Carmila Rosenrot

Kifejezett képességnek nem nevezném azokat a tulajdonságokat, amikkel rendelkezem. Nem vagyok igazán különleges a fajtámon belül, jobban szeretem meghúzni magam a háttérben és onnan elérni a céljaimat.
A kapcsolataim viszont annál érdekesebbek, hiszen a vámpírok egy kisebb nemesi családjához tartozom, akik Németországban telepedtek le. Ezáltal közvetlenül kapcsolódom rokoni szálakkal a vámpírok fő családjához, ellenben mivel egy kis, nem túl fontos és messze élő család vagyunk, nem sokat foglalkoztak velünk az elmúlt pár évszázadban. Nem is annyira zavar ez engem és a szüleimet, ellenben az anyai nagyszüleimet mindig is zavarta. Rajtuk keresztül vagyunk nemesek, mindig fájlalták, hogy nincs nagyobb befolyásunk, de ezen már kár keseregni, nem lehet ezen változtatni és nem is akarunk.
Sokfelé vannak a világban ismerőseim és barátaim, hiszen rengeteget utazok a munkám miatt. Mindig hónapokat töltök egy-egy vidéken, ezért bárhova is megyek, mindig találok valakit, akit ismerek és akár segítséget is tudok tőle kérni. Meglehetősen elfogadó vagyok, így más fajokkal sem állok rossz viszonyban.

Egyesek igazi szépségnek tartanak, de valahogyan nem ezt tartom a legfontosabb dolognak velem kapcsolatban, viszont nem is hanyagolom el magam. Vörös hajam hosszan terül el a hátamon és nem is áll szándékomban megszabadulni a hosszától. Ha éppen útban lenne, akkor egy szofisztikált kontyba kötöm fel, vagy egy olvasó szemüveggel húzom hátra az arcomból.
Szükségem van olvasáshoz szemüvegre, amit vagy a hajamban szoktam tartani, ha éppen nem kell, vagy a nyakamba akasztom egy fekete gyöngyös lánc segítségével. Sokszor el is felejtem, merre tettem, de mindig megtalálom, ha szükségem van rá, ezért csak egyet tartok és igyekszem nem szerte hagyni.
Vonásaimon meglátszik a német származásom, markáns arcom van, amit talán nem mindenki mondana szépnek első látásra, hiszen nem olyan kis finom és gyengédséget sugárzó, mint más nemes kisasszonyoké, de erre mindig azt mondja édesanyám, hogy minket erőből teremtettek, ahhoz nem való a törékeny kinézet. Széles áll, magas járomcsont, nagy sötét szemek és telt ajkak mind jellemzőek a családomra, de valahogyan én mégis meglehetősen nőiesen sikerültem, szóval nem panaszkodhatom.
Öltözködésem tükrözi a sötét érdeklődésemet, szinte mindig feketébe és vörösbe öltözöm, csak nagyon ritkán térek el ezektől a színektől. Hagyományaink része, hogy ezeket az árnyalatokat hordjuk és luxus cikkekre áldozzuk a vagyonunkat. Meg is látszik, hogy elegáns ruhákat hordok, de a sport ruházat is megtalálható néha rajtam. Nem vetem meg a küzdő vagy egyéb sportokat, bár nem vagyok bennük kiemelkedő, mégis szükségét éreztem, hogy megtanuljam legalább néhánynak az alap mozdulatait testmozgás céljából.
Az ékszerek csak ritkán képezik a ruhatáram részét, úgy érzem, azok különleges alkalmakra vannak, nem a mindennapi munkához, ahogyan a  smink is hasonló helyet foglal el a mindennapjaimban.

