Egy Névnélküli Város, megannyi különös fajjal és a maréknyi család, akik ezt a várost irányítják, fajuknak megfelelően.
Örök sötétségbe burkolva.

 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi switch
Felhasználónév:


Jelszó:


Latest topics

by Sötétség
Csüt. Júl. 11, 2019 9:18 pm

by Nathaniel Crowley
Pént. Jún. 28, 2019 12:30 pm

by Sawaha
Vas. Jún. 09, 2019 5:08 pm

by Ewolet D. Ulliel
Vas. Jún. 09, 2019 1:31 am

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 1:54 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm

by Ewolet D. Ulliel
Szomb. Jún. 08, 2019 11:27 am

by Lyra
Szer. Jún. 05, 2019 8:21 pm

Chat
Top posters

Share
 

 Florence Nightingale (befejezetlen!)

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Anonymous


Florence Nightingale (befejezetlen!) Empty
TémanyitásTárgy: Florence Nightingale (befejezetlen!)   Florence Nightingale (befejezetlen!) EmptyPént. Jan. 10, 2014 10:16 pm

Florence Nightingale (befejezetlen!) T958

Florence Nightingale (befejezetlen!) Kacey-Rohl-6

Születési név: Kalypso (később Layla Sekhet, majd nevet változtatott)
Születési dátum: 1996. március 18. (Halak)
Faj: Naiasz/najád (vízi nimfák egy típusa)


Florence Nightingale (befejezetlen!) Xpm4

Florence Nightingale (befejezetlen!) Ezqp


Sok évvel ezelőtt Egyiptom egy kicsiny halászfalujában Jibrail Sekhet, egy idősödő halász éppen hazafelé ballagott munkája elvégeztével, mikor is egy különös zajra lett figyelmes. Egy gyermek sírására emlékeztette a hang, így rögtön el is indult abba az irányba, amerről hallani vélte. Bár egészen sötét volt már, az est is alászállott a vidékre, a tengerpartra visszaérve azonban még is meglátta a zajok forrását. Egy furcsa női alak mászott ki a vízből, fehér tógaféleséget viselve, karjai közt egy fonott kosárral. Szemüregéből, szájából és még jó néhány helyről önnön vére folyt patakokban. Utolsó erejét is összeszedve letette a földre a kezében lévő tárgyat, majd az ég felé emelve tekintetét összerogyott és vergődni kezdett, mint egy partra vetet hal. Jibrail csak nézte őt, ahogy pár másodpercig ezt csinálja, majd a lelkét is kilehelve kővé dermed és nem mozdul többet. Meghalt. A bátorsága pár perc után tér csak vissza a férfinak, el is indul lassan a holttest felé. Mély sajnálat és bánat ragadja meg a szívét: egy hosszú fekete hajú, hamvas bőrű, fekete szemű fiatalasszony volt az idetévedt idegen, aki túlságosan is korán vesztette el életét. Fogalma sincs, hogy mi történhetett szegény párával. Nem tudja, hogy egy utazás során mérgezték meg őt. A kosárban, amit magával hozott, pedig nem akármit talált Jibrail: egy bepólyázott kisbabát, aki keservesen sírdogál édesanyja után, kis kezeit emelgetve s így kiejtve egy elázott levelet maga mellől. Jibrail lehajol érte és vet rá egy pillantást, de sajnos nem tudja elolvasni. Nem azért, mert elmosódott volna az írás, hanem azért, mert görög betűkkel írták. A férfi számára ennyi is elég volt ahhoz, hogy tudja: valószínűleg a Balkán-félszigetről vagy az Égei-tenger egy csodás szigetéről származnak. Sőt, már azt is sejti, hogy valójában nem is emberei lények. Látott már hozzájuk hasonlókat még ifjú korában, de senki sem akarta neki elhinni, amikor mesélte. Nimfák, csodás vízi leányok merészkedtek el a görög partoktól őhozzájuk, hogy láthassák milyen is a sivatag. Az egyikük olyan szép volt, hogy a halász egészen bele is szerelmesedett akkoriban. Társai azonban bolondnak tartották, eszelősnek, akit túlságosan is megsütött Ré isten dél időben és azért zagyvál ilyen dolgokról. Jibrail azonban tudta a maga igazát és nem törődött azzal, hogy élménye miatt kitaszították, nem lett családja és magányosan élte addigi életét. Most viszont komoly elhatározásra jutott: felneveli a kislányt, akit a partra menekített édesanyja és végre nem lesz többé egyedül kis viskójában. Azonban azt is eldöntötte, hogy senkinek sem fog szólni a kilétükről, hogy kik is, mik is ők valójában, csak annyit mond, hogy árván találta gyermeket. Így is lett.
Teltek az évek és a leányzó egyre csak cseperedett. A faluban lassan mindenki ismerte már: a furcsa, hófehér bőrű és tengerkék szemű gyerkőc, aki mindig kíváncsiskodik, mindig játszani akar és imád segíteni az embereknek a házuk körül. Layla Sekhetnek nevezte el az idős halász. A keresztneve annyit jelent: az éjszaka szülötte. Azért döntött emellett, mert egyrészt éjjel talált rá, másrészt pedig olyan aprócska volt még, alig lehetett egy éves is. Szaladtak az évek. Layla a helyi iskolában kezdte tanulmányait, megtanult arabul írni és olvasni, később pedig az erre tévedő gazdag turistáktól angolul is. Sűrűn kértek tőle útbaigazítást, ha összetalálkoztak vele, ezért is tanult meg olyan hamar más nyelveken is. Sokáig töltötte átlagosan az életét, segédkezett a halászatban, a ház körüli munkákban, tanult és igyekezett minél jobban összebarátkozni mindenkivel, még azokkal is, akik mássága miatt kissé furcsán nézte rá. Szerencsére azonban voltak olyanok, akik imádták őt, főleg kék szemei miatt, mivel az iszlám vallás szerint a kék szem Allah szeme és az megvédi őket a gonosztól, elűzi az ártó szellemeket és démonokat. Ezért is voltak sokuk ajtaján vagy falán kék szemet ábrázoló ékszerféleségek vagy képek. Layla szemei azonban nem ékkövek voltak, hanem valódi szemek, ezért tartották olyan szépségesnek és az istenük által áldottnak. Főleg az idősebbek gondolták így.
Egy napon azonban gyökeresen megváltozott az élete. Tizenkettedik születésnapját ugyanis a tengerparton töltötték nevelőapjával és a lány úgy döntött merül egyet a tenger hullámai között. Egész életében vonzotta a víz, imádta nézni vihar idején annak tajtékzását vagy alkonyonként annak nyugtatóan ringatózó áramlását. Jibrail azonban sosem engedte a tenger közelébe, mert úgy vélte baja eshet, ha köze merészkedik hozzá. Most viszont nem volt ideje észbe kapni, hogy rászólhasson kis neveltjére. Layla vízbe merült és el is tűnt egy kis időre. A férfi feszülten várta, hogy felbukkanjon, bár sejtette, hogy mi történik vele abban a pillanatban. Fel is bukkant a leány, kiszaladt a vízből és hatalmasra kikerekedett tekintettel kezdte el mesélni, hogy mi történt. Eltűntek a lábai és két halfarka nőtt helyette, tudott lélegezni és az egyik nagy hal kíváncsian megbökte őt és körbeúszkálta. A messzeségbe tekintve lehetett is látni, ahogy a halak nagy bukfenceket hányva ugrándoznak ki a vízből. Jibrail sose tapasztalt még ilyet, az okát azonban még is tudta. Eljött hát az ideje, hogy elmesélje kislányának, hogy miért különbözik a többiektől és hogyan is került Egyiptomba.




