black, ezt tudja maga is
és más nem is fogja eldönteni helyette mi legyen.
Az egészet egy erős csengőhang szakítja meg, Black a zsebébe nyúl
egy fiatal férfi hangja halható, a férfi egy ünnepséggel kapcsolatban kereste meg olyan három perc alatt le is zavarja a beszélgetést.
Fel áll és jó kedvel szólal meg.

- Bajt hozol a fejemre, nem is keveset Korszakov kis hölgy.
Igazad van én is mocskos vagyok, sok pénzem van ebben ez is igaz.
Ezt felépíteni és megszerezni hatvan évembe telt, nem volt könnyű
és laktam már utcán is még ha elégé hihetetlen is.
Elegem lett mindenből csak szabad akartam lenni, egy hónap után mégis édesanyám kérésére haza mentem.

Egy laza mozdulattal oda sétál majd felveszi a kék mappát melyben a két jelölt van, majd fogja a mappára rárakja a mobilját, kicsit igazit rajta hogy le ne csússzon. Lassan oda sétál az ágy melletti kis éjjeli asztalhoz és arra rá rakja. Ezután a lányhoz megy ki az ágyszélén van.

-Korszakov kis hölgy, nem szegem meg a szerződéseimet.
Mivel az első szerződés nem önt érintette hanem szüleit,
amint elfogadta a telefont egy kedves összeget kaptak a szülei
utalás formájában. Még hogy szerződés szegés, ön csak annyit tett hogy aláríja szerződést vagy nem szerződés önt nem érinti csak egy eladásra szánt portéka volt. Aláírta, szülei halottak, maga
a portéka is halott már rég halott Anna Korszakov kis hölgy. Milyen szerződésről beszélünk, kivel kötöttem? Halott szülök és még az árú is megsemmisült! Anna Korszakov csak mag él még, kisebb iker testvér a családból, milyen szomorú történet. Egyelőre az a szomorú hogy testvér is súlyos betegen lábadozik a vendégségemben, orvosok küzdenek érte. Legjobbak hisz élnie kell
ha már nagy tragédia érte, de túléli a következő napot?
És ez nem üzlet, élni fog vagy nem! Ez ösztön és mennyire képes alkalmazkodni hogy élhessen. Ha nem alkalmazkodik meghal,
ha tud alkalmazkodni él.
Ha felébred az álomból Anna Korszakov akkor üzletet köthetünk,
minden üzletnek van feltétele és mindig az erősebb hozza meg azokat. Most én vagyok az, és feltételt is elmondom.

Leguggol de így is alig kisebb előtte az ágyon ülő kis Anna most lenéz rá ha rápillant Blackre. Bal térdével a földet megtámasztja.
Majd folytatja.

-A feltételem nem sok, és üzletet kötök szeretek kivel tárgyalok a szemébe nézni. Nézzük a feltételeket.
Az első nem más hogy elolvassa két jelölt adatlapját, kikről van szó
és hova kerülne. Mindent elolvasni egy részt sem kihagyni.
Második feltétel a telefonom, az én telefonom ott van rajta,
engem ismer tudja mi várhat magára és ha úgy gondolja engem is választathat.
A harmadik feltétel legegyszerűbb, nemsokára jön egy orvos azt kérem feküdjön vissza, vacsoráig lesz bőven ideje. Vacsoránál
amit át ad nekem azt elfogadom, de csak ott remélem betartja az első feltételt kérdés nélkül.

Fel áll, majd oda megy és felveszi a fegyvert. Ki biztosítja majd revolver dobtárat bemutatja Anna felé, a tár üres nincsen benne
egy szem töltény sem. Majd egy erősebb mozdulattal visszatolja azt a helyére és pörget egyet rajta mint orosz rulettkor hogy egyetlen golyó döntsön életről és halálról. Itt nem volt golyó, itt nem volt döntés vagy még csak most lesz. Megölni meg már úgysem fogja.
Elindul a kijárat felé és egy idősebb orvos lép be, Black egy borítékot vesz ki zsebéből és átadja azt a doktornak miközben kezet fognak.

- Köszönöm a fáradozását Doktor!

Doktor zsebébe süllyed kis boríték, majd elindul Anna felé.
Black bejáratnál oda agya revolvert az őrnek.
Majd mielőtt ki sétálna, még egy mondatot elejt.

-Korszakov kis hölgy, jól gondoljon meg mindent.
Én most ünnepségre megyek, elkel készülődnöm.
Vacsoránál találkozunk.

Az őr becsukja az ajtót, az öreg vaskos ajtó halk nyikorgással becsukódik.

(Majd még kitalálom hol legyen a vacsora, addig is megvárom a válaszod.)

Tárgy: Re: Régi szoba Pént. Május 30, 2014 9:03 am

*hallgatja amiket Black mond, nézi az arcát, mig sajátja olyan mint egy Jégkirálynőjé. Fehér, sápadt, jeges szemek és érzéketlen arc. Hogy ez valamiféle pszichopátia vagy csak az az önvédelmi rendszer amit az évek alatt kialakitott arra Blacknek kéne rájönni*
- Hatvan év mocsok. Hiába ringatja magát abba az ábrándba, hogy tisztes munka.
*egyformák a maguk nemében, igy jobban megérthetik egymást az igaz, de hogy hasznukra válik-e hosszú távon, az kérdéses*
- Arany élet, Mr.Black...én is éltem az utcán. De nem jött értem senki. Nem hivott haza senki.
*veti oda, de nem olyan gúnyosan mint talán szerette volna, hiszen megszédül. A jeges maszk mintha leolvadna az arcáról ahogy az ágyra huppan. Most olyan az arca mint bármelyik huszonéves fiatal nőnek aki elgyengülve zuhan egy ágyra. Onnan néz fel a ház urára és némán hallgatja. Tekintete mint egy megsebzett farkasé. Túlságosan igazak a férfi szavai. Aztán még is...feláll az ágyról, feltólja magát az egyik vékony karjával és a jégmaszk mintha atomjaiból épülne vissza az arcára. Tekinte hűvösebb Szibéria szeleinél. És megindul. A karnyújtásnyira álló Blackthorn-hoz*
- Én mindent túlélek. A családomat is túléltem. Az orosz telet is túléltem. Magát is túl fogom.
*cövek egyenesen áll, az egyik lábszára megremeg a szertől, de olyan akaraterővel gyűri ezt le hogy szinte sugárzik belőle az erő. Ebből a törékeny, finom testből és fiatal tekintetből. Szúrósan néz az uraság szemeibe. Ha nagyon figyel, észreveheti hogy minden erejét össze kell szednie a lánynak ahhoz, hogy a térdei ne csukoljanak össze, de tartja magát. Egyelőre.
Nem mond semmit a feltételekre miután visszaül, de tudomásul veszi és biccent egyet. Gondolatok járnak az agyában, kiül az arcára. Nem szakitja meg a szemkontaktust, erős mint az orosz acél.
Black feláll, követi a szemével, végigfuttatva az alakján a hideg szemeket. Fordul a revolver dobtára. Üres. Nem ül ki semmi az arcára, de egy akkorát dobban a szive, hogy szinte belesajdul*
- A vacsorán.
*nyugtázza, az orvosnak is csak bólint, Black kimegy. Eddig sikerült tartania magát, nem is akarta tovább. Ahogy az ajtó csukódik, szétterül az ágyon a kimerültségtől. De akkor sem engedi hogy Black gyengének lássa, Raszputyinát soha és senki!*

(rendben, akkor kezd és utána irok )

» Régi fürdő
» Elhagyatott régi Blackthorn kastély
» Könyvtár szoba
» Szerenád vendég szoba
» Pihenő szoba/Közösségi helység