Raven Black Anderson

Aurel Andersont sok néven ismerték. Köztük talán a Rewlisz híresült el, méltán, vagy méltatlanul, ítélje meg ki-ki a maga rendje szerint. Ez a fiú sosem volt egyszerű és annyi mindenen ment keresztül, mint sokan ezredévek alatt sem, ezért képességeit, kapcsolatait kifejteni  sokkal több időbe telne, mintsem azt bárki is érdeklődéssel olvasná.
Már maga sem tudja kinek a leszármazottja...olyan régen volt, hogy elkezdte valamikor azt a Mágusiskolát és olyan hamar kellett szembenéznie saját, riasztó képességeivel is. Sok minden vele született, más képességeket elnyert és rengeteg minden volt már, annak ellenére, hogy még csak 17 éves és hogy miért "csak" annyi, az is kisebbfajta rejtély.
Sokat tud, túl sokat tapasztalt, de persze mindnek ára volt, még mielőtt valaki túlságosan megirigyelné, hogy jól ért a bájitalokhoz, vagy olyan átkok ismerője, amiket ő maga talált fel.
A zsenik élete mindig göröngyös egy kicsit, de az övé különösen görbe utakon vezetett... megjárta az alvilágot, tulajdonképpen irányítani tudja a démonokat, valamint behatóbb barátságba került a sárkányokkal, különösen egy bizonyossal, akit a legveszélyesebbnek tartanak. A sors sárkányának szívét, bizalmát nem volt egyszerű elnyerni, de akkor sikerült. Bár most talán majd újra kell kezdenie a hódítást, a valakivé válást, mint már oly sokszor élete folyamán.
Van még egy nagyon erős köteléke, Mr. Anderson a nevére vette, mintha a fia lenne, mintha mindig is lett volna apja.
Sokszor azt hiszi, talán csak álom volt és félúton, valahol megint elhagyták, mint egy taknyos zsebkendőt, hiszen beragadt...abba az ismeretlen világba és azóta nem látta sem a sárkányát, sem Mikeot. Tud-e még félni egyáltalán az elutasítástól?
Kicsit még olvass tovább, erre kalandozó, hátha az alábbi kusza történet megmagyaráz belőle valamit.

Ez a sztori nekem is fájni fog, hát még az olvasóknak...
De elkerülhetetlen, hogy elkezdjem valahogy és egy mágusnál talán úgy illene "egyszer volt, hol nem volt"
Egy Magyar máguscsalád, ide született Aurél, mint legidősebb és egyetlen fiúgyermek. Kevesen tudják, hogy a Révaik feketemágusok voltak, sok és borzasztó tudást halmoztak fel kastélyukban.
Rewlisz édesanyja elszökött csecsemő fiával, hogy szabaduljon kegyetlen férjétől és a fertőtől, amit családnak hívtak...
Hiába voltak rangosak, gazdagok, Silvernek nem kellett az arany, amihez évezredeken át vér tapadt. Ha a meséket nézzük, ők Hófehérke borboszorkányai, Csipkerózsika átkozói voltak, Demónák, sosem öregedők, jó barátai az alvilágiaknak.
Csak Silver volt más és egészen más szellemben nevelte fiát, Rewliszt.
Aki kezdetben igencsak bénácska kisfiú volt, amikor 10 évesen iskolába került  gúnyos tréfák áldozata lett. Valamikor...régen.
Persze hamar kiderült, hogy tud ő harapni is és tulajdonképpen géniusz, 12 évesen már osztályokat lépett előre és igazi személyisége lassan előtűnt.
Mennyire makacs, heves, fékevesztetten bátor, hogy az akadályokról nem vesz tudomást és a mágia mellett igencsak nagy tehetsége van a csínyekhez.
Rossz gyerek volt, egyszer betört az igazgató mágikusan védett irodájába, hogy elárassza szennyvízzel, volt, hogy tüntetést szervezett, vagy kalandokban asszisztált. Mindig az idősebbekkel barátkozott, a fiatalabbak pedig felnéztek rá, képtelen hírnevet szerzett már 11, 12 évesen és az események mindig kérdés nélkül ragadták el.
Valahogy megúszta a kicsapásokat, sőt bájitalsegéd lett, remekül érezte magát a levegőben és végül már minden apróságot varázslattal oldott meg. A lénye része volt mindig is, átjárta ereit, emléje minden zuga zsongott a hihetetlen energiától és tudástól.
Rewlisz rengeteget tanult, és amit egyszer elolvasott, azt megjegyezte, hamarosan a béna kisfiúból ünnepelt sztár lett. Mindig az idősebb lányokat hajtotta és sokkal hamarabb veszítette el szüzességét, mint illendő lett volna. Szerelmei száma lassan meghaladta a tízet, kicsit átokként ült rajta, ő maga sem értette soha, mi olyan vonzó benne, hogy mindenki beleszeret. Pedig ő csak önmagát adta, kitalált mindig valami elképesztőt, ellopott egy repülő szőnyeget és azon randizott, csillagokról mesélt, a gonoszak baját ellátta, mint egy lovag.

Aztán...a mese véget ért és a valóság kegyetlen erővel tört az életébe. Az apja meggyilkolta anyját és kiderült, hogy förtelmes démonokat szabadított el a kastélyában, lassan veszélybe került az ország.
Nagyon sokan próbálták lebeszélni, hogy hazainduljon, mégis 15 éves volt, amikor elhagyta az iskolát, hogy szembeszálljon vele. És meghalt. Legalábbis sokan azt hitték. Hősként, mert megölte a fekete mágust.
Sokáig beszéltek még róla és ő azt hitte szép lassan elfelejtették...
Valójában minden titkot feltárt a Révai kastélyban és sok képességre tett szert, ami aztán hozzásegítette ahhoz, hogy megölje az apját.
Mégis a pokolban kötött ki, az öregnek volt még egy utolsó húzása és magával rántotta.
Senki sem tudta hogyan volt képes előkandikálni onnan, de visszamászott a földre és akkor a démonok már szolgái voltak.
Rewlisz senkinek nem árulta el, hogyan szerezte meg Salamon király pecsétjét és lett az egyik legelképesztőbb mágus.
Amikor visszajött nem igazán volt értelme a létezésének... csak kallódott. Egy őrült professzor felkérte, hogy menjen Egyetemre, de nem diáknak, hanem tanítani és rövidesen az igazgatóhelyettesi pozícióban találta magát.
Csak kis ideig élvezte a rajongást, hirtelen megint bekebelezte a hírnév, sőt gyerek akart lenni, 16 éves.
Ezért engedte meg Mikenak, hogy közel kerüljön hozzá. A férfiakban az apja miatt sosem bízott, ő mégis más volt, megtörte és végül a nevét is felvette.
Boldog volt és ambiciózus.
Annyira, hogy szemet vetett a sors sárkányára is. Hogy a küzdelem végén, ő elfogadta társának, hogy közös sorson osztozzanak.
Miért is kellett elromlania a boldog befejezésnek? Megint.
Nem volt nagyravágyó, mi mást érhetett volna még el és mégis... kíváncsiságát, hőskomplexusát sosem tudta leküzdeni.
Megint olyasmibe ártotta magát, ami hatalmas volt, nyitott egy dimenziókaput és benne ragadt, hirtelen két világ közé szorult.
Eltűnt Mike és a sárkány elől, megállt számára az idő, kiesett belőle.
Fogalma sincs hogyan keveredett vissza, de itt van és szégyelli magát.
Legalábbis, amikor Mike és a sárkánya elé fog állni, szégyenli fogja. Talán szavakat keresgél majd, vagy próbálja megmagyarázni azt a bizonyítványt, amivel túllőtt minden célon.
De azért még önmaga, legalábbis szeretne az lenni. Még ha sérült is közben, túl sokat, lezuhant, mert túl magasra mászott és nem, neki sosem voltak szárnyai - csak mindig odaképzelte őket, hogy repülni tudjon.