Florence Nightingale (befejezetlen!) 3use

Azonnal útnak akart indulnak, Jibrail azonban nem engedte. Szerette őt, mint egyetlen gyermekét, féltette a sok veszélytől, ami rá leselkedhet és nem akarta őt elveszíteni. Layla azonban hajthatatlan volt. Sőt, már nem is akarta, hogy Laylának szólítsák. Mindig azt mondogatta: "Kalypso az én nevem, anya adta nekem." Jibrail ugyanis nem csak elmesélte a lánynak, hogy hogyan is keveredett ide, de még a levelet is megmutatta neki, amit anno mellette talált. Valami különös csodának köszönhetően pedig a kis nimfa eltudta olvasni. Onnan tudta meg, hogy ki is ő valójában, miféle teremtménye a természetnek és hogy mi is történt a családjával. Arról a tragédiáról azonban senkinek sem beszélt és soha nem is fog. Túl sok volt az neki. Ezért is döntött úgy, hogy visszamegy oda, ahonnan származik és felkutatja rokonait, hátha él még közülük valaki. Egyik éjjel levelet hagyott nevelőapjának, megköszönte benne neki mindazt, amit érte tett és a tenger habjai közé merülve egyenesen Görögországba indult.
A megtalálójának címzett levélben azt olvasta, hogy ő egy naiasz, egy édes vizekben élő nimfafaj egyik tagja. Erre gondolva a későbbiekben rájött, hogy miért volt nehezebb kibírnia a sós tengeri vizet, mint egy forrás lágy csobogását. A krétai partokat elérve pedig rögvest bevetette magát a városokban, hogy rokonai után kutathasson. Sokféle emberrel találkozott az ottléte alatt. Volt, aki kedvesen fogadta és volt, aki eltaszította magától. Nimfáknak a nyomát azonban sehol sem találta. Egy-két mágusban botlott csupán, akik kicsit jobban ismerték a faját, mint a muglik, de sajnos ők sem tudtak neki segíteni. Egyedül az erdőségekben találkozott különösebbnél különösebb lényekkel, köztük fiatal szatírokkal is, akik nagy hévvel és szenvedéllyel próbáltak Layla közelébe férkőzni. Az egyikük, bizonyos Pan, aki egy görög mitológiai alak után kapta a nevét, sikeresen barátságot is kötött a lánnyal és próbált neki segíteni a keresgélésben, azonban így sem sikerült a küldetés, csupán hűlt helyüket találták a nimfáknak (a szatírok legnagyobb bánatára, féltékenyek is voltak ám fiatal barátjukra, aki Laylával csámborgott megállás nélkül). Pan egy idő után el-eltűnt, társaival sokat vándorolt szerte az országban, így nem tudott tovább maradni az árvával. Kalypso egyedül maradt.
Majdnem egy évet töltött a szigeten és Athén környékén, mikor is a fülébe jutott, hogy állítólag láttak őhozzá hasonló lényeket Szantorini közelében. Azonnal felkereste a hajdan vulkánkitörés pusztította szigetecskét és csak úgy ámult a hatalmas, hófehér falaktól és kék tetőiktől. Sehol máshol nem látott még ilyet, csak ezen a szigeten. Máshol talán nem is nagyon lehetőek fel hasonló városkák. A pletyka szerint valami öbölféleségben látták a furcsa teremtéseket, így a partvonalon haladva el is indult a keresésére. Szerencsére nem kellett sokáig mennie, hamar meglelte az említett helyszínt. Alkonytájban pedig fel is bukkantak a nimfák... Vagy legalább is Kalypso azt hitte, hogy azok. Akiket látott valójában szirének voltak, madártestű, emberfejű lények, akik hatalmas szárnyaikat nyújtóztatva énekeltek. A fiatal lányt egészen megragadta a szirének csodálatos dala, ezért meg is szólította őket. Bár a görög mítoszokban is fel-felbukkanó lények hajósokat csábítanak el és ölnek meg, még is csak női lelkük van nekik is és megsajnálták szegény árva lánykát. Maguk közé fogadták őt egy kis időre és énekelni tanították. Kalypsonak szép hangja volt és mái napig szeret is énekelgetni. Mindemellett sok legendát meséltek neki és több száz éves korukhoz méltón a történelemről is sokat regéltek, különböző csatákról, békékről és a kor fejlődéséről. Layla csak ámulva hallgatta őket és egyre több mindent tudott meg a világról, amelyben él.
Egyik este, amikor ugyanígy melódiákkal árasztották el az öblöt a különféleképpen dalolászó szirének, egy kutatóhajó jelent meg a tengeren. Motorcsónak ereszkedett le és annak segítségével emberek közelítették meg őket. A szirének elrejtették a kislányt, majd maguk is elröpültek, ám hirtelen hatalmas puskalövés rázta meg a levegőt. Az egyik szirén ájultan esett a vízbe, altatólövedékkel lőtték meg. A tudósok ki is emelték őt, majd az öböl partára szállva a többi után kezdtek kutatni, hátha meglelik a fészküket. Szirént ugyan nem találtak, de nimfát igen. Kalypso ugyanis túlságosan is megijedt és elmenekült búvóhelyéről, egyenesen a hullámok közé, ezzel azonban magára vonta a tudósok figyelmét. Miután megpillantották, hogy miféle másik mesebeli lénnyel állnak szemben, megpróbálták bekeríteni és elfogni, de sikertelen volt a próbálkozásuk. Layla elhagyta Szantorinit és mivel senki sem tudta neki megmondani, hogy hol élnek még rokonai, ezért úgy döntött, hogy visszamegy Egyiptomba egy kis időre.