A legnagyobb erényemnek a kimértségemet tartom. Visszafogott vagyok, türelmes, mindig meggondolom, mi hagyja el a számat és kinek a környezetében. A viselkedésemre már egészen kiskoromtól kezdve nem lehetett senkinek egy szava sem, hiszen ha lázongtam is valami ellen, azt sosem lehetett hallani. A szüleim szeme fénye vagyok kiemelkedő magatartásommal. Hamar megtanultam, hogy nem éri meg semmilyen érzelmet kifejezni és sokkal előbb kapom meg, amit akarok, ha csöndben úgy teszek, mintha egyet értenék, aztán pedig járom titokban a magam útját.
Bár nem sokat beszélek, ha egyszer mégis kinyitom a számat, akkor őszintén beszélek. Nem szokásom a hazudozás. Az érzelmeim mindig rejtély mindenki számára, nehezemre esik kifejezni őket mások számára is érthető módon. Volt már ebből problémám, hogy valakit nagyon szerettem, de mégis azt hitte, semmit nem érzek az irányába. Pedig nagyon is mély és erős érzelmek dúlnak bennem, de kívülre semmi nem látszik belőlük.
Kiállok a magam igaza mellett, nem rettenek meg semmilyen kihívástól. Nekimegyek fejjel a falnak is, ha azt hozza a szükség, de nem állok meg mások kedvéért, csak ha alapos okom van rá.
A legteljesebb mértékben elfogadó vagyok mindenkivel szemben, egészen addig, amíg nem bánt azzal mást. Nem igazán foglalkoztat, amit mások csinálnak, de ha egyszer megosztják velem, akkor megértéssel fordulok feléjük.

A családom kicsi, de mégis a vámpírok nemeseihez tartozik, aminek kombinációja rányomta a bélyegét a mindennapi életünkre. Kinek az volt a problémája, miért nincsen több hatalmunk, kinek az, miért fontos az előbbi. Engem egyik sem érdekelt igazán. Hamar megtanultam, hogy a szüleimet nem érdemes belevonni semmibe, hiszen el vannak foglalva a maguk problémáival, a bátyáim a tanulással és verekedéssel foglalkoztak. A többi rokonomat pedig egyáltalán nem érdekeltem, mert csak egy kislány voltam.
Két bátyám után születtem egészen véletlenül és nem tervezetten, közel tíz évvel a fiatalabbik bátyám után.
Az idősebbik, aki 14 évvel korábban született hozzám képest, Alois mindig is fontoskodó és hataloméhes volt, ő az, aki a nagyszüleinkkel együtt akar ismét az "élre törni". Nem hiszem, hogy sokra fog ezzel a tervével jutni, hacsak nem tanul meg mellé nyalni is. Ő az igazán simulékony fajta, megnyerő és bárkit el tud csábítani, ha akar.
A másik, Leopold pedig az igazi fekete bárány akart lenni, és volt is egészen addig, amíg ki nem került a családi házból. Mindenben ellent mondott mindenkinek, akinek csak lehetett, amiben csak lehetett. Amint viszont megismert egy kedves fiút és elköltözött otthonról... Már csak a világot akarja görcsösen megjavítani, nem lázadozni. Vele van jobb kapcsolatom, hiszen ő áll közelebb is korban hozzám és többet volt otthon, amíg felnőttem.
Ahogy nőttem, mindig a két bátyámra hárult minden felelősség és kötelesség, így nekem csak szépnek és illedelmesnek kellett lennem, ami miatt viszont rengeteg időm maradt tanulni mindent mást, amit nem követelt meg tőlem a származásom. A mindennapjaimat a zene és hangszerek, a különböző harcművészetek alapjainak, és leginkább a történelem tanulmányozása töltötte ki. Kedvenc elfoglaltságom azóta is a cselló és a fajok eredete és történelme. Annyira beleástam magam, hogy végül ezt válaszottam az életem hivatásának.
Utazgatni kezdtem a németországi kúriánkból szerte a világban és a különböző fajok történelmét kezdtem kutatni. Mindenhol jártam, ahol csak el tudod képzelni. Egyiptomtól kezdve, Amerikán át Ázsiáig mindenhol megfordultam kutatásokat végezve. Ősrégi szövegeket fordítok le, tárgyakat restaurálok, elméleteket állítok fel, a magam feljegyzéseit körmölöm naphosszat.
Most pedig Nameless Town-t célzom be, hogy az ottani Grimm könyvtárba kérjek belépést. Úgy vélekedem, ott megtalálhatom a kirakós következő darabját, amivel megakadtam az elmúlt egy év folyamán. Nem mellesleg, itt élnek rokonaim, akiket... talán nem árt meglátogatni, még ha távoliak is. Kíváncsi leszek a fogadtatásra.