Előszoba vagy pihenő, itt szokta fogadni vendégeit Blackthorn. Itt szokót olvasni is,TV nézni vagy éppen egy kellemes zenét hallgatni, általában klasszikus dalokat. Esténként csak a kandalló ropogás mellet gondolataiban belemerülni is lehet termesztésen vendégeknek is.
A hozzászólást Stephan Blackthorn összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 25, 2015 11:16 pm-kor.
Stephan Blackthorn
Faj :
Farkasember
Kor :
109
Születési idő :
1915. Mar. 06.
Hozzászólások száma :
101
Tárgy: Re: Szerenád előszoba, pihenő! Pént. Aug. 01, 2014 1:25 am
Anna Korszakov
Két egész hónap is eltelt a harmadiknak vége is közeleg már huszonkilencedikét mutat a naptár. Hétfő egy nap mit mindenki utál a kemény munka kezdette, este tizenegyet üt az óra mikor Blackthorn csörtet be az ajtón, egyenesen szobája felé veszi az irányt és benyit az ajtón, nem is gondol arra más van a szobájában. Egyik testőr próbálja nyugtatni az urát nem sok sikerrel. Be is lép az ajtón és észre veszi Korszakov kis hölgyet(ki aludt vagy ébren volt) csöndbe is marad, a lány arcára tekint nézi azt idegesen.Elég hangos volt így is hogy fél várost felrázza az álmából. Hisz kinézette nem a legjobb, ruhája teli van Black-nek vérfoltokkal és egy-két hús darab is megtalálható, egész teste úgy néz ki mintha puszta kézzel most szedett szét valakit. Elindul kifelé.
-Bocsánat!
Hirtelen megszólal és bocsánatot kér, majd el is tűnik az egyik vendég szoba felé egy két pillanattal később jön utána Dr.Janice aki ugyan úgy néz ki az előbb elrobogó Black. Neki is vér foltok vannak ruháján, ellentétében a ház urával inkább a kabátján mi a vállán lóg. Dr.Janice volt az is ki Black távolléte alatt új ruházatot vett Anna mit a kis hölgy egy katalógusból válaszhatót ki házat és területét nem igen hagyhatta el úgysem egyéb kívánságokat is teljesíttet, legalább doktor eltűnt egy-két után Dr.Janice mindenről gondoskodót. Janice elkezd mosolyogni észre veszi a kis Annát a nyitót ajtón keresztül, ki vesz zsebéből egy kis cetlit majd egy tolat és írogat valamit, miután befejezte a lapot óvatosan ketté hajtja, besétál a szobába nyugodtan megszólal, szájából kiveszi a szivart mi mintha rég oda nőtt volna hozzá.
-Elnézést késői hangzavarért kisebb balesetünk történt. Az éjszaka szép és csodálatos, a telihold fénye meg lenyűgöző. Ezen a papíron az éjféli vacsora, mit fognak kapni azt olvashatja el(Cetli belseje teljesen üres). Telefont ne felejtse el lehozni.
Dr.Janice lerakja a félbe hajtót cetlit a kis asztalra szobában. Majd ő is elindul kifelé, a kincset megfogja mielőtt a szivar újra szájába kerül csak annyit mond.
-Én már csak holnap leszek. Készülődjön a vacsorához. Szép estét kívánok kisasszony!
Be is csukja maga után az ajtót. Nem sokkal később kisebb veszekedés is hallatszik mi Janice és Black között zajlik, majd csönd és hallani ahogy elmegy legalábbis ezt szűrni le szolgák hangjából. Az idő telik és lassan éjfélt is üt az óra el is múlik, teljesen csönd van, tizedik percet üti az óra mikor testőr ajtót nyit ki Anna felügyeletével volt megbízva, csak annyit mond.
- Kérem fáradjon le Korszakov kisasszony előszobába.
Előszoba teljesen át lett alakítva, mintha egy teljesen új helység lenne egy csomó bútor eltűnt még a TV is egy kis fa asztal van most középen, egy teljesen új kanapé is ott van nem messze a kandallótól. Az egész helységben le van kapcsolva a villany az egészet vörös szálú hosszú gyertyák világítják meg. Black a kandalló tüzét piszkálja, megfordul a szakálla nincs nagyon rendbe rakva és fekete kicsit göndör haja is kócos, a ruhája nem igen lehet kifogást találni, fekete szövet nadrág. Egy tiszta fekete ing, melyen egy fekete nyakkendő van. Egy mosolyt csal az arcára pedig nincs nagyon kedve az egészhez elhalasztotta volna holnapra. Kandalló tetejéről levesz egy szál rózsát mikor megérkezik a várt kis hölgy!
- Aludni kéne, így sokáig távol voltam. Mielőtt tárgyra térünk Anna, vacsorázunk már a szakács is ébren maradt?
*Egy diszes heverőn fekszik-viktoriánus stilusú lehet- nem messze az ágytól. Pántos fehér szatén hálóruhát visel, térdig érőt. Feje a széles karfán, nem igazán alszik, inkább csak ledőlt, noha kétségtelenül elbóbiskolt. Haja kicsit kusza csupán, ahogy pár tincs lelóg-szétterül a kanapé karfáján. Egyik szemét kinyitja, de azt is csak félig, mikor nagy robajjal beront a ház ura, véresen, húscafatosan. Az orra már korábban megérezte a frissen (szét)tépett tetemek szagát. Nem szól semmit, egy kis ideig van csak nyitva a szeme, aztán vissza csukja, de ébren van. Nem érti Black miért kér bocsánatot a saját házában. Raszputyina bérgyilkos. A bérgyilkosok sosem alszanak mélyen. Sosem alszanak nyugodtan. Tudatuk egyik fele mindig éber (kell hogy legyen). Anna akkor aludt igazán jól és mélyen, mikor három hónapja kiütötték azok a bizonyos gyógyszerek. De jól is van ez igy. Az ösztöne nem engedheti soha és semilyen körülmény között, hogy kiadósan aludjon. Ezt bizonyára Black is tudja, mozog ilyen körökben. Miután Black kivonul, felül a heverőn, Janice-t nézi* - Rendben. *ennyit mond monoton hangon, aztán feláll és a cetli helyett a ruhásszekrényhez megy. Lesöpri vállairól a hálóruha pántjait és a finom anyag a földön landol. Kilép belőle és kinyitja a tükrös ruhásszekrényt. Nem zavartatja magát különösképpen Janice doktornőt illetően, úgy is menni készül* - Köszönöm. *végül ennyit kinyög kis idő után, mikor már Janice távozik éppen és pár fogas odébb tolása után elővesz egy ruhát. Belebújik, nem foglalkozik sokat a készülődéssel. A haját ügyesen kontyba teszi, pár hullámos tincs a hosszú, sápadt nyakába lóg.Úgy fest mintha egy mesterfodrász csinálta volna pont igy. Nem piperészkedik soká, sűrű pilláit festi csupán ki feketére és az ajkát szinte testszinűre. Nincs szüksége rá hogy sok sminket kenjen az arcára. Visszafogott, de kellemes permetet fúj a nyakára. Hamar végez, belelép a magas sarkú cipőkbe, amit a ruha eltakar és egy perccel éjjfél előtt megindul lefelé a kisérővel vagy nélküle, hogy pontosan érkezzen. A telefont hozza, ahogy Janice meghagyta. Megérkezik a terembe, ami eddig ismerős volt, de most átalakitották. Körbe pillant, sötét bibor fény lengi körül a gyertyáktól. Ez meglepi némiképp Annát. Miután körbepásztázta szemével a szobát, tekintete a ház urán állapodik meg, aki nevéhez és szokásához hűen talpig feketében van. Ahogy a kishölgy is. Odasétáll hozzá, lassan, ráérősen. Látja hogy Black elvesz egy rózsát, de csak egy pillanatra nézi a mozdulatot. Vajon neki akarja adni? Szokatlanul hangulatos ez az este, talán túlságosan is* - Keveset alszom, Stephan. *jegyzi meg halkan, hogy a férfi ne izgassa magát azon hogy felkeltette és ide csőditette éjnek évadján* - Vacsorázhatunk, ha ébren van. *helyesel és egy aprót biccent, a konyha irányába fordul a feje, az a pár fehér tincs a nyakán táncol,ami szabadon maradt. Nem firtatja amit Black mond, egyikőjük sem túl beszédes. Tiszteletben tartja a férfi hallgatását, később amúgy is beszélni fog, ahogy előrevetitette. Jöhet a vacsora, asztalhoz ülhetnek*
Black a rózsát a kezében tartja, végignéz a lányon ki a vacsorára megérkezett. Csodálatos teremtés, törékeny és éles. Éles mert azok a szemek óvatosak és ölni tudnának talán sose lelték meg az igaz nyugalmat. Nem nagyon ejt sok szót inkább a gondolatok járnak a fejébe.
~Mi belép a helységbe az nem más mint egy végzett, végzett mely olyan veszélyes maga a sors.Egy lány, aki a fiatalság ereje éltet, egy lány ki előtt ott az élet. Mégis az öreg farkasra vágyik. Ott áll most szembe velem, kit megérinteni is rossz lenne, elrontani az ami rossz nem lehet. Igaz! Mért kéne tovább rontani, teljesen behúzni a sötét világomba?~
Black elsétál Anna mellet a rózsával a kezében, a súlya és cipője alatt gyengén ropog egy két fa parketta, mely jelzi erejét és nagyságát kisebb ropogással. Szívét mutatnák mely régóta nem ilyen erőteljes. Az új kanapé mögötti vázához megy és bele helyezi a rózsát.
-Így szép ez, így csodálatos. Mindenhol volt valami szép, de innét hiányzott a szépség melynek tüskéi vannak.
Nézi a rózsát mit vázába elhelyezett, egy kis csend majd folytatja tovább.
-Szeretem a rozsát mint virágot, mert kétszínűsége megmutatja igaz lelkünket. Szépek vagyunk ennek ellenére megvan a saját tüskénk ami már nem mutat szépséget. Vannak tüskéi Anna Korszakov kis hölgy? Nem azok miket nem látok amik belül vannak elrejtve és maga lelkét szúrják, fájdalmat okoznak önnek!
Kérdés nyugodtan teszi fel Black, tudja nem biztos választ kap a lány múltja már alapból sok fájdalmat okozott, az ember sok ölés után tán már maga sem érez semmit. Így nem vár választ. Tovább lép és megkerülve az egyik kanapét egy kis jól megdolgozott díszes asztalhoz sétál. Egy dobozt vesz elő, a kanapé mögötti asztalról, szép és díszes dobozt. Elindul Anna felé lassan közben a doboz fedelét ledobja a földre, kivesz belőle egy rózsát ami nem igen tűnik ki a többi közül. Szép lassan kihull a másik fele a doboznak is Black kezéből és az is a földre hullik. Amikor oda ér Annához megszólal.
-Ez a rózsa semmivel sem több mint a többi, mégis több benne a nemesség, több benne eredeti vér. Többet foglalkoztak vele. Egy hete vettem mégis büszkén áll, míg a többi már egy nap is sok és elhullatják leveleiket. Egy szép és ideális teremtmény minden tekintetben, melyet megkap egy nála szebb és tökéletesebb dolog. Elfogadja Anna Korszakov?
Black megfogja a rózsát, mi kezét megszúrja miközben Anna felé kinyújtja. Egy kis vér folyik le a száron és egy kis vér mosódik el az újakon ennek ellenére Black nem zsebkendőért nyúl, hanem továbbra is Anna felé nyújtja azt. Mintha mi sem történt volna ez a rózsa nem sebekről szól már.
*tekintetével követi a ház urának mozgását. Ahogy elhalad előtte s a rózsa a vázába kerül. Nem zavarja, hogy nem a kezébe. Figyel, talán csak megszokásból is, munkahelyi ártalom tán, de fő az elővigyázatosság. Résen kell lenni. És Black beszél. Már az első szavaknál nyilvánvaló a metafora. Inkább a férfit nézi s hogy mit csinál, mintsem a rózsát. Arra csak egy pillantást vet. Majd ismét a sötét szemekbe fúrja tekintetét, mikor az kérdez. Nem kapja el a szemét, állja a pillantást. A kérdésre nem is hallgat:*
- "Hat hüvelykes sarkakon Úgy sétáll be a klubba mintha senkinek sem lenne köze hozzá. Pokolba is! Mindenkivel végzett és én a tanúja lehettem." - Beyoncé
*Hallgat egy kicsit, ez a pár sor jól kifejezi őt magát. Annát, a sápadt bőrű, platinaszőke hajú fiatal nőt. A gyilkost. A bérgyilkost. Minden centért keményen megdolgozott*
- Mindenkinek vannak tüskéi...legalább is a többségnek. Magának is, nekem is. Nyalogatjuk a sebeinket, farkashoz méltóan. (És) Vagy tovább lépünk. De sose felejtünk. Sose pihenünk. Meghatároz minket. *"Csibész lett belőle, túl okos ahhoz, hogy materiális dolgokra vágyjon, hajszoljon."/Beyoncé/*
*Black nem ácsorog soká, tova sétáll, egy megművelt asztalka megművelt dobozkájához. Anna lassan fordul utána, egy kígyó gyanakvó kecsességével. Úgy érzi a férfi játszik vele, ez pedig nincs ínyére. Viszont nincs más választása, bele kell menni a játéba. És be kell vallania önmagának, hogy valahol érkdeli is az egész vége. Black pedig megindul. A lány nézi, ahogy kihull a fedő a kezéből, mintha lassított filmet nézne. Majd a doboz alja is. Megmarad...egy rózsa. Vajon él-e? Vagy tán speciális módszerrel konzerválták csupán. Esetleg mű, sose volt eleven*
*egyre csak a halhatatlan rózsát nézi, ahogy közelít felé. Immáron arra fókuszál az előbbiekkel ellentétben, nem magára a személyre, aki nyújtja* - Élő ez a rózsa? Miféle? *kérdez, mikor Black elmeséli a rózsa különös esetét, mintha meg lenne bűvölve vagy a fene tudja* - Nem vagyok tökéletes, Stephan. Nem tudom miért lát annak. *a virág után nyúl, nem néz fel a férfi szemébe. Szavaiban nincs semmiféle szemrehányás vagy gúny, egyszerű szavak, őszinte gondolatok. Talán nem tud most felnézni rá. Csak a vér szagát érzi kifinomult farkas szaglásával és a rózsa édeskés illatát*
Black átnyújtja a rózsát, majd kandalló felé veszi az irányt. Lángok kezdenek kialudni a parázs pislog az ember felé. Kandallóban kicsi láng táncol és vett fényt a helységre. Fények és árnyékok táncolnak még ha szoba kis részén teszik ezt, furcsa árnyékok azok, Black szemében. Megnyugtató a tűz ropogása, annyira emlékezteti veszélyre jó nézni is megnyugtat a sajátos zenéje. Letérdel hátulról mintha Dante lenne ki a pokol kapuja előtt áll és készül belépni helyre, remény nem létezik. Égeti arcát enyhén narancsos fény, megragad egy piszka vasat és feltúrja a parazsat egy két fa darabot dob a tűzre mik gyorsan felfalnak a gyenge lángok és megerősödnek. Majd lassan feláll, ébredő lángok hosszan megnyújtják árnyékát. kandalló tetején még két kis doboz foglal helyet. Black belehelyezi egyik zsebébe azokat.
- Bekebelezni valakit sosem jó ötlet Korszakov kisasszony, megszületik belőle a harag csak bajt hoz az ember fejére. Valamit szeretne tegye azt majd rendesen, nem beolvasztani. Elfogyasztani . Farkasok vagyunk nem amőbák, nem ezt teszi lehet párom vagy nem, megfogják ölni.
Ahogy fordulna meg, hirtelen mozdulat történik Black fogja a piszka vasat nagy erővel egyik ajtó felé dobja az a sötét részben teljesen el is tűnik, elnyeli a sötétség. Nem kell sok egy halk súrolódás majd erősebb ropogás hallatszódjon. Vér szaga üti meg Black orrát biztos ezt vendége kisasszony is megérzi. Egy rövid csend majd egy vékony hang hallatszik arról ahol a piszkavas eltűnt.
- Ez fáájj, kérem ne Mr.Black!
Black csattint kettőt , hirtelen fény rebben az egész helységben, egy varázslatnak tűnik. Az egész mozdulat , pedig nem az. Szoba sötétsége, romantikus hangulata eltűnik megjelenő erős fényben kitisztul minden része a szobának. A szoba egyik bejáratánál meg egy alacsony, vörös hajú fiatal lány van. Karján keresztül repült piszkavas és belefúródott az ajtóba. Black elmosolyodik ,majd sóhajt egyet. Mosoly a lány felé van nem úgy találta el ahogy tervezte, piszka vas nem ép pontos dobásokra való. Sóhajtót mert megnyugodott nem ölte meg a lányt. Pedig amikor már oda sétált a kandallóhoz már akkor tudta van hívatlan vendégük. A lány oda lett szögezve az ajtóhoz, nem mozdult viszont könnyek hulltak a szeméből és a karja vérzett. Black oda sétált és enyhe hangon megszólalt, látni ismerte a fiatal lányt.
- Carolin meg akarsz halni, nem kéne besettenkedni mások házába.
A lány csöndbe volt, Black fogta és kirántja a lány kezéből a piszkavasat, a lány nyög egy nagyobbat amikor az elhagyja a karját. Majd rászorítja kezét.Csöndbe van, nem szól semmit, szemei Anna Korszakov megakad.
- Ki ez a fiatal hölgy Mr.Black? Csak nem az új asszonyunk?
Black meglepődik a lány kérdésén, Carolin mindig is éles eszű lány volt egyelőre nem kéne semmit levonnia. Black hangja komolyabbá válik és szigorúbbá, látni sajnálja a lányt.
- Carolin térj vissza az árva házba, sebeid úgyis begyógyulnak gyorsan. Az kivel vagyok nem rád tartozik és tartod a szád arról ami itt van. Mért jöttél ide hozzám, árva házba már biztos keresnek megint bajba kevertek engem.
Carolin nem nagyon zavarta magát, nem igen tudta levenni a szemét az előtte álló szép hölgyről. Azért érezte Black hangján nem most kéne itt lennie.
- Később visszatérek Mr.Black, bocsánat az egészért. Jó volt megismerni magát kis asszony, vigyázzon erre az öreg farkasra.
Lány el is fútt, ki a bejárati ajtón ahol bejött. Korszakov kisasszonyt érdekli majd elmondja neki ki ez a lány és honét jött. Black csattint megint kettőt és a lámpák kialusznak. Megint csak a sötétség és az árnyékok veszik körbe őket, őt és Korszakov kis hölgyet. Black oda sétál a kandallóhoz, majd piszkavasat vissza rakja a helyére, igaz van rajta vér már nem foglakkozik az egésszel. Majd másnap meglesz tisztítva. Anna felé fordul és lassú léptekkel halad, majd előveszik a két kis dobozt.Tenyerében mind a kettőt elnyitja és mind a kettőben egy-egy gyűrű van.
Gyürük:
Black Anna szemébe néz megszólal, hangja kellemes és csak kis idegesség található meg hogy ezt szembe álló lány vagy hívatlan vendég miatt van csak Black tudja.
- Korszakov kis asszony, Anna Korszakov ezennel megkérem a kezét, legyen a párom. E két gyűrű azt mutatja be milyen különbözőek vagyunk. Egy kötelesség a másik iránt ami halálig szól, egy párként egymásra és akiket uralunk azokra is vigyázunk. Fehér szimbolizál téged a fekete meg engem.
Black kiveszi a fekete gyűrűt, mely egy farkast szimbolizál vérvörös szemekkel. Egy fekete farkas olyan mint Black. És Anna felé nyújtja azt. Nem térdel le, csak áll ott kihúzva magát, erősen és tisztelet teljesen. Az ember letérdelne, farkasok nem szokás egyek vagyunk és egyenlőek ez pár megkérésénél sincs másképp.
-Párom akar lenni ez a gyűrűt az ujjára felhúzom ott is legyen tudják hozzám tartozik. Párom szeretne lenni a fehér gyűrűt az én ujjamra helyezze Anna Korszakov. Evvel jelezzem az öné vagyok! Egyek vagyunk mégis egymásé, ezt kívánja a sorsunk.
Black elmondta ide illő szöveget amit még nagyon régen "Lakomész"(Ős régi vezető) írt meg, azóta sokat változott és inkább nemesebbek használják. A fiatalok már jóval szerényebbek e téren. Black szereti a múltat és sokat is olvas róla, tanul belőle. Igyekszik a gyorsan fejlődő világba becsatlakozni, még ha múlt törvényei ezt néha megnehezítik számára. Most egy fontos dolgot vitt végbe, az első lépés újra párja legyen. az első lépés szerződés megszülessen és az első lépés. Vér oltára elé vezesse párját. Megteszi és elfogadja a gyűrűt és másikat is felhúzza Black kezére még mindig egy kérdés lebeg. Anna Korszakov megteszi ezt a lépést nem tudja.
*tűz ropog, Black beszél. Majd tűsarkak éles, kegyetlen kopogása, ahogy Korszakov kisasszony oda andalog hozzá* - Sosem ők ölnek meg enem. *alighogy kimondja ezt a mondatot,talán befejezetlent, a ház ura elhajítja a vasat. A szőke hölgyemény szeme se rebben, talán csak egy tincs hullámzik meg a suhintás hevében, ahogy karnyújtásnyira halad el előtte, vágva a levegőt,mint a vajat, az a bizonyos piszkavas* - Hanem én őket. *ezért van még életben. És itt fejezi be a gondolatot, amit még hozzá akart fűzni. Tekintetével követi az események fonalát és a fényben immáron jól látja a sebzett leányt. Nem szól semmit: megfigyel. Nem szereti a szócséplést. A másik nő viszont annál inkább, szájat mer nyitni, bizonyára közel áll Stephanhoz, ha ezt megengedi magának* - Tud ő magára vigyázni. *mondja ki végül válaszolva a lánynak, bár először nem akart neki felelni. Raszputyina bérgyilkos és nem testőr. Black-et elnézve meg amúgy se szorulna rá ilyen szolgálatokra a fehérszőrűtől. Érdekes párost fognak alkotni, már most tudja. Nem hétköznapi lesz, az már biztos* - Kedvelheti őt, ha ezek után a saját lábán távozhatott... *állapítja meg, mert bár még nem ismerhette ki egészen Black-et-lehet egyáltalán bárkit tökéletesen kiismerni?-, de olyan alaknak tűnik, akivel nem lehet packázni. Egy birodalmat épített fel, sötétet és véresen mocskosat. Ez és a presztizse fenntartása nem sikerülhetett volna, ha egy semilyen alak lenne. Anna továbbra is csak megfigyelő ebben a helyzetben, városban, házban...de nem sokáig. Alkalmazkodás, de nem betörés jön. És Black gyűrűket nyújt felé. Semmi csicsa vagy nyálasság, a gyűrűk pont jók, kedvére valók a nőnek* - Jó választás, Stephan. *nyilvánítja ki véleményét a dobozok tartalmára meredve* - Az élet úgy is csak kötelességekből és fegyverekből áll. Elfogadom a gyűrűt. *oda nyújtja vékony kacsóját, hogy Black felhúzhassa gyűrűs ujjára a fekete-őt szimbolizáló-gyűrűt, majd ha ez megtörtént, fogja a másik, fehér farkast ábrázoló gyűrűt, megfogja a másik fél kezét,és felhúzza a férfi ujjára. Nem engedi el rögtön, egy apró lépést tesz előre egyik lábával és lassan lábujjhegyre áll. A tűsarkak elengedik a padlót, a hátsó sarkáról kis híján lecsúszik a cipő sarka a mozdulatba. És finoman, visszafogottan szájon csókolja Black-et puha, a látszattal ellentétben meleg ajkait az övére tapasztva,ha az nem tiltakozik, majd vissza ereszkedik* - Úgy gondolom, jó kis párost alkotunk majd. *mondja a megérzést majd felpillant újdonsült férjére és elmosolyodik*
Anna szemeibe néz az a két szép szempár közeledik feléje, egy pillanatra megállnak majd feléje magasodnak, nem hajol le pedig a kedves párja kisebb nála. Meg is lepődik, majd üde, puha és frissítő ajkak érintik övéit. Egy gyilkos áll előtte, hideg és mészáros is tud lenni. Mégis csókja gyengéd, érzelemmel teli ~ez lenne a lány igazi arca?~ fordul meg a fejében Blacknek. A csókot nem utasítsa el, majd megragadja megfogja nagy kezével Anna puha kezeit az övében elvesznek. Meghajol és megcsókolja azt az épen felhúzott gyűrű mellett. Miután felegyenesedik megszólal.
-Egy nő tisztelje a férfit, férfi tisztelje a nőt. Mik nem ez vagyunk. Anna most a párom ne tiszteljen, ne mézen fel rám, páromnak legyen természetes az amit adni szeretne, szeresen ne tiszteljen. Tisztelet mulandó és bárki adhat az igazi szeretet sose múlik el, csókot akar adni ragadjon meg húzón le magához én csókot akarok adni lehajolok. Egyformák vagyunk, egyek is.
Black mosolyog, tudta miről beszél annyiszor érezte tisztelik, annyiszor érezte oly hamis ez a tisztelet. Már nem kér belőle. Igaz nem mondta el egyenesen már nem kér belőle. Amit szeretne az hogy szeressék, mért pont jutott ez esszébe. Egy pillanatra elmúlt a mosoly ahogy bele gondolt abba amit mondott, majd visszatért. Anna kezét még mindig fogta, mikor egy szolga féleség jött be. A szolga idősebb férfi volt és nagy darab. Egy meglepetés is érte Black-et az előbb elkergetett kislány ott áll szolgalány ruhában. Ránéz a lányra majd vissza férfira.
- Megkérdezem vagy nem?
Black férfi szemébe néz, aki nyel egyet majd, látszik rajta az idegesség, meg igazítja a nyakkendőjét és megszólal.
- Uram, elnézést kérek hölgy meghallotta Matilda nem jött el és nyaggatott ő helyestesitti. Mivel ön elrendelte, árvaházból bárki fiatal jöhet ide látogatóba, használhatják a medencét. Nem mondtam nemet. Bocsánat máris eltávolítom.
Black jót nevettet, még nagyobb mosoly ült az arcán. Nem engedte el, kis Anna kezét fogta azt továbbra is. Majd másik kezével megvakarta az állát és megszólalt.
- Nem maradhat, meg ki tudna egy ilyen kis ördögnek ellenállni. Kis hölgy valamit csinálsz azt csináld is jól, felelősséget elvállaltad és a titkot is. Ami ma este történik, az itt is marad a ház falai között.
Kis csönd terem, majd a lány szemébe néz.
– Érteted?
Lány hátra lép egyet, nem nagyon látta ennyire komolynak Black-et és kicsit megijesztette a virgonc lányt. Főleg az ijesztette meg nem mondta ki a nevét, nem Blackra vall. Dolog ami ma történik fontos. Nem szólal meg, fogja a szoknyáját. Megemeli azt kicsit és meghajol, egy rövid szót mond!
-Megértettem uram és hölgyem!
Black ezután megemeli Anna kezét, és belenéz annak szemeibe. Mosolyog hangja újra normális hangnemet vesz fel.
- Vacsora igaz késői, remélem ízleni fog Anna! Anna valami nem ízlik csak nyugodtan szóljon nekem, úgy gondoltam egyedül leszünk ma este, jobb ha megismerik az emberek már most. Nevét Anna, mi eddig titok volt mindenkinek. Én sem ejtettem ki, nem illet szó nyelvemre. Most hogy párom Anna sokszor fogja hallani tőlem.
Black megcsókolja megint Anna kezét ha az engedi, és elkezdi vezetni a szoba egy másik részébe, itt venni észre mekkora egy előszobáról van szó mely több helységből is áll össze. Terem kialakítása, egyszerű az este jóvoltából a legjobb dolgok vannak és rengeteg rózsa van jelen itt-ott piros minden árnyalatában még fekete is. Ahova betérnek egy nagyobb asztal fogadja őket, megterítve és két székel mind a két végébe. Díszes barok és gótikus díszítésű értékes gyertya tartok. Szépen hímzett nagy fehér terítő. Két fa szék sötétbarnás árnyalattal. Tiszta csillogó evőeszközök és kristály poharak. Black egy pillanatra bejáratnál megállt, oda vezette Annát az asztalhoz elengedi a kezét és kihúzza a széket, az helyet foglaljon ha szeretne.
*valamiféle beleső indíttatástól fogva lábujjhegyre áll, csipkébe öltöztetett teste hozzá simul a másik farkaséhoz, ahogy nyújtózkodik felé, míg el nem éri az érett férfi ajkait. Majd szép lassan visszaereszkedik, szinte kilépett a tűsarkú cipellőből. Black monumentális kezeibe zárja az apró, kecses, női kezeket. Anna automatikusan az összefonódó kezeikre pillant. Mihez a ház ura közelít, ében hajával, és csókot lehel Raszputyina tejfehér ujjaira. Ettől hirtelen zavarba jön. Maga sem tudja miért. Egy hatalmasat dobban a szíve, aztán a megszokott ütemben ver tovább. Saját maga sem érti. Egy pillanatra össze is húzza szemöldökét, de ezt Black nem láthatja, hiszen a kezeihez hajol éppen, de hamar elmúlik. Nagyon régen volt már, hogy zavarba lehetett hozni...még gyerek volt és akkor sem esett meg sűrűn. Akkor miért most? Miért ettől az ártatlan mozdulattól? Mire Stephan felemeli a fejét, már csak halovány pír marad a zavarból a fiatal lány arcán. Hallgatja leendő férje szavait és kénytelen ismét elmosolyodnak. Nagyon tetszenek neki a férfi szavai, nem is gondolta volna, mikor ide kellett jönnie. Azzal fogja magát, jobbjával megragadja Black nyakkendőjét és lerántja magához, hogy az előzővel ellentétben, egy cseppet sem ártatlan vagy visszafogott csókot adjon jövendőbelijének. Ez a csók igazi volt. Nem csak egy kísérlet, mint az előző. Szenvedélyes, érzéki, fiatalos. Pont olyan, ami vissza hozhatja ebbe a házba és annak urának lelkébe az életet, a pezsgést. Nincs is erre jobb módszer, mint egy fiatal, tűzről pattant feleség* - Valahogy így? *kérdezi pimaszul és kiszélesedő mosollyal. Finoman meg is nyalja az ajkát. Egy szolga jön be, Anna gyorsan reagál, elengedi Black nyakkendőjét, de ügyenesen, mintha csak a kezét nyugtatná a férfi mellkasán és azt simogatná gyengéden. Nem is rossz, határozottan. Ő is az alkalmazottra néz. A szavakon meglepődik. Egy pillanatra felnéz jegyesére. Nem gondolta volna...hogy ilyen. Egészen más, mint aminek képzelte. És abban a pillanatban rájött, hogy tudná ezt a férfit szeretni. Igazán szeretni. Vagy talán már szereti is, csak magának se akarja bevallani? A bérgyilkos büszkeség? Az egész csak pár másodperc, ahogy a gondolat átsuhan az elméjén, majd vissza néz a komornyik-szerűségre. De Black jót derül és Korszakov kisasszony rá néz* - Értem, rendben, nincs kifogásom ellene. *válaszol a vőlegény szavaira, valójában nagyon jól esnek neki ezek a szavak. Talán mindkettőjüknek erre van szüksége: kiszakadni a világ véres és mocskos valóságából. Egy másik valóságba, ami a munka és kötelesség határain túl van* - Szeretném is hallani. Sokszor. Szeretném ha néha a fülembe is suttognád. *apró mosoly, minek ismét nem tud ellenállni. Azon kapja magát, hogy már olyan régóta derűs az estén, hogy szinte bele sajognak az arcizmai. Nincs ehhez hozzá szokva. És még dilemmázik, megengedheti-e magának. Ekkor a gondolatból Stephan ismételt kéz-csókja szakítja ki. És Anna magához öleli, ahogy lehajol hozzá. Mellkasához, az illatos csipkébe és átöleli a fejét. Ez is csak úgy jön...Olyan régen ölelt meg bárkit is, hogy szinte fáj a lelkének a mozdulat. Feltép valamit, mindent. De még is jó és reméli szerelme nem húzódik el tőle. Mert már tudja, szereti ezt a különös, vén farkast. És ez megrémíti, sebezhetőnek kezdi érezni magát. Black bizonyára meghallja, hogy szíve erősebben kezd verni. Talán át is öleli. Így marad egy ideig, nem tudja meddig, ha a másik nem bújik ki öleléséből. Mire aztán a férfi felegyenesedik, hogy az asztalhoz vezesse újdonsült kedvesét, már igyekszik egy nyugodtabb arckifejezést felvenni, nem akarja, hogy gyengének lássák, még nem, erre nincs készen* - Köszönöm. *mondja, mikor az étkezőbe érnek és Black kihúzza a széket neki. Helyet foglal* - Már maj' éhen halok! Egy lovat is meg tudnék enni...persze, nem ebben az alakban. *szalad ki az őszinteség száján, kénytelen ismét elmosolyodni és hozzá is lát az ételhez. Eleinte lassan kezd el enni, de aztán nem fogja magát annyira vissza, a gátlásai szép lassan leperegnek. Úgy érzi itt nem kell feszéjeznie magát, mint mindenhol másutt. Kifinomultan eszik, de gyorsan és egy embernőhöz képest nagy mennyiséget. De nem is ember, hanem vérfarkas. Két falat között aztá megszólal* - Vacsora után láthatom a közös hálószobánkat? Feltételezem, mivel férj és feleség leszünk, lesz közös szobánk. *érdekes mód a kérdéstől nem jön zavarba az előbbihez képest, egészen hétköznapian kérdezi, mintha mi sem volna természetesebb. Falatozik és közben várja Stephan válaszát, egyenesen a férfi igéző szemeibe meredve*
*Black ~szobánk~ hallatán egy pillanatra abbahagyja az evést, rágása lelassul és a tányérját bámulja hol kisebb falatokra vágja a hússzeletet.Elsőre úgy tűnik meglepődik a kérdésen de nem igazán, csak már rég feküdt nővel együtt. Sokszor a könyvtárban aludt el az olvasó fotelban. Felvesz egy falat húst, és megeszi majd az egészet leöblíti egy kis vízzel.Megszólal hangja nyugodt mint mindig valakivel beszél annak a szemébe néz, egy kontaktus amit voltak akik utoljára éreztek voltak akik sokszor.Jobb volt az utóbbi csoportba tartozni. Anna szemei valami oknál fogva ellopják szívét, amit nem igen szeretne kimondani. Gyengének tűnne! Vagy ismételgetni, elveszik szemeimben.*
- Szobánk? Öreg agglegény van dolga Anna, de magának adom bizalmam és legjobb embereket. A ház sok szobával rendelkezik magára hagyom melyikre esik a döntése és az emberek akik szót fogadnak azok úgy rendezik be vagy alakítják át ahogy szeretnék. Nincsen olyan hogy NEM, azt fogják végezni amit akar. Mit szól hozzá?
*Furcsa dolog ez, rábízni az egész szobát igazán az egész házat. Embereket adni neki akik azt csinálják amit mond. Ez így van jól, Black volt felesége is egy asszony volt egy vezető aki a férje helyet, távollétében is tudót döntéseket hozni. Black megvan győződve ez Anna kisasszonynak nem lesz gond, ez olyan dolog embereket kell majd irányítania akik bíznak teljesen benne és elvárják a vezető is így tegyen.~Egy családról van szó, nem csak vezető és beosztott kapcsolatról. Ahol az erőt, fogak ami tud harapni be kell mutatni úgy közben megtanulunk harapni nem bántani.~ Black rá néz Anna-ra. ~Vagy éppen ölni!~ és Black tovább falatozik néha leöblögeti az ételt egy pohár vizel.*
-Hús kicsit száraz lett, elnézést Anna. Tudja mit egy verset mondanék magának.
*Black megint kortyol, de most a finom vörös bor csúszik le a torkán. Majd bele kezd a versébe.*
Isteni lélek, vezeti vad szellemet. Sorsa furcsa és elveszett. Törtet előre, keresve azt. Eleme vad, nyughatatlan. Nem lesz szelíd, nem lesz vad .
És mégis örült, keserves szó. Legjobb szót, hal és lát Tán Isteni lélek az, az...? Egy kósza árny mit lát? Szellem egy másik szellemet. Szerelem az igazi lélek Ezt követi a vak szellem Nincs akadály és nincs megállás.
Követi útját Isten fogja kezét odáig, oltárig Nincs nap amikor nem szenved Gyökeresen felforog a lélek Azt mondja, Én téged szeretlek
*Black befejezi a verset, mit olvas ki belőle Anna, azt nem fogja megkérdezni. Pedig titkot rejtenek a szavak amit Black jól elrejtet. Csak egy mosolyt ejt el szája szélén és folytatja az ebédet. A nagy adag az ő tányérján is gyorsan eltűnik, ahogy Anna kisasszonynak is hamar megszökött az étel a tányéról. Rég mondott verset bárkinek is ez így eszébe ugrott, valahogy most megjött hozzá megint a kedve Black-nek. Talán nem csak a szellem de az öreg farka is vágyik egy másik szellemre. Mosolyog még egyet ahogy az utolsó falat is eltűnik a szájában.*
*A fiatal lány tér be ki leszedi az asztalt és utána idősebb úriember, látni rajta nem szolga ruházata inkább szakácsra emlékeztet. Egy tálcát hoz és egy torta van rajta. Mély hangon szólal meg idősebb mint Black ez a hangjából is észre venni.*
-Remélem ízlett a vacsora, kisasszony én bemutatkoznék.
*Leveszi a sapkáját és meghajol.*
A nevem Ádám Juhász, magyar országról érkeztem én vagyok a fő szakács a várban. Ott is dolgozom nem gondoltam egy ilyen asszonyom lesz évek után. Csodálatos. Bármit kíván, vagy szeretne csak hívjon engem a fekete naplóba amit majd kap. Mindenkinek meglesz a száma. Szép estét és élvezzék továbbra az estét a desszert mellett.
*Visszaveszi a sapkáját majd eltávozik gyors léptekkel.*
Elfoglalják helyüket a két asztalfőnél. A ház ura és leendő úrnője. Ismét végtelennek tűnő távolság választja el őket egymástól. Porcelán tányérok és váza, virág, abrosz. Mikor Black kezében megáll a villa, Anna is felnéz egy hosszú pillanat erejéig tányérjából. A tekintetük találkozik. Nem telik sok időbe, mire Stephan megszólal, a mondottak pedig meglepik a fiatal arát. Szóval így. Igazán váratlan fordulat. Különös...hogy egy férfi az ő rangjával, pozíciójával és státuszával nem ragadná rögtön a testét, ahogy azt mindenki más, vagy legalább is a többség tenné. Így most a hölgyön a sor, hogy megakadjon az étkezésben, hogy elnyíljanak telt ajkai. - Rendben. Szóval meg végül egy leheletnyi váll rándítással, majd ahogy elveszik a falat a szájában, leteszi az evőeszközt, hogy hosszú ujjait össze fonva jegyezzen meg még valamit. - Öreg farkas nem vén farkas. Bár jómagam még nem éltem sokat, vannak dolgok, amik nyilvánvalóak. Megfogja a kristály poharat és vérvörös borral öblíti le az éteket. - Úgy informálódtam, ennek a városnak a vezetője egy milleniumot látott alkimista...egy fajtánk beli. Akinek az asszonya egy fiatal, szemrevaló vérszívó. Folytatná a monológot, hogy informátorai azt is rebesgették, hogy ivadéka született a párnak, egy keverék, egy gyermek...de végül elharapja a gondolat másik felét és nem szólal meg. Gondolataiból Black rántja ki, ahogy ismét meglepi lovagiasságával. Egy poémát szaval ugyanis. Anna végig hallgatja, emésztgeti s még fogja is. De megszólal, halovány mosollyal arcán. - Ez igazán szép volt. Nem gondoltam volna, bevallom, hogy efféle érdeklődésű. Nem igazán tud mást mondani, kissé zavarban van, még sosem mondtak neki verset. És ő maga nem az a típus aki irodalmi szövegeken meditál. Legalább is korábban nem gondolt így magára, de talán, ha lenne, aki elmagyarázza értelmük?
Kezdőlap
Tárgy: Szerenád előszoba, pihenő! 