Florence Nightingale (befejezetlen!) Tk5s

Visszatértekor különös hír fogadta: Jibrail Sekhet Kairóba utazott, miután kis neveltje elment. Ennek hallatán Kalypso azonnal a Nílusba vetette magát és küzdve az árral felúszott egészen Egyiptom fővárosáig. Még sosem járt azelőtt a hatalmas házak és régi, középkori mecsetek között, amelyeket valaha az iszlám hódoltság alatt építettek oda. Nem is tudta merre induljon, csak bolyongott össze-vissza, mintha idegen lett volna számára minden. Három napot töltött így, szinte kiszáradva nappal és megfagyva éjszaka. A negyedik hajnal után azonban elért egy temetőhöz. A sírkövek közt sétálgatva az egyik friss hantásnál ismerős nevet pillantott meg. Megközelítve azt egyre élesebben látta az arab betűket és szemei könnybe lábadtak. Drága, szeretett nevelőapja meghalt, életének hetvenedik évében. Layla csak zokogott és káosz lett úrrá a fejében. Fogalma sem volt arról, hogy most hogyan tovább, merre menjen vagy mit is kellene csinálnia. Egy egész napot és éjszakát feküdt Jibrail sírja mellett. Tehetetlennek érezte magát és bűnösnek az idős férfi haláláért. Itt kellett volna maradnia és vigyáznia rá, amíg csak lehetett, de őt hajtotta a vágy a tengerek és más vizek iránt, a kíváncsiság, hogy kik is lehetnek igazi rokonai. Pedig ott volt számára a szerető apa, aki befogadta és felnevelte őt. Ő még is elhagyta az igazságot megtudva. Nem szabadott volna, de most már túl késő.
Álomba sírta magát azon az éjjelen, másnap viszont nem ugyanott ébredt. Egy furcsa és nagy üvegszerűségben volt, amiben nagy mennyiségű vizet tároltak. Körülötte fehér köpenyes emberek mászkáltak, vizsgáltak valamit és olykor-olykor rá pillantottak. Kellett egy kis idő, mire felfogta: megtalálták és fogságba ejtették, miközben aludt, méghozzá ugyanazok a tudósok, akiket Szantorini szigetén is látott. Fogalma sincs róla mái napig, hogy miféle módszerrel tudták nyomon követni. Vadul csapkodni kezdett halfarkával, segítségért kiáltott és kezeit ökölbe szorítva verte a vastag üveget, de mindhiába. Rögvest felfigyeltek rá a muglik és furcsa, érthetetlen szavakkal beszéltek hozzá. Nem értette a nyelvet, viszont később rájött: olaszul beszéltek hozzá. Hetek telhettek el; a tudósok különös mütyürökkel vizsgálták, nagy harcok árán vért vettek tőle és össze-vissza szurkálták mindenféle tűkkel. Ami azonban a legbosszantóbb volt, hogy azt akarták, hogy énekeljen. Ennek is megvolt az oka: a szirén, akit elfogtak anno, megölte magát, hogy semmit se tudjanak kiszedni belőle, így annak elbűvölő melódiáit sem hallhatták. Viszont úgy vélték, hogy a lány is valamiféle sellő vagy szirénféleség lehet, ezért akarták megtudni, hogy vajon az ő hangja is képes-e arra, mint szárnyas társainak. Nem is sejtették, hogy tévednek. A vízi nimfák éneke ugyanis csábító, de nem kábító, így nem okozzák vele senki halálát sem, csupán még vonzóbbá teszi őket egy halandó ember vagy akár szatír számára. Egy alkalommal erre sikerült is rájönniük, mikor sok kínzás és egyéb kísérlet árán Layla megszólalt és elénekelt egy ógörög dalt. Ms. Robertson, a kutatás vezetője nem volt megelégedve az eredménnyel, ezért úgy döntött, hogy a leányt a központba, az olaszországi Firenzébe viszik és ott folytatják tovább a munkájukat, hátha megtudnak még valamit róla.
Az egyik ablakon kitekintve láthatta Kalypso a távolodó, egyiptomi partokat és a Nílus deltatorkolatát. Örök búcsút intett neki, s bár a vízben nem látszott, de patakokban folytak keserű könnyei.




Florence Nightingale (befejezetlen!) Cwko



Florence Nightingale (befejezetlen!) 3vi0






Florence Nightingale (befejezetlen!) 2y03
A szemei tengerkéken ragyognak, amiket szeret is fekete szemceruzával kiemelni, haja sötétbarna és egyenes, amit mindenféle frizurákban hord, bőre hófehér, ajkai pirospozsgásak. Szereti a kék színű ruhákat (a legsötétebb kéktől a legvilágosabbik), főleg a hosszú, lenge nyáriakat, de hideg időben természetes kabátot és miegyebet is visel, bár nem az a fázós típus, mivel a leghűvösebb vizekben is képes eléldegélni. Mondhatni csak a látszat kedvéért öltözik melegebben, de olykor hajlamos az embereknek megmutatni, hogy ő bizony térdig érő hóban sem fagy meg könnyű ruhácskákban. Szoknyákat és farmerokat is hord egyaránt, mindenféle pólókat és blúzokat, hol kicsit elegánsabban kombinálva őket, hol pedig kissé lazábban. Ez hangulatfüggő. Lábbeliknél is vegyes az ízlése, mindenevő, ahogy mondani szokás, de szeret mezítláb is járni-kelni. Viszont így sem mondható róla, hogy követi a divatot, szeret egyedien öltözködni és sokkal inkább hippisnek mondható vagy misztikusnak olykor, mint plázacicásnak. Otthon azonban szeret egy szál tógában mászkálni, mint anno görög ősei és távoli rokonai tették, illetve teszik mái napig.

Nimfa alak:
A vízzel érintkezve még semmilyen változás nem észlelhető rajta, a vízfelszín alá merülve azonban bőre felveszi a víz kékes vagy éppen zöldes színét, haja a hínárét, nyakán kopoltyú nyílik. Kezein az ujja hegyéig úszóhártya nő, lábai pedig uszonnyá alakulnak. Az uszony szempontjából nézve nem összekeverendő a sellővel, mert míg utóbbinak egy halfarka van, a naiaszoknak és még egy-két másik vízi nimfafajnak kettő. Ezért lehet az, hogy az Ókort követő századokban, főleg a Középkorban, olykor két uszonnyal ábrázolták a sziréneket és a sellőket, mit sem sejtve arról, hogy valójában egy naiaszt ábrázoltak. Ruházatot tekintve vagy teljesen meztelenül, vagy keblét eltakarva valami lengébb, zöldes színű fölsőt visel, amit általában valamilyen növényből készít magának. Haját virágokkal és mindenféle kagylókkal díszíti. Ha előbukik a vízfelszín alól és levegővel érintkezik, rögvest visszaalakul normál emberré, szemeinek csábító ereje azonban így is képes elragadna a kíváncsi arra járókat, akik fel vélik őt fedezni lubickolás közben. Viszont ez nem mindig van így, csak akkor, ha maga a lány is úgy akarja, vagy úgy dönt, hogy most békén hagyja szerencsétlen halandót és rá sem hederítve tovább áll.




Nimfa:
 




Florence Nightingale (befejezetlen!) Vbk6
Testalkata mondhatni átlagos, se nem vézna, se nem kövér és inkább homokórára emlékeztető. Tűrőképessége és ereje kicsivel jobban meghaladja egy hétköznapi emberét. A vízben gyorsabban regenerálódik, annak mágiája erősebbé is teszi, de csak ha érintkezik vele, a semmiből amúgy sem tudja megteremteni az éltető folyadékot. Nimfa alakban testalkata változatlan, ugyanolyan karcsú és homokóra alakú, mint emberi formában.



Florence Nightingale (befejezetlen!) Swoa
Sokszor mondják azt a nőkre (főleg a hajósok), hogy olyan szeszélyesek, mint a tenger. Bár Florence nem egészen tengeri nimfa, ez a hasonlat azonban még is igaz rá. Sosem lehet tudni, hogy mikor fog kitörni a vihar és tajtékzó hullámaival felborítani mindent, ami az útjába kerül. Viszont tud rendkívül kedves, barátságos és olyan "ringató" is lenni, mint a tenger, vidám és jó kedélyű, olykor még humoros is. Szeret segíteni az embereken, főleg a betegeken, ezért is akar majd természetgyógyászattal foglalkozni, méghozzá mágikus úton. Kíváncsi természet, mint a nimfák nagy többsége, mások titkát pedig haláláig is képes megőrizni, ha megfogadtatják vele. Imádja a vizet, az esőt, a telet, szeret úszni és vízi sportokat űzni, olvasni, zenét hallgatni, utazni és túrázni a szabadban. Ezekkel ellentétben nem szereti a túlzott szárazságot, a henyélést, a betegségeket, a rosszakarókat és a vandálokat. Ha lehet elkerüli a nagy embertömeget, de egy kisebb baráti társaság körének mindig tud örülni.



Florence Nightingale (befejezetlen!) Csbm
Vízi nimfaként a vízzel való mágia majdnem összes formáját ismeri, képes vele magát és másokat gyorsabban regenerálni, ha megsérülnek. Mágiáját azonban nem képes használni, csak akkor, ha ahhoz szükséges forrás, például tó, szökőkút vagy folyó van a közelében. Nimfa alakban ugyanezen erejének köszönhetően képes kommunikálni a vízi állatokkal, azok általában keresik is a társaságát, így nem csoda, ha egy patakparton sétálva békák hada követi, illetve a halak is boldogan ugrándoznak körülötte. Érzékszerveik is kifinomultabbak, de még sem olyan élesek, mint például egy vámpírnak. A nimfák a görög mitológia női alakjai, ami azt jelenti, hogy nincsenek köztük férfiak. Gyermekeik így is gyakorta születnek, főleg halandóktól. Ha fiuk születik, akkor az ugyanolyan ember lesz, mint az apa, ha lány, akkor nimfa, mint az anya. Az első átváltozás 12 éves koruk körül történik meg, amikor először merülnek teljesen a víz alá. A fajta életkora változó, képesek több száz évig is elélni, de ha be szeretnék határolni, akkor körülbelül olyan négyszáz, ötszáz évet is megélnek. Öregedni is lassan öregszenek: 18-20 éves korukig fejlődnek, utána sokáig szépek és fiatalok maradnak, majd életük utolsó éveiben kezdenek őszülni, ráncosodni és gyengülni, de ebben az időszakban már nem is mutatkoznak sűrűn, meghúzzák magukat a vizek mélyén vagy otthonaikban és ott várják meg, míg ki nem lehelik a lelküket és örök álomra nem szenderednek.
Vissza az elejére Go down
 
Florence Nightingale (befejezetlen!)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nameless Town :: Tudnivalók :: Általános tudnivalók :: Karakterlapok-
Ugrás